Re: Keleti rész

by **Chancery** Kedd Jún. 25 2019, 10:32

-Nem tartalak butának. -rázza meg a fejét kissé, bár az tény, hogy elsőre kicsit döbbenten pislog a hallottak alapján. Majd elmosolyodik és azzal foglalja le a kezeit, hogy felvesz egy kavicsot a földről és csak dobálgatja maga előtt. Dob, elkap, dob elkap. -Nos, valóban kicsit előre szaladhattam a mondandómmal. Ezek után viszont emlékeztetsz egy kislányra, nagyon kedveltem, imádta ezt a várost. Biztos kedveltétek volna egymást.
Lelki szemei előtt meglibben a furcsa árnyalatú, zöld haj, és szinte hallja azt édes kuncogást. A hangot, ami hadarva, végtelen örömmel meséli napi kalandjait, miközben nem képes az előtte heverő könyvre koncentrálni. Idővel elhessegeti maga elől az emlékképeket, és a kő továbbra is dobálózik fel, le, fel, le.
-Annyit akkor elmondok, hogy, nos, két világ létezik jelenleg. Van ez, Aincrad, a száz szintű kastély, és van a Valóság. A többség, még talán te is, csak nem emlékszel, a Valóságból került ide, és az a célunk, hogy visszajuthassunk oda, de ez csak akkor lehetséges, ha elérjük Aincrad századik szintjét. Vannak persze, akik nem akarnak visszajutni vagy kijutni, vannak, akik pedig igen. Én az utóbbi csoportba tartozom, bár ahogy telik az idő, már nem vagyok ebben olyan biztos.
Chancery kicsit elmereng. A macska, Álomkelő, mintha megérezne valamit, abbahagyja a mosakodást, leeresztett farokkal gazdája mellé lép és hozzádörgöli pofáját a lány karjához. Chancery felemeli, Álomkelő pedig, bár nagy hozzá, de mintha ez kicsit sem érdekelné, bemászik a lány ölébe, egy gombóccá tekeredik, fejét a mancsai és a farka alá dugja, és lehunyja a szemét. Chan simogatni kezdi, majd Ritsura mosolyog és biccent egyet.
-Most már megengedi, hogy hozzá érj. Ha szeretnéd, simogasd meg nyugodtan.
Kevesen járnak erre, egy alacsonyabb szintű játékos megáll mellettük, pár másodpercig figyeli őket, majd a kint hagyott kis zsákocskába egy arany csendül, majd a játékos tovább megy szó nélkül, mintha mi sem történt volna.

by **Nanakaze Ritsu** Szer. Jún. 26 2019, 16:06

Mikor Chancery megemlíti, hogy emlékeztetem egy másik lányra, rögtön felkapom a fejem. Az azonban már nem tűnik fel, hogy múlt időben beszél róla, így naivan csak lelkendezni kezdek.
- Valóban? - Kérdezem vissza. - Nem csodálom, hogy szereti, hisz ha szétnézek mindenhol találok egy csomó érdekes dolgot. Például az a hatalmas épület ott. - Mutatok a távolban kissé felmagasló toronyszerűségre. - Kíváncsi vagyok milyen épület lehet vagy kik élnek benne? - Merengek el kissé majd visszanézek Chanra. - Alig várom, hogy megismerjem őt. - Mosolyodom el.
A lány folytatja a történetet Aincradról és a kinti világról, ami rögtön három dolog kapcsán is elgondolkodtat.
- Miért nem akarnak egyesek vissza jutni? - Kérdezem rögtön. - Ha ők itt vannak akkor mindenki akit ismernek a valóságban ragadt. Nem hiányoznak nekik? - Adja magát a kérdés. Ahogy az is, hogy én vajon melyik csoportba tartozom. Az előbbi kérdésem mentén azt gondolom, hogy nekem biztosan hiányoznának a szüleim, de valószínűleg mivel nincsenek emlékeim nem érzem ezt. Sőt, tekintve, hogy mennyire lenyűgöz ez a hely talán én az lennék aki ki se akar jutni? A harmadig dolog már Channal kapcsolatos.
- Miért nem vagy biztos benne? Vagy ez a világ jobb mint a mostani? - Kicsit talán meg is válaszolom az előbbi kérdésem. Lehet azért nem akarnak sokan vissza menni mert ez a hely szimplán csak jobb.
Úgy tűnik álomkelő kezd feloldódni és gazdája ölébe bújik.
- Ha szabad. - Bólintok és finoman végig simítom a kezem a hátán. - Puha. - Mosolyodom el. Közben egy játékos egy pénzérmét dob a kis zsákomba. Őszintén szólva kicsit meglep, de örülök neki.
- Köszönöm. - Kiálltok utána. - Még csak zsonglőrködnöm sem kellet érte. - Jegyzem meg. - Nem mint ha ment volna.

by **Chancery** Szomb. Jún. 29 2019, 08:45

Chan mosolyogva figyeli a lelkendezést, tekintetével követi Ritsu mozdulatait. Az épület felé néz, bólint, és mikor a lány kicsit csendben marad, vesz egy mély levegőt, és halkan megszólal.
-Az a Black Iron egyik tornya. Nem lakik ott senki, de az a város leghíresebb épülete. Aincrad egyik jelképe, mivel ott van az az emlékmű, amibe belevésték minden játékos nevét. -meséli félig lehunyt szemmel, fejét a falnak támasztva. -Ha gondolod, megnézhetjük azt is, megkeresheted rajta a saját neved is akár.
-Saya.... a kislány, akiről beszéltem, nem tudom, találkozhatsz-e vele. -itt vált egy kissé talán szomorúbbra a hangja, egy kicsit le is hunyja a szemét, mielőtt újra Ritsura nézne. Szeretné, ha a kislány elhinné minden szavát, amit most mond. -Ez a világ veszélyes. Ha meghalsz, nincs újrakezdés, szóval óvatosnak kell lenni, de megeshetnek különleges események is. Nemrég valamilyen oknál fogva pár játékos egyszerűen eltűnt. Nem haltak meg, mert nem lett kihúzva a nevük a tábláról, de nem találja őket senki, és a radar se mutatja a helyzetüket. Saya is egy ilyen játékos. Nagyon remélem, hogy egy nap fel fog bukkanni.
Chan egyébiránt belül örömködik. Legutóbbi beszélgetése, amelyik a kinti világ és Aincrad különbségeiről szólt, csúfosan és veszekedéssel ért véget, Ritsu azonban más. Mellette mer nyugodt maradni és a lassabb, kimértebb magyarázat úgy tűnik, megteszi a hatását. Mosolyogva hallgatja kérdéseit, és egyenként, mindegyikre, válaszol is. Nincs rejtegetnivalója, nincs titka.
-Nos, ez egy kicsit bonyolult. Vannak, akiknek például, nem volt senkije a Valóságban, vagy utálta őket. Ahány ember, annyiféle élet és tapasztalat, annyiféle vélemény és gondolat. Te is másképp vélekedsz a dolgokról, mint én, és ez így van jól. -bólint, majd a második kérdéssor után folytatja. -Nekem hiányzik a kinti családom, és amikor elindult a játék, a párommal esküvőt, gyerekeket terveztünk, tehát egy leendő családot, így a kijutás mellett harcoltam. De ahogy eltelt az idő, megszoktuk az itteni, egyébként valóban könnyebb és kényelmesebb életet. Én csak azt bánom, hogy kiöregszem és félek, ha ki is jutunk, elkések és már nem lehet saját családom. Így úgy vagyok vele, hogy nem akarok fölöslegesen izgulni már. Inkább lemondok róla lassan, és haladok a magam tempójában.
Álomkelő hagyja, hogy hozzá érjenek, sőt, van, ami még Chant is meglepi; a macska ugyanis halkan, kissé morogva bár, de dorombolni kezd.

