[Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

by **Strea** Hétf. Feb. 17 2020, 13:21

Wellness, kobold kivitelben

Résztvevők: Eru, Chakna, Afton, Mirika
Körök átlagos határideje: 3-4 nap

Éppen a tizennegyedik szinten vagytok. Hogy miért, az rajtatok áll: lehet éppen felfedezőútra indultatok, lehet a helyi étkezdék egyikét kerestétek fel, amelyek Aincradban majdnem az egyedüliek, ahol koboldétel is kapható. De persze elképzelhető, hogy csak megfáradt tagjaitokat akarjátok az itteni fürdők egyikében áztatni, hiszen a szint híres üdülőövezet; rengeteg játékos jön ide pihenni. Rengeteg játékos és rengeteg kobold is: talán utánanéztetek már, de lehet újként hat, hogy ezen a szinten bizony kobold-ember barátság van; a faluban járkáló koboldoknak nem kell tartania attól, hogy bárki is elpixelezné őket. Yorick, a szint "királya" békét kötött az emberekkel a koboldinvázió végén és azóta is bölcsen és nyugalomban uralkodik a szinten. Talán éppen őt akartátok közelebbről is megnézni? Rossz hírem van, a mai nap valamiért nem fogad látogatókat...

Az első reagotokban írjátok le, miért vagytok a szinten és mi a benyomásotok a békés kobold lakosokkal teli helyről. Találkozhattok is, ha épp akartok, de egyáltalán nem kötelező.

Határidő: február 20., csütörtök délután (este már mesélnék)

by **Afton** Kedd Feb. 18 2020, 09:08

Afton nem is pihenni jött, elvégre túl sok kalandban még nem volt része, de tény, hogy ha már sikerült a sok farmolás és pár küldetés után elég magasra jutnia a szintlépésnél, akkor meg akarta nézni magának a környező fürdőket. Bónusz pont, ha sikerül onsent találnia. Igaz, hogy ő maga sosem követte annyira a japán kultúrát, mint legjobb barátnője, Sugar, de ha már a SAO-ban ragadt és az bizony hamisítatlanul japán játék, akkor valamennyire mindenképp meg akarta tapasztalni a japán életérzést.
Hogy zavarták volna, vagy meglepődött a koboldok láttán? Egyik sem. Aftonnak nem sűrűn szokása ismeretlenül belevágni bármibe is, és alaposan utána nézett az elmúlt évek eseményeinek. A koboldinvázió idején ő félrevonultan élt a biztonságos első szinten, hisz sem felszerelése, sem ereje nem engedte volna meg, hogy csatlakozzon a harcoló játékosokhoz, és csak azt követően döntötte el, hogy ideje lenne fejlődni és ki tudja, talán még a frontot is utolérheti egy nap.
Szép lenne. Hiányzik már neki Sugi. Szeretné tudni, mi lehet vele. Megvolt-e már az esküvő, esetleg bővült-e a család azóta. El tudja képzelni, hogy a lány naponta elmegy hozzá az ágyához és elmeséli neki az aznapi eseményeket. Pont, ahogy ő is naponta ír neki egy digitális levelet.
megáll az egyik fürdőhely előtt, kicsit félredönti a fejét, ahogy végigméri. Nem rossz, pont olyasmi, amit elképzelt. Ezt fogja megnézni. Egy koboldot előre enged az ajtónál illedelmesen, a kis lény mosolyogva, fejbólintással köszöni meg és belibben az ajtón. Afton mosolyogva követi és elkezdi olvasgatni a tábla leírását, hogy miként is kell viselkedni és mi mire való egy ilyen onsen-féle fürdőben. Nem akarja megsérteni a japán népet azzal, hogy tipikus nyugatiként csak berobban, akár egy elefánt és szétbarmol mindent.
Egyébiránt, a kobold-ember barátság kifejezetten tetszik neki, de nem igazán jut még eszébe, hogy emiatt felkeresse Yorickot. Őt most elsősorban a fürdő érdekli.

by **Eru** Kedd Feb. 18 2020, 19:59

- Wáoo wáoo wáóó harmadszor is!
Menyi enni való kobold! Gondolhatja Zita joggal mert megint lekeverek neki egy pofont. Talán ezért bolondnak néznek, de kit érdekel? A nagy szint ugrósomnak köszönhető, feljöttem ide. Igaz nem voltam egyébként se túl mesze. Utóbbi időben roham léptekel haladtam és ez tetszett. Bal kezem nézegettem és tudtam ez csak neki köszönhető. Milyen furcsa, tudom az igazi kezem meg van ám valahol még sem. Most lényegében csak egy program, amit akaratom befolyásol.
Nagy gondolkodásom közepette, amin egyébként csodálkozok is. A nagy agyalás nem okoz éktelen ricsajt ahogy fogaskerekeim járnak.
- Nyuuhh édeség!
Kiáltok fel és szaladok is az egyik utcai eladóhoz. Egy kobold ki a finomságokat árulja, engem nem izgat a hova tartozása egyébként. Az édeség most sokkal jobban leköt, mint faji kérdéseken agyaljak.
- Ohh abbol kérnék kettőt, és abból is szeretnék négyet!
Sorolom a kívánságaim amint fizetek már mancsom rá is tehetem a cukor csodákra. Kobold megfelelői édeségnek, a kíváncsiság bennem túl nagy volt. Nem tudtam volna kihagyni nem volt az az admin aki rá tudott volna venni ne kóstoljam meg.
- Hm lehet fürdeni sem ártana.
Tudatosul bennem és elindulok egy onsen felé továbbra is nagy vidámsággal. Már ha nem terítene el egy csapat korom béli kobold gyerek, akik épp fogócskáznak. A játékba engem is bevonnak, igy mind a négyen kacarászva kergetjük egymást. Kifúladásig azt hiszem, mert ők elterülnek levegő után kapkodva. Ekkor jut eszembe van néhány édeségem, amit együtt meg ehetnénk. Fel is kínálom nekik, amit hálásan elfogadnak, ekkor tudatosul bennem igazán semmiben sem mások, mint én.

by **Chakna** Szer. Feb. 19 2020, 10:35

Több szempontból is a legkedvesebb helyem volt a 14. szint. Az erdei séták, a város hangulata... Mind vonzott, hogy amikor kicsit gondolkodni, vagy kiengedni akartam, akkor ezt a szintet válasszam.
Éppen ezért követni is szoktam a híreket és az újdonságokat a szinttel kapcsolatban. Nem volt sem meglepő, sem bántó számomra az, hogy ezen a szinten a koboldok békében éltek az emberekkel. Sőt, a 19. szinten történt kalandom után kifejezetten üdítő, hogy más hasonló szint is van. Nem voltak ezek a programozott lények sem feltétlenül gonoszak, pláne ha az ember kiismerte, mire is programozták őket pontosan.
Ma nem erdei sétát szerettem volna tenni, csupán a városban bolyongtam, hallgattam mikről beszélnek, figyeltem az arcokat, színeket. Kifejezetten üdítő volt, ahogy néhány kisebb npc gyerek a kobolt kicsikkel játszott.
Na persze akadtak akiknek nem tetszett ez a kialakult rendszer, de a többiek hamar tudomására hozták az illetőknek, hogy nem kötelező itt lennie, ha nem tetszik.
Ezeket figyelve gondolkodtam. Valahogy újra és újra az ötlött eszembe, hogy hiba van abban, ahogy látom a világot. Hajlamos vagyok belecsúszni abba, hogy minden egyes szegletét a csapda részeként lássam, még ha egyébként semleges is arra nézve, milyen a játékban élni, pedig... Vannak olyan részei, amik egyáltalán nem tűnnek csapdának. Amik elviselhetővé tudják tenni az egyébként rettentő szomorú helyzetet.
Sétámnak - öntudatlanul is a megszokásnak megfelelően - a városka főterén álló padra leülve fejeztem be, kezemben egy bögre, történetesen a koboldoktól vásárolt teával. Igazi kihívás volt ez a főzet. Nem hasonlított semmilyen általam ismert teafajtához, de kifejezetten kellemes volt. Kicsit elszakadva a világrengető gondolatoktól azon morfondíroztam, vajon milyen füvekből főzték.

