Re: Keleti rész

by **Cearso** Hétf. Szept. 29 2014, 17:36

Megkönyebbülten sóhajtok fel, mikor magához tér. Ugyanúgy áll a piához, ahogy én. Egyáltalán azt se tudom, hogy került a kezem ügyébe a flaska. Aki ismer az tudja rólam, hogy megrögzött anti-alkoholista vagyok jómagam is.
-Alap esetben teljesen egyetértenék, de ez nem alapeset. De ha nem kérsz, akkor én nem erőltetem.
Ezzel fogom a flaskát és elteszem az inventorymba. Majd odaadom valakinek, akinek szüksége van rá.
Persze megint olyan kérdést tesz fel, amire én is szeretném tudni a választ. Ha én azt tudnám mit sikerült az előbb elfelejtenem, akkor nem átkoznám a sorsot a betegségem miatt.
Két választásom maradt, elmondok neki mindent a betegségemről, vagy kitalálok neki egy sztorit. Nem, nem tudnék neki hazudni, főleg azok után, hogy nem figyeltem oda eléggé. Ha csak egy kicsit is jobban koncentrálok, vagy gyorsabban cselekszem, akkor Mikasa valószinűleg még most is élne.
-Tudni akarod az igazat?
Adom meg a kitérő választ, azaz kérdést. Ha igennel válaszol akkor mindent elmondok neki a betegségemről.
Ha meg nemmel..
akkor nem teljesen mindegy? Egyszerűen nem beszélsz vele többet a témáról.
Ugyan miről tudnánk beszélgetni egy ilyen eset után? Nem hiszem, hogy könnyen át tudnánk ugrani a témát.
Megfordulok és a tett helyére nézek.
-Emlékezni fogok rád, Mikasa.
Asato szemében egy kicsit furcsának tűnhet az ígéretem, de számomra nagyon sokat jelent ez a három szó.
Jól hallom, hogy többes számot használ? Ez most azt jelenti, hogy vele kéne menjek?
Mit vacakolsz, nem te mondtad pár másodperce, hogy most jobb neki, ha nem marad egyedül? Futás utána!
-Rendben, menjünk.
Ezzel a megjegyzéssel, követni kezdem az árnyharcost. A lehető legnagyobb csendben nehogy megzavarjam a gondolkodásban.
Ilyenkor a megfelelő gondolatok nagyon sokat számíthatnak.

by **Asato** Kedd Szept. 30 2014, 18:29

Nem voltam elég ügyes, se gyors. Nem figyeltem eléggé. Nem láttam a végkifejletet. Annyira lefoglaltak saját önző gondolataim, hogy eltévesztettem a célt. Hogy válhatnék a Hős társává, ha én magam, nem vagyok rá méltó?! Kegyetlen, hogy ily könnyen el lehet veszíteni valakit ebben a világban. Mégis egyben kegyes is, hogy a halottat, nem kell temetni. Láttam már halált, sőt a kórházban belengi ez a különös és nyomasztó aura a teret, mégis ez annál sokkal több volt. Ezt a lány meggyilkolták a szemem láttára…

Ahogy szép lassan megindultam Cearso is készülődött. Eltett a felkínált italt, majd a tett felé fordulva búcsúzott az áldozattól. „Emlékezni…” Igen, csak ezt tehetjük az itteniekért. Megpróbáljuk felidézni, hogy milyen volt ő, s ezt megtartani, mert ebben a világban nincs sír, nincsen hagyaték, nincs temető. Csupán egy hatalmas sírkő, ahol sok másik játékos nevével együttesen jelzi a rendszer, hogy nincs már ebben a világban sem…

„ – Természetesen – nézek fel rá eltökélten, már tisztábban látva, majd ráébredek, hogy valami titkolnivalója lehet, ha így kérdezte, ezért talán kissé nyersen, de javítani próbálok a helyzeten – mármint, hogy tudni akarom mi történt a gyilkossal. Nem számít, ha megölted, de szükségem van rá, hogy tisztában legyek a történésekkel – fejtem ki neki őszintén, miközben egy pillanat alatt lecsekkoltam az indikátorát. Zöld. Nem, mintha ilyen esetben változna a színe, de azért akkor is jobb biztosra menni. Ahogy elmegyek az egyik ismerős utca mellett, hirtelen ösztönösen más fele kezdek el haladni. Új úti célom itt van a közelben, alig pár saroknyira. Lassan és kimérten elindulok az irányába, mintha ebbe a merev menetelésbe keresném a megnyugvást a bajok elől. Persze sikertelenül. Cearso hangja nagyjából mellőlem szól, így hamarosan ő is rájön, hogy hova is tartok igazából…

by **Cearso** Szer. Okt. 01 2014, 08:57

-Mindent elmondok amiről tudnod érdemes amint lenyugszok, és lesz egy kis szabad időnk.
Rájöhetett hogy van valami a háttérben, mivel elég hamar pontosított a kérésén.
-Hogy őszinte legyek, én se tudom mi történt vele. A helyzet egy kicsit bonyolultabb, mint amilyennek látszik, de majd ezt is megpróbálom elmagyarázni.
Nem sértődök meg azon, hogy leellenőrzi az indikátorom színét. Miért is tenném? Fordított esetben valószínűleg nekem is ez lenne az első reakcióm. Egyébként is, ha egy vöröset öltem meg, az se látszódna a fejem fölött. Szóval a zöld szín nem bizonyít semmit se.
-És ha nem halt meg, akkor most került fel a listámra.
Ez talán egy kicsit vészjóslóan hangzik ez a kijelentésem, de nem tudom nem gyűlölni azért amit tett, és az arcára még kristálytisztán emlékszem, annak ellenére, hogy a kettőnk között lezajló párbeszédre nem is emlékszem. A többi dolog számomra is homály.
Vajon mit mondott, és mit nem mondott el?
Vajon miért nem lőttem le azonnal?
És még valami: Hogyan és miért került egy olyan tárgy a kezem ügyébe, amit a legnagyobb erőmmel próbáltam meg mindig is elkerülni.
Ezekre a kérdésekre talán már sohasem fogom megtudni a választ, de most koncentráljunk az ittre és a mostra, nem egészséges folyamatosan a múlton töprengeni.
Némán követem Asato-t egészen addig, mikoregy utcához érve hirtelen irányt változtat.
-Asato, hova is megyünk most pontosan?
Eddig se tudtam igazából az útvonala tervét, de ezzel a változással meglepett. Mármint nem azzal, hogy irányt váltott, hanem hogy tempót.
Ilyen hamar feldolgozta volna az esetet, vagy csak így próbál meg lenyugodni?
Azt hiszem most az lesz a legjobb, ha nem kérdezek rá erre, és a választ se igazán akarom tudni.

by **Asato** Szer. Okt. 01 2014, 17:03

– Rendben –egyezem bele egyszerűen a későbbi magyarázat ígéretébe. Miközben a célállomás felé tartok, folyamatosan figyelem a környezetemet. Nem azért, mert támadástól tartok, hanem szimplán emlékezni akarok rá. Beérünk főúttal párhuzamos utcára, amin az írószerbolt és a végén pedig a herbalista üzlet is megtalálható.

