Erdőség #2

by **Kayaba Akihiko** Kedd Szept. 10 2013, 20:12

Itt lehet vadászni.

by **RenAi** Hétf. Okt. 28 2013, 21:54

Rita, Riku, Ai és Jin - Avagy az édes négyes.

Hűvös szél fújta át a ruhámat hiába öltöztem melegen. Már korán felkeltem, mivel a mai nap egy igencsak fontos találkozónak ígérkezik. Már régóta készülök rá. Igaz Jin és Rita már látták egymást mégsem volt alkalmam őket illően össze ismertetni. Már találkoztak a sütis küldiben, ahova Rii-chan csak a kedvemért jött. Persze a végén mind jól éreztük magunk, Rii-channak esélye támadt Miri-nyan-al szórakozni és némi rosszalló pillantással jutalmazni az én kis Jin-kun-omat- Mahh… próbálom pozitívan látni a dolgokat de nem lehet… Borzasztó volt. Majdnem egymásnak estek már a küldetés elején, még szerencse hogy nagyjából különváltunk, mert félek Jin-el is össze szólalkozhattak volna. Mármint tudom hogy Jin nem olyan de Rita azt hiszem félt tőle, persze nem tudom miért. Nem ártott még nekem se neki. Azt hiszem a feje felett libegő kis embléma lehet az oka. Bár ha jobban figyelt volna rá jöhetett volna hogy Jin és Miri nem épp csípik egymást… De most mindezt félretéve egy ideje lesz szednem a lábam, nehogy elkéssek. Már elküldtem a privát üzenetet mindkettőjüknek, gondosan át néztem őket nehogy még a végén valami kifogással állhassanak elő. Mindketten fontosak számomra, Rita volt az akit legelőször megismertem persze akkor még vele volt Tsubaki is. Rii-chan karolt fel és tanított meg ezernyi dolgot. Sosem hagyott magamra, bár gondoskodtam is róla. Míg Jin-kun volt az első olyan srác itt bent a sao-ban aki komolyabban fel tudta kelteni a figyelmem. Először nem tudtam hova tenni a gyors szerelmi vallomását, azt hittem csak szivat de hamar rá kellett jönnöm hogy tényleg érdeklem. Persze eleinte még furcsa, könnyed válaszokat adtam neki mindenre mikor olyanokat kérdezett hogy randizunk-e és hasonlók. De egyre inkább kezdem úgy érezni hogy szeretem. Nem, nem szerelem első látásra történt mindez, mindinkább szépen lassan fedeztem fel az olyan tulajdonságait ami miatt azt éreztem hogy szükségem van rá. Nála éreztem először azt hogy nem kell bohóckodnom és őrültségeket csinálnom, elég ha meghúzódok a háta mögött és rá bízom magam. Eleinte furcsa érzés volt, ugyanakkor nagyszerű az mikor tudom hogy rábízhatom magam és nem kell mást tennem csak őt figyelni.

A mai nap eldöntöttem hogy össze ismertetem őket. Két olyan személyt akik meghatározzák a napjaimat és jelenlegi életemet. Szeretném ha jól kijönnének egymással. Mindketten vissza írtak hogy jönnek. A sálamat mindinkább a nyakamra tekertem. Jó meleg volt. Mielőtt elindultam vettem is egy jó adag teát, ami reményeim szerint majd felmelegít kissé. Attól félek, túl hamar érkeztem meg. Még egyikőjük sem ért ide, leülök egy közeli padra, majd szürcsölgetni kezdem az itókámat. Tényleg jó meleg. Megkönnyebbüléssel töltött el hogy a készítők gondoltak ránk és idehelyeztek néhány padot hogy ha esetleg többen jönnénk akkor legyen hol beérni egymást. Mosolyodok mikor egy árnyékot ver vissza a lehullajtott levelek avarja. Felcsillan a szemem és vidáman köszöntöm.

by **Rita Hanami** Kedd Okt. 29 2013, 15:35

Különös, általában mindig korán kelek, ma viszont sokkal, sokkal tovább tudtam volna aludni ha az üzenetjelző hang nem próbál kitartóan megakadályozni ebben. Tényleg különös, a sors azt szánta nekem, hogy mindig időben felkeljek. Na jó, ez túlzás, nem hiszek a sorsban, sose hittem csak is magamban és a társaimban. Mi vagyunk azok akik az életünk és a jövőnk irányítják nem holmi felsőbb erő. Kicsit sikerül is magamhoz térnem és meglepődve ugyan, de boldogan konstatáltam az üzenet feladóját. Ai-chan. Lewis halála óta nem tudtam vele rendesen beszélgetni, bár a chocobo falós incidens óta volt szerencsém hozzá, akkor még sem tudtam meg milyen állapotban is van valójában amit a jókedvű, szeleburdi lány álarca mögé bújtat. Persze az is lehet, hogy már rég kiheverte a történteket és csak én aggódom ezt túl. Majd kiderül. A találkozóig még rengeteg időm volt és amúgy is volt pár ötletem a nap eltöltésére. Elsősorban a bolhapiacra vezetett az utam. Szükségem volt jó néhány ércre, hogy a kovácsműhely ismételten beinduljon. A szokásos reggeli rituálék után már el is indultam. Ha őszinte akartam lenni, még soha nem jártam a piacon ezelőtt így meglehetősen újdonságnak hatott ami ott láttam. Ahogy az emberek vidáman, beszélgetnek, alkudoznak egymással plusz a ruhák és a fegyverek. Kicsit olyan érzés fogott el mintha vissza utaztam volna az időben jó pár száz évet ahol még nem minden a technika körül forgott. Érdekes módon most először az ittlétem óta, ugyan az már más kérdés, hogy számomra csupán értéktelen kacatot találtam, de a hangulata akkor is lenyűgöző volt. Némi keresgélés után végül találtam egy standot ahol érceket találtam így hosszasan kezdtem el válogatni a kínálat között de pechemre csupán T1-es ércek voltak a kínálatban.
- Taaaaa-chaaan! – Halottam valaki örömteli sikoltását ha hátam mögött, talán nem is foglalkoztam volna ha nem ennyire közelről hallom a hangot így viszont nagyon is ismerősnek találtam... Ta-chan… évek óta nem halottam ezt már… ugye nem? Hirtelen emlékek egész sora futott végig az agyamon. Hátra fordultam de csupán azt láttam, ahogy egy szökés-barna hajú lány nekem vetődik, ledöntve a lábamról rázuhanva az érces standra. Még jó hogy ennyitől nem szakad le. Csupán csak néztem ki a fejemből és próbáltam összerakni mi is történt miközben a lány hatalmas barna szemeivel nagyokat pislogott rám kicsattanó jó kedvel.
- Ri…Riku? – Csapott arcon a felismerés mire a lány még vidámabb lett.
- Hihihi… Még emlékszel rám Taaa-chan! – Nevette el megát majd lassan lemászott rólam és a kezét nyújtva engem is felsegített.
- Mit csinálsz itt? – Még mindig nem tudtam elhinni, hogy ő az.
- Mégis mit csinálnék? Itt ragadtam mint ahogy mindenki más! – Felelte csípőre tett kézzel mint ha ez annyira magától értetődő lett volna…. bár ha bele gondolok az is…
- Nem úgy értettem! Vagyis… honnan tudtad, hogy én vagyok? – Igaz is, hiszen már messze nem úgy nézek ki mint pár évvel ezelőtt sőt, itt a játékban még inkább máshogy festek hála a hajszínemnek.
- Hát őőőő… Igazából már jó pár napja követlek csak gondoltam megvárom a megfelelő alkalmat, hogy jól meglepjelek, hehee – Feleli miközben a kezeit az arca mellé emeli és egy támadó szörnyet mintáz vele… már csak a „búúú” hiányzott. – Annyira örülök, hogy végre újra találkoztunk! – Ragadta meg hirtelen a kezem.
- Ja… - Meglepettségem miatt csak ennyit tudtam kinyögni majd az én arcom és mosolyra húzódott. Nem változott egy cseppet sem.- Én is örülök! -
A nagy találkozást követően inkább hagytam az érc beszerző körutam és inkább beültünk egy csendesebb fogadóba. Ennyi év után rengeteg dolog volt amit ki kellet beszélnünk. Elmesélte, hogyan is ragadt be a játékba és azt, hogy miért csak most találkoztunk. Úgy tűnt az induláskor a program képtelen volt annyi embert egyszerre kezelni, így sokak hibernációs állapotba kerültek. Ő is egy volt közülük. Elmesélte miként is él a játékban, hogy segíti azokat a játékosokat akik csak most ébrednek fel. Riku, tényleg lenyűgöző. Jóval később kezdte a játékot mint én mégis szinte ugyan azon a szinten áll sőt, a tudása messze nagyobb a játékról mint nekem valaha de ezt még sem dörgöli mások orra alá és használja ki hanem pont ellenkezőleg. A megszerzett tudást és erőt a gyengék megsegítésére használja, hogy ők is minél hamarabb csatlakozhassanak a frontharcosokhoz.
- Látom szereztél egy céhet is magadnak. – Mutatott rá a céh nevére az adatlapomon mire rögtön bólintottam is.
- Egy nagyon barátságos céh… azt hiszem ők az itteni családom. – Mondtam kissé elpirulva. – De ahogy látom te sem vagy szóló. – Tereltem magamról a szót azonban ezt felhozva Riku arca egy kicsit elszomorodott.
- Igen, de mostanában nem vagyunk túl aktívak… - Elkapta a tekintetét, nyilván rosszul érintette ez a téma amiért nem is hibáztathattam, aztán egyik pillanatból a másikba átcsapott ismét vidámba és a kinti életre terelte a szót. Még mindig aktívan tagja volt a karate klubnak mielőtt a SAOs incidens bekövetkezett és elkezdte a tanulmányait egy nagynevű egyetemen, hogy nyomozó válhasson belőle. Igaz is, mindig ez volt a vágya. Irigyeltem a céltudatosságáért, mindig tudta mit akar. A való életben és itt is… még én… szinte egész életemben céltalanul haladtam előre, de ez most már megváltozott. Az idő csak telt és ha nem állítom be az órát talán el is felejtem az Ai-channal való találkozást.
- Ne haragudj de mennem kell. Az egyik céhtársammal beszéltem meg egy találkozót és…
- Veled mehetek? Kíváncsi vagyok az itteni barátaidra! – Szinte végig se bírtam mondani és Riku kérése picit meg is lepett de örültem neki és nem hiszem, hogy Ai-chan bánta volna.
A szafariba megérkezve Ai már várt ránk így gyorsan oda siettem hozzá.
- Szia, Ai-chan. Remélem nem baj ha egy ismerősöm is csatlakozik ma hozzánk – Köszöntöttem, Riku picit lemaradt mögöttem de amint némi magyarázatot adtam a lány itt létére mellém lépett.
- Ő Riku, Egy régi barátom… -
- Naaa, Taaa-chan megsértesz! – Vágott a szavamba sértődött hangon. – Nem kell titkolnod, hogy többek is voltunk sima barátoknál. – Nézett félre elpirulva és a lábával a földre egy szivet rajzolt közbe.
- Hogy mi!? – Rökönyödtem hátra a lány szavai hallatán és szinte rögtön éreztem, hogy a vér az arcomba szökik. Mást nem is tudtam reagálni a szavaira mert Riku addigra már kuncogni kezdett magában majd a hasát fogva hangos nevetésbe kezdett.
- Bocsi, bocsi, de nem tudtam megállni! El se hiszem, hogy még mindig ennyire zavarba lehet hozni ilyesmikkel! Gyerekkorunk óta egy cseppet sem változtál ezen a téren. – Törölt ki pár könnycseppet a szeméből majd kihúzta magát és kezet nyújtva Ai-channak bemutatkozott.
- Osawa Riku! Örülök, hogy megismerhetlek!

