Keleti rész

Hagyom, hogy Violeta a ruhámmal babráljon, miközben beszél hozzám. Nekem intézett szavaira bólintok egyet, miközben tovább rágódom azon, hogy mégis kinek lehet igaza ebben a meddő vitában, ami kialakult körülöttem. Abba maximálisan igazat adok páromnak, hogy egyetlen gyilkosnak sincs helye a céhben, akárhogy is került sor a tettére, akkor is vér tapad a kezéhez és ezen képtelen vagyok túllépni. Eddig akárhány piros indikátorossal találkoztam Aincradban, egyik sem úgy mutatkozott be előttem, mint egy rokonszenves idegen, akit szívesen meghívnék teázni. Csúnya dolog az általánosítás, én magam viszont csak a rossz élményekből tudok építkezni, s nyilván az sem ildomos dolog, hogy a külsejéről ítélem meg a fiút, de egyáltalán nem tett rám pozitív benyomást, még ha értékelem is az őszinteségét. Lehet meglágyultam, lehet egy vezérnek nem szabad ilyet tennie, de az elveimből akkor sem engedek.
Ami viszont ezután következik, az egyszerűen elképesztő és nevetséges. Eddig az jött le erről az Alex gyerekről, hogy egy értelmes fazon, viszont az, hogy a fiú után szalad, majd egy vadidegennek, aki az imént vallotta be, hogy embert ölt, felajánlja a barát kérőt, hát az egyszerűen nonszensz. Hogy lehet ennyire óvatlan és naiv? Azt reméli, hogy majd ő egymaga megváltja a világot, mert majd a szeretet győzedelmeskedik és elűz minden gonoszságot a rosszak lelkéből? Grandiózus álom, de ez a (virtuális) valóság, nem pedig egy elcseszett, idealisztikus anime. Itt a barátszerzés bizalmon kellene, hogy alapuljon, nem pedig sajnálatból. A társak egymás életéért felelnek, mert bármelyik sarkon gyilkosokba szaladhatunk. Mielőtt azonban kimondhatnám gondolataimat, a fiú, aki magát Neuronak nevezi, egy kérdést szegez egyenesen nekem. A felvetése jogos, azonban Violetából heves reakciót vált ki.
- Valóban, nem bocsájtanék meg nekik... és magamnak sem, amiért cserben hagytam a kedvesem. Lehetséges, hogy a túlélési ösztön eluralkodna rajtam, de jelenleg azt tudom mondani, hogy hagynám, hogy engem is megöljenek. Nélküle nem lenne értelme folytatnom ezt a játékot és amúgy sem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel. Ha mindezek mellett még gyilkossá is válnék... nem, képtelen lennék egy embert megölni! - Végig Neurora nézek, azt akarom, hogy megértsen végre. Viora egyszer sem pillantok, nem neki akartam hízelegni a szavaimmal.
Céhtársaim dühe azonban csillapíthatatlan. Úgy tűnik, nagyon felhúzták őket, de van egy olyan sejtésem, hogy ha Alex nem önt olajat a tűzre, akkor Neuro bár kudarcélménnyel, de csendben távozhatott volna. Anélkül, hogy ez a balga íjász így megalázza a butaságaival mindenki előtt. Úgy látszik ez a fiú még annyi tiszteletet sem ad meg, hogy meghallgassa a mondandómat, csak értetlenkedve visszakérdez. Komolytalan az egész ember, egy vicc, amit művel. Kezdem azt hinni, hogy valaki szabotálni akarja a toborzót. Hiába terveztem meg mindent pontról pontra, hiába voltam végletekig alapos, hiába voltak hosszúra nyúló, virrasztós éjszakáim, amíg az álmom megvalósítására törekedtem, most egyszeriben szertefoszlani látszik mindez, mert egy paprikajancsinak kedve támadt Terézanyát játszani. Teljesen rossz ötlet volt ez a nyílt toborzó, ennél nagyobb céltáblát nem is csinálhattunk volna a céhünkből.
