[csapataréna] Meglepetés Cear módra.

by **Cearso** Hétf. Aug. 01 2016, 20:58

Szeretek újítani. Most is egy új dolgot próbálok ki. Nem, nem a csapatos aréna küzdelem, ami új. Azt már kétszer is megtapasztaltam Asuval az oldalamon. Mind a kétszer jól ki is kaptunk. Remélem, most nem így lesz Akkor még kezdő voltam, és nem volt olyan ngy választásom a lehetőségek terén.
Az új az, hogy most én szervezem össze az embereket. Megpróbáltam úgy intézni a dolgot, hogy hármójuk közül egyik se tudjon a másik kettő kilétéről, egészen addig, míg ide nem érkeznek. Furcsa mód, mind a hármat sikerült rávennem, hogy ilyen feltételek mellett is hajlandóak legyenek küzdeni.
Ráadásul nem csak találomra választottam ki három embert a tömegből. Abban reménykedek, hogy ez a küzdelem mind a négyünk számára egy fordulópont lesz. Persze olyan erős kapocs sosem fog kialakulni köztünk, mint annak idején Asuval, de az első lépést akkor is meg kell tenni valamikor. Még a csapatokat is személyre szabtam a többiek egyénisége alapján.

Mikor mindenkit sikerült felkeresnem a speciális kérésemmel (amennyiben voltak olyanok az érintettekkel szemben), úgy éreztem, hogy eljött végre az idő, és Asu emléke sem fog azonnal kiüldözni az arénából, úgy döntöttem ideje elkezdeni a felkészülést a dologra. Első körben mindenkinek elküldtem, hogy most jött el az ideje az összecsapásnak, és hogy elég lesz csak azután elfogadniuk a kihívást, ha már látták, mint a két csapatot. Mondjuk ahogy mind a hármat ismerem egyik sem fog visszavonulni a küzdelemtől. Leginkább azért, mert az egyik nyerni akar, a másik bizonyíthat, hogy ő is sokat érhet, ha arra kerül a sor, ráadásul eddig egyszer sem hagyott cserben a harmadik pedig segíteni akar ott ahol tud.

LVL 33:
élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/33
Erő:2/0
Irányítás:30/46
Kitartás: 33 (165 CSP)
Gyorsaság:30/75
spec:15/0
páncél /65
/nem fogok itemeket használni/

by **RenAi** Kedd Aug. 02 2016, 23:16

Ismét egy üzenet Ceartól, legutóbb azt hittem, hogy a megbeszélt vacsorára invitál, helyette boss lett belőle. Majd most, amikor ismét a hasamra gondolnék... a levél tartalmát olvasva kiderül hogy, megint más célokkal keresett meg. Megmondtam neki, hogy én nem felejtek. Sőt... a bosson is figyelmeztettem, de ha így halad... a végén, még én fogom invitálni őt, pedig nem úgy volt megbeszélve. Viszont, ez a meghívó is érdekesnek tűnik. Csapataréna, négyen leszünk, és a másik két emberkéről nem tudok, csak majd ott. Szeretem a meglepetéseket, és ha több nem is, annyi megérzésem van hogy három lány lesz és ő. Nem tudom miért, csupán megérzés, az üzi elolvasása után már, röppent is a válasz. A megbeszélt időpontra el kellene készülnöm, de fogalmam sincs mit vegyek fel. Azon kívül hogy, valami csinosat... nem akartam szoknyát, sem rövidnadrágot, hiába a nyár és a hőség... sőt, a blúzom is zárt volt, és bő... Nem épp a megfelelő az időjárásnak, de egyszerűen nem tudtam elviselni mást. Így, ha kissé kellemetlen is, de el fogom tudni viselni. Szóval, a megbeszélt időhöz képet hamarabb értem ki. Pici csalás is volt a gondolataimban, hisz a kíváncsiság ami hajtott, hogy, majd a tömegből kiszűröm a másik két lánykát, szóval tudni akarom hogy, kicsodák is. Sok dolgon nem fog változtatni, de elég csupán a tudat. Bár amit tudok, hogy Shukakuval jóban van, szóval egy meg is van. Most már csak a harmadik lánykát kell felderítenem. Még a váróban ücsörögve latolgattam, egy hűs limonádéval a kezemben, és ha megpillantottam a lányt, akkor bizony odaintettem neki, mint aki tud már valamit. Persze nem, de ez a játék erről szólt. A harmadik felünkről viszont elképzelésem sincs... Valamint.. . Shukakuban sem lehetek biztos hisz... az rémlik hogy Vigós volt Cear, de azt nem tudom hogy mi történt velük, viszont a bosson is egymással voltak el a legjobban. Bár, Shukaku szeret harcolni is... így gyakran megfordulhat itt. De mohh! Biztos vagyok benne hogy, ő az egyik és kész!... Persze magát a fiút, Cearsot kerestem majd amint megláttam, oda léptem hozzá is.
- Harca jelentkezek uram! - Vágtam magam haptákba, és tisztelegtem mint egy katona, persze vigyorom elárulhatta hogy, nem veszem magam komolyan magam, de ahogy, láttam őt sem kell félteni, szeret bolondozni.

Kukucs::

by **Shukaku** Szer. Aug. 03 2016, 09:46

Furcsa volt Cear megkeresése, főleg azután a szintén furcsa Aréna küzdelem után. A csapat arénát már egy ideje hanyagolták, sőt, Junnal azért is mondtak le a helyezéseikről, hogy a többieknek, akik hátrébb vannak jobb legyen, de egy játék az játék, bár Cear és a játék kapcsolata eléggé furcsa volt az utóbbi időben. Már eleve az a kérés, hogy nem ismerhetik az ellenfeleiket, gyanakvást váltott ki Timiből. Mindössze annyi kikötése volt, hogy nem küzdenek Tenkás vagy Sayonaras ellen vagy az oldalán (nem tudva, hogy Tachibana is az, akit viszont Shu még mindig kedvelt a bossos morcogása ellenére is). Nem küzdenek Hinari ellen vagy az oldalán, mert abból csak veszekedés lesz, illetve ne ez legyen az az alkalom, amikor Cear előáll azzal, hogy meglepetésszerűen előkerít valakit a régmúltból, mert annak szintén csak sírás lesz a vége. Azonban mivel az íjász megígérte, hogy minden feltételnek meg fog felelni, így Shu, Timi és Yena megérkezett az Arénához az értesítésben foglalt időpontra. A meglepetésvendégek miatt most igyekeztek nem előbb megjelenni, hanem percre pontosan, ami Timivel nem volt nehéz, és Yena sem kóborolt el nagyon, csak a halas standnál, ám az a fél perces vásárlás nem okozott késést szerencsére. A ruhaválasztással ő nem bíbelődött sokáig, hiszen úgyis páncél lesz rajta, szóval csak kényelmesen. Térd fölé érő farmernaci, amit nemrég talált. Fogalmam sincs, hogy mi ennek a magyar neve, de ilyen. Ehhez egy kényelmes szandál, egy ujjatlan blúz élénk magenta színben, hiszen nyár van, és jó napja van, és már lehetett is megjelenni. Yena először is letámadta Ceart üdvözlésképpen, szóval az érkezésükről ő hozott hírt, Shu és Timi pedig pár másodperccel később jelent meg, sokkal nyugodtabban köszöntve titeket, biccentéssel és intéssel, és keresve az utolsó résztvevőt. Most ölelés nem járt, hiszen RenAi nem biztos, hogy elfogadná, a Bosson is elég szótlan és mufurc volt... bár annak Shu felettébb örült, hogy itt van, és ez látszódott is rajta.

by **Atoru** Szer. Aug. 03 2016, 19:53

Már három napja, hogy nálam van a Parazita. Mégsem voltam képes felszerelni.
Mondhatni vicces. Amikor megvettem, majd kicsattantam az örömtől. Aztán elolvastam q leírást. Agresszió és halál, ez kövezte útját a játékban. Nem tudtam, hogy hány használója volt, vagy hányszor gyilkoktak vele - nem is akartam tudni. Ez egy veszélyes fegyver, ha rossz kezekbe kerül. Szerencse, hogy én kaptam.
Közben a céh dolgaival is foglalkoznom kellett. A konferencia szerveződés alatt állt, lassan a céhfelületet is kiismertem - annyira mindenképp, hogy őrültséget ne műveljek. Kezdtem egyenesbe jönni.
Nem tudtam Cearso miért titkolózik, de megbíztam benne. Többre nem volt szükségem.
Kissé feszengtem, hogy kivel fogok találkozni, ezért lassan indultam útnak, közben mindvégig a két figurával játszadoztam. Néha az az érzésem, hogy az íjász többet fektet a részletekbe, mint bárki más.
Annyira múlattam az időt, hogy késve érkeztem, teljes páncélban. Kínos.
Szerencse, hogy ismerős arcok köszöntöttek.
- Szervusztok Shu, Cearso- biccentettem. Timidus nem látta értelmét a köszönésnek, ha jól emlékszem, ezért hagytam ki. Majd a harmadik személyre pillantottam. Ismerős volt valahonnan és láttam a Justice League logóját is feje mellett...
- Atoru vagyok - feleltem végül. - De azt hiszem, már találkoztunk valahol... - tényleg törnöm kellett a fejem, de az istenekért nem akart eszembe jutni.
- Hogyan szervezted a csapatokat, Cear? - kérdeztem. Azt írta hogy megvannak a csapatok... Esetleg a többiek is tudják már?

