KezdőlapErdőség
+8
Chakna
Tsujimoto Eiki
Koshitsu Esutel
Saya
Halász Alex
Jun
Anatole Saito
Kayaba Akihiko
12 posters
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2 
Erdőség
by Kayaba Akihiko Kedd Dec. 31 2013, 16:45
A szint erdősége tele földből kiálló gyökerekkel. Ebben az erődben nem történik sok minden, elég békésnek mondható a többi szinthez képest. Bár mobok vannak, nem annyira kemények, így sok 14 és 21 közötti játékos fejlődik itt.
A hozzászólást Kayaba Akihiko összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 14 2014, 16:39-kor.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Erdőség
by Anatole Saito Vas. Jún. 01 2014, 17:18
Jellemző...
Ki mással történne mindez, ha nem velem? Mégis hogy legyen így tekintélyem mások előtt. Nem csoda, hogy bohócnak tartanak. Az az átkozott jószág, amelyik idecsalt! Persze nem volt kötelező követnem, pláne nem egyedül bóklásznom a 14. szinten mobok után kutatva. Gondolhattam volna, hogy errefelé vannak már alattomosabb és veszélyesebb lények is, mint az első szint koboldjai és vaddisznói. De mégis ki számít arra, hogy a szafari kiskönyv pont egy olyan fa gyökeréhez vezet el, amely gúzsba fog kötni.
Igen-igen, fontosak a jelvények, de annyira azért nem, hogy otthagyjam értük a fogamat. Túlságosan rápörögtem ezekre a teljesítményekre és már megint a vesztembe rohantam. Bár tegyük hozzá, hogy nagyon is megfontoltan jártam el, nem könnyelműsködtem el a dolgot. Betáraztam a megfelelő felszereléseket, a teleportkristályom is ott függött az övemen baj esetére, a legjobb felszerelésemet öltöttem magamra. Mégis, amikor megneszeltem a mobot és követni kezdtem, majd mikor az bebújt ennek a fának a gyökere alá egy verembe, nem várt esemény következett. A tölgy életre kelt és testemet körbefonták a gyökerei. Moccanni sem bírok, csak lógok a levegőben, miközben olyannyira testemhez szorítja a kezemet ez az átkozott fa, hogy még az övemen lévő teleportkristályomat sem érem el. Hiába ficánkolok, rugdalózok, nem tudok szabadulni. Persze a pörölyöm meg ott pihen a földön, ki tudja mikor esett ki a kezemből a nagy felfordulás közepette, én meg nem vagy Thor, hogy csak úgy a kezemben teremjen. Még az is megfordult a fejemben, hogy beleharapok a fába, hátha akkor elenged, de még ez sem megy. Addig-addig fickándozok és kalimpálok, míg végül ujjammal sikerül lehívni a menümet és egyetlen gombnyomásra aktiválni a gyorsmenümbe betárazott SOS üzenetet, benne az előre kalibrált koordinátákkal. Hogy kinek küldtem el végül a céhben? Fogalmam sincs? Próbáltál te már üzit küldeni úgy, hogy egy gyökér akar az orrodban turkálni?
/ Az első céhtag, aki ír, az kapja meg az üzenetet és az toborozza össze a segítőket. /
Ki mással történne mindez, ha nem velem? Mégis hogy legyen így tekintélyem mások előtt. Nem csoda, hogy bohócnak tartanak. Az az átkozott jószág, amelyik idecsalt! Persze nem volt kötelező követnem, pláne nem egyedül bóklásznom a 14. szinten mobok után kutatva. Gondolhattam volna, hogy errefelé vannak már alattomosabb és veszélyesebb lények is, mint az első szint koboldjai és vaddisznói. De mégis ki számít arra, hogy a szafari kiskönyv pont egy olyan fa gyökeréhez vezet el, amely gúzsba fog kötni.
Igen-igen, fontosak a jelvények, de annyira azért nem, hogy otthagyjam értük a fogamat. Túlságosan rápörögtem ezekre a teljesítményekre és már megint a vesztembe rohantam. Bár tegyük hozzá, hogy nagyon is megfontoltan jártam el, nem könnyelműsködtem el a dolgot. Betáraztam a megfelelő felszereléseket, a teleportkristályom is ott függött az övemen baj esetére, a legjobb felszerelésemet öltöttem magamra. Mégis, amikor megneszeltem a mobot és követni kezdtem, majd mikor az bebújt ennek a fának a gyökere alá egy verembe, nem várt esemény következett. A tölgy életre kelt és testemet körbefonták a gyökerei. Moccanni sem bírok, csak lógok a levegőben, miközben olyannyira testemhez szorítja a kezemet ez az átkozott fa, hogy még az övemen lévő teleportkristályomat sem érem el. Hiába ficánkolok, rugdalózok, nem tudok szabadulni. Persze a pörölyöm meg ott pihen a földön, ki tudja mikor esett ki a kezemből a nagy felfordulás közepette, én meg nem vagy Thor, hogy csak úgy a kezemben teremjen. Még az is megfordult a fejemben, hogy beleharapok a fába, hátha akkor elenged, de még ez sem megy. Addig-addig fickándozok és kalimpálok, míg végül ujjammal sikerül lehívni a menümet és egyetlen gombnyomásra aktiválni a gyorsmenümbe betárazott SOS üzenetet, benne az előre kalibrált koordinátákkal. Hogy kinek küldtem el végül a céhben? Fogalmam sincs? Próbáltál te már üzit küldeni úgy, hogy egy gyökér akar az orrodban turkálni?
/ Az első céhtag, aki ír, az kapja meg az üzenetet és az toborozza össze a segítőket. /
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: Erdőség
by Jun Vas. Jún. 01 2014, 17:55
Teaidő. Nincs is kellemesebb mint napi két-három alkalommal leülni kicsit teázni, néhány ínycsiklandozó teasütemény társaságában, és elmerengni az élet legapróbb, legjelentéktelenebb dolgain. Egy kis teázáshoz pedig tökéletes helyet nyújthat a kert. A friss levegő, a növények látványa, a kellemes melengető napsütés mind-mind azon dolgok közé tartozik amitől az embernek jobb kedve van. Nem sietve, komótosan elkészítettem az teát, véletlenszerűen választottam a teafüvet, nem szerettem sokat időzni azzal, hogy eldöntsem mit igyak, a rendszerességre való törekvés pedig nem tartozik a szokásaim közé. Egy aranyos ezüsttálcára felsorakoztattam a kék mintázatú porcelán teáskészletet, némi süteményt. Mindenek előtt, nem az udvar felé vezetett legelsőként az utam, hanem Alex szobája ajtaját tűztem ki célul. Már régóta nem találkoztam a fiúval, és talán jót tenne a kapcsolatunk építésében, talán egy új szintre is sikerülne emelnünk a már így is nagyszerű baráti viszonyt amit a hosszú hónapok fáradtságos munkájának eredményével sikerült elérni. Vagyis, hogy a lehető legkevesebbszer zaklattam. Büszkén, egyenes háttal álltam meg az említett személy ajtaja előtt, vártam egy pillanatot, majd kopogtattam az ajtón. Ha nem érkezett válasz pár másodpercen belül megismételtem, ezúttal azonban már szóltam is neki.
- Hé Alex. Odabent vagy? - vártam egy pillanatot, hogy egyáltalán némi életjelet adhasson magáról a fiú, majd legkedvesebb hangomat elővéve szólaltam meg ismételten.
- Arra gondoltam, teázhatnánk együtt. Hoztam néhány süteményt is. - mosolyogva álltam az ajtó előtt, és várakoztam amíg elkészül, azonban ez az idő nem telt unalmasan. Üzenetem érkezett, a feladó pedig Anat. Meglepődve nyitottam meg, majd lestem meg a segítség kérő üzenetet, és a hozzá mellékelt koordinátákat. Ha addigra már Alex is megérkezett a teát bevitettem vele a szobájába, közben neki is megmutattam az üzenetet.
- Lehet egy csapat vörös indikátoros fogságba ejtette és olyan dolgokra kényszerítik amikbe mi bele sem merünk gondolni. - szörnyedtem el már a puszta gondolatától is, hogy olyasmit történik most ezekben a percekben Anattal, amiket ő egyáltalán nem szeretne megtenni. Mindenféle gonosz dologra kényszerítve őt, esetleg megkínozzák.
- Szóljunk a többieknek, és mentsük ki Anatot a vörösök karmai közül! Én szólok Saya-channak. - jelentettem ki, majd várva picit, a fiú észrevételeire, gondolataira, hátha van bármi hozzáfűzni valója a dologhoz. Ha volt megvártam amíg elmondja, ha nem volt akkor rögtön azután folytattam is.
- A főbejárat előtt találkozzunk. - a kijelentésemet követően már nem is vártam tovább indultam is felkeresni Saya-chant, illetve ha útközben bárkivel összefutottam a céhből megmutattam neki/nekik is az üzenetet, és a segítségüket kértem Anat kimentésében.
A csapat összeszedése után, a megérkezett tagokkal együttes erővel indultunk a vad 14. szintre, Anat felkutatására.
- Hé Alex. Odabent vagy? - vártam egy pillanatot, hogy egyáltalán némi életjelet adhasson magáról a fiú, majd legkedvesebb hangomat elővéve szólaltam meg ismételten.
- Arra gondoltam, teázhatnánk együtt. Hoztam néhány süteményt is. - mosolyogva álltam az ajtó előtt, és várakoztam amíg elkészül, azonban ez az idő nem telt unalmasan. Üzenetem érkezett, a feladó pedig Anat. Meglepődve nyitottam meg, majd lestem meg a segítség kérő üzenetet, és a hozzá mellékelt koordinátákat. Ha addigra már Alex is megérkezett a teát bevitettem vele a szobájába, közben neki is megmutattam az üzenetet.
- Lehet egy csapat vörös indikátoros fogságba ejtette és olyan dolgokra kényszerítik amikbe mi bele sem merünk gondolni. - szörnyedtem el már a puszta gondolatától is, hogy olyasmit történik most ezekben a percekben Anattal, amiket ő egyáltalán nem szeretne megtenni. Mindenféle gonosz dologra kényszerítve őt, esetleg megkínozzák.
- Szóljunk a többieknek, és mentsük ki Anatot a vörösök karmai közül! Én szólok Saya-channak. - jelentettem ki, majd várva picit, a fiú észrevételeire, gondolataira, hátha van bármi hozzáfűzni valója a dologhoz. Ha volt megvártam amíg elmondja, ha nem volt akkor rögtön azután folytattam is.
- A főbejárat előtt találkozzunk. - a kijelentésemet követően már nem is vártam tovább indultam is felkeresni Saya-chant, illetve ha útközben bárkivel összefutottam a céhből megmutattam neki/nekik is az üzenetet, és a segítségüket kértem Anat kimentésében.
A csapat összeszedése után, a megérkezett tagokkal együttes erővel indultunk a vad 14. szintre, Anat felkutatására.
_________________
"Madness is not a state of mind...
...Madness is a place, where I live"
Jun- Harcművész
- Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 29
Karakterlap
Szint: 32
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: Erdőség
by Halász Alex Vas. Jún. 01 2014, 18:30
- Nanda, nyitom már! -.- - Semmi kötelezettsége nemvolt, csak tunyulni akart, mert már régen tette. Betett magának egy forró kakaót majd elégedetten ücsörgött..... avagy még inkább heverészett a kanapéján. Ekkor jött a kopogás. Fogalma sem volt ki zavarhatja ilyenkor. Ilyenkor amikor a nap a leginkább süt le a földre, s a város a legzajosabb. Mindenkinek kint kellene lennie. Emlékei szerint Anat is elmászott valahova. Talán valamelyik kedvenc horgász helyére a szafariban. Mindenki pihen, őt miért is kell zaklatni? 
- Megyek, megyek.
- Kinyitva az ajtót azonban Jun, ~ mert hogy ő volt az ~ be is rontott egyből és valami olyasmit adott elő, hogy Anat bajban van, majd elé tolta a meüjét egy levelet mutogatva.
- Uso, ez nem tréfa! O.O - Írok mindenkinek levelet, nyiss be az ittlévőkhöz. - Magára kapott egy tavaszi kabátot. Azt amit mostanában használ, egy fekete lezser darab amely a derekáig ér. Azonnal elillant a lazsálós kedve, s ahogy belebújt a cipőjébe is, kicsapva az ajtaját már Esunál kopogott, de a lány nem volt otthon. Mindegy a levelet azért megkapta. S úgy hagyva mindent, viharzott tovább Raven, Ayato, Meredith.... nah őt Junra hagyta, s már igyekeztek is le a Főtérre. Akit össze tudtak szedni, összeszedték, a többiek meg legfeljebb csatlakoznak útközben.
Most legalább annyira sajnálja, hogy kényelmeskedett, és remélte, hogy csak félre hallott, és nem kopogást, vagy egyszerűen zaklatója másfelé vette az útját, mint amennyire siet most. Be kell hoznia azt a kiesett pár pillanatot.
És a csapat össze szedése után együttes erővel indultak a vad 14. szintre, Anat felkutatására. \o/
- Megyek, megyek.
- Kinyitva az ajtót azonban Jun, ~ mert hogy ő volt az ~ be is rontott egyből és valami olyasmit adott elő, hogy Anat bajban van, majd elé tolta a meüjét egy levelet mutogatva.- Uso, ez nem tréfa! O.O - Írok mindenkinek levelet, nyiss be az ittlévőkhöz. - Magára kapott egy tavaszi kabátot. Azt amit mostanában használ, egy fekete lezser darab amely a derekáig ér. Azonnal elillant a lazsálós kedve, s ahogy belebújt a cipőjébe is, kicsapva az ajtaját már Esunál kopogott, de a lány nem volt otthon. Mindegy a levelet azért megkapta. S úgy hagyva mindent, viharzott tovább Raven, Ayato, Meredith.... nah őt Junra hagyta, s már igyekeztek is le a Főtérre. Akit össze tudtak szedni, összeszedték, a többiek meg legfeljebb csatlakoznak útközben.
