Re: Keleti rész

by **Shukaku** Szer. Ápr. 08 2015, 20:53

-Tudja, de nem kell hangoztatnia, mert a szavak helyett a tettei bizonyítják. Mondtam, hogy nem vagyok az a hencegős típus.
Dünnyögte Shu csak úgy maga elé, majd kuncogni kezdett a jeleneten, ami Timi és Arisu között lejátszódott. Mint zsák a foltját, csak éppen rossz oldalról. Nagyon rossz oldalról. Shu volt az aranyos kislány, aki ártatlanul mindenkinek segíteni akart, és ha éppenséggel nem szokik hozzá, hogy a pontozás alatt mindenki a harcrendszert érti, akkor azt kezdte volna ecsetelni, hogy a gyorsaság és kitartás pontok milyen összessége kell ahhoz, hogy megfelelő tempóban tudjuk követni a gazellákat a szafarin, ha éppenséggel őket szeretnénk tanulmányozni. Még a jártasságait is a szafarira választotta ki, nem a küzdelmekre. És ott volt Timidus, akit Arisu ölelgetett, és haza akart vinni, aki viszont pont a harci izékre tudta a válaszokat. Persze ezekre a kérdésekre már teljesen másmilyen választ adott, ugyanazzal a nyugodtsággal, ahogyan a harctéri infókat sorolta, vagy amivel akár gyilkolni is gyilkolt, ha Shu védelme úgy kívánta.
-Tudd meg, hogy sem ebben a pillanatban, sem más pillanatok semelyikében sem a te döntésed az, hogy kihez tartozom, hanem kizárólag az enyém. Értékelem a bókokat és a pozitív megnyilvánulásaidat, azonban a feladatom Shu védelme, és ez lehetetlenné teszi, hogy te gondoskodj rólam, amire szükségem sincs. Önellátó vagyok, és nevem is van, amit Shu adott nekem. Timidus.
Shu ekkor még inkább nevetősre fogta, és az utolsó mondatnál már a szemeit is forgatta hozzá. Úgy tűnik ez a nagyon komoly harcos lányka csak addig tart ki, amíg valami cuki nem kerül a közelébe. Mondhatjuk úgy is, hogy a harcrendszeres kérdésre a választ egy képpel lehetett volna a legegyszerűbben megadni. Timi volt a második, ő pedig a harmadik.

És igen, Timidus valóban cuki, bár ezt a fegyverét eddig még egyetlen harc során sem használta.
-Segítünk persze, csak figyelj is oda, amikor éppen segítünk. Timi, kérlek, mondd el neki újra, a pontozással kapcsolatos dolgokat.
És Timi bólintott, majd ismét elmondta, amit az előbb. Szóról szóra ugyanúgy.

by **Arisu** Pént. Ápr. 10 2015, 16:07

Miközben beszélt, én egy pillanatig sem hagytam abba az ölelgetését, élveztem a tollai selymes puhaságát. Egyszerűen majd' elolvadtam, annyira aranyos volt, meg ahogy ellenkezni próbált... *.* Megnehezítette a dolgomat, hogy ilyen intelligens és úgy festett, hogy már kötődik Shukaku onee-sanhoz, de előttem nincs lehetetlen feladat, és nekem nemet mondani sem lehet

- Nem az enyém? Persze, nem nekem kell döntenem~desu, anélkül is hozzám tartozol. Timidus, wakatta! A nevedet megtarthatod :3 - természetesen csak azt hallottam meg, amit meg akartam hallani. De Shu micsodán nevetett? Remélem nem rajtam, mert azt nem szívlelem, ha gúnyolódnak. Kis tudatlan, nem látja még át, milyen nagyszerű is vagyok, és hogy nálam jobb gazdája nem lehet egy kisállatnak! Közben az állat újra hosszas beszédbe kezdett, és most már másodszorra felismertem a szavakat, mert már egyszer hallottam. Nem figyeltem volna? Ugyan, ki tudna figyelni, amikor megtalálja élete szerelmét! <3 Szép is, aranyos is, okos is... Nyilván nem tökéletes, mert csak egy tökéletes lehet, és az én vagyok, de így első pillantásra elég közel volt hozzám ahhoz, hogy megengedjem neki a jelenlétét az életemben

- Jaaa... - elengedtem annyi időre, hogy a menüből kivadászhassam a pontozós felületet, bár csak másodszorra sikerült megjelenítenem, ez a kézmozdulat bonyolult volt így, hogy semmi támpont nem volt hozzá - Akkor nekem gyorsaság, az irányítás és a bónuszok alapján a fegyverkezelés van kiemelve~desu... - ez a gondolatmenet kicsit segített visszarázódni, de még mindig nem tudtam abbahagyni Timidus simogatását, és szerintem nem is fogom megunni soha :3 De legalább már egy icipici figyelmemet rá tudtam áldozni a szavakra, főleg ha a tollas... mi ez tulajdonképpen? Vannak szárnyai, de... mintha egy tollas kínai sárkány lenne. Szóval ha ő beszélt. A tanácsára elő is húztam a jegyzetfüzetemet, amibe az eddigi információkat és kérdéseket gyűjtöttem, majd bólintottam lelkesen, és csillogó szemekkel. Ittam a szavait *.*

by **Shukaku** Pént. Ápr. 10 2015, 17:15

Timidus zavarban volt. Nem azért, mert kényelmetlen lett volna számára a történés, vagy ne tudta volna, hogy mik a válaszai ezekre a felvetésekre. Egyáltalán nem rendült meg, és Arisut látva még feltételezésként sem fordult meg benne, hogy elhagyja a társát. Suzume esetében ennek tettetése, és az íjász képességeinek kihasználása elvezethetett volna oda, hogy őt kihasználva nagyobb hatásfokkal védheti az idomárt, ez azonban túl kockázatos lett volna akkor, azóta pedig annyi minden történt, hogy már Suzumét nem kellett és nem is lehetett számításba venni. Sokan mások kerültek a helyére, akit Timi felhasználhatott, és fel is használt. Jun, Anatole, Aley, Mirika, Atoru… és még sokan mások. Ugyan nem mindig ugráltak úgy, ahogy Timi akarta, ám ez kizárólag a sárkány hiányos ismeretéből volt eredeztethető, az emberi lélek tekintetében. Csak idő kérdése az egész. Szóval Timidus azért volt zavarban, mert tudta, hogy ő mit mondana, ám már régen megtanulta, hogy azokat a dolgokat elmondani egy embernek nem minden esetben kifizetődő, így inkább Shura pislantott, aki pár gyors csipogással adott neki javaslatokat, amire a sárkány bólintott is, és folytatta.
-Nem ismersz engem, így nem dönthetsz azzal kapcsolatban tisztán, hogy a személyiségem is megfelelő-e a számodra, és el tudnál-e viselni. Annak okán, véleményem szerint kizárólag a külsőm az, ami téged megfogott, tehát tollas sárkányt keresel magadnak tárként. Ha úgy kívánod, a segítségedre lehetünk egy ilyen mob felkutatásában és megszelídítésében, aki a későbbiekben, ha jól viseled gondját, a társad lehet. Azonban azt ismételten ki kell hangsúlyoznom, hogy én Shut választottam társamul, az ő védelme a feladatom. Elhanyagolható az esélye annak, hogy ez megváltozzék, és melléd szegődjek.
Shu nem teljesen így gondolta, de azért bólintott a barátjának dicséretképpen. Annál biztosan árnyaltabb volt, mint amit Timi eredetileg közölni akart. Arisu feltevéseire Timi bólintott, majd folytatta.
-A pontozás mellé a legfontosabbak a jártasságok. Íjászként igyekezned kell távol maradnod az ellenfeledtől, így az akrobatikát javaslom elsőként.