Élet: 26 pont -> 130 Hp
Fegyverkezelés: 42
Erő: 18 + 25 (felszereléssel)
Kitartás: 32
Gyorsaság: 39
Speciális képesség: 27
Páncél: 30

by **Cearso** Csüt. Aug. 04 2016, 15:23

-Pihenj, katona.
Köszöntöttem az elsőnek érkező, talán túl hivatalosan is köszönő lányt.
-Ne aggódj, a következő már a vacsora lesz. Ígérem.
Biztosítanom kell a lányt arról, hogy nem feledkeztem meg a fogadásunkról.
-Örülök, hogy eljöttél. A többiek még nincsenek itt.
Nagyjából ekkor érkezett oda a kis állatka, ami mosolyt csalt az arcomra.
-Pár pillanat, és itt is lesz a következő harcosunk.
Visszabiccentettem Shuéknak, de azért engem nem foglalt le, hogy kutakodjak az utolsó érkező után, tehát volt lehetőségem, verbálisan is köszönteni őket, nem csak vizuálisan.
-Sziasztok, örülök, hogy eljöttetek. Mindjárt annak is meg kell érkeznie, akit annyira kerestek.
Nem is kellett sokat várni, és Ato is megérkezett
-Szervusz, örülök, hogy eljöttél.
Úgy néz ki Ato és Ai nem ismerték eddig egymást. Tökéletes. Így az is megtudom, mennyire tudnak alkalmazkodni eddig számukra ismeretlen társ mellett a khívásokhoz.
Szervezőként viszont úgy éreztem nekem a kötelességem bemutatni az eddig ismeretlen tagokat. Amit gyorsan meg is teszek.
-RenAi, Atoru, árnyharcos. Atoru, RenAi, lovag.
Ennél többet szerintem nem is kell foglalkozni a dologgal, majd foglalkoznak odabent, ha erre sor kerül.
Majd a hiénát próbálom felemelni, és a többiek felé mutatni a megtámadásomból.
-Ez a kis csöppség pedig, Yena. Shu legújabb kis társa. Ő is küzdeni fog, ha jól sejtem. Csak még nem tanulta meg, mikor kell harcolnia.
Meg ha jól érzem egy alaposabb fürdés sem ártana meg neki, de ezzel nem fogok most a harc előtt felhozakodni.
-A többiek azt hiszem már ismerik egymást.
Ato kérdésére is válaszolok:
-Én szeretném, ha Shuval egy csapatban lehetnék, és hogy én rendezhessem be a terepet, ha nektek nincs kifogásotok ellene. Shuval már megbeszéltük a részleteket.

dolgok:

by **RenAi** Szer. Aug. 10 2016, 23:09

Engedtem magamon, amint kimondta a fiú a „varázs szavakat”. A tisztelgést mellőztem, végül mielőtt rákérdeznék, kapom meg a választ.
- Ajánlom is. - Húztam fel az orrom kissé, de még annyira hogy érzékelhető legyen, hogy nem veszem túl komolyan. Majd örültem hogy, hamar érkeztem. Sőt, büszke voltam, és el is vártam, nem tőlük, magamtól. Szóval, jól alakult. Jobb dolgom amúgy sem akadt. A lányokat kiszúrtam már messziről, bár, az új jövevény még új nekem. A furcsa kutyus. Hiéna talán? Majd meglátom, ha vihogni kezd. Végül, a harmadik ismeretlenünk is megjelent. Rémlett hogy láttam már a fiút, de én magam sem tudom hogy, honnan. Valamint kimondta a gondolataimat.
- De lehet hogy csak hasonlítunk, egymás ismerőseire.^^ - Mosolyogtam, persze nem gondoltam teljesen komolyan, nekem is rémlett valahonnan, de az istenért sem ugrik be honnan is. Végül Cear mutat be minket egymásnak, kedvesen biccentek. Majd Atoru kérdésére elejt még egy mondatot, amit nem kellett volna.
- Hékás! Ti, már előre szövetkeztetek? - És még pofátlanul a terepet is ő akarja berendezni?! Na, ezt már nem! ˇ^ˇ Eljött a pillanat.
- Rendben! Ha ti is így, mi is így! - Vélhetően ripacskodtam, miközben fél szó nélkül karon fogtam a fiút, mármint az új ismerősömet, Atorut, és elrángattam. Hallgatózással még, kihasználható területen belülre. Úgy, fordulva a többiektől hogy, ne lássák a számat majd a fiúhoz fordultam.
- Nem tudom mire készülnek, nem tudomom mire készüljek, de nem akarom hogy, azt gondolják előnyben vannak. Csinkáljuk úgy, mintha valami, nagy és komoly megbeszélést tartanánk! - Húztam ki magam, majd kezdtem el mutogatni a kezeimmel, miközben folytattam.
- Amúgy... ők ismerik egymást, a legjobb lesz, ha mi is megosztunk egymással pár infót, valamint azt amit róluk tudhatunk, izé... ha már ők is így. >.> - Na jó, kicsi tüske volt bennem, háttérbe szorítva esélytelenebbnek éreztem magam, így... főleg, ahogy Tachi ellátott a legutóbbi csapatarénánk közben. Szóval, azért óvatosabb vagyok, ha nem is okosabb. :3

by **Shukaku** Csüt. Aug. 11 2016, 05:55

Az emlékeid nem csalnak, kedves Atoru, ám ha jobban visszaemlékezel, azt is tudhatod, hogy ebben a témában van egy kis ellentét az idomár és a sárkány között. Míg Timidus számára a köszönés felesleges illemkedés abban az esetben, ha a másik fél észrevett minket (ha nem, akkor ezzel felhívhatjuk a figyelmünket a jelenlétünkre), addig Shu képes megsértődni azon, ha ugyan nem is komolyan, ha nem jelölöd meg a leveled elején Timit, amikor neki is szól a levél, és ha nem köszönsz neki is. Ajánlatos inkább Shu óhajának eleget tenni, ugyanis Timi nem sértődik meg azon, ha mégis köszönsz. Most azonban szerencséd volt, mert a szervusztokba az idomár mindhármukat beleértette. Így hát A lány Atorut is hatalmas mosollyal az arcán fogadta, Yena Cear öléből kaffantott párat felé, miközben csaholt, ám a sárkány nem hajolt meg azonnal. Átfuttatta, és meg is villantotta a szemét az érkező fiún, majd megszólalt.
-Úgy vélem kizárhatom azt az opciót, hogy egy csapatarénába véletlenül csöppentél volna bele, így feltételezem, hogy úgy véled ez a küzdelem jónak ígérkezik.
Shunak is kellett néhány másodperc, amíg felfogta Timidus mufurcságának okát, ám mivel már részben megtanult a sárkány fejével gondolkodni, gyorsan összerakta, hogy Atoru ezeket a kivételeket említette arra az esetre, ha mégis részt venne valami fejlődés orientált mókában. Nem lenne jó a fiút is turpisságon kapni. Mikor ez megoldódott, és Cear bemutatta az új jövevényt is, Shu mellé lépett, és átvette tőle. Az ő ölében már sokkal kevésbé ficánkolt, bár a nyalakodás ott is megtörtént. Az furcsa volt, hogy Ato és RenAi nem ismerik egymást, az azonban, ahogy a Cear szavaira való rábólintás után a lovag viselkedett, még furcsább. Shu ugyan kapizsgálta, hogy viccről lehet szó, Timidus már ugrott is, hogy elkerülje a félreértést, és igyekezett az elvonuló páros elé szökkenni.
-A részletek megbeszélése kizárólag a szintünkre irányult, semmi egyéb információ nincs a birtokunkban.
Nem tűrhette, hogy valaki egy félreértés miatt legyen morci Shura, hiszen ez által az idomárt negatív hatások érték, ám miután ezt megosztotta, félre is állt, ennél többet nem kívánt tenni. Shu persze észrevette, hogy a durcizás úgy-ahogy megjátszott, de ennek ellenére is hálásan pislantott a sárkányra, miközben letette maga mellé Yenát, aki ezúttal ott maradt, és hol a másik kis csapatra, hol Cearsora pislantott.
-Akkor most... mi várunk, amíg terepet rendezel.
Mindketten tudták, hogy RenAinak abban igaza van, hogy bár ők nem ismerik a terepet, ha Cearso nem külön ellenük, így a saját csapata ellen rakja össze, akkor nekik közvetetten így is előnyük lesz, másodsorban pedig egymást is jobban ismerik... de hát Timi célja a békéltetés volt, így ezeket nem kötötte az orrukra.