Most legalább annyira sajnálja, hogy kényelmeskedett, és remélte, hogy csak félre hallott, és nem kopogást, vagy egyszerűen zaklatója másfelé vette az útját, mint amennyire siet most. Be kell hoznia azt a kiesett pár pillanatot.
És a csapat össze szedése után együttes erővel indultak a vad 14. szintre, Anat felkutatására. \o/
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Erdőség
by Saya Vas. Jún. 01 2014, 22:46
-De ez nem jó. Nem tudunk barkóbázni... tudom, mire gondolsz, meg te is tudod, én mire gondolok ._.
~Igaz.~
-De akkor mit tudunk játszani?
~Hát... a sakk is kiesik... meg mindenféle kártyajáték... minden olyasmi, amihez előre tervezés kell... meg memória...~
-Tehát?
~Semmit.~
Fintorgok egyet a tükör előtt törökülve. A tükörképem követi a példám, csak a szemem vöröslik kicsit benne. Mert a tükörképem nem csak én vagyok, hanem a Hugi is. Gondoltuk, hogy játszunk valamit, de nem tudjuk, mit. Még sosem játszottunk előtte, mert odakint valahogy a Hugi jelenléte sosem volt ilyen erős, mint a játékban. Talán a KayaBácsi csinálta, hogy ne legyek egyedül.
Nem jut eszembe semmi, így széttárt karokkal hátra dőlök végül, de le sem érek, valami villan, hogy üzenetem jött. Ennek az a következménye, hogy egy "Pukyu" felkiáltással zuhanok nagyobbat, mint akartam, mert a kezem az lendült előre, hogy elfogadjam a levelet, de a hátam az közben dőlt hátra. Fájdalom az nincs, de én eskü, hogy érezni... véltem Q_Q
Így hátradőlve olvasom el a levelet, majd pattanok is fel, mert az Alex küldte, hogy az Anat bajban van. Biztos megint a csúnya Reynail >< Mire kiérek az ajtón, a Jun is ott van már, ő is ugyanazt mondja, szóval futok, de aztán megtorpanok.
-Várj... a ruhám O.o
~Hagyd már a francba a veszett ruhákat!!! Menj!~
Oké-oké, megyek már ._. Csak megnézem még gyors, hogy mehetek-e, de igen, már megvan rá a szintem \o/ Észre se vettem. Mikor léptem én ennyit? O.o Már több a szintem, mint az életkorom \o/
És a csapat összeszedése után, a megérkezett tagokkal együttes erővel indultunk a vad 14. szintre, Anat felkutatására. \o/
~Igaz.~
-De akkor mit tudunk játszani?
~Hát... a sakk is kiesik... meg mindenféle kártyajáték... minden olyasmi, amihez előre tervezés kell... meg memória...~
-Tehát?
~Semmit.~
Fintorgok egyet a tükör előtt törökülve. A tükörképem követi a példám, csak a szemem vöröslik kicsit benne. Mert a tükörképem nem csak én vagyok, hanem a Hugi is. Gondoltuk, hogy játszunk valamit, de nem tudjuk, mit. Még sosem játszottunk előtte, mert odakint valahogy a Hugi jelenléte sosem volt ilyen erős, mint a játékban. Talán a KayaBácsi csinálta, hogy ne legyek egyedül.
Nem jut eszembe semmi, így széttárt karokkal hátra dőlök végül, de le sem érek, valami villan, hogy üzenetem jött. Ennek az a következménye, hogy egy "Pukyu" felkiáltással zuhanok nagyobbat, mint akartam, mert a kezem az lendült előre, hogy elfogadjam a levelet, de a hátam az közben dőlt hátra. Fájdalom az nincs, de én eskü, hogy érezni... véltem Q_Q
Így hátradőlve olvasom el a levelet, majd pattanok is fel, mert az Alex küldte, hogy az Anat bajban van. Biztos megint a csúnya Reynail >< Mire kiérek az ajtón, a Jun is ott van már, ő is ugyanazt mondja, szóval futok, de aztán megtorpanok.
-Várj... a ruhám O.o
~Hagyd már a francba a veszett ruhákat!!! Menj!~
Oké-oké, megyek már ._. Csak megnézem még gyors, hogy mehetek-e, de igen, már megvan rá a szintem \o/ Észre se vettem. Mikor léptem én ennyit? O.o Már több a szintem, mint az életkorom \o/
És a csapat összeszedése után, a megérkezett tagokkal együttes erővel indultunk a vad 14. szintre, Anat felkutatására. \o/
Saya- Íjász
- Hozzászólások száma : 748
Join date : 2013. May. 17.
Age : 21
Tartózkodási hely : Limen o/
Karakterlap
Szint: 32
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: Erdőség
by Koshitsu Esutel Kedd Jún. 10 2014, 18:22
Mostanában kicsit fura hangulatban vagyok. Kerülöm a társaságot. Olyankor lopózok ki a házból, amikor nem látják, vagy egyenest a kristályt használva a szobámból teleportálok ki más szintekre. Aztán meg igyekszek úgy hazajönni, hogy ne találkozzak senkivel. Hogy ez miért jó? 
Fogalmam sincs, s valahogy az okát sem ismerem állapotomnak. Mintha ismét depresszió kerülgetne. Nagyon mélyen érintett engem az, hogy az egyik bosson kiestem. Mondhatni átéltem a halált egy kicsit. Ráadásul régebben a bossok olyanok voltak, hogy bementünk, s kijöttünk győztesen. Mostanában meg sokkal veszélyesebbek, többen is kiesnek. Mindig összeszorul ilyenkor a szívem, s csak abban reménykedek, hogy volt az illetőnél pánikburok. Most jelenleg a 9es szinten gyakoltam a mobokat, amikor megláttam Alex üzenetét.
~ Anat bajban van? ~
* Ijedtem meg hirtelen. Most meg mi van? 14-es szintre mennek. Hát akkor majd ott találkozunk. Én máris odateleportáltam magam. Körbenéztem. A 14-es szint azért már nem semmi. Anatnak semmi... de nekem... Nem sokkal vagyok magasabb szintű. Így figyelmesen indultam el, hogy elérkezzek a megadott koordinátához. Sétálgatásom során az erdőségbe jutottam be.*
~ Mi a fene? Vajon mi történhetett vele? ~
* Aggódtam érte. Mi van ha megtámadták? AZ szörnyű lenne, mert lehet, hogy mostanra már halott. Elképzelni sem tudtam, hogy mi lehet a gond, de igazából igyekeztem is nem belegondolni. Felesleges előre ijesztgetni magamat, mert a valódi bajban nem lesz erőm reagálni. Bekapcsoltam lopakodás jártasságomat az erdőséghez érve, s a látásomat is aktiváltam, hogy minden rendben legyen. Közben az észlelést is aktiváltam, hogy a lehető leghamarabb felkészüljek az esetleges veszélyforrásokra. *
~ Anat, csak légy rendben! ~
Fogalmam sincs, s valahogy az okát sem ismerem állapotomnak. Mintha ismét depresszió kerülgetne. Nagyon mélyen érintett engem az, hogy az egyik bosson kiestem. Mondhatni átéltem a halált egy kicsit. Ráadásul régebben a bossok olyanok voltak, hogy bementünk, s kijöttünk győztesen. Mostanában meg sokkal veszélyesebbek, többen is kiesnek. Mindig összeszorul ilyenkor a szívem, s csak abban reménykedek, hogy volt az illetőnél pánikburok. Most jelenleg a 9es szinten gyakoltam a mobokat, amikor megláttam Alex üzenetét.~ Anat bajban van? ~
* Ijedtem meg hirtelen. Most meg mi van? 14-es szintre mennek. Hát akkor majd ott találkozunk. Én máris odateleportáltam magam. Körbenéztem. A 14-es szint azért már nem semmi. Anatnak semmi... de nekem... Nem sokkal vagyok magasabb szintű. Így figyelmesen indultam el, hogy elérkezzek a megadott koordinátához. Sétálgatásom során az erdőségbe jutottam be.*
~ Mi a fene? Vajon mi történhetett vele? ~
* Aggódtam érte. Mi van ha megtámadták? AZ szörnyű lenne, mert lehet, hogy mostanra már halott. Elképzelni sem tudtam, hogy mi lehet a gond, de igazából igyekeztem is nem belegondolni. Felesleges előre ijesztgetni magamat, mert a valódi bajban nem lesz erőm reagálni. Bekapcsoltam lopakodás jártasságomat az erdőséghez érve, s a látásomat is aktiváltam, hogy minden rendben legyen. Közben az észlelést is aktiváltam, hogy a lehető leghamarabb felkészüljek az esetleges veszélyforrásokra. *
~ Anat, csak légy rendben! ~
Koshitsu Esutel- Íjász
- Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 28
Tartózkodási hely : Artes Limen
Karakterlap
Szint: 22
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales -
Re: Erdőség
by Anatole Saito Pént. Jún. 27 2014, 13:26
/ Esut azért szedjétek össze a 14. szinten xD /
- Viszed innen a mocskos kez.. öhmm.. ágadat! - Eszeveszettül próbálom elrántani a fejemet az orrom felé vészesen közeledő fa valamely részétől. Lehet nem is az ága, hanem egy újabb gyökérdarab. De mégis mit akar? Nem csak kívülről, de belülről is gúzsba kötni?
Mindenesetre nem szeretném megvárni, hogy erre a kérdésre fény derüljön. Aktiválom a súlyemelésemet és minden erőpontomat latba vetve próbálom szétfeszíteni a rám tekeredett gyökeret. Amikor a Halál völgyében be voltunk zárva, mindez működött a rácsok szétfeszítésénél. S ha nem tévedek, ez a fa nem lehet immortal object, hiszen inkább valami mobnak kell lennie, ha így életre kelt. Az erőlködésemre azonban úgy tűnik észbe kap a fa - észbe kap... egy fa... ehh... - és ahelyett, hogy bányászengedély nélkül az orromban akarna turkálni, az extra ága vagy gyökere, vagy tudom is én mije szintén rám csavarodik, megakadályozva a kijutásban. Fantasztikus... erről ennyit. Legalább most már levegőt is nehezebben kapok Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy meg lehet-e fulladni a SAO-ban. Bizonyára igen. Mikor a nagytornán King lenyomta a fejem a víz alá, akkor is elkezdett szépen lassan fogyatkozni a hp-m. Hmm, valamit még esetleg megpróbálhatok. Ne pánikolj Anat, az nem segít! Ne zihálj már, koncentrálj, nyugodtabban vedd a levegőt! Ezaz! A testem elernyed, s ahogy vártam, az ellenállás és az erőlködés hiányában a szorítás is enyhül. Persze nem enged el, de mivel én sem viselkedek vele ellenségesen, így ő sem akarja kipréselni belőlem a szuflát. A magasba emel és közelebb von a lombkoronájához, mintha meg akarna közelebbről nézni, szemeket azonban nem látok, amelyek vizslatnának. Viszont ráakadok az indikátorára - piros, ahogy sejtettem, tehát valóban egy mobbal állok szembe. Akarom mondani, lógok szemben. Fejjel lefelé. Így nehéz elolvasni a nevét. Valami olyasmi, hogy "Morcos gyökértahó" de lehet apó O.o Vagy faló, ihhi. Faló fa ló, érted. Ehh, ez nem vicces.
Csak bízni tudok abban, hogy az én kis csapatom összeszedése után, a megérkezett tagokkal együttes erővel indulnak neki a vad 14. szintnek, hogy felkutassanak. Aztán lehet tök félre ment az üzim, vagy el se küldtem. Ideje lenne azt hiszem segítséget hívni normál módon, hátha van itt egy kóborló kalandozó. - Hahó, van itt valaki? Helló. Nyeló, hihó, ehó... ez uncsi. Khmm... SEGÍTSÉÉÉG! Volna olyan kedves valaki és kiszabadítana? Kezdek szédülni így fejjel lefelé lógva
- Wááá, mik ezek a nyüffögő hangok a gyökerek alól? 
- Viszed innen a mocskos kez.. öhmm.. ágadat! - Eszeveszettül próbálom elrántani a fejemet az orrom felé vészesen közeledő fa valamely részétől. Lehet nem is az ága, hanem egy újabb gyökérdarab. De mégis mit akar? Nem csak kívülről, de belülről is gúzsba kötni?
Mindenesetre nem szeretném megvárni, hogy erre a kérdésre fény derüljön. Aktiválom a súlyemelésemet és minden erőpontomat latba vetve próbálom szétfeszíteni a rám tekeredett gyökeret. Amikor a Halál völgyében be voltunk zárva, mindez működött a rácsok szétfeszítésénél. S ha nem tévedek, ez a fa nem lehet immortal object, hiszen inkább valami mobnak kell lennie, ha így életre kelt. Az erőlködésemre azonban úgy tűnik észbe kap a fa - észbe kap... egy fa... ehh... - és ahelyett, hogy bányászengedély nélkül az orromban akarna turkálni, az extra ága vagy gyökere, vagy tudom is én mije szintén rám csavarodik, megakadályozva a kijutásban. Fantasztikus... erről ennyit. Legalább most már levegőt is nehezebben kapok Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy meg lehet-e fulladni a SAO-ban. Bizonyára igen. Mikor a nagytornán King lenyomta a fejem a víz alá, akkor is elkezdett szépen lassan fogyatkozni a hp-m. Hmm, valamit még esetleg megpróbálhatok. Ne pánikolj Anat, az nem segít! Ne zihálj már, koncentrálj, nyugodtabban vedd a levegőt! Ezaz! A testem elernyed, s ahogy vártam, az ellenállás és az erőlködés hiányában a szorítás is enyhül. Persze nem enged el, de mivel én sem viselkedek vele ellenségesen, így ő sem akarja kipréselni belőlem a szuflát. A magasba emel és közelebb von a lombkoronájához, mintha meg akarna közelebbről nézni, szemeket azonban nem látok, amelyek vizslatnának. Viszont ráakadok az indikátorára - piros, ahogy sejtettem, tehát valóban egy mobbal állok szembe. Akarom mondani, lógok szemben. Fejjel lefelé. Így nehéz elolvasni a nevét. Valami olyasmi, hogy "Morcos gyökértahó" de lehet apó O.o Vagy faló, ihhi. Faló fa ló, érted. Ehh, ez nem vicces. Csak bízni tudok abban, hogy az én kis csapatom összeszedése után, a megérkezett tagokkal együttes erővel indulnak neki a vad 14. szintnek, hogy felkutassanak. Aztán lehet tök félre ment az üzim, vagy el se küldtem. Ideje lenne azt hiszem segítséget hívni normál módon, hátha van itt egy kóborló kalandozó. - Hahó, van itt valaki? Helló. Nyeló, hihó, ehó... ez uncsi. Khmm... SEGÍTSÉÉÉG! Volna olyan kedves valaki és kiszabadítana? Kezdek szédülni így fejjel lefelé lógva
- Wááá, mik ezek a nyüffögő hangok a gyökerek alól?