by **Mirika** Szer. Feb. 19 2020, 20:16

Nagyot nyújtóztam, miután ismét átléptem a városhatárt, majd egy mély meghajlással megköszöntem a fiúknak a segítséget, és búcsút vettem tőlük. Ideiglenes partiba verődtem ma, mivel ahhoz, hogy egyedül bolyongjak ezen a szinten, még kevés voltam, ugyanakkor nagyjából ezen a környéken kaptam a legkedvezőbb tapasztalatmennyiséget a legkevesebb energia befektetésével. Mint mindig, most se kellett túl sok időt eltöltenem a segítség keresésével, a három srác, akikhez elsőre odamentem, boldogan maguk közé fogadtak erre a néhány röpke órára. Sokat kérdezősködtek ugyan, de türelmesen válaszolgattam a leghülyébb kérdésekre is szörnyirtás közben, és hát elrepült az idő elég gyorsan. Egyedül Momo nem volt boldog, ő láthatóan kevesellte a figyelmet, amit kapott tőlem, most is nyújtogatta a nyakát a vállamra telepedve, hogy vakargassam meg kicsit a fejét, és közben olyan hízelgő csiripelést hallatott, amit minden macska megirigyelhetne.
Kimerültnek éreztem magam, de hezitáltam, hogy pihenjek le itt, vagy tartsak-e még ki egy kicsit, amíg visszaérek valami olyan településre, ahol jobban érzem magam. A koboldokról nem voltak jó emlékeim, nekem nem vette be úgy a gyomrom az itteni nagy haverságot, ami kialakult köztük meg az emberek között. Még ha cukik lettek volna, de ezek a lények alapvetően kifejezetten rusnyák, és a gasztronómiájukhoz sem volt semmi gusztusom. Hát még a társaságukhoz. Szóval akkor is kerültem őket, amikor megérkeztem ide, és most is inkább szerettem volna távol tartani magam minden olyan helytől a városban, ahol megfordultak. Már csak ezért is voltam gondban, mert nem tudtam, hogy van-e esetleg olyan fogadó vagy taverna itt, ami csak embereket vagy csak koboldokat szolgál ki. Valószínűnek tartottam, hogy nincs, és hát nem igazán volt kedvem ahhoz, hogy ilyen kis szerzetek hangoskodjanak a szomszéd asztalnál, miközben megpróbálok valami emberi ételt magamba tömni. Arról nem is beszélve, hogy Momo programja is esélyes, hogy ellenségként ismerné fel a koboldokat, és az sem hiányzott, hogy miatta legyen balhé. Erősen hajlottam hát arra, hogy inkább elvánszorgok a városközpontig és rábízom magam a teleportkapu jótékony hatására, de addig is legalább szétnézek kicsit a városban. Ennyi esélyt adtam neki.

by **Strea** Csüt. Feb. 20 2020, 22:18

Tehát amíg Mirika kerülni igyekszik a kobold lakosokat, Eru egyenesen leáll velük játszani. Közben Afton éppen az onsen szabályait böngészi, Chakna pedig gondolataiba mélyedve iszogatja teáját. A város különböző szegleteiben vagytok, és bár nem ti vagytok az egyedüli emberek errefelé, azért nem is nyüzsögnek olyan sokan se belőlük.
Kobold őrök szólítanak meg titeket. Elég hirtelen tűnnek fel, talán meg is ijesztenek, de ha közelebbről is megnézitek őket, észrevehetitek, hogy ilyesmi ruhában lévő npc-ket egészen biztos, hogy nem láttatok még a városban. Címerükön Yorick sziluettjét fedezhetitek fel - legalábbis akkor, ha kellően informáltak vagytok és tudjátok, hogyan is néz ki az itteni király.
- Üdvözöljük városunkban - köszöntenek és állnak mellétek két oldalról - Kérjük jöjjön velünk. Egy fontos ügyben minden, a szinten tartózkodó játékost a nagyterembe kell kísérnünk - mondják. Persze megsúgom, nem lennének ilyen kedvesek, ha az előző percekben bántottatok volna bárki közülük valót - viszont mivel nem tettétek, egyáltalán nem agresszívak veletek és ha együttműködtök, csöndesen vezetnek el Yorick király palotájába, ahol már nem kis tömeg várakozik.
Persze, ha együttműködtök.
De vajon miért terelik össze a játékosokat? Mi az a fontos ügy?
Annyit elárulok, hogy ha teleportkristállyal akarnátok kereket oldani, az egyetlen hely, ahova az item enged titeket teleportálni, az ez a város. A főtéren, kilépve a teleportkapuból pedig szintúgy belebotlotok őrökbe: kettesével masíroznak fel-alá; többen csak azok köré gyűlnek, akik erőszakkal akarnának szabadulni a helyzetből. Nos, mit tesztek, hogyan reagáltok?

Határidő: 02.24., hétfő délután

by **Afton** Szomb. Feb. 22 2020, 16:24

-Hmm?
Afton kérdő tekintettel fordult az őrök felé. A táblának már a végén járt, kicsit afelé fordulva el is olvasta még az utolsó mondatokat, miközben a két őr magyarázatát hallgatta. Kétfelé, általában, még nem esett nehezére figyelni; bár ez a tulajdonsága is mindig eltörpült Sugar mellett, aki általában minimum hatféle dolgot csinált egyszerre, miközben már a hetediken gondolkodott. Ejj, de hiányzik neki az a lány...
-Persze, semmi probléma. -egyenesedett ki végül, és sugárzó mosollyal fordult a koboldok felé. -Mehetünk, mutassák az utat.
Avagy Afton tipikusan a teljes együttműködés jegyében játszik. Nem igazán gyanakodik semmire, naivitása megkérdőjelezhetetlen ilyen téren. Egy ehhez hasonló szinten pedig, ahol két faj ennyire békésen el tud élni egymás mellett, nem találja teljesen meglepőnek a dolgot.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne fordulna meg a fejében pár különös forgatókönyv.
Mármint, valljuk be, ez az egész szituáció elég különös tud lenni. Miért terelnék össze.... pont a játékosokat? Csak a játékosokat. Persze lehet egy banálisan könnyű indokból is; talán valami küldetés kezdődött el, és később nyugodtan rányomhat a Nem-re, ha szeretne, de a küldetés általában tapasztalati pontot jelent (kivéve az a kalózos a térképpel, sose fogja elfelejteni), amivel közelebb kerülhet a frontvonalhoz. Szája enyhe mosolyra húzódik, mikor erre az eshetőségre gondol, és zsebre vágott kézzel követi az őröket.
Akár még azelőtt, akár már a nagyteremben, Afton, mikor körbenéz az összeterelt játékosok között, megismer egy hajzuhatagot. Ő alapvetően is inkább frizura alapján szokta megismerni az embereket, de ennek a játékosnak a hangját és a beszédstílusát is megismerné ezer közül. Sokszor hozza vele össze a Sors, mosolyogva, ha az őrök engedik, közelebb is megy hozzá.
-Hoi, Eru, Zita! -rikkantja el magát, és ha a lány felé néz, integet neki egyszer. -Üdítő ismerős arcot látni. Mi a helyzet?
Az, hogy nincs teljesen egyedül ebbe na szituációban, ad neki némi bátorságot és máris még pozitívabban áll a dologhoz - főleg, ha eddig nem állt volna amúgy is túl pozitívan.

