[Unity céhküldetés] A kezdetek kulcsa

Holnap este mesélek.

- Jó váljunk ketté, én megnézem a könyvtárat és Simeon szobáját, csatlakozhat, aki szeretne - intéztem el egy vállrándítással.
Végül is miért ne? Ahogy mondják, úgy biztonságosabb, mintha mindenki egyedül kódorog az épületben, aztán jól elvesztjük egymást, vagy rosszabb esetben rajtunk ütnek.
Aprópó, ha már itt vagyok és van jogosultságom hozzá, lehívom az épület managment oldalát és bannolok mindenkit, aki nem tagja a céhnek, az elvileg rögtön ki kell, hogy dobja őket a birtokról.
Viszont az egész épület kezdett nagyon furává válni, de nyilván velem van a baj, nem létezik, hogy valóban az épülettel lenne gond...
Szóval betámolyogtam, végig a falban kapaszkodva a könyvtárig
- Hallooooo? Van itt valaki? Chan-chaaaan? Simeoooooon? Vkiiiii?
És persze benéztem a szobámba is, hogy nem-e vagyok ott, de mivel nem, ezért Tengerszemékhez is bekukkantottam és akkor már Joeyhoz is.
Majd lekászálódtam a hallba, és bevágódtam szédülve az egyik karosszékbe.
- Én nem találtam senkit, ráadásul borzasztóan szédülök, olyan mintha az egész ház remegne, meg olyanokat is beképzelek, hogy átlátok a falakon. Nem tudom mit ehettem, de soha többet
Míg mindenki visszaér a kerti csapatból, keverek magamnak egy mentás limonádét, hátha attól jobban leszek
- Akkor most mi legyen? Menjünk ki, nézzünk szét az utcában, a városban? Volt az a lány a vízióm elött... Ne kérdezzük ki?
- Lehet, hogy van valami köze ehhez az egészhez, bár sejtelmem sincs mi lenne az, csak gondoltam egy próbát megérne ...
Ha többiek egyetértenek, akkor megyek velük. Ha nem, akkor is megyek velük, bármi is legyen a terv.

Úgy néz ki végül az a terv lett megszavazva amit én is támogattam szóval összeségében két csapatra válunk és a többieket próbáljuk megkeresni. Azonnal odapattan a csinos lány az egyik srác mellé szóval úgy néz ki, hogy nekem végül nem sok választásom maradt. Szóval én a napozó ágyas sráccal megyek, főleg, hogy Eiki lusta megint és csak nézelődik. Mintha kicsit sokat szipuzott volna valamiből. Minden esetre akkor én is kéne helyezkedjek mi?-így odaálltam az említett srác mellé. -Nos partner te jobban ismered a járást, szóval vezess kérlek.-mondtam neki mosolyogva és a másik párosra néztem, hogy nekik is mondjak valamit.
-Ha nálatok azért van valami szóljatok, sietünk mi is oda!-mondtam nekik mikor elindultunk. A srác azonban inkább tűnt valami nyugodt alaknak, mintsem idegesnek...
-Végül is ez egy elég fura körbevezetés nem?-próbáltam témát indítani, majd még párat: -Sejtésem nincs, hogy miért áttetszőek a falak. Sosem láttam még ilyet... Remélem ez... azért normális.-mondtam neki, majd ahogyan benéztünk a céhtársak szobáiba a megbeszélt helyre mentünk.
Nem valami bíztató, hogy sehol senki. Pláne hogy olyan helyeken néztünk szét ahol javasolták a többiek. Mégis hova a retekbe lett mindenki?!-gondolkodtam.
Amikor a többiek is odaértek, már engem is egy széken vagy kanapén ülve találtak meg hasonlóan a társamhoz.
-Nem rossz ötlet. Bár nem tudom ennyi idő után hogyan találhatnánk meg.-kezdtem el ezután gondolkodni:Bár azt láttam, hogy merre indult, de nem kicsit erős őt azonnal üldözni, mert egy csínyt követett el?-Srácok nem volt valami más jel előtte? Mert ha nem akkor nekem sincs jobb ötletem, mint elmenni és megkeresni a csajt. Talán a közelben látta más is ahogyan elszalad.-néztem végig a csapaton-- Maradjanak a csapatok, vagy menjünk most közösen sztem ez a jobb kérdés ha már ebben biztosak vagyunk.

