Keleti rész

Chiyome a tanulás végeztével elégedetten dőlt hátra és nyújtózott egyet, kezeit magasan a feje fölé nyújtva.
-Ahhh-aaa! Akkor most ideje szórakozni.
Jelentette ki, miközben ablakán kinézve vette tudomásul, hogy már elég késő van egy kültéri szórakozáshoz. Töprengve nézett a Nerve Gearjére, majd vidáman felpattant a székről felmarkolta az eszközt hanyatt vetve magát az ágyán.
Bejelentkezés után, kezdte böngészni a help szekciót a menüjében, majd mikor megakadt a szeme az egyik területi tájékoztatón, elhatározta magát.
-Ideje shoppingolni.
A Kezdetek Városának Keleti része felé vette az irányt, kézen ragadva Kowai-kunt, akit egészen megkedvelt a borzongató tekintete ellenére. Öltözékét leszámítva egészen úgy nézett ki, mint egy komoly és felelőségteljes nővér, aki kiviszi játszani a kistestvérét. A piac zsibongása éles ellentétben volt a jelenlévők létszámával. Nyilván a téren szisztematikusan elhelyezett rejtett hangszórók adták a zsúfolt piac érzetét keltő hangeffekteket.
Ifjú hölgy lévén természetesen a csecsebecséket kínáló standok felé vezetett az útja. Az első, ami magára vonta figyelmét, egy középkorú hölgy njk által kis asztalkán kínált fülbevalók voltak. Mielőtt azonban figyelmét az ékszerek felé fordította volna, elengedte vermillionja kezét és oktató hangnemben utasította.
-Kowai-kun kérlek ne menj tőlem túl messze, és lehetőleg a feltétlenül szükségesnél jobban ne hoz frászt senkire. Megértetted?
Chiyome osztja azt a közkeletű véleményt, hogy a hallgatás beleegyezés, így bólintva elfordult dixiétől és az asztalka fölé hajolva kezdte mustrálni a kitett fülbevalókat. Ki is választott kettőt a kínálatból majd az egyiket az egyik, másikat a másik füléhez emelte és az árushoz fordulva kérdezte a véleményét.
-Ön szerint melyik áll jobban?
-A kedves vásárló, a kiválasztott tárgyat a trade menüponton keresztül tudja megvásárolni.
Felelte az eladó.
-Jó-jó! De melyik áll jobban nekem?
Próbálkozott újra, de a válsz most is ugyan az volt, mint az előző kérdésnél. Sóhajtva gugolt le az őt figyelő dixihez és próbálkozott vele.
-Kowai-kun, szerinted melyik áll jobban?
A dixi nagy fekete szemeivel bámult Chiyome szemébe, és nem igazán akart másfelé nézni.
-Ne a szememet nézd, hanem a fülemet! Úgy szépen ügyesen köved szépen a tekinteteddel.
Emelte az egyik függőt az ő és a vermillion tekintete közé, majd lassan oda tette a füléhez. A dixi egészen addig követte is a fülbevalót amíg az mozgott, de amint megállt Chiyome fülénél, tekintete rögtön visszaugrott a barna szemekre.
-Koo-waa-ii-kun! Ha fölbosszantod a nővérkédet be fog gyömöszölni a hátizsákjába!
Fenyegetőzött, de olyan hangsúllyal, amit senki sem tudna komolyan venni. Ismét próbálkozott a másik fülbevalóval úgy, hogy most még a fejét is kissé félrefordította, de ez sem segített. Amint megállt a függő, a dixi tekintete rögtön visszaugrott Chiyome szemére.
A dolgot reménytelennek ítélve állt fel és próbálkozott a körülötte lévőkkel.
-Van valaki, aki megtudná mondani melyik fülbevaló állna jobban?
______________________________

Vermillion dixit (Kowai-kun) viszem a játékba

— Úúú, hát csak nem divat kérdése van valakinek? — vigyorogva ugrom a lány elé. — egyébként halika, Miyako vagyok. Na de nézzük csak... — nézek egyszer az egyik fülbevalóra, majd az előttem álló lányra, és így a másik fülbevalónál is.
Az egyik fülbevaló sárkányszerű mintázattal rendelkezik, a sárkány uszonya aranyozott pelyhekkel van borítva, hullámzik, mintha egy rejtélyes vízi sárkányból származna. Az uszony elegánsan hajlik a lányka füle mögé és a fül alatt is finoman leng. A fülbevaló csúcsa irizáló smaragddal van díszítve, amely különleges ragyogást kölcsönöz neki.
