[Küldetés] Frud a kobold

by **Sinon** Kedd Júl. 12 2016, 21:06

Határidő: 07.20
Résztvevők: Akik írnak határidőre

Frud a kobold és követői megkezdték az erdő egy szakaszának kiirtását, a kivágott fák felhasználásával pedig egy erődváros építésébe kezdett. Az erődváros építése - amely mint kiderült a hírszerzőtökön keresztül Koboldgrád névre hallgat - rengeteg kobold munkaerőt fogyaszt, éppen ezért itt a soha vissza nem térő alkalom a szint visszafoglalására.
A hír egy besúgón keresztül a lentebbi szintekre is terjedni kezdett, és lázongások törtek ki. Egy csoport játékos megkezdte a 17. szint felszabadítására a sereg toborzását, ti pedig csatlakoztok a csapathoz.
Továbbá az a hír is megerősítésre került, hogy a 17. szint egykori lakossága még életben van, azonban a Koboldok fogságban tartják őket, de a vezető bizalmatlanságának hála semmilyen feladatot nem bíznak rájuk, nincs szabad mozgásterük, az erdő fáihoz kötözve élnek.

Egy 30 fős csoport tagjaiként indultok meg a 17. szintre. Szerencsétekre a vezető (Florence) speciális képessége lehetővé teszi számotokra, hogy anélkül is feljuthassatok az említett szintre, hogy elérnétek a hozzá szükséges szintet. Azonban a képesség hatása addig tart ameddig csapatban vagytok vele. A nő kissé rideg ámde meggyőző kisugárzásával, és karizmatikus beszédeivel levesz a lábáról.

Feladat:
Írjátok le, hogy miként lettetek betoborozva, mit gondoltok, mit éreztek, mivel töltitek a bevetés kezdete előtti időt, illetve, hogy megérkeztek az első szint főterére, a teleportkapuhoz, és készen álltok a 17. szint megszállására.

by **Moonsoul** Kedd Júl. 12 2016, 22:31

-K-K-Koboldok?
Idegesen nézett körbe, mintha a kis lények máris körbevették volna, kezei félőn emelkedtek fel és ösztönösen védték a mellkasát. Lelki szemei előtt valószínűleg felbukkanhattak a kis, hosszú fülű, zöld bőrű lények, amíg a macska meg nem legyintette farkát és hangja megszólalt a fejében. Ez a másik, amit talán sosem fog megszokni, bár igaz, ennek a furcsa idomárnak a petje volt eddig az egyetlen, aki ilyen módon kommunikált vele.
~Igen, koboldok. Már idegesítően sok ideje vannak itt, ideje lenne már, hogy megismerkedjenek a karmaimmal, akkor biztos eltakarodnak.~
Emmy keze úgy lendült fel, mintha egy legyet akarna elhessegetni, mikor véget ért a mondat. Remélte, hogy ezzel elszakíthatja magát a szürke vadmacskától, hisz igen kényelmetlenül érezte magát tőle. Vajon tud gondolatokat olvasni?
-És... történt már ilyesmi? Vagyis, ez gyakori errefelé?
-Hmm? -most az idomár nézett rá kérdőn. Nagyon fiatal volt, ahogy ránézett, olyan tizenéves kamasznak tippelte. Avagy lehet, csak a feje tetején ülő cicafülek és a rózsaszínre festett hajvégek csalták meg a tekintetét. Amit elsőre megtanult, hogy vannak, akik a rendszer adottságaiból fakadóan nem öregedtek, és a kinézetük igencsak csalóka. Bár ez még mindig jobb, mintha igazából egy férfi állna előtte, női avatárral. A lány képe végül felderült, mintha csak eszébe jutott volna valami jó ötlet, és megveregette Emmy vállát.
-Oh, szóval hogy te is Ébredő vagy! Nem, nyugi, az ilyen nagy kaliberű eventek nem igazán voltak divatban még. Kisebbek akadhatnak, de ez volt eddig az egyetlen, ami ekkora mértékben alakított Aincrad kinézetén. Mint a Deathwing-es kiegészítő a WoW-ban.
-A... Aha...
Nem tudta, mi az a Deathwing vagy WoW.
-Én amondó vagyok, ha szeretnél jönni, előbb szerelkezz fel. Van egy bolt innen nem messze, két jóbarátom vezeti elsősorban. Szabad Rablás a neve, ott olcsón juthatsz megfelelő felszereléshez, majd mond nekik, hogy Chancery küldött.
-Chancery? Kancellária? Honnan jött neked ez a név? -derült fel végre Emmy is, amiért ismerős szót hallott. Az idomár zavartan a hajához nyúlt és elkezdte egy tincsét csavargatni, a rózsaszín hajvég úgy pörgött-forgott, mint egy oldalra hajolt helikopter rotorja.
-Jól hangzott így, angolul. De most megyünk mi is készülni, mert hamarosan indulunk. A 17-es nekem szerencseszámom, muszáj elmennem oda Smile

Te vigyázz magadra, ha nem találkoznánk!
Azzal elbúcsúztak és eltűntek valahol a kavargó tömegben. Emmy egy darabig még állt, próbálta betájolni, merre is mutatott, hova menjen előbb. Szabad Rablás, Szabad Rablás, ismételgette magában. Majd elindult.

Megtalálta vagy sem, nem hagyta nyugodni a dolog. Emlékezett rá, hogy Saya-t a 10. szinten fogja megtalálni, ám ő még saját akaratából nem képes oda feljutni. Túl alacsony szintű hozzá, ez pedig könnyű lehetőségnek ígérkezik ahhoz, hogy tapasztalati pontot szerezhessen. Ám vajon mennyi időbe telik, mire elérné a 10. szintet? Ezen kívül van még valami, amiben erősen reménykedik: még pedig az, hogy nem lesz szüksége elérni a kellő pontot, és Saya meg fog jelenni a csapatban, hogy részt vegyen az eseményen. Akár megtalálta a boltocskát, akár nem, a kellő időben jelent meg, de hiába nyújtogatta a nyakát és nézett körbe, annak a kislánynak az egészségesebb kiadását, akit a kórházi ágyon látott feküdni, nem látta. Csakis az idomár volt ismerős, de a jelek szerint ők is el voltak foglalva más csoportokkal, nem is szegődött melléjük végül. Csak keresett és kutatott a tekintetével.

//Chan most csak NJK lesz a csatában, még akár mozgathatod is, ha úgy tartja kedved, bízom benned. Bocsi, a 17-es neki is fontos szám, nem igazán maradna ki a buliból :3 //

by **Yue** Csüt. Júl. 14 2016, 00:27

Este 23:21.:
~Lééciii~, menjünk valami izgalmas küldetésre! -kérte, könyörgött Yua csillogó szemekkel.
-Nem szeretnék... de mivel rólad van szó... holnap keresünk valamit.
~Köszönöm! Ha megtudnálak ölelni, megtenném! ^o^
*nevet* -Tudom. ^^ Na de most, jó éjszakát.
~Oyasuminasai. Reggel 7 megfelel?
~Tökély... -és el is aludtam.
Reggel 07:00.:
~Jó reggelt, Yue!
~Még 5, vagy 10 perc...
~Előre is elnézést. JÓ REGGELT YUE!
Estem le az ágyról ijedtemben.
-'Reggelt, Yua... -.-

