In Sanity

by **Silica** Hétf. Jan. 25 2016, 10:46

In Sanity

Van egy kis céh, egy szomorú, szürke kőépületben, távol a várostól, de még védett területen. Unalmas banda, nem is híresek. Azzal foglalkoznak, hogy a mobolásból gyűjtött droppokat szállítják le a kereskedőknek, ellátva a henteseket, bőrcserzőket, cipészeket, egyszóval a városi manufaktúrákat alapanyagokkal. Az NPC-k ha nem is sokat, de eleget fizetnek ezekért ahhoz, hogy egy céh kényelmesen megéljen, nekik pedig úgy tűnik nem is kell több. Ide kaptok meghívót egy könnyű küldetés ígéretével. Kísérni kell egy karavánt A pontból B pontba, az út könnyű, a küldetés gyorsan teljesíthető, és ha nem is fizet sokat, különleges és ritka droppokat ígérnek nektek cserébe.

Vegyétek fel a küldit, és jussatok el az épületig!
Külön értek oda, egymással nem találkozhattok!

Határidő: Január 31.
Játékosok: Kiwi, Chariton, Akichi

by **Chariton** Hétf. Jan. 25 2016, 13:10

Szokásos szürke reggel. Felkelek a fogadóból, ahová előző éjszaka foglaltam szobát, hogy biztonságosan pihenhessek. Nem sajnáltam rá a pénzt, fontosabb a biztonságom, mint az a pár arany. Elindulok a szokásos reggeli futásomra. Próbálok későn indulni, amikor már általában fent vannak az emberek, hátha találkozom valakivel, akivel megismerkedhetek, de most nem járok szerencsével. Szokásos körömet letudva indulok vissza a főtérre, szerencsét próbálni, hátha találok valami küldetést, amivel még pár napi megélhetésemet biztosítom. Ebben nagyobb szerencsém van mint ismerkedésben, találok egy szimpatikusat. Eléggé szürkének és megszokottnak tűnik, de ritka tárgyakat ígér jutalomnak. Ha számomra megfelelő megtartom, ha nem, akkor eladom, mindenképp jól járok. Ráadásul biztonságosnak ígérkezik, ami nem elhanyagolható szempont, ameddig nem vagyok jobban felszerelkezve. Elfogadom. Elindulok a megadott koordinátákra, és majd' egy óra séta után elérkezek hozzá. Messze vitt a várostól és magányos volt az utam. Tehát semmi említésre méltó. Viszont visszaemlékezés helyett ideje megszemlélni, hogy hová is jutottam. Szürke, sablonos kőépület. Semmi extra, vagy egyedi dolog, ami azt jelezné, hogy itt egy céh él, nem csak egy üres épület. Unalmasak lehetnek. Vajon nem unják így az életüket? Bár lehet csinálnak izgalmas és érdekes dolgokat, csak a díszítésig nem jutottak el. Majd megismerkedem velük. Kíváncsi vagyok még a leendő csapattársaimra. Mert gondolom lesznek, nem egyedül kell kísérnem a karavánt. Ez is egy jó alkalom, hogy ismerkedjek. Nem gondolkodom sokáig, egyszerűen bekopogok, ha megérkeznek a többiek, majd bejönnek ők is. Ha viszont korábban megérkeztek, lehet bent várnak. Tehát kopogtatok, és válaszra várva állok az ajtó előtt.

by **Akichi Murai** Hétf. Jan. 25 2016, 14:09

Már megint a főtér. Nem sokkal miután felkeltem a Dojóban, ahol tegnap segítettek nekem, gondolkodtam, miért nem mennék el oda újra? Harmadjára megyek oda, viszont most senkivel se találkoztam akivel ismerkedhetnék, így elhatároztam, hogy én és Skyfaller most valami könnyű küldetés után nézünk. Találtunk is amely nem volt több csupán egy karaván elkísérése volt. Megcsillant a szemem amikor a sorokat fürkészve megpillantottam hogy a jutalom egy kis arany ami mindig jól jön, illetve egy kis esély egy ritka felszereléshez! De nem is ezek voltak a főbb pontok, hanem mi abban reménykedünk kapni fogunk-e egy kis sekély EXP-t is. Na nem volt mit tenni elindultunk a koordináták felé, én a lábaimon Sky pedig a szárnyát használva ki hitte volna repült.
Örültem, hogy elindultunk egy küldetésre végre valahára eltudtuk intézni. Így mondta apa, miközben lassan de a célunk közelébe érünk. Rengeteget beszélgettünk, hiszen ha úgy nézzük régen volt már, hogy csak ketten mentünk volna valamerre is. Mondta nekem, lehetséges, hogy lesz még néhány ember aki elfogadta a küldetést hiszen könnyű és a jutalom is jó lehet. Engem nem nagyon érdekelt és mire elbeszélgettük az időt már meg is érkeztünk a célállomásunkhoz. Ugyan olyan volt mint ahogyan leírták. Apu erre nem emlékezett de én igen. Az NPC-k illatán kívül megéreztem még két ember illatát a közelünkben. Nem tudtam eldönteni hogy bent voltak-e vagy valahol mögöttünk jöttek, de minden esetre szóltam apának, aki erre azt mondta hogy szálljak fel a levegőbe és onnan figyeljek bármi gyanúsat.
Miután Sky figyelmeztetett elővettem a pálcámat. Igaz én már tudtam, hogy a két ember közül egy bent van az épületben mert hallottam a lépteit. Felvettem a harci állásomat és így kezdtem megvárni a második idegen érkezését. Ha nem jön, akkor szépen be fogok menni és beszélgetek a másikkal. Tudom hogy ő is csak kezdő, de figyelnem kell nehogy valami piros játékos legyen a közelünkben. Felnéztem az égre utána pedig arra az ösvényre, amelyről jöttünk.

by **Kiwi** Kedd Jan. 26 2016, 13:12

Mindig is érdekelt miféle céhek léteznek azon kívül akikhez csatlakoztam. Mármint tömérdek céhlogót láttam már, sőt fülembe jutottak a titkos céhek létezései is, viszont a kereskedő és a úgymond haszon vagyis inkább úgy fogalmaznék hogy a beszállító céhekről nem sokat hallottam még. Annyit tudtam hogy nekik köszönhetik a fogadók és a vendéglők hogy egyáltalán fel tudnak szolgálni, viszont amikor odaértem, és azt tapasztaltam hogy mekkora szegénységben élnek… Úgy éreztem nem ezt érdemlik. Többet, hisz sokat köszönhetünk nekik. Mint például a kesztyűt is ami most rajtam van. Vagy a szendvicsek hozzávalóit a táskámban… Ők azok akik ellátnak minket, és nekünk csak épp hogy ki kell egészíteni mindezt. Szóval a komor, szomorú épület és bele gondolva mindebbe, nyomasztó hangulatot keltet bennem. Persze ez csupán a belépésem után volt. Korán keltem, így csak kis pihenést hagyva magamnak vállaltam el a következő küldetést amivel szembe kerültem. Az pedig ez volt. Egy karavánt kellene kísérni, és óvni őket a moboktól. Nem lehet olyan nehéz. A szörnyek nem olyan ijesztőek mint eleinte hittem. És persze a banditák esetleges létezése meg sem fordult a fejemben… Én naiv. De így legalább ezen nem aggódhatok, nem? Szóval a legrosszabb mobokra, farkasokra, medvékre felkészülten fogadtam el a küldetést. És ugyan pénzt nem ígértek sokat, mégis ritka droppokat ajánlottak fel cserébe. És ugyan nem mondtam, de szét nézve… még ingyen is elfogadtam volna a küldetést, csak hogy segítsek. Időközben, még kitalálom mivel is fogom tudni leginkább támogatni őket. Arra is gondoltam hogy beszállok némi arannyal felvásárolok tőlük valamit, de nem tudnék érdemlegeset, vagy akadó szabadidőmben mobozhatnék velük... de, annyira nem bizalomgerjesztőek, meg mondom az őszintét. Mármint a ez a hely, meg úgy minden. Igaz, csupán hallomásból tudom hogy elvileg ennyi elég is nekik... de... ezt nehezemre esik elhinni. Végül úgy látszik hamar érkeztem... túl hamar, vagy csak engem érdekelt a küldetés, esetleg már bent vannak? Helyén való kérdések, de csakis akkor kapok rá választ ha bekopogok. Végül, némi hezitálás után megtettem, de előtte még körül néztem, de csak szemmel. Az elhúzott függönyöket, a ház körüli csendet, vagyis hogy nem mozog kint senki és semmi... Baljós előérzetem támadt. De csak azért szerintem mert félek egyedül. Talán mégis csak várnom kéne kicsit?... Végül felemelem a kezem, és kopogásokat ejtek az ajtón.