by **Arisu** Szomb. Ápr. 11 2015, 13:06

Csak csóváltam a fejem. Persze a sárkány nem érthette meg a világom törvényeit, egyáltalán nem hibáztattam érte. Neki csupán elfogadnia kell a tényeket, hogy ő most már hozzám tartozik, és minden percünket együtt fogjuk tölteni :3 Néha megengedhetem neki, hogy meglátogassa Shut és esetleg vigyázzon rá, de többet nem engedhetek, az aláásná a tekintélyemet.
- Nem érted, te kis butus. Én hozzád ragaszkodom~desu, te más vagy, mint akármelyik másik fajtársad. Nekem te tetszettél meg, és ezért tartozol immár hozzám~desu :3 - ragaszkodtam az igazamhoz, amely olyan volt, akár a törvény. Tévedhetetlen voltam, ezt a komornyikom is bármikor igazolni tudná. De kár, hogy nincs itt, sokkal könnyebb dolgom lenne :/ Miért lesném minden szavát áhítattal, ha nem azért, mert ő az, aki számomra társként van kijelölve az égiek által? Minden egyes információ, amit kiejtett a száján, egészen biztosan aranyat ér, másképp nem lehet. Epekedve vártam, hogy elsoroljon minden fontos tudnivalót, amire az imént utalt, de ehelyett most másról kezdett beszélni, így bizonytalanul engedtem le a jegyzetfüzetet. Ráadásul amit mondott... az hibás volt. Téves. Megdöbbentem, és megráztam a fejem. Sürgősen ki kell javítanom.
- Iie, a legfontosabb dolog ezután a pénz. Ahogy láttam, itt mindenhez pénz kell, tehát szükségem van egy mecénásra~desu, aki lehetőséget ad számomra az alapfeltételek megteremtéséhez egy forgótőke kialakításához, amiből aztán majd finanszírozhatom az olyan kiadásokat, mint a jártasságok is. Minden más, csak azután jön ˇ^ˇ - oktattam ki az állatot, majd büszkén hátrasöpörtem a hajam. Elég volt fél nap, hogy feljegyezzek néhány pénzkereseti lehetőséget még a világ pontos ismerete nélkül is, de ehhez tőke kell, és a pontos mechanizmusok ismerete.

szótár:

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 11 2015, 13:52

Shu csak a mutatóujját pörgette, amiről Timidus nagyon jól tudta, hogy annyit jelent: Ügyes vagy, tovább-tovább. Persze ezt csak néhány esetben kellett használni, például mint itt, amikor a sárkány nem tudta egyértelműen megítélni, hogy a szavai által okozott fejlemények most jók vagy sem. Arisu értetlenkedése már olyan fokra hágott, hogy Timidus nem tudta értelmesebben, lassabban, egyszerűbben és kedvesebben elmondani neki, hogy téved, megsérteni pedig ugye nem sérthette meg, hiszen Shu annak nem örült volna. Így hát egyszerűen ignorálta azokat a részeket, amik arra vonatkoztak az ő szavai közül, amit éppenséggel Arisu nem vett figyelembe, és csak azzal foglalkozott, amivel érdemes volt foglalkozni.
-Természetesen különbözöm a fajtársaimtól, de mint mondtam, én Shuhoz tartozok, és az, hogy te mást állítasz, és mást kívánsz, ezen semmilyen mértékben nem változtat.
Arisu nagy szerencséje volt, hogy Timidusba nem programoztak fáradtságot. Ha lenne benne, már nagyon lefárasztotta volna a lány, és bizonyára ingerülté is tette volna, így a meghazudtolása is érzékeny ponton kapta volna el a petet. Ahelyett azonban, hogy megsértődött volna, Timidus csak megrázta a fejét.
-Tévedsz, ember. Azok a dolgok, amelyek már a rendelkezésedre állnak nem szerepelnek a fontossági listában. A könyv szerint a mecénás szó jelentése támogató személy, aki egy tehetséges kezdőt egy művészeteken kívüli területen segít. Erre a pozícióra jelentkeztünk, és mi alkalmasak vagyunk ezen feladatkör ellátására. Amennyiben bizonyítást nyer, hogy te is megfelelsz a tehetséges kezdő leírással megjelölt státusz betöltésére, úgy neked, természetesen bizonyos határokon belül a pénzzel már nem kell foglalkoznod, hiszen azt mi teremtjük elő a számodra. Mentorálunk. Támogatunk. Ehhez természetesen együttműködés szükséges, mindkét fél részéről. A tiédről is.

by **Arisu** Szomb. Ápr. 11 2015, 19:30

Olyan kis makacs volt ez a sárkány. Ő még nem látta át azt, amit én, de idővel majd rájön, hogy tőlem nagyszerűbb tulajdonosa nem lehet. Még sosem panaszkodott senki, mindenki rendkívül hálás volt nekem, amiért törődtem vele, emberek és állatok egyaránt. És ez nem is lehetett kérdés, tekintve a tehetségemet.
- Te pedig hiába hajtogatod, hogy az övé vagy, a tényekkel nem mehetsz szembe - kötöttem az ebet a karóhoz, nyelvet öltve Timidusnak. Csakis nekem lehetett igazam, szegényke mennyit szenvedhet... Pedig az is teljesen érthető lenne, ha kérdés nélkül elfogadná a tulajdonjogomat felette. A ragyogó külsőm számos udvarlót vonz, akár már egy új cserediák is képes megkérni, hogy járjunk Cool

- Ara, miért kellene bizonyítanom a tehetségemet~desu ka? A tehetségem adott, azt nem kell senkinek sem bizonygatnom~desu. Én sem kérek bizonyítékot arra, hogy megfelelő mecénások lennétek, ugyanakkor tisztázzunk egy félreértést. Nekem nincs szükségem arra, hogy folyamatosan támogassatok. Legalábbis anyagilag semmiképpen. Ezt nem várom el, és nem is engedné a büszkeségem~desu. Nekem csupán a kezdőlökésre van szükségem ahhoz, hogy jövedelmező vállalkozást indítsak útnak~desu. A papa minden fortélyra megtanított, amire szükségem lehet~desu - vitatkoztam az állításával. Számomra ez egy jó próba volt arra, hogy képes vagyok-e elindítani magam egy ilyen úton. Persze a végeredmény egyértelmű, csakis sikerrel záródhat, azonban a gyakorlás nem árt. Minden másra ott ~~a Mastercard~~ Shu és legfőképpen a cuki Timidus, ők a világban való tájékozódásban fognak segíteni.