Szóval nézzük csak mi is itt a helyzet. Itt vagyunk a kapunál, de kimenni nem tudunk egy elég fura indokkal. Úgy tűnik ez egy küldetés! DE MIÉRT NEM LÁTTAM, HOGY FELVETTEM? Mi a fene volt veled anno Kayaba, hogy ilyen idiótaságokat tettél bele a játékba?! De egy másik dolog jobban zavart:

Rendszer írta:

Biztosan fel akarod adni a küldetést?

O                              X

Megjegyzés: bukás esetén a rendszer nem garantálja, hogy újra láthatjátok elveszett céhtársaitokat.

Király. Szóval ha esetleg még fel is adnánk a küldetést, akkor meg lehet, hogy a többieket nem látjuk újra?! Komolyan mondom nem értem ezt az egészet. Bár ha belegondolok a Harcok Világában is volt készítve másik fázis és ami azt illeti az arénák is szerintem hasonlóan működnek. Azt hiszem- tettem a kezemet az államra gondolkodóan.- Van is értelme az egésznek. De valami zavar már emiatt: Mi van ha a többiek réges rég feladták és emiatt kezdett feketedni a nevük? Minden esetre, akkor én nem adom fel ez már biztos.-nyomtam rá a gombra és fordítottam hátat megnézni, hogy mégis mi folyik itt éppen most körülöttem.
-Vajh' miért lehet ennyire kiemelve egy fa és a körülötte lévő virágok?!-mondtam leginkább magamnak és bár láttam az elmozduló alakot a könyvtár részén nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet.-Amúgy pedig egy embert elvesztettünk! Csak nem feladta Eiki a küldetést? Vagy ő volt az aki elment amott hátul?-morfondíroztam hangosan.-Ha tényleg ő volt az, akkor talán megoldja egyedül amit talált, azt hiszem nem nagyon érdemes firtatnom, hogy hova megy, ha nem szólt senkinek még a régi tagoknak sem.
-De mi lehet ezzel a fával?!-kezdtem el vizsgálni a környező területet és valami furára lettem figyelmes.-Lábnyomok?! De nem az enyémek.-mondtam, majd elindultam követve őket amíg csak tudtam. Aztán, hogy a többiekkel mi történt közben nem tudom, nagyon elfoglalt a saját gondolataim és világom bősége és hangossága.

- Rendben, kövess akkor - intettem magam után, ahogy támolygásom kezdetét vette ebben az émelyítően remegő régi-új világban.
A gyomrom se viselkedett sokkal különbül, és nem csak, az, de a fejem is mintha fájni kezdett volna. A Hányinger kerülgetett
- Szóval még senki se vitt körbe? - néztem rá fásult csalódással - Mert ha igen, akkor nem ez lesz a legjobb túra, ha te is azt látod, amit én
Az se volt tuti, hogy kapaszkodok, hiszen ezek a fránya falak még átlátszóvá is váltak. Akkor meg honnan tudjam, hogy tényleg fogódzkodok-e valamiben, vagy csak a levegő után kapok?
- Nekem se, és ne hidd, hogy ez normális lenne. Sose láttam még ilyen durva bugot - ingatni akartam a fejem, de éreztem, hogy csak rosszabbat tenne nekem
De végül eredménytelenül értünk vissza a hallba.
- Eiki? Már megint leakadt valahol? Mindegy, majd utánunk jön, vagy megoldjuk nélküle is ezt az rejtélyt
- A lányt illetően én se tudom, hogy akadhatnánk a nyomára, de csak ez jutott eszembe így elsőre ...
Viszont nem várt akadályt gördített elénk a rendszer. Ha távozunk, akkor elvesztjük a céhtársakat. Hogy milyen módon, azt nem írta, de nem akartam kockáztatni. Gyorsan nemet nyomtam.
- Hát akkor maradunk, aszem... - fordultam a többiek felé
Sakuzo, az új tag valami fáról kezdett el hadoválni, nem is értem, hogy jön egy fa most ide ...
- Mégis milyen fáról beszélsz? - sétáltam utána, minthogy más nyom nem akadt
- Csakugyan lábnyomok - hajoltam le, hogy Nyomkövetéssel szemügyre vegyem
- Fura, és a kert is - néztem a kertről a házra, majd vissza - kövessük!

