Re: Keleti rész

by **Shukaku** Vas. Szept. 14 2014, 07:41

-Ha még igazak is az állításaitok a ti kinti világotokról, akkor sem veheted biztosra, hogy valaha is vissza fogtok oda kerülni. Te magad mondtad, hogy a frontharcosok nem valami gyorsak. Egyáltalán nem azok, sőt, egyre jobban lassulnak. Az elején még átlagosan negyven naponta teljesítettek egy szintet, ma ez a szám körülbelül hatvan-hetven nap, és folyamatosan romlik, ráadásul a frontharcosok nagy része mindig erősebb mint maga a boss szintje, így míg ők el fogják érni a határaikat számításaim szerint az ötvenedik bossra, addig a szintet őrző ellenfeleik még ötven szinten keresztül erősödni fognak.
-Timidus! Ne ilyen… ne ilyen nyersen… én… nem akarom, hogy rosszul érezd magad… és sajnálom, hogy ezt kell mondanom… de a legkönnyebb az lenne…
~…ha elfelejtenéd a kinti világot.~
Persze a mondat utolsó részét már csak a gondolataiban fejezte be, hiszen ki ő ahhoz, hogy másnak ezt megmondhassa, hogy helyette döntse el, hogy mit higgyen, és mit ne higgyen. És persze a legaljasabb dolog elvenni másoktól a reményt, de az sem sokkal jobb, ha úgy hitegetik őket, akárcsak a frontharcosok. Shu persze tudja, vagy legalább is nagyon erősen hiszi, hogy ők már halottak a kintiek számára. Két év telt el, és nem történt semmi. Ki reménykedik vajon abban, hogy majd ezután fog? Szerencsére az, hogy Cearso -remélhetőleg csak egy nyelvbotlás miatt- magázni kezdte, kissé felvidította, és ő is megpróbált egy bátorító mosolyt küldeni felé.
-A petek rengeteg mindenben sokkal jobbak mint az emberek. Timidus nem hazudik, nem hagy magamra és nem is csap be sohasem.
Maga az ölelés, és így ez az egész már annyira megható volt a lány számára, hogy neki is könnyeket csaltak a szemébe. Hihetetlen volt, hogy egy vadidegen Timidust ölelgesse. A sárkányt, akit a legtöbben gyűlöltek szókimondó és kissé nagyképűnek tűnő felszólalásai miatt, most csak úgy egyszerűen idejött valaki, és megölelte, mert ez jól esett neki. Persze Timidus ebből az egészből nem értett semmit, és mindent csak egyetlen alaptézisre tudott visszavezetni: Az emberek furák.
-Szonja, ugye? Az előbb…
De nem tudta befejezni. Nem szeretett volna rossz emlékeket felidézni.

by **Cearso** Vas. Szept. 14 2014, 08:44

-Szerintem Kayaba ezzel is számolt. Mindig van, mindig lennie kell egy kiskapunak. Ezt én mondom, aki a másik világban azzal foglalkozik, hogy ilyen és ehhez hasonló világokat hozzon létre. Az egyik ok amiért Aincrad-ba jöttem, hogy ihletet merítsek egy másik világhoz, de ez most már teljesen lényegtelen.
-Igen tényleg sokkal jobbak. Kezdetben azon is gondolkoztam, hogy idomár leszek, így biztos lenne mellettem egy társ, de nem hiszem, hogy a betegségem jót tett volna a kapcsolatunknak. Ezért inkább egy másmilyen társat választottam magam mellé.
Felmutatom az íjamat.
-Igen Szonja, a munkatársam.
Hátradőlök és mesélni kezdek.
-Fél évvel ennek a világnak a kezdete előtt találkoztunk. Akkor még csak egy kezdő programozó voltam, ezért nem kellettem senkinek, de Szonja meglátta bennem a lehetőséget. Nagyon gyorsan megtanultam tőle, amit lehetett, és ezt követően együtt dolgoztunk. Kiegészítettük egymás munkáját. Nem értük el Kayaba szintjét, de a kistérségbe elég híresek lettünk. De a betegségem már akkor közbejátszott. Eleinte nem volt vészes, amíg csak egy keveset kellett magyarázni, de amikor egy nehezebb részhez értünk, lassan Szonjának többet kellett magyaráznia, mint amennyit ténylegesen dolgoztunk.
Így jött el az a korszak, amikor Szonja gyorsabb megoldásokat próbált keresni az emlékeim felidézésére. Végül talált egy igazán gyors módszert.
Néhány hónappal később kaptunk egy felkérést, hogy írjunk egy kritikát a SAO-ról. Nagyon összevesztünk valamin, és végül csak én kezdtem bele.
Kinyújtom az egyik kezem az ég felé, mintha meg akarnám fogni.
-Azóta ez a kettős érzés kavarog bennem:
Bárcsak itt lenne mellettem, ő lenne az én támaszom.
Milyen jó, hogy nincs mellettem, hisz nem viselném el, ha itt érné a vég.

