Re: [Unity céhküldetés] A kezdetek kulcsa

by **Simeon** Kedd Okt. 08 2019, 21:46

Simeon bőszen bólogatott a magyarázatra és mint ilyen, lehet még a száját is eltátotta kissé. De csak lehet. Aztán hamar megindult a csapat, útközben pedig a srác következtetésre jutott:
- Tehát te minden állatot szeretsz? - kérdezte az idomárlányt, akinek macskája és főnixe is volt és most jelentette ki, hogy a kígyókat is szereti. Vajon a polipokat is? Tengerszem persze nem foglalkozott semmi ilyesmi gondolatmenettel; ahogyan Álomkelő felkelt és elindult, ő is - a teli hasától telhető módon - utánasietett a társaságnak.
Mindenre felkészülve léptek be a könyvár ajtaján.
- Aztaaa!
- Phh... - vették egyszerre észre a felfordulást és fedezték ám Chanceryt, aki előrement! Persze nem volt szükség rá, Simeon viszont a rendetlenséget betörővel azonosította - nem is kérdezett senkitől semmit, csak gyorsan körberohant a könyvtár könyvespolcai között, hátha az a bizonyos valaki ott bújik még most is! Mert elég nagy ez a hely, eleget kereste már Tengerszemet itt, hogy pontosan tudja. Petje kis lemaradással követte, ám a fiatalkorú polip hiába remélte, hogy a kapkodásban gazdája elfeledkezik egy fontos tényezőről, ez sajnos nem történt meg:
- Dust! - kiáltotta a srác örömmel és vigyorgott rá a madárkára - Akkor te voltál, aki ezt csinálta? - nézett körbe és nevette el magát - Ne aggódj, segítünk rendet tenni! - ugrott oda és ami könyvet Chancery nem tett a helyére, most megtette ő. Tengerszem ellenben a virágmintás könyvre volt kíváncsi - oda is hajolt és dugta bele fejét a lapok közé, de hiába gondolta, hogy majd lesz ott írás, semmit sem talált. Eddigre már Simeon is csatlakozott a csapathoz és csillogó szemekkel nézte, Chancery miket ír bele és hevesen bólogatott a lány szavaira: igen, a kettő közül az egyiknek biztosan be kell válnia! És hogy a kőnek ehhez köze lehet? Nem, az fel sem merült benne.

by **Seishin** Szer. Okt. 09 2019, 00:41

Sakuzo nyitottbe elsőként a könyvtárba, közben kérdésemre választ is kaptam. Egy ideig csak gondolkodom, furcsa pózban pozitura.
Utána pedig felkiáltottam talán olyan hangosan, hogy az valakit meg is lephet vagy riaszthat. Fél szememben kigyúlt a fény és nem sötétség lappang benne.
- Nem is tudom, már nagyon régi a film. Illetve több játékban is volt hasonló dolog. A lényege a múlt egy lenyomata az egész vagy valami ilyesmi. Egy sci-fi játékban, egy kollektív tudat szerű MI emlékeiben szinte újra élhető volt a múlt. Amiből kiderült, hogyan is keletkezet vagy is keletkeztek. Mert ezek ilyen külön álló Egyedek voltak képesek voltak össze kapcsolódni tudatukkal, mint a számítógépek. Végén teremtőik ellen fordultak persze. Na már most szerintetek nagy hülyeség az, hogy mi most a múltat látjuk? A szelem alakok azért sétálnak át falakon mert azok régebben ott sem voltak? Majd később valamiért megváltozott ez a hely és meg alapításra került Unity elődje?
Ez már egy ideje nyomta a csiripelőm, még több kérdést vetett fel. Aztán elgondolkodtam és eszembe jutott, lehet nagy butaságot hordtam össze.
- Öhm... figyuzatok.... és ha ez egy küldetés, de fogalmunk sincs, hogy oldottuk vagy is vettük fel?
Utolsó szavaimnál lesütöttem fedetlen szemem és csendben maradtam amig meg nem láttam Dustot. Aki h nem szál vissza Danee vállára meg próbálom magamhoz csalogatni kedvesen.
- Öhm Sakuzo, nem hinném. Bár én nem ismertem Petert, de nem hinném köze lehet hozzá.
Mi közben Dustot csalogatom még mindig immár egy elővarázsolt sütivel a titkos rágcsa készletemből fél szemel figyelem a többieket. Hm LOL fél szemel, halkan kuncogni kezdek ezen.
- Ki tud szépen rajzolni? Talán a virág a kulcs, mi lenne, ha egyik lapra rajzolnánk?
Én tuti nem vállalom a feladatot, sose voltam valami nagy rajz tehetség. Legalább is szerintem igy van, hiszen mindig olyan félre sikerült cicákat tudtam rajzolni.

