Erdőség #3

by **Sinon** Kedd Aug. 23 2016, 21:24

Itt lehet vadászni.

by **Yue** Kedd Aug. 23 2016, 21:26

//Tsujimoto Eiki//

~Ugord át!
Gyorsan ugrottam is át a boroshordót.
Röviden összefoglalva.: Yua az ártatlan kinézetem miatt megint megvédett pár férfitől, de nem ölte meg őket, nem azért mert nem akarta volna, csak gondolta eljött az idő, hogy gyakoroljak. Utálta, hogy ezt kell tennie, de sosem leehet tudni. Hogy mit is? Valószínűleg rendszerhiba miatt lett Yua a képességem, vagyis van rá esély, hogy egy nap csak úgy... eltűnik, mintha nem is létezett volna. Éppen ezért, még akkor is ha nem is akar, akarunk erre a lehetőségre gondolni, de muszáj, szóval kezdésképp menekülnöm kell a rossz arcúak elől anélkül, hogy harcoljak velük, egyúttal le kell ráznom őket, ha nem megy, Yua intézkedik. Azt is leszögezte, hogy csak annyira kell megtanulnom harcolni, hogy ne legyek védtelen annyira ha eltűnne.
Nehezen, de sikerült leráznom Őket.
~Ügyes voltál! Szépen csináltad!
Lihegve válaszoltam, gondolatban.
~Köszi... Ez nehéz volt! Tényleg muszáj?
~Tényleg muszáj! Akkor most jön a következő, amit valószínűleg jobban fogsz utálni mint bármi mást.
~M-Mi...?
~Szafarizni megyünk, vagyis vadászni, és nem emberekre, hanem állatokra.
~Jól mondtad, tényleg nem tetszik a terv! De azért, valahogy túlélem.
Elindultunk a 10. szintre. Teleportkristállyal pár pillanat alatt ott is voltunk.
Egy hatalmas erőbe kerültünk.
-Ez hatalmas! -mondtam ámuldozva.
~Az.
~Érezhető mennyire érdekel. -.-
~Örülök. ^^ Akkor vágjunk bele. Először is mássz fel egy alacsonyabb fára.
~Minek? O.o
~"Minek?" Azért mert ezt mondtam! Lássuk mi a kínálat.
~Oké. :S
Megpróbáltam felmászni, de szépen szólva, nem ment.
~Haladjunk. Csere!
Cseréltünk Yua-val, ő volt "kint'.
Velem ellentétben, egész könnyen felmászott a fára, majd egyenesen megállt az egyik vastag ágon.
-Ezzel meg is volnánk. -mondta komoly tekintettel.
~Szépen csináltad!
~Tudom. Neked is meg kellene tanulnod.
~Igenis... T.T

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Aug. 23 2016, 21:38

Van jobb módja a pénz és item szerzésnek, mint egy kis szafari? Hát… biztosan, mindenesetre azért a jelvények miatt jobban megéri a szafari, mint a nehézkes küldetések. Viszont van egy probléma… soha életemben nem szafariztam. Főképp azért, mert mindig akadt valami dolgom, így nagy szint ellenére is eléggé… nos… kevés szabadidőm maradt a szabadidőmre, de most, hogy a fejlődés csak másodlagos és a felszerelkezés az elsődleges célom, már nem olyan vészes, sőt, most talán a nagy szintemhez mérten könnyebben is el tudom, majd kapni a vadakat, mint kis szinten. Az állatok húsát, szerintem eladom valamilyen szakácsnak, esetleg a prémét is felhasználhatom, ha olyan a loot. Ah, már látom is, hogy dőlni fog a pénz, oh igen. Persze… ez a képtelen gondolat mosolyt csalt az arcomra és hamar el is vetettem. Bár lehetséges, hogy sokan keresik ezeket a cikkeket az értékük talán még a T1-es ércek alatt lehet nagy valószínűséggel. De azért vicces volt elképzelni, hogy vajon milyen kereskedelmi ipart építhetnék rá. Viszont leszállva a fellegekből előhívom a menüm, és bár figyeltem az útra és környezetemre, de menet közben még a szafari Teljesítmény rendszerét is átpörgettem lassan.
- Hm… elég szép számmal vannak küldetések… és vannak köztük elég csinos kis jutalmak… - mormogom csak úgy az orrom alatt.
Egy darabig még néztem és tanulmányoztam a listát, majd elmosolyodok és bezárom. Egy halk taps kíséretében megdörzsöltem a kezem, s mint valami lelkes kezdő, nagy lelkesedéssel vágtam neki az útnak.
- Infók megvannak, felszerelés pipa, kiszemelt cél pipa, már csak vad kell és minden móka és kacagát lesz!

by **Yue** Kedd Aug. 23 2016, 22:06

Yue általam csak fel jutott a fára. Aggódtam miatta. Mióta eszembe jutott a a gondolat, hogy mi lenne ha eltűnnék, mit tenne teljesen egyedül Yue. Ügyetlen és túl hiszékeny, még fára sem tud mászni! A menekülése sem volt zökkenőmentes. Tudnia kell, hogy védje meg magát és harcoljon, egy kicsit muszáj értenie hozzá. Túlzottan féltem, de teljesen jogosan. Azt szeretném, ha minden rossz és veszélyes dolog ellenére mindig maradjon ártatlan, amilyennek megismertem, ne formálja át a játék rossz irányba.
-Csere! -mondtam ki a varázsszót és megint Yue volt "kívül".
Yue csak lenézett a földre.
-Magas...
~Kicsit. De inkább nézelődj, ezzel is terelve a földről a figyelmedet.
Beleegyezően bólintott egyet, majd nézett körbe. Nem hittem a saját szememnek, de semmi, de a semmi alatt azt értem, hogy SEMMI(!), még egy giliszta sincs a láthatáron!
~Ano... mit is kéne akkor néznem?
~Per pillanat? Semmit. Na mindegy...
~Akkor most lemehetek és hazamegyünk? -kérdezte csillogó szemekkel.
~Még szép, hogy NEM! Várunk, és méghozzá ITT, a FÁN, ezen az ÁGON!
~Ja. Kicsit sem feltűnő egy állatnak ha felnéz, hogy egy hosszú rózsaszín hajú, egyenruhás lány ül vagy áll a fán.
~De az. De fára mászás is lesz. Amúgy pedig, hasalj le ha nem akarod, hogy meglássanak. Amúgy pedig, csak ülj le az ágra és várj.
Nagyot sóhajtva mondta.
~Rendben...
Leült az ágra, és várt, hogy jöjjön valami.

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Aug. 23 2016, 22:45

Azt hinné az ember, hogy négy év játék után semmin sem lepődik meg az ember. Azt hinnéd, már ennyi idő elég volt arra, hogy sok minden furcsaságot megtapasztalj. De úgy tűnik én még nem láttam eleget. Éppen az fák között keresgéltem valamiféle vad után, amikor is az észlelésem egy játékost érzékelt. Lehetséges, hogy nem szánt szándékkal bújt el, sőt az sem biztos, hogy egyáltalán el van bújva, mindenesetre az észlelésem jelzett és én akarva akaratlanul is a jelzett irány felé néztem. És itt ér a meglepetés. Volt részem pár furcsa dologban, bár azért nem olyan érdekesekben persze… Mindenesetre egy rózsaszín hajú lány a fa tetején, azért nem mindennapi látvány. Hamarosan oda is sétáltam a fa közelébe, ahol ő volt, integetve felé, bár ha nem vett észre, akkor felkiabálok.
- Héj Rózsaszín Mókuska fenn ragadtál? Jól vagy? Hahóóóó! Hallasz? – kiáltok fel.
Természetesen nem biztos, hogy jól saccoltam meg a lány magasságát, így lehet, hogy a lány nem halotta meg a kiáltásomat, és mivel az ágak is útban lehetnek az integetésemet sem biztos. Ez esetben csak sóhajtok és egy kisebb követ keresve a földet kezdem el tanulmányozni. Ha találok egyszerűen dobóállást veszek fel, majd a Súlyemelés III-as, Teherbírás III-as jártasságaimat latba vetve egy igen komolyabb dobást hajtok végre. Természetesen gondosan céloztam, hogy véletlenül se a lányt találjam el, és ha minden jól megy hamarosan a lánytól kicsit messzebb egy nagy koppanással csapódik a fába. Ezzel talán sikerült is felhívnom magamra a figyelmet, hogy integetve, kiabálva tudtára adjam, hogy itt vagyok. Bár, hogy miért akarom ennyire felhívni a figyelmét, azt egyelőre magam sem tudom igazán… talán az unalom… vagy mert régen van testi kapcsolatom lánnyal… hihihi… bár mondjuk nem bánnám mások társaságát néha napján.

