[Unity céhküldetés] A kezdetek kulcsa

Danee hűsöl az árnyékban.
Akkor ezt most fejtsük ki. Nem tudom, ki hogy van vele, de ebben a melegben már az is nagy jutalom, ha jön egy kis szellő,
de persze miért is hagyatkoznék csupán az "időjárás" kegyeire:
Ma már fából bármi egyszerűt meg lehet csinálni:
Fa és vászon napernyő alatt, fa napozóágyon elnyúlva, Pina Colada koktélt szürcsölve nézem mit alakítanak a többiek.
De persze van benne némi távolságtartó, lenéző gőgösség, ahogy a kormozott lencsékből készült napszemüvegen keresztül szemlélem a drága céhtársakat. Olyan jól mulatok, tiszta istencsászárnak érzem most magam.

Oh, nézzenek oda, egy Seishin!
Lejjebb tolom az orromon a szemüveget, hogy jobban lássam.
Az még külön jó lenne ha láthatnám, ahogy Eiki beveti magát nála. Annyira szórakoztató ez a szocioszimulátor.
De mit is tudok erről a lányról? Egyre hajlamosabb vagyok keverni az emlékeket, hogy kivel mit és merre és mennyire ...
- Szevasz Seishin - üdvözlöm hangosan felé emelve a poharam, elnyújtva a nevét, mint aki a simogatóan lágy hangokat ízlelgeti benne
És itt van Jay is, akivel nem igen szoktam összefutni, kíváncsi lennék pedig, hogy mégis ...
Na mindegy

Aztán észreveszem ...
Olyan pofátlanul laza módon himbálja a lábát, teli mosollyal a képén, hogy már mindjárt elszégyellem itt magam
- Héj, punk, lefele a kerítésről! -
Legalább ennek nem kell kétszer mondani...
- Bár nem nézett ki rosszul ... - jegyzem meg Eikinek kaján mosollyal meg szemöldök tornázva, majd a napszemcsit visszatolva az orrom tövének beleszívok a vízipipám csövébe és a legnagyobb elégedettséggel fújom ki a füstjét egy pillanat múlva
- Ha legközelebb látjuk, beengedhetnénk - nézek a két srácra - Mármint az ajtón át, úgy értem
- Te Jay, az a minta mindig ott volt a kerítés falán? - mutatok a pohárral teli kezemmel a lány hűlt helye felé
- Keverek még koktélt, kértek? - teszem le a szemüveget
- Eh, kormos lett a céhlogómnál a kép ...

Kertben ejtőzőm, semmi különös nincs ebben. Hm talán annyi elég sokan vagyunk most itt. Nekem tömegnek tűnik. Azért van pár ismerős arc, és egy ismeretlen is.
Jól meg szokót nasis zacskóm előkerül és el rágcsálok egy kekszet, mi közben egy virágot veszek alaposan szemügyre. Tetszik a szirmok formája, és a színe a kék szín szinte meg babonáz még fahéjas kekszemről is meg feledkezem. Tökéletes célpontja vagyok most igy akárkinek, aki el akarna kapni, huncut céllal.
Ábrándozásomból Danee hangja ráz fel, az ábrándom annyi volt valljon, hogy nézne ki a szobám vagy a hajam benn egy kék rozsával.

Vissza integetek a férfinak és köszönök közben Eikinek és a még számomra ismeretlen másik céh társamnak. Vidáman kekszet eszegetve ülök le a szomszédos napozóágy szélére.
-Yoo Danee, hogy vagy mostanában? Mi a helyzet a cicáddal?
Kérdések közben csillogó fél szemel nézem a férfit, egy gondolat gigamega fény füzér ként vándorolva fejemben villog. Vaaoooo de király!!!!! Ja, de aki fejembe látna tuti félre értené a csodálatot.