by **Nanakaze Ritsu** Pént. Júl. 05 2019, 15:49

- Black Iron? - Kérdezek vissza automatikusan, aztán hallgatom Chanceryt. Rögtön felmerül bennem a kérdés, hogy mi értelme van felírni egy emlékműre mindenki nevét, de az jobban foglalkoztat, hogy tényleg mindenki neve rajta van. - Azoknak is akik még nem ébredtek fel? - Kérdezem tőle. Szomorú lenne ha egyesekről még csak nem is tudnánk, hogy létezik. Oké azt hiszem rájöttem magamtól mi értelme is van. Legalábbis azt hittem hisz, ahogy Sayáról beszél kiderül, hogy a halottak nevét kihúzzák.
- Hmmm... talán ők visszatértek az... igazi világba. Fura ezt így kimondani. - Kanyarodok el kissé. - Mivel az első emlékem amit fel tudok idézni itt történt, kicsit olyan, mint ha úgymond ez lenne az eredeti, de ugyan akkor nem érzek kételyeket afelől, hogy ez egy játék . Wááá zavaros... - Borzolom össze a hajam. - Bocsánat, kicsit eltértem a tárgytól. Minden esetre van egy olyan érzésem, hogy fogok vele találkozni. - Mosolygok rá Chanra.
Továbbra is figyelmesen hallgatom Chanceryt még ha nem is száz százalékban értem.
- Hogy lehet valaki túl öreg ahhoz, hogy családja legyen? - Pislogok rá. - Egy családot a szeretet kovácsol azzá nem pedig a biológia. - Teszem hozzá amin én is meglepődöm. - Öhm... ez nem tudom honnan jött. - Vakarom meg újfent a tarkóm. - Nem is igazán tudom mit akartam ezzel mondani. Viszont ez olyan szomorúan hangzik, hogy lemondasz róla. - Kicsit elmélázok. Nem tudnám megmagyarázni miért, talán csak a kedvessége miatt. - Szeretnék segíteni, hogy ne keljen lemondanod arról amire vágysz! - Határozom el magam, hogy aztán egy halk kuncogás elrontsa az egészet. - Dorombol. - Nézek vidáman Álomkelőre és tovább simogatom, aztán megint hirtelen váltok. - Biztos van valami módja, hogy segítsek. - Pillantok vissza a lányra.
Kicsivel később viszont kapok az alkalmon amit még korábban ajánlott fel nekem.
- Szeretném megnézni a neveket a kastélyban. Talán úgy ahogy a saját nevem is beugrott, találok olyat ami ismerősen cseng. - Magyarázom.

by **Chancery** Kedd Júl. 09 2019, 17:28

-Hmm, szerintem igen. Alapvetően úgy lenne a logikus. -von vállat a kérdés hallatán. Ennyire mélyen még sosem gondolt bele, de nem találna semmi nyomós indokot arra, hogy az alvó játékosok ne lennének rajta a listán. Mármint, az elején, az első pillanatban még mindenki bejelentkezett, tehát a neve felkerült a táblára.
Mikor viszont Saya feltehető sorsáról esik szó, felcsillannak a szemei akaratlanul is. Egy emlékkép villan fel benne, az, amikor egy pár percre ő is kiléphetett. Az a furcsa gumiszoba, amiben egy géphang utasította az átöltözésre és a másik sisak felvételére. Akkor ő is következmény nélkül kiléphetett, még akkor is, ha visszaszáműzték a játék világába utána. Saya és a többi ilyen játékos... Nem is lenne bolond beszéd. Rögvest talán a legnagyobb és leghíresebb játékos, Hinari jut az eszébe. Talán mert ő az igazságszolgáltatás jelképe Aincrad világában, ez pedig egy olyan információ, amiről tudnia kellene, hacsak nem tud máris. Talán majd legközelebb, mikor beszélget vele, megemlíti neki Ritsu-t és az elméletét. Kicsit elkuncogja magát, megsimogatja a lányka fejét, hogy kicsit kisimítsa az imént összeborzolt haját, és félredöntött fejjel rámosolyog.
-Nyugi. Valóban zavaros, de azt most el kell mondanom, hogy nagyon okos dolgot mondtál. Eszes vagy. És... figyelj csak... -kicsit eltöpreng, körbenéz, majd ismét kuncog egyet és csillogó szemekkel, széles mosollyal felé fordul. -Nem szeretnél egy céh tagja lenni? A céhek végülis, ilyen, nagyobb csoportosulások, több játékos tartozhat bele, akik segítik, támogatják egymást. Mert ha gondolod, talán tudom, melyik lenne neked a legmegfelelőbb. Nem tudom, miért, de így érzem.
A következő téma hallatán viszont elpirul, mélyen, kerek, csodálkozó szemekkel néz rá, majd elneveti magát.
-Nagyon cuki vagy, rendben. Majd ha kell, akkor szólok. -karolja át a kislányt és kicsit megsimizi a vállát. Inkább most nem kezdi el az okoskodó magyarázatot, nincs kedve rögtönzött iskolai órát tartani.
Álomkelő nem dorombol sokáig, és nagyon hamar dönt úgy, hogy ideje kipattanni az ölből, pár lépést odébb ugrani és nyújtózni egyet, mintha csak megérezte volna, hogy lassan elindulnak. Chan bólint, majd felkel a földről és a lent hagyott kis zsákocskára mutat. -Akkor menjünk, de ezt ne hagyd itt. -mosolyog rá. Még ha csak pár arany is, de többet ér a semminél. Igaz, Channak szándékában áll majd később még egy kicsit utalni neki, de azt majd akkor. Amint Ritsu készen áll, elindul és figyelve, hogy a lány végig szorosan mellette maradjon, elindul a kastély felé. Még a kezét is kinyújtja felé, hogy megfoghassa, Ritsu pedig dönthet, hogy elfogadja-e vagy sem.

by **Nanakaze Ritsu** Pént. Júl. 19 2019, 18:13

Egy cseppet belepirulok a dicséretbe.
- Kö-köszönöm. - Húzom kissé össze magam zavaromban.
Egy kicsit meglep a felajánlása. Hmmm... csapatban valóban könnyebb lenne, de ez nem lenne picit csalás is?
- Hát... - Habozok kissé. - Valami azt súgja, ha csatlakoznék nagyon elkényelmesednék. - Tűnődöm el picit. - Miféle céh lenne? Sokan vannak? Felnőttek? Vagy gyerekek mint én? - Bár nem tudom akarok-e egyelőre egy céhhez csatlakozni, de azért a lehetőséget nyitva hagyom és amúgy is kíváncsi vagyok, hogyan néz ki egy ilyen csoportosulás.
Örülök, neki ahogy átkarol és megsimogatja a vállam, ezt kifejezve halkan nevetni kezdek. Bár kissé úgy érzem, le lettem pattintva, legalábbis ami a segítség nyújtásomat illeti.
Valamiért nem bánom ha kézen fogva megyünk, így elfogadom a "segítőkezet". Kicsit olyan mintha testvérek lennénk.
Út közben elég sok minden el tudja venni a figyelmem. Maguk az emberek, épületek a kufárok portékáit. Néha el is engedem a lány kezét, hogy közelebbről megvizsgáljak pár tárgyat. Elsősorban a sípokat amikből több is sorakozott. Ahogy közelebb hajolok egy leírás is társul valamennyihez.
- Fegyver? Hogyan lehet egy síp fegyver? - Kérdezem Chantól. Voltak más fura izék is amik fegyvernek voltak írva de azokról el is tudtam képzelni, hogy az. De a síp nem fér a fejembe.
Amikor belépünk a Black Ironba felcsillan a szemem és ismét elengedem Chancery kezét, hogy beljebb rohanjak. - Ezt a helyet ismerem! - Kiáltok fel. - Itt ébredtem fel. - Jelentem ki, majd
rögtön a kiméra szoborhoz sietek. - Wow! - Ámulok a hatalmas szörnyetegen és olvasom el a táblát. - Ez a szobor milyen emléket őriz? - Kérdezem. A felirat alapján tuti valami nagy csatára vagy ilyesminek a történetét rejti. Ezután a fekete táblához lépek és elkezdem olvasni a neveket, illetve keresni a sajátomat. Betűrendben vannak így nem nehéz megtalálnom a Ritsu feliratot.
- Ez fura! - Nézem az áthúzott nevet. - Ez valószínűleg nem én vagyok. - Vonom le a következtetést. - Akkor lehet nem is emlékszem jól a nevemre? - Gondolkodom el. Odáig még nem jutottam el, hogy megnézzem a menüben. Le tudom egyáltalán hívni a menüt?

