Re: Erdei Faház Romok

by **Danee** Csüt. Jún. 11 2015, 20:23

Csak mosolyogtam. Eszembe jutott, hogy talán én is ennyire jóhiszemű voltam még az elején.
- Nagyon szívesen - vettem át a palackot
- A többit már nem iszod meg? - lóbáltam meg a palackot a nyakánál fogva, majd letettem magam mellé, egy dugót belepréselve
- Leteszem ide, ha még megszomjaznál - tettem magam mellé
- Ilyen kellemes időben még a sör is jól esik, hehe - jegyeztem meg kedélyesen, majd előhívtam egy fekete palackot, lepattintottam a kupakját
- Ja, ja azt kotyvasztasz, amit csak akarsz, és ha van elég időd és türelmed hozzá
- Ó, én meg Danee, én is örvendek Kazura - pattantam föl, s sebtiben megtörölve a nadrágom oldalán, nyújtottam felé a kezem
- Hááát ja... - néztem félre, ahogy kezdetek régi emlékei átviharzottak a szemem elött egy pillanatra
- Az nem mostanában volt már... de én is voltam
- Hogy mit? - emeltem a szám elé a fekete palackot, majd jól meghúztam
- Phááá - adtam hangot a kellemes íznek, s a kézfejemmel töröltem le a képemre is fröccsenő folyadékot
- Vadászok - mondtam könnyed hangon, szemeim ravaszkásan vékonyra szűkültek
- Erre felé kevesen teszik, és nem kell a mobok miatt különösebben aggódnom
- Nincs kedved esetleg csatlakozni?
- Csak a változatosság kedvvért, hogy ne csak expért henteld a mobokat egész nap
- Hm, mit mondasz rá? - mutattam fel az egyik fa lombkoronájára
- Nem szeretek karddal vadra menni, de mindenki úgy csinálja, ahogy szereti és megszokta - hívtam elő egy csak vadászatra alkalmatos íjat
- De nem csak vadakra vadászom - feszítettem fel az íjat
- Mond csak, jól látom, hogy még nincs céhed? - hunytam le a fél szemem, majd szabadjára engedtem a nyilat a holló felé

by **Kazura** Pént. Jún. 12 2015, 12:30

-Nem, köszi elég volt-válaszolom.Nem szeretném kipróbálni, hogy itt mennyi idő alatt üt be a pia, főleg ilyen melegben-mosolyodom el.
Kezet ráztunk, majd Danee is a palack fenekére nézett.
-Vadászol? Még nem hallottam erről az opcióról a játékban. Ha elmagyarázd, hogyan is működik szívesen kipróbálom. Már, ha nem szükséges hozzá valamiféle speciális felszerelés.
Ezután végignéztem, ahogy egy gyakorlott mozdulatsor keretében a nyíl előbb az előhívott íj idegére kerül, majd a közeli fán gubbasztó holló felé röppen. A sikeres találat után a madár a földre hullott.
Úgy látszik jóval több van ebben a játékban, mint azt régebben gondoltam. Ritka az olyan Mmorpg ahol ennyire gondolnak azokra is akik nem kifejezetten a harci szituációk miatt játszanak a játékkal. Kíváncsi vagyok vajon még mit rejteget ez a Világ? Úgy tűnik mégiscsak hasznos lesz ez a kis kiruccanás a városon kívülre.
-Szép találat, de nem hiszem hogy nekem menne az ilyesmi a kardommal. Bár gondolom nem csak madarakra lehet vadászni, vagy tévedek?
Majd miután Danee elmagyarázta az alapokat a másik témára tértem.
-Valóban, szólóban nyomom. Nemrég kezdtem neki, így meg sem fordult a fejemben, hogy bármelyik céhnek szüksége lenne rám, bár őszintén szólva amúgy sem terveztem céhbe lépni. Legalábbis amíg valamennyire tisztába nem kerülök a fentebbi szinteken zajló helyzettel, meg az erőviszonyokkal. Meg gondolom a céheknek is különbözőek a célkitűzéseik így nem feltétlenül nyernék felvételt bármelyikbe. Mondjuk így belegondolva túlzottan sok céhben lévő játékossal sem találkoztam, így azt sem tudom hány céh közül is válogathat az ember.

by **Danee** Vas. Jún. 14 2015, 18:42

- Látod, ezt még sose próbáltam ki, lövésem sincs hogyan működik a rendszer, csak sejtésem van, hogy egy fokon túl már ezt is mérgezésnek venné, annak minden áldásával - forgattam meg a palackot, hogy megkeressem a címkéjét, s rajta az alkohol tartalmat jelző százalékot
De persze nem találtam. Ez még mindig nem a valóság. Csak a fehér halálfejet a keresztcsontokkal, aminek láttán halvány mosoly ült ki a szám szélére.
Vettem egy pillantást Kazura italára, de megnyugodva láttam, hogy az más színű üvegben van még mindig
- Pedig van - furcsállom, hogy még nem jutott a fülébe - Persze, elmagyarázhatom, nem nagy cucc
- Hol is kezdjem... - tanakodva fordultam ide-oda, a földre, majd az égre bámulva, s közben az államat simogatva
- Áh, megvan! Szóval meg kell érintened a vadat. Hogy közvetlenül, vagy közvetve, az mindegy. Nem muszáj elejteni. Nem csak madarakat lehet, ami itt van az erdőben, azt mind. A 10.szinten még külön erre kialakított területek is vannak. Én a húsukért teszem, de valaki abszolút csak sportból csinálja, mások meg ledegradálják állatsimogatássá - mutatom a levegőbe simogató mozdulatot, mintha tényleg ott lenne egy állat háta a kezem alatt
- Szóval el se kell pusztulnia. És az érintést tényleg úgy értem, hogy csak érinteni kell. De amint látod, lehet íjjal is csinálni, meg is dobhatod őket kővel, dartsszal, akármivel
Kicsit arrébb sétáltam, újabb vad után nézelődve
- Ha megpillantottad a vadat, onnan már nyert ügyed van. Nekem eddig mindegyik próbálkozásom sikerült, úgyhogy szerintem a rendszer automatizálja a találatot. Próbáld ki! Nézz ki valamit
Lehajoltam egy kavicsért, szép formás darab volt, nem is igazán nehéz, de nem is túl könnyű, azt nyújtottam Kazura felé
- Ja, és a legfontosabb, hogy a rendszertől kapsz szafari jelvényt érte, meg mellé aranyat, vagy expt. A jelvényt meg egy csomó hasznos dologra be lehet váltani később
Aztán rátértünk az izgalmasabb témára. Figyelmesen hallgattam, mi is a reakciója, mik a szavai, egyáltalán mi a hozzáállása, elképzelése a témában
- Jó esetben a játékosok igénylik, hogy céhet hozzanak létre saját maguk és bajtársik számára, hogy könnyebb legyen a szervezés, s ne csupán CP-zés idejére jöjjenek össze
- Fentebb? - ismételtem a szavait némiképp meglepetten, majd elgondolkodtam egy pillanatra
- Van benne valami, de a jelenlegi játékmechanizmus alapján pont a korai céhbe lépéssel nyerhetnek a legtöbbet a kezdő játékosok
Az ujjaimon számolgatva vettem sorba az előnyöket:
- Nem kell szinte semmire se költeni az elején: ingyen felszerelések, azok közül is a jobbak, vagy akár a legjobbak, a ritkák is rendelkezésre állnak, remek kapcsolati tőkét kínál a céh többi tagja által, vagy az ő ismerőseiken keresztül
- Megtanítunk bármire a játékkal kapcsolatban, ha gyártani szeretnél dolgokat, mi adjuk a nyersanyag nagy részét hozzá, kamat mentes kölcsönhöz jutsz, nem kell többé szobát bérelned, mert saját helyed lesz a céh épületén belül, szóval sok előnnyel jár - engedtem le a kezem
- Az én céhem még nem igazán ismert, mondhatni fiatal még, és nem is túl nagy, de a anyagilag már stabil, és szeretném körbevenni magam egy jó társasággal, úgyhogy gondoltam neki vágok egy vér frissítő körútnak, már ami a céhet illeti
- És most itt vagyok - tártam szét a karomat, mosolyogva - épp egy alkalmasnak tűnő fiatalemberrel beszélgetek
- Ó hát a céheknek se szeri, se száma - ültem vissza az előbbi helyre
- Mond csak, te hogy képzelnél el egy ilyet céhet? Kikkel vennéd magad körül, ha te lennél az alapító, a vezér, vagy akár csak a toborzók egyike? Mit tűznél ki a céh céljául, vagy miről kéne, hogy szóljon a te verziódban?