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 11 2015, 19:53

-Úgy látom nem figyelsz arra, amit mondok. Nem vagyok az övé. Önálló entitásként saját döntési joggal rendelkezem, amely jelen esetben abban nyilvánul meg, hogy őt kívánom védelmezni elsősorban. Természetesen másod- és harmadsorban minden egyéb személy is beletartozik, aki neki fontos, hiszen ezen személyek elvesztése számára szomorúságot okoz, amelyet nekem igyekeznem kell minden erőmmel elkerülni. Ezek a tények, íjász, és a tényekkel nem mehetsz szembe, ahogyan te is mondtad. A vele együtt eltöltött idő, és a számos közös élmény hatására döntöttem úgy, hogy őt védelmezem, és attól, mert te mást szeretnél, ez nem fog változni. A te akaratod is ugyanolyan, mint bárki más akarata. Ha nem tartom helyesnek, akkor figyelmen kívül hagyom.
Röpke szünetet tartott, majd elsétált Arisu mellől, és beállt Shu mellé, aki eközben már a menüjében kotorászott valami után, és csak fél füllel hallgatta az eseményeket. Sejtette, hogy ebből semmi jó nem lesz, de azt is, hogy ő sem tudna zöld ágra vergődni egy ilyen makacs és elkényeztetett valakivel. És nem, nem Timidusról beszélek.
-Azért kell bizonyítanod, mert nem mindegy, hogy a pénzünket és az információnkat, azaz a bizalmunkat kibe fektetjük. Az, hogy te tehetségesnek mondod magad, nem jelent semmit. Ez csak a te véleményed saját magadról. Az emberek általában túlbecsülik önön képességeiket.
Folytatta a sárkány a szavalást. Amióta Anatole megismertette a bizalom szó emberek általa használt formájával, előszeretettel vette elő a kifejezést, mert hatásosnak ítélte.
-Mekkora kezdőtőkére lenne szükséged, és milyen vállalkozást kívánsz indítani? Felmérted már a kockázati tényezőket? Megvizsgáltad a konkurencia erősségét? Azt, hogy van-e igény a piacon arra, amit te el akarsz indítani? Minden részletre kiterjedően ismernünk kell a terveidet ahhoz, hogy rábólintsunk. Anélkül túl rizikós.
Nem, Timidus nem értett az üzlethez, csak ezeket az alapkifejezéseket tudta, amik a Shutól kapott könyvekből ráragadtak azóta, amióta eltervezték, hogy a frontosok gyilkos alapítványának mintájára ők is létrehoznak valamit, természetesen békésebbet és hasznosabbat.

by **Arisu** Hétf. Ápr. 13 2015, 12:44

Mooo, miért nem képes elfogadni Timidus, hogy hozzám tartozik mostantól? Hogy mondhat olyat, hogy az én akaratom ugyanolyan, mint bárki másé? Ez a sárkány buta. Nem is kell így, túl makacs, túl tiszteletlen és olyan érveket használ az igaza bizonyítására, aminek semmi köze nincs ahhoz, amiről beszélünk. Ha tovább vitatkozom vele, akkor csak lehúz a saját szintjére, azt pedig nem engedi a büszkeségem. Ráadásul megsértett. Engem! És elszívja az energiámat. Pedig olyan kis édes, és olyan selymesek a tollai, és olyan szép a színe, és... ahw. Szomorúan hajtottam le a fejem, elfordultam tőle és inkább Shuhoz beszéltem tovább.
- Mondd meg a sárkányodnak, hogy nincs tisztában a tehetség fogalmával, és hogy nekem se mindegy, kibe fektetem az időmet~desu. Eddig szinte semmit sem kaptam tőletek, ennyi idő alatt már végigjárhattam volna még két-három boltot, hogy több információt szerezzek a helyi keresletről és kínálatról~desu - mondtam kelletlenül, abba az irányba nézve, amerre még nem jártam. Fegyverbolt, italbolt, cukrászda... hányadik étterem ez már, amit látok? És ez a sok fogadó megtelik? Kétlem... Felsóhajtottam, úgy döntöttem leülök a padra, és a keresztbe tett lábamra könyököltem, úgy támasztottam az állam a kezemen.
- Azt is mondd meg neki, hogy a kérdései abszurdak. Alig egy napja vagyok itt, hogy tudnék részletes piackutatást végezni ennyi idő alatt~desu ka? - sóhajtottam újra, és elkámpicsorodva bámultam a járókelőket. Az a krapek még mindig ott volt, és figyelt minket. Sose fogja megunni? Kezdek tőle félni...
- A vendéglátásban első pillantásra túlkínálat van, a szállodaipar pedig fekvésfüggő, és a legjobb, legforgalmasabb helyeken már van fogadó, vagy hasonló. Sok kovácsműhelyt láttam, és így megkérdeztem egy-két eladót~desu, alig van forgalmuk. A boltok, placcok szürkék, már egy jó cégérrel is ki lehet tűnni. Egyetlen kreatív ötletet se láttam sehol~desu - mondtam tovább a magamét halkan. Könnyű lesz kiemelkedni itt a sok amatőr között, csak nincs semmim, amivel kereskedhetnék. Még egy jó kosztümöm sincs.
- Nyersanyag kereskedőket viszont nem nagyon láttam, szóval azzal akarok kezdeni~desu. Arra kell, hogy legyen kereslet - böktem ki végül, majd ránéztem a kislányra. Timidust már a pillantásommal se méltattam.