by **Shukaku** Vas. Szept. 14 2014, 09:04

-Szerintem Kayaba egyszerűen csak azzal számolt, hogy majd jó játékosok fognak jönni a világba, akik képesek összefogni, meg csapatot alkotni, meg ilyenek. Én még soha nem voltam sokat ez előtt ilyen másik világokban…
Shu a mondandója alatt is folyamatosan próbált ügyelni arra, hogy inkább másik világnak nevezze Aincradot és a SAO-t, de pedig játéknak, hiszen bár a sárkány ezen nem sértődött meg, főleg nem rá, de azért a saját kis lelke megnyugtatásának jobban esett, ha igyekszik elkerülni, hogy még véletlenül is a saját világukat magasabb rendűnek állítsa be Timidus világánál.
-Szóval… még én is látom azokat a hibákat, amiket a frontharcosok elkövetnek, és ha nem csinálnák, ha nem lennének ennyire önzőek meg nagyképűek meg ilyesmi, akkor sokkal gyorsabban haladnának. Persze Timidus ezt nálam még sokkal de sokkal jobban látja, de hát őrá meg egyáltalán nem akarnak hallgatni, mert okosabbnak hiszik magukat a peteknél. Szóval… ha vannak is kiskapuk, nem hiszem, hogy sokan találnák meg ezeket.
És visszagondolva arra, hogy valóban csak Suzume volt az eddig, aki szintnövelő itemre lelt egy barlangban, tényleg igen kicsinek tűnt az esély arra, hogy a frontharcosok egyszer csak találnak egy alagutat, amely a századik szintre repíti őket. Shu persze csalásnak érezte volna, és Kayaba zsenialitásához méltatlannak… de már többször látta, hogy más mesélők elcseszik Kayaba világát, mert a Mester biztosan nem tud rájuk eléggé figyelni.
-Tudod… szerintem a petek mindig olyanok, hogy alkalmazkodnak a társukhoz. Timidus is például nagyon szeret harcolni, de én meg annyira nem, és mégis jól kijövünk egymással.
Az egy kicsit megmosolyogtatta, hogy a fiú Kayaba Akihiko szintjét akarta volna elérni. Shu szentül hitte, hogy erre soha senki nem lesz képes. A történetre pedig semmi okosat nem tudott mondani, de azzal kapcsolatban valami eszébe jutott.
-És… hogy állsz a kritikáddal? Szerintem nagyon okos ötlet lenne ez akkor is, ha itt bent csinálnád meg. Naplót sokan vezetnek, de sokkal izgalmasabb lenne, ha valaki tényleg leírná az egész történetet. Úgy, ahogy volt. Mint régen a dalnokok.
-Az emberek erre képtelenek. Ehhez pártatlanság kellene. A fiú ki akar jutni, így nem képes elfogulatlanul nyilatkozni.
Vetette oda a sárkány a véleményét, ám többet nem szólt a témához.

by **Cearso** Vas. Szept. 14 2014, 10:15

-Ha csak jó játékosok jöttek volna, akkor mi értelme lett volna bezárni őket? Személy szerint sohasem szerettem az olyan játékokat, amiben csak profik vesznek részt. Nem tudhatom, mi Kayaba célja. Egyetlen tippem van csupán. És ez is csak feltételezés: Azt akarhatja, hogy mi ismeretlenek fogjunk össze egy magasabb cél érdekében. Ismétlem ez csak feltételezés.
Ha kijutunk innen, megmutatom neked az összes világot, amit csak meg tudok mutatni, de ahhoz előbb ki kell jutnunk.
-Nem sokan találják meg, de nem azért, mert jól el van rejtve, hanem mert nem jó helyen keresik. A legjobb rejtekhely, ha valami egyáltalán nincs elrejtve. Az a veszélyes kiskapu, ami a szemünk előtt van.
Felülök és a lány szemébe nézek.
-Láttad például a páncél kinézet változtató boltot?
Visszafekszem, sokkal kényelmesebb így.
-Ha komolyan harcolni akarnék, akkor biztos, hogy betérnék oda és gyengébb kinézetűre cserélném a felszerelésemet, hogy a másikat megtévesszem, talán még a képességemet se mutattam volna meg nektek, nehogy elmondjátok másoknak, de mivel nincs szándékomban harcolni, nem foglalkozok vele. Na, az ilyen kiskapukra gondoltam én az előbb. A magasabb szinteken biztos több hasonló bolt is akad, de nem hiszem, hogy a közeljövőben szétnézhetnék arrafelé.
-Már az is megviselt, hogy a hozzám közel álló embereket elvesztettem. Szerinted mennyire viselne meg, ha valaki olyat veszítenék el, aki olyan közel áll hozzám, mint Timidus hozzád?
Igaza van Timidus-nak, addig nincs értelme megírnom, amíg nem jutunk ki, vagy be nem bizonyosodik ennek a lehetetlensége, hisz addig él bennem a remény. Szóval csak akkor kezdek hozzá, ha az egyik vagy a másik megtörtént.

