[Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs

by **Hinari** Hétf. Okt. 09 2017, 15:11

Az egyéni aréna után hamar megtaláltam azt az időpontot, ami Ozirisznak és nekem is megfelelt egy közös meccsre. Ezúttal azonban nem egymás ellen álltunk ki, mint oly sokszor ezelőtt, hanem kerestünk ellenfeleket magunknak: ideje volt egy szép győzelemmel visszairatkozni arra a ranglistára! Persze ha ezt egy ilyen könnyed tényként vettem volna, valószínű olyan játékosokat hívnánk ki, akik a közelében sincsenek a frontnak, de én egy érdekes és izgalmas négyesharcot szerettem volna, nem holmi egycsapásos mérkőzést. Átkopogtattam céhtársamhoz, és közösen megbeszéltük, hogy Chanékat hívnánk ki, amolyan barátságos, céhek közötti edzőmeccsre. Így a két céh közötti kapcsolat is egy kicsit szorosabbá válhatna, hiszen ki más segítené egymás fejlődését, mint a jóbarátok? Azután a múltkori gyakorlás után pedig kifejezetten vártam már egy rendes összecsapást is Chancery és Álomkelő ellen.

- Láttad bosson, hogy nemcsak Álom támadott, hanem ott volt a főnixmadár is? - kérdeztem céhtársam, miközben az aréna épülete felé sétáltunk - Nem láttam még idomárt két pettel harcolni... vajon ez valamilyen képesség lehet? - tűnődtem el a történteken, számba véve a lány többi skilljét is - Ott van nekik a védekező képességük, meg gyógyítani is tudnak, illetve a tűzgolyóval mindkettőnket sebezni... érdekes lesz ez nagyon! - lelkesedtem s önkéntelenül is felgyorsítottam egy kicsit. A megbeszélt időpont előtt jó tíz perccel érkeztünk a helyszínre és már kíváncsi voltam, hogy Chanék kit hívtak el magukkal: a levélben, amit a lánynak írtunk, úgy fogalmaztunk, hogy bármelyik céhtársát szívesen várjuk, akit jónak vél vagy aki éppen ráér, és amennyiben a válaszba nem írta le, hogy végül ki jön vele, úgy nekünk is meglepetés volt a negyedik fél. Bejelentkeztünk a pályára, majd ha megláttam a cicafüles lány és a macska alakját, már messziről integettem nekik. Vajon együtt jönnek ők is a céhtársukkal, vagy külön érkeznek? Várakozón pillantottam körbe, hátha észreveszek még valakit Unitys céhlogóval az életcsíkja mellett, aki errefele igyekszik.

by **Chancery** Szer. Okt. 11 2017, 16:51

Van az az érzés, amikor csak ülsz, és tudod, hogy van ezernyi dolgod, de egyszerűen képtelen vagy rá, hogy felállj és csináld. Na, ezen a napon én most pont így érzem magam. Bár még korai, de a tűz már vidáman pattog a kandallóban, benne a boldog főnixmadárral, előtte pedig a sütkérező macskával, én pedig el vagyok terülve az asztalra borulva és bambulok kifele a szürke felhők felé.
Úgy őszintén, kinek van kedve ilyen időben kimozdulni? Nekem nincs sok, pláne egy ilyen eseményre. A párbajok amúgy is a gyengéim, gyakorlás ide vagy oda, úgyis elrontanám csak a dolgokat vele, hát még ha lóg az eső lába is. Az arcomat végül a karjaim közé temettem és úgy tettem egy pár percig, mint aki nem is létezik.
Eiki gondolom már javában készülődik thou'. Én meg csak ülök és ehh.
Végül letelik az a pár perc, felnézek ismét a HUD alkotta órára. Én, a megtestesült pontosság, aki utál késni, szinte meglepve konstatálja, hogy jóformán magasról tojik arra, hogy két perccel ezelőtt kellett volna elindulni, hogy időben odaérjünk. Illetve még idő előtt, hogy pontos legyek. Mégsem akarnak a kezeim megmoccanni még további két percig, az agyam ugyanis ekkorra dönti el, hogy najó; ha már megígértük, akkor megígértük. Nincs mese.
Ilyenkor áldom a jó szokásom, hogy ha tudom, hogy megyek valahova, akkor már előző este összekészítek mindent, Most sincs nagy dolgom, pár beállítás, és már útra készen is állok. Álomkelő, mikor kezdi észlelni, hogy a lusta gazdája végre megmozdult, maga is elkezdi a sajátos reggeli tornáját egy hatalmas ásítással fűszerezve, aztán mire kész vagyok, az ajtóban vár rám szótlanul. Dust csak akkor röppen ki a jó meleg tűzből, mikor már kilépek a folyosóra, és a vállamra telepszik. Ahogy végigsimítanak a tollai az arcomon, érzem a kandalló melegét, ami számomra egy gyenge simogatásnak felel meg, és elmosolyodom. Mintha csak ez a kis meleg elég erőt adott volna végül ahhoz, hogy elinduljak végre.
Nem tudom, Eiki gyorsabb volt-e vagy sem, mindenesetre megvárom a kapuban, ha késne, hogy lehetőleg vele együtt érkezzünk meg a helyszínre. Semmi kedvem idegesen toporzékolni már ott, hogy merre lehet; bár tulajdonképpen továbbra sincs kedvem amúgy sem semmihez. Kivéve az alváshoz. Iiigen, most nagyon szívesen aludnék inkább egy jót. Mondjuk két héten át.
/*user is így érzi magát, szal többre nem futja, és most megy elsorvadni*/