Felöltöztem utcai iskola ruhába, majd délelőtt valamikor a városban sétálgatva akaratlanul is mindenhol azt hallottam, hogy koboldok. Kezdett érdekelni miért kopik ki lassan a kobold szó, ezért megkérdeztem egy kedvesnek tűnő párt.
Tátott szájjal és kikerekedett szemekkel hallgattam végig.
-Koboldok...
~Erre mehetünk? Jobb küldetést nem hiszem, hogy találunk, és nem kell félned, megvédelek bárkitől és bármitől.
~Tudod, most én is szeretnék menni. -mondtam remegő térdekkel.
~Biztos? O-o
-BIZTOS! -keltem ki magamból, erre amire 1-2 ember fel is figyelt, ezért gyorsan odébb álltam. A toborzás helyszínére mentem, azt hiszem. Ahogy lenni szokott, senkit nem ismertem.
~Tudod, ha nem akarod hazamehetünk, nem kell erőltetned a dolgot.
~De! Ha csak most az egyszer is, de nem véletlenül akarok menni, nem leszek... most nem leszek gyáva nyúl!!!
~Baka... -mondta egy kedves mosollyal.
Mivel nem ismertem senkit, gondoltam odamegyek valakihez, addig sem állok csak úgy mint egy rózsaszín szobor.
~Mondom megyek! -a lábaim viszont nem akartak menni. Hiába, túl sok idegen, plusz hirtelen jött ötlet egyenlő azzal, hogy nem bírok megmozdulni. Nem tudom, hogy ki milyen, kedves, bunkó, esetleg maga az ördög, ezért nem is mentem oda senkihez, folytattam tovább az alulfizetett szobor "szerepet".
~Tudod, büszke vagyok rád. Nagy bátorság tőled, hogy menni szeretnél, még akkor is én fogok harcolni.
~Most ha egyenlő lesz a semmivel, de akkor is megpróbálok... harcolni!
~Nos, én itt vagyok ha kellek! ^^

by **Rikomono** Csüt. Júl. 14 2016, 16:16

Széles vigyor ült ki az arcomra. Végre, csak erre vártam! Én anno kimaradtam ebből az egész invázióból, éppen akkor bóklásztam napokig egy küldetésen a 11. szint katakombáiban. Izgalmas volt, cseppet se bántam meg, hogy kimaradtam a buliból, mert az egyik legnagyobb élményem az a kaland, és tök szívesen visszamennék még ma is, ha nem pont az lett volna a feladat, hogy lehetetlenítsük el a bejutást arra a szakaszra. A küldetés végeztével a rendszer elérhetetlenné is tette, tekintve hogy sikerrel jártunk, ugyanakkor csak pislogtunk, hogy micsoda felfordulás keletkezett, amíg odalent voltunk. Egy csomó szintet elfoglaltak, amit nem, ott káosz és pusztítás, alig maradt érintetlen szint. És akkor még azt hiszem csak a 20. boss környékén járt a front, szóval elég meredek volt. Azóta meg szinte semmi sem történt, a koboldok tobzódtak a legtöbb erdős szinten, mi visszaszorultunk arra a néhány szabad helyre, ahol sikerült őket visszaverni, az erősebbek, mint én, meg azonnal feltelepedtünk a 20. szint fölé, ahogy csak lehetett. Kár, hogy lakhatatlan az egész a nagy hideg és a sok hó miatt, csak farmolásra volt jó eddig.
Most azonban végre mozgolódunk, meghirdették a 17. szint visszafoglalását! Az örök éccaka szintje amúgy is szimpi hely volt, ugyanúgy lakhatatlan, de legalább izgalmas. Nekem elég volt annyit benyögnöm, hogy közel vagyok az 50-es szinthez, és már a csapatban is voltam, nyilván kellenek nekik a tápos játékosok, akik ki tudnak osztani pár erős pofont azoknak a kis görcsöknek. Mondjuk nem terveztem túl nagy csapatmunkát, mert az sose volt erősségem. Nekem a főkoboldra fájt a fogam, azt meg várhatják, hogy úgy ugrálok, ahogy ők fütyülnek. Elég érett és erős játékos vagyok ahhoz, hogy ne kelljen másokra bíznom magam és hozhassak saját döntéseket. Csak indulnánk már végre, ha nem haladunk, elindulok egymagam >.>

by **Miiyako** Csüt. Júl. 14 2016, 20:46

Hmm... Kíváncsi vagyok, hogy a pletykák igazak-e... Szereznem kéne néhány cuccot is, hogy ne ezek a kezdetlegesek legyenek... Nah, akkor keressünk valamit! - gondolkozott Miiyako.
Megindult az egyik irányba, hogy szétnézzen, de hirtelen szembe jött a lány egyik haverja, akivel a játékban ismerkedett meg.
- Hoy, Suzume! - intett.
- Miiyako! Hogy-hogy látlak?
- Csak erre jártam. Hát te? Igazak a pletykák?
- Milyen pletykák? - billentette oldalra a fejét Suzume.
- Hát, hogy a 17. szintet elfoglalják a koboldok.
- Jah! Körülbelül... Lesz egy csoport, amelyik megpróbálja visszafoglalni a helyet.
- És? Te is mész?
- Már, hogy a viharba ne! Persze, hogy megyek!
- Kár, hogy én nem mehetek..
- Mi? Te is mehetsz, hisz van egy gyereknek, - most nem tudom, hogy pontosan mi a neve – egy olyan képessége, amivel a kisebb szintűek is ott lehetnek, ha belépnek a csapatba. Simán jöhetsz!
- Komoly?
- Nem, nem az, szerinted mért mondom?
- Jól van na! Nem is tudtam, hogy ilyenek is vannak a játékban...
- Pedig vannak ám! Akkor ott találkozunk! Szia!
- Hello! - integetett barátja után Miiyako.
Végre, valami izgalmas! Ez nem lehet kihagyni! Biztos, hogy megyek.. - vigyorgott a lány magában, majd elindult. Boldog volt és izgatott. Eddig egyik játékban sem történt hasonló. Túlságosan a szabályok uralkodtak azokban. Dühös volt a játékmesterre, de nem tagadhatta, hogy tetszik neki a játék. Folytatta felfedező körútját, hátha talál valami magának valót, bár erősen kételkedett benne, hogy meglát bármit is, ami megfelelő lenne egy ilyen alacsony szintűnek, mivel a játékosok fele már fejlettebb, de azért kitartóan nézelődött tovább.

by **Akito** Szomb. Júl. 16 2016, 01:18

Magam sem tudom pontosan hol és mikor vette kezdetét a koboldok elleni makacs és agresszív ellenállás, aminek hirtelen jött ötlettől vezérelve tagja lettem. Úgy vélem, hogy a babérjainkon való üldögélésnek vége szakadt a korábbi sikerek megfakulásának köszönhetően. Egyáltalán nem vagyok meglepve, hisz a 25. boss veresége és néhány kisebb minibos győzelmen kívül nem nagyon mutatott fel más érdemleges dolgot a dicső player közösség, melynek magam is oszlopos, még sem túl aktív tagja vagyok. Ellenben ha a szükség úgy hozza, felajánlom magam és társaim erejét érjen az más szemében bármennyit is.
Az elhintett információk szerint a 17. szint lakossága, vagy annak egy bizonyos része még „életben” van valahol, ám ki tudja meddig? Ugyanis nem szabadlábon védekeznek a koboldok ellen, hanem fogságban tengetik napjaikat. Arról nincs fogalmam, hogy mások hogy vélekednek erről, nekem ez csupán egy többféleképpen kihasználható opció, nem több. Érzelmeket nem vinnék bele, mert nem igazán van mit, engem teljesen más motivál, amit én tudok és ezzel be is fejezem a szükséges beavatottak listáját. A szervező, akiből a név alapján annyi potenciált nézek kis a vezetéshez, mint egy homokozóban játszadozó, túlkoros gyermekből, nem tudok semmit, mégis van benne valami érdekes. Ez nem tántorít el semmitől, jelentéktelen a szerep, amit magára vállal és próbál neki megfelelni. A „hívásra” bizonyára épp elegen jelentkeztünk ahhoz, hogy kellő magabiztosságot adjon mindenkinek az elkövetkezendő csatára. Azonban mind tudjuk, hogy semmi sincs kőbe vésve, még a csata sem. Az információ kevés, a terület nem egészen feltérképezett, az ellenfél száma nem ismert, ahogy a foglyoké sem. Röviden: feltüzelve ugrunk bele ismeretlen veszélyekbe, amire nyilván mindenki felkészült, nem csak jómagam….. valamihez mégis ért a vezetőnk. Az is meglehet, hogy visszatart ilyen-olyan morzsákat, amiket később kíván velünk megosztani.
Eszem pár falatot kedvenc vendéglőmben, mielőtt megjelenek a főtéren a megbeszélt időre, ahol körülbelül annyian jelentek meg, amennyire számítottam. kíváncsian várom, hogy mi sül ki ebből….

by **Sinon** Csüt. Júl. 21 2016, 17:10

Határidő: 7.28
Résztvevők: Moonsoul, Yue, Rikomono, Miiyako, Akito

Egyes csapat: Moonsoul, Rikomono és további 11 játékos tart veletek (köztük Chan-chan is)
Kettes csapat: Yue, Miiyako, Akito, Florence(játékos NJK), és még további 13 játékos tart veletek.