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: Erdőség
by Jun Pént. Jún. 27 2014, 17:13
Anat S.o.S üzenetét olvasva azonnal kopácsoltam, dörömböltem ugyanis a fiú még a szokásosnál is lassabb volt. Lehet, hogy nem is akart volna velem teázni? Az lehetetlen, miért ne akart volna pont velem teázni amikor mindig olyan aranyos vagyok vele, és kedves, meg megértő. Szinte semmi ráutaló magatartást nem tanúsítottam ami miatt nem szeretné velem tölteni az egész napját. Viszont most sokkal fontosabb dolgunk is akadt annál mint, hogy néhány csésze tea mellett elfogyasztjuk a méregdrága teasüteményeimet. Anat bajban van, és ez nem tréfa dolog. Ha ö ír üzenetet akkor legalább egy boss szintű ellenségbe botolhatott, vagy megtámadták arrafelé kószáló ellenséges játékosok. Ami talán egészen reálisan hangzik, mert mostanában eléggé elszemtelenedtek. Alex ajtónyit, a tea biztonságban, remélhetőleg Aldo mentes helyre került, és már azonnal rohantam is, hogy szóljak a céhházban lévőknek. Saya-chant sikerült is elkapnom, majd miután összeállt a csapat, Alex felé fordultam.
- Kiket sikerült elérned? Jó lenne tudni, hogy kiknek a segítségére tudunk most számítani. - Oka volt annak, hogy csak a céhtagoknak szóltam, és kívülállóknak nem. Ha túl nagy csapattal indulunk akkor könnyedén kiszúrhatnak minket már távolról is, és akadályozna a menekülésben, vagy akár a támadásban is. Talán még 5-6 fő a legoptimálisabb. A teleportkaput követően már nem lehettünk túl messze. Még pislogni sem igazán mertem, nehogy elszalasszak valamit, a legapróbb mókusodúba is belepillantottam, hátha valamilyen nyomra akadhatok.
- Bekapcsolom a hallgatózás jártasságom, és az észlelést. Talán többre megyünk vele ha aktív jártasságokkal mászkálunk. - hangomból jól kivehető, az aggódás, és sietve kapcsoltam is be mindkét most tökéletesen használható jártasságot. Már csak egy nyomkövetés hiányzik a repertoárból. Ha még olyanom is lenne lehetnék Sherlock.
- Al küldd el a többieknek a helyzetünket, hogy tudja merre is járunk pontosan. Nem lenne túl jó ötlet, ha azon nyomban az ellenség bázisára mennének, külön külön.- adtam az ötletet, ha még nem tette meg korábban. Majd körülbelül öt percenként ismételgettem is, hogy a még hiányzó céhtársak amíg meg nem érkeznek közénk mindig a legfrissebb adatokat kapja a helyzetünkről. Remélhetőleg nem csak hárman fogunk végül odaérkezni. Közben vészesen közeledtünk a megadott koordinátákhoz, és a hallgatózásomnak köszönhetően már hallok is hangokat. Anat hangokat.
- Csapat állj! - tártam szét a kezeimet, természetesen egész idő alatt arra törekedtem, hogy én vezessem a sort, még ha időnként kicsit ki is tértem az irányból, hogy a környezetet vizsgáljam. Nem lehetünk elég óvatosak. De most már jó nyomon vagyunk. - Hallom Anat hangját! Segítségért könyörög, és a hangja elég furcsa! - hatalmasra nyílt szemekkel néztem végig a többieken, talán kicsit sápadttá is vált az arcom. Bebörtönözték ez már biztos.
- Van egy tervem. - léptem közelebb hozzájuk, - Nem lehet túlságosan messze, ha már a jártasságom első szinten kiszúrta. A terv a következő: Fegyvert fogunk és kirohanunk az erdőből, támadásra készen. De természetesen ez csak arra lesz jó, hogy a támadókat elijesszük onnan, és utána Alex felkapja Anat ketrecét, vagy kioldozza a köteleit és futunk vele hazáig. Van kérdés? - ha nem volt kérdés már azonnal aktiváltam is a gyűrűm és egy hatalmas csatabárddá változtattam. Kissé drámaivá tette a hangulatot, de most nincs időnk túlságosan sokáig gondolkodni terveken, nincs időnk!
- Előre! - rohantam keresztül a kisebb bokrokon és aljnövényzeten, mindkét kezemmel tartva a bárdot, jó szorosan, majd amikor már csak pár méter választott el attól, hogy megérkezzünk a pontos koordinátákhoz. Kissé furcsa, hogy elkapják és nem vitték el sehova sem. De ezen ráér majd akkor gondolkodni amikor már biztonságban van.
- WÁÁÁ! - majd ugrottam ki a zöldségek közül és csapkodtam kettőt a levegőben - Most végetek! - fenyegetőztem, habár ekkor még fel sem tűnt, hogy sehol sem látni ellenségeket.
//Esu bármikor hozzácsapódhat a csapathoz, hogy kiszabadítsuk Anatot acsápos faszörny fogságából owo //
- Kiket sikerült elérned? Jó lenne tudni, hogy kiknek a segítségére tudunk most számítani. - Oka volt annak, hogy csak a céhtagoknak szóltam, és kívülállóknak nem. Ha túl nagy csapattal indulunk akkor könnyedén kiszúrhatnak minket már távolról is, és akadályozna a menekülésben, vagy akár a támadásban is. Talán még 5-6 fő a legoptimálisabb. A teleportkaput követően már nem lehettünk túl messze. Még pislogni sem igazán mertem, nehogy elszalasszak valamit, a legapróbb mókusodúba is belepillantottam, hátha valamilyen nyomra akadhatok.
- Bekapcsolom a hallgatózás jártasságom, és az észlelést. Talán többre megyünk vele ha aktív jártasságokkal mászkálunk. - hangomból jól kivehető, az aggódás, és sietve kapcsoltam is be mindkét most tökéletesen használható jártasságot. Már csak egy nyomkövetés hiányzik a repertoárból. Ha még olyanom is lenne lehetnék Sherlock.
- Al küldd el a többieknek a helyzetünket, hogy tudja merre is járunk pontosan. Nem lenne túl jó ötlet, ha azon nyomban az ellenség bázisára mennének, külön külön.- adtam az ötletet, ha még nem tette meg korábban. Majd körülbelül öt percenként ismételgettem is, hogy a még hiányzó céhtársak amíg meg nem érkeznek közénk mindig a legfrissebb adatokat kapja a helyzetünkről. Remélhetőleg nem csak hárman fogunk végül odaérkezni. Közben vészesen közeledtünk a megadott koordinátákhoz, és a hallgatózásomnak köszönhetően már hallok is hangokat. Anat hangokat.
- Csapat állj! - tártam szét a kezeimet, természetesen egész idő alatt arra törekedtem, hogy én vezessem a sort, még ha időnként kicsit ki is tértem az irányból, hogy a környezetet vizsgáljam. Nem lehetünk elég óvatosak. De most már jó nyomon vagyunk. - Hallom Anat hangját! Segítségért könyörög, és a hangja elég furcsa! - hatalmasra nyílt szemekkel néztem végig a többieken, talán kicsit sápadttá is vált az arcom. Bebörtönözték ez már biztos.
- Van egy tervem. - léptem közelebb hozzájuk, - Nem lehet túlságosan messze, ha már a jártasságom első szinten kiszúrta. A terv a következő: Fegyvert fogunk és kirohanunk az erdőből, támadásra készen. De természetesen ez csak arra lesz jó, hogy a támadókat elijesszük onnan, és utána Alex felkapja Anat ketrecét, vagy kioldozza a köteleit és futunk vele hazáig. Van kérdés? - ha nem volt kérdés már azonnal aktiváltam is a gyűrűm és egy hatalmas csatabárddá változtattam. Kissé drámaivá tette a hangulatot, de most nincs időnk túlságosan sokáig gondolkodni terveken, nincs időnk!
- Előre! - rohantam keresztül a kisebb bokrokon és aljnövényzeten, mindkét kezemmel tartva a bárdot, jó szorosan, majd amikor már csak pár méter választott el attól, hogy megérkezzünk a pontos koordinátákhoz. Kissé furcsa, hogy elkapják és nem vitték el sehova sem. De ezen ráér majd akkor gondolkodni amikor már biztonságban van.
- WÁÁÁ! - majd ugrottam ki a zöldségek közül és csapkodtam kettőt a levegőben - Most végetek! - fenyegetőztem, habár ekkor még fel sem tűnt, hogy sehol sem látni ellenségeket.
//Esu bármikor hozzácsapódhat a csapathoz, hogy kiszabadítsuk Anatot a
_________________
"Madness is not a state of mind...
...Madness is a place, where I live"
Jun- Harcművész
- Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 29
Karakterlap
Szint: 32
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: Erdőség
by Halász Alex Szomb. Júl. 19 2014, 21:19
Shht, Esut néztem, hol van ez a lány? o.O Közben meg Jun valami eget rengetően furcsa dolgot csinált. Vagy nem is tudom. Hol áll a fejem? o.O Fáradt vagyok. ._. Nézek ki a fejemből, és látom ám, hogy nem csak Jun van itt, hanem... hanem, izééé
Saya chan is. A kislányka olyan aranyos, nekem pedig az Allstarban ellen kellett játszanom. QQ Máig átkozom azt a napot, ráadásul a csapatunk egyik tagja, teljesen hasznavehetetlen volt. -.- Pff, nah mindegy. Szívesen adnék neki egy buksisimit, de ahm, nem is ismerjük egymást! Nem ismerem az egyik céhtagomat!!! Hogy lehet ez? Hogy hogy ennyire nem ismerem, hoyg kik élnek körülöttem? Bennem lenne a hiba? Bennem? Tényleeeg? :O Pedig nem tartottam magmat antiszociálisnak, de nem ám. Szegény lány. Azért rámosolygok.
- Nem lesz semmi baj Sayacska. Anat nem olyan elveszett ember, mint azt mutatja magáról néha. - Próbálom nyugtatni, de Jun reakcióit nézve el nem tudom képzelni, mi járhat annak az embernek a fejében..... jah meg ott tartottam, hogy Anat. Hát Anatról sem tudok nyilatkozni. Bármi elképzelhető felőle.... nos, de... de ez?
Az van, hogy rögtön Jun után én is kiviharzottam a megjelölt helyre, hogy ha kicsi is a kitartásom, de a gyorsasággal kompenzálva legyakjam a mobokat vagy jk-kat akik nagybecsű céhvezérünket inzultálni... LOL miket el nem képzelel... szóval merészelik.
.... nah de ez? Eeeez?
És csak fogtam a hasam, előttem a földbe szúrva a pallosom, és röhögtem. Nem bírtam nem nevetni egyfolytába.
- Sassuga Anatole!
- Mint egy retardált fóka, úgy csapkodom a kezeimet látva a nagy csatáját egy fával. - Nem bírom. Hogy kerültél oda fel? Istenem, ez fáj. - És ennyi. Kel még több? Ki kéne szedni onnan? Most komolyan? Majd Jun. >.>
Nah jó, ha kinevettem magam, talán szíveskedem megszabadítani a kovácsot ettől a gonosz csápos szörnytől... csápos fa!
Saya chan is. A kislányka olyan aranyos, nekem pedig az Allstarban ellen kellett játszanom. QQ Máig átkozom azt a napot, ráadásul a csapatunk egyik tagja, teljesen hasznavehetetlen volt. -.- Pff, nah mindegy. Szívesen adnék neki egy buksisimit, de ahm, nem is ismerjük egymást! Nem ismerem az egyik céhtagomat!!! Hogy lehet ez? Hogy hogy ennyire nem ismerem, hoyg kik élnek körülöttem? Bennem lenne a hiba? Bennem? Tényleeeg? :O Pedig nem tartottam magmat antiszociálisnak, de nem ám.
Szegény lány. Azért rámosolygok.- Nem lesz semmi baj Sayacska. Anat nem olyan elveszett ember, mint azt mutatja magáról néha. - Próbálom nyugtatni, de Jun reakcióit nézve el nem tudom képzelni, mi járhat annak az embernek a fejében..... jah meg ott tartottam, hogy Anat. Hát Anatról sem tudok nyilatkozni. Bármi elképzelhető felőle.... nos, de... de ez?
Az van, hogy rögtön Jun után én is kiviharzottam a megjelölt helyre, hogy ha kicsi is a kitartásom, de a gyorsasággal kompenzálva legyakjam a mobokat vagy jk-kat akik nagybecsű céhvezérünket inzultálni... LOL miket el nem képzelel... szóval merészelik.