– Ezen az útvonalon kellett volna jönnünk – kezdek neki, a feleletnek majd jobbra fele mutatok – ezen a területen nincsen túl sok fa, de az ott az egyik legszebb. Mivel kevesen járnak és npc-k sem ólálkodnak mindenfele az ott lévő padon pihenve kellemesen elbeszélgethettetek volna – hangomban a szomorúság egyértelműen kiérződik és lelkemben a fájdalom erősen kínoz, mégsem hagyhatom abba – Alig félórányi lassú sétával el is értünk volna a bolthoz, úgy hogy a közelben ez idő tájt szokott állni egy szendvicsstand is, melyet az egyik helybéli játékos csinált. Nézd most is ott van – intek köszönésképpen a fiatal férfinak, akit már ismerek egy ideje, hiszen havonta egyszer vásárolok is tőle, majd belépek a herbalista üzletbe…

– A tintaválaszték elég nagy, de a célirányos döntésekkel hamar le lehet csökkenteni a lehetőségeket – magyarázom, akárha egy tanórán lennék. Fel sem tűnik, hogy Cearso figyel-e vagy sem - ha egyszerű szöveget, vagy azonnali felhasználású kristályt szeretnénk, nincs értelme a drágább színeset venni – közben megveszek egy kristályt is és felemelve a jobb kezemben tartom, akárha csak ahhoz beszélnék – természetesen, ha egy emléktárgy lesz, akkor a legjobb, ha a kristály színét figyelembe véve a legjobban látszódót választjuk. Ehhez a kékhez rendkívül jól passzol ez a vörös nem? – kérdezem immáron a fiú felé fordulva, majd válaszát halva kicsit még töprengek, és végül megveszem. A vásárlás után kimegyek az ajtón – Remélem segítségedre lehettem… - suttogom el halkan a szélnek, majd a Black Iron Castle felé veszem az irányt.

Útközben egy virágárus standnál még megállok, hogy vegyek egy szál ibolyát, majd elmerengő arccal kezdek bele egy újabb okfejtésbe:
– Az emberek nap, mint nap halnak meg a világunkban és ez a SAO-ban sincsen másként. Vannak ugyanúgy balesetek és gyilkosságok egyaránt. Egyes személyek elhunyta mások számára veszteséget jelent, míg sok olyan is van, sokan örülnek. Ezen kívül van az eset, hogy nem is tudnak róla – egy nagyot sóhajtva kimondom, ami a legjobban fáj – mikor eljön valakinek az ideje, a környezete reagál rá. A bánat körbeömlik a lelkek csónakjai körül, melyből nehéz kievezni. Viszont itt nem így van - Cearso szemébe nézve folytatom - Mikasa eltűnt és nincs már köztünk. Nem volt temetés, se megemlékezés. Lehet, hogy ismerősei se voltak rajtunk kívül. A Földön élők nem tudják, hogy miben halhatott meg a lány, csupán az elveszettség és tudatlanság érzése maradt hátra – ha engedi, óvatosan megérintem bal kezemmel a vállát, majd őszintén felteszek neki egy kérdést: - át tudod érezni ennek a gondolatnak a fájdalmát? – közben már észre se vettem, de odaértünk a kriptához. Odabent a monolit, mely jelzi a veszteséget. Az eddigi tempóhoz mérten odalépdelek, majd szememmel megkeresem a nevet a hosszú és borzalmas listán. Amint megpillantom, ráhelyezem jobb kezem mutatóujját és egy újabb kérdést biggyesztek az előzőhöz: - Egyetlen apró nick név elég lesz ahhoz, hogy méltó sírja legyen a szerencsétlen áldozatnak? – érzem, hogy saját kérdésem hallatán jobb szemből egy könnycsepp gördül alá, így azt gyorsan le is törlöm, majd Cearso válaszaira figyelek, mintha tőle várnám azt, amit a saját belő énem sosem fog tudni rendesen megfelelni…

by **Cearso** Csüt. Okt. 02 2014, 01:21

Némán sétálok Asato mögött, miközben azt hallgatom, mit csinálhatunk volna. Ez a srác tényleg mindent el tudott volna intézni nekem, pedig még alig ismer. Milyen jó az, ha valaki ismeri a környéket.

Fél óra, mennyi mindenre elég lehetett volna. Talán most többet tudnék, tudnánk a lányról. Nem csak a nevét.

Vajon mit szeretett csinálni? Vajon mi volt a kedvenc étele? Vajon, vajon, vajon..

Kérdések cikáznak a fejemben miközben Asato betér a következő üzletbe. Egy darabig vacillálok. Akarom én látni, amit ő már nem láthat? Gyorsan lejegyzem a koordinátákat, hogyha valaki más is ide akarna jönni, akkor most már egyedül is elkísérhessem. Akkor már jobb, ha a boltot belülről is megszemlélem egy kicsit. Mire belépek Asato már ki is választott egy kristályt, és a másodikról már kikéri a véleményemet, mennyire illik az elsőhöz.

-Tudod, nekem semmi szépérzékem sincs, kivéve persze ha lányokról van szó.

Végül megveszi a második kristályt is, majd elindul a következő útirány felé. Eredetileg ez a bolt lett volna a végállomás, de biztos jó oka van az új cél megválasztásának.

Megállunk egy virágárusnál, egy szál virágra én sem sajnálom a pénzt. Ennyit még megtehetek az ismeretlen lányért, és azt hiszem már el is dőlt a végcélunk. Gyakran nézegettem azt a követ még két évvel ezelőtt. Azt a helyet már csukott szemmel is megtalálnám.

Útközben Asato szomorú történetet mesél. Az utolsó kérdése előtt még a vállamra teszi a kezét. Egy pillanatra elgondolkozok azon, hogy nem kéne hagynom, de valahogy nem tudom magam rávenni. Majd elgondolkozok a kérdésén.

-Azt hiszem nem.
Rázom meg a fejem.
Már sokfajta fájdalomban volt részem, és mindegyik fájdalom teljesen más. Még sohasem éreztem azt az érzést, amiről te beszélsz, szóval nem hiszem, hogy át tudom érezni ezt a fajta fájdalmat.

És el is értük a Black Iron Castle-t, és Asato megelőz abban, amit csinálni akarok.

-Nem, de nézz végig ezen a listán, ha mindenkinek külön oltára lenne, akkor a fél szint se lenne elég. És egy emberrel nem fognak kivételezni a játékmesterek. Ezzel a mondattal fogom magam, és leteszem a virágot a monolit elé a kövezetre. és elmorzsolok egy könnycseppet.

/Ha gondolod folytathatjuk a BIC-nél/

by **Cearso** Szomb. Okt. 04 2014, 20:04

/Chan/

Napokig nem mertem betenni a lábam a városba, szóval az indikátorom újra zöld volt, de megrázott, ami Mikasával történt. Nem tudtunk rajta segíteni, hiába igyekeztünk Asato-val. És még mindig nem tudom mi történt a gyilkosával. Marluna pedig azt mondja, hogy jobb is ha nem tudom, és ha ezt mondja, akkor valószínűleg igaza is van, ezért nem kérdeztem rá többször.
Marluna (és Shakan is) azt mondta egy kis horgászat jó kikapcsolódás lesz, és én eddig nekem még csak a város ezen részén volt rá lehetőségem.
Nem akarom elfelejteni Mikasát, az bűn lenne a részemről, de inkább a kellemes dolgokra emlékszem vissza vele kapcsolatban. Például a szép hangjára, vagy arra milyen reakciót váltott ki belőle a mutatványom.
Az ilyen dolgok teszi széppé az emlékét, pedig alig pár percet ismerhettük egymást. Ha csak egy kicsit jobban odafigyeltünk volna rá Asatoval, milyen kedves társaság lehetünk volna mi hármasban.
Még Asato is nagyon jó fej volt, ahogy megtervezte nekünk azt a kis beszélgetést. Ha...
Felnézek az égre és egy halk
-Mikasa
-t suttogok.
Túl sok a ha, nem a ha-kal kell törődni, hanem a majd-okkal, még mindig nem nem érték el a frontosok a szintek egyötödét, tenni kell valamit ez ügyben, ha egyszer majd újra akarom látni Szonját. Szonja, ugye vársz még rám?
-Szonja, ígérem igyekezni fogok.
Ezt már nem suttogom, ezt konkrétan hangosan az ég felé mondom.
Bármit megtennék, hogy újra lássam. Akár csak egy pillanatra, az is teljesen feldobná a napomat. Mit egy napomat, egy egész évemet, annyira hiányzik már.
Szonja, tényleg hiányzol. Vajon én is hiányzom neked?
Ezeken a dolgokon gondolkozom miközben a kis tavacska felé megyek, ahol Shu-ékkal horgásztam a múltkor.