A másik fülbevaló pedig egy még lenyűgözbb, finoman kidolgozott ékszer, amely gazdagon használja a vörös színt és elegáns díszítőelemeket. A középső részén egy aprólékosan kidolgozott pillangó formájú fém dísz dominál. A pillangó szárnyai kecsesen nyúlnak szét, miközben alatta apró, fémszerű, kard alakú függők lógnak le.
A pillangó alatt egy élénkpiros bojttal zárul a fülbevaló, amely mélyvörös színével különleges hatást kelt.
Ahogy elnézem, mind a kettő fülbike illik a lányhoz, de a másodikon valahogy jobban megakad a szemem. — Hááát — kezdem egy vékony hangon mintha csak egyik sem tetszene. — Nekem személy szerint jobban tetszik a bal oldali, szerintem illik hozzád. — mosolygok a lányra, majd én is végig nézek az ékszereken. Fülbevalókat nem szeretem, a hajam eltakarja, a nyakláncokat mindig sikerül elszakítanom, utálom ha valami lóg a kezemen szóval marad a gyűrű. A velem szemben álló aranyos NPC szépkorú néni azonnal elkezd magyarázni arról hogy melyik és miért értékes annyira, én meg úgy teszek mintha figyelnék. Közben keresem azt, ami igazán illik hozzám; természetesen a pasztell színeket. Nem sok, sőt, pár darab van összesen így abból választok valamit, és az egyiket fel is próbálom. A fémje hidegen csillogó ezüst, ameky finoman és mégis kissé rusztikusan öleli körbe az ujjam. A középpontban egy gyengéd, rózsaszín szív alakú kő található. Az egész gyűrű kialakítása kissé játékos, de elegáns, mintha egy mesebeli hercegnő különleges ékszere lenne, amit egy tündér adott neki ajándékba.
— Rendben van, ezt szeretném! — Mutatom az NPC-nek, amikor észre veszek egy másik gyűrűt is. Egyből eszembe jut az előbb megismert csajszi, így azt a gyűrűt is viszem. A középpontjában egy gyönyörűen megformált kilencfarkú róka; kitsune ül, farkai elegánsan hullámzanak körülötte. A gyűrű oldalát bonyolult kelta minták díszítik, amelyek szinte belefonódnak a róka köre.
A saját gyűrűm az ujjamon hagyom, a másikat pedig a markomba rejtem és Chiyome elé állok. — Nyugika, nem boxolni akarok, hoztam neked ajcsit — mutatom meg a zsákmányom majd átnyújtom neki.
— Egyébként ha már így itt vagyunk, lenne kedved beszélgetni? Esetleg mesélni, hogy kerültél ide vagy amit mondani szeretnél — nézek rá kérdően.

Chiyome szerencséjére akadt egy játékos, aki vállalkozott a kisegítésére a választás terén. A nagyjából azonos korú és habitusú lány értő szemekkel méricskéli a fülbevalókat, majd határozottan a pillangós mellett foglal állást.
- Szuper! Akkor ezt fogom megvenni.
Kommentálta, majd az njk felé fordulva rátér a dolog üzleti részére. Rövid alkudozás követően a függő Chiyome eszköztárában landol, amit megnyitva rövid pötyögést követően fel is rak magára. Mivel a tárgy csak kozmetikai elem és nincs semmi hatása, így minden gond nélkül felkerül az eddigi tiszta piros fülbevaló helyére. A művelet végeztével érdeklődve tekint körbe, hogy vajon hová kellene ezek után menni. Új szerzeményének hála az eddig is magasban lévő jókedve tovább emelkedik, így szinte már-már ugrándozva libben egyik pultól a másikhoz. Igazából a portékák már nem kötik le a figyelmét, ugyanis az egész ide-oda libegésnek csak az a célja, hogy új szerzeményei lágyan ringatózzanak az arcát simogatva. Az egyik ilyen libbenés végén újra szembe találja magát a korábbi lánnyal aki markában szorítva valamit felé nyújtja és közli, hogy ami benne van azt neki szánja. Majd amint meglátja mi az áradozva nézegeti.
- Tényleg az enyém lehet!? Huuu, ez nagyon szép! A kedvenc mintám!
És a korábbi eszköztári kitérőt most elhagyva rögtön fel is húzz az ujjára, vidáman perdül egyet a kezét maga elé tartva szétnyitott ujjakkal, hogy a fény minden irányból megcsillanhasson a gyűrűn.
- Nagyon szépen köszönöm! Nagy becsben fogom tartani.
Mondja az ilyenkor szokásos kötelező udvariasági formulát, de az őszinteséget most nem is kell megjátszania hozzá. Majd egy picit lehangoltabban azért hozzá teszi.
- Én nem készültem semmivel, kérlek ne haragudj ezért!