Felpillantok oda, ahova mindenki, a fiúk talán még meg is csodálják a csajt, aki bázis ugrik a város felöli oldalon.
- Chhhh fel vágós.
Mondom mi után lepillantottam magamra és felmértem a különbséget, ami elégé hangsúlyos volt az idegenél. Meg jegyzést halva szemem forgatom és nagyot sóhajtok. Eiki mondana hasonlót, nem lepődnek meg kicsit sem. Úgy hiszem neki a szoknya vadászat a véd jegye, de Daneen kicsit meglepődtem. Igaz nem ismerem annyira, és gondolhattam volna ezt mondja majd hiszen férfi.
- Lemerném fogadni, nektek már megint azon jár az eszetek.
Persze mosolygok és hunyorogva figyelem a foltos céh logóm. Meg nyálazom az ujjam, ohh igen a mutató ujjam nyelvemmel végig nyalom és meg próbálom meg dörgölni a céh logóm.
- Hm egy próbát meg ért.

//Chan, Simeon, Pinku//

Uncsizok a céhházban. Nem azt mondom, hogy unalmas hely, pláne olyan tagokkal, mint a polipos gyerek meg az újonc, a nem tudom ki, Hanem azt, hogy nincs itt küldetés, kaland, parti, buli, semmi. A barátaim meg nem is jönnek nagyon ide, egyrészt mert nem céh tagok, másrészt mert Grifi felrobbantotta véletlen egyszer a konyhát, amit nagy nehezen sikerült eltussolni, így nem tudnak róla a céhtársaim. De erről csitt, kedves olvasó! Na szóval, unatkoztam, hát elmentem kalandot keresni. Ehelyett azt láttam, hogy Chan-ék éppenséggel mennek, csak azt nem tudom, hova, mielőtt a főnök meglátott volna, majd üdvözlően megölelt volna egy mosollyal.
- Üdv Chan, mi újság? - El mondta, hogy mit keresnek: A céhház titkait, ha vannak! Hogy a rákba nem mennék ilyenre?!
- Persze! - S a keresés végén valahogy a pincébe jutottunk, ahol volt egy beugró, s éppen műsort adtak elő Rudolf Péterék, tele  pókhálókkal. Pin vagy ki vette észre először, S nem hiába. Ott volt egy nagy szikla, anak tetején egy kődarab, ami félig fekete volt. Én laza mozdulattal fogtam s eltettem... volna, de a polip srác megelőzött.
- Jól van, a tiéd - feleltem neki. S a fordulónál láttam én is meg az írást.
- Ez ugye eddig is ott volt, csak nem láttuk, ugye? D8 - Remélem nem most faragták oda, mert akkor én sikítok!
- Igenis Chan! - és én már el is kezdem taperolni a falat, remélve nem az írót találom meg élve vagy holtan vagy kígyót egy résben. Viszont az a pár fekete pötty, amit az új lány is említett, tényleg ott van a céh logón. Csak nem rohad a logó?? 8O Várjunk, a program mióta rohad? O.o

Akkor tehát Jay olvas a tornácon. Vagyis egy padon. Vagyis a földön ülve, fekve, fejjel lefelé, vagyis mégis csak a tornácon valahol. Sosem találja a kényelmes és pontos ülőhelyet, de kitartóan olvassa a Rendszer Hiteles Krónikáját. Érdekes egy könyv, Dr. Julius Andan írta, de nem gondolta volna, hogy megtalálja idebent, a SAO rendszerében is.

Mindenesetre nyugodtan olvasok egymagamban, belemélyülve a könyvben, de persze vannak a környékemen emberek is, akik mind céhtársak, habár sokukkal alig-alig, van akivel pedig még csak nem is találkoztam. Itt van Danee, őt nagyjából ismerem. Nagyzolóan, vagy nem is tudom, hogyan iszogatja a koktélját, és pihen a mesterségesen kialakított árnyékában, nem mintha itt bármi is természetes lenne
Belehallgattam a is beszélgetésbe, melyet egy lány és Danee vezettek le, hatalmas volt a köszönésekkel, jó sokáig tartott. Én továbbra is olvasok.

Aztán meglátom az igen tehetségesen megáldott hölgyikét, akit Danee rögtön le is zavart a kerítésről, merthogy az ott nem éppen jó dolog a láblógatáshoz. De igaza is van.