by **Ozirisz** Pént. Okt. 13 2017, 00:32

Nem olyan rég volt, hogy beköltöztem a Palotába, és azóta szinte felgyorsultak az események. Így, hogy most már itt vagyok én is a céhházban, teljesen logikus, hogy a céhtársaimat is többet látom, mint amikor csak be-beugrottam beszélgetni vagy egy jóízű ebéd vagy vacsora erejéig. Elég csak lesétálni a konyhába, vagy kimenni egy kicsit a kertbe, és máris társaságra akad az ember, ami nem egy utolsó szempont. Csupán azt nem értem, hogy miért is nem költöztem be korábban? Már egy jó ideje, hogy nagyjából sikerült túltennem magam Judy elvesztésén, és nagyjából sikerült kilábalnom a depresszióból, és ezt a rendszer is tudomásomra adta. Gondolok itt az elmaradt képességek beadására, amikkel egész addig várt, amíg eléggé talpra nem álltam, hogy újra harcoljak. Ebben pedig nagy szerepük volt a céhtársaimnak, akik mellettem álltak, és segítettek. Különösképp Hinari, akivel sokat beszélgettünk amióta volt az a sajtótájékoztató. Vele nagyon jól megértettük egymást, hisz mindketten ugyanazon mentünk keresztül, ugyanazt az utat jártuk be, csupán más időben...
Viszont amióta beköltöztem, a korábbi üzeneteket felváltották a rendes, szóbeli megbeszélések, ahogy a csipogást a kopogás. Így történt akkor is, amikor Hinarival azon ötleteltünk, kik ellen kellene kiállnunk az arénába. A fejlődés volt az elsődleges célunk, azonban a fejlődést is lehet többféleképp értelmezni. A legtöbben azt értik fejlődés alatt, amikor kellő mennyiségű tapasztalati pontot összehajkurászik az ember, és egyre feljebb kerül azon a virtuális ranglistán. De van egy másik értelmezése is, amikor az ember tanul is valami újat, ami később hasznára válhat. Gyakorlatilag a tanulás, a korábban tanultak alkalmazása. Ez is fejlődés, csak éppen ezt nem lehet számszerűsíteni, hisz nem az avatárunk, hanem mi magunk lépünk előre egyet. Részben emiatt is döntöttünk úgy, hogy Chanékat hívjuk ki, hisz tőlük többet tanulhatunk, mint pár kiképzőstől. A túl könnyű győzelmet pedig nem érzem annak, ranglista ide vagy oda. Nincs benne kihívás, és anélkül pedig az egész az értelmét veszti. Másrészről pedig ami miatt Chanceryék ideális választás, hogy a két céh közelebb kerüljön egymáshoz. Még emlékszem arra, amikor Chan és Yui közösen vezették a Főnixkönnyet. De az még egy másik kor volt, azóta sokminden megváltozott...

Úton az aréna felé Hinari felhozott egy látszólag apróságot, ami felett a múltkor átsiklottunk. - Láttam. Bár, nem fogadnék rá nagyobb összegben, hogy az a főnixmadár rendes idomár pet. - válaszoltam a lánynak – Lehet akár egy hasonló event, vagy egy nehezebb küldetés jutalma is, ahogy minekünk Csibu. - tettem hozzá. Még a SAO előtti MMO-kban is voltak hasonlók, volt ahol kaszttól függetlenül vehetett az ember díszpeteket, amik harcban csak jelképes sebzést voltak képesek okozni. Lehet hogy az a főnix is hasonló szerzet. - De az sincs kizárva, hogy képesség. Vajon Chan képessége, egy itemé, vagy csak egyszerűen Álomkelő egy barátja? - tűnődtem el a dolgon.
Majd ahogy hallottam az idomárlány képességeinek gyors összefoglalóját Hinaritól – Izgalmas lesz, és bőven lesz kihívás a harcban. Azonban minekünk van dupla mellékcselekvésünk, statnövelésünk és... a luftjaim olyanok mint az ásítás. Ragályos. Ha elkezdem, akkor ők akarva-akaratlan folytatni fogják. Ez azért kiegyenlíti az erőviszonyokat, bár... nem tudjuk, ki lesz Chan csapattársa. - tettem hozzá.
Közben odaértünk az arénához, és igyekeztük kiszúrni a sokat emlegetett idomárlányt a tömegből. Viszont azt nem tudjuk még, milyen hosszú a várólista, és hány küzdelem van még előttünk, de remélem nem mindenkire most jött rá a bunyózhatnék. Eléggé lóg az eső lába, és hát... valahogy nincs kedvem bőrig ázni. Pedig Murphy törvénye szerint, ami elromolhat, az el is fog. Jelen esetben a felhő alapú adattárolás egyik nem várt hibájával fogunk szembesülni, ami nem más, mint az eső...

by **Tsujimoto Eiki** Pént. Okt. 13 2017, 23:16

Hogy őszinte legyek… az egész világon épp minden az eszemben volt… de tényleg kb minden… csak az nem… ami kellett volna. Ritkán kérnek fel engem valamire, ritkán kell másnak pallosom, és szinte soha nem társultam még senkihez csak úgy, ha épp nem terveztem be programoz aznapra. Éppen ezért volt különösen furcsa a mai nap. Egyrészt egész nap végig bennem volt a tudatomba a dolog, hogy „valamit mintha biza elfelejtettél volna kis öcsisajt”, és másért nem is nekem el lehet hinni, hogy a többségében azért fejben tartom a fontosabb dolgokat, ha abból a helyzetből nekem is csurran-cseppen valami. De a jelenlegi helyzetben, csak azért se akart megjönni az a drága ihlet. Hm… No mindegy. Nem ezen fog múlni az életem. Azt hiszem. Bár nem tudom. Az rémlik, mintha a dolognak a Céhhel lenne kapcsolatban, de valahogy nem tudtam összerakni a dolgokat. Bár jómagam is minap a Céhházban szálltam meg. Igaz szó mi szó, rémlett, hogy valami a dologhoz kapcsolható az, hogy most én is itt szálltam meg, de eh… mindegy. Már épp azon voltam, hogy biztos nem volt olyan fontos dolog, de épp megpillantom a bejárat előtt Chan-chant (a megbeszélt idő után 4-5 perccel), aki láthatóan várt valakit. Na, itt ütött agyon valami… végre eszembe jutott, még ha elég nagy segítséggel is, de eszembe jutott! Kicsit meggyorsítottam a lépteim és végül egy kisebb kocogás után megálltam a lány mellett.