by **Simeon** Szer. Aug. 19 2020, 20:17

Itemvadászat és más egyebek Fuwával

Simeon már alig várta, hogy mindent elmeséljen Fuwának. Hogy meg fog majd a lány lepődni! Ő nem is tudja azt sem, hogy Chancery mit bízott rá és Kimiről se tud! Biztos meg fogják szeretni egymást! A srác boldogságban úszott márcsak a gondolattól is, hogy Fuwának örömet okozhat.
- Szerinted ennek örülne? Vagy ennek? - emelgette a különböző ékszereket a keleti rész tömött standjain. Kimi kíváncsian böködte meg őket csőrével, aztán inkább megrázta tollait és ügyetlenül felrepült egy bódé tetejére. Olyan sok újdonsággal találkozott itt! Az erdő és a fészek ehhez képest unalmas és egyhangú volt, a fióka pedig minden percét élvezte ennek az új életnek. Simeon Tengerszemmel sem járt jobban, a polip ugyanis nem ért rá gazdája kérdésével foglalkozni: figyelő szeme folyton Kimit követte nyomon, aki közben odatipegett a ponyva széléhez és kihajolt a forgalmas utca fölé.
Nem véletlenül beszéltek meg itt találkát a lánnyal. Simeon azonkívül, hogy el akart mesélni mindent, új felszerelések után is kutatott; hátha akad valami alulértékelt kincs a sok felhalmozott holmi között. Persze utánanézett a város egyéb részein is: ha itt nem találnak olyat, amit kigondolt, meg kell kovácsoltatni, méghozzá egyedileg! Abban pedig pont Fuwa tudott neki segíteni - meg Hinari és Rikomono. De azért hátha itt is akad belőle! Mondjuk valami szép, fényes vért, napcsíkokkal!
- Ph-hh! - Tengerszem nem látott sokat az emberek között, legalábbis talajszinten, szerencséjére azonban Kimit fentebb kellett keresni. A sasfióka éppen egy szemközti stand tetejére készült átrepülni a fiatalkorú polip legnagyobb ijedtségére: igaz nem volt tömeg, de azért a pet nem szerette volna, ha különszakadnak. Simeon pedig hol az utcát nézte, amerről Fuwát várta, hol a faládákba rakott kacatokat és közben valamit elkezdett mesélni az árusnak, aki tettetett érdeklődéssel figyelt, hátha az oktalan ifjú megvesz tőle pár itemet a mesehallgatásért cserébe. A polip biztos volt benne: ha most elvesznek, az idomár mégcsak észre se fogja venni.
- Igenigen de nézze ezt a gyönyörű, egyedi megmunkálású gyűrűt! - próbálkozott az árus, de hamar rájött, hogy Simeonnak inkább vért vagy cipő kell. Eltette hát az itemet és már éppen egy sólyomtoll-cipőnek álcázott bőr cipőt akart a fiú figyelmébe ajánlani, amikor Simeon hirtelen felkapta a fejét és vadul elkezdett integetni. A hamis ékszereket gyorsan visszadobta a dobozba, ahonnan korábban kivette őket és Fuwa elé szaladt a macskaköveken. Tengerszem nem ment utána: Kimit nézte és egy hordó tetején ágaskodva próbált meg szólni neki, hogy jöjjön le végre. Fuwa mindjárt itt lesz!

by **Silence** Csüt. Aug. 20 2020, 20:07

Nem volt könnyű az elmúlt néhány nap... vagy azok hetek voltak? Maga sem tudta, csak azt, hogy túl régóta nem volt alkalma Simeonnal találkozni, pedig rengeteg mesélnivalója lett közben. Mindenféléről. Arrók, hogy mi történt, amikor megtámadták a céhet, és arról is, hogy Simeont mi bántotta annyira...
Még Noisenak is hamar túl sok lett a lelkesedéséből, mikor végre meg tudtak beszélni egy találkozót a fiúval, ami még hasznosnak is tűnt, mert segíthet valamit megkeresni az idomárnak.
Nem, a lányka nem csapott zajt, egyedül csak Noise hallotta, vagy legalábbis érzékelte valahogyan a végeláthatatlan gondolatáradatot, ami telis-tele volt kérdésekkel.
~ Vajon most is olyan szomorú lesz? Mivel vidítsam fel? Ha megölelem attól jobb kedve lesz... ugye? Vagy vigyek neki valamit? Azt mondta be szeretne mutatni valakit. Ki lehet? Ugye nem egy lány? Vagy nem baj, ha lány? ~
és így tovább egész addig, míg Noise végül kilisszant, és inkább Tapsi keresésére indult, hogy inkább a nyuszival játszon. Persze csak óvatosan.
Fuwának csak percekkel később tűnt fel, hogy a rókácska már nincs a szobában, ami elszakította a gondolatait a kérdésektől.
Az indulást viszont már nem úszta meg a kicsi állatka, a gazdija ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy ő is megismerje, akit Simeon be szeretett volna mutatni.
Út közben már egyszerűen csak izgatott volt, és nem csacsogott annyit a petnek a lány, különösen mikor megérkezett a tér szélére, ahol találkozniuk kelllett a fiúval. Sokan voltak.
Noise hamar észlelte, hogy nem jó ez így, úgyhogy vidáman odaugrott elé, fel a térdére, és csaholva a lány ölébe kérte magát, aki hálásan felemelte, és a füzete helyett a rókát ölelte magához besétálva az emberek közé. Így sokkal jobban tudott figyelni, és hamar meg is találta Simeont. Vagyis... a fiú őt.
Noise megörült a fiúnak, és amikor már elég közel volt, hogy Fuwa már nyugodt tudjon lenni a közelsége miatt, átugrott a fiú ölébe, megnyalta néhányszor az arcát, kikövetelt magának némi simogatást, és elindult, hogy Tengerszemet megkeresse. Mert ugye ha a fiatalok összekerülnek, akkor a polip mellett sokkal izgalmasabb lesz.

by **Simeon** Pént. Aug. 21 2020, 10:49

Simeon széles mosollyal kerülgette az embereket, szeme előtt egyetlen céllal. Arcára halovány pír ült ki, ahogy meglátta az ismerős lányt, ölében a rókával.
- Sziasztok! - integetett már messziről és nem is figyelte, hogy két petje nem tartott vele - Ó, Noise - nevetett aztán, amikor a kisállat átugrott az ölébe. Megsimogatta és megvakarta a füle tövét, aztán ahogy Noise továbbállt, közelebb lépett Fuwához, megfogta a kezét és üdvözlésképpen egy puszit adott az oly kedves ajkakra.
- Rég láttalak - jött kicsit zavarba, aztán belenézett a csillogó szemekbe - De annyi mesélnivalóm van! - jelentette ki, majd (a folytatás helyett, amihez már nagy levegőt is vett) elkezdte nyújtogatni a nyakát: hol van Tengerszem és Kimi?
Tengerszem épp Kimit imádkozta le a bódé tetejéről.
- Phhh-brrrph-phh-brrh! - mondogatta és nagyokat pislogott az utcára, amerre ifjú idomárja eltűnt. A tér nem volt messze, egyszerűen odataláltak volna - de a polip új társa nélkül egy tapodtat sem mozdult. Talán Simeon visszajön... - gondolta a polip, ám gazdája helyett valami puha és fehér igyekezett felé. Tengerszem megörült barátjának.
- Ph. Hhh! - ugrott le a hordóról és köszönt a rókának. Kimi kíváncsian fordult oda és pislogott a négylábúra. Nem látott még ilyesmit. Csipogott párat, de mivel Tengerszem nem vele volt elfoglalva, a levegőbe emelkedett és landolt a polip fején ügyetlenül - Bhhh-ppph. Hhhph - magyarázott Tengerszem Noisenak, mire a kis sasfióka vidáman bólintott: igen, ő Kimi és mostmár Tengerszemmel meg Simeonnal él. Majd megkérdezte tőle, hogy ő ki és milyen állat, mert nem látott még ilyet - ha pedig Noise hagyta, leszállt a földre a két pet közé és megböködte csőrével a kisrókát. De puha! Ugye, milyen puha, Tengerszem?
Tengerszem vidáman értett egyet.
- Hhh-bppprhp - ajánlotta és ha nem volt ellenvetés, elindultak a fiatalok felé.
- Jól lemaradtatok - vigyorgott a fiú, ahogy meglátta őket - Fuwa, ő itt Kimi, a második petem - hajolt le és vette ölbe a fiókát, hogy barátnője felé mutassa - Ő egy sas, de még kicsike. Tengerszemmel és pumával találtuk egy hatalmas tölgyfa tetején! - kezdett volna bele, de aztán gyorsan és kicsit ijedten becsukta a száját: majdnem elszólta magát! Pedig a Majomkirály és puma azt mondták, ne meséljen a különös odúról a barlanggal és a benne élő, árván maradt petekről. És Simeon egész eddig nem is mesélt. De vajon Fuwának szabad? Végtére is, ő biztos nem szólna senkinek, ha titok!
A srác olyannyira belegabalyodott a gondolataiba, hogy el is felejtette megmutatni a kezén lévő kesztyűt, ami Fuwának egész biztosan feltűnt már.