by **Eru** Vas. Feb. 23 2020, 20:16

Ki fulladás után jól esik egy kis üdítő, vagy víz esetleg valami gyümölcslé. A koboldok édesége habár finom, nem hinném ital, amit ők szeretnek én is szeretném. Sima vizet húzok elő tarsolyomból és nagyokat kortyolok. Két kobold meg közelit közben. Nem fenyegetnek a közeledésükkel, lehet csak elhaladnak mellettem simán. Nem is foglalkoztam velük addig amig meg nem szólítottak. Nagyokat nyelve emelem számtól el a tömlőt és rájuk nézek.
-De hát én nem csináltam semmi rosszat kobold bácsik-Eltettem az itókám és végig mértem őket.
- Hát végül is jobb dolgom nincs, indulhatunk.
Közre fogtak az alakok, akik nem voltak sokall nagyobbak nálam. Kezem fejük fölé közelítve majd sajátom fölé méricskéltem a magaság különbséget. Alig láthatóan fintorgok, azt hiszem ők magasabbak, mint én. Ez rossz érzés, kár nem lehetek magasabb.
A nagy terembe kisérnek, tényleg nagy. Talán pontosan ez is a neve, ha nem akkor igy fogom hívni magamban. Körbe nézek, de magasságomból adódóan nem igen látok sok mindent a játékosok tömege miatt. Elő is kapok egy cukor rudacskát, piros és fehér csík fut végig rajta spirális alakban. Nulla ismerős révén nem számítottam ara valaki rám kiált.
-Víííííííí-Visitottam fel ijedtemben miközben nyalókám eldobtam.-Zita nyugi.....
A szó inkább nekem szolt, mint partneremnek, hiszen, ha belehetne pisilni lehet bajban lennék. Körbe fordulok ismét ki volt az a merész és tréfás kedvű, aki igy frászt hozta rám.
- Ni ni egy Afton!
Közelebb verekszik magát hozzám és én is hozzá, bár nem túl sok sikerrel.
- Igen igen őrülünk neki, látunk. - Közben kicsit mellé lépek és bele csípek jobb kezemmel a combjába finoman. -Ezt a nyalókámért. Egyébként nem tudod mi folyik itt? miután játszottam néhány kobold barátommal ide hoztak.

by **Chakna** Hétf. Feb. 24 2020, 00:31

Beletelik néhány másodpercbe, hogy rájöjjek: a felszólítás nekem szólt. Kiszakadva a gondolataim közül kérdőn mérem végig a két kis koboldot. Nem mozdulok, sőt semmiféle fenyegető dolgot nem teszek. Nem az ellenkezés a célom.
- Mi ez a fontos ügy? - kérdezem érdeklődve, de azért nyugodtan kortyolgatva a teámat tovább. Semmi kedvem hasonló helyzetbe keveredni, mint a 19 szinten... Még úgy se, ha most nincs senki, aki utánam jönne, hogy segítsen, vagy egyáltalán megtudja, mi van velem.
De azért elgondolkodom. Mi lehet az, ami miatt az egész szintet összecsődítik? És mi történik, ha nemet mondok, mert épp nem érek rá. A hazatéréskristályommal seperc alatt otthon leszek a céhházban, és nem igen tudnának megakadályozni benne... Van vajon tényleges választásom?
Talán ez a gondolat vezet oda, hogy ha nem válaszolnak, akkor továbbra se mozduljak, ha újra kérnek, akkor sem.
- Ne haragudjatok, de elég elfoglalt vagyok, ha változtatnom kell a napirendemen, akkor előbb tudnom kell, mit és mennyi ideig csinálok, hogy aszerint szervezhessem a többi dolgomat. - magyaráztam kifejezetten barátságosan ugyanakkor határozottan ebben az esetben.
Ekkora már ki kellett derülnie, hogy hogyan reagálnak a passzivitásra, illetve hogy a programjuk engedi-e, hogy ők adjanak információt arról a fontos ügyről.

Ha ennyi kérdezősködéstől és higgadt ellentmondástól agresszívak lettek, szimplán megpróbáltam a teleportkristályommal eltűnni. Aztán a teleportkapun keresztül. Aztán szimplán a városból rohanok ki az erdőbe, abban a reményben, hogy ott nyugtom lesz. Nem akartam olyan helyzetben részt venni, amibe belekényszerítenek. Ha akarnak valamit, akkor legalább mondják el mit, és hagyják rám, hogy szeretnék-e belekeveredni, vagy nem, köszönöm. Nem vállalok látatlanban olyasmit, amiről nem tudom, mekkora horderejű igazából. Elleszek én a szinten, amíg megoldja aki akarja.

Ha hajlandóak voltak békésen beszélni, és az derült ki, hogy nem válaszolhatnak ezekre a kérdésekre, akkor komolyan elgondolkodtam. És végül a kíváncsiságom felülkerekedett az aggályaimon, és úgy döntöttem, legalábbis meghallgatom, miről lenne szó.
Szóval felálltam a padról elkortyolva a teám maradékát, és kényelmes tempóban követem a koboldokat. Reméltem, hogy valami könnyen elintézhető, nem túl kellemetlen dologról van szó (bár azt nem bántam volna, ha kicsit veszélyes.)... vagy legalábbis, hogy mondhatom azt, hogy nm csinálom, lelpek.

by **Mirika** Hétf. Feb. 24 2020, 13:03

Nem mondhatnám, hogy repestem az örömtől, amikor koboldok gyűltek körém. Mármint... hát nem is tudom mennyire helytálló ezt a megfogalmazást használni két egyedre, de én úgy éreztem magam, mint akit körbevettek és nem akarnak továbbengedni. Tekintve, hogy nem tettem semmi rosszat, legalábbis tudomásom szerint, megfordult a fejemben, hogy esetleg most jött el a békés együttélés vége, és én jól megszívtam, rosszkor, rossz helyen tartózkodva. Egy ártatlan kézmozdulattal jeleztem Momónak, hogy fejezze be a lustálkodást, mert lehet, hogy szükségem lesz rá, aki egy ártatlan csiviteléssel felelt rá. Biztosan megérezte azt is, hogy feszültebb lettem.
- Muszáj? Nagyon fáradt vagyok, és én vagyok a legkevésbé alkalmas személy arra, hogy fontos ügyben segítsen :/ - kérdeztem vissza kissé nyűgösen, majd felsóhajtottam - Ne, ne is válaszoljatok, úgyis tudom, hogy muszáj - törődtem bele a végzetembe. Egyelőre nem volt rá okom, hogy ellenálljak, azzal amúgy is valószínűleg én húznám a rövidebbet. Ha valami turpisság van a dologban, sokkal okosabb megvárni, amíg mi, játékosok, egy helyre gyűlünk.
- Azért megmondhatnátok, hogy mi ez a fontos ügy. Csak hogy, tudjátok, lelkiekben felkészüljek :3 - faggatóztam. Újabb intés Momónak, aki így felszállt a vállamról, majd még egy mozdulatomat követően kicsit lemaradt tőlünk, és nagyjából egy méterről követett minket. Így könnyebben tud reagálni, ha esetleg a paranoiám beigazolódik, és a koboldok is nehezebben reagálnak őrá, ha hátulról éri őket támadás.
Nem voltam száz százalékig tisztában azzal, hogy mi történik ezen a szinten, szóval az, hogy a "nagytermet" egy palotaszerűségben találom, egy picikét meglepett. Egy fokkal se lettek tőle szimpatikusabbak a koboldok, mi nem holmi alattvalók vagy rabszolgák vagyunk, akiket kényére-kedvére ugráltathat a jelenlegi kobold fejedelem, miközben az aranytrónon heverészik. Biztos voltam benne, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel, szóval akármit is akarnak tőlünk ezek a pokolfajzatok, nem tuti, hogy átgondolták Rolling Eyes