by **Shukaku** Vas. Szept. 14 2014, 10:29

-Ahol csak profik vesznek részt? Az ilyen… hallottam, hogy vannak ilyen tournamentek, ahol a legjobbak versenyeznek. Mondjuk itt is van aréna, meg túlélő csarnok meg ilyesmi.
Nem említi meg persze, hogy jelenleg az aréna ranglistáját ők vezetik, és ha minden jól megy, akkor a következő hónapban is ők fogják vezetni… persze ez sokkal inkább Timidus érdeme, mint a lányé, de mégis csak valamifajta csapatmunka kellett ehhez, hiszen az is csapatmunka, ha Timidus diktál, ő pedig elvégzi a feladatát. Addig sem kell a harci bigyuszkákon neki gondolkodnia.
-Azzal amit mondtál pedig teljesen egyetértek. Kayaba bácsi odaadta nekünk ezt a tökéletes világot, erre ezt is tönkreteszik az irigységükkel meg a hasonló dolgokkal.
Kissé dühösen megvonja a vállát, annak azonban örül, hogy úgy tűnik, még valakire bukkant, aki hasonlóan gondolkodik mint ő, bár persze nem olyan radikálisan, hiszen Cearso ki akar jutni, de Kayabát azért nem gyűlöli, és tud nyugodt hangon beszélni róla. A páncélkinézet változtató bolt esetére csak összenéznek a sárkánnyal, Shu rámosolyog Timidusra, aki egy vigyorral leutánozza a gesztust. Természetesen a pet már régen rájött erre, és ők voltak az elsők, akik éltek ezzel a lehetőséggel.
-Ez nem kiskapu. Nem csalás. Ez csak egy lehetőség, amit ha valaki észrevesz, azt kihasználhatja.
-Nem szegjük meg vele a világ szabályait.
Fejezi be az idomár a sárkány mondandóját, és végigsimít a pet kékesfehéren csillogó tollazatán.
-De… ha szólózni szeretnél, akkor sem értem, hogy miért nem próbálkoztál meg egy picit a fejlődéssel. A napi élelmet és a szállásra valót tényleg nem nehéz megszerezni, és még bántani sem kell senkit érte.

by **Cearso** Vas. Szept. 14 2014, 12:36

-Kayaba adott nekünk egy világot.- javítom ki a lányt.
-Egyik világ sem lehet tökéletes, valami mindig hiányozni fog.
Ismét kinyújtom a karom, és az ujjaim között nézek az égre.
-Nekem például Szonja, meg az öcsém.
Leengedem a kezem, és leteszem magam mellé.
-Ne értsetek félre, nem mondtam azt hogy minden kiskapu csalásnak számít. Csak azok a kiskapuk számítanak csalásnak, amik túl nagy előnyt adnak, és csak egyvalakinek. Például ha valaki talál egy olyan páncélt, ami sebezhetetlenné teszi, vagy... ne is firtassuk tovább, szerintem értitek, mire gondolok.
Elgondolkozok egy pillanatra, a legtöbben azt sem tudják, milyen boltról beszélek ilyenkor, a sárkány és a lány pedig egyből kapcsoltak. Felülök és most először nézem végig a lány felszerelését. Egy kapcsolat gyűrű van az ujján, és a sárkányon is de ezeken kívül semmit sem ismerek fel. Persze, mivel a magasabb szintű felszerelésekre még egyáltalán nem szántam időt.
Lehet, hogy nem is az a gyűrű nem is az aminek látszik. Felnevetek a lehetőségen. De lehet, hogy igazam van, ki tudja.
-Szóval nem én vagyok az első, aki erre gondolt. Ti biztos jó harcosok lehettek, nem szívesen harcolnék ellenetek. Igaz, senki más ellen se, de ellenetek még kevésbé. És én meg már majdnem nektek ugrottam.
-Lehet, hogy már elkezdtem, ki tudja? Hisz még én sem emlékszek rá. Egyébként se halok bele egy kis éhezésbe nincs igazam?
-Most, hogy jobban belegondolok nem is vagyok éhes, pedig már napok óta alig ettem.
-Miért is sietnék a fejlődéssel, hová rohannék? Ha gyorsan fejlődnék, akkor nem tudnám kiélvezni egy egy szint varázsát. Nincs igazam?