by **Atoru** Vas. Szept. 04 2016, 21:20

Örülök, hogy senki nem tette szóvá a késésemet. Elég volt, hogy engem kellemetlenül érint.
Miután Cear bemutatott minket, enyhén meghajoltam a lány irányába. Még mindig töröm a fejem, hogy honnan ismerhetem újdonsült csapattársam. Talán egy küldetésről? Vagy miniboss-on voltunk együtt? Nincs is jelentősége. Csak zavar...
- Várjunk. Szóval már kettő társad van? - nézek kérdőn Shu-ra, reménykedve egy bővebb válaszban. Láthatóan lemaradtam néhány dologról. És ezek után kétszer is átgondolom, hogy gyakoroljak Shu-val, vagy sem.
Cear válaszára biccentettem, valahogy egyértelműnek tűnt az elosztás. És ez néhány ki nem mondott kérdésre is választ ad, bár... Ki tudja. Még meglátjuk. A harc végéig kiderül, igazam van-e.
Gondolataimból RenAi rángatott vissza - szó szerint. Elhúzott és... Nem tudom megfogalmazni pontosan, mit is akart pontosan az egésszel. Mindenesetre szimpatikusnak látszott, így rámosolyagtam, majd lenyitottam a menümet, hogy átnyújthassak neki egy papírlapot, amit ilyen alkalmakra készítettem. Olyan volt, mint a kötél - ritkán jött jól, de mindig tartottam magamnál.
- Tessék. Ezen szerepelnek a fontosabb adatok. - A lap tartalmazta a képességeim, az élet- és páncélpontjaimat. Valamint egy rövidke leírást arról, hogyan viselkedem harcban. Mivel nem artikuláltam, nem féltem, hogy leolvassák a számról, amit mondok. - Az adja a nehézséget, hogy négy ellenfelünk van és egyikük íjász. A terepet is ő rendezheti be és nem mellesleg jó stratéga. Shu tud úgy kommunikálni Timidusszal, hogy csak ők értik. Talán még Yena. Ha úgy megfelel neked, én lefoglalom Ceart és Timidust, így neked csak Shuval és újdonsült társával kell foglalkoznod - persze ez csak az én véleményem volt, neki is van beleszólása. Vajon nagyon pesszimistának tűntem volna, ha azt mondom, hogy nincs esélyünk? Talán nem. De nem akartam megtudni.
- Valamint látom, hogy JL-es vagy. Téged is várhatlak a konferencián? - kérdeztem. Nem tudtam, hogy pontosan mennyi emberrel kell majd számolnom. Azt hiszem ezt is meg kell kérdeznem a többiektől.
Miközben vártam válaszát, az égre sandítottam és az óriási oszlopokra, amik a szintet tartják. Nem sokára talán én is mehetek a frontra.
Nem sokára...

by **Cearso** Szomb. Szept. 10 2016, 08:12

-Hadd rájuk a dolgot Timidus. Mi régebb óta ismerjük egymást, ami mégis csak a mi malmunkra hajtja a vízet.
Akkor berendezhetem a terepet?
Ha nem érkezik ellenkező válasz, akkor hozzá is látok a dologhoz. Nem is tart sokáig, mert már rég eldöntöttem, mit is akarok csinálni. A múltkori küzdelmem Timidussal ugyanis rávilágitott arra a tényre, hogy az aréna fölötti teret hasznosan is ki lehetne használni.
Miután belépünk az arénába két harminc méter magas torony emelkedett ki a földből az aréna két térfelén, mindkettő tetején egy zászlóval.
-A feladat egyszerű, az nyer, aki előbb viszi át az másik csapat zászlóját a saját tornya tetejére.
A szabályok pedig: egy: nincs repülés, se siklás a levegőben se semmi ilyesmi.
Kettő: nincs átugrás az egyik toronyról a másikra, még ha fizikailag lehetséges is lenne.
Most a technikai dolgokról. Alapból mindenki egy méter tud mászni. Ezt minden egyes akrobatika szint megnöveli egy méterrel, illetve ha a földön van valaki az ugrás jártasság segíthet neki, minden egyes szint után plusz egy métert. Lefelé a sebesség ugyanaz, hacsak nem akartok leugrani a földre, ebben az esetben viszont szamoljatok a zuhanási sebzödéssel.
Ha valakit eltalálnak miközben mászik akármelyik irányba az veszit egy méter a magasságaból. Ha valakit ötször eltalálnak az elveszti az egyensúlyát és leesik onnan, ahol az ötödik találat előtt tartózkodik. Ez a számláló mind a torony tetején, mind a földön nullázodik. Azt hogy hogyan próbáltok meg eltalálni valakit, azt teljesen rátok bizom.
Ha valakinek nullára vagy az alá esik az élete az kiesik, mint a rendes küzdelemben.

by **RenAi** Hétf. Szept. 12 2016, 10:23

Először, mindenki „összeszedte” a másikat. Kiderült miként lettünk szánva, valamint… az is, hogy ők már előre szövetkeztek. Timidus, megemlíti ugyan, hogy mire, de nem csökkenti bennem, azt az érzetet, hogy hátrányba lettünk szorítva. Tehát, ők előre tudják mivel számoljanak, mi meg.. annyira, hát nem. Azt tudom, hogy ők egymást is ismerik, valamint Cearból… kinézem, hogy valamit tervez. Mert most nem olyan kis játékos mint legutóbb, szóval elkezdtem pörögni. Nem, rosszindulattal, aggottsággal vegyített lelkesedéssel inkább. A lábam, szinte szüntelen járása is ezt mutathatja. Első ízben, hívtam kicsit el a fiút, miközben, eljátszottuk, hogy kupaktanácsot játszunk. Vagyis… végül tényleg az lett, hisz a fiú, készült. Megosztotta velem, a startjait, a képességeit, valamint megmondta, hogy miként szokott harcolni, de még invitálást is kaptam, amit igazán nem hittem, hogy fogok, valami konkurenciára. Az utóbbinál felcsillant a szemem, fontos embernek érezhettem magam, akinek a véleménye számít. Bár, egyszer voltam hasonlót... nos, az furcsa volt, de a fiúban nagyobb reményeim vannak, mint a Sayonaraban. Bár, nem tudom mit szeretne, pontosan, de kétségtelen, hogy ott leszek.
- Megyek! ^^ - Jelentettem ki lelkesen, talán picit lelkesebben mint akartam. Végül igyekeztem, szigorú arcot vágni, nem megfeledkezni a szerepemről, de aligha lehetett komolyan venni, ahogy szaladgálok egyik, helyről a másikra, mármint a fiúhoz, majd amint megtörtént, én menümből mutatom meg neki azonosan az infókat. Majd szaladtam vissza a többiekhez, szóval Atorunak tartania kellett velem a tempót. Nem, csak gyorsaságban, hanem cselekedetekben is. Majd visszatértem. Amikor megkérdezi, hogy berendezheti-e a terepet, én rávágom hogy nem. Voltaképp én is csak játszok, azért teszek a fiú ellen, és ez érthető is rajtam, talán.
- Két feltételem van! – Kezdtem bele, mint valami üzletasszony.
- Az egyik, vagy… lányok kontra fiúk. – Jegyzem meg, ejnye akárhogy is nézzük, többletelőnyben vannak... és ez nagyon nem igazságos.
- Vagy… én rendezek terepet! – Igaz fogalmam sincs miért, annyit tudtam csak, hogy így javíthatunk az esélyeinken. Mert két mártírjelölt, aligha jár jól, egy csapatban. De, nem is ez a lényeg. Voltaképp ha bárki is erősködik, hogy így akarja, ahogy a fiú, megtöri a határozottságomat, hisz mint mondtam, nem veszem véresen komolyan, de kíváncsi vagyok mit érhetek el. Több dologba is bele tudnának kötni, akárki, és ezzel tisztában is vagyok. Valamint ha, Cear, megosztja mit is szeretne a tereppel, akkor hezitálás nélkül belemegyek.

by **Shukaku** Hétf. Szept. 12 2016, 12:01

Shu könnyedén belement volna akármibe, még a múltkori miatt is csak játékosan neheztelt a fiúra, ám haragudni egyáltalán nem haragudott. Timidus azonban, miután végighallgatta mint az íjász beszédét, mind pedig a lovag ellenjavaslatait, egy szökkenéssel termett RenAi mellett.
-Egyetértek a lánnyal. Amennyiben ez a küzdelem nem tétre megy, és elsődleges célja a szórakoztatás, ami az eddig általam megismertek alapján valószínűsíthető, úgy ez a felállás nem megfelelő ennek a célnak az elérésére. A pálya nem eléggé balanszolt, és túlságosan kedvez az egyik csapatnak. A petek, mint én vagy Yena a küzdelem alatt nem célozhatóak. Bár a pet társam mancsai alkalmatlanok a kapaszkodásra, és ezen felület megmászására...
Mutatott a toronyra, miközben Shu magabiztosan tett barátja felé egyetlen lépést, szélesen vigyorogva, Yena pedig felszegett fejjel követte őt.
-...az én mancsom és karmaim azonban alkalmasak, és ha valaki nem gyorsabb sokkal nálunk, ez komoly előnyt jelent a számomra, hiszen nehezebb hátráltatni. Emellett a mi csapatunkban egy íjász is található, aki a távolsági fegyverkezés specialistája; valamint mivel találatról szóltál, nem pedig fegyveres támadásról, így Shunak is elég egy kővel megdobni az ellenfelet ahhoz, hogy lejjebb kerüljön, és közelebb a leesést jelentő öt találathoz.
-Vagy popcornnal. Nem kell feltétlenül kővel dobálni.
A popcorn egy gyengécske kis utalás volt arra vonatkozóan, hogy a lánynak olyan sejtései vannak, miszerint itt egy ideig még megbeszélés lesz, amiben ő maximum nézőként szeretne részt venni, ám ekkor már teljes mellszélességgel a sárkány és RenAi mellett húzta ki magát.
-Szerintem sem fair így, de ez eszerint akkor sem lenne az, ha mi lennék RenAival, mert Timit akkor is nehezebb támadni. Támogatom, hogy rendezhesse be ő a terepet, de a fiúk versus lányok megoldás nem tetszik.
-És értelme sincs.
Bökte még oda a végére a sárkány, bár ezen csodálkozott a legkevésbé.