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 13 2015, 13:59

Desu, desu, desu. Sohasem unja meg? Timidus csak értelmetlennek találta a kifejezést, ám Shut már kezdte picit untatni, ahogy a felesleges vitájuk is Timidussal. Már közbe is avatkozott volna, amikor szerencsére sikerült megállapodásra jutniuk. Persze Timidus ezt úgy értelmezte, hogy Arisu feladta, mert egyértelmű volt, hogy neki van igaza. Mármint neki, Timidusnak. Persze Shu már rég tudta, hogy jelenleg egy ovissal vitatkoznak, aminek a semminél is kevesebb értelme van, de a segíteni akarás még mindig ott volt benne, szóval amikor a lány újra felé fordult, mosolygott, és továbbra is igyekezett a segítőkészségéről biztosítani… persze bizonyos kereteken belül.
-Hááát… az a gond, hogy Timidus nem a sárkányom, így hiába mondanék neki bármit is, ha nem akar, akkor rám sem fog hallgatni. Megvan a saját véleménye, és ha nem győzöd meg észérvekkel, akkor ahhoz fog ragaszkodni. Az nem jelent semmit, hogy te állítasz valamit, be is kell bizonyítanod. Cselekedetekkel vagy tudással. Ő ilyen makacs sárkány.
És ebben nem volt semmilyen negatívum, csak a színtiszta igazság, amit Timidus is tudott, és egyébként sem volt az a sértődős típus, így Shu nyugodtan a szemébe mondta.
-Szóval… azért nem kaptál eddig semmit, mert eddig nem is kérdeztél semmit, csak Timidust akartad meggyőzni arról, hogy ő a tiéd. A piackutatás pedig…
Hát itt eléggé vakargatnia kellett a tarkóját, mert ő egyáltalán nem értett az ilyesmihez. Azt tudta, hogy az Artes bankja tele van kihasználatlan felszereléssel, meg neki pénze is van, amiből szívesen ad egy keveset a kicsiknek, hogy ne essenek ki a játékból. De ilyeneket, amiket Arisu sorolt… hát végül is igaz volt minden.
-De, vannak nyersanyag kereskedők is, csak általában mind le vannak szerződve már egy nagyobb céhvel vagy bolttal. Már ha a növény és érclátókra gondolsz.

by **Arisu** Szer. Ápr. 22 2015, 14:58

Gununuu~ Idegesített a lány és az állat kapcsolata. Váltig állították mindketten, hogy nem egymáséi, és mégse volt hajlandó Timidus hozzám tartozni. Egyáltalán mi az, hogy önálló döntései vannak és makacs? Hogy idomította be Shu ezt a sárkányt?! Így aztán végképp nem kell, kellő kiképzése sincs, és még a szája is nagy. Vissza akartam szólni, de végül becsuktam a kinyíló számat. Okos enged, szamár szenved, én aztán nem fogok vitatkozni egy makacs valamivel. Én jól tudom, amit tudok, ők pedig rosszul, ennyike ˇ^ˇ

Kompromisszumképesnek és nyitottnak kell lenni, csak akkor láthatod meg, amit most is látniuk kéne: a személyem garantálja a tehetségemet, nem kell semmit bizonyítanom.
- Nem az én hibám, hogy nem halljátok meg a kérdéseimet~desu - jegyeztem meg felhúzott orral. Számos kérdést feltettem már, mégis csak homályos válaszokat kaptam, semmi egyértelműt. A használhatóságukról pedig majd később döntök, amikor lesz időm átgondolni, amit hallottam.
- Látod? Máris van egy lyuk a piacon, amit be tudok tölteni~desu. A magánszemélyeknek nincs lehetőségük nyersanyaghoz jutni, a boltoktól és a céhektől függenek - legyen akármi is az a céh - Csak másfél napja vagyok itt, de máris felfedeztem egy lyukat~desu. Ha alaposan körül tudok nézni, biztosan találok ennél sokkal jelentősebbeket is~desu - jelentettem ki fölényesen. Az eddigi tapasztalataim alapján joggal gondolhattam, hogy fejletlen a világ kereskedelmi rendszere, én pedig szakember vagyok... vagy leszek.
- Mennyi tőkére van szükségem a nyersanyaggyűjtéshez - érdeklődtem, hiszen erről még nem lehetett fogalmam. Az árképzési folyamatok, a költségek csak azután jönnek, hogy ha kiválasztottam a piaci szegmenst, ahol el fogok helyezkedni.

by **Shukaku** Szer. Ápr. 22 2015, 15:37

-Oké-oké, igazad van, nem a te hibád. De akkor most itt vagyunk, csöndben vagyunk és hallgatjuk a kérdéseidet. Mindketten. Bocsi, csak eddig úgy gondolkodtunk, hogy kezdő játékos keres mecénást, ami ugye azt jelenti, legalább is az eddigi kezdőknél, akit támogattunk azt jelentette, hogy segítünk neki pénzt keresni, megmutatjuk az alapokat, vagy mondjuk egy picit ki is egészítjük a pénztárcáját, hogy a kezdő felszereléseket egy picit jobbra tudja cserélni. Nem gondoltuk volna, hogy ilyen nagy fába szeretnéd vágni a fejszédet úgy, hogy csak most érkeztél. Szóval bocsánatot kérünk, ha értetlennek tűnünk, de nem erre voltunk felkészülve.
Nya, remélhetőleg ez a beszéd kicsit lehiggasztja őméltósága kedélyeit, és hagyja végre, hogy Shuék segítsenek neki. De még mindig desu. Vajon mit gondol, milyen katasztrófa történik, ha véletlenül valamelyik mondata végére nem teszi ki azt, hogy desu?
-Hát… izé… ez nem ekkora nagy lyuk a piacon, mint gondolod. A magánszemélyek nem is nagyon akarnak nyersanyaghoz jutni, mert ugye ők inkább a páncélokat veszik meg, meg a fegyvereket a kovácstól, meg ilyesmi… meg akkor nem is annyira mennek rá ezekre. Most… most ez olyan, mintha azt mondanád, hogy én nem vehetek több tonna lisztet, csak mondjuk az, akinek malma van. Szóval… ez csak akkor lenne gond, ha mindenki önellátó akarna lenni, és magának csinálni a páncélt is, a fegyvert is, a potit is, a kristályt is, ami egyébként lehetetlen, mert annyi jártasságod egyszerre nem is lehet, szóval mindenképpen függeni fogsz másoktól. A nyersanyaggyűjtéshez pedig, ha teljesen csak ezzel szeretnél foglalkozni, akkor az érclátás és növénylátás száz-száz aranyért, utána pedig csak fejlesztened kell őket.

by **Arisu** Kedd Május 05 2015, 12:18

Kuncogtam kicsit, aztán fölényesen rápillantottam a párosra, a hajamat pedig látványosan hátravetettem.
- Most már tudod, hogy én nem vagyok olyan, mint a többiek~desu. Én a csúcsra török, és el is érem azt, bármibe is kezdek bele~desu - oktattam ki a tudatlan kislányt. Innentől kezdve már csak az lesz a dolga, hogy csodálja a ragyogó személyemet és büszkélkedjen vele, hogy elindíthatott engem a siker útján Cool