by **Joey Chrome** Szer. Okt. 09 2019, 15:48

- Köszi Chan – nyugodtam meg, mikor lány mondta, hogy ha kígyó lesz, majd ő elintézi. Majd szépen bementünk a könyvtárba… és mondtam volna, hogy ne mozduljon az illető, ha nem egy nagy kupi várt volna minket.
- Mi a *csúnya szó* lett a könyvtárral?? - káromkodtam el véletlen magam, mikor szembesültem a helyzettel. Majd ki is derült, hogy egy kicsike madárka okozta az egészet. Igen. Egy. Kicsi. Madárka. Na jó, főnix fióka, de na, attól még kicsi!
- De jó, hogy anyám nincs itt, s ezt nem látja! - meg már értem, miért nem akart soha madarat háziállatnak. Simeonnak viszont örülne, mert ő elkezdett rendet rakni, s mindig mondani szokta, ha nagyon sokat kell valamiért takarítani a családnak, hogy de jó lenne ilyenkor egy takarító. De úgy tűnik ez a kis káoszokozó, kinek neve Dust volt, ami ironikus, mert az port jelent, s ő szépen felkavarhatta a port, több mindent talált, mint mi, mert elvezette Chan-t egy könyvhöz, amiről Chan szól is.
- Ez az, ez az! - kiáltom örömömbe, ami Chan értetlenkedésének megjelenésével meg is szűnt, ugyanis a könyvben sok-sok mondani volt: egyetlen egy betű sem. Csak egy toll, amivel írni lehet.
- Ez az? - kérdeztem zavarodottan. Channak lett két ötete erre: Vagy a könyvben van valahogy elrejtve a megoldás, vagy meg kell oldani valamit, hogy megjelenjen valami a könyvben. De jó neki, bezzeg nekem egy se jutott eszembe, nem hogy kettő egyből!
- Nyírjuk ki! - javasoltam a nyírd ki ezt a naplót elv alapján, hátha ha elégetjük, kijön belőle valamit. De ha nem, akkor csak felesleges gyújtogatnánk, az a gond… Chan közbe írt valamit a könyvbe, hátha. Csak remélem nem egy szellem fog visszaírni valami olyant, hogy „MEGHALTOK!” vagy egyéb rémisztő dolgot a jövőről.
- Mellesleg eszembe jutott erről Voldemort naplója a Harry Potterből, az volt ilyen, hogy tök üres könyvnek nézett ki, de kvázi egy chatablak volt papíron.

by **Barairo Pinku** Csüt. Okt. 10 2019, 13:28

Pinku maga egy tapotat se mer mozdulni Chan mellől, főleg amikor már tudatosult benne a gondolat, hogy mennyire ramaty állapotban van a könyvtár, ezért elkönyvelte magában, hogy biztos volt itt valami ami randalírozott és elment, vagy még itt van csak elfáradt és csicsikál valahol a könyvtár egyik legtávolabbik sarkában, egy rakás könyv alatt, halkan szuszogva. A lány most szokatlanul csentben van, és figyeli a történéseket, hogy Simeon hogyan pakolja a el a könyveket, és hogy a Főnöke, hogyan próbál komunikálni a könyvvel, bármi is történik vele kapcsolatban. Joey Harry Potteres megszólalására egyből felcsillant a a szeme, és csak halkan próbál megszólalni.
- Hogyha ez tényleg olyan mint Voldi naplója akkor lehet hogy majd válaszol. Vagy csak szimplán kicserélték tintaszívó szivacsra a lapokat. Bár azt kétle. De most kíváncsi lettem, hogy mi lesz ennek vége. - Lelkesedése ismét hallható a hangján, de most vissza fogja magát, elvégre mégis csak egy könyvtárban vannak, ahol illik hallkan beszélgetni, illetve csenben maradni. A Szemével azért fürkészi a teret, és idővel egy kicsit azért el mer távolodni Chancery mellől, azért hogy egy kicsit megnézhesse a közelben helyet foglaló polcok maradékát, attól függően hogy azok milyen állapotban vannak.
- Kíváncsi vagyok hogy mi randalírozhatott itt. És ha itt volt vajon el ment e már. Kicsit félek hogy konfrontációba kerülünk majd valaki, vagy valamivel. - Mondja annyira hallkan, hogy akik a közelében vannak még hallják de aki távol van ő már nem. De azért még nézegeti a könyveket, és polcokat, hátha talál valami nyomot, ami esetleg közelebb lendíthetné a csapotot a rejtéj megfejtésények irányába.

by **Strea** Vas. Okt. 13 2019, 13:18

Chancery, Joey, Simeon, Pinku

Végigszaladhatjátok a könyvtárat, de a kis főnixen kívül senki sincs ott és Pinku is hiába keres bármi más támpontot a polcok között, semmi érdemlegesre nem bukkan. Marad tehát a könyv, ami még várat kicsit titeket... majd Chan feketével írt szavai és satírozása mellett egyszerre csak megjelenik egy barna szöveg:

Ohayoo Könyv-san.

A lap tetején vörössel pedig egy apró, hatszirmú virágmintával bekarikázott, 3-as szám. Hogyan tovább?

Jay, Danee, Seishin, Sakuzo

Dustnak nem kell nógatnia titeket, már bele is írtatok a könyvbe - Sakuzo barnával írt szövege mellett pedig egyszerrecsak megjelenik a lap tetején egy fekete írás:

Helló world

Majd valahol a papír közepén, úgy négy-öt sornyi területen egy szintúgy feketével satírozott rész; a lap tetején vörössel pedig egy apró, hatszirmú virágmintával bekarikázott, 3-as szám. Vajon mit jelenthetnek ezek? Hogyan tovább?

Határidő a 3-asról 2-esre váltásig: 10.20.

Fontos! A fent megjelölt határidőig bárki bármennyit írhat (de minden résztvevő írjon legalább egyszer), a szólimitet pedig leviszem 100-ra a gyorsabb haladás érdekében. Sorrend továbbra sincs, valamint annyi lenne a kérésem, hogy amennyiben írás történik a könyvbe, azt CSAK a mesélőimben is használt quote-kóddal jelezzétek egymás felé - és éppen ezért, a másik csapat reagjaiból is CSAK a quote-ablakban leírt szöveget olvassátok el és reagáljátok le, hisz voltaképpen egymással leveleztek mostmár. A csapatok emellett lehetőleg felváltva írjanak a könyvbe, tehát ne legyen az, hogy az egyik csapat 4-5 hsze után ír csak 1-et a másik. Várjátok be egymást, de ne várassátok sokat se egymást!

