Keleti rész

//Hane//

-A főmufti kijelentése óta elég komolyan, de ahogy te is, én is szeretek itt lenni. -válaszolom nemes egyszerűséggel, kényelmesen hátradőlve a széken. -És természetesen a végéig, bár remélem, utána csak a logoff gombot kapjuk vissza, a játék nem tűnik el. -avagy egy másik játékot, teszem hozzá magamban. Túlságosan is tetszik nekem a SAO ahhoz, hogy tudatosan véget vessek neki, ám az igaz, hogy olykor-olykor hiányzik a valóság, és már lassan egy év is eltelt az indulás óta. Hosszú út lesz a miénk.
-Egyébként jól teszed. Az ember lánya ne legyen olyan szószátyár mint egyesek. Az nem valami vonzó tulajdonság. -teszem hozzá utólag egy előbbi kijelentéséhez, megfűszerezve egy kis kacsintással is felé. Halkan a pincérlánykának is megköszönöm, mikor megérkezik a kis griff újabb adag teje, és mosolyogva figyelem az állat és gazdája között kialakult apró jelenetet. Hane láthatólag aggódik a petjéért, amin nem is csodálkozom, tán én is félnék az esetleges bajoktól a helyében. Kétlem, hogy digitális adathalmazok lehetnek betegek, ám az az Akihiko akárki talán kiegészítette a programjukat azzal, hogy olykor komoly bajuk is eshet. Elvégre hallottam már pletykákat, hogy pár játékos valami rejtélyes vírus nyomán hagyta el végleg a játékot, ugyanez talán a petekre is igaz lehet. Remélem, Himekonak semmi bántódása nem fog esni.
Hane pedig a menüjével kezd babrálni rejtélyes módon, én pedig a sörömet kortyolva nem figyelem, mit csinál. Tudom, hogy illetlenség kifigyelni az ilyesmit, így a tekintetem inkább a tejen élvezkedő állatkára irányul, majd onnan a környező falakra. Iszok még egy kortyot, így a sör nagyja már elfogyott, de nem tervezek újat rendelni, ez az egy is elég jól esik.

>>Hürrem<<

Miután megtaláltam amit kerestem a menüben, rányomtam a Meghívás, gombra. Így van , barátnak hívtam Hürremet. Ő lesz eddig a második, akinek ezt felajánlom, de valahogy tetszik a jelleme. Nem az az átlagos állandóan mosolygós, vigyori kislány mint a legtöbben. Egyedi a jelleme és ez tetszik. Talán fura, de így van... De csak rajta áll, hogy elfogadja vagy sem. Remélem nem veszi tolakodásnak, mivel meg sem kérdeztem , hogy benne van e, csupán rányomta. De talán úgy éreztem feleslegesek most a szavak, elég a tett, aztán lesz ami lesz.
Az idő olyan négy körül járt, s így már lassan haza felé kellene indulnunk Himével, de maradni akartam még. ~ Inkább itt beszéljünk mint útközben. Itt sokkal nyugodtabb. - Gondoltam. S így inkább maradok még egy kicsit, amíg kedve tartja.
Himeko ezalatt boldogan szürcsölgette a tejet, melyet számára rendelt Hürrem. Igencsak kedves tőle, de nem akarom ilyesmivel leterhelni. Vagyis, hogy miattunk kelljen költekeznie. Így most már elég a tejből,s a sörből...próbálom beosztani azt ami van. Lassan kortyolgatom, de azért nem akarom megvárni mire felmelegszik, így próbálom még időben elfogyasztani.
- Megleptelek? - Kérdeztem, miközben Hürrem elfogadja...vagy nem a felkérésem. Még nem tudom döntését, de úgy vettem észre, hogy ő sem ellenséges velem, így talán egyetért a meghívással.
Amennyiben elfogadja, elhívom, hogy jöjjön fel hozzánk, meghívom egy kis sütire, nem rég vettem egy cukrászdában, Himeko kedvence. Ha nem fogadja el, akkor kicsit időzök még vele itt a sörözőben. De ezt majd eldöntöm, a választása után, hisz minden csak rajta áll.

