Re: Déli rész

by **Shukaku** Hétf. Dec. 29 2014, 11:49

-Ha miattunk nem emlékeznél semmire, akkor kihasználnánk a helyzetet azzal, hogy a barátaidnak mondjuk magunkat, szövetségesnek, akik nagyon jóban vannak, és ezáltal felhasználnánk a céljaink elérésére. Ha tudnám miképpen kell emlékeket törölni, már rég megtettem volna, ezt azonban nem tudom. Az erőben pedig…
-Vadászni! Vadászni hívtunk az erdőbe. Eléggé… összevesztünk előtte, mert…
-Meg akartál minket ölni.
-Hát… izé… igen. De akkor ezt el is felejthetjük. Mármint… ne értsd félre, nem gúnyolódni akarok, vagy ilyesmi. Szóval tudnunk kellene, hogy mire emlékszel… úgy teljesen. Az oké, hogy nem tudod, hogy ki vagy, de azt például tudod, hogy hol vagy? Vagy azt, hogy hogyan kerültél ide? Mármint nem a fogadóba ide, hanem ide ide. Vagy arra sem emlékszel? És…
-Azt mondtad, hogy vannak cuccaid. Ha elmondod, hogy milyen cuccaid vannak, akkor meg tudjuk mondani, hogy mi hiányzik közülük, és akkor azt is könnyebben kideríthetjük, hogy kiknek volt érdekben az, hogy elfelejts mindent. Mármint rajtunk, és azokon az embereken kívül, akik meg akarták akadályozni, hogy tovább gyilkolj.
-Igen… tényleg… azt tudod, hogy a vörös indikátor mit jelent a fejed felett? Vagy… a menüdet ki mutatta meg, hogy hogyan kell használni? Vagy… vagy azt tudtad előtte is? És… csak erre a világra emlékszel? Mármint… ahol van menüd, meg eszköztárad, meg ilyen cuccaid… vagy… vagy arra például emlékszel, hogy melyik cuccod mire való? Vagy arra, hogy mit jelentenek a szintek és a pontok a menüdben?
-Túl sok kérdést teszel fel.
-Izé… bocsánat…

by **Suzume** Hétf. Dec. 29 2014, 12:45

- De hát nem is teszed. Az mondtátok nem vagyunk jóban nem azt, hogy barátok vagyunk. – Értetlenkedek. Mások nyilván már megszokták, hogy hangsúlytalanul beszél ahogy most is így a szarkasztikus kérdés inkább kijelentésnek hangzott de ugye mivel én nem emlékszem rá ezért nem is szoktam még meg a beszédét. Az, hogy erdő helyet erőt mondott kissé meglep. Timi Ritkán hibázik.
Végig hallgatom a kérdések és kijelentések tömkelegét és igencsak rákényszerít arra, hogy felvonjam a szemöldököm.
- Először is… - Emelem fel összezavarodva a kezem egyest mutatva vele. Nem is pillantok rájuk hanem próbálom értelmezni a hallottakat. - Meg akartalak titeket ölni erre ti meghívtok engem az erdőbe vadászni. Szerintem ezt ti sem gondoltátok át rendesen. De nagyon úgy tűnik csak az időmet pazarolom veletek. Az emlékeimet vesztettem el nem pedig a józan eszem. – Játszom el a sértődöttet. – Miért hívtatok engem valójában az erdőbe? Bosszú? – Elég erősen kellet koncentrálnom, hogy fejben ne válaszoljam meg a saját kérdésem. Úgy kell tennem mint aki tényleg nem tud semmit. Pár lépést hátrálok. Ha bele gondolok így úgy hangzik mint ha ki akartak volna rabolni csak nem sikerült… vagy valami hasonló.
- Biztos jó okom volt rá, hogy megöljelek titeket, elég jó ahhoz, hogy ne mondjam el pontosan miféle cuccaim is vannak. És most is jó okom van arra, hogy ne kössem az orrotok alá. – Meggondolandó, hogy ebben a helyzetben menekülőre fognám de általában a kíváncsiságom nagyobb szokott lenni így tovább próbálnák puhatolózni hátha többet is megtudok. – Senki nem tanított meg semmire. Magamtól tudtam mit kell csinálni, ösztönösen. Mint ahogy járni sem felejtettem el. – Arra viszont nem válaszolok, hogy tudom-e hol vagyok, vagy hogy kerültem ide. Nyilván nem tudnám, hogy kerültem ide és ebből kiindulva azt sem, hogy egy játékban vagyok.

by **Shukaku** Hétf. Dec. 29 2014, 13:50

Timidus ideges. Így tudnánk legjobban leírni azt a helyzetet, ami jelenleg ilyen apró hibákra készteti a programot. Az egész rendszere jelenleg arra van kihegyezve, hogy a harcra, a támadásra, a veszélyre készüljön fel, és talán ez okozhatta ennek az egyetlen betűnek a kihagyását. Talán észrevette, talán nem, talán azzal számol, hogy amiképpen Shu, úgy Suzume sem észlelte, ezt már sohasem tudjuk meg, mindenesetre azt sem értette, hogy Suzu mit értetlenkedik, de mivel Shu vette át a szót, és nem is mond hülyeséget… mármint nagyjából az igazat mondja, így inkább rá is hagyja a beszédet. Azt a pet is tudja, hogy a lány jobban ért az emberekhez, és a sárkány még az állítólagos értelmes, egészséges emberek gondolkodásmódját sem érti a kaotikusságuk miatt, nemhogy egy megbolydult elmében találjon bármiféle logikát.
-Hát… rád vadásztunk. Szerettük volna megbeszélni a dolgokat, és elvileg sikerült is. Legalább is úgy tudom. Azóta mi nem is kerestünk, nem is akarunk elkapni… most is te kerestél minket, és pont azért félünk, mert azt mondtad, hogy békén hagysz minket… úgy teljesen. És… igazából én máig nem értem, hogy miért akartál megölni minket. Mármint azon kívül, hogy meg akartuk akadályozni, hogy másokat megölj, miután elmondtad, hogy hány embert öltél már meg. De… elvileg ugye már akkor is meg akartál változni… legalább is ezt mondtad mindenkinek… de… figyi. Tőlünk nem kell félned. Most komolyan, te egy felnőtt nő vagy, én meg egy kislány. Timidus meg megígéri, hogy nem fog bántani, meg itt van Anat is, ő is megvéd… viszont mi csak akkor tudunk nem félni tőled, ha fegyvertelen vagy… és most nem vagy az… szóval vagy beszélgetünk így, az utca két végéről, vagy leteszed valahova a fegyvereket, és akkor esetleg le is tudunk ülni rendesen. Mondjuk... mondjuk odaadod bent a csaposnak. Nem kell, hogy nekünk add. Az megfelel?

by **Suzume** Hétf. Dec. 29 2014, 14:27

- Ez egy csöppet zavaros… mint ahogy elég sok minden. – Sikerült lenyugodnom és egy sokkal barátságosabb hangnemet megütnöm. egyébként Persze, hogy nem keresett hisz úgy tudta börtönben vagyok. Kicsi és hazug Shu. Vagy Anat elmondta, hogy mégsem zárt börtönbe. Ez is benne van a pakliban
- Nem válok meg a cuccaimtól. – Jelentem ki. – Nem bízom annyira bennetek, hogy teljes védtelenül ácsorogjak itt. Az íjam amúgy is a táskámban van, nem tudnám csak úgy előkapni. Ha ez így nem elég megfelelő akkor kénytelen leszek más módon válaszokat találni. Ha viszont hajlandó vagy a kompromisszumokra úgy beszélhetünk, rendesen is. – Pislantok körbe. Elég zavaró, hogy így az utcán beszéljük meg néhány játékos még meg is állt egy pillanatra. Shu ajánlata és biztosítéka amúgy is elég gyenge lábakon áll. Valószínű, hogy bárki is nyugodt lenne, hogy a sárkány nem támad rá mert ott van vele Anat akit Shu hozott magával és barátnak hívja. Biztos az idegen pártját fogná ha harc kerekedne ki. Legalábbis így gondolnám ha nem tudnám, hogy Anat tényleg nem merne csak úgy rám támadni.
- De ha nagyon ragaszkodsz hozzá beszélgethetünk az utcán is. – Mondom mialatt kinyitom a fogadó ajtaját, várom, hogy ugyan elindulnak a bejárat felé vagy sem. Előbbi esetében én is belépek és helyet foglalok ugyan annál az asztalnál ahol korábban is vártam őket. Viszont ha nem akkor is az első kérdésem ez.
- Tényleg olyan sok embert öltem meg? – És ha ez bebizonyosodást nyer akkor jöhet a következő. – Miért? – nyilván az érdekelne a legjobban miért is vettem el mások életét és arra kíváncsi lennék miért akartam megölni Shut igaz ezt ők sem tudják. Bár még szép, hogy nem tudják mert nem is akartam megölni őket. Jobb terveim vannak velük annál :3

by **Shukaku** Hétf. Dec. 29 2014, 14:41

-Mi sem értjük, hogy mit miért teszel, nekünk is ugyanolyan zavaros. Az elején… amikor először találkoztunk, akkor még azt mondtad, hogy segíteni akarsz nekünk, de már akkor is cselszövősködtél, és csak össze akartál minket ugrasztani Anattal meg a frontharcosokkal. Meg utána meg el akartad mellőlem csalni Timidust, ami megint nagyon gonosz volt tőled, ráadásul butaság is, mert Timidus soha nem hagyna el engem.
-Amíg bizonyosodom meg afelől, hogy nem hazudsz, addig nem engedem a közeledbe a lányt. Ha nem bízol meg bennünk annyira, hogy leadd a fegyvereidet, akkor a szavunknak sem hihetsz. Azt pedig te is nagyon jól tudod, hogy nem mondasz igazat, amikor azt állítod, hogy nem tudnád csak úgy előkapni. A fegyver elővétele az inventoryból, vagy lecsatolni a hátadról az íjat, mindössze pár másodperc. Ez idő alatt nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék semlegesíteni téged, és még a ruhád zsebeiben is hordhatsz akármit. Akkor nem jelentenél egyedül veszélyt, ha átadnád a holmidat, és egy mi általunk átadott öltözékben lennél.
-Oké-oké, nem bízol bennünk, megértettük, de értsd meg, hogy mi sem bízhatunk benned, mert nem akarunk meghalni. Vagy elhiszed, hogy segíteni akarunk, vagy nem.
Természetesen ezek után, ha Suzu nem teljesíti a kérésüket, akkor nem mennek be a fogadóba. Még azt sem tudhatják, hogy hány vörös vár rájuk odabent, vagy azt, hogy nem állították-e át a fogadó területét valahogyan nem védett övezetté.
-Akiről tudok, az három ember. De bizonyára megölhettél ennél sokkal többet is, de csak ezekkel a gyilkosságokkal dicsekedtél el. És azért ölted meg őket, mert az utadba voltak, és így fel tudtad használni őket, hogy megszerezz egy fontos tárgyat. Ennyi.