-Először tudjuk meg, hogy ki is volt valójában, mielőtt még csak úgy beengednénk a céhházba. - válaszolom Danee-nak.
-Hmm....nem. szerintem nem volt ott semmi ilyesmi. Furcsa. - jegyzem meg, majd mosolyogva odafordulok az ismeretlen lányhoz.
-Szerbusz, az én nevem Jay, és azt hiszem, hogy mi még nem ismerjük egymást, habár céhtársak vagyunk. Talán már összefutottunk, de még nem igazán beszélgettünk.- mosolyodok el ismét, majd Danee említésére ránézek a céhlogóra az életcsíkom mellett.
-Nekem is került bele egy tintapaca, vagy mi... mi a szösz folyik itt? - kérdeztem, és megnéztem, nem Danee koktélja-e az, de nem, az nem folyt itt....akkor valami más lesz! AZÁM! REJTÉLY!
-Azt hiszem, itt az ideje, hogy megnézzük magunknak ezt a hölgyikét...mit akart itt, miért ólálkodott körülöttünk, és mi ez a paca a céhlogóban?- elmélkedtem.

A hivatlan vendég is megjelenik
[Danee, Jay, Seishin, Eiki csoportja]
Az elmúlt napjaim eléggé izgalmasan teltek. Nem is tudom, talán az utsó hétvégén volt az, hogy Eikivel szafarizni voltunk a Tolbanai dombokon és bár kissé kellemetlen helyzet volt, de rákérdeztem, hogy nem keresnek-e céhtagokat. Persze ő azonnal próbálta terelni magáról a súlyt és kaptam egy igazán kedves nevet. Chancery. A lány igazán kedves volt velem és bár azt hittem, hogy nemleges választ fogok kapni végül csak felvettek az Unity céhbe. Szóval ja, nem kicsit meglepett engem a lány, bár a jó értelemben. Az utóbbi időben pedig a menő céhlogómmal vágtam fel az otthoni csajok előtt, hiszen ők kételkedve figyeltek engem, hogy vajon képes leszek-e újra kezdeni magammal valamit. Nos IGEN képes vagyok, annak ellenére is, hogy mindent újra kellett kezdenem.
Így hát eljött a nagy nap ma és a céhház felé vettem az irányt, hogy bemutatkozzak a többieknek is. Nem is sok időbe tellett nekem eljutni a komplexum elé, és bár kicsit meglepődtem a falon üldögélő lányon, főleg azon, hogy milyen jól néz ki, mégsem vontam le semmi rossz következtetést. Mocskos huligán.- persze csak reméltem, hogy nem éppen egy céhtagot sikerült így meglátnom és előítéletekkel telien bámulnom. Volt pár rá utaló jel, hogy nem céhtag, mondjuk az, hogy alig kezdtem el nézni hirtelen a város felé elszaladt. Nem igazán értettem a dolgot... Elég csinos Onee-san volt, és ezek szerint lehet nem is céhtag. Mindegy, most nem megyek utána, még perverznek hinne, és nem is emiatt jöttem. Huhh szóval...-Léptem be a céhház területére. A kapun belül pedig azonnal egy kisebb tömeg rajzolódott ki előttem és bár a szívem zakatolt, mint egy gyorsvonat mégis rászántam magamat arra, hogy odalépjek hozzájuk bátran és bemutatkozzam:
-Heyhó, sziasztok! Sakuzo vagyok, az új tag!-léptem oda és férfiasan a férfitársaimnak a kezét megragadtam, ha nem ellenezték üdvözlésképpen, bár csak azután, hogy a jelenlévő hölgy kezét, ha nem volt ellenére megcsókoltam.
-Öhm... Aki a falon ült csak nem egy másik céhtag? Remélem nem maradtam le róla.-nézek a többiekre és bár Eikin kívül nem ismerek még szinte senkit, remélem nem fognak csúnya szemmel fogadni. Bár nem értettem, hogy a szép kert helyett miért a falat bámulják, így én is próbáltam értelmesen nézni, hogy tudom miről van szó. Ekkor láttam meg, hogy az új logóm egy kicsit mintha koszos lenne. Így hamar megnéztem a többiekét is. Hmm az övéken is ott van ez a fura folt... Vajon mi okozhatja?-fogtam meg államat és kezdtem el gondolkodni, és amikor rászántam magamat rákérdeztem:-A logónk... mintha valami baj lenne vele. Nézzétek!-hívtam fel a figyelmet, és bár úgy tűnhet, hogy komoly felfedezést tettem, a többiek tekintetéről azonnal leolvastam, hogy már tudnak róla. Így inkább egy kicsit csendben maradtam, hátha valamilyen magyarázatot vagy tervet felvázolnak.