by **Yue** Kedd Aug. 23 2016, 23:08

Már aligha nézelődtem, vagyis nézelődtem, de csak úgy ki a fejemből, nem keresve bármi állatot.
~Ne aludj!
~Nem alszom.
~De.
~De nem.
~De igen.
~Hagyjuk.
~Jó ötlet.
Mintha láttam volna egy emberre hasonlító valamit, de az ágaktól meg levelektől nem láttam jól, így letettem erről a gondolatról és ismét csak előre néztem.
Valamennyire hallottam, hogy egy ember, egy fiú, valami rózsaszín mókusnak szól. Milyen mókus az amelyik nem tud lejönni egy fáról? -.-
~Idióta.
~He-he... ^^"
A fiú megfogott egy kisebb követ, és nem sokkal, de mellém, a fának dobta. Erre rendesen meglepődtem, túl hirtelen dobta. pale

~Mi a f*sz?! Cse-!
Mondta volna Yua, de nem hagytam.
~Várj! Me-Megpróbálom én intézni.
~Rendben, de ee is kell jutnod. Csere!
Magabiztosan és könnyedén ugráltam lefelé az ágakon, ágról ágra, míg végül a földre értem.
~Yua!
~Megbizonyosodok, utána azt csinálsz amit akarsz. Rendben?
~Rendben... Mintha kicsit dühös lennél... ^^'
Piros indikátor, komoly és ijesztő tekintet.
-Szóval felénk volt a "Rózsaszín Mókuska" szöveg. -mondta karba tett kezekkel és mérges tekintettel.

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Aug. 23 2016, 23:43

Nem vettem észre, hogy a lány nem figyelt fel a kiáltásomra (legalábbis a célzásomra), így mivel nem volt más ötletem, így megragadtam a követ, majd ügyesen elhajítva a lány figyelmét is felhívtam, legalábbis rám nézett. Eleinte jó ötletnek tűnt, és miután elkezdett lefele mászni nagy eséllyel egy újabb partner (természetesen vadász, nem gondolok én semmi rosszra Razz

) reménye csillan fel a szemembe. Férfi volnék, bevallom, egy pár felpillantást vetettem a szoknya alá, mikor úgy esett a véletlen, bár egy cicanadrág nem hagyott túl nagy teret a fantáziának… mondjuk azért… nincs rossz feneke… khm… mármint akarom mondani szóval én nem, vagyok Olyan típus, így illedelmesen másfele néztem, miközben a lány mászott lefele. Mikor végül leért barátságosan mosolyogtam rá. Hiába díszelgett fölötte a vörös indikátor, és hiába vágott ilyen goromba arcot, én mégis barátságosan viszonyultam hozzá, hisz megértem, ha most kicsit dühös rám. Épp szólalnék meg, amikor is egy igen érdekes dologra leszek figyelmes. Egy kisebb Vadmacska bújt elő a fa takarásából, az egyik ágon. Talán csak felzargattuk, vagy az is lehet, hogy most spawnolt le oda. Mindenesetre dühös arcot vágott és kész volt támadni. Így érthető, hogy kicsit meglepett voltam. Kicsit tanácstalanul nyúlok a lány felé, mintha csak a szimpla kézfogáshoz hasonló gesztuson filóznék.
- Öhm… Bocsi-bocsi. Csak tudod nem mindennap látni egy rózsaszínhajú lány a fa tetején… remélem nem haragszol… és előre is még egyszer bocsi…
Alig hagyták el a számat a szavaim a teljes sebességemmel (63 pont) a lány felé szökkenek és kezét megpróbálva ragadni felém húznám, persze miután elengedtem karomat kiteszem oldalra, hogy el ne essen véletlenül se. Ezzel egy időben ugrott a macska és dühösen sziszegve, karmait kimeresztve próbálta ránk vetni magát. Azonban gyorsabb voltam nála. Öklöm kíméletlenül csapódott a hátába, és lényegében olyan erővel taszítottam földhöz, hogy közel hasonló magasságra csapódott vissza. Fegyver nélkül is volt elegendő sebzésem, hogy pixeljeire robbanjon. Fújok egyet, majd barátságosan elmosolyodva a lányhoz fordulok.
- Remélem nem ijesztettelek meg, csak nem akartam, hogy rád támadjon. – hangom békítő és lágy – Amúgy bocsáss meg az udvariatlanságomért Tsujimoto Eiki vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.
Szinte észre sem vettem, hogy kezem (mellyel megakadályozni próbáltam, hogy eldőljön) ez idő tájt már a csípőjét fogja, így nagy eséllyel, ha csak nem húzódik el bemutatkozásom éppen átkarolása közben történik meg.

// vadmacska //

by **Yue** Szer. Aug. 24 2016, 00:34

Yua karba tett kézzel, mérgesen szólt a fiúhoz. Jó, nem azt mondom, hogy mézes-mázasan, mégiscsak majdnem hozzánk vágott egy követ, de azért... Mondjuk, milyen jó indok lehet, hogy Valaki Valakihez vágjon egy követ?
Megszólalt a Köves. Elején kicsit dadogott, de utána normálisan beszélt.
-"Bocsi"... "BOCSI"??? -akadt egy kicsit ki majd fogta a fejét és mondta- -Vagyis, ha valaki nem hall vagy figyel Rád, Te ahelyett, hogy felugrálnál az illetőhöz, valamit, esetünkben egy KÖVET dobálsz? Másrészt, nem Tőlem kell bocsánatot kérned, de azt majd később, amikor cserélek.
Yua nem gondolt arra, hogy a Fiú nem érti, sőt, bolondnak gondolja a beszéde miatt.
Hirtelen a Fiú közelebb jött és megragadta a kezemet és magához húzott. Másik hirtelen egy macsek jött elő a semmiből és akart ránk támadni, de a Fiú gyorsabb volt, és az öklével olyan erősen ütötte meg, hogy az miután a földre ért, visszacsapódott, majd pixeleződött el.
Ezután, barátságosan, mosolyogva fordult felém, mondott egy sort, majd mutatkozott be. Szóval Tsujimoto Eiki.
Nem mellesleg, ez a kis jelenet úgy történt, hogy közben a csípőmet fogta és karolt át.
Yua nem szólt semmit, de a szemeivel végigmérte, felmérte a fiút, és döntést hozott.
~Előbbi történés alapján úgy ítélem meg, hogy a fiú, Eiki, a Köves, nem veszélyes egyén hanem csak egy ritka nagy idióta, szóval áldásom rátok.
~Ez gyors volt...
Általában mindig szokott lenni közel 30 perc mire eldönti valakiről, leginkább fiúkról, férfiakról, hogy veszélyes-e vagy sem.
Yua előredőlt és kimászott a fiú karjaiból majd egy kicsit előre ment 1-2 métert majd fordult meg.
-Ez most szép volt, Köves fiú. Mindenesetre, köszönöm, hogy megvédted. -mondta elismerően, de még mindig komoly, de kicsit "lazább" tekintettel Yua Eiki-nek- Na by, Köves fiú. Amúgy, Yua. Csere!
Kimondva a "Csere" szót, a vörös indikátorból zöld lett. A komoly és mérges, magabiztos "ölni képes" tekintetből ártatlan, tiszta, kicsit bizonytalan, kedves és félénk lett. Kicsit az állása is változott, nem olyan "biztos" mint amilyen pár pillanattal azelőtt volt.
-Köszönöm, hogy szépen, hogy megmentettél! -mondtam kedves és lágy mosollyal köszönetet Eiki-nek. -Utólagosan, de Shiba Yue vagyok, én is örülök. ^^ -mutatkoztam be kedvesen.
A bokorból hirtelen egy csirke bukkant elő. Gyors léptekkel jött oda hozzám és kezdte a csőrével "ütlegelni" a cipőmet. Erre felnevettem egy kicsit. Lehajoltam a csirkéhez és megsimogattam, utána magától valamiért tovább állt.
~Jól van...
~Mérges vagy, amiért nem öltem meg?
~Inkább örülök ennek. Nem kell megölnöd az állatokat, majd Én.