Mivel ma este van a határidő, de még 4-en nem írtatok és többen jeleztétek, hogy a hétvége jobb lenne, szombat éjfélig meghosszabbítom a dolgot, azaz a kitolt határidő szept 14. 23:59.
Kérlek titeket írjatok addig, vagy ha nem tudtok jelezzétek, hogy ne várjon rátok a csapat. Köszönöm.

/Bocsesz/


Körbe mentünk, sok szobába belestünk, de nem találtunk senkit sem. Úti társam annyira nem ismertem, nem sokat voltam eddig a céh épületében. Ami kis időt itt töltöttem azt is szobámban, vagy Danee vall. Na jó helyesbitek az is csak egy alkalom volt mikor körbe vezetett. Na de a lényeg, ez az egész kezd felkavarni, és nem csak lelkileg. Ideges vagyok egy kicsit, és félek attól valakinek valami baja esett.
Uhum egy alkalommal még nózim is majdnem be verem egyik falba amikor túl korán fordulok be.
-Hoppácska.
Mosolygok zavartan elpirulva, és szomorúan kell észrevennem senkit sem találtunk.
Visszatérek hát a meg beszélt helyre a többiekhez. Danee egy székben ül mikor visszaérek és neki dőlök az egyik átettszöfalnak.
- Senki, egy árva lélek sem.
Meg tudom érteni, leült ugyan is én is kicsit talán a férfi cipőjében járok. Már, mint a hányingere és enyhe szédülésre célzok.
Bejáratig szótlanul követtem a többieket, ahol hirtelen át mentem hörcsögbe majd nem. Mázli, hogy csak az inger van meg. Oh hm itt egyébként lehet hányni? Mert ha igen és ez igy megy tovább lesz mit takarítani azt hiszem.
Fiúk beszélgetését figyelem fél füllel, kiderül Sakuzot aki ha kasztját tekintve nem lovag attól még úgy viselkedik. Még nem vezette körbe senki sem.
- Khm Danee remek idegenvezető, engem is ő vezetett körbe még régebben.
Hallba érve fel ugrott az üzenet nekem is, és azonnal a nemre nyomtam. Nem igényel magyarázatott különösebben miért szerintem, aki ismer az meg érti miért nem a válaszom.
- Még szép, világ összes aranya sem ér ennyit.
Visszatérünk hát a kertbe, és eddigi nyomozásunk eredménye szinte semmi. A színek, a virágok élénksége feltűnik nekem is. El is gondolkodom, vajon mindig is ennyire szép volt az egész? Már már túl élénk, kicsit furcsa. Saku ki is szúrt valamit, ami felet nekem elsiklott volna a figyelmem tuti.
- Öhm mi van, ha egyik céhtársunk nyomai? Vagy azé az idegen nő hagyta hátra?
Persze ez lehetetlen, hiszen elméletileg Danee minden nem céh tagot tiltott, de mi van, ha......Egy furcsa gondolat egy teória vagy mi kezdet meg fogalmazodni bennem. Amig ilyen kevés nyom, és túl sok jel sem utaltra addig csak találgatás. Felesleges lenne többieket idegesíteni vele. Bólintok, és újra egykupacba verődve nyomok után indulok a többiekel.