//vadászat aka. szafari instrukciók

by **Kazura** Szer. Jún. 17 2015, 12:02

Átvettem a követ Danee-tól. Párszor feldobtam, hogy leteszteljem a súlyát.
-Tényleg nem tűnik bonyolultnak. Ezek szerint inkább a vad megtalálása a neheze, mint az elejtése.
Szétnéztem a környéken, de nem láttam újabb célpontot, így a romok előtt kezdtem fel, alá sétálni.
-Fentebb alatt a magasabb szinteket értettem. Gondolom a frontharcosok ott találhatóak, így kiderülhet a céhben lévők és a nem céhesek aránya, a céhek mérete esetleg vannak-e akik szakosodtak valamilyen irányba.
A további kérdéseken elgondolkodtam.
Szóval egy viszonylag új céh. Gondolom a nagyobb szintűek bizalmatlanok vagy már rég céhtagok, így maradnak a kicsik. Ez esetben viszont a céh számára is fontos a gyors fejlődésük, ezért is a sok juttatás. Nem hangzik rosszul, de egy nem megfelelő hozzáállású tag csak nyűg lenne a céhnek, így meg kell bizonyosodni az újonc nézeteiről. Ezért is a kérdések. Végül is sokat nem veszíthetek, ha pedig egyeznek a nézeteink miért is ne?
-Nos, egyértelmű, hogy olyanokat keresnék akikkel egyezik a mentalitásunk, a játékbeli nézetünk a későbbi súrlódások elkerülése végett. A jelenlegi célom a minél gyorsabb fejlődés, hogy csatlakozhassam a frontharcosokhoz és részt vegyek a boss harcokban. Ennek érdekében a legjobb lenne egy harcban összeszokott csapat, akik akár más játékosok segítsége nélkül is felvehetik a harcot a nagyobb kihívásokkal a magasabb szinteken. Létszám tekintetében konkrétumot nem tudnék mondani, a túl kevés fő a hatékonyság rovására menne, míg túl sok fővel nehezebben menne a koordináció.
-Úgy tudom a másodlagos jártasságok főleg a céhbe lépést követően kerülne előtérbe, legjobb, ha minden tag a céhnek szükséges képességekkel rendelkezik. Harcos céhként a legjobb fegyverekre és vértekre lenne szüksége a céhnek, de a potionok és kristályok is sokat segítenek a harcban. Ezért azt mondanám, hogy elsődlegesen a nyersanyaggyűjtés lehetne a céh legtöbb tagjának fő feladata, míg egy-két fő a készítésre koncentrálna. Így megoldható lenne a teljes mértékű céhen belüli felszerelkezés, de amíg a készítők a megfelelő szintre jutnak addig más céhektől is lehetne vásárolni a nyersanyagok egy részének felajánlásával, ez más céhekkel való jó kapcsolat kialakítására is szolgálhatna.
-Kényes kérdés még az indikátorok színe. Egyelőre még nem találkoztam vörösökkel, de nem ringatom magam abba a hitbe, hogy ne lennének. Én elhiszem, hogy aki itt meghal az a való életben is, ergó a gyilkosság szerintem itt is ugyanolyan súlyos bűn, mint a valóságban. Ezen gondolatmenet alapján viszont nem szívesen harcolnék vállvetve egy gyilkossal. Annyira viszont nem ismerem a játékot, hogy kizárjam a kényszerből történő vörösödés lehetőségét, így azt mondanám, hogy a céhbe lépni kívánó vörös játékosnak csak a tagok egyöntetű elfogadása mellett engedélyezném a belépést.
-Nagyjából ennyi jutott eszembe, ezek után érdekelne, hogy a te céhed, hogy áll ezekhez a kérdésekhez.
Mielőtt azonban Danee válaszát meghallgathatnám az egyik közeli fa lombja megrázkódik és az egyik ágon feltűnik egy mókus. Kihasználom a felkínálkozó alkalmat és már lendítem is a kezem. A kő elröppen, majd rövid röppálya után eltalálja az állatot. AZ rémülten iszkol vissza biztonságot nyújtó odújába.
-Menni fog ez-mondom miközben szám mosolyra húzódik.

by **Danee** Csüt. Jún. 18 2015, 23:31

- Igen, valahogy úgy. Bár számomra is kissé furán hangzik, főleg, hogy erre a készítők rá merik húzni a vadászat címkét. A vadles találóbb lenne, de nekem mindegy végül is. Nem megerőltető és némiképp szórakoztató is tud lenni a vég nélküli szörny csépelés után
Úgy tűnt, a kezdeti bizalmatlanság majd minden jele eltűnt a srác viselkedéséből, és már nem is kezel igazán idegenként
- Ó, igen, a nagyra becsült és hősies frontharcosok - emeltem fel a hangom pátoszt mímelve.
Ismertem már jó néhányukat és nem voltam elragadtatva...
Bár én is annak idején ott akartam lenni és ... egészen addig míg a Souryuu-nál látottak és az akkortájt tapasztalt apró kis bosszantó dolgok le nem hervasztották a lelkesedésem, mit a hősies küzdelemről alkotott fantazmagóriám táplált eladdig
- De a lelkesedők még akár változtathatnak is a jelenlegi állapotokon... majd kiderül... - jegyeztem meg magamnak egy bólintással nyugtázva a dolgot
- Visszatérve az arányra: a nagy többség valamely régebbi céh tagja, nem sok különc van a frontosok soraiban
- A célod, hogy fejlődj viszont mindenképp üdvözlendő, ha már elindultál ezen az úton, akkor ne állj meg többé, csak mindig légy tisztában a korlátaiddal: az elbizakodottság sok társunk halálába került már. De igyekszem majd úgy rendezni, hogy mindenképp egymás, és így a te segítségedre legyünk, ha belépsz
Felhozta a vörösök dolgát is, márpedig ez éppenséggel elég nagy tövis az oldalamban. Ott van egyrészt Miu esete, akinek mind a mai napig nem kérdeztem miértjét, de mégis, feltételezni is nehezemre esik, hogy ő valaha is aljas megfontolásból PK-zott volna. És ott van Katharina, aki... khm... a Miu által meséltek alapján már talán nem egészen ugyan az a kategória, és még mindig tartozok magamnak egy elbeszélgetéssel.
- Nos hát, valóban... gyilkosokat nem veszünk fel, nem birkák nyája vagyunk, hogy veszett kutyákat ölelgessünk a keblünkre, hogy aztán sorainkból ragadják el újabb áldozataikat, miután már elaltatta a figyelmünk. Viszont jelenlegi is van egy vörös indikátoros az alapító tagok közt, mi több, a beszervezés alatt állók között van egy leányzó, aki hamarabb lenne áldozat, mint tettes, mégis vörös, de az interjúja még folyamatban van. Ha azok lennének, amit az indikátoruk sejtet, a kapcsolataim már rég felhívták volna rá a figyelmemet
Az eféle információ brókerek szolgáltai márpedig megbízhatóak, még ha nem is mondhatóak olcsónak
- A céhem jelenleg az alapításkor kitalált Anarchisták nevet viseli, 4 tagot számlál, vannak köztünk páncélt készítő kovácsok, kristály készítők, és az említett sorozás alatt álló hölgy is remek fegyver kovácsnak ígérkezik. Jó magam pedig a gyógyitalok főzésével is foglalkozni kívánok majd. Ha belépsz sincs megkötve a kezed, válaszd mesterségnek, mit leginkább szeretnél
Igyekszem követni Kazura tekintetét, ahogy láthatóan vad után szaglászik, s a markából kiröppenő kő célpontját kiszúrni
- Szép dobás! - tapsolom meg a mutatványt - ha valóban nem csináltad még, akkor ez biztos megér majd egy-két jelvényt neked!
- Apropó, a céh különlegessége, hogy a vezér címet bárki átveheti, épp csak még nem használta ki a lehetőséget eddig senki sem. Belépés után akár rögtön igényt tarthatsz a címre és képviselheted a céhet, egészen míg egy másik tag nem jelentkezik érte, de egy hónapon át mindenképp garantált a poszt
- Hogy tetszenek a hallottak?