//csirke...//

by **Tsujimoto Eiki** Szer. Aug. 24 2016, 13:10

A lány látszólag teljesen máshogy értette a szavaimat, mint kellett volna, és eléggé agresszíven „támadt rám”. Kezeimet feltartva próbálom mutatva tudtára adni, hogy nem vagyok ellenség, de végül mivel nem maradt időm cselekednem kellett. Hamarosan el is rántottam és el is kaptam a lányt a veszély elől, amelyet rögtön el is pixeleztem. Nos… így kell ezt! Azonban látszólag a lány nem igen díjazta a kedvességem. Vagy csak zavarba jött? Fú, hát fogalmam sincs… Mindenesetre a szavai miatt egy kicsit furcsán néztem, bár továbbra is barátságosan. Bár lehet, hogy a megvédés alatt csak megbotlott a nyelve, de az elköszönése egy kicsikét tényleg furcsa volt, pláne, hogy nem ment sehova. Ez hagyján, de utána, még az indikátora és a kibocsájtott aurája is megváltozott. Most…. akkor… mi???
- Öhm… nincs… öhm… nincs mit… - felelem kicsit összezavarodva – Öhm.. Szia Yu….e? Yue.
Nem tudtam, hogy a lány most direkt szórakozik-e vagy csak tényleg ilyen mindig. Az indikátor változás szerintem valamilyen képesség lehet de mi… hasadt személyiség? Az elég érdekes… nem tudtam, hogy a rendszer képes ezt érzékelni. Hm… vagy lehet, érzékeli? Az mondjuk, akkor megmagyarázná, ha az a képessége, hogy az uralkodó jellem természete vagy tette szerint változna az indikátora… de mondjuk ez így tényleg nagyon érdekes. Egy ideig kíváncsian néztem a lányt, aki most egy csirkét állított meg, hogy megsimogassa. Öhm… fura… Nos… mindegy. Azért érdekes egy jellem meg kell hagyni. Kicsit meg is csóválom a fejem, hogy kirázzam magamból a zavart, majd ismét barátságosan megközelítem a lányt és kezemet nyújtom felé, hogy felsegítsem, ha esetleg nem állt még fel.
- Mond csak nincs kedved hozzám jönni? Mármint velem… na… szóval egy csapatba… na… vagyis…. meh… - vakarom meg fejemet kicsit kínosan, majd megpróbálom még egyszer – Nem szeretnél velem tartani a vadászatom során?

by **Yue** Szer. Aug. 24 2016, 20:40

A csirke elment. Csak egy kérdésem van. Hogy kerül az erdőbe egy CSIRKE?!
Yua kicsit megnyugodott attól, hogy nem akartam megölni. Eldöntöttem, hogy vadászni fogok. Állatok, de vadak, és végül is, nem "igaziak"...
Eiki reakciójából azt vettem ki, hogy nem igazán érti, hogy mi volt ez az előbbi jelenet, sőt, lehet, hogy bolondnak hisz. Közelebb jött, és felém nyújtotta a kezét, mivel még mindig nem álltam fel.
Elfogadtam, megfogtam a kezét majd fel álltam.
-Köszönöm. -mondtam kicsit zavarban, ugyanis nem mindennapi, hogy egy fiú udvarias, legalább is velem. Oké, Sakuya más tészta, de rajta kívül tényleg ritka mint a fehér holló.
-Mivel látom, hogy nem érted, hogy mi zajlott le az előbb, talán még bolondnak is nézel emiatt, ezért elárulom, hogy az előbbi lány, Yua, a társam, egyben a képességem. Mint azt láthattad, nem a legjobb a természete, főleg az idegenekkel amíg fel nem méri, hogy veszélyt jelent-e. ^^'
~Ezt most bóknak veszem.
~Valamennyire az is volt.
Az első mondata után megkövültem és pirultam el mint egy rák, azon sem csodálkoznék ha gőz jönne ki a fejemből, de láthatóan nem dühömben, hanem zavaromban.
Kicsit kínos volt, de végül csak sikerült megfogalmaznia és elmondania.
Elmosolyodva válaszoltam a kérdésre, nem bírtam ki, nevetni nem nevettem, bár azt is tudtam volna egy kicsit.
-Persze, szívesen.

by **Tsujimoto Eiki** Szer. Aug. 24 2016, 22:02

Yue hálásan fogadta a segítő kezemet, és én fejemet csóválva mosolyogtam.
- Ugyan kérlek. Nem kell megköszönnöd. De azért nincs mit.
Végül a lány elmagyarázta az előző kissé furcsa, vagyis inkább szokatlan köszönhetése mögött rejlő valóságot. Figyelmesen hallgattam, néha-néha bólintva egyet, amikor felfogtam a dolgokat, majd végezetül lehunyva a szemem-próbáltam összerakni a dolgokat.
- Azt, hiszen felfogtam nagyjából. – válaszolom végül – Nos, mindegy, de azért, ha nem venném észre néha-néha az indikátorváltást, akkor bocsika, ha netalántán összekevernélek titeket. – kérek előre is elnézést a lánytól.
Nagy valószínűség szerint meg fogom érezni a lány személyiségváltását még azelőtt, hogy baj lenne, de azért jobb, ha erről nem tud. Bár nincsenek előítéleteim a vörösökkel szemben, azért nem árt egy némi elővigyázatosság is, főleg nekem, akinek csak ennyi hp-ja van. Hát igen, de én választottam ezt az utat. Mindenesetre azért lehet nem kéne felfednem még ezt a lány előtt. Azért… biztos, ami biztos. Ezután jött az én kis… khm… „produkcióm” és nagy eséllyel sikerült is egy kicsit beégetnem magam a lánynál, így egy kicsit zavart mosollyal nézek a lányra, aki szintén mosolygott.
- Hát… akkor üdv a csapatban. – nyújtom a kezem, hogy jelképesen is üdvözöljem – Mellesleg remélem nem gond, hogy ez az első vadászatom… igen elég gáz tudom… Harminckilences szint… és itt lófrálok nyulakra vadászva... hehe... hát na, valamiből nekem is megkel élnem. – nevetek fel jelezve, hogy csak viccelődök, majd egy kicsit elkomolyodok, miközben elindulok egy vadcsapáson – Amúgy Yue, ha lehet, feléd egy komolyabb, személyes kérdésem… - várok a visszajelzésére, majd ha reagált folytatom – Ugye az előbbiek szerint úgy értelmezem, hogy Yua a játékbeli részed… ezek szerint te gondolom, nem tervezed kijátszani a játékot… igaz?
Tudom, hogy lehet, hogy udvariatlan dolog rákérdezni ilyen hamar, de szeretném tisztázni a lánnyal a szándékaimat a kijutást illetően, amihez jó lenne tudni, hogy ő hogyan áll ehhez hozzá.