Pinku szokásához híven, kitörő örömmel nézte végig, ahogy főnöke éppen szemügyre veszi azt a falat amit találtak. Nagy mosolyogva követi Chan minden mozdulatát, kicsit behajolva a jelenetbe. Várja hogy mi történik, és mikor eljut a tudatához amit a leány mondott a falon, megrázza a fejét.
- Bocsánat mit is mondtál? Jaaa oké már emlékszem. Szóval oda fent jobban látod mi történik? Nem mehetnék fel melléd én is? Biztos jobban látnám ezt a terültet, és még a levegő is jobb lehet ott fent. Nah? Nem? Miért nem? Pedig biztos jó lehet. Nah mind egy. Chan akkor mit is rakjunk be és hova? ááá már látom. Szóval akkor ide rakjuk be azt az izét, és akkor lesz valami igaz? Ez... Csak szerintem hangzott kicsit félre érthetően? Nah mind egy.
A kis enegria bomba lány, miután elhadarta kis monológját, megvonta a vállát és ismét folytatja fal közelebbi vizsgálatát háta talál még valamit amit eddig nem vett észre. Kényelmetlenül közelhajolva veszi szemügyre a fal minden egyes pixelét majd hátra ugrik egyet, lecsüccsen és szemét kezdi el dörzsölni
- áááááh ebbe nagy vizsgálásba bele fájdult a szemem. Vagy valami hasonló. Mindíg elfelejtem hogy nincs fájdalom érzet. Az agyam is megfájdaluna ennyi gondolkozástól, már ha van egyáltalán. - Erre elneveti magát, hogy megnyugtassa a többieket hogy csak viccelt, majd lassan folytatja. - Szerintetek amúgy ha ez a küldetés idő limites, menniy időt kaphattunk? Mert tudom hogy kint még nagy divat ez a "bejelentkezik pár ember, csapatokban, hogy kiszabaduljanak egy szobából, x idő alatt" játék, és egy kicsit erre emlékeztet engem ez az egész. Titetek nem?

//Mindenkitől elnézést a sok késésért, megmondom őszintén, megpróbáltam visszatérni valahogy a játékba, de nem ment. De szóljatok rám, hogy folytassam, mert nem akarom cserben hagyni az aktívabb játékosokat sem. Megértéseteket és türelmeteket előre is köszönöm.//

Döntésünket tett követte, ketté váltunk tehát. Seishin velem tartott, egész pontosan azt mondta, hogy velem jön, de nem is igazából velem jött, hanem csak úgy magával, én meg majd követem. Ami ugyan batár tett, mert jóval régebb óta vagyok a céhházban mint ő, és jobban is ismerem a környéket. Sebaj, gondoltam, majd megköszönve a nyalókát, amelyet elraktam Channak későbbi elfogyasztásra. De az is lehet, hogy még én fogom elnyalogatni. Ki tudja. Meglátom majd.
Miután Seishin akkorát koppant az ajtón, mint Mjölnir a jégóriáson, mikor Thor őrjöngött, én is elindultam az irányába. Kitárt ajtón keresztül átsétálva rögtön a szobánkba indultam, hátha ott találjuk Chant, de sehol sem volt senki. És olyan csend honolt a céhházban, mintha senki, még egy légy sem lenne bent....MÉG EGY LÉGY SEM. Egy sem. Fene egye meg, pedig most egy légy nagyon jól jött volna...

Végül tényleg nem találtunk senkit, pedig kerestük, nem is kicsit. Így hát jómagam és társam elindultunk visszafelé, személy szerint lecsüggedten és egyre inkább aggódva, hogy mégis mi a szösz folyik itt. Mondjuk a szösz az nem folyik, hanem gurul vagy lepottyan vagy ilyesmi, mert a szösz nem folyékony, mint a víz..
Miután visszaértük a kezdőhelyünkre, és kimennénk, hogy kövessük azt a falon ücsörgő dekoratív hölgyet, valami furcsa történik. Egy lila fal, pont olyan, mint az elpusztíthatatlan tárgyaknál van, az utunkat állja, és kiír valami igazán furcsát...hogy soha többet nem láthatjuk a céhtársainkat, ha elhagyjuk a küldetés helyszínét...Küldetés? Hiszen semmilyen küldi-ikon nem ugrott fel, és npc-vel sem beszéltünk. Fura, gondolom, merthogy ilyet még nem láttam, semmilyen képességről nem tudok, ami ilyet vihetne véghez. Kezdek egyre inkább feszült és ideges lenni, hogy mégis mi a tosz folyik itt.... Nade a tosz sem víz...