by **Chancery** Vas. Okt. 05 2014, 17:06

~Ebben biztos van valami...?~
Álomkelő igen érdekes arckifejezést vág, mikor lenéz a kút mélyére. Füleit kissé hátracsapja, prüsszent, majd úgy dönt, inkább visszavonulót fúj és leugrik a káváról a lábaim elé. Én egy kis székecskén ülök, kezemben a fényes bottal, a zsineg pedig mozdulatlanul mered lefelé a sötétségbe.
-Biztos van, hisz jutalom is jár érte, ha kifogsz innen valamit. -világítok rá ismét az ezerszer mondott tényre. Azt már nem is tudom, mikor döntöttem el, hogy elkezdek vadászni a szafari-teljesítményekre, mindazonáltal eddig egész szépen haladok. A könnyebb területi teljesítményekkel eddig nem is volt gondom, a nehezebbek pedig majd jöhetnek akkor, mikor már több időm lesz velük foglalkozni.
Míg a zsineg egy kifogható akármire vár, az én elmém elkalandozik. A 18-as bossnak már egy jóideje vége, de én még mindig azon dolgozom, hogy képes legyek valahova félretenni az azon történt eseményeket. Kár, nagyon nagy kár, hogy Worggal nem még a boss előtt találkoztam; akkor biztos, hogy nem zuhantam volna össze Timidus pár szavától olyan könnyen. Nem tehetek mást, mint utólag bebizonyítani, képes vagyok a fejlődésre és a változásra, amit immár nem csak Shukakunak, hanemaz egész frotharcos liga felé kell megejtenem.
Lehajtom a fejem. Hát, Chancery, elég nehéz fában van a fejszéd ._.
~Te... ez szerinted figyel a lába elé? Suspect

~
Gondolataimból Álomkelő ugraszt ki megint, aki töprengőn néz egy felénk haladó alak felé. Egyáltalán nem ismerős, de azt látni, hogy ő is igencsak elgondolkodott valamin, és most ezzel a mentalitással közelít a macskám felé.
-Ha nem, akkor ugorj félre. -jegyzem meg vállat vonva.
Dust ekkor lép közbe. Fiatal főnixként száll az ismeretlen elé, szárnyait félig kitárva mered szinte szoborrá előtte. Sóhajtok egyet; ez már nem az első eset, hogy így ráakaszkodik egy ismeretlenre.

by **Cearso** Vas. Okt. 05 2014, 18:13

Épp Szonján és a 'kapcsolatunkon' gondolkoztam. (Ha van egyáltalán nekünk olyanunk..) amikor valami kizökkent az eredeti tervemből, és megállok. Nem mintha meg akarnék állni, de nem tudok tovább haladni, mert egy.. egy sárgás vöröses valami áll ellőttem. Fura, a múltkor még nem volt erre ilyen szobor..
Ez nem is szobor. Ez egy..
-Kismadár. Szép kismadár. Szállj el kismadár, én pont erre szeretnék menni.
Majd gyorsan hozzáteszek egy
-Ha megkérhetlek rá. -t
Közben pedig a Shu-tól kapott horgászbottal a kis tó irányába mutatok.
A Timidus-sal való találkozás után már a legtöbb állatot egyenrangúnak tekintem a többi játékossal. Talán nem kéne, de ha egyszer valamit én elhatározok, azt én elhatároztam.
Lehet hogy nem véletlenül áll ellőttem, kényszerből körbenézek hátha itt van a gazdája és megkérhetem, hogy távolítsa el az utamból a kis jószágát.
Két alak is a szemem ügyébe kerül.
-Cicaaa!
Kiáltok fel örömömben és meglepetésemben. Igaz én kutyás vagyok, de végre találtam olyan állatot, amit kint is lehet tartani.
-És.. még egy cica?
Tudom hogy nem cica, de egy ilyen kicsi tréfa most kell nekem az elmúlt napok komolysága után, aztán észreveszek valami furát. Ő is horgászni indult, de biztos eltévedt útközben, mert most egy kútba lógatja a pecabotot.
A madár felé fordulva felteszem a kérdést, persze úgy hogy a lány is hallja.
-Az a csini cica miért abban a kútban horgászik?
Nem hagyhattam ki a bókolást sem, de nem akarok ismét túlzásokba esni.
-Nem tudja, hogy a közelben van egy szép kis tavacska is, sokkal több hallal?
Igaz nekem eddig nagyjából csak halszálkát tudtam kifogni onnan, de ez sem keserít el abban, hogy újra próbálkozzak, és egyébként is, most ki kéne szellőztetnem a gondolataimat.
-De nem is ezért szobrozunk itt, ugye jól sejtem? Szóval megtennéd hogy az utamra engedsz?
Mondom még mindig a madár felé fordulva.

by **Chancery** Vas. Okt. 05 2014, 19:38

Dust mintha kuncogna, ami szinte hátborzongatóan emberien hangzik tőle, akármilyen lágy is a hangja. Szemei kissé összeszűkülnek, ahogy felméri az ismeretlent, majd valóban odébb áll, hosszú farka szinte felsöpri előtte az utat, hogy végül alig pár könnyed szárnycsapás után egy útszéli fa tetején pihenjen le. Persze mindezt már azok után, amik történnek.
Hisz ami ezután jön, még engem is megrémít, nem csodálom hát, hogy a madár nem állt azonnal odébb. Mármint, megcsapja a fülem, hogy "cica", olyan örömmel, mintha egy kisgyerek akadt volna ismét Álomkelőre. Az említett macska is rögvest összerázkódik, bundája szerteszét áll és sziszeg a férfi felé, mint egy kígyó, hangja pedig amint megtalálja az ő kommunikációs csatornáját, felcsattan a fiú fejében. Mintha csak egy gondolat lenne, képzelt személy, de szemeinek villogása és hogy a fiú felé fordul, egyértelművé teszi, hogy ő irányítja a szavakat, amiket hall..
~NEM cica! Meg ne halljam még egyszer! Vadmacska vagyok, tessék már felfogni ><*~
-Jó-jó, nyugalom... -oda se nézek már, úgy paskolom meg az ideges állat fejét, hogy lecsillapodjon és ne támadjon neki a meglepett ürgének. Álom le is nyuszik végül, hogy helyette aztán én merevedjek szoborrá és az arcom szinte pipacsvörössé válik a kérdés hallatán. Persze csak azután, hogy fel is fogom, a kérdés rólam szól.
-Csini cica...? -remeg meg a hangom, ahogy felé fordulok, ésazt a buta kamaszvigyort nem bírom levakarni az arcomról. -Ugyan, áh, hazug, nem is vagyok csini... ^////^;
Jó, tény, ezt azért nem sokan mondták még rám. Elvégre... nem rendelkezem én ilyen kapacitásokkal Suspect