by **Suzume** Kedd Dec. 30 2014, 09:49

Komolyan, egyre gyakrabban van olyan érzésem, hogy ez a sárkány totál hülyének néz.
- Oké, akkor beszélgetünk az utcán. A cuccaimtól semmiképp sem válok meg és ha nem sértődsz meg rajta, nem szívesen fogadok el idegenektől semmit. főleg olyanoktól nem akikkel nagyon nem rózsás a viszonyom. – Viszont ahogy hallgatom a lány rájövök, amit eddig is sejtettem, hogy Shu nagyon is tévúton van velem kapcsolatban.
- Értem! – Arcomra az elkeseredés ül ki. Biztos mellbe vágna ha kiderülne, hogy egy aljas gyilkos vagyok. – Talán jobb lett volna ha nem tudom ki vagyok. – Felelem halkan. – Azt hiszem amit akartam meg kaptam és ha csak nincs más amit mondani akartok akkor én tovább is állnák. – Várok egy picit, hátha szeretne valamit közölni még majd ha nincs ellenvetése visszamegyek a fogadóba azon belül is a szobámba és onnan pedig egy teleport kristállyal elhagyom a várost, feltéve ha Shuék nem követtek. Nem voltam benne száz százalékig biztos, hogy elhitték ezt a kis közjátékot, nem is igazán számit, hogy most elhitték. Csak játszanom kell tovább és ennyi. Az egyik célom ezzel elérhetem hisz szabadon mozoghatok tovább anélkül, hogy Anat vagy a lány megszabná, hogy mit tehetek és mit nem. Plusz kis szerencsével talán pár önérzetes piri vadászt is lerázhatok magamról. Aztán, hogy mi sül ki majd a továbbiakban az egészből majd meglátjuk. A tervem alapjait már lefektettem és ez volt most a lényeg. Már csak azt kellene kitalálnom, hogy Silverrel és Szophieval mit kezdjek. Talán elmondom nekik, az igazat bár minél többen tudják annál nagyobb a lebukás veszélye is.

by **Malcolm** Hétf. Ápr. 20 2015, 21:57

Music

Az Asukával folytatott vadászat igencsak hasznosnak bizonyult. Na nem csak azért, mert meg tudta szerezni a kellő mennyiségű teljesítményt, amelyekből már lettek ércei a megrendelésekhez is, de a közös tervek szövögetése igazán felpezsdítette Malcolm vérét. A teleportkapu felé közeledve még kellő távolságban szétváltak Asuval, hogy ne mutatkozzanak együtt a távozáskor is, aztán irány egyenesen a Kezdetek Városa. Igaz a nőnek azt mondta, hogy csak másnapra tervezi a találkozót Haruval, de miért késlekedne? Fiatal még az éjszaka, alig múlt éjfél. Még a teleportálás előtt megfogalmazza mesterének a levelet, akit hozzá hasonló éjjeli bagolyként, akarom mondani vámpírként nem fog meglepetésként érni a levél ily kései órában.

Malcolm írta:
Atyám!

Kérlek engedd, hogy színed elé járulhassak és audienciát kérhessek tőled. A templomba már nem mehetek észrevétlenül, így egy másik helyszínt kell találnunk. Nagy tisztelettel várlak a Déli negyed kútjánál 1 órakor, ha megfelel a korai időpont.
Hű tanítványod

Addig is viszont volt még egy elintéznivalója, aminek jobb minél előbb pontot tenni a végére. Lopakodását használva elsomfordál a Kezdetek városa Északi részébe, ami közismerten a legszegényebb része a városnak. Még mindig könnyen találni olyan fiatal, árva gyerekeket, akik némi pénzért még az anyjukat is eladnák. Hiába, ebben a világban is fontos tényezők az anyagiak, az árvaházak pedig nem jelentenek feltétlenül biztonságot mindenki számára. Valószínűleg a a Besúgónak sem újdonság, hogy mindenféle jött-ment kölykök mennek be hozzá küllemükhöz nem illő pénzmennyiséggel, hogy infót vásárolhassanak. Az ezúttal megbízott fiúcskából azonban nem lehet majd jobban rálicitált pénzzel sem kihúzni, hogy ki a megbízó, erről Malcolm igencsak gondoskodott. Minden gyerekből ki lehet szedni, hogy mitől fél legjobban, ehhez nem kell mentalistának lenni, csak sorolni kell a jól irányzott kérdéseket és figyelni a reakciókat. Ez pusztán pszichológia és megfélemlítés. Malcolm pedig pontosan azzal zsarolta meg a fiút, amitől a legjobban fél. De hogy mi is ez, azt butaság lenne elspoilerezni komisz kis kíváncsiskodó olvasóknak. A lényeg, hogy Malcolmnak sikerült hozzájutnia egy igencsak hasznos bossinfóhoz és nem is került túl sok pénzébe. A taktikai infó mibenlétébe azonban csak akkor fogja beavatni Asukát, ha a nő is az elvártakhoz mérten produkálja magát a terv reá eső részében. Most pedig ideje fogadnia a mesterét a megbeszélt helyen...

by **Drake Haru** Szomb. Ápr. 25 2015, 19:50

Nem mondom, hogy vártam ezt a levelet, de nem is ért teljesen váratlanul. Legalábbis a késői órát tekintve egyáltalán nem volt zavaró. Akik ismernek, olyan értelemben, hogy tudják, ki vagyok, mindig ilyenkor írnak. Remélem, hogy M-től kapok újabb csodálatos feladatot, de sajnos nem erre került a sor, így hiába hullatta a semmibe drága fegyverem vérszilánkjait.
- Sajnálom, nem kaptunk feladatot. - csevegtem Falánkkal, hisz biztos voltam benne, hogy ő ért, és meghallgat. Ő él, csupán csak a megfelelő bánásmódra van szüksége ahhoz, hogy szíve dobogását igazán meghallhassuk. Mint a kutyák, csak arra volt szüksége, hogy beszéljenek hozzá, és ő vércseppjeivel válaszol.
- Viszont ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem kapsz enni. Ki tudja, mit hoz még az est. - ekkor végighúztam ujjam a pengén, és az vékonyka kis csíkot vágott ujjamba, melyből ugyanúgy szivárogni kezdett a vörös folyadék, ahogy Falánkból csöpög szüntelen.
Még egyszer végignéztem a templom makulátlan ragyogásán, megigazítottam egy abroszt, és kicseréltem egy gyertyát, amely már csak pislákolva égett, majd elindultam az éjszakába. Elindultunk. Mi ketten. De személyünk különbözőségét nem tudhatta senki rajtunk kívül. Másoknak ő csak egy fegyver volt. És nekünk addig jó, amíg ezt hiszik a tudatlanok.
Az üzenetre nem válaszoltam, semmi szükségét nem láttam. Komótosan lépkedtem, mégis, a teleportálás után már a sötétbe burkolózva, ahogy azt illik. Ritkán járok a magasabb szintekre, akkor is csak ha feladatom akad ott. Egy óra előtt öt perccel ott voltam, és figyeltem a kutat, árnyékba burkoltan. Persze biztos voltam abban, hogy ott lesz, de ki tudja, kik ólálkodnak még erre. Van pár kellemetlen alak ezen a világon, jó néhány, akik egyszerűen csak nem tudnak elmenni mellettünk szó nélkül. Bár az még a jobbik eset, ha csak beszélünk.
Falánk pedig csak vérzett mellettem, bíborvörösbe burkolva a földet maga alatt. Ám a folt nem terjedt szét, nem nőtt, mindig csak ugyanakkora maradt. Pár kis fűszálon telepedett csak meg. És ha arrébb megyünk, a fűszálak nem fogják nyomát tovább hordozni. Annál elővigyázatosabb ő. A természet hallgat rá, és a vörös elpárolog a semmibe.

by **Malcolm** Csüt. Május 28 2015, 13:15

Malcolm kis híjján agyvérzést kap, amikor meglátja Harunál a vérző fegyvert. Egyrészt a vér ugye ellenállhatatlan vágyat ébreszt egy vámpírban, s hogy Lucretia ilyen mértékben tudott ellenállni a kísértésnek, az egyszerűen lenyűgöző. Mindig is tudta, hogy az Atyja egy rendkívüli vámpírúrnő, de ez a jelenet is bizonyította, hogy igencsak idős és tapasztalt malkavita. A másik dolog, ami kiveri Malcolmnál a biztosítékot, az sokkal kevésbé okozott benne lenyűgözöttséget, inkább ijedt és bosszús is volt egyben érte. Hiszen Lucretia azzal a vérző fegyverrel lófrált fikarcnyi elkendőzés nélkül, amely nemhogy egyedi, hanem egyenesen legedás fegyver, amely nem is olyan régen még a bugris bohóc tulajdonát képezte. Azé a tökkelütöttpé, aki frontharcos, céhvezér és közismert kereskedő hírében állt, legalább is a cikk ezt állította, magyarán bizonyára közismert volt az egyedi fegyvere. Igaz, hogy Lucretia megváltoztatta a fegyver típusát, ettől a vér az még vér maradt, nem lehet ráfogni, hogy eperlekvár Razz