Viszont a céhházunk sincsen éppen stabil ideg és fizikai állapotban, mert össze-vissza halványodik, nekem néhol még villog is, mint az éppen kiégni készülő pislákoló-lámpa. Nagyon nincs ez rendjén.

-Nem tudom, mi a vihar folyik itt, de kezd most már nagyon elegem lenni az egészből- mondom Seishinnek, miközben körbenézek és jogosan gondolom azt, hogy igen, a vihar maga néha már szokott folyni, merthogy olyankor esik is. Ja!
Körbenézésemet követően logikus agyam a szememen keresztül észreveszi a kertet. A kert. Na az viszont élénkebb, mint bármikor máskor...színesebb, narancs-vörösesebb, virágosabb. És ilyen hatlevelű virágot sem láttam még benne...

-Én amondó vagyok, hogy menjünk a kertbe, és nézzük meg azt a nagy tölgyet. Ilyen hatlevelű virágot sosem láttam még a kertben, pedig sokat szoktam itt ücsörögni. És amott rengeteg ilyen van. - mutatok a tölgy felé.
Ráadásképp a füben lábnyomok is vannak, ezt a vak is észreveszi. A fű. Az sem volt ilyen dús.
Még egyszer körbenéztem és megláttam, amint a könyvtárban megrezzen a függöny. Fura ez is, mert előbb jöttünk ki onnan, és egy függönymozgató egyén sem volt bent. Egy fia sem. Még lánya sem.
-Ki van a könyvtárban?! Azonnal válaszoljon, különben....!- fenyegettem meg az illetőt. Választ várva mindenesetre odamondtam mégegyszer a többieknek, ha még nincsenek ott.
-Nézzük meg azt a tölgyet. És nem tudom, ki mit szívott, de biztos, hogy kitiltom azt az illetőt innen, mert ez már nagyon para. És ha elvesztem emiatt Chant, tuti, hogy kinyírom, bárki is legyen az.
Komolyan elkezdtem most már aggódni, minden egyre halványabb, és mintha én is kezdenék eltűnni. Sosem volt még ilyen érzésem.

Pinku igazából készül mindent megfigyelni, mindenkinek a rakcióját. Főnökének arcát, ahogy ő realizálja a sikertelen próbálkozás eredményét, majd megöleli és Strea fejmozgására felkapja a fejét
- Figyi. Mit nézel annyira? Elmonod? Arra fele nézel? Arra fele mi nem is tudom hogy mi van arra fele? Én szerintem akkor meg is nézem mi ez a fa amit Joey mondott. Bocsika hogy idegesítelek a sok beszélésemmel de nagyon szeretek beszélni, és meg is nyogtat ha egy kicsit nagyon ideges lennék. Akkor oda is sasszézik, közelebről megvizsgálni a fa minden egyes négyzetmiliméterét. Amint megtalálta ő is azt a mintánt, rikkantja Channak, hogy tényleg van itt valami. Egy nagy és hangos ásítást követően nyújtózik egy kellemeset majd oda megy Chanhoz. -Szerinted mit csináljiunk? Nekem sajna fogalmam se nincsen ^^" Na meg ugye elmondtam amit találtam. Nem tudom mennyire hasznos vagy mennyire nem az. Oda menjek megnézem azt a helyet? Mondjuk nem tudom mennyire lenne biztonságos. Kicsit kiráz a hideg ha rágondolok. Szerintem menj te előre rendben mesterem?
Pinku tolja maga elé a főnökét, ezzel jelezve hogy nem kicsit lett tele a nadrágja már a gondolattól, hogy oda kell mennie arra a helyre, amit Strea annyira bámult. Vagy csak nézett. Hát igazából Pinkunak mind egy lényeg hogy arra koncentrált. Szépen lassan közelíti meg a területet, úgy hogy főnökét tólja maga előtt és kb reszket mint Bozont a Scooby Doo-ból
- Akármi is van itt, ne merészeljen támadni, mert egy Chancery van nálam, és nem félek használni ha kell. - Hangján egyben érezhető a bugyutaság és a félelem kettősége. és reméli hogy semmi rosszindulatú csiga vagy akármi nem fogja őket letámadni. Ha meg igen akkor Channal gyorsan lenyomnak egy Ősi Joestar Technikát és elszelelnek mint a vadlibák