Végül belekapaszkodom a tavacska gondolatába, hogy lecsillapodjak. Veszek egy mély levegőt, hogy zakatoló szívem lejjebb hagyjon, és képes legyek odafigyelni a szavaimra és a hangsúlyra.
-Ismerem a tavat. -mondom végül mosolyogva, bár tisztában vagyok azzal, hogy eredetileg Dust volt a címzett, aki viszont most úgy döntött, nem fog válaszolni. -De én most a "Kúti Halász" címerű teljesítményre hajtok. Ezért halászok itt :3

by **Cearso** Vas. Okt. 05 2014, 20:31

Huh, mi ez? Mi ez a hang? Ha legalább Szonja hangja lenne akkor még megérteném.
Azt hiszem az arcomról most döbbenet olvasható, majd a felismerés, hogy ez a cica képessége lehet.
Legalább nem te örültél meg, ez jó nem?
-Elnézést kérek vadmacska-chan,
meghajlok a cica, khmm a vadmacska felé.
-Esetleg nevetek is van, hogy legközelebb véletlenül már azon tudjalak szólítani titeket, és kevesebb kavar legyen.
Bár nem teljesen biztos, hogy emlékezni fogok rájuk.
-Oh, én milyen illetlen vagyok, még be se mutatkoztam, a nevem Cearso.
Pedig csak egy egyszerű bókról volt szó. Mit kell ezen elvörösödni? Sőt! Mióta találkoztam Annával, még ezeknek a mennyiségéből is visszavettem.
-Hogy én? Hazug? Szerinted ez hazugság lenne? Pedig az ilyen dolgokban nem szokásom hazudni.
Másban akármit füllentek, de ha egy lány szép, akkor nem fogom elferdíteni a valóságot.
Meg aztán nekem a legtöbb lány csinos, két év semmittevés az mégis csak két év. És ennyi idő alatt teljesen átalakult az értékrendszerem. Igaz, nem a szépséget keresem a lányokban hanem csak a társaságot. Senki sem szeret magányos lenni. Még Marluna sem, pedig ő egészen a magának való fajta.
-Kúti Halász? Mintha olvastam volna erről valahol.
Gondolkodok hangosan. Valahol mintha tényleg olvastam róla, de az olyan régen lehetett, hogy már nem igazán emlékszem rá.
Bár nálam nem meglepő, hogy bizonyos dolgokra nem emlékszem.
Egyszer csak megéri kipróbálni.
-Haddpróbálénis.- mondom ki az első ékrésre hasonlító szót, ami eszembe jut, és már oda is lépek a kúthoz. Beledobom a horgászbotom végét. Csak ki ne essen a kezemből, mint legutóbb...
Miközben várok leülök a földre, majd a vadmacska felé fordulok.
-Amíg várunk, szabad téged megsimogatni?
Lécci, lécci, lécci..
/kagyló/

by **Chancery** Vas. Okt. 05 2014, 21:28

Álomkelő lenyugszik, mikor meghallja, hogy az illető, legyen akárki fia, kijavította számára mérhetetlenül nagy hibáját. Bár farka még egy darabig úgy fog kinézni, mint egy bolyhos seprű, kicsit jobban kihúzza magát és megszakítja a gondolati kapcsolatot vele. Így hát maradok én.
Cearso. Igyekszem alaposan megjegyezni a nevet, felvésni a gondolatok naptárába, és majd ha eltávolodik, gyorsan bepötyögni az új jegyzettömbbe, amit alkottam magamnak memo gyanánt.
-Akkor szia. Én Chancery vagyok, a macskám Álomkelő, az a szemtelen madár ott fent pedig Dust. -mosolyodom el és egy kicsit még rá is mutatok a főnixre a fa tetején.
A pirulás, ilyen mondatok mellett, viszont nem fog elmúlni. Kicsit lehajtom a fejem, hogy jobban elmerülhessek a szavak tengerébe és alaposan kiválaszthassam azokat, amiket most használni szeretnék. Sorba rakom őket, és így bár eltelik pár másodperc, több, mint amennyi egy átlagos beszélgetés alatt, de legalább a hangom nem reszket, nem harapom el a szavak végét, és nem is mondhatok semmi félreérthetőt.
-Nem úgy értettem. Egyszerűen csak nem szokás ezt mondani rám. Ezért nem is tartom igaznak. De ha te annak gondolsz, én annak csak örülök és köszönöm ^^
Ez rendben, elég jóra sikeredett. Talán mégis fejlődőképes vagyok... sőt, csapok magamra gondolatban, képes vagyok. Kijelentenem kell határozottan, nem pedig kételkednem magamban.
A Kúti Halász témája viszont úgy tűnik, az ő kíváncsiságát is felkeltette, hisz nem kell sok és már le is huppan mellém, a horgászbotot az enyém mellé helyezve. Én lenyitom a menümet és elővarázsolok egy második kisszéket.
-Ezen kényelmesebb lesz :3 -mosolygok rá bátorítóan, majd felállok, mert az én botom rángatózni kezd és meghajlik. A Shukakutól tanult mozdulattal rántom ki a kútból a horgot, amin lóg egy...
...bakancs Suspect

~Valami ehetőt, légyszí ._.;~ -nyőjtja a macska a nyelvét, miközben leokézom a teljesített teljesítmény ablakát és visszaejtema műcsalit a vízbe. Álomkelő csak szemét rebbenti a kérés felé, alaposan átgondolja, majd lefekszik a székek közé, lábait maga alá húzva.
~Nem bánom. De csak mert gyorsan tanultál a hibádból.~

//Bakancs//

by **Cearso** Vas. Okt. 05 2014, 22:50

-Chancery, Álomkelő, Dust.
sorolom a neveket, majd még egyszer.
-Ennyi nevet egyszerre, ugye nem baj ha leírom őket?
És ha lány is beleegyezik, akkor előveszek egy papírlapot és felírom mind a három nevet, mindegyiket kétszer. Sohasem lehetünk elég óvatosak, és nálam egyébként se árt az óvatosság az ilyen ügyekben.
Nagyon zavartnak tűnik a szavaimtól, mert egy darabig csak némán nézi a földet. Legalább átgondolja, hogy mit mondjon. Értékelem ezt a tulajdonságot annak ellenére, hogy bennem nincs ez meg. És nem is lesz, hisz ami a szívemen az a számom. Mint most is:
-Csak mert nem szokás, az nem jelenti azt, hogy nem lehetne igaz.
És amikor odamegyek a kúthoz, az emberi kedvesség új példáját látom bemutatkozni.
-Milyen kedves itt valaki. Ezt most én köszönöm.
Úgy látszik nekem elsőre sikerült kifognom az egyik legbunkóbb lányt Katja személyében, és csak utána találkoztam kedves lányokkal előbb Shu és most Chanc.. Chance.. meg kell néznem a lapokon a neveket, megvan Chancery, ki kéne találnom valami könnyebben megjegyezhető nevet neki. Például a cicalány, vagy valami hasonló. Na mindegy...
Szóval ha előbb találkozok ilyen kedves emberekkel, akkor talán nem sírom el annyiszor Shu előtt, és most is kell egy kis erő, hogy visszafogjam magam, nem sok hiányzik hozzá, de sikerül.
Remélem nem látszik az arcomon a küszködés nyoma.
Helyet foglalok az újonnan kapott ülőhelyen, miközben a cicafüles kihalász egy bakancsot, amekkora mázlim van én is valami hasonlót fogok majd kifogni.
Cicafüles.. ezt is megjegyzem magamnak.
Álomkelő engedélyét kihasználva elkezdem simogatni a vadcicát, vajon mért idéz fel bennem egy Árnyék nevet? Még mindig nem tudom ki az az Árnyék...
Nem élvezhetem a simogatást sokáig, mert a botom elég hamar rángatózni kezd és sikerül kifognom egy kagylót.
-Asszem ebből sem lesz rendes vacsora.
Miért vagy kiakadva, úgysem tudsz főzni.
-Bocsi. te tudsz főzni?
Majd visszadobom a csalit a vízbe.

by **Yue** Vas. Okt. 12 2014, 02:14

//Kazuma//

A cukrászdában üldögéltünk Inu-val. Inu csak nézte és nézte ahogy én egyre több és több sütit eszek meg. Húsz sütinél meg kellett, hogy álljak mert nem olcsók a sütik. Fizettem majd kijöttünk a cukrászdából.

-Kár, hogy ennyire drágák itt a sütemények. Nem Inu? -mondtam Inu-nak.
-Szerintem nem annyira nagy baj mivel ha nem lennének ennyire drágák akkor kietted volna az egész cukrászdát! -mondta Inu.
-De ha egyszer ilyen finom...
-Ennyi volt! Diétára foglak!
-De miért?!
-Mert mostanság nap mint nap csak sütit eszel. Csodálkozom, hogy nincsen eleged.
-Ennyire finom! -mondtam Inu-nak. -Sütizni szeretnék még. -mondtam Inu-nak miközben sétáltunk előre.
-Reménytelen. -mondta Inu lehajtott fejjel.
Inu hegyi beszédet tartott nekem amiből kezdett elegem lenni így a sétálásból futásba váltottam. Inu futott utánam. Egy nagy fánál megálltam, Inu is.
-Idióta! Ne futkoss így! Nem jártunk erre még így ne tudjuk, hogy van-e veszély vagy nincs.