20-án jövök a 2-esre váltásos mesélőivel, addig szabad kezet kaptok. A nem quote-os hsz-részeket törölni fogom. Kíváncsi vagyok meddig fogjátok a kialakult helyzetkomikumot játszani és mikor jöttök rá in game is a valóságra... hajrá, de nem metázni ám!

by **Sakuzo** Kedd Okt. 15 2019, 10:49

Igazán meglepő dolgot fedezett fel ifjú hölgy társunk miközben gondolkodunk, hiszen ezek szerint ő nem látta a quest elvetése feliratot, de akkor is értékelni kell a felfedezését asszem.-így egy mosolyt kísérve ránézek a lányra és hozzáteszem:-Igen-igen, nem is rossz ötlet, bár senki nem tudja mi lehetett itt, de szerintem lehet van benne valami, hiszen a quest részét alá tudom támasztani, kaptam egy feliratot, amikor ki akartunk menni azután a csaj után. De kérlek véletlenül se add le, mert lehet nem látnám újra a gyönyörű tekinteted.-próbáltam egy kicsit csavarni az eseményeket, miközben a könyvtárba érkeztünk. Persze kapok is egy apró választ a meglátásomra, ami egy kicsit tovább viszi a gondolataimat, bár valószínüleg vakvágányra Vajon ez az emlékkép, ahogyan ő fogalmazott-nézek rá a lányra -Nem lehet valamelyik régebbi tagnak egy erős emléke? Vagy talán csak tényleg egy véletlen egybeesés lenne?-Persze a gondolataim gyorsan el is futottak az üres könyv láttán, és amikor beleírtam halottam meg Seishinnek a javaslatát.
-Nem vagyok egy nagyon prö rajzoló, de végül is miért ne?-ekkor történt az meg, hogy a könyv visszaírt.
SHIT SHIT SHIT! Mi a frász?! Ez tényleg visszaírt!-döbbentem meg nem csak belül de kívül is, és majdnem kiejtve a könyvet a kezemből mondtam a többieknek: -Na jól van azt hiszem nem a-a-a rajz lesz, szóval látjátok? Visszaírt a könyv!-kezdek is el gondolkodni, hogy most hogyan tovább, de a gondolataim egyre csak egy dologra tudnak terelődni: Tényleg a virág lenne a kulcs?-Jól van, kombináljunk mit szóltok?
Erre szépen elkezdtem írni, majd rajzolni:

Könyv-san mit tudsz erről a virágról? "ide jön a rajz", mert mostanában elég sokszor futunk bele és hát te valószínüleg többet tudsz!

Persze nem vagyok teljesen idióta, de jobb ötletem nincs arra, hogy vajon miről lehetne egy KÖNYVVEL beszélni!

by **Joey Chrome** Kedd Okt. 15 2019, 13:08

- HISZEN EZ ÉL! - ugrottam majdnem Chan karjaiba ijedtemben, mikor megváltozott a szöveg a szemünk láttára! Sőt, kétszer is! Ez tényleg Voldemort naplója?! S hirtelen eszembe jutott egy vicc. Tudom, nem a legjobbkor, de hát na!
- Chan, hadd írjak bele én is! - kérleltem, s ha engedte, beleírtam ezt a könyvbe?

Szia, igen, hogy sok van belőle nálunk is. Én pl egy fán láttam a kertben. Talán a lilahajú lány, Strea többet tud róla, de nem mond semmit.

UI.: Mondok egy viccet:
Miért lenne jó pajtás Voldemort? Mert nem üti bele az orrát mások dolgába!

Gyorsan mutattam a többieknek, mielőtt eltűnt volna:
- Na, jó lett? - mondjuk lehet nem lett olyan jó, mert csak gyorsan eszembe jutott, de ha már így alakult, törjük meg a rossz hangulatot.
- De ha ránk támad a könyv, kinyírjuk?

by **Strea** Vas. Okt. 20 2019, 22:08

A lap tetején lévő 3-as szám hirtelen 2-esre vált. Fogytán az időtök... gyorsan kéne haladni, amíg még lehet, nem igaz? A betűk egyébként nem tűnnek el, Joey, azt nem írtam sehol - ez nem Voldemort naplója.

Következő mesélői jövő vasárnap érkezik. Továbbra is 100 szó/hsz a limit, azonban mivel úgy tűnik az egyik csapat elég inaktív, innentől nem kell egymásra várni - úgy vesszük ic, mintha többet írtatok volna és gyorsabban, mint azon csapat, ahol senki sem ír.

by **Sakuzo** Hétf. Okt. 21 2019, 09:39

Szóval a könyv visszaírt és ami ennél is furább, hogy érti mit írok bele. Na persze ennek van is értelme, nem lenne egy túl kreatív item, ha lehetne bele írni valamit és arra valami full idiótaságot írna vissza nem? Csak egy a baj ezzel az egésszel, hogy amit visszaír, most nem ad nekem semmi értelmet... Mi az hogy nálunk? És ki az a Strea!?-gondolkodtam el, miközben olvastam az első sorokat és amikor az utóíratra találtam még pici nevettem is rajta.-Ez jó ez tetszik.-motyogtam magam elé, de kezdtem szépen kirakni a dolgokat.