Többre nem is volt szükségem, csak egy lökésre, ahhoz hogy lendületet vegyek és elsöpörjek minden riválist, föléjük emelkedjek, majd felvásároljam őket és így növeljem tovább a birodalmam méretét.
- Nem számít, mekkora a lyuk, a lényeg, hogy létezik. Amíg valami olyasmit kínálsz, amit más nem, és van rá kereslet, addig mindig megéri :3 - mosolyodtam el. Azzal még nem voltam tisztában pontosan, hogy miképpen működnek a készítő szakmák, de találkoztam már olyan bolttal, ahol ki volt írva, hogy hozott nyersanyagból kedvezményesen dolgozik, tehát kell, hogy legyen rá kereslet.
- Kétszáz arany... miért csak hetvennel kezdünk, ha ilyen alapvető dolgok ilyen sokba kerülnek? - sóhajtottam fel, aztán felemeltem a fejem - Akkor azt szeretném~desu, ha ezt segítenél számomra finanszírozni, és van még két kérdésem is: hogy lehet fejleszteni ezeket, és hol lehet divatos ruhákat kapni? - fejeztem be kissé már siránkozva, miközben szétnéztem magamon és azokon a csúnya, vacak göncökön, amiket kaptam. Ronda a színűk, durva az anyaguk és semmi stílusuk nem volt...

by **Shukaku** Kedd Május 05 2015, 12:40

Ez a fölényeskedő pillantás inkább nevetséges volt, mint idegesítő vagy haragra okot adó, ám Shu igyekezett a nevetést is visszafogni, hiszen végre sikerült valami közös nyelvet találniuk, ami egyébként mérföldekkel nehezebb volt még annál is, mint amikor Timidusnak próbált olyasmit elmagyarázni, amit egyáltalán nem fedett le a sárkány programja. Szóval most, hogy már ez is sikerült, az örökös desu sem volt annyira idegesítő. És még az a fura mozgása sem, amit valami Taft reklámból szedhetett össze… mindenesetre borzalmasan giccses volt, tehát tökéletesen illett a személyiségéhez. Az érvelésből, hog hogyan akar ez a lány kihasználni egy nem létező üzleti lyukat ugyan semmit nem értettek, de Shu azt tudta, hogy jó kapcsolatot szeretne ápolni a legtöbb emberrel, na meg azt is, hogy az ilyen csekélységekben amúgy is segítene bárkinek, nem kell ahhoz őt mecénásnak kikiáltani, szóval elő is kotort egy marék aranyat, beletette egy kis erszénybe, majd átnyújtotta a lánynak.
-Hát… ha neked megéri, akkor szívesen adok rá pénzt, hiszen te biztosan sokkal jobban értesz hozzá, mint mi. Tessék. ez elég lesz mindenre, még ruhára is, meg egy kis nasira, ha éhes vagy. Gondolom valamiből fizetni kell az ilyen üzleti vacsorákat, vagy nem is tudom miket. Ezek biztos fontos dolgok. És… egy vásárlód már van, mert én szívesen megveszem tőled majd az egyes tierű növényeket. Fejleszteni pedig küldikkel lehet. Úgy működik, hogy vannak lelőhelyek, és azok néha a táskádba termelik a növényeket és az érceket a küldik alatt. Persze keresni is lehet őket, de az nagyon bonyodalmas. És a küldi végén nő a látásod is, és ha elegendő pontot összegyűjtöttél, akkor szintet léphetsz. A ruhabolt pedig…
Előhalászott egy térképet, majd átnyújtotta.
-Tessék, ezen rajta vannak a fogadók az éttermek és a boltok is. És ha gondolod, akkor akár segíthetünk neked most pár aranyat szerezni még. Ráérünk egész délután...

by **Arisu** Szer. Május 13 2015, 18:23

Elmosolyodtam, majd átvettem a csilingelő erszényt és meghajoltam köszönetem jeléül. Már alig vártam, hogy belevethessem magam a munkába, és kamatoztassam mindazt a tudást, amit a papától kaptam. Amióta Japánban élek, azóta sok mindent tanultam a munkáról, elértem azt, hogy már nincs szükségem a papától kapott zsebpénzre, és mindezt pincérlányként. Jó, nem akárhol, azért Akihabarában nem nehéz, ha az ember lányának olyan adottságai és tehetsége van, mint nekem :3
- Arigatou, Shu! - köszöntem meg szóban is, majd igyekeztem az erszényt rákötni arra a borzalmasan unalmas övre, ami összetartotta a rettenetes ruhámat. Újabb érvet kaptam arra is, hogy küldetésekre menjek, bár nem tudtam, mik lesznek ott, csak azt, hogy jól járok velük. Azért az ismeretlen miatt kicsit tartottam tőlük.
- Viszont félreértettél. Én a te véleményedet szeretném hallani~desu. Ajánlhatnál egy ruhaüzletet, lány vagy, biztosan ismersz néhányat - kacsintottam. Bezzeg ha attól a sráctól kérdezem meg, ő is ilyen bolhapiacokra akart elküldeni, fogalma sincs, hogy egy magamfajta fiatal hölgynek milyen igényei vannak. Shu esetében már azért bíztam benne, hogy kaphatok néhány jó tippet, és akkor nem kell legalább ruhák után kutatnom, és öltözhetek divatosan, csinosan. Kell az ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben, meg egyébként is, miért hordanék hozzám méltatlan ruhákat? Olyanokra van szükségem, amik kiemelik a szépségemet :3

by **Shukaku** Szer. Május 13 2015, 19:46

Most, hogy rákerestem erre az Akihabara otaku akármire a wikin, már kezdem kapiskálni, hogy miért is ilyen szörnyen borzadalmas ez a karakter. Maid café… komolyan? Bizonyára Arisu remekül érvényesült… már ha az érvényesülést úgy értjük, hogy eltévelygett az üveglabirintusban, és feltehetően nagy sebességgel tartott az üvegplafon felé. Adottságai lehettek, de, hogy ahhoz nem sok tehetség kell, hogy valaki kirakatbaba legyen, az is biztos. Már csak azért, mert escort szolgáltatásnak is kerültem a közelébe, és bár egyes helyeken megkövetelik, hogy az illető beszélni is tudjon, azért ritkán az a feladatuk. Szóval… meg vagy dicsérve, remekül alakítod a karaktert, csak rendkívül idegesítő. Meghajolni Shu is meghajolt, és még igyekezett mélyebben is, mint a másik, hogy hadd örüljön Arisu, ám azért azt nem bírta ki, hogy egy icipicit ne tegye helyre a lány egóját, persze csak kedvesen, árnyaltan.
-Izé… nagyon szívesen, de igazán tényleg semmiség. Mindenkinek szívesen segítünk.
Azaz te, Arisu sem vagy különlegesebb mint más kezdő, és nem azért adtunk neked külön pénzt, mert te jobban megérdemelnéd. Persze ilyen nyersen Shu ezt soha nem mondta volna ki, és bele sem gondolt, de valahol motoszkált benne, hála annak a fölényeskedő pillantásnak, meg a lány sok fura megszólalásának.
-Ha pedig szép ruhát szeretnél… persze, tudunk mutatni rendes ruhaboltot is, ahol nem páncélzatot árulnak, de tudunk mutatni olyan helyet is, ahol teljesen a te igényeidre alakítják ki a páncélzatot. Persze az azért már egy picit drágább… de aranyat is szerezhetünk neked hozzá. Viszont ha az én kedvencemhez ragaszkodsz, akkor oda is indulhatunk máris. Jun mutatta nekem még ezt a boltot anno…