-Inkább a lehetséges veszély, minthogy tovább hallgassam a hegyi beszédedet!
-Oké.oké. Rolling Eyes

-Egyébként hol is vagyunk? -kérdeztem Inu-tól.
-Te futottál erre és nem én. -mondta Inu.
Elővettem a maszkomat.

-Nagyon szeretem ezt a maszkot Inu! -mondtam Inu-nak.
-Nem rossz, az egyszer biztos.
Négy méterre leskelődött egy bokorban egy ember, ezt mi nem láttuk. Amíg mi beszélgettünk addig az emberke fél méterre volt tőlünk. Egyszer csak kiugrik a bokorból a férfi és elveszi a kezemben lévő maszkot és elfut vele.

-Azonnal álljon meg! -mondtam az előttem futó rablónak. Nem állt meg, ezen is csodálkoztam, de egy próbát megért.
Rájöttem, hogy a keleti részen vagyunk. Azt hallottam, hogy sok kereskedő van ezen a helyen, viszont itt a legnagyobb a valószínűsége, hogy kirabolják az embert. De jó nekünk.

by **Chancery** Vas. Okt. 12 2014, 12:08

Nolám? Nem csak nekem vannak memóriaproblémáim ezek szerint? Szinte nevetek, mikor legyintek.
-Dehogy, csak nyugodtan. Meg tudlak érteni ^^
Ez a névfelírós ötlet nekem is eszembe juthatott volna. Helyette csak sokszor elismételtem magamban az adott nevet az illetőt nézve, hogy az eszembe véssem a dolgot. Ugyanúgy beválik olykor, bár megesik, hogy ennek ellenére is kiesik a fejemből a dolog, főleg, ha sok ideig nem találkozom az illetővel, és évek múlva, megváltozva kerülünk egymás elé. Én sok ideje nem változtam egy dekát sem, szóval könnyű dolga van a régi ismerősöknek és felismernek, nekem néha nem is könnyű a dolog. Néha az is megesik, hogy összekeverem az embereket Rolling Eyes

Azt pedig, hogy tényleg csinos lennék, egyenlőre még nem hiszem el. Ha bár ki tudja... elgondolkodva nyúlok a hajamhoz és kezdek el csavargatni egy tincset, mint szinte minden alkalommal, amikor csak esélyem adódik rá. Most pedig, a bakancs kifogása után a kezem szabadon, a bot nem mocorog, miért ne tehetném. Örülök, hogy a srác végül elfogadta a széket és most jóval kényelmesebben üldögélhetünk egymás mellett. Kisvártatva az ő botja is fogásra lel, és ki is emeli a kagylót.
-Hehe... :] -húzom ki magam ültömben, igaz, nincs sok kihúznivaló rajtam. -Sőt... egy maximálisra húzott Főzés jártasságú ember ül melletted, szóval akár itt helyben kisüthetem neked, ha lesz még egy pár :3
Igaz, a kagyló legalább ehető dolog. Odakint sosem jutottam még hozzá, de itt már igen, ezen kívül nincs is vele sok munka a rendszer segítségének hála. Álomkelő pedig, bár már nem simogatják, igen halk dorombolást hallat Cear lábainál gubbasztva, szemét félig lehunyva. Így olyan kísértetiesen hasonlít a kinti macskámra, Gombolyagra, hogy szinte elhalok a látványtól és kedvem támad nekem is birizgálni kicsit a bundáját, de egyenlőre nem nyúlok oda. Azért Cear annyira még nem közeli ismerős, hogy a "lába közé nyúljak" :]

by **Cearso** Vas. Okt. 12 2014, 17:18

Nem hiszem, hogy meg tudná érteni a helyzetemet, hiszen az olyan kesze és kúsza, hogy néha még én se tudok eligazodni a betegségemen, de nem fogok magyarázkodni. Amíg nem is tör fel, addig nem is kell. Remélem nem lesz rá szükségem. És már le is írtam a neveket.
Arra a megjegyzésemre, hogy tényleg csinos lenne, a haját kezdi el csavargatni, erre egy halovány mosolyt intézek a lány felé, jelezve hogy ez is csak fokozza a szépségét.
A kérdésemre a főzéssel kapcsolatban a lehető legpozitívabb választ adja.
-Értem. Szóval a kedvesség és a kimaxolt főzés mindig egy cipőben járnak?
A kérdésemmel leginkább Shu-ra céloztam, de ha már kettejüknél is igaz ez az állítás, akkor talán lehet általánosítani.
-Legalább bármi ehetőt is sikerül végre kifogni, akkor már kevésbé fogunk éhezni, de ha jól számolom, akkor most ketten horgászunk négy főre, szóval húzzunk bele.
A vadmacska dorombolása annyira élethű, hogy nem tudom visszafogni magam a további simogatástól, és mivel itt fekszik a lábam mellett még ki se kell mozdulnom a kényelmes ültömből.
-Én nem igazán éreztem annak szükségét, hogy a főzésre pakoljak.
-Egyébként ezek a teljesítmények meg mire jók?
Kérdezem a cicafüles lánytól, miközben bezárom az időközben felugrott ablakot, ami lassan már idegesíteni kezdett.
-Valamit mintha olvastam volna róluk, de nem igazán esett le a lényege.
Addig is azzal a kezemmel, amelyikkel nem Álomkelőt simogatom szépen tartom a horgászbotot. Bár sok értelme nincsen, hisz enélkül is észrevenném, ha fogásom lenne, és tényleg nem nehéz kifogni a halakat, csak harapniuk kéne, mármint a rendes halaknak, nem pedig az ilyen bakancs vagy kagylóféle valamiknek.

by **Kazuma** Hétf. Okt. 13 2014, 16:03

Haruka

A Kezdetek Városának keleti negyede. A tolvajbandák, a kereskedők, na meg a tolvaj kereskedők élőhelye ez. Nem csoda hát, hogy errefelé virágzik a feketepiac és az olcsó lopott árukkal való kereskedés. A felszínen talán ez a hely sem barátságtalanabb a város többi részénél, de természetesen nem vagyok olyan felszínes, hogy csak azt kapargassam. Mások számára talán ismeretlen, de számomra igencsak hétköznapi okok miatt, nagyon is érdekeltek az olcsó felszerelések, akárkinek a zsebéből is kerültek hozzám. Ezúttal viszont más okom is volt erre járni. Elkezdtek érdekelni a különböző kovácsmesterségek. Na nem azért mert hirtelen le akarok telepedni és nyugodt dolgos napokkal szembenézni a játék hátralevő részében. Sokkal inkább üzleti tervek sorakoznak a fejemben. Egyszerű látóként nem vagyok nagy hatással a a piacra, de egy kovács helyzete teljesen más és ahogy észrevettem a fegyverpiacon egy lyuk tátong. Ha erre sikeresen ráteszem a kezem, az bizony nagyban előmozdíthatja a jelenlegi helyzetemet.
Persze ez még mind a jövő zenéje. Egyelőre csak felmértem a piac helyzetét és kicsit belekóstoltam a kovácsok életébe. A többi idővel kiderül majd. Most csak sétáltam az utcákon, az inventorymat némi "vacsival" megpakolva. A napom hátralévő része valószínűleg csendes lesz...
Vagy mégsem.
Egy nagyjából velem egykorú, sárga indikátoros srác rohant belém, mire mindketten a földön kötöttünk ki. Gyorsan kapcsoltam és egy pillanat alatt ismét talpon voltam, messze megelőzve az ismeretlent. Ekkor viszont észrevettem valamit. Egy lány rohant felénk kétségbeesetten a farkasával szemét le nem véve a srác kezében lévő maszkról. Időközben az ismeretlen is felpattant és már rohant volna tovább, de gyorsan elkaptam a grabancát.
– Engedj! - kiáltott rám dühösen és megpróbálta kitépni magát a kezemből. Elengedtem, mire a saját erőlködésétől gyorsan hasra is esett. A földről felnézett rám és a mostanra már kezemben lévő maszkra. Lassú a srác.
– Hogy mered!? - tajtékzott mire én is megszólaltam.
– Én? Fura egy kölyök vagy, hogy a sárga indikátoroddal még kötekedni mersz valakivel, akinek egy vörös lebeg a feje felett. Szerintem gondold át újra. - mondtam hideg fenyegető hangon. A srác elsápadt, ahogy rám nézett és csak hebegett, ahogy feltápászkodott.
– Te... Te? - én? A tolvaj kölyök pillantása ekkor a kezemben lévő maszkra, majd az arcomra tévedt. Hirtelen megértettem.
– Eredj! - szóltam rá. A pillantása minden szónál többet mondott, de ezután meg se mert szólalni. Olyan sebesen iszkolt el, ahogy csak a lábai bírták. Alaposan a fejembe véstem az utat amin elszelelt és az arcát is, majd a farkasos lányhoz fordultam.
– Érdekes tárgy igaz? Nem túl értékes hacsak az ember nem rejtegetni akar valamit, de úgy látom fontos neked. - nyújtottam felé a maszkot, egy enyhe mosoly kíséretében.