by **Tetsuko Jin** Csüt. Nov. 14 2013, 20:19

A mai nap nem sikerül olyan korán kelnem, mint az nálam megszokható lenne. Módfelett furcsállom, hogy már nyolcat üt az óra és én csak pár perccel ezelőtt nyitottam ki a szemem. Most is, ahogy általában a szemfedőmmel kezdem az öltözködést, ez egyfajta berögződés nálam, majd csak azután öltözöm fel rendesen. Az ágyam rendbe teszem pár gombnyomással és elindulok reggelizni. Egy kis lakásban élek jelenleg a 11. szinten, amit meg tudok még fizetni, szerencsémre itt is rendkívül olcsó a szálás, ezért gond nélkül eléldegélek azóta is, hogy kiléptem az Angelic Voice kötelékéből. Egyáltalán nem megy rosszabbul a sorom, aranyam ugyan annyi van, a társaságom is megegyezik azzal az idővel, így olyan, mintha semmi sem változott volna a számomra.
Reggeli közben érkezik egy üzenetem, egyből meg is nyitom. Elég csupán a feladó nevére vetnem egy rövid pillantást, máris a fellegekben járok. Ai-chan az, találkozni akar velem és be szeretne mutatni valakit. Ennél több nem kell nekem, máris fel van dobva a napom, hogy tudunk egymásra is időt szakítani, még ha ez mások társaságában is történik. Nekem így is megfelel.
Még van egy kis időm, így kimegyek a kertembe, amit saját kezűleg gondozok, pont olyan, mint amilyen otthon is van, csak méretben elmarad tőle. Remek időtöltés, nosztalgikus számomra, emellett rendkívül megnyugtat. felszedek párat a szebb rózsákból, többet, mert nem tudom, hogy az akit be akar nekem mutatni fiú, vagy lány. Jobb mindenre készülni, így lesz a legjobb.
Rápillantok az órára, lassan ideje indulnom. Felöltözök, ezúttal a sötét színek helyett mást veszek fel, és persze nem maradhat el a sál sem.

öltözet:

A találka hely számomra ismeretlen vidéken van. Még sohasem voltam a szafariban, a tízedik szinten is csak egyszer, amikor a boss ellen küzdöttünk. Óvatosnak kell lennem, mert itt elég erős mobok kószálnak mindenfelé, és veszélyt jelentenek rám a támadóerőm hiánya miatt. Azonban nem létezik olyan indok, amivel visszautasíthatnám a találkát a kedvesemmel. Néha úgy érzem, hogy a világon nincs olyan erő, amivel távol tudnának tartani tőle….
Ilyen és hasonló gondolatok közepette indulok útnak, nehogy elkéssek. Lassan haladok, de erre készültem, igyekszem elkerülni a veszélyesebb ellenfeleket, nehogy bajba keveredjek, sosem lehet tudni és fő a biztonság.
Úgy fél óra múlva érkezem meg a megbeszélt helyre, ahol Egyből megpillantom Ai-chan.t A lábaim, sőt az egész testem magától mozdul és rohanok oda, hogy megöleljem.
- Hiányoztál Ai-chan – mondom mosolyogva, majd ajkaim közelítenek az övéihez, mikor megpillantom, hogy már vannak ott mások is. Az egyiküket felismerem, Rita-san az. Egyből elpirulok, egy minimálisan eltávolodok Ai-chantól.
- Öhm.. Konichiwa... Tetsuko jin vagyok! – mutatkozom be zavaromban és meghajolok a hölgyek előtt… Sajnálatos módon még a frissen szedett virágjaimról is megfeledkezem..

by **Joey Chrome** Szomb. Nov. 16 2013, 16:49

//Chan//

Éppen a vegyesboltban unatkoztam, mikor Eiji úgy betört, mintha muszáj volna.
- Joey, öltözz!
- Mire?
- Mire hármat számolok! – Húha, de agresszív lett hirtelen!O_O – Megyünk vadászni!
- MI?!
- Igen! Te is jössz velem, valakinek kell segítenie befogni a vadat! – Ennyi volt a beszélgetés, s már cibált is el egy erdőbe.
- Most szarvasokra és vaddisznókra lehet vadászni! Te mész balra, én meg jobbra! Ma este sült vadat eszünk! – Öregem, ekkora sietséget még nem láttam nála.O.o egyértelmű már, hogy a vadászösztöneit, na meg a dühét akarja lecsillapítani. A múltkor ugyanis egy kereskedő átverte, s úgy megverte, hogy csak gyerekkori képek alapján tudták volna helyrerakni az arcát, így kb 20 évet letagadhatott volna! Bezzeg BH megint szíve hölgyével van! Amióta megjelent az a csaj, szinte folyton nem velünk van, hanem vele. Igaz, ez neki testen kívüli élmény. Legalábbis a testemen kívül van most.
- Áú! H***e tüskebokor! Miért nem szereztem lopakodást, mikor kellett volna! – Szitkozódtam, mert még a cipőmbe is ment egy-két tüske, mikor átmentem egy bokron. Miután nagy nehezen kihúztam őket, mentem tovább a bozótosban. Miután találtam egy szarvast, órákig kergettem, de az Istenért sem akarta megadni magát, sőt, úgy fejbe rúgott, hogy az óta Műhold lenne a nevem, kidőltem egy fánál.
- Ki hitte volna, hogy egy szarvas ilyen erőset rúg.X_X Vajon a valóságban mennyi ideig maradna meg a patanyom?X_X – Törtem rajta a fejemet, miközben hálát adtam annak, hogy Kayaba nem volt annyira szadista, hogy beleépítse a fájdalomérzetet, mert most tuti ingyen szappanoperát tartanák, igaz áriázásból állna csak, mert még ott is megrúgott az állat.X_X