.... nah de ez? Eeeez? És csak fogtam a hasam, előttem a földbe szúrva a pallosom, és röhögtem. Nem bírtam nem nevetni egyfolytába.
- Sassuga Anatole!
- Mint egy retardált fóka, úgy csapkodom a kezeimet látva a nagy csatáját egy fával. - Nem bírom. Hogy kerültél oda fel? Istenem, ez fáj. - És ennyi. Kel még több? Ki kéne szedni onnan? Most komolyan? Majd Jun. >.>Nah jó, ha kinevettem magam, talán szíveskedem megszabadítani a kovácsot ettől a gonosz csápos szörnytől... csápos fa!
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Erdőség
by Saya Kedd Júl. 22 2014, 16:57
-Tudom :3 Anat a legerősebb \o/ -mosolygok én is vissza az Alexra. Fú, nem is láttam őt még valami sokszor a céhházban azóta, mármint még oroszlánként találkoztunk, azt tudom, de az már oooolyan régen volt. Mondjuk valahogy a többiekkel se szoktam sokat találkozni, mert mindig olyan elfoglalt mindenki és nem játszanak velem Mindenki főleg Anatozik, mármint ha látom a többieket, akkor az Anat is mindig ott van velük, meg tudom, hogy rengeteget beszélgetnek, meg azt is, hogy az Alex az olyan az Anatnak, mint a jobb keze. Úgy szokták hívni azokat, akik nagy segítségére vannak a másiknak o/ Trónok Harcában is olvastam :3
~Te ismered a Trónok Harcát...? ~
---
Hugi, nem ismersz valami jó kis cserkészdalt?
~Hát, rémlik valami. Olyasmi, hogy... kimi vá mámottö...~
Ávek ölá mármottö \o/ Azta, én akkor most tudtam valamit, amit te nem? *.*
~Jah. Nesze, örüljé'~
Örülök is :3 Az ilyesmi olyan ritka, mint a zebra \o/
~Mármint fehér holló.~
Nem, mert fehér hollót azt már láttam, de zebrát még nem
~*sóhaj*~
Csak mondjuk ekkor a Jun is felkiált, hogy Csapat Állj, én meg akkor engedelmesen meg is állok, hisz mégis csak rangidős, vagy mi a szösz, szóval teszem, amit mond. Meg nagyokat bólogatok. Elő is veszem az íjamat, meg rá egy nyilat, de még nem húzom fel, hanem figyelek és fülelek, mondjuk ez nálam nem ér sokat, mert el is felejtettem, hogy kell bekapcsolni a képességeimet Szóval várom, hogy a Jun kitörjön, ami meg is történik, és én is kipattanok a zöldből és keresem, hogy kire lőjek, mert most kivételesen gondoltam, én lövök, és nem a Hugi, már csak azért is, mert a Hugi nem akar előjönni. Aztán az Alex nekiáll nevetni, de úgy, hogy a könnye is belepatakzik, meg a Hugi is nekiállt kuncogni. Nani? O.o
~Oda nézz :3~
És fordul is a fejem magától arra, ahol az Anat esett csapdába. Mi ezen a nevetnivaló? O.o
Kicsit közelebb lépdelek és alaposan megvizsgálom a helyzetet, mintha értenék hozzá. Mert amúgy nem értek.
-Anooo... tudunk segíteni...? O.o
Mindenki főleg Anatozik, mármint ha látom a többieket, akkor az Anat is mindig ott van velük, meg tudom, hogy rengeteget beszélgetnek, meg azt is, hogy az Alex az olyan az Anatnak, mint a jobb keze. Úgy szokták hívni azokat, akik nagy segítségére vannak a másiknak o/ Trónok Harcában is olvastam :3~Te ismered a Trónok Harcát...?
~---
Hugi, nem ismersz valami jó kis cserkészdalt?
~Hát, rémlik valami. Olyasmi, hogy... kimi vá mámottö...~
Ávek ölá mármottö \o/ Azta, én akkor most tudtam valamit, amit te nem? *.*
~Jah. Nesze, örüljé'~
Örülök is :3 Az ilyesmi olyan ritka, mint a zebra \o/
~Mármint fehér holló.~
Nem, mert fehér hollót azt már láttam, de zebrát még nem
~*sóhaj*~
Csak mondjuk ekkor a Jun is felkiált, hogy Csapat Állj, én meg akkor engedelmesen meg is állok, hisz mégis csak rangidős, vagy mi a szösz, szóval teszem, amit mond. Meg nagyokat bólogatok. Elő is veszem az íjamat, meg rá egy nyilat, de még nem húzom fel, hanem figyelek és fülelek, mondjuk ez nálam nem ér sokat, mert el is felejtettem, hogy kell bekapcsolni a képességeimet
Szóval várom, hogy a Jun kitörjön, ami meg is történik, és én is kipattanok a zöldből és keresem, hogy kire lőjek, mert most kivételesen gondoltam, én lövök, és nem a Hugi, már csak azért is, mert a Hugi nem akar előjönni. Aztán az Alex nekiáll nevetni, de úgy, hogy a könnye is belepatakzik, meg a Hugi is nekiállt kuncogni. Nani? O.o~Oda nézz :3~
És fordul is a fejem magától arra, ahol az Anat esett csapdába. Mi ezen a nevetnivaló? O.o
Kicsit közelebb lépdelek és alaposan megvizsgálom a helyzetet, mintha értenék hozzá. Mert amúgy nem értek.
-Anooo... tudunk segíteni...? O.o
Saya- Íjász
- Hozzászólások száma : 748
Join date : 2013. May. 17.
Age : 21
Tartózkodási hely : Limen o/
Karakterlap
Szint: 32
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: Erdőség
by Anatole Saito Szomb. Aug. 02 2014, 18:34
- Ne röhögj már úgy, mint egy retardált fókaaaaáááaaa! Inkább segíts már lejönni! Vágjátok le a csápjait... ööö... ágait! Jah és a helyetekben vigyáznék a bokátokra, mert mobok vannak a gyökerek alatt - Nem, arra már nincs időm, hogy valóban nyelvet öltsek, mert a fa egyik vékonyabb ága elkapja a nyelvemet és masszívan szorítani kezd. Basszus, mindjárt letépi! Kénytelen vagyok ráharapni és fokpiszkálóvá aprítani, különben oda az egyik legbecsesebb szervem! O.O
________________________________________________________________________________________________________
Miután lekászálódtam a fáról a céhtársak segítségével, első gondolatom, hogy húzzunk innen a bús p.. fenébe! Ha nem kapnak el, akkor ráadásul még nagyot is nyekkenhetek, ami persze csak még bosszúsabbá tenne. A fát azonban sikerülhet likvidálni az összes ágának levágásával, innentől kezdve már ártalmatlan. Persze az ördög sosem alszik, így mi sem lehetünk kellően nyugodtak és biztosak abban, hogy nem éled újjá, vagy nem növeszt újabb izgága ágakat, vagy életre kelhetnek még a gyökerek is.
Azonban emlékeztetnem kell magamat, hogy miért is jöttem ide, a 14. szintre. Szafari teljesítmény! :F S ha már ennyit szenvedtem érte és a srácokat is ide kellett hívnom a nem várt komplikációk miatt, akkor már ne menjünk haza üres kézzel. Mint mondtam volt, a gyökerek alól mobok neszezése hallatszódik. Bár lehet, hogy ezt csak én hallom a hallagatózás jártasságnak hála, de az fix, hogy nem megyünk innen haza üres kézzel. Kissé parázok ugyan, de megindulok a gyökérzet felé, négykézláb kúszva közelítem meg a fa tövében lévő, mobok - avagy a programozók - által vájt vermet.
- Jun, hozz ki, ha valami balul sül el.. - nyelek nagyot, ahogy visszapillantok a lányra, s bízom benne, hogy a testcserés képije nem mond csődöt, ha szükség lesz rá. Aztán ahogy visszafordulok és kissé remegő kezemet megpróbálnám bedugni a lyukba, egy denevés süvít el a fejem mellett. A szívem pár másodpercre tuti megállt, lihegve dőlük hanyatt a fa tövében. Bakker! Azonban mielőtt mérgelődésbe kezdenék, felvillan előttem a menüm értesítő panelje, tudniillik a 17. szint teljesítménye aktiválódott azáltal, hogy ráakadtam most erre a denevérre. Feltápászkodok és helyet adok a többieknek is. - Hátha ti nagyobb szerencsével jártok! Alex, valami vacsorának valót találhatnál! - Csak van valaki a csapatban, akinek van éjjel látása és nem csak sötétben tapogatózik, mint én O.o
- Nem, arra már nincs időm, hogy valóban nyelvet öltsek, mert a fa egyik vékonyabb ága elkapja a nyelvemet és masszívan szorítani kezd. Basszus, mindjárt letépi! Kénytelen vagyok ráharapni és fokpiszkálóvá aprítani, különben oda az egyik legbecsesebb szervem! O.O ________________________________________________________________________________________________________
Miután lekászálódtam a fáról a céhtársak segítségével, első gondolatom, hogy húzzunk innen a bús p.. fenébe! Ha nem kapnak el, akkor ráadásul még nagyot is nyekkenhetek, ami persze csak még bosszúsabbá tenne. A fát azonban sikerülhet likvidálni az összes ágának levágásával, innentől kezdve már ártalmatlan. Persze az ördög sosem alszik, így mi sem lehetünk kellően nyugodtak és biztosak abban, hogy nem éled újjá, vagy nem növeszt újabb izgága ágakat, vagy életre kelhetnek még a gyökerek is.
Azonban emlékeztetnem kell magamat, hogy miért is jöttem ide, a 14. szintre. Szafari teljesítmény! :F S ha már ennyit szenvedtem érte és a srácokat is ide kellett hívnom a nem várt komplikációk miatt, akkor már ne menjünk haza üres kézzel. Mint mondtam volt, a gyökerek alól mobok neszezése hallatszódik. Bár lehet, hogy ezt csak én hallom a hallagatózás jártasságnak hála, de az fix, hogy nem megyünk innen haza üres kézzel. Kissé parázok ugyan, de megindulok a gyökérzet felé, négykézláb kúszva közelítem meg a fa tövében lévő, mobok - avagy a programozók
- által vájt vermet. - Jun, hozz ki, ha valami balul sül el.. - nyelek nagyot, ahogy visszapillantok a lányra, s bízom benne, hogy a testcserés képije nem mond csődöt, ha szükség lesz rá. Aztán ahogy visszafordulok és kissé remegő kezemet megpróbálnám bedugni a lyukba, egy denevés süvít el a fejem mellett. A szívem pár másodpercre tuti megállt, lihegve dőlük hanyatt a fa tövében. Bakker! Azonban mielőtt mérgelődésbe kezdenék, felvillan előttem a menüm értesítő panelje, tudniillik a 17. szint teljesítménye aktiválódott azáltal, hogy ráakadtam most erre a denevérre. Feltápászkodok és helyet adok a többieknek is. - Hátha ti nagyobb szerencsével jártok! Alex, valami vacsorának valót találhatnál! - Csak van valaki a csapatban, akinek van éjjel látása és nem csak sötétben tapogatózik, mint én O.o
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: Erdőség
by Jun Vas. Aug. 03 2014, 11:51
Anat hangja, jajveszékelése megrémített. Megfagyott a vér az ereimben, rémületemben egyetlen reális ötletnek azt gondoltam, hogy ha megrohamozzuk a támadóit, és annyira megijednek, hogy otthagyják. Átváltoztattam a drágaságom, egy éles pengéjű csatabárddá, és azzal rohantam keresztül a bozótoson, egyre csak közeledve a fényesebb tisztás felé, csatakiáltást hallatva ugrottam elő mint egy kiéhezett vad, és fenyegetően ordítoztam tovább, adva hozzá a hangulatot. De erre semmi szükség sem volt. Kellett egy pár másodperc mire felfogtam mi is történik. Sehol egy támadó, vagy ellenség. Anat pedig egy fa szoros ölelésében raboskodik. Lentebb engedtem a fegyverem, mondhatni hintázott a karjaim között, közben Alex nevetésbe kezdett, Saya-chan pedig illedelmesen megkérdezte, hogy segíthetünk e neki valamit.
- Srácok azt hiszem valamit félreértettünk. - paskoltam meg két társam hátát, majd Anatra pillantottam. - Bocsi, hogy megzavartunk miközben szerelmi életet élsz. - hajoltam meg, illedelmesen. - Én áldásom adom rátok, és... nagyon csinos az új... barátnőd.
- majd Anattól jött is a segélykérés. Pedig egyáltalán nem úgy tűnik mintha veszélyben lenne. A többiek fegyverzetére pillantok, majd sóhajtok, egy hatalmasat. Úgy tűnik az én fegyverem megfelelő csak arra, hogy lenyiszatoljam szegény szerelmetes fa ágacskáit.
- Akkor ha megbocsájtasz. - léptem közelebb, és a magasba lendítettem a kis bárdom. - Anat ha lehet ne mocorogj nem akarok semmit sem levágni belőled. - figyelmeztettem, majd szinte azonnal le is sújtottam az egyik fogva tartócsápjára ágára, ezzel szabaddá téve az egyik lábát. Majd így folytattam a kis munkálatokat, a következő lábát, a karjait, a mellkasát átölelő darabhoz azonban már egy új formát kellett öltenie a fegyveremnek, amivel kevésbé ölöm meg Anatot. Szerencsére az ágak nem hatoltak be sehova, ezért már mászhatott is le. Óvatosan hátráltam a fától, és visszaváltoztattam gyűrűvé a bananamorphom.
