Keleti rész

-Azért segíteni csak szabad ^^ -mosolyodom el, bár többet egyenlőre nem mondok. Ahogy beszél, szinte érzem, vagy legalábbis van egy olyan előérzetem, hogy nem szeretne erről többet beszélni, vagy tovább foglalkozni a dologgal. Igaz, hogy az én véleményem szerint ebben nincs semmi különös, hisz például én is örököltem az összes receptem szinte, amikor pedig már nem kellettek, akkor tovább adtam őket a következő generációnak - először Shukakunak, de mivel ő szeretne mindörökre T1 maradni, a T2- már Juné lett, ezzel is erősítve a YJ és az Artes közti még ingatag barátságot. Ezen kívül így legalább a T2 sincs üresen, és perpillanat ha jól tudom, csak Jun képes rá.
Kíváncsian lesem, ezúttal mit fog ki Cearso, és mikor meglátom a lényt a végén, szinte tátva marad a szám. Egy Iszapfaló! Még sosem láttam ezelőtt egyet sem, pedig egyike azoknak, amikre vadászom. Miután elrakja és kérdez a nevének szíve felől, ismét egy kicsit megdöbbenek, de hát ha úgy vesszük, én sem tudtam először, a világoszöld mit is takar.
-Az azt jelenti, hogy ritka. Sokat ér. -nevetek fel. -Tényleg mázlista vagy, nekem még nem sikerült kifognom. Ezen a szinten a másik ritka az a bakancs, az viszont már akadt a horgomra :3
Az én botom is rángani kezd, én pedig felállok, és a megszokott mozdulattal - átlósan fel, határozottan - kirántom a kútból a végeredményt. Ez ugyan nem ritka, de már ehető, sőt, egy könyv szerint igen finom és laktató étek. Mikor leszedem a botról és visszadobom a műcsalit a vízbe, a teknőst forgatva végül elé emelem... na meg lenyomom az értesítést, miszerint egy újabb teljesítményt szereztem meg vele.
-Teknőst szereted? Elvileg nagyon finom, én még sosem ettem mondjuk ^^;

//Teknős//

-Persze, persze. Próbálkozni mindig lehet.
De én csak igazán ritkán fogadok el segítséget.
Teszem hozzá magamban.
-Esetleg ismersz olyan fegyverkovácsot, aki mostanság készül Tiert váltani?
Hiszen nem ártana tudni, hogy kitől kéne kuncsorogni a receptekért, ha esetleg besülne ez a szafaris dolog.
-Ritka? Ez az jelenti hogy van gyakori, nem gyakori, epikus és legendás is?
Soroltam fel egy régi kedvenc játékomból a ritkasági fajtákat. Végül is ez is csak egy játék.
-Én ezt egyáltalán nem hívnám mázlinak. Így csak még nehezebb tudom valamiről eldönteni, hogy vajon mennyit érhet.
Sok olyan játékot ismertem, ahol a ritka csak a nevében volt ritka, tehát alig ért valamit. Máshol meg a nevéhez hűen értékesebb volt, mint egy gyakori.
-Ha Fortuna asszonyság ennyire megkedvelt, akkor később komolyabb problémáim lehetnek ebből.
Talán ha lenne valaki, aki meg tudná mondani egy felszerelés nagyjábóli értékét... Ez mégse olyan jó ötlet. Abban az emberben nagyon jól meg kéne tudnom bízni. És én alapjáraton mindenkivel bizalmatlan vagyok. Talán a betegségem miatt.
-Mi olyan különleges egy bakancsban? Igaz én meg olyat nem fogtam még. 
Ebben a pillanatban az botja is rángatózni kezd, majd a szárazra húz egy teknőst.
A kérdésére a válaszom egyszerű:
-Nem tudom, én se ettem még. És azt hiszem az elkészítését is inkább rád hagyom, érthető okokból. De azt hiszem egy teknős nem lesz elég mindannyiunknak.
És azokról még nem is beszéltem, akik engem várnak a fogásommal.
Ezzel fogom magam és én is újra bedobom a csalit a vízbe. Ha tényleg akkora mázlista vagyok, az előbb vagy utóbb ki fog derülni.