//késésért bocsánat, a virtuális pofonok nekem jöhetnek azok miatt, akik esetleg rám vártak!//

Nincs semmi a falon… Úgy értem se egy nyomógomb egy titkos szobában, amiben egyikünk sötét titka lapul, se kar, se semmi. Az már érdekesebb volt, hogy a logó már negyedrészben fekete, illetve Chan fura hangon kérdezi az új lányt, hogy neki is olyan-e a taglistája.
- Miért, mi van vele? - kérdeztem rá, s megnéztem a saját menümben. Néhány ember neve elkezdett feketedni. Én ezt a lehető legnyugodtabb módon kezeltem le:
- ÚRISTEN, MEGESZ MINKET EGY MUTÁLÓDOTT KOSZFOLT! - okééé, hazudtam, bepánikoltam, mint végzős vizsganapon. S hirtelen Chan rohanni kezd
- Várj meg minket! - rohantam utána, s a kertben végül beértem. Valamit keresett, de az arcát elnézve nem találja. Úristen! Lehet a többiek neve azért feketedik, mert őket már megette a koszfolt, vagy bármi is az?! S ekkor látja Chan a lányt a tetőn, aztán én is.
- Ő is a céh egyik újo-- Aztaaa, micsoda dinnyék! - kiáltok fel az idegen lány domborulatait látva, majd el is jut az agyamba, mit is mondtam:
- Öhm… úgy értem… hogy… micsoda dinnyék vannak a héten a piacon! Ja, csak lemaradt a másik fele! - tudom, rossz kifogás, de még mindig jobb, mint ha úgy csinálnék, mint ha semmit se mondtam volna, s csak nézek, mint borjú az új kapura! Remélem a fiatalok beveszik, különben magyarázkodhatok, vagy Chan amilyen állapotban van, itt helyben agyonver! Az új lány közben kérdezgeti, van-e valami ötlet mi van itt.
- Nem kizárt, hogy köze van az idegenhez! Legalábbis azt hiszem… - bizonytalanodok el egy pillanatra. S eszembe jut valami, amitől fény gyúl az agyamban:
- De hülye vagyok, van nyomkövetés jártasságom! Be is kapcsolom, hátha látok valamit!

//Nyomkövetés bekapcsolva, 1-es szintű//

Holnap estefelé mesélek tovább; aki tervezi tehát, de az előző 17 napban nem adódott rá alkalma, még holnap estig írhat.

- Még megvan a zsebtigris, él és virul, ha lehet ilyet mondani egy petre, köszönöm kérdésed - nevetek fel kedélyesen Seishin kérdésére reagálva
Aztán persze történik, ami történik és Jay-el végre pár szót válthatunk
- Természetesen én is így gondoltam, akárki ne jöjjön már be ... - bólogattam nagy egyetértésben
- Biztos valami frissítés, szerintem nem fontos - ütöttem el végül magam részéről a kerítést ért változást
Majd megjelenik egy új arc, egy srác, bár valami oknál fogva a mi céhlogónkkal bír
- Szia! - válaszolok kissé távolságtartó, némi zavarodottságot sejtető hűvös hangvételben Sakuzonak
- Szóval, új tag vagy, háh?
- Nem is tudtam róla, hogy bővültünk?! Mindenesetre üdv köztünk - fogadtam végül a kéznyújtást - Mondanám, hogy érezd jól magad, meg hogy mindjárt körbevezetünk ha még nem láttad a házat, de ...
De elhomályosult közben minden és fura látomás jelent meg nekem
- Ööö, elég durva flashem volt - csíptem meg az arcom - Hacsak nem valami eventet tettek be és egy átvezető animációt láttam
- Vörös virágos pázsit és párocska, valami dobozkával? Nektek is megvolt?
- Amúgy, a logónk ... ez valami más, talán tényleg egy update - kattintok rá felfedve a céh adminisztrációs ablakot
- A többiek ... a többiek eltűntek a térképről és a nevek is feketék -utóbbiak szinte már orr alatt mormogás és hümmögés
- Ez valami durva BUG - ülök fel a napozóágyról, s felkavarva a láttottaktól álltamban idegesen forgolódok
- Tudom, hogy Chan a céhvezér és Jay, te rangidős vagy, de mint helyettes vezér javasolnám, hogy fésüljük át a céh területét, hogy biztosan mindenki jól van-e
- És mondjuk gyűljünk össze utána a hallban
- Egyéb javaslat? Meg ez a flash ... nos nektek?

