Re: In Sanity

by **Kiwi** Vas. Május 15 2016, 16:52

~Ohh…~ Gebasz és elcseszni… ez a két szó ütötte meg a fülem, hisz eddig nem hallottam ilyen stílusban beszélni, de könnyedén ráfogom a feszített időre és arra hogy talán túl sok mindent kérdeztem, miközben látszólag sietne.
- Rendben van, nem fogom. – Rövid, tömör válasz, ezt várja ezt kapja. A mappát át is vettem, majd ha tudtam az inventorymba tettem. Szóval majd kibukott belőlem az a kérdés ami egy ideje foglalkoztat. Lenéző pillantást kaptam, amit álltam ugyan, kihúzva magam. Állom a csapásait ha ütni szán, de nem. Elővett egy másik naplót, amire elkerekedett kissé a szemem. Kizártnak tartanám azt, hogy mindenkit megfigyelnének… ahhoz rengetegen vagyunk… de azt is hogy maga a küldetés csal ide minket és úgy vizsgálnak ki… az rengeteg idő és energia, amit ugye látunk hogy nincs… Kétkedően pillantottam rá, de nem szóltam egy szót sem. Csupán gondolatilag fogalmazódott meg bennem, hogy akarom azt a naplót. Kíváncsi vagyok igaz-e az állítás, valamint ha igaz mit írnak benne rólam, másokról… De ez álom marad attól tartok… Majd sért a feltételezése hogy én okoznék galibát… de nem teszem szóvá csupán lenyelem… de megjegyzem…
- Nem kell aggódnia, minden rendben lesz. – A kérdéseimre, a lényegiekre kaptam választ és nekem erre volt szükségem. Gondolhatja felőlem azt hogy megijesztett a mappával, esetleg a büntetéssel, nagyobb volt bennem a dac ennél. Nem hatott meg a szigora, mert nem is kellett hogy meghasson. Komolyan vettem a feladatom, viszont a válaszokból mérve ő volt az aki engem nem vett komolyan. Dehogy bízik bennem… De nincs is oka rá, viszont akkor ne fitymálja azt akit felbérel… Üzleti érzéke ennek a nőnek sincs, mint ahogy azt sem hiszem hogy ebben a sürgős helyzetben találnának más futóbolondot, aki elvállalna egy ilyen feladatot. Végül megtudtam mindent ami kellett, nem maradt más hátra mint ő az útjára térjen, én pedig feltérképezzem azokat a helyiségeket amikre szükségem lesz, mint a konyha, a raktárak és ilyenek.

by **Chariton** Kedd Május 17 2016, 00:02

Nincs értelme vitáznom a nővel. Valóban nem az a dolgom hogy egyetértsek, és valóban van amit ők jobban tudnak...mégis...Szóval mégis ahogy hallgatom szavait motoszkál és forgolódik bennem az, hogy ha csak józan ésszel is gondolja végig az ember, nem lesz helyes, vagy egyáltalán logikus ez az egész. Azonban kell mind a pénz, mind a tapasztalati pont, kénytelen vagyok elnyomni magamban ezt a hangot, s nem utat engedni annak amit mondanék vagy kérdeznék. Helyettük halvány mosolyt erőltetek az arcomra.
- Nos, valóban nem ez a feladatom, s az ezzel kapcsolatos gondolataimat helyénvalóbb lenne egy tea mellett megbeszélnünk, mint itt.
Valóban érdekelt mit látok bent, nem hiába tettem fel a kérdést. Mikor megadja rá a lehetőséget, be is nézek a kukucskálón. Próbálok bármit is leszűrni az arckifejezéséből ami nem az őrületre utal, azonban vagy a sekély tudásom miatt nem sikerül ez, vagy azért, mert valóban nincs semmi, ami nem arra utalna. Mivel néhány másodperc után sem látok változást, ezért visszafordulok a hölgyhöz, aki már egy mappával várja figyelmemet.
- Természetesen, hölgyem. - sütök el a jó munkaerő alapszókincséből néhány szót. Elveszem a kezéből az iratokat, de ahogyan mondta is, nem olvasom el őket. Pedig kíváncsi vagyok. Gondolkodóba ejt, vajon megérné e a felfordulás, vagy valami hiba a gépezetben aminek okából kinyithatom, vagy jobb ha a kíváncsiságom furdal, mint az egyik beteg fegyvere? Frappánsan akartam befejezni a gondolatsort, de nem vagyok biztos benne hogy sikerült. Mindenesetre, mint ahogy eddig is, nézek a hölgy szemébe, és várom mi a következő teendőm.

by **Sinon** Hétf. Május 23 2016, 19:28

A. hét: Chariton
- Remek. Ebben az esetben máris hozzáláthat a betegek ételének kiosztásához. Kora délelőtti órákban már előkészítettük a lakóink számára az eleséget, éppen ezért az elkészítésével nem kell bajlódnia, csupán az adatokat kell kimérnie, és szétosztani. A kellő felszerelést a konyhában találja. A továbbiakról majd üzenetben fog értesítést kapni. Ne felejtse el a jegyzőkönyvet vezetni. Errefelé szigorúan vesszük a dokumentációt, amennyiben nap végére nem készül el vele annak komoly következményei lehetnek. - szigorú szemeit rád villogtatja, látszik, hogy errefelé véresen komolyan veszik az ilyesmit - Kérem értse meg, hogy szükség van a precizitásra, ha bármi baj ütne be... De elég a feleslege szócséplésből. Jó munkát! - és azzal el is viharzott a hölgy, ha utána akarnál menni csak munkára küld, és otthagy. A feladatod kiosztotta, tehát irány a konyha. A konyhában középen asztalokon evőeszközöket, és tálcát találsz, oldalt pedig lefedett edényekben valamiféle levest, rizst, sült marhaszeleteket. Hála a frissen tartó dobozkáknak, az étel még meleg. A jegyzőkönyv vezetés rád van bízva miként és, hogyan készül, azonban arra kérlek, hogy legyen kijelölve jól láthatóan a posztodban, vagy a posztod alatt.

C. Hét: Kiwi
- Úgy legyen! - szigorú szemeivel még egyszer utoljára végigmér, sok szerencsét kíván és elviharzik. Látszólag nagyon siet. Te pedig feladatok híján felméred a környezeted. Rövidesen megtalálod a konyhát, szép fehér csempe, középen asztalokon tálcák, műanyag tányérok, kanalak és villák sorakoznak. Tovább ha körülnézel láthatod hatalmas edényekben a kész ételt, természetesen lefedve. Leves, főtt burgonya, némi grillezett hús, és persze gyümölcspuding. A konyhától nem messze a tiszta ruha raktárba is bepillanthatsz ahol rengeteg lepedő, párna- és ágyneműhuzatot találsz, illetve a folyosó végén pedig egy zárt szobában - amelyhez persze kaptál engedélyt a bemenetelhez - a potion és kristály raktárra bukkanhatsz ahol láthatod a szép számmal felhalmozott fegyelmező és nyugtató célra készített eszközök armadáját. Mielőtt azonban tovább mennél hamarosan üzenetet kapsz, hogy ellenőrizd le, minden rendben van-e a lakókkal..
A jegyzőkönyv vezetés rád van bízva miként és, hogyan készül, azonban arra kérlek, hogy legyen kijelölve jól láthatóan a posztodban, vagy a posztod alatt.