by **Yue** Hétf. Okt. 13 2014, 17:04

//Kazuma//

Futottunk Inu-val a férfi után aki elrabolta a maszkomat. Természetesen nem máshova, mint a kelet részhez futott be a férfi, ahol a legnagyobb a valószínűség, hogy kirabol valaki. Elég sok pontot rakhatott a férfi a gyorsaság pontjaira ha ennyire gyors. A rabló futás közben véletlen nekirohant egy férfinek. A rabló és a férfi a földön voltak. A férfi nagyon gyorsan felállt a földről, a rablóval ellentétben. Gyorsan odarohantunk kettejükhöz. A férfi gyorsan felállt és eliszkolt volna, de a másik játékos nagyon ügyesen elkapta a rablót. A rabló mondta, hogy engedje el.Az "ügyes" kis rabló hasra esett az erőlködésétől, de végül is bejött, hiszen elengedte. A rabló panaszkodott, hogy-hogy meri vele ezt tenni. Mi csak álltunk és figyeltünk, Inu még viccesnek is tartotta, ezen nem is lepődtem meg. Mint kiderült a férfi egy piros indikátoros. Ez úgy is kiderült volna, csak akkor nem arra figyeltem, hogy milyen indikátora van. A rabló olyan fehér lett mint a fal. A férfi mondta, hogy elmehet, a rabló nem tétovázott, eliszkolt. A férfi felénk fordult a maszkommal a kezében.

-Igen, nagyon köszönöm! -mondtam mosollyal, közben elvettem a felém nyújtott maszkot.
Tudtam, hogy piros indikátoros de nem éreztem egy cseppnyi félelmet sem felé. Az furcsa volt, hogy Inu, aki nem mordult rá, de nem is mondta, hogy menjünk. Lehet, hogy hülyeséget mondok de szerintem nem ellenszenves neki a férfi. Annál jobb, úgy néz ki legalább egy férfi van a Sword Art Online-ban akit nem utál. Ez egy hatalmas haladás a korral!

by **Chancery** Szer. Okt. 15 2014, 13:02

-Ha ilyen sokszor mondod, hogy kedves vagyok, még a végén elhiszem

-kuncogok fel, lehetőleg fikarcnyit sem odafigyelve a sajgó szívemre. Ha olyan kedves lennék, akkor egy szerencsétlen kislány nem rettegne tőlem úgy, mintha én lennék az ágya alatt megbújt sötét szörnyeteg. Nagy hibáim egyike, hogy a kedvesség csak idegenek felé nyilvánul meg - és ez sem mindig -, de ha már ismerem az illetőt, képes vagyok néha kimutatni a fogam fehérjét, mikor oda sem illő okokból dühös vagy elkeseredett vagyok. És ez is egy olyan dolog, amint változtatni kell. Ilyenkor bár gyorsabban telne az idő, hogy lássam, sikerül-e.
-Pedig érdemes. Ha ki van maxolva, bárhol előidézhetsz egy ilyen minikonyhát, hogy főzhess. Néha elég praktikus tud lenni ^^ -mosolygok, majd a téma ráterelődik a teljesítményekre. Kicsit elcsodálkozom, hogy még nem figyelte, mire jók.
-Némelyikért aranyat, némelyikért expét, és mindegyikért egy Szafari Jelvényt kapsz. -keresem ki a menüből a listát, és mutatok rá az oszlopokra, hogy melyik teljesítményért mi jár. -A Szafari Jelvényt pedig szintén a menüdben beválthatod mindenféle cuccokra. Ércekre, növényekre, tárgyakra, stb. A piacon is egyre inkább elterjed, hogy Szafari Jelvénnyel biztosítod a boltosnak az alapanyagokat a felszereléshez, amit kérsz.
Pont, mint Anat a legutóbb. Fú, mennyi kört és visszajátszást lejátszottunk, mire megtanította nekem, miképp váltsam be a jelvényeket és pontosan mire. A matek sem igazán volt az erősségem, egész számokkal még elvagyok, de sok számot fejben tartani már neccesebb. Piszok szerencsém volt csak, hogy Anat egyike a legtürelmesebb embereknek, akiket ismerek Rolling Eyes

Bár eddig az összes boltos játékos, akit ismerek, a türelem mintappéldánya, igaz, én nem vásárolok olyan sokszor, mint kéne. Általában megvárom, amíg elérek egy szintet és összegyűlik az elegendő arany, hogy egyszerre szerezhessek be mindent egy tető alatt.

by **Cearso** Szer. Okt. 15 2014, 13:48

-Már miért ne lennél kedves?
Eddig nem igazán győzött meg az ellenkezőjéről.
-Ha úgy is sokan kimaxolják, akkor szinte biztos hogy találok valakit, aki segít nekem, ha szükségem lenne rá. Ez a nagy számok törvénye. Inkább valami kevésbé gyakorit választottam, hogy kilógjak a sorból. Fegyverkovács is ezért lettem, de jobban belegondolva nem tűnik olyan okos döntésnek.
A legtöbb egyes tierű fegyvert sokan nagyobb szintű játékosoktól öröklik, ezért ha el akarnék helyezkedni a piacon, akkor gyorsan magasabb szintre kéne húznom a kovácsolásom. Ahhoz pedig vevők kellenének. Ördögi kör.
-Szóval anélkül is lehet fejlődni, hogy egy tényleges harcban részt vennél?
Végigcsinálom a cicafüles után a műveletet a menümben, és lássanak csodát tényleg ott van a táblázat, és vannak olyanok, amiket már teljesítettem.
-Tudtam hogy olvastam róla valahol, csak elfelejtettem hogy hol.
Persze mindig mindent elfelejtek, tehát ez nem is nagy csoda.
-Szafari jelvény?
Kérdezek vissza.
Gyorsan elolvasom mit is lehet belőle szerezni, és a szemem megakad a következő soron, amit hangosan fel is olvasok:
-1 jelvénybe kerül: Egy általad választott másodlagos jártasság szintjének növelése 20 ponttal. Ez az jelenti, ha összeszerzek 5 jelvényt akkor nagyobb erejű fegyvereket tudok csinálni gyorsabban mit alapból? Ha meg tízet, vagy 15-öt...
Azt hiszem egy kicsit elszaladt velem a ló.
-Bocsi, csak hangosan gondolkoztam. Ehhez is rengeteg idő kellene főleg úgy, hogy viszonylag kevés jelvényem van, és ahogy nézem a teljesítmények egyre nehezebbek, miközben nekem ugyanúgy bármi akadhat a horgomra.
Ekkor elkezd mozogni a vízben az úszó. Biztos megint valami. hasznavehetetlen dolgot sikerül kifognom, de ne veszítsük el a reményt. Tehát rántok egyet a horgon.
-Nem hinném, hogy ez ehető volna.
Mondom a zsinoron fennakadt hínárra.
Bár ki tudja, biztos lehet ebből is csinálni levest.
/Hínár/

by **Chancery** Csüt. Okt. 16 2014, 12:19

-Sokan, joggal, nem igazán tartanak annak. -árulom el őszintén a dolgot végül, de nem folytatom. Egyik hibám, hogy túl sokat beszélek egy témáról, és ezzel kergetem el az embereket magam körül, másrészt nincs is sok kedvem erről tovább beszélni, hacsak Cear nem kíváncsiskodik. Ez esetben nem fogok hazudni, mert az őszinteség... az fontos Rolling Eyes