Társaim kiváló érveket sorakoztatnak fel, amiket a fehér hajú fiú hellyel-közzel meg is válaszol. Ha négyszemközt találkoztam volna vele, lehet megsajnáltam volna, sőt, azt is el tudom képzelni, hogy még a segítségemet is felajánlottam volna, a céhben viszont akkor sem lett volna helye, mert akkor se**et csinálnék a számból és alapjaiban dönteném meg a koncepciónkat. Viszont van egy olyan sanda gyanúm, hogy Ren tud valamit erről a fiúról, amit én nem. Küldök is neki egy számon kérő üzenetet: "Mégis miről van szó? Ha távozunk innen, magyarázatot követelek!" Juu suttogásai elérnek fülemig, hála a hallgatózásomnak, s ez csak még jobban megerősíti bennem, hogy valami nincs rendben a fiúcskával és jól döntöttem, mikor visszautasítottam. Az viszont rendkívül aggasztó számomra, hogy Ren és Vio is ennyire kikelt magából, így ideje végre a néma elmélkedés helyett nekem is megszólalni és véleményt nyilvánítani. Én nem vagyok az a hirtelen haragú típus, jobb szeretem mérlegelni a helyzetet és átgondolt választ adni.
- Csillapodjatok! - emelem fel hangomat, amely reményeim szerint van annyira erélye, hogy végre véget vet a kialakult vitáknak - Ez itt az az Artes Liberales céhtoborzója... legalább is az volt, amíg nem csapott át valami vásári komédiába. Nem tűrhetem, hogy itt bárki is rossz hírét keltse a céhnek vagy fals képet alakítson ki rólunk. A vitából legyen elég, a fiú már rég rájöhetett, hogy nem illik bele a társaságunkba. Hagyjátok békében elmenni! - A mondandómat nem feltétlenül csak a céhtársaimnak szántam, inkább a közönségben megbúvó esetleges további szabotőröknek. Alexnek is intézném záró szavaimat, ám közben Neuro akcióba lendül, és hasba vágja az íjászt, végül magyarázat nélkül meglóg. Valamiért nem lepődök meg a jelenet láttán, úgy érzem ez az esemény is minket igazol. Ha Alex a földre kerül, akkor oda lépek elé, hogy kezet nyújtva felsegíthessem. Ha nincs rám szüksége, vagy nem fogadja el a jobbomat, akkor csupán megállok előtte, hogy most aztán tényleg jól értse, amit mondani szándékozom neki.
- Alex úrfi, dicséretes, hogy ennyire a szíveden viselted a fiú sorsát, valószínűleg én is megsajnáltam volna, ha négyszemközt meséli el a történetét. Ugyanakkor be kell hogy lásd, nem veszélyeztethetem a társaim életét és a céh jó megítélését azzal, hogy piros indikátorosokat veszek be. Valahol csalódottságot érzek, amiért igazam lett a fiú megítélését illetőleg, de talán ez neked és nekünk is jó lecke volt. Mindenkinek megvan a joga a saját elvei mellett kiállni. Nem kell, hogy egyformán gondolkozzunk és azonos véleményen legyünk, de egy céhen belül, ahol egymás életéért is felelünk, ott azért nem árt. Úgy vélem alapvetően más véleményen vagyunk a világot illetőleg.
Ezután visszalépek és megragadom Violeta kezét, hogy végre elindulhassunk. Nincs értelme tovább folytatni ezt a nyílt toborzót. - Juurei kisasszony, kérlek tarts velünk, hogy elbeszélgethessünk. Még rólad sem tudok eleget ahhoz, hogy dönthessek a felvételedet illetőleg. Ezután megindulok Violeta kezét fogva, ha kell finoman rántok is rajta, hogy indulásra sarkalljam, mielőtt újra valaki belénk köthetne. Utoljára még megállapodom Alextől nem messze.