Nyugodtan ücsörögtem és a fekete logon morfondíroztam amikor egy idegen meg lepet. Nekem itt még sok mindenki idegen, kivéve Danee, Eiki, és Chan. Régen se voltam itt sokat, most se tudom miért vagyok itt nem pedig egy tavernában vagy valahol egy kazamatában. Szóval az idegen, aki Sakuzo volt meglepett elkapta a kezem és üdvözlés kép kaptam egy kézcsókot. Nem volt erőszakos, a mozdulata és amit tett talán picit imponált is nekem. Elpirultam a nyakam behúzva igyekeztem elbújni zavaromban.
-Szí...Szia....
Bemutatkozni el is felejtek, de most jön a második meglepetés. Eikinél ez természetes szerintem, csak azon csodálkozom nem próbálkozót valami igazán perverzzel. Sakuzora pillantva elmosolyodtam, eszembe jutott valami apróság.
- Mi az Hentaiki, csak nem meg ijedtél új vadász van a közelben?
Súgom neki, mikor közel hajol hozzám. Amit mond attól kipattannak a szemeim felugorva az ágyra próbálok egy hatalmas pofont lekeverni neki. Persze nem sikerül ezért hangosan rá kiabálok.
- Te nők ellensége perverz Hentaiki.
Elő kapom felszerelt fejszém, és utána indulok el lássam a baját. Természetesen gyorsabb nálam és tapasztaltabb. Igy, ha menekülne és én kergetném, nem találnám el. Persze ha nem tenné akkor sem, hiszen magasabb szinten áll. Azért azt még hozzá tenném, ijesztegetni akarom és nem akarom ténylegesen bántani.
Nagy lendületem, meg töri a látomás. Furcsállom is ekkora Flash-em régen volt, talán több volt a pia? Áh nem, esetleg egy elfuserált program? Rossz kód került az izébe és szét izélte a micsodát?
- Talán sok volt a mentás bórocska.
Danee mögé lépek egy kicsit aggódva, még ha annyira nem is mutatom azért aggaszt ez az egész feketedés dolog. A lovag mögé térdelek és meg támaszkodom a napozó ágyán figyelve az admin ablakát.
- Nem tetszik nekem ez az egész. Talán valami program hiba lehet? Egy hibás kód?
Felálok és fegyverem helyére kerül, végig mérem a többieket. Sakuzorol gyorsan elkapom tekintetem, eszembe jutott ahogy üdvözölt.
- Javasolnám, hogy ne menyen senki sem egyedül, csak öten vagyunk igy szerintem vagy maradjunk együtt. Vagy pedig két csoportban nézünk végig mindent. Mit gondoltok?

Kellemesen megmosolyogtat, hogy a lány kicsit zavarba jött a kézcsóktól. Szerintem nem is nagyon szokás ilyet művelni pláne nem mások előtt, de kit zavar? Én már megtettem és a kézcsók után a zavarba jött köszönésére csábos arcot vágok neki egy pillanatra, majd miután Danee kérdését megtalálom újra normális arcot vágok.
-Igen, sok-sok szerencse kellett hozzá, meg hogy ő vele itt mellettem találkozzak.-bököm meg a könyökömmel egy picit Eiki oldalát, de mire annak vége lenne egy elég fura villanást tapasztalok meg. Nem ittam semmit és nincs is rajtam státusz módosító, így ez valami más lesz... egészen más. Aztán mire az egészet szépen megfigyelem szinte már vége is lesz.
Rengeteg virág, egy mezőn és egy fura férfi akit sosem láttam még odalép egy nőhöz, akinél egy kicsi láda van. DE MIÉRT VAN MÁRIS VÉGE?!-borulok ki magamban, hiszen próbáltam volna közelebb menni megnézni a ládácskát. Egészen kiábrándító a dolog nem?
-Én is láttam, de nagyon fura, hogy virágos réten volt nem? Mármint ez csak a város része, szóval nem tudom.... Lehet itt volt ez a hely még a céhépület előtt?-teszem fel az első kérdést, ami az eszembe jut, bár lehet, hogy költői kérdés lesz a vége. Amint a srác feláll a napozóágyról egy elég szép tervet tud összerakni, és én is megnézem a panelemet a többi taggal kapcsolatban:-Egyetértek a fiatal hölggyel, akkor váljunk ketté és nézzük át a helyet, nem emlékszik valaki merre lehettek a többiek? Mármint akkor arrafelé kéne indulni.-Pinku és Chan neve is fekete, csak nem történt velük valami baj, nagyon sajnálnám őket!-csóválom meg a fejem a rossz gondolatok után-Igen, valószínüleg csak egy event lesz és hamar találkozunk velük és aztán minden a régi lesz. Elég csúnya hiba lenne, ha a céh... Majdnem a belépésem után, nos baleset érné!-próbáltam nem felfesteni az ördögöt a falra, de sajnos a gondolataimat nehéz irányítani. Akaratlanul is aggódni kezdtem.