-Pedig a fegyverkovács jó dolog. Ha sikerül felfejlesztened magad magas szintre benne, akkor sokaknak okozol örömet, mikor új receptet fedezel fel. -persze nem vagyok hülye, én is akadtam már el a fejlődésben, mert nem volt vásárlóm. -Elég sokan csinálják például azt, hogy kiválasztják a legkevesebb alapanyagot kérő tárgyat, és abból készítenek rengeteget, amit aztán szétszedetnek egy NPC-nél. Néha még egy-egy nyersanyagot is visszakapnak, ha jól tudom.
Mikor pedig felfedezi a Szafari Jelvény ezen pontját a beváltásnál, még szélesebben mosolygok. -No, akkor ezek szerint ez is egy út már. Ezt még én se tudtam ^^
Nem az első eset lenne, hogy úgy kerül be újítás, hogy elsőre észre se veszem. Néha elakad a hírfolyam a rendszerben a rengeteg kommunikáció mellett, vagy egész egyszerűen csak elsiklik fölötte a tekintetem és nem jut el az agyamig a dolog.
-Én ezért szoktam célirányosan csinálni mostanában a teljesítményeket. A területiket a legkönnyebb, hisz csak elmész az adott szintre és amint szerzel valamit, az meg is van. -utalok erre a Kúti Halász vagy akár a hatos szint teljesítményére. Bár igaza van, ahogy telik az idő, úgy lesz majd egyre kevesebb jelvény, én többek közt ezért is gondolom meg alaposan, hogy mire költsem.
-Egyébként, tényleg nem csak harccal lehet fejlődni. -kapásból Shukaku jut eszembe, aki életében csak nagyon kevésszer harcolt, mégis már messze lemaradtam mögötte. -Vannak ismételhető, vigyed-ezt-innen-ide típusú küldetések, a szafari, vannak időszakos események, meg ami gyakori, mikor úgy kerülsz be egy furcsa küldetésbe, hogy nem is tudsz róla, csak szembejött veled. Ezekben sincs mindig harc.
A hínár láttán Dust kitárja szárnyait a fa tetején, elrugaszkodik az ágról és egy suhintás kíséretében elröppen a felemelt csali előtt. Mire eltávozik, a hínárnak már hűlt helye, csak a csőréből lóg ki még víztől csöpögő vége. Közben én is kiemelem a saját horgom, de csak leszedem róla a szálkát és már dobom is vissza.

//Halszálka//

by **Cearso** Csüt. Okt. 16 2014, 14:04

-Mégis kik?
De nem is igazán érdekel a válasz
-Tudod mit, meg se kérdeztem.
Tehát ha esetleg válaszolna a kérdésemre, akkor se figyelnék oda.
-Ha közben nem sikerül valaki másnak előbb megszereznie egy jobb receptet.
Fegyverkovács lévén mindig figyelemmel kísérem fegyverpiacot és a most megjelent állatidomár fegyver is nagyon sok ember érdeklődését felkeltette.
-Mint például most ezt a sípszerűséget.
-Jó pap is holtig tanul.
Utalok arra, hogy nem tudhat valaki mindent. Mondjuk én is csak véletlenül vettem észre a szöveget, talán csak azért mert minél előbb én akarok lenni a legjobb fegyverkovács. Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki észrevette ezt a lehetőséget, szóval nem ártana belehúznom a jelvényszerzésbe. De itt és most azért vagyunk, hogy kifogjunk egy kis harapnivalót. Igaz nem ez volt a eredeti elképzelés, de néha jólesik, ha idegenekkel beszélgethetek.
-Igen, ahogy nézem, a néhány területi teljesítményt tényleg gyorsabban lehet megcsinálni, de ha jól látom kevesebbet is kap érte az ember, mint a többiért. És az se lenne egy hátrány, ha az ember szintje elég magas lenne ahhoz, hogy eljusson az adott területre. Bár a lehetőségem meg volna rá.
Körbenézek, keresve az adott illetőt, és amikor megtalálom határozottan a kiképző fele mutatok, aki még mindig a jól megszokott helyén álldogál. Nem tudom felfogni, hogyan csinálja. Én már két nap után is halálra unnám magam az egy helyben állástól.
-Inkább úgy döntöttem, majd lassan haladok lépésről lépésre.
Persze megvan annak is az oka, hogy miért nem használtam a kiképzőt, de ezt nem fogom elmondani, mindenkinek akivel találkozom, sőt általában próbálom kerülni a szintemmel kapcsolatos témákat.
-Hékás, Dus.. Dusizé.
kiáltok az elrepülő madár elé, amikor elveszi az én kapásomat. Az enyémet!
-Horgász magadnak, vagy legalább megkérdezted volna.
És azonnal le is nyugszom.
-Nézzük a jó oldalát legalább segítettem egy éhezőnek. Én biztos nem tudtam volna így megenni.

by **Chancery** Csüt. Okt. 16 2014, 17:23

Elgondolkodtam, majd nyitottam a szám, annak ellenére, hogy még fogalmam sem volt róla, mit fogok mondani. Mennyit meséljek el neki? De végül nem volt szükség semmire, hisz a következő pillanatban már vissza is vonta a témát, aminek, bár új életvitelemben ez bűnnek számíthat, magamban nagyon örültem. És persze megköszöntem neki.
-Hmm? Dehát egy receptet többen is ismerhetnek O.o -néztem rá kérdőn, felhúzott szemöldökkel. Sosem hallottam arról, hogy a rendszer kényszerítette volna az embert, hogy csak az övé legyen egy adott recept. Én is sok kristály formuláján osztozkodtam már másokkal, és igazából most először esett meg a dolog, hogy a T3-as szinten én legyen az egyedüli. Ez is csak alig egy napja... miután megkaptam a rendszertől Peter ezen kategóriájú örökségét...
Kicsit megfeszítem a karom, mikor erre gondolok, hogy ismét az ő nyomdokaiban lépek még ebben is, de nem utasítom el, sem tiszteletből, sem makacsságból.
-Sípszerűség...? O.o -megint ugyanaz a kérdő ábrázat, csak ezúttal én vagyok az, aki ismét lemaradt a dolgokban. Miféle sípról lehet szó?
Következő kijelentése elsőre ugyancsak furcsa volt, de hamarabb megfejtettem a jelentését, főleg, mikor rámutatott a Kiképzőtisztre. Emlékszem, én már pont megléptem a 10-es szintet, mikor megjelent ez az NPC, hogy segítsen a kicsiknek. És akkor elmondása alapján Cear valamelyik alacsony szinten döcöghet még. Az is lehet, hogy egyesen ragadt, mint olyan sokan? O.o
Viszont elmosolyodtam.
-Ebben is egyetértek veled. Ha én is kicsi lettem volna, mikor bejön az NPC, nem használtam volna. Túl sok a macera vele utána Rolling Eyes