A 17. szint visszafoglalásának kísérlete.
Egy szép kis tömeg gyűlt össze az első szint teleport kapuja előtt. Kis és nagy szintű játékosok egyaránt jelen vannak. Egy csinos kalapos nő Florence(kép az első posztban) közvetlenül a kapu előtt áll, és várakozik, az érkezőket csoportokra ossza.
- Köszönöm, hogy eljöttetek. Nagy nap ez a mai. Eljött az idő, hogy visszaszerezzük a területeinket a koboldoktól, és a 17. szint csak a kezdet! A terv a következő. A kapun túl, egy sűrű erdő vár ránk. A koboldok buta lények, és a hírszerzőnk szerint kevés őr járőrözik az erdőben. Két csapatra bomolva közelítjük meg Koboldgrád épülő falait. Az egyes csapat egyenesen a vezetőt Frud-ot fogja megkeresni, és végez vele. A második csapat az első csapat hátát fogja védeni, ha valami baj sülne el, és ők fogják megakadályozni azt, hogy Frud-hoz érkezzen a segítség. Tehát likvidálja a közelben járőröző egységeket, úgy, hogy azok ne menekülhessenek el. Ha az első csapat végzett a kobold vezetővel, bomlik a morál, és vezető híján lázongások törnek ki, és amíg a koboldok egymással vannak elfoglalva meghúzzuk magunkat valahol, és amikor a legsebezhetőbbek egyszerűen rájuk gyújtjuk a várost. A faházak gyorsan lángra kapnak, és a megtépázott túlélő sereg könnyű célpont lesz. - a tömeg egy része éjjenez. Egy része talán nem ért egyet, de a nő nem vár, nincs idő várni.
- Utánam emberek. - és már át is lépett a kapun. A játékosok egymás után libasorban lépnek át a kapun.

A túloldalon ahogyan azt néhányan sejthettétek valóban korom sötét van. Csupán a hold fénye jelent számotokra egy kis segítséget. Szerencsére teliholdas éjszaka vár rátok.
Egy romos faluba érkeztek, a házakat a földdel tették egyenlővé a koboldok, félelmetes a csend. Nem olyan messze a kaputól láthattok egy hatalmas szobrot ami egy Bud nevű koboldot(<= link) formáz meg. Hősi emlékmű..
- Jól van emberek. Ez már fél siker. Folytassuk a tervek szerint. Kettes osztag kövessen! - int a nő, és elindul dél felé. Értelem szerűen az Egyes osztag északról támad.

Feladat: Megérkeztek a szintre sikeresen, és a csoportotoknak megfelelő indultok el. Nyugodtan lehet szocializálódni, kövi körben várhatóan eksön is lesz.

Térkép:

by **Moonsoul** Szomb. Júl. 23 2016, 23:42

A csapat nőtt és nőtt, akár a duzzadó folyó, néha egyenesen megrettent, ahogy rájuk nézett és igyekezett minél távolabbra kerülni a furcsán kinéző egyedektől. "Hát ilyen egy MMO játék?", gondolta magában félve, és kezeit morzsolgatva igyekezett nyugalmat erőltetni magára. "Ilyen a mai fiatalság?"
Megtalált mindent szinte, amit csak keresett. Itt volt a láthatóan nagyképű, magabiztosságtól duzzadó fajta, a félénk, bátortalan kicsi, a másokat megvető pillantással méltató, és még sorolhatnánk. Kissé úgy érezte magát, mintha csak egy iskolai osztály kirándulására tévedt volna, s ez már-már a bátorságát is elvette attól, hogy részt vegyen az akcióban, de végül gondolatban a sarkával dobbantott egyet a földön. Itt most egy kislány élete a tét, és neki mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy megtalálhassa minél előbb. Ha ehhez egy csapat középiskolás korú gyerekkel kell képzeletbeli lényeket ölnie, akkor megteszi.
Gondolataiból szinte kirázta a hang, ami felcsattant legelöl. Kizárta az őt körülvevő tömeget és minden idegszálával a lányra figyelt. Első látásra a legszimpatikusabb talán, teljesen normális, érett, fiatal hölgynek tűnik, jó vezetőnek, ám a terv maga ismét arra késztette, hogy nagyot nyeljen és elbizonytalanodjon egy pillanatra. Ez csupán egy játék... miért kell ennyire komolyan venni?
Mivel az életük a tét. Mivel ha itt meghalnak, a kinti testük olyan károsodást szenved, ami leállítja a szívüket, emlékeztette magát, és átkozta a bolond fejét, hogy nem nézett utána, ez vajon tényleg így van-e, avagy sem. Mikor elindult a játék, egy kicsit sem törődött vele, és Amerikában nem is volt annyira beszédtéma. Mindössze annyit tudott mindenki, hogy pár honfitársuk is itt rekedt, majd a többi a feledés homályába veszett. Japánba érkezvén pedig jobban foglalkoztatta, mit akar tőle Tanbo doktornő, mint a játék indulása után történt események.

Tekintetével az induló tömegben a macskafüles lányt kereste, de rá kellett jönnie - ez a viselet nem épp a legegyedibb errefelé, így ez a cselekvés végül áttolódott a portál átlépését követő időkre. Behunyta a szemét, mielőtt átlépte volna a határt, és nem hitte, hogy ez működne, de ahogy megtorpant utána, majd hasra esett, mert az őt követő belé rohant, kénytelen volt megcáfolni ezt a gondolatát. Ugyanis míg az előbb még fényes nappal volt, itt pont az ellentétét találta meg.
-Bocsánat... -hebegett azonnal, ahogy talpra állt. Az őt fellökő játékos, egy tüsihajú srác csak köpött egyet oldalra, valamit motyogott japánul, majd tovább állt.
Jó hír volt ám, hogy legalább a célszemélyre ráakadt. A Chancery nevű idomár már egy kisebb csoportosulás szélén álldogált és nézelődött körbe, majd ahogy meglátta őt, széles karlendítésekkel integetett.
-Egyes csapat? Akkor ide!
Amennyire a szerveződő tömeg engedte, gyors léptekkel közelítette meg őket. Az idomár végigmérte,
-Látom, megtaláltad.
mosolyodott el, majd mindkettejük figyelme Florence-re összpontosult. Emmy is bólintott, mikor utasítást kaptak a folytatásra, de hogy ez miként oldódjon meg, már nem tudta. Pár másodperc telt el így, és amennyiben semmi különösebb nem történt, ami kapcsolódna a dologhoz, Chancery vett egy mély levegőt, és igencsak nagy méretű macskájával előre lépett.
"Mint egy norvéd erdei macska. Vagy egy maine coon." gondolta félrebillentett fejjel Emmy, miközben Chancery mosolyogva buzdította a kis csapatukat, miszerint ez esetben ők is induljanak, majd betájolta az északi irányt és elindult. Szorosan ment a nyomába, nem akart lemaradni, túlságosan félt és rettegett attól, ami vár rájuk, kardját is szorosan maga mellett tartva figyelt minden rezdülésre.
Nem tudja, el fogja-e hinni valaha is, hogy egy ilyen... "háborúban" vett részt.