by **Arisu** Szer. Jún. 10 2015, 16:58

Jaj, ugyan, nem kell ilyen kis tsunderének lenni, pontosan tudom, hogy azért segített nekem, mert erős, karizmatikus kisugárzásom van, és látta rajtam, hogy jó befektetés segíteni az elindulásom. Nemsokára világhírű leszek, és akkor majd elbüszkélkedhet vele, hogy az első pár aranyamat ő adta nekem, aztán vagy elhiszik majd neki, vagy nem :3 Talán majd én is megemlítem a nevét egyszer-egyszer, amikor a sikereimről beszámolok, elvégre ha tényleg ez a pénz fog elindítani, akkor igazán meg fogja érdemelni azt a pár jó szót, még ha nem is bizonyultak igazából túl segítőkésznek.
Az ajánlatán gondolkoztam egy kis darabon, igyekeztem számításba venni az eddigi tapasztalataimat a kislányról, aztán végignéztem a ruháján is. Hmm... nem volt bennem az őszinte lelkesedés. Persze akkor minek kérdeztem a véleményét? Meggondolatlan voltam egy kicsit, de nem számított. Hátha ad egy olyan címet, ahol találok valami értelmes, csinos ruhát, igaz elnézve, hogy milyen ruhát hordott, nem voltam túlságosan bizakodó.
- Elég lesz az is, hogy merre találom meg~desu. Eleget segítettél már, nem szeretném tovább rabolni a drága idődet~desu - mosolyodtam el. Tökéletes hárítás, még udvariasnak is tűnt, és ha ért a szóból, akkor nem erősködik, hogy segíteni szeretne, én meg megléphetek és megkereshetem, hogyan kell megszerezni azokat a jártasság dolgokat. Majd ha arra járok, akkor útközben beugrok és megnézem azt a kínálatot. Hogy az ő kedvence az enyém is lesz-e, az erősen kétséges volt, de ugye egy próbát megér, nem? :3

by **Shukaku** Szer. Jún. 10 2015, 17:18

Hála a magasságos vörös égben lebegő Kayabának, hogy nem akarja, hogy Shu elkísérje! Ugyan egy pillanatra elgondolkodott az idomár azon, hogy talán udvariatlanság lenne, ha nem kérdezne rá még egyszer, mert a lány talán csak próbára teszi a segítőkészségét, és úgy csinál, mintha nem akarná, hogy eljöjjön vele, miközben azt várja, hogy elkísérje, és azt, hogy a kibírhatatlan stílusa mellett kitartson mellette. Talán ezért volt ilyen finom és modoros, ezért mondta ilyen udvariasan, hogy nem szükséges, meg azt, hogy Shu sokat segített, és nem akarja rabolni az ő drága idejét. Eddig valahogy nem úgy tűnt, mintha ezt olyan nagyon figyelembe vette volna. Talán azon csodálkozik, hogy Shunak milyen végtelen birka türelme van vele szemben, és még nem zavarta el a sunyiba, mint ahogy mások nagy valószínűséggel, sőt biztosan elzavarták már… persze azokon kívül akik ennyire elkényeztették. Mindegy, a lényeg az volt, hogy kapni kellett a talán soha vissza nem térő alkalmon, és udvariasan elmenekülni, amíg még lehetett.
-Persze, szívesen megmutatom, és utána már biztosan te is megtalálod egyedül is.
Hívott elő egy térképet, szétnyitotta, és rámutatott az egyik bekarikázott épületre.
-Ezen minden fontosat bejelöltem neked, éttermeket, fogadókat, boltokat… szóval ez itt az, ahova én és Jun szoktunk járni, de sokan vásárolnak még itt rajtunk kívül. Ez pedig a Páncél Kinézet Változtató Bolt. Nincs is messze a kettő egymástól, szóval meg fogod tudni találni.
Át is nyújtotta a térképet, szépen összehajtogatva, vagy ha a lány úgy kívánta akkor kinyitva, hogy azonnal elkezdhesse követni. Már csak egy jó végszó kellett.
-Hát… örülünk, hogy segíthettünk, és reméljük, hogy szerencsével jársz. Ha bármi van, csak írj egy üzit, vagy keress meg minket a Dojoban.
Mosoly, még egy meghajlás, majd a remény, hogy Arisu sarkon fordul, és távozik…

Köszönöm szépen a játékot~desu! X3

by **Rosalia** Vas. Jún. 14 2015, 13:06

Arisu: Különleges *Fegyver*
Shu: Rubin Vért

by **Nolan Daneworth** Pént. Szept. 11 2015, 13:51

Előzmény

Jaden a hír hallatán nem is tudta mit mondjon. Megint a fának dőlt, lehunyt szemekkel. Nem szólt semmit. Shu szavait hallva bólintott.
"Valóban nem vagyok. De valamit valamiért."
Még egy kicsit a fának támaszkodott, majd a város felé nézett. A megvesztegetés hallatán Shu-ra pillantott.
"Ne haragudj, de nem. Nem kenyerem a megvesztegetés. Jobban szeretem önmagamtól elnyerni mások bizalmát."
Azzal, hogy Shu a nyelvét öltötte rá, nem törődött. De végül aztán, megejtett egy mosolyt.
"Belőled kiváló anya lesz, ha valaha is lesz gyereked, már most látom."
Tett pár lépést, majd elővette teleport kristályát.
"Ami a gitárt illeti, a való világban azt terveztem, hogy zenész leszek és lemezeket adok ki. Ránézett a lányra. Most egy kicsit elbúcsúzom, de ha kellenék, meg fogsz találni nyomkövetéssel, illetve este hatkor tudunk találkozni a főtéren."
Jaden visszateleportált a kezdetek városába.
___
Megjelent a főtéren, majd el is indult a legközelebbi cukrászda felé, a keleti részben.
"Ugyan nem tervezem eredetileg sem megvesztegetni egyikőjüket sem, de ha a jelek szerint így szeretik a süteményeket, akkor Shukaku biztos örülni fog egy szelet csokoládé tortának."
Elhagyva a főteret, végighaladt pár utcán, elérve azt a boltot, amit még kifelé menet látott, a kirakatban pedig ott volt a szett, amit csak futólag pillantott meg, de mégis jól emlékezett rá. Az előbbi vaddisznó ölésekből, most 100 aranya volt, a páncél pedig 30-ba került. Be is ment, majd alig egy pillanat múlva már a kinézett szettben jött ki.
"Most úgy nézek ki, mint a Herceg a régi Prince of Persia játékokból."
Továbbindult a cukrászda felé.