Alias: a Chancery még mindig tökhülye matematikából, és képtelen megjegyezni a szinthatárok értékeit.
Talán pont ezen merengve veszem csak észre utólag, ami a hínár-eset kapcsán történt, és elsőre nem is értem, miért van a főnix lepirítva. Végül gondolatban felpofozom magam: szedd össze magad, koncentrálj, figyelj oda. Ne hagyd az elméd elkalandozni. Álomkelő is csak lustán felpillant, majd megrázza a fülét.
~Csitulás. Majd fogsz másikat.~
Dust lenyeli a falat maradékát, megrázza a fejét, majd mélyen lehajtja, hosszú nyaka miatt szinte már az ág alá ér, mikor megszólal.
~Bocsánatod kérem... nem bírtam ellenállni a kísértésnek.~

by **Cearso** Csüt. Okt. 16 2014, 18:24

-Ezzel nem is lenne probléma, de nekem semmilyen üzleti érzékem sincs, szóval biztosan nem lennék valami jó helyzetben, ha valaki mással kéne versenyeznem a vevőkért. És mivel még vevői köröm sincsen, mint új kovács nekem nehezebb dolgom lenne, mint a jól megszokott kovácsoknak.
A következő kérdése nem igazán lepett meg, nem mindenki lehet tisztában a legújabb receptekkel kapcsolatban.
-Nem láttad azt a tömeget abban a boltban? Bár lehet hogy csak egy hirdetés volt?
Hirtelen nem tudom merre is található az üzlet, és jelenleg a körbenézés sem segít.
-Gondoltam megnézem mi az a nagy felhajtás, és egy új állatidomár fegyvert sikerült az egyik kovácsnak készítenie. Azt hiszem rubin sípnak hívják. Nem is tudtál róla? Pedig azt hiszem már ez is benne van valahol a menüben. Ja nem is, csak lejegyeztem a kovács nevét. Valami ezüstnek hívja magát, itt is van.
mutatok rá az megjegyzésemre: Rubin síp: +11 irányítás +1 spec, Silver-nél 600 arany.
Nem a sok macera miatt nem léptem szintet a kiképzővel. Aki tud számolni annak nem is okozhat gondot az 50 xp-kénti +1 pont. Én azért nem használom, mert már ez is a tervem része. Hosszú, unalmas, felületesen kidolgozott, és főleg sok számolással járó, de terv volt és ez a lényeg.
Álomkelő kijelentése csak olaj volt a tűzre.
-De az nem ugyanaz.
válaszolok vissza a vadmacskának, mint a kisgyerek, akitől elvették a játékát.

Szóval te is tudsz beszélni. Lassan már azon fogok meglepődni, ha valamelyik pet nem fog tudni.
Kell pár másodperc mire sikerül lenyugodnom, de most már nyugodtan válaszolok a madárnak.
-Rá se ránts, sokkal kisebb dolgokon is ki szoktam akadni. Inkább megpróbálok valami olyat kihalászni, amit már mi is meg tudnánk enni.
Ezzel ismét bedobom a csalit a vízbe.

by **Chancery** Pént. Okt. 17 2014, 11:52

-Amiatt ne aggódj. -legyintek mosolyogva. -Üzleti érzékem nekem sincs, mégis nemrég lettem T3-as kristályíró. Igaz, a kristály kicsit kelendőbb, meg én akkor kezdtem, mikor a T1 is pörgött, de biztos találunk megoldást a helyzetedre ^^
Azzal el is kezd ezen járni az agyam. Ha lehetne fegyverek és felszerelések beolvasztásával fejleszteni a jártasságot, felajánlanám neki a céhbankunkban levő fölösleg nagyját. Az a rengeteg fegyver és páncél csak porosodik ott, mivel senki se akarja őket használni, vagy csak túl szégyenlősek ahhoz, hogy megtegyék. Valamit kell kezdenem velük, de tény, hogy a T1-nek nincs valami nagy piaca már, hisz a legjobb páncélok és fegyverek is lassan játszi könnyedséggel beszerezhetőek.
Marad az, hogy vagy rendelgetek tőle - mondjuk elcsórom ezért Jay talált érceit - vagy sokat szafarizik és gyűjti a jelvényeket.
-És arra gondoltál már, hogy társulj valakivel? Mármint, nem tudom, van-e boltod már, de mostanában az ilyen közös boltozások is divatba jöttek, mióta az Artes saját csarnokot tart fent. -vetem fel egy hirtelen ötletemet. Ha pedig Shukaku beleegyezik - meg akkor talán beszélni is tudok vele -, Cear pedig szeretné, akár mellénk is társulhatna, hisz elég sok kezdő játékost ismerünk.
Az új idomár fegyver, alaposan megnézem. Kivételesen kitalálom magamtól is, hogy ez még csak T2, de ugyanúgy örülök neki, mintha T3 lenne, amire valójában szükség van már. Álomkelő is felpillant, majd egymásra nézünk.
-Kell.
~Kell.~
Mondjuk teljesen egyszerre, ő fejben, én hangosan, majd Cearra mosolygok.
-Köszönöm. ^^ Már jóideje vártunk erre. Azon pedig még töprengeni fogok, hogy mivel is lehetne felfejleszteni téged. Viszooont... -jut eszembe ismét valamit. -Azt hiszem, olyan embert ismerek, aki tud tanácsot adni, ha szeretnéd Smile

Majd Álomkelő, kissé hátrafordítva fülét a kiakadás hangjára, felpillant kérdőn.
~Miért ne lenne? Hínár, hínár. Fogsz még sokat fogni, mire fejlődik a jártasságod.~
Azzal visszahajtja fejét és tovább dorombol, szolgáltatva némi háttérzajt. Én a botomat lesem, de egyenlőre semmi mozgás, így sóhajtva hátrébb dőlök a székecskén.

by **Cearso** Pént. Okt. 17 2014, 15:32

-Nem kell miattam megerőltetned magad, ez igazából az én problémám, tehát nekem is kéne rá megoldást találnom.
Egy kissé burkoltan, de visszautasítom a segítségnyújtási szándékát.
Hihetetlen hogy két évvel ezelőtt ugyanezért a gesztusért, szinte mindenkire ráüvöltöttem volna. Nagyon sokat változtam idebent.
Bár biztos ő is örülne, ha lenne egy az ő szintjéhez igazodó fegyver.
-Nem, erre még nem gondoltam. Pedig jó ötletnek tűnik így első hallásra. Még nem igazán van boltom, de még eladható áruim sincsenek, szóval nem hiszem, hogy nagyon le lennék maradva.

-Nincs mit. Bár szerintem ennyit bárki megtett volna nektek, ha megkéritek rá.

-Persze, a tanácsok mindig jól jönnek.
Az már teljesen más tészta, hogy a legtöbbre oda se figyelek, de ha valaki okítani akar, az csak okítson nyugodtan. Előbb vagy utóbb úgy is rá szoktak jönni, hogyha én elhatároztam valamit, arról észérvekkel már nem lehet lebeszélni.
Most már inkább lenyugszom mielőtt válaszolnék a vadcica kérdésére.
-Mert..
Elgondolkozok a válaszon, de fogalmam sincs, hogy létezik-e erre a kérdésre egy értelmes válasz.
-Mert más, és kész.
Szerencsére ebben a pillanatban mozdult meg az úszóm a kútban, és nem kell folytatnom ezt az értelmetlen vitát. A végén még alulmaradtam volna egy pet-tel szemben.
-Lassan, óvatosan. Mi is szeretnénk végre egy jót enni. Nincs igazam?
Fordulok a cicafüles felé.
Sikerül kirángatnom a botot a vízből, és a végén ott csüngött egy.. valami.
-Ez meg mi a fene? Suspect

Ilyet eddig még nem is láttam.
Majd alaposabban szemügyre veszem a szerzeményem. És a listámon is megnézem, hogy miként hívják.
-Nem is tudtam, hogy a kútban is van iszap.
És nem csak a nevét furcsálltam.
-Az nagyon rosszat jelent, ha a neve a szokásos szürke helyett világoszöld?
Vajon ez mit jelenthet.

/user nem tudja elképzelni, hogyan néz ki egy iszapfaló, /utánanézett de csak tótisztító céheket talált//

by Ajánlott tartalom