Re: [Unity céhküldetés] A kezdetek kulcsa

by **Chancery** Hétf. Márc. 23 2020, 09:00

Sakuzo suttogására alig láthatóan bólint, de csak a pillantásával válaszol neki. Magában megköszönte az információt; még élénken élnek benne a furcsa nap emlékképei. A pánik, a félelem, és a végén a megnyugvás. A nap, ami után a céh élettel telt meg és a tagok szép sorban mintha csak védőburkaikat rázták volna le, elkezdtek egymással is ismerkedni. Seishin jóval többet mozdult ki azóta a szobájából, Sakuzo hangját is többször hallja végre, Jay is nevetve jegyezte meg, hogy mostantól övé lesz a bevásárlás sora. Chan pedig egy büszke tyúkanyó tekintetével követte őket.
-Akkor menjünk. -mosolyog Ethanra, és bevezeti őket a kapun. Szerencsére a bug most nem jön elő és azonnal át tudnak jutni, vendégét pedig rögvest a kertbe vezeti. Szép az idő, érdemes kihasználni, és talán Sakunak is könnyebb lenne itt beszélgetni, amíg ő majd elkészíti a teát. Mikor viszont Ethan megtorpan és egy darabig egy szót sem szól, megijed.
Végül a virágok felé néz, majd Sakura. -Tényleg köze lehet hozzá... -suttogja a srácnak, bár ő annyira nem figyel arra, hogy Ethan ne hallja. A vendégük felé fordul, mosolyogva. -Üljön le nyugodtan, én megcsinálom a teát és már jövök is.
Mielőtt még elmenne, végignézi a jelenetet Ethan és a virág között, végül eltűnik a fal mögött a konyha felé, Sakuzora bízva, hogy válaszol-e neki vagy sem. Pár perc múlva megjelenik a tálcával, rajta három csésze és a kanna tea. Van kis asztalka és pár szék a kertben, ahova le tudnak csücsülni a napfénybe, nyugodtan tölt mindenkinek a nedűből.

by **Sakuzo** Csüt. Márc. 26 2020, 19:59

A férfi aki után a főnök szaladt egészen fura volt... Valahogyan ismerősnek tűnt, de teljesen biztosan voltam benne, hogy soha nem láttam ezelőtt. Aztán az infóra amit a bossnak mondok, csak egy bólintást kapok, nem sokra rá pedig megindulunk a ház felé teázni. Egészen fura ez a csend tőle... de ki tudja...-gondoltam magamban, amíg a céhházhoz nem értünk. Utána bementünk szépen sorban, én pedig udvariasan előre engedtem mindenkit. Utolsóként belépve pedig ez az Ethan meglátott egy új virágot, amire rögtön egy kérdéssel reagált irányunkba. Chan pedig azzal a lendülettel ment el teát főzni... -Ne Főnök miért?! Ne hagyj itt vele! Én ezzel a témával kapcsolatban béna vagyok!-sikítottam magamban, próbálva álcázni az érzéseimet előtte, aztán a tarkómhoz kapva kísértem az egyik kerti asztalhoz.
-Igazából pár napja csak... Volt egy fura küldetése a céhnek és tulajdonképpen minden akörül a virág körül forgott. Mikor teljesítettük akkor jelentek meg...-mondtam neki nyugodtan, próbálva közben kitalálni, hogy mégis felmerjem-e tenni a kérdést, vagy sem... Aztán végül eldöntöttem:-Mond csak Ethan honnan ismerős a növény?-kérdeztem meg végül, mikor Chan visszaért a finom teával. -Köszönöm Főnök!-bólintottam neki, köszönetképpen a kitöltött tea miatt. Vajon jó ötlet volt rákérdezni? Vajon nem fog kellemetlen lenni a helyzet? Vajon a főnök fekete teát főzött?-kérdezgettem magamban a dolgokat, kissé visszafogottan, hogy vajon Chan nem szól-e a túl közvetlen kérdés miatt. Persze tudom, hogy túl közvetlen a kérdés, és azt is tudom, hogy a csávó kissé érzelgősebb... Szóval... Izé remélem nem kezd el bőgni. Nem kezelem jól személyesen az embereket. De ez már csak ilyen...-kortyoltam bele a nedübe.