by **Chancery** Szomb. Nov. 16 2013, 17:11

/Joey :3/

-Hogy is volt...? Szaladj, szaladj, te gyönyörű csoda fenevad, menekülj, mert a nyomodban egy csapat halad, akik ha kell o-o árkon és bokron mennek utánad, mert nem tudják, hol is van az otthon.
Nem tudom, miért, de hosszú idő után ismét vidám vagyok. A régi-régi, de pörgős dalt dúdolgatva mászok át a bokrokon, tudva, hogy Álomkelő valahol messzebb vadászik teljes csöndben. Rá hagytam a dolgot, én egyenlőre a könnyen elkapható vadakat próbáltam becserkészni... aprókat... a Ragunyúl még messze van >_>
A hosszú ideig tartó depresszió és szomorkás hangulat alaposan rányomta a bélyegét mindenre körülöttem. Sokszor voltam mostanában ingerült, kedvetlen, bezárkóztam a könyvtár kisszobájába és még az sem vidított fel, hogy kész lett a közös szobánk Jay-el. Egyenlőre még nem is költöztem be oda teljesen, de úgy érzem, ha hazaérek, az első dolgom lesz mindent átcuccolni és jókedvben tölteni az avatót.
Azt meg, hogy mi okozhatta ezt az időszakot nálam, nem kutatom. Úgyis sok oka van; Kurokoto kívánsága, a sok elcseszett miniboss, a küldetések hiánya, a bezártság...
Hupp.
Most majdnem nekimentem egy csörtető szarvasnak.. illetve ő jött majdnem belém. Álltam, pislogtam kettőt, majd megszólaltam.
-Ez tuti a piros lámpán hajtott keresztül. Húha, majdnem elgázolt O.o
Tovább haladtam, ellentétes irányba a szarvas útjával, s kisvártatva nyammogó hang ütötte meg a fülem. Kihajoltam egy bokor mögül és szembenéztem egy fekvő emberkével, aki olyasmiről tartott önértekezletett épp, hogy meddig maradnak meg a patanyomok.
-Azt nem tudom, én macskakarmolásról tudok beszámolni. -felelem hirtelen, majd a vállam fölé intek. -Jól sejtem, hogy a te prédád lett volna? Elég fordítva sült el a dolog. Jól vagy?

by **Joey Chrome** Csüt. Nov. 21 2013, 19:24

- Azt nem tudom, én macskakarmolásról tudok beszámolni. – Hirtelen felbukkant egy macskás fülű lány. - Jól sejtem, hogy a te prédád lett volna? Elég fordítva sült el a dolog. Jól vagy?
- Ja, az volt, és igen. – Válaszoltam neki tömören, mert kifáradtam a kergetőzéstől. – Mit csinálsz erre? – Hogy őszinte legyek, a lány furcsa volt azzal a macskafüles hajpánttal. Már csak bajusz kellett volna rá, hogy hülyének nézzék.XD Na jól van, gonosz mód kikapcsol. Észrevettem egy vadmacskát mellette.
- Az a peted, vagy nem rég fogtad? – Mutattam az állatra. Bár lehet elég hülye kérdés volt, hiszen nagy valószínű, hogy a lányé.
- Aztán mi a neved, s mi járatban vagy? Te is vadászol? – Kérdeztem tőle. Remélem nem megölendő áldozatot keres, mert már láttam egy-két őrültet! Egy héttel ezelőtt is kis híján megöltek, aztán George húzott ki a pácból. Öregem, azok sem éppen épelméjűek voltak! Biztosan épp kiszöktek a diliházból, vagy ilyesmi! Meg az a maszkos gyerek, Kazuma. Haljak már meg, ha véletlen miatt vörös! Még a keze is bűn ronda volt, a tükör sikítva menekült volna el előle! Meg Hürrem a Desperado, Ég veled kalandból… Szépnek szép meg minden, de brrrr!>< Az az ágyas húzása még mai napig az agyamba van vésődve 10-es vésővel!>< Azóta nem láttam ugyan, de van egy olyan érzésem, hogy nem utoljára találkoztunk. Vagy véletlen folytán, vagy égen földön keresni fog engemet. Remélem, hogy egyik sem!
- Amúgy az én nevem Joey Chrome, más néven Scorpion! Én vagyok minde-- - Ekkor sziszegés, mivel egy kis sikló van a lábamnál. – ÚRISTEN, KÍGYÓÓÓ! – És felugrottam a fára. – Vigyék el innen!!T_T

by **Chancery** Csüt. Nov. 21 2013, 21:08

-Hmm? -először nem is értem, mire kérdez rá, meg kell forduljak, hogy szemügyre vegyem; valóban, Álomkelő egy egérrel vagy pocokkal a szájában tért vissza és most unott tekintettel nézi, hogy mit művelek egy idegen sráccal a bokrok között...
-Ne nézz így, nem az, amire gondolsz >.>
~Miért, mire gondolok?
-... Mindegy! Amúgy igen, a petem. -fordulok inkább vissza Joey felé, valahogy szugerálva az arcom, hogy ne legyen már ilyen pipacspiros. Inkább a kezemet nyújtom felé, hogy segítsek felállni a földről, elvégre kétlem, hogy kényelmes lenne lent üldögélni a koszban-sárban-tűlevélben.
-Chancery vagyok, és inkább csak próbálok vadászni. Az igazi mester itt található, és az Álomkelő névre hallgat, már amikor. -mutatok le ÁK-ra, aki jóízűen bekapja egy harapással a pockot, majd megnyalja a szája szélét és elnyújtózik a vastag ágon, ahol eddig leledzett, akkorát ásítva, hogy majd' kiugrik a digitális állkapcsa.
Mikor ő is bemutatkozik, kapásból a Chrome böngésző jut eszembe. Úgy tűnik, informatikus mivoltomból, legyek akármilyen béna még abban is, sosem fogok kiszökni már. Az mondjuk előny, hogy két néven is bemutatkozott, így nagyobb valószínűséggel fog valaha is eszembe jutni az egyik legalább - bár a Joey-t sem nehéz megjegyezni, csak azegyik nagyon ősrégi sorozatra kell gondoljak, ahol egy nőcsábászt hívtak annak. Anyuék nézték néha azt a sorozatot, és elvileg még a nagyszüleim is gyerekek voltak, mikor azt készítették. Húú.
A mondatát viszont, hogy mi is ő pontosan, már nem fejezi be, mert rögtön a fán terem reszketve. ÁK felkapja a fejét a zsivajra, majd visszahajtja a mancsaira és henyél tovább, én pedig elnevetem magam.
-Nyugi ^^ -mosolygok rá, majd a kezemet nyújtom a kígyó felé, szépen lassan, nyugtatón. -Na, gyere ide, pajti. Nem kell félni.

by **RenAi** Csüt. Nov. 28 2013, 19:58

Rita, Riku, Ai és Jin - Avagy az édes négyes.

Kezdett kicsit hűvös lenni, de türelmesen vártam rájuk. Reménykedtem hogy ez a nap fordulatot hoz az életemben olyan téren hogy két emberke akiket szeretek megismerhetik és megkedvelhetik egymást. *Nagyot szürcsöl az üdítőjébe*

Egy kósza árnyék jelezte közeledtét, felkaptam a fejem hogy vajon melyikkőjük is érkezett korábban. Rita volt az. Széles mosollyal fogadtam, majd feltűnt egy szőke lányka is mögötte, értetlenkedve de kíváncsian tekintettem rá. Kissé lemaradt Rii-chantól, de nem sokáig.
Hangosan köszöntem nekik, de és utána szintén szürcsöltem egyet az itókámból.
- Miii??!! – Kiáltottam fel, majd fuldokolni kezdtem mivel még nem nyeltem le az innivalómat- Néhány kényszerített köhögés után össze szedtem magam és folytattam a kiakadásom.
- Hogy most mi van?? – Kérdeztem vissza miközben láttam Rita vöröslő arcát, amit tárgyi bizonyítéknak éltem meg.
- Tudhattam volna… Sőt valahol mélyen tudtam is… - *Fordultam el művészien rájátszva kezemet összetéve*
- Éreztem mikor formás fenekem nézed *Ráztam meg neki*, és ezek szerint nem is véletlen hívtál meg minket régebben az Onsen-be. Ohh hogy miért is nem vettem észre ezeket az egyértelmű jeleket…?... – És még tudtam is volna fokozni. Igazság szerint tudtam hogy a lány szívatja Ritát, de kötelességemnek éreztem rátromfolni. Elvégre Rita az enyém és nem hagyom hogy más jobban piszkálja mint én. Amikor a lány felnevetett, nem bírtam magammal én is nevetésben törtem ki. Kíváncsi voltam hogy Rita pirulási képessége vajon hanyas szintig is tud igazán fejlődni. Majd mikor összeszedtük magunkat kissé, a lány bemutatkozott.
- Én is nagyon örülök a nevem RenAi, de szólíts csak Ai-channak, vagy épp ahogy neked tetszik. – Mondtam miközben viszonoztam a kézfogást.