by **Yue** Vas. Nov. 27 2016, 22:29

Yue regényhosszú magyarázata után Eiki felfogta nagyjából miről is hadovált. Gyakorolnia kell a beszélgetést, na de mire való Yua többek között ha nem erre?
-Biztos vagyok benne, hogy észre fogod venni. Ha sátáni kisugárzást éreznél akkor Yua az. - Hogy miért is sátáni azt csak Yua tudja megmondani, de igaz. Eiki tett fel egy nem házassági kérdést. Igent felelt, a fiú nagy örömére. Egy biztos, amikor tényleg házassági ajánlatot tesz az igen érdekes lesz.
Üdvözölte Yue-t a most már kemény 2 (+Yua) fővel rendelkező csapatban. Odanyújtja kezét a lány felé, viszonozza, ő is odanyújtja a kezét majd a kézfogás után elengedi.
A fiú hozzájuk hasonlóan első vadászaton van, vagyis együtt végigszerencsétlenkedhetik a dolgot.
-Egyáltalán nem gáz szerintem. Ha nem vadásztál akkor mást csináltál, nem loptad a napot. - Megnyugtatva válaszolt a fiúnak. -Amúgy nekem is az első vadászatom, eddig enyhén szólva nem megy valami sikeresen, ^^' szóval sorstársak vagyunk.
Elindultak.
-Igen, persze. - Válaszolja a fiúnak.
Érdekes kérdést tett fel.
-Annak, hogy Yua a részem, nincs köze ahhoz, hogy kiszeretnék-e jutni vagy sem. Valamikor azt hiszem, de előtte szeretnék megerősödni, és ezt nem úgy értem, hogy mindenkinél hatalmasabb akarok lenni. Amikor kijutok, egyedül leszek, és minden megváltozik majd. - A hangjában volt komolyság, szomorúság és határozottság vegyesen. Amikor kijut, nem engedi, hogy csúfolják, beszóljanak neki, hogy bántsák. Azt fogja tenni amit szeretne.

//Kövi posztomban már megint csirke...//

by **Tsujimoto Eiki** Vas. Nov. 27 2016, 23:04

- Aham biztosan. – mondom nagy meggyőződéssel, meggyőző mosollyal a lánynak.
Az biztos, hogy a lány kissé „tikk”, de hát mit van mit tenni, nekem is vannak furcsa szokásaim, az a lényeg, hogy látszólag teljesen úgy reagálok, mintha teljesen át lennék szellemülve a témától. Bár kissé valóban furcsa volt, igazából nem zavart, sőt valamilyen szinten érdekes volt a hölgyikével beszélgetni, bár azért még megtartottam óvatos mivoltom. Viszont bármennyire is próbáltam, közvetlen jellemem nem tudtam levetkőzni. Hamar baráti kezet adok a lánynak, és felajánlom, hogy tartson velem vadászatomon, amit hamarosan el is fogadott. Nyah… remek. A rózsaszín, személyiségzavaros vadóc ezennel hivatalosan is vadásztársnőm lett. Milyen romantikus, mindjárt elalélok. Hehe. Kérdésemre persze a lány is válaszolt, viszont meglepett, hogy ilyen közvetlenül kezeli a kérdést. Igazából, ahogy elmagyarázta egy dolgokat, csak egy tompa hm-öt leszámítva nem tudtam mit kéne feleljek. Tényleg nem tudtam mit hozzászólni, s ha csak nem hoz fel valamit, olybá tűnik, hogy egy ideig némán fogunk sétálgatni. Hát igen, erről sajnos nem tehetek, végül azért megpróbálok valamit felhozni témafolytatás részéről.
- Tudod igazából én csak azért akarom kivinni a SAO-t, mert ez az életem. Mármint… játékok kijátszása. Igazából nem igazán tud feszélyeztetni, hogy itt az életem a tét. Épp csak érdekesebbé teszi a dolgot. Hm… viszont, ha célról van szó az természetesen az nekem is van. – mosolyodok el – A célom, hogy egyetlen ütéssel képes legyek majd leütni a főbosst. heh. Tudom furcsa, de igazából mindig is különc voltam. És miért ne álmodhatnák nagyokat. Én akarok a legtöbbet sebző harcos lenni. – mosolygok rá – Persze csak, hogy megvédhessem a számomra fontos dolgokat, személyeket. – kacsintok a lányra.

// Fehér Holló //

by **Yue** Kedd Nov. 29 2016, 20:06

Elővehette a legszebb mosolyát, akkor sem hitte el, vagyis úgy hitték, hogy bolondnak tartja a lányt. Sokan így gondolták, ezért jó szimata szokott lenni általában.
-Mondhatod a leghihetőbben, de tudom, hogy bolondnak nézel Yua miatt. - Sóhajtott egyet majd megnyitotta a menüjét, előkereste a képessége leírását majd a fiú elé tette, miután elolvasta kinyomott mindent. -Nem bolond vagyok, csak rendszerhiba miatti életmentő képességem van.
Nemhivatalosan vadásztársak lettek, hogy mi fog kisülni ebből azt senki nem tudja megmondani. Mindketten kezdők, de nem hülyék, és egy kis szerencsével jó élmény lesz.
A fiú megint kérdezett. Könnyen szívfájdalom nélkül válaszolt neki. Sokaknak fájdalmas téma, Yue megértette mindkét oldalt, bár ő neki inkább a miért kínos erről beszélni állt közelebb.
Eiki nem szólt semmit, várt valami, bármilyen választ de az nem jött. Már gondolta felhoz valami témát, éppen mondta volna de megelőzte a szőke herceg. Figyelmesen és érdeklődően hallgatta végig vadásztársa szavait.
-Értem. - Mondta mosolyogva majd folytatta. -Szerintem nem furcsa, sőt, nagyon jó, hogy van álmod. Nehezen, de biztos sikerülhet! - Mondta mosolyogva egyben lelkesen Yue. -Amúgy lehet, hogy pár év múlva a nagy semmiből, talán a lehető legrosszabbkor pottyan az öledbe egy még nagyobb cél, vagy a megvalósításhoz egy (kis) segítség véletlen a rendszertől, sosem lehet tudni. - Mondta biztatóan. Visszaemlékezett az első találkozására Yua-val, már ha lehet annak nevezni.
A nagy semmiből hirtelen, az egyik bokorból előjött, már megint egy csirke. Megállt a két ember előtt és csak nézet mint egy szobor, egyenesen Yue szemeibe. Majdnem karjaiba kapta a csirkét de eszébe jutott, hogy megölnie kell, nem ölelgetnie.
-Megpróbálom... megölni. -Sóhajtott egy nagyot majd közelebb lépett a csirkéhez aki továbbra is félelem nélkül ártatlan csirkeszemekkel nézte a közeledő lányt. Elővette a konyhakését, megölte volna, de nem tudta. ~Nem nekem való a vadászat...
~Ez így igaz. Viszont. Nagy francokat! Csere! - A zöld indikátor hirtelen vérvörössé vált. Az ártatlan angyali kisugárzás helyett sátáni jött. Az eddig nyugodt csirke elkezdett Yua elől futni Eiki irányába.
-Komolyan, túl könnyű. - Fagyos, komoly tekintettel könnyedén dobta a kését, pont bele a csirke hátának a közepébe. Ha gyorsabban futott volna, talán megúszta volna, de nem kell árnyékharcosnak lenni ahhoz, hogy valaki eltalálja, kis ügyesség kell.
Szegény csirke elpixeleződött. -Szőkeség, ha már úgy is vadásztársak vagytok, mondj már valamit Yue-nak amitől nem lesz lelkiismeret furdalása mert megöl egy állatot, csak mert nem vadászat az, hogy mindent én végzek el. - Mondta fagyosan Eiki-re nézve. Felvette a kését. -Csere. - Ezt kimondva újra ártatlan zöld színű lett az indikátor és megint angyali, vagyis ártatlan kisugárzása lett a lánynak.