Miután minden tettünk, hogy lekutassuk szemünkkel a lány útját, és a céhlogó tisztítása is sikertelen volt, elkezdtem erősen gondolkodni azon, hogy mégis mi a vihar folyik itten. Mer'hogy valami folyik itten, az biztos. És az is biztos, hogy az nem bor, se sör, se ásványvíz. Még csak sütötöklé sem!
Viszont ami feltűnik, az az, hogy a feketeség biza jó irányba változik.
-Gyerekek, itt valami nagyon nem okés, hogy lassan már a fele fekete lesz...biztos hogy nem update és szinte abban is biztos vagyok, hogy nem event, mert azt bejelentették volna...vagy valami infónk csak lenne róla.- gondolkodtam hangosan.
Már-már arra gondoltam, hogy bemegyek a céhházba, hogy megkérdezzem Chant, hogy nála mi a helyzet, esetleg ő színezgeti-e át a logót, mert meghalt valaki és az ő emlékére feketedünk be egy kicsit, vagy ilyesmi, mikor olyan lett körülöttem minden, mintha leesett volna a szemüvegem. De frankón! Évek óta nem éreztem ilyet és a SAO-ban nem is nagyon volt szükség látásjavítóra, hiszen a NerveGear csodájának köszönhetően a látásom megjavult, de tisztára ilyen elmosódott izé volt minden. Minden, kivéve a virágoskertet, ahol meg mindenfélefajta színű-illatú-ízű virágok virágzottak. Ja!
Egy pasas meg frankón átsétált a falon, mintha lyuk lett volna rajta....lyuk a falon....tehát ajtó, de nem volt ott se ajtó, se Morfológus, és mégis! Vazze, durva ez a természet! Meg az is durva, hogy valami dobozfélét adott át egy nőnek, aki nincs is, vagyis nem volt, de már van, vagy mi...?
Oztán, mint a mesében, egyszer volt, hol nem volt eltűnnek. Miféle füvet szívhattam vajon a tudtomon kívül, hogy itt haluzok össze-vissza?
-Én is beflasheltem, mint Alice "Csoda"Országban....tudjátok, addig jár a korsó a kútra, amíg be nem lövik...- próbáltam poénkodni kínomban.
Gondoltam hát, írok egy gyors üzit Channak, hogy mi a szösz, jöjjön fel de nagyon gyorsan, mert itt valami nagyon durván megjelent meg eltűnt, mire megláttam, hogy a neve elkezdett feketedni.
-Mi a f........?- csúszott majdnem ki a számon, mikor megláttam a dolgot.
Térképen sehol, mintha boss kazamatába tűnt volna el. Az biztos nem, mert szólt volna...de akkor mi az isten lehet? Haldokolni nem haldokolhat, akkor látnám, hogy mozog lefele az életcsíkja.
-Nem érdekel, hogy ki a rangidős és ki nem, szétválunk gyorsan és körbenézünk. Viszont tény, hogy nem kellene teljesen szétválnunk, úgy védtelenek vagyunk. Menjünk ketté, egyetértek Seishinnel. Chant utoljára a szobánkban láttam, oda bekukkantok én. A könyvtárban is elég sokat szokott tartózkodni. Ki tart velem a szobánkba?- kérdeztem. Persze egyből bekapcsolt az aggódó énem, és furcsálom, hogy a passzív képességem nem érzékelte a veszélyt...Talán mert ez még nem is veszély.