by **Shukaku** Vas. Szept. 14 2014, 12:52

-A világ szerintem teljesen tökéletesek… csak nem azok az emberek vannak benne, akiknek itt kellene lenniük. De… Kayaba bácsi nem akarta kiválogatni, hogy kit enged a világába, így mindenki bejöhetett. Az, hogy sajnos ők is bent ragadtak…
Újabb szomorú vállrándítás, de tényleg nem nagyon tehet már ez ellen semmit, és ha az admin korlátozta volna a belépést, akkor sem azok léptek volna be, akik itt akarnak maradni, mint Shu. Hiszen eleve, ha azt kezdte volna el híresztelni, hogy csak azok lépjenek be, akik el akarnak menekülni a világ elől, akkor sokan kezdtek volna el gyanakodni, és Shukakut sem engedték volna, hogy a fejére tegye a sisakot. Sajnos semmi sem tökéletes, de ez nem a világ, hanem az emberek hibája a lány szerint.
-És még… akkor is jobb, mint a másik…
Teszi hozzá, de persze csak halkan, maga elé mormolva, és a fiú csak akkor hallhatja meg, ha nagyon figyel. A csalás kérdéséhez ismételten nem tud mit hozzáfűzni. Talán sokan már ebbe a kategóriába sorolnák Suzume ténykedését is, hiszen elég sok szintet átugrott, és így nagy előnyre tett szert, és egyedül ő kaphatta meg ezt, ráadásul három ember élete árán, akiket könyörtelenül meggyilkolt és meggyilkoltatott. Talán nem sokaknak lenne ehhez szíve, és így ez a kiskapu sokáig kihasználatlan marad majd.
-Jó harcosok?
Lepődik meg, és megmosolyogja a feltételezést.
-Igazából soha nem értettem az ilyenekhez. Timidus dönt a harcokkal kapcsolatban, én meg a többi dologgal kapcsolatban. Így döntöttük el az elején. Mindenki azt csinálja, amihez ért. Te pedig… te pedig azért nem vagy éhes, mert már megkínáltalak egy szendviccsel, és ha most jó lesz a fogás, akkor még ebédünk is lesz.
És ezzel be is rántja a botot, ám amikor megnyitja a menüt, inkább gyorsan becsukja. Akkor is meg fogja vendégelni valami olyanra ezt a fiút, amit soha nem felejt el.

/medúza, hínár/

by **Cearso** Vas. Szept. 14 2014, 14:02

-Kikre gondolsz pontosan? Ha nem veszed rossz néven. És ha úgy alakul, majd én is elkerülhessem őket.
Már ha emlékezni fogok a megfelelő pillanatban.
Végighallgatom a lány mormogását, de nem fűzök hozzá megjegyzést, ha valaki ilyen halkan beszél annak biztos megvan a maga oka, de azért elgondolkozok rajta.
Jobb, mint a másik? Szegény kislány, nem lehetett jó sora odakint.
Visszamosolygok rá, ahogy a döntésükről beszél.
-Tényleg? Akkor utólag is köszönöm.
Én meg már majdnem rájuk támadtam, pedig ez a lány nagyon kedves.
Felülök, nézem ahogy pecázik, kapása van, de ahogy nézem nem lehet jó a szerzemény ha ilyen gyorsan becsukja a menüjét.
Felállok, odasétálok mellé. Meglátok a földön még egy horgászbotot.
Mi az? a sárkány is tud horgászni? A sárkány felé pillantok.
Nem, nem hinném, egyébként is miért kéne neki horgászbot?
Senki mást nem látok a közelben, akié lehetne.
Talán éppen horgászni tanított, amikor elment a kép?
Felveszem a botot, majd leülök a lány mellé.
-Akkor engedd meg, hogy segítsek.
Meglendítem a botot.
-Ez fura, olyan érzésem támadt, hogy el fog repülni a bot, de ezelőtt még soha nem horgásztam.
megvárom, amíg nem mozdul az úszó, majd rántok egyet a boton, valahogy úgy, ahogy a lány csinálta az előbb.
Fenn