by **Atoru** Hétf. Szept. 26 2016, 21:10

Renai... Hogy is fogalmazzam... Elég érdekes személyiségnek tűnik. Kissé olyan, mintha egy animéből bukkant volna elő. Ha eleget várok, talán elbotlani is látom, ki tudja?
Megrázom a fejem. Most nem ez a fontos. Megpróbálom megjegyezni az adatokat, amiket hirtelenjében mutat - hasztalan. Azt értem, hogy support képességei vannak és erre épül a karaktere - és ezek szerint talán a jelleme is. Shukaku szintmódosítós képessége óta gyanítom, hogy a játékmesterek - legyen az Kayaba, vagy bárki más - olyan képességeket adnak, ami passzol a játékoshoz. Elvégre Shu is segíti a kisebb szintűeket, így pedig sokkal könnyebb a dolga.
- Akkor hát téged is várlak szeretettel. És reményeim szerint ennek több értelme lesz, mint annak, amin feltűnt egyszer a Sayonara... Nem tudom, hogy hallottál-e róla - elvégre egy titkos gyűlés volt, meghívókkal és mindennel. És hacsak nem híresztelte el valaki, titok is maradt.
A berendezett terep felkeltette az érdeklődésem. Eszembe juttatta a régi Capture the Flag LAN partikat, amiket régebben játszottam - konzollal, a monitort bámulva, nem pedig bezárva egy virtuális valóságba.
Közben Renai akcióját is figyeltem és nem tudtam nem kuncogni. Bár bevallom, az első feltétele picit zavart. Mintha nem szeretne velem egy csapatban lenni, vagy hasonló...Aztán jobban belegondolva rájöttem, hogy csak így lenne esélyünk megszerezni a zászlót, hála Cear feltételeinek.
Már éppen soroltam volna a kivetnivalókat, amikor Timidus megelőzött, így csendben maradtam. Talán jobb is így.
- Szerintem is Renai rendezzen. - Én nem akartam belefolyni. Egy, mivel a végén még kitalálnék valami gonosz cselt, amivel ők kerülnek hátrányba. És kettő, mivel kíváncsi vagyok, hogy hogyan rendezné be a terepet, ha már... Hm-hm, de ez még korántsem biztos. A párharc során úgyis minden kiderül. Talán még Cearso szándéka is, amiért idehozott minket.

by **Cearso** Csüt. Okt. 13 2016, 15:12

Minden szép, és minden jó... Azazhogy mégsem. Senki sem értékelte a kreativságomat, és egyből megtámadták az egész ötletemet. Az egész tornyos zászlós ötletem gyorsabban hullott össze, mint egy kártyavár. (Azt is de rég építettem már.)
Rendben, nem volt valami tökéletesen kidolgozott a haditervem, de hogy ilyen hamar el akarják venni tőlem a szórakozást?
A legszívesebben most azonnal itt hagynm a bandát, mint egy duzzogós kisgyerek, akinek elvették a játékát, de nem teszem, mert más terveim is vannak per pillanat.
-Olyan nagy baj, hogy egy kicsit szórakozni akartam?
Na persze azért nem adom fel ilyen könnyen a dolgokat, ha már itt vagyunk, akkor küzdjünk is meg rendesen, ha már ennyire azt akarja mindenki.
-A lányok kontra fiúk felállást ellenzem. Nem azért, mert nem akarok lányok ellen küzdeni, de nem szívesen állnék ki kettötök ellen.
Remélem Atoru nem sértödik meg azon, hogy őt nem is vettem számításba az esetleges fiúk kontra lányok versengésben. Az tény, hogy mióta utoljára küzdöttünk szerintem már utol is értem, ha meg nem elöztem a srácot a fejlödésben. Abban viszont biztos vagyok, hogy a két lány külön külön is jóval nálam magasabb szinten helyezkedik el nálam, így nem hiszem, hogy é és Atoru bármit is tudnénk kezdeni kettejük ellen.
-Alakitsd te a pályát úgy ahogy te szeretnéd.
Amíg Ai kitalálja, hogy milyen is legyen az egész, én úgy döntök, hogy félrevonulok egy sarokba, és a kártyáimat szépen eegymásra rakosgatva elkezdek kártyavárat építgetni.

by **RenAi** Vas. Okt. 16 2016, 23:47

Timi a pártomat fogta, vagyis velem értett egyet. Értettem én hogy Cear arra gondolt hogy, majd én nem fogok a győzelemre utazni, és félre értés ne essék, nem is utazok arra. De volt itt két pont amivel talán nem számolt. Az egyik az, hogy nem egyedül csak én vagyok, hanem van egy társam, akinek az érdekeit, ugyanúgy meg kell védenem. Valamint ha valami nagyon igazságtalan illatú, azt bizony nem szeretem elfogadni. Persze, ha a fiú elmondta volna a tervét, és úgy hív ide, talán másképp alakult volna, de nem tette. Vagy mert túlzottan bízott abban aminek megítélt, vagy… mert nem gondolta hogy, ellenzünk pár dolgot. Így a kártyavára bizony összeomlott. Lehet ő ezt annak élte meg, de ha várat szeretne ne kártyákból, és ne emberekből építsen. Az utóbbi ugyanis meghaladja a művészetek, művészetét. Így gondolom legalábbis. Persze ezek nem mélyreható gondolatok, csupán a felszín, hisz mélyére a dolgoknak ritkán utazok. A kék hajú fiúcskától a taktikai megbeszélésünkön kaptam egy meghívást. Nagyon megörültem neki, és meglepett hogy, ő is tudott a konferenciáról.
- Tehát onnan vagy nekem ismerős! – Kiáltottam fel meglepetten, amikor a vallomásába ütköztem.
- Hallottam-e, ott voltam! A macskám teljesen ki volt akadva utána… - Fogtam meg drámaian a kobakomat, és ugyan én nem értettem sokat, de Kyubei igen. Ő a macskanyuszim, aki rendszerint csak ritkán talál haza… És akkor is vélhetőleg bujdosik valaki, vagy valami elől. De majd őt később bemutatom neki, most fontosabb dologgal kell szembenéznünk. Magunkkal ugyanis. Igen. A fiú olyan mint én… önfeláldozó meg cuki, és édes, és kék. Hmm tényleg, mennyi mindenben hasonlítunk. :O De, ez most itt nekünk nem lesz hasznunkra.

A terep megalkotása az én kezembe került. Hihiii. Így igazságos nem? Ellenfél csapatot alkot, a másik terepet. Nos, ezzel sikerült is elidőznöm picit… jó, majd tízen sok percet. Na nem azért mert döntésképtelen voltam. Hisz aki látott, az bizony azt is láthatta hogy a menükön gyorsan, és céltudatosan jár a kezem, valamint a szemeim is csillogtak, és nem bambán bámultam előre, a kobakom vakargatva. Tehát egy rövidebb teaszünet után meg is alkotódott a termecskénk. Nyilvános terület, kivetítőkön láthattak minket a kíváncsi szemek.

Viszont aki elfogadta ezt a felállást, és belépett a következőt tapasztalta. Katonai terep színű ruhák. Öltözőfülke, minden csapatnak egy. A két csapat messzire volt egymástól, és a visszaszámlálás nem indult még el. Akadt idő arra hogy belépjünk az öltözőbe, majd onnan egy másik kijáraton ki. Amit a fülkében találtunk az, ugye a fent említett terepszínű ruha. Valamint egy táska. És egy fegyver. Paitball. Az én színem a citromsárga lett, hát majdnem eltalálta a játékmester, csak pár árnyalatot tévedt. A narancsnak jobban örültem volna… Átöltözve és kilépve egy hatalmas pálya fogadott minket. Igazi, terep. Fák, kisebb tisztások, cserjék, valamint mesterséges árkok és fedezékek, valamint egy úgy derékig érő folyó is kettészeli a terepet. Az egész terület mérete, közel 10.000 négyzetméter. (megnéztem, általában ekkorák. ><”) Valamint színünkkel azonos szimbólumot is kaptunk a társunkkal. Ami segített, a követésében, úgy nézett ki mint egy barát, vagy céh jelkép. Tehát a térképen láttuk a másikat, viszont az ellenfeleket nem. Peteket szintén nem.
Amint kilépünk az öltözőből, eltelik talán pár perc, míg társunk is megérkezik. Amikor mind a négy játékos elhagyta a fülkét, felcseng egy hangos sziréna. Mint a katonás filmekben, vagy a katasztrófa jelzők. A hangos robaj után, egy éles férfihang adja ki az utasításokat.

- Újoncok! Elérkezett a pillanat, hogy megmutassátok a kiképzésetek alatt, nyámnyila korcsokból, igazi férfi vált belőletek. Feladatok, egyértelmű, legyőzni az ellenséges sereget. Mind a két félnek le kell győzni a másikét.-

Valamint a hátizsákok tartalma. A fegyverekre rá tudtok keresni. Igyekeztem mindenkinek más típust találni.

Ai:
Egy darab távcső.
Tippmann Bravo One fegyver. - Citromárga.
Egy darab hangtorzító kristály. (Rákattintva csakis a jelenlévők hangját tudod utánozni)
Egy darab tükör.

Atoru:
Egy darab kézigránát. (füst)
Egy darab medvecsapda.
Tipmann X7-es fegyver. – Kék.
Egy darab fehér zászló.

Cear:
Egy darab csapdaháló.
Egy darab távcsöves puska. – Fehér.
Egy darab külső módosító kristály. (Rákattintva csakis a jelenlévők személyének külsejét veheted fel.)
Egy darab drótkötél. (10méter)

Shukaku:
Egy darab fényjelző.
Egy darab repeszgránát. (Lila)
Tippmann TPX pisztoly. – Lila.
Egy darab fehér zászló.