Türelmesen végighallgatom a lányt, de amikor kiderül, hogy T1 kovácsokról volt szó, inkább lezárom a témát.
-Ne fáraszd magad vele, ha jól számolom ezzel a ritkával már nagyon közel kerültem a T2-höz. Szóval inkább olyan kovácsokat kéne keresni, akik T2-ről T3-ra akarnak lassan lépni.
A menüben én is megkeresem a megfelelő opciót.
-Egyik név se ismerős. Sajnos.
Szóval gyakori, ritka, egyedi és legendás a sorrend. Ezt jó lesz megjegyezni magamnak.
-Erről az átpakolósról olvastam valamit, de valami kikötése is van.
Megpróbálok utánanézni a menüben.
-Itt is van, olvasom:
Ha a segítő T2-es tárgyban teszi át a pontokat, akkor kell, hogy a saját jártassága legalább T2-es legyen.
-Gondolom, ha T3-as tárgyról van szó, akkor T3-as segítőre van szükség.
Elgondolkozok egy pillanatra, majd a cicafüles felé fordulok.
-Mintha azt mondtam volna, hogy T3-as kristályíró vagy.
Visszafordulok a horgászbot felé, és egy kicsit lejjebb veszem a hangerőt.
-Ha véletlenül sikerülne elérnem a T3-as szintet fegyverkovácsként a közeljövőben, lenne-e kedved besegíteni majd a munkában?
Szóval semmi különleges nincs a bakancsban, de párosítható egy gyakori item-mel. Mekkora turpisságokra volt képes Kayaba.
-Hát, még zoknit se sikerült kifognom. Szóval ez a teljesítmény nem hiszem hogy aktuális lenne.
Amikor bedobja szegény párát az edénybe, egy pillanatra félrefordítom a fejemet egy pillanatra. Nem tudom nézni, ahogy megölnek egy ártatlant. Azt hiszem emiatt a gyengeségem miatt sem tettem a főzés jártasságra. Aztán ahogy magam ismerem, persze nyugodtan fogok  lakmározni az elkészült ételből.
-Akkor fogjunk valamit neki is. Nehogy éhen halljon szegény.
Bár tudom, hogy nem igazán lehet éhen halni a játékban, de néha elég kényelmetlenül érzed magad ha elég sokáig nem eszel semmit.
-Én még sohasem próbálkoztam vele, de sosem késő új dolgokat kipróbálni.
Legalább is ezt hallottam valamikor, nem is olyan régen.

-Az a segítős az kissé más tészta. -csavarom a hajam egy tincsét, a rózsaszín csík spirálban fonódik bele a barnába. -Arra csak akkor van szükség, ha a vásárló kérvényezi, és az is meg van kötve, hogy melyik statponthoz milyen jártasságú segítő kell.
Szerencsémre már volt alkalmam segíteni, többek közt Ayaninak is. Ilyenkor egyszerűen küldtek egy üzenetet, én meg amint ráértem, mentem. Maga az eljárás meg egyszerű volt, kristályíróként csak írnom kellett a tollal, a rendszer pedig segített elvégezni a többit. Jobban belegondolva most, hogy T3 vagyok, amíg be nem indul a piac ezen része jobban, nem lesz szükség rám így se
-De ezen kívül persze. Ha valaha is kristályíró kellene egy statpont átrakásához, rám számíthatsz ^^ -nyugtatom meg viszont, már amennyire képes vagyok rá.
-A zokni egy gyakori darab, szóval azt könnyű. És előbb-utóbb a bakancs is össze fog jönni ^^ Csak csinálni kell -legyintek, majd kíváncsiságból belepislantok a kútba, de persze a sötétségen kívül nem látok benne mást. Már nem is tudom, mennyi ideje üldögélünk itt, igaz, olyan jól elbeszélgettünk, hogy nem csodálkoznék azon, ha egyszerűen csak elfeledkeztem volna az idő múlásáról. Csak az nyugtat, hogy ma a céhben is békés az élet - na nem mintha máskor ne lenne az -, nem is várok semmilyen vendéget vagy elintéznivaló ügyfelet, ha pedig mégis jönne valaki, legalább Arisa szólna, hogy siessek.
Közben a teknős is, legalábbis a rendszer szerint, elkészült. A páncéljában jóformán zöldségleves lett belőle Vagy legalábbis hasonlít egy nagyon hígabb vadasmártásra. Először én kóstolok belőle egy igen picikét, hogy biztos jóra sikerült-e, de a maximális Főzés ezúttal se hagyott cserben. Csak nem az én ízvilágom mégse ._.;
-Megkóstolod? -nyújtom felé a páncélt.