by **Kazura** Hétf. Jún. 22 2015, 20:57

-Valószínűleg pont ez volt a lényeg, hogy akiknek nem igazán fűlne a foga a szörnyharchoz azok is megtalálhassák a maguk szórakozását.
A frontharcosokról alkotott megnyilvánuláson kissé elgondolkodtam.
Szóval nem a legjobb a megítélésük, legalábbis Danee nem ezt támasztja alá. Akár történhetett is pár incidens, vagy netán játékoshalál. Ahogy gondoltam, lehet, hogy nem azok teszik kockára az életüket akiknek kellene. De ezen még bőven ráérek agyalni. Annak viszont biztos van oka, ha a legtöbben céhben nyomják.
Végighallgatom Danee válaszait, melyet ugyan ideiglenesen megakaszt a felbukkanó vad, majd belekezdek:
-Nos, a vörösök jelenléte kissé nyugtalanít, de ha már átestek egy ellenőrzésen remélhetőleg nem lenne velük gond. Ettől függetlenül valószínűleg személyesen is beszélnék velük, mielőtt bármiféle közös akcióba kezdenénk.
Azt nehezen tudnám elhinni, hogy ha valaki szándékosan gyilkol a játékban egyetlen áldozat után abbahagyná. Viszont ha az után is folytatja, hogy céhbe lépett csak észre kellene vennie a társainak, nemigaz? Bár ha sikerül mindig egy kezdőt kifognia, aki senkinek sem szúr szemet és megfelelően elszigetelt helyen megölnie… Ááá, nem tudom meg tudnék-e bízni egy vörösben valaha is? Főleg, hogy kicsit sem mondhatom magam jó emberismerőnek. Majd elválik… Talán a játék e téren is tud valami újat mutatni.
-Említetted, hogy a céhetek neve Anarchisták. Ez csupán fantázianév vagy valamiféle jelentést is hordoz ? Nem úgy tűnt ki az elhangzottakból mintha hulligánok gyülekezete lennétek, csupán érdeklődök. A játék szabályai eléggé kőbe vésettek így nehezen tudnám elképzelni az áthágásukat. Indikátorszín változás nélkül legalábbis…
-És lehet, hogy csupán én siklottam el felette, de ha jól emlékszem nem mondtad pontosan, hogy voltaképpen mi is a céhetek célkitűzése?
Bár az eddigiek alapján nem várok meglepetést ettől a választól. A céhvezérség szerepének átvétele pedig kifejezetten jól hangzik. Mondhatni, amennyiben nem a többieknek nem tetsző módon teszi bármely tag formálhat a céh profilján. Érdekes.
-Lenne még egy személyes kérdésem is. Mi motivál téged az előrehaladásban? Mit tennél mondjuk ha a százdik szinten lévő boss terme előtt állnál, tudva hogy ennyi választ el az ébredéstől? Vagy ha rádöbbennél, hogy csupán a te halálod biztosíthatja a többiek számára a kijutást?
Lehet, hogy nem a legalkalmasabb az időzítés, de kíváncsi vagyok mások véleményére ez ügyben. És az elkövetkezőkben akár fontos is lehet a szemlélete ez ügyben. Majd kiderül.

by **Danee** Pént. Jún. 26 2015, 22:45

- Hüm, lehet, erre a megközelítésre eddig még nem gondoltam, akár...
- Simán meglehet, hogy ebből a gondolatból kiindulva alkották meg, bár én nem látok a fejükbe... - vontam meg a vállam
Nekem aztán mindegy. Jó lazításnak és még értékes plecsni is jár érte
- Persze, ahogy érzed, szíved joga, amúgy javasolnám is hogy a tagokkal is ismerkedj kicsit össze. Lehet, hogy olyan dolgokat is megtudhatsz tőlük, amiről nekem tudomásom sincs. Bár remélem azok távol maradnak a kellemetlen kategóriától
És persze hogy kinek és milyen módon kellemetlen, azt inkább nem fejtem ki magamtól
- Is-is. Nem egészen takarja azt, amiről a céh szól, és sokan félreértik, vagy akár téves következtetést is vonnak le a név hallatán, de igazából, egész egyszerűen csak nem jutott jobb akkor eszembe, amikor a névadásról volt szó, és a két másik alapító társam se jött jobb ötletekkel
- Szóval nem hiszem, hogy huligánok lennénk, bár én már ütöttem meg egyszer egy npc-t, mert borzasztó hetem volt és azt hittem ő tehet róla... de másban nem igazán nyilvánul meg ez a fajta viselkedésminta
Leginkább csak a fejemben működik úgy a céh, mint ahogy a név sugallja
- Bele tudnám magyarázni, ha nagyon szeretném, hogy a fennálló, bemerevedett leginkább céhek között értelmezhető erőviszonyokon csakis valami robbanás-szerű káosszal lehet változtatni, és a kreálás nincs pusztítás nélkül és egyéb magasröptű teóriák a káosz és anarchia létjogosultságának igazolására, de én már úgy vagyok vele, hogy egyszerűbb egy jobban csengő nevet közösen megszavazni, amint a toborzásokat lezárom. A céh célkitűzése a törvényen kívüli banda-érzület elérése volt, de igazából egy összetartó társaság megalapozása, kialakítása, támogatása, és persze a játék teljesítése a 100. szint bossának legyőzése révén. Formálódóban van a céh, mindenki hozzá teheti majd most a gondolatát
És remélem valami jó fog majd kisülni belőle. Ha Katha hajlandó alváson kívül mást is csinálni egy céhes megbeszélésen, akkor ki fogja forrni magát az eredmény
- Hogy egy szép napon úgy kellhessek fel, hogy akkor lépek ki és be a játékba, amikor én szeretném, magyarán a kijutás. És persze a visszajutás nem különben. A fő-főboss terme előtt? Bevárnám a többi céhtagot meg a többi céhet, aztán teljes erőbedobással neki a bossnak
- Biztosítja? Nem értem ezt a kérdést. Hogy biztosítaná a halálom a többiek kijutását? Egyébként nem félek a haláltól. Csakis a kínoktól féltem mindig is
Aztán a szemem sarkából mozgást vettem észre. Nem fordultam oda, nehogy feltűnjön, hogy lelepleződött. Még egy gyors pillantás, csak úgy mint az imént, és... Nem ember! Egy fácán!
Nem szóltam róla Kazurának semmit se, csak elővettem az íjam és lőttem az új vadra.