Kedvcsináló itt. ( A terepet kb így képzelem el).

by **Shukaku** Hétf. Okt. 17 2016, 09:14

Döbbent csönd. Ez uralkodott el a fülkében amikor a kis csapat belépett. Shu olyan szinten lepődött meg, hogy szóhoz sem tudott jutni. Először. Gyorsan rájött azonban arra, hogy neki most nagyon, de nagyon rosszul kell éreznie magát. Timi persze azonnal tervezni kezdett, ám folyamatosan szemmel tartotta a társait, ami a kis fülkében nem volt nehéz. Az idomár egyáltalán nem ezt várta attól a lánytól, akit ugyan nem ismert, de abból, amit tudott vagy tudni vélt róla, nem erre számított. Szerencsére Timinek nem volt idegen a terep, hiszen több beszélgetésük alkalmával érintették a kérdést, mi lett volna, ha más szettingbe kerülnek, vagy Kayaba Akihiko máshogy álmodja meg a világát, és mivel a sárkány haditechnika fan volt, Shunak ezekről is kellett mesélnie. Azt nem tudta ugyan, hogy miként működik a fegyver, de legalább nem olyan volt nekik, mintha egy idegen civilizáció dobott volna le egy teljesen ismeretlen kütyüt. Amíg Yena körbeszimatolt, addig Timidus elkezdte ellenőrizni a felszerelést, majd Shu elé tartotta a fegyvert.
-Ne aggódj, festéket fog kilőni.
-Paintball?
-Miért, mire számítottál?
A lövöldözés képe ugyan traumatikus emlékeket idézett fel a lányban, és még így is kellett egy kis idő, hogy összeszedje magát, az azonban, hogy tudatosult benne a dolog játék jellege, még játékon belül is, kissé megnyugtatta. Timidus feltehette volna azt a kérdést, hogy fogott-e már fegyvert a kezébe valaha, ám a hangos rémálmokból tudta jól, hogy mi a válasz, így nem esett nehezére kitalálni, hogy a társának miért ugrott meg a pulzusa, és miért olyan tágak a pupillái.
-Hazamehetünk, ha szeretnéd.
A lány nem válaszolt azonnal. Természetesen amíg Timidus azon agyalt, hogy mit érezhet ő, Shu azon, hogy mit érezhetnek a társai. Yenán persze egyértelmű volt, boldogan szaglászta a dolgokat, és ha valamit esetleg még le is lehetett rántani a helyéről, azt meg is tette, ám mivel ő is érezte a feszültséget, egy idő után csak letelepedett az egyik általa összegyűrt ruhára, és aggódva figyelte a másik kettőt, halkan vinnyogva. Shu csak egy pillantást vetett rá, majd leguggolt mellé, és simogatni kezdte, miközben a sárkányt figyelte.
-Talán hagyni kellett volna mégis, hogy Cear válasszon. Az csak tériszony, ez viszont...
Megcsóválta a fejét, és újra körbenézett, majd lehunyta a szemeit. Egy valamit még meg kellett kérdeznie.
-Jól gondolom, hogy neked minden álmod az, hogy ebben a stílusban is kipróbáld magad, ugye?
-Nekem a te biztonságod a legfontosabb.
Adta meg az egyértelmű, bár kitérő választ azonnal Timi, de rögtön folytatta is.
-Viszont igazad van. Érdekel a hadviselés minden formája. A fegyver viszont a te kezedben lesz.
Ezidáig rá sem mert nézni igazán a tárgyra. Taszította a látványa, és félt, hogy bevillannak azok a képek, amelyeket már oly régen maga mögött hagyott, vagy úgy hitte, hogy maga mögött hagyta. Most azonban újra végigfuttatta a tekintetét a felszerelésen, és a zászlóhoz érve elmosolyodott.
-Viva la revolución.
Az égre, avagy a fülke mennyezete felé emelte a szemeit, Kayabát keresve valahol a magasban. talán ez is az ő terve? Egy sárkányt adott mellé, hogy legyőzze a félelmét a magasságtól, most pedig abban segít neki, hogy ne pisilje össze magát minden alkalommal, amikor lőfegyvert lát. Még az is eszébe jutott, hogy ez valaminek az előjele, és az admin megunta a középkori settinget... de ez csak egy villanás volt, hiszen igazából RenAi keze van a dologban, ha minden igaz.
-Legalább lila.
Felegyenesedett, majd az asztalhoz lépett, és kezébe vette a pisztolyt, amelyet Timi időközben visszatett a helyére.
-Ha legközelebb Pearl Harbor-re kell bombát szállítanunk a hátadon repkedve, akkor viszont itt hagyom őket.
Mosolyodott el, próbálván még abszurdabb képpel elütni a dolgok élét, majd visszafordult, és a társai elé tartotta a fegyvert. Yenától csak azt várta, hogy megbarátkozzon vele, hiszen emlékezett arra, hogy az apja miként szoktatta a kutyákat a fegyverekhez.
-Szerencsére az ilyesmi nem hangos, nem kell tőle félned.
Timidustól viszont azt várta, hogy többet tudjon róla, hogy segítsen neki, hiszen a sárkány első dolga volt, amikor a mancsába vette az eszközt, hogy alaposan átnézze, és az idomár meg is kapta a választ.
-Kompakt, könnyű fegyver, nincs nagy visszarúgása. Nincs súlyemelésünk, talán ezért is kaphattad ezt. A tárban hét töltény van, spórolj vele, számold a lövéseidet. A tár oldalán találsz egy kis ablakot, innen láthatod, hogy töltve van-e. Két kézzel tartsd, minden elsütésnél célzott lövést adj le, és csak akkor ismételj, ha megbizonyosodtál arról, hogy nem volt találat.
Emlékek. Sorra törtek fel az emlékek a lány fejében, ezúttal azonban pozitívak. Olyan, mint a biciklizés. Feltartotta a fegyvert, és célzott, ahogy pedig a sárkány mellé lépett, már érezte is az apja kezét a vállán, ahogyan mutatja neki, hogy miként tartsa biztonságosan a fegyvert.
-Félautomata... az ujjad mindig legyen a ravasz mellett, sose a ravaszon...
Suttogta maga elé, immár mosolyogva. Szeretett lőni. Vadászni is szeretett. Gyilkolni nem, főleg feleslegesen nem, a vadászatot azonban, főleg azt, amikor nem trófeára, hanem a vadállomány egyensúlyának a megtartása miatt tették, ahogyan az apja is, művészetnek és segítségnek tartotta. Itt bent ugyan erre nem volt szükség, így csak az étel miatt ölt állatokat, ám tudta jól, hogy szereti.
-Add meg a tiszteletet a vadnak... egyetlen lövés...
Megrázta a fejét, majd visszaengedte a fegyvert. Nem volt biztos abban, hogy el tudja-e sütni akkor is, ha majd emberre kell emelnie, de érezte, hogy nagyon fontos lépést tett meg, és tudta, hogy ezt majd megköszöni a lovag lánykának.
-Rendben, mi van még?
Tekintett végig a kihelyezett tárgyakon, majd a gránátot Timi mancsába nyomta.
-Ez a tiéd. Talán nem is olyan hülye ötlet a bombázás.
Megnyitotta a tágy menüjét, a sárkány pedig megjegyezte a késleltetés mértékét, a hatósugarat, igazából mindent, hiszen Timidusról beszélünk. Az idomár gyorsan felöltötte a talált ruhákat, és ha a peteknek is volt színjelzőjük, akkor ők is kaptak. Szerencsére Yena nem az a típus volt, aki le akarta magáról rángatni a felszerelést, hanem az, aki kikövetelte magának, hogy ha a társának van, akkor neki is legyen, így tehát nem ütköztek semmi fajta problémába, és a kölyökhiéna is menetfelszerelésben indulhatott a harcba, aminek rettenetesen örült, így várni kellett egy keveset, amíg Shu lecsitítja, hogy ne fedje fel azonnal a pozíciójukat, amint kilépnek a terepre.
-Térkép.
Adta ki a parancsot a sárkány, miközben Shu maga mellé rendelte Yenát, így mindhárman az egyik bokor mögé meghúzódva tudtak várakozni és felkészülni a hangzavar alatt. Shut ugyan zavarta, hogy nem látja a peteket, ám Ceart szerencsére látta. és ahogy melléjük lépett, Timi azonnal beszélni kezdett.
-Kis kaliberű pisztoly hét tölténnyel a tárban, flare, repeszgránát és egy fehér zászló. Jelents.
Timi természetesen nyugodt volt, Shun egyszerre látszott az izgalom és az idegesség, miközben a hiénakölyköt tartotta guggolva a térdei között, aki már most úgy helyezkedett, mintha egy vadat állna le, de legalább addig is csöndben volt. A sárkány azonban nem, ő folytatta.
-Azt mesélted, hogy sok helyen megfordultál a világodban. Sorold el nekem az alapvető utasításokat olyan nyelven, amelynek ismeretével vélhetően az ellenfeleink nem rendelkeznek.
Ha esetleg Cear nem értené, akkor Timi gyorsan elmagyarázza, hogy mire gondol: Done, Negative, Ready to fire, Repeat, Copy, Move és hasonlók. Egyszerűbb a sárkánynak megjegyezni ezt a pár szót, mint az íjászt megtanítani sárkányul.

by **Atoru** Szer. Okt. 19 2016, 16:28

Egy pillanatnyi hatásszünet. A fogaskerekek lassan forogni kezdtek és már meg is értettem, amit az előbb mondott. Ez megmagyarázza az egészet. Szerettem volna többet kérdezni a gyűlésről, de várt minket egy párbaj...
...Ami eddig nem úgy tűnt, mintha a legjobban alakulna. Cearso tervét megvétóztuk és majdnem csapatcsere is történt. Nem hibáztatom az íjászt szavaiért - bevallom, ha választanom kéne, én se lennék magammal egy csapatban. Hogy miért nem? Nem sorolom.
RenAi átvette az irányítást, Cear pedig elvonult kártyavárat rakosgatni. Nem tudom honnan szerzi ezeket a dolgokat... Vajon ezeket is ő fabrikálta? Ha igen, le a kalappal a kitartása előtt. Sakk, kártya, ha így folytatja, feltalálhat egy új társasjátékot is. Biztosan tetszene a többi embernek.
Szememet újra Aira vetettem és nem tudtam, hogy a szeme eszementen, vagy átszellemülten villog. Reménykedtem az utóbbiban. Ahogyan abban is, hogy nem fog túlzásokba esni. Nem szeretnék a nyílt tengeren harcolni.