by **Sinon** Kedd Jan. 26 2016, 19:29

A. hét: Chariton
Az épület és környéke nyugtalanítóan csendes. Egy szép kövekkel kirakott ösvény vezet az épület főbejáratához, nem is olyan messze láthatsz egy hintószerűséget parkolni az út mellett, azonban olyan lény amely vontatni is képes lenne sehol. Ha kopogtatsz az ajtón, percekkel később egy szép magas középkorú hölgy nyit ajtót neked, haját kontyba fogva viseli. Átpillanthatsz a válla fölött, de senkit sem látsz a folyosón. Bent is csend van, akárcsak odakint.

B. hét: Akichi Murai
A megérzésetek nem csalt, valaki valóban van az épületben, és egyenesen titeket néz az egyik emeleti ablakból. Dús fekete hajkoronája és hatalmas vörös szemei talán kissé ijesztőek lehetnek, azonban többet már nincs lehetőségetek megfigyelni belőle ugyanis, látszólag megijed és visszabújik a függöny rejtekébe, és eltűnni látszik. Egy pillanattal később valaki a hátsó kert irányából felétek sétál. Egy viszonylag szép középkorú nő sétál feléd, haját szoros kontyba fogva viseli a fejtetőn. Úgy tűnik megvan a két idegen akit észleltetek. Rolling Eyes

C hét: Kiwi
Charitonhoz hasonlóan te is láthatod a kocsit, csend van, és béke, azonban még mielőtt kopogtatnál az ajtó máris kinyílik egy hölgy nyit ajtót akire pontosan ráillik a fentebb is olvasható személyleírás, szigorúan pillant rád, bizonyára nehéz napja volt. A nyitott ajtón át zajok szűrődnek ki az épületből. Emberi hangok.
- Ne is törődjön vele, fáradjon be. - mondja mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy emberi ordítások, sikolyok hallatszanak a távolból, és félreáll az útból, hogy beléphess. Embernek nyoma se.

Mindenki:
A hölgy nem NPC, hozzátok hasonlóan ő is egy játékos, aki miután köszöntött benneteket.
- Martha vagyok, az Aincradi különleges bánásmódot igénylő játékosok menedékének alapítója és fenntartója. Már vártam magára. - kezet nyújt, és bevezet az épületbe.

Különböző időpontokban érkeztek a házhoz, senki sem érintkezik a másikkal!
Határidő: Február 2.
Kérés, kérdés, óhaj, sóhaj, kívánság csak egy üzenetbe kerül

by **Chariton** Kedd Jan. 26 2016, 21:05

Ameddig várom a választ a kopogtatásomra, jobban a távolba meredek. Meglátok egy hintószerűséget az út mellet. A bökkenő ott, hogy egyenlőre sehol sem látok olyan állatot, ami húzni is tudná. Bár logikusan végiggondolva talán jobb is így. Ha csak akkor hozzák elő az istálóból, mielőtt indulunk, kisebb az esély arra, hogy valaki még ellopja. Viszont remélem, hogy minél hamarabb elindulunk, nem szeretnék túl sok időt szentelni a küldetésre. Kivéve persze, ha érdekes emberekkel ismerkedem meg alatta. Bár… ami azt illeti akkor sem muszáj, folytathatom máshol is a csevejt velük. Szóval bárhonnan is tekintsük, jó lenne minél hamarabb indulni. Amíg ezen elmélkedek, valaki ajtót nyit. Várok kicsit és már fel is tűnik, hogy egy középkorú nő az. Magas, még lehet nálam is magasabb, bár azt a szintkülönbség miatt nem tudom teljesen megálapítani jelengleg. Az épületből csend szűrődik ki csak, ami véleményem szerint passzol is külsejéhez. Azért kellemesen ért volna a meglepetés, ha bentről vidámság zajait hallom. Az viszont már nem feltételes mód meglepetések terén, amit a hölgy mondd. Természetesen ettől függetlenül illendően válaszolok neki.
- Üdvözlöm, Chariton vagyok. Örülök a találkozásnak. - természetesen kézcsókkal illettem, hisz egy hölgyről van szó. Követem az épületbe, és közben lereagálom a meglepő részét is a dolognak – Viszont elnézését kell kérnem, hogy csalódást okozom, nagy valószínűséggel Ön nem rám várt. Én arra a küldetésre jelentkeztem, ahol karavánt kellett volna kísérnem egy céh megbízásából. Vagy esetleg egy épületben található a két intézmény? - kérdezem, hisz előfordulhat, hogy csak egy félreértésről van szó.
Csodálkozom, hogy ilyen intézmények is vannak Aincardban, de nem meglepő, hogy valakiben volt elég emberség ehhez hisz elképzelhető, hogy valaki megőrül a körülmények miatt, számukra hasznos lehet.

by **Akichi Murai** Szomb. Jan. 30 2016, 19:27

Nah kiderült, hogy nekem volt igazam... Miután Sky felreppent egy nő jött elő a fal mögül, aki bemutatkozott, végül bevezetett az épületbe. Eléggé sivár a folyosó és egy léleknek sem volt nyoma rajtunk kívül. Eléggé nyomasztott a benti légkör és ami a legrosszabb azt mondtam Skyfallernek, hogy maradjon kint hadd repkedjen semmi baj sem lesz. Ezt a döntésemet megbántam, mivel hiába volt mellettem a nő, akit Marthának hívtak, egyedül éreztem magam, mivel mióta megérkeztem a játékba és megszületett azóta együtt voltunk, legalábbis egymás közelében.
-Üdvözletem. Az enyém Akichi. Elnézést, hogy ezt csak ilyen későn mondtam csak elgondolkoztam valamit, illetve azért is mert NPC-nek hittem. Nem rég kezdtem és csak néhány emberrel találkoztam így még van hova figyelnem. Ezt biztosan ön is megérti. A harci tudásom megfelelő annyira, hogy a karavánt megvédjem. Ezért is vettem fel a küldetést. Még egyetlen kérdésem lenne magához, az pedig annyi lenne, hogy miért nincsen a közelünkbe más? Mármint úgy értem, a társai hol vannak?
Miközben a folyosón lépkedtünk egy ablak mellett haladtam el, mikor láttam, hogy Sky be akarna jönni. Be is engedtem és egy picit megetettem azzal a kis étellel amit még Shu-chantól kaptam.
Annyira szomorúan éreztem magamat amikor Apa bement, hogy még a távolba meredés az épület tetejéről és a többi madárral beszélgetésem se tudott felvidítani. Megéheztem ezért egy kis ablak közelébe beszálltam ahol sejtettem, hogy Apu mellett el fog haladni. Igazam is lett, majd beengedve megetetett.