-Még nem... ami azt illeti a céhházba sem voltam ezelőtt, csak Chanceryvel találkoztam meg Eikivel.-mondom Daneenak miközben a házat kutatjuk át. Nem találunk meg senkit, nagyon úgy fest. Ez az egész olyan, mint egy elcseszett szellemház. Azaz volt egy film ahol a hajók hasonlóan átlátszóak voltak és azok bizony szellemjárta hajók voltak, szóval ebből kiindulva ez egy szellemház. Viszont eléggé zavaró, ha még Danee sem látott ilyet, nem úgy tűnt, mint aki egy hete van benne a céhben. A kérdés már csak az, hogy a többiek mit találnak nem?-aztán kicsit később így is történt. Megtudtuk, hogy ez az egész egy küldetés és a nyomokat követve a többiekkel együtt a fánál kötöttünk ki.
-Nem lenne jó ötlet azonnal magunkra haragítani, úgyhogy mindenki nyugodjon meg!-mondom a többieknek a fenyegetésre és a kérdésekre. Bár ami engem is foglalkoztat, az az, hogy vajon mi van akkor, ha a többiek feladták a küldetést? Vajon... mi történne akkor ha elvesztenénk?-hamar el is űzöm a fejemből a gondolatokat, főleg amikor meghallom a fiatal csinos hölgyet. Ki is léptem a rejtekemből, bár eleve el sem bújtam és próbáltam megszólítani őt:
-Szép napot kedves Ojou-chan! Tudna esetleg segíteni nekünk?-néztem rá, bár úgy tűnt ő nem lát engem... Ez eléggé frusztráló. Végre találunk valakit és ő sem tud segíteni semmit.-ezután ahogyan követtem tovább a jelenetet egy apró követ kapott ajándékba egy picit később megjelenő sráctól. Eléggé ótvarul nézett ki, de mindegy, ki vagyok én, hogy ítélkezzek nem igaz? Mindegy. Nos ha jól értettem ezt az egészet ez megint egy látomás és úgy tűnik, hogy elássák a követ és Yepp ez egy látomás el is foszlott.-se szó se beszéd ásni is kezdek a fa tövében keresve azt a követ, hátha valami quest item és meg kéne szereznünk, de semmit nem találok, csak egy szimbolumot a fába vésve...
-Szóval azt mondjátok ilyen növény eddig nem volt itt? De vajon akkor mégis mit kereshet itt?!-szólok végül reményvesztve, hogy megtalálom a követ, majd felállok, megszokásból leporolom magamat és a könyvtárra nézek:
-Nekem nagyon úgy tűnik, hogy következő célpont a könyvtár kellene legyen és hátha ott végre találunk is valami információt. Mit szóltok?