Bevallom őszintén, nem tudtam, mire számítsak. Azonban Ai felülmúlta minden elvárásom. Az öltözőről először nem tudtam eldönteni, hogy most sportolni fogunk-e, de amikor megláttam a felszerelést, kétségem sem volt, hogy mit fogunk csinálni.
Reszketve nyúltam a fegyverhez. Nem, nem a szorongás miatt. Most teljesen más volt az ok.
Izgatott voltam.
Nagybátyámnak volt egypár fegyvere és mindig nagy ámulattal figyeltük őket. Többméteres távolságból. Egy üvegfallal elválasztva. Többen mondták, hogy mozgássérültként választhatnám ezt sportként, de elutasítottam. A fegyverekkel nem tudtam célozni, és féltem, hogy valakinek baja esik. De idebent… Idebent nem kellett aggódnom. Főleg nem egy barátságos küzdelem alatt.
- Egy zászló és egy csapda… - mormogtam magam elé. A zászlóval könnyedén félrevezethetjük őket, a medvecsapda pedig észrevétlenül elkaphatja őket, miután nagy eséllyel nem is számítanak rá. Esetleg a zászlóval magunknak is jelölhetünk egy pontot, amit találkahelyként használunk. Vagy beszínezhetjük, majd levelekből és gallyakból egy bábut készíthetünk. És ott van a gránát is…
Megköszörültem a torkom. Ennyi egyelőre elég lesz.
Közben a fegyvert is szemügyre vettem. Első ránézésre egy egyszerű SMG-nek tűnt. Vállamhoz illesztettem és próbáltam úgy tartani, ahogyan már sokszor láttam filmekben. Ezután kimentem a terepre és megvártam Ai-t.
- Ai, egy zseni vagy – dicsértem meg ragyogó mosollyal és nem kevés izgalommal a hangomban. – Te milyen felszerelést kaptál? És hogyan kommunikáljunk egymással? – konkrét dolgokat még nem mertem mondani, nem tudom, mennyire vannak hallótávolságon belül a többiek. Mindenesetre próbáltam nyugodtabban venni a levegőt. Hirtelen jött ez az adrenalin löket. És a harc még el sem kezdődött…

by **Cearso** Pént. Okt. 28 2016, 15:05

-Menjetek előre
Volt a reakcióm, mikor rájöttem, hogy mi is folyik itten.
Le kell nyugodnom mielőtt szembenéznék a dologgal, és ez most nen az a fajta nyugtalanság, amin Shu vagy Timidus segiteni tudna.
Tehát egy másik módszerhez kell folyamodnom, ami jelen esetben olyan, amit szeretnék Shu elöl eltitkolni.
Miután Shuék elhagyták az öltözőt, elő is vettem a bagót, amivel Shu ellenvetése ellenére se hagytam fel. Viszont azóta nem is gyújtottam rá a lány előtt.
Kézbevettem a fegyvert. Sosem volt a kezemben hasonló. De még így is rossz emlékeket idézett fel bennem.

Le kellett ülnöm, mikor eszembe jutott a dolog. Az a küldetés rémes volt. Pedig jónak igérkezett.

Counter-strike. Gondolom az emberek többsége ismeri a játékot. Annak aki nem: egy lövöldözös terroristás játék, ahol bombát kell rombantani, vagy túszokat megmenteni, vagy ebben megakadályozni a másik csapatot.
Alapvetően nem is lenne problémám vele. Viszont...
Az a küldetés a lehető legrosszabbra fordult. Egy őrült azt a plot twistet találta ki, hogy halott embereket vezessen ellenünk a játék. Mikor felismertem köztük azt az embert, akire valaha is felnéztem (mondjuk az is igaz, hogy nem hosszú ideig, mert gyorsan eltávozott az élők sorából, miután találkoztam vele) én nem bírtam tovább, kifakadtam. Az volt az első pillanat, hogy meggyászoltam valakit.

Ökölbe szoritom a kezem, ahogy feltörnek az emlékek. Sosem szerettem kimutatni az érzéseimet, és akkor ezt pont sikerült vadidegennek előtt csinálnom. Másodszor már jobban tudtam, hogyan kezeljem.

Azt viszont nem hiszem, hogy a puskát ugy tudnám használni, hogy ne idézödne fel az a szörnyű emlék. Inkább itthagyom a puskát, és használok valamilyen más módszert a többiek elterelésére. Annyira nem lehet nehéz föleg azokkal, amit megkaptunk.

Majd így csatlakoztam Timiékhez.
-Kommandós kézjelek. Sokkal megbízhatóbbak, a másik fél sem tudja meg, hogy jelzünk egymásnak, és emellett is simán használható.
Teszem Timi elé a kristályt, amit a játék ellen kaptam.
-Emellet van meg egy csapdahálóm, meg egy drótkötelem. Fegyverem viszont nincs.

Majd ha Timi beleegyezik, megmutatok neki néhány mozdulatot, persze modositanom kell néhányat, hogy messziről is félreérthetetlen legyen a jelzés, az egyetlen problémát csak az ujjak hiánya jelentheti a sárkánynál, de szerintem elég könnyen alkazmazni tudja a dolgot, ha hozzászokik a dologhoz.

by **RenAi** Kedd Nov. 01 2016, 11:48

Teljes nyugalommal és biztonságérzettel léptem be az öltözőbe, öltöztem át, majd pillantottam rá, hogy nekem mit is sorsolt a rendszer. Igen, az random volt… szóval nekem van egy távcsövem, egy hangrögzítő kristály (nem néztem meg, így nem tűnt fel, hogy más…) valamint egy tükör, és a fegyver, amibe citromsárga patron van építve. Ehm… nem szeretem a citromsárgát… ><” Okés hogy vidám, szín, de lehetett volna narancs… vagy… piros. Mindkét színt jobban bírom, mint ezt a hányás színt, de legalább nem okkersárga… vagy libafoszöld. ><”… Bár zöld… vajon mindenkinek külön színt biztosított a rendszer, vagy csapatonként van egységes színünk… Ez azért fontos volt. Nem emlékeztem hogy ezt, hogy vagy…. hogy akadt-e külön opció erre…
Végül nem várakoztatva meg a fiút léptem ki, aki máris izgatott lelkesedéssel fogadott.
- Hihiii, végre valaki aki észreveszi! – Köszöntem meg, picit talán beképzelten, de naa… megörültem neki. Sokaktól csak azt hallom hogy butácska vagyok, mint szegény megboldogult Ren bácsitól, vagy hogy naiv.. Tachitól és Shukakuéktól. Végre valaki aki észrevesz belőlem egy olyan darabot is, amit ők nem látnak. Szóval nagyon boldoggá tettek ezek a szavak, és még inkább dobott az önbitalmomon. Amikor megkérdezi… hogy milyen felszerelést kaptam, csupán elővettem a katonai hátizsákom, és nyitottam ki a száját. Ilyenkor szólalt meg az a morgós monoton hang a hangszóróból, jelezve a feladatunkat…
- Tényleg! Te milyen színt kaptál? – Kérdezek rá, hisz nagyon is fontos, hogy tudom-e tankolni… főleg a képességemnek köszönhetően.
- Beszélgetni… hogy, fogunk? – Utaltam a kommunikációra… valamint… arra hogy, ha eljutunk az üzenet küldés lehetőségéig, ha csak nincs walkie-talkie-ja.
- Ha üzeneteket küldünk, vegyük le a rendszer hangját. – Majd elküldtem egy barátmeghívót is, hogy lássam a mappon, megfeledkezve… a rendszer által biztosított követőről.
- Neked meg vannak Shukakuék barátnak? Látod őket? – Pillantottam rá, hogy a rendszer ezt letiltotta-e, ha esetleg szükséges.
- Nos, szerintem… ők a pálya másik feléről közeledhetnek… - Pillantottam rá. Persze én is izgatott voltam.
- Ahogy mi, úgy ők is egy helyre portoltak… valamint… ismeretlen mindkettőnknek, négyünknek a terület. Amikor beállítottam, nekem sem jelenítette meg… - Mondtam el a fiúnak…
- Hmm a feladat az… hogy mindkét fél meglőjön mindkettőnket. Tehát téged Shukaku, és Cearso, és engem is mindketten… És akkor győznek ők, ha hamarabb megteszik ugyanezt… Tehát, nekünk is, el kell találnunk Shukakut, és Ceart, mindkettőnknek. Az négy lövés.. ugye? Két sárga… két, kék. (feltételezem, hogy megosztotta Atoru ezt az információt Ai-al.)
Ha… kétszer találom el ugyanazt a személyt, akkor nincs érte pont ugye? – Összegzem, hogy jól értem-e. Vélhetőleg igen.
Majd felszólalt a kürt, és ugyan nem ment időre, mégis egy.. a távolban lévő átlátszó… de csillogó fal is megszűnt. Jelezve, hogy támadható a két fél… Nos, én most kezdtem picit parázni… Oké, hogy nem fáj… de nah.. amúgy, meg tök izgalmas. :3
- Szerinted… külön… két oldalról próbáljuk őket bekeríteni?... Vagy… egy irány menjünk, és próbáljuk… egyszerre ostrom alá venni azt akit épp megtalálunk? Vagy… építsünk csapdákat, és várjuk be őket? – Ohh, szinte sziporkáztam ötletek gyanánt….