- Abban reménykedtem, hogy mikor ma nyugovóra térek, legalább egy kiváló íjászt tudhatok az oldalamon. Tartok tőle, hogy ilyen téren csalódottan kell álomra hajtanom a fejem. Sok sikert kívánok Alex úrfi és ha elfogadsz két jó tanácsot... Válogasd meg azokat az embereket, akiknek felajánlod az értékes barátságodat, mert félő, hogy kihasználják azt a nagy szívedet. Ha pedig úgy véled, hogy én alkalmatlan vagyok arra, hogy téged naggyá tegyelek és az irányadó vezéred lehessek, akkor azt tudom javasolni, hogy keresd fel Mirikát, és az Angelic Voicot.
Komótos léptekkel indulok meg az egyik keresztutcába, miközben egyszer még hátra pillantok, abban bízva, hogy akikre számítok, azok követnek. Egyetlen pillanatra sem állok meg, miközben céltudatosan az általam már gondolatban kiválasztott fogadó felé haladun, de még a járókelők felé intézem mondandómat.
- Ha valakit kicsit is érdekel, hogy az Artes Liberales céhnek milyen célkitűzései vannak, s hogy miként segítenénk tagjainkat, azt kérném, hogy látogasson el a Teletál fogadóba. Délutánonként ott megtalálható vagyok, de ezután kizárólag négyszemközt beszélgetek el a jelentkezőkkel.

Hiába ücsörgök a szökőkútnál, s hallgatom a víz animációjához párosuló monoton csobogást, nem jutok semmire a kialakult problémáink megoldásával kapcsolatban. Anat is keményen dolgozik rajta, de ő a testét is jobban odateszi a jelenlévők meggyőzéséhez, nem úgy mint én, aki odakapott egy kicsit, aztán visszavonult. Sok gondolatébresztő szó hagyja el a száját és igazat adok neki, amikor a toborzót becsmérli, de csak fejben, mert nem szólalok meg, nem akarok a szavába vágni, vagy hogy a megnyilvánulásom miatt rám szegeződjenek a tekintetek helyette.
Végül úgy dönt, hogy nem folytatjuk itt a beszélgetést, hanem félrevonulunk. Ennek az indulóját velem akkor tudatja, amikor közelebb lépve megfogja a kezemet. Hogy ne kelljen rángatnia, talpra parancsolom magamat, miközben a fülemet is hegyezni kezdem. A többiek még mindig nem fejezték be a szájtépésüket, továbbra is azon vannak, hogy bebizonyítsák egymásnak a saját igazukat. Jajj, annyira unalmassá vált ez az egész. Alex azt fejtegeti, hogy Neuro mennyire jó fej lehet valójában, de szerintem rózsaszín ködön keresztül nézheti most a világot, mert már rég lerágott csonton próbál marakodni a többiekkel, vagy a Rennel és a csajszival, aki az idomár mellett strázsál.
Én nem szólok semmit, nem akarok továbbra is belefolyni a meddő vitájukba. Alexet már így is leírtam, nem érdekel a dumája, a többiek fejébe pedig nem látok be, hogy miért akarják ennyire lenyomni. Szépen érvelnek, szó se róla, de én már rég abbahagytam volna, "amit mondtam, megmondtam" alapon.
Anat gyengéden húzni kezd maga után, aminek nem állok ellen, sőt pár lépés megtétele után felgyorsítom magamat, hogy ne mögötte kullogjak azt a látszatot keltve, hogy ő húz. Miután mellé érek, az arcára pillantok, s próbálom a tekinteté keresni. Ha az megvan, akkor egy gyenge bólintással jelzem a pozitív hozzáállásomat a toborzó megváltozott menetéhez...