- Juj én is én is. - rohanok Anat mellé, majd én is benyúlok a fa gyökerei közé. - Milyen széles nyílás. Biztos sok minden befért rajta. - matatok picit majd elkezdek valami nagy szőrös dolgot markolászni. - Azt hiszem találtam valamit! Vajon mi lehet ez... kis tömzsi, és szőrös, nem túl nagy... - várok picit hátha valaki benne van a játékban is megtippeli mi a mai szerencsés nyertes. Majd kikapom a lyukból, és a magasba emelem!
- Egy cicaaa! - lóbálom meg a manót a magasban, majd rémülten eldobom. - WÁÁH! Mégsem egy cica - hatalmasra nyíltak a szemeim, és arrébb sietek az odútól. - Amúgy Esu is elindult elvileg. De azt hiszem nem ért ide.
//Szőrös manó//
- Srácok azt hiszem valamit félreértettünk. - paskoltam meg két társam hátát, majd Anatra pillantottam. - Bocsi, hogy megzavartunk miközben szerelmi életet élsz. - hajoltam meg, illedelmesen. - Én áldásom adom rátok, és... nagyon csinos az új... barátnőd.
- majd Anattól jött is a segélykérés. Pedig egyáltalán nem úgy tűnik mintha veszélyben lenne. A többiek fegyverzetére pillantok, majd sóhajtok, egy hatalmasat. Úgy tűnik az én fegyverem megfelelő csak arra, hogy lenyiszatoljam szegény szerelmetes fa ágacskáit. - Akkor ha megbocsájtasz. - léptem közelebb, és a magasba lendítettem a kis bárdom. - Anat ha lehet ne mocorogj nem akarok semmit sem levágni belőled. - figyelmeztettem, majd szinte azonnal le is sújtottam az egyik fogva tartó
- Juj én is én is. - rohanok Anat mellé, majd én is benyúlok a fa gyökerei közé. - Milyen széles nyílás. Biztos sok minden befért rajta. - matatok picit majd elkezdek valami nagy szőrös dolgot markolászni. - Azt hiszem találtam valamit! Vajon mi lehet ez... kis tömzsi, és szőrös, nem túl nagy... - várok picit hátha valaki benne van a játékban is megtippeli mi a mai szerencsés nyertes. Majd kikapom a lyukból, és a magasba emelem!
- Egy cicaaa! - lóbálom meg a manót a magasban, majd rémülten eldobom. - WÁÁH! Mégsem egy cica - hatalmasra nyíltak a szemeim, és arrébb sietek az odútól. - Amúgy Esu is elindult elvileg. De azt hiszem nem ért ide.
//Szőrös manó//
_________________
"Madness is not a state of mind...
...Madness is a place, where I live"
Jun- Harcművész
- Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 29
Karakterlap
Szint: 32
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: Erdőség
by Halász Alex Pént. Aug. 08 2014, 17:31
// fehér holló //
- Ehheheh hehehe ... csápok! - Majd Jun chan rám a hátamhoz illesztette a kezeit és valami még jobbat hozott ki a nagy szituból. Ok. Nos én is néztem elég hentait ahhoz, hogy vágjam a szitut. >.> Pont eleget hozzá. 
x3 - Wow, nem tudtam, hogy... hogy is mondják azt, amikor fűvel fával...? 
Anatole, pbrr Micsoda egy perverz... háháhááhh - Azt hiszem nem bírtam magammal. Azok után, hoyg azt hittük, hoyg a céhvezérünk halálos veszélyben van... ez nem volt nevetséges annyira, mint lereagáltam, de .. talán így jött ki a feszültség. Jót nevettem az biztos. Jah, egésszen addig, amíg Jun chan ~ mostanában valamiért könnyebben veszem a számra a "chan" jezőt nálla, pedig tudom, hoyg fiú :no? ~ Szóval Jun chan elő nem vette a fegyverét. - Ano, matte.... - de mindegy is volt, hiába kértem egy kis várakozásra. A lány, fiú >.< már akcióba is lendült. Ha több erőt vetek latba annak érdekében, hogy ne rám vágja le Anatot, akkor sem hiszem, hogy sikerrel jártam volna.
Persze arrébb is mehettem volna és igen. Ezt magamtól is megkérdeztem miután a kovács a gyomromom landolt, azonban. Azonban! Nem tudom miért de leblokkoltam. Csak tudtam, hogy most lesz egy bumm. -.- - Anat. xd - Ez biztos a büntetésem amiért kinevettem. QQ Segíthettem is volna az Air walkkal, akkor talán nem esik rám. xd
- Amint nem látok csillagokat. -.- - Válaszoltam még mindig kissé rekedten az előbbi megrázkódtatás miatt. Közben ő is, meg Jun chan is kiszedtek valamit abból a lyukból. - Most komolyan be kéne oda nyúlnom? o.O - Nem fűlött hozzá a fogam, főleg nem arra, hogy ételnek valót szedjek ki onnan. Nah azt már nem! >.<
De azért mégis feltápászkodta és látván, Saya chanra még várhatok egy darabon, hát megmutattam hogy férfiből vagyok. xd Leguggoltam és kiszedtem valamit... azaz.
- Höhö, nem is rossz hely ez. Ezek beszorultak ide. Nah lássuk csak, mit szedjek ki. - Látás jártassággal azért csak könnyebb. - Ó! *.* - Majd kis hatás szünet után megmutattam a szerzeményem. - Tetszik? :3 - Mutattam fel a fehér hollót. Végül is nem is olyan rossz. - Kipróbálod te is, Saya chan? ^^ - Majd, ~ ha a lány nem kérte a madarat, akkor Anat kezébe nyomtam. x3
- Ehheheh hehehe ... csápok!
- Majd Jun chan rám a hátamhoz illesztette a kezeit és valami még jobbat hozott ki a nagy szituból. Ok. Nos én is néztem elég hentait ahhoz, hogy vágjam a szitut. >.> Pont eleget hozzá. x3 - Wow, nem tudtam, hogy... hogy is mondják azt, amikor fűvel fával...? Anatole, pbrr Micsoda egy perverz... háháhááhh - Azt hiszem nem bírtam magammal. Azok után, hoyg azt hittük, hoyg a céhvezérünk halálos veszélyben van... ez nem volt nevetséges annyira, mint lereagáltam, de .. talán így jött ki a feszültség. Jót nevettem az biztos. Jah, egésszen addig, amíg Jun chan ~ mostanában valamiért könnyebben veszem a számra a "chan" jezőt nálla, pedig tudom, hoyg fiú :no? ~ Szóval Jun chan elő nem vette a fegyverét. - Ano, matte.... - de mindegy is volt, hiába kértem egy kis várakozásra. A lány, fiú >.< már akcióba is lendült. Ha több erőt vetek latba annak érdekében, hogy ne rám vágja le Anatot, akkor sem hiszem, hogy sikerrel jártam volna.Persze arrébb is mehettem volna és igen. Ezt magamtól is megkérdeztem miután a kovács a gyomromom landolt, azonban. Azonban! Nem tudom miért de leblokkoltam. Csak tudtam, hogy most lesz egy bumm. -.- - Anat. xd - Ez biztos a büntetésem amiért kinevettem. QQ Segíthettem is volna az Air walkkal, akkor talán nem esik rám. xd
- Amint nem látok csillagokat. -.- - Válaszoltam még mindig kissé rekedten az előbbi megrázkódtatás miatt. Közben ő is, meg Jun chan is kiszedtek valamit abból a lyukból. - Most komolyan be kéne oda nyúlnom? o.O - Nem fűlött hozzá a fogam, főleg nem arra, hogy ételnek valót szedjek ki onnan. Nah azt már nem! >.<
De azért mégis feltápászkodta és látván, Saya chanra még várhatok egy darabon, hát megmutattam hogy férfiből vagyok. xd Leguggoltam és kiszedtem valamit... azaz.
- Höhö, nem is rossz hely ez. Ezek beszorultak ide. Nah lássuk csak, mit szedjek ki. - Látás jártassággal azért csak könnyebb.
- Ó! *.* - Majd kis hatás szünet után megmutattam a szerzeményem. - Tetszik? :3 - Mutattam fel a fehér hollót. Végül is nem is olyan rossz. - Kipróbálod te is, Saya chan? ^^ - Majd, ~ ha a lány nem kérte a madarat, akkor Anat kezébe nyomtam. x3_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Erdőség
by Saya Szer. Aug. 13 2014, 12:44
Az Anat végül kiszabadult, és ennek mindenki örült, de legfőképp maga az Anat o/ Nem lehetett kellemes azon a fán ücsörögni, meg picit olyan volt, mint valami csápos szörnyeteg azokon a fura animéken, ahol meztelenül is vannak sokszor, meg a csápok benyúlnak mindenfelé
~Először a Trónok Harca, most meg ez. Saya, WTF? ~
Most mi bajod? Legalább kulturált vagyok
Mire észbe kapok, az Anat már mond valamit a Junnak, hogy kapja el, ha baj van, és elindul a fa ürege felé. Mire készül? O.o Összekulcsolom a kezeimet a szám előtt, úgy nézek meg izgulok, hogy ne essen semmi baja, de aztán csak egy denevér röppen ki, mire a Jun is megpróbálja, aztán az Alex. És jéé, egy fehér holló :3 Látod, hogy sokkal gyakoribb, mint egy zebra?
-Vúúúú *.* Szép. -veszem a kezeim közé a madarat, mikor az Alex felém nyújtja, és az orromat a csőréhez érintem, mire jó alaposan belecsíp. -Au >< Ez nem volt szép, te! Viselkedj!
Még jó szigorúan is nézek rá, mikor megdorgálom, hogy tanuljon a beste :3 Majd az Anat felé nyújtom. -Vigyázol rá picit? Én is benézek :3
Aztán elindulok az üreg felé. Négykézláb megyek beljebb, hogy a többiek csak a fenekem látják, meg a lábaimat, aztán visszamászom, és egy mókussal a kezemben jövök vissza :3
-Juj, még jó sokan vannak ott bent, ha jól láttam *.* Mókust ki szereti? :3 És köszi. -veszem vissza magamhoz a hollócskát :3 Nagyon szép, főleg, hogy fehér, de a holló az mindenáron szabadulni akar, pedig már nem tud, mert a rendszer szerint Alexé, vagy az enyém, magam sem tudom, ez most hogy működik. De a mókust elviheti akárki, aki akarja, nekem nem tetszik annyira, mint a holló :3
~Először a Trónok Harca, most meg ez. Saya, WTF?
~Most mi bajod? Legalább kulturált vagyok
Mire észbe kapok, az Anat már mond valamit a Junnak, hogy kapja el, ha baj van, és elindul a fa ürege felé. Mire készül? O.o Összekulcsolom a kezeimet a szám előtt, úgy nézek meg izgulok, hogy ne essen semmi baja, de aztán csak egy denevér röppen ki, mire a Jun is megpróbálja, aztán az Alex. És jéé, egy fehér holló :3 Látod, hogy sokkal gyakoribb, mint egy zebra?
-Vúúúú *.* Szép. -veszem a kezeim közé a madarat, mikor az Alex felém nyújtja, és az orromat a csőréhez érintem, mire jó alaposan belecsíp. -Au >< Ez nem volt szép, te! Viselkedj!
Még jó szigorúan is nézek rá, mikor megdorgálom, hogy tanuljon a beste :3 Majd az Anat felé nyújtom. -Vigyázol rá picit? Én is benézek :3
Aztán elindulok az üreg felé. Négykézláb megyek beljebb, hogy a többiek csak a fenekem látják, meg a lábaimat, aztán visszamászom, és egy mókussal a kezemben jövök vissza :3
-Juj, még jó sokan vannak ott bent, ha jól láttam *.* Mókust ki szereti? :3 És köszi. -veszem vissza magamhoz a hollócskát :3 Nagyon szép, főleg, hogy fehér, de a holló az mindenáron szabadulni akar, pedig már nem tud, mert a rendszer szerint Alexé, vagy az enyém, magam sem tudom, ez most hogy működik. De a mókust elviheti akárki, aki akarja, nekem nem tetszik annyira, mint a holló :3
Saya- Íjász
- Hozzászólások száma : 748
Join date : 2013. May. 17.
Age : 21
Tartózkodási hely : Limen o/
Karakterlap
Szint: 32
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: Erdőség
by Tsujimoto Eiki Csüt. Okt. 13 2016, 21:28
Ropogva vált el a földről a nagyobbacska szikladarab a földből, ahogy erőlködve rángatom ki a gyökerek közül. És hogy miért csinálom? Egy fránya nyúl szökött be a gyökerek alá ÉS NEM TUDTAM ELKAPNI! Az a dög pont időben húzta be a farkát és bár nem menekült el másfele látszólag, mivel a sziklácska alatt volt, ezt nem tudhattam biztosra. Így hát nekiveselkedtem és elkezdtem kirángatni a kövecskét. Persze mint kiderült… tök feleslegesen. Lihegve mormogok el pár szitkot, ahogy a követ puffanva arrébb dobva (nem-nem volt senki sem a közelben ) a nyúlüregre nézek. Hát ezt buktam… Ezen a szinten körülbelül sehogy se tudom elkapni a dögöket. Vagy elpucolnak, mielőtt elkapnám őket, vagy legalább sarokba szorítanám. A helyzet az… hogy túl soka gyökér, túl sok a menekülési hely én meg túl nagy vagyok, hogy ezekbe is kövessem őket. Eh! Nos mindegy… mivel kissé kimerültem nem tudtam mást tenni, csak fújok és leülök, hogy kissé kipihenhessem magamat. Fogalmam sincs, mennyi ideje csinálom, de kész vagyok. Komolyan mondom, ha nem történik valami érdekes, én ki fogok készülni. Na de. Kéne ez a terület teljesítmény, ha már ennyit szenvedtem vele , ha másért nem, hát hogy ne kelljen vissza jönnöm ide érte. De úgy, hogy lassan órákat itt töltsek el, az már nem kell! Köszönöm, ahhoz nem füllik a fogam. Sóhajtok, majd előszerelek egy fém flaskát az inventorimból és meghúzom egy rövid kis kortyra. Rögtön utána kis pofákat vágva el is fintorodok, ahogy a szesz, szinte marja a torkom. Fúhú… jó kis ital meg kell mondjam… kinn biztos, hogy még nem adták volna nekem, de itt benn büntetlenül ihattam. Persze ez amolyan élénkítő ital volt, hogy könnyebben menjenek a dolgok. El is raktam, hogy újult erővel keressek tovább.