A csirkehús mellett valami más is landolt az inventorydban: egy Piros Masni nevű tárgy, belső felén egy szemmel alig látható Y betűvel. Máshol nem igazán találsz ilyesmit, és más elkapott vad után sem érkezik újabb. Vajon a csirkéd ette meg, mielőtt elpixelezted volna?
By Strea

by **Tsujimoto Eiki** Szer. Nov. 30 2016, 23:05

A lány kissé elszomorodott, s hamarosan szabadkozni akart és a képességét mutatta volna meg, mikor azt hitte, hogy bolondnak tartom. Igaz, hogy egy kicsit zizz, de azért nem teljesen bolond. Így mikor mutatni akarta, finoman jeleztem, hogy hagyja csak, hiszek neki. Igazából nem nagyon volt kedvem, most olvasgatni, s nem az a típus vagyok, aki mindenki szavát meghazudtolja. Hiszek a lánynak, még ha nem is mutatom ki teljesen. Igazából mindig úgy voltam vele, hogyha nem fog bosszantani a dolog, akkor nem érdekel, ki mit gondol, s akkor lesz minden: boldogság, szerelem, happy end. Jó mondjuk szerelem nem biztos, de a többi talán stimm. A lány szavai jól estek és akaratlanul is mosolyt csal az arcomra. Érdekes volt a lány optimizmusa, bár elég furcsán adja elő a gondolatait, de betudtam annak, hogy ő ilyen. Igazából nem tudtam mit feleljek rá, de végül maradtam csak egy mosolynál. A barátságosabbik fajtánál. Viszont úgy tűnik, igazából nem is lenne nagyon időm trécselni, ugyanis a lány megpillant egy csirkét. És most leállt sóhajtozni, hogy meg kell ölnie. Furcsa. De nem szóltam semmit. Mindenesetre nem kerülte el a figyelmemet az indikátorváltás, s nem szóltam semmit a kis „produkció” alatt sem. Viszont mikor Yua (mert azért figyelek!) hozzám szólt, akaratlanul is elhúzom a számat.
- Neked is üdv Pinky Pee. Ahm üdv ismét köreimbe Yue. Igazából nincs mit mondanom. Ezek lényegében csak virtuális állatok. Nincsenek valós érzelmeik, amik vannak, azokat a rendszer állítja elő. Hiába tűnik úgy, hogy gondolkoznak és öntudatuk van, lényegében az egész egy bonyolult programozás során jött lére. Amúgy ha nem akarod megölni csak, kapd el. Ha szafarizás céljából vadászol elég csak elkapnod az állatot, hogy a rendszer érzékelje, és máris jóváírja az archiwe-nél a dolgokat. Bár sajnos többször elkapni ugyanazt nem lehet, csak több idő után… vagy nem tudom… szóval ha még mindig nem akarod elpixelezni őket, csak fogd meg és kész. – mosolygok rá.

by **Silence** Hétf. Aug. 28 2017, 21:43

Kiwi-san

Úgy tűnik, hogy a munka nem akar összejönni Fuwának… Hiába próbálkozott. De valamiből muszáj megélnie. Ezért úgy dönt, hogy megpróbál vadászni. Igen, Ő. Aki halálra rémült mikor először látott mobot, és megijedt, amikor Árnyék megpróbált odaszaladni hozzá. De ez eszébe sem jutott. Csak arra gondol, hogy szüksége van valamire, amit ehet, és amit eladhat, hogy legyen pénze aludni valahol. Egyébként nem először jár a szafariban… Grimm fontosnak tartotta, hogy megmutassa neki, és kicsit tanítgassa a vadászatról. Fuwa pedig gyorsan tanul, úgyhogy elméletileg a legfontosabbakat tudja, és gond nélkül képesnek kellene lennie vadászni. Csakhogy a mobok látványa még mindig megijeszti…
Most itt áll a szafari északi részén, ahol Grimm szerint a kezdők számára könnyebb a vadakat elejteni. Természetesen idejött, egyrészt mert tart az egésztől, másrészt mert úgy érzi, hogy sokat kellene még tanulnia.
Kicsit félve sétál be, mert rájött közben, hogy azért mégiscsak tart a moboktól… De ha már idáig eljött nem fordul vissza. Tényleg szüksége van aranyra, és élelemre… Ha most visszafordul, akkor talán nem fog tudni pénzt szerezni a mai nap. Ez elég ijesztő kilátás neki, hogy ne hátráljon el. A kis füzete helyett a kezébe kattintja a kardját. Igen, először ettől is megijedt… Mostanra viszont, hála a gyakorlásnak, már megszokta, hogy a kezében van az egyébként életlen fegyver. Ennek ellenére még mindig igencsak sután tartja a katanát… Messziről látszik, hogy szinte semmi tapasztalata a kardforgatásban.
Körbe néz… De nem éppen úgy, mint aki az áldozatára les… sokkal inkább a ragadozótól tartó zsákmányállathoz hasonlóan… Minden apró neszre, amit meghall felkapja a fejét, és ijedten pislog a hang irányába.

by **Kiwi** Csüt. Szept. 21 2017, 20:50

Olyan jó érzés amikor az embernek vannak céljais és tervei és mindez megduplázza, ha nem megtriplázza az ember erejét és kitartását, lelkesedését de még az életkedvét is. Mosolyogva indultam el szafarizni és ilyenkor imádtam hogy a céhházunk ennyire közel van mindenhez. Mondhatni körbe vesz. Persze azért nem ennyire egyszerű a fáma, hisz sok séta vár a kezdő részleghez, de örömömre szolgál az a tudat is, hogy kezdem kiismerni, mi és merre van, de még mindig okoz meglepetéseket. Gondolkodtam esti túrán és vadászaton is, hisz több vad éberebb olyankor, de még nem osztottam meg ezt az elborult ötletemet senkivel sem. Majd ha úgy érzem találok valakit, akit érdekelhet a dolog. Mielőtt megkörnyékeztem volna a vadászterületeket, előtte még beugrottam a szafaris boltba, hogy beszerezzem amire szükségem lehet. Ha horgászni akartam volna, botot is mindig innen kölcsönzök, de vadászni szerettem volna, így elsőrangú vadászcsemege volt a cél, némi nasi mellett, persze folyadék és a szuvenírek, dísztárgyak mellett is megálltam picit. Úgy szerettem az ilyeneket. Majd le is emeltem egyet a polcról. Egy kagylókból összerakott porcelánteknős volt az, aminek a tetején egy kisebb teknős majd annak a tetején egy gyerkőc teknős pihent, a fejük meg olyan mint a bólogató kutyáknak. Lényegében egy kisebb súllyal van megoldva a fej lengése, de nagyon jópofának találtam. Elhagytam a boldot, majd beleharaptam az almámba. Nem akartam éjhesen nekivágni. Ekkor tűnt fel valaki, akit figyeltem egy ideig messzebbről állva. Pár harapással végeztem a gyümölcsömmel, majd elhatározásra jutottam. Csendben de nem lopakodva léptem oda mellé, hallótávolságon belül.
- Szia, keresel valamit? – Nagyon elesettnek tűnt, azt hittem vár valakit, de a kivont kard is elég fura volt.

