Unity Base

A harc végeztével végül mindenki egy kicsit megpihenhetett. Én ezt a biztonságos körzetre kimenve tettem meg, egyrészt így szemmel tudtam tartani a környéket, hogy tényleg elmentek-e a rohadékok, vagy csak itt gubbasztanak. Mindenesetre végül abbamarad a feszültség és mindenki kicsit helyre kapja magát, miközben az utolsó kristályaimat is elhasználom. Végül hamarosan megérkezik a harmadik csapat is és a többiek rögtön nem leges válaszokat adtak nekik, de felemeltem a kezemet és ha hagyják, akkor én tárgyalok velük.
- Chan semmiképpen nem adná oda a teljes készletét. De azt tudom, hogy a lágy szíve se hagyná, hogy ajánlat nélkül legyetek. Így két opciót ajánlok nektek. Az egyik, hogy szabad hozzáférést kaphattok a könyvtárhoz, ám nem vihettek ki az épületből egy könyvet se, de ha olvasni szeretnétek megtehetitek. A másik, hogy amelyikek nem a személyes gyűjteményé, és amihez nekünk is szabad hozzáférésünk van, azokból kaptok másolatokat. Tudom, hogy Chan nagyon lágyszívű és nem szívesen bántana gyerekeket, de én nem vagyok olyan kedves, mint ő. Más opció nincs, ha ezek nem tetszenek, akkor vagy távozzatok, vagy dá-dá lesz.
Ezzel letudtam a tárgyalást és, hogy lássák, hogy nem a levegőbe beszélek, ha nem hajlandóak elfogadni a feltételeket, rögtön támadó állásba emelem a flamberget.


// Hp reset kinn, szokásos csapatsebzés kristály (utolsó) //

Ezen is túl voltunk és még mindig meg vagyunk. Egységben az erő mondhatnánk így is most inkább egymásba vetett bizalom és a hűség. Barátuk vagyunk, ha ezt mondhatom igy, inkább egy család még ha nem is legszebb. Igy meg védjük egymást bármivel szemben. Át néztem a pontjaim és a maradék eszközöm, az időnk még nem járt le talán újabb támadás érkezhet. Eiki mögött sétáltam ki a céh bejárata elé szabad területre, ahol minden pontom vissza töltődhet. Talán ő nem vette észre ott vagyok, vagy csak egyszerűen most nem foglalkozik vele. Érthető ilyen helyzetek után talán nekem se lenne sok kedvem társalogni. Persze vész se múlt még el mert megint újabb jövevények akarnak próbára tenni minket. Végig hallgattam Eiki és szavait nyomatékositsam amikor ki mondta, hogy dádá kezembe fogtam a fegyverem. A céh kapuja elé léptem majd a fejszém talajhoz érintettem, hogy jelezem bizony itt a pofon láda és kinyitom szívesen.

Eiki gyorsan közölte velük mi a helyzet, amit látszólag elfogadtak. Azért mondom, hogy látszólag, mert gyanúsan összetömörülve mennek, ráadásuk azok, akik szélsőn vannak, a fegyverüket markolászták, s néztek minket, nem-e követjük-e őket. Tengerszem valószínűleg megérezte, hogy valami turpisság lehet a dologba, mert ha jól látom, mindenáron vezetni akarja a csoportot.
- Biztos, hogy ez jó ötlet? – kérdeztem suttogva Eiki-t – Nekem gyanúsan néznek ki.
Remélem nincs hallgatózójuk, mert nem kell mindent meghallani. Auzért messzebbről követem a kis csoportot, ha Eiki nem tiltakozik, hátha Simeon s a polipja veszélybe kerül, s akkor legyen segítsége. Vajon még mennyien akarnak ránk támadni ma?

//Joey messzebről követi a csoportot, egyébként nem csinál semmit

Úgy döntött a könyvszerető társaság fejese, hogy egyedül megy. A társainak, főleg egynek nem tetszett, de ez volt, nem volt mit tenniük. Viszont láttam, hogy Tengerszem ellenségeskedése nem tetszett nekik, sem a sutyorgásom.
- Én itt maradok, ha nem gond – szóltam Eikinek, mert a többieket nem kéne azért itt hagyni. Igen ám, de aztán beütött az unalom, legalábbis nálam. Síri csendbe vártuk a könyvmolyok vezetőjét, hogy visszaérjen, s csak a tücskök ciripelését lehetett volna hallani, ha este lett volna.
- És amúgy… Minden könyvet szerettek, vagy van mindannyitoknak egy-egy külön kedvenc? – próbáltam beszélgetést kezdeményezni velük, remélem békésen sikerül. Az Alkonyatot is kiolvasták már vajon?

/Amit Joey csinál:
Kint marad, és próbál beszélgetni a kint maradt tagokkal

The member 'Simeon' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

- A Hófehérke? Hmmm, asszem egyszer láttam, Ha a főnökök visszatérnek, kihozom neked, mit szólsz? – próbáltam barátságos lenni vele, ha már a kislány volt az egyetlen, aki válaszolt a kérdésemre. Talán aztért, mert nem tudta, mi a vezér terve, ugyanis egyszer csak valamelyik megszólalt, hogy menjenek, már nincs dolguk. S hogy értette, hogy reméli sikerült a vezérüknek? Mi? Mindegy, de legalább a céhház meg lett védve. Délig, mivel nem sérültem, a kapunál álltam, hogy szóljak, ha jön támadó. Csak hát volt egy picike gondocska ezzel… Nem volt támadó már. Csak nem az történt, hogy hallották, mit csináltunk az első két hullámba, hogy valószínűleg a könyvszeretők se támadtak ezért! Ki gondolta volna, hogy sikerül elijeszteni a többit?? Bár sajnálom, hogy a kislánynak nem tudom odaadni a Hófehérkét.