) a nyúlüregre nézek. Hát ezt buktam… Ezen a szinten körülbelül sehogy se tudom elkapni a dögöket. Vagy elpucolnak, mielőtt elkapnám őket, vagy legalább sarokba szorítanám. A helyzet az… hogy túl soka gyökér, túl sok a menekülési hely én meg túl nagy vagyok, hogy ezekbe is kövessem őket. Eh! Nos mindegy… mivel kissé kimerültem nem tudtam mást tenni, csak fújok és leülök, hogy kissé kipihenhessem magamat. Fogalmam sincs, mennyi ideje csinálom, de kész vagyok. Komolyan mondom, ha nem történik valami érdekes, én ki fogok készülni. Na de. Kéne ez a terület teljesítmény, ha már ennyit szenvedtem vele , ha másért nem, hát hogy ne kelljen vissza jönnöm ide érte. De úgy, hogy lassan órákat itt töltsek el, az már nem kell! Köszönöm, ahhoz nem füllik a fogam. Sóhajtok, majd előszerelek egy fém flaskát az inventorimból és meghúzom egy rövid kis kortyra. Rögtön utána kis pofákat vágva el is fintorodok, ahogy a szesz, szinte marja a torkom. Fúhú… jó kis ital meg kell mondjam… kinn biztos, hogy még nem adták volna nekem, de itt benn büntetlenül ihattam. Persze ez amolyan élénkítő ital volt, hogy könnyebben menjenek a dolgok. El is raktam, hogy újult erővel keressek tovább._________________
- Meséléseim leírása röviden:
Itt nem felejtünk el gyilkolni lista:
- A Trükkök háza
- A Hóasszony bánata
- A hited útját járva
- Iszapfalva
- Az éppen aktuális boss (ezt könnyen megtalálom, a friss vér szagát kell csak követni)
- 41. Secret Boss
Tsujimoto Eiki- Harcos
- Hozzászólások száma : 569
Join date : 2016. Aug. 22.
Karakterlap
Szint: 44
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Erdőség
by Chakna Vas. Júl. 16 2017, 17:53
Szeretek a 14. szinten kóborolni… Már akkor is megnyugtatott, amikor nem sokkal karácsony előtt itt jártam, és végül összefutottam Cearral… Azóta az egyik kedvenc helyem, és igyekszem minél gyakrabban ellátogatni a gyönyörű erdőbe. Ami minden alkalommal mutatni tud valami újat… Mintha odakint volna…
Tavasszal a madárcsicsergést hallgattam, és gyönyörködtem a fák virágzásában, most nyáron pedig lenyűgöz a zöldek kavalkádja, a tiszta levegő és az élet hangjai…
Ez alkalommal, mint sokszor már december óta, azért jöttem ide, hogy a természet csodáján ámulva rendeződhessenek a fejemben a kusza gondolatok.
Alig léptem ki a magam köré állított falak közül, máris magával sodort az esemnyel folyója… Sok emberrel ismerkedtem meg, közülük néhányan komoly hatással voltak rám… És kettőt már el is veszítettem közülük, bár… Ők nem haltak meg… Ez ad egy kis megnyugvást, hiszen él a remény, hogy egyszer, talán… mégis úgy döntenek, hogy visszatérnek közénk.
Amikor kicsit elfáradok a sétálásban, letelepszem egy fa hűs árnyékába, kiterítek egy kendőt, amit erre a célra hoztam magammal, és leülve előveszem az ebédre szánt elemózsiát. Eltekintve a rendszer furcsaságaitól, majdnem pont olyan, mint egy kirándulás a Fujin… Azt hiszem ha egyszer kijutok, az eddiginél sokkal többet fogok kirándulni… Megnyugtat, és kitisztítja a fejemet.
Oh, majd elfelejtettem… Óvatosnak óvatos vagyok, és az észlelésemet,, látásomat, és hallgatózásomat bekapcsolva bóklászok, és akkor is aktív ez a három jártasságom, amikor leülök.
Tavasszal a madárcsicsergést hallgattam, és gyönyörködtem a fák virágzásában, most nyáron pedig lenyűgöz a zöldek kavalkádja, a tiszta levegő és az élet hangjai…
Ez alkalommal, mint sokszor már december óta, azért jöttem ide, hogy a természet csodáján ámulva rendeződhessenek a fejemben a kusza gondolatok.
Alig léptem ki a magam köré állított falak közül, máris magával sodort az esemnyel folyója… Sok emberrel ismerkedtem meg, közülük néhányan komoly hatással voltak rám… És kettőt már el is veszítettem közülük, bár… Ők nem haltak meg… Ez ad egy kis megnyugvást, hiszen él a remény, hogy egyszer, talán… mégis úgy döntenek, hogy visszatérnek közénk.
Amikor kicsit elfáradok a sétálásban, letelepszem egy fa hűs árnyékába, kiterítek egy kendőt, amit erre a célra hoztam magammal, és leülve előveszem az ebédre szánt elemózsiát. Eltekintve a rendszer furcsaságaitól, majdnem pont olyan, mint egy kirándulás a Fujin… Azt hiszem ha egyszer kijutok, az eddiginél sokkal többet fogok kirándulni… Megnyugtat, és kitisztítja a fejemet.
Oh, majd elfelejtettem… Óvatosnak óvatos vagyok, és az észlelésemet,, látásomat, és hallgatózásomat bekapcsolva bóklászok, és akkor is aktív ez a három jártasságom, amikor leülök.
_________________
"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna- Íjász
- Hozzászólások száma : 1337
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Föld ^^
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: Erdőség
by Marluna Vas. Júl. 16 2017, 17:55
Nem igazán mondhatom azt, hogy meg vagyok idebent elégedve az életemmel, de még mindig jobb, ami odakint várt volna rám az én végzettségemmel. Szinte áldásnak számítom azt, hogy a nővéremnek nem volt meg a megfelelő bátorsága követni azt a hapsit. Persze néha el kell intéznem ezt azt, hogy sínen menjenek a dolgok, de amíg megvan a megfelelő támasza, rám nem lesz szüksége egy darabig. Ha úgy tetszik, azt is mondhatom, hogy vakációzok, amíg le nem csillapodnak körülötte a dolgok. Főleg úgy, hogy az utóbbi időben senki nem talált rám, aki munkát akart volna adni.
A nap már felkelt, szóval én aludni próbálok. Az elmúlt néhány évben rám is ragadt valami a környezetemben élő emberekből. Főleg az, hogy egy fa ágán feküdve próbálom meg magam kiheverni.
Az emberek olyan könnyen elsiklanak a legkisebb apróságok felett is, és az esetek többségében nem tűnik fel egy mozdulatlan vörös folt egy fa lombkoronájában. Persze ebben sokat segít, hogy a rejtőzésem be van kapcsolva, mikor pihenek, így csak az vesz észre, aki elég közel jön, és van is elég magas észlelése, de az esetek többségében ők se gyanakodnak arra, hogy fentről leselkedne a veszély, ha éppen nem aludnék.
Már pihenhettem egy ideje, mikor furcsa zaj üti meg a fülemet. Egy lány éppen annak a fának az árnyékát szemelte ki a piknikje helyszínéül, ahol most pihengetek.
Túlságosan kíváncsi természetű vagyok, és ahogy kihajolok az ágak fölött azt lesve, hogy mit csinál. Nem figyelek oda eléggé, és mivel nincs megfelelő támaszom egy nagyon csúnya erő dolgozik ellenem: a gravitáció.
Szó szerint behuppanok a lány piknikébe. A lendület hevében, szerencsére még sikerült azt elérnem, hogy a hátamra esek legalább, és most így hanyatt fekve pislogok fel a lányra.
A nap már felkelt, szóval én aludni próbálok. Az elmúlt néhány évben rám is ragadt valami a környezetemben élő emberekből. Főleg az, hogy egy fa ágán feküdve próbálom meg magam kiheverni.
Az emberek olyan könnyen elsiklanak a legkisebb apróságok felett is, és az esetek többségében nem tűnik fel egy mozdulatlan vörös folt egy fa lombkoronájában. Persze ebben sokat segít, hogy a rejtőzésem be van kapcsolva, mikor pihenek, így csak az vesz észre, aki elég közel jön, és van is elég magas észlelése, de az esetek többségében ők se gyanakodnak arra, hogy fentről leselkedne a veszély, ha éppen nem aludnék.
Már pihenhettem egy ideje, mikor furcsa zaj üti meg a fülemet. Egy lány éppen annak a fának az árnyékát szemelte ki a piknikje helyszínéül, ahol most pihengetek.
Túlságosan kíváncsi természetű vagyok, és ahogy kihajolok az ágak fölött azt lesve, hogy mit csinál. Nem figyelek oda eléggé, és mivel nincs megfelelő támaszom egy nagyon csúnya erő dolgozik ellenem: a gravitáció.
Szó szerint behuppanok a lány piknikébe. A lendület hevében, szerencsére még sikerült azt elérnem, hogy a hátamra esek legalább, és most így hanyatt fekve pislogok fel a lányra.
Marluna- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 115
Join date : 2017. Jul. 09.
Karakterlap
Szint: 22
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Erdőség
by Chakna Vas. Júl. 16 2017, 17:56
Nos… A jártasságaimnak hála nem ér teljesen váratlanul, hogy megjelenik valaki… De… Arra nem számítottam, hogy égből pottyant lányka lesz a társaságom… Egy pillanatig értetlenül pislogok, közben hol a fára, hogy a piros (ami természetes úton vörös lehet rajta, az az… És a szeme meg a haja is ráadásnak…) lányra nézve.
Közben felmerül a gondolataim között, hogy még szerencse, hogy az ebédem elég szerény, így semmibe nem esett bele, ami kemény lett volna, vagy elpixeleződne… Egyszerűen a kendőre huppant.
Beletelik legalább egy percbe, mire megtalálom a hangomat.
- Szia… - kissé nehezen jönnek a szavak, amin igazából nem lepődöm meg… Nem számítottam rá, hogy ma társaságom lesz… És alaposan meg is lepett ahogy végül mégiscsak akadt valaki.
- Nem ütötted meg magad? - kérdezem őszinte aggódással, közben fel is állva, és a kezemet nyújtva neki, hogy felsegítsem.
Az első meglepettség után most kicsit figyelmesebben is végigmérem a lányt. Nálam valamivel fiatalabb, és magasabb lány, normál, vagy átlagos testalkattal. Körbelengi valami furcsa aura… Talán a vörös indikátorából ered… Nem tudom, de picit nyugtalanít…Úgyhogy szeretnék mielőbb utánajárni a forrásának.
Közben felmerül a gondolataim között, hogy még szerencse, hogy az ebédem elég szerény, így semmibe nem esett bele, ami kemény lett volna, vagy elpixeleződne… Egyszerűen a kendőre huppant.
Beletelik legalább egy percbe, mire megtalálom a hangomat.
- Szia… - kissé nehezen jönnek a szavak, amin igazából nem lepődöm meg… Nem számítottam rá, hogy ma társaságom lesz… És alaposan meg is lepett ahogy végül mégiscsak akadt valaki.
- Nem ütötted meg magad? - kérdezem őszinte aggódással, közben fel is állva, és a kezemet nyújtva neki, hogy felsegítsem.
Az első meglepettség után most kicsit figyelmesebben is végigmérem a lányt. Nálam valamivel fiatalabb, és magasabb lány, normál, vagy átlagos testalkattal. Körbelengi valami furcsa aura… Talán a vörös indikátorából ered… Nem tudom, de picit nyugtalanít…Úgyhogy szeretnék mielőbb utánajárni a forrásának.
_________________
"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna- Íjász
- Hozzászólások száma : 1337
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Föld ^^
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: Erdőség
by Marluna Vas. Júl. 16 2017, 17:58
Pislogtam... Nem volt jobb reakcióm... Nem szoktam ilyen ügyetlen lenni. Persze általában nem is szoktak idegenek letáborozni a fa alatt, amin aludni próbálok. Általában jó előre megérzik a veszélyt, vagy csak a mai egy különleges alkalom volt.
Amíg összeszedi magát annyira, hogy megszólaljon, addig úgy döntök, hogy néhány másodperccel meghosszabbítom a félbemaradt pihenésemet, és lecsukom a szemem miután végeztem a pislogással.
A hangja hallatán néhány másodperces késéssel kinyitottam résnyire a szemem. Majd vissza is köszöntem a kellemes, halk hangjára. Ha nem ezzel ébresztene fel, akkor még el szívesen el is hallgatnám még egy darabig.
-Szervusz. Minek köszönhetem a látogatásodat? Épp aludni próbáltam.
Próbáltam poénra venni a figurát, de ez azt hiszem nem az én asztalom.
A kérdés viszont meglepett, az első nem az szokott lenni, hogy a hogylétemről érdeklődnek. Az indikátorom miatt a többség még csak a közelembe se mer jönni. Persze az is igaz, hogy most nem ő közeledett felém először, hanem én jöttem a gravitáció segítségével az ő teazsúrjára. Elfogadom a felajánlott kezet.
-Nem.
Azért a zuhanás nem volt vészes, ha sebzett is valamit, az sem volt valami nagyon nagy, viszont pontosítanom kell a válaszomat, mert azért csak leestem egy fáról, és az lenne az ésszerű, ha legalább egy kisebb bajom esne a dologból.
-Nem nagyon. Remélem nem tettem kárt semmiben.