//Hane//

A söröm képe elé váratlanul egy ablak ugrott egy olyan felirattal, amit még nem láttam ezelőtt. Ai Hane szeretne a barátlistájára felvenni? Nem is tudtam eddig, hogy van ilyen funkció is a játékban. Meglepett mosolyomat egy korty sörrel lepleztem, miközben elgondolkodtam a dolgon pár másodpercre. Végül vállat vonva megnyomtam a beleegyezés gombját. Miért is ne? Hátrányom nem származhat belőle, a lány pedig hát ha segítséget fog kérni valamire a jövőben tőlem.
-Egy kicsit. -feleltem félig lesütött szemmel, miközben a hamarosan üres söröskorsó ismét visszatelepedett az asztal lapjára. Furamód különösen érzem magam a barát szó gondolatára. Hát ennyit jelent, ha segíteni akarok valakinek egy kicsit, akármiben? Nem is rossz, sőt, kifejezetten élvezetes, mintha hatalmam lenne. Talán ideje lenne csatlakozni valami erre szerveződött közösségbe, itteni Vöröskereszt vagy Állatvédők, avagy hasonló. Állatvédők, az jó lenne. Himeko nagyon megkedveltette magát velem, és nem kételkedem benne, hogy a többi kis griff is hasonló hozzá, elvégre egy algoritmus részei.
Avagy szóba jöhet még a helyi templomi gyülekezet, valami Liberators a nevük, vagy ilyesmi. Ezen töprengve megiszom a söröm maradékát, és az asztal alól kirúgom a kisördögöt.
Nah, máris tisztább a fejem.
Hane kérdése ismét ad pár másodperc gondolkodási alkalmat, de már nincs söröm, ami mögé rejthetném. Nem tagadom, édesszájú vagyok, és itt meg se lehet hízni, ha kicsit elengedi magát az ember, másrészt egy újdonsült barát felkérését nem illik elutasítani. Arcomon a szokásos mosollyal válaszolom. -Persze, ezer örömmel.
Intek a kis pincérlánynak, hogy ideje fizetni, mire hozza is a számlát. Vetek egy pillantást a végösszegre, hozzácsapok némi borravalót - nem mintha egy NJK-nak szüksége lenne rá, de ki tudja, talán szerzek vele némi plusz pontot - és a kezébe nyomom, ezzel letudva a fizetési részt is. Felőlem indulhatunk, ha Himeko is kényelmesen befejezte a maga vacsoraadagját.

>>Hürrem<<

- Rendben akkor induljunk.- Mondtam, majd egyből elindultam a lakásom irányába. Nincsen olyan közel, de szerintem egy kis séta nem fog ártani. Himeko is szeret sétálgatni, nah meg ő néha felreppen amikor már nem akar mászkálni.
- Te sem vagy túl bőbeszédű, pont mint én. - Mondtam, miközben egy pillanatra lehunytam szemem. Nem hittem, hogy ilyen egyszerűen elfogadja a baráti felkérésemet, de végül is örültem neki, hogy nem kellett rávenni külön, mert az nem az erősségem. Piros az indikátora, mégis nem tűnik olyannak aki gonosz lenne. Gondolom van olyan ember típus akit nem szeret vagy ilyesmi. De remélem én nem tartozok bele.
Himeko elég lassacskán jött mellettünk, hiszen telehassal nem egyszerű a séta, de le kell mozognia felesleget, még elhízik itt nekem.
- Te is a közelben laksz? - Kérdeztem a lánytól, mert próbáltam közvetlen maradni. Sokan talán tartanának tőle, vagy félnek, amiért piros indikátorral rendelkezik, de engem nem igazán érdekel. Mi van akkor ha ölt már idebent? Sajnos nem szép ezt kimondani, de vannak olyanok akik kihozzák az emberből az olyasmit amit nem is gondolna. Sokak viselkedése nem elfogadható, s néha már túllépi azt a bizonyos meghúzott határt, s ekkor az érintett személy összetörhet. Talán ilyesmi lehetett vele is, persze ezt nem tudhatom biztosra, de nem tűnik vérengző bűnözőnek, így nekem semmi bajom sincsen vele.

//Hane//

Egy bólintás, és már indulunk, lassú léptekkel, olyan ráérősen, mint az öregasszonyok. Telik az idő, de nem sietünk, mert nincs hova. Hane megjegyzését szűkszavúságomról csak egy mosollyal díjazom, jelezve, hogy hallottam, de nem tudok rá mit felelni. Egy hölgy nem szokott fecsegni, csak ha szükséges, ha bájolni vagy figyelmet akar terelni. Néha a csevej csak nyűg, olyasmi, ami taszítja a férfiakat, és végül mindenki hoppon marad. Fölösleges. Elég, ha csak a kérdésekre válaszolunk mind a ketten, esetleg megdicsérjük egymást.
Hime suta, ám aranyos mozgásán réved el a tekintetem, és ismét eszembe villan a gondolat, hogy én vajon milyen tojással, majd pettel büszkélkednék, ha az idomár kasztot választottam volna. Persze ez immár sosem fog kiderülni, talán kár is töprengeni rajta.
-Hmm... mondhatni. -mosolyodom el szélesebben a kérdés hallatán. -Mindig csak egy éjszakára veszek ki szobát a legközelebbi fogadóban. Így a legegyszerűbb. -válaszolom egyszerűen, vállat vonva, majd karjaimat az ég felé nyújtva pár másodpercig. A szabadság, mindenek felett, csodás érzés, és néha jó dolog, főleg egy piros indikátorral az ember feje felett, ha nem ébred kétszer ugyanazon a helyen. Hane is láhatólag nem fél tőlem, de vannak, akik megszállottan üldözik a fajtámat, azokat is, akik nem önszántukból lettek pirosak, mert bizony ilyen is van. Ámbár én vajon önszántamból lettem az? Már nem is emlékszem igazán... talán nem is szoktam olyan nagyot füllenteni, mikor azt mondom, önvédelem volt.
-S te mit gondolsz? -teszek fel kérdést jómagam is, ujjammal az indikátor felé bökve. -Más lány már rég sikítva menekült volna a közelemből. Ugye, nem szoktál ilyen közvetlen lenni más pirosakkal?