-Más tészta? A segítők még kaját is csinálnak?
Nem tudtam nem elsütni ezt a poént. Tudom olcsó, meg minden, de annyira ki szeretnék fogni valamit a vadmacskának is, hogy a gondolataim már leginkább a kaja körül forogtak. Talán egy kicsit éhes is vagyok. Hisz itt ülünk egy ideje, és csak az egyikünknek sikerült kifognia valami ehetőt. Na jó, biztos a kagyló is ehető, ha jól el van készítve, de azt semmi kedvem nincs kipróbálni.
Egy pipa az elintézendők sorába, már csak páncélkovácsot, egy méregfőzőt és egy másik elvetemült T3-as fegyverkovácsot kell keresnem, és elég nagy befolyásom lesz az Aincrad-i piacra.
Persze ez csak egy képzeletbeli lista, ami sehova sincs még lejegyezve, mivel csak az előző pillanatban jutott az eszembe.
Én is belenézek a kútba. Semmi, csak a nagy sötétség.
-Szerinted történni fog valami, ha beledobok egy érmét?
Kérdezem játékosan a cicafülest.
Egy pillanatig elgondolkozok a dolgon, aztán meggondolom magam. Ez nem az a hely és idő amikor ilyen dolgokat kéne csinálnom.
-Miért is ne?
Válaszolok a feltett kérdésre, majd veszek egy falatot a páncélból.
-Finom lett.
De nem maradt sok idő az elkészült étek kielemzésére, mert a horgászbotom, ma már ki tudja hanyadszor. Pedig csak egy nyugis napra lett volna szükségem. Hát a horgászat minden, csak nem nyugis. Legalább is a mai napból ez jött le nekem, hiszen elég sűrűn akadnak a horogra a legkülönfélébb dolgok.
És némelyik nem is hiszem, hogy túlságosan hasznos lenne. Mint például a zokni vagy a bakancs.
Rántok egy kicsit a boton, és meg is van a zsákmány. Egy angolna az.
-Na vadcicus, ezt már szereted?
/angolna/

-Najóólvan -nevetek fel, teljesen elengedve magam, még talán hátra is dőlök egy kissé. Hihetetlen. Voltak már fura jeleneteim abból, hogy néha magyar típusú szavakkal helyettesítek dolgokat, hisz hiába élek itt évek óta, néha azok jutnak először az eszembe, de mindig elnevetem magam, mikor emiatt kiderül, hogy a másik nem igazán érti, mire akarok kilyukadni. Mondjuk ahogy az imént Cearso ezt kimondta, szinte tapintani lehetett a hangszínen, hogy csak hülyéskedett ő is, tréfát űzött a mondandómból, de értette. Többek közt ez is volt a nevetés oka.
Miután mindketten belenéztünk a feneketlen sötétségbe és kérdezett, én csak vállat vontam.
-Azon kívül, hogy csobban egy nagyot, te meg szegényebb leszel? Nem hiszem. -ülök vissza a helyemre, hogy a teknős is elfogyjon lassacskán. Szerencsére Cearnak ízlik, így bátorítom, hogy vegyen még, ha szeretne, nekem igazából nem is kell. És ha megint kifogok egy teknőst, inkább eladom, vagy ha kéri, megfőzöm neki. Eladásból úgysincs sok hasznom. Max egy arany, de van, hogy annyi se. Ami kéne, az drága, ami meg nem, azt lehetetlen eladni.
Végül a két pecabot szinte egyszerre moccan meg. Álom is felkapja a fejét, fülel és kíváncsiskodik, de először az egyik, majd a másik zsákmány láttán inkább csalódottan visszagubbasztódik Cear lábai alá-közé-ahogyelfér.
~Fogjuk rá. Ha nem lesz hal, jó lesz ez is. Bár maga a halszerzés még mindig a gazdám feladata lenne ~
-Én meg igyekszem is.
~Ja, látom, kifogtál egy ufo-t helyette...~
-Ez egy tintahal, és asszem a japánok szeretik nagyon. -forgatom a kezeim között a zsákmányt, majd elteszem, hogy sorsáról később dönthessek.