Feltápászkodom a lány segítségével, és csak ezek után veszem jobban szemügyre a lányt. Hosszú, egyenes, fekete haj, sötét szem, hirtelen nem ugrik be kire is emlékeztet, viszont látszik, hogy nem egyforma az ízlésünk. Az is igaz, hogy eddig még nem találkoztam senkivel, akiről olyan egyértelműen virított, hogy a vörös a domináns színe, mint rólam.
Amíg összeszedi magát annyira, hogy megszólaljon, addig úgy döntök, hogy néhány másodperccel meghosszabbítom a félbemaradt pihenésemet, és lecsukom a szemem miután végeztem a pislogással.
A hangja hallatán néhány másodperces késéssel kinyitottam résnyire a szemem. Majd vissza is köszöntem a kellemes, halk hangjára. Ha nem ezzel ébresztene fel, akkor még el szívesen el is hallgatnám még egy darabig.
-Szervusz. Minek köszönhetem a látogatásodat? Épp aludni próbáltam.
Próbáltam poénra venni a figurát, de ez azt hiszem nem az én asztalom.
A kérdés viszont meglepett, az első nem az szokott lenni, hogy a hogylétemről érdeklődnek. Az indikátorom miatt a többség még csak a közelembe se mer jönni. Persze az is igaz, hogy most nem ő közeledett felém először, hanem én jöttem a gravitáció segítségével az ő teazsúrjára. Elfogadom a felajánlott kezet.
-Nem.
Azért a zuhanás nem volt vészes, ha sebzett is valamit, az sem volt valami nagyon nagy, viszont pontosítanom kell a válaszomat, mert azért csak leestem egy fáról, és az lenne az ésszerű, ha legalább egy kisebb bajom esne a dologból.
-Nem nagyon. Remélem nem tettem kárt semmiben.
Feltápászkodom a lány segítségével, és csak ezek után veszem jobban szemügyre a lányt. Hosszú, egyenes, fekete haj, sötét szem, hirtelen nem ugrik be kire is emlékeztet, viszont látszik, hogy nem egyforma az ízlésünk. Az is igaz, hogy eddig még nem találkoztam senkivel, akiről olyan egyértelműen virított, hogy a vörös a domináns színe, mint rólam.
Marluna- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 115
Join date : 2017. Jul. 09.
Karakterlap
Szint: 22
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Erdőség
by Chakna Vas. Júl. 16 2017, 18:00
A válasza hallatán 3 szó villog az agyamban… Látogatás; Aludni; Itt… Kicsit hitetlenül nézek fel a fára, segítségül hívva a látás jártasságomat is. Ez a mozdulat nem igénel néhány pillanatnál többet, és közben reagálok is.
- Ne haragudj, ha megzavartalak… - kérek bocsánatot, egy japános főhajtással is kifejezve sajnálatomat
A kérdésem úgy látszik meglepte… Megszokás nekem, még odakintről, hogy az emberek hogyléte felől érdeklődjek. Pedig tudom, hogy Aincardban ez a kérdés teljességgel értelmetlen, és jóformán felesleges… Nem hiszem, hogy hozzá fogok szokni, hogy valaki leesik elöttem egy fáról, és az égvilágon semmi baja nem esik, legfeljebb néhány életpontja bánja…
A válaszát megkönnyebbült mosolyogva nyugtázom, aztán határozottan nemet intek a fejemmel az utolsó mondatára.
- Semminek nem esett baja, ne aggódj - mosolygok rá.
Amikor én végigmérem őt, ő is alaposabban megnéz engem… Ilyenkor mindig kicsit meglepődök, pedig nem egy emberrel találkoztam, aki hozzám hasonlóan meg szokta figyelni az embereket, akikkel találkozik.
Így megnyugodva eszembe jut, hogy ha már megzavartam…
- Cserébe, amiért megzavartalak… Megkínálhatlak egy szendviccsel? - kérdezem, remélve hogy igent mond. A körülötte érezhető aura… Még mindig zavar egy kicsit, és ha nem beszélgetünk, nem fogom kideríteni sosem, hogy miből ered. Na meg, kíváncsiságomat is elég hatékonyan felpiszkálta azzal, hogy az égből pottyant a kendőre…
- Ne haragudj, ha megzavartalak… - kérek bocsánatot, egy japános főhajtással is kifejezve sajnálatomat
A kérdésem úgy látszik meglepte… Megszokás nekem, még odakintről, hogy az emberek hogyléte felől érdeklődjek. Pedig tudom, hogy Aincardban ez a kérdés teljességgel értelmetlen, és jóformán felesleges… Nem hiszem, hogy hozzá fogok szokni, hogy valaki leesik elöttem egy fáról, és az égvilágon semmi baja nem esik, legfeljebb néhány életpontja bánja…
A válaszát megkönnyebbült mosolyogva nyugtázom, aztán határozottan nemet intek a fejemmel az utolsó mondatára.
- Semminek nem esett baja, ne aggódj - mosolygok rá.
Amikor én végigmérem őt, ő is alaposabban megnéz engem… Ilyenkor mindig kicsit meglepődök, pedig nem egy emberrel találkoztam, aki hozzám hasonlóan meg szokta figyelni az embereket, akikkel találkozik.
Így megnyugodva eszembe jut, hogy ha már megzavartam…
- Cserébe, amiért megzavartalak… Megkínálhatlak egy szendviccsel? - kérdezem, remélve hogy igent mond. A körülötte érezhető aura… Még mindig zavar egy kicsit, és ha nem beszélgetünk, nem fogom kideríteni sosem, hogy miből ered. Na meg, kíváncsiságomat is elég hatékonyan felpiszkálta azzal, hogy az égből pottyant a kendőre…
_________________
"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna- Íjász
- Hozzászólások száma : 1337
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Föld ^^
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: Erdőség
by Marluna Vas. Júl. 16 2017, 18:01
-Nem zavartál meg. Csak fura volt, hogy valaki pont ezt a fát szúrja ki. Úgy néz ki hasonló az ízlésünk.
Viszont a bocsánat kérése fura volt, igazából nekem kéne elnézést kérnem, hogy hivatlanul beállítottam az étkezésébe, viszont az önérzetem nem engedi, hogy ilyen badarságot tegyek.
Hála az égnek semminek sem esett baja, így nem tartozok a lánynak azzal, hogy kifizessem az esetleges károkat.
-szendvicset?
Tisztán látszott a megböbbentség az arcomon.
Ez meg miféle kérdés volt? Nem szoktak velem ok nélkül ilyen kedvesek lenni. Már az is különös, hogy nem futott el, de hogy még étellel is kináljon? Ez biztos valamilyen csapda akar lenni, hogy magához édesgessen, én pedig lejjebb vegyem a védelmem, és majd akkor csapjon le rám, mikor már biztos a dolgában.
Nem, nem szabad ilyen egyszerűen belesétálnom a csapdájába... De ha nem fogadom el, akkor azzal megmutatom neki, hogy észrevettem a csapdáját, és legközelebb egy sokkal okosabb tervvel áll majd elő, ezért jobb lenne most úgy belesétálni a csapdájába, hogy tudom mire számithatok, és majd akkor lepem meg a felkészültségemmel, mikor eljön annak az ideje. Nem, ezt nem kockáztathatom meg. A végén még olyan sokáig sikerül játszania majd az álszentet, hogy előbb vagy utóbb mindenképp lankadni fog a védelmem. Ezt viszont nem akarom. Jobb, ha már most megtartom a legalább három lépés távolságot.
Látványosan, és határozottan megrázom a fejem.
-Nem, köszönöm, nem kérek.
Igen, ez lesz a helyes, így csak arra kell figyelnem, mikor próbál legközelebb a közelembe férközni, és akkor elutasítani a közeledését, így biztos, hogy nem fog olyan simàn az életemre törni.
Viszont a bocsánat kérése fura volt, igazából nekem kéne elnézést kérnem, hogy hivatlanul beállítottam az étkezésébe, viszont az önérzetem nem engedi, hogy ilyen badarságot tegyek.
Hála az égnek semminek sem esett baja, így nem tartozok a lánynak azzal, hogy kifizessem az esetleges károkat.
-szendvicset?
Tisztán látszott a megböbbentség az arcomon.
Ez meg miféle kérdés volt? Nem szoktak velem ok nélkül ilyen kedvesek lenni. Már az is különös, hogy nem futott el, de hogy még étellel is kináljon? Ez biztos valamilyen csapda akar lenni, hogy magához édesgessen, én pedig lejjebb vegyem a védelmem, és majd akkor csapjon le rám, mikor már biztos a dolgában.
Nem, nem szabad ilyen egyszerűen belesétálnom a csapdájába... De ha nem fogadom el, akkor azzal megmutatom neki, hogy észrevettem a csapdáját, és legközelebb egy sokkal okosabb tervvel áll majd elő, ezért jobb lenne most úgy belesétálni a csapdájába, hogy tudom mire számithatok, és majd akkor lepem meg a felkészültségemmel, mikor eljön annak az ideje. Nem, ezt nem kockáztathatom meg. A végén még olyan sokáig sikerül játszania majd az álszentet, hogy előbb vagy utóbb mindenképp lankadni fog a védelmem. Ezt viszont nem akarom. Jobb, ha már most megtartom a legalább három lépés távolságot.
Látványosan, és határozottan megrázom a fejem.
-Nem, köszönöm, nem kérek.
Igen, ez lesz a helyes, így csak arra kell figyelnem, mikor próbál legközelebb a közelembe férközni, és akkor elutasítani a közeledését, így biztos, hogy nem fog olyan simàn az életemre törni.
Marluna- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 115
Join date : 2017. Jul. 09.
Karakterlap
Szint: 22
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Erdőség
by Chakna Vas. Júl. 16 2017, 22:25
-Szimpatikus fa - mosolyodom el. Kicsit oldandó a hangulatot, ami már-már kényelmetlenül merev…
Elsőre nem igazán értem min döbbent meg… Aztán bevillan, és ha igazam van, akkor igazán elszomorító, amit a lány eddig tapasztalt… Kegyetlenek tudnak lenni az emberek...
A visszakérdezésre bólintok. Nem hiszem, hogy tényleg szükséges a megerősítés… Valami mást látok az arcán… Hitetlenséget? És gondolkodást? Az ilyen pillanatokban lennék nagyon hálás érte, ha hallhatnám a gondolatokat… És mintha tartana tőlem… Mi a fene? Sosem hittem hogy ijesztő lennék… Ennyire nem tapasztalt volna még számítás nélküli kedvességet?
- Ha nem, hát nem. De ha adhatok valmit inni, vagy enni, nyugodtan szólj - mosolygok rá kedvesen, a lehető legkevesebb okot szolgáltatva arra, hogy tartson tőlem, mindezt teljesen őszintén…
- Ha szabad megkérdeznem, miért éppen egy fán akartál pihenni? - próbálok beszélgetést kezdeményezni… Azt érezheti, hogy ha nem akar, nem "kell" válaszolnia, de remélem, hogy legalább valamicske információt kapok hozzá, hogy merre induljak a beszélgetéssel…
Miközben válaszol, vagy nem válaszol, azt láthatja, hogy a kezembe kerül az íjam, és pillanatokkal később már felajzva, nyíllal az idegen szegezem egyenesen rá… Vagyis, nem rá, hanem a mobra, amit pár pillanattal korábban mögötte jelzett az észlelésem. A szemem zölden világít, hiszen a majom még elég messze van (épphogy csak elég közel, hogy az észlelésem jelezze), így a látás nélkül nehézkes lenne a célzás… Viszont úgy néz ki, mint aki nem örül neki, hogy itt beszélgetünk, és elindult felénk. A nyilam úgy 20 centire repül el a vöröske arca mellett, egyenesen a majomba, ami így pixelekre bomlik.
- Ne haragudj, ha megijesztettelek. Egy elég agresszívnak kinéző majom tartott éppen felénk… - szabadkozom. Közben körbenézek, hogy nem somfordál-e még támadásra készülő szörny a közelünkben, bár az észlelésem nem jelez semmit.
Elsőre nem igazán értem min döbbent meg… Aztán bevillan, és ha igazam van, akkor igazán elszomorító, amit a lány eddig tapasztalt… Kegyetlenek tudnak lenni az emberek...
A visszakérdezésre bólintok. Nem hiszem, hogy tényleg szükséges a megerősítés… Valami mást látok az arcán… Hitetlenséget? És gondolkodást? Az ilyen pillanatokban lennék nagyon hálás érte, ha hallhatnám a gondolatokat… És mintha tartana tőlem… Mi a fene? Sosem hittem hogy ijesztő lennék… Ennyire nem tapasztalt volna még számítás nélküli kedvességet?
- Ha nem, hát nem. De ha adhatok valmit inni, vagy enni, nyugodtan szólj - mosolygok rá kedvesen, a lehető legkevesebb okot szolgáltatva arra, hogy tartson tőlem, mindezt teljesen őszintén…
- Ha szabad megkérdeznem, miért éppen egy fán akartál pihenni? - próbálok beszélgetést kezdeményezni… Azt érezheti, hogy ha nem akar, nem "kell" válaszolnia, de remélem, hogy legalább valamicske információt kapok hozzá, hogy merre induljak a beszélgetéssel…
Miközben válaszol, vagy nem válaszol, azt láthatja, hogy a kezembe kerül az íjam, és pillanatokkal később már felajzva, nyíllal az idegen szegezem egyenesen rá… Vagyis, nem rá, hanem a mobra, amit pár pillanattal korábban mögötte jelzett az észlelésem. A szemem zölden világít, hiszen a majom még elég messze van (épphogy csak elég közel, hogy az észlelésem jelezze), így a látás nélkül nehézkes lenne a célzás… Viszont úgy néz ki, mint aki nem örül neki, hogy itt beszélgetünk, és elindult felénk. A nyilam úgy 20 centire repül el a vöröske arca mellett, egyenesen a majomba, ami így pixelekre bomlik.