by **Shukaku** Pént. Szept. 11 2015, 14:11

-Jajj már, csak vicceltem! Nem láttad a nyelvöltést? Oké, nincs olyan nagy nyelvem, mint mondjuk a Mirinek, de azért láthatónak kellett volna lennie. Tudod, amikor kicsi voltam, nem vágták fel azt a bigyuszkát ott alatta, és emiatt nem tudom olyan nagyon kiölteni, mint mások, de... de akkor is látnod kellett volna, hogy csak viccelek.
Vágott durcis fejet, amiről remélhetőleg már tényleg látta Nolan, hogy ez is csak egy újabb vicc, vagy talán csak a viccnek a folytatása, vagy valami ilyesmi. Aztán jött az az egyetlen mondat. Nagy szerencse volt, hogy a fiú elteleportált utána, így nem látta, ahogyan Shu arca megdermed, majd az egész teste ezt követi, és lassan remegni kezd. Hátát egy fának döntötte, és mélyet sóhajtott, miközben átölelte a sárkányt, aki rögtön mellé ugrott, és odabújt hozzá. Azonban vele sem akart erről beszélni. Senkivel nem akart erről beszélni. Hagyják őt békén az anyaság témájával itt is, odakint is, mindenhol! Ez nem az ő dolga! Csak rá kell nézni, és látják, hogy gyerek... miért nem látta őt gyereknek? Miért hozta fel ezt a témát? Mindegy... elment... el fogja felejteni... mármint nem a fiút, hanem a fiú a témát. Igen. Biztosan így lesz. Az idomár megtörölgette a szemeit, kifújta az orrát, majd nemet intett a fejével Timinek, így a sárkány nem is tett fel kérdéseket. Még nem. Tudta, hogy ilyenkor nem szabad.

Csak egy halk sóhajjal fogadta a fiút, de az olyan szelíd, fejcsóválós sóhajjal, mint ahogyan a kölyökkutyát szemléled, ha valami rosszat tett.
-Csak elköltötted a pénzedet butaságokra? Na mindegy... már várnak minket a céhházban, szóval el kell mennünk a Kiképzőtiszthez, ott kiválasztod amit szeretnél, és már indulhatunk is. A tortát tedd el, majd vacsi után szétoszthatod. Gyere!
És megragadta a srác kezét, majd elindult vele a Kiképzőtiszt felé.

by **Nolan Daneworth** Pént. Szept. 11 2015, 16:21

Elérve a cukrászdát, benyitott. Hárman voltak előtte, így várt egy kicsit. Mikor sorra került, vett egy csokoládé tortát, mely egyből a tárgylistában landolt, későbbi elfogyasztás céljából. Vett magának egy üveg almalét, majd elhagyta a cukrászdát. Elindult vissza a főtérhez, miközben kortyolgatta az italt Megpillantva egy padot, leült oda és megitta a maradékot, az üveg pedig pixelekké vált, rögtön utána el is tűnt. Továbbindulva, befordult még egy sarkon, majd Shukakuval találta szembe magát, aki egy kissé megfeddte őt a vásárlás miatt, a fiú pedig csendesen hallgatta őt végig.
"Nézd, tudom hogy aggódsz értem, de némi pénzt áldoznom is kell arra, hogy jobb legyen."
Jaden csak követte a lányt. Miközben haladtak, nemigen nézett semerre. Végighaladtak pár utcán, majd elérték a főtérhez közeli helyet.
"Szeretném megmondani, hogy a tortát nem vesztegetés céljából vettem."
Mostmár sokkal közelebb voltak a kiképző tiszthez, így Jaden lassított egy kicsit. Odaérve a kiképzőtiszthez, Jaden csak nézte egy darabig, aztán még közelebb lépett.
"Ez az NJK a szintemet fogja növelni. Jól fog jönni a magasabb szint, ha teljesíteni akarok."

Kis szintű vagy? Ha szeretnéd kiképezlek, hogy tarthasd a többiekkel az ütemet.
Ha igényeled a szolgáltatásait, akkor a következőek közül választhatsz:

1. opció: Maradok a jelenlegi szintemen.
2. opció: A 10-es szintre szeretnék lépni.
3. opció: A 20-as szintre szeretnék lépni.
4. opció: A 30-as boss legyőzése szükséges a megnyitásához.

"A kettes opciót választom."

by **Shukaku** Pént. Szept. 11 2015, 18:39

-De... de... pont ezt magyaráztam az előbb, hogy nem kell áldoznod. Belépsz a céhbe, és teljesen ingyen választasz magadnak olyan páncélt, amilyet csak szeretnél. Fel van halmozva a bankban meg a boltocskában egy rakat egyes tierű páncél, csak be kell menned, körül kell nézned, és kiválasztani, hogy neked melyik tetszik. Teljesen ingyen. Ehelyett most te kiadtál pénzt egy olyanra, amit talán nemsokára válthatsz is le, mert adunk helyette egy jobbat.
Sóhajtott, és megforgatta egy picit a szemét.
-Figyelj... tudom, hogy nagyon gyorsan pótolni szeretnéd a lemaradásodat, de ha kapkodsz, azzal inkább csak még jobban rontasz az esélyeiden. Nem kell kapkodni, nem kell futkosni, nem kell rohangálni. Szépen, nyugodtan, mindenre lesz majd időd. Ha bármi kérdésed van, akkor például felteheted nekem, vagy Timinek, és megpróbáljuk megválaszolni. De majd ott lesz a céhes bigyuszka is, és majd ott is tehetsz fel kérdéseket, sőt, az is lehet, hogy tőled is kérdezni fognak. Ott sem kell idegeskedned, nem kell hadarnod, semmi ilyesmit nem kell majd. Mindenki a barátod, kedvelni fognak, mert ez a cél. Az a cél, hogy jólérezd magad. érted?
Persze Shu aztán reménykedhetett, legalább is abban nagyon reménykedett, hogy Nolan tényleg nem vette komolyan az ő megvesztegetős viccét, és nem mondta komolyan, avagy nem hiszi azt, hogy tényleg külön ki kell emelnie, hogy nem megvesztegeti a céhtagokat.
-És akkor is jól fog jönni, ha nálunk akarsz aludni. A Limen a tizedik szinten van, szóval minimum azt a szintet érd el.
Megvárta, amíg a fiú kiválasztja a neki tetsző opciót, majd megragadta a kezét, hogy ne rohanhasson el megint.
-Most pedig elmegyünk a teleportkapuhoz, és elviszlek a Limenbe, hogy talizhassunk a többiekkel. Mi érünk oda előbb, szépen bemutatkozol meg ilyenek. Kanami már jelzett, hogy ő ott lesz, bizti Junra és Cearra is számíthatunk. Gyere!
Erősen fogta a srácot, majd elindultak a kapu felé.