//Tintahal//

A poén telibe talált. Na, ilyen se fordult elő még túl gyakran.
A cicafüles nevetését meghalva, én is hatalmas hahotában török ki. Egy jó ideje talán először. Túl sok szomorú dolog történt mostanában.
-Igazad lehet.
Ülök vissza lemondóan én is a székemre.
-Köszönöm nem kérek többet. Nem vagyok az a nagyevő. De ha téged nem zavar akkor elvihetem a maradékot.
Így legalább Shakan is kap valamit, amíg nem tud elhelyezkedni valami biztonságos helyre. Talán ezt a lányt is megkérdezhetném a céhével kapcsolatban. Hagyjuk, nem akarok Shakan-ra rákényszeríteni semmit, nem akarom, hogy csak azért lépjen be egy céhbe, mert én találtam neki egyet. Biztos van olyan ügyes, hogy talál magának egy neki tetsző céhet.
-Nem ő tehet róla, hogy nem harapnak a halak. Talán a helyszínválasztás nem volt éppen a megfelelő, de én nem akarok panaszkodni.
Próbálom egy kicsit megnyugtatni a vadmacsekot.
És a cicafüles is kifogja a maga vadját, amit a macska egyszerűen ufo-nak hív. Egyáltalán tudja egy pet, hogy mi az az ufo? De amit a cicafüle az biztosan nem egy ufo, hanem csak egy tintahal. Legalább már a nevében benne van az hogy hal. Ha így haladunk a végére már valódi halat is sikerül kifognunk. Mondjuk azt nem tudom, hogy a japánok mennyire bírják ezt a fajta ételt, hiszen nem vagyok japán.
-Ha ennyire halat akarsz, akkor fogok neked egy halat, vagy addig nem megyek el innen, amíg a gazdidnak nem sikerül.
Eléggé önfejű vagyok ahhoz, hogy ezt komolyan is gondoljam. Tehát a csali ismét a kút vízébe landol.

-Ismét egy közös vonásra leltünk akkor. -forgatom mosolyogva a szemeimet és ha már így felajánlotta, én ezer örömmel adom át neki a kereskedelmen át a maradékot. Én magam is az a típus vagyok, aki már kevéssel is jól lakik, cserébe mondjuk elég sokszor is éhezek meg egy nap, főleg csokira vagy egyéb rágcsára. :F
Sokan mondták, hogy ezért is maradok ilyen vékony, pedig egyáltalán nem látom magam annak. Még odakint legalábbis sokszor nézem a tükörben, hogy milyen hetyke kis pocakom van, főleg közvetlenül evés után. A gyomrom már attól képes a sokszorosára nőni, hogy megeszek két falat fasírtot  Szóval rajtam szó szerint az is meglátszana, ha lenyelnék egy dinnyemagot. És mindez úgy, hogy voltam már hízókúrára is fogva, mert túlsovány voltam még pár évvel ezelőtt.
-A rendszer szerint teljesen mindegy a helyszín. Igazából ha elég nagy a jártasságot, akár még cápát is lehetne fogni ebből a kútból. -pillantok le kissé a perem széléről, remélve, hogy nem egy valódi cápa lesz a következő fogásom, bár ha jól tudom, az még fel sincs fedezve. Egyenlőre csak két "terület", az Észak és a Nyugat vadjai vannak az elérhetők listájában, és majd valamelyik rendszerfrissítéskor kerülnek be az újak, de hogy mikor, azt nem tudja senki. Eleve a rendszerfrissítéseket nem mindig lehet megérezni, csak látjuk, hogy valami már megint változott.
-Kihívás elfogadva :3 -bár Álomhoz beszélt, én is reagálok a dologra. Valójában már lassan tényleg ideje hazamennem, de ha elkezdünk versenyezni azon, kinek lesz előbb hala, abban benne vagyok ezer örömmel :3 Néha jó dolog versenyezni, bár ez most főleg a szerencsén fog múlni. És amilyen mákot szoktam hozni, vagy ő, vagy én a következő körben ki fogunk fogni valami halfélét o/
-Apropó, úgy addig is... de csak ha nem bánod... -nyitom le a menüm és keresem ki a már jól ismert felkérést, hogy aztán Cear előtt felbukkanjon, miszerint szeretném felvenni a Barátlistámra. Nem kötelező elfogadnia, én legalábbis nem sértődnék meg rajta, ha valamire szüksége van, már a nevem alapján is kapcsolatba tud lépni velem. Cearso, megjegyeztem, és ő is leírta már, hogy Chancery :3