Malcolm sietősen odalohol a mestere elé és hevesen kérlelni kezdi.
- Atyám, könyörögve kérlek, ne mutatkozz nyilvánosan ezzel a fegyverrel, mert bajt fog hozni ránk! Óvatosnak kell lennünk, még bizonyára keresik Anatole gyilkosait, könnyen lebukhatunk. Ki kell találnunk egy feddhetetlen indokot arra, hogy miért van éppen nálad ez a fegyver és ami nem utal arra, hogy áldozatot követelt a megszerzése. Én már gondosan átalakíttattam minden felszerelésem küllemét. - dicsekszik el büszkén, bár még mindig idegesen az elővigyázatosságáról. Az még hagyján, hogy egy hozzá hasonló csóró össze tud szedni magának némi ércet, hiszen az a védett területen kívülről vagy szafari jelvényekből is összejön, de ennyi ritka holmi már kevésbé. Azt kovácsoltatni kell, a kovácsok pedig bizonyára számontartják, hogy kiknek és mennyi ritka itemet állítanak elő. A Kaszás sisakja viszont túlságosan egyedi és megismételhetetlen cucc ahhoz, hogy egy jk csak úgy a fejére tolja, mint lopott holmit. Rátér viszont végre arra, hogy miért is hívta ide a mesterét.
- Atyám, beszámolóval tartozom feléd. Megismerkedtem egy Asuka nevő vörös indikátorossal, aki be akar csalni egy céhbe. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag teljesen rám van tapadva az a nő és mindenáron felszabadítót akar belőlem faragni. Az lenne a kérdésem, hogy egyezik-e ez a céljainkkal? Alkut kötöttem a nővel, hogy eleget teszek a kérésének, ha segít a frontharcosok ellen szervezkedni, de nem tudom helyesen cselekedtem-e. Kérlek adj nekem úmutatást, hogy tisztán láthassak! - A kis béna, azt se tudja, hogy magával a Liberatos céhvezérével áll szemben : P

by **RenAi** Csüt. Okt. 01 2015, 19:22

Ai és Malci *-*

Hogy mi is történik velem manapság? Mondhatnám úgy is hogy pangás van… Jin-el sem javult semmit a dolog, az időm nagy részét a céhházban töltöm manapság, de ott is csak pár emberkével futok össze néha-néha, bár legutóbb vicces kalandban volt részem amikor Silverre eltévedtünk a folyosókon, de az nem egyszeri eset. Kiderült hogy már sokakkal megtörtént, és mindenki furcsaságokat tapasztalt arra, szóval megnyugodtam… Már amennyire az élő indák után meglehet. Időközben bossolni járok csak, de már azt is bánom… Valahogy mindig van valami vita, valami bosszúság amit nem értek… mint ahogy azt sem hogy miért kell egymást ölnünk… Egyre távolabb kerültem mindentől és mindenkitől, valahogy senkivel sem találom meg a hangot…. Mindent elrontottam… de mikor és mivel?.... Fogalmam sincs…

Hasonlóan mélabús gondolatok jártak a fejemben mikor észbe kaptam hol is lukadtam ki. Standok mindenhol. o/ A szomorúságra a legjobb orvosság, ha megajándékozom magam valamivel ugye? :3 Végig jártam a standokat, a fegyverektől kezdve a potion és kristályszaküzletekig, a plüssöknél is elidőztem, majd a ruhák következtek, azon belül is a fehérnemű részleg. Úgy gondoltam ideje volna beújítani párat, bár kicsit kellemetlennek éreztem hogy a nyilt utcán így kipakolva minden, hiába csodaszépek, akkor is mindenki látta hogy mit akarsz vásárolni és ez kellemetlen. Gyorsan kiválasztottam párat, és talán még annál is gyorsabban bepakolásztam az inventorymba. Sőt találtam egy aranyos macisat Yuukinak is, nem hagyhattam ott. :3 Már épp felfordultam volna a következő standra amikor a szemem sarkából egy ismerős árnyat pillantottam meg. Pár másodperc kellett mire felismertem, és egyszerre dobbant nagyot a szívem és örültem meg. Minden erőmet összeszedve eredtem utána, ha csak nem voltam feltűnő neki hogy bámulom és nem szólt hozzám. De a lényeg, hogy így vagy úgy, de nem hagytam szökni. Követtem, de nem lopva, sőt talán elég feltűnő lehetett ahogy nekimegyek az almákat és gyümölcsöket áruló stand szélének, és le is gurítottam pár narancsot. Gyorsan felszedegettem, és mihamarabb utól akartam érni a fiút. A nevén akartam szólítani, de nem jutott eszembe, így csak:
- Héé, várj... várj egy picit.. kérlek.. – Szavak formáltak hangot ajkaimról.

by **Malcolm** Csüt. Okt. 01 2015, 21:06

Hogy mi is történik velem manapság? Jah bocs, elfelejtettem, hogy narrálva írok, nem E/1-ben. Hülye megszokás, és ha már a narrátor is szétszórt, akkor mit várjunk a kedves alanytól? Vagy nevezzem inkább kedves páciensnek? Mondjuk kedvesnek aztán nem kedves, de hogy klinikai eset, az már fix. Bár, most hogy így belegondolok... deh, igen is tud kedves lenni. Mármint nem Anthonyról beszélek. Te kis butus, ha a bugyuta Anthonyval lennék jelen, na akkor írnék E/1-ben. Tudom bonyi, a lényeg, hogy én értem. Értem... áhháháá. Keress értelmet egy megbomlott elmében Rolling Eyes

Akarom mondani az én elmém nem hasadt, hiszen én vagyok a narri Cool

Vagy lehet, hogy én is csak ennek az idiótának vagyok egy újabb személyisége? :]
No de ott ragadtunk le kérem alásan, hogy mit is csinál ez a szerencsétlen a mindennapokban. Az ugye addig stimmel gondolom, hogy volt a koboldos banzáj. Hát öcsém, nem hittem volna, hogy ennyi szint el fog bukni! Azt hittem sima liba lesz, mint a harmadik O.o Aztán persze könnyen nagy úgy a szám, hogy szerencsénk volt, Asu képije gigajó és LOL és még a mesélőnk is beleunt a csatába, vagy mi a szösz O.o Lényeg a lényeg, hogy Malcolm szintje, a 3. szint és vele együtt a Ködbe veszett erdő is felszabadításra került. Onnantól kezdve, hogy ez az egész kobold invázió elkezdődött, minden Malcolm malmának kerekére hajtotta a vizet: elterelődött róla a figyelem. Ehhez pedig elegendő volt csupán annyit tennie, hogy az alap gyenge személyiséget (Anthonyt, tudod, a síros kölyök) újra száműzi a pitsába és uralkodik szépen a testen. Időnként persze ki kell engedni a tébolyult ént is kicsit játszani és Filozófus sületlenségeitől is nehéz megszabadulni akárcsak egy percre is, de így szép az élet, az ember elszórakoztatja magát a többi személyiségével, ha egyedül van Razz

Merthogy Malci egyedül maradt ismételten, mint a kisujja. Beletelt neki egy kis időbe, mire rájött, hogy a magát Lucretiának kiadó Haru nem lehet az atyja, hiszen a mester nem lehet olyan puhány csődtömeg, mint az a csenevész lány. Cselekvésképtelensége, az irányítás hiánya és az atya újbóli eltűnése megerősítette abban Malcolmot, hogy Haru nem lehet az ő elveszett mestere. Meggyőzte magát arról, nem lehet ő. Persze ezzel csak vigasztalni próbálta magát és kímélni egy újabb csalódástól, az már véletlen egybeesés, hogy tulajdonképpen a valóság és a bebeszélt dolgok éppenséggel egyeznek.
Szóval a kobold megszállást követően Malc azzal tevékenykedett, hogy kipucolta a teljes szintet a kóbor, részeges koboldoktól, majd nekilátott a menedékhelye újratervezésének. A régi viskóba nem mehetett többé, az már nem bizonyult biztonságosnak, ráadásul a koboldok teljesen legázolták a Ködbe veszett erdő azon részét. Így tehát az utóbbi hónapokban azzal foglalta le magát ez az idióta, hogy önmagával veszekedve igyekezett kialakítani egy új bázist magának az erdő mélyén, mindeközben pedig ismételten teljesen elzárkózott a külvilágtól. Anthony száját muszáj volt befogni, mert egyre nagyobb veszélybe sodorta a testet, s egyszersmind ezzel a többi személyiséget is, így összefogtak ellene. Másrészről Asuka hiába bizonyult jó szövetség, Malcolm tudta, hogy már így is túlságosan közel engedte magához. Ezért két lehetőség állt elő: megöli a nőt vagy drasztikusan megszakítja vele a kapcsolatot. Azért döntött végül az utóbbi mellett, mert nem akart maga körül teljesen felperzselni mindent és ha egyszer is szorul a hurok a nyakán a bohóc céhvezér Anatole és a többi kószáló megölése végett, akkor Asuka még akár ki is tudja húzni a pácból. Legalább is jobban, mint bárki más. Malcolm csupán ki kívánja aknázni azt a nyilvánvaló rajongást, amit Asuka táplált irányába. S azáltal, hogy eltűnt, egy elérhetetlen és kívánatos dologgá vált a nő számára. És akkor van még ugye a frontharcosok leigázását illető szándéka... hát... túl nagy volt a pofája. Nem tett le róla, de muszáj volt behúzni a kéziféket. Hogy miért is? Mert túl veszélyes. Mindig is előrébb tartotta a test védelmét, mint a grandiózus terveket. Nevezhetjük ezt gyávaságnak vagy ésszerűségnek is. Ésszerűség... muhahaha.

Remélem minden felmerülő kérdésre megadtam a választ a hülyegyerekkel kapcsolatban.