Végig nézem a fánál lezajló eseményt, egy követ ad át a nőnek az ismeretlen férfi. Egy ötletöl vezérelve meg próbálom meg érinteni a nőt. Kíváncsi vagyok, mi fog történni. Ugyan is arra számitok, hogy semmi. Vagy is a kezem át halad rajta mintha ott sem lenne. Ami erősiti azt az ötletet vagy is teóriát, ami meg fogalmazódott benem.
- Annak a mintának, valami jelentőségé van szerintem. Mint valami jelkép vagy talán egy logó?
Gondolkodtam hangosan miközben Sakuzo ásása után én is láthattam a nagy semmit, viszont a vésetet kiszúrtam.
- Hat szirom és ezek a virágok is itt.
Körbe nézek és a többieket figyelem, nem akarok még kitálalni arról, ami eszembe jutott. Előbb talán jobb lenne még körbe nézni. Az aggodalom ugyan úgy kiül az arcukra ahogy nekem, van, akinek jobban. Jay igencsak mérges.
- Nyugi, nem fogunk senkit sem elveszteni. Ez csak egy elég durva feladvány. Kérdezhetek töltetek valamit?
Miközben válaszra várok szemem sarkában mozgást látnék. Oda fordulok és mintha gyülekezés lenne a könyvtárnál.
-Ohm mintha valami mozgás lenne ott, egyet értek Sakuzoval. Valami készülőben van a könyvtárnál, talán kapcsolatban lehet " Holnap elkezdődik" dologgal, amit hallottunk.
Tényleg igy van és van kettő közt össze függés akkor talán ennek az egésznek egy újabb darabkája van ott? Remélem annyi az egész, ami eszembe jutott. Elő kapok egy fahéjas nyalókát és számba dugva jó ízűen nyalogatom.
- Oh juh igaz a kérdés. Halottatoke már ilyen vagy hasonló dologról, ami most velünk történik? Akár itt vagy kinti világban, egy filmben vagy játékban?

- Oh, ugyan, nem nagy szám, de azért köszi - mosolyodtam el kissé zavartan Seishin dicsérete hallatán
- Bocs, hogy ilyen kurtára sikeredett a körbevezetés - veregettem vállon Sakuzot

Aztán kivonultunk újra a kertbe, ugyan azok a furán narancs színű virágok fogadtak minket, sőt, egy új látomás elevenedett meg a szemeim előtt.
A nő és a férfi, számomra teljesen ismeretlenek, ahogy a virágban sem találtam semmit, amiből következtetni tudtam volna bármiféle emlékre.
- Jay, neked nem ismerős valahonnan ez a párocska? Vagy akár ezek a virágok, vagy a mint a fán?
A minta a fán, a virágos kő, amit el kellett volna hogy ásson az a nő, de nem találtuk.
A fura szirmok.
Leszakítok egyet a kertben sárgálló virágok közül, s a fán lévő mintához pászítom.
Vajon a szirmok száma és alakja egyezik? Lehet bármi közük ezeknek a soha nem látott virágoknak a szimbólumhoz?
És a fal ...
A falhoz sétálok, s igyekszem újra megvizsgálni az ott frissen felfedezett növény mintákat, összehasonlítva a fán lévővel és persze a kezemben lévő virágszállal.
- Az a páros a kerti falon jött át, mintha ott se lenne, talán nem is volt, mikor ez a jelenet megtörtént
- Jay, te laksz itt a legrégebb óta, nem tudod mi volt itt a céh Young Justice céh alakulásakor vagy akár előtte?
- A céhet eredetileg Young Justicenek nevezték, ha nem tévedek - magyarázom a többieknek - később aztán, ahogy Peter is távozott a megújulással új neve is lett a céhnek
Többen is látni véltek valamit a könyvtár ablakain át, és bár nekem nem tűnt fel, talán mert éppen akkor túlságosan elkötöttek a növényi motívumok, inkább hallgattam rájuk
- Nézzük meg akkor a könyvtárat - csatlakoztam én is

Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy mi a vihar folyik itt. ( Ezt már eléggé kiveséztem.)
Minél tovább haladunk, annál inkább frusztrált és ideges leszek, fejben már kezd elönteni a gondolat, hogy bizony itt tényleg elveszíthetem Chant...akkor viszont nincs tovább, mert ha itt elveszítem, kint is elveszítem. És ha kint elveszítem, akkor semmi értelme annak, hogy idebent is tovább küzdjek. Úgyhogy még azelőtt végig kell csinálni a küldetést, mielőtt bármi baja esne.
Danee válaszára már kissé ködös szemmel válaszolok, de hangom nyugodtságot próbál tükrözni.
-Nem, soha a büdös életben nem láttam őket, sem a párocska, sem a virágok, sem a fán lévő minta... sosem láttam ezelőtt. ÉS tízezer százalék, hogy Chan nem ültetett volna virágot a tudtom nélkül. Inkább fordítva lehetett volna, meglepetésképp, de én sem tettem ilyet.
Körbenézek, látom a mozgolódást én is a könytárban, valami beszélgetés is mintha lenne bent, de nem értek belőle semmit.
-Úgy jöttek át...mintha szellemek lennének. A Young Justice céh alakulása Peterhez köthető, ő volt a korábbi alapító és céhvezér, Chan nagyon közeli barátja volt, de egyszer csak befeketedett a neve...sosem tudtuk meg, hogy miként történt a dolog, hogy önnön kezével vetett-e véget az életének, vagy egy boss, vagy más ölte meg...fogalmunk sincs.- mondtam magamnak és a többieknek is.
-Menjünk, lessünk el a könyvtár felé, de mindenki legyen nagyon óvatos...ha bármit is hallotok vagy láttok, szóljatok a többieknek, kérlek.- szóltam.
Ahogy elindultam a többiekkel a könyvtár felé, ahol ugyan már voltunk, és nem találtunk senkit, elgondolkodtam, hogy mi lehet itt a probléma...
-Semmi ilyen filmről nem hallottam, és nem is történt velem ilyesmi még...fogalmam sincs, hogy ez miért történik velünk, de olyan érzésem van, mintha...nem is tudom, hogy mondjam...furcsa.- motyogom a végét.

//Off: ha veszély leselkedne ránk, azt a karakterem passzív képessége miatt észlelnem kellene előre, enyhe gyomorgörccsel jelezvén felém.//

-Semmi gond, majd adunk az alkalomnak még egy lehetőséget... Bár kicsit zavar, hogy ennyire mély vízbe vagyok dobva...-vakarom meg a tarkómat egy röpke pillanatra, ahogyan kiemelem a "mély" szót. Persze abszolút nem bánom a dolgot, hiszen így megismerem, hogy mégis milyenek a többiek stressz helyzetben. Arról nem is beszélve, hogy ők is megismerhetnek engem... Jobb mintha mondjuk sakkoznánk nem? Később aztán a kertben kötöttünk ki, egy furcsa jelenet után én ásni kezdtem, de sajnos mivel nem találtam semmit a fáradtságomat félretéve kezdtem el elmélkedni, hogy mégis merre kéne tovább mennünk. Eközben a többiek a látomást próbálták meg értelmezni.
-Naruhodo.-tettem hozzá:-Szerintetek akkor köze lehet ennek az alapításhoz és Peter-san eltűnéséhez?-kezdtem el spekulálni, miközben a könyvtárhoz értünk. Persze én mint a bátor hőse a csapatnak benyitottam elsőnek a könyvtárba ahova a többiek elvezettek. Nos hogyan is mondjam... Nem ezt vártam.-Azta.... szóval... Ismeritek ezt az apró madarat?-tettem fel a kérdést jobbára a régebbi tagoknak, de rögtön kiszúrtam amint a madár visszatért a könyvespolcra, hogy valamit ki akar venni.
Így hát odamentem, megacélozva akaraterőmet hátha valami epikus csapda lesz beletéve, ahogyan leveszem hátha azonnal megnyaffanok és egy erőteljes és bátor húzással leemeltem a könyvet a polcról. Megint ez a virág... Vajon mi köze lehet ennek az egésznek a virághoz. De nézzük csak mit rejt a könyv...
ÜRES?! Mi a fene? Ennek semmi értelme...-lapoztam át az egészet gyorsan, de nem találtam csak egy tollat benne.-Ez a virág... miért lenne ez üres?-ragadtam meg a tollat és gondolkodni kezdtem..
Emlékszem egy filmre még réges régről talán már fél évszázada forgatták, de annyira ismert még ma is... Na mindegy abban volt egy hasonló könyv, mondjuk egy toll nélkül, de hátha. Nézzük csak mivel köszönjek?
Így megforgatva a tollat a papíron beleírtam egy rövid mondatot:
Ohayoo Könyv-san.-nem volt jobb ötletem, persze, ha a többieknek van ötlete, akkor azt meghallgatom és annak megfelelően cselekszem.