Nem telik bele sok idő, nem nagyon tudunk elmerülni a társalgásba mivel időközben megérkezett Ő aki miatt az egészet rendeztem. Nem jut időm semmire, se köszönni neki, se megmoccanni, mert szó szerint letámad. Gyors léptekkel közelít majd megölel. Olyan jól esik, olyan meleg. Érzem miként teste felhevíti az enyémet és bele merülve a szituációba, önkéntelen, gondolkodás nélkül csücsörítem az ajkaim várva a csókot. De hiába. Szemeim behunyva hátha jön még. Így telhetett el pár másodperc, mire meghallom hogy Jin bemutatkozik. Kicsit hülyén éreztem magam, de még a szám mindig úgy állt. Sűrűn pislogtam közben. Izé… és hol a csók?... Hol a csóóók?... Tombolt a belső énem, de roppant kínosan éreztem magam. Egyrészt mert nekem kellett volna bemutatnom őt, és mert úgy ledermedtem hogy a számat is úgy felejtettem, abban a poziccíóban.

- Eto… - Vakartam meg a tarkóm zavaromban.
- Jin Ő itt Rii-chan, a legjobb barátnőm sao-ban. És Ő itt Riku, Rii-chan legjobb barátnője a valóságból… vagy honnan… Riku, Ő itt a barátom, bár ez gondolom neked is leesett. -*Nyújtottam ki a nyelvem* Kicsit hülyén éreztem magam, még mindig nem tudtam felocsúdni a dolgokból, a sorozatos bakikból. Pedig tökéletesre akartam ezt a napot. De hiába váratlan meglepetések amikre nem lehet számítani bármikor előfordulhatnak.
- Nah megvolt a naaagy naaagy bemutatkozás, akkor most nyomás vadászni! – Vettem kezembe a staféta botot, és ha mindenki egyet értett velem, elindultam Jin karján csüngve.

by **Joey Chrome** Pént. Dec. 13 2013, 19:15

Az a kis szörnyeteg belesiklott a lány kezébe, mikor az nyugtatóan beszélt vele. De én addig nem szállok le a fáról, amíg ez itt van! Mármint az a pikkelyes dög, nem a lány. >.> Miután a kígyó eltűnt a szemem látómezejéből, lemásztam a fáról, közben azt néztem, nincs-e még több előlük. Rohadék Eiji, ezért tuti, hogy megfizetsz!>< Hogy félek a kígyóktól!>< Már a legkisebbtől is kész vagyok, mint a frissen locsolt beton két nap után!>< és néha akkora szemetek a haverjaim, hogy ha beszarok egytől, akkor kiröhögnek, és lefotózzák az utókornak! Na de vissza a lányhoz.
- Elnézést, kígyó fóbia.^^” – Mondom zavaromban, mikor lemászok a fáról. – Na szóval én vagyok minden idők legnagyobb és legbátrabb lovagja! Very Happy

– Ilyenkor George megszólalna, hogy maximum az álmaimban, de szerencsére nem egy hang a fejemben. Komolyan, néha azt gondoltam, hogy tényleg megőrültem ettől a játéktól! Mennyi kellemetlen helyzetbe kerültem már miatta, de ma már csak az miatt, amit én személyesen cseszek el, nem más, vagy mégis.XD George-ot már sikerült kellemetlen helyzetbe hoznom, pl. az All Starnál. Juj, a csaja is hogy pirult, miközben George lecseszett a húzásért, amit ott rendeztem!XD grifi nem bírta abbahagyni a röhögést, Ichi morgott, hogy minek van egyáltalán velünk, Eiji meg úgy hátba vert, hogy csoda, hogy nem tört ki a gerincem.X.X Tényleg, honnan jutott ennek a marhának az eszébe, hogy vadászni menjünk? Egyáltalán mitől vagy kitől tudta meg, hogy lehet vadászni?O.o
- Amúgy te mire vadászol? Én szarvasra, hogy legyen mit ebédelni otthon. – Kérdeztem meg a lányt, visszatérve a beszélgetéshez.

by **Chancery** Pént. Dec. 13 2013, 20:11

-Semmi gond. -legyintek a srác szabadkozására. -Én is pókfóbiás... voltam. -változtatom meg az utolsót szót végül, elvégre Norm óta valahogy nem érzem már magam igazi arachnophobiásnak. Pont ellenkezőleg, ha meglátok egy nagyobb pókot, rögvest szívecskéket eregetve elkezdem alaposan tanulmányozni minden kis szőrszálát. Biztos lesznek, akik emiatt betegnek fognak titulálni a jövőben, de engem nem érdekel. Én örülök neki, hogy volt petem olyasmire tanított meg, amire nélküle sosem jöttem volna rá.
Már csak a folyamatos félelem és aggódás maradt, hogy Vele vajon mi lehet azóta.
Álomkelő a szemét forgatva sóhajt egyet, olyan macskásan, mikor Juey bemutatkozik immár teljes és kétség kívül igen furcsa titulusaival. Jómagam csak nagyot derülök és lelkesen bólogatok, miszerint, persze, elhiszem. De komolyan, most írjátok alá: egy ember, aki az imént lányosan sikoltozva menekült egy kígyó elől, közli, hogy ő minden idők legbátrabb lovagja? Mondjuk, Supermannek is ott volt a kriptonit...
-Én csak gyakorolgatok. -válaszolom. -Ha valamit elkapok, azt én is megfőzöm majd, de egy szarvashoz még elég pici a jártasságszintem. -állapítom meg ismét.
-Bár mentségemre legyen... most először mozdultam ki ide .__. -harapok az ajkamba és elnézem, ahogy a cicus jóllakottan elterül az ágon. Valóban, ha jól tudom, erre Vadmacskát is lehet ejteni. Hogy nézne ki vajon egy macska vs macska vadászat? A gondolataimból végül az ugraszt ki, mikor Álomkelő mégis felkel és heves vakarózásba kezd.
-Na ne má'... -fintorodom el, mikor meglátom, hogy kis fekete pöttyök kezdenek szerteszét ugrálni róla. Bolhák. Digi-bolhák, hogy pontosítsunk. Elkezdem mászni a fára, hogy megszabadítsam tőlük, de félúton sem vagyok, mikor eltűnnek, és ÁK ismét nyugodtan fekszik, miközben a fáról leugrál egy Kisördög és nyelvet nyújtva eltűnik a bokrok között.
-...Ez két hónapot késett O.o -jegyzem meg magamban és valahogy próbálok visszamászni a földre >.>

by **Joey Chrome** Hétf. Dec. 23 2013, 20:20

Alig fejezte be a lány a mondani valóját a macskája bolháiról, mikor…
- Vigyázz, szarvas! – lököm félre a lány, Chancery-t, és BAMM! Egy szarvas megint megtaposott. De ezúttal belelépett abba a gödörbe, amit akkor csináltam, mielőtt az elsőt üldöztem volna. Odamentem. Benne volt. Hajoltam a gödör felé megnézni, milyen, mikor valahogyan beleestem, és pont a szarvas hátára. Tyűűű, az meg úgy megijedt, hogy kiugrott a gödörből, és elkezdődött valami félrecseszett rodeó előadás, mert a szarvas össze-vissza ugrált, én meg kapaszkodtam a szőrébe, ahogy lehetett, persze sikítva. A végén az állat ledobott, egy rúgással elrepített a bokrosba, és elfutott. A játék viszont így is kijelezte, hogy elkaptam. Ja, szép elkapás volt. Elkaptam a patanyomait a hátammal.
- Nem esett bajod? – kérdeztem Chan-tól, miután leporoltam magamat felállás után.
- A JÓ ÉDES ANYJÁT ENNEK AZ ISTENVERTE SZARVASNAK! – Eiji se járt jól, ahogy hallom. Hoppá, most dőlt le egy fa! Tuti Eiji volt! Biztos pont az orra előtt ment el egy!
- Ne is törődj azzal a dühöngő őrülttel. – nyugtattam a lányt akkora nyugodtsággal, mint egy halott. – Majd lenyugszik. – így úgy tűnhet az egész, mintha nem is félnék amiatt, hogy egy őrjöngő őrült van az erdőben, és nem is olyan messze. Na, még egy fa dőlt!
- Bár szerintem jobb lenne, ha távolabb lennénk, mert szokása, hogy valaki fejéhez vág nehéz dolgokat.<.< - ha Chan beleegyezett, akkor mentünk is messzebb, hogy Eiji ne minket verjen meg dühében, mert már így is elég sok sérülés van rajtam, főleg a háton, és pata formájú mindegyik.>.> Csak egy kudarcnál nem dühöngött: amikor bement részegen egy kuplerájban és egy guminőt kapott, ugyanis döbbenettel mesélte, hogy a „csaj” boszorkány volt, mert alig harapott bele a fenekébe, az beledurrantott a képébe, és kirepült az ablakon!