by **Kazura** Vas. Jún. 28 2015, 02:17

Szóval egy céh, amely kiszakítaná magát a céhek közti hálókból. Amelyik előtörne a semmiből, hogy tagjai az élre törjenek. Ahol a tagok a legjobbak közé küzdenék magukat, hogy új irányba tereljék a játék menetét. És akik legvégül szembenéznének a végső akadállyal. Vállt vállnak vetve, szemernyi kétség nélkül. Jól hangzik. És ha most még nem is kiforrt talán ez a szemlélet, részt vehetek az elültetésében. Majd végignézhetem ahogy szárba szökken. Vagy elbukhatom a próbálkozás közben. Akárhogy is, ez pont olyan célnak tűnik amiért érdemes lehet küzdeni. Amitől úgy érezném van miért élnem. Amiért életem áldoznám. Ez lehet az első lépés. És ezúttal nem félek meglépni- mosolyodom el.
Danee ekkor egy hirtelen mozdulattól vezérelve útjára enged még egy nyílvesszőt. Gondolataimba mélyedve kissé későn kapcsolok, majd meglátom újabb zsákmányát.
-Látom a gyakorlat csodákra képes-dicsérem meg a találatot.
-Ja, ne is törődj vele, néha filozofálok egy kicsit,majd megszokod. Úgy érzem, hogy az elhangzottak alapján hasonlóképp látjuk a fontos dolgokat. Amennyiben elfogadtok tagjaitok közé szíves örömest csatlakoznék a céhedhez. Annyit ígérhetek, hogy igyekszem mihamarabb felzárkózni és hasznára válni a társaságnak.
Amennyiben megerősítésre került kérésem újult energiával vágtam neki a faház előtti körözésnek.
-Legelőször talán fel kellene keresnem a céhházat és kissé körülnézni odabent. Meg akkor elolvasom amit a súgó a céhekről ír. Meg gondolom a céhházban is vannak feljegyzések a céh ügyeivel kapcsolatban. Említetted, hogy van más játékos is aki felvételre vár. Esetleg, majd ha véget ér a toborzás lehetne szervezni egy találkozót a céhen belül, hogy együtt legyen a csapat és akkor a mindenkit érintő kérdéseket is átbeszélhetjük, meg a közös ismerkedés sem rossz dolog.
Látszott, hogy fel voltam pörögve, mint a egy kisgyerek a Karácsonyfa mellett.
-Esetleg van még valamiféle tanácsod a továbbiakkal kapcsolatban?-néztem újdonsült céhtársamra.

by **Danee** Vas. Jún. 28 2015, 20:23

- Uh, igen, a gyakorlat. Azzal majdcsak minden elérhetővé válik - bólogattam egyetértve, majd odaballagtam a fácánhoz, felemelve az élettelennek tűnő testet, két kattintással ki is nyertem belőle az értékes alapanyagokat. Talán valamelyik vacsorára el is készítem
- Áh... - legyintettem - egy kis filózás senkinek sem árt. Én is szeretem a magam részéről, és örömömre szolgál, hogy hasonlónak látod a lényeget
- És a magam részéről már fel is vagy véve! Még megkérdem a céhtársakat is, hisz ez a szabályzat, de szerintem nem lesz ellenvetés! - nyújtottam a kezem
- És ha gondolod máris megmutatom neked a helyünket- kotortam elő a teleportkristályomat, s a tenyeremen nyújtottam felé
- Tedd rá a kezed, ha kész vagy!
- Teleport, céh ház!

//ha szeretnéd, folytathatjuk a céhházban a posztolgatást

by **Cearso** Vas. Jan. 03 2016, 18:45

Hideg.
És per pillanat nem csak az időjárásra értettem, hiszen az a kazamata fönök is előszeretettel használta a hideget, mint támadási formát, hogy nem sok kellett volna ahhoz, hogy megfagyjak a keletkező fagy miatt.
Azért választottam pont ezt a helyet a pihenésre, mert itt nem túl gyakran találkozok már olyan játékossal, aki sokkal magasabb szinten van nálam. Így elég szépen ki tudom pihenni magam, nem kell azon aggódnom, hogy egyik pillanatról a másikra itt terem valaki, akinek sikerül megszabaditani az életerő pontjaimtól. Miután összedörzsöltem a két tenyeremet, hogy legalább egy kicsit megmelegedjek, lefekszem az egyik maradványra, és pihenek egy kicsit. Természetesen nem alszok el, annyira nem szeretném kiszolgáltatni magam. És a biztonság kedvéért még a köpenyem észlelését is bekapcsoltam, így ha valaki esetleg túl közel merészkedne, akkor az jelezni fog. Bár remélem nem fogja megszakítani a pihenésemet, és az elmélkedésemet semmi váratlan eemény.

Szeretném minél hamarabb elfelejteni a nem is olyan régen történteket, és gondolkozok közben azokon a dolgokon, amik régen történtek. Meg hogy mi vezetett el engem arra a szintre, hogy egyedül is neki merjek vágni egy ilyen kazamatának teljesen egyedül, és egymagam. Nos, részben az is közrejátszott, hogy ez az egy lépcsőfok hiányzott, hogy végre elérjem a következő tier szintjét, és felvegyem a lépést a front többi tagjával. Ha nem is az összessel.
Másrészt az is segített, hogy az Artemis nem kis önbizalmat adott nekem, hogy ne féljek egy kis hidegtől. Egy azonban biztos: Soha többet nem vállalnám még egyszer azt a küzdelmet. Egyszerűen nem az én stilúsom az ilyen fajta küzdelem.

by **Kurama** Vas. Jan. 03 2016, 19:23

Most, hogy már a harc részét elsajátítottam a rendszernek éppen ideje volt, hogy kicsit tapasztalgassam a képességem is. A leírás egyértelmű de közel sem pontos. Számos olyan kérdés merült fel bennem amit nem emel ki, ilyen például az időtartalma vagy például, hogy fizikai nyomot hagy után, jelen esetben mondjuk a hóban. Ezeket csak és kizárólag akkor tudom meg ha ki is próbálom.
A kezdetek erdeje nagyszerű hely volt a tesztelésre, kevesen jártak arra és ellenséges lények sem nagyon voltak vagy csak elszórva. Egyelőre csak azt figyeltem, hogy mennyire leszek „láthatatlan” így amint aktiválom a lopakodást a képesség ennek megfelelően változtat rajta és a testem pillanatok alatt áttetszővé válik. Remek, ez szorult helyzetben meglepheti a rosszakarókat. Automatikusan a kézfejem kezdtem keresni na meg persze igyekeztem végignézni magamon de ugye saját magam sem látom ami egy picikét zavaró. Ám azt is megfigyeltem, hogy amikor mozgok észrevehető valamiféle fénytörés, kicsit arra emlékékeztet mikor a ragadozó rohangál. Ennek a tanulsága, hogy ha teljesen észrevétlen akarok maradni akkor jobb ha nem mozgok. A második teszt a lábnyomok. Alapvetően ha mozgok nem maradnak utánam lábnyomok ami jó. Talán pont azért mert eleve lopakodó módban vagyok.
Harmadik teszt, észlelhetőség.
Az a pár malac és egy elkóborolt kobold nem vett észre de ezt betudhatom magának a lopakodásnak rendszerének. A főkérdés maguk az emberek. Nos egy darabig bolyongtam még végül valami romokhoz nem értem és egy potenciális kísérleti segéd is felbukkant egy fiú képében. Úgy tűnik alszik.
Igyekszem közel kerülni hozzá, mocorogni a környékén picit esetleg megérinteni őt, majd ahogy jön (leemelni az erszényét ha esetleg látható helyen van Razz