- Köszönöm öhmmm Saku. Bár együtt maradni se volna rossz, de ha valaki bajban van igy előbb rá találhatunk.
A feketedés miatt, egyre jobban aggódom. Ez nem jó jel valami probléma van, az biztos nem velünk, hanem talán cardinalal. Emlékszem egy régi játékban volt hasonló elem egy pályán. Ott a karaktereket mutatta hasonlóan. Azokat, mint egy hologram át járható volt az egész, játék technikai elemet úgy magyarázták, hogy hátra hagyót feromon nyomokat érzékelte a szkener. A számítógép pedig belső érzékelők alapján alította össze a képet. Na igen gamer agyából néha elő kúsznak ilyen rétor sci-fi játékok. Ott az csak játék volt ez itt most a valóság, vagy is majd nem teljesen.
Jay mellé állok közben elő kapok két nyalókát egyik fahéjas, az az enyém. A gyümölcsöst át nyújtom neki, ha kéri.
- Én veled tartok szívesen, és akár indulhatunk is. Egyik csapat minden kép két emberes lesz úgy is.
Magamban mosolygok, milyen okos húzás volt ez a részemről. Lesz esélyem meg ismerni, egy kicsit jobban, és erényem sem kell félteni. Kivéve, ha Eiki nem csapódik hozzánk, de ez most komoly dolog nem hínem tenne bármit is.
- Indulhatunk?
Fordulok céh társam felé, de válaszát se várom meg és pár lepéssel egyik ajtó elött termek. Ami homályos volt, visszanéztem társamra. Bizony, ha nyalóka számban lett volna lehet tarkómon púposodná kifelé, mint a mesékben. Mert majdnem sikerült neki sétálnom az ajtónak. Amit durcásan szélesre is tárok és belépek a folyosóra.
Magamban mérgelődők, jó nagyot bénáztam. Remény pislákolt ugyan akkor, hogy ügyes mentésemnek hála talán nem vette észre senki azt majdnem ütköztem.

-Hmmm. Akkor most kerressek? Vagy csikkizzem meg a lányt? Kerressek vagy csikizzek? Miért nem tudom mind a kettőt? A fene enné meg. Főnök akkor én megnézem azt a sarkot rendben? - Ezzel a lányka teljesen vidáman, dúdolgatva ugrál az egyik sarokba, mintha nem is tudatosult volna benne annak a ténye, hogy ad egy: Kb csapdába estek, ha fogalmazhatok így, és ad kettő, egy nehéz küldetést fogtak ki. Ő teljesen életvidáman, valami kellemes nótát dúdolgatva ugrándozik a sarokban, hátha talál bármilyen nyomot, amit esetleg jelenthet, bár nem tudom hogy erre mekkora esély lehet. Mituán átnézte a sarkot, vissza megy Chanceryhez, megbizonyosodik egy öleléssel, hogy a lány még biztos hogy ott van.
- Akkor most azt a sarkot vizsgálom meg - És ezzel nagy vidáman, tovább dúdolgatva megy keresni bármilyen domborművet, vagy esetleg virágot. Ahogyan éppen az orra elé, illettve cipőorra elé néz, nem veszi észre hogy "Vigyázz fal" és persze hogy fejjel neki megy. - Aucs aucs aucs. Jah várj nincs fájdalom érzet igaz? Nah mind egy. Dombot izébizé, Dombor dolog. hmmmmmm
A lányka kezdetben felyét simogatva nézi mereven a falat, majd az állát dörzsölve, hunyorogva tekint végig a vizsgálandó felületen, remélve hogy észrevesz bármi nemű hasznos dolgot, de még a legkisebb repedést is úgy vizsgálja, mintha egy gyilkosság nyomait kutatná fel. Persze ha nem talál semmit, vagy talál bármit is, vissza megy jelenteni Channak, természetesen vigyázállásba csapva magát, és megy a következő sarokba.
- Te amúgy mond csak. Miért ültél oda fent? Értem én hogy fontos a friss levegő, meg magasságban sokkal frisseb meg minden, de miért pont itt? Mármint nem potn itt, hanem itt ezen a területen?