by **Silence** Szomb. Aug. 22 2020, 12:41

Fuwa is egyre szélesebben mosolygott, miután észrevette Simeont, és közelebb értek egymáshoz. Mire Noise kiugrott az öléből, már egészen felszabadultan nevetett a kis kedvence örömén.
Kicsit sajnálta, hogy ezzel Noise elvette a réglátott fiú figyelmét, de haragudni nem tudott volna a rókácskára.
Azután főleg nem, hogy az üdvözlés után már egészen rá figyelt Simeon.
Elpirult a fiú csókjától, és kissé bátortalanul, de megölelte közben a fiút.
Bólintott a kijelentére, hogy rég találkoztak. Közben pedig boldogan, már-már ragyogva mosolygott. Most együtt vannak, és Simeon már nem tűnik olyan szomorúnak, mint a bosson. Ez csodálatosan jó volt.
Ő is követte a fiú tekintetét. Neki is sok mesélnivalója volt, de az ráért. Örült, ha Simeon mesél.
Noise közben megtalálta a polipot, és boldogan futott oda, és nyalta meg az arcát. Vagy valami olyasmit.
Aztán kíváncsian nézegette a Tengerszem fejére szálló madarat. Ő meg kicsoda, és honnan jött? Tengerszemék barátja? Akkor neki is! Mikor a fiúka leszállt, oda lépett, és őt is megnyalta üdvözlésképpen. Aztán ugrott egyet hátra kilógatott nyelvvel. A tollak nem nyalnivalók.
Kissé morogva fogadta a böködést, de mikor észrevette, hogy egyáltalán nem fáj, és Kimi még meg is dicsérte, akkor vidám csaholással pótolta a bemutatkozást, elmonda, hogy neki van a leges legjobb gazdija a világon.
Egyetértett Tengerszemmel, így végül oda-vissza futkosva visszaindult Simeonhoz és Fuwához.
A lány kiváncsian nézegette az érkezőket. Noise és Tengerszem együtt vannak, mint mindig. De a madárkát nem látta még. Pedig igazán aranyos!
- Ki-mi - ismételte boldogan a nevet, megpróbálva megsimogatni a madarat. Ahogy megértette, hogy Simeon őt akarta bemutatni végtelenül boldog lett. Egy második pet! Olyan csak a nagyon erőseknek van!
A történetre kíváncsian pislogott. Várta a folytatást. Igazán izgalmas kaland lehetett egy Tölgyfa tetején találni Kimit.
- Hogy? - kérdezett, amikor Simeon nem folytatta.

by **Simeon** Szer. Szept. 09 2020, 21:09

Noiseal együtt Kimi is hátrébb araszolt kicsit: először Tengerszemre nézett nagy pislogások közepette és valami megerősítésfélét várt tőle, hogy akkor ez most jó, vagy nem? Hogy a róka megnyalta őt. A polip viszont nem tűnt haragosnak, így a kis fióka végül úgy döntött, hogy tetszik neki Noise és a nyalogatása is. Kíváncsian ugrálta körbe az új jövevényt, aztán elindultak Simeonék felé.
- Phh-hhh. Bhhhprhp - mesélte közben Tengerszem Noisenak, hogy innentől ők hárman utaznak és hogy a kis Kimire bizony vigyázni kell, mert nagyon trükkös és makacs is. De ő, Tengerszem nagyon szereti! Kimi pedig vidáman verdesett és lépegetett felváltva, egészen addig, amíg végül Simeon fel nem vette. A felé hajoló lány is tetszett neki: kedvesnek tűnt, így a kismadár hagyta, hogy megsimogassák, utána viszont szinte azonnal elkezdett tollászkodni. Simeon felnevetett és óvatosan áttette a vállára a kismadarat, hogy meg tudja fogni Fuwa kezét.
- Sétáljunk, jó? Közben elmondom! - mosolygott Simeon a kérdésre és közben nagyjából összeszedte gondolatait - De ez nagyon titkos dolog! Ígérd meg, hogy nem mondod el senki másnak, jó? - kérte a lányt a tőle telhető legszigorúbb tekintettel és ebből Fuwa is láthatta, hogy az idomárfiú ezúttal egyáltalán nem viccel. Ha pedig Fuwa rábólintott, Simeon nagy hévvel és lelkesedéssel kezdett bele:
- Még régebben volt egy küldetésem, ahol egy titkos barlangot találtunk, tele árva, elhagyott petekkel és a vezetőjük képzeld egy hatalmas, aranyszínű majom volt! És ki kellett állnunk egy próbát, nekem és Tengerszemnek és átmentünk! Azért nem meséltem el korábban, mert azt mondta a majomkirály, hogy nem szabad - biggyesztette le ajkait Simeon, majd kesztyűs kezével megvakarta a fejét - De biztos nem bánja, ha neked elmondom... - tette aztán hozzá sugárzó mosollyal és a ki nem mondott szavakban (és a fiú arcán megjelenő, enyhe píron) ott volt ennek oka is.
- Egy puma vezetett minket el a barlanghoz és ővele találkoztunk az erdőben is, annál a nagy tölgyfánál. Tudod, szoktunk segíteni nekik, amikor kell és hívnak és most oda kellett mennünk - magyarázta és közben észre sem vette, hogy az utcán már jóideje követi őket egy sunyin kinéző, vékony, magas srác. Ahogy pedig Simeonék beértek két nagyobb bódé közé, hogy egy kisebb utcán elkerüljék a tömeget, a játékos gyorsan (legalábbis Simeonnak gyorsan, de Fuwának nem) megpróbált belenyúlni az idomársrác zsebébe, hátha talál benne valamit.

by **Silence** Kedd Okt. 13 2020, 20:19

Ameddig Tengerszem nem említette, hogy Kimire vigyázni kell... A kis róka úgy gondolta, remek játszópajtás lenne a madárka.
Ennek megfelelően el is kezdte becserkészni, és már nyújtotta a mancsát, hogy játékosan megborzolja Kimi faroktollait, aztán fogócskázzon vele.
Tengerszem viszont még éppen időben szólt, így a borzolásból játékos dörgölőzés lett. Megnyalni már nem nyalta mégegyszer a madárkát.
Hátvédként követte ellenben a polipot és a madárkát, árgús szemmel pásztázva a tömeget, hogy a Kimire leselkedő veszélyeket észrevegye, és elhárítsa. Hiszen vigyázni kell a madárkára!
Fuwa egyre szélesebb mosollyal nézte a fiút és madarát. A kis fióka nagyon édes volt Simeon vállán, a Fiú pedig valahogy... másként festett a madárkát óvatosan kezelve, mint eddig. Még ragyogóbb lett!
Teljesen magától értetődő volt, hogy bólintott, és kézenfogva sétáltak tovább Simeonnal.
Ahogy az is, hogy soha, senkinek nem mondja el Simeon titkát... Nos... a füzetén keresztül sem Látszott a csillogó, vidám szemeken, hogy ezt a lehető legkomolyabban kell vennie!
Felmerült azért benne, hogy... Hinarival talán még is megbeszélhetné, de hamar úgy döntött, hogy csak akkor, hogyha valami miatt veszélyes, vagy problémás a dolog. Arról tudnia kell Hinarinak is.
Szóval egy csomó árva petet találtak Tengerszemmel! Egy titkos barlangban!
Már megkérdezte volna, hogy a napfény vezette-e oda a barlanghoz, de már választ is kapott a kérdésére. Egy hiúz. És azóta is segítenek.
- Én is! - jelenti ki izgatottan, csillogó szemmel. Ő is szeretne segíteni a hiúznak meg a majomkirálynak is. Meg Simeonnak.
Mint most, amikor az észlelése jelezte, hogy valaki somfordál utánuk, és megpróbálta bántani Simeont!
- Az nem a ti-éd. Kér-lek add vi-ssza! - szólt rá az alakra, aki hirtelen már nem volt kíváncsi a fiú zsebére, és ha akadt is a kezébe valami, illedelmesen visszanyújtotta. És amint a fiú elvette a kezéből a tárgyat, értetlenül, kissé ijedten pislogott a párosra.. Mint aki nem biztos benne, hol van, és mit csinált.