Az aréna felülnézete:

by **Shukaku** Kedd Nov. 01 2016, 12:30

Shu és Timidus pedig teljesítették a kérésedet, előre mentek, majd megcselekedték a fent leítakat, Yenával együtt. Azt ugyan a sárkány nem teljesen értette, hogy miért helyezed elé a kristályt, ám amikor Shu megnyitotta neki az eszköz menüjét, már volt egy sejtése.
-A mancsom megfelelő ahhoz, hogy az alapvető jeleket láttassam, de látás jártasság nélkül közel kell egymáshoz maradnunk. Az ötlet azonban jó.
Gyorsan elismételte a jeleket, amit mutattál neki, ám nem a szárnyával, hanem a mellső mancsának alkalmazásával, méghozzá arra is ügyelve, hogy neked ellentétes manccsal tegye, hogy a tükrözés miatt megfelelően láthasd. Nem volt minden tökéletes, hiszen tudott alapvető dolgokat végezni a mellső mancsaival, tudott vele fogni is akár, és külön tudta mozgatni az ujjait, de mégsem volt emberi kéz. Yena piciny farkincáját csóválva figyelte, mit is csinál a barátja a mancsával, ám amikor befejezte, már türelmetlenül vakkantott, hogy neki is kell feladat, és Shunak már eszébe is jutott valami.
-Titeket most sem bánthatnak, Timi, így rátok felesleges töltényt pazarolni. Talán Cear összefoghatna Yenával, ha ő nem kapott fegyvert.
Összenéztek ketten, Timi pedig azon kezdett el gondolkodni, hogy a barátjának tényleg jobb lett volna, ha nem középkori settingbe kerül. Utálta ütlegelni a másikat szemtől-szembe, a lövöldözéshez viszont fura, kettős, szélsőséges érzelmek fűzték, és azzal, hogy Timi is imádta a hadászatot, és mindent kikönyörgött tőle, amit csak tudott, így sejtették, hogy egyre gondolnak.
-Cear felvehetné Yena alakját, és ketten megkereshetnétek őket.
-A játék célja az, hogy ők lőjenek meg minket. A baráti tűzről nem tesz említést a szabályzat. Yena ugyan nem tudja aktiválni a gránátot, hiába adjuk neki, és ezt ők is tudják.
-Te viszont igen, és ha szerencsétek van, az, hogy ketten vagytok ott, majd megzavarja őket. Csak jól kell időzíteni. Ráadásul ha pici vagy, mint Yena, akkor megbújhatsz az aljnövényzetben is. Mi addig készítünk itt csapdát, és ha követni fognak titeket, mi már várjuk őket.

by **Atoru** Vas. Nov. 20 2016, 18:08

Széles mosoly, egymás mellé zárt láb, tisztelgés:
- Mindig öröm önt felvidítani, asszonyom! - játszottam a katonát, a nagyot, erőset. Az emberek sokszor nem mondják ki, hogy mit gondolnak a másikról - vagy ha ki is mondják, csak a negatív dolgokat. Ezen változtatni kéne, világszinten. Akkor talán minden békésebb lenne...
De a világ kint van, mi pedig bent. Mi pedig a benten belül is bent vagyunk, egy csatatéren. Kettő a kettő ellen, erőltetett harchelyzet. Mármint azért erőltetett, mert egyébként nem harcolnánk egymással. Talán. Remélem.
Inkább visszatérek az eseményekhez.
Bekukkantok a hátizsákba, felismerek egy távcsövet, egy kristályt, és még valami van benne. Nem akarok tolakodónak tűnni, és a férfi hang is most mondja el mit kell tennünk, szóval hátrébb lépek.
- Hogy én? - kérdezem meglepődve. Még a színt se néztem meg! - Ehm... Kéket. Igen, kéket - teszem vissza a tárat a helyére. Vajon végtelen lőszerünk van, vagy csak korlátozott, és kell majd töltényt szereznünk? Azt hiszem emiatt majd máskor aggódom. - És te? Netalán türkizkéket? - utaltam haj- és szemszínére. Jól áll neki a kék. Kíváncsi vagyok, hogy milyen haja lehetett kint... Talán szőke? Vagy ő is barna volt? Esetleg fekete? Nem, a feketét nem tudom hozzá elképzelni. Annál sokkal vidámabb, színesebb.
És megint eltértem a tárgytól...
- A szánkkal. - mondtam nemes egyszerűséggel. - Tudod, a rendszer a hangképzést irányító neuronok kódjait is "lefordítja", így beszélhetünk egymással. - Így, szemrebbenés nélkül, pókerarccal, még sosem sikerült elmondanom semmit. Most is elvigyorodtam a végére. - Bocsánat, vicceltem. Én nem ismerem a katonai jelrendszert, de adhatunk kódneveket, mint Poszáta, vagy Kabóca, vagy Tejfölös spagetti, amit csak mi értünk. Így az ellenségnek időbe fog kerülni, míg kiötöli, hogy mi mit takar - természetesen ez csak egy kósza ötlet volt. Timidus, vagy Cearso úgyis könnyedén rájönnek szerintem, hacsak nem használunk több kódot ugyanarra a dologra. Esetleg azt is megtehetjük, hogy egy kódhoz kapcsolunk több elemet, és helyzettől függően változni fog a jelentése... Ez nem kicsit bonyolult, és csak most kezdtünk bele.
Okosan bólogattam, miközben lenémítottam a menümet, majd lehívtam a barátlistát.
- Csak a szintet látom - jegyeztem meg, majd bezártam. A fegyvert próbálgattam, vállamhoz igazítottam, célra tartottam. Nem lőttem. A SMG-ok előnye és hátránya, a mérete. Könnyebben elrejthető, de nem is olyan kényelmes - nekem legalábbis nem, mint egy puska, vagy gépkarabély. Persze lehet, hogy azok is kényelmetlenek lennének. Nem tudom.
Rámosolyogtam a lányra. Azt hiszem nem lehetek túl nagy segítség számára kommunikáció terén. Viszont próbálkozik, én pedig méltányolom. Bólintottam.
- Az igazi kérdés az, hogy Timidus és... Yena? Ha jól emlékszem... célpontoknak számítanak-e. Mert ha nem, könnyedén használhatják őket felderítőnek. Esetleg pajzsnak... ami Shut ismerve kizárt - csóváltam fejem a gondolatra. Az idomárlány soha nem egyezne bele abba, hogy élőpajzsként védjék őt azok, akiket a legjobban szeret. - És nem, nem jár érte plusz pont. Főleg, mivel elnézve a fegyvereket, automatákat, vagy félautomatákat kaptunk. Bár nem tudom, hogy ez paintball fegyvereknél is így működik-e... Mindenesetre nem egyesével fogjuk ellőni a lőszert, ne aggódj. - Néha elgondolkodtat, hogy mennyi mindent megtud az ember anélkül, hogy utánanézne. Elég hozzá egy film, vagy anime és máris birtokában az információ.
Megszólalt a kürt. A harc elkezdődött.
- Szerintem derítsük fel a környező terepet. Nem tudjuk, hogy meddig tart az erdő, vagy hogy milyen környezeti adottságok vannak, amiket kihasználhatunk. Ha van észlelésed, lopakodásod, vagy akrobatikád, szerintem kapcsold be. Én is ezt teszem. Közben megbeszélhetjük, utána hogyan tovább - aktiválom az Akrobatikám és az Észlelésemet, majd elindulok lassan előre, a pálya szélén haladva - ha beleegyezik, hogy ezt tegyük. A szétszakadást egyelőre semmiképpen nem javaslom, mert a megszerzett információ megosztása csak plusz időt jelent.
- Nálam egy füstgránát, egy zászló és egy medvecsapda van - mondom Ainak. Beszélni bármilyen közegben lehet, akár megyünk, akár csak tervezünk. - Cearso valószínűleg lát a sötétben, azaz van Látás jártassága, így átláthat a füstön is. Ergo, menekülésre nem használhatjuk, de elterelésnek kiváló. A zászlóval jelezhetjük, hogy "megadjuk magunkat", vagy ezzel is elterelhetjük a figyelmüket. A medvecsapdát nem részletezem - újabb mosoly. - És a te dolgaid? Láttam egy távcsövet és egy kristályt. Szerinted mire jó? - kérdezem, egyértelműen a kristályra utalva. A harmadik tárgyat, mint mondtam, nem láttam alaposabban, így nem említettem. És abban sem vagyok biztos, hogy ő is három tárgyat kapott, mint én. Viszont sok lehetőségünk van. Gerilla harcmodort is alkalmazhatunk, ahogyan kommandósat is. A tárgyakat is sokféleképpen fel tudjuk használni. Viszont egy biztos: a távolságot meg kell tartanunk. Lőfegyvereket használunk, közelről biztosabb a találat. Azonban a gépfegyverek jobban vissza is rúgnak, így nagyobb a szórásuk... Összeszorítottam a szemem. Ez még csak az eleje, és máris mennyi dolog! Ezeket meg kell majd vitatnunk. Később.
Ezek után fogtam, és csak arra koncentráltam, amit éppen csináltunk.