)

by **Cearso** Hétf. Jan. 04 2016, 21:42

Nem vagyok olyan hülye, hogy védett területen kivül örizet nélkül hosszabb időre elaludjak. Aki olyan régóta próbálja meg tartanai a lépést másokkal, mint én, az már rég megtanulta, hogy ilyennel nem szabad szórakozni.
Természetesen egyszer-kétszer talán elnyomott az alvás, de ezek nem tarthattak tovább pár percnél.
A második vagy a harmadik ilyen alkalom után szokatlan dolog történt.
Az észlelésem jelzett. Erre is felkészültem, de biztos nem jelenti a további nyugodt pihenést ez a jelzés.
Vártam pár másodpercet, hogy biztosra vegyem, az észlelésem jelzett, és nem a fülem cseng, vagy a szemem káprázik.
Amikor már teljes bizonyossággal azt állíthattam, hogy ez bizony vészjezés, akkor óvatosan fogtam magam, felültem a fekvő helyzetemből, és a tözsemet fordítva megpróbáltam beazonosítani az észlelésem célpontját. Miután több percen keresztül nem jártam sikerrel, megnyitottam a menümet, és felszereltem néhány további páncélt a köpenyen felül.
-Biztos elromlott valami.
Mondtam ki hangosan az első gondolatot, ami az eszembe jutott. Azonban tisztában voltam vele, hogy ez szinte lehetetlen. Már rengetegszer csináltam ilyen kisebb "pihenő"-ket, és az észlelésem sohasem jelzett feleslegesen. Tehát, ha az észlelésem jelzett valamit, akkor kell vagy kellett lennie valaminek, ami az észlelésemet jelzésre késztette.
A legfurcsább az egészben, hogy még mindig jelzett, ami valószinüleg egy lopakodót jelez a környékem.
Ha szerencsém van, akkor csak egy kezdő tesztelgeti a lopakodását pár kisebb vadon, és pont belelépett az észlelésem hatókörébe.
Ebben az esetben egy nagyon kezdő vadászról lehet szó. Hisz lassan eltelt már vagy öt perc, és úgy tünik, hogy még mindig nem mozdult el az elöző helyzetéből. Ami megmagyarázná, hogy miért nem tudom pontosan bemérni a helyzetét. Bár az észlelés mechanikáját nem ismerem ennyire alaposan.

by **Kurama** Szer. Jan. 06 2016, 10:05

Úgy nézem a képességem beváltotta a hozzá fűzött reményeket és a fiú valóban nem lát engem. Mondjuk per pillanat nem is nagyon mozogtam hisz amint felkelt a helyéről azonnal ledermedtem. A vicce az egészben, hogy nem is volt olyan messze tőlem, csupán alig pár lépésnyire és volt, hogy közvetlen felém pillantott. Annyira szerettem volna megszólalni, hogy a hiba nem az ön készülékében van de még vártam a felfedéssel. Előbb még picit vizsgálódom és a kezemmel integetni kezdek. Kíváncsi vagyok mennyire észrevehető a fénytörés ha csak egy végtagom mozgatom bár szerintem annyira nem.
A második teszt gyanánt pedig szépen körbejárom a fiút és a háta mögé igyekszem kerülni. Nyilván ha a szemével észlel akkor is más reakciót váltok ki belőle és ha csak a képessége teszi ezt akkor is. Utóbbi esetben megnézhetem, hogy az észlelés mennyire pontosan határozza meg az idegen helyzetét ami szintén hasznos infó lehet a későbbiekben.
Na de mivel előre nem tudhatom a reakciót így három lehetőséget vázoltam fel magamnak. Az első, ha valahogy meglát és ijedségében nekem esik. Ebben az esetben deaktiválom a lopakodást és igyekszem kimagyarázni magam mielőtt még megölne. A második, hogy nem ijed meg de a szemével követ még a harmadik, hogy nem követ és a háta mögé kerülök. Utóbbi kettőnél nem tudom megállni, hogy ne kuncogjam el magam csak ha háttal áll akkor még nagy eséllyel azelőtt láthatóvá válok, hogy megfordulna.
- Kicsit zavarodottnak látszol. – Szólalok meg a kezemmel integetve neki na meg ugye felfedve magam. – Szia, Kurama vagyok, remélem nem ijesztettelek meg nagyon.

by **Cearso** Szer. Jan. 06 2016, 11:18

-Csak a szemed káprázik.
Próbáltam elhitetni magammal, hogy nem láttam azt a fura dolgot, ami a szemem elött történt. Ennek megerősítése érdekében elöre nyújtottam a karomat, és nem hiszem, hogy találtam volna ott bármi érdekeset is. Azonban a következő pillanatban még érdekesebb dolog történt. Nagyából onnan, ahonnan az elöbb véltem valamit felfedezni, egy jóval nagyobb figura kezdett el mozogni látszani. Gyorsan végigpörgettem az itt található gyakoribb mobok listáját a fejemben, de egy sem jutott eszembe, amelyiknek ez lenne a velejárója.
Így csak néhány dolog maradt ki a számításaimból. Vagy egy ritka vagy ritkább mob talált bennem valami érdekeset. Vagy egy újabb miniboss jelenlétét vagy születését jelzi az esemény, vagy csak egyszerűen olyan képességről van szó, amit nem ismerek. Vagyis nem ismerek még. Ugyanis érdekel, hogy mi ez, és mért pont engem szemelt ki, tehát a szememmel követem a mozgását, anélkül, hogy a fejemet elmozdítanám. Majd mikor a különös jelenség kiért a látómezömből, abban a pillanatban felálltam, és próbáltam a furcsa jelenség után menni. Természetese nem túl közel. Majd mikor végül úgy dönt, hogy leveszi az álcáját, gondolkozás nélkül vágok vissza a mondandójába.
-Nem nagyon. Hozzászoktam már, hogy mindenféle láthatatlan dolgok keltenek fel a pihenéseimből.
Azonban az eddigi reakcióimból biztos rájött már, hogy ez nem egészen így van...
-Na jó, ez nem teljesen igaz, de nem vagyok az az ijedős fajta. Csak furcsa volt, hogy nem láttalak, mikor biztos voltam benne, hogy van a közelben valaki.

by **Kurama** Vas. Jan. 10 2016, 12:43

Nem káprázik. Hangosan ugyan nem akartam kimondani és a fiú nem is láthatta, hogy mekkora széles mosoly ül az arcomon. Na meg maga a kísérlet is sikeresnek lehetett elkönyvelni mert nem igazán tudta követni a mozgásom sem és mire felállt és felém fordulhatott volna az álcám már lehullott így remélhetőleg nem is egyértelmű a számára mi is történt.
- Mint például? Szellemek, kísértetek, lidércek… - igen tudom, hogy ebből a háromból szinte mind ugyan az. - …mobok más játékosok? – Nem is nagyon volt értelme erre rákérdezni, inkább csak azt a célt szolgálta, hogy picit csevegjek a fiúval aki nem mellesleg el se árulta a nevét. Pedig én olyan szépen bemutatkoztam neki. Sad

.
- Lehet meghibásodott a rendszer, néha produkál furcsaságot, állítólag. Én még nem találkoztam vele mert nem is nagyon volt még időm ilyeneket tapasztalni. Amúgy mit csinálsz idekint? Mármint látom, hogy pihensz de nincs túl hideg ahhoz? – Ahogy a hideg szót kimondom rögtön a vállaimat kezdem dörzsölni és vacogni kezdek és ami a legrosszabb ez nem rájátszás. Amint eszembe jut a hideg rögtön végig szalad rajtam. Nem vagyok egy tél kedvelő, inkább szeretek nyáron heverészni a napon, fürdőruhában és süttetni a hasam és a hátam.
- Ez a hely mindig is ilyen volt? – Terelem kicsit más irányba a témát. – Esetleg valami küldetés okozta a házikó pusztulását? – El tudom képzelni mind a két lehetőséget és azt is, hogy ettől a kérdéstől az fogja hinni, hogy valami hátsó szándékom van mert eléggé éles kanyar ez az előbbi témát illetően. Pedig nem tervezek semmit csak szeretek másokkal cseverészni.