// Fuwa kérésének nyomatékot ad a képessége: Minden szónak súlya van.

by **Simeon** Vas. Nov. 08 2020, 13:42

Kiminek nagyon megtetszett a fehér róka: a dörgölőzésre ő is odabújt a selymes bundához és megborzolta tollait. Aztán meglátott valamit egy kissé távolabb és már fordult is meg, hogy újra szárnyra kapjon. Így érkeztek meg végül Simeonékhoz, a kis fiókának pedig nemcsak Noise, de Fuwa is nagyon tetszett! Mindketten kedvesek és jókedvűek voltak és a madárka érzékelte azt is, hogy új társai mennyire kötődnek hozzájuk. Megfogalmazni ugyan nem tudta volna, de érezte és így ő is feltétel nélkül örült nekik.
Amikor Simeon és Fuwa kézenfogva elindultak, Kimi egy ideig Simeon vállán tollászkodott, ám amint ezzel megvolt, kipróbálta, milyen a lány fején utazni. Kíváncsian szállt tehát át oda, miközben Tengerszem Noiseal beszélgetett, Simeon pedig Fuwának mesélt a barlangról és az árva petekről odabent. Kimi megborzolta magát és közbecsipogott, mire a srác csak felnevetett:
- Kimi szerint unalmas odabent - fordított a lánynak - Tudod, Kimi nagyon kíváncsi. Mindent látni akar, ezértis hoztuk el. Meg azért, mert... - kezdte volna el mesélni, de akkor Fuwa hirtelen hátrafordult és a srác csak ekkor pillantotta meg a mögöttük lévő alakot. Tengerszem is dühösen, harcra készen meredt az idegenre és a kezében lévő kristályra, amaz viszont már vissza is adta azt! Simeon rámosolygott a lányra és megszorította a kezét.
- Fantasztikus vagy - mondta ki csillogó szemekkel, majd a sunyi fickó felé fordult - Ha meg akarsz küzdeni a Fény Lovagjaival, csak rajta! - lépett előre vidáman és kihívóan, de úgy tűnt ellenfele inkább a megfutamodást választotta.
- Meg se állj! - nevetett utána Simeon és Tengerszem is elégedetten bólintott hozzá - Egyébként ez egy Fotó Kristály - fordult vissza Fuwához és megmutatta a markában lévő itemet - Még nem használt, arra gondoltam, hogy lehetne közös képünk - jött egy kicsit zavarba és gyorsan el is tette az itemet - Csak ne ezen a helyen. Szűk és félhomályos is - fintorgott és ha a többiek is úgy gondolták, folytatták útjukat a bazárban.
- Viszont ha legközelebb ott járok, majd fotózok arról a helyről is és megmutatom! Te nem tudsz bejönni, mert csak idomároknak lehet, de puma biztos nem bánja, ha készítek egy képet - magyarázta és Tengerszem felé nézett megerősítésért, a polip viszont elég bizonytalanul bólintott rá az ötletre: ha az a hely titkos, szerinte a majomkirály nem fogja engedni, hogy képek készüljenek róla, vagy igen?

by **Silence** Hétf. Nov. 09 2020, 16:47

Kicsit meglepődött, mikor a kismadár a fején landolt. Azután pár pillanat alatt észlelte, hogy egyáltalán nem nehéz, és igazából nem is kellemetlen a madárka jelenléte, úgyhogy vidáman, mosolyogva, de azért óvatosan lépkedett tovább, nehogy lerázza a madarat, vagy megijessze egy hirtelen mozdulat.
Nevetve biccentett aprót, mikor megtudta a madár hogy gondolkodik. És magára mutatott, merthogy pontosan ugyan így van vele ő is. Sőt, így belegondolva... Egészen pontosan úgy érezte magát 15 évig, mintha kalitkában lett volna, ahol semmit nem láthat, csak sejtheti, mi-minden izgalmas kaland várná odakint, ha nem lenne bezárva.
Kicsit elérzékenyülve mosolygott a fiúra, amit megzavart a tolvaj.
Elpirulva sütötte le a szemét. Ő nem is csinált semmi különöset, csak rászólt arra a sunyi alakra, hogy adja vissza, ami Simeoné.
Egyetértőn bólintott, mikor a fickó kereket oldott, és boldogan fogta meg újra Simeon kezét. Ismerte már a kristályt, de Simeon kezében egészen újszerűnek hatott, és varázslatosnak. Lelkesen csillogó szemel meredt a fiúra. Tényleg? Közös kép? Simeonról és róla? Meg persze Tengerszemről, Kimiről, és Noiseról is? Az fantasztikus lenne! Még sosem látta egyik fényképet sem, ami róla készült, a rajzai pedig nem egészen olyanok, mint a fényképek. És azokat pedig nem nagyon akaródzott megmutatnia Simmeonnak, amiken kettőjüket rajzolta meg. Az az ő titka, amit még Simeonnak sem kell tudnia.
De azért nagyot bólintott arra is, hogy egy másik hely kell hozzá. Mondjuk a szobája. Vagy Simeoné. Határozottan mind a kettő megfelelő hely lenne a fényképezkedéshez.
A barlanggal kapcsolatos kérdésére viszont eléggé elkeserítette a válasz... Dehát... Neki miért nem szabad? Hiszen neki is van petje, és igazán szeretne segíteni...
Gyorsan kitörölte a szemébe szökő könnycseppeket, és bólintott. Végülis az sem lenne rossz, ha Simeon képein láthatná a barlangot, csak... úgy nem tudna segíteni a kicsi állatkáknak.

by **Simeon** Szomb. Dec. 05 2020, 16:33

Simeon jókedvűen nevetett rá Fuwára, amikor a lány magára mutatott - erre pedig Kimi is előrehajolt és megnézte magának újra a lánykát, aki fején trónolt éppen: szóval ő is szereti az új helyeket?
- Soksok helyre elmegyünk majd, mi öten - bólogatott Simeon és rögtön eszébe jutott, hogy mennyi, de mennyi érdekesség várja őket ezen a helyen! És minél több szintet megnyitnak és felfedeznek, annál több! Simeon viszont a furcsa alak miatt nem tudta befejezni, mit is szeretett volna mondani Kimiről, aztán a markában szorongatott Fotó Kristály el is feledtette vele a dolgot: szóval majd készül róluk közös kép, ugye? Fuwa pedig rábólintott az ötletre!
- Szerinted hol lenne a legjobb? Lehetne a negyediken, mondjuk amikor feljön a nap és az első napcsíkok beragyogják a helyet! Vagy mondjuk a legszebb napsütésben a virágmezőn! - ötletelt a fiú és igaz Fuwa gondolatait nem tudta olvasni, de neki is eszébe jutott valami... személyesebb helyszín is - Vagy a medencénkben otthon. Rögtön ott van az ablak és gyönyörű a kilátás is! - tette hozzá és heves szívdobogás közepette gondolt rá, milyen lehet Fuwáról egy kép fürdőruhában.
Talán nem véletlen jártak mindig a negyedikre, ugyebár.
Fuwa könnyes szemét viszont Simeon nem nézhette tétlenül: kicsit ijedten pillantott rá, mi történt, aztán elnéző mosollyal húzta őt magához, hogy adjon neki egy csókot, mielőtt továbbmennek - a kezén lévő kesztyű pedig eszébe juttatta azt is, mit kezdett el a tolvaj előtt. Amint kiértek a sikátorból és megérkeztek egy tágasabb helyre, megállt és odanyújtotta Fuwának a kezét, rajta a különleges itemmel.
- Ezt is meg akartam mutatni neked - mondta ki végül, gombóccal a torkában - Emiatt a kesztyű miatt lehet Kimi velem. Megengedi, hogy két petem lehessen és... Chancerytől kaptam. Mielőtt elment - fordította félre a fejét, majd szomorúan pillantott Fuwára.