Azt hittem végre végeztünk, hogy mindenki kiadta magából, ami miatt nem bírt megmaradni nyugton. De nem, Alex csak mondja, mondja és mondja. Nyilván engem is felhúzna, ha nem adhatnék választ, de nem értem miért kell itt, mindenki előtt, ilyen indulatosan, ekkora erkölcsi vitát kreálni. Ráadásul mindannyian bolhából csinálnak elefántot, ahelyett, hogy egy ital társaságában, felnőtt módjára megbeszélnék azt, hogy más véleményen vannak. Ehelyett átmegy az egész vita személyeskedésbe, sőt tettlegességig fajul a dolog. Én és Violeta már jócskán előrehaladtunk, mert roppant mód fáraszt és kiábrándít a helyzet és úgy látom társam is hasonló véleményen van. Hallgatózásomnak hála még tisztán értem, hogy miről vitáznak, éppen azon vagyok, hogy kikeressem Alex nevét és már küldeném is neki az üzenetet, amikor elcsattan egy pofon. A rendszer persze nem hagyja, hogy védett területen belül bárkinek bántódása essen, de a fiú becsületén most sebet ejtettek. Kezemet a homlokomhoz emelem és hitetlenkedve megrázom a fejemet, nem értem hogy lehet ilyen felelőtlen az a nő, s Ren is, hogy nem tartotta vissza. Egy pillanatra megállok, így még az utolsó szavak elérnek, aztán deaktiválom a hallgatózásom, mielőtt felhúznám magam és én is visszafordulnék. Módosítom végül kicsit az Alexnek szánt üzenetet, majd rábökök az elküldés gombra. "Igen is kellettél volna, de megértem, ha ezek után nem minket választasz. Túlságosan elfajult ez a vita, mindannyian csak a magatok igazát soroljátok, egyszer sem mérlegelve, hogy a másiknak is igaza lehet. Ne hagyd magad tovább provokálni! Te is tudod, okos enged... Ha egyszer higgadtan végiggondoljátok az itt elhangzottakat, lehet ti lesztek a világ legnagyobb barátai" Az utolsó mondatot valószínűleg én sem gondoltam igazán komolyan, de eljátszadoztam a gondolattal, ahogy ezek hárman krémeseket dobálva kaja csatáznak és együtt röhögnek azon, hogy a másiknak még a füle is habos.
Nem állok meg többször, haladok tovább előre a fogadó felé, Aldo is beér közben minket, róla már majdnem teljesen megfeledkeztem. Kárpótlásképpen, amiért eddig mellőznöm kellett őt, most a szabad karomba felveszem. Amit mondtam, megmondtam, én innentől kezdve lezártnak tekintem az egész toborzót. Úgy döntök végül, hogy Juunak is küldök egy üzenetet, mert utolsó szavai ott visszhangoznak a fejemben. "Pedig sikerült, holott nem hittem volna, hogy az eddiginél még tud kellemetlenebbé fajulni ez a helyzet. Azt kértem csillapodjanak az indulatok, erre felpofozod Alexet... Hiába adok neked igazat, az érveinket ne erőszakkal juttassuk érvényre. Majd akkor folytatjuk tovább ezt a beszélgetést közted és köztem, ha te és a dalnokod is lenyugodtatok. Este 7-kor várlak a Karmazsin selyemlepel fogadóban. Egyedül, vagy másodmagaddal, azt rádbízom. Kérlek fogadd el a kérésem!" Azért nem személyesen közlöm vele ezeket a szavakat, mert nem akarok én is jelenetet csinálni és még jobban lejáratni a lányt, mint ahogyan lejáratta már ő magát. Lehet volt olyan a tömeg tagjai közül, aki titkon neki szurkolt és még meg is tapsolta, hogy felpofozta Alexet, én viszont csöppet sem vagyok elragadtatva. Bízom benne, hogy tiszteletben tartja a döntésem és Rent is erre fogja sarkallni. Ha most kellene velük elbeszélgetnem, nem biztos, hogy higgadt tudnék maradni, s az egyikünknek sem tenne jót.
Mi Vioval közben elérjük az úticélunkat, de észlelés jártasság híján nem tudatosul bennem, hogy Esutel követ, így anélkül térnék be a Teletál fogadóba, hogy én kezdeményezzek beszélgetést vele.

//Juu, ha elfogadod az üzit, akkor veled itt folytatnám tovább a játékot. Esu, mi maradnánk ebben a topicban továbbra is. //