by **Rita Hanami** Hétf. Jan. 20 2014, 23:07

- Aiiii! – Szóltam rá zavart idegességembe mikor ő csak tovább szította a tüzet erre Riku hirtelen Ai mellé lépett és hasonló színészi játékba kezdett.
- Oh… Pedig én azt hittem én vagyok az egyetlen lány az életedben. – [/b]Csapta ő is a homlokára a kezét és egy műájulást adott elő. [b]– Pedig azt hittem puha ajkaidról csak én loptam csókot. – A két lány kezdett teljes zavarba hozni.
- Nem! – Csattantam fel. – Reikon kívül soha nem csókolóztam senkivel… Izé úgy értem még soha nem csókoltam meg senkit szándékosan… vagyis… Hagyjatok! – Fordultam el lángvörös arcal és inkább odébb álltam és hagytam a két lány hadd nevesse csak ki magát. Jesszus ezek jól egymásra találtak. Nem telt bele sok idő, hogy Jin is felbukkanjon. Nagyon nem kellet őt bemutatni, hisz már találkoztunk, igaz azon felül, hogy Ai-ra pályázik sokat nem tudtam róla. A fiú gyorsan be is mutatkozott, legalább tisztelet tudó.
- Én Rita Hanami vagyok, örülök, hogy végre megismerhetlek. Halottam már pár dolgot rólad. – Mosolyogtam rá, bár az előző kis közjáték miatt még mindig fülig vörös voltam.
- Engem pedig Rikunak hívnak! – Lépett oda az én drága barátnőm is majd hirtelen oda oldalazott Ai-hoz és oldalba bökte. – Jó az ízlésed, gondolod Taa-channak is tudnál fogni egy helyes pasit? –Suttogta oda egy pimasz mosollyal.
- Riku! – Pirítottam rá a lányra. Nem is értem, hogy gondolhatta, hogy nem hallom meg alig pár lépésre tőle. Ai végre kezdte terelni a témát és megkezdődhetett a vadászat. – Legutóbb mikor Yuichivel vadásztunk az itatóknál próbálkoztunk és szerencsével is jártunk, talán most is így kellene tennünk. -Tettem egy javaslatot erre Rikunak már fel is ragyogott a szeme.
- Yuichi? Talán a fiúd? Vagy szeretnéd, hogy az legyen? Ai-chan gondolod össze tudnánk hozni őket? – Kapott is az alkalmon.
- Hagyjál! – kaptam fel a vizet és inkább otthagytam őket, hogy a vadászattal foglalkozzak.

by **Noxy** Vas. Márc. 02 2014, 13:42

//Cú//

Vadászni volt kedvem. De nem egyedül. Mostanság nem nagyon vadásztam időhiány, valamint személyes okokból. Akárhányszor az első közös vadászatomra gondoltam még Ozirisszel való szerelmi kapcsolatunk ideje előtt, gyakran elkeseredtem, hiszen akkor volt, hogy összejöttem Yuichival, aki meg összetörte végül a szívemet. Már rég túl voltam lelki fájdalmaimon hetek és hónapok óta, de még így is nagy nehezemre volt újra rávennem magam, hogy adjak a társas vadászatnak még egy esélyt, amely legalábbis baráti összejövetel lenne. Ismerőseim közül senki se ért rá nagyon, így feladtam egy hirdetést, hogy társat keresek vadászatra. Egy fiú hamar jelentkezett. Mivel akár kezdő vadászok vagy halászok is jelentkezhettek volna, ezért a helyszínt csak ide az északi erdőségbe, ahol a kezdők is gyakorolhatják tudásukat. Remélem Lancer nem valami rossz szándékú alak, mert jól néznék ki vadászat közben egy vörös indikátoros társaságában annak ellenére, hogy én egy rendfenntartó céh vezére vagyok...
Írtam egy választ leendő vadásztársamnak, hogy akkor találkozunk az északi erdő szélén reggel nyolc óra környékén, ahonnan elindulunk szépen be a szafari közepébe a zsákmányokra, amik csak ránk várnak.
Beköszöntött a másnap reggel. Összeszedtem minden holmimat a vadászatra, aztán elmentem a találkozóhelyre ide az erdő szélére. Még csak hét óra volt, kicsit túl korán jöttem. Úgy döntöttem, hogy addig valami erdő szélén futó prédát elejtek. Sajnos nincs már meg a környezetembe való beolvadó képességem, úgyhogy már árnyékok, fák és bokrok közt bujkálva leszek kénytelen megközelíteni a vadat, amit végül csak egy hosszas üldözés után sikerült elcsípnem. Hát az igazat megvallva, kicsit kijöttem a formámból, de sebaj, hiszen a mai nap folyamán még így is lesz lehetőségem bőven újra a régi jó formámba jönni.
Pont időben érkeztem vissza a találkozóhelyre, ezúttal egy zsákmánnyal az inventorymban.

by **Cú Chulainn** Vas. Márc. 02 2014, 16:31

// A karakterem neve Lancer, csak voltam olyan okos, hogy az igazi nevével regisztráltam. XD //

Hallottam már hírét a vadászatnak és halászatnak, de még sosem próbáltam. Gondoltam itt az ideje, egyszer ezt is ki kell próbálni, na meg már fájt a fogam valami finom kajára. Elkészíteni ugyan nem tudom de hússal a kezemben csak könnyebb dolgom lesz, vagy jó pénzt is kaphatok érte. Egyedül viszont nem akartam sem halászni, sem vadászni indulni, ezért megnéztem a hirdetéseket, hátha valaki olyan cipőben jár mint én, és épp nem akar magányos vadászt játszani. Nem volt sok hirdetés, a legtöbben már profi helyre akartak menni, nekem viszont még csak vadászat jártasságom sincs, szóval maradnak az egyszerű és alacsonyszíntű helyek. Ilyen szintre egyetlen jelentkezőt láttam, egy Judy Noxia nevű lányt. Névről nem ismertem fel, de ez nem volt akadály, azonnal vissza is jeleztem neki, hogy vele tartok. Nem sokára jött a válasz, holnap reggel nyolcra legyek az északi erdő szélénél. Ezt is megbeszéltük, el is tettem magam másnapra miután visszaértem a fogadóba.

Másnap reggel, nyolc óra után pár perccel értem a találkozóhelyre ahol már várt is rám Judy. Remélem nem régóta vár, de az üzenetben nyolc óra volt írva. Remélem nem is akar majd megölni. Legalábbis hallottam sztorikat ilyen esetekről. Na mindegy, megtudom védeni magam.

-Szia! –köszönök neki és bár tudja a nevem, azért bemutatkozom. – Lancer vagyok, örülök a találkozásnak. Sosem voltam még vadászni, szóval ne csodálkozz ha esetleg nagyon visszahúzlak majd. Szép idő van, akkor egyenesen a sűrűjébe?

Az idő szép és egy csinos hölggyel fogok vadászni, remélem ez is szép nap lesz.

by **Noxy** Szer. Márc. 05 2014, 10:15

Cú

Pont úgy alakult, ahogy elvártam egy rövid gyors vadászattól. Egy szép fácánt fogtam. Éppen eltettem az első zsákmányomat az inventorymba, és elővettem a tízóraimmal megtöltött kicsiny piknikes kosaramar, hogy nekiessek a reggelinek, amíg meg nem jön a vadászpartnerem, amikor is valaki megkopogtatta a hátamat.
Megfordultam és egy nagy barnamedvével találtam szembe magam. Ójajj, ebből lesz egy mobharc. Már készültem elővenni a késeimet is...
Egyszer csak a medve vicsorgó képe bájos sunyi vigyorrá változott, felkapta a zöld kalapját és nyakkendőjét, majd hirtelen gyorsasággal fogta a piknikemet és diadalittas vigyorral befutott vele az erdőbe.
A "wtf" eseménytől teljesen lehidaltam. Méghozzá a szó legszorosabb értelmében! Mintha egy hátulról rám akasztott súly kezdte volna húzni hátrafelé a fejemet és a mellkasomat, amíg hátulról nem támaszkodtam a földnek és láttam fejjel lefelé a saját lábamat és a világot. Átvitt értelemben is lehidaltam a bámulatosnak ígérkezett hidalásomtól. A valóságban meg tudom ezt csinálni, de itt kettes szintű akrobatikával nem... a mindenit!
Nagy nehezemre ment, hogy emberi hídból átforduljak négykézlábra. Csak ezután fogtam fel, hogy ez a rajzfilmbe illő medvés eset mintha már megtörtént volna egy rajzfilmben. Enyhe De Ja Vu érzésem támadt ezzel kapcsolatban.
Erdőség #2 Y_is_for_yogi_bear_by_americanninjax-d3adt1x