by **Silence** Hétf. Dec. 07 2020, 21:12

- Sok-sok nap-fényben! - lelkesedett Simeon ötletére csillogó szemekkel. Egészen biztos volt benne, hogy az lenne a legcsodaszebb kép, ami fürdenek a napsugarakban. Akkor Simeonnak is ragyogna a szeme is, meg a haja is, és a bőre is! Kicsit bele is pirult a gondolatba, ahogy majdnem a naphoz hasonlóan ragyog Simeon. Neki eszébe sem jutott, mit jelent, hogy vízben alig van rajtuk ruha. Teljesen mindegy volt, mit csinálnak, hol és milyen öltözetben, ameddig Simeonnal együtt csinálhatták. Az úszás pedig azért volt kifejezetten kedves tevékenysége, mert olyankor sokszor érezhette Simeon meleg érintését a karján, hátán, lábán. De ezt még ő sem vette észre.
Fülig pirult a hirtelen lopott csóktól, de az a célt elérte: Az utolsó könnycsepp is kiszáradt a szeme sarkából, a helyüket pedig ábrándos, boldog mosoly vette át az arcán. Végül is, sok más kalandja is lehet Simeonnal, és segíthet is sok helyen, úgyhogy igazán nem baj, ha abba a barlangba nem mehet be.
Fuwa emlékezett, mikor látta utoljára ehhez hasonló tekintettel Simeont. Chanceryre is emlékezett az első bossáról, aki kedves volt, és Simeont is megvédte Rikomono piszkálódásától. Nem volt tudatos, hogy még közelebb lépett az idomárhoz, és melegen magához ölelte. Egy darabig csak csendben állt így, kissé tanácstalanul a következő lépést illetően. Értette, miért szomorú, és szerette volna megvigasztalni, ha nem is tudta, mit mondhatna.
- Na-gyon klassz kesz-tyű - dicsérte meg végül halkan a felszerelést, még nem engedve el a fiút, ha az nem lépett el, hogy tovább menjenek. Nem akart sietni egyáltalán sehová, már csak azért sem, mert azzal rövidebbnek tűnt volna az együtt töltött idő.

by **Simeon** Kedd Dec. 08 2020, 21:59

Tengerszem szomorúan pillantott fel Simeonékra és állapodott meg mellettük. Kimi volt az egyetlen, aki nem értette, mi történt, de hamar talált magának valami érdekeset egy kicsivel arrébb és már szállt is volna fel, ha éles kicsiny karmai nem akadtak volna bele Fuwa hajába. A kismadár megszeppenten próbálta kiszabadítani magát, ez pedig valamennyire azért megzavarta az idillt.
- Nekem is tetszik - pillantott a lányra a fiú és azon vette észre magát, hogy melegség járja át, egyetlen pillantástól és öleléstől. Kicsit vidámabban mosolygott és feljebb emelte az említett tárgyat - Nézd, ha ezt megérinted, kihoz egy menüt és ki lehet választani, mivel erősítsd a petjeidet - mesélte magához képest egészen halkan és még ő maga sem vette észre, hogy valójában miért teszi ezt. Szabad kezével még mindig Fuwáét szorongatta, a lány pedig képes volt enyhíteni az űrt, amit Chancery hagyott maga után.
És Simeonnak pont erre volt szüksége most.
- Chancery volt az első, aki tényleg kedves volt velem idebent, nem csak viccből - kezdett el mesélni - Amikor megláttuk Tengerszemmel a céhlogót, hogy milyen fényes! Azonnal tudtuk, hogy jelentkeznünk kell. A napcsíkok sosem tévednek - mesélte és ahogy a történet haladt előre, úgy múlt el a bánat is, szépen fokozatosan - És ott volt Dust! Csakúgy szikrázott és felmentünk a tetőre és Chancery aztán elküldte a céhmeghívót! Akkor tartoztunk először valahová, Chanceryék voltak az első igazi barátaink itt.
Simeon már mosolygott. Az emlékek és Fuwa arca, illata, közelsége felvidították; szíve egyre hevesebben kezdett el dobogni.
- És egészen biztosan vissza fog jönni! - kereste meg a lány pillantását és nevetett rá, hosszú percek óta először - Kimi, várj, segítek - vitte feljebb tekintetét a szerencsétlenül járt madárkára és kesztyűs kezével gyengéden a tenyerébe vette őt. Kimi megrázta magát, felborzolta a tollát, aztán kitátotta szárnyait és elrepült egy szemközti bódéhoz, maga után Tengerszemmel. Simeon csak helyben állva nézte őket és még mindig Fuwa kezét szorította. Olyan jó volt, hogy itt volt vele a lány, így pedig valahogy neki sem akaródzott továbbsétálni.

by **Silence** Szer. Dec. 09 2020, 22:42

Nem vette észre először, hogy a kismadár karma a hajába akadt. Nem igazán foglalkozott mással azon kívül, hogy Simeon tekintetébe valahogy megpróbálja visszacsempészni a vidám csillogást.
A halk mesélést ugyan olyan örömmel, és lelkesedéssel hallgatta, mint Simeon történeteit mindig. A különbség az volt, hogy most... sokkal jobban figyelt.
Szeretetteljes mosollyal nézett hol Simeonra, hol a kesztyűre, és ámulva hallgatta, mit tud a tárgy. Szóval ezzel Simeon és Tengerszem... és Kimi mostmár még sokkal erősebbek lesznek, mint eddig voltak! Ez elképesztő!
Kicsit szorosabban, enyhe féltékenységtől is vezérelve, de elsősorban támogatólag szorította meg kicsit erősebben Simeon kezét, amikor a fiú Chanceryről kezdett mesélni. Sokat ugyan nem foglalkozott az emlékekkel, de Grimm jutott eszébe, és Hinari. Akik maguk közé fogadták, és rengeteget tanítottak neki. Egyre jobban értette, mitől lett olyan szomorú Simeon tekintete.
- Lett csalá-dotok - mosolygott vidámsággal kevert együttérzéssel az idomárra, meglelve a helyes kifejezést, amit ő is nagyon jól ismert.
A mosolya egészen ragyogó lett a kijelentésre, amire teljes meggyőződéssel bólintott. Nem azért, mert értette a helyzetet, vagy tudott a különböző sisakokról, és azok velejáróiról. Egyszerűen azért, mert ha Simeon így gondolta, teljesen biztos volt benne, hogy tényleg így is lesz.
Ráadásul a fiú nevetett! Egészen vidáman nevetett, amitől Fuwa is teljesen megnyugodott, és belefeledkezett az ölelésbe így, hogy már nem kellett aggódnia.
Noise - unva az tétlenséget - kíváncsian követte Kimit, és az utána siető polipot. Ott biztosan akad majd némi ennivaló is, ha már a két dinka gazdi ezzel láthatóan egyáltalán nem törődött.
A kisróka csak azt nem vette észre, hogy a boltocska körül felállított ládák koránt sem olyan stabilak, mint amilyen stabilnak kinéznek. Ahogy megkísérelt ráugrani az egyik kupacra, az összedőlt, magával borítva még másik hármat is.
- Ki a fene petje ez az átkozott róka? - kezd pillanatokon belül dühöngeni a bódé tulajdonosa, bár semminek nem esett baja, hála a védett övezetnek.

by **Simeon** Csüt. Dec. 10 2020, 19:50

Simeon talán még sohasem fogalmazta meg magának ezt pont így, de egy pillanatnyi gondolkodás után végül rámosolygott a lányra és bólintott:
- Igen. Családunk - nézett Fuwára boldog egyetértéssel, aztán Tengerszemre és végül Kimire is. Ők is hozzátartoztak mostmár, meg mindenki más is, akikkel együtt kiálltak a Unityért és egymásért azon a napon. Igen! Igaz, hogy Chancery elment, de ezzel nem szűnt meg semmi. Talán... el kellene hívnia Joeyt egy kalandra. Vagy Seishint cukrászdába, meg Mikot és Eikit is. Dustnak pedig vehetne valami apróságot, bár akkor meg Tengerszem lenne nagyon féltékeny.
Kimi pedig így, hogy végre kiszabadult, ott is hagyta idomárját a nagy töprengésben és ölelkezésben és keresett magának valami érdekesebb elfoglaltságot. Kíváncsian tekergette a fejét, mi is van ezen a piacszerűségen előttük, figyelmét pedig hamar Noise kötötte le, aki utánaszökkent és le is borította a kirakott itemek felét - pár bódéval együtt. A kismadár jókedvvel fordult arra, látótere sarkában viszont meglátott egy játékegeret legurulni a földre, a mozgás pedig felébresztette ösztöneit: szeme élesen villant és tűpontosan csapott le az apró, szőrös gomolyagra. Megállt felette és csipogással kereste rögtön Tengerszemet, aki ijedtségtől félholtan nézte végig a jelenetet és nyugodott megv égül, hogy Kimire egyetlen, nehezebb tárgy sem esett rá.
- Elnézést! - kapta fel erre már Simeon is a fejét és (még mindig Fuwa kezét fogva) sietette oda a felforduláshoz - Ők hozzánk tartoznak - mosolygott rá az árusra és vette fel a földről a kismadarat.
- Szóval tetszik neked ez az egér? - kérdezte Kimit, amikor meglátta karmai között a játékot és nem, benne fel sem merült, hogy mi is történt valójában és miért - Ezt megvennénk akkor - mutatta a boltosnak és nevetve nézett körbe - Ti aztán tudtok kalamajkát csinálni! - hajolt le, hogy elkezdhesse visszapakolni a sok kacatot a pultra, de azért néha-néha visszanézett Fuwára megerősítésért és Noiset is megsimogatta, ha a róka még a közelben volt. Kimi elégedetten tollászkodott Simeon vállán, Tengerszem pedig gazdájának segített és nyújtott oda mindent az elégedetlen fickónak, amit csak a földön talált: kicsit csúszósabban, mint eleddig volt, dehát egy poliptól mi mást várhat el az ember, nem igaz?