Kik vagytok ti ott a túloldalt? Én itt Sakuzo vagyok, közvetlen mellettem áll Seishin kisasszony. Ja és ez a "Strea" mesélhetne nektek róla többet, mert mi nem jutottunk túl sokra. Bárkik is vagytok. De akkor mesélek én is picit: Amit tudunk, hogy valami fura látomás közepette egy fát láttunk egy sráccal, aki egy csajnak adott egy ilyen virágot ábrázoló követ. De nem volt ott ahol mondták lesz... csak a fal és a kert van ezzel tele...

Remélem aki a túloldalt van többet tudott meg az egészről, mert ez így nagyon nem jó.

by **Chancery** Hétf. Okt. 28 2019, 21:40

/Némi fennakadás miatt kérvényeznénk a szám 1-esre váltásának egy icipici eltolását. Ha megoldható, nagyon szépen köszönjük ^^ /

by **Strea** Kedd Okt. 29 2019, 09:45

Persze, megoldható :3 Értesültem az okokról is (ejnye Freya Razz

), úgyhogy semmi gond; örülök, hogy jeleztétek Smile

Új határidő az 1-esre váltásig: az eredetihez képest 1 héttel később, azaz nov 10, vasárnap.

by **Chancery** Szomb. Nov. 02 2019, 13:21

Chan felsikkant, ahogy a könyvben lassan megjelenik a válasz. A szíve a torkában dobog egyszerre az örömtől is és az aggodalomtól is. Sakuzo és Seishin, rendben... de hol van Jay, Eiki és Danee?
-Bocsika, ezt kérem egy kicsit! -ha kell, kikapja Joey kezéből a tollat és írni kezdi a válaszát.

Saku! Itt Chan! De örülök nektek! Itt van még Joey, tőle származott a vicc, Simeon és Pinku is. Csak ketten vagytok? Hol vannak a többiek? Mi egy verset találtunk, meg rengeteg vésetet és persze a virágot. Mindjárt leírom a verset, csak jusson eszembe...

A nagy örömben, hogy a könyvön át ezek szerint a másik oldallal tudnak kommunikálni, Chan sírva is fakad. A könnyeit törölgetve nyújtja a tollat akárkinek, aki szeretne írni, hüppögve kicsit odébb is megy.
-Jaj nekem, fél percet kérek, amíg összeszedem magam. Addig valaki írja le nekik a verset, hát ha segít nekik. Jaj istenem...
Fa, srác, lány, a virágot ábrázoló kő. Próbál megjegyezni minden részletet, tudja jól, hogy az a kirakóshoz tartozik, de az eufória most túlságosan is úrrá lesz rajta. Mély levegőket véve próbál úrrá lenni a remegésén, és nem veszi le a szemeit a papírról, hát ha Sakuzo megírja, mi lett a párjával.

by **Simeon** Szomb. Nov. 09 2019, 15:00

Simeon azért elgondolkodott Joey Harry Potteres párhuzamán, de olyan sokáig nem törte rajta a fejét: ő is látta a filemeket valamikor nagyon nagyon régen, de ki emlékszik már arra? A srácnak aztán úgy tűnt csak igaza lett, mert a könyv válaszolt!
- Azta de jó! - vigyorgott, miközben Tengerszem, ezt látva csak még közelebb dugta fejét a füzethez, lassacskán már olyannyira, hogy a többiek nem is láttak tőle semmit - Kicsit gyere hátrébb - nevetett az idomár és ölbe vette a polipot, hogy céhtársai is a füzethez férjenek. De ő maga egyelőre nem írt bele, csak csillogó szemekkel figyelte a párbeszédet és mire Chanceryhez ért az írás joga, Simeonnak csak csak eszébe jutott, a lány mit hagyott ki:
- Írd bele a követ is amit találtunk! A szentélyben! - hadarta gyorsan és elő is bányászta a virágalakú kincset, de a világért sem adta volna oda senkinek továbbra sem - Meg hogy Danee ott van-e! - jutott eszébe ijedten, de mivel Chan még nagyon meg volt hatódva, gyorsan letette Tengerszemet, elvette a füzetet és a tollat és leült vele törökülésbe a földre, hogy polipja is felérje a lapokat.

Szia Sakuzo! Danee is ott van ugye? Itt Simeon meg Tengerszem is! A verset nem tudjuk, de találtunk a szentélyben egy virágalakú követ, itt van nálam! Ilyen tenyérnyi meg nagyon szép!

- körmölte az idomár, igaz nem túl szépen, de legalább valamennyire olvashatóan.
- Pinku, te kéred? Nagyon furcsa ezzel a tollal írni! - pillantott aztán fel a lányra nevetősen és ha vagy ő, vagy valaki más kérte a füzetet meg a tollat, odaadta neki. Kíváncsi volt, miket ír még a könyv, olyan muris volt ez így! Meg Tengerszemnek is nagyon tetszett... olyannyira, hogy szinte el is felejtették, hogy tulajdonképpen miért és hogyan is jutottak el idáig.

by **Sakuzo** Hétf. Nov. 11 2019, 21:38

Szóval... Azta. Ez azért egy picit meglepett. A hirtelen írt üzenetem nem kicsi válaszra talált, hiszen a többiek vannak a túloldalt.-olvasom a válaszukat, miközben már mondom is tovább a mellettem állónak, hogy mit kaptunk válaszként:
-Ez jó hír! Hát megvannak még! Nem adták fel!-örömködöm hangosan a mellettem állónak. Ha nem lennénk ennyire idő hiányában akkor még talán meg is ölelném, de sajnos erre most nincs időm... Így a tollam forgatásába kezdek, amint megjött az új üzenet is:

Többiek keresnek titeket... De lassan csak visszaérnek! Viszont a feladat!
Mi találtunk az udvaron egy fát. Ott láttunk egy látomást, egy tenyérnyi kőröl, amit lehet ti említettetek, próbáljatok meg lemenni és oda elásni... azaz ott azt láttuk, hogy azt teszik vele. Lényegében egy szerelmes párnak az ígérete volt ez, hogy a fánál el lesz ásva a kő, szerintem próbáljátok meg! Ja és a fán volt egy felirat, amit ők véstek bele!