by **Strea** Hétf. Feb. 24 2020, 18:13

A kobold őrök programja fel van készülve pár szituációra, így megfelelően tudnak reagálni is, ha olyan kérdéseket vagy válaszokat hallanak tőletek, ami ebbe beilleszthető. Eru és Afton esetében ilyenre nem volt szükségük, ám Chakna és Mirika nem állt kötélnek azonnal:
- Amennyiben Ön nem kíván részt venni, úgy m... - kezdik is el a cicafüles lánynak, ám mivel ő szinte azonnal hozzátette, hogy nem kell válaszolniuk, nem fejezik be a mondatot. A következő kérdésre viszont, ami Mirikánál és Chaknánál lényegét tekintve teljesen megeggyezik, a lányok a következő feleletet kapják:
- Yorick király parancsára. Játékosok fontos megbízást kapnak. Többet sajnos nem mondhatunk róla.
Majd ha ettől nem lelkesednétek be kellően (amit szinte kizááártnak tartok, de ha mégis), úgy a másik őr hozzáteszi:
- Minden jelenlévő kap ajándékot.

A kíváncsiságuk vagy terveik tehát mindenkit a nagyterem felé vezetnek: ahogy egyre közeledtek a palota felé, úgy láttok meg egyre több játékost is, akiket szintúgy őrök vezetnek. Kísérőitek végig veletek jönnek, egészen a nagyterem küszöbéig - ott aztán egy meghajlással elköszönnek tőletek, hátat fordítanak és mennek a dolgukra, valószínű újabb játékosokat terelve a duzzadó tömeghez.
Az ajtóban két, termetes és az őröktől eltérően nem npc, hanem mob típusú kobold áll. Köztük átlépve juttok be a nagyterembe, ahogy pedig Chaknának és Mirikának ígérték, mindenki kap ajándékot is, bizony. Az őrök mellett álló, kislányszerű koboldok osztogatják őket egy nagy, fehér ládából, sőt, még választani is lehet! Van Yorickos zászlócska, kitűző és ceruza - már megérte eljönni idáig, ugye? :3 Egyébként eltelik vagy tíz perc is (Mirika és Chakna esetében csupán négy-öt), mire a terem egyik oldalán lévő páholyban mozgolódást észleltek, így bőven van időtök körbenézni, társakat keresni vagy ismerkedni egymással. A sokfelé elszórt kobold őrökön kívül nagyjából harminc-negyven játékos gyűlt össze, legtöbbjük arcán kíváncsiság vagy nemtörődömség tükröződik, de vannak csöndes megfigyelők is.
Végül a páholyban lévő három kobold közül az egyik köhint egyet és szót kér. Yorickot egyelőre sehol sem látjátok.

Határidő: 02.27., csütörtök délután

by **Afton** Csüt. Feb. 27 2020, 08:42

Afton, természetesen, a ceruzát választja. Praktikus, elhasználható item, ellentétben a kitűzővel és a zászlócskával. Az, hogy Yorick van rajta, nem zavarja, legalább már tudja, hogy is néz ki a koboldvezér. Igaz, az invázió idején már ébren volt, csupán nem vett részt a dologban, és a Kezdetek Városában az újságok teli voltak az ezzel kapcsolatos hírekkel, de Afton memóriája néha cserben hagyja a férfit és Yorick kinézetével pont ez volt a helyzet. Most pedig már amúgy is béke van, nyugalom, legalábbis látszólag. Ajándék, összeterelés, tömeg... Afton eddig pozitívan áltl a dologhoz, de most már kezd kételkedni abban, hogy valóban barátságos helyzet kezd-e kialakulni az ügy kapcsán.
Még jó, hogy Eru és Zita képében akadt társasága. A tudathasadásos lány jelenléte kissé megnyugtatja, főleg, hogy látta már harc közben egy másik kobold ellen, hogy mire képes. Főleg az a bizonyos bal kéz, Zita. Afton emlékezteti magát, hogy ideje lenne utánanéznie majd odahaza a kézikönyvben, van-e bármi fegyver, ami a bal kezet befolyásolja...
-Sajnálom. -mosolyog a lányra bocsánatkérően, kissé lehajtott fejjel. A combcsípésre is egy elfojtott "au" a reakciója és önkéntelenül is ellép tőle egy fél lépésnyire, hogy szinte rögtön vissza is térjen közvetlenül mellé. Amióta kezd ez a furcsa előérzete lenni, miszerint itt valami nem stimmel, az ösztön is kezd felébredni benne, miszerint meg kell védenie a lányt, vagy lányokat.
Elvégre, ezért is lett Lovag, nem igaz?
-Amint kijutunk, kerítek neked még egy nyalókát, rendben? -mosolyog, majd ingének zsebéből a már ismerős lila csomagolású, tábla csokit húzza elő. -Addig csak szokás szerint ezzel tudok szolgálni. Kértek?
Ha Eru helyesel, két sort is tőr neki, egyet a lánynak, egyet Zitának, majd ő maga is elmajszol pár kockát, miközben tekintete a páholy felé fordul. Az egyik ott levő szót kér; illik akkor meghallgatni. Úgyis kíváncsi most már, mire fel a nagy felhajtás.

by **Chakna** Csüt. Feb. 27 2020, 10:42

Fontos megbízás, mi? Igazán kellemesen hangzik, hogy megint a rendszer akar ugráltatni minket, de ki tudja, talán megint sikerül valami csoda folytán a helyzetünkben valami javulást elérni... Ki tudja... Mindenesetre kíváncsi lettem mibe akarnak ezúttal belerángatni, és mivel a két kobold nem mondhatott többet - Nem is erőltettem, ha a programjuk nem engedi, hogy beszéljenek, úgy sem fognak - kénytelen voltam, az ajándékkal való zsarolás ellenére is, felállni, és kényelmesen utánuk sétálni, hogy megtudjam miről is van szó.
Egy pillanatra megtorpantam, amikor észrevettem, hogy mobok őrzik a termet, ahová tartunk, de végülis nem úgy tűnt, mintha bárkinek nekitámadnának, úgyhogy nem változtattam a döntésemen, hogy meghallgatom Yorickot. Csak aktiváltam az észlelésemet, és a hallgatózásomat is, hogy ne érhessen váratlan meglepetés a mobok részéről.
A leghasznosabbnak a ceruzát lehetett mondani az osztogatott "meglepetések" közül, úgyhogy a többit igazán meg sem nézve azt vettem el, és tettem is azzal a lendülettel az inventorym ilyesmiket tartalmazó részébe. Nem akartam megsérteni az apróságokat azzal, hogy elutasítom az ajándékot.
Ezután nagyjából öt percet azzal tölthetek, hogy felmérjem, miféle alakok is vannak itt. Nem vettem volna rá mérget, hogy nem sikerült behúzni olyan játékosokat is erre a fontos megbízásra, akikre oda kell figyelni. Akár miről legyen is szó, mindent meg fogok tenni, hogy ne legyenek áldozatai a rendszer újabb játékának.
Az egyetlen igazán feltűnő alak a nagyjából 40 játékos közül egyénként a nemsokkal előttem érkező lány volt, cicafülekkel, amennyire ki tudtam venni. Ő viszont nem úgy tűnt, hogy tartanom kéne tőle, pláne látva a feje fölötti céhlogót is.
Akkor sem függesztettem fel teljesen a megfigyelést, amikor a páholy felől egy kobold szót kér. Figyelem, mit mond, de igyekszem minél több játékos reakcióját is megfigyelni.

by **Mirika** Csüt. Feb. 27 2020, 11:45

Hát ez nem sok. Úgy mentem bele ebbe a kalandba hullafáradtan, hogy annyit tudok, a király ugráltat minket. Persze miért is kötné a többi kobold orrára, hogy mit akar tőlünk? Talán jobb is, hogy beléjük fojtottam a szót, nem biztos, hogy tudni akarom, milyen következményei vannak az ellenállásnak. Még ha friss lennék és üde, de így nem lett volna sok értelme amúgy sem. Viszont! Kapunk ajándékot! Ugye milyen fantasztikus? Másra se tudtam gondolni, csak hogy milyen klassz ajándékokat kaphatunk a koboldoktól. Mondjuk egy kést a hátunkba. Vagy kalodát. Esetleg meghívnak minket egy svédasztalos vacsorára, ahol mindenféle bogárból lehet majd falatozni.