Ó de vár reánk itt egy szép leány. Ne várassuk tovább untató és legfőképpen érthetetlen sorokkal. Aki már edddid eljutott az olvasással, az bizonyára észrevette, hogy 3 d-vel írtam az eddiget, továbbá kap egy virtuális vállveregetést a kitartó szemrontásáért és elmeszennyezéséért. Hogy a postomat nevezhetjük-e vizuális környezetszennyezésnek, arról tessenek megkérdezni Ranmaru kollégát, kimerítő és bizonyára kielégítő választ tudna adni. Írt erről házidogát, csak azért ajánlom. Mármint nem Ranmaru, hanem usere. De elkalandoztam és az előbbi pár sor tök sületlenség volt, de marhára élvezem a semmitmondó írással való fárasztást. Goni vagyok, de azért szerettek Twisted Evil

Aszondja hogy a helyszín Kezdetek városa Déli rész, standok. Hát ez roppant izgi, főleg, ha fényes nappalról van szó. Mert ugye ez a bolondgomba még mindig vámpírnak képzeli magát, szóval ha valóban nappal van, akkor bizonyára tetőtől talpig kámzsában van. De ha este van, tök mindegy, mert akkor is, hiszen kerülni akarja a feltűnést és a felismerhetőséget. Hogy kerüld a feltűnést? Vegyél fel csuklyát \o/ Fantasylogika -.- Nah de hogy mit keres a tömegiszonyos egy zsúfolt város még zsúfoltabb piacán? Hát van olyan portéka a bázisépítéshez, amit csak itt lehet megvenni ebben az időpontban. És a szépen visszazöldített indikátorának köszönhetően feltűnéskeltés nélkül ezt a bizonyos portékát már meg is vette. Már menekülne is szépen el innen a pitsbe, és már dörzsölné is a praclijait, hogy ezazz, megúszta Shu és a gyíkja vagy Asu jelenléte nélkül a napot, szépen el tud sunnyogni. Erre nem leszólítják? Na de ki a fene? O.o Ez a hülye meg még vissza is néz facepalm

Úgy van, buktasd csak le még jobban magad. Aztán még meg is állsz neki! Öregem, nem vagy komplett.
- Öhm, ismerjük egymást? - hogy ezt miért csinálta, azt már végképp nem tudom facepalm

by **RenAi** Pént. Okt. 02 2015, 19:49

Megtorpantam a visszakérdezésre, hisz én felismertem őt, még a csukja hatására is, hisz kivillanó szemfogai, akarom mondani arcocskája eléggé különbözött a miénktől amerikai lévén. Ugyanakkor hazudnék ha nem mondanám hogy nem esett kissé rosszul, hogy nem ismert meg, de miért is tenné, hisz talán egy fél szót sem váltottunk, csupán a tömegben elvegyülve figyeltem az akkori eseményeket. Lényegében azóta is zavart amit ott tapasztaltam, és az utána lévő dolgok is, de nem tudtam vele mit kezdeni… Egyedül nem, viszont mindenáron elnézésemet szerettem volna kérni azok után amit vele történt, vagy inkább amit vele tettek. Talán ha gyorsabban kapcsoltam volna… Nem, nem, akkor sem történt volna semmi más, hisz nem mertem volna Szophiet megállítani, mivel nem is gondoltam volna róla hasonlókat… Szomorú, de ez a felállás. Ugyanakkor Szohpie azt mondta hogy beszélt vele előtte, tehát… de nem tudom mit higgyek mit ne… fájt volna az igazság, ugyanakkor most itt van a másik fél aki talán válaszokat adhat, és meg is fogom kapni.
- Ehm… - Bizonytalanodtam el, hisz erre a kérdésre nem is tudtam hirtelen hogy is válaszoljak.
- Nem, de már találkoztunk… Érdekelne hogy jól vagy-e, mert a boss után… hát.. – Akadtak el a szavaim, hogy mondjam hogy pocsékul festett? És hogy elnézést mindenért és mindenkiért?... Egyáltalán van jogom mindenki nevében bocsánatot kérni?.... Kissé összezavartam magam.
- Szóval. –Szedtem össze magam végül.
- Elnézést a boss-on történtek miatt. – Majd mélyen meghajolt.
- Ha… gondolod… kifizetem a burkod… - Ajánlottam fel alázatosan, hisz ami ott történt, talán ennyi a legkevesebb.
- De.. úgy látom jobban vagy. – Egyenesedtem fel, és látszott rajtam hogy tényleg megkönnyebbültem picit.
- De.. ebben a melegben, nem melegít túlzottan az a csukja? – Kérdezem és már nyúlok is hogy megszabadítsam kámzsájától. Hisz levéve sokkal helyesebb. Talán egy kis színt is kap a virtuális bőre.

/Kérdés: Ai már láthatja a zöld indikátorod, vagy azóta megint piris?/

by **Kiwi** Kedd Okt. 27 2015, 10:36

~Eldrie~

Félelmetes és stresszes napokon vagyok már túl, kicsit aggódok a dolgok miatt de legalább akkor izgalommal is várom őket. Mindent ami még rám várhat idebent. A küldetések után egész szép összeget hajtottam be, így már tudom támogatni a kezdők boltját és visszafizetni Cearso jóindulatát. Már ha ilyet vissza lehet, de én megpróbálkozok vele. De mindenek előtt még a fogadóban töltöm a délelőtt egy részét, a listámat szerkesztetve. Időm mint a tenger, ha valami időt venne tőlem az csupán a harc lehetne, de nem… Egyelőre kizártnak tartom hogy fegyvert fogjak bárki ellen is, főleg azok után amiket Cear mesélt, hogy miket meg lehet csinálni… A csonkítás elég groteszk dolog, még itt is, így kizárt hogy lehetőséget adnék hasonló események megtörténésére. Felsóhajtottam a gondolatokra… Ha ez így megy tovább… Rá kéne magam venni hogy végre felkeressem a kiképzőt és a könnyebb utat válasszam… Nagy dilemma, és nem szeretem a dilemmákat, így gyorsan le is mondok arról hogy megoldjam… Ezért is tarthatok még mindig itt…

A fogadó egyre zsúfoltabb lesz, viszont azt beszélik hogy hamarosan indul innen egy event, ezt akartam én is kivárni és ezért is húztam meg magam a tömegben ami egyre zsúfoltabb lesz. Lassan alig akad ülőhely, így a mellettem lévő petet az ölembe kaptam hogy ha valaki helyet kíván foglalni megtehesse. Amint úgy éreztem hogy kényelmetlen a sokasság, a listát is befejeztem, amiben a fejlődési terveim is rajta voltak ugyan elnagyolt vázlatokkal. Szokatlan nekem még ez a világ, és hogy kivonom magam a harcokból talán nehezítek is azon hogy megérthessem, felfoghassam és elfogadhassam a működését. Rendeltem egy teát. Igen, olyat mint amit pár napja Cear rendelt nekem. Sokat jár a fejemben az a fiú, és akárhányszor a tojáskára pillantok szinte rögtön ő jut róla az eszembe hogy mennyire is várja petem kikelését. Talán kicsit jobban is mint én, bár azt kötve hiszem. Nálam jobban senki sem várhat Abi. Legalábbis még így hívom, ez már a harmadik verzióm legalábbis addig amíg ki nem kell és nem tudom meg a nemét, és ahhoz mérten is tudnék válogatni.

by **Eldrie** Szer. Okt. 28 2015, 12:08

Kiwi

Reggel meglehetősen korán, a nappal együtt keltem. Gondolatban végigfutottam az eddig történteken, ez nem volt túl hosszú, és azt amit sikerült kiderítenem a jelenlegi helyzetemről, ami szintén elég rövid volt. Ezután már nem sokat kellett gondolkodnom azon, hogy lustálkodjak-e vagy kezdjem a napot minél előbb.
Egy gyors reggeli után, ami ízre elég semmilyen volt, ki is léptem a fogadóból, ahol szobát foglaltam, és nekivágtam a városnak. Az úgynevezett "nyomozásom" azzal kapcsolatban, hogy minél többet, minél előbb megtudjak a jelenlegi helyzetről, nem állt különösebben sok mindenből: NPC-k és játékosok mondanivalóját meghallgatni, játékosok közötti beszélgetésekbe belehallgatni. Lévén ilyen irányú skill-em nem volt (és már irányú se nagyon, szintemből kifolyólag), ezért próbáltam inkább az emberi faktorra hagyatkozni: minél NPC-sebbnek, de legalábbis ártalmatlannak tűnni, olyannak, akivel senki sem foglalkozik. Ez hol összejött, hol nem (de legtöbbször nem), ellenben valamennyit azért haladtam, még ha csak alap infókat tudtam is meg, amik a legtöbb játékosnak egyértelmű. Gondolkoztam azon, hogy egyszerűen csak megkérek valakit, hogy magyarázza el mi a helyzet, de emlékeztem még az ún. "PK"-zásra, és így végül túl veszélyesnek ítéltem ezt a lehetőséget, hiszen könnyen csapdába sétálhatok. Maradt tehát a magánnyomozás.
Már éppen úgy döntöttem, hogy tartok egy kis szünetet, amikor egy fogadó került a szemem elé. Folyamatosan tértek be emberek, és meglehetősen nagy tömeg volt bent, mintha készülne valami, ami felkeltette a figyelmemet. Végül ez, valamint az, hogy a nagy tömegben elvegyülve talán kihallok valami érdekeset, meggyőzött arról, hogy betérjek.
Beérve a tömeg még nagyobbnak tűnt mint kívülről. Vagy csak időközben is folyamatosan nőtt. Belevetettem magam a tömegbe, elvegyülési célzattal, azonban nem sokáig sikerült megmaradnom a tömegben. Történt ugyanis, hogy egy különösen vehemens valaki úgy meglökött hátulról, hogy teljesen elvesztettem az egyensúlyom. A jó hír az volt, hogy egy üres szék felé estem, nem olyan felé, ahol már ültek, a rossz az, hogy arccal a támla felé... Arra még épp volt időm, hogy megpördüljek, de másra nem. Valami csoda folytán azonban nem "letarkóztam" a széket, vagy valami hasonló, hanem nagy lendülettel leültem, és bár a szék a hátsó két lábára állt egy pillanatra, gyorsan visszalendült a helyére. Persze, ha lett volna fájdalomérzet, ez nem sokkal kevésbé fájt volna, mintha lefejeltem volna, így azonban mondhatni megúsztam. Vetettem még egy szúrós pillantást arrafelé, ahol "támadóm" lehetett, majd vettem egy nagy levegőt és megigazítottam a hajam. A körülmények között azt hiszem érthető módon csak ekkor vettem csak észre, hogy ülnek mellettem. Vagyis inkább én repültem be valaki mellé. Hopsz. Egy zöldhajú, kinézetre nagyjából korombelinek saccolható lány egy tojást szorongatva ült a nemrég még üres szék mellett, amit elfoglaltam.
-Heló! - mondtam első meglepetésemben. Persze, nem én lettem volna, ha nem teszem túl magam gyorsan az első meglepetésen, és gyorsan meghajtottam a fejem egy kissé.
-Elnézést a.... dinamikus belépőmért - egyenesedtem vissza, miközben egy félig bocsánatkérő, félig bizalomgerjesztőnek szánt mosolyt villantottam meg.