- Ahm… bocsi, hogy késtem. Teljesen elfeledkeztem a párbajról… Remélem nem vártál rám túl sokat. – mosolygok rá bocsánatkérően, majd ha úgy van, hogy indulna némán követem, ha már így végül csak sikerült beérnem.

// legalább megvan :'D //

by **Hinari** Hétf. Okt. 16 2017, 11:46

Sétáltunk.
- Talán igazad van és képesség... - tűnődtem el a fiú válaszán majd mosolyodtam el - Végülis mindegy. Izgalmas lesz, várom már - lépdeltem mellette, a borús idő ellenére is vidáman, amikor pedig Ozirisz a mi skilljeinket sorolta fel, csak bólogattam a fiú szavaira - A support képességeid fognak kelleni s amíg te erősítesz, én tudom gyengíteni az ellenfelet. A negyedik félre viszont én is kíváncsi vagyok - mondtam s nem is kellett sokáig várnunk rá, hogy kiderüljön, ki is lesz az. Integettünk nekik, ahogy pedig hallótávolságba értünk, köszöntünk is. Mint a bosson, Chan mellett most is ott volt a főnixmadár is Álomkelővel s ha a madárka nem csak néző lesz, bizony négy a kettő és fél elleni harcban lesz részünk. Eiki részvételével pedig nem tették alacsonyra a lécet ők sem.
- Hogy vagytok? - öleltem meg a lányt és küldtem egy mosolyt a harcos fiú felé is - Kicsit beborult, de az arénán bármilyen helyszínt beállíthattok. Szerintem menjünk be, mielőtt tényleg elkezd esni - nevettem s ha nem volt ellenükre, el is indultunk a fedett épület felé. Hát, sokan nem voltak előttünk a sorban, így szinte percek alatt végeztünk is a szükséges tennivalókkal s hamarosan meg is jelent a kijelzőn a négy név.
- Én arra szavazok, hogy ne legyen itemhasználat - jelentettem ki, komolyan nézve mindhármuk szemébe - Nem szívesen használnám barátságos célpontokra - küldtem feléjük egy halvány mosolyt s ha értették, hogy mire értem, valószínű egyetértenek majd. Van az a helyzet, amikor emberéletek múlhatnak rajta. Persze az én álláspontom csupán egy volt a négyből, így többségi alapon dőlt el végül s nemsokára szét is váltunk, hogy amíg Chanceryék kitalálják a küzdőteret, mi átérjünk az aréna ellentétes oldalára.

- Eikivel arénáztam már - mondtam céhtársamnak, miután hallótávolságon kívül értünk tőlük - Harcos és alapból feleannyit sebez játékosra, mint a normál sebzése, de ezt a hátrányát ki tudja kapcsolni. Valamint... van egy pernamense, ami miatt nem lehet egy körből kiütni. A nagy sebzés alatt meg nagyot érts - vázoltam fel a helyzetet - Viszont van egy taktikám, ami beválhat - tettem hozzá, majd elmondtam a fiúnak, hogy hogyan építsük fel az első támadási hullámot. Ha mást nem is, de annyit biztosan tudtam, hogy jóval gyorsabb vagyok mindkettejüknél.

Hinari (50) - HP:250 | F:78 | E:101 | K:60 | GY:186 (205) | S:80 | P:115

tárgybónuszok:

by **Chancery** Pént. Okt. 27 2017, 19:37

Igen, egy kicsit kellett várni, amit hogy őszinte legyek, egyáltalán nem bántam. Még kezdtem is reménykedni abban, hogy Eiki nem jön, lemondja, és így "jaj, bocsi, mást meg most nem érek el, napoljuk, el, oké?" üzenettel lerendezhetem. Ennek ellenére mondjuk nem komorodtam el, mikor lélekszakadva megjelent a srác, sőt... ez is egy ugyanolyan fénysugár volt számomra, mint Dust meleg tollainak érintése az indulásunkkor.
-Nem. -volt a kurta válaszom a kérdésére, majd érzékelve, hogy a szokottnál valóban kedvetlenebbnek hangzom, hozzátettem. -Hogy őszinte legyek, amúgy sincs valami sok kedvem... de menjünk, őket már ne várassuk meg.
A végén már sikeresen felnevettem, és kis csapatunk végre elindult.
Hinariék már ott voltak, és én is lelkesen integettem vissza, mikor megláttam a karját a levegőben. Kicsit összeszorult a gyomrom az izgalomtól - nem vagyok harcos. Nem vagyok ellenfél neki. Oziriszt ilyen téren nem ismerem, de gondolom, még ő is a kisujjával lapítana szét a földön, ha tehetné. Ez a harc már most kudarcra van ítélve, és nem is igazán értem, mit keresünk itt. Céhek közti barátságos mérkőzés? Én inkább most egy forró kakaóra vagy teára szavaznék egy babzsákfotelben ülve a kandalló körül.
Talán csak szokás szerint egy jót akarnak röhögni rajtam...
Nem!
Kicsit megrázom a fejem. Nem kéne ilyenekre gondolnom. Olyan rég volt már, miért pont ma jönne ki újra ez az életérzés? Miért? Illetőleg tudom, hogy a mostanság megszaporodott harcok és az összes összecsapás elvesztése okozza, ettől függetlenül... nem igazán vonz a tudat, hogy ezek szerint nem csak Hinari és Ozirisz, de még önmagam ellen is küzdenem kell.
Érzem Álomkelő súlyát a lábamra nehezedni, ahogy, mintha ez lenne a legtermészetesebb, kicsit nekem dől, mellső lábait az én cipőmre téve, mikor megállunk és köszöntjük egymást. Ez a támasz kicsit megnyugtatja a lelkem, de a szívem nem akar csillapodni.
-Bocsánat a késésért. -kezdem kicsit remegő hangon. -Én vagyok a hibás, elnéztem az időt, pedig nem szoktam.
-Vacakul és kicsit depisen, de megleszek. -vigyorodom el Hinari kérdésére. Én nem igazán szoktam ilyenkor a szokásos "kösz, jól" klisével jönni. Mióta kimondom inkább, legalább részben, azóta kicsit viselhetőbbek ezek a hullámok, sőt, ritkábbak lettek. Végül úgyis felmutatok az égre. -Ilyen időben mondjuk nem csoda, állandóan ez van. És ti? Minden oké? -viszonzom a dolgot.
Az itemhasználat terén egyetértően bólogatok, -A gondolataimban olvasol. Eiki? -nézek a srácra, hát ha ő is így gondolja. Az itemek sokkal jobb szolgálatot tehetnek élesebb helyzetekben, egy arénára vagy párbajra fölöslegesnek gondolom őket, Danee ellen is talán csak miattuk veszíthettem... Igen, meglehet. Ez a gondolat egy kicsikét megnyugtat, és könnyebb szívvel fordulok partnerem felé, mikor Hinariék elmennek az aréna másik felére.
-Jaj nekem... -kezdem. -Kicsit elég már az építkezésekből. Neked van ötleted? -lapozgatom az alapbeállítások néhány változatát, amíg meg nem akad egyen a szemem. A beállítás kicsit emlékeztetett is valamire; egy tágasabb terem volt, a négy sarkánál egy-egy oszloppal. A falak már máladoztak, néhol belepte őket a repkény, hiányoztak téglák belőle, és itt-ott kőhalmok vagy nagyobb sziklák színesítették a terepet. Nagyon elbújni nem lehet, hacsak az oszlopok mögé nem. A legszembetűnőbb a terem közepén magasodó, hatalmas, fekete fa, amin ha ki is nőtt olykor egy levél, az egyből lehullt a földre.
-Ehhez mit szólsz? Vagy keressünk valami lopakodósabbat? -kérdeztem meg előbb Eikit. -Nem tudom igazából. Hinari az tuti, hogy iszonyú gyors és nagyot tud csapni. Én olyan két-három ütés vagyok neki. Oziriszt sajna nem ismerem harci szinten... De ha van nálad pia, talán hajlandó lenne kimaradni egy-két körre. -nevettem fel. Végre. Egy kicsikét.

Chan (36) - HP:260 | FK:62 | E:10 | I:92 | K:37 | Gy:52 | S:38 | P:65

Nevelés Kesztyűje (Dust sebzése 8 )
Káosz Mellvért (mindenki kétszer annyi mellékcselekvést használhat)

by **Ozirisz** Szomb. Okt. 28 2017, 09:05

Útközben az aréna felé kicsit beszélgettünk az előttünk álló kihívásról. Szóba került Chancery és a főnixmadár is, de a képességekről is esett szó. Csupán azt nem tudtuk, ki lesz az idomárlány csapattársa a harc során, ami egy kis „meglepi feeling”-et adott az egész párbajhoz.
Aztán ahogy odaértünk, nem sokkal később megjelentek a leendő ellenfeleink is.
- Sziasztok – köszönök nekik én is – Mi is csak most értünk ide – válaszoltam Chan-channak egy biztató mosolyt küldve felé – Meg különben is, nem késtünk le semmiről – hisz általában nem egyszerre kerül sorra az ember az arénában, bár... elnézve ezt a borongós csúnya időt, valószínűleg rajtunk kívül a kutya se arénázik, szóval legalább nincs tömeg. Jobban belegondolva, egész úton idefelé is jóval kevesebb játékost és céltalanul (vagy legalábbis számomra céltalanul) mászkáló gépi karaktert lehetett látni az utcán. Holott egy verőfényes tavaszi nap például lépni is alig lehet tőlük...
Majd céhtársam javaslatára elindultunk befelé az aréna épületébe. Csupán idő kérdése, amíg elkezdenek köpködni a fejünk felett a pilóták, vagy esetleg ránk szakad az ég (ha pedig nagyon nincs szerencsénk, akkor a felettünk levő 99 szint is követné mindezt, bár erre jelenleg elhanyagolhatóan kicsi az esély)
- Szerintem is jobb, ha spórolunk az itemekkel – értettem egyet a lányokkal az itemhasználattal kapcsolatban – Ez egy baráti meccs, nem egy élet-halál harc. A gyakorlás és a fejlődés a cél, és hogy jól érezzük magunk – tettem hozzá.