Kérdés, kérés, óhaj, sóhaj, egyéb információ kérése esetén ne habozzatok írni.
Akichi reagkorbács

by **Silica** Hétf. Május 30 2016, 07:06

by **Chariton** Hétf. Május 30 2016, 16:15

Meg sem próbálok utána menni. Meg van a feladatom, koncentrálhatok arra. Viszont mintha feltűnően sokszor emlegetné azt, hogy ha baj történik. Magamat is óvatos természetnek tartom, de ez akkor is fura. Majd később visszatérek erre. Vagy remélem nem. Miközben ezen elmélkedem, eljutok a konyháig. Parancsához híven összeszedem az evőeszközöket, szedek mindenkinek ételt...bőven, legalább ennyi örömük legyen. Nem is keresek ételhordó kocsit, mivel nem tudnám felvinni a lépcsőn. Helyette keresek egy nagyobb tálcát, és rápakolom amennyi fér. Egyszerre egy ember fejadagja fér el, ha minden fogást számolok. Fogom tehát, és felsétálok vele a volt céhvezérhez. Visszaemlékezve arra amit mondott a hölgy, evőeszközöket mégsem adok neki. Nem vagyok tisztában azzal, hogy mennyire sebezheti meg magát játékos késsel vagy villával, de nem kockáztatom meg azt, hogy kárt tegyen magában. Kinyitom az ajtót, leteszem az ételt.
- Tessék. Jó étvágyat. - s már zárom is az ajtót.
Újabb forduló, irány a méregfüggő fiú szobája. Ágyhoz volt szíjazva ha jól emlékszem. Meg kell majd etetnem. Hozzá is bemegyek, s elkezdem etetni. Amikor elfogyott, vagy nem fogad el többet, kimegyek a következő adagért. Ezután következnek az ikrek, majd végül George. Neki se viszek evőeszközt, csak ezúttal a saját biztonságom érdekében. Érdekes módon nem érzem magam kellemetlenül, és nem is éreztem. Csak csináltam, mintha nem is emberekkel dolgoznék...Persze, sajnáltam őket, de ennél mélyebben nem fogott meg a dolog, inkább egy dolgon járt folyamatosan a fejem...
Elérkeztem az utolsó ápolthoz, Wrenhez. Mielőtt bemennék hozzá, megírom a jegyzőkönyvet.
Utasítás szerint az ételt szétosztottam, akinek szüksége volt rá, azt megetettem.
Igen, direkt hagytam őt útóljára. Az eddigi betegeknél is nagy volt a kísértés, hogy beszélgetést kezdeményezzek, itt azonban előre eltervezett szándékkal adom meg neki meg magam. Erre gondoltam korábban is, ez az az egy dolog ami nem hagyott nyugodni. Hogy kíváncsi vagyok rájuk. A történetükre, és nem csak úgy, ahogy az ápolók adják elő.
A lányhoz kicsit nyugodtabban is megyek be, hisz elvileg ő nyugodt lélek, akiről már akkor se értettem, miért van itt, amikor a küldetés adó hölgy mesélte. Leteszem a tálcát, majd megszólalok.
- Jó étvágyat. -kis habozás után folytatom- Mondd...szeretnél beszélgetni?

by **Kiwi** Kedd Május 31 2016, 11:48

Furcsa volt neki Martha, mármint az utóbbi beszédstílusa, de nem tulajdonított neki túl sok jelentőséget, vagyis amit igen, azt ráfogta a türelmetlen kapkodásra, valamint hogy ezért viselkedik úgy ahogy. Így inkább félretette a kérdéseket, aminek ugyan nem örült, hisz akárhogy is egy őrültek házáról van szó, de annak sincs sok értelme hogy a nagy kapkodásban valamit rosszul osszanak rá, valamint kapott egy vaskos mappát is, szóval megnyugtathatta magát. Nem feledkezett meg a másikról sem, amit meglobogtatott neki, nagyon is érdekelne miféle nevek találhatóak, de leginkább milyen adatok szerepelnek róla, vagy valami benti ismerőséről, de lehetetlenség megszerezni, ezt ő is tudja, hiába motoszkál benne a kisördög. Amint elbúcsúzik és sikert kíván, magára maradt. A ricsajt még mindig nem szokta meg a füle, és nem is érzi úgy hogy akármikor is meg fogja, így inkább úgy döntött távolabb tartja magát tőle, és felfedezi a helyiségeket amikhez bejárást és kulcsot kapott. A konyhában már kész volt az étel, nem is akármilyen fogás, és az illatok is csábítóak voltak, holott evett mielőtt idejött. Mégis, nem láthatta senki, legalábbis így gondolta, így a levesből, csupán alig az aljára, merített magának. Kiwiről tudni kell hogy torkos, főleg ha úgy érzi nem vonhatják felelősségre, bár lelkiismeretesen csak megkóstolta nem evett belőle igazán, majd a leves ízétől függően rajzolódott ki arcán hogy mennyire, vagy mennyire nem ízlett neki. Bejárta a raktárt is, megérintette az ágynemű anyagát, miközben szétnézett, és ennyi. Ment is tovább a kulccsal nyitható ajtó felé. Picit meglepődött amikor meglátta mennyi ital és kristály sorakozik itt, és mind kábításra, valamint fegyelmezésre használatos. Hiányolta az élet töltő potionokat is, ugyanakkor joggal nyugodhatott meg ha ilyesmikre nincs is szükség. Egy mozzanattal vett magához pár tier hármas potiont, miközben háttérbe tette az inventoryban a sajátjait. Kivétel az életet regeneráló szereket. Két illúzió kristállyal, valamint két Gyenge Területi Kábító Kristály az ikreknek végszükség esetére, majd egy Büntető kristályt a legveszélyesebb páciensnek. Majd még leemelt két Gyenge Copy Kristályt a biztonság kedvéért. Amint végzett és elrendezte őket az inventoryjában, első dolga volt feljegyezni a kivett itemeket, és annak idejét. Nem volt sok ideje kapta is az első feladatát, egy gyors üzenet formájában. Viszont mindenekelőtt volt még egy apró elintéznivalója. A tojás. Nem érezte úgy hogy jó döntés volna bevinni magával, viszont sehol máshol sem hagyta volna csak magánál. Az meg inventoryba elvből nem is tenné. Megtorpanva egy helyben ácsorogva, ráncolt szemöldökkel futotta át a lehetőségeit. Másra nem bízhatja, viszont ha nála marad… elvehetik, vagy megsérthetik a tojást… Arról nem is beszélve hogy egyértelmű jel hogy fegyvertelen… Körbe pillantott, hova tehetné el úgy hogy ne találja meg más, csak ő… Viszont mi van akkor ha épp kikel és ő maga nincs sehol… Kevés esélyét látja… de nem lehetetlen. Végül a táskájában hagyta, letakargatta, hogy ne látszódjon ki belőle semmi, és a hátára kapta. Attól ritkán szabadult meg, vagy tette félre, a hátizsákja szinte hozzánőtt.
- Rendben… akkor lássunk neki! – Biztatta saját magát is hangosan, mintha nem egyedül volna, majd egyszerűen elindult felfelé, vissza az emeletre, az ajtókhoz. Nem tudta mire is számítson. Arra is gondolt hogy okosabb lenne talán bemenni és bemutatkozni, de amíg nem muszáj… Szóval megállt az ajtók előtt, elhúzta a kis ablakokat és bekukucskált. Nem túl közelről, félős kissé, viszont nem mondanám gyávának, inkább csak óvatos természet. Szóval Először Warren kisasszony ajtaja következett, ha esetleg szemkontaktust vagy egyéb jelet lát arra, hogy észreveszik, első dolga lesz bemutatkozni, kedvesen és illedelmesen, majd elmondja, hogy jelenleg ő fog rájuk vigyázni. Persze ajtón kívül. Majd sorba követte az összes ajtó, Mao úrfi, Kingsley majd Jhon és Jane, végül Georg szobája, ha minden zavartalanul ment. Megkísérelte jól megnézni a betegeket, külsőre, esetleg a szobán valamit, amit ők végezhettek… Szóval most eljutott odáig hogy felmérje őket, ha minden igaz.

Jegyzőkönyv::

by **Silica** Szer. Jún. 15 2016, 08:34

Chariton

Majdnem minden rendben megy, persze ha tényleg nem sajnálod meg őket. Úgy tűnik, a konyhás valami látványpékségből jöhetett, az ételek pedig mesebeli menzakaják. Kinézetre ugyan szépek, de ha belekóstolsz akkor rájössz, hogy olyanok, amit a kutyának se adnál szívesen. Itt azonban csak ez van, ezzel kell beérni. Ehetőnek ehető, nem mérgező, de ízük az vagy nincs, ami a jobbik eset, vagy ha van, akkor rettenetesen pocsék.

Ha mégis megpróbálod beléjük tuszkolni, akkor meglepően jól fogadják, az ikrek még meg is köszönik neked, természetesen végig egyszerre beszélve, szinte ugyanazzal a tónussal, a többiek azonban egy szót sem szólnak. Problémád kizárólag a méregfüggő fiúval akad, aki ugyan elfogadja az ételt, ám azonnal vissza is köpi, méghozzá igyekezvén ezt úgy kivitelezni, hogy az adag az arcodon, de legalább a ruhádon landoljon, ezek után viszont szomorú, könyörgő szemekkel mered rád, és tátja a száját a következő adagért, amivel persze ugyanígy jár el, ha megadod neki.

Amikor beírod a jegyzőkönyvet, és kiteszed a pontot, a te írásod alatt egy másik kezd el felkarcolódni a füzetbe, mintha egy szellem írna bele.

11:09
2x T3 - Illúzió Kristály (Amennyiben a célpont nem rendelkezik legalább 2-es Észleléssel, a kristályt használó azt képzeltetheti vele, amit szeretne. Két körön keresztül tart, harc közben nem használható.)
3x T2 - Gyenge Területi Kábító Kristály (Egy körre elkábít két ellenfelet, akik így elvesztik a cselekvésüket. Egy harcban egyszer használható, bossokon nem működik.)
2x Gyenge Copy Kristály (A legutóbb használt kristályt ismétli meg, amennyiben az T1 vagy T2-es volt. Célpontot újra kell választani, még ha ugyanaz, akkor is. Előnye, hogy külön kristály effektnek számít, így például egy karakteren lehet egyszerre két gyógyító kristály effekt is, az egyik gyógyító kristály néven, a másik gyenge copy kristály néven.)
1x T2 - Büntető Kristály (Egy piros indikátoros JK-t két körére kalitkába zár, megakadályozva a mozgásban. A bezárt játékos mellékcselekvést használhat. Egy harcban maximum egyszer használható.)

Napi rutin ellenőrzés, első alkalom:
Warren kisasszony:
Mao úrfi:
Kingsley úr:
Jhon és Jane:
Gerorge

Ha ezek után is be kívánsz menni Wrenhez, meglepően szívélyesen fogad, még el is veszi a tálcát, hogy segítsen neked, és hálás mosollyal kezdi kinyalni a tányért evőeszköz híján. A válaszát is eközben kapod meg, teli szájjal, fel sem tekintve a tányérból.
-Ne próbálj kedves lenni! Úgy tartotok minket, mint az állatokat! Eljő majd a mester, és mindent megbosszul a hetek szövetsége!

Kiwi

Az étel nemhogy éttermi minőség, de úgy érzed, soha nem ettél még ilyen finomat. Szinte eteti magát, és érzed, hogy a gyomrod követeli, hogy adj még neki. Ha esetleg erre gyanakodsz, és ránézel a menüdre, akkor láthatod, hogy nem vagy semmilyen ismeretlen méreg hatása alatt, tehát tényleg csak ennyire finom. A tojás biztonságba helyezése után az első kukucskálásod sikeres, meg is láthatod Wren kisasszonyt, akinek a neve kísértetiesen emlékeztet Warrenre. Véletlen talán? A nő teljesen meztelenül térdepel a priccsén, háttal neked, átkarolva önmagát, és éppen azon ügyködik, hogy karmaival lehántsa a bőrt a hátáról. Nem sebződik, védett területen vagytok. Amint meghallja a retesz csikorgását hevesebben kezdi kaparni a hátát, és rekedt sikításba kezd, amit nem is hagy abba addig, amíg vissza nem húzod a kukucskálót. Ha ez nem lett volna elég, a többi szoba még érdekesebb, ugyanis az összes szoba, a lekötözött fiú kivételével üresnek tűnik, legalább is a szemednek, mert a motoszkálásból hallhatod, hogy a páciensek csak az ajtóhoz húzódtak, hogy ne láthasd őket. A méregfüggő srác sem nyugodt, zihálva veszi a levegőt, mocorogni azonban nem mocorog, csak a mellkasa emelkedik és süllyed ütemesen.

Amint eljutsz a jegyzőkönyvig, és az utolsó szó után felemeled az íróeszközt, a te szöveged alatt egy új sor kezdődik, más kézírással, mintha csak a szellemek írnák: Utasítás szerint az ételt szétosztottam, akinek szüksége volt rá, azt megetettem.

Ha Akichi most sem ír, akkor ki kell ejtenünk a játékból.

by **Akichi Murai** Szer. Jún. 15 2016, 20:36

Amikor nyújtja felém a mappát először még nem tudtam mi van benne, de a hölgy rám szólt, hogy csak akkor nyissam ki ha valami nagyon nagy baj van. Miközben az eligazítást hallgattuk Sky-jal (annyira csak Skyfaller volt aki odafigyelt, én inkább a saját gondolataimba merültem bele nagy lendülettel.). A kis "előadás" végeztével odafordultam a nőhöz.
-Vettem az adást Miss! Semmi öngyilkos akció, világmegmentés, bár azt nem tudom, hogy azt miképpen tudnám végrehajtani, de attól még nem lesz. Jut eszembe: Mondott most nem rég egy olyat, hogy jegyzőkönyvet kell írnom. Ezzel nincs semmi problémám, csak senki nem szólt, hogy írószerszámot és papírt is hozzak magammal, így egy kicsit baljósan menne. Ezért is szeretnék kérni valamit amivel írhatok és amire írhatom. Az embereket meg annyira fogom piszkálni, hogy sehogy, hiszen Skyfaller-rel fogok szerintem beszélgetni, illetve az utasításaira fogok várakozni, úgyhogy az emberek nyugodtak maradhatnak, már amennyire lehet, és ha lenne valami akkor szólok a munkatársaknak akiket már említett és elintézzük a dolgokat. Nem vagyok amúgy se az a típus aki idegenekkel csak úgy elkezdene beszélgetni. Na de egy szó mint száz, nem kell majd aggódni a többiek miatt és nem lesz semmi apokalipszis végkimenetelű esemény se.
Csendben újra elkezdtem beszélgetni Sky-jal, közben várom a hölgy reakcióját.

by **Chariton** Szer. Jún. 22 2016, 03:26

Nem kóstolom meg az ételt, eszembe se jutna, hogy esetleg szörnyű az íze. Helyette inkább meglepődöm azon, milyen jól fogadják a kaját. Bár ez az egyetlen forrásuk, mit tehetnének...A méregfüggő volt egyedül kicsit problémás. Folyamatosan rámköpte az ételt, akárhányszor próbáltam beletuszkolni. Aztán pedig sóvárgó szemekkel nézett, s várta a következő kanállal. Egy ideig játszottam ezt vele, majd meguntam és egy sóhaj után rákérdeztem:
-Miért csinálod ezt?
A válaszától függően vagy etettem tovább immár rendesen, vagy otthagyom. A jegyzőkönyvben történt egy kis furcsaság. Sőt, jó nagy furcsaság. Miután beleírtam a szükséges adatokat, megjelent egy másik írás az enyém alatt. Más volt a kézírás, tehát nem az enyémet egészítette ki a program, főleg, hogy olyanokat írt bele, amikhez nekem közöm nem volt. Akkor mi lehet ez? Automatikus válasz, hogyan kellene kinéznie annak amit írok? Magamhoz kellene vennem ezeket a tárgyakat? Elvégre a hölgy azt mondta értesíteni fog, mit tegyek. Lehet nem találta elég biztonságosnak a módszereimet, s ezért érzi szükségét ennek? Hogyan figyel, vagy honnan tudja mit teszek? Túl sok a kérdés, veszteni való híján inkább magamhoz veszem a raktárból a leírt kristályokat. Már ha megtalálom hol tárolják őket. Emlékszem, említette hol van a raktár. Megpróbálom megkeresni, s ha elérem, magamhoz veszem a listán szereplő tárgyakat. A nevük és hatásuk olvasása közben reménykedem, nem lesz rájuk szükség...

Wren még szívélyesebben fogad mint a többi beteg. Elveszi a tálcát, mint ha csak az étkezdében lenne. Későn veszem észre: evőeszközt nem hoztam. Hiába is ajánlanám fel, hogy hozok, már szinte teljesen elfogyasztotta.
-Sajnálom, evőeszközt elfelejtettem hozni. Ha szólsz hozok. - Nem igazán díjazta a próbálkozásomat. Olyanról beszélt amit nem értettem, a hetek szövetségéről. Mély levegő, előbb reagálok arra amit ő mond, aztán jöhet az, ami engem érdekel. Nem biztos, hogy ennyire tapintatlanul kellene rákérdeznem, de könnyen lehet, hogy nem lesz rá máskor alkalmam. - Most jöttem ide, Charitonnak hívnak - csak hogy meglegyen a bemutatkozás is - Nem tudom milyen körülmények uralkodnak itt, és hogyan bánnak veletek. De ha elmondod mi történik itt, akkor szívesen meghallgatlak, s meglátjuk mit tehetünk. - merész kijelentés, de őszinte. Az alapján amit a fő ápolóval (vagy ki volt ő) beszélgettem, nem esik nehezemre elképzelni azt amit mondd. Kérdezni is akartam... - Miért kerültél ide? Mi a történeted? - Kicsit közhelyesen hangozhat a kérdés, de már nem zavar. Elfelejtettem azt is, hogy én ápoló vagyok, ő pedig beteg. Azt is, hogy ez egy küldetés. Azt is, hogy rámtámadhat vagy bajom eshet. Egyedül az érdekelt most, mi van ezzel a lánnyal...

by **Kiwi** Szomb. Jún. 25 2016, 16:39

Falánkságom eredménye, még egy falat volt, hisz hihetetlen finomnak tűntek. Majdhogynem irigykedtem is picit, de tudtam hol a helyem, és hogy ez nem az enyém. Nagyon nehéz volt megállni hogy ne falatozzak többet. Megkaptam a feladatom, majd vissza is tértem a valóságba. Elvettem a szükségesnek gondolt potionokat, majd a feladatomhoz hűen, megnéztem a betegeket, lassan dél, ebédidő, szóval, amint végigfutottam a társaságon, és lecsitítottam hevesen lüktető szívemet, előkaptam a jegyzőkönyvet, és felvittem a szükséges adatokat. Tehát, a kivett potionok listáját, valamint a nevet, amikben a tapasztalataimról kell majd beszámoljak… Megvoltam a névvel… de azt már nem leírni miket láttam, mivel az egész eddigi írásom eltűnt… majd egy másik szöveg jelent meg helyette…
- Ez őrület! – Kiáltottam fel, de nem túl hangosan… Nem értettem mi történik, vagy épp miért. Újra és újra megnéztem, belelapoztam, van-e máshol bármi… Miközben próbáltam összeadni mi is az ami történik. Még a fedőlapot is megnéztem, hogy biztosan ez-e az amit Marthatól kaptam… Hezitálni kezdtem, fogalmam sem volt mit csináljak, vagy mi ez… Végül újra felvittem az adatokat, majd a saját füzetemben csináltam egy másolatot is róla.

Jegyzőkönyv::

Kíváncsi voltam most is az történik-e, ami az előbb… Félve tettem le a tollat, és vártam. Utána persze előkészítettem a saját füzetem, és felvittem oda is az adatokat… Telnek a percek, valamint lassan déltájba érünk, ami annyit jelent hogy az ételt ki kell majd osztanom, de még volt pár percem. Addig elintéztem amit kell, majd… a furcsa események miatt előkerült a mappa, amibe elvileg nem szabadna belenéznem… Elővettem majd félre toltam az asztalon, ugyanakkor az járt a fejembe amit pár perce láttam, vagy éppenséggel nem láttam. Olyan borzasztó hogy félnek tőlem, pedig semmi okuk nincs rá. Nem bántani akarom őket, segíteni szeretnék… Borzasztó volt így látni őket, leginkább… nem mennék vissza, ha tehetném. De elvállaltam, és csak nem lesz olyan vészes… Végül pár perc marad délig, magamhoz húztam a füzetet, majd kinyitottam. Valami itt nagyon nem stimmel, ráadásul… jobb, ha tisztában vagyok a dolgokkal, és úgy tudok alkalmazkodni, mint így…

by **Sinon** Szomb. Jún. 25 2016, 22:41

Chariton:
A fiú az etetés során végig csak szórakozik veled. Egy idő után megunja a köpködést és az egész tálca ételt rád borítja, és kiröhög. Nem támad rád, helyette inkább kiröhög.
Wren kisasszony elfogyasztja az ételt, nem borítja rád mint a méregkeverő fiú tette.
- Átvertek! Mindig csak hazudoztok! Én ezt nem bírom elviselni tovább! Igazságot akarok! - amikor felajánlod neki, hogy meghallgatod a történetét, sem csillapodik.
- Meghaltak a barátaim, egy borzalmas szörnyeteg tette ezt velük, és ahelyett, hogy segítenének megbosszulni, hogy békében nyugodhassanak, bezártak ide engem, és úgy bánnak velem mint az állatokkal. Ez rosszabb a halálnál is. De várj csak. Hamarosan eljő az idő amikor mindannyian megkapjátok méltó büntetéseteket. Még te is! - remegő ujjal mutat rád, fortyog a dühtől. Lehetőséged sincs megfordulni, a hölgy egyszerűen elrugaszkodik és rád veti magát. Karmait a hátadba vájja, fájdalmat ugyan nem érzel, viszont a páncélod közel felét sikerül átütnie puszta kézzel.

Kiwi:
Miközben telik az idő, és várod az ebéd időt, egyre erősebb zajt hallhatsz a folyosóról. Ha a zaj forrása felé indulnál hallhatod, hogy valaki üti a fém ajtókat. Borzalmas hangzavar, és egyre több beteg kezd el kiáltozni. Pánik tör ki. Kórusban ordítanak. Valamit tenned kell. Korábban bele akartál pillantani a mappába, és ha meg is tetted akkor sajnálattal kell közölnöm veled, hogy semmi használhatót nem találsz benne. Üres lapok sokasága fogad. Talán Martha rossz dossziét adott át neked? Előfordulhat... Mindenesetre vészhelyzet van, és neked cselekedned kell, különben valami borzalmas fog történni perceken belül...

Akichi:
A hölgy szigorúan rád mereszti szemeit.
- Nagyon helyes! Íróeszközt biztosítunk, és ami a jegyzőkönyvet illeti. - ekkor előhúz egy füzetet és a kezedbe nyomja - Minden eseményt ebbe a könyvbe vezessen fel. Az étkeztetéstől kezdve a kisebb hangzavarokig mindent. Alkalmanként ellenőriznie kell a betegeket. Nem kell bemenni hozzájuk, csak ha nagyon muszáj, a kukucskálón keresztül bőven elég. A raktárakból nyugodtan magához vehet fegyelmezésre és nyugtatáshoz használatos kristályokat és mérgeket, amelyek használatáról szintén említést kell tennie a jegyzőkönyvben. Nap végén pedig kérem készítsen egy elszámolást is, amelyben a fogyóeszközök raktárba történő visszavételezéséről tesz említést. A mihamarabbi viszont látásra. - a hölgy elviharzott, és hamarosan azon kapod magad, hogy egyedül maradtál a menedékhelyen.
Megkezdheted az első járőrözésed. Wren kisasszony szobájában semmi gyanúsat nem láthatsz. A hölgy látszólag alszik, vagy legalábbis színleli azt. Azonban rögtön a második kukucskálónál Mao kezei nyúlnak ki érted, megragadják a gallérodat és erősen a kemény vasajtóhoz ránt.
- ENGEDJKIENGEDJKIENGEDJKI! KIKELLMENNEM! ENGEEEDJ KI!!! ADDIDE! AKAROMAKAROMAKAROM A-KA-ROOOM - őrült hangon, szinte köpi a szavakat, parancsol, és hadar. Félelmetes, és a szorítása erős.

Mindenki:
Ha figyelitek a jegyzőkönyvet senki sem tapasztalja újra azt a jelenséget amit korábban. Akichi sem.
Július 4. a kövi határidő (plusz minusz 1-2 nap. Razz

)

by **Kiwi** Hétf. Jún. 27 2016, 19:18

Végig gondoltam a dolgokat, de értelmes magyarázatra nem leltem. Ami számított az a következő volt. A jegyzőkönyv amit kaptam, nem ismétlődött meg az esemény, még arra is gondoltam hogy talán csak képzelődtem, de ha minden igaz, a füzetecskében megmaradt a megjelent írás, így ez cáfolta az egészet, ha viszont eltűnt akkor maradtak a kétségek. Majd a másik füzetecskét vettem elő, nem kellene belenéznem, mégis megtettem, de nem tartalmazott semmit, se neveket, se adatokat… semmit. Valami nagyon nem klappol itt. A ricsajok erősödtek, a zajok egyre harsányabbak és ha nem is kaptam utasítást elérkeztünk lassan a déli időkhöz hogy felszolgáljam az élelmet. A kocsit feltoltam, majd az első szoba előtt megálltam. A hangom hatására sem csitult talán a tömeg, így kénytelen voltam valamit kigondolni. Kiabálni egyáltalán nem akartam, pedig tekintélyt kéne parancsolnom, de én arra alkalmatlan vagyok… attól tartok, így marad az hogy igyekszem minél gyorsabban végigjárni őket, ügyelve a legnagyobb biztonságra. Rettegek attól hogy valamiképp túljárnak az eszemen, valamint attól is hogy rám támadnak, de védett övezeten belül vagyunk… Viszont eljött az a pillanat hogy inkább okosabb és előre gondolkodtam, minthogy bajba kerüljek. Valamint így az idomár is megnyugodhat, hogy bízik benne és elhiszi, hogy tud segíteni. Azt hiszem ez a legnagyobb baja. Egy gyors pm:

Kiwi írta:Hali, megadom a koordinátákat, veszélyesnek tűnő küldire jelentkeztem, utólag derült ki. Nincs gond, de jelzek ha esetleg segítség kellene. Nincs miért aggódnod, csupán elővigyázatos vagyok.

Majd a küldés gomb, és egy pár másodpercet várt, hogy eltudja olvasni ha jön. Addig már jelet adott magáról a betegeknek, tudják hogy érkezik az ebéd, csak megnyugodnak.
- Azonnal sorra kerül mindenki, nem kell aggódni, síetek. – Jegyeztem meg, hogy csitítsam őket. Majd először kopogtam, Warren kisasszony ajtaján. Majd elhúztam a kis reteszt, és a kukucskálón igyekeztem kideríteni merre is tartózkodik. Majd benyitottam az ajtón, ha úgy véltem hogy megtehetem.
- Jó napot kisasszony. – Szemügyre vettem, és meggyőződtem arról, hogy semmi köze nem lehet ahhoz a másikhoz. Nagyot sóhajtottam, de igyekeztem úgy tenni hogy ne legyen feltűnő.
- Meghoztam az ebédet önnek. Tegezhetem? Nem tűnik idősnek. – Próbáltam közvetlenebb hangot váltani, miközben megadtam a tiszteletet. Mindeközben természetes, de kissé távolságtartó mozdulatokkal kezdtem megetetni az asszonyt. Hogy mit gondoltam? Borzasztó így látni bárkit is… és fogalmam sem volt mit is mondhatnék… gondoljak, érezzek…

by **Chariton** Kedd Júl. 05 2016, 00:50

Kiröhögött. Hiába voltam jóindulattal felé, kiröhögött. Így már nem tudok mit csinálni, főleg hogy az egész tálcát rámborította, így az étel kárbament. Kénytelen vagyok otthagyni. Wren is eléggé ki van akadva. Hiába mondom neki, hogy meghallgatom, ez sem segít rajta, ugyanolyan dühös marad. Megpróbálom szavaimmal megnyugtatni.
- Most vagyok itt először! Hogy bánthattalak? Kedvességgel fordultam hozzád, hozzátok, nem értettem egyet azzal, amit itt művelnek, segíteni akartam. De így nem tudok! - próbálom eljuttatni mondandómat a tudatáig, még a kiabálásán túl is. - Mondd el, ahelyett hogy velem kiabálsz, hogy mi történt a barátaiddal, és segíthetek. De így nem! - Ismétlem meg szinte ugyanazt újra. Hátha ez segít abban, hogy megértse. A büntetéses dologra nem is reagálok. Remélem ettől kicsit megnyugszik majd, és hajlandó lesz értelmes kommunikációra. Ha nem, akkor sajnos ki kell mennem, és itthagynom, bármennyire is sajnálom...talán máskor, vagy más beteggel nagyobb szerencsém lesz. Pedig ő volt a legszimpatikusabb. Igen, a puszta előítéleteim és a külcsíne alapján ítéltem. Pislantok egyet...s már rajtam is van. Nem számítottam arra, hogy megtámad, s nem is készültem fel rá. A fél páncélomat levitte egyetlen ütésével, fegyver nélkül. Még jó, hogy elfelejtettem neki evőeszközt hozni. Nem tudom mit tegyek. Ha használok rajta valami kristályt, amit magamhoz vettem, azzal csak mégjobban elásom magam nála, s esélyem se lesz, hogy megnyugodjon. Ha ilyen erős, akkor ellökni se tudom magamtól. Ekkor ugrik be, hogy ez elvileg még védett terület. Ha jól emlékszem, ez még az volt. Akkor hogy tudott megtámadni? Ez gáz. Ez nagyon gáz. Nem elmélkedhetek ezen, találnom kell valami megoldást. Ha teljesen eredményesen akarom lezárni, akkor kockáztatnom kell. Adjunk neki még egy esélyt, hátha megnyugszik. Igen, őrült vagyok. Mivel nagy valószínűséggel nem tudom ellökni magamtól, ezért úgy döntök átölelem. Szorosan, de nem annyira, hogy még véletlenül is támadásnak vagy lefogásnak vegye. Hátha ettől kicsit megnyugszik. Bőven körül tudom ölelni, így ha még ezután is megtámadna, akkor megpróbálom kiszedni a menümből a Kábító Kristályt, s használom rajta. Annyira azért nem kockáztatok, hogy nulla páncéllal is ölelgessem. Azon pedig, hogy hogyan is sikerült védett területen megtámadnia, később gondolkodom el...

by **Silica** Pént. Júl. 08 2016, 09:15

Akichi

by **Silica** Hétf. Júl. 11 2016, 19:40

Chariton

Az ölelés nagyon hatásos, ezzel csak azt éred el, hogy könnyebben tud megtámadni. Most már nem üt, nem karmol, ehelyett beléd mélyeszti a fogait. Nemcsak, hogy megharap, de tépni is kezdi a bőrödet, mint valami veszett kutya, és a páncélpontjaid után az életpontjaid is jócskán fogyatkozni kezdenek. Már alig van a piros csíkból, mire végre használhatod a kristályt, és megszünteted vele az illúzió képességet. Igen, még mindig védett területen vagy, de a képességek működnek. Vajon végiggondolod ezt? Vajon sejted, hogy csak hamisítvány volt a fogyatkozó életpontod? Lehet, mert ahogyan a hölgy elszunnyad, a páncélod és az életed is úgy tündököl, mintha soha nem bántották volna...

Kiwi

Ez a küldetés a kétségekről szól. Az írás megmaradt a füzetben. Legalább is amikor utoljára nézted. Legalább is úgy emlékszel. Úgy emlékszel, hogy ott volt. Úgy emlékszel, hogy megnézted. Úgy emlékszel, hogy volt füzet. Talán ellenőrizned kellene újra... és újra... és újra. Shunak elküldted az üzenetet? Lehet egyáltalán innen üzenetet küldeni? Még nem válaszolt. Mindig azonnal válaszol. Legalább is eddig mindig. A zaj nem múlik el. Amikor benyitsz, a kisasszony összekuporodva guggol a sarokban, fejével ütemesen püföli a falat. Az vér? Nem, nem lehet vér, de valami egyértelműen olyan, mint az alvadt vér, és pont ott, ahol a falat veri a fejével. A fején is, a falon is. Nem néz rád, nem mozdul, de válaszol, ugyan szinte csak nyöszörögve, alig hallod a hangzavarban. Közelebb mersz hajolni?
-Méreg, méreg, meg akarsz mérgezni. Meg akarsz mérgezni. Meg akarsz mérgezni...

Ha Akichi még egyszer késik, kiesik a játékból.

by **Kiwi** Hétf. Júl. 11 2016, 20:51

Amikor utoljára néztem, láttam hogy meg volt az írás, így nem éreztem szükségét annak… hogy újra és újra rá pillantsak. Bár megfordult a fejemben, hogy meg kéne, de jelen helyzetben jobban zavarta a ricsaj. Ha megnézett valamit kétszer, az a másik füzet volt, amiben a bezárt játékosokról kellene megtudni pár dolgot... Persze, vész esetén, Kiwinek ez is elég nagy vész, amibe belekeveredett. Valamint az üzenet Shukakuéknak, Kiwi csupán sejthette hogy azonnal írna a lány vissza, viszont mivel nem az volt a lényeg hogy segítsenek, csupán az hogy az ő kobakjában meglegyen az hogy megnyugtatta a lányt, így azzal sem törődött sokat.

Felvitte az élelmet… Majd ami fogadta, akkor fordult meg először a fejében hogy fel kéne adnia a küldetést. Bár egy másik játékosnak kínál segítséget, és akik itt vannak… szintén játékosok… Ebbe pedig borzasztó belegondolni, és ez az… ami miatt még inkább fel akarja adni, valamint ami miatt még kevésbé merné megtenni… Érezhető volt Kiwi félelme, aggodalma, de amint belépett a nőhöz, vagyis már előtte próbált úrrá lenni magán. A szava elakadt a látottaktól, de megpróbált úgy viselkedni mint akinek ez meg sem kottyan. Mélységen sajnálta a nőt, azt ahogy ott… és úgy össze volt kuporodva. Valamint volt benne egy másik érzés, egy olyan amit nem mert egyelőre megfogalmazni még önmagában sem.
- Jó napot Warren kisasszony. – Köszönt először is.
- Kérem higgyen nekem hogy nem akarok ártani, én magam is megkóstoltam az ételt és nem lett tőle semmi bajom. – Hangja nyugodt, igyekezett kellemes csengést biztosítani neki. A ricsaj ellenére sem emelte fel a hangerejét, viszont érezte hogy jobb lesz sietni. Végig nézte a nő testét, végül arra jutott hogy a nevük.. csupán hasonló, nincs köze a pasashoz... ő kizárt még ha bomlott is, de hogy így nézzen ki mint ő
- Mit tegyek azért hogy megbízzon bennem? Ennie kell, az éhség érzet kellemetlen érzés, és nem szeretném ha rosszabbul érezné magát. – Végig magázta. Miközben azon gondolkodott miként is, érhetne el nála némi pozitív visszajelzést.
- Ha szeretné, ehetünk együtt. – Vetette fel az első ötletet ami megfordult a fejében, remélve hogy elláthatja a nőt. Óvatosan közelebb lépet.
- Most fel szeretném segíteni az ágyra, ott biztos kényelmesebb lesz. – Majd egy ideig hagyta hogy a nő gondolkodjon, ha esetleg szüksége van rá.
- De, ha szeretné itt is ehetünk. – Majd a választól függően, segítette fel, vagy pedig húzta közelebb magához a nő porcióját, és próbálkozott a megetetésével. Ha fennakadásba ütközött arra volt még egy ötlete.
- Ha nem szeretné így sem, akkor itt hagyhatom magának, és majd ön eldönti, hogy mi legyen az étel sorsa. Szeretném, ha megenné, de ha nem szeretné, nem erőltetem. - Jegyezte meg, miközben azon kattogott az agya miként is oldhatná meg jól. Igen, az, ha Warren saját választásnak éli meg… az jó… úgy tudja magáról, hogy ő is könnyebben dönt. Viszont itt egy bökkenő van, félő hogy ők nem tudnak önállóan jól dönteni, félnek… onnantól nem etikátlan rájuk hagyni a döntés jogát?... Viszont rájuk erőltetni sem akart semmit. Nem akarta hogy rabnak érezzék magukat, bár itt… mi másnak tehetnék… Borzalom ez az egész...

by **Akichi Murai** Kedd Júl. 12 2016, 21:24

//Végre szabad!//

Megköszöntem az információkat, majd miután megemlítette a mérgeket összevontam a szemöldökömet. Azt gondoltam, hogy valami furcsa van ebben a melóban, de ha már vállaltam akkor nincs mit tenni. Használni fogok mindent, ha szükséges ebben biztos voltam. A hölgy az utolsó parancsa után elviharzott, így Skyfallerrel kettesben indultunk a betegek figyelésébe. Az első emberrel nem volt semmi. Azt hiszem a nő alszik, de ebben nem voltam biztos. Elmegyek a második ajtó mellett, amikor hirtelen a cellában levő páciens a galléromat megragadta és elkezdett rázni. Azt akarta, hogy engedjem ki amit egyértelműen tudnie kellene, hogy nem tehetem, illetve nem akarom megtenni. A másik amit még mondott az valami olyasmi volt, hogy adjam oda neki, amiről fogalmam se volt.
-Figyeljen ide uram! Ha nem akar magának semmi rosszat, akkor elenged. Amúgy meg egyáltalán nem tudom, hogy mit akar.
Miután a szavaim süket fülekre talált, ezért megkértem Skyt, hogy segítsen. Szépen megkarmolta a fickót, mire ő elengedett. "Én szóltam!" mondtam neki utána.
~Kösz szépen, Sky! Maradj itt ha történne valami!~ adtam utasításba. Az eseményeket szépen leírtam ahogyan a főnökasszony mondta, majd az őrült ember felé fordultam az ajtón levő rácson át.
Ha most megbocsájtanál fontosabb dolgom van, ha van valami amit akarsz ÉS normális dolgot kérsz elgondolkozom rajta, hogy megtegyem. Értve vagyok?

by **Chariton** Pént. Júl. 15 2016, 00:50

Az ölelésem nem jött be, hogy megnyugtassam. Harap, tépi a bőrömet, egyszóval támad ahogy tud. S ahogy elnézem nagyon is jól megy neki, hisz már életponjaim is alig maradtak. Az utolsó pillanatban sikerül elsütnöm, mikor már alig marad a piros csíkból. Most kerültem a legközelebb a halálhoz. Eddig mindig óvatos voltam, soha nem mentem neki veszélyes ellenfeleknek. Ezúttal óvatlan voltam, s majdnem megjártam miatta. Túlságosan hagytam magam a kíváncsiságomra és az előítéleteimre bízni. Wren alszik a kristály hatására. Hogy tudott megtámadni védett területen belül úgy? Tovább bonyolítja a kérdést, hogy miután elaludt, azonnal visszatöltődött mind a páncélom mind az életem. Máskor soha nem regenerálódott ilyen gyorsan, akkor sem amikor sebesülten érkeztem védett területre. Hogyan történt ez? Lehet ez valamilyen képesség? Áhh...Nem kockáztathatom meg akkor sem, hogy továbbra is bentmaradjak. Mi van ha tényleg megtud ölni? De miért támadt rám...Jót akartam neki, nem tettem semmi rosszat. Kimegyek a szobából, becsukom az ajtót, és várok. Addig továbbgondolom a történteket. Ő volt az, akiről azt mondta a küldetésadó, hogy felgyújtott egy várost, ha jól emlékszem. Akkor nem csak a sima harcra hat ez a tulajdonsága, hanem az egész védett területre? Bármi is legyen az, ahogy korábban is döntöttem, nem kockáztathatom azt életemet. Kénytelen leszek innen beszélgetni, ha most már hajlandó lesz. Persze kinyithatnám a mappát is, de nem érzem szükségét. Ha Esetleg ha semmi értelmeset nem tudok kiszedni belőle, vagy semmi más forrásom nem lesz, hogy információt gyűjtsek.
Amíg nem kell fel elkezdek fel-alá járkálni a folyosón, majd amikor látom, hogy ébren van, bekiabálok neki:
- Miért támadtál rám? Nem tartozom közzéjük és jót akartam neked. Sőt, még mindig jót akarok. Kérlek, beszélgessünk.

by **Sinon** Kedd Júl. 19 2016, 13:06

Chariton:
Hangokat hallhatsz, zajt a kisasszony szobájából, éppen ezért azt feltételezed, hogy felébredt. bekiabálsz, azonban nem érkezik válasz, kérdezel, de mintha süket fülekre találna a kérdésed. Ha benézel hozzá a kukucskálón keresztül láthatod, hogy a hölgy még mindig alszik, a szoba ugyanúgy fest mint amikor otthagytad. Furcsa nem? Ha végigmész a többi cellán netán ellenőrzésből láthatod, hogy a legtöbbjük pihen, alszik, vagy csak csendben elfoglalja magát. Azonban rövidesen mégis zajt hallasz, valaki rohangál a folyosón? A szél meglibbenti az egyik ablakot ami hangosan felreccsen...

Kiwi:
A nő meglepődik, majd kicsit elsápad amikor felé közeledsz, rettenetesen meg van ijedve, szinte a falhoz tapadt, szemei fel s alá járkálnak rajtad és riadt hangon kiált feléd, te azonban mégis bemerészkedsz és próbálod evésre bátorítani.
- Méreg... Meg akarsz mérgezni.. ő is megmondta. Mindannyian ellenem dolgoztok. Ellenünk.. Ahogyan ő is, úgy te is.. - hadar, alig érthetően beszél, de ha figyelmes vagy mégis kiértheted ezeket belőle.. és ahogyan közeledsz a nő összekuporodik a földön, rázkódik, azonban a te támogatásodra mintha egy kicsit megnyugodna, amikor már látja, hogy nem akarod bántani sikerül még az ágyra is felültetned.
- Elment. Neked is el kell menned, mielőtt még visszajön... - ijedten körbepillant a szobában - Elmegy, majd visszajön.. vissza fog jönni és... és szegény Jhon... és Jane... - a hisztérika elsírja magát.
- Menjen már! - kiált rád, és a szép fehér lepedőbe törli az orrát.. - Még a végén Ön is úgy jár..

Akichi:
A férfi riadtan engedi el a kezed, és az indikátorod színe is sárgásra változik.
- Ezt még megbánod! Megbánod! Megbánod! - visszhangzik a hangja a folyosón, és folytatja a rendbontást a szobájában ami egy kisebb zajjal jár. Talán érdemes lenne foglalkozni vele, nehogy Mao megzavarja a többiek "nyugalmát" is, na meg persze lehet nyoma kellene, hogy maradjon valahol a támadásnak, mondjuk egy füzetben. Elvégre csak önvédelem volt nemde? Ő támadott rád, ő volt a hibás, igen... az ő hibája..

by **Kiwi** Vas. Júl. 24 2016, 21:25

Megdöbbentő volt a látvány, de jobbra nem is volt szabad számítanom, erre felkészülni... mégis, talán lehetetlen. Hosszúnak éreztem azt az időt, amit azzal töltöttem hogy, igyekeztem megmagyarázni neki hogy nem akarom, megmérgezni, és így sem vagyok benne biztos hogy... sikerrel jártam. Türelmesen vártam hogy, megnyugodjon, biztató szavakkal próbáltam evésre venni. Végül úgy néz ki megenyhült picit, még az ágyra is sikerült felsegítenem. Meg is dicsértem érte. Természetes hangon, vagy legalábbis azt szerettem volna elérni. Ha nem tüntette el a ruháját, akkor még valahol itt kellene hogy, legyen körbenéztem, hogy ha ráadni nem is tudom, de legalább leteríthessem vele. Ha megtaláltam, akkor ha engedte ráadtam, ha nem sikerült csak ráterítettem.
- Ugye hogy jobb, legalább egy picit igaz? - Egy kedves mosoly, majd a válaszát is a válaszom követte.
- El fogok menni, de vissza fogok még jönni. De csak azután mehetek el, hogy elláttam. Segítsen kérem azzal hogy, megeszi az ételt amit önnek hoztam. Vagy csak egyen belőle. Ha gondolja segítek. Vagy megkóstolom én is, csak hogy ne higgye hogy bántani akarom. Kérem. - Nyomatékosítottam az utolsó szavamat, de végig érhetően és tisztán beszéltem, türelmesen, nem kapkodva, de nem is húztam el a szavakat. Amikor megláttam hogy a lepedőbe törölné az orrát, előkaptam egy zsebkendőt a zsebemből.
- Tessék. - Nyújtottam át Warrennek.
- Kérem nyugodjon le, ebédeljünk meg, és utána itt hagyom, egy picit, de még visszajövök önhöz, jó? - Féltem hogy, hamarosan várhatok még egy dührohamot, erre már igyekeztem magam felkészíteni lélekben, ha kellett és tudtam, segítettem, legalább pár falat erejéig Warrennek, majd ha minden simán ment, az ételt egy tálon bent hagytam neki, és tovább indultam a következő szobába. Persze, csak ha minden simán ment.

by **Chariton** Hétf. Júl. 25 2016, 21:13

A várakozásom meghozza a gyümölcsét, hangokat hallok a szobája felől. Bekiabálok, hátha sikerül beszélnem vele, de nem válaszol szavaimra. Bekukucskálok, vajon csak beszélni nem akar e, vagy valami más történt, és csodálkozva látom, hogy még mindig alszik. Akkor mi volt a zaj? Tovább figyelem, de meg sem mozdul. Egy pillanatig megfordul a fejembe, hogy bemegyek hozzá és felrázom, megnézem jól van e, de túl veszélyes az ötlet. Mi van ha csak újra megakar támadni? Helyette megnézem a többi cellát is, hátha azokból jött a zaj. Ahogyan végigsétálok a folyosón, s végignézem az összeset csodálkozva kell konstatálnom: mindenki csöndes. Akkor honnan jött a zaj? Teszem fel magamnak szinte ugyanazt a kérdést mint az előbb. Mégegyszer végigmegyek a folyosón, s most már a környezetet próbálom figyelni, nem a betegeket. Az egyik ablak megbillen, s hangosan felreccsen. Talán csak a szél? Nem tudhatom. Eszembejutnak Wren szavai. Hogy majd eljönnek. Vagyis eljön. A mester. Nem sikerült bővebb infót kiszedni belőle. Lehet mégsem beszélt a levegőbe? Most jönne az a rész, ahol megnyugtatom magam, hogy védett területen vagyok, nincs veszély...aztán eszembejut, hogy ez Wrennek se okozott problémát. Well. Ideje lenne aggódnom a biztonságomért? Előhúzok még egy Kábító Kristályt, s a markomba rejtem, majd megpróbálok olyan helyett keresni, ahol nem vesznek észre, ugyanakkor én átlátom a terepet, s onnan figyelem mi történik, ha egyáltalán történik bármi is.

by **Silica** Kedd Júl. 26 2016, 20:23

Kiwi

Hideg, kifejezéstelen tekintetét rád emeli, most nem lehetsz benne biztos, hogy bármit is értett abból, amit mondtál neki, azonban bólogat. Folyamatosan bólogat, amikor pedig kérdezel, még válaszol is, ám a bólogatást nem hagyja abba.
-Jobb, jobb, jobb. Sokkal jobb!
Amikor azonban kijelented, hogy elmész, a kezed után kap, megpróbálja magához ölelni. Érzed, hogy nem valami erős a szorítása, biztosan kimerült.
-Nem mehetsz el Kiwi! Itt kell maradnod, Kiwi! Aki elmegy, az soha nem tér vissza! Nem akarlak téged is elveszíteni! Elveszítettem Johnékat is! Ők sem lehetnek már soha velem!
Engedi, hogy ráterítsd a ruháját, amit meg is találhatsz. Egyszerű fehér ruha, semmi gomb, cipzár vagy ilyesmi... bár védett területen belül miért ne lehetnének akár ezek is rajta? Folyamatosan fogja a kezed, de ha nem akarod elhúzni, akkor csak gyengéden, miközben simagatja. Ha elvennéd, akkor viszont hangosan, artikulálatlanul sikítani kezd. Ha azonban minden jól megy, eljuttok az ebédig.
-Előbb te, azután én. Amit te megehetsz, azt én is. Bízom benned. Együtt megesszük. Együtt. És soha nem hagysz el.
Hamarosan azonban kiderül, hogy ő szó szerint értette a dolgokat, és szó szerint abból akar enni, amit te már megkóstoltál. Csak így hajlandó enni, így azonban készségesen és békésen.

Chariton

Hosszú percek telnek el, ha várakozol. Bénító Kristállyal a kezedben vársz, és mintha rád is kezdene hatni. Álmosodsz, egyre jobban, egyre inkább. Engeded, hogy elnyomjon az álom? Leülsz kicsit pihenni, vagy megpróbálsz ébren maradni? Észreveszed az üzenetjelző hangot a menüdből? Ha igen, akkor megtekintheted a következő levelet:

Hali, megadom a koordinátákat, veszélyesnek tűnő küldire jelentkeztem, utólag derült ki. Nincs gond, de jelzek ha esetleg segítség kellene. Nincs miért aggódnod, csupán elővigyázatos vagyok.

Feladó vagy dátum nincs, a koordináták pedig véletlenül pont arra a helyre mutatnak, ahol te is tartózkodsz éppen.

Akichi sajnos a folyamatos késések miatt kiesett a játékból.

by **Kiwi** Pént. Júl. 29 2016, 09:45

Egy pillanatra megfordult bennem hogy, nem is hozzám beszél, talán képzeleg... vagy fogalmam sincs. Ijesztő volt az tény és ennyi. Nem akartam viszont feladni, mármint a küldetést. Kifejezetten vacak, sőt megterhelő így látni embereket... Mint ahogy, azt is... hogy, be vannak zárva és nem, egy két személyről van szó... Segíteni akartam, csak épp egyre inkább éreztem azt hogy, kicsi vagyok a feladathoz. De próbáltam, kedves és türelmes maradni, valamint leplezni azt, mennyire is parázok ettől az egésztől...

Végül amikor sikeresen felültettem, valamint elmondtam neki, hogy elmegyek de, még visszajövök... Onnantól, megváltozott. Magához húzott, de csupán gyengéden, megölelt, megfogta a kezem. Valamint én nem mertem nem hagyni neki. Nem látta az arcom, de az izmaim megfeszültek, hisz undorodtam ettől a helyzettől. Problémákat állít elém, amikkel egyre inkább azt érzem hogy, nem is fogok majd akarni megküzdeni. Hagytam hogy, öleljen, biztos voltam benne, reméltem hogy hamar elenged majd. Végül szóra méltathatom, de nem tettem. Nem válaszoltam neki, csupán biztatóan mosolyogtam, amennyire képes lehettem rá, ebben a szituációban. Ráterítettem a ruhát, majd végül nekiláthattunk az evésnek. Úgy tűnt, simán fog menni. Egészen addig ameddig ki nem tátotta a száját, mint egy kismadár akit épp az anyja készül megetetni, valamint mutogatott rám, hogy amit én, megettem azt szeretné ő is. Összeráncoltam a szemöldököm, majd megpróbáltam egy megoldást.
- Figyelj, nem akarlak megmérgezni, csináljuk úgy, hogy merítek a kanállal, a felét megeszem, a másikat odaadom, ugyanazzal a kanállal. - Azzal, úgy is tettem. A kanalat megmerítettem, bele kóstoltam, majd felé nyújtottam ami benne maradt. Szinte láttam előre hogy, nem fog neki tetszeni, de ez már így is... meglép egy olyan határt, amit nem szeretnék... de, más ötletem nem volt. Szájtól, szájba nem fogom etetni, ha viszont... nem sikerül, akkor itt hagyom az élelmet, és folytatom a dolgomat. Ő volna a legjámborabb... jobban járok, ha a többieknek csak simán, benyújtom az ajtó alatt... Ha sikerült, megetetnem, ha nem, végül felálltam.
- Most viszont még várnak mások is az ebédre. Még visszajövök, ahogy, ígértem. - Azzal kiléptem az ajtón, remélve hogy zökkenőmentesen megtehetem, ha nem akkor sürgetősre vettem.

by **Chariton** Kedd Aug. 09 2016, 12:45

Feszülten várok, történik e valami, de nem. Képzelődöm, vagy tényleg csak a szél volt az? Mert jönni senki nem jött. Bármennyire is próbálom nyitvatartani a szemem és egyéb érzékszerveim, figyelmem egyre jobban tompul. Szinte már álmosodni is kezdem. Nem, ezt nem hagyhatom. Nem aludhatok el. Mivel úgyse látok semmi történést, nyugodtan nyújtóztatom ki végtagjaimat. Megyek is egy-két kört a folyosón, hogy jobban felébredjek. Aztán kapok egy levelet. Ritkán szoktam ami azt illeti, szokatlanul is üti meg fülemet a hang. Elolvasom mi áll benne. Azt hogy kitől nem tudom, mert nincs feladó, se dátum. A tartalma is érdekes. Nem vagyok senkivel sem olyan közeli kapcsolatban, hogy ilyen üzenetet írjon. A másik pedig, hogy eddig nem tudtam, hogy név nélkül is lehet levelet küldeni. Bár logikus, hogy a feladó nem így tervezte, hisz így nem tudja a címzett kinek kell segítenie ha oda jut. Ennek így nem igazán van értelme. A koorditánáták pedig ide mutatnak. Tudtommal én vagyok az egyetlen segítő itt jelenleg, aki küldetésen van. Nem tudok mit kezdeni ezzel, hiába gondolkodom rajta. Itt sincs mit tennem, csak várnom, hogy leteljen a "munkaidőm". Közben pedig nyugodtan végiggondolhatom a dolgokat. Például kezdem azt hinni, hogy tényleg van oka annak, hogy például Wren itt van. Eddig eléggé kételkedtem benne, de a "beszélgetésünk" kicsit gondolkodóba ejtett. Persze ez nem változtat azon, hogy kíváncsi vagyok mi történt vele. Kár, hogy a tendencia szerint nem fogom megtudni. Lehet meg kellene próbálkoznom beszélni egy másik pácienssel? Vállaljam mégegyszer a kockázatot? Egyenlőre nem. Wrennel szeretnél a legjobban beszélni, ha pedig később se jön össze, akkor rengeteg időm lesz a többiekhez is szólnom. Sétámban pont Wren ajtója elé érek. Bekukucskálok, vajon még mindig alszik e. Ha nem, akkor sem megyek be, mindössze köhintek egyet, vagy valamivel zajt csapok, hogy hallja: itt vagyok.

by **Sinon** Kedd Aug. 09 2016, 17:34

Kiwi:
A hölgy nem volt hajlandó kompromisszumokat kötni. Amikor felajánlod neki, hogy ugyanabból a kanálból esztek megfelezve az adagokat, az arcára gyanakvás ül ki. Tekintetét rád szegezi, majd ha esetleg nyújtanád felé a kanalat ő eltolja magától.
- Nem, ez így nem lehet. Nyájas szavakkal akartad magad behízelegni nálam, a kedvesség álarca mögé bújva. Nem bízom benned! Kifelé! - a hangját felemeli, és az ajtóra mutat - Azt mondtam kifelé! - még csak lehetőséget sem kaptál, hogy megmozdulj ismét rád szól. Ha elindulsz kifelé még hallhatod, ahogyan a hölgy elkezd magában motyogni, és valamit kétségbeesetten keres.. Persze nem borogatja az ágyat, meg hasonlóak, de mintha újjá született volna, és az előbbi gyenge, kissé fáradtnak tűnő hölgy főnix módjára újjászületett volna.
- Nincs más megoldás, nincs... meg kell tennem. Hová is tettem? Elvette.. átkozott hazug.. - közben néha a szemeihez kap, mintha törölgetné..
Az ajtón kiléphetsz minden gond nélkül, gondolom be is fogod zárni, ahogyan annak rendje van. Azonban valami megváltozott.. nem ugyanazon a folyosón találod magad ahol egészen eddig voltál. Nincsenek ablakok, a szőnyeg is más, félhomály van tehát tudod hová lépsz.... Majd a semmiből előugrik két kigyúrt őrnek tűnő férfi és a hölgy akivel a küldetésről konzultáltál..
- Ott van! Elkapni! - mutat rád, arca vörös a dühtől. A két férfi pedig sietős léptekkel feléd tart..

Chariton:
Egyre hosszabbakat pislogsz, de igyekszel ébren maradni, ami jó dolog. Kötelességtudó vagy, és végzed a rád bízott munkát. Ha benézel láthatod, hogy a nő alszik, vagy talán tetteti? Nem tudhatod, mivel nem mész be hozzá.. Csak egy pillanatra fordultál el máris csörömpölést hallasz. Nem azon a folyosón amelyiken jelenleg vagy, hanem kicsit kintebbről. Ha kisétálsz egy csomó szétszórt kristályt láthatsz a földön, és a raktár ajtaja pedig nyitva van...
Lehet, hogy jobb lett volna elővigyázatosabbnak lenni a levél elolvasása után? Twisted Evil

by Ajánlott tartalom