by **Rikomono** Kedd Júl. 26 2016, 16:24

Bla bla bla... Az önjelölt vezetőnk makogása a legkevésbé sem érdekelt, nekem nem kellett buzdítás, se utasítás, semmi ilyesmi. Lényegtelen volt a stratégia, én abban a csapatban leszek, amelyik a kobold vezért cserkészi be, és innentől kezdve számomra teljesen irreleváns volt, hogy mi lesz a többiek szerepe. Élnek vagy halnak, nem számított. A gyengék elhullanak, az erősek megmaradnak, ez a törvény ebben a világban is érvényes volt, és számomra a saját túlélésem volt a lényeg, nem a többi játékosé. Ahogy körbenéztem, nagyjából el is tudtam dönteni, kik azok, akik túlélhetnek egy esetleg balul sikerült támadást. A tekintetükön látszott, hogy ki a tapasztalt és magabiztos harcos, és ki az, aki csak arra lesz jó, hogy időt nyerjen nekünk a halálával.
A nő még be se fejezte a kis lelkesítő beszédét, én már talpra álltam és elindultam a teleport kapu felé. Az elsők között léptem át, teljes harci díszben, bármire készen. Jártasságom segítségével a sűrű, sötét erdőben is egészen jól tudtam tájékozódni, ehhez még a telihold se kellett volna, de így, annak a fénye mellett mindent tisztán láttam, amit kellett. Például a szobrot is, amit azzal a lendülettel le is köptem. A csapat máris kettévált, az önjelölt vezető a semmirekellőket vitte el hátvédnek, de így ránézésre az én csapatomban is voltak hullajelöltek. Fasza. Gyorsan az élre törtem, még ha ehhez odébb is kellett löknöm egy albínó külsejű nőt, aki útban volt.
- Egy dolog! A kobold vezér az enyém, nem érdemes az utamba kerülni! - szögeztem le a tucatnyi harcos előtt. Nem érdekelt az esetleges háborgás, az egyet nem értés, akinek nem tetszik, nyugodtan megpróbálhat kihívni, és majd meglátjuk, melyikünk az erősebb kutya.

by **Yue** Kedd Júl. 26 2016, 21:49

Sokkal többen, ismétlem.: SOKKAL többen jöttek el mint az gondoltam. Azt hittem max "jó" esetben leszünk 20-an. Nem szeretem a tömeget, szóval kellemetlen csalódás volt, már a van ilyen kifejezés, de ha nincs akkor mostantól van. ˘^˘
Yua égett a vágytól, hogy harcolhasson anélkül, hogy valaki megszólná, hogy miért öli meg x-et.
Egy szalmakalapos nő várt mindenkit a kapuban és csoportokat csinált, pontosabban kettőt.
Florence elkezdte mondani a tervet.
~Fogja már be a száját! Idegesítő ez a terv!
~Miért?
~Mikor szoktam ÉN bármilyen tervet is követni? Az más tészta amikor Te kitalálsz valamit, de ez olyan mintha parancsolgatna, NEKEM!
~Hosszú egy küldetésnek nézünk elébe... ^-^'
~ Hm! ˘^˘
Sokan éljeneztek a terv hallatán, Én inkább maradtam néma üzemmódban.
Florence kiadta az utasítást, libasorban lépte át mindenki a kaput.
Majdnem taknyoltam egy nagyot a koromsötéttől, szerencsére a drága pixel(?) hold világított mint egy gagyi lámpa, szóval nem volt teljes sötétség.
~Kellett volna hoznunk gyertyát.
Hamar megérkeztünk egy faluhoz, megjegyzem, nem nézett ki túlzottan falunak a drága koboldok miatt.
Sajnos nem messze áll egy "hősi" szobor egy ronda koboldról. Biztos tükörbe nézett és megkövült.
~Anyádnak parancsolgass!!!! >o<
-Igenis. -mondtam halkan és követtem Florence-t.
Ahogy tudtam, megnéztem milyen emberkékkel kerültem össze. Ha nem tévedek akkor van egy vörös hajú fiú(?) és egy sötét hajú lány, vagy fekete vagy barna, de inkább az utóbbi.
Ahogy lenni szokott, van olyan akitől megkérdezné az ember, hogy miért jött el.
Korom sötét, ebben az egyben biztos voltam.
Örültem, hogy nem voltam egyedül. Meg van az a bizonyos érzés ha több emberrel vagyok veszélyes helyzetben, hogy több esély van, hogy ás valakit fognak megölni, persze nem hagynám, de valamiért kicsit nyugtató, hogy nem biztos, hogy velem kezdenék. Mondjuk nekem Yua az életbiztosításom, úgyhogy amíg nem adja be a felmondását, addig biztos életben jutok ki bármilyen veszélyes helyzetből ahova kerülök.
~Nem lenne biztonságosabb ha cserélnénk? Ugyanolyan biztos vagyok magamban sötétben, még ha nem is nagyon látok, viszont Te alapból félsz valamennyire a sötétben. -kérdezte komoly hangon.
~Még... nem... majd akkor ha baj történne, és 100%, hogy meghalnék.
~Vagyis rám van bízva mikor és legyek éber.
~Ha megfelel neked...
~Jobban örülnék ha most cserélnénk, de ha ezt kívánod, akkor legyen így.
~Köszönöm, Yua.

by **Miiyako** Csüt. Júl. 28 2016, 22:44

Mikor odaértem, már egy egész nagy tömeg gyűlt össze. Hát igen, nem szokásom sietni. Voltak ott mindenfélék, alacsony szintűek, magasabbak, közel és távol harcosok. Ahogy körbenéztem, elöl a kapunál egy gyönyörű mégis aranyos nő állt. Elég határozottnak tűnt, ahhoz képest, milyen fiatalnak látszott. Egész szimpatikus.. Engem a második csoportba osztott be, így csak vállat vonva leültem a földre és vártam. Mikor végre megszólalt és elmondta a tudnivalókat, felálltam. Itt még világos volt, majd átmentünk a kapun. Nyitott szemmel, nem törődve az egésszel léptem át az átjárót. A túloldalra érve meglepve tapasztaltam, hogy az orromig se látok olyan sötét van. A főnök újra elkezdett magyarázni, majd mikor kijelentette, hogy a második csoport vele megy, megindultam.

by **Akito** Pént. Júl. 29 2016, 00:33

Sokkalta többen gyűltünk össze itt, mint azt vártam. Sejtettem, hogy a felhívás megmozgat pár embert, de nem ennyit. Az utóbbi időben ugyanis az látszott, hogy mindenki nagyívben tesz arra, hogy a koboldok kezébe került jó pár szint. Az azért elmond valamit, hogy senkit nem látok azok közül, akik részt vettek a legutóbbi bossharcon…. a kishalak nekik nem halak.
Túlontúl soká nem várat az önjelölt vezérünk. Amint a létszám eléri a számára elégségesnek mondhatót, megkezdi a tervezést, pontosabban felvázolja azt, amit ő már előre kigondolt, vagy tán a hasára, ütött és ez lett belőle? Könnyen meglehet, mindenesetre némi logika van benne, vagyis lenne benne, ám találomra elosztani a jelenlévőket két külön feladattal rendelkező csapatra?
Bár nem értek teljesen egyet az elhangzottakkal, nem teszem szóvá, és a hiányosságokat sem említem, amik szinte ordítanak. Nem ismerem a lányt, sem a képességeit, ez az egyik ok. Talán olyan képességgel bír, mellyel képes felmérni a mi erőnket és ez könnyíti meg számára a csapatfelosztást. E képesség, vagy megbízható információk hiányában botorság lenne csapatot verbuválni miniboss ellen. Csupa alacsonyszintű player is lehet a boss irtó csapatban az utóbbi rendszer eredményeként. Teljesen mindegy, nem tervezem a parancsokat a végtelenségig követni. amint számomra nem megfelelően alakulnak a dolgok, kénytelen leszek önállósítani magam és a tettek mezeére lépni. Nem kívánom szerencsétlen lánynak, hogy felsüljön, de hogy engem nem ránt magával abban az esetben, az teljesen biztos. A terv többi része könnyűszerrel kivitelezhető.
A kapun átjutva kell pár másodperc, mire szemem hozzászokik a sötétséghez, ahol egyetlen fényforrásunk a hold fénye reméljük elegendőnek bizonyul. körülnézve látom, hogy egy romos faluban vagyunk, kobold sehol. Amennyiben nem hívjuk fel magunkra a figyelmet a meglepetés ereje velünk lehet.
A művelet megkezdődik, irány dél, hogy ontsunk egy kis koboldvért.