Azonnal lecsap a lehetőségre, amikor Miyako javasolja, hogy beszélgessenek.
- Rendben, akkor kezdem én! Hívj csak egyszerűen Chiyoménak. Mint ahogy Mochizuki Chiyomét. Igazából, pont Ő miatta kezdtem ezzel a játékkal játszani, mert kiakartam próbálni, hogy milyen lehet a bőrébe bújni. Persze-persze én is tudom, hogy csak egy kitalált személy, de úgy gondolom, hogy akkor is menő lehet, és így legalább nagy a művészi szabadságom az ábrázolásában. Látom ám hogy épp akarod mondani, hogy ebben a világban nincsenek is kunoichik, és igazad is van. Az is igaz, hogy sok más játék van amiben meg vannak és talán egyszerűbb lett volna olyan játékba belépni, de itt a saját arcommal és alakommal tudok játszani.
Ennél a résznél két kezét végig simítja magát fejtetőtől indulva, bár a mellkasi résznél kicsit habozik, de a szemében ekkor huncut fény villan és folytatja.
- Vagy legalábbis többé kevésbé a saját alakommal, de ez most nem annyira lényeges. A lényeg, hogy az árnyharcosok sokban hasonlítanak a ninjákhoz, szóval inkább a SAO Dawnt választottam. És nézd már vannak füstbombáim is!
Mutatja az egyik füst kristályt Miyakonak, aki ha nem elég szemfüles és nem csap le a lehetőségre, lehet még egy ideig nem jut szóhoz.

Miközben Chiyome átveszi a gyűrűt és szinte euforikus lelkesedéssel forgatja az ujján, mosolyogva figyelem, ahogy körbe-körbe pörög, mintha az egész piac csak az ő színpadává változott volna. Már éppen válaszolnék neki, amikor előhúzza a füst kristályt, és lelkesen mutogatja. Közben én csak pislogok nagyokat, mintha próbálnám követni a folyton változó témákat, amik gyorsan átsuhannak a beszélgetésünkön.
— Húú, de menő ez a füstbomba! — kiáltok fel nevetve, ahogy az orrom alá tolja a kristályt, és közelebb hajolok, hogy jobban szemügyre vegyem. — Mondjuk, ha most dobnád el, lehet, hogy se te, se én nem találnánk ki belőle... — teszem hozzá játékosan, elképzelve, hogy mindketten ködbe veszünk, majd a helyi árusok kapkodva próbálnak rendet teremteni.
Eközben Feron felé nézek, aki látszólag izgatott, mintha megérezte volna a füst kristály izgalmát, majd odasétál hozzám és kis kezecskéivel azonnal Chiyome felé kap, mintha játszani akarna a kristállyal. Gyorsan elkapom a kezét, nehogy túl közel kerüljön és véletlenül aktiváljon valamit.
— Héékááss, te is türelmetlen vagy, ugye? — szólok rá játékosan a kis gólemre, aki picit duzzogva, de végül visszahúzódik mellém, és Chiyomét nézi nagy érdeklődéssel. — Ermmm, igen, egyébként ő is szeret a figyelem középpontjában lenni, szóval eléggé hasonlít rám — egy kis lángnyelvet pöfög a levegőbe Feron, mintha csak üdvözölni akarná Chiyomét. — Nagyon szívesen látná, hogy mit tudsz még a füst kristályokkal, de szerintem ne most robbantsunk! — nevetek fel, és kicsit körülnézek a közelben lévő kirakatoknál, szinte azonnal egy különleges kis tárgyra leszek figyelmes, ami rögtön felkelti az érdeklődésemet. Egy apró, fémes fényű labda, amelynek felülete különböző geometriai mintákkal van díszítve, és időnként mintha pislákolna egy halvány vörös fény a közepén. Az NPC pedig mosolyogva magyaráz, amint közelebb érek:
— Ez itt a Tűzforgó labda! Egy mágikus játék, ami kimondottan olyan lényeknek készült, akiknek magas hővel dolgozó energiáik vannak, például tűzgólemeknek. Nem ég el, sőt, minél forróbb a keze, annál gyorsabban kezd pörögni és világítani. A kis gólem egész nap el tud játszani vele anélkül, hogy tönkremenne! —
Szemem sarkából látom ahogy Feron fel néz rám, s izgatottan pislog a labda felé, és látom rajta, hogy nagyon érdekli. El is képzelem, ahogy a lángoló kis kezeivel lökdösi a labdát, ami egyre gyorsabban forog, miközben a fém mintái vörösen izzanak.