by **Silence** Kedd Dec. 15 2020, 15:11

Ha Kimire nem is, Noisera bizony az egyik láda ráborult Semmi bántódása nem esett, viszont ijesztően hasonló volt a helyzet egy sötét ketrechez, így hamar bánatosan morogni kezdett, és a lába falának dobva magát igyekezett kiszabadulni.
Aztán meglepetten huppant hátra, mikor az egyik ijedt kísérletnél nem a láda falának, hanem a felpaprikázott bódétulajdonos lábának ment neki, aki leemelte róla a "ketrecet".
Rögtön elszaladt volna, de mire felocsúdott a meglepetésből, már a grabancánál fogva tartották.
Fuwa egyszerre kapta fel a fejét a mérgelődésre, és a kisróka értetlen, ijedt segélykérésére.
Szerencsére nem kellett elengednie Simeon kezét, hogy odaszaladhasson. Együtt lépett oda a bódéhoz az idomárfiúval, és míg a barátja beszélt meghajolt a tulajdonos felé, ahogy otthon tanulta, hogy bocsánatot kérni hogyan illik.
- Bo-csánat. - mondta a maga halk hangján. - Job-ban fogok fi-gyelni rá! - egészítette ki Simeon szavait, finom, de határozott mozdulattal véve ki Noiset a bódé tulajdonosának kezéből.
A rókácska kezdve érteni, hogy akaratlanul bajt csinált, nagy, bocsánatkérő szemekkel bámult előbb Fuwára, aztán a bódé tulajdonosára is. Igazán nem akart galibát okozni... Csak kíváncsi volt mit talált Kimi...
A bódé tulajdonosa már vette a nagy levegőt, hogy úgy istenigazából megmondja a magáét a kölyköknek, akik szórakoznak az ő kemény munkával szerzett árujával, és még csak komolyan sem veszik... de látva a társaságot, meg Noise és Fuwa nagy szemeit, inkább sóhajtott.
- Jól van, persze, hogy megveszitek. Csak segítsetek összeszedni a dolgokat, és hordjátok el magatokat. Máshol csináljatok felfordulást. - morogta végül, nekikezdve az összerakodásnak.
Fuwa megnyugodott, hogy nem haragszik nagyon, és Simeon mellé guggolva kezdte ő is szépen összerendezni a szétgurult árut a ládákba.
Egész hamar végeztek, és az eladó is egészen megenyhült, azt látva, hogy a fiatalok nagy odafigyeléssel, becsülettel segítenek visszarendezni a ládákat, és végül ingyen adta oda az egeret Kiminek.

by **Simeon** Kedd Dec. 15 2020, 21:25

Simeonnak egyáltalán nem tetszett, ahogyan az eladó megfogta Noiset: az idomársrác dühös arccal trappolt oda hozzájuk, de Fuwa bocsánatkérése beléfojtotta a szót és amikor a lány végül visszavette a kisrókát, Simeon is megnyugodott. Megsimogatta az állatkát és csak utána fordult oda az árushoz, hogy ő maga is elnézést kérjen és ha tisztázta a helyzetet, gyorsan nekiálljon segíteni elpakolni.
Közben Tengerszem Simeonnal ellentétben inkább megijedt, ahogy a nálánál sokkal hatalmasabb férfi megfogta pettársát: őt ez az egész helyzet egy másikra kezdte el emlékeztetni a korcsolyapálya mellett, de szerencsére Noisenak sem akkor, sem pedig most nem esett bántódása. A fiatalkorú polip tehát odacsúszott és igaz néha néha azért vetett egy pillantást az árusra, de egyébként minél gyorsabban végezni akart a pakolással, hogy végre elmehessnek innen.
- Megkapjuk ingyen? Tényleg? - ragyogott fel Simeon szeme és ránevetett Kimire, aki a kisegérrel a karmai között billentette fejecskéjét hol erre, hol amarra a társaságból. Ő aztán nem értette, miért ez a nagy felháborodás, de az egér az az övé volt, így persze örült, hogy nem kellett visszaadnia: jókedvűen szállt rá Fuwa vállára és kezdett el csipogni az ölben lévő, fehér rókának az új játékról és arról, hogy azon a nagy fán csak néha tűnt fel hasonló és azt ő mindig megkergette.
- Phh-hh...
Tengerszem azon kapta magát, hogy a földön maradt és onnan bámul a két fiatalabb petre, akik valamiért kihagyták őt a nagy megbeszélésből. Simeon persze odafigyelt a nagyobbacska, már érettebb polipra és miután megköszönte az árusnak a játékegeret, ölbe vette a polipot és úgy állt oda Fuwa mellé, készen az indulásra.
- És veled mi történt az elmúlt időszakban? - kérdezte a lányt, mert amíg ő megkapta a kesztyűt és megtalálta Kimit, Fuwa is biztos megannyi kalandba keveredett! Simeon arcán már nyoma sem volt a rosszkedvnek: csillogó szemekkel nézett a lányra és sétált tovább vele az úton, egyenesen egy rétest áruló bódé felé.

by **Silence** Szer. Dec. 16 2020, 23:05

Fuwának eszébe sem jutott, hogy az első szinten, Simeon mellett tartania kellene bármitől, vagy Noise miatt aggódnia kellene.
Azzal viszont tisztában volt, hogy egy kisállatért (akkor is, ha történetesen egy róka) a gazdája a felelős, így ha Noise bajt csinál, azért neki kell elnézést kérnie, és helyrehoznia. És éppen ezt tette!
Megnyugodva, vidáman mosolygott Simeonra, szomorkás csillogással a tekintetében... így most nem tudja megfogni megint a kezét, de nem akarta, hogy Noise megint elcsatangoljon, és bajba kerüljön.
Aztán az állatka csak kikerült a kezéből a pakoláshoz, és még segített is ezt-azt odavinni a lánynak, hogy gyorsabban haladjanak.
Miután végeztek, Simeonnal és Kimivel örült, hogy megtarthatták az egérkét a fiókának játszani. Noise egy kicsit még riadt volt, így visszakuncsorogta magát Fuwa ölébe, mikor tovább indultak.
Kuncogva megsimogatta a vállára szálló Kimit, akinek a csiviteléséből semmit nem értett, még szoknia is kellett, ellenben Noise válaszvakkantásaiból némi fogalma lett, miről beszélgetnek. A róka kiváncsian kérdezgetett, hogy milyen az a fa teteje, és nem-e veszélyes, mert ő próbált egyszer fára mászni, de leesett, és megütötte magát, úgyhogy azóta nem próbálkozik ilyesmivel.
Fuwa kicsit meglepve fordult Simeon felé a kérdésre. Ritkán fordult elő, hogy az idomár így rákérdezzen, mi történt vele. Nem volt rá szükség, mert itt-ott, ahol lehetőség volt a válaszaiba, kérdéseibe általában beleszőtte a saját történeteit, mielőtt a fiú oda jutott volna, hogy kérdezzen.
Most vett egy nagy levegőt... amit aztán ki is fújt, mert rájött, hogy ezt sok lenne kimondani. Inkább keresett egy padot, és Simeonra pislogva jelezte, hogy üljenek le. Ha ez megtörtént, maga mellé tette Noiset, elővette a füzetét, és irni kezdett. Noise folyamatos vakkantásaitól kísérve, amiből Tengerszem és Kimi biztosan még azelőtt megtudták, mi történt, mielőtt a füzet végül Simeon kezébe került volna, Fuwa kissé riadt tekintetétől kísérve. Nem volt jó emléke, ha nem is történt baj.