-gondolkodóba estem ezután, hiszen a mi részünkről ennyi derült ki eddig. Egy ismeretlen látomás, amiben ez a kő főszereplő lett. Lehet lekéne írni a teljeset, de talán ennyi elég lesz nekik. Ezután fogtam a könyvet és becsukás nélkül Seishin kezébe nyomtam:
-Írj te is nekik. Kérlek! Kellene a segítséged ! Nem tudom mi segítség lehetne még az ő részükre! Mindent meg kell tennünk!-Bár nem ismertem senkit sem elég régóta ebben a céhben, de azokat a keveseket, akiket igen, azokat sajnálnám, ha elveszíteném. Pinku az örökmozgót... Chant és a többieket. Nem tudnám mihez kezdenék. De őszintén.

by **Strea** Kedd Nov. 12 2019, 18:55

A lap tetején lévő 2-es szám hirtelen 1-esre vált. Vajon észrevették a karakterek egyáltalán? Surprised

Határidő a 100 szavas körzártára: november 18, hétfő
Aki még egy hozzászólást sem írt ezeknél a kisköröknél, az jövő hétfőig még megteheti pótlás nélkül. Jay, ha nem akar kiesni, 350 szóval szintúgy hétfő estig pótolhat.
Mivel Danee jelezte, hogy inaktivitás miatt nem folytatja a küldetést, in game én fogom vinni njk-ként a karakterét a küldetés végéig. Egyelőre tökéletes megoldás, hogy még nem ért vissza a keresésről, így én is ekképpen fogom folytatni.

by **Joey Chrome** Pént. Nov. 22 2019, 18:48

- Öhm… Chan… mi ez a szám, ami most ment egyesre? Ugye nem a végünkig tartó időt számolja vissza a könyv?? - kérdeztem, mikor észrevettem, hogy a szám megváltozott. S közben írtak a könyvben valami látomásról. S ugyan azt a fát látták, mint mi!
- Azon a fán volt egy virágminta, egy hatszirmú! - mondtam gyorsan a céhvezérnek – Megyek, megnézem, hátha lesz valami! - meg sem vártam, míg mond valamit, mentem vissza a fához, s elkezdtem vizsgálni. Megtapogattam a hatszirmú mintát, a törzset, körbe sétáltam, hátha találok valami mást is rajta, vagy netalán aktiválok valamit. Lehet ide kellett volna a kő, nem is a falhoz?

by **Barairo Pinku** Hétf. Nov. 25 2019, 11:31

Pinku maga ugyan nagyon szeretne közbe szolni a dolgokba, esetleg írni is szeretne, de jónak látja hogy ezt inkább ráhagyja Chanra, illetve a másokra. Most tűrtözteti magát és csak csendben figyel. Ha esetleg meg is szólal akkor először annyit, hogy halkan közli, hogy Sakuzo ott van másokkal? Majd szépen a fejével követi Joey-t de inkább Chan közelében marad, hátha esetleg valamivel a hasznára lehet. Amikor feltűnik neki, hogy a lány remeg, úgy dönt hogy inkább átöleli hátha segít neki valahogy megnyugodni.
- Nyugi Főnök. Biztos minden rendben van mindenkivel. Nem kell aggódnod. Rendben? Mindent megteszünk, hogy mihamarabb vége legyen ennek a furcsa kirakósznak. És újra minden Happy lesz.

by **Chancery** Hétf. Nov. 25 2019, 15:01

-Egy szám...? -pillant fel Joey kérdésére, és megnézi jobban a lap tetejét. -Ez... az imént még hármas volt. Mindegy... -legyint végül. Biztos van valami jelentése, talán az idő, de most nem akar törődni vele. Sóhajt egyet, majd Pinkura mosolyog hálásan.
-Köszönöm. Helyre fog jönni minden, persze, ebben biztos vagyok. Most viszont valaki menjen Joey után, kérem, úgy, hogy végig lássa. Direkt kértem, hogy ne szakadjunk szét... -az utolsó mondatot inkább csak morogja kicsit az orra alatt, majd kezébe veszi a tollat és kicsit a könyv fölé hajol. Alaposan megrág minden szót, hogy biztosan jól emlékezzen vissza. Sosem lehet tudni, mi fogja segíteni a többieket odaát.

Egy kert volt itt, és benne mindenem,
Kiléptem, de vissza már nem mehettem.

Az egyetlen esélyetek, ha megtaláljátok helyettem.

Ez volt a vers a falba vésve az egyik folyosón, ott találtuk a kövecskét is. Odamegyünk és akkor elássuk a követ, menjetek oda ti is és nézzétek meg, történik-e valami, esetleg kezdjetek ásni ti is. Ha a rendszer engedi, vigyétek magatokkal a könyvet. Mi is visszük magunkkal. Nem tudom, mindig működik-e, de próbát megér. És vigyázzatok magatokra, ne szakadjatok szét, maradjatok egybe.