by **Cearso** Vas. Jan. 24 2016, 19:28

Egy kicsit persze megijedtem. Ugyan melyik ember ne ijedne meg egy láthatatlan ellenféltől. Persze amig ki nem derül, hogy nem is egy igazi ellenfélről van szó.
-Ebben a sorrendben az összes. Bár a legtöbbször csak álmodni szoktam róluk, és láthatatlan játékossal még nem találkoztam. Irigyelném, ha egy ilyen játékossal összefutnék.
Elgondolkozok egy kicsit, majd visszaülök a helyre, ahonnan felálltam, és hellyel kinálom a lányt is, ha egyszer összefutottunk. Mondjuk valójában egyikünk se futott szerintem, hisz én csak feküdtem, ő meg konkrétan megjelent a semmiből.
-Mondjuk nem igazán, ha lopakodni akarok arra bőven elég a lopakodás jártasság, és egész magas szintű látás ellen még a láthatatlanság sem biztos, hogy túl sokat ér. Tudod, néha egy jártasság megvásárlása elött alaposan végiggondolom, hogy mennyire fogja megváltoztatni a lehetőségeimet, de a lopakodást sohasem komplikáltam túlságosan. Egyszerűen annyit tudsz vele, hogy bizonyos helyeket könnyebben el tudsz érni, illetve néha te viheted az első csapást az ellenfél ellen.
Ahogy elkezdtem a küzdelemről beszélni, ismét mintha tűz lobbant volna bennem, annyira jó érzéssel töltött el a tudat, hogy kiállhatok valaki ellen, és nem okozok kárt benne.
Arra tértem magamhoz, hogy a lány a hőmérsékletet kifogásolta. Valahogy nem vettem észre a hideget. Lehet, hogy a fellobbanó láng okozta, vagy esetleg... talán...
-Hát, nemrég még majdnem halálra fagytam az egyik kazamatában, így most igazából nem érzem annyira hideget, mint mások, de ha te fázol, akkor azon tudok segíteni esetleg.
Lenyitottam a menümet, és a pulcsimat, ami most ott pihent valahol a virtuális raktáram alján már egy ideje, felajánlottam a lánynak. Egyszerűen nem szeretem nézni, ha egy lány halálra fázik az ilyen időben.
-Már ha elfogadsz egy vadidegentől egy ilyen kis szívességet. Ne aggódj, nincs vele semmilyen hátsó szándékom.
Ami igaz is volt.
-Nem tudom, csak pár hónapja találtam ezt a helyet, de valamiért sokkal kevesebben járnak erre. Igazából te vagy az első játékos, akivel összefutottam itt. Lehet, hogy el van átkozva a hely. Az előbb is mintha valami furcsa dolgot láttam volna.
Legyintek egyet a kezemmel.
-Á, biztos őrültnek tartanál, ha elmondanám.

by **Kurama** Kedd Feb. 02 2016, 09:15

- Ha az ember a megfelelő módon tudja alkalmazni szerintem nagyon is hasznos lehet, bár nyilván nem azoknak akik harcolni szeretnének, de mondjuk egy magas sebzésű és lopakodású karakter talán már azelőtt eldöntheti a harcot, hogy elkezdődne, plusz ha jól tudom a mérgek és kristályok kombinálásával is lehet ám nagy meglepetéseket okozni.- Mikor az egyik bolt árukészletét vizslattam már akkor eljátszadoztam a gondolattal, hogy miféle kombinációkat lehetne kihozni ebből.
Arra azonban kíváncsi lennék ha nem lány lennék akkor is ennyire készségesen ajánlanák fel a fiúk a ruháikat, hisz ő már a második aki ezt teszi :3
- Köszönöm. – Fogadom el tőle és magamra is öltöm amihez előbb a páncélt kellet leszerelnem viszont manuálisan felvéve a pulóvert szembesülnöm kellet azzal is, hogy a pulóver ha nem is sokkal de azért feltűnően nagyobb mint az én méretem. De ez nem is zavar, sőt még jól is jön, hogy az ujja hosszabb mert így a mancsaimat is eltudom rejteni. Ejj-ejj igazán felkellene már ruházkodnom de inkább felszerelésre költöttem minden pénzem, kell majd egy küldi. Persze még én öltözködöm, ő még tud beszélni és ki is tér arra, hogy a hely el van átkozva.
- Tekintve, hogy hol vagyunk és, hogy előtted már egy beszélő sárkánnyal is összefutottam szerintem nem tudnál olyat mondani ami miatt örültnek néznélek. – Mosolygok rá. – Szóval szerintem nyugodtan elmondhatod. –Nagy meglepetés alig ha ér hisz eleve én voltam az a furcsa dolog amit látott. :3 De ha valóban nem gyanakszik rám akkor az annyit tesz, hogy a kísérletem sikeresnek bizonyult.

by **Cearso** Pént. Feb. 12 2016, 09:04

-Ezzel a taktikával nem értek egyet, hisz egy elég magas észlelés, és a tiednél csak egy kicsivel nagyobb gyorsaság azonnal tönkreteheti a lopakodásos stratégiádat. És eddig nem találkoztam olyan küzdőféllel, akinek ne lett volna legalább egyes szintű észlelése. Viszont ha valakinek olyan láthatatlansága van, amit még az észleléssel sem lehet kiszúrni...
Ezen el kell gondolkoznom egy kicsit.
-Nos ebben az esetben csak egy legalább négyes szintű látást tudnék elképzelni, ami esetleg felvehetné vele a versenyt. És ugye látást szinte senki se vesz, hiszen a legtöbb szorult helyzetre ott van a gyertya kristály. A kristályok és a mérgek kombinálása meg csak abban a két esetben járható út, ha olyan gazdag vagy, hogy a ritka itemek megfizetése sem okoz problémát, vagy ha már a top kristályokat is tudod használni. Föleg a copy és a füst kristály miatt.
Elég viccesen nézett ki rajta az én ruhám, de ha a célnak megfelelt, akkor nem botránykoztam meg rajta.
Timidusban nincs semmi különleges. Csak egy beszélő, makacs sárkány. Makacsság szempontjából, pont ugyanolyan, mint Shu. Ha valamit azok ketten kitaláltak, csak a teljes front ellenkezése módosít bármit is a nézetükön. És még akkor is ők sértödnek meg, holott semmi okuk nem volt rá.
Azonban ha ennyire biztos vagy benne, hogy nem nézel holdkorosnak miatta, akkor már akár el is mondhatom a dolgot. Mielőtt megjelentél volna, jelzett az észlelésem, hogy valaki lopakodva közelit felém, de mikor megpróbáltam beazonosítani az illetőt egyszerűen nem sikerült. Ami eddig még nem történt meg, hisz ha az észlelés jelez, az már hatástalanítja is a lopakodást. De az észlelésem továbbra is jelzett, egészen addig, amig nem teremtél mögöttem. Kezdem azt hinni, hogy... Á, az szinte lehetetlen.

by **Akichi Murai** Pént. Ápr. 01 2016, 19:35

//Yue

Már nem is emlékszem mikor voltam Skyfaller-rel kettesben. Sétánk közben elbeszélgettünk arról mi minden történt velünk azóta, hogy ide kerültem és ő kikelt nekem. Mióta rájöttem hogy van térkép (el se hiszem, hogy nem vettem észre...) elkezdtem felfedezni az 1. szintet. Első helyszín amit felkerestem az a Kezdetek Erdeje lett. Barangolásom közben egy házra találtam. Egy kicsit lehűlve éreztem a levegőt de még mindig a kapucnis pulcsimban voltam, hiszen nem is én lettem volna ha nem lenne rajtam a csuklya. A kabátomat a vállamon hordozva a kunyhó felé mentem. Egy mob sem volt az utamban így eléggé uncsi volt a felfedezgetés de legalább ez a kis ház feldobta. Sky a kéményére szállt. Ez csak egy rom volt, de mégis olyan szép. Az emlékek újra megrohamoztak és most hagytam is az áramlásukat. A remete akivel éltem megtanított vadászni, a növényekkel kapcsolatban is bár egy részét már elfelejtettem.
~Neked milyen érzés itt lenni Sky?~ folytattuk egy kis csend után a beszélgetést
~Nekem tetszik papa.~ Miután leszálltam hozzá észrevettem, hogy egy papírt tart a kezében mellette ecsetek és ceruzák voltak.
~Mit csinálsz Apa?~ kérdeztem tőle.
~Azon gondolkodtam, hogy leírom a kalandjainkat és illusztrálom is.~ Válaszoltam neki miközben megsimogattam. ~Amúgy jó lenne itt élni nem?~ A kérdésem után Skyfaller elkezdett a közelben vadászni én pedig a csendben belekezdtem a tervembe.