Majd nem sokkal később céhtársammal együtt elindultunk az aréna egyik végébe, amíg Chan és Eiki a konzol előtt ötleteltek, hogy milyen pályát is válasszanak. Kíváncsi voltam, hogy mit is fognak végül beállítani, de a nagy távolság és a hallgatózás hiánya miatt az eszmecserébe nem hallottam bele. A gondolataimból Hinari zökkentett ki, ahogy Eiki képességeiről kezdett mesélni.
- Nem lesz egy könnyű harc – válaszoltam a lánynak – Szóval mindent bele kell adnunk, és még azon túl is ami van – tettem hozzá, majd hallgattam a Hinari által kigondolt taktikát, memorizálva minden részletet, közben bólogatva. Mindjárt élesben kell alkalmazni mindezt, addig pedig lelkileg rákészülni és alaposan végiggondolni mindent... csupán azért, hogy valami mégsem úgy fog alakulni ahogy eltervezzük az egészet, és lehessen improvizálni...

Ozirisz (41) - HP:210 | F:84 | E:89 | K:51 | GY:100 (110) | S:70 | P:75

Spec. Cuccok:

by **Tsujimoto Eiki** Szomb. Okt. 28 2017, 18:45

Kis fanyar mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy a lány közli velem, hogy őszintén az ő ingerküszöbének se nagyon hiányzik ez a mai katyvasz. Tisztában vagyok nagyjából az erejével, ráadásul ő is azt vallotta (azthiszem) magáról, hogy ő is inkább PvE besorololású játékos.
- Azért szép dolog. Nem ismerem a JL-t annyira, de van olyan érzésem, hogy két PvP beállítottságú ellen fogunk harcolni PvE-sként. Bíztató kezdet nem? – viccelődök azzal a tipikus komor humorral, amelyen az ember bár mosolyog, de leginkább a pokol legmélyére kívánja a dolgokat.
Látszik, hogy nem igazán van kedvem az egészhez és bár el is feledkeztem róla, nem akarom, hogy a „gazdasszonykám” szavai csak úgy semmisnek tűnjenek. Mégis csak megígérte, hogy megyünk és hát… attól még hogy ő mondta, azért be is kell tartani. Viszont annyira nem tetszett, hogy próbálta magára venni a késést. Még ha csak egy kevéske is volt, akkor sem komálom, ha mindenki magára akarja venni a dolgokat. Egy (inkább lepkefingnyi erősségű) tockost adok neki.
- Te csak ne legyél áldozat. Ahm. Én késtem a találkozóról Hina, nem Chan hibája. – fordulok a vezérasszony felé, majd játékosan megbököm az oldalát, miközben rámosolygok – Te meg ne önostorozd magad, nem áll jól. Hehe. Ahm.. nekem mindegy, én sosem használtam a potikat…. De tényleg… soha…
Végül aztán a két JL-es ment is el a maguk útjára, én meg itt maradtam a vezérkémmel. Nem igazán törődtem az arénával, így egyelőre beleegyeztem a kinézetbe. Amúgy se fog túl sokáig elhúzódni ez a harc, s mikor a lány visszakérdezett, csak elmosolyodtam.
- Szerintem fölösleges ennyire ráfeszülnünk. Szerintem te is tudod, hogy semmi esélyünk. Mindenesetre én Hinarit fogom fókuszolni és amennyiben túlélem az első kört, megpróbálkozom kicsit leszívni az életét. Aztán… bízok benned. – kacsintok rá – Ez csak egy kis rövid időtöltés. Ne vedd túl komolyan és akkor végeredménytől függetlenül nyugodt maradsz. Na gyere. És sok sikert magunknak. Hehe.

Eiki (41) - HP:85 | F:57 | E:185 | K:52 | GY: 89 | S:37 | P:95

by **Ozirisz** Vas. Okt. 29 2017, 10:44

A visszaszámlálás közben váltottunk pár mondatot a taktikával kapcsolatban. Eiki nagy sebzése hát, elég aggasztó, és valószínűleg ha engem vesz célba, akkor egy csapás lennék neki. Tehát a harcos csókát lefoglalja Hina, én pedig megyek egyet macskázni :3
Közben az aréna is átváltozott valami teljesen mássá. Maga a terep elég furcsa. Nem igazán vagyok oda a benti helyszínekért. Egyrészt nem szeretem a bezártságot, és itt pedig mindenhol fal van. Oké, némelyik omladozik, meg itt-ott hiányzik egy-két tégla, de valahogy mégis kisebbnek tűnik az egész. Vagy tényleg kisebb? Nincs meg az a nagy szabadság, mint mondjuk nyílt terepen, és gyakorlatilag idebenn mindenhol szem előtt vagyok, ami meg nem jó...
Majd a gong után indultam is Chan-chan irányába, a közvetlen közelében pedig aktiváltam a szivárvány köpeny képességét. - Egy kis szivárvány sosem árt :3 – mondtam a lánynak.
Amikor ellenem alkalmazták ezt a trükköt, emlékszem rá legelőször nagyon nehezen tudtam bármit is kezdeni magammal a debuff hatása alatt. Váratlanul ért...
Remélem az idomárlány sem számít erre a lépésre, és ha egy kis szerencsém van, akkor szépen ki tudom használni a helyzeti előnyt.
Szóval először a vaku, aztán pedig támadtam a lányt. Egy amolyan lendületből jövő vízszintes vágással próbálkoztam. Majd akár sikerült, akár nem, még egy hasonló támadást is megpróbáltam, aztán utána behátráltam az egyik sarok felé. Valami fedezéket kell keresnem, lehetőleg gyorsan. Ugyanis nem lenne túlságosan vicces, ha egy vérszomjas macska ugrana a nyakamba. És persze nem sokáig bírná az életcsíkom a karmolászást.
Ha sikerült eljutnom a sarokban levő oszlophoz, akkor gyorsan be is húzódtam mögé. Ha nem, akkor csak eltávolodtam az idomárlánytól és a petektől amennyire csak tudtam. Közben elnéztem Hinari felé, hogy hogyan halad Eiki ellen. Remélem rendben lesz minden...