by **Strea** Pént. Márc. 27 2020, 11:23

- Szóval küldetés... - ismételte meg a férfi, de továbbra is csak a virágokat nézte. Mégcsak az sem tűnt fel neki, hogy Chancery eltűnt majd megjelent újra: csak nézte a kertet és benne a virágokat, amelyekkel oly rég nem találkozott már - Tele volt velük minden. Ameddig a szem ellát - állt fel és mosolygott rá Sakuzora, kezével mutatva, hogy tényleg mindenhol ott voltak - Még a béta idején. Tudják, akkor még ez az épület nem állt itt. Csak a mienk volt az egész mező.
Megköszönte a teát és leült ő is.
- Aztán, amikor kijött a játék, hiába rohantam ide, nem volt itt semmi. Sem a mező, sem a virágok, sem pedig... ő - kortyolt bele az italba, majd végignézett rajtatok - Ti jó srácoknak tűntök. Olyannak, akik észreveszik, ha a másiknak gondja van. Eddig azt hittem, nem tudtok segíteni, de ha a virágok újra itt vannak, talán... mégis - nézett el a fa felé - Szerettük egymást, habár a bétában találkoztunk először. Volt egy ajándéka. Azt mondta, várjak rá itt, de nem mehettem be egy magánterületre. Talán butaság is azt hinni, hogy ő igen, de... sosem tudtam kizárni a lehetőségét, amíg meg nem bizonyosodtam róla. A saját szememmel. Őérte... - sóhajtott és felnézett az égre. Változott, sokat öregedett az arca, az idő megtörte őt, de még mindig voltak vonásai, amik a régi énjét idézték vissza. Azt a férfit, aki Sakuzonak igenis ismerős lehet...

by **Chancery** Szer. Ápr. 15 2020, 10:26

Chan pedig büszke volt Sakuzora; és ezt egy mosoly kíséretében meg is mutatta neki. Még talán alig észrevehetően kacsintott is céhtársára, mikor biztos volt benne, Ethan nem fogja esetleg észrevenni és félreérteni. A tea a kis asztalkára kerül, és nem, nem fekete, hanem illatozó gyümölcstea. Az Italkészítése még nem áll a legmagasabb szinten, de legalább ezzel is szerzett most jó pár pontot rá. Miközben hallgatta Ethan történetét, kitöltötte a nedüt a csészékbe, majd először felé, aztán Sakuzo felé is nyújtotta, hogy ihassanak. -Vigyázat, még forró talán egy kicsit. -mosolyog rájuk.
Mikor viszont arra terelődik a szó, hogy a lány valamit itt hagyhatott ajándékba, Sakuzora pillant. Leteszi a csészéjét az asztalkára, és lenyitja a menüjét. -A küldetés alatt valóban találtunk valamit, amivel nem tudtunk mit kezdeni. -mondja, és hamar megtalálja a ládika ikonját, amit végül magához vett, miután véget ért az egész, rémálomba illő kaland. Rányom ujjával, hogy materializálódjon a ládikó, majd két kezébe fogva a férfi felé fordítja azt. -Mindenfelé megjelent a virág stilizált vésete a falakon, találtunk egy mintás darabot, annak végül megtaláltuk a helyét és akkor állt végre minden helyre, de ehhez a ládikához a kulcsot nem sikerült megszereznünk. Én utána a napokban átkutattam a céhházat, de nem találtam semmit. Szerintem akkor viszont önt illeti. -nyújtja Ethan felé a dobozkát nagy mosollyal.

by **Sakuzo** Pént. Ápr. 17 2020, 21:19

-Igazán látványos lehetett.-mondom neki mosolyogva felelvén a kijelentésére, hogy itt egy virágos mező volt. -Igazat megvallva én nemrég lettem céhtag, szóval nem láttam, hogy régen mi volt, de szerintem nagyon feldobja a környéket.-tettem hozzá, nem tudva, hogy mit kéne mondani. De közben valami eszembe jutott. A polipnál volt az a ládika a végén, ráhagyva, hogy vigyázzanak rá, valószínüleg máskor került Chanhoz.
-Azt hiszem... Igen, ezt neked szánhatták. Amúgy Chan azt hiszem tényleg ő volt az. Akkor a látomásban...-tettem hozzá, normál hangon, talán úgy, hogy felfigyel rá a fickó is. Azon gondolkodom... vajon erre mit reagálna... Remélem nem fog rosszul reagálni... De komolyan...

by **Strea** Pént. Ápr. 17 2020, 22:09

Ethan kíváncsian veszi kézbe a ládikót és forgatja meg.
- Tehát ezért... - mosolyodik el könnyes szemekkel, és ő is elővesz valamit az inventoryjából: egy kulcsot, ami tökéletesen illik a ládába - Strea csak egy kulcsot tudott adni... - suttogja, szinte csak magának, majd kinyitja a ládát. Hogy mi van benne, azt innen nem látjátok és a férfi láthatóan nem köti az orrotokra.
- Istenem... hála az égnek...
Könyökével kitörli a könnyeket a szeméből, becsukja a ládát és erősen, mint egy kincset magához szorítja. Számára kincs is.
- Köszönöm - bólint hálásan és miközben tekintetét újra végigjárja a kerten, megissza a teáját is - Igazán rendezett és szép - mondja, pillantása pedig végül a fán állapodik meg. Sakuzo mondatára viszont visszafordul hozzátok és zavartan pislog, nem nagyon tudja mire vélni a dolgot. De aztán eszébe jut valami és újra lenyitja a menüjét:
- Tudom, nem a legtöbb, de ennyivel szeretném meghálálni a segítségeteket - mondja és átadja nektek a Banánhéj Rúnát - Nekem már nem lesz szükségem rá - áll fel és hajol meg.
- Most, hogy megvan, amiért visszajöttem, többé nem találkozunk... legalábbis idebent - mondja még, ha pedig kikíséritek, a kapuban mégegyszer meghajol, megköszöni a segítségetek és elteleportál.