Hálásan elfogadom az átküldött tápanyagot.
-Esetleg tartozom valamivel?
Persze a hangsúlyomból talán ki tudja következtetni, hogy eszem ágában sincs azzal megsérteni, hogy pénzt ajánlok fel az ételért.
-Azért cápát inkább ne fogjunk ki. Nem tudnám hova tenni.
Még csak egy rendes lakás is sincs, ahol meghúzhatnám magam, ezért minden éjjel fogadóról fogadóra szoktam járni. Egyszerűen nem bírom az egyhangúságot.
-Egyébként mennyi az ilyen jártasságok legmagasabb szintje? Csak kíváncsi vagyok.
-Kihívás? O.o
Miért csak én nem értem, hogy mire gondol? Majd pár röpke pillanat altt le is esik a kihívás
-Rendicsek, fogadjunk hogy ki fogom fogni a legendás halat, még mielőtt bármi halhoz foghatót sikerülne kifognod.
Mondjuk ezt a fogadást nem igazán tudnám megnyerni, mivel a halászatom biztos nincs olyan magas szintű, hiszen ez idáig mindössze még csak egyszer horgásztam.
És az nem húzódott el annyira, mint a mostani. Szóval ezzel biztos sokat fog fejlődni a horgászérzékem. Mármint virtuálisan, hiszen odakint biztos nem ülnék naphosszat egy kút mellet, arra várva mikor foghatok valami ehetőt. Arra ott vannak a mindenféle üzletek, amik jobbnál jobb akciókkal próbálják beinvitálni a kedves vendégeket.
Mondjuk Aincradban is vannak üzletek, de azok leginkább felszereléseket árulnak, hisz azokra van itt leginkább szükség.
-Mit kéne bánnom?
Kérdezem a cicafülestől egy kicsit meglepődve.
Majd az előttem megjelenő panel tudatja velem, hogy a cicafüles fel akar venni a barátai közé.
-Nem, egyáltalán nem bánom.
Mondom, miközben elfogadom a felkérést. Semmilyen okom nincs arra, hogy ne fogadjam el.
-Ha segíthettek bármiben akkor nyugodtan megkereshetsz.
Bár valószínűbb, hogy én fogom őt keresni sűrűbben.

A mozdulataiból valami olyasmire következtetek, hogy szívesen adta.
Azért egy halk köszönöm-öt még elmormolok az orrom alatt.
A cicafüles válasza után gyorsan legördítem a menümet, hogy megnézzem én hogy állok ezzel a számlálóval, és jelenleg miket tudok eérni. Mármint megnézném, ha tudnám hogy hol kéne keresnem.
-Ööö, pontosan hol is kéne látnom ezeket a leírásokat. A nem harci menüben mindig olyan jól e tudok tévedni. Na jó, a harccal kapcsolatosban is.
Szégyellem magam, de még mindig nem tudtam hozzászokni ehhez a menüs rendszerhez. A való világban ilyen nem létezik. Vagyis a játék indulásakor még nem létezett.
Na meg az se túl nagy előny, hogy mindig mindent elfelejtek.
A barátfelkérést elfogadom, aminek láthatóan örül a lány.
Ebben a pillanatban ismét megmozdul a horgászbot.
Remélem most már tényleg fogok a macskának valami ehetőt.
Pardon, a vadmacskának.
Rántok egyet a horgászboton, persze nem túl is erősen, és nem is túl gyengén, nehogy megszökjön a vacsorának való
A horgászzsinór végén pedig ott lifegett egy zokni. Nekem mekkora pechem van.
-A fene vinné el, hát ebből sem lesz vacsora.
És már dobnám is el, amikor jelez a jelzőgép, hogy itten bizony történt valami. Meg is nézem alaposan a kihalászott itemet.
-Hogy is volt ez a gyakori zoknival? Most vagy én emlékszem rosszul, vagy belefutottunk egy játékhibába.
Majd a cicafülesnek is megmutatom, hogy a rendszer szerint a most kifogott zokni bizony ritkának számít.
-Mert akkora szerencsém biztos nem lehet, hogy egy nap két ritka is a horgomra akad. Szerintetek?
Ásítok egyet, úgy néz ki jó sokáig ellehettünk itt. Most már csak akkor dobom be a csalit a vízbe, ha a cicafülesnek sem sikerül kifognia, valamit ami a vadcicusnak is megfelel.
/Zokni/