by **Blue-Eyes** Szomb. Ápr. 23 2016, 11:09

//Shukaku//

Lassan sötétedik rám, én azonban mintha észre sem venném mindezt, úgy járom tovább az erdőt. Kellemes, békés, s csak ritkán futok bele ellenségesnek mutatkozó állatokba, amiket valójában nem esik nehezemre elintézni. Nem volt kedvem ma az öldökléshez. Egyébként sincs túl sok, valószínűleg ezért sem gyűlnek annyira a szintjeim, ez azonban már mellékes hiba, amin szándékomban áll javítani. Tudom, hogy vannak másféle küldetések is. Gyűjtögetéssel és mindenfélével foglalkozók, amik közül nem egyet megcsináltam már, azok azonban közel sem adnak annyi jutalmat. Vagy ha mégis, hát azért, mert mire összeszedi az ember a szükséges dolgokat, egy hegynyi pixelt kell teremteni. Ez a világ azonban ilyen. Így kell elfogadni és bevallom, inkább pixeleket nézek, mint szétvagdalt, kiontott belű embereket.
Egy romos faháznál kötök ki, valamikor... este. Talán most már elérkezett az idő ahhoz, hogy befejezzem a céltalan lófrálást, a városba azonban még nem akarok bemenni. Egyelőre élvezem a sötétség adta magányt, annak hála, hogy a házban sincs senki. Odabent azzal kezdem, hogy alaposan szétnézek, hátha találok valamit. Egy eldugott küldetés, vagy akármi más, ami hasznos lehet, vagy eladható. Minden lehetőséget meg kell ragadni, ezek a lehetőségek azonban most elmaradnak. Sehol semmi. A padlón foglalok helyet, valamivel az egykoron bejáratként szolgáló lyuk mellett. Nem olyan közel hozzá, hogy kintről könnyű legyen kiszúrni, mégis eléggé ahhoz, hogy ha fegyveremmel arra csapok, elérje a betolakodót, amíg az esetlegesen bámészkodik. Csapni persze csak akkor csapok, ha minden bizonnyal ütni való a látogató. Nem fogok én itt mindenkire lesújtani, csak mert be mer nézni ide.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 24 2016, 06:15

Shu egy hatalmas táskával a vállán, menetfelszerelésben, túracipőben és ruhában álldogált a szobája közepén, Timi pedig az ajtóban, szokásos felszerelésében, és vitáztak. A sárkány a tőle megszokott nyugodtsággal és egyszerű kijelentésekkel, míg az idomár már láthatóan türelmetlenül, de még mindig nem dühösen. A lány ilyenkor előbújó gyerekessége szerencsére a pet végtelen türelmével párosult barátjával szemben, így igazi feszültséget ezek a civakodások soha nem generáltak.
-De nem.
-De igen!
-Nem.
-De igen!
-Megmondtam, hogy látás jártasság nélkül nem engedlek ki sötétben védett területen kívülre.
-De Timiduuuus! Ez csak az első szint, és ott van egy tisztás, és még faház is van!
-Nem számít. Se te, se én nem látok elég jól a sötétben ahhoz, hogy megfelelően meg tudjuk védeni magunkat egy esetleges rajtaütés során.
-Ki akarna rajtunk ütni?
-Nem tudom. Ha tudnám, már megtettem volna a szükséges lépéseket.
-Timi... nekem nincsenek ellenségeim. Te is nagyon jól tudod, hogy azok csak csoportba puffognak, mert felspanolják egymást, de egyedül meg mindegyik jól elcseveg velem, vagy minimum kuka.
-Túl sok embernek jársz a kedvében ahhoz, hogy ez ne zavarjon valakit.
-Jajj de ne már! Ez nekem kell, mert onnan lehet legjobban látni a csillaghullást! Már megvettük a távcsövet is, és erre költöttem az e havi zsebpénzemet!
-Nem mondtad, hogy védett területen kívül akarod használni.
-Nem tilthatod meg, hogy odamenjek!
-Valóban nem. Te azonban nem fogsz olyat cselekedni, ami nekem rosszul esne.
-Pff! Lééééccíííí! Viszem a sisakot, meg még fáklyát is. Olyan nagyon látni fogunk, amennyire még nappal sem látnánk! Akarom látni a csillagokat!
A sárkány fújtatott egyet, majd bólintott. Így történhetett meg, hogy már jó messziről kiszórhattad a fénylő pontot, amely pontosan feléd közeledett. Ha lett volna reflektor a világban, Timi bizonyára azt is a hátára szerelteti, így azonban csak egy lámpás lógott a nyakában, Shu kezében egy fáklya, fején pedig az örökké világító Bányász sisak. Ha nem szólaltál meg addig, amíg odaértek, akkor a lány illedelmesen bekopogott az ajtó mellett, és jó hangosan beköszönt, hiszed tudta jól, hogy itt néha meghúzódnak olyanok, akik a magányt keresik... legalább is így mondta el Timinek.

by **Blue-Eyes** Vas. Ápr. 24 2016, 12:29

Nem foglalkozom a kifelé leskelődéssel, ezért is van az, hogy csak akkor veszem észre a jövevényeket, mikor észlelhető közelségbe érnek. Kardom kezem ügyébe kerítem, biztos, ami biztos. Biztosan fogom azt markolatánál, úgy várva az érkezőket, kiket ebből a távból már lámpa nélkül is látnék, jártasságomnak hála. Szorításom gyengül a pengén a köszönést és kopogást hallva. Félig megemelkedő tartásomon változtatva visszaülök helyemre, immáron csak arcommal fordulva a pároshoz.
- Üdv! - köszöntöm őket, viszonozva a lány gesztusát.
Gyorsan végignézek rajta, amit nagyon is lehetővé tesz számomra a díszkivilágítás, amivel érkeztek. Egy újabb... gyerek? Ilyen a mesében nincs. Miért fogok ki állandóan gyerekeket, akik egyedül mászkálnak a semmi közepén? Ez esetben egy pettel, ami minden bizonnyal nagy segítség számára, ezért is lehet olyan magabiztos. Persze azt sem tudhatom, hogy milyen szinten áll. Meglehet, hogy a közelében sem járok az övének.
- Ez aztán a világítás - jegyzem meg, kezem szemeim elé tartva, amint találkoznak kékségeim a bányászsisak vakító fényével.
A kényelem érdekében inkább visszafordítom tekintetem magam elé, hogy karom visszaejthessem térdemre. Mióta lehetek itt? Fogalmam sincs. Az idő csak úgy telt, miközben nem csináltam semmit, csak lestem magam elé, mindenfelé eleresztve gondolataimat. Otthon jártam, Németországban, a testvéremmel. Ajkaimon lágy mosoly jelenik meg emlékére, mit elkergetek az emlékekkel együtt, átadva helyét megszokott nyugalmamnak. Nem is értem, miért gondolok ennyit azokra az időkre. Felesleges időtöltés, ráadásul soha többé nem lesz olyan. Kár vágynom rá.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 24 2016, 13:05