Ehhez képest a valóság már-már kiábrándító volt. Hosszú pillanatokig bámultam a választékot. Kitűző. Ceruza. Zászlócska. Mint egy rossz kampányrendezvény. Biztos jobb ajándék lenne lecsapni az ajtónálló koboldokat, az expé valamivel vonzóbb volt. Más kérdés, hogy itt a városban erre nincs lehetőség Rolling Eyes

- Kérek mind a háromból. Rögtön kettőt :3 - közöltem, de ha smucigok voltak, akkor megelégedtem a zászlóval, amit majd boldogan lengethetek, amikor meglátom a fenséget. Észak-Koreában tolják így a népek, nem? Ott még boldognak lenni is kötelező, itt szerencsére eddig nem mondtak ilyet.
Tekintve, hogy azért volt néhány tucat játékos, végül a fejembe húztam a csuklyámat, mielőtt túl nagy feltűnést keltettem volna. Próbáltam keresni egy olyan helyet, amire felmászhatok, és valamivel magasabbról szemlélődhetek. Lehetőleg ülve. Enni akartam egy szendvicset, hátha attól majd kevésbé leszek szétesve. Közben pedig arra voltam kíváncsi, ki milyen fejjel reagál erre az egészre. Így első pillantásra nem láttam ismerős arcot, de a zendülés gondolata ott motoszkált a fejemben. Már csak azért is jól jött a magaslati megfigyelőállás, mert ha akcióba lendülök, sokkal könnyebben fel tudom magamra hívni a figyelmet. Képzeld el, ahogy a nem egészen 150 centimmel, magasba nyújtott karokkal hadonászva, ugrálva próbálom megszólítani ezt a sok idegent. Azt se tudják, ki vagyok. Az én legendám már a homályba veszett :3

by **Eru** Csüt. Feb. 27 2020, 20:29

-Uhm Oh ugyan hagyd felét úgy is Zita ette volna meg. _látszik kicsit elgondolkodom mielőtt meg szólalok. - Tudod mi meg osztunk elég sok mindent.
Mindeközben én egy ceruzát vettem el, rajzolni ugyan nem tudok egy kicsit sem. ismerek valakit, aki igen és talán örülne az apróságnak. Zsebre vagy is inventoriba is vágtam az apróságot. Kezeim közben úgy tartottam még véletlense érjek másokhoz. Talán egy idegen ezt valamilyen fóbiának tudjabe. Jobb is igy hadd higgye a sok ember kicsit bolond vagyok. Egyébként is igazuk van, egy zakant beszélget a bal kezével.
Csoki hallatán felkaptam a fejem és szaglászni kezdtem, nyálam ki is csordult ajkaim szélén.
-Túl kedves vagy, bőven beérjük pici csokival.
Elveszem mind két csoki csikót, bal kezemben lévő lassan Elkéd apró pixeleket eregetni. Közben jobbommal tartottat mosolyogva elmajszolom, utolsó falatnál bal csoki halk pukkanással pixelekre robban.
- Hm köszönjük nagyon finom volt.- (lásd avi kép) elgondolkodom egy picit- Mond téged is ide kisértek a koboldkák? Én azt hittem rosszat csináltam, nem rég még játszottunk az utcán. Jah és nassoltunk mindenfélét az új ismerőseimmel.
Kíváncsi voltam a válaszára, mert ha őt is akkor másokat is úgy hoztak ahogy engem. Akkor lehet ez valami nagy szabású bejelentés vagy küldetés kezdete lesz. Persze, azért a rendszer közölhetné egy ilyen kezdetét. Jobb szeretem, ha magam döntök, bár jelenleg nagy szükségem van bizonyos dolgokra. Igy mindenképp belementem volna a küldetésbe. Termetemnél fogva nem látok túl sok mindent, és nem is vagyok szerintem túl érdekes mások felfigyeljenek rám. Ez pedig igy van jól szerintem, igy legalább hirtelen robbanhatok be a köztudatba. Egy bizonyos névvel és jelzőkkel illetve.
- Egyébként ezeket a csokikat hol szoktad venni?

by **Strea** Csüt. Feb. 27 2020, 21:11

Hát, Miri, a koboldlánykák tényleg csak egyet engednek választani, de aztán megörülnek neked, hogy te nem ceruzát vettél el. A legtöbben azt, így abból hamar ki is fogyott a kevéske készletük. Magaslati helyet viszont nem igazán találsz; esetleg egy faliszőnyegre mászhatnál fel, de az anyag hamar elkezdene pixeleződni és a kobold mobok nem biztos, hogy díjaznák, ha szétszednéd a berendezést. Maga a páholy is egy folyosóról nyílik az első emeletről, azt viszont nektek nem mutatták meg, hogyan lehet oda feljutni... nos, 1-es szintű Ugrással, innen a nagyteremből biztosan nem.
- Kedves játékosok! - kezd közben bele a kobold erőteljes hangon - Köszönöm, hogy mind eljöttek és támogatják a koboldok népét a királyság eme gyászos napján! A segítségüket szeretném kérni, hogy szegény királyunk szíve újra békére leljen... - ereszt el egy könnycseppet, majd hatalmasat sóhajt - Őfelsége engem kért meg, hogy tolmácsoljam a kérését, de nehéz szavakba önteni, ami történt...
A páholyban lévő két, másik kobold a tolmács vállára teszik kezüket. Az őrök feszülten mozgolódnak és látszik rajtuk, hogy ők sincsenek tisztában a helyzet volumenével. A pillanatnyi szünet után végül a kobold folytatja:
- Yorick király ma reggel elvesztette kiskedvencét, Billyt - mondja ki végül, szavait pedig (már a koboldok részéről) döbbent csend követi - Átkutattuk a teljes palotát, de a kis, alig húsz centis tüneményt sehol sem találjuk... Kérlek benneteket, hogy keressétek meg és hozzátok vissza a palotába! - néz végig rajtatok, ekkor pedig minden, a teremben tartózkodó játékos előtt felugrik egy küldetésablak, ami Billy felkutatásáról szól.
A szöveg mellett pedig egy kép is van a kiskedvencről:

[Küldetés] Wellness, kobold kivitelben Uglywo10

Hát nem ééédes?
- Jutalmatok természetesen nem marad el! - folytatja közben a kobold - Az a csapat, aki megtalálja és visszahozza Őfelségének egyetlen kiskedvencét, egy teljes hétig ingyen és bérmentve használhatja Yorick király luxus wellness központját és annak minden kiegészítő szolgáltatását is, a sárfürdőtől a gombapakolásig mindent! - szavalja és ha közben más játékosokat is figyeltek, a nevetéstől a haszon reményéig mindent el-elkaphattok arcukon. Persze van, aki rögtön elutasítja az ablakot, de jócskán akad olyan is, aki elgondolkozik rajta, végül pedig rányom az elfogadásra, hiszen a küldetés teljesítéséért tapasztalatpont és arany is jár a panel szerint. Ti mit tesztek?
A kobold által említett Luxus Wellnes Központ amúgy (ahogy a városban lévő plakátokon esetleg szembetalálkoztatok vele), Yorick Király palotájának része és napi ezer arany rá a belépő. Meghát, ki tudja... egy hét alatt talán magával a királlyal is összefuthattok az egyik medence partján, ahogy éppen kiskedvencével élvezi a kényelmes, gondtalan életet...