by **Kiwi** Pént. Okt. 30 2015, 11:30

A tömeg egyre sűrűbb lett, már-már zavaró kissé a légkör. Szerencsém volt az ülőhellyel kapcsolatban, most viszont kicsit nyomaszt a felém tornyosuló emberáradat… Még tojglit is az ölembe vettem amit utólag kiderült hogy elég jól tettem. De a lényeg, hogy ha valamit tarthatok a kezemben az biztonságot kelt bennem, és jó érzés törődni, gondoskodni valakiről, még akkor is ha most csak egy tojás. Remélem, érzi, hogy szeretem, és hogy már alig várom, hogy kibújjon onnan és megkezdődjön a közös kis kalandunk. Időközben különös emberkék érkeztek, szinte senkit sem láttam még, akadtak már díszes felszerelésben és hétköznapi göncökben megjelent játékosok is.. A tömeg egyre zsúfoltabb lett majd volt szerencsém végignézni egy pasas akrobatikáját. Csupán nagy szemekkel pislogtam miképp én is azt hittem megfejeli a széket, de szerencséje volt, és épp bele tudott huppanni. Nem emeltem le róla a tekintetem, láttam, ahogy beletűr a hajába, végigsimítja azt megigazítás gyanánt, de az egyik kóbor tincs nem találta meg a helyét. Észrevett, amire kissé zavarba jöttem, hisz bámulni azért nem szerettem volna… Majd kezeimmel a saját fejemen mutogattam hogy hol igazítsa még meg a haját hogy teljesen rendbe legyen.
- Szia. – Mosolyodtam el.
- Semmi gond, szerencsés vagyok, hogy láthattam. – Kuncogtam el magam, hisz igaz meglepett, de ez a mozzanat egyszerre volt béna és mégis nagyszerű. Igazság szerint mulatságos volt.
- Téged is az event leírás érdekel? – Kérdeztem rá a lényegre.
- Hallottam olyat hogy csak nagy szintűeknek fog szólni, remélem azért nincs teljesen így. – Magyarázom.
- Amúgy… hogy hívnak, én Kiwi vagyok. – Mutatkoztam be ide pottyant fiúcskának.

by **Eldrie** Pént. Okt. 30 2015, 23:12

A lány, aki úgy tűnik figyelemmel követte az egyszemélyes műsoromat, matatni kezdett valamit a fején, miközben én a köszönéssel és hasonlókkal voltam elfoglalva. Mivel a hajigazító mozdulatom nem volt tudatos, ezért kellett egy teljes másodperc, mire leesett, hogy igazából azt mutatja, hol igazítsam meg még a hajam. Próbálva kicsit elvonni a figyelmet arról, hogy milyen lassan esett ez le, a mutatott helyen is rendeztem a rakoncátlankodó tincseket, míg visszaköszönt.
-Hát igen, azt hiszem nem mindennapi látvány lehettem - szélesítettem ki a mosolyom, válaszul a megjegyzésre és a kuncogásra, amit akrobatamutatványommal kiérdemeltem. Belegondolva tényleg vicces lehetett, és majdnem kiengedtem egy halk nevetést, amikor vizualizáltam, hogy is nézhetett ki, de visszafogtam magam, lévén nem szokásom magamon vihorászni. Segítségemre volt még az is, hogy a lány közben áttért egy másik témára.
-Mondhatjuk úgy is... igazából csak észrevettem, hogy nagy a tömeg, és gondoltam lecsekkolom miért. - válaszoltam. Persze, ha már itt vagyok, megvárom mi is sül ki belőle, szóval végül is tényleg az érdekel, még ha nem is tudtam amikor beléptem.
-Oh, igen? És tudod körülbelül mikor indul az event? - kérdeztem vissza. Arra, hogy valószínűleg nagy szintűeknek szól, kevéssé reagáltam, mert, legalábbis egyelőre, nem akartam elárulni a szintemet. Ugyan a lány a legkevésbé se tűnt olyannak, akitől félnem kéne olyan téren, hogy kihasználná az ilyen infókat, jobb az elővigyázatosság, főként figyelembe véve, hogy elég nagy a tömeg körülöttünk. Miközben ezen agyaltam, rájöttem, hogy a lánynál lévő tojást bámulom, amivel fel is hagytam, amikor tudatosult bennem. Ekkor persze már a tojás körül forogtak a gondolataim, mert bár csak hallomásból, de úgy tudtam, hogy az egyik kaszt pet-eket irányít, amik tojásokból kelnek ki. Persze nem láttam még ilyen tojást, úgyhogy a lánynál lévőről se tudhattam, hogy tényleg az-e, de mindent figyelembe véve valószínűnek tartottam. De gyorsan megszakítottam ezt a gondolatmenet is, amikor felhangzott a következő mondat.
-Én Eldrie vagyok - mutatkoztam be én is. Csak a lány, Kiwi bemutatkozásakor jöttem, rá hogy a bemutatkozásról teljesen elfelejtkeztem, valószínűleg a nem mindennapi betoppanásom eredményeképpen.

by **Kiwi** Vas. Nov. 01 2015, 18:47

Láttam hogy nem értette elsőnek, de pár mozdulat után megértette miért is matatok a fejem felett. Elkuncogtam magam. Nem láttam még pasit aki ennyit foglalatoskodott volna a külsejével, mondjuk túl sok hosszabb hajú pasit sem láttam még, akit igen, ők meg összefogva hordták a hajukat. Amikor az érdekes belépőjéről kezdtünk el beszélgetni, amint láttam hogy nem zavarja és képes humorral kezelni, így én is könnyebben kezeltem és mertem legalább annyira mosolyogni rajta mint a beszélgetőpartnerem. Persze foglalkoztatott pár kérdést amit fel is tettem. Kíváncsi voltam ő is azért jött-e mint én, és hogy mit tud a dolgokról. Mint kiderült nem többet, sőt kevesebbet is mint én, így ezt buktam. Viszont mivel ő is érdeklődik az event iránt, így úgy néz ki együtt várakozhatunk, sőt lehet indulhatnánk is együtt. Nem… ilyet úgy sem mernék kérni tőle….><” Így csupán válaszoltam a kérdéseire.
- Fogalmam sincs, mindenki arra vár hogy történjen valami. – Nem lett sokkal gazdagabb tőlem, ugyanakkor persze észrevettem, hogy a tojásomra terelődött a tekintete, de nem szólaltam meg ezzel kapcsolatban… hisz… olyan fellengző lett volna, azt sem tudtam miként magyarázzam meg neki hogy a petem még nem kelt ki, így is elég fura lehetek az ilyen dolgaim miatt másoknak… Bár Cearso-nak talán ezért is lehettem szimpatikus. A gondolatra kicsit elpirultam, ugyanakkor ennek eredményeképp a kiképző is eszembe jutott, mint ahogy azt is hogy tényleg csak hanyagolni tudom a dolgokat, és gyáva vagyok végre döntést hozni… Persze a beszélgetésünket a bemutatkozással folytattam, így illik és meg is tudtam a nevét hamarosan.
- Amúgy… van már tapasztalatod ilyen téren. Mármint az eventekről… - Kérdeztem.
- Tudod én nem rég ébredtem és ugyan küldetéseken már voltam de eventekhez még nem volt szerencsém. – Magyarázom meg végül, mielőtt félreértene. Majd időközben ideér hozzánk a pincér, és letesz az asztalra némi rágcsát és egy csésze forró teát. Ideért végre a rendelésem. A rácsát a fiú felé toltam, megkínálva őt is a kis sós dínós kekszecskékkel, miközben én is vettem belőle.
- Tessék vegyél belőle nyugodtan. – Adtam tudatára a szándékomat szavakkal is. Úgy tűnik a tömeg nem nő tovább, aminek felettébb örültem, viszont ha akart volna sem tudott volna szerintem... elég szűkösen lettünk, de azt hiszem most jön a várakozós időszak, azt pedig elütöm a fiú, vagyis Eldrie társaságával.

by **Eldrie** Hétf. Nov. 02 2015, 18:46

Az eventről nem derült ki sok minden, de végül is nem volt nagy veszteség, mindent a maga idejében, és végül is amúgy csak sima kíváncsiségból érdekel, úgyhogy ha nem sül ki belőle semmi, akkor se zavarna különösebben.
A beszélgetés ezen a vonalon haladva elterelődött az eddigi hasonló tapasztalatokra. Nos, nekem ilyen egyáltalán nem volt, de még mielőtt kisebbségi komplexusom támadt volna, kiderült hogy beszélgetőpartnerem sem jár annyira előrébb. Nem mintha hagytam volna bármiféle hasonló komplexust kialakulni... Már nyitottam a szám, hogy válaszoljak és beszámoljak a saját tapasztalataimról ilyen téren, vagyis inkább a hiányáról, de félbehagytam. Aztán végül úgy voltam vele, hogy a lány, Kiwi nem tűnik olyannak, akitől félnem kéne, úgyhogy az időközben meghozott rágcsálnivalóhoz hajolás ürügyén kicsit közelebb hajoltam, majd miután megköszöntem és vettem egyet, az eddiginél kicsit hallkabban tértem vissza a témához.
-Ismerem az érzést, már ami az ébredést illeti... Igazából velem ugyanez a helyzet, csak az a "nem rég" nálam pár napot jelent... - mondtam, továbbra mosolyogva. Kicsit izeg-mozogtam a széken hogy kényelmesebb pozícióban üljek, és felvettem egy, a mondanivalómhoz képest talán kissé túl laza testartást.
-És azt a pár napot is azzal töltöttem, hogy megtudjam nagyjából mi van körülöttem, úgyhogy mondhatjuk hogy küldetések és event-ek terén teljesen kezdő vagyok..., röviden, még egyen se voltam - mondtam. Nem néztem félre szendén, vagy hasonlók, nem illik az hozzám, az eddigi élénk stílusban folytattam, miközben próbáltam minél tárgyilagosabb is lenni.
-De lassan azt hiszem megtudtam amit lehet, úgyhogy már gondolkodom menni valamire... Úgyhogy ha esetleg lenne valami hasznos tanácsod vagy valami, azt értékelném, Kiwi-senpai - tettem még hozzá egy kissé pajkos vigyorral, a megszólítás miatt. A szemem egy pillanatra újra a tojásra tévedt, de továbbra se említettem, amolyan udvariasság miatt. És mert amúgy se tudtam hogyan kezdhetnék bele egy olyan témába, amihez kapcsolódan csak sejtéseim vannak. Ehelyett vettem még egyet a rágcsából és számba pattintottam.