by **Sinon** Hétf. Aug. 01 2016, 22:45

Egyes osztag: Moonsoul, Rikomono
Elhagyjátok a várost, és békésen meneteltek a sötét erdőben. Nektek szerencsétek van ugyanis az erdő fái nem takarják el teljesen a holdat így félhomályban teszitek meg az út közel felét. A fák egy részét kiirtották a koboldok, bizonyára ahhoz a kobold erődvároshoz használják fel amiről már pletykálnak más szinteken, és amiről Florence besúgója is hozott információt. Azonban a szerencsétek hamar elpártol tőletek, ugyanis eldördül egy robbanásszerű hang és mindent beborít a füst. A játékosok egy része pánikba esik, másik része már tapasztaltabb és a fegyveréhez nyúl.
- Mi a... - törés hangokat hallhattok, és nyögésszerű hangokat. Akinek van látás jártassága, az koboldokat láthat. Különös köpönyeget viselő koboldokat... Na meg persze az is aki megpróbál kirohanni a füstből.

Kettes osztag: Akito, Yue, Miiyako
Ahogyan elhagytátok a városka romjait, máris az erdőben találjátok magatokat. Sötétebb van mint korábban ugyanis a fák lombjai eltakarják a holdat. Néhány játékos gyertya kristályt ragad, ennek segítségével tudtok tájékozódni. Amint kialszik valakié egy másik villan a helyébe. A játékosok többsége némán menetel a sötétségben. Már hosszú percek óta gyalogoltok mire belebotlotok az első kobold csapatba.
Kis piros szemek villannak elő a sötétből, Kobold Őrszemek találtak rátok, és nem tűnnek túl barátságosnak. Fegyvert tartanak felétek és fenyegető mozdulatokkal lassan közelednek felétek.
- Vissza kutyák. A fákon a helyetek! - kiált előre egy hang hátulról, egyértelműen egy koboldé azonban, a hang tulajdonosa még nem fedte fel magát.
- Körbevettek! - kiált fel egy fiú a csapatból. És valóban, minden irányból aprócska vörös szempárok villannak ki a sötét éjszakából. Kobold őrszemek mindenhol..
- Vesszenek a koboldok! - kiált utána egy másik és néhányan már fegyvert is ragadtak és elkezdték kaszabolni a támadókat.

A harci körökben elég, ha 100 szóhoz tartjátok magatokat, nem harci körökben azonban kérlek tartsátok magatokat a 250 szavas reagminimumhoz.
Normál esetben tartani kellene a harci sorrendet azonban, most még mindenki szabadon írhat, és a lentebb feltüntetett szorzó száma szerinti mennyiségű kobolddal végezhet a reagjának végéig, minusz a pihikörök.

??? db Kobold őrszem
45x Akito (Sebzés: 9, Pet sebzés 106, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
14x Yue/Yua (Sebzés: 24, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
1x Miiyako (Sebzés: 2, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)

Akito (44. szint): 200/200 HP, 60 páncél, 150/150 CSP
Yue/Yua (20. szint): 65/65 HP, 10 páncél, 100/100 CSP
Miiyako (1. szint): 20/20 HP, 2 páncél, 15/15 CSP

CSP segítség azoknak akiknek kell:

Következő kör: 08.08

by **Sinon** Hétf. Aug. 01 2016, 22:49

Térkép:

by **Yue** Kedd Aug. 02 2016, 20:01

Elhagytuk a város romjait. A még koromsötétebb erdőben mint eddig volt, szinte világításnak megfelelően volt látható magamnak a bőröm a fehérségétől, persze egyszer minden véget ér, sokan gyertya kristály(oka)t használtak, ami persze nekünk nem volt, igazából semmilyen kristályunk. Látva, hogy még gyertyának is lehet használni egy kristályt, azt hiszem ha túléljük, vagyis élem akkor elmegyek venni párat.
Az olykor kialvó gyertya kristályoktól és teljes sötétségtől nem a fejem belseje jutott eszembe, hanem a Halloween, csak hát sajnos most nem cukorkát hanem lesben álló koboldokat kapnak a gyerkőcök, esetünkben Mi. Kis piros kobold szemek villannak fel a sötétségben, ami mellesleg azért előny valamennyire, mert így ha csak nem csukott szemmel akarnak harcolni akkor meg lehet viszonylag könnyen mondani, hogy hol vannak. Ha látni nem is, de hallani biztos lehetett, hogy fegyvert rántottak, de ami még ennél jobb, mert mindig van valami "jobb", hogy körbevettek Minket.
Valaki, egy fiú kiáltott, hogy vesszenek a koboldok, utána ismételve pár ember szintén mondja, majd páran fegyvert ragadtak és elkezdték támadni a koboldokat.
~Yue, csere, MOST!
Meg sem várva a válaszomat cseréltünk. Rábíztam, hogy mikor legyen, és megmondom őszintén, remegő térdekkel nehéz lett volna egyet is legyőzni, szóval ment a szokásos. Az ártatlan zöld indikátor véres vörösre váltott, a remegő térdek nem remegtek, az ártatlan bárányból farkas lett.
-Okké. -mondta, közben előkereste a kését és simán agyonszúrt egy koboldot, mintha csak egy plüsst szúrt volna le, teljes nyugalommal, nem mellesleg nagyon menőn, majd egy kobold felé kezdett futni és a konyhakéssel úgy vágta el a nyakát mint egy darab véres húsnak, de nem úszta meg teljesen, nem adta fel harc nélkül a kobold, előtte még meg sikerült kicsit megsebesítenie.
-Ch! Átkozott! -mondta az éppen akkor elpixelesedő koboldnak a szokásos gyilkos pillantásával.
~Gomennasai, Yue... Nem akartam, hogy akár egy karcolást is szerezzen a tested. -kért bocsánatot miközben intézett el még egy koboldot.
~Ne kérj bocsánatot, csak Neked köszönhetek mindent, egy kis karcolás nem fog megártani, sőt, nem is ártana ha Én szereznék, és nem Te.
~Buta...
Koboldok hátán koboldok.
~Mégis mennyi van Ezekből?!
Erőlködnie kellett, de sikerült egész sokat legyőznie. Átlagban gyengék, csak így egyben erősek.