Próbál olyan gyorsan írni, ahogy csak tud, így reméli csupán, hogy olvasható marad az írása.

by **Seishin** Hétf. Nov. 25 2019, 20:38

Eddig csak némán álltam, a döbbenet földhöz ragasztott. Nyahh ez az csak itt lehet ilyen vagyunk is meg nem is. Kezembe kerül a könyv kicsit eltartva magamtól méregetem forgatom. Próbaképp megrázom hátha ki esnek a többiek belőle.
- Oh náluk a kő, amit a fához ástak! Vagy is na érted Kazu, amit mi nem találtunk meg ott amikor áskálódtunk.
Többes számban beszélek, oké nem én ástam tudom, de egy csapat vagyunk így mondhatom mi ugye?

Bele írok egy rövid üzenetet a könyvbe, ami talán segítség lehet.

-Rendszer mégsem engedné a könyvet vinni, írjatok mikor indultuk. Mi kicsit késve indulunk, hogy legyen időtök eltemetni a követ.

Többiek felé fordulok, a javaslatom tiszta és észerü szerintem. Igy ezzel a kis csellel meg tudnánk oldani ezt a kis könyv problémát, már ha nem lehet kivinni.

by **Sakuzo** Csüt. Nov. 28 2019, 11:02

-Igen-igen, ez jó hír talán, de remélem, hogy mi is tudunk valamit tenni ezzel a verssel amit Chan írt nekünk. Megnyugtató tudni, hogy még megvannak nemigaz?-mondom Seishinnek, majd miután írt kinyújtom a kezemet, hogy megjegyezzem gyorsan a versikét. Milyen szerencse, hogy jó a memóriám az ilyenekhez, így nem okoz gondot, hogy hamar megjegyezzem az egészet és amit megvan egy kérdés merül fel bennem:-Seishin, szerinted a verssel a fához menjünk? Vagy keressük meg, hogy hol találhatták?-bár ezt hülyeség volt megkérdezni, kiváncsi vagyok, hogy ő hogyan látja a helyzetet, de szerintem neki is egyértelmű lesz, hogy a fa felé kell vennünk az irányt. Nem is kicsit fura ez a küldetés, és már érdekel, hogy mi köze van a céhhez...-indulunk el kifelé kezünkben a könyvvel és mielőtt elhagyjuk a termet én megsimítom a pici lényt ami ott várt minket egy pár szóval kísérve:-Vigyázz magadra apróság oké?-majd ahogyan az ajtó felé megyünk Seishint előre engedem-Hölgyeké az elsőbbség nem igaz?-intek kezemmel is és bár néha ilyenkor előjönnek a perverzebb gondolataim, hogy kiélvezzem a látványt, amit nyújtanak ilyenkor a hölgyek, most sajnos túlságosan le van terhelve az agyam. Ha a fánál elmondjuk a verset, akkor remélem, hogy történni fog valami. Ha nem akkor sajnos rá kell jönnünk, hogy az itteni labirintusban hol is kéne elmondani ezt a rövidebb verset amit kaptunk. Így miután leértünk szépen hangsúlyozva elmondom a verset a fánál, és várom, hogy megtörténjen a csoda:
Egy kert volt itt, és benne mindenem,
Kiléptem, de vissza már nem mehettem.

Az egyetlen esélyetek, ha megtaláljátok helyettem.-ha pedig nem történik semmi, akkor a kísérőmre nézek:-És most? Most mi legyen?-nem pánikol nem pánikol!

by **Strea** Vas. Dec. 01 2019, 15:05

A számláló 0-ra vált, ezzel együtt pedig a kezetekben lévő tollak először megremegnek, majd elpixeleződnek. Más íróeszközzel pedig, ha meg is próbálnátok, nem lehet a könyvbe írni. Nem fog rajta más egyéb.
Ennyit tudtatok segíteni egymásnak. De vajon elég lesz?
A könyvtárat egyébiránt a könyvvel együtt elhagyhatjátok; a benne lévő szövegek (barnával és feketével írva) is megmaradnak, így bármikor vissza tudjátok olvasni, amiket írtatok oda. Dust pedig érdekes módon veletek megy - Chan és Seishin fején tollászkodik lefelé menet, amikor pedig odaértek a fához, annak egyik ágára telepszik és onnan néz titeket okos, apró szemeivel.

Chan, Pinku, Joey, Simeon

Bingó! Ha elkezdetek ásni ott, ahol a többiek írták, bár nem ez volt a célotok, de előbb utóbb valami keménybe ütköztök: egy tenyérnyi kis faládikó, tetején a már ismerős virágmintával. Kulcslyuk van rajta, kulcs viszont nincs nálatok hozzá... és amúgy immortal object is, tehát erőszakkal sem fogjátok tudni kinyitni. Emellett pedig talán fontosabb, de amint közel értek a fához, a kezetekben lévő könyvecske felizzik és ha belelapoztok, az írásaitok utáni oldalon egy szöveget láthattok. ... de vajon ez eddig is itt volt? Csak lapozni kellett volna, vagy tényleg most jelent meg újonnan?
A szöveg a következő:

A múlt a jelennel csak úgy egyesül,
Ha a múltban a jövő a helyére kerül.

Alatta pedig kirajzolódik a virág alakú kőnek a pontos körvonala, ami Simeonnál van. Nos, mit tesztek?