by **Kiwi** Szer. Nov. 04 2015, 20:58

Meglepetten hajoltam kissé hátrébb amikor közelebb hajolt, persze nem túl feltűnően. Éreztem hogy bizalmaskodni akar, vagyis így fogtam fel a tőle kapott jeleket. Azt amikor szóra akarta nyitni a száját, de végül nem szólt, majd mos ahogy a nasit elvette… Persze figyelmesen meghallgattam mit is szeretne mondani, majd kedvesen elmosolyodtam. Édes hogy fiúként mennyire félénk, és… közben menyire határozottnak szeretne tűnni. Legalábbis ezt vontam le, nehezen bizalmaskodik, bár annyira nem mint egyesek, elvégre velem megosztott pár dolgot… olyat amitől fél, és pontosan tudom mit érezhet most… Hisz pár hete én is megjártam ezt, bár én kicsit másképp vélekedtem már akkor is mint most ő.
- Semmi gond, ne aggódj! Nem olyan ijesztő a helyzet mint amilyennek elsőnek tűnik, én pár hete ébredtem, és azóta már két küldetésen is túlvagyok, ugyanakkor… nem olyan veszélyes és az emberek sem olyan veszélyesek… egész idő alatt nem találkoztam olyannal, aki tényleg ártana a másiknak… És a kezdőket sokan segítik. Ott van a kiképző, bár én még nem vettem rá magam, majd ott van a Szabad rablás boltocska, ingyen vihetsz el kezdőknek való dolgokat és csupán némi hála pénzt hagysz ha gondolod. Bár én amint kinövöm őket, vissza is adom hogy azok is jól járhassanak akik utánam ébrednek… akkor… akkor… hmm… ha gondolod és szeretnéd akár mehetnénk együtt küldetésre. Sőt hozom az egyik ismerősömet is, Cearsot, jártas a harcban, és úgy mindenben. – Felelem lelkesen, és sorolgatom a lehetőségeit egy halomra… Amikor közölte hogy tanácsot szeretne.
- Se..sempai? – Kérdeztem meglepetten, kissé elpirulva vissza. – Még nem kaptam efféle jelzőt, kezdve hogy nem japán létemre ritkán illetnek efféle megszólításokkal. Elmosolyodtam amikor másodjára is a tojásra révedt a pillantása.
- Nyugodtan megnézheted. – Emeltem fel, és tettem az asztalra úgyhogy akár ő is szemügyre vehesse jobban.
- Pár hete vagyok ébren, de a petem még mindig az igazak álmát alussza. – Kuncogtam el magam, bár annyira nem tartottam mulatságosnak, inkább aggódtam… De volt akinek egy hónap múlva kelt ki a tojása, ahhoz képest még nem vagyok elmaradva… nagyon.

by **Eldrie** Pént. Nov. 06 2015, 18:48

Közelebbra hajlásomra elhajlás lett a válasz. Hát ez van. Ezután nem hajoltam se közelebb, se hátrébb, és bár a hangomon nem erősítettem, azért figyeltem hogy érthető legyen.
-Csak próbálok óvatos lenni.... lehet hogy sok idő telt el igazából, de nekem mintha még csak pár napja történt volna az egész nyitó rendezvény. És igazából, ilyen helyzetben sokaknak megváltozik a személyisége, és sajnos nem a jó irányba - mondtam komor arccal. Elég sokat gondolkoztam ezen, amikor azon rágódtam, hogy is induljak neki az infógyűjtésnek. Nem mindenki jó ember a világban, ez egyértelmű, az online környezet pedig, ahol van egy bizonyos fokú anonimitás néha jobban oldja a gátlásokat mint mondjuk az alkohol. Ezen felül még az életünk is veszélybe kerülhet, valamivel könyebben, mint a valóságban, ami egyeseknek biztos.... imponál. Ezzel szembeállítva elég naívnak hangzott amit Kiwi mondott, ellenben ő több ideje van ébren, és több mindent is tapasztalt. Újabb kis mozgolódás után, mire felvettem egy más pozíciót, komor ábrázatomat már felváltotta egy vidám ábrázat.
-De ha te mondod, azt hiszem nincs más választásom mint kicsit felengedni - nem mintha annyira le lettem volna stresszelve, vagy legalábbis nem annyira, mint amennyire lehettem volna. De talán egy kicsit tényleg védekezőbb voltam a szokásosnal. A következő rész ami megragadta a figyelmemet, a "kiképző" volt. Nem mintha ez annyira meglepetés lett volna, de nem hallottam még ilyesmiről.
-Kiképző? Mi az a kiképző? - kérdeztem, miután a lány befejezte a mondatot a boltokról. Ez is nagyon hasznos infó volt persze, de ezt értettem, így inkább arra kérdeztem vissza, amiről nem tudtam. Ezután pedig visszatértünk egy kicsit a küldetésekre.
-Köszönöm a meghívást, és élnék is vele. Meg persze köszönök minden infót - hajtottam meg a fejem, megerősítve hogy mennyire hálás vagyok. A "senpai"-ra való visszakérdezésén, széles vigyorral bólintottam.
-Mindent figyelembe véve tapasztaltabb vagy mint én, és többet is tudsz arról hogy mi folyik itt, mondhatjuk hogy rangidős vagy. Persze, nem szokás ezt a formát online használni, és ha zavar akkor persze abbahagyom - teszem hozzá. Bár félig viccből használtam, félig mégis komolyan, így nem zavart igazából egyik lehetőség sem. Ellenben másodszorra is "lebuktam" hogy a tojást nézem.
-Bocs, de még nem láttam ilyen tojást... - védekeztem kissé szégyenlősen vigyorogva, miközben a lány az asztalra tette az említettet, valószínűleg hogy normálisan is láthassam. Meg is néztem kicsit behatóbban mint az eddigi félpillantások, amikkel illettem, és Kiwi meg is erősítette, hogy az bizony egy olyan tojás, amiből a petek származnak.
-És az normális? Mármint hogy később kel ki? - kérdeztem. A tudásom kb. addig terjedt, hogy körülbelül meg tudtam tippelni, hogy mi is az a tojás, de más tekintetben teljesen a sötétben vagyok. Ez persze nem gátol meg abban, hogy érdeklődve szemléljem.

by **Kiwi** Vas. Nov. 08 2015, 19:39

Megszeppenve hőköltem vissza picit amikor közelebb hajolt hozzám. Persze nem érintette a személyes zónám, de már úgy éreztem közeledik hozzá, majd megmagyarázta a cselekedetét. Végig hallgattam, és ha nem hallottam őt eléggé akkor picit közelebb is hajoltam mivel úgy éreztem számára fontos és diszkrét dologról akar beszélni. És az ilyen dolgokra hát persze hogy kíváncsi vagyok. :3 Figyelmesen hallgattam végig, és az arcom is komolyabb árnylatot öltött, amit a fiú hangsúlya és mondanivalója váltott ki.
- Biztos hogy vannak itt is rossz akarók, de ez azt hiszem normális, még ha nem is jó dolog számunkra. Én már pár hete ébren vagyok, de csupán egyvalakivel találkoztam, és őt sem mondanám gonosznak… csak furcsa, inkább magának való eset. De ő ilyen… azt hiszem, és végtére senkinek sem ártott semmivel, inkább csak magát járatta le, de… akkor is úgy éreztem hogy a megmozdulásai mögött volt értelem, és inkább lázadt valami ellen de… - Majd kapcsolok hogy túl sokat beszélek csupán egy emberről…
- De.. de nem akarlak ilyennel terhelni, ő is csupán furcsa volt és ennyi. De nem találkoztam még olyanokkal idebent akik tényleg ártani akartak volna egymásnak. És ugyan én is óvatos vagyok, de ha túl óvatos vagy sem épp jó tulajdonság, ha bizalmatlan vagy másokkal mások sem fognak megbízni benned. – Magyarázom, a végére azért csak összeszedtem a gondolataim. Majd végül megértette, és úgy hiszem tényleg felengedett picit.
- A kiképző az egy npc itt az egyes szinten, és tudsz kérni tízes vagy húszas szintig expet, amivel kapsz pár pontot, de nem kapod meg a teljes szintnyi értéket, de utána minden tényleges szintlépésnél is tudsz elosztani egyet. Azt mondják azért is jó, mert akkor el tudunk jutni a magasabb szintekre, de… sokan lenézik a kiképzősöket, mert csalásnak gondolják… hogy míg a régiek kezdésnél nem kaptak előre pontokat, most mi igen… De akkora a szintkülönbség az emberek között… szerintem ez az ébredők védelmét akarja szolgálni. – Magyarázom meg, bár nem tudom mennyire voltam érthető… de ha nem gondolom csak tudomásomra hozza melyik pontnál is akadt el. Majd a küldetésekre terelődött a téma. Úgy örültem hogy elfogadta a meghívásom. Örömmel segítettem neki, és bárkin akivel csak megtehettem.
- Akkor írok egy üzenetet az egyik barátomnak, őt is nem rég ismertem meg és nagyon jófej. –Kezdem biztatóan.
- Ha hárman megyünk biztos jól fogod érezni magad, ő is sokat segített nekem, igaz kicsit szerény, de nem értem miért, dee.. egy kis pillanat. – Azzal lehívtam a menüm majd megírtam a következő üzenetet.

Kód:: Szia Cear! Találkoztam valakivel, aki szerene küldedésre menni, elhívtam magammal, volna kedved neked is csatlakozni hozzánk? Ne aggód jó fej srác, csak pár perce ismerem, de azt hiszem egy kis biztatásra lesz szüksége. Kicsit fél az emberektől, vagyis inkább hogy árthat neki valaki, de nagyon szeretne beilleszkedni és tanulni.