Megtámadták az otthonunkat. Először valami buta goromba alakok jöttek, de őket gyorsan elijesztettük, aztán a gonoszok, akik bántani akarták Leot meg Szophiet és mindenféle butaságot mondtak róluk meg rólunk is. Velük nehéz volt. Volt az a csuklyás, aki lefogta a kezemet, és azt mondta még meg lehet nevezni... De én nem akartam vele menni! Én szeretek a palotában lakni mindenkivel

by **Simeon** Szomb. Dec. 19 2020, 20:09

Simeon boldogan, Tengerszem pedig eleinte féltékenyen, aztán már inkább kíváncsian és jókedvűen hallgatta Kimi és Noise beszélgetését. A kis sasfióka karmai között szorosan tartotta a játékegeret, de közben élénken csivitelt és még a szárnyait is meg-megmozgatta, miközben válaszolgatott. Elmesélte a rókának, pontosan milyen nagy és terebélyes volt az a tölgyfa, amina fészek volt és azt is, hogy amikor Tengerszem felvitte, ő is majdnem leesett, mert nagyon nehéz fára mászni. A madárka persze nem felejtette ki a monológból a polip ügyességét, hogy végül sikerült, sőt, még őt is elkapta egyszer!
Simeon csillogó szemekkel nézte Fuwát és szinte bele is feledkezett ebbe, miközben sétáltak előre, ki-ki a saját ölében tartott állatkájával. Aztán Fuwa mégsem szólalt meg, hanem egy pad felé vette útját, így Simeon egy pillanatra megtorpant és hol a másik irányban lévő réteses felé bámult a korgó gyomró polippal együtt, hol pedig a padra, ami felé a lány elindult. Végül elvigyorodott, előhívott pár aranyérmét a menüjéből és odaadta Tengerszemnek, aki rögtön hívta is Noiset és Kimit is, hogy jöjjenek neki segíteni: amíg a két fiatal beszélget, ők majd megveszik a finomságokat maguknak!
Az idomárfiú figyelmesen olvasta a leírt sorokat.
- A tietekét is megtámadták? - pislogott Fuwára elkerekedett szemekkel - Képzeld a mienket is, de mi is elűztük őket, el bizony! Jól is tettétek, hogy nem engedtétek nekik, hogy kitúrjanak onnan - bólintott határozottan, amikor viszont a csuklyás alakhoz ért, Simeon aggodalommal tátotta el a száját és önkéntelenül is megfogta Fuwa kezét a padon - Megnevezni? Ő ne nevezzen sehogy, csak... csak ha te is engeded - jelentette ki a fiú, hangjában jóadag féltékenységgel és közelebb is helyezkedett Fuwához - És ne akarjon elvinni sehova. Akkor bezárnának megint és az nem jó és úgy nem is találkozhatnánk... - nézett a lányra ijedten, aztán megrázta a fejét, hogy kiverje belőle ezeket a gondolatokat: a királynak is megmondták, hogy Fuwát ott tartani nem szép dolog és ez nem fog többet előfordulni, amíg ő itt van! Nem bizony!
Eközben Tengerszem türelmesen kivárta a sorát és amikor végre ők kerültek legelőre, négy csápjával igyekezett felhúzni magát a bódé melletti székre és saját nyelvén - valahogyan - elmagyarázni az árusnak, hogy melyik rétesből kér és mennyit.

by **Silence** Szomb. Dec. 19 2020, 20:48

Noisenak nem kellett kétszer mondani, hogy segítsen Tengerszemnek. Megnyalta Fuwa kezét, és már szaladt is a polip után - bár az eddiginél sokkal sokkal óvatosabban, nehogy megint valami galibát okozzon.
Sőt, kihasználta a lehetőséget, hogy Kimi történtetéhez kiegészítést kérjen Tengerszemtől. Hogy találtak rá arra a fára, és Kimire? Nem félt a fáramászástól? Hogy sikerült elkapnia a madárkát? Csupa izgalmasabb dolog annál, amiről a szerelmes fiatalok beszélgettek, ráadásul eléggé csendesen.
Fuwa bólintott. Igen, bizony. Ő sem hitte volna, hogy valaki van olyan buta, vagy elvetemült, hogy a Palotát megtámadja csak mert nem volt védett terület néhány óráig (mármint rendszer szinten, mert ők viszont nagyon is megvédték az otthonukat!), de végül több társaság is úgy gondolta, lehet esélye a ligát kiszorítani az épületből... Buták.
Boldogan helyeselt némán, mikor a fiú mesélte, hogy a Unity is hasonlóan járt. Örült, hogy az idomárnak és családjának is sikerült megvédeniük az otthonukat. Simeon biztosan még szomorúbb lett volna, ha onnan is el kell költözniük, miután Chancery elment...
Egyetértett Siimeonnal abban is, hogy őt az a csuklyás sehogy se nevezze. Így belegondolva annak is épp olyan kevés értelme van, mint amit hallani vélt, de végül korrigált magában. Őt senki ne akarja se megnevezni, se megnevelni! Felnőtt már, tudja mit szeretne.
Határozott bólogatással ki is fejezte, hogy pillanatnyilag mit. Ne vigyék sehova, nem megy sehova, és ne zárják be sehova. Ő itt szeretne lenni Simeonnal.
Azért a gondolat is elég volt, hogy kicsit megriadjon. Nem is tudja mi lenne, ha nem találkozhatna Simeonnal. Olyan nem lehet!
Hogy ez biztos is legyen, szorosan odabújt Simeonhoz, és megölelte. Így biztosan nem tudják vinni sehova, ugye? Simeon nélkül semmiképpen.
A kis róka eközben megunta a sorbanállást, és körbeszaladta a réteses bódét, hátha ott talál valami érdekeset, aztán visszaszaladt Fuwáék közelébe, de látva a helyzetet, mégiscsak Tengerszem mellett állapodott meg, és csaholva vakkantva igyekezett segíteni a polipnak megértetni, mit szeretnének elvinni. Meg a választásban is, mert jól tudta, melyiket szeretné Fuwa (és melyik az, amiből biztosan adna neki is egy keveset)

by **Simeon** Kedd Dec. 22 2020, 19:35

Tengerszem örült, hogy végre anélkül beszélgethet Noiseal, hogy a gazdáik vagy morcos árusok közbeavatkozhatnának: heves kéz-, vagyis csápmozdulatokkal kezdte el mesélni, hogy a majomkirány kérte meg őket, hogy menjenek a fához, egy hatalmas pet, ami teljesen aranyszínű! És Kimit a földön találta és azért mászott fel a fára, hogy visszavigye őt a fészekhez, ami nagyon de nagyon nehéz volt, de muszáj volt elvinnie a kismadarat a testvéreihez, szóval nem is volt kérdés, hogy megpróbálja-e. A kérdésre, hogy hogyan sikerült elkapni Kimit, Tengerszem csak büszkén felemelte két csápját és hozzátette, hogy nyolc végtaggal egyszerre sokmindenre lehet figyelni. Közben sorra is kerültek, a róka és a polip pedig közösen meg is oldották a feladatot: a boltos először csak a fejét vakarta, de a markába nyomott arany rögtön jobb kedvre derítette és ki is szolgálta a két állatot, mégha nem is adott visszajárót utána. Ez viszont nem zavarta a fiatalkorú petet; óvatosan indult útnak, hogy a csápjai között lévő, még gőzölgő ételek sérülés nélkül célba jussanak, kivéve... kivéve azt, amit magának rendelt. Dehát mire is jó az a sok csáp, nem igaz? Tengerszem már útközben nekiállt az egyiket betömni a szájába.
Eközben Simeon és Fuwa a céhházak ostromáról beszélgettek, egészen addig, amíg... amíg a lány oda nem bújt az idomársráchoz. Simeon rögtön visszanyelte, amit mondani akart és óvón átölelte Fuwát és egészen közelről, arcán enyhe pírral, de magabiztosan mosolygott rá: amíg a fénycsíkok velük vannak, egészen biztosan semmi, de semmi gond nem lehet!
- Jó veled lenni - mondta ki hirtelen és szíve hevesebben dobogott, mint eddig bármikor. Mélyen beszívta Fuwa illatát és úgy érezte, most azonnal ölbe venné a lányt és elvinné valami fényes, meleg, nagyon nagyon szép helyre, csak kettesben, a többiek nélkül.
Kár, hogy a petek pont ekkor érkeztek meg.
- Phhh-hhhbph - nyújtotta Tengerszem idomárjának a réteseket, akinek igaz először nem akaródzott kibújnia az ölelésből, de végül elnevette magát Kimi kíváncsiságán és lehajolt a csomagért, még mielőtt a madárka belecsípett volna.
- Ügyesek vagytok - simogatta meg Tengerszemet és Noiset is, majd odanyújtotta Fuwának az édességet - Melyiket kértitek? - mosolygott rá és ebben a pillanatban minden, de minden a lehető legnagyobb rendben volt.

Köszi a játékot! Very Happy

Kérnék 5 Barna Gombát a játékért!

by Ajánlott tartalom