// Szivárvány Köpeny aktiválás, majd 2 támadás Chanceryre, vikinggyűrű miatt az első támadás nem fogyaszt CSP-t, CSP: 214/255, SP: 0,1
// alsó kockák a nodachi tűzsebzésére mennek (találat és 6os esetén +6 tűzsebzés, egyéb esetben semmi)

Dobások:

by **Kayaba Akihiko** Vas. Okt. 29 2017, 10:44

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs 4766610511_dda12706fc_s

[Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs 4766609959_af0c0eb7c7_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
[Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs 4766610511_dda12706fc_s

[Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Hinari** Vas. Okt. 29 2017, 14:19

Mosolyogva figyeltem, ahogy Chan és Eiki egymást kijavítva próbálják magukra vállalni azt a pár perc késést, amit én személy szerint észre sem vettem. Ozi sietett is megnyugtatni az idomárlányt, aki viszont ettől függetlenül is elég rossz hangulatban volt.
- Akkor mondjuk... mit szóltok egy aréna utáni sütizéshez, csokizáshoz, teázáshoz és forrócsokizáshoz nálunk? - vetettem fel derűsen - A csokiszoba szeretettel vár minden vendéget, meghát, sokkal jobb odabentről nézni az időt, nem? Biztosan segítene neked is - fordultam Chan felé biztatón.
- Mi megvagyunk - válaszoltam a visszakérdésre Ozirisz helyett is - De majd mesélek - tettem hozzá egy kicsit izgatottan, hiszen Chan még nem is hallott a hírről és most, hogy erre rájöttem, már szinte vártam, hogy vége legyen a párbajnak és mindannyian ott üljünk a céhházban a kanapékon. Közben beértünk az épület fedett tetői alá és az itemhasználat tiltásával is mindannyian egyetértettünk, így nem volt más hátra, mint elsétálni a kezdőpontig, amíg Chan és Eiki beállítják a küzdőteret. Ozival megbeszéltük a taktikát: ő foglalkozik a hármassal, amíg én kivonom Eikit és a majdnem kétszázas sebzését a harcból. Ha már alig pár hónapja ennyire pontosan leírta nekem, hogy mire képes. Biccentettem céhtársamnak, mialatt elindult a visszaszámláló, és megnyitottam a menüm, hogy még annak lejárta előtt fel tudjak szerelkezni.

A környezet első látásra meglehetősen lehangolónak tetszett, de volt benne potenciál és a négy oszlop, valamint a középen lévő fa mind lehetőséget adtak arra, hogy lesből indítsam meg az első támadásom. Az összes jártasságom aktiváltam, két kézbe vettem a kardom, és ahogy megszólalt a gong, máris behúzódtam egy oszlop mögé, figyelve, merre mozdul a szemben álló harcos fiú. De feltűnt valami más is. Egy kis jelző, ami tudatta velünk, hogy kétszeres mellékcselekvésünk van. Meglepődtem, de hangosan szólni már nem volt időm, hiszen Ozi már meg is indult előre - csak remélni tudtam tehát, hogy észreveszi ő is és jól dönt.
Ez viszont még jól is jön - mosolyodtam el és megpróbáltam aktiválni a Reverset, mielőtt magam is nekiindulok. Bár gyorsabb voltam céhtársamnál, az aréna szabályzata megengedte, hogy eldöntsük, melyikünk kezdi a harcot, ekképpen pedig abban a pillanatban, ahogy Ozirisz az első csapására lendítette a Nodachit, én kiugrottam az oszlop mögül, egyenesen a harcos felé irányítva a Katana élét. Hacsak nem emelte meg drasztikusan a gyorsaságát az előző meccsünk óta, több támadásom is lesz ellene, s én ezzel a tudattal vágtam a térde felé, majd jobb könyököm felfelé, a balt pedig lefele mozdítva folytattam a kombinációt egy felfele tartó, gyors vágással ellenfelem gyomrának irányába. S miután kitámasztottam és visszahúztam volna a fegyverem, vettem észre, hogy a Reverse miatt immáron nem kellett két nagykör ahhoz, hogy le tudjam nullázni Eikit - s mivel nem számítottam a lila hatszögre, hátra is estem, éppen annyira vágódva neki a falnak, hogy egy kevés vakolat a fejemre is essen. A harc azonban még nem ért véget, így tehát gyorsan vetettem egy pillantást a többi fél életpontjaira, majd felugrottam, mielőtt ennél hosszabban nyújtok szabad támadási felületet Chancery vagy akár Álomkelő számára.

Képességpróba: Reverse. Két támadás Eikire. A Vikingygűrű miatt az első támadás nem fogyaszt csp-t, a pernamensem miatt pedig a két támadásból max 1-et hibázhatok. A lopakodás bónuszsebzés is él, így az első támadásom 101 helyett 151 sebzéssel megy. Aktív Reverse esetén minden ellenfelem első aktív képességének hatása megfordul.
-75 CSP

Edit: A sikeres Reverse miatt Eiki pernamens képessége hatástalan lett, így Hina ki tudta ütni.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Okt. 29 2017, 14:19

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs 4766609959_af0c0eb7c7_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
[Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs 4766604173_492736719c_s

by **Chancery** Hétf. Nov. 06 2017, 11:39

-Ja, baromi bíztató, és ráadásul még rossz előérzetem is van a dologgal kapcsolatban. -haraptam az ajkamba, mikor már az aréna felé lépdeltünk, kezeimmel átölelve saját magamat, mint amikor rettentően fázik az ember. Most csupán a rosszkedv beszélt mondjuk belőlem, de azért elmosolyodtam, mikor már négyesben szívtuk a levegőt. Az érzés, hogy inkább otthon kellett volna maradni, egy pallosként feszült felettem, és tipikusan tudtam jól, hogy igazam lesz, de kimondani már nem voltam képes. Nagy kár, hogy ezek az előérzetek általában be szoktak válni.
-Az önostorozás a hobbim. Én sem zavarlak a hobbid ténykedéseiben Razz