Persze ezt ha nem hajol bele a menümbe aligha olvashatja, de ha megkérdi akkor megmutatom neki, vagy ha szeretné hangosan fel is olvasom, mivel nem gondolom hogy bármi rosszat is írhatnék mindezekkel a szavakkal. A sempai megnevezésre meglepődtem, és egyszerre voltam büszke, és valahol furcsa kicsit nyomasztó… azt hiszem felelősséggel töltött el, és ez volt az amiért elleneztem. Majd megmagyarázta az okát amivel nem tudtam szembe szállni hisz logikus volt, és a japánoknál fontos a tisztelet, így talán tiszteletlen volna ha ellenkeznék… de akkor is ki ráz tőle a hideg. .____. Majd esélyt kaptam.
- Szokatlan számomra, így maradjunk csak a Kiwinél, vagy ha nem akkor én is sempai-ozlak. – Mosolyodtam el. Cearnál pont ez vált be, amikor kijelentetem hogy úrfizni fogom ha hölgyem-ez rögtön visszavonulót fújt. És ez vicces szituáció számomra, főleg hogy úgy néz ki másodjára is megtörténik. No, de ejnye fiúk.. :3
- De… én nem tudok olyan sokat mint hiszed, és nem vagyok annyival rangidősebb sem… - Visszakoztam…
- Szóval még én is csak tanulgatok, de.. de én nem látom olyan vészesen a helyzetet mint te, szerintem. És a közös küldink után tuti hogy te sem fogod annyira, csak egy picit meg kell szoknod. – Magyarázom, majd a leendő petemre terelődött a téma.
- Nem gond. Sokan a csodájára járnak. – Mosolyodtam el.
- Fogalmam sincs, a legtöbben már aznap vagy pár nap után kibújnak, de volt akinek egy hónap után kelt ki… nekem még van két és fél hetem, az egy hónapig… de aggódok… ritka az ilyen úgy tudom. Kicsit félek is… hogy… - majd zavartan mosolyogva folytattam.
- Áhh, ne is beszéljünk ilyenekről. Amint úgy gondolja kibújik, tuti ki fog. Legalábbis ha olyan kíváncsi alkat mint a gazdája. – Mosolyodtam el, és egy sóhaj után kissé megnyugodtam. Persze felzaklatott a gondolat hogy talán nem… de, nem hiszem… Ki fog bújni és lesz egy tök cuki társam. Imádni fogom, már most is szeretem. És csak tudja hogy már várom, és majd siet hogy a gazdájával lehessen. Vártam Cearso válaszára, vagy hogy itt történjen valami. De hiába még csak pár perc telhetett el amióta elkezdtünk beszélgetni.

by **Eldrie** Csüt. Nov. 12 2015, 11:18

Érdeklődve hallgattam a további magyarázatot a helyzet veszélytelenségéről. Kicsit átment ugyan egy emberre a fókusz a közepén, de végül visszatértünk az alap témához. Az utolsó gondolatokra mosolyogva bólintottam egyet, értem én, és ammenyire lehet, el is fogadom hogy nem olyan rossz a helyzet, mint gondoltam, de teljesen úgyis csak a saját tapasztalotomon alapulva fogok alkalmazkodni. Addig meg lesz ami lesz.
Ezután megkaptam a magyarázatot arról a "kiképzőről". Tényleg úgy tűnt, hogy ez a mechanizmus az újonnan ébredők érdekeit szolgálja , és az említett ellenszenv a kezdetektől harcolóktól végül is érhető, hisz amíg ők megoldgoztak a szintekért, egyesek csak úgy megkapják a nagyját minden munka nélkül. Persze, másik oldalról nézve ez az ellenszenv kicsit fura, hiszen aki csak most "került elő", az nem tehet róla, és nincs sok módja leküzdeni a hendikepjét (és amúgy eléggé fair play-nek tűnik ez a kiképző, mint ahogy az SAO is elég fair, persze, a saját szabályaihoz képest). De ilyen az emberi természet.
-Azt hiszem értem. Végül is érthető miért nem tetszik egyeseknek, de szerintem akkor is egy jó lehetőség ez a kiképző, és tényleg nem úgy tűnik hogy előnyt adna, inkább csak... felzárkóztat - értettem egyet és tártam fel a gondolatmenetem egy részét, de egyelőre félre tettem ezt az infót. Majd később még elgondolkodok rajta, hogy igénybe vegyem ezt a kiképzőt vagy sem, és satöbbi. Miután a küldetésre meghívást elfogadtam, Kiwi az említett barátjának kezdett írni.
-Rendben, akkor rád bízom magam - mondtam egy mosollyal miközben az üzeneten dolgozott. Nem néztem bele az üzenetbe, meg sem kérdeztem mit ír. Ha már ennyit dolgozott azon, hogy meggyőzön hogy sokkal kisebb a veszély, mint gondoltam, akkor már feltételezhetem, hogy nem éppen egy támadást készít elő nekem. Persze, lehetne hogy pont ezzel akarna rászedni, de nem voltam paranoiás, még ha első benyomásra annak is tűnhettem, és általában nem voltam rossz emberismerő amúgy sem, így betartottam az etikettet és nem üttöttem bele az orrom más privát üzenetváltásába. Rövidesen vissza is tértünk a megszólításokra, és az "akkor én is sempai-ozlak" résznél halkan felnevettem.
-Az eléggé fura lenne - mondtam. Egyszerre nem lehetünk egymás fölött és alatt is a "ranglétrán", de amikor elképzeltem a helyzetet, nem tudtam visszafogni egy kis nevetést.
-De rendben, akkor maradjunk simán a neveknél - egyeztem bele vigyorogva. Gondolkodtam hogy még elsütök egy viccet ezzel kapcsolatban, de inkább visszafogtam magam, és inkább "senpai"-ozással kapcsolatos aggályaira válaszoltam. Talán majd később, ha még egyszer feljön valami hasonló...
-Igazából félig csak vicceltem, de technikailag illene - mondtam ki végül hangosan is. Ez persze nem jelentette azt hogy nem gondoltam bizonyos szintig komolyan, de azért nem akartam hogy a lány ezen idegeskedjen.
Amikor újra a tojásra terelődött a szó, önkéntelenül is arra terelődött a pillantásom. Újra. Nekem újdonság volt, úgyhogy végül is annyira nem meglepő hogy ennyire nézegettem, de úgy tűnik mások is hasonlóan vannak vele.
-Nem hiszem hogy probléma lenne, főként ha tényleg volt akinek egy hónapba telt... Ahogy elmondtad, az alapján mindenkinél változó hogy mikor jönnek elő, szóval valószínűleg csak idő kérdése - próbáltam megnyugtatni Kiwit. Sajnos lévén most hallottam ilyesmikről először, ez elég nehéz volt, de amit mondtam, az alapján amit tudok, logikusnak hangzott.
-Bocs, nem akartam kényelmetlen dolgokba belemenni - szabadkoztam egy bocsánatkérő mosollyal, amikor szavakba öntötte, hogy nem szeretne erről beszélni. Próbálva el is tereleni a témáról a figyelmet, feltettem az első kérdést ami eszembe jutott.
-És ki is ez a barátod, akit említettél? - nem éppen a legértelmesebb vagy hasznosabb kérdés, de hirtelen nem jutott eszembe jobb.

by **Kiwi** Szer. Nov. 18 2015, 10:56

- Pontosan. – Bólintottam egy nagyot még magam is meglepve mekkorát. Örültem hogy így látja, viszont én az a típus vagyok aki fél ha megszólják… és ezt nehezen kockáztatom meg, hisz valamilyen szinten megértem őket is… De Miu is mondta, hogy felesleges az ilyen ostoba emberek véleményére adni, de én… én csak én vagyok… De hamarosan szóba került egy közös küldetés ötlete. Igyekeztem nem mutatni, de valójában nagyon izgatott voltam a dologtól. Szerettem segíteni másoknak, és szerettem az olyan embereket is akik ezt tényleg segítségként fogják fel… mert nem mindig sikerül. Akad aki sokat gondol magáról és megalázónak tartja… de ez más téma. Örültem a fiúnak, vagyis a fiúknak hisz hamarosan megkaptam a válaszüzenetet, amin elmosolyodtam és szinte rögtön vissza is pötyögtem. Kicsit megszeppentem a „rád bízom magam” megjegyzésre, de csupán gondolati síkon, hisz ezzel felelőséget éreztem magamon, de úgy voltam vele ennyivel megbirkózom, kezdve hogy nem leszek, vagyis leszünk egyedül.

Kód:: Szuper! Kezdetek városa, déli rész, és az a kis fogadó a kovácsműhely után.

Adtam meg a leírást mivel azt még nem tudtam hogy pontos koordinátákat hogy is kell küldeni.
- Azt üzeni mindjárt itt lesz. Szuper! Olyan izgatott vagyok. ^^ Biztos nagyon jó lesz! – Igen talán kicsit túlzottan is felpörögtem, de én már csak ilyen vagyok. Majd visszatértünk a megnevezésekre, ahol ismét okosodtam picit japánból. Egy pillanatra értetlenül néztem a fiúra aki felnevetett, persze nem túl feltűnően, de hamar megkaptam a választ a miértjére is.
- Ehm… ez igaz. – Vörösödtem bele saját butaságomba. Majd én is rákezdtem a nevetésre, miközben kezemmel végigsimítottam égő arcomon, mintha csak a szemem dörzsölném meg. Ugyan ez arra szolgált, hogy valamivel leplezzem zavarom, de nem sikerült teljesen. Gondoltam hogy felhozom a nemzetiségi különbségeket, de nem mertem. Talán csak ártanék ha magyarázkodni kezdenék…
- Rendben. Szerintem is így járunk a legjobban. – Én is ezt tartottam a legegyszerűbbnek, simán a nevek. Úgy nagyszerű lesz… de… most jut eszembe hogy elfelejtettem a nevét a nagy viháncolás közepette… o.o Mindegy most nem kérdezem meg, remélem még feljön aztán leírom vagy valami…
- Reméltem. – Intéztem felé egy félig meddig rosszalló pillantást, bár lehetett látni rajtam hogy csupán viccelődök. Ahogy ő is tette velem az imént. Razz

Majd a leendő petem lett a téma, amit nem is bántam. Szerettem róla beszélni, és talán vele kevésbé égetem be magam, mint saját magamat.
- Remélem… Shukaku is ezzel biztatott. – Jegyeztem meg, és igen csupán ez az ami meg tudott nyugtatni. A remény hogy idő kérdése az egész és nincs baj, csak peches vagyok… ennyi. De mégis ott motoszkált bennem a félsz… az a tipikus „mi van ha mégse?” Aminek nem figyelve magamra és a hangulatunkra hangot is adtam. Akaratlanul törtek elő belőlem szavak formájában a félelmeim… Amire szabadkozó visszakozást kaptam.
- Bocsi… nem azért… nem mármint… szeretek róla beszélni… mármint a tojásról, csak ugye aggódok… - Magyaráztam meg, bár nem lett éppenséggel egy értelmes mondatnak nevezni azt amit kiprodukáltam magamból, de a lényeg érthető volt szerintem. De gyorsan terelte is a témát, amit az igazat megvallva nem is bántam, hisz így is hangulatromboló lettem…
- Ehmm… Cearsonak hívják, nem rég óta ismerem én sem, viszont már volt közös eventünk, és céhgyűlésen is találkoztunk, de… legelőször a cukrászdába.. a Sweet Dreams-ben találkoztunk. Jó fej, és nem kell tőle félni egyáltalán. Megbízható és kedves. – Nyugtattam meg a fiút.
- Amit tudok hogy magasabb szintű mint mi, vagyis utalt rá, meg szerintem szinte mindenki magasabb nálunk. – Kuncogtam el magam.
- De… nem soká te is megismerheted, szerintem hamarosan ideér, és ha ebből az eventből sem lesz semmi akkor keresünk magunknak valami nekünk való küldetést, amit Cear-al szerintem simán kiviszünk. – Húztam széles mosolyra az ajkaim, örültem Cearnak, és Eldrie-nek is, megvan. *-* Így hívják, eszembe jutott!
- Amúgy mivel töltöd konkrétan az első napjaidat? – Kérdeztem rá, kíváncsi vagyok hogy hasonlóképpen-e mint én.