- Ne haragudj, ha megijesztettelek. Egy elég agresszívnak kinéző majom tartott éppen felénk… - szabadkozom. Közben körbenézek, hogy nem somfordál-e még támadásra készülő szörny a közelünkben, bár az észlelésem nem jelez semmit.
_________________
"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna- Íjász
- Hozzászólások száma : 1337
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Föld ^^
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: Erdőség
by Marluna Hétf. Júl. 17 2017, 08:20
- Az.
Válaszolok egyszerűen, és tömören a fával kapcsolatos kijelentésére.
Majd mikor nem fogadom el a szendvicset, még tovább akar kedveskedni. Ez már több a soknál. Inkább rákapok a másik kérdésére, az izgalmasan hangzik.
- Egyrészt sokkal biztonságosabb, mint egy fogadó, ahol mindig számon tartják, hogy ki, hol és mikor alszik.
Pontosan tudom miről beszélek, hisz ez a hivatásom része. Az emberek után való nyomozás
- Másrészt, így sokkal kevesebb az esélye annak, hogy valaki felfigyeljen rám, és le akarjon szúrni.
Ez a húzás viszont konkrét fenyegetés a létemmel szemben. Nem kerülhet neki sokba még egyet lőni, ha egyszer már a kezében van a fegyvere. Nekem eddig tartott a jó pofizás. Miután kilőtte a nyilat, csak néhány másodperc kellett, hogy életbe lépjenek a reflexeim. A kendő, a fa és a kezei... Így pillanatok alatt odakötözöm a lány kezeit a fához, a kendővel körbekötve a fát, és a lány kezeit kifeszítve a tenyereinél megcsomózva úgy, hogy ne érje a lába a földet, hisz egy kicsivel még magasabb is vagyok nála. Ezek után már nem használom a képességem, de előveszem a saját kötelem, és a lány lábait is jó erősen odaszorítom a fához. Miután ezzel végeztem odaállok a lány elé.
- Nagyon szép kis történet, talán a túlvilágiakat érdekelni is fogja.
Odateszem a lány nyakához a késemet, felkészülve, hogy többször is belevágok ha szükséges, amikor a tekintetem a feje felé téved, és meglátom az egyetlen dolgot, ami még megakadályozhat a tettem folytatásában. Néhány pillanatig mozdulatlanul állok.
Hülye céhlogó... Ha most hülyeséget csinálok, azzal nagyjából mindenkit megsértenék, akit csak egy kicsit is kedvelek.
A késemmel a kezembe lehuppanok a földre, anélkül, hogy elengedném a lányt a kötelékeiből.
- Szerencsés vagy. A céhed számomra tabu... Köszönd meg a sárkányos lánynak, ha egyszer visszajön.
Egy darabig a messzeségbe bámulok
Válaszolok egyszerűen, és tömören a fával kapcsolatos kijelentésére.
Majd mikor nem fogadom el a szendvicset, még tovább akar kedveskedni. Ez már több a soknál. Inkább rákapok a másik kérdésére, az izgalmasan hangzik.
- Egyrészt sokkal biztonságosabb, mint egy fogadó, ahol mindig számon tartják, hogy ki, hol és mikor alszik.
Pontosan tudom miről beszélek, hisz ez a hivatásom része. Az emberek után való nyomozás
- Másrészt, így sokkal kevesebb az esélye annak, hogy valaki felfigyeljen rám, és le akarjon szúrni.
Ez a húzás viszont konkrét fenyegetés a létemmel szemben. Nem kerülhet neki sokba még egyet lőni, ha egyszer már a kezében van a fegyvere. Nekem eddig tartott a jó pofizás. Miután kilőtte a nyilat, csak néhány másodperc kellett, hogy életbe lépjenek a reflexeim. A kendő, a fa és a kezei... Így pillanatok alatt odakötözöm a lány kezeit a fához, a kendővel körbekötve a fát, és a lány kezeit kifeszítve a tenyereinél megcsomózva úgy, hogy ne érje a lába a földet, hisz egy kicsivel még magasabb is vagyok nála. Ezek után már nem használom a képességem, de előveszem a saját kötelem, és a lány lábait is jó erősen odaszorítom a fához. Miután ezzel végeztem odaállok a lány elé.
- Nagyon szép kis történet, talán a túlvilágiakat érdekelni is fogja.
Odateszem a lány nyakához a késemet, felkészülve, hogy többször is belevágok ha szükséges, amikor a tekintetem a feje felé téved, és meglátom az egyetlen dolgot, ami még megakadályozhat a tettem folytatásában. Néhány pillanatig mozdulatlanul állok.
Hülye céhlogó... Ha most hülyeséget csinálok, azzal nagyjából mindenkit megsértenék, akit csak egy kicsit is kedvelek.
A késemmel a kezembe lehuppanok a földre, anélkül, hogy elengedném a lányt a kötelékeiből.
- Szerencsés vagy. A céhed számomra tabu... Köszönd meg a sárkányos lánynak, ha egyszer visszajön.
Egy darabig a messzeségbe bámulok
Marluna- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 115
Join date : 2017. Jul. 09.
Karakterlap
Szint: 22
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Erdőség
by Chakna Szer. Júl. 19 2017, 21:36
Hiába próbálom kicsit oldani a hangulatot… Ami viszont kezd feszélyezni, és fojtogatni, bár ennek külső jele egyenlőre nincs.
Legalábbis úgy tűnik, ameddig nem kérdezek rá, hogy miért éppen a fa. Nem akarom félbeszakítani a válaszát, ezért nem szólok neki a rohamozó majomról amit tőlünk úgy 30 méterre talált el a nyilam. A lövés után az ölembe engedem az íjamat, a következő kérdést készülve föltenni, miközben gyorsan körül kémlelek, kimondva a megnyugtatásnak szánt mondatot…
A következő pillanatban pedig koppan a fejem a fához, és odakapnék… Ha nem lenne a kezem meglehetősen kényelmetlen, és megterhelő pozícióban a fához kötve… Mi a fene? Tudtam hogy megijedhet attól, amit csinálok, de hogy ennyire… Óriási, elkerekedett szemekkel pislogok néhány pillanatig…
-30 méterre volt az a majom, mikor eltaláltam, ha odamész, még látni fogod a nyomait… - jegyzem meg, szinte mellékesen, nem törődve a nyakamhoz érő késsel, és nyílt, őszinte tekintettel nézek a szemébe
Úgy tűnik ijedtségében, vagy más miatt a lány néhány dolgot teljesen figyelmen kívül hagyott… Én meg nem tudom hol kezdjem… Vagy elkerülte a figyelmét, vagy nem tudja mit jelent a szemem zöld világítása… Nem lett volna szükségem látásra, hogy őt célozzam… Aztán… akár sértésnek is vehetném, ha feltételezi, hogy így elvéteném ebből a távolságból…
Igen… Elég szépen sikerült lenyomnom magamban az ijedtséget, anélkül hogy észrevettem volna…
És látom az arcán a változást, mikor a tekintete a fejem fölpé téved… Csak elsőre nem értem…
Aztán legalább azt megtudom mit vett észre…
- Te… - kezdem meglepetten, és bizonytalanul - ismered Shut… ? - a mondat egyszerre kijelentés és kérdés, én pedig már megint elkerekedett szemekkel nézek… Ha jól értem nemcsak hogy ismeri, de azt is tudja, hogy eltűnt valahova... Most sikerült egy közös pontot találni? Örülnék neki…
Kicsit meg is feledkezem a feszültségről, és a kötelekről is…
Legalábbis úgy tűnik, ameddig nem kérdezek rá, hogy miért éppen a fa. Nem akarom félbeszakítani a válaszát, ezért nem szólok neki a rohamozó majomról amit tőlünk úgy 30 méterre talált el a nyilam. A lövés után az ölembe engedem az íjamat, a következő kérdést készülve föltenni, miközben gyorsan körül kémlelek, kimondva a megnyugtatásnak szánt mondatot…
A következő pillanatban pedig koppan a fejem a fához, és odakapnék… Ha nem lenne a kezem meglehetősen kényelmetlen, és megterhelő pozícióban a fához kötve… Mi a fene? Tudtam hogy megijedhet attól, amit csinálok, de hogy ennyire… Óriási, elkerekedett szemekkel pislogok néhány pillanatig…
-30 méterre volt az a majom, mikor eltaláltam, ha odamész, még látni fogod a nyomait… - jegyzem meg, szinte mellékesen, nem törődve a nyakamhoz érő késsel, és nyílt, őszinte tekintettel nézek a szemébe
Úgy tűnik ijedtségében, vagy más miatt a lány néhány dolgot teljesen figyelmen kívül hagyott… Én meg nem tudom hol kezdjem… Vagy elkerülte a figyelmét, vagy nem tudja mit jelent a szemem zöld világítása… Nem lett volna szükségem látásra, hogy őt célozzam… Aztán… akár sértésnek is vehetném, ha feltételezi, hogy így elvéteném ebből a távolságból…
Igen… Elég szépen sikerült lenyomnom magamban az ijedtséget, anélkül hogy észrevettem volna…
És látom az arcán a változást, mikor a tekintete a fejem fölpé téved… Csak elsőre nem értem…
Aztán legalább azt megtudom mit vett észre…
- Te… - kezdem meglepetten, és bizonytalanul - ismered Shut… ? - a mondat egyszerre kijelentés és kérdés, én pedig már megint elkerekedett szemekkel nézek… Ha jól értem nemcsak hogy ismeri, de azt is tudja, hogy eltűnt valahova... Most sikerült egy közös pontot találni? Örülnék neki…
Kicsit meg is feledkezem a feszültségről, és a kötelekről is…
_________________
"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna- Íjász
- Hozzászólások száma : 1337
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Föld ^^
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: Erdőség
by Marluna Szer. Júl. 19 2017, 22:22
Nem állok neki ellenőrizni a sztoriját. Sajnos megvannak a saját korlátjai a képességemnek, amiket pontosan tudok, és harminc méter bőven kívül esik azon a hatósugáron, amin túl a kötelem már enged a lazításán.
- Még ha igazad is volna se engednélek el. Harminc méter még akkor is elég távolság figyelmeztetni ha egy gorilla közelit felénk.
Mit van úgy oda, csak mert ismerek egy kis libát...? tízezer emberből akárkivel összefuthatok az utcán.
- Ismerem hát... A sárkánya csak akkor engedett el a markából, miután megígértette velem, hogy sose fogok megölni senkit se a céhéből... Ha nincs mellette a lány, biztos, hogy nem húztam volna még addig se. Szóval ennek tiszteletére nem vagy halott.
A lány szemébe nézek, és dühöt próbálok csiszolni a szememben. Persze nem teljesen igaz, amit mondtam, de történtek rejtélyes eltűnések a lány és a sárkány körül, ráadásul mindig azután, hogy valami rossz történt a lány környezetében, szóval nem volt igazán nehéz összerakosgatni bizonyos dolgokat. Persze a tény elhitetésében sokat segít, hogy a sárkány most nem tudja megcáfolni a tettét.
- Az aranyos kis Shu mindenkin segít...
Próbálom minél cukibban eljátszani a hangot, persze látszik, hogy színészkedni próbálok. Majd keményre vált a hangom.
- Akin meg nem tud segíteni, vagy nem kérne a segítségből, arra mindig volt valami jól bevált módszere a sárkánynak. Tudtad, hogy harminc méter zuhanásba simán engedi a rendszer, hogy belehalj? Még a szint széléig se kell elcipelni senkit... és az indikátor se változik, mert nem te öltél, hanem a gravitáció... Persze, hogy megígértem... És állom is a szavam...
Felállok, és hátrálok pár lépést.
-Viszont...
Előveszem az egyik kezdő késemet, és végig nyalom az élét.
-Azt sosem ígértem meg, hogy egy darabban is hagyom őket.
- Még ha igazad is volna se engednélek el. Harminc méter még akkor is elég távolság figyelmeztetni ha egy gorilla közelit felénk.
Mit van úgy oda, csak mert ismerek egy kis libát...? tízezer emberből akárkivel összefuthatok az utcán.
- Ismerem hát... A sárkánya csak akkor engedett el a markából, miután megígértette velem, hogy sose fogok megölni senkit se a céhéből... Ha nincs mellette a lány, biztos, hogy nem húztam volna még addig se. Szóval ennek tiszteletére nem vagy halott.
A lány szemébe nézek, és dühöt próbálok csiszolni a szememben. Persze nem teljesen igaz, amit mondtam, de történtek rejtélyes eltűnések a lány és a sárkány körül, ráadásul mindig azután, hogy valami rossz történt a lány környezetében, szóval nem volt igazán nehéz összerakosgatni bizonyos dolgokat. Persze a tény elhitetésében sokat segít, hogy a sárkány most nem tudja megcáfolni a tettét.
- Az aranyos kis Shu mindenkin segít...
Próbálom minél cukibban eljátszani a hangot, persze látszik, hogy színészkedni próbálok. Majd keményre vált a hangom.
- Akin meg nem tud segíteni, vagy nem kérne a segítségből, arra mindig volt valami jól bevált módszere a sárkánynak. Tudtad, hogy harminc méter zuhanásba simán engedi a rendszer, hogy belehalj? Még a szint széléig se kell elcipelni senkit... és az indikátor se változik, mert nem te öltél, hanem a gravitáció... Persze, hogy megígértem... És állom is a szavam...
Felállok, és hátrálok pár lépést.
-Viszont...
Előveszem az egyik kezdő késemet, és végig nyalom az élét.
-Azt sosem ígértem meg, hogy egy darabban is hagyom őket.
Marluna- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 115
Join date : 2017. Jul. 09.
Karakterlap
Szint: 22
Indikátor: Vörös
Céh: -
1 / 2 oldal • 1, 2
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.