by **Kiwi** Vas. Jan. 31 2016, 15:04

Hallgatózásom nem jelzett hiába volt aktív, hisz ahhoz rá kellett hogy csatlakozzak valakire, de ismeretség híján ez nem fordultatott elő. Óvatosan bekopogtam miután szemügyre vettem a környezetet. A hintót, a kinti nyugalmat, mondhatni békét. Egészen addig amíg be nem kopogtam és idővel egy nő nyitott ajtót. Haja kontyban volt a feje tetején. Bár a sötét haja kifejezetten tetszett, hiába volt már középkorú a nő. Ami meglepett hogy nem npc- hisz indikátorral rendelkezik, pont olyannal mint én. Ugyanakkor ritkán látni idősebb embereket ebben a játékban, ami nem jelenti azt hogy nincsenek hisz a meztelenkedős terrorista is már szépen benne volt a korban. De nagyjából ennyi, meg most ő. Esetlegesen pár olyan személy akiről nem tudtam eldönteni hogy npc-e, avagy sem… De ritkaságba mennek, nem úgy mint a tizenkét éves lánykák… na belőlük sok van, a céh amibe csatlakoztam például tele van vele. Bár korban idősebbek, de mégis olyan kis törékenynek tűnnek, első pillantásra. A nő szórós pillantása, megfáradt arca és a háttérből kiszűrődő zajok, nem voltak épp biztatóak. A belépéssel is hezitáltam pár másodpercet, de már nem tudtam mit kitalálni miért is ne menjek be… Persze ki lépne be örömmel egy ilyen helységbe, tapasztalat nélkül… Vagy talán pont annak hiánya segített hogy meglépjem a befelé vezető lépést.
- Jó napot kívánok! A nevem Kiwi és a szállítós küldetést jöttem végrehajtani. – Hivatalos hang és modor. Hisz úgy néz ki munkatársak leszünk, vagy legalábbis elvezet ahhoz aki illetékes lesz ebben. Beérve igyekeztem körbenézni, a hangok irányát és okát kerestem… és ezt nem is titkoltan. Persze nem jártam körbe a szobákat ha esetleg voltak, de fejem a hangok irányába húzódott. És ha lehetőségem volt hallgatózással megpróbáltam rácsatlakozni az emberek szavaira.
- Szóval ez egy amolyan elmegyógyintézet volna? Az olyan sni-s fiatalok nevelésével és gyógyításával foglalkozik? Esetleg mással is? – Azt hiszem mély tiszteletet éreztem a nő iránt, hisz az kizárt hogy én ilyet tudnék végezni, főleg nem saját akaratomból… És elgondolkodtat hogy mi vezet rá másokat arra, hogy tényleg ennek szenteljék az életüket…
- Azt mondta ön alapította. Teljesen egyedül? – Gondolom kint is hasonló lehetett a foglalkozása, viszont érdekel hogy mi vezet rá embereket minderre… A sajnálat, szánalom esetleg valami ismerős a családból, bűnbánt vagy talán nem is feltétlen jó szándék?... Túlgondolom, és már érzem hogy elszaladt velem a ló, és magával rántotta a fantáziámat is. De igyekszem nem kellemetlenkedő lenni, csupán gondoltam szeret erről beszélni ha már ez a hivatása és talán a szigorú arcvonásait is meg tudom lágyítani ha arról beszéltetem amit elvileg szeret.

by **Silica** Hétf. Feb. 01 2016, 15:00

A. hét: Chariton

A nő elmosolyodik a kézcsókon, nem az a tipikus meleg anyai mosoly, de azért nem is lenéző és flegma, valahogy úgy a kettő között van.
-Nem fiatalúr, nem okozott csalódást, és higgye el, igenis magára vártam. Az Intézet szigorúan titkos besorolású, ezért mielőtt megkezdi a küldetést, kérem írja alá ezt a dokumentumot. Az áll benne, hogy senkinek nem beszél az itt látottakról, és továbbra is fenntartja a inkognitónkat, azaz mi egy szerény kereskedő és fuvarozócéh vagyunk. Nem mindenki ért egyet a kényszerkezeléssel, és sok őrült van, aki az őrülteket is szabadon engedné. Itt jó ellátást kapnak, majd meglátja maga is. Mielőtt bármi továbbiba beavatom, illetve felfedem a valódi helyzetünket, kérem szignózza a dokumentumot.
Hagy időt arra, hogy átolvasd, és valóban csak ennyi áll benne. Titoktartási kötelezettséged van, és amennyiben megszeged, úgy számos más küldetéstől elesel, amelyet ők vagy a hálózatuk indít. Egy tollat nyom a kezedbe, és addig nem enged a folyosónál beljebb, amíg alá nem írod a papírt.

B. hét: Akichi Murai

A hölgyemény nyugodtan végighallgat, ám nem enged sokkal tovább, mint az első folyosó.
-Csak nyugodtan, fiatalember, itt majd lesz ideje gondolkodni, ha elvállalja a küldetést. Kérem hozza be a madarát is, a szavaimat hozzá is intézem, amennyiben elég fejlett AI-al rendelkezik a megértéséhez. Mint már Ön is sejtheti, a kiírt küldetés csak álca. Mint mondtam volt, ez az intézmény az aincradi különleges bánásmódot igénylő játékosok menedéke. Azokat a játékosokat őrizzük, akik a bejelentés napján elveszítették józan ítélőképességüket. Kérem olvassa át ezt, értesse meg a madárral is...
Itt megvárja, amíg beengeded a petet, majd folytatja.
-És amennyiben mindketten elfogadják az általunk elvárt feltételeket, úgy rá is térhetünk a tárgyra és az ittlétüknek valódi céljára.
Ugyanúgy megkapod a papírt, a tollat, és az időt az olvasásra. Titoktartásra kötelez a hellyel és a küldetéssel kapcsolatban. Amennyiben megszeged, úgy elesel minden további általuk és a hálózatuk által kiadott küldetésektől.