by **Eldrie** Pént. Nov. 20 2015, 18:28

Miközben a küldetésről cseréltünk eszmét, meg is érkezett a válasz Kiwi korábban küldött üzenetére.
-Kiváló! Én is remélem hogy jól alakul - bólintottam vigyorogva az energikus kijelentésre. Röviden még visszatértünk a megszólításokhoz, és egy pillanatra úgy tűnt, mintha a lány elpirult volna valamiért, de utána elkezdett nevetni ő is, úgyhogy lehet csak rosszul láttam. Vagy talán a nevetés akarta visszafojtani, és attól vörösödött el. Vagy nem, nem ismerem még eléggé Kiwit hogy le tudjak vonni pontos következtetéseket, szóval inkább nem is vonok le semmilyeneket. Mindenesetre kiegyeztünk, hogy maradunk simán a neveknél, amikor pedig mindenestre egyértelműsítettem, hogy vicceltem, vissza is kaptam rögtön, egy játékosan rosszalló pillantás keretében. Ilyenkor szerintem két lehetősége van az embernek: vinni tovább a poént, vagy hagyni és aladni tovább. Én az elsőt választottam, és felemeltem a kezem, és túljátszottan rémült képet vágtam, de a szám szélén továbbra is mosoly játszott.
-Bocsánatodért esedezem, hime - mondtam, kissé kihangúlyozva az utolsó szót. Arra építve, hogy már "senpai"-t is "lealkudta", gondoltam, ha gyakorlatilag lehercegnőzöm, azt még kevésbé szeretné megtartani majd. Persze, ezúttal sokkal egyértelműbbé is tettem, hogy viccelek, és reméletem, hogy venni is fogja a lapot.
Ezután újra a még igazak álmát alvó petre terelődött a szó. Úgy tűnik, valaki, akinek a neve természetesen semmit nem mondott nekem, egyetértettem velem abban, hogy csak idő kérdése. Ettől függetlenül Kiwi nem úgy tűnt, hogy teljesen megnyugodott volna. Ezt a megfigyelést meg is erősítette ő maga is, hiszen miután szabadkozva rövidre próbáltam zárni a témát, kissé hebegve elmagyarázta, hogy "csak" aggódik. Erre nem reagáltam egy megértést mutató bólintáson kívül, hiszen a lány vette lapot, és elterelődött a téma a tojásról és körülményeiről. Áttértünk az korábbi üzenet címzettjére, akiről kérdeztem. Kiwi mesélt egy kicsit, elmondta a nevét, hogy valami "Sweet Dreams" cukrászdában találkoztak, és hasonlók, majd lezárta azzal, hogy majd meglátom.
-Igaz, a többit majd kitapasztalom magam - bólintottam. Ezek szerint a lány úgy érzelmezte a kérdést, ahogy szerettem volna: mint egy kis bemutatást, hogy nagyjából mire számítsak. Rövidesen át is tértünk más témára, méghozzá arra, hogy mit csináltam az első pár napban, azaz, körülbelül mostanáig.
-Nincs túl sok mindent elmondani... Miután átestem az első meglepetésemen, ami körülbelül egy fél napba telt, elgondolkoztam, mit is kéne csinálnom. Rájöttem, hogy bármi is vár rám, inkább cselekszem mint hogy egy fogadó szobájában üljek várva valamit. Szóval úgy döntöttem körbejárom a várost, körbeszimatolok mi a helyzet. Mondjuk ez igazából abból állt, hogy próbáltam minél több emberrel meg NPC-vel beszélni, meghallgatni egy-két hírt meg pletykát és kitalálni mi az igazság ezekből. Tehát végül is össze-vissza jártam a városban, és hallgattam hol mondanak érdekes dolgokat. - foglaltam össze mosolyogva. Gondolkodtam még egy pillanatot, de más nem nagyon volt, ennyi.
-Valamennyi fogalmam volt a dolgokról, mert szerencsémre még a megnyitó előtt találkoztam két béta teszterrel, akik az alapokat elmagyarázták. Így miután felébredtem és elkezdtem kutatni, nagyjából tudtam milyen infókat keresek.... Persze csak ilyen alap dolgokat tudtam meg, mint hogy éppen körülbelül hol van a front, és hasonlók. Semmi olyat ami a legtöbb játékosnak nem lenne magától értetődő, de legalábbis közismert. És persze vannak dolgok amiket nem tudtam, mint például a kiképzőről is most hallottam először. Ezután még úgy gondoltam egy napot infót gyűjtök, hátha feljön valami, és itt is vagyunk - mutattam körbe, jelezve, hogy itt a vége, a jelenhez értünk. Nem túlságosan izgalmas sztori, bár az igazi sztori még csak itt kezdődik, ez még csak a "bevezetés része", legalábbis számomra. Még utoljára elgondolkodtam, hátha van valami, amit kihagytam, és érdekes lehet, de nem.
-Ennyi lenne részemről. És te? Te mit csináltál? - dobtam vissza a labdát. Amúgy is gondolkodtam rajta, mások hogy töltötték ezt az első pár napos időszakot, miután pedig így fel is jött, ki is használtam az alkalmat, hogy megkérdezzem.

by **Kiwi** Vas. Nov. 22 2015, 15:44

- Én nem aggódok! – Felelem mosolyogva, bíztam Cearban, így nem aggódok, hogy bármi is balul üthetne ki. Majd a megszólításoknál egy picit leégettem magam, de zavaromat lepleztem azzal hogy én is nevetni kezdtem a saját butaságomon. Persze amikor megemlítette hogy mindent csak poénnak szánt, egy cserfesen sértődött rosszalló pillantást vetettem a fiú irányába, aki erre rá is kontrázott. Nem bírtam tovább, elnevettem magam a Eldrie megjátszásán. Jó kedélyű fiúval hozott össze a sors, ez máris tudatosult bennem. Szeretem a vicceskedő, élénk emberkéket hisz már a puszta megmozdulásaik is vidámságot hoznak mások napjaiba, és ez egy nagyon jó dolog. Majd megszólalt. Bár ne tette volna, hisz a hime szócskát ismertem, és tudtam hogy akkor ezzel is csak az agyam akarja húzni. Természetesen nem voltam ellene az ilyen játékoknak, hisz az áldozat szerepét is örömmel válaltam gyakran, mint most. Egyértelmű hogy csak viccelődik, és most azt várja hogy majd ezen is fennakadok. Hát fordítsunk a dolgon.
- Hime? – Csillant fel a szemem. Hisz ki ne szernte hercegnő lenni nem? Nem is volt nehéz beleélnem magam, és mivel viccnek szántam biztos vagyok abban is hogy nem fogja sokáig rámaggatni ezt a jelzőt.
- Ez tetszik. – Húztam szélesre a mosolyomat, bár a csintalanság azért ott lappang a szemeim tükrében.
- Ezen túl Kiwi-hime leszek. – Lelkesedtem fel. Bár már várom mikor fogja összetörni picinyke szívem és közölni velem hogy ezt is csak viccnek szánta ami amúgy is egyértelmű volt, de eljátszottam hogy komolyan veszem. Na, erre mit lép majd a drága? :3 Kíváncsi vagyok hogy tényleg himézni fog-e egy darabig, vagy szembesít a valós valósággal hogy csak poénkodott és ne is számítsak hasonlóra. Bár remélem hogy nem veszi nagyon fel, sőt ha van egy kis emberismerőkéje rá is jöhetett hogy ez bizony egy kis csapda volt a számára, bosszúból a vérszívásért. Mi nők már csak ilyenek vagyunk. De időközben szóba került a petem, majd Cearso is. Mindkettőjükről beszéltem neki, Ceart kicsit jobban tudtam részletezni, de nem mondtam neki túl sok mindent, hisz úgy is eldönti maga, elvégre ahány ember annyiféleképpen látjuk egymást nem?... Majd azon tanakodtam vajon más is így élte-e meg mint én és ezt a kérdést fel is tettem neki.
- Akkor te rugalmasabb vagy mint én. – Jegyeztem meg mosolyogva.
- Nekem nagyon nehéz volt elhinnem és elfogadnom hogy ez tényleg megtörtént, vagy hogy nem vicc az egész… Hosszú ideig kerestem a kijelentkezés gombot, vagy valami mást a menüben… Bármit… és én nem mentem fogadóba csak este, az egész délelőttömet a főtér egyik padján töltöttem miközben rendeztem magamban a dolgokat. És eltelt pár napba mire beszélgetni mertem másokkal, akkor ajánlották nekem is a kiképzőt és a boltokat, meséltek a képességekről, akkor a küldetésekről, arról hogy mi éri meg meg ilyenek. Majd… - Kezdtem el kutakodni a táskámban.
- Kaptam ilyeneket. – Szólaltam meg végül, amikor két újságot vettem elő belőle.
- Én olvasgattam, és sokszor vannak benne ellentétes információk, de ez is olyan mint a média… jó ha csak a felét hisszük el a dolgoknak, csak ugye nem árt tudni melyiket. – Kuncogtam el magam, amikor a fiú elé tettem az Aincardi Hírmondót és a Füleselő Havilapot.
- Hmm szerencsés vagy, én nem találkoztam ilyenekkel. Bár az első napokban inkább kerültem az embereket, nem miattuk… Magam miatt… Nehezen fogadtam el ezt a hirtelen változást, de amint rájöttem hogy tényleg nem tudok ellene tenni és kibosszankodtam magam, ráeszméltem hogy tényleg jobb alkalmazkodni a körülményekhez. Hisz hogy harcoljak… Ez ellen?.. –Tártam szét a kezem és kérdőn pillantottam a fiúra.

by Ajánlott tartalom