Erdőség #2 Y_is_for_yogi_bear_by_americanninjax-d3adt1x

Aztán azt is felfogtam, hogy ez a sunyi tolvaj ellopta a tízórais piknikemet. Az átkozott. Ha megtalálom, szigorúan megrovom. Persze, ha lesz akkora szerencséje, hiszen az csak egy pikniklopásra programozott mob, amit bárki bármikor levadászhat. Nagyon szépen mutatna odahaza a falon a kalapjával és nyakkendőjével.
Egyetlen sovány vigasz, hogy mivel úgyis vadászni fogok többmagammal, hamarabb összejön némi étel. Szóval annyira nem nagy kár a tízóraimért, de a lopás az lopás, és én ezt Fehér Főnixként, illetve a Phoenix Brotherhood vezéreként köteles vagyok büntetni.
Pont felálltam, mikor megérkezett a partnerem. Az ő jelenlétével kiűzte minden bosszúságot a fejemből a medve iránt, és kedvesen üdvözöltem a fiút, mintha mi se történt volna.
- Szervusz! - köszöntöttem, majd bemutatkoztam én is. - Judy Noxia vagyok, részemről is az öröm a találkozásnak, Lancer! Nem baj, ha még sose vadásztál, majd megtanítalak rá. Pont így kezdtem én is, de a vadászat kitanulása pontokba és türelembe kerül. Ne aggódj, hamar összejön az ilyesmi. Így legalább könnyebben tudsz majd nagy mennyiségű élelmet szerezni anélkül, hogy a városban pazarolnád rá az aranyat kis mennyiségekért.
Most, hogy Lancer szépen megjegyezte, szép időnk van, reménnyel mértem fel az időjárást.
- Valóban szép az időnk, és kedvező is. Tiszta időben könnyebb észrevenni a vadakat. A szél sem fúj nagyon, éppen olyan lágy, mint egy függöny, de azért még mindig érdemesebb széllel szemben mennünk. Az ilyen kicsi szellőcskék is elvihetik a szagunkat a vadakhoz. Akkor induljunk is! - csaptam össze a kezeimet, aztán ha Lancer is készen áll az indulásra, akkor elindulunk az erdőbe. Ahogy mondtam, a széllel szemben érdemes járni, de csak akkor, ha a vadakhoz közelítünk. Mivel úgyis csak még sétálunk befelé az erdőbe, kezdeményeztem a beszélgetést kérdésemmel. Szeretném jól megismerni társaimat, akikkel együtt küldetésezek vagy vadászok.
- Szabad érdeklődnöm afelől, hogy merrefelé élsz és mit szeretsz csinálni?

by **Cú Chulainn** Csüt. Márc. 06 2014, 20:19

- Igen, az valóban nem lenne baj, ha jobban tudnák spórolni a szerény pénzkészletemmel. Türelem és pontok…idővel remélem mindkettő lesz. De van lándzsám, azzal csak eredményesebb a vadászat. \^o^/ Uh..azt tudtam hogy a valóságban is így van, viszont hogy itt is ennyire ügyeltek az ilyen részletekre, nem gondoltam volna. Nem aprózta el Kayaba kománk, az egyszer biztos.

Kérdezett, ez már biztos jele annak, hogy szeretne beszélgetni, szóval én sem hallgatok.

- A városban bérelek magamnak szobát egy fogadóban. Nem rég keltem a hibernálásból. Amiért haragszom is, így nem leszek a fronton, az egyszer biztos. Itt lent pedig unalmas a dolog. Mondjuk még mindig nem haragszom emiatt annyira Kayabára, minthogy bezárt ide. De végül is mindkettő elviselhető, ez van, ezt kell szeretni. Szóval egyenlőnre olyan sok dolgot se nagyon találtam, amiben élvezetemet lelhetném, de remélem a vadászat egy lesz ezek közzül. Ha mégsem, majd később nyilatkozom. És te? Látom van céhlogót, de nem nagyon ismerem fel, szinte egy céhet sem ismerek. Kedvenc elfoglaltság?

Sétálunk közben be az erdőben, remélem elém kerül valami vad, és hogy nem is bénázom el nagyon, de még semmit nem látok. Lehet túlságosan ritka részen vagyunk, itt még nincsenek olyan sűrűn a fák, mint beljebb. Nem tudom a lány direkt lassít e miattam, vagy csak ilyen a járása, de nekem lassúnak tűnik a tempó, nem ezt szoktam. Másik oldala a dolognak, hogy miért ne, élvezzük ki a sétát sehová nem sietünk. Végül emellett döntök én is, Judy iramát tartva haladok mellette és várom hogy válaszoljon a kérdéseimre, vagy reagáljon arra amit mondok.

by **Noxy** Hétf. Márc. 10 2014, 18:14

Cú

- Lándzsa? Akár azzal halat is lehetne fogni - mosolyogtam. - De azokkal vigyázni kell, mert túl hosszúak ahhoz, hogy akár véletlenül a hosszabbik végét odaüsd egy fához, vagy kilátszódjon a rejtekből, mert ezzel csak kockára tennéd a vadászat sikerét.
Mikor megkérdeztem tőle, hogy hol él és mit szeret csinálni, egy kicsit félreértette a kérdésemet. Elkezdte magyarázni, hogy itt SAO-ban miként él túl, meg hogy nem nagyon haragszik Kayaba Akihikora. Ejj-ejj, vagy talán én voltam egy kicsit félreérthető?
- Öhm, érdekes, amiket mondasz, bár lehet, hogy én voltam félreérthető a kérdésemmel. Úgy értettem, hogy a valóságban hol élsz. ^^ Én állítólag magyar származású vagyok brit állampolgársággal, de Tokióban élek most főiskola és munka miatt. Néha belegondolok, hogy nem bántam, mikor beléptem a SAO-ba, mert itt igencsak kipróbálhatom magam mindenben, amit eddig nem engedett meg a valóságban. A gyilkolást kivéve, azt nem tűröm itt sem. Majd találsz valami jó elfoglaltságot, amit szeretsz csinálni. Ami a frontot illeti, ha aktivan küldetésezel, párbajozol vagy katakombázol, gyorsan elérheted a frontod. Ott van például Chancery. Mikor alig pár hónapja megismertem, egyes szintű volt, én meg több voltam már akkor is tízesnél... és most lám, tizenhetes vagyok, és ő már csak kettő vagy három szinttel van csak alattam.
Mikor megérdeklődte a céhemet...
- Nos, én a Phoenix Brotherhood nevű rendfenntartó céh vezére vagyok. Csak nemrégiben jöttünk létre és egyelőre csak három-négy fővel büszkélkedhetünk, de majd idővel úgyis gyarapodunk majd. Az a dolgunk, hogy kisegítsük és megvédjük a tisztességes játékosokat a rosszaktól, de azért a fejlődésben is igyekszünk nekik segíteni. Csak ez számít nekünk, és bár én harcolok a fronton, nem vagyunk bossraiderek vagy üzleti társaság, legalábbis az utóbbi még távol áll tőlünk.

by **Cú Chulainn** Kedd Márc. 11 2014, 17:41

- Igen, így hogy mondod, bár én először a dobására gondoltam.

Úgy látom félreértettem kérdését, a valóságról kérdezett…vagyis a kinti valóságról. Ez is egy valóság végül is…

- Ehe, bocsi, én értettem félre. Írországban élek, éltem, tenger mentén, ír állampolgársággal. Te viszont tényleg sokszínű vagy, érdekes életed lehet. Alkalmi munkákból éltem az elmúlt időben, nem nagyon akaródzott továbbtanulni. Te mit tanulsz a főiskolán? Kíváncsivá tettél, nyugodtan mesélj még magadról, érdekel. Igen, gyilkolni rossz, és tilos szerintem is. Viszont a megtorlása...más lapra tartozik. Nem hallottam még Chancery-ről, viszont ha neki összejött, szerintem nekem is összefog, köszi a biztatást. Sajna a céhedről is most hallok először, bár ezt lehet annak köszönhetem, hogy nem rég keltem a hibernálásból. Nem vagyok még a legjobban informált. Viszont a céh alapelvei tetszenek, bár nem tudom, hogy az én módszeremmel és nézeteimmel is egyetértenek e. Szerintem jogos a bosszú. Ha meg ölték egy szerettemet, én is megfogom azt, aki őt megölte.

Nem tudom mennyire tetszik neki a téma, szóval bedobok mást is.

-Hogy is kell vadászni? Elég ha megérintem és máris enyém az állat, vagy amit fogok? Úgy látom errefelé már sűrűbben vannak állatok, szóval jó lenne tudnom, mit csináljak ha szembejön velem egy.