by **Moonsoul** Szomb. Aug. 06 2016, 22:27

Nem mindenki kedves, akinek macskafülei vannak. Nem szólt semmit, mikor kis híján fellöktél, és a másik lányba kellett kapaszkodnia, ha nem akarta a földön végezni, csupán vörös szemeivel mérte végig hátulról a távolodó alakot. Beszéde, mozdulatai, viselkedése mind arra vallott, olyan típusú lányról van szó, akire nem figyeltek a szülei eléggé. Aki mindent megkapott az életben, csak azt nem, ami a legfontosabb. Magában csóválta fejét csupán, és bocsánatkérő mosollyal ismét visszaszerezte egyensúlyát, innentől még jobban odafigyelve a környezetére. Nem akarta, hogy még egyszer fellökjék, és esetleg egy tócsában végezze.
Óvatosan lépkedett előre. Nem tudta, mennyire kellene itt lopakodni, de megtett minden tőle telhetőt, hogy ne ő legyen a csapatban a leghangosabb. Érezte szíve dobogását a torkában, bár nem tudta pontosan, ez vajon csak fantom-érzés, vagy valóban így van-e. Még csak kevés ideje van itt, de máris lenyűgözte ez a világ, mennyire egyedi, de mégis milyen valós. Vajon azok, akik már évek óta itt élnek, mit érezhetnek? Megváltozott bármi is az érzékszerveik tekintetében. Kíváncsian nézett körbe, és amikor Chancery-re esett a pillantása, megrettent és kissé elhúzódott tőle, hirtelen levegőt sem kapott. Megijedt a lány szemeitől, amik szinte teljesen elvesztették már a színűket. Mi lehet ez? Mi történt vele? Talán megvakul a sötétben?
Farkasvakság, igen, csakis ez lehet. De.. az nem csak szürkületben jön elő?
Gondolataiból a hang, majd a füst zökkenti ki, és ahogy az idomár oldalra lendített karja hirtelen megállítja. A macska az idomárja mellé szökkent és annak lábai előtt, megfeszített izmokkal lesett előre, akárcsak mindenki más. Volt, aki a fejét forgatta, olyan is, aki elkezdett rohanni hátra vagy oldalra. Emmy a másik cicafüles lányt kereste, de nem látta sehol. Ennyire előre rohant volna?
-Koboldok.
-Eeh...? Tényleg? Vagyis, tényleg vannak?
Megpróbált arra nézni, amerre átmeneti társa is, de nem látott semmit a sűrű füstben, Chan karja pedig még mindig nem engedték előre. A szemei mintha követtek volna valamilyen mozgást, tehát lát... nagyon is jól.
-Honnan veszed...? -húzta össze a szemöldökét kérdőn, mire amaz elmosolyodott.
-Látás jártasság. A következő szinteden te is megveheted az elsőt, majd elmagyarázom később. -legyintett és végre leeresztette a karját. Emmy úgy érezte, mintha béklyókból engedték volna végre szabadon, de hiába nézett körbe, nem látott semmit. Jobbnak látta, ha megáll itt, ahol van, és hagyja, hogy sodorja az ár, sokat úgysem tud tenni. Nem mer előre rohanni, marad a többséggel.
Egységben az erő, talán.

by **Miiyako** Kedd Aug. 09 2016, 16:38

Sötétség. Mindenhol csak a feketeséget lehetett volna látni, ha nincsenek a gyertya kristályok. Igazából én ilyen kristályról nem is hallottam ittlétem során.
Nah, ilyet majd nekem is kell szereznem! - gondolkoztam.
Igazából nem tudom, hogy miért világítunk, hisz csak gyorsabban megtalálnak... Az egyetlen társunk a néma csend. Senki nem szól semmit, hallgatjuk az erdő és egymás zajait. Hallgatjuk, mikor is jönnek azok a kis... koboldok. Mindenki fülel, meghallottak-e, illetve megláttak-e ezek. Nagy elmélkedésemből az rázott fel, hogy valaki felkiáltott.
- Mi történt? - súgtam oda a mellettem állónak, aki ideges arccal kémlelt szét.
- Itt vannak.. - mondta
- Mi?
Mikor körbenéztem meglepetten állapítottam meg, hogy ezek bizony ránk találtak. Nagy vörös szemek meredtek ránk a sűrűből. Csalódottan ismertem be, hogy körbevettek minket. Egy újabb kiáltás hallatszott és megkezdődött a harc. A semmiből az egyig kobold rám ugrott, de gyors felfogásomnak hála egyből le is löktem magamról. Gyorsan felálltam és védekező pozíciót vettem fel. Fel is pattant és meg is támadott a kis.... Épphogy csak ki tudtam védeni az ütéseket, de kitartottam.Néhányan néha besegítettek, de őket is gyorsan letámadták a koboldok, így egyedül maradtam mindig.

by **Rikomono** Szer. Aug. 10 2016, 14:10

Semmi háborgás, semmi ellenkezés, még a csaj se mukkant meg, akit odébb taszítottam. Itt mindenki ilyen halvérű, gyáva kukac? Én vagyok az egyetlen, akinek vannak ambíciói? Csalódást keltő dolog, nem szoktam meg, hogy mindenki csendben tűri a hasonló megmozdulásaimat, és ez így eléggé unalmas is volt. Egy kis rivalizálás sosem ártott, de akkor ebből maximum annyi lesz, hogy egymagam lenyomom a főnököt, a többi meg berosálva skubizza, vagy nem tudom. Egy grimasz, majd felsóhajtottam, és törtem az utat a fák között a többiektől függetlenül. Nem mentem túl gyorsan, mert nem elszakadni akartam, azért magam mögött akartam tudni a pár tucat ember félelemkeltő hatását. Ha egyedül lennék, akkor biztos baromi bátrak lennének a koboldok is, elvégre mit ér egy gyenge lány egy hadosztály ellen? És tényleg nem sokat még úgy sem, hogy én azért táposcsibe vagyok. Nem is a sokasággal akartam hadakozni, hanem azzal az eggyel, amelyik a többinek parancsol.
- Koboldok! Mindenki fegyverbe! - kiáltottam fel, amint a füstön keresztül feltűntek az első árnyak. Merthogy ez a kurva füst itt volt, és elég volt hátrasandítanom, hogy lássam, mennyire felkészületlen a banda. Mi a faszt vártak, akik pánikba estek? Harcoltak már egyáltalán mobok ellen valaha? Nagyon gáz volt. És különben is, nem a másik csapat feladata lenne lefülelni az ilyen csapdákat, hogy zavartalanul behatolhassunk a városba?
- Ti kövessetek! Kitörünk! - intettem a másik cicafüles csaj, meg a körülötte lévők felé, ő még relatíve értelmesebbnek tűnt. Amíg a barmok feltartják ezeket a koboldokat, egy kis csapattal simán megindulhatunk a város felé, a káoszt látva amúgy se lenne semmi haszna a sok embernek. Megkerestem, merre lehet a legkönnyebben kijönni a füstből, és elindultam arra, készen állva rá, hogy az összes utamba kerülő kobold görcsöt levágjam.

by **Akito** Kedd Aug. 16 2016, 19:02

A kaput átlépve nem húzzuk sokáig az időt, egyből elindul a két csapat a maga célja felé, ami érthető, hiszen egyelőre nálunk van az előny a mit sem sejtő koboldok ellen. Tehát a két csapat különvált, amit továbbra sem teljesen jó ötletnek, mármint ebben a felállásban nem, de egyelőre tartom magam a korábban megbeszéltekhez. Az erdőt elérve már alig látunk az orrunkig, így némely player társam gyertya kristályokhoz nyúl, melyet botor tettnek vélnék, ha nem pont az lenne a cél, hogy magunkra vonjuk a koboldok figyelmét, elterelve azt a kivégzőosztagunkról. Gyúlnak a kristályok egymás után, menetelünk míg el nem érkezik a várva várt pillanat. Az egyik fél belesétált a csapdába. Hogy pontosan melyik, azt még nem lehet tudni. Ahogy ők a miénkbe, ugyanúgy belesétálhattunk mi is egy általuk kitervelt csapdába….
A koboldok körbevesznek minket alig pár másodperc alatt, ilyen-olyan oda nem illő trágár szavak kiáltása közben. Most kiderül mennyire válik be a vezérünk terve. Aktiválom képességem, hogy kardba zárjam hű társam erejét, majd ellazulva, nyugodtan szemlélem az eseményeket. Nem kívánom belevetni magam a sűrűjébe, csupán azokkal a koboldokkal végzek, melyek vannak oly merészek, hogy engem szemeljenek ki prédának. Az energiám megőrzését tartom szem előtt, nem teszek felesleges mozdulatot, egycsapással végzek ostobán nekem rontó, bűn ronda teremtményeket, egyetlen egyenes vágással veszem életüket.