Határidő: március 2, hétfő

by **Mirika** Vas. Márc. 01 2020, 22:43

Csupa csalódás volt ez a hely. Nem is értem, boldogok lehetnének, hogy valaki olyan lelkes, hogy mindenféle ereklyét be akar gyűjteni, de nem, korlátozva vagyok a lehetőségeimben. Tök gáz volt, szóval kicsit fancsali képpel vettem el a zászlócskát, amit majd rituális szertartás keretében elégethetek a kobold nagykövetség előtt. Mondtam már, hogy nem rajongok a koboldokért? Ugye az megvan, hogy megpróbáltak leigázni minket és az életünkre törtek?
A terem is tök üres volt, se egy szekrény, vagy valami ismeretlen eredetű doboz, amit használhattam volna dobogónak. Legalább lehetett volna valami pulpitus a végében, vagy ilyesmi, deeee... nem. Szóval kénytelen voltam tovább élni a mélynövésűek sanyarú életét, ami ugyan cukivá tesz, de most inkább azt jelentette, hogy elvesztem a tömegben. Már ha lehet tömegnek számolni olyan... két... inkább három tucat főt. Jobb híján, a sorsomat elfogadva és teljes mértékben magamévá téve helyet foglaltam a szőnyegen, csak hogy még alacsonyabb legyek, és talán nem fog senki rám lépni, mert nem vesz észre. Viszont számomra kényelmes volt így hallgatni a koboldok siralmát. Figyelmesen, megértően bólogattam végig a felhívást, még halkan hümmögtem is hozzá, és ha ott fent lennék, valószínűleg én is meglapogatnám annak a koboldnak a hátát, hátha átbucskázik a korláton és a halálába zuhan. Mondjuk ezután valaki elém állt, úgyhogy innentől kezdve a szerzeményeket nem láttam, csak egy széles hátat. Ez persze semmit sem volt le a tragédia értékéből, a felvázolt helyzet valóban szívbe markoló volt. Kapaszkodás a remény halvány szikrájába. Olyannyira, hogy kétség sem férhetett hozzá, mit teszek, egy ilyen megindító sztorira másképp nem is lehet felelni.
- Nope - nyilvánítottam ki a véleményemet velősen, és habozás nélkül elutasítottam a küldetést - Gyere Momo, hazamegyünk - álltam talpra, és intettem a jelenetet árgus szemekkel végignéző sárkánynak. Így ránézésre szerintem arra várt, mikor adok neki engedélyt támadásra, hiszen a koboldokat az ő programja is ellenségként értékelte.
- Remélem valaki rátapos arra a kis takonyra, és ott döglik meg - morogtam cseppet sem kedvesen, és elindultam az ajtó felé. Jó lett volna megelőzni a tömeget a teleportkapunál, innen biztos az emberek legalább fele oda fog menni. Tudod, kinek van kedve még sorba is állni.

by **Chakna** Vas. Márc. 01 2020, 23:54

Egyelőre semmi különöset nem tudok felfedezni a játékosok között. Úgy tűnik nem kell nagy felfordulásra számítani, bár voltak kárörvendő arcok a tömegben.
Miközben a bejelentést hallgatom, a ceruzát forgatom a kezemben. Szóval a királynak annyira még sem volt fontos ez a bizonyos ügy, hogy személyesen kérje fel a játékosokat.
Viszont hallva a bejelentést, nem bírom ki, elnevetem magam. Szóval ez a kobold király úgy gondolta, hogy azzal a problémával, hogy elveszett a kiskedvence, ide kel csődítenie negyven játékost... Megfordul a fejemben néhány pillanatig, hogy nem gondolják komolyan, és ez valami vicc... Aztán rá kell jönnöm, hogy valószínűleg a humo rérzék nem programozható, úgyhogy biztosan teljesen komolyan gondolták.
Ez a gondolat már lehetővé teszi, hogy abba tudjam hagyni a nevetést. Na ne...
Nagy sóhajjal, a fejemet csóválva elutasítom a felugró küldetésablakot. Nem, ebbe nem mászok bele. Nincs erre nekem sem időm, sem fölös energiám. Ennyi játékos amúgy is biztosan boldogul egy ilyen feladattal. Mégis milyen messzire mehet egy ilyen... lény? Biztos megtalálják, ha meg esetleg velem jön szembe, hát kérlek, nem tart semmibe egy közelben lévő koboldot keresni, és odaadni neki. Még meglázó is lenne jutalmat kapni érte...
Viszont elsietni nem siettem innen. Feltételeztem, hogy mindenki egyszerre fog majd kitódulni innen, ezért a term egyik falának dőltem, és onnan figyeltem a távozókat. Ennyi időm még akad... Sokkal jobb megvárni, míg eloszlik a tömeg, mint a tömegörületbe belekeveredni. Hadd szaladjanak a dolgukra (gondolom azért lesz, aki a kis lény felkutatására indul, és olyan is, aki nem. Ha tűrhetővé oszlott a tömeg, akkor indultam el én is a magam dolgára. Egyelőre ezen a szinten, ha már itt vagyok.

by **Afton** Hétf. Márc. 02 2020, 10:17

Elgondolkodva olvasta a felugró ablakot.
-Van a Kezdetek Városában egy bolt, ilyen édességes. Sweet valami a neve, hirtelen nem is ugrik be. Talán Sweet Dreams. Ott lehet kapni többek közt ezt a csokit is. Nem olyan, mint a valóságban, de megteszi. -válaszolja közben Erunak, nagy mosollyal, miközben tekintete ismét végigsiklik a küldetés rövidke leírásán.
Afton nem talál kivetnivalót a dologban. Gyors, egyszerű küldetésnek tűnik, és jár érte tapasztalati pont, ami számára most a legfontosabb. Az arany a második fő szempont, hogy legyen hol aludnia még ezek után. Remélhetőleg mindezt akkor is megkapja, ha nem ő találja meg a kis nyüzügét, így végül az Elfogadásra nyom, majd zsebre teszi a kezeit és körbenéz. Rengeteg játékos inkább elutasította a küldetést, amit egyszerre meg is ért, meg nem is. A koboldok bizony sok borsot törtek a játékosok orra alá egy időben, megérti, ha még dühösek rájuk, de ő maga nem vett részt a dologban, így nincs is túl sok rossz ellenérzete irántuk. Ezen kívül, ezen a szinten már békében élnek egymás mellett emberek és koboldok, mi baj történhetne?
-Eru, nagy fába vágtam a fejszém. -sóhajt végül. -Szerintetek, mennyi esélyem van utolérni valaha is a frontot?
A lányra pillant, majd vissza a tömegre.
-Minden kis expét most megfogok, amit csak lehet, szóval megpróbálom ezt is. A wellnes nem érdekel, nem hiszem, hogy a koboldwellness lenne olyan élvezetes, mint az emberi. De az aranyból, ha megkapom, majd pihenek máshol.
A lány akár elfogadja a küldetést, akár nem, egy biccentést kap tőle válaszul. Mindkét esetet megérti, most már úgyis azt várja, mi lesz a következő lépés. A kis nyüzüge úgyis meglesz valamikor, előbb vagy utóbb.