Shu már nagyon régen tervezte magának ezt a kalandot, és cseppet sem örült annak, hogy most te itt vagy, és valószínűleg el fogod innen zavarni őket. Két szerencséje volt. Az egyik az, hogy már nagyon régóta megtanította magának, hogy nem káromkodhat Timi előtt, és mivel egyébként sem volt káromkodós, ez nagyon könnyen ment neki. A második pedig az, hogy inkább zavarban volt, minthogy dühös lett volna, hiszen arról, hogy mit kereshet egy idősebb lány egy ilyen elhagyatott helyen az éjszaka közepén, nem sok dolog jutott eszébe... na meg az erős fénytől egyébként sem láthattad volna azt a kis rezdülést, ami végigfutott az arcán.
-Izé... bocsi... nem akartunk zavarni... egyedül vagy?
Ez volt most a legfontosabb kérdés, hiszen megtartva az erőltetett pozitív gondolkodást, még az is lehet, hogy te is a csillaghullást jöttél megnézni, és akkor töltheti valaki olyan társaságában, aki értékelni is tudja ezt a gyönyört. Timi a legjobb barátja volt, a testvére, de a szépérzéke még mindig hagyott kívánnivalót maga után. A sárkány nyugodt tartással, de feszült figyelemmel állt az idomár mellett, és leplezetlenül téged vizslatott, felmérte a felszerelésedet, a fegyverzetet, és kiszámolta a lehetséges szintedet, majd egy halk csipogással jelzett az idomárnak, aki csak bólintott, és lekapcsolta a fényeket a lámpás kivételével.
-Bocsika... nem szeretünk sötétben járkálni. Ha vársz valakire, vagy ilyesmi... akkor már nem is zavarunk. A csillaghullást szerettük volna megnézni, minden évben van, és innen a legszebb... ha gondolod figyeld te is... körülbelül... ehmm...
-Negyvenhét perc múlva kezdődik.
Szólalt meg Timi vékony, szenvtelen hangján, Shu pedig mosolyogva bólintott rá, majd várta a válaszod.

by **Blue-Eyes** Vas. Ápr. 24 2016, 13:37

- Nem zavartok. Igen, egyedül voltam - hozom tudtukra ezen információt.
Lehet, hogy mást kellett volna mondanom, hiszen ennek tudatában akár szíves örömest meg is támadhatnának engem, ettől azonban valahogy nem tartok. Nem tűnnek túl agresszív népeknek, még akkor sem, ha a pet elég figyelmesen méreget, ami vélhetően a dolga is egy rendes kedvencnek, aki félti a gazdáját. Vagy társát, mert elméletileg egyesek így hívják az állatkáikat. Jelenlétük oka hamar feltárul előttem. Nem állt szándékomban megkérdezni, ennek ellenére most már azt is tudom, miféle jelenség lesz errefelé hamarosan. Ez érdekes. Ebben a világban még egyszer sem láttam hasonlót. Nem is hittem volna, hogy az alkotók efféle látványossággal is megbolondították ezt a helyet.
- Ezért jöttél ki ide a... sárkányoddal? - kérdem, miután alaposabban megfigyelem a mellette álló, furcsamód beszélő lényt - Elég felelőtlen lehetsz.
Lassan feltápászkodom helyemről. Hogy ne tegyek semmi fenyegetőt, kardom elteszem és csak pajzsom tartom magamnál, miközben kilépek mellettük a házból. Az eget kezdem el figyelni. Tényleg csillaghullás lesz? Ezer éve nem láttam már egyetlen hullócsillagot sem. Nem mintha hinnék a kívánságteljesítő hiedelmében, de látványnak szép. Mikor a sötétlő eget aranycsíkok szelik át, egyetlen pillanat alatt.
- Nem várok senkire, legalábbis nem tudok róla. Köszönöm a meghívást, talán megnézem veletek.
A környéket kezdem el figyelni, mind észlelésemmel, mind pedig látás jártasságommal együtt. Igaz, nem magasak, de a nem túl messze lévő dolgokat még így is képes leszek kiszúrni, ha szükséges. Hogy miért jöttem ki? Nem is tudom. Egy kicsit jobban érzem magam most, hogy nem egy kislányt kell szemlélnem, miközben felettem ácsorogva zavartatja magát jelenlétemmel. Így talán nekik is kellemesebb.
- A nevem Blue-Eyes - mutatkozom be, mikor eszembe jut, hogy ez a dolog még elmaradt, ha pedig itt maradok velük, nem árthat.
Minden bizonnyal valamivel odébb fogom kutatni a magam hullócsillagjait, nem a közvetlen közelükben. A társalgást sem szándékozom túlzásba vinni, viszont ha még negyven akárhány percig csendben lennék, az zavarhatná őt. Esetleg. Ha az állatkája nem kezdi el szórakoztatni, miközben én csendben lefoglalom magam a semmittevéssel.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 24 2016, 14:38

-Akkor... örülünk.
Elsőre fura volt, hiszen bár azt mondtad, hogy nem zavarnak, Shu agya azonnal forogni kezdett a második mondatnál.
~Egyedül volt... mintha azt mondtad volna, hogy eddig egyedül voltál, amíg mi nem jöttünk ide, és tettük tönkre az egyedüllétedet. De... biztos nem. Már én is kezdek mindent szó szerint venni, mint Timi. Biztos kedves lány, hiszen lovag. Aki lovag, az védelmezni szeretne másokat...~
És ezt az elgondolását rögtön alá is támasztotta az anyai dorgálás. Kissé elhúzta a száját, tipikus durcás kisgyerek képet öltve, ám a karba tett kéz már elmaradt, és a szájhúzásból is mosoly kerekedett. Az ilyesmiért már nem szokott haragudni, hiszen az Ábredők csak a kislányt látják, és nem tudják, hogy ő itt van a legeleje óta, tehát még a sztázis sem vett eé tőle éveket. Először azonban nem ezt kellett helyretenni.
-Nem a sárkányom... vagyis sárkány, de nem az enyém. Szabad pet, nézz csak az indikátorára.
És ha jobban megnézted, akkor láthattad, hogy nem a szokásos sárga indikátor lebeg a feje felett, hanem kissé vörösebb, ám nem is piros, mint a moboknak. Kissé hasonló a narancs indikátoros játékosokéhoz, de még az sem teljesen ilyen. Ez alól az indikátor alól kapta meg Shu azt a tipikus nézést, amit még te is érthettél, mert Timidus ezt az emberektől tanulta. A nézésben benne volt, hogy veled ért egyet abban a tekintetben, hogy Shu igenis felelőtlen, ám válaszul csak egy nyelvkiöltést kapott az idomártól, aki ezután ismét feléd fordult.
-És nem vagyok felelőtlen, nagy vagyok már, és szeretném látni a csillagokat. Legutóbb még a céhházból néztem, de ott túl sok a fény.
Az, hogy a meghívás elfogadása ellenére is eltávolodtál, kicsit meglepte, hiszen ez azt jelentette, hogy mégsem akarsz annyira jóban lenni, a bemutatkozó viszont ennek az ellenkezőjét bizonyította... de legalább erre könnyű volt válaszolni.
-Én pedig Shu vagyok, A Vigoból, ő pedig Timidus, szintén a Vigoból... meg ő is onnan van.
Emelte fel a teleszkópot a magasba, egy hatalmas és büszke mosollyal.
-De ha olyan messzire elmész, akkor nem fogod tudni használni.
-És megnyugodhatsz, senki nincs a közelünkben. Hármas szintű észlelésünk és nyomkövetésünk van, tudni fogjuk, ha valaki rajtunk akar ütni.
Tette hozzá a sárkány, hiszen ő azt is látta, hogy a környezetedet figyeled, Shu pedig erre azonnal meg is hatódott kissé, és megbökve a társát súgta oda neki, de azért még te is hallhattad.
-Mondtam, hogy lovag...

by Ajánlott tartalom