Képi: Gear
kibelezett koboldok: rajtad áll mennyi támad Akito-ra, de max 20-a nyiffant ki Suspect

by **Sinon** Kedd Aug. 23 2016, 21:51

Kettes osztag: Akito, Miiyako, Yue
A koboldok csak jönnek és jönnek, azonban nem jelentenek különösebben kihívást, ugyanis hamar rájöhettek, hogy ők csak a legalja lehet az erre portyázó egységeknek, hiszen még a kisebb szintűek is könnyűszerrel legyőzik őket. Talán van közöttetek olyan akinek a név is ismerős, "Kobold őrszem". Igen ők olyanok akiket Illfang kazamatájában is láthattatok. A koboldok válogatás nélkül támadnak, azonban miután megtizedeltétek az egységeket visszavonulót fújtak.
- Ne hagyjátok őket meglógni. - kiált fel egy fiú a tömegből, majd berohan a fák közé - Riadót fognak fújni! - és már el is tűnik a zöldben.

De csak egy pillanatig ugyanis már repül is vissza közétek, majd szétnyílnak a fák és egy két és fél méter magas dög lép elő.
- Friss hús.. - A lény hasonlóan néz ki mint egy kobold azonban szőr borítja a testét, és kicsit túlméretezett, a feje fölött pedig a Marlow, Frud jobb keze név olvasható. Hatalmasat ordít a lény, és közétek lép.

Marlow, Frud jobb keze: Full HP, Full Páncél

Kép:

4x Akito (Sebzés: 9, Pet sebzés 106, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
1x Yue (Sebzés: 24, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
1x Miiyako (Sebzés: 2, támadáshoz 5 vagy afölé kell dobnia, spec. képességet nem használhat.)

Akito : 200/200 HP, 60 páncél, 150/150 CSP
Yue : 65/65 HP, 10 páncél, 100/100 CSP
Miiyako : 20/20 HP, 2 páncél, 15/15 CSP

A sorrend továbbra sem fontos, egyszerre rohamozzátok meg, 250 szó limit maradjon szerintem, a végén több jutalom lesz így. Rolling Eyes

Illetve nem csak a ti sebzésetek, hanem a maradék njk egységek sebzését is fogom számolni a harchoz.

Első csapat: Moonsoul, Rikomono,

A füst lassan oszlik csak fel, akik kitörnek a füstből hamar megláthatják a koboldokat. Azonban hamar rájöhettek, hogy ők nem a klasszikus koboldok, hiszen emberszerűbbek, és kabátot viselnek. Azt is megtudjátok miért. Az egyikük egy kristályt húz elő, majd felétek hajítja, és a kristály széttörésekor drámai hangot hallhattok. Razz

Azonban akadnak itt klasszikus, jól ismert kobold őrszemek is, akiknek már neki is támad a csapat egyik fele, és elég ügyesen igyekeznek feltartani őket.

Kristályíró kobold #1 Full HP
Kristályíró kobold #2 Full HP
Kobold őrszem ?? db Full HP

Kristályíró Kobold #1 Felkészül a támadásra
Kristályíró Kobold #2 Felkészül a védekezésre

5x Rikomono (Sebzés: 50 /kés, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességet nem használhat.)
1x Moonsoul (Sebzés: 9, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességet nem használhat.)

Rikomono (47. szint): 200/200 HP, 85 páncél, 245/245 CSP
Moonsoul (1. szint): 10/10 HP, 12 páncél, 10/10 CSP

Nektek sem kell sorrendet tartani, illetve a csapat fele támadja nálatok a Kristályírókat, a másik fele az őrszemeket tartja fel.

by **Moonsoul** Csüt. Szept. 01 2016, 22:29

Megrezzent, mikor meghallotta a másik lány ellenkezést nem tűrő hangját, s ismét azt a furcsa szót: koboldok! Kis, hosszú fülű, zöld lényeket képzelt maga elé, amiket mesekönyvekben vagy gyermeteg rajzfilmekben látott, agyának egy mély zuga egyszerűen képtelen volt felfogni, ezek az emberek miért félnek ennyire tőlük? Talán sok lúd disznót győz? Vagy csak teljesen belemerültek a játékba, és a maximálisat nyújtják, amit csak tudnak?
Lassan eloszlott a köd, annyira, hogy már ő is látta a másik cicafüles lány sziulettjét, és így tanúja lehetett annak, ahogy amaz feléjük int, és mint valami kapitány, parancsokat oszt felé. Chancery mellette bólintott, bár szájának egy pillanatnyi húzása megmutatta, hogy nem teljesen tetszik neki valami a felébredt szituációban. Emmy kérdőn nézett rá, de amaz egy pillantásra sem méltatta, csak intett egyet, és rohant előre. Nem tehetett mást: követte, mint az árnyék, két kézzel, szorosan fogva a kardot, mintha az élete múlna rajta.
-Még nem harcoltál, igaz?
-Hogy...? Harcolniii?
Nem akart hangoskodni, de a kérdés vége pánikszerűen csapott éles hangba. Szája elé kapta a kezét, még mielőtt Chan tette volna ugyanezt, és mereven előre nézve, hadarni kezdett. Emmy nem sokat értett belőle, de igyekezett felfogni a lényegét:
tehát harcolni fog. Életében először. Legjobb lesz, ha a rendszerre hagyatkozik most, ami annyit tesz, hogy amikor a kardja felfénylik, hagyja, hogy magától mozduljanak a karjai és vágják fel az ellenséget. Kérdőn a fegyverére nézett... tényleg harcolnia kell?
-Csak gyere utánunk! -mondta végül Chan és megigazította furcsán fénylő kesztyűjét. -Van healer, vagyis életerő-töltő képességem, de azért ne találjanak el.
Észre se vette, mikor ugrott előre a macska, aki máris az őrszemeket vette célba, míg az idomár az egyik nagyobb kobold felé kezdett rohanni, nyomában sorra lobbantak lángra a koboldok.
Emmy teljesen leblokkolt, és csak tartotta a kardot maga elé. Nem tudta, mit tegyen, és úgy érezte, meg se bír moccanni. Minden olyan gyors és érthetetlen lett a számára, úgy érezte, megroppan a rengeteg súly alatt, ami érte, mintha a világ már nem is létezne a számára.
Az agya teljesen kiürült, és pánikszerűen ismételgette magában:
Mi a fene történik itt?

by **Rikomono** Szer. Szept. 07 2016, 16:42

A görcs jó megfogalmazás volt ezekre az izékre. Konkrétan ilyen manókat még nem pipáltam, reméltem, hogy egyébként teljesen random húzzák elő a kristályaikat, mert ha van bennük rendszer, akkor még az is lehet, hogy bosszantóak lesznek Rolling Eyes

Az őrszemek kurvára nem érdekeltek, gyenge kis nyomorékok voltak, pont arra jók, hogy a tömeggel elhadakozzanak, míg én és egy pár másik ember átlépünk rajtuk, és megyünk tovább a kobold vezér irányába. Mivel az íródeákok összesen ketten voltak, és ez kobold léptékben annyi, minta egy se lenne belőlük, így igazából ők se kötöttek le. Az életképesebb csaj az ügyesen nyomta, és kábé pont úgy, ahogy én is, minden útjába kerülő koboldot lenyomott, de nem állt le feleslegesen hadakozni. A másik csaj, aki piócaként tapadt rá, mint valami dedós gyerek az anyukája szoknyájába, na rajta látszott, hogy inkább kávét kéne főznie ahelyett, hogy itt téblábol velünk. Mindegy, megvontam a vállam és nyomultam előre, az volt az egyetlen célom, hogy áttörjek. Az volt a sejtésem, hogy a firkálók oldalán kevesebb kobold van, mert ők ugye erősebbek, vagy mi, legalábbis minden logikus stratégiában a kevesebb az erősebbet jelent, meg azt, hogy kevesebben is képesek legalább ugyanannyi erőt képviselni, mint a tömeg. Na de nem ellenem! Elindultam az egyik irányába, félre löktem egy kissrácot, aki előttem botladozott, majd gondoltam lazán leszedálom a dráma kristályos hülyét. Na azért harcolni vele se álltam le, ha úgy tűnt, hogy egy huss alatt nem tudom elintézni, akkor csak félrerúgtam és kitörtem a gyűrűből, de ha le tudom csapni, akkor már lecsaptam, ha ott voltam Rolling Eyes