C. hét: Kiwi

-Mint már oly sokan, ifjú hölgy.
A nő melletted lépdel, amíg be nem értek a folyosóra, majd amikor nézelődsz, megáll egy asztal előtt, és neked is int, hogy lépj az asztalhoz, amire pár lapot tesz le.
-A jártasságaival ne próbálkozzék, az épületben egyelőre Ön nem jogosult ezek használatára. Kérem olvassa el a dokumentumot, és írja alá, amennyiben elfogadja a feltételeket.
A feltételek titoktartásra köteleznek minden itt történt eseményről, és arra, hogy továbbra is fenntartsd az inkognitójukat. Amennyiben megszeged, úgy elesel minden további általuk és a hálózatuk által kiadott küldetésektől.
-Természetesen nem egyedül dolgozom, és majd mindent elmondok, amit tudnia kell, és válaszolok a kérdéseire, amennyiben aláírja a nyilatkozatot.

by **Chariton** Pént. Feb. 05 2016, 13:44

Mosolyra húzza a száját a kézcsókom után. Nem tudom meghatározni miért, vagy hogy ez most milyen fajta mosoly. Lehet ahol Ő élt, ott nem szokás az ilyen? Nem számít igazából. Ha esetleg mélyebb beszélgetésbe kezdünk, megkérdezem tőle, honnan származik, így nagy valószínűséggel ezt is ki tudom logikázni majd. Kíváncsi vagyok arra is, miért alapította ezt az intézményt.. Meg a részletekre. Hányan vannak itt, ilyesmi. Most azonban épp arról informál, hogy miért írtak ki hamis információkat a hirdetésben. Szóval ha fel akarom tenni a kérdéseimet, akkor alá kell írnom a dokumentumot.
- Értem. Természetesen, ha ez a helyzet megértem, és elfogadom.
Elémrak egy lapot. Igazat mondd, valóban egy szerződés. Semmi kisbetűs rész, elvileg tényleg csak annyi a kötelezettségem, hogy nem beszélek az elmegyógyintézetükről. Ráadásul ha megszegem is, annyi a negatív dolog, hogy többé nem kapok tőlük küldetést. Úgy érzem ezt vállalni tudom, és ha mégis kicsúszik valami a számon sem kerülök nagy bajba. Persze azért odafigyelek majd arra, hogy betartsam, főleg ha jól sikerül ez a feladat. A kezembe nyomott tollal aláírom a dokumentumot. No, most már elmondhatja, hogy mi lesz igazából a dolgom, valamint mesélhet az intézményről is.
- Most, hogy aláírtam, kérem meséljen még az intézményről. Szívesen hallgatom meg és érdekel is.

by **Sinon** Hétf. Feb. 08 2016, 18:17

by **Akichi Murai** Hétf. Feb. 08 2016, 20:34

Hát csodálkoztam egyet amikor a kezembe nyomta a papírt. Bár természetes már felfogtam a dolgokat csak még gondolkoztam rajta. Miután elolvastam nem tudtam meg semmi újat belőle, így elfogadtam és megvártam a fejleményeket.Az igazat megvallva csak a nőről tudtam annyit, hogy hogy hívják és mi a céhük valódi feladata, de még annak a nevére se tudok visszaemlékezni. Az biztos hogy legalább ketten vannak, mivel Skyfaller érezte őket egy kicsit gyengén de az se biztos, csak körülbelül tudnám meghatározni. Nem tudom milyen emberek fognak itt lenni, de minden erőmmel azon leszek, hogy a tőlem telhetőt megtegyek. Reménykedem, hogy valaki szeresse az állatokat, hátha lesz valaki akivel beszélgethetnék róluk. Szerettem Sky-val megbeszélni milyen is az ő szemszögéből ez az egész világ. Most nem ennek van itt az ideje.
~Te mit gondolsz róla? Megéri nekünk ezt? Mármint neked ez bőven megfelel?
~Hát nem is tudom... -feleli Sky- Mindig is tudni akartam mi történt azokkal az emberek akik olyanok lettek amilyennek te és a néni leírtátok Apa. Ezzel arra gondolok, hogy mondta van néhány ember, aki nehezen dolgozta fel amikor bekerültek. Bár mindegy. Én is elfogadom.
Ezzel egy kis lyukat szaggatott a lapba ezzel aláírva, hogy ő is elfogadta. Ezután a hölgyhöz fordultam.
-Khm. Lenne pár kérdésem önhöz. Lesz még valaki akivel dolgozok vagy csak az ön céhének segítségét élvezhetem? Semmi gondom nem lenne belőle csak még néhány infót szeretnék tudni a céhéről és utána békén hagyom és tovább indulhatunk ha úgy gondolja. Vagy nem is kell válaszolni csak az utat mutatni a melóhoz.

by **Kiwi** Csüt. Feb. 11 2016, 09:17

Egy termetesebb erős testalkatú nő nyitott neki ajtót, több sem kellett hisz ha Kiwinél magasabb valaki, akkor feszélyezve kezdte magát érezni, ami nem jó előjel. Hisz idegesen nehezebben gondolkodik józan ésszel. Persze Kiwin csupán az alap feszültség látszott, ami nála minden újdonságnál megszokott. Bár nem segítettek a kiszűrődő hangok, sem pedig maga az intézet mivolta sem a lelkiállapotán. Soha sem szerette a kórházakat és mindig is félt az kiszámíthatatlan, elborult elméjű emberektől is. Elég neki ha valaki csak magában beszél, Kiwi máris ódzkodni kezd, pedig kár volt szegény fiúért, még a sebhelyes égett arcával is szimpatikus volt a lánynak. Bár neki jelenleg ki nem? De ez jelen helyzetben teljesen mellékes. Nem kóborolt el, nem mert volna hisz tudta hogy felügyelet alatt van, ugyanakkor egyedül az oroszlán barlangjába… Na nem… Szóval jól át kellett gondolnia hogy ténylegesen elvállalja-e a küldetést vagy inkább visszautasítja a papírral együtt. És persze se így, se úgy nem beszélne róla. Ugyanakkor az Angi kellő bátorságot adott neki, és a pontjai nagy része is elosztásra került idővel, így akár még sikerülhetne is, arról nem is beszélve hogy reménykedik abban hogy még csatlakozik majd hozzá valaki. Egyedül eddig alig pár küldetést vitt ki, de azok sem ilyen kaliberűek voltak. Rendszer által biztosítottak, és nem felbéreltek. Szóval ez több ízben újdonság volt a számára. És az új dolgok a tapasztalat hiányát jelentették, amit nem igen viselt könnyedén. Megpróbálkozott a hallgatózással, hisz a félelme ellenére a kíváncsiság, vagy talán pont ezért de a kis kíváncsiság szörnyikéje ott lapult benne. De amit rászólt Martha, rögtön zavarba jött és elszégyellte magát, mint egy jó kislány.
- Bocsánat. – Jelentette ki alázatosan, de nem meghunyászkodva. Nem volt benne megjátszás, bár tény hogy meglepte hogy észrevette a próbálkozását, és a szégyenébe inkább ez a hirtelen meglepettség játszott közre. Odalépett az asztalhoz, nem várakoztatta meg a nőt, a hallgatózásával nem próbálkozott többet, és alaposan elolvasta a nyilatkozatot. Majd még egyszer, mire tollat fogott és alá is írta. Majd figyelte Martha-t mikor kezd bele a válaszadásba, meg persze fejben már gyűjtötte a következő kérdéseket is.