Hmm... lehet, hogy az a harmadik tárgy, amit nem látsz biztosan, az, amire gondolok? Nem, nem, tévedtem. :/
Viszont mikor a fegyvert vizsgálgatod, bőven elég, ha csak egy picit nézel félre, és hopp - mire ismét a fegyverre pillantasz, termett rajta valami. Egész pontosan valaki egy Piros Masnit kötött a csövére O.o;
A Masnit leveheted most is, később is, de mindenképp az inventory-d része mostantól. Leírása nincs, eldobhatatlan, eladhatatlan, elpusztíthatatlan.

Argo

by **Cearso** Pént. Dec. 09 2016, 19:53

Mindig meglepödök a saját ostobaságomon.
Sosem gondolkozam el a sárkányok anatómiáján, de arra sosem gondoltam volna, hogy a mellső lábukon rendes mancs is található.
Persze sosem gondolkodtam még ezen a lehetőségen, és valójában nem is éreztem soha a szükségét ennek a tudásnak. Nem is hiszem, hogy bármikor máskor szükségem lehetne rá egyáltalán.
-Rendben, akkor megpróbálok a közelben maradni, és majd úgy intézni a dolgokat.

-Az lenne a legjobb, ha megpróbálnánk minél közelebb kerülni egy központi tisztáshoz, és majd elvonni a figyelmüket a csatáról, míg ti ketten szépen közelebb kerültök hozzájuk kihasználva a lehetséges buvóhelyeket.

-Mennyire vagytok jártasak a dupla, vagy tripla blöffökben? Úgy értem, hogy vajon mennyi az esélye, hogy egy nyilvánvaló figyelemelterésről úgy gondolják, hogy az valójában mi a figyelmük elterelésére szántuk, de valójában nem is figyelemelterelés, mert az a fő ütőerőnk, aztán kiderül, hogy mégis csak egy figyelemelterelés volt? Na, ezt aztán megint jól túlbonyolítottam.

-A terv a kövekező: felveszem Yena külsejét, majd mind a ketten egyszerre indulunk el a másik csapat felé. Ha összezavarodnak, akkor máris miénk helyzeti előny, ha meg nem, akkor kihasználom, hogy nem törödnek velünk, és megpróbálom kicsalogatni őket a nyílt terepre.
Ha nem hagytam volna ott a fegyvert az öltözőben, akkor simán végrehajtatnék meglepetés támadást is, és gyorsan leszedném őket hátulról, de ez a fajta manöver nem igazán lelkesített az adott pillanatban. Bár az a tudat sem, hogy most inkább hábórusdit játszunk ahelyett, amit kitaláltam, de a többieknek taln igazuk volt, hogy a váltás mellett döntöttünk.
-Nektek ez megfelel?

Te is kapsz egy meglepit :3 Neked a csuklódra termett a Piros Masni, mikor nem figyeltél oda. Lehet, hogy túl hevesen gesztikuláltál, és addig valaki odaragasztotta? Meg mit jelenthet egyáltalán? Annyi a biztos, hogy eldobhatatlan, elpusztíthatatlan, eladhatatlan a tiéd is. Hmm...

Argo

by **RenAi** Csüt. Jan. 05 2017, 11:13

~Hmm, ma már másodjára vagyok a parancsnoki szerepben, méghozzá a fiúk önszántából. Jó napom van. ~ Cear is hasonlóképp tisztelgett amikor találkoztak, épp csak nem volt ilyen széles a mosolya. Jobban belegondolva örültem hogy, egy jó kedélyű fiúval kerültem össze. Mosolyodtam el a gondolatra ártatlanul.
Végül kutatni kezdtünk a táskánkban. Ő is és én is, innen jött a kérdés.
- Én citromsárgát. – Jegyeztem meg, érezhetően nem tetsző… hanggal.
- Azt hittem… a csapattagok egyszínűek. – Értetlenkedtem, vélhetően nem értettem meg teljesen a feladatot, de mivel úgy gondoltam hogy értem, nem kérdeztem rá. Valamint a kis táskából elővettem, azt a nekem hatalmasnak tűnő fegyvert.
- Ez.. hogy a francba tudott beleférni? – Néztem nagyokat, még a szemem is kigubbadt picit. Valamint… van még, egy kristályom… az írja… hangtorzító. – Feledkeztem meg a hallgatózás lehetőségéről…
- Valamint… egy… tükör? – Csupa meglepetés…
- Az addig oké, hogy egy nő harc közben is legyen csinos… de érted… nah? Ennek mégis mi hasznát kellene vennem? – Pillantottam Atorura, már-már kétségbeesett fejjel. Úgy éreztem a rendszer ellenem van… Majd még Atoru is szívta a vérem. Full komolyan vettem amit mondott, és kis híján még el is szégyelltem magam, hogy én erről nem tudtam… De amikor elmosolyodott, akkor esett le a turpisság. Minden fiú egyforma! Mindegyik szereti szívni a vérem. QQ… Nem, panaszkodtam, nem akartam elárulni, hogy bizony még el is hittem volna, csupán sóhajtottam egyet. Halkan… csendben. De hallgattam a folytatást.
- Én akarok lenni a Kabóca! Az aranyos! – Csaptam le rá, és ha én nem is, de ő sejthette, hogy nem egy észlénnyel van dolga… Ne jó, aki ismeri az tudja hogy, ha igazán komolyan veszi a dolgokat ott van a szeren, de most… mert picit lazítani, mert egy… nem vette véresen komolyan a harcot, kettő… picit lazíthatott mert nem volt egyedül. És a pasik… mint kitapasztalta, nem szeretik az írányítgatós kedvű lányokat, ők azokat szeretik, akik vezethetőek, így felvettem ezt a szerepet, méghozzá úgy, hogy nem is gondoltam ebbe bele… eddig. o.o
- Az a baj hogy nem tudom, nem tudom, hogy is gondolhatja a rendszer…. – Magyarázom. Majd mondott pár okosságot.
- Rendben, akkor fedezzük fel a környzetet, szerintem… ők is ezt csinálják. – Mondom.
- Zászló? – Nézek nagyokat. Tényleg nem értem mit vár tőlünk a rendszer….
- Nekem, mindig aktiválva vannak. – Jegyzem meg mosolyogva… Majd elindultunk…
- Hmm én egyenlőre, csak fával takart fákat látok. – Jegyzem meg, alig pár másodpercre az indulásunk után.

by **Shukaku** Pént. Jan. 06 2017, 08:24

Shu bár nem érti teljesen a Cear által felvázoltakat addig, amíg nem konkretizálja a dolgot, mégis hevesen bólogat. Ennek a széles vigyorral ellátott bólogatásnak azonban kevés köze van ahhoz, hogy mennyire jó ez a terv, mennyire sikerülhet vele túljárni a másik csapat eszén. Sokkal jobban foglalkoztatja az a gondolat, hogy Cearso is cuki hiénakölyök lesz, és végre mindenfajta kínos félreértés nélkül ölelgetheti meg, hiszen tudja jól, hogy az íjász egyébként imádja, csak ritkán jut rá alkalom. A cukiságfaktort csak tovább növeli a Cear kezén megjelenő masni, így pedig már kötelező jelleggel tartania kell magát a felvázolt tervhez. Timi csak egyszer bólint, ám benne azért felmerül, hogy kis módosításokkal ugyan, de Cear a Shu által leírt taktikát ismételte el, a sárkány szerint szükségtelenül, ám ezt mindössze beteszi abba a dobozkába, miszerint az emberek hím egyedei szeretik a kezükbe venni az irányítást, bár amíg ez az ő védelmében lévő nőstény egyedet nem zavarja, és láthatóan nem zavarja; valamint nem kuszálja össze a sárkány terveit, addig ezt addig teheti meg, amíg szeretné. Yena úgy tűnik kezdi megérteni a katonásdi lényegét, vagy az egyelőre még nemlétező feeling ejtette rabul, ugyanis kihúzza magát a lány mellett, a lábához igazodva, mintha csak valódi katonai kiképzést látott harci kutya lenne... leszámítva persze a vigyorgó pofit és a kajla füleket, de valahol ők is elkezdték. Innentől kezdve azonban minden az íjászon múlik. Ha felveszi a hiéna alakját, akkor elengedhetetlenül elengedhetetlen lesz Shu által egy pár másodpercig, persze csak a lehető legszolidabban megnyomorgatva, majd visszakerül a földre, és elkezdheti kiosztani a parancsokat, amelyet a triú hűségesen követni fog. Shu még arra is felhívja a figyelmét, hogy a szalag is biztosan csapatvezetői mivoltát hivatott jelölni.

by **Cardinal** Kedd Márc. 14 2017, 14:59

Nincs reakció, inaktivitás miatt lezárom az arénát. Jutalmat egyik fél sem kap. Pedig kíváncsi lettem volna, hogy alakul ;_;

by Ajánlott tartalom

[csapataréna] Meglepetés Cear módra.

[csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.

Re: [csapataréna] Meglepetés Cear módra.