by **Silence** Szomb. Szept. 23 2017, 20:24

Mivel nem bukkant fel állat, ami neki akart volna ugrani, Fuwa kezd kicsit megnyugodni. Még nesz se nagyon hallatszik a madárcsicsergésen kívül. Már majdnem megfeledkezik róla, hogy miért jött, és leül rajzolni, mert talált egy szép virágos bokrot… de hirtelen számára hangos motoszkálás üti meg a fülét, és ijedten, a kardját kissé megemelve fordul a zaj irányába igyekezve felkészülni a rátámadó mobra. Ahogy a motoszkálás közeledik, egye feszültebb, és már lecsapni készülne a katanájával, amikor az erdőből, a várt vérszomjas ragadozó helyett egy nagy, bolyhos, imádnivaló nyuszika ugrál elő. Egy pillanatig még a pontokat is utána lehetne rakosgatni, ahogy húzza magával, mert Fuwa úgy meglepődik, hogy vagy fél percig áll, mint a szobor, és kerek, tágranyílt szemekkel nézi a komótosan ugráló nyuszit. Aztán a kardját leengedve nézi még néhány másodpercig, majd igyekezve hirtelen mozdulni (Teljesen sikertelenül… Ami látta őt, az azt is észrevette, hogy mire készül jó eséllyel.) megpróbálja egy ugrással elkapni, és ölbevenni a nyuszit. Ami szintén észreveszi a mozdulatot, és elszalad, éppen mielőtt a lány elérné. Fuwa pislog néhányat, a földön fekve, aztán kissé csalódottan felül, és néz a nyuszi után néhány pillanatig. Aztán felveszi a földre esett kardját, és lassan feláll.
Ekkor lépsz mellé. Nem lopakodtál, de ő annyira el volt foglalva a nyuszival, hogy nem hallotta a közeledésedet. Ezért megriadva ugrik egyet, majdnem elesik, de sikerül megtartania az egyensúlyát, aztán látva, hogy csak egy ember, ráadásul ránézésre nem is ijesztő lány szólította meg, elvörösödik, és megrázza a fejét. Aztán bólint egyet.
És végül előkattintja a füzetét, és leírja a helyzetet, mert hirtelen ő is belezavarodott. Pár pillanat múlva mutatja neked a választ.

Szafarizni jöttem… Úgyhogy azt hiszem igen, mobokat keresek.

by **Kiwi** Kedd Okt. 03 2017, 18:47

Érdeklődve néztem végig azt, ahogy a lány nyulat próbál fogni. Meg is mosolyogtam, egy fejingatással kísérve. Nem akartam rögtön megzavarni, és leginkább nem elijeszteni a fehérkét, így távol maradtam és csak azután indultam meg az irányába, hogy a próbálkozása kudarcba fulladt. Igyekeztem nem megijeszteni őt sem, természetes és könnyed léptekkel értem oda, és közelebb érve hozzá, lassan lassítottam. A barátságos arcot hamar felváltotta egy kissé fura grimasz, amikor ismét majdnem elesik. A kérdésemre elvörösödik, majd megrázza a fejét és bólogat. Pislogásra voltam képes csak, mivel ezt túlreagált pillanatnak ítéltem és nem tudtam hova tenni. Sem ilyesztő nem vagyok, meg sem szidtam vagy dicsértem, de vörösödik. Majd a gesztusokat is zavartan reagálja le. Ilyet akkor lát az ember, amikor megzavar valami nagyon kínosát, de még csak nem is ez történt. Így mindenesetre az első benyomásom a lányról az volt, hogy fura. És nálam a fura az jót jelent. Jót, mert a furcsa emberek érdekesek, új dolgokat képesek nyújtani, vagy teljesen másképp gondolkodnak, mint a tucatemberek. Majd láttam, ahogy a kérdésemre a menüjével babrál, előhív egy mappát és tollat és írni kezd. Most én kezdek zavarba jönni, hisz nem értem mi történik. Vagyis azt értem, hogy mi csak azt nem hogy miért. Csendben várok mi fog történni. Végül megmutatja. (Ha jól sejtem nem túl szép, de olvasható a kézírása, vagy pont hogy szép, mert most tanult?) Hát a választ is pislogás fogadta. Egy ideig néztem a táblát, majd feleszmélve, hogy épp egy kommunikáció közepében vagyok, úgy döntöttem ideje reagálni. Az ő módszerével, hátha nem szereti a zajt, vagy nem akar túl következetes és nem akarja elijeszteni az állatokat. Pár kattintás és egy kisebb notesz az én kezembe is előkerült. Kék és citromsárga lapokkal, és ellentétes színű vonalakkal. Jegyzetekkel. Lapoztam benne párat, majd én is írni kezdtem.

- Szívesen segítek, ha szeretnéd. –

Megmutattam neki, majd lapoznom is kellett egyet. Még be kell tájolnom mekkorára, írjam az üzeneteket és eldöntenem, hogy mehet-e több, egy lapra.

- Van nálam vadászcsemege. Kérsz? –

Osztottam meg vele a még friss eledelt. Majd elindultam előre.

- Az erdő sűrűjében, ha vizet találunk ott nagyobb sikerünk lesz. –

Mutattam meg neki ismét, egy biztató mosollyal.

- Egyébként miért így beszélünk? –

Hisz minden mondatnál le kellett lassítani, vagy megállni ameddig írunk.

- A nevem Diana. –

Mosolyogtam rá.

by **Silence** Szer. Okt. 04 2017, 23:52

Kifejezetten szomorú lett, hogy a nyuszi elszaladt. Annyira szerette volna megölelgetni… De sok ideje nem jut ezen rágódni, mert odaérsz mellé. És tapasztalod, hogy nem túl élesek az érzékei. Jártasságai nincsenek, a koncentráció pedig még el is tompította a hallását.
Azt hitte szegény, hogy egy mob került oda valahonnan mellé, azért ijedt meg. Aztán elpirult, mert elszégyellte magát, hogy összetévesztett egy vaddal. A fejrázás és bólintás pedig a kérdésedre akart válasz lenni anélkül, hogy elő kellene venni-e a füzetet. De ő maga is belekeveredett, hogy akkor mi a válasza, végül még is úgy dönt, hogy előveszi a füzetet.
Egy pillanatig tágranyílt szemekkel néz, aztán tudomásul veszi, hogy te is írásban fogsz vele kommunikálni. A felajánlásodra hálásan pislog rád néhányat, aztán gyorssan leírja a választ, és felmutatja (Az írására a legjobb szó, hogy iskolás. Egyszerű karakterekkel, és úgy formálva a betűket, ahogy azt tanítják. Precíz lány, úgyhogy egyébként szép az írása, de egy általános iskoláséra hasonlít.)

Nagyon örülnék neki, köszönöm.

A vadászcsemegéről eszébe jut, amit Cear mesélt neki Shuról és a szafarizásról. Felcsillan a szeme, és gyorsan lekörmöl egy kérdést, és már fordítja is feléd a füzetét.

Ez olyan, amivel magamhoz tudom csalogatni az állatokat?

Néhány darabog hálásan hajlongva néhányat elvesz az eledelből, és elteszi a füzetét, mielőtt elindul utánad. Szinte ösztönösen, miután felajánlottad, hogy segítesz. Bólint az információra, hogy ha vizet találtok, nagyobb siker várható. Az összefüggést ugyan nem teljesen érti, de kedves voltál vele, úgyhogy elhiszi neked, hogy így van.
A kérdésedre megáll, és megint előkattintja a füzetét, és írja a már-már mechanikus választ.

Azért, mert nagyon-nagyon nehezen tudok beszélni.

Visszamosolyog rád, néhányszor mondogatja magában a nevet: Diana (még az ajkaival is próbálgatja megformálni), hogy el ne felejtse, aztán gyorsan ő is leírja a bemutatkozását.

Az enyém Otomura Fuwako. Aincardban Silence.

Ahogy haladtok tovább, egyszer csak neszt hall, úgyhogy gyorsan elrakja a füzetet, és megmarkolja egyik kezével a kardot… Csakhogy a másik kezében meg az elemózsiát szorongatja (Az írásban eddig nem zavarta ugyanis) úgyhogy néhány pillanatig pislog a kard és a vadászcsemege között. És a motoszkálás az aljnövényzetből egyre közelebb ér, és a zaj forrása nemsokára láthatóvá is válik.