Vele együtt pedig egy ismerős, halványlila hajzuhatag utolsó tincseit is látjátok, amint leugrik a falról - meg egy ismerős, elégedett kuncogást. Nem éreztétek a jelenlétét, de talán nem ez az egyetlen, ami különleges ebben a lányban.
Hajában még napokig tündöklött Aincrad legtörékenyebb virága.

Zárókör következik.

by **Chancery** Szomb. Ápr. 18 2020, 10:49

Igaz hát.
Chan csak nagyon ritkán hallgat az ösztöneire, annak ellenére, hogy már számtalanszor megeskette magát; többször kellene. Nem visszafognia magát és kushadnia háttérben, hanem igenis megszólalni és előre lépni. Hisz az öröm, mikor a férfi átveszi a dobozkát, kinyitja, a csillogás a szemeiben, az arcának felderülése mindenért kárpótolta szinte. Egy napon át aggódott a fél céhért, a társaiért és a párjáért, félt, hogy örökre elveszíti őket, és az egész végén nem csak a céh menekült meg, de ráadásul örömet tudtak szerezni egy férfinak.
-Oh. Igazán nem szükséges, én... -ámbár hiába az ellenkezés, Ethan ragaszkodik hozzá, hogy elfogadj a Rúnát. Egyenlőre még nem olvassa el a leírását, elfogadja a tárgyat egy néma bólintás kíséretében, majd felmosolyog a férfira. -Én örülök, ha tudtunk segíteni. Bármikor kedve támad mégis idejönni egy kicsit; semmi akadálya. A kapu nyitva lesz a maga számára.
Nem akarja elzárni a férfi elől a múltját. Megbízik benne, hogy nem okozna kárt a céhházon belül, sőt... talán idővel, ha Ethan is akarja, akár céhtaggá is válhatna, de úgy érzi, most nem kéne ezt felvetnie. Most túl törékeny minden körülöttük.

Kikísérik a férfit, ő maga is meghajol előtte, és ahogy felegyenesedik, igen, meglátja a libbenést a szeme sarkából. Ethan már messze jár talán, mikor Sakuzo felé fordul egy büszke mosoly kíséretében.
-Ügyes voltál. Köszönöm. -kuncog a srácra, majd megveregeti a vállát. -Gyere, tegyük ezt a raktárba, hát ha kell valakinek, vagy ha tudod használni és erős, akkor tessék. -mutatja fel a kapott rúnát.
És csak gondolatban teszi hozzá;
"Én még tartom a meghívásom, Strea. Még mindig szívesen beszélgetnék idővonalakról <3 "

by **Sakuzo** Hétf. Ápr. 27 2020, 21:10

Szóval tényleg az övé a láda... De izé... nem látom mi van a ládában... Legalább megmutatná, ha már ennyi ideig vigyáztunk rá. A fene!-folyik le a fejemben, miközben a fickó elég furán kezd viselkedni. Bakker... Na mindegy legalább meghálálja, hogy megtartottuk neki, bár kész csoda, hogy nem pixeleződött el.. hiszen annyian próbáltuk kinyitni. Hmm...-nézem végig, ahogyan Chan főnök átveszi a fura tárgyat, annak ellenére, hogy próbált ellenkezni is a fickóval. Én javarészt csendben figyelem a jelenetet, bár kicsit kiváncsi tekintettel, hogy vajon mi volt annyira fontos neki benne, és közben ahogyan eljut az agyamig Strea neve... Szóval ő az a lány... akivel nos én a múltkor voltam? Ő lett volna a párja?! WADDAFAQ!-akadok ki, úgy hogy közben pár izzadságcsepp ül ki a homlokomra a gondolattól, majd lassan el megy a fickó innen valami fura gondolatot hátra hagyva, amit meg is osztok Channal:
-Hát én igazán nem csináltam semmit, tiéd az elismerés... Viszont, azt hogy értette, hogy soha többet nem látjuk?-kérdezem tőle, majd a másik gondolatra is felelek: -Hát... mit is tud ez a rúna? tudod nekem lehet még nagy... Olyan lenne mint egy túl nagy nadrág...-gondolkodom el a dolgokon, melyeket említett és amiket nem említett....

by Ajánlott tartalom