by **Nolan Daneworth** Pént. Szept. 11 2015, 19:39

"Ez a szett, ami rajtam van, csak kinézeti. Valójában még a kezdő ruha van rajtam. De körül fogok nézni, megígérem."
Jaden előhívta a menüjét, majd megmutatta a tortát.
"Nem hiszem, hogy komolyan gondoltad a megvesztegetést, de mindenesetre vettem nektek egy csokoládé tortát." mondta egy mosollyal, miközben a torta képe eltűnt.
Jaden csak nézett, ahogy a lány megint megragadja őt, mintha.... számára igen fontos személy lenne, vagy valami tulajdon. Persze az utóbbi csak egy furcsa gondolat volt és amúgy sem hitte, hogy Shukaku így vélekedne. Miközben húzta maga után, Jaden a szemét görgette.
"Oké, oké." mondta egy kis játékos piszkálódással a hangjában. "Megyek magamtól is."
A kapu felé haladva, Jaden felzárkózott Shukaku mellé és úgy követte őt.
"Te mióta játszol?" kérdezte csendesen. "Vagy te magad is afféle Ébredő vagy?"
Megérkezve a kapuhoz, odalépett.
"Nos, itt is volnánk. Mondd, mit tegyek."

by **Nex** Pént. Okt. 23 2015, 02:40

Kusumi Ayani

Alig egy nap telt el, a tegnapi küzdelmem óta, csak fekszem az ágyba és arra gondolok, na meg persze az utána történtekre. Kicsit lelkiismeret furdalásom van, könnyű azt mondani, hogy senki sem érdekel, bár egy idegen mért is érdekelne, de úgy tűnik végül sikerült megsértenem valahogy Stingrayt de nem olyan módon ahogy szerettem volna, csak csipkelődés lett volna, vagyis talán inkább egy össz-visszavágás a sok kis „humoros” megjegyzésért. Persze most mégsem érzem magam olyan jól, és bár ő is fog szemét dolgot vágott hozzám, talán jobb, nem ellenségeket szerezni, míg ebben a világban vagyok. Bár személyesen nem menne, de üzenetben legyen, írok neki egy bocsánatkérő levelet. Nem mondom, hogy van is mögötte valami, hiszen ezek csak szavak, de jobb leírni őket, igaz, a tegnapi győzelmeim után felpörögtem kicsit, és talán túl nagy lett a szám.
"-Stingray-kun, kérlek bocsájtsd, meg tegnapi viselkedésem, ne értsd félre, nem újabb információt akarok kinyerni belőled, egyszerűen csak lekellet higgadnom kicsit.-" Persze, nem mondom, hogy nem örülnék neki ha egy bejövő üzenet formájában ő is bocsánatomért esedezne, de bizonyára ez nem fog megtörténni. Viszont, felmerült a kérdés bennem, hogy vajon el tudja-e bármiféle kovács készíteni azt a fegyvert, mely Konzumáé volt? Persze, nem állítom, hogy az én kezemben hasznosítva lenne oly módon, mint az övében, hiszen ha jól tudom, sok boss harcnál segédkezett. Persze, nem is akarok, egy Kazumává válni, ráadásul én két olyan fegyvernek örülnék a legjobban, szimplán igyekszem kiküszöbölni, a problémát miszerint, nem vagyok képes fegyvert ragadni. Bár az is lehet, hogy már egy ilyen fegyver is segítene, abban hogy hozzászokjak a dologhoz. Rövidke reggeli után, hozzá is kezdenék, a kereséshez. De Nobuo úgy dönt, befog munkára, és pakolásznom kell, majd kiszolgálni a vevőket, egészen négyig, persze ez így van rendjén, alig rajtuk élősködöm. Persze mikor mutattam Nobuo-nak a frissen szerzett, maszkot, csóválta a fejét, és azt mondta, hogy a tulajáról nem sok infót fogok találni, eddig így is van, bár igazából nem is Kazuma érdekel, csak a fegyvere, már ha fegyver, mert még most sem vagyok biztos benne, hogy nem egy képesség, de ha az, akkor időt pazarlok, bár idebent... inkább időtöltésnek mondanám, mint pazarlásnak. Itt az idő, végre kiszabadulok a boltból, s egy fegyverkovács boltjába vezet az utam, persze maszkommal együtt, hátha valaki felismeri, és még akar is beszélni róla. Végül, betérek egy kovács műhelybe, ahol a pultnál álló lányt megszólítom. - Üdv, egy fegyvert keresek, vagyis inkább, érdekelne, hogy mit tudsz róla, vagy hogy van-e ilyen. Nehéz egészen pontosan megfogalmazni, hogy mire is gondolok, valami olyasmire, ami a testem részévé válik, persze árnyharcos fegyverre, lehetséges ilyet készíteni, láthattam már valahol ilyet? - Teszem fel nem is olyan egyszerű kérdésemet a lánynak.

by **Takara Kazutoshi** Hétf. Május 16 2016, 16:14

Mivel tudom, hogy ez a rész az, ahol csak úgy becsapnak, és meglopnak, vagy zsarolnak, igyekeztem elkerülni. Legalábbis eddig. Most viszont kénytelen vagyok visszatérni ide azzal a céllal, hogy megfelelő, biztonságos helyet keressek magamnak. Egy félresikerült zsákmányszerzés után majdnem kinyírtak. Azok az átkozott banditák! Úgy látszik, csak az marad életben, akinek a feje fölött már vörös csík van? Soha nem gondoltam arra, hogy embereket ölnék. Inkább elfutottam minden konfliktus elől, mintsem hogy harcba keveredjek. Na, de mindegy. Megnyugodva érek el a keleti részre, hátam mögött hagyva a banditákat. A kereskedők hangosan árulják portékáikat, de jelenleg erre semmi szükségem. Kezdő felszerelésem van, kevés az aranyam is. Mivel ismét az első szinten vagyok, nagyrészt NPC-kkel találkozom. Ó, az a csodálatos mesterséges intelligencia. Emlékszem, apám mondta mindig ezt, amikor valami MMO-val játszottam régen. Régen. Oly távoli emlék, mintha sosem történt volna meg, csak egy idegen testbe lennék zárva egy idegen elmével. Próbálom kizárni a múltam töredékeit. "Elmúlt! Meg sem történt!" Mindig ilyenek jutnak az eszembe. Gondolataimból kizárva az elmúltakat, a járókelőket kezdtem el nézni. Szemet szúr egy kis termetű lány, akinek a lépései nem illenek az NPC-k jól megszokott beprogramozott menetelésébe. Egy elég paranoidnak tűnő teremtés, mellette egy pettel. Egy kereskedő előtt áll, a portékáit nézegeti. Nem tudom miért, talán hiányzik valakinek a társasága, vagy egyszerűen csak szimpatikus, megszólítom:
- Szép napunk van, ugye?
Magam sem tudom, miért egy ilyen átlátszó, üres dumával próbálok valaki felé közelíteni, talán elveszett belőlem minden emberségem. Talán. De akkor miért akarnék bárkivel is beszélni?

by Ajánlott tartalom