— Hmmmm, ez tényleg jól jönne neki — mutatok a tűzgólemem felé, majd megszerzem a Tűzforgó labdát az árustól. Ahogy odanyújtom Feronnak, azonnal ráveti magát, és elkezdi a lángoló kis kezeivel tologatni a labdát, ami azonnal életre kel, pörög és világít, ahogy egyre melegebb lesz.
— Na tessék, Ignis, most már van mivel játszanod, amíg mi beszélgetünk — fordulok Chiyome felé.
— Szerintem most egy darabig le van kötve — nevetek fel.
Ahogy tovább hallgatom Chiyomét, észreveszem, hogy milyen lelkesedéssel beszél Mochizuki Chiyome karakteréről. A ninja téma egyébként engem is érdekel, szóval kíváncsian hallgatom a mondandóját. Közben azon kapom magam, hogy tényleg mennyire illik hozzá ez az egész stílus, mintha már születése óta ninják és árnyharcosok világában mozogna.
— Woaaah, az tök jó, hogy ilyen elhivatott vagy Chiyome iránt! És ebben az esetben mostmár magad íránt — mondom őszintén elismerően. — Szerintem menő, ha valaki bele tud merülni egy karakterbe és saját stílusát hozza be.  — gondolkodom el. — Azért jó itt lenni, mert tényleg mindenki a saját maga lehet, még akkor is, ha kicsit kilóg a világ szabályaiból. —
Közben Feron újra közelebb lép, apró lángnyelveivel Chiyome felé kapva, mintha a figyelmet szeretné magára vonni. Óvatosan megpöccintem, hogy visszafogja magát, mire duzzogva visszalép mellém, de a tekintetével továbbra is izgatottan követi Chiyome minden mozdulatát.
— Szóval, ha már itt tartunk, mesélj még! Hogy tetszik eddig maga a játék? Vááárjunk csak — jut eszembe valami amíg a lányka testalkatát és a haját nézem.
— Veled versenyeztem a kristály torony építő versenyen amikor véletlen lelöktem a saját tornyom, nem igaz? — fedezem fel, hogy bizony nem először találkozom Chiyoméval.

Chiyome elégedetten nyugtázza, hogy a beszélgető társa is értékeli a füstkristályait. És legalább akkor a büszkeséggel a tekintetében teszi vissza a tárgyleltárba, mint mikor egy gazda a hízott jószágát szemléli. Nem mintha bármit is tett volna értük azon kívül, hogy megnyomta az igénylés gombot a kuponbeváltás menüjében.
A kis tűzgólem érdeklődő pillantásait követően felmerül benne a kérdés, vajon a kristályok eltörnek a hőhatására is? Azonban Miyako felhívta figyelmét arra a roppant egyszerű tényre, hogy jelenleg nem a tesztelésre alkalmas helyen vannak, így kíváncsiságának kielégítését elhalasztotta.
Érdeklődve de csendben figyeli ahogy a kis gólem hozzájut a játékához. Tisztán látszik, hogy a petekbe sokkal több intelligencia vagy épp funkció lett beprogramozva mint a dixikbe. A csöpp láng-legénybe (vagy leányba?) láthatóan több értelem szorult, mint Riri-chanba vagy épp a nála erősebb, de semmivel sem okosabb Kowai-kunba, aki némán baktat mögöttük nagy szemeit folyamatosan Chiyomén tartva.
A beszélgetés további részében hálásan fogadja az elismerő és saját elhatározását is megerősítő szavakat, és már épp venne levegőt, hogy ismét egy szóáradatot zúdítson Miyakora a mesélésre történő felszólításra reagálva. Ám ekkor Miyakoban lángot vet a felismerés parazsa és szembesíti Chiyomét azzal, hogy voltaképp ők már találkoztak korábban is. A kristály torony építést említve persze neki is felrémlik az amúgy nem is olyan rég történt események és ennek hatására felélénkül.
- Tényleg! Te lennél az a rózsaszín, erősen európai hatású ruhába bújt lány, aki úgy festett benne, mint egy ifjú hercegnő? Óóóó! Hát persze! Most, hogy így mondod. Bocsáss meg de nem olyan jó az arcmemóriám, és inkább csak a ruha maradt meg bennem. Viszont az elképesztő, hogy Te még a maszk ellenére is felismertél engem! Kiváló a vizuális memóriád!
Majd valamivel visszafogottabb hangon folytatva:
- Lehetséges, hogy akkor Te is kaptál az esemény végén olyan gyűjthető izét? Kártyát, vagy mit? Esetleg van fogalmad arról, hogy az mire jó?
Még ugyan fel merül benne jó pár kérdés, de nem akarja rá zúdítani mind egyszerre, ezért szépen megvárja türelmesen a válaszokat.