Szimpatikus lánynak tűnik eddig és ellehet vele beszélgetni is. Mindamellett még szép is, nem csodálkozom majd ha egy vadat elszalasztok, anank köszönhetően hogy nem oda nézek ahová kell...Nem bántam meg hogy eljöttem erre a vadászatra, legalábbis eddig nem. Lehet később is elhívom majd valahová, ha már úgyis így megismertem. Nem ártanak meg sem a barátok, sem a kapcsolatok.

by **Noxy** Szomb. Márc. 15 2014, 21:15

- Nos, azt nem szokásom elvárni másoktól, hogy bosszút álljon, az természetesen jogos, de az ölés az ölés - magyaráztam az én nézetemet Lancernek. - Attól, hogy valakit megölsz, mert megölt egy szerettedet, attól nem lesz jobb se neked, se a szeretted emlékének, és ezután te se lennél különb a gyilkosnál. Életed végéig nyomot fog viselni a legszörnyűbb bűntetted, amit ugyanúgy nem tudnál eltüntetni, mint a vörös indikátort, ami csak mellékes. Bár nálunk fogadjuk azokat a vörösek is, akik tényleg bánják bűneiket és szeretnének mindent jóvá tenni azzal, hogy rendfenntartóként oltalmazzanak másokat.
Mentünk tovább, és már a vadászat volt a téma.
- Igen, az is elég, ha megérinted, bár mi inkább a rendes valós világi vadász-módszereket alkalmazzuk, mert ezzel is gyakoroljuk az intenzív harcot mobok és ellenséges játékosok ellen. Az állati mobok legtöbbjei úgy élnek és viselkednek, mint a valóságban, úgyhogy ismerős szitu lehet számodra. Nagyon sok taktika nem nagyon kell, ha szembe jön veled egy. Vagy kikerülöd, vagy ráveted magad, de módjával. Az igazi taktikázás akkor kell, ha lesből kell bekerítenünk egyet.
Örülök, hogy Lancerrel így meg lehet beszélni a dolgokat és a véleményeinket is baráti beszélgetések mellett megosztani egymással. Ha kérdez, akkor szívesen válaszolok a kérdéseire.
Persze semmit se akarok ráerőltetni, csak elmondok neki dolgokat és kifejezem felé szerény véleményeimet a dzsungeltörvényekről. Aztán majd ő is kifejezi a magáét és eldönti, hogy egyetért-e a magaméival, vagy sem. Milyen szerencse, hogy őt fogtam ki, és nem egy félőrült vörös indikátorost, aki már az első adandó alkalommal nekem rontana, amint az erdőbe érünk. Vagy egy hisztis, gyerekes ember... vagy egy elkényeztetett kislány, aki elvárná, hogy pusziljam körbe, mert olyan aaaaaraaaannnnnyyyyyooooossss. Ozirisz esetében még jobban is jártam, ő sokkal okosabb és szélesebb látókörű, mint az összes többi hozzá hasonló jóember, akikkel eddig találkoztam. Yuichi is okos és jó szándékú ember, csak hűtlen volt hozzám. No igaz, hogy én már rég lenyeltem a békát és szívesen újrakezdeném vele csak baráti szinten, de látszólag kerül engem. De a jogos dolog az jogos dolog: ha szakít Ayanival és kérné, hogy kezdjük úra, nem adnék több esélyt neki, mert egyszer már összetörte a szívem és nem tudnék többet megbízni benne. Ozirisz nem ilyen. Ő szeret engem, és én is szeretem őt. Tudom, hogy ő sose csalna meg, vagy bántana meg más módon.

by **Cú Chulainn** Kedd Márc. 18 2014, 15:52

- Szerintem de. Ilyen erővel börtönbe se küldjük a kinti világban, mert attól nem lesz jobb se nekem, se az emlékének. Ha viszont megölöm, legalább tudom, hogy elnyerte méltó büntetését. Tényleg nem tudnám eltüntetni..de lehet nem is akarnám. Mi van, ha megér nekem annyit a szenvedés, hogy a másiknak rossz legyen? - majd visszatérek a céhre- Na és van már ilyen tagotok? Ha nem kérdezek túl bizalmas infót..

Haladunk, legalább elmagyarázta a dolgokat a vadászatról is. Legközelebb majd jöhetek egyedül is legalább. Jó az oktatás. ^o^/

- Értem, gyakorlásnak tényleg jó. A kisebbek legalább nem tudnak megsebezni. Bár...biztos vannak nagyon agresszív nyuszik. ._. Igen, a valóságból ismerős, szerintem itt is boldogulok majd. Köszi az eddigi segítséget is. De még nem árultad el, minek tanulsz kint? És mi szeretnél lenni? ^o^/ Én munkakerülő alkalmi munkás...tetszetős szakma, annyi szent . Legalább tetszik, és hála a változatosságnak, nem is unalmas. Legalábbis számomra. Mondjuk később nehéz lenne megélni belőle...de ahhoz még ki kell jutni előbb innen...bár kitudja, lehet egyik nap a szobánkban ébredünk, mert a tudósok, fejlesztők kitaláltak valami módszert amivel leszedhetik a fejünkről, anélkül hogy...khm...elpatkolnánk idő előtt. Remélhetőleg meg is érik még azt a pillanatot. Bár ez nem vette el a kedvemet attól, hogy játsszak még később is MMO-on. Még talán sisakot és a NervGear-t is bevállalnám. Te? – szegezem neki a kérdést a szép hosszú monológom után. És állat, vad, még mindig sehol. Se egy nyuszi...se semmi. Nem baj, még az időből is alig telt, fáradni se kezdek még...mennyire megérte rakni a kitartásra...

by **Noxy** Csüt. Márc. 27 2014, 17:09

- Tudod, ha megölsz valakit akár bosszúból is, még jó magad is egy gyilkossá válsz. Egy olyan bosszúvágyó gyilkossá, aki pont eme életcélja miatt el fog veszíteni mindent barátoktól kezdve mindenig. Bár abban egyet kell értenem, hogy azzal még mindig nincs gond, ha önvédelemből vagy véletlenül ölsz. Ha vörös indikátorost ölsz, attól a rendszer még nem tesz téged gyilkossá, de a sors és a köznép igen. Ilyenkor én aggódnék is érted, hogy milyen módon próbálnának megalázni csak azért, mert bosszút akartál állni valakin. - Itt felsúhajtottam szomorúan. Elég sok sérelem, kín, gyötrődés ért már engem az ittlétem során. Volt, hogy párszor ki is fordultam önmagamból, de valahogy a Fehér Főnixnek, a lelkemnek hála sikerült megőriznem eddigi jó jellememet és nem öltem meg vagy bántottam volna más fizikai eszközzel senkit még bosszúból sem, hogy aztán én se legyek különb azoknál, akik ezt tették velem.
Vicces, hogy néha Qui-Gon Jinn is leteszi nálam tiszteletét egy másik párhuzamos univerzumban... beleborzongok. Szrencse, hogy nem úgy látom se őt, se a Fehér Főnixet, mint ahogy a hallucinálók azokat, amiket látnak. Elég csak a fejemben meghallani őket, és kész, elég gondolatban beszélnem velük.
No, a céhes kérdés:
- Nincs még ilyen tagunk, de szívesen fogadjuk őket is, ha legalább sokkal nagyobb indokuk van rá, hogy egy vörös gyilkost elfogjon vagy megöljön bosszúból. A bebörtönzéses megoldás már úgy is folyamatban van. Elfogottak ügyében természetesen fogunk tárgyalásokat is folytatni.
Aztán végre valahára letudtuk azt a témát, és már a vadászatról is elmondtam legalább majdnem mindent Lancernek, aki látásból is úgy ette a szavaimat, mintha egy finom étel lenne. Hoppá, még nem is mondtam szinte semmit magamról, hogy mit csinálok a valóságban. Ejj, de modortalan vagyok.
- Jajj, bocsáss meg, ha nem feleltem erre az apróságra! Művészeti főiskola tanulója vagyok Tokióban, emellett képregényboltban dolgoztam részmunkaidőben. Legalább nem csak én, hanem a főiskola háromnegyede is beszorult ebbe a játékba, az egyikkel még folyamatosan tartom a kapcsolatot... főleg, hogy az öccsének az elfogása is vár rám. Nos a munkakerülősdi nem éppenséggel jó dolog, de ha meg tudsz egy alkalmiból élni és nem unatkozol benne, akkor az úgy még kedvező is valamicskével.
A sisakleszedős módszer? Hát azon csak a fejemet csóváltam.
- Nos, nem hinném. A sisakok részecskéi nagyon beágyazódtak az agyunkba, másrészt ezek a részecskék kikapcsolás vagy leszedési kísérlet esetében megcsapja az agyunkat árammal... hát így meg kétséges, hogy a tudósoknak könnyű dolga lenne. Ha sikert akarnának mégis elérni ezzel, ahhoz kevés-több játékos életét kell kockáztatniuk kísérletezések során. Inkább jobb, ha várnak az emberek odakint. Hiányzik nekem a nevelőszüleim, de végül is nem nagyon akarok sietni a kiszabadulással. Megszoktam már ezt a helyet és elvagyok. Azonban nem tudom, hogy más játékokhoz is szerveztek-e be NerveGeart, de ami azt illeti, akkor én is még mennék egy újabb száz szintes kört.
Ekkor megálltam. Jelzett az észlelésem. A fák között egy vadat láttam meg. Csendben intettem Lancernek, aztán egy irányba mutattam neki némán, hogy induljon el arrafelé. Én meg elindulok az ellenkező irányba. Üzembe helyeztem a lopakodás jártasságomat is... azért nem árt hamarosan ezt is valahogy felhúznom azután, hogy a Beolvadás képességem elszállt, hogy szárnyakat kapjak helyette Fehér Főnix által.
Csendben, lassan közeledtem a vadhoz. Vártam egy kicsit, amíg a vad gyanakvását legyőzi az éhsége. Aztán jelt adtam Lancernek a vad letámadására...