-tört meg valami apró kis jégdarab végül, és nevetve nyújtottam nyelvhegyet a srácnak. Már elég rég rájöttem, hogy ha a rossz szokásaimból poént csinálok, az esetenként nem csak a közös hangulatot segít feloldani, de hosszútávon a jelek szerint én is szép lassan levethetem ezeket a bizonyos rossz szokásokat. Hisz bár Eiki védeni akar saját magamtól, azt nem tudja, hogy még két éve mekkora szinten is műveltem ezt az önostorozást... ahhoz képest ez a mostani csak baráti füllentés volt.
Szegény mit szólna hozzá, ha látna egy sarokban gubbasztó, öngyilkos hajlamú állapotomban...?
Remélhetőleg viszont ilyen állapotba sosem fogok már kerülni.
Mikor Hinari vetette fel a csata utáni programok lehetőségét, elengedtem magam, kicsit összedörzsöltem a kezeimet, és kérdőn pillantottam a lányra. Igen, érzékeltem felőle valamit, amitől már-már olyannak tűnt, mint valami világító, varázslatos virág, ami épp készül kibontani a szirmait. Nagyon-nagyon gonosz és csúnya dolog, de egyenesen örültem, hogy a terhesség hírét itt nem hallhatom ebben a világban.
(persze mindig örülök az ilyen híreknek is egyszerűen csak a féltékenység manóját olyankor nem tudom irányítani)
-Van egy olyan előérzetem, hogy nagyon is fog kelleni ezek után már kilo csokoládé. -nevetek fel, majd végül ki-ki elindul a maga útján.

Végül kisvártatva már az arénában találjuk magunkat. Nincs túl sok elbújási lehetőség, így olyan érzésem támad, mintha egy nyitott térben szemtől szemben állnék magával a Kaszással. Persze tudom, hogy nem halhatok most meg, de ismerve már Hinari erejét valahogy gombóc nő a torkomban, amit képtelen vagyok lenyelni.
-Ne legyen igazam, de ez tényleg rövid lesz. -hunyom le a szemem egy pillanatra, miután végigmértem a katanát. Tudtam jól, hogy mekkora segítség már az a fegyver neki, de valahogy most nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, hogy ezúttal nem lesz a lánynak szüksége a fegyver okosságaira.
Amint elhangzott a gong, egy pillanatra meglepve konstatáltam, hogy ők és mi valószínűleg hasonló taktikát beszélhettünk meg, mivel én Oziriszt szemeltem ki magamnak, ő pedig a jelek szerint velem tette ugyanezt.
Sem Álom, sem Dust nem indult meg; utóbbinál nem csodálkoztam ezen, ő amúgy sem szokott harcba bocsátkozni, de Álom általában tankként törtet előre máskor, most viszont körülöttem körözve kivárja azt a másfél másodpercet, amíg Ozirisz a közelünkbe nem ér. Az események hirtelen felpörögnek, én pedig tipikusan, mivel az adrenalin még csak lustán kering bennem álmosan ásítozva, csak kapkodom a fejem, pláne azok után, hogy megvillan Ozirisz köpenye. A világ átmegy teljes fehérségbe, mintha a mátrixba kerültem volna, azzal a különbséggel, hogy nem fogad engem semmiféle Morpheus egy elemmel a kezében.
Hátratántorodom, a kezeimmel tapogatózva magam előtt, de ezzel csak annyit érek el, hogy elbotlok valami szőrösben (közvetlenül utána hallva a fejemben, hogy "~Mit csinálsz, Bicebóca, ráléptél a farkamra!~"), és hátraesek. Hallom a szárnyak csattogását a fejem felett, ahogy távolodnak, és erősebb ütések képében érzékelek még valamit, miközben a HUD-on pillanatok alatt eltűnik a páncélpontom, és az életcsíkom is végül éppen hogy megáll a sárga zóna szélén.
Mire minden véget ér, nem látok ugyan rendesen, de az alakok kezdenek kibontakozni a nagy fehérségben. A fa csupán egy hatalmas, fekete paca, és fölém magasodik egy nagyjából emberforma árnyék. A HUD viszont nincs elhomályosítva teljesen, így leokézom az üzenetet, miszerint a csapattársam kiesett, majd sóhajtva, a kezeimet is széttárva a padlón maradok elterülve.
-Ez így tényleg bazi gyors volt. -mosolygok és inkább becsukom a szemeimet. Bánt ez a fura vakság. -Hina, ez azért csúnya volt... ez naggyon csúnya volt. -nevetek, megnyomva a nagyon szót.
-Nem mehetnénk inkább egyből a csokira...? Azt valahogy szívesebben támadnám meg.
~És valaki szedje le a szememről ezt az izét. Nem látok semmit D:~

//Fetrengek a földön, arra nem kell dobnom, azt hiszem <.> //

by **Ozirisz** Hétf. Nov. 06 2017, 23:59

A harc előtt Hinari feldobott egy kifejezetten jó ötletet a párbaj utánra. Egy kis sütizés, teázás, forrócsokizás, és hol máshol, mint a csokiszobában. - Kifejezetten jó ötlet – értettem egyet céhtársammal. A mai napra nem volt konkrét programom ezen a párbajon kívül. Most megküzdünk a nekünk megjáró expéért, utána pedig nincs jobb, mint egy kis lazítás minden finomság és jó társaság mellett. Mondjuk ki tudna ennek ellentmondani, de őszintén? Rolling Eyes