by **Sinon** Hétf. Feb. 15 2016, 20:34

A. hét: Chariton
A nő magához veszi a dokumentumot, egy gyors pillantást vet rá majd a többi közé süllyeszti azt.
- Természetesen. Kérem kövessen. - azzal végigsétál veled egy hosszú fehérre meszelt folyosón, oldalt ajtók sorakoznak. - Itt tároljuk az élelmiszer tartalékjainkat, az alapvető felszereléseket, többek között párnákat, pokrócokat, illetve kristályokat és mérgeket. A folyosó végén található a konyha. - mutat az ajtó irányába, majd ahelyett, hogy megmutatná milyen is belülről felvezet egy lépcsőn.
- A betegeink egy részét az emeleti szobákban helyeztük el. Úgy gondoljuk, hogy a szép kilátás, és a friss levegő jó hatással van rájuk és segít nekik kikapcsolódni. - Végigsétál a hosszú folyosón, két oldalt számozott ajtók sorakoznak, itt-ott ülő alkalmatosságokkal, növényekkel próbálták ellensúlyozni a fehér falak keltette "ürességet".
- Az első szoba lakója Wren kisasszony, talán az itt lakók közül a legbékésebb. Nagyon nehéz kicsalogatni a szobából, de többnyire szófogadó, éppen ezért a legtöbb ápolóval jó viszonyt ápol. - tovább sétál és kicsivel odébb egy újabb ajtó előtt állapodik meg, félrehúzza a kukucskálót és a túloldalon egy rövidre vágott hajú fiút pillanthatsz meg, aki az ágyhoz van szíjazva.
- Ne mondjon semmit. Az óvintézkedéseket a fiú és a berendezés érdekében kellett eszközölnünk. Paralízis méregfüggő, és bármit képes megtenni, hogy megszerezze. A hármas számú szoba lakója pedig egyike a legrégebb óta itt tartózkodó betegeinknek. Hajdanánk céhvezér volt akinek fordult a szerencséje, és... hogy is mondjam. Nem sikerült feldolgoznia a történteket, hajlamos saját magának a büntetésére, éppen ezért kénytelenek voltunk minden olyan eszköztől eltiltani amivel kárt tehetne önmagában, vagy társaiban.

B. hét: Akichi Murai
- Természetesen. Az éppen ügyeletes szakápolótól bármikor segítséget kaphat, de bízom benne, hogy nem lesz rá szüksége, hiszen az Ön feladata roppantul egyszerű lesz, ha szabadna így fogalmaznom. - a magas nő elindult végig a folyósón, persze jelzi, hogy kövessétek. Majd elkezdi végig mutogatni a helyiségeket. Az étkezőtől a toalettig a földszinten mindent megmutat. Majd felvezet az emeletre ahol hozzá is látna a betegek szobáinak ismertetéséhez, azonban akadt egy kis bökkenő. Az egyik ajtó tárva nyitva áll. A hölgy arcán egy pillanatnyi döbbenet fut keresztül, majd mintha elfehéredne, de szerencsére a hátsó lépcső irányából feltűnt két testes fehér ruhát viselő férfi akik egy jóval kisebbet fognak közre, és igyekeznek a visszatoloncolni az elkóborolt báránykát a nyitott szobába. A fiút felismerheted, Láttad az ablakból korábban.
- Mao hajlamos a szökésre éppen ezért különösen oda kell figyelni rá. Beszámíthatatlan, éppen ezért az ágyhoz szoktuk szíjazni éjszakára. Csak egy ápoló jelenlétében szabad kinyitni az ajtaját, és a szavait semmi esetre se vegye kézpénznek! - a nő szigorú ugyan, de tudja mit csinál, közben a két férfi végzett a fiú ártalmatlanításával.
- Hol is tartottam? Oh igen. Kingsley, a hármas szoba lakójára szintén különös figyelmet fordítunk. Sajnos ő sem érintkezhet a többi beteggel, semmilyen körülmények között sem. A lakosztályát igyekeztünk hangszigetelté varázsolni. Néha túl heves...

C. hét: Kiwi
- Remek! - a dokumentum a többi közé süllyesztve, és a hölgy kissé megenyhül a bocsánatkérésed hallatán, azonban a homlokát továbbra is láncolják. Sietve végig trappol a folyosón. - Elnézését kérem, de itt szigorú szabályok nélkül csak a káosz uralkodhatna, remélem megérti. - a fiúkhoz hasonlóan neked is megmutatja a földszint keleti szárnyának folyosóinak valamennyi szobáját, benyitni nem nyit sehova sem, gyakorlatilag egy rohanás az egész. Az emeletre érve, erősödnek a zajok. Az egyik beteg mintha a szobájának ajtaját püfölné, kiáltozik de nem érteni, hogy micsodát.
- Az Istenit! Hol maradnak már? - panaszkodik egy picit, majd elkezd pötyögni, levelet küld valakinek. Talán a többi ápolónak üzen...
- Normál esetben mondanék néhány szót minden betegről, de sürgős dolgom akadt, ezért elégedjen meg néhány szóval kezdésképp kisasszony. Az első szoba Wren kisasszonyé, a második Mao úrfi lakosztálya, vigyázzon vele nem az erőssége az igazmondás, és mondhatni veszélyes is tud lenni. Mint láthatja ma pont rossz napja van... A harmadik szoba, Kingsley úré, aki kora ellenére meglehetősen virgonc, veszélyes önmagára és a környezetére egyaránt, éppen ezért tilos bármit is adni neki ételen kívül! A negyedik... - Mialatt a nő beszél az első szoba ajtaja alatt egy papiros bújik elő, ha felveszed és megszemléled a következő szöveget látod ráfirkálva. "Démonok. Ha eljönnek értünk Isten irgalmazzon..."

by **Silica** Kedd Feb. 23 2016, 07:41

by **Chariton** Szer. Feb. 24 2016, 21:18

Kérése szerint követem. Körbenézek a folyosón. Valahogy így képzelhet el egy elmegyógyintézetet kint is az ember. Vagy csak amiatt érzem ezt, mert most járok ilyenbe először. Befolyásolhatóak vagyunk e terén. Szóval megpróbálok inkább nem levonni bárminemű következtetést.
- A mérgeket és kristályokat gyógyszer helyett vetik be? - kérdezem is meg az első kérdést ami eszembe jutott, miután a készleteikről beszél. Követem fel a lépcsőn is, gondolom a konyhát nem tartja fontosnak megmutatni, ha csak megemlítette.
- Nincs benne tapasztalatom, viszont jogos hogy ez első gondolata az embernek. Eddig látták már hasznát ezeknek? - érdeklődöm őszintén a friss levegő és hasonlók után. Érdekel a válasza és szeretnék tanulni belőle. Soha nem tudhatom minek veszem hasznát. Továbbá egyszerűen kíváncsi is vagyok. Elkezdi bemutatni a betegeket.
- Wren kisasszony miért van bent? - kérdezem miközben sétálok a háta mögött, majd benézek az elhúzott kukucskálón - Hogyan tudják leszoktatni? Értem. Őket ki hozta vagy hozatta be ide? Barát, jó akaró?
Rendben, a kíváncsiságomat bizonyos fokig kielégítette a körbevezetés. Viszont jó lenne megtudni mit is kell majd csinálnom. Valamint már a bemutatás alatt megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék beszélgetni ezekkel az emberekkel. Megismerni őket, az érzéseiket, az állapotukat, hogy miért teszik azt amit, önmaguk szerint is.
- Lesz lehetőségem beszélgetni velük? Meg egyébként...mi lesz az én feladatom ebben az egészben?