by **Cú Chulainn** Vas. Márc. 30 2014, 16:03

- Ha elveszti...de ha nem, csak boldoggá teszi a lelkét, hiszen beteljesítette azt, amire vágyott. Nem kell azzal törődni, a társadalom és másik hogy ítélik meg ezt...csak azt, hogy az ő vágya teljesült. Tehát még nincs ilyen tagotok. Azért abban hiszek, hogy a gyilkos lelke is fordulhat jó útra...ha nem nyírják ki előtte..igen, kicsit paradoxont mondhatok azzal, hogy hiszek a lelke jó útjára fordulásában és egyben a bosszúban is, de ha nagyon próbálkozik az ember, kitudja bogozni. ^^”
Válaszolt a másik kérdésemre is, elkezdett magáról beszélni. Ennek örülök. ^o^/
-Nincs semmi gond, nem kell ennyire szabadkoznod –rámosolygok bíztatóan- És milyen művészeti irányban jeleskedsz, rajzolsz, énekelsz, írsz? Megmutathatod nekem is pár műved, ha van itt, szívesen megnézem őket. Ezt az öcs dolgot nem teljesen értem, de gondolom azért mert nem ismerem az előzményeket. Gondolom nem is rám tartoznak. De azért sok szerencsét az elfogásához.
Most pedig a kiszabadulásról folytatódott a szó...
- Nem nagyon törődtem ezzel, mielőtt felvettem volna. Jöttem volna minnél hamarabb játszani, felhúztam a sisakot a fejemre és kész. Kezdődhetett a játék. Utána egy szép hosszú szünet, most pedig itt vagyok, kezdek beleszokni ebbe az életbe. A szüleim hiányoznak, ez természetes, és itt se nagyon van senkim, de azért elvagyok. Nem lehet ez sem fenékig tejfel, ugye? Kint sem sokkal jobb, szóval nem harcolok annyira a szabadulásért. De azért az életem sem akarom itt leélni. És remélem akkor is veled tarthatok majd. ^o^/

Ekkor megállt és mintha láthatatlan lenne, úgy mozgott. Csöndben mozgott, majd intett nekem, hogy induljak el az egyik irányba, meg is tettem, most ő a góré, ő tudja hogyan kell ezt csinálni. Megbújok egy bokor háta mögött, majd végre én is észreveszek a bokorban mozogni valamit. Figyelem Judyt, és már kapom is a jelzést, hogy letámadhatom a dögöt. Most már az is mindegy ha ordítok gondolom, nem tud hová menekülni a vad.

-Banzáááááááááááj! –kiáltom és rávetem magam a bokorra. A kezeim között egy kis, szőrös lényt érzek. Felemelem, egy manó az...kis..apró...törpe. Hát ez nem egy nyúl. Nem is vaddisznó. Ránézésre ehetetlen is. Felemelem Judy felé, de útközben már el is tűnik, gondolom a tárgylistámba került- Komolyan ilyen szerencsém van, hogy ehetetlent fogjak? Gratulálok magamnak. ^o^/ -mondom nem kevés öniróniával és odaérek újra Judy mellé.

by **Noxy** Szomb. Május 03 2014, 21:39

Nem tudom, hogy ki etethette tele Lancer fejét ezzel a halálos bosszúsdival, de ha tehetném, felkeresném az illetőt és szigorúan megrónám, amiért ilyen sötét dolgokra oktatja a még fogékony agyú szerencsétlen fiatalokat, akik még csak nemrég kezdték igazán bontogatni szárnyaikat (akár korán vagy akár későn). Most már tényleg ejtettük a témát.
- Hát elég sokféle művészi dolgokat szoktam csinálni. Szívesen megmutatnám őket, de egy részük a valóságban van, a másik részük otthon a céhházban.
A többit ugye meg már meg is beszéltük, és pont a vadászatra koncentráltunk. Lassan, cserkésző nagymacskákként körbekerítettük áldozatunkat. Mikor jelt adtam, Lancer már egyből egy nagy ugrással és erdőt rengető ricsajjal rávetette magát a bokorra, ahol egy gyors dulakodás után már a kezei között tartott egy Szőrös Manót. Noh, pont egy ilyent akartam volna én is jó ideje befogni, de van ez így, kinek mi a nagy szerencséje. Én már nagyon régóta nem fogtam semmilyen ritka lényt.
- No, gratulálok, Lancer! - dicsértem meg Lancert. - Egy érdekes vadat fogtál el. Na igen, vannak nem ehető lények, viszont trófeáénak még mindig jók a gyűjteményedbe, hogy legyen mivel később eldicsekedned. Érdemes, hiszen a rendszer szokott ezért jutalmazni minket. De azért ha szabad megjegyeznem, a vadászatnál nem túl előnyös, ha túl nagy hangorkánnal támadsz le egy vadat, mert akkor a többi vad is több kilométerre úgy eltűnik, hogy egy jó ideig keresgélhetjük.
Ha Lancer eltette a befogott lényét, mentünk tovább az úton.
- Esetleg, ha gondolod, megmutatom neked az én gyűjteményemet - Ha kíváncsi rá, előhívtam a menümet, amiben megmutattam az én vadász-trófeáimat. - Nos, nem túl sok, mert régebben nem volt rá annyi szabadidőm, de ma talán remélhetőleg elég sok vadat fogunk majd. De én vagyok talán az egyetlen játékos Aincradban, akinek második alkalommal egyből sikerült elcsípnie egy Fehér Híúzt. Ő is egy ritka vad ám... várjunk csak!
Előkaptam az egyik késemet, amivel lassan céloztam egy újabb bokor felé, majd eldobtam. Ezzel sikerült elkapnom egy újabb vadat.
- No, nekem is megvan mára a második zsákmányom.

//Fogtam egy csirkét XD//

by **Cú Chulainn** Vas. Május 04 2014, 13:17

-Hát a valóságbeli dolgokat egy ideig nem fogod tudni szerintem...de a céhházadbelit szívesen megnézném majd egyszer. Ez érdekes? Hát...számomra inkább undorító. Tudom én, viszont a vadászat és a cserkészés öröme...érted szerintem. Nyugodtan megmutathatod. Csak jó nézegetni, vagy más haszna is van? Mert én akkor inkább az evésre szavaznék. Rögtön egy ritka vad? Hiúz. Az tudtommal elég gyors is. Jó vadászat lehetett. Reméljük ma is lesznek ilyen jók.

Hirtelen kés kerül elő, majd pengéjén megcsillan a fák lombjai között átszűrődő napfény. Ügyes és gyors a lány.

-Gyors volt és ügyes. Én is gratulálok..úgy látszik valami/valaki mégis süket volt vagy túl bátor és az ordításom ellenére sem menekült biztos toválságba. Mit fogtál? Ha van főzés jártasságot, meg is főzhetnénk. ^o^/ . –eléggé korog a gyomrom már ami azt illeti. Pedig reggeliztem, csak nem eleget. Drága az ehető étel. >< Remélem én is fogok valami ehetőt...bár hogy hogyan fogom megfőzni vagy sütni, azt egyenlőre passzolom. Nincs főzés jártasságom és nem is szeretném beszerezni. Nem hiszem hogy túlságosan jól néz ki, ha egy férfi áll kötényben a gáztűzhely mögött. Igen, mondom mindezt annak ellenére, hogy tudom: a világ legjobb szakácsai férfiak. Remélem Judynak lesz ilyen jártassága. Szép lány, eltudom képzelni akár egy szál kötényben is...- Vagy ha neked nincs is, elárulhatnád valaki olyan nevét, akinek van...ha nő lenne, azt megköszönném. Meg sem kérdeztem még. Mi a kedvenc ételed? – esetleg majd meg is hívhatom rá...ha nagyon gazdag leszek..egyszer...majd...soha..?

by Ajánlott tartalom

Erdőség #2

Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2