Seishin, Sakuzo

Danee és Jay jól eltűntek a céhházban, ha hívjátok őket még akkor sem bukkannak elő - rajtatok áll tehát, hogyan tovább. Várhattok bármennyit viszont, az általatok korábban kiásott lyukban nem jelenik meg semmi... és a versre sincs semmilyen reakció. Ahogy azonban a könyvvel közelebb sétáltok a fához, az felizzik és ha belelapoztok, az írásaitok utáni oldalon megjelenik egy körvonal - pont ugyanolyan virágalakú és méretű, mint a kő, amit a látomásotokban a fiú a lánynak adott. Szöveg azonban nincs hozzá. Nos, hogyan tovább?

Danee és Jay kiesett. A szólimit visszaállt 250-re.
Következő határidő: 2019. december 8.

by **Chancery** Kedd Dec. 03 2019, 17:20

-Jól sejtettem. -sóhajtott a lány, mikor a számláló nullára váltott és a tollak eltűntek. Sejtette, hogy nagy valószínűség szerint a másik oldalon is pont ez történt, de legalább úgy érezte, a puzzle igen sok darabja került a helyére az utóbbi percekben. Megnyugodott, hogy a csapat odaát rendben van, senki sem tűnt el nyomtalanul, pusztán nagy valószínűség szerint az egyik oldal a múltban, a másik a jelenben ragadt. Hogy melyik melyik, azt nem érdekelte, bár sejtette, hogy ők vannak a jelenben, Sakuzoék pedig a múltban.
-Drágáim, irány a fa. Menjünk Joey után. -mondta, majd becsukta a könyvet és kezeiben tartva elindult kifelé. Ahogy a kertbe értek, és Dust is a fa felé vette az útját, elmosolyodott és integetni kezdett Joey felé.
-Hahóó! Megvan, mit kell tenni! -majd ahogy odaért, még a könyvet is kinyitotta neki, hogy elolvashassa az üzenetet. -Nincs más dolgunk, mint ásni. Ezt fogd meg kérlek. -nyomta a srác kezébe a könyvet, majd feltűrte ruhaujjait, és elővette a rendszerből azt a kis ásót, amit a Kertészkedés jártassággal szerzett. Most, hogy megvolt a megoldás nagy része, és remélhetőleg több akadályba nem fognak ütközni, Chancery dúdolgatva fogott neki az ásásnak. Szép lassan nőtt és nőtt a kis luk, egyre mélyült, amíg bele nem ütközött valami keménybe, de ő pont erre számított. Kicsit körbeásta a dobozkát, majd kiemelte és megforgatta.
-Senkinek se rémlik, hogy találtunk volna kulcsot, igaz? -tette fel az elsősorban költői kérdést, majd félretette a dobozkát.

Amint akárki felfigyel a könyv izzására és kinyitja a lapokat, Chan felkel a földről és leporolva magáról a földet elolvassa a kis versikét. Magában mormolva hozzátoldja az eddig ismerthez, majd ajkait piszkálva körmeivel gondolkodni kezd.
-A jövő... a jövő talán pont ez a kis kövecske lehet. Simeon, tartsd csak oda az ábrához. -ezzel két célja is van. Talán könnyű módon pont oda kell tenni a követ, pont most, de ha más nem, legalább így teljesen biztosak abban, hogy igen, a kőre van utalás a versikében. -Az első sor teljesen egyértelmű; akkor lehetünk ismét a többiekkel, ha sikerül a követ a helyére illesztenünk. Az pedig valahol itt van a fa körül. Hogy is írta Saku...? Lapozz vissza kicsit kérlek... -majd amint átfutotta az üzenetváltást, bólintott és Simeonra mosolygott. -Oké, drágám, kövessük, amit Saku mondott. Tedd a követ a gödörbe, ahonnan kiástuk a dobozkát, én meg betemetem. A kövecske a jövő, és most visszaküldjük a múltba, hogy a többiek a helyére tehessék.
S légyen úgy, ha Simeon betette a követ, Chan munkához látott és pillanatok alatt a kiásott föld ismét a helyére került, csak egy kis dombocska jelezte az egész műveletet.
Van egy tippje, hogy a dobozkához a kulcsot ezután fogják megtalálni.