by **Akichi Murai** Csüt. Feb. 25 2016, 19:19

Szépen türelmesen végighallgattam a beszéd közben a nőt. Eléggé furcsának tűnt, hogy ennyire viselte meg néhány embert ez a dolog a játékkal. Még néha én is beleborzongok ebbe de hogy ez tényleg igaz... Hát mindenesetre ezek után elhatároztam, hogy ha majd szüksége lenne egy segítők kézre, egy tartóra hogy ne őrüljenek meg, én segíteni fogok nekik. Amikor az alsó szinteken voltunk megjegyeztem a dolgokat de a biztonság kedvéért Sky kifigyelt a zsebemből és ő is figyelt minden helységet, melyet érdemes majd a későbbiekben meglátogatni. A felső szinten történt a betegek látogatása amely a felismerés után csak a segítőkészségem akart kibontakozni, de ezt most el kellett zárnom és tovább kellett mennem hiába akartam volna rajtuk segíteni. Az utolsó üres volt de utána két férfi visszahozta a kiszökött személyt. Mihelyt a közelebb jöttek, Skyfaller szólt nekem, hogy ő volt az akit látott miközben felszállt. Megkérdeztem a Martha-t ki ez a fiú és miért van itt.
Értem... Nem kell aggódnia figyelni fogunk a csibémmel az összes jelenlevő betegre ameddig itt tartózkodunk az épületben és be nem fejezzük a küldetést. Jut még eszembe néhány erős kart majd el kérnék ha netalán tán egy beteg kiszökik, de amúgy ketten meg fogjuk tudni csinálni az itteni dolgokat. Hát akkor el is kezdenénk a feladatainkat.

by **Silica** Kedd Márc. 01 2016, 08:07

A. hét: Chariton

-Gyógyszer? Neeem, Chariton Úrfi, nem gyógyszer. Ezeknek az embereknek egyedül a halál lenne gyógyszer, de az ellentétes az elveinkkel, így igyekszünk ehelyett a lehető legjobb feltételeket biztosítani nekik. Az itemek közül leginkább azokat használjuk, amelyek bénító vagy nyugtató hatással bírnak. Vannak olyan betegeink, akik nagy harcosok voltak, mielőtt ide kerültek, és mivel tudja, hogy itt a pontok számítanak, nekünk is szükségünk van arra, hogy mi együnk a jobbak. Van ugyan olyan, akinél egy-egy újrapontozásnál sikerül csitítanunk az erejüket, de erre ritkán van lehetőség, és veszélyes is. Volt egy betegünk, akinek nem voltak képességei harmincas szinten sem, szóval minden pontját specre raktuk. Amint megkapta a pontokat...
Itt egy ideig hallgat, majd megvonja a vállát.
-Olvasta a Tűzgyújtót? Talán hallott pár éve arról a nagy tűzvészről, ami még védett területen belül is pusztított. Leírták eventnek, de nem az volt. A friss levegő meg... néha szeretnek sétálgatni, tisztább pillanataikban. Azt javaslom, hogy ne akarjon a betegekkel szorosabb kapcsolatot kialakítani. Nehezebb lesz a feladata, ha köti magát hozzájuk.
Ezzel le is tudja mindkét kérdésedet, ha nem erősködsz, és tovább lépdel a folyosón.
-Ebben a szobában laknak az ikrek, John és Jane Doe. Nem mi neveztük el így őket, ez az ő kérésük volt. Lehetnek egy szobában, egymást még soha nem bántották. Soha nem tudtuk kideríteni, hogy játékosok-e, vagy NPC-k. Indikátoruk nincsen, de minden pszichológiai tesztünk szerint emberek, és egyik NPC-hez sem hasonlíthatók azok közül, akiket eddig láttunk. Az utolsó betegünk pedig George. Ő a legveszélyesebb. Szent feladatának érzi, hogy mindenkit kijuttasson a játékból, és hite szerint erre a gyilkolás a legjobb mód. Harminchét emberölés van a nevén, legalább is, amikről tudunk. A feladata az ő őrzésük lesz, amíg én a csapatommal házon kívül leszek. Történt egy kis incidens, és az egész gárda kell ahhoz, hogy helyrehozzuk... legalább is ami maradt a gárdából.

B. hét: Akichi Murai

-Sajnálom, de egyedül az ügyeletes szakápoló fog az intézményben tartózkodni Önökön és a betegeken kívül. Ő tudja a dolgát, tőle segítséget kérhet, de ne zargassa kérem, ameddig nem szükséges. Egész éjjel George-val foglalkoztunk, és neki sincsen végtelen kitartáspontja. Az erős kezekre pedig most nekem lesz szükségem. Történt egy kis incidens, és az egész gárda kell ahhoz, hogy helyrehozzuk... legalább is ami maradt a gárdából. De bízom benne, hogy tökéletesen ellátja majd a feladatát. A maradék két szobában is vannak betegeink.
Lépdel tovább, és int a következő ajtó felé, miközben biccent az ápolóknak.
-Ebben a szobában laknak az ikrek, John és Jane Doe. Nem mi neveztük el így őket, ez az ő kérésük volt. Lehetnek egy szobában, egymást még soha nem bántották. Soha nem tudtuk kideríteni, hogy játékosok-e, vagy NPC-k. Indikátoruk nincsen, de minden pszichológiai tesztünk szerint emberek, és egyik NPC-hez sem hasonlíthatók azok közül, akiket eddig láttunk. Az utolsó betegünk pedig George. Ő a legveszélyesebb. Szent feladatának érzi, hogy mindenkit kijuttasson a játékból, és hite szerint erre a gyilkolás a legjobb mód. Harminchét emberölés van a nevén, legalább is, amikről tudunk. A feladata az ő őrzésük lesz, amíg én a csapatommal házon kívül leszek.

by **Kiwi** Hétf. Márc. 07 2016, 11:08

Ez a hely az amit úgy ahogy van értelmes ember elkerül. Viszont erősen érződik hogy segítségre van szükség, pont ezért, meg némi kíváncsiságnak okán maradtam mégis, pedig eszem szerint visszautasítanám a felkérést, viszont mégis aláfirkantom a nevemmel a nyilatkozatot, és érdeklődve várom mi is lesz majd a feladatom. Ahogy nézem bonyolultabb a helyzet mint elsőre gondoltam, sőt bonyolultabb?.... Szörnyűbb! Megmondom az őszintét, először azt hittem csupán néhány rakoncátlan és neveletlen gyerekkel lesz itt gond, de ahogy nézem a korosztály erősen felfelé húz ami erősen meglepett. Vajon tényleg mind játékosok? Hisz idebent csak pár idősebb emberrel futottam össze… Sőt belegondolva… ha mind megbolondultak akkor annak a korhoz volna köze, mármint a fiatalok jobban bírnák vagy csak nehezebb őket elkapni, és azonosítani?... Ijesztő… Nagyot sóhajtottam, miközben sietős léptekkel követtem Martha-t, miközben ő egy gyors bemutatással méltatta a páncienseket. Voltak kérdéseim, nem hanem vagy száz… de ilyen tempó mellett nem volt se időm, se huzalmam feltenni, amúgy sem hiszem hogy kaptam volna érdemleges választ, mivel sietős a dolga, nem áll le egy zöldfülűvel csacsogni, pedig volt itt egy dolog ami nem tetszett nekem. Nagyon nem… De kivártam, majdcsak kisül valami. Míg bemutatták az emberkéket, én a kukucskálón be-be lestem, és igazság szerint el voltam szörnyedve, de igyekeztem mindezt nem mutatni… Mialatt a negyedik szobát kísérelne bemutatni, egy fecni csúszik át az ajtó alatt, amit óvatosan fel is veszek. Bár egy pillantással engedélyt kérek Martha-tól. De ha megkaptam, és nem előzött meg vagy hasonlók, akkor kinyitottam és elolvastam. Elhúztam a szám, pedig ő lenne az egyik legcsendesebb beteg, ha jól emlékszem. Felsóhajtottam, majd jobb híján, ha Marhta nem kérte el, zsebre tettem a kacatot. És egy nyugodtabb pillanatra vártam, amitől előre féltem hogy nem kapok meg.