- Előre, előre, ne akadjatok meg! Az a céljuk, hogy lelassítsanak! - gondoltam én. Nálam tuti lassabbak voltak, szóval ja, ha áttörök, akkor integethetek nekik, a büdös életbe nem érnek utol és így meghiúsítom a tervüket. Néha egészen zseniális tudok lenni Rolling Eyes

50/kés sose volt a sebzésem, küldi kezdetén 54 volt, a kör kezdetén meg 60 Razz

by **Miiyako** Hétf. Szept. 26 2016, 18:20

Azt a büdös..! - káromkodtam magamban.
A fák közül egy újabb kobold tűnt elő, de ez nem az eddig látott átlagos koboldnak volt mondható, amiket még én is könnyűszerrel levertem. Ennek a neve Marlow volt. Sokkal nagyobb, szőrösebb és büdösebb volt, mint a többi. Kavarogtak a gondolataim. A legtöbb hozzám hasonló, alacsony szintű kis csicska annyira megrémült, hogy úgy rázkódtak, mint a nyárfalevél. A legrosszabb pedig az, hogy én is azon kaptam magam, hogy eszméletlenül remeg a térdem. Úgy éreztem menten összecsuklok, a lábaim nem akartak engedelmeskedni. A gondolat, hogy nekem is részt kell vennem ebben a harcban, hogy fenn áll a veszélye annak, hogy meg fogok halni... Megrémített.. Olyannyira, hogy, míg a többiek rohantak megtámadni ezt a.. ezt a szörnyeteget, addig én továbbra is ott álltam és lestem ki a fejemből. Vállak ütköztek nekem, olyan erővel, hogy majdnem hasra estem, de ez sem zökkentett ki. Aztán... Megszólalt a fejemben egy hang...
~Gyerünk! Menj már! Hiszen a fél életedet a játékok társaságában töltöttet!
De ez nem egy olyan játék! Itt nem a képernyőt kell néznem!
~Meg tudod csinálni!
Valahogy megtörtént a csoda és lassan elindultam. Egyre gyorsítottam a lépteimen, végül már rohantam, s emeltem a kardom, hogy lesújtsak.

by **Sinon** Pént. Szept. 30 2016, 13:12

Első csapat: Moonsoul és Rikomono

Moonsoul nem támadt, amit nem csak a társai de a koboldok is észrevettek, két Kobold őrszem közelít feléd, kezükben rövid tőrrel. Persze nem te vagy az egyetlen. Láthatsz másokat is akik visszakoznak. Chan-chan könnyűszerrel elbánik a gyenge kis őrszemekkel, és a társaitok nagy részének sem jelent különösebb gondot.

Rikomono kiszemelt célpontja az 1es kobold, akit könnyűszerrel meg is tud közelíteni, miután átverekedte magát a harcoló tömegen. Még csak meg sem kell erőltetnie magát, vagy igénybe vennie az akrobatikát hozzá.

Riko minden támadása sikerül, 600-at(?) sebzett és az első Kobold kristályíró elhalálozott.
Az erdőből újabb Őrszemek érkeztek az elhunyt társaik támogatására.
A Kristályíró kobold #2 felkészült a támadásra. Hatalmas füst tör elő az általa összetört kristályból, ami nagyban csökkenti a látási viszonyokat. (Látás jártassággal átlátható)
A játékosok egy részére kihat a kristály és csökkent a csapat morálja.

Kristályíró kobold #1 Meghalt - Rikomono által
Kristályíró kobold #2 Full HP
Kobold őrszem ?? db ?? HP

Kristályíró Kobold #2 Felkészül a támadásra

*javítottam 60-ra köszi, hogy szóltál xd*
5x Rikomono (Sebzés: 60 /kés, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességet nem használhat.)
1x Moonsoul (Sebzés: 9, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességet nem használhat.)

Rikomono (47. szint): 200/200 HP, 85 páncél, 197/245 CSP
Moonsoul (1. szint): 10/10 HP, 12 páncél, 10/10 CSP
*Amennyiben a Csp-t rosszul vontam le kéretik szólni xf*

Kettes csapat: Akito, Miiyako, Yue/Yua

A fenevad hatalmasat ordít, a társaitok egy része pánikba esik a szörny borzalmas állatias hangjának hallatán, majd a lény váratlanul beront a tömegbe, és megragad egy szerencsétlen játékost. A tehetetlen kisebb szintű kétségbeesetten segítségért kiált, és próbál szabadulni a szörnyeteg szorításából. A lény olyan hatalmas, hogy fél kézzel elég csak fognia a fiút, másik kezében viszont fegyverét a magasba emeli és lesújtani készül..

Marlow felkészül a támadásra.
Mawlow Full HP és -100 páncél (A páncél csík a felére csökkent)

Miiyako ugyan támadni készül, és be is talál vele, két páncélpontját szedi le Marlow-nak.
Hősies megmozdulásod láttán a többiek is felbátorodnak és hozzád hasonlóan még néhányan nekirontanak a fenevadnak, ezzel további 98 páncélját veszik a lénynek. Az élete ugyan még érintetlen, de úgy tűnik a morálnak jót tettél.

4x Akito (Sebzés: 9, Pet sebzés 106, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
1x Yue (Sebzés: 24, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
1x Miiyako (Sebzés: 2, támadáshoz 5 vagy afölé kell dobnia, spec. képességet nem használhat.)

Akito : 200/200 HP, 60 páncél, 150/150 CSP
Yue : 65/65 HP, 10 páncél, 100/100 CSP
Miiyako : 20/20 HP, 2 páncél, 14/15 CSP

//Miiyako következő körben kérlek dobj 6-os kockával a támadásodhoz. A Preview gomb megnyomásával érheted el a kockadobás funkciót, ha kicsit lentebb tekersz. :3 Ha kell help írj bátran, szívesen segítek. :3 //

by **Miiyako** Pént. Szept. 30 2016, 22:03

Különös, ahogy én nekirontottam a fenevadnak, hirtelen a többiek is rátaláltak a bátorságukra. Nem gondoltam, hogy én voltam aki "felélesztette" őket, de azért kicsit elmosolyodtam.
Gyerünk Miyako, ha másnak sikerül neked is fog! Nem azért jöttél, hogy meghalj!! - végig ez járt a fejemben, ez adott erőt, hogy folytassam.
Bár nem sebeztem sokat és csak a páncéljából szedtem le, de boldoggá tett, hogy itt vagyok. És igaz, nem gondoltam a halálra, de tudatában voltam, hogy, ha meg is halok, az nem hiába történik meg. Hisz azért küzdöttem én is, hogy kijussunk innen..
Viszont, most más volt a helyzet. Nem gondolkodtam, csak az volt a szemem előtt, hogy én most egy óriás kobolddal harcolok és, a tőlem telhető legnagyobb erőbedobással próbálom elérni, hogy megsebezzem. Elöntött az adrenalin, már, ha az van ebben a játékban, de ott volt az érzés bennem. Nem féltem, bármennyire megdöbbentő. Nem volt bennem félelem, csak az az érzés, mikor elkezdek futni. Az a leírhatatlan érzés. Össze-vissza próbáltam szúrni, vágni, de a legtöbb támadásom sajna nem sikerült. Aztán elegem lett, s a lehető legtöbb erőt és érzelmet akartam belesűríteni a következő támadásomba. Aztán meglátjuk sikerül-e...

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Frud a kobold

[Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold

Re: [Küldetés] Frud a kobold