/Nyúl/

by **Kiwi** Szomb. Nov. 04 2017, 16:44

A találkozásunk első blikkre furcsa volt. Picit másodikra is, úgy érzem picit szokni kellett a különleges dolgait. Mint például azt is, hogy írásban kommunikál. Ez önmagában nem volt rossz dolog, csak szokatlan és lassú. Először azt hittem, azért csinálja, hogy a hangokkal ne zavarja el a vadat, de... mégsem éreztem azt, hogy ez lenne a helyes válasz. Ugyan, szokni kellett, de sikerült átkapcsolni a behuzalozásomat az írássra szavak helyett. Valamint alkalmazkodni másokhoz, a legtöbb esetben jó dolog, hisz sokat tanulhatunk. Elfogadta a társaságomat, aminek örültem, persze azért megkérdeztem miért, így kommunikál. Megkínáltam vadázscsemegével, és bevallom titokban reménykedtem benne, hogy úgy fog reagálni mint Oziriszt, aki azt hitte, hogy az a vadászoknak szóló eledel, és majdnem megette. De ez a lány okosabb volt, felcsillant a szemem.

Igen.

Majd lapoztam egyet.

Van olyan ismerősöm, aki azt hitte, hogy ez a vadászoknak járó csemege, és majdnem megette. XD

Oda biggyesztettem egy smájlit is, nem is tudom mért, talán mert olyan volt, mint amikor chetelek másokkal és nem közvetlen egy légtérben helyezkedünk el, pedig jelenleg nem így volt.
Azért kíváncsiságból megkérdeztem, mi a szerepe az írásos kommunikációnak nála. Van olyan, aki azért csinálja, hogy mindent jegyzetel és felvesz kamerára, mert időről időe, kitörlődik a memóriája. Ilyet idebent még nem tapasztaltam, és csak filmen láttam, bár állítólag tényleg van ilyen betegség. Ahogy elolvastam a válaszát, értetlenül összehúztam a szemöldököm, majd leesett.

Tudsz jelelni?

Gondoltam siket, és ezért alakulhatott ki nála. Ugyan jelelni nem tudok, alig pár kifejezést ismerek csak, de valójában mindig is érdekelt. Ahogy bemutatkoztam neki, ismételgette párszor a nevemet, maga előtt. És bevallom picit talán szégyeltem is magam, de a biztonság fontosabb. Legutóbb a táskámat lopták el, egy emberekkel teli városban, ahol nappal volt és teljes nyugalom... Nem adják könnyen a bizalmat. Ahogy elmondta a teljes nevét, úgy éreztem talán féltenem kéne őt. Elkezdtem írni a válaszomat, de megállított az avar csörgése, ugyan az oldalamon volt a kardom, de nem gondolnám hogy valami nagytermetű állat lenne, azt hittem valami madár vagy mókus lesz. Majd a tőlem jobbra lévő bokor mocorogni kezdett. Ledobtam a csemegét elé, de egy lépést hátráltam és vártam. Lassan legugoltam, szembe vele, miközben fél szemmel láttam, ahogy Sil is talál valami fehéret, addig az én állatkámból csak annyit lehetett látni, ahogy villámgyorsan kidugja a fejét, majd visszahúzza csemegével, ami ketté tört, így kénytelen volt visszajönni érte. Óvatosan közelebb mentem, majd letettem még egy darabot elé. Amit szintén elcsipegetett, majd jött a következő kör. Picit még közelebb mentem, de nem tettem le az avarba az élelmet. A tenyerembe tartottam, de elég alacsonyan, szinte a földtől pár centrie csak. Ez bizony türelmi játék. Majd csak egy szempárt lehetett látni, aki arra várt, hogy letedd az ételt, ahogy eddig. Nem tettem. Kénytelen volt kidugni a fejét, de nem vette el. Visszahúzta, majd még párszr eljátszotta, mire kicsípte a kezemből a kaját és emelt fővel büszként szaladt el az ellenkező irányba. Nem is értettem miért nem repül ez a kerge jószág, de mulatságos volt. Úgy festett, mint aki a többi állatnak mutogatja, hogy ő bizony megrövidített egy embert a csemegéjétől.

A kitérő után, újra Sil-el foglalkoztam.

Nem félsz, hogy visszaélnek a neveddel?

Kérdeztem tőle. Bár szerintem neki nem voltak olyan víziói mint nekem. Arra, hogy kihívnak akaratlanul is arénára, harcolni... Hogy idegenektől kapok üzeneteket, akár zaklatásokat... Vagy pedig, hogy általam bántanak majd valakit. Biztos túlzás, de ezek a félelmek bennem, megvannak...

by **Silence** Szomb. Nov. 18 2017, 14:43

Furcsa? Nem. Fuwának az ilyen találkozás a legkevésbé sem furcsa. Ha kicsit másként is, de eddig a legtöbb ember hasonlóan reagált eddig rá.
Igen. Cear miatt jutott neki eszébe hogy a vadakat csalogassa a csemegével, ahogy Shu csinálta a fiú elmondása alapján.
A maga csendes, szinte néma módján kuncogni kezd. Az, hogy ő is azt htte volna, ha nem jut eszébe az íjász fiú fel se merül benne. Butaságnak érzi megkóstolni ezt a csemegét. És mókás, ha valaki megpróbálta.
Nem ír választ a kérdésedre. Csak megrázza a fejét. Nem ismeri a jelnyelvet. Azt is csak azért tudja, hogy mi az, mert idebent többen kérdezték már, és Grimm elmondta neki. Vakként nehéz lett volna megtanítani neki, és értelmetlen is, hiszen nem látná mit jelelnek.

A bemutatkozás után csörren a bokor. Először azt hiszi, valami veszélyes mob rejtőzik ott, de hamar előbújik a nyuszi a bokorból.

Fuwa pedig azonnal le is teszi a kardot, pár pillanatig kikerekedett szemmel nézi az aranyos állatkát, majd a kezét a csemegével nyújtja az állatka felé. Próbál meg sem mozdulni, nehogy elijessze a fehér nyuszit.
Ami úgy tűnik, barátságos fajta, mert lassan, és óvatosan, de odamerészkedik a lányhoz, és elkezd a tenyeréből eszegetni. Fuwa nagyon megörül, és gyorsan az ölébe is kapja újdonsült kis barátját. Ne félj, megtartani nem akarja, csak kicsit simogatni, és ölelgetni.amit már csinál is, miközben azért a csemegét odaadja a picit ijedt nyuszkónak.
A kérdésedre picit értetlenül pislog. Visszaélnek vele? Miért csinálnának olyat? Mivel a keze tele van a kisállattal, írni nem kezd, de talán ki tudod a kérdést olvasni a szeméből is.

by **Leonard** Pént. Május 29 2020, 23:40

Miko

A szafari számára egy kiaknázatlan része volt a játéknak. Soha, egyetlen egy percig sem tette be a lábát a tízes szinteknek erre a részére. Valahogy nem vonzotta sem a horgászat, sem a vadászat. Fölösleges időpocsékolásnak tűnt, ha mellette az ember mobolhat és küldetésezhet. Ezek a módszerek azonban ennyi év után unalmassá válnak, és az ember végül csak-csak úgy dönt, hogy kipróbálja a sűrű erdőnek ezen sötét, ám hívogató szakaszát.
Leo, amikor először a kezébe fogta a bőrkötéses gyűjtőmappáját, nem volt kifejezetten boldog a látványtól. Nem nagyon tudta, mit érezzen, azon kívül, hogy szánalmasnak tűnt a rengeteg üres hely, ahová a jelvényeit kellett volna gyűjtögetnie. Ráadásul, mivel egyetlen pontot sem tett vadászatra vagy halászatra, nem is mehetett be az erdő sűrűjébe - a rendszer egyszerűen letiltotta róla.
A kíváncsiság így hát felébredt benne. Mik lehetnek ott bent? Még több, még ritkább állatfajok? Milyen jutalmakat lehet kapni értük? Vajon segíthet a fejlődésben, ha az ember itt tölti az idejét?
Ráadásul mostanában mindent megtett, hogy nap közben minél jobban lefárassza magát. Egy ideje már egyébként is ez volt a kedvenc foglalkozása, most pedig újabb módszerrel bővítette a palettáját. A szafari ugyanis bőven elegendőnek bizonyult hozzá, hogy lefáradjon, és éjszaka álomtalan álomba zuhanjon. Vagy majdnem.
Haja - szokásos módon - kócosan meredt az ég felé, ujjai közt egy meggyújtott cigarettát szorongatott, miközben belevetette magát az erdő sötétjébe. Vadászatra készült ugyan, de kisugárzásán ez a tény egy cseppet sem változott. Nem öltözött avarszín ruhába, nem lettek léptei óvatosak, és nem bujkált a bokrok között. Egyszerűen csak koncentrációját emelte a szokásos sokszorosára, miközben lustán bandukolt, hozzá pedig lassan pöfékelt.
Hopp, a bokorban megmozdult valami! Valami egészen nagy, olyan bernáthegyi méretű!
Egy pillanat alatt odarohant, és elkapta a bestiát. Igen ám, de az nem is egy állat volt, hanem egy... lány.