by **Sinon** Hétf. Márc. 07 2016, 20:50

C hét: Kiwi

Összetalálkozik egy pillanatra a tekintetetek, a nő látszólag meg sem lepődött a papiros váratlan felbukkanásán, sőt mintha számított volna rá, hogy hasonló fog történni.
- Nos, Wren kisasszony nincs híján kreativitásnak, és néha a fantáziája olyannyira szárnyra kap, hogy kénytelen papírra vetni a gondolatait. A probléma ott kezdődik, hogy oly élénk víziókat lát, hogy Ő maga valóságosnak véli őket, sőt mi több kötelességének érzi, hogy figyelmeztessen bennünket. Néha az ápolók zsebébe csúsztatja, néha csak kidugdossa az ajtó alatt őket, pont ahogyan most is tette. Kezdetben próbáltunk vele beszélgetni ezekről a "démonokról". Azonban azt állítja, hogy nem beszélhet róla mert akkor lebukik és mindenkit veszélybe sodor. Ez az oka annak, hogy ír. - A nő tovább sétál és a korábbi sietős tempóját tartva szalad végig a termek mellett.
- Ebben a szobában laknak az ikrek, John és Jane Doe. Nem mi neveztük el így őket, ez az ő kérésük volt. Lehetnek egy szobában, egymást még soha nem bántották. Soha nem tudtuk kideríteni, hogy játékosok-e, vagy NPC-k. Indikátoruk nincsen, de minden pszichológiai tesztünk szerint emberek, és egyik NPC-hez sem hasonlíthatók azok közül, akiket eddig láttunk. Az utolsó betegünk pedig George. Ő a legveszélyesebb. Szent feladatának érzi, hogy mindenkit kijuttasson a játékból, és hite szerint erre a gyilkolás a legjobb mód. A feladata az ő őrzésük lesz, amíg én a csapatommal házon kívül leszek. Ha bármi történne, ne habozzon levelet írni, a bénító és nyugtató hatású anyagokkal csínján bánjon, de ha szükségesnek véli akkor saját belátása szerint alkalmazhatja őket.

Többiek: reagkorbács

by **Chariton** Kedd Márc. 08 2016, 01:41

Nagyon meglepődöm az ápolónő állításán. Az nem lehet. Nem tudom elhinni azt, hogy egyiken sem lehet segíteni. Csak meg kell találni az okokat, vagy az indokaikat. Aztán azokra reagálni. Megértetni velük, hogy ez miért nem helyes. Nem tudhatom, hogy ez működik e, sem azt, hogy tényleg jogos e amit mondok. Soha nem tanultam vagy gyakoroltam ilyet. Azonban ezt csak így tudom elképzelni. Mint mondtam, nem lehet, hogy csak ennyi legyen, várni hogy meghaljanak, vagy kijussanak.
- Ezzel én nem értek egyet. - jegyzem meg. Két kérdésemre nem kaptam választ. Lehet csak nem hallotta meg? Felteszem őket újra. - Tehát...hogyan próbálják leszoktatni a "szerről" a fiút? Hogyan kerülnek be ide? Nem hallottam még sem a Tűzgyújtóról, sem a tűzvészről. Akkor ha jól értem, azt Wren kisasszony okozta. Hogyan volt rá képes védett területen belül? - ez nagyon meglepő. Ott elvileg nem lehet pusztítani. Újra megtámadom a kérdéseimmel. Majd szól ha zavaróak, vagy valami nem rám tartozik. Azt, hogy ne alakítsak ki kapcsolatot a betegekkel valóban "praktikus" lehet...de szerintem én nem leszek rá képes. Túl érdeklődő vagyok a betegekkel szemben ahhoz, hogy ezt megtudjam tenni.
- Érdekes. Ők miért vannk bent, mit csináltak? Szóval George...benézhetek hozzá a kukucskálón...? -kérdezem. Kíváncsi vagyok. Kíváncsi vagyok, hogy néz ki. Hogyan néz rám. Sőt. Arra is mit gondol. Mit érez. Megpróbálnám megváltoztatni a nézőpontját. Túl kíváncsi lennék? Nem hinném.
- Rendben. A feladattal már tisztában vagyok. És mi a protokoll, amit követnem kell?

by **Akichi Murai** Pént. Márc. 25 2016, 21:01

-Hmmm. Szóval csak rajtuk kell tartanunk a szemünket? Remek! Nálunk jobb párt nem is találhatott volna. Mind a ketten egyidejűleg tudunk majd figyelni őket. Az ember hiányt meg sajnálom, Asszem nem lesz majd kérdéseink, de ha mégis akkor is a legvégső esetben fogjuk megkérdezni a szakápolót. Gondolom ennyi lenne amit tudnunk kell. Legalább most.
Miután elmondtam a mondandómat megnéztem a három megnevezett személy rendesen. Az ikreket sajnáltam, hiszen senki sem tud semmit róluk. Szerintem még önmagukat sem ismerik teljesen. George már más tészta. Ez az őrület teljesen elvehette az eszét. Megborzongtam mert egy pillanatra úgy éreztem, hogy figyel. Szerencsére Sky ott ült még a vállamon és biztatott arról, hogy semmi baj sem lesz illetve majd ketten meg fogjuk oldani ezt az egészet. Vissza fordultam a hölgyhöz.
-Azt majdnem elfelejtettem: Van valami napirend ami szerint dolgoznom kell majd? Jó lenne tudni mit hogyan csináljak, vagy szabad kezet kapok felettük. Nem arra gondolok, hogy megölném őket ha arra kerülne sor, csak én tudom milyen érzés az ilyen, mert egyszer-kétszer én is átéreztem ezt és lenne egy-két dolog amivel próbálkoznék.
~Miközben Apa beszélt néhány gondolatát megéreztem a mostani beszédével összefüggően. Szóval neki ilyen volt, így már értem miért ilyen zárkózott és miért próbál egyre kinyílóbb lenni.
-Ne aggódjon Néni! Tudom, hogy Apu mit érez itt és biztosíthatom, nem fog semmi rosszat cselekedni itt létünk alatt.
Ezzel vissza tértem a gondolatait rágcsálni amit kaptam. Vártuk a választ és a feladatunk kezdetét.

by **Silica** Kedd Ápr. 26 2016, 10:10

Mivel a mese több résztvevője, és a társmesélőm is dögrováson (vizsga) van, így visszatértükig fagyasztom a játékot.

by **Kiwi** Vas. Május 08 2016, 15:47

Igyekeztem nem idő előtt véleményt alkotni a helyzetről, és katonásan, logikusan gondolkodni, a szenti mentalitást kissé elnyomni. Nincs helye itt ilyesmiknek. Kérdés nélkül kaptam választ a papírra írt üzenet okára, és mindarra ami abban a szobában történik. Gyorsan és gondosan magyarázta el a lényeget. Hátra pillantottam, nem volt több kérdésem… Az ikrek „meséjét” is szemöldök ráncolva hallgattam végig. Voltaképp ez a felállás még tetszett is, de tény hogy ettől még ijesztőek voltak. ijesztőek ők is. És lényegi dolgokat alig hallok. Mivel tapasztaltam hogy nem egy két emberkéről lesz szó, így egy jegyzetfüzetet felkapva, nevet és egy-két vázlatpontokat firkantottam fel. Jelezvén hogy gond esetén üzenetet küldhetek Martha-nak, így a nevét felírtam a cetli tetejére, csak hogy ha idegesség esetén is biztos legyek a nevének helyesírásában, és nehogy másnak, vagy nem létező személynek jelezzek a gondról. Figyelmesen végighallgattam, mivel sietett, így a mellékkérdésektől megkíméltem.