Megnyitom a saját menümet és beállítom, hogy ő is láthassa, én mit művelek benne. Ezután kicsit közelebb hajolok és úgy, hogy láthassa minden mozdulatom.
-Na nézzük. Karakter, jártasságok, és harmadlagos. Itt van felsorolva listaszerűen, és a csíkon látod, hogy hány pontod van épp rajta. -mutatok például a saját Horgászatomra, ami perpillanat a 200-as pontszinten mozog, tehát a csík még a felét sem érte el, de tőle nem messze a Főzés viszont teljesen zöld már.
Amint azt látom, hogy neki is sikerült ezt a sajátján megtalálnia, visszaállítom a menü alapbeállításait és lecsukom, hisz nincs szükségem rá már.
Mikor megmozdul a botja, Álomkelő már felkapja a fejét és radarszerűen fülel a kút fala felé, hogy ezúttal vajon mi akadt horogra. Mikor meglátja, hogy zokni, visszahajtja buksiját a mancsaira és tovább ejtőzik, megjegyezve magában talán, hogy képtelenek vagyunk ehetőt is kifogni.
Én hümmögve nézek felé, mikor először játékhibára gyanakodik, majd megmutatja nekem is, mire gondol pontosan. A Zokni neve világoszöldben virít, miszerint ritka, én pedig összehúzom a szemöldököm.
-Neeem, szerinteeem... szerintem akkor én kevertem össze a bakancsot meg a zoknit   -harapok az ajkamba is, majd visszahajolok a helyemre. -Szerencséje pedig mindenkinek lehet. Én csak gratulálni tudok, ügyes vagy o/
És a legjobb érzés az, hogy ezt tényleg őszintén tudom mondani ^^ Főleg az után, amit nekem sikerül kifognom, mikor felhúzom a saját rángatózó zsinórom. Egy ugyanolyan világoszöld Iszapfaló ragadt rajta, mint amit már Cear is kifogott pár órával ezelőtt. Lecsatolom a horogról, leokézom a teljesített feladatért járó jutalmat, majd fáradtan és nagyot sóhajtva dőlök hátra a szék támlájára.
-Ez egy Iszapfaló per Ritka lelőhely lehet akkor. -mondom töprengve. -Kezd későre járni. Megpróbáljunk még valamit kifogni, vagy hagyjuk mára?

//Iszapfaló. Hozod a szerencsét :3//

Leutánozom a dolgokat, amiket a cicafüles csinál.
-Szóval így kell ezt megnézni.
Megpróbálom megjegyezni a dolgokat. Majd miután megnéztem, hogyan is állok a dolgokkal, már zárom is be az ablakot. Sajnos egyik jártasságom se érte még el azt a szintet, mint a cicafülesé. Sőt, még csak a közelébe sem értek az adatok az övéihez. Egy kicsit talán el is szégyelltem magam az alacsony statjaim miatt.
Majd sikerült kifognom egy Zoknit. Mintha nagyon szükségem lenne rá itt ebben a virtuális világban.
-Pedig biztos voltam benne, hogy nekem soha semmiben sincs szerencsém.
Eddig teljesen úgy tűnt, hogy én vagyok ebben a világban a legszerencsétlenebb játékos. Bár lehet hogy a kezdeti bent ragadás után valószínűleg mindenki ezt gondolhatta magáról, majd szép lassan hozzászoktak az itteni élethez.
-Ezért is nem hittem el az előbb, hogy sikerült kifognom még egy ritka élőlényt.
És miután mind a kettőnknek sikerült ritkát kifognia
-Úgy néz ki ez tényleg egy szerencsés lelőhely.
Mosolygok a lányra miközben elpakolom a horgászfelszerelést.
-Tényleg igazán késő van. Talán ideje lenne hazamenni. Csak azt sajnálom, hogy nem sikerült semmit se fogni a kis jószágnak. Talán majd legközelebb.
És miután felállok a székből, megnyújtóztatom a végtagjaimat. Eléggé sikerült elhúznunk az időt. A többiek már biztosan türelmetlenül várnak rám.
-Szervusztok.
Köszönök el egyszerre mindhármójuktól.
-Később még biztosan összefutunk.
Valahol. Valamikor. Ha addig nem történik valami.

/Köszönöm a játékot, szerencséje pedig mindenkinek lehet/