by **Miko** Szomb. Május 30 2020, 00:23

Leo

- A vadász kíméletlenül várja, hogy prédája a megfelelő pozícióba érjen. Türelmes, hisz tudja… a prédája, nem tudja, hogy figyelik. A vadász szájában érzi a friss hús ízét, így finoman megfeszíti combjának izmait, hisz kész rávetni magát az áldozatára. Tudja, hogy egyetlen rúgás is elég, hogy bevégezze prédját. A gyanútlan barna medve ekkor megközelítette a csapdát éééééés HIIIII JÁÁÁÁ? SHUUUUU KYÁÁÁÁ! – kiáltom, ahogy mint valami elcsépelt japán harcművész csapkodok a levegőbe és két-három rúgást indítok meg a földre rajzolt vörös X felé, majd büszkén kihúzom magam – Látod Yui! Így fogom elejteni a mici maci! Háhá!!!
A szégyenlős szemüveges lánya, kissé bizonytalanul méregetett, rá jellemző pesszimitással és nagy eséllyel, ha mentális képességeim nem akadt volna meg egy korruptálódott videókártya szintjén, akkor nekem is feltűnt volna tervem abszurditása, de mivel rettenthetetlen vagyok, így egyáltalán nem találtam a dologban. Végül is. A sorozatokba is minden alkalommal beleáll a vörös X-be a préda, akkor most miért ne tenné?
- A Tervem tökéletes Yui!
- Miko… ha a vadállatokra csapdákkal szoktak vadászni nem vörös X-ekkel… még a mesékbe is raknak valami csapdát… De ha ezt nem is vesszük figyelembe, miért vettél fel ez a hacuka?
- Jaj Yui mondtam már. Mivel a vadállatok szemei jóval élesebbek az embernél, ezért tökéletes álca ruhám biztosan elaltatja a gyanúját. Hisz kiben keltene gyanút egy bokorban békésen legelésző vad Bernáthegyi! Mondom… tökéletes! – felelem neki csillogó szemekkel.
A napokban mesélte egy kedves férfi az egyik bárban, hogy itt akkora medvékkel lehet harcolni, hogy alig bírjuk megemelni őket. És hogy olyan izgalmas velük az ökölharc, hogy fú! El se tudom képzelni! Legalábbis ezt mondta, pedig elég jó a képzelő erőm. Így hát persze egy izgalmas harcra felvértezve, azonnal fel is öltöttem a vadász ruhám és nekiálltam várni a prédámra. Yui persze kíváncsi volt, mivel álltam elő, hisz már elején kételkedett az infó igazában, ám ahogy megpillantott ebben a szituációban, nem kellett sok neki, hogy teljesen kiégjen és elnézést kérve, inkább hazament. Nem baj… az emberszag úgy is elijeszti a medvéket. De majd ha hazamegyek frissen készített mackósajttal, akkor majd megmutatom, hogy igazam volt! Eltelt egy negyed óra… majd egy fél… és már kezdtem azt hinni, hogy valóban rossz helyen keresgélek, amikor is végül meghallottam az ismerős neszt. A bokorban álltam eddig négy kéz láb és vártam az áldozatom, így mikor mögülem ért a váratlan „támadás”, kissé kénytelen voltam változtatni a harci stratégiám. Oldalra kapva a fejem a nap pont a szemembe sütött, így csak az árnyékát láttam a hatalmas lénynek. Így hát azonnal hátamra gurulok és határozott, kemény rúgással kirúgva lábát, a kezét megrántva próbálom földre vinni, miközben a másik lábammal együtt hamar felkapva mindkét lábammal az remélhetőleg eldőlt prédám nyaka köré fonom a lábaim kíméletlen szorításba kezdek, miközben a felém nyújtózó kezet elkapva mindkét kezemmel mellkasomnak szorítom, miután a végletekig kitekertem, hogy eme specielis szorítástól végleg képtelen legyen mozdulni.
- Háháh! Még hogy nem kapok el semmit, mondtam én, hogy született medve vadász vagyok HÁÁÁÁHÁHÁHÁÁH! – nevetek fel jóízűen.

by **Leonard** Szomb. Május 30 2020, 01:19

Na jó, a fiú először azt hitte, hogy csak képzelődik, netalántán valami teljesen mást lát, ami éppen akkora, mint egy bernáthegyi. De a tény, hogy valóban egy ilyen kutyának kinéző állat fejét pillantotta meg a bokor mögött, egyszerre sokkolta le és késztette kíváncsiságra.
Biztos valami ritka faj, és valamilyen ritka medált lehet szerezni érte a gyűjteménybe!
Egyre nagyobb óvatossággal közelített, észre sem véve, hogy a cigi rég elégett ujjai között, apró pixeleket eregetve a vakvilágba. Szinte a lélegzetét is visszafojtotta, aztán ugrott. Tudta, hogy elég egy érintés hozzá, és a rendszer elkapottnak nyilvánítja a különös állatot, így aztán nem is igyekezett nagyobb mozdulatot tenni, egyszerűen csak hozzá akart érni.
A második meglepetés ekkor következett be az életében. Még kettőt sem pislogott, máris a földön találta magát, kényelmetlenül kicsavart pozícióban. Azon csodálkozott, hogy ennyitől még az életpontjai nem kezdtek rohamos fogyásba.
A valóságban ez a póz minden bizonnyal sokkal fájdalmasabb is lett volna, hisz a fiúnak közel sem voltak elég rugalmasak a végtagjai hozzá, hogy ezt elviseljék. Most azonban csak kellemetlen zsibbadást érzett, meg még valamit, amit nagyon nehéz lett volna figyelmen kívül hagyni. Egy női öl csábító melegét közvetlen a... fején. Igen, ott.. Az persze egyértelmű, hogy nő. Egy férfi soha nem ült volna ilyen ülésben ellenfelén, ráadásul ha meg is tette volna.. egyértelműen másabb érzés lenne.
Nyitotta a száját, hogy megkérje Rikot a távozásra - kinek ne az lett volna az első reakciója, hogy a csinos, de vadóc árnyharcost képzelje maga fölé? -, de aztán rájött, hogy az csak még kellemetlenebb helyzeteket szülne. A képlet azonban egyértelmű volt, és csak a hülye bernáthegyi jelmez zavart bele, amitől nem látta támadója profilját. Jobban belegondolva, Riko nem rühelne kiállhatatlanul egy ilyesmi hacukákat?
Ráadásul a lány hangja is tök más volt, habár ezt csak egy pillanattal később tudta meg. Medve? Milyen medve?!
- Legfeljebb oroszlán - dünnyögte, de ez rossz ötlet volt. A hülye plüss jelmez eltömítette a száját, ráadásul.. Hát, elég kellemetlen helyen volt. Leo elképzelni nem tudta, hogyan alakult így ez a reggele, ki ez az ismeretlen lány, és mit fog művelni vele, ha rájön, hogy a szája éppen a legnemesebb testrészén nyugszik.

Ráadásul Leo csak remélhette, hogy ez a lány nem olyan lány, mint Eru...

by Ajánlott tartalom

Erdőség #3

Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

bla

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3

Re: Erdőség #3