Ha rápillantotta cetlikre ezt látta felírva::

- Rendben. – Vettem tudomásul a hatáskörömet. Viszont nem halogattam tovább a kérdésemet. Összeszámoltam a cetlin szereplő neveket, majd megszólaltam.
- Érdekelne hogy milyen időközönként és sorrendben kapnak enni, valamint a villanyoltás mikor van? – Rákészültem, de nem sikerült teljesen megfogalmaznom a kérdést. Előtte még szükségesnek éreztem ezeket az apró kiegészítéseket.
- Valamint még valami. Mivel mérik fel, hogy akit felfogadnak biztosan megbízható és képes megbirkózni a feladattal. Nem ismerik sem a szintem, képességeim és semmit sem tudnak rólam. Ez még akár veszélyes is lehet így. Akár a felfogadottra, akár… a páciensekre nézve. – Igen, ez a kezdetek óta foglalkoztat, és általánosságban értettem a kérdést, nem csak a saját bőrömet féltem, viszont lényeges hogy mennyire vállalnak felelősséget magukért és másokért és addig nem akarom elvállalni amíg erre választ sem kapok. Pedig már elfogadtam…
- Várhatóan meddig lesznek távol? – Még egy kérdés.
- Valamint ez a hat személy teljes ellátása rám hárul, ha történne valami, akkor csak önt tudom értesíteni? – És ezzel talán meg is volna, ha ezekre választ kapok akkor mindenre ami jelenleg szükséges a munkám teljes körű elvégzéséhez. Még egy pillanatra átfutom, de azt hiszem semmit sem hagytam ki… A fürdetés fordult meg a fejemben, de a sao világában nincs szükség ilyesmikre, szóval elhanyagolhatónak véltem… Amúgy sem vállalnék be ilyen tortúrát… ha azt is kéne, felmondanék... .__. Hátrapillantottam a szobákra, nincsenek túl sokan... és létezik valaki... akit szívem szerint bezáratnék... de azóta sem találkoztam vele... és remélem soha nem is fogom újra látni Warren-t. Igen, amikor a nő nevét meghallottam már akkor összerezzentem, de nem ugyanarról a névről van szó... nem ugyanaz a személy, és még csak nem is hasonlítanak egymásra...

by **Silica** Kedd Május 10 2016, 11:43

A. hét: Chariton

-Nem is az a feladata, hogy egyetértsen, Mister. Higgye el, az orvosok értik a dolgukat, és aki ide kerül, az már menthetetlen. Nem mi vagyunk az egyetlen ilyen szervezet, és gondolom azt is tudja jól, hogy rengeteg bétás is bent ragadt. Olyan bétások, akik részint fejlesztők voltak, és közülük vannak olyanok, akik a virtuális világ emberi agyra és viselkedésre gyakorolt hatását vizsgálták, hogy a sisak ellenzőinek tudjanak majd eredményeket felmutatni. Komoly szakemberek, akik továbbra sem szintezéssel akarnak foglalkozni. Megpróbálták őket leszoktatni, de mivel ez nem olyan drog, mint amiket eddig ismertünk, a próbálkozásaink hatástalanok voltak. Nem tudunk eleget az ilyesfajta függőség mibenlétéről. A többi kérdésre a válasz pedig vagy nem magára tartozik, vagy nem is tudok rá válaszolni.
A kérdésedre, miszerint benézhetsz-e George szobájába bólint, ha pedig megteszed, a következő kép tárul eléd. Mire visszafordulsz, a hölgy már egy irattartó mappát nyújt feléd.
-Le van írva a napirend, ki mikor kap enni, ki mikor mehet ki, melyikeknek nem szabad látniuk sem egymást. Önnek azonban még ezt sem kell elolvasnia, sőt, ha minden rendben alakul, meg is van tiltva, hogy kinyissa. Időzített leveleket fog kapni tőlem ha valamit meg kell tennie. Végezze el a feladatát, a többi Önön múlik. Minden eseményt jegyzőkönyveznie kell, a naplót pedig a nap végén el fogom kérni, az alapján kapja a jutalmat, szóval ne csessze el. Minden világos?

B. hét: Akichi Murai

-Rajtuk tartani, és emellett betartani a napirendet. Itt is van.
Nyújtja át a mappát, benne vastag füzettel, ám még nem engedi, hogy átvedd.
-Ezt azonban Önnek csak abban az esetben szabad kinyitnia, ha valami gebasz üt be. Időzített leveleket fog kapni tőlem ha valamit meg kell tennie. Végezze el a feladatát, a többi Önön múlik. Minden eseményt jegyzőkönyveznie kell, a naplót pedig a nap végén el fogom kérni, az alapján kapja a jutalmat, szóval ne csessze el. És a ne csessze el részt úgy értem, hogy ne kezdjen magánakciókba, ne akarja megmenteni se ezeket az embereket, se a világot. Minden világos?

C hét: Kiwi

A kisasszony rá sem pillant a cetlidre, egyáltalán nem érdekli, hogy mit firkálsz, a kérdésedre pedig ugyanazt a mappát kapod, mint a többiek, és ugyanazt a választ is.
-Ebben benne van minden kérdésére a válasz. Ezt azonban Önnek csak abban az esetben szabad kinyitnia, ha valami gebasz üt be. Időzített leveleket fog kapni tőlem ha valamit meg kell tennie. Végezze el a feladatát, a többi Önön múlik. Minden eseményt jegyzőkönyveznie kell, a naplót pedig a nap végén el fogom kérni, az alapján kapja a jutalmat, szóval ne csessze el.
Újra végigmért, fitymálóan, mégis gondoskodó tekintettel, és elővett egy másik mappát, és meglebegtette.
-Mindenki potenciális ügyfelünk, ne higgye, hogy nem tudunk magáról semmit. Ne legyen ilyen naiv, kisasszony Engem pedig nem fog tudni elérni, lévén a feladatommal, és nem pedig magával fogok foglalkozni. Ne felejtse, hogy miért van itt. Önön kívül egyetlen ügyeletes szakápoló tartózkodik majd az intézetben, az ő irodája lent van a pincehelyiségben, de nem javaslom, hogy megzavarja, mert ő is roppant elfoglalt. Vészhelyzet esetén felkeresheti, de ne okozzon vészhelyzetet, mert annak sajnos Önre nézve is komoly következményei lesznek. Bízunk Önben, és a feladata roppant egyszerű. Minden világos?

by Ajánlott tartalom

In Sanity

In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity

Re: In Sanity