by **Eru** Kedd Márc. 03 2020, 11:59

-Hm Köszi a tippet. Legközelebb arra járunk veszünk néhányat. Hátha összefutok Silel is akkor neki is tudok adni.
Végre meg jöttek a küldetés részletei. Bár még mindig nem értem miért vonszoltak ide ennyi játékost. Soha nem volt házi álatom igy képtelen vagyok megérteni a király érzelmeit. Várjunk, nem talán kicsit át érzem. Zita sem a legszebb. Mikor találkoztam vele nagyon gusztustalan volt. Még is azóta meg szerettem, igazi társá vált.
- Megértem az érzéseit azt hiszem.
Mormogom magam elé, ha elveszteném a bal kezem talán ugyan igy éreznék. Talán Zita már több mint puszta tárgy a számomra?
-Szerintem minden esélyed meg van, csak fél úton ne ad fel. -Lesütöm a szemeim majd Aftonra pillantok- A mi célunk is hasonló. Nem rég ezért hívtam ki párbajra Aréna első helyezettjét. Képzeld sikerült egyszer páncéljába sebeznem. Szóval semmi sem lehetetlen csak akarni kel és kész.
Talán nem a legjobb biztató szavak, de elég lelkesen és hangosan adtam elő bátoritást adjak a férfinak remélem.
Természetesen elfogadtam a küldetést, jó mókának ígérkezik. Na és kíváncsi is vagyok, hogyan is néz ki a kedvenc.
- Hmm pihenés úgy hallottam első szinten valahol van egy nagyon jó onsen. Már régóta kiakarom próbálni én is annyit hallottam róla.
Férfira pillantok talán félre érti a mondatom, de végül is mi rossz van benne, ha két egynemű fürdőzik egyet?
Kicsit tereljem zavarom na és kielégítsem a kíváncsiságom körbe pillantok, akkade még valaki, aki elfogadja a küldetést. Érdekes lenne csapatosan szólítgatni és keresgélni a kis izét.
- Afton volna kedved csapatot alkotni és meg keresni a kedvencet?
Szinte sugárzik a szemeimből kimondatlanul is a lééééccci gyere velem könyörgés.

by **Strea** Kedd Márc. 03 2020, 13:14

Afton, Eru

Ti elfogadtátok a küldetést.
Az ennek nyomán felugró ablak tájékoztat róla, hogy a questet érdemes csapatban vinni és fel is ajánlja a hozzátok legközelebbi játékost (Aftonnak Erut és fordítva), ha pedig ezt is leokézzátok, máris megjelenik a következő lista:

1. Pletykák gyűjtése Billyről a faluban
2. Billy felkutatása
3. Billy visszaszállítása a palotába élve

Közben többen is vannak, akik egymást lökdösve próbálják minél hamarabb elhagyni a termet, hogy kijuthassanak a szabad ég alá. Ti merre kezditek a kérdezősködést?

Chakna, Mirika

Ti nem fogadtátok el a küldetést.
Semmi gond nincsen, semmilyen hátrány vagy felugró ablak nem érkezik, viszont a nagyteremből valahogy ki kéne jutni. Amíg Chakna megvárja a tömeg elvonulását, Mirika az élre tör. A gyorsasága még a szintje ellenére is megvan hozzá, ámbár a teleportkapunál már vannak páran, arcukról bosszankodás olvasható le és nem is akármiért: a kaput őrök veszik körbe, akik minden, elmenni akaró játékost kedvesen tájékoztatnak, hogy amíg nincs meg Billy, senki nem hagyhatja el a szintet, a petek ugyanis szállíthatók.
Azonban hamar rájöttök, hogy nem ez a legnagyobb problémátok.
Chakna és Miri is észreveheti, hogy a kobold npc őrök párosával odamennek bizonyos játékosokhoz, megmotozzák őket rusnya kezeikkel és van, akiről a ruháit is eltávolítják, nos, pár rendszerparanccsal, hiba nélkül. Vannak azonban játékosok, akikre oda sem figyelnek, ti pedig... hát, nem az utóbbi kategóriába estek. Chaknát rögtön a palota előtti tér közepén, Mirikát pedig a teleportkapunál találják meg.
- Elnézést, hölgyem, de meg kell bizonyosodnunk róla, hogy nincs Önnél Billy - mondják és már érzitek is a két-két kezet kétoldalról, ahogyan végigmatatnak rajtatok. Fentről lefelé, teljes alapossággal. Ugye, milyen kár, hogy ez a kis dögöcske ennyire kicsi? - Negatív. Részletesebb próba... - mondják, ujjuk kéken felvillan és onnantól minden ruhadarab, amihez hozzáérnek, visszakerül az inventorytokba. Fentről lefelé haladnak, teljes alapossággal. Semmilyen ruhát nem hagynak ki.
...
- Negatív - hangzik végül a következtetés - Köszönjük együttműködését - mondják és ott is hagynak titeket. Oh, persze a küldetést még fel lehet venni bármelyik kobold őrtől, akinek feje fölött felkiáltójel van. De ezek után minek is akarnátok, ugye?

Határidő: péntek este (de ha megoldható, csütörtökön már mesélnék)

by **Afton** Csüt. Márc. 05 2020, 13:19

-Az Aréna első helyezettjét? -Afton nem rejti véka alá meglepődését, majd félig a plafon felé fordulva elgondolkodik. -Az... mármint, melyik listáról? Bár, ha jól rémlik, mindkettőnél ugyanazt a nevet láttam talán. Egy szőke, kék páncélruhában levő hölgy az, nem?
Afton ugyanis járt már az Arénánál, de mikor konstatálta, hogy felszerelés nélkül fikarcnyi esélye sem lesz, inkább tovább állt némi nézelődés után. Viszont megmaradt benne egy jelenet akkorról. Egy különös párbaj zajlott épp, nagyobb tömeg ült a kivetítők elé, és ő is vetett felé egy pillantást. Két női játékos elnagyolt, animékbe is illő mozdulatokkal, hosszú monológokat mondva egymásnak keltek birokra, bár maga a harc meglepően hamar véget ért a szőke, katanát forgató hölgy győzelmével. A katanát főleg megjegyezte. Afton egyik nagy érdeklődési köre a távolkeleti harcművészet, és a katana legendája mindig is különösen foglalkoztatta. Ebben a játékban a Lovag kasztot választotta, de mindig is remélte, lehet majd esetleg egy katanája vagy egy ahhoz hasonló fegyvere. A másik lány egy cicafüles állatidomár volt, egy macskával. Tipikus macskabolond.
-Ennek a tekintetnek úgyse tudnék ellenállni. -mosolyodott el végül és leokézta a felugró ablakot, miután meglátta rajta Eru nevét. Amint a rendszer ki is jelölte egymást csapattársnak, a férfi megfordult és egy sóhajjal a kijárat felé nézett. -Egyhamar viszont nem fogunk tudni kiszabadulni. Viszont van egy ötletem. -nézett Erura és hüvelykujjával a pódium felé intett. -Első pont, körbe kell kérdezősködni. Első körben célozzuk meg a sztarosztát, aki az imént beszélt. Gyere.
Azzal kezét nyújtja Eru felé. Ha a kicsi elfogadja, ügyesen lavírozva a kifelé igyekvő játékosok között igyekszik minél közelebb juttatni magukat a pódiumhoz. Akár odaér, akár egy őr áll eléjük, előveszi legbájosabb mosolyát és kicsit felemelt hanggal beszélni kezd.
-Mi elfogadtuk a küldetést. -kezdi. -Billyről szeretnék érdeklődni. Hogy ad-e ki valamilyen hangot? Milyen ételeket szeret? A hideget vagy a meleget kedveli-e jobban? Mennyire félénk idegenekkel szemben? Milyen a szaglása és a hallása? Könnyebben megtaláljuk, ha ezeket tudjuk.