by **Simeon** Kedd Dec. 03 2019, 22:29

Simeon csak Tengerszemmel együtt pislogott, amikor Joey hirtelen elrohant a könyvtárból: nem úgy volt, hogy maradjanak együtt?
- Én örülök, hogy Danee nem tűnt el... - mondta a fiú, de egészen halkan, csakúgy magának és elkezdte piszkálni a karkötőt, ami azóta is ott volt a csuklóján. Persze közben Chancery is elkezdett írni és további válaszok is érkeztek, amik kellően visszaterelték a fiú figyelmét az eredeti problémára.
- Én utánamegyek! - esett le Simeonnak kis fáziskéséssel a céhvezér lány kérése és gyorsan ki is vágta az ajtót, hogy a lépcsőn utolérhesse céhtársát még azelőtt, hogy a szőke lovag végleg eltűnne a szeme elől. Tengerszem maradt. Ő végig maradt és jóformán semmit sem fogott fel a beszélgetésből, annyira a füzetre és a betűkre, képekre koncentrált.
- Phh... - sóhajtott csodálattal, ám amikor elpixeleződött a toll, csalódottan tette rá egyik csápját a borítóra - minthacsak a könyvvel együtt siratná annak elveszett testvérét. Aztán felpillantott. Hova tűnt Simeon? - Ph-h? - kapkodta fejecskéjét ide-oda, majd a tőle telhető legnagyobb sebességgel csúszott végig a lépcsőkön és csak akkor állapodott meg, amikor utolérte már megint gondatlan idomárját. Simeon addigra már teli vigyorral állt a fa mellett és integetett az érkezőknek... amikor pedig koppant a lány ásója, felkiáltott és már guggolt is oda, hogy megnézhesse, mit találtak - Egy kincsesláda, egy kincsesláda! - ugrált örömében - Biztos tele van arannyal meg gyémánntal és a kalózok rejtették el! - kezdett bele, az újabb kérdés viszont megakasztotta - Én nem találtam - rázta meg a fejét és nem, eszébe sem jutott, hogy azt Chancery költői kérdésnek szánta. Kopogtatta a ládát erről, arról, próbálta megütni, hátha, de semmi sem használt. A könyvvel nem is foglalkozott közben, talán el is felejtette már... csakhogy Tengerszemet még mindig az izgatta jobban, mint bármilyen elásott kincs.
- Ph-hhh! - jelezte is azonnal, hogy történés van és nyújtotta csápját az izzó lapok felé: akármi is van beleírva, ő mindenképpen meg akarja nézni a saját szemével! Ha pedig Joey leguggolt, hogy a polip is lássa, úgy már dugta is oda a fejét és nem lehetett eltolni onnan. Tengerszem látott már betűket, de izzó lapokat még soha!
- Tehát tegyem oda a követ? - értetlenkedett közben Simeon, de aztán bólintott, előhívta a követ és odatartotta a mintához, hogy megnézzék, tényleg passzol-e. Aztán igaz vonakodva, de oda is adta a lánynak, hogy az eltemethesse: ha ettől újra találkozhat Daneeval meg a többiekkel, akkor megéri!

by **Strea** Vas. Dec. 08 2019, 14:42

Minimese:

Chan, Pinku, Joey, Simeon

Ahogy Simeon közeltartja a követ a füzetben lévő sziluetthez, az egy fényár keretében mint egy mágnes a fémhez odatapad, majd kisvártatva eltűnik. Elásni tehát nem tudjátok... de vajon mi történhetett? Lett volna valami, amit el kellett volna mondanotok a másik csapatnak még, ugye?

Seishin, Sakuzo

Kisvártatva a kő sziluettje narancsosvörösen felizzik és egy pillanatra a fényár teljesen elvakít titeket. Egy kő jelent meg, ami pontosan beleillik a körvonalba... és ha kicsit feszegetitek, el is tudjátok venni onnan. De vajon honnan került oda és mit kell vele csinálni? Volt talán valami, amit a másik csapat nem mondott el nektek? Surprised

Chan és Simeon ha akarja, 100 szóban lereagálhatja ezt a minimesét, de nem kötelező - elég a következő nagykörben; ez csak egy kieg volt, ami talán adhat a másik csapatnak plusz reagálnivalót
A határidő továbbra is ma este; felém érkező ezzel ellentétes jelzés nélkül tehát holnap viszem tovább a sztorit!

by **Sakuzo** Vas. Dec. 08 2019, 16:37

Gőzöm nincs mit csináljunk. Komolyan semmi ötletem. A vers nem működött és azt is meg merem kockáztatni, hogy valamit kihagytunk Seishinnel. De ő is csak némán néz rám most is, mikor kéne valamit kitalálnunk. Megvalva őszintén elég nehéz lenne most eljutni egyről a kettőre, hiszen semmink nincs...-gondolkodom el a dolgon, amikor megjelenik egy virág alak a könyvben, amire egy dühös ábrázat ül ki az arcomra. Komolyan!? MÉGIS MIT CSINÁLJAK EZZEL?!-dühöngök magamban és ahogyan egyre jobban kiül az arcomra a düh, úgy leszek egyre jobban frusztrált is magamban. Most mégis mihez kezdjek? Mihez kezdjünk? Először mászok ide a céhházba, hogy megnézzem a többieket, erre egy ilyen helyzetbe kerülök?! Ez egy jó vicc is lehetne! De EZ MÁR túl mutat ezen!-mondom magamban, mikor a könyvben felvilágít a minta és egy kő virág jelenik meg.-Whaddde?-dől ki belőlem hirtelen a dolog, majd megragadom és kicsi feszegetés után sikerül is megfognom.- ÉS most?-nézek fel megint az egyedüli társamra.Komolyan a többiek hova a retekbe lettek?-nézek megint le a kőre és aztán rá a fára, mire eszembe jut valami. Vajon ez az a kő amit el kell ásni? És ha nem?-kezdett bennem urrá lenni a frusztráltság, de egy apró dolog eszembe jutott még arról az időről amikor mindannyian még együtt voltunk. A küldetést ha feladjuk, vagy elbukjuk nem láthatom lehet újra őket.-fogalmazódott meg bennem a gondolat és emiatt megragadtam a még korábban itt hagyott ásót és hamarosan ásni kezdtem a gödröt. Ha ez sem válik be, akkor nyugodtan aludhatok, hogy mindent megpróbáltam, szóval ha nem is értük, de magamért meg kell tennem!-járt a fejemben máris a legrosszabb eshetőség, így kicsit aggódva helyeztem bele a követ a gödörbe a fa tövénél.
-Működj!-kezdtem el hangosan is imádkozni, hogy a dolog beválljon.

by Ajánlott tartalom