Ami a harcot illeti, teljesen váratlanul alakultak az események. Egy kicsit meglepődtem azon is, hogy mindkét támadásom eredménnyel járt, sőt... talán túl jól is sikerült. Bár ehhez kellett egy jókora adag véletlen is, hisz különben nem tartanánk itt, ahol jelenleg. Bár a véletlen helyett talán jobb kifejezés az „egybeesés”. Hisz ha egy kicsit is máshogy alakulnak a dolgok, akkor az a villantásos effekt nem találja telibe az idomárlányt, és ugye enélkül valószínűleg ő sem dob egy hátast. Talán Álomkelőnek is kijutott a szivárványból? Nem tudom, de az tény, hogy rosszkor a rossz helyen volt, és ennek köszönhetően Chan megbotlott, majd végül elesett. A két támadásom így, ezen körülmények közt egyáltalán nem csoda, hogy betalált. ~Túl könnyű. Nincs benne kihívás~
Majd Chant hallgatva, ahogy a földön fekve mondja a magáét, egyből megsajnáltam. Nem szívesen támadnék egy földön fekvő ellenfelet, főleg nem egy lányt. Viszont ha csak vagyok mint a befőtt, és támadás helyett megvárom amíg összeszedi magát, azzal szembe megyek az aréna szabályzatának. Mivel időközben Hinari kiütötte Eikit, így a célpontváltás sem adott. Van még egy opció, az, hogy felsegítem a földről... de csupán azért, hogy utána újból csépeljük, és ismét a padlón kössön ki, nem lenne szép dolog. Chan pedig már gyakorlatilag feladta a harcot. Nem kel fel, nem védekezik, hanem épp ellenkezőleg, kitárt karokkal várja a harc végét, hogy utána a nyugisabb és kellemesebb programokkal folytathassuk a napot a csokiszobában. - Tarts ki még egy kicsit, mindjárt vége – mondtam a lánynak.
Túl sok lehetőségem nem maradt, a lehető leghamarabb be kell fejeznünk a meccset. Két gyors szúrást indítottam a lány lábfejébe. Szerencsére a SAO rendszere egyformán számolja a sebzést, testrésztől függetlenül, csupán a találat meglétét nézi. Így ez tűnik talán a legkevésbé ijesztő megoldásnak. Legalábbis jóval kevésbé félelmetes, mintha azt látná, ahogy fekszik a földön, hogy még kettőt belevágok, mint valami könyörtelen sorozatgyilkos...
Hogyha időközben megjelent a lila fal, és meghallottam a harc végét jelző hangeffektet, akkor első dolgom volt, hogy felsegítsem a lányt a földről.
Sejtem, mit érezhetett a lány az imént. Épp hogy csak beteszi az ember a lábát az arénába, alig szólal meg a gong, és mielőtt bármit is tehetne, már rajta az ellenfél és már gyakorlatilag eldőlt a meccs. Én is hasonlóképp szoktam érezni egy-egy meccsen, amikor minden látszólag könnyen indul, és egy szempillantás alatt Hinari már a vörös zónába viszi az életcsíkom, anélkül, hogy bármit is tehettem volna ellene. Most ugyanennek az elszenvedői lett Chan, és persze Eiki, aki még eddig sem bírta...

// kéttámadás Chanceryre, CSP: 132/255, maradék SP: 0,2
// alsó kockák a nodachi tűzsebzésére mennek (találat és 6os esetén +6 tűzsebzés, egyéb esetben semmi)

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Nov. 06 2017, 23:59

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs 4767249862_5877ffd2ef_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
[Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs 4766610511_dda12706fc_s

Ezek után már hamar vége lett a meccsnek: Chancery nem is akart támadni, Ozirisz pedig a következő körben befejezte, amit elkezdett.
- Hát, kevés sebzéstűréssel számítania kellett volna rá - reagáltam a lány felém intézett szavaira Eiki felé intve. Közben Ozi fel is segítette az idomárt és a pálya is visszaalakult az eredetire. Leszerelkeztem, a Katanát pedig visszacsúsztattam a tokjába.
- Egyébként mi volt az a két mellékcselekvéses lehetőség? - kérdeztem Chant - Valami új képesség? - néztem rá érdeklődőn, és azért elsősorban rá, mert a harcos fiúval nemrég párbajoztam s nála nem tapasztaltam ilyesmit. Ha Chancery válaszolt, elismerően bólintottam rá, majd hozzátettem, hogyha esetleg el akarja adni, én vevő lennék rá akár több, T5ös ritka felszerelés ellenében is. Végül elindultunk a csokiszoba felé, ahogyan azt megbeszéltük s a lány talán felfigyelhetett rá, hogy egy számára bizonyosan ismerős gyűrűt hordok a harcban használtak helyett. Rákérdezni viszont lehet nem volt ideje már, ugyanis jött egy üzenetem, sos jelzéssel, Hoorától.
- Sajnálom, de mennem kell - pillantottam körbe a csapaton bocsánatkérőn - De ti menjetek csak. Ha végeztem, csatlakozok - mosolyogtam rájuk és elteleportáltam.

by **Cardinal** Pént. Nov. 10 2017, 13:02

Osu!

Lezárom az arénát, jutalmatok 120 exp és 320 arany (katana is kap 30 expet). Legközelebb egymással január 6. után küzdhettek meg.

Hinari/Ozirisz: +20 pont
Chancery/Eiki: -10 pont

by Ajánlott tartalom

[Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs

[Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs

Re: [Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs

Re: [Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs

Re: [Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs

Re: [Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs

Re: [Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs

Re: [Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs

Re: [Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs

Re: [Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs

Re: [Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs

Re: [Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs

Re: [Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs

Re: [Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs

Re: [Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs

Re: [Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs

Re: [Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs

Re: [Csapataréna] Unity vs JL - edzőmeccs