by **Chakna** Pént. Márc. 06 2020, 17:24

Ahogy a tömeg oszolni kezdett, nyújtóztam egyet, és kifele indultam én is. Nem tudtam még pontosan mit fogok csinálni, de hát volt időm kitalálni sétálás közben. Vagyis... Lett volna, ha nem toppan elém rögtön a téren, ahogy kiléptem a palotából.
- Igazán, mostmár hagyjatok békén, jó? - próbáltam meg ellépni mellettük, de hát... nem hagytak.
Megbizonyosodni róla, hogy nincs nálam Billy? Miért? tán el akarnék lopni egy ilyen apró kis vakarékot?
Mindenesetre nem akartam akadékoskodni. Ezek programok, úgy se hagynának békén, míg nem lettek benne teljesen biztosak, hogy nincs nálam Billy. És úgyse hiszik el, hiába mondom.
Nem mintha akaródzott volna hagyni, hogy hozzám érjenek... Éppen ezért el is léptem tőlük, amikor megpróbálták.
- Erre semmi szükség.- mondtam, kibújva a felsőmből, és átadva nekik, így egyszerű, fekete trikóban maradva (amin látszana, ha ott lenne egy pet) közben pedig már a menümből keresve egy a rajtamlévőhöz hasonlóan kényelmes öltözetet. Nem kellett sokáig keresnem, így mire utánam léptek volna, már a kezükbe nyomtam a korábban rajtam lévő gönc többi darabját is.
- Nézzétek át nyugodtan, hátha véletlenül valahol beleakadt. Ilyen apróságnál nem lehet az ember biztos... - magyaráztam bólogatva. Remélem elég meggyőzően, hogy ne jusson eszükbe tovább akadékoskodni. Azért közben Artemis már a vállamon volt. Már tudtam mit akarok csinálni.
Nem voltam úgy fest elég meggyőző... Valamelyik programozó remélem nagyon jól szórakozik... Milyen beteg agy kell ahhoz, hogy ennyire megbolondítsa a rendszert egy istenverte rovar miatt? Mielőtt még elraktam volna a visszakapott ruháimat, tovább akadékoskodtak a kis koboldok, nekem pedig már tényleg legem lett. Óvatos mozdulattal az arcukba dobtam a kezemben lévő ruhát, hogy pár pillanatig ne lássanak rendesen, aztán a kristályommal elteleportáltam onnan, míg a ruhákkal bajlódtak. Nem pont oda, ahova szerettem volna, ugyanis Frost city helyett a teleportkapunál találtam magam, még mindig a tizennegyedik szinten... Ahol őrök tudosították a többi játékost, hogy senki nem mehet el, míg Billy meg nem kerül... Remek.
Nem futva, de sietős léptekkel elindultam kifele az erdőbe, és ha megláttam (vagy az észlelésemmel észrevettem) még egy kobold "osztagot", akkor jó messzire elkerültem őket, igyekezve el is tűnni az épületek és játékosok között. Egy időre elég volt a koboldokból.

by **Eru** Pént. Márc. 06 2020, 22:20

-Igen igen- Ismétlem a szavakat és mosolygok közben szélesen- Nagyon rendes volt és kedves is. Meg tanítot pár dologra minket.
Szemeim kisé összeszűkültek mi közben pici agyam szél sebesen járt. A történet nem ennyiből áll, csak jé szia vívjunk meg. Számomra ennél mélyebb, meg határozóbb élmény volt. Eddigi tapasztalataimmal kiegészítve kezdek rájönni hogyan is működik ez a világ. A számok uralnak mindent, és akiket a számok szeretnek uralhatnak mindent. Nekem magasabb a szintem, mint egy másik játékosé azt tehetek vele, amit akarok mert erősebb vagyok. Ez igy nincs jól, nem szabad hagyni. Tudom Zita miatt sok még szintem feletti játékosnál is erősebb vagyok. Ezt akkor se fogom kihasználni. Na jó egy kicsit lehet kérkedek vele, hiúságom legyezgetve. Úgy gondolom az erő ebben a világban nem arra való másokat elnyomjunk. Inkább megvédésükre, meg segítésükre és a gonoszok meg büntetésére való.
- Szemeim? -Kezeim a kukerjaimra tapasztom gyorsan- Valami baj van velük? Azt hittem normálisan néznek ki!
Kicsit meglepett a mondata, hiszen még előbb gondolataimba elmerülve figyeltem a távozó tömeget. Egy NPC talán nem érdemli meg a segítséget?
Kezét nyújtja felém én először csak figyelem, felnézek rá majd vissza a kezére. Végül jobb kezemmel meg fogom mintha csak a barátom lenne.
- Jó ötlet, ők talán többet tudnak mondani. Vagy eltudják mondani milyen helyeket kedvel és hasonló dolgok.
Férfira pillantok mi közben bal kezem tisztes távolban tartom tőle.
- Mi hárman segíteni szeretnénk.
Afton feltette a kérdéseit én még hozzá fűztem párat.
- Milyen helyeket kedvel? Van kedvenc helye, ahol szeret elbújni? Esetleg kedvenc játéka?
Talán gyerekes kérdések, de Fontosak szerintem. Mert hiába kedveli meleg helyeket, ha a szinten több tucat van belőle. Nagyban segíteni tud, ha tudnánk merre is érdemes és hogyan kezdeni a keresést.

by **Mirika** Szomb. Márc. 07 2020, 17:36

Elég gyorsan reagáltam, az elsők között jutottunk ki a teremből. Nem tartóztattak fel sehol, úgyhogy kissé bágyadtan, de céltudatosan haladtam a főtér felé, végigtrappolva a függőhidak során, miközben Momo a vállamon pihent, mint mindig. Elég fürge voltam ahhoz, hogy ne vesszek bele a mögöttem haladó talán tucatnyi vagy kéttucatnyi emberbe, úgyhogy bizakodtam, hamar le tudok lépni erről az átkozott helyről.

Tévedtem.

A teleportkapu körül sürgölődött néhány ember, de a jellegzetes felvillanások elmaradtak, és közelebb érve arra is rájöttem, hogy miért. Azok az átkozott koboldok, már megint >.> Szabályosan őrizték a kaput, nehogy véletlenül bárki is ki tudjon innen jutni. Ehhez még oda sem kellett mennem, egyszerűen látszott, ahogy visszatartják az embereket. Semmi gond, erre van a kristály. Gondoltam én, de a halványkék cucc úgy döntött, hogy hibaüzenettel reagál az akaratomra. Másodszor is, és harmadszor is. Többször nem próbáltam, eddigre már felfogtam, hogy mit ír ki a rendszer. Kezdtem morcos lenni, amin nem segített az, hogy egyszer csak odalépett hozzám két mitugrász.
- Nincs nálam... héhéhé! Félre a kezekkel! - ripakodtam rájuk meglepetten, az egyiket gyakorlatilag félrelöktem és az így nyert egérúton távolodtam el tőlük néhány lépésre. Pfff... már csak az hiányzik, hogy ezek a kis görcsök még tapogassanak is!
- Ha még egyszer hozzám érsz, eltöröm a karodat - jelentettem ki, miközben intettem Momónak, aki a hirtelen és feldúlt reakciómra reagálva minden érzékében tűéles lett. Most pedig, miközben én az egyik koboldot fenyegettem, ő a másiktól védett meg hangos morgással, és szélesre tárt szárnyakkal, hogy nagyobbnak tűnjön. Egyelőre nem harapott, de ha nagyon ragaszkodna a kobold ahhoz a motozáshoz, akkor nem esküszöm meg rá, hogy nem harapják le a rusnya orrát.
- Engem legfeljebb jóképű pasik motozhatnak meg. Mármint emberek, nem koboldok! >.> - kértem ki magamnak az eljárást. De amúgy tényleg, ha újra megpróbál hozzámérni, én bizonyisten kicsavarom a karját Rolling Eyes

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

[Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben

Re: [Küldetés] Wellness, kobold kivitelben