Re: [Küldetés] Frud a kobold

by **Kayaba Akihiko** Pént. Szept. 30 2016, 22:03

The member 'Miiyako' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] Frud a kobold - Page 2 4767251444_0f76bf2817_s

by **Miiyako** Pént. Nov. 11 2016, 18:42

[Ezt a küldetést amúgy csak én figyelem??? >->]

by **Akito** Szomb. Nov. 12 2016, 12:07

Az felettébb ostoba koboldok özönlenek ránk minden irányból, így próbálva elvenni kis csapatunk tagjainak életét. Próbálkozásnak ez kitűnő…. lenne, ha nem csupán a mennyiséget, de a minőséget is számításba vették volna. Jómagamnak és legtöbb ideiglenes társamnak elég egyetlen egy ütés ahhoz. hogy végezzen egy ilyen mihaszna teremtéssel. Így haladva hamar végzünk azzal a bizonyos erősítéssel, amit távol kellene tartanunk a fő csapattól, kiknek a koboldok e szinten lévő főnökével van egy kevés dolga.
A dolgok igen jól alakulnak, semmi erőlködés és tökéletesen be tudom osztani az energiámat. Ezeknek hála a koboldok közül páran felhúzzák a nyúlcipőt és igyekeznek minél gyorsabban és minél távolabb kerülni a csatatértől. Egyik társunk pedig ökörséget kezd el kiabálni, mert szerinte meg kellene állítanunk a koboldokat, nehogy még többet eresszenek ránk. Ezt nem értem, hiszen minél többen csatlakoznak a mi kis csetepaténkhoz, annál könnyebb dolga lesz a másik csapatnak a főkobold ellen. Vagy csak én gondolom így? Lényegtelen, mivel utánuk szalad korábbi felszólalónk, azonban szinte azonnal vissza is küldik a feladónak. A bokrok közül egy kicsivel nagyobb ellenfél mászik elől, aki nekem így első ránézésre nem hasonlít koboldra, inkább afféle vérfarkas-vaddisznó keverékre, ami a punk stílust részesíti előnyben. Elég vicces így a maga módján. Lássuk mennyivel erősebb, mint a többi. Nem teszek semmit egyelőre, előbb szeretném látni, hogy pontosan mire számítsak….
Várhatóan a kisebb szintűekre kissé rájön a para új ellenfelünk láttán, nem is lep meg annyira, mivel egyiküket elkapta és sakkban tartja mindössze csak az egyik kezével. Az viszont sokkal inkább, hogy elég hamar összekapják magukat és leszedik annak a bizonyos jobb kéznek a páncélját.
Nagynak nagy, de nem tűnik túlzottan erősnek, hacsak nem tartogat pár érdekes meglepetést a számunkra. Itt az ideje, hogy én is beszálljak… meglendítem kardom és egyenesen nekiugrok én is. Három egyszerű és gyors vágással jutalmazom a szörnyünket,mert jobb az óvatosság és meg kell őriznem az erőmet.

3 támadás, egy pihenés

by **Sinon** Vas. Nov. 13 2016, 20:22

A napokban reppen mese,
addig aki még nem írt és tervez megejtheti :3
Köszi a türelmet xf

by **Moonsoul** Hétf. Nov. 21 2016, 12:34

Mintha maga a megtestesült káosz vette volna körbe hirtelen. Ilyen lehet egy valódi háborúban lenni a csatamező közepén? Vajon a lovagokat, katonákat, harcosokat is ilyen félelem markolászta belülről, mint most őt? Volt már könyve, melybe harcjeleneteket is írt, de sosem hitte volna, hogy a valóság pont az ellentéte annak, amit eddig hitt. Főhősei mindig bátran vetették bele magukat a csatába, ordítva, fegyverüket lengetve, és harci sebekkel tarkítva, de erőnek teljében léptek ki onnan, győztesen, hogy a leány szerelmesen omoljon a karjaikba.
Megrezzent egy pillanatra, mikor valaki rákiáltott. 'Ébredj!', hallotta, és talán meg is lökték, nem volt biztos benne. Az elképzelt jelenet, ahogy a félmeztelen, izmos férfi a domb tetején állva büszkén kihúzza magát, mellette az elalélandó nőszemély, alattuk a legyőzött hordák tetemei, eltűnik, és ismét visszatér a sötét éjszakába a koboldok közé. Kerekre nyílnak szemei, mikor látja a távolban a másik cicafülű leányt, amint könnyedén végez az egyik nagyobb szörnnyel, és pixelek szállnak körülötte szerte a levegőben.
"És nekem ezt kéne tennem?", gondolta magában kételkedve, kissé megszorítva a kardot. Ahogy a kristály széttört, úgy a tér is egyre kisebbé vált körülötte a mindent beborító füst miatt, és csak a szeme sarkából látta a felé közeledő ellenségét, amíg el nem nyelte őket a lepel.
Mély levegőt vette a kétes tisztaságú légből, és végül elszánta magát. Ez is csak egy történet, egy fikció, nem pedig igazi háború. A Sword Art Online egy játék csupán, veszélyes, nehéz, de csak egy játék, és az ellensége nem igazi, ezt kell a fejében tartania főképp. A magasba emelte a kardot, mire az felizzott, pont úgy, ahogy a lány ígérte.
Maga sem vette észre, hogy kiáltott, mikor lecsapott vele az egyik felé közeledő kobold irányába. Mozgása még suta és lassú ahhoz képest, amit az itteniek többsége művel, de minden csak gyakorlás kérdése. Nem igaz?
Harcolnia kell, ha meg akarja találni a kislányt.

Támadva az egyik közeledő kobold >.>
*örül, hogy sikerült még írnia gyorsan egyet <.<*

Az egyik általad legyőzött kobold a szokásos exp-arany kombó mellett egy Piros masnit is ad. Rajta egy apró M betű is látható.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Nov. 21 2016, 12:34

The member 'Moonsoul' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] Frud a kobold - Page 2 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Yue** Vas. Nov. 27 2016, 21:57

//Bocsánat, hogy most írok, remélem el van fogadva! :S //

Yua könnyen legyőzte a rátámadó koboldokat, már azt hitte készek, de nem, a koboldok jöttek továbbra is. Yua mindegyiket lemészárolta, kapott ugyan pár sebet, de azok csak karcolások. Ahogy tartja a mondás ,,Sok kicsi sokra megy", de nem akkor ha még az alacsonyabb szintűek is tudnak velük végezni, akkor csak sok kicsi kobold pixele sokfelé megy lesz a vége. Sok kobolddal leszámolva, megtizedelve őket visszavonulót fújnak. Kiált egy beszélni akaró, hősködő fiú, hogy menjünk utánuk, az idióta befut a zöld erdőbe de hamar szárnyat növesztve repül a földre, a landolást még gyakorolnia kell. Aki adta és letépte a szárnyait, egy nagy kétméteres dög lép elő. Mi a tanulság? Ne fussunk be úgy a sötét ismeretlen erdőbe bármilyen terv nélkül, pláne egyedül.
~Menj vadászni ha friss húst akarsz, te szőrös dög.
Két dolog biztos volt, az egyik, hogy nem lesz könnyű dolga Yua-nak, a másik pedig, hogy a túlméretezett kobold simán mehetne egy szőrtelenítő reklám előtte-UTÁNA modellnek, bár akkor sem lenne egy szépség.
Szőrős koboldbarátunk megmutatta, hogy mekkorát tud értelmetlenül ordítani.

Az ordításra sokan összerezzentek és/vagy megijedtek. Yua nem félt és még csak meg sem ijedt, csak sértette a fülét a zaj, vele ellentétben Yue úgy megijedt mintha ő is harcolna.
~Nem kell félned, veled vagyok.
~Yua, tudom, hogy nagy kérdés tőlem, de kérlek ha úgy lenne, akkor próbáld meg nem megsebezni a többieket.
~Ha ez a kívánságod, teljesítem. - Yue megnyugodott ezért figyelmét ismét a dögnek szentelte.
Beugrott közénk és megfogott találomra egy kisebb szintű játékost, pardon Friss húst. Szerencsétlen úgy néz ki mint ficánkoló hal a horgász kezében, próbál szabadulni de nem tud, ráadásul még lóg is. Szőrős kobold barátunk másik kezét amiben a fegyvere van magasba emeli és lesújtani készül.
Az egyik lány megtámadja Marlow-ot, 2 páncélpontot sikerül ezzel leszednie. A lány magánakciója után mindenki felbátorodik és megtámadják Marlow-ot.
Yua-nak semmi kedve nincs támadni ha ennyien másznak rá az ellenfelére, de ha egyszer ez volt Yue kívánsága akkor nem tehet mást. Megindul a szörny felé és sikerül is pár karcolást okoznia neki.
~Franc! Ha nem kéne a többiekre figyelnem, hogy véletlen ne vágjak beléjük is akkor kicsinálnám, vagy legalább gyilkosabb hangulatban menne mint most! - Ejt pár vágást a szörny testét majd visszaugrik a földre anélkül, hogy fenékre esne.
~Sajnálom Yua! Ha nem kértelek volna akkor... - Yue sajnálkozását félbezavarta társa.
~Nem kell sajnálkoznod. Nekem kell megoldanom úgy, hogy jó legyen. - Nem mondta ki, de ezzel le is zárta a témát. Szereti Yue-t, megvédi az élete árán is, de kezd elege lenni abból, hogy folyton bocsánatot kér amikor nem hibás.
[/b]

by **Sinon** Kedd Nov. 29 2016, 15:43

2-es csapat: Miiyaki, Akito, Yue/yua

Hősies küzdelmet folytattok a szörnyeteggel, aki eleinte tűri a támadásaitokat, azonban váratlanul Akito támadására a szörny felordít, majd felkapja a lovagot és egyben lenyeli. A tomboló szörnyeteg ekkor vöröses színben kezd izzani, és őrjöngve előretör, felkapja a játékosok tömegéből még Yue-t, majd pedig Miiyako is ugyanerre a sorsra jut. A két lányt Akitohoz hasonlóan egyben nyeli le a lény. Belülről persze nem láttok beleket, vagy bármilyen gusztustalanságot. Olyan mintha egy zsákban lennétek. Egy puha zsákban, sötét van, nem ragacsos, csupán kellemesen meleg..
Marlow valószínűleg menekül valamerre, hiszen elég hevesen rázkódtok, egymásnak csapódtok, kényelmetlenül összeértek.
Feladat egyelőre annyi, hogy reagáljátok le minimum 250 szóban, hogyan kap fel benneteket a szörnyeteg, nyel le, és mit gondoltok, hogyan élitek meg a megevődött létet. Meg amit még szeretnétek. Smile

1-es csapat: Riko és Moonsoul
Rikomono ha akarta megkísérelhette a szökést az erdőbe. A koboldok túl lassúak hozzá, hogy követni tudjanak téged, könnyedén el tudsz menekülni a társaidtól.

Moonsoul hősiesen harcol a közeledő koboldok ellen, már amennyire tőle telik, társai bátorítják a csinos lányt, és dicsérik, már amennyire tudják a nagy harc alatt. Azonban sajnos a túlerő ellen nem tudtok mit tenni, lassacskán egy újabb kristály dörren, a csapat egy része paralízis hatása alá kerül, a legyengített játékosokat koboldok rohamozzák meg. A gyűrűből kitörni lehetetlenség, és végül megkötözve elhurcolják őket... Lassacskán a csapat minden tagja megkötözve végzi. Kivéve azok akik esetleg megkíséreltek elmenekülni a harc elől, és esetleg az erdő felé vették az irányt. A megkötözött játékosokat, a győzedelmeskedő koboldok fákhoz kötözik.. A művelet végeztével pedig néhány kivételével vissza is térnek a "városukba".

Kicsit felpörgetem az eseményeket, hogy legyen cselekmény is. Ha valamin átsiklott a tekintetem tessenek pü-vel bombázni és kiegészítem a mesét!

by **Miiyako** Kedd Dec. 06 2016, 10:44

Egy jó nagy káromkodás után, csak annyit láttam, hogy a szörny szeme vörösebb, mint eddig, előretör és valakit éppen lenyel. Furcsán mozoghattam, hisz félig támadtam tovább, félig menekültem. Nem is igazán az a tiszta félelem járt át, hanem a düh. Futottam és ütöttem a szörnyeteget. Aztán hirtelen kifutott a lábam alól a talaj. Ez a szőrös ocsmányság felemelt egy másik játékossal együtt. Már sejtettem, hogy mire készül, de nem akartam hagyni. Nem adom magam olyan könnyen.
Tegyél már le te büdös .... ! - gondoltam magamban.
Össze-vissza kapálóztam, ütögettem a szörny kezét, de a világért sem akart lerakni újra a földre. Inkább úgy döntött, hogy minket is lenyel. Igaz, ami igaz, nagyon nem akartam ennek a behemótnak a kajája lenni. Főleg úgy, hogy a szája úgy bűzlött, hogy azt már halálos gáznak is lehetett volna nyilvánítani. Egy pillanat volt az egész, és nem is az fogadott amire számítottam. Sötét volt és kellemes meleg. Semmi nyálka, gyomor, semmi ilyesmi. Olyan volt, mintha egy zsákba hajítottak volna be minket. Hárman voltunk, én és még két játékos, akikről foggalmam sincs, hogy kik lehetnek. Ez a szörnyeteg meg valószínűleg tovább menekült, mert úgy rázkódott, mintha buszon ülnék. Én csak letelepedtem egy messzebb lévő helyre és figyeltem, hogy mi történik..

Miiyako, azt nem tudom, mekkora a "zsák", de amikor leülsz, valami pirosra leszel figyelmes a combod alatt. Eddig mintha nem lett volna ott... vagy mégis? Surprised

Mindenesetre ha a kihúzod a lábad alól, elsőre egy piros masninak tűnik. Meg másodszorra is az: ha ráböksz, felugrik a "Piros Masni" felirat, mást azonban nem tudsz meg. Ha nagyon tüzetesen megnézed, egy egészen apró, Látás nélkül alig látható M betűt figyelhetsz meg rajta.
Illetve elárulom azt is, hogy a későbbiekben hiába járnál utána, sehol nem kapható Aincradban ilyen.
By Strea

by **Sinon** Csüt. Dec. 22 2016, 17:44

A napokban érkezik mese. höri

by **Moonsoul** Kedd Dec. 27 2016, 18:02

Meglepően könnyedén siklott át a kard a kobold testén. Hát ennyire egyszerű lenne? A lelke még mindig hevesen ellenkezett a gyilkolás ellen, és undorítónak találta a fénylő, éles tárgyat a kezei között még akkor is, ha azon semmilyen piszok nem volt látható. Elfintorodott, nem is figyelt semmire, csakis arra, hogy ennek a felfordulásnak vége legyen minél előbb. Menekülőre fogta, hátrált két lépést, majd megfordult, és szaladt, ahogy a lába bírta. A kardot sikítva, össze-vissza lóbálva lengette maga előtt, hogy esetleg az útjába kerülő koboldok eltakarodhassanak.
Nem jutott messzire. Ijedt vadállatként nézett fel a hang irányába, mikor eljutott hozzá a szél szárnyán a kristály törése, s mire eszét fogta, már nem bírt mozdulni. Iszonyatos volt az érzés, mikor az agy hiába küldte a parancsokat, a végtagok nem akartak engedelmeskedni neki. Volt már része hasonlót álomból felriadva érezni, álomparalízisben szenvedni, de oly ritkán, hogy már-már el is felejti az eset tapasztalatát, mikor érkezik a következő. Volt, aki kiabált, volt, aki csak sírt. Ő nem tudta, mit tegyen, tekintetével végigpásztázta a terepet, amit látott.
A két cicafülű társát nem találta.
Tehetetlenül hagyta hát, hogy a fához kötözzék, miközben az ész tovább szőtte sajátos terveit. A paralízis nem tarthat örökké, ámbár azután hogy szabaduljon ki a kötelékek közül? Könyveinek hősei könnyedén kibújnak a csomók adta fogságból, de itt nem valószínű, hogy olyan csapnivalóan kötnének a koboldok, mint az ő elképzelt ellenségei, ezen kívül maga Emmy sem olyan ügyes, mint akármelyik regényhőse. Bizony, kis hölgy, bajba keveredtél, gondolta magában. Most ő lett a megmenteni kívánt hercegkisasszony, aki nem tud mást tenni a paralízis végeztével, mint kígyómozgást imitálva talán kiszabadulni a kötelékek közül.

Chancery és Álom eközben az erdőben lapultak meg valahol távol, és megfigyelik az eseményeket, hogy tervet szőhessenek a megváltozott helyzet gyors orvoslására.

by **Sinon** Kedd Jan. 03 2017, 17:44

Miiyako és akik pótolnak a csapatából:
Rövidesen hozzád hasonlóan még egy halomnyi játékost befal a szörnyeteg, akikkel eddig együtt harcoltál, vagytok legalább nyolc-tizenis. Egymásnak estek, miközben rázkódik a szörnyeteg gyomra. Borzalmasan büdös van, és sötét. Egy igazi rémálomnak is nevezhetjük a szituációt. Azonban röpke néhány perc elteltével a sötétség megszűnik és keményen a földnek csapódtok. Ha körülnézel a szörnyeteg sehol, viszont helyette vörös pixelek milliói örvénylenek, majd az egyik játékos akit névről nem ismerhetsz, elégedetten teszi vissza a kardját hüvelyébe.
- Huh. Egy pillanatig azt hittem végünk. - törli meg homlokát, azonban a megpróbáltatásaitoknak még korán sincs vége.. Érezhetően kevesebben lettetek. Egyébként Florence is eltűnt aki korábban toborozta a csapatot. Azt, hogy mi lett vele egyelőre nem tudni.. Jelenleg az erdőben vagytok, viszont zajt nem hallani. Talán biztonságban vagytok? Mi a következő lépés?
Ha körülnézel Miiyako láthatsz nem olyan távol tőled egy csatornanyílást..

Moonsoul és akik pótolnak a csapatából:
A koboldok jó munkát végeztek a kötelekkel, és úgy tűnik bármennyire is próbálkoztok, ezeket legfeljebb egy éles tárggyal fogjátok csak tudni levágni magatokról. Kezeitek és lábaitok egyaránt mozdíthatatlanok. Egy rövidke ideig egyedül maradtatok, azonban rövidesen újabb ellenség tűnik fel. Egy alacsony, görbe hátú kobold sétál ki a susnyásból. (Chancery és Álom már messziről láthatja közeledtüket) Hatalmas hátizsákot visel, majd ha senki sem akadályozza meg, akkor a fákhoz kötözöttekhez sétál, leteszi táskáját, és egyesével megközelít benneteket. Óvatosan leoperálja rólatok a cipőket, majd egy szépséges tollat húz elő a táskából.
- Most megtanuljátok, hogy ne packázzatok a koboldokkal! - gonosz kacajt hallat. - Kivel is kezdjem, kivel is.. - végigméri a társaságot, miközben vadul simogatja a tollacskáját..

Akik esetleg elmenekültek és pótolnak azoktól várom a menekülésük mikéntjét, és hogy merre vették az utat. Az alapján kaphatnak mesét.

Mostantól igyekszem maximum két heti gyakorisággal írni, hogy haladjon a történet. Ha valakik kimaradnak, nem kötelező nekik 500-750 szóval pótolni, de a megírt 250-ek és határidők alapján fogok majd jutikat osztogatni a végén.

by **Miiyako** Szer. Jan. 04 2017, 15:33

Büdös és sötét. Ennyit tudnék mondani erről a valamiről. Mintha egy szeméttelepre dobtak volna be, ahol évekig érlelődött a cucc.
Ha nem vágtok ki én itt fogok megfulladni... - gondolgoztam.
Rajtam kívűl még voltak páran és még jöttek is. A kobold valószínűleg futott valamerre, mert úgy rázkódtunk, hogy neki esünk egymásnak, s az a néhány szál ember is, aki megpróbált talpon maradni, az is visszaesett. Néhány perc elteltével a "zsákot" felváltja a piros csillogás, mi pedig a földre huppanunk. Nos mit ne mondjak, részemről elég fájdalmas huppanás volt.. Ülésből hanyatt estem, s ha nem a játékban lennénk biztosan lenne is valami baja a hátamnak. Egy játékos a közelemben, akit látásból sem ismerek, nemhogy a nevét tudnám, visszasüllyeszti a kardját a hüvelyébe, megtörli a homlokát és elsétál.
Kösz a segítséget.. Hogy vágnék hozzád valamit! - bosszankodom.
Miután felálltam, körülnéztem. Az erdőben voltunk, csak a fák semmi más. Nem tudom, hogy megmenekültünk-e, de jobb óvatosnak lenni. A csoportunk láthatóan vesztett a játékosokból és azt a lányt sem láttam sehol, aki amúgy gyűjtögette az embereket. Nem tudtuk, hogy merre tovább, hogy biztonságban vagyunk-e. Újra körülnéztem, s megakadt a tekintetem egy csatornanyíláson. Nem volt túl távol tőlem.
- Hát ez meg mi? - motyogom magamnak és közelebb megyek - Hé! Találtam valamit! - szólok oda a többieknek is.

by **Rikomono** Szer. Jan. 18 2017, 11:30

Ezek a gyenge kis görcsök nem vehetik fel velem a versenyt. Egyesével meg pláne nem. Ezeknek a törpéknek a létszámukban van az ereje, nem a digitális izmaikban. Kurva szánalmasak, de ja, sok lúd disznót győz, ahogy mondani szokták. Aki malackodik, az ott is maradt, én viszont tudtam, mi a céljuk, úgyhogy nem pazaroltam se az időm, se az energiám, és kitörtem a lehető legrövidebb úton. Kapjátok be, velem ugyan nem basztok ki! Mondjuk azzal nem számoltam, hogy totál egyedül maradok, senki sem követett. Hallottam a hátam mögött a kiáltozást, egyre halkabban... hát így jár, aki letojja a tapasztalt, erős játékost, ők ott ragadtak, én meg szabad vagyok és mehetek akárhová. Megérdemlik, ha mind ilyen szerencsétlen kis hülyék.
Meghúzódtam az egyik fa mögött, miután már se a hangokat nem hallottam, meg a távolban se láttam a harcmezőt, aztán számba vettem, hol is vagyok pontosan, és merre kell indulnom, ha a városba akarok jutni. Remélhetőleg a másik csapat nem baszta el, és ők odaérnek, de ha nem, az se érdekelt. Ha kell, egyedül nyomom le a vezért, vagyok annyira tápos a bőven 40 feletti szintemmel, hogy ennyi koboldot egyedül is ledózeroljak. Kötve hiszem, hogy le tudnának fogni, van az a jelenet az egyik ilyen filmben, amikor ráugrik pár tucat ilyen klónizé a menőcsávóra, az meg úgy szabadul ki alóluk, hogy szanaszét repülnek. Na, ezt én is simán megcsinálom, ha kell Rolling Eyes

Gyors vagyok, erős, kurva jó a DPS-em, és ideális a kasztom az efféle harcokhoz. Innentől kezdve nincs mitől félnem. Mihelyst betájoltam, hol vagyok (minimap rulez), el is indultam a félkész város felé. Aztán meglátjuk, hogy a másik csapat hogy végzi a dolgát, bár ha egyszer hagyták, hogy megtámadjanak minket, akkor már nincs miért abban bíznom, hogy nem akadok össze egy kobolddal sem. Azért nem akarom vonzani a bajt, úgyhogy az összes ilyen rejtőzködő specemre odafigyeltem, hogy működjenek, észlelés, lopakodás stb. Magas szinten vannak, csak nem vesznek észre így.

by **Moonsoul** Pént. Jan. 20 2017, 10:09

Vajon mennyi idei tarthat ki a paralízis hatása? töprengett magában, és ő maga is meglepődött, mennyire módszeresen gondolkodik már ő maga is. Hisz alig pár napja lépett talán be, s máris lám, milyen pörgős, izgalmas kalandba keveredett, a semmitevés most pedig legalább arra megfelelő volt, hogy elgondolkozzon, ez a pár nap és az imént átélt élmények mennyire elegendőek voltak ahhoz, hogy valamennyire átérezze, miként járhat a már évek óta itt rekedtek elméje. Bizonyos, hogy már vannak sokan, akik azt hiszik, ez a Valóság, és odakint nincs már semmi, csak az itt és most, Aincrad és Kayaba kreált álomkastélya. Magában mosolyogva csóválja a fejét és elszomorodik. Vajon a kislány, Saya miben hihet? Elfelejtette volna a kinti létet?
Gondolataiból az új jövevény zökkenti ki, mikor ráeszmél, ez a kobold ismét más, mint a többség. S ő a fajtársait gyilkolta le az imént sorra... borzalmas! Bármit is talált ki a szörny, meg fogja érdemelni, félőn az ajkába harap, ha létezne itt ilyesmi, talán vére is serkenne, annyira ideges és feszült. Csodálkozik ellenben, mikor elveszik a lábbelijét, és a toll láttán már tudja, mi fog következni.
Csikizés!
Ő pedig nem igazán bírja a csikizést, ahogy egy jóravaló hölgy sem... pale

Rémülten kapja maga alá a lábait és igyekszik mindenképp egy felületre tapasztani a talpait, hogy ne érhessék el, amikor sorra kerül.

Ezalatt a susnyásban Chancery-ék figyelmét a másik játékos sem kerüli el, de mikor látják annak úti célját, csak legyintenek. Had menjen. Az eddigi harcok során is elég erősnek bizonyult, a viselkedése pedig hagy magának elég kívánnivalót ahhoz, hogy semmi kedvük ne legyen önszántukból mellé csatlakozni. Ők inkább a tábort veszik célba, és jobb ötlet híján, bár az övé nem a legjobb, csupán kettes szintű, némi Rejtőzés-Lopakodás kombóval a lekötözött játékosokhoz igyekeznek, majd egyenként, amíg a koboldok egy másikkal vannak elfoglalva, igyekeznek eloldozni azokat, akikre épp nem irányul akkora figyelem.

by **Sinon** Hétf. Jan. 23 2017, 20:27

Miiyako:
Néhányan köréd csoportosulnak, és kiderül, hogy amit találtál, az egy fedő, méghozzá egy mesterséges barlang bejárata. Az egyik erősebb srác leemeli, és sajnos azt tapasztaljátok, hogy a csapatból csakis te vagy elég aprócska ahhoz, hogy beférj a járatba. Te döntésed mit teszel, de a csapat utolsó reményeként néznek rád, mintha valamiféle mentsvár lenne az ott, holott nem tudni hová is vezet...
Ha bemész a járatba, egy pindurkát huppansz, de csak fél méternyit ezért nem sebződsz. Ha nem mész le akkor rajtad áll mit cselekszel. A cselekedeteid alapján folytatom a mesét :d

Rikomono:
Gond nélkül tudsz szaladni az erdőben, nem ütközöl kóbor koboldokba akik meg akarnának támadni. Az erdő meglepően csendes, erre-arra eszméletlen fához kötözött embereket láthatsz, akik valamiféle kábulatban vannak. Néha meg kell állnod pihenni, viszont a város olyan fél óra múlva már a látómeződben van, falai hatalmasak, és erre már látsz koboldokat. Ha elég figyelmes vagy kiszúrhatod, hogy a falakon is vannak néhányan akik az esetleges betolakodókat lesik. Talán távolsági fegyverük is van, ezért nem biztos, hogy érdemes lenne felfedned magad előttük.

Moonsoul:
Moonsoul sajnos szerencsétlenül jár, vészesen közeledik a toll a lábacskájához, és a gonosz kobold csak annyit kérdez:
- Hol vannak a többiek? Ha nem mondod el megkínozlak. - és megpróbál megcsiklandozni. Ha ellenkezel akkor dobj halál korona kockával, ha halált dobsz akkor a koboldnak sikerül elkezdenie a csiklandozást.

Chancery szerencsésebbül jár azonban, mialatt a kobold figyelme Moonsoulra összpontosul addig ő könnyedén odaosonhat az egyik fához, ahol meglazíthatja az egyik kötelet. Nem kerül sok munkájába, és ügyességének köszönhetően sikerül hangtalanul megtennie mindezt.
A koboldnak ha sikerült megcsiklandoznia Moonsoul-t akkor újabb áldozat után néz.. Feltéve, ha nem akadályozódik meg.
Az erdő egyébként békés, úgy tűnik a közelben nincsen senki más sem, csak a fákhoz kötözöttek, és Chanék.

by **Moonsoul** Szer. Feb. 01 2017, 06:35

Az adrenalin talán odakint is megtehette már a hatását - nincs itt oly sok ideje, a szervezete még nem gyengült le, és az agy a sisak ellenére is befolyásolhatja a fizikai test adatait. A pulzus megemelkedik, ám azt nem tudja, odakint nappal van-e avagy éjszaka. A doktornő felfigyel-e a megváltozott körülményekre, avagy téved, és odakint semmit sem látnak az egészből. Ehhez hasonló gondolatok villannak fel elméjében, ahogy látja közeledni a koboldot a tollal, és szerencsétlenségére őt szemeli ki magának először. Torka is kiszárad hirtelen, de mintha a sivatagot próbálná öntözni egy üres kannával, nem ér el semmit, mikor nyelni próbál. Ez csak a képzelet, próbálja megnyugtatni magát valamennyire. Nem a valóság... csak képzelet.
-...He? -döbben meg egy pillanatra a kérdés hallatán, és önkéntelenül is körbenéz. Megszámolja gyorsan, hányan lehetnek összekötözve, s csak most döbben rá, hogy nincs is teljesen mindenki. Lényegében a magasavv szintű, tapasztaltabb játékosok mind eltűntek. Bár a szíve még mindig hevesen ver, mégis úgy érzi, lekerült róla egy hatalmas súly. Azok a játékosok valószínűleg már a város felé tartanak, hogy minél előbb vége legyen a szenvedésnek, és akkor talán ő is megszabadul idő előtt. A kobold felé fordul, hogy válaszolhasson neki, hangja reszket, halk és erőtlen.
-Fogalmam sincs... nem ismerem őket... ez az első... -folytatná, de nem tudja, mit mondhatna. Egyébként is, minek magyarázkodik? Hisz csak egy... adathalmaz... semmi több.
Ellenben az ilyen adathalmazok is képesek megannyi csodát végezni. Hisz odakint is valószínűleg épp egy számítógép felügyeli az életfunkcióit, és riaszt bárkit, ha bajt észlel. Nem igaz? A pánik ismét úrrá lesz rajta, hisz az idő halad előre kegyetlenül, és neki még a kislányt is meg kell találnia, minél előbb.
A lábait nem tudja sajnos az örökkévalóságig sem elrejteni. A kobold erősebbnek bizonyul nála - persze, hisz röpke 16 szint minimum van köztük -, és erős markában tartva a toll vészesen közelíteni kezd talpa felé. Majd kezdődik a kínzás, mely alatt, miközben a mellkasa szinte begörcsöl a nevetés hatására, eszébe jut az a nem éppen vicces tény, hogy a csiklandozás tulajdonképpen valóban egy kínzási módszer, és az ember akár bele is hallhat abba a sokkba, ami ilyenkor a szívet éri.
Míg ő nevet, és testét ide-oda csavarva próbál szabadulni, Chan annyi foglyot szabadít ki, amennyire csak képes, lehetőleg úgy, hogy ne keltse fel a koboldok figyelmét. Elfintorodik szomorúan, mikor meghallja Emmy szinte fájdalmas nevetését, ezek után igyekszik még gyorsabban dolgozni. Személy szerint ő is utálja, ha csikizik. >.>

by **Rikomono** Kedd Feb. 07 2017, 11:21

Ha létezik valami, amit utálok, gyűlölök az MMO-kban, az csak az utazás lehet. Túl sok idő megy el vele, még akkor is, ha mondjuk lóra lehet pattanni, vagy jobb esetben sárkányra, unikornisra, repülő kígyóra, vagy Ezeréves Sólyomra. A grindelés még oké, annak van célja, van eredménye. Lehet, hogy fárasztó és kikezdi a türelmem, de ha nem halok be a következő bossharcnál, akkor megérte. De az utazás...? Erősebb nem leszek tőle, ha sokat kell gyalogolni, az meg nem eredmény, hogy eljutottam A-ból B-be a létező legprimitívebb módszerrel. Utálom! Pláne, ha egy sötét, sűrű erdőben kell nyomulni, ami még csak nem is szép. Itt egy fa, ott egy fa, néha egy bokor, jaj de fasza... Legalább a fához kötözött emberek feldobták kicsit az utat, de nem nagyon törődtem velük egyébként sem. Ha ilyen balfaszok voltak, meg is érdemlik, hogy ott maradjanak.
Azér' a végtelen út valahogy egyszer véget ért, legalább is szembe jött a város, amit kerestem. Volt egy pár kobold is a környéken, meg nyílt terep, hogy rohadna meg, szóval a lopakodásom aligha működne a várfalon trónoló íjász köcsögök ellen. Legalábbis gondolom van olyanjuk, úgy van értelme ott lenniük. Összességében tök klassz, hogy itt vagyok, de a tervem tovább nem terjedt. Nem lenne nyerő, hogy ha most kisétálnék és bemutatkoznék a kis görcsöknek, de jobb ötletem ennél nem igazán volt. Egyetlen mentsváram az volt, ha megpróbálok keresni egy olyan helyet, ahonnan észrevétlenül megpróbálhatok bejutni a városba. Csak be kell jutni, és nyert ügyem van. Úgyhogy próba-cseresznye, a fák mögött osonva nekiálltam körbejárni a falakat, és keresni egy olyan helyet, ahol közel van az erdő a városhoz, vagy valami ilyesmi. Rohadt fárasztó lesz, ezt már most érzem >.> Remélem a másik csapat is eljut idáig, ha már elbaszták a feladatukat, és ránk engedték a kobold söpredéket.

by **Sinon** Hétf. Feb. 13 2017, 13:10

Moonsoul:
- Hol vannak a többiek?! - egyre ingerültebben teszi fel a kérdést, és folytatja elszántan a csiklandozásod. Néha persze tart 1-1 pillanatnyi pihenőt, hogy levegőhöz juss, de véget nem érőnek érzékelet ezt az egészet. Chan eközben vígan szabadítja ki az embereket, majd azok csapatba verődve a kobold mögé gyűlnek, aki ebből mit sem sejt, te azonban láthatod őket. Egy pillanatig haboz a dühös tömeg, majd megragadják a kínzót aki döbbenetében azt sem tudja mit mondjon, majd mikor egy fához emelik, elkezd könyörögni, és bocsánatotokért esedezni.
- Kérlek ne tegyétek ezt. Én csak parancsot teljesítek! - mentegetőzik az alávaló, majd a dühös tömeg, átnyújt neked egy tollat hősies kitartásodért jutalmadul.

Hozzáadódott Moonsoul készletéhez az alábbi item:
Csikizőtoll(+2 erő, -1 kitartás csiklandozásonként az ellenfélnek)
"Amíg fel van szerelve, a használója kap egy vallatás nevű speciális képességet, ami lehetővé teszi számára, hogy paralízis hatása alatt lévő célpontokat megcsiklandozzon a tollal. Egy mellékcselekvésbe kerül, és eggyel csökkenti az ellenfél kitartását csiklandozásonként. "
(áldást megkaptam rá, felírhatja kegyed az adatlapjára Cool

)

Rikomono:
Nehéz dolgod van, hiszen mindenhol íjászok lesnek kifelé az erődítményből, azonban miközben sétálsz, megpillantasz egy szellőztetőrácsot az egyik fal mellett, egy bokor mögött... Elég nagy ahhoz, hogy térden kúszva egy alacsonyabb nő beférjen rajta.. Ha figyelmes vagy már észrevehetted, hogy a koboldok tíz percenként váltanak, és akkor van egy pillanatnyi időd arra, hogy előbúj a rejtekedből. De csak egy pillanatnyi. Ha megkísérelsz előbújni, és odarohanni a szellőzőrácshoz akkor dobj halál koronával. Korona esetében sikeresen odajutsz, észrevétlenül. Halál esetén észrevesznek és öten rád fognak lőni.
Ha nem merészkedsz ki, és más lehetőségek után kutatsz, akkor folytasd a portyád. Az objektumba egyébként a szellőztetőn kívül még egy utat látsz, az a főbejárat, hatalmas leeresztett, berácsozott kapu, két bástya öleli két oldalról, rajta három-három kobold íjásszal, illetve további két-két őr a kapu két oldalánál, nekik lándzsájuk van. Az ajtót nem láttad kinyílni amióta errefelé vagy.

by **Moonsoul** Csüt. Márc. 02 2017, 21:31

Túl gyenge ehhez, nem vitás. Ahogy fogy a kitartása, úgy sötétül el előle a világ - avagy várjunk csak, tévedek. Nem elsötétül, egyszerűen elmosódik, a digitális könnyek, amik kicsordulnak a szeme sarkából, lassan beterítik a látképek és már csak színfoltokat lát, alakokat nem igazán. Szája széles, görcsös mosolyba fagyott, ahogy nevet, röhög, vihog és hahotázik a csiklandozás hatására, no meg a kérdés hallatán erőtlenül próbálja kinyögni, hogy nem tud ő semmiről. Hisz pont a kobold társának a kristálya akadályozta meg, hogy lássa, merre szaladhattak a többiek, szóval ez amúgy is halott ügy, ahogy szokás mondani.
Emmy viszont egyre kevésbé bírja a tortúrát, s már-már fel is adná, mikor új színek folynak a képbe, majd a csiklandozás hirtelen abbamarad és furcsa hangok ütik meg a fülét. Az utóhatás miatt még vihog egy rövid ideig, a tüdeje lassan visszanyeri nyugodtságát és a mellkasába költözött nyomás engedni látszik, mire a többiek eloldozzák kötelékeiből. Amint kezei szabaddá válnak és leülhet egy kicsit az oszlop tövébe, ahol eddig a lába volt, letörli a könnyeket, s mire felnéz, immár tiszta képpel, egy tollat lát meg maga előtt.
-Hmm? Ezt miért kapom? -néz kérdőn a többiekre, a válasz pedig nem sokat várat magára, hisz egyikük mosolyogva elmagyarázza röviden. Emmy kérdőn néz a tollra, egyik vékony ujjával végigsimít annak szálain. Hihetetlen ez a világ... olyan élethű minden.
-Köszönöm. -mosolyodik el, és lassan, ahogy erejét összegyűjti, feláll a helyéről. Chan egy vállveregetéssel díjazza a kitartást, és bátorító mosolya valami furcsa erővel is tölti el Emmy megtépázott és lassan fáradó idegeit. Miután letörölte arcát és kezében a tollal felmérte a helyzetet, a cicafülű lány felé fordul.
-És most?
-Hát, eléggé széjjel szóródtunk. -von vállat. -Nem is tudom... lehet, ejteni kéne az eddigi tervet és valahogy a város felé nyomulni, vagy megkeresni a másik csapatot.
~Én a város felé haladásra szavazok. Van egy olyan érzésem, hogy ott lenne most több tennivalónk.~
-Avagy... -emeli fel félőn a kezét. -Menjünk a városhoz... hát ha a másik csapat már odaért... ha nem, akkor... megvárjuk őket?
Mondata inkább kérdéssé vált a végére, mint kijelentéssé, de a lány még így is elmosolyodott és hüvelykujját feltartva díjazta az ötletet. Elindultak hát csapatosan, elszántan és kitartóan a város falai felé.

by **Rikomono** Csüt. Márc. 16 2017, 19:36

Ott egy íjász, ott is egy, ott is egy... Néha eltűnnek, aztán pár pillanat múlva feltűnik egy másik. Vagy ugyanaz. Fasz tudja, olyanok ezek mint a nyugati emberek, mind egyformák. Ráadásul a járkálás is kikezdte a türelmem. Meg úgy az egész. Ilyenkor olyan egyszerű lenne szimplán hülyének lenni, és nekimenni egyedül az egész falkának, lesz, ami lesz. Csakhogy egy, ennyire hülye azért nem vagyok, kettő, ez nem egy olyan MMO, ahol ha elbaszom, akkor csak respawnolok a városban, vagy rosszabb esetben kezdhetek egy új karaktert. Itt kőkeményen kipurcanok, ha meggondolatlanul belevágok a közepébe. Szóval maradt az, hogy körbejárom a várost az erdő fedezékében, és közben vagy találok egy ablakot (a várfalon, haha), ahol besurranok, vagy megérkeznek a többiek, és akkor hawaii. Na, ehhez képest mi történt? Egy se nyert. Sehol senki, én meg találtam egy véleményes rácsot, ahol ha mázlim van, be tudom gyömöszölni magam, meg a főkaput, amit nagyon őriznek, és amúgy sincs nyitva. Ha emberek lennének, simán be tudnék jutni azzal, ha bedobom magam, de ezeket tuti hidegen hagyom Rolling Eyes

Átpörgettem az batyumat, hátha van valami értelmes cuccom, de újfent bebizonyosodott, hogy csak kacatokat tárolok, úgyhogy egyedül a gyömöszölődés maradt. Visszamentem a rácshoz, letáboroztam oda... bakker, milyen várfal az, ahol összesen egy bejárat van, meg egy ilyen izé? Nem tele szokott lenni lyukakkal? Ennyire szeretik a bezártságot? Tömör gyönyör, bassza meg. Tuti kifelejtették az ablakokat ezek az észlények, eh. Na jó, szóval letáboroztam, kifigyeltem a tutit. Ezek mobok, logari... izé... algoritmusok szerint működnek. Periodikusan, tíz percenként tűnnek el a falról. Próbáljuk meg azt, hogy felveszem magamra a legszebb zöld ruháimat, amivel a legjobban beleolvadok az erdőbe és a mezőbe, aztán amikor jön az eltűnés, váltás, akármittomén, akkor futás, hangtalanul, lopakodva. Rács leszed, kúszás. Ízi rájder öcsém, ízi rájder.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Márc. 16 2017, 19:36

The member 'Rikomono' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :
[Küldetés] Frud a kobold - Page 2 4766591541_a6962e6ebb_s

by **Sinon** Vas. Márc. 26 2017, 15:23

Moonsoul
Moonsoul-ra egyfajta hősként kezdenek a többiek tekinteni, kitartásáért, és azért, mert nem árulta el őket. Ezt a lány is érezheti, hiszen ha valakire odanéz az kedvesen fog visszamosolyogni rá. A tömeg kissé leharcolt, de erősnek tűnik, az, hogy elég erős-e egy város elfoglalására, az majd idővel kiderül, mindenesetre ti az indulás mellett döntöttetek és a térkép alapján körülbelülre be is tudjátok határolni a jó irányt.
Az út alatt rengeteg fához kötözött emberrel találkoztok, bizonyára korábbi városlakókról van szó, egy-két játékost is láthattok elszórva akik könyörögnek a szabadságukért. Az, hogy megmentitek-e őket, vagy hagyjátok a fákon raboskodni őket rajtatok múlik.

Rikomono:
Türelmed meghozza gyümölcsét, az íjászok eltűnni látszanak, és neked sikerül elindulni a rács felé, azonban amikor már félúton jársz a célod felé, egy kürt hangja tölti be a környéket, és a semmiből a bástyákon újra felbukkannak a lövészek. Nyilak ezrei záporoznak feléd, azonban fürgeségednek köszönhetően a többségük csak a földbe fúródnak, viszont néhányuk testedbe fúródnak. Jobb válladba, és karodba, egy a derekad mellett suhan el, azonban végigkarcol, és a rendszer sebzésként számolta ezt is fel, illetve kettő egy a combodba ,egy pedig a melled alatt fúródik testedbe. Páncélpontod nem csökken, azonban életpontjaidból csappantak.
Rikomono (47. szint): 150/200 HP, 85 páncél, 245/245 CSP

Viszont még mielőtt az újabb nyilakat előkészíthetnék addigra te már vígan a rácsnál leszel. Viszont a rács fából készült és oda van szögelve.. megoldást kell találnod rá, hogy eltávolíthasd. A szellőzőnyílás egyébként elég széles ahhoz, hogy térden csúszva haladhass benne.

by **Rikomono** Hétf. Ápr. 10 2017, 15:53

- Bassza meg! - kommentáltam ízesen és választékosan azt, hogy így is lebuktam. Mi a faszért vacakoltam ennyit, ha ez lett a vége? Tiszta időpazarlás volt, és ez kurvára felidegesített most. Legközelebb ha ilyen lesz, fogom magam, besétálok eléjük, aztán lekaszabolom őket, és kész. Ennyi. Különbség úgy sincs, így is, úgy is sündisznó leszek >.> Nem is számoltam, hány nyilat kaptam be, fájni úgyse fájt, csak kicsit bizsergett itt-ott. Sokkal jobban érdekelt a rács. Fából volt. Fasza. Szögek tartották. Még faszább. És itt már el se érnek az íjászok. Überfasza. A gond az, hogy nyilván tudják, hogy mi van itt, szóval ezt beszoptam. Bemegyek, oké, és a kijáratnál ott fog várni az egész sereg, mi? Más megoldás? Nincs. A kapuhoz eljutni pont ugyanolyan hülyeség lenne, mint itt bemászni. Szóval vígan káromkodtam tovább, majd amikor végeztem a szitkozódással, megragadtam a rácsot, és minden súlyemelésemet és erőmet latba vetve megrántottam. Még akár a lábammal is kitámasztottam, ha kell. És ha véletlenül még ennyitől se törik darabokra, vagy esik ki a helyéről, hát akkor összetöröm a késeim segítségével. Mert ugyan miképp lehetne még átjutni egy rácson, ha nem erőszakkal? Ismered a mondást: ha az erőszak nem oldja meg a problémáidat, akkor szimplán nem használsz belőle leget Rolling Eyes

Majd nekiállok csavarhúzóval vagy kalapáccsal vacakolni, mi? Vagy felgyújtom, és megvárom, amíg elég? Közben megvendégelem a kobold őröket egy teával, ja. Ne vicceljünk már. Ez az egyetlen és igaz út, hogy a szűk, sötét járatban mászhassak. Kedvenc elfoglaltságom, mondtam már? Pláne, ha a másik oldalán vár az ellenség és lekaszabolhatom őket :3

by **Moonsoul** Kedd Május 09 2017, 15:33

/Egy általad választott küldetés befejezésekor 20%-al több expet kapsz. -> Ezt szeretném akkor ide beváltani Embarassed

/

Emmy közel sem érzi magát háborús hősnek, mindössze egy minimális mennyiségű önbizalommal töltötte el az elmúlt esemény végeredménye. Kezében a tollal, amit azóta is áhítattal vizsgálgat olykor-olykor, mikor épp nem a környezetét szemléli veszélyre lesve, lassan lépdel a cicafülű lány mögött. Úgy érzi, a levegő körülöttük mindegyre vidámabb, volt, aki halk dalra is fakadt, harci indulóra, és volt olyan is, aki rázendített a Katonák Dalára a Mulan című rajzfilmből. Emmy egyik táborhoz sem csatlakozott, de mosolyogva szemlélte, hogy képes az emberi öröm még az ilyen helyzetekben is utat törni magának egy olyan kis semmiség miatt is, mint a csikizés.
A dal abbamaradt, mikor elérték az első megkötözött embert. Akár játékos, akár NJK volt az illető, Chancery rögvest gyorsabb tempóra váltott és csak hamar a fánál termett, fürge ujjai pedig kivarázsolták az áldozatot a kötelékek markaiból. A következő rab esetében már nem csak ő, hanem a társaság pár tagja is előrébb lépett, hogy segíthessen, és ez így ment egyre tovább, újabb és újabb rabok sorában. Ahol a kötelek túl szorosnak bizonyultak, ott Emmy kardja volt a segítségükre. Minden kiszabadított rab után vállon veregették egymást a bajtársak és nevettek, mintha csak egy baráti sörözésre ültek volna össze.
Emmy minden alkalommal a város falait kereste a tekintetével, miután az aktuális rab teljesen kiszabadult és egészségesnek volt nyilvánítva. Kezeit tördelve az izgalom kezdett ismét egyre feljebb kúszni a gyomrából a szíve felé. Hisz mégis csak egyfajta csatába indultak, és minden lépéssel egyre közelebb érnek hozzá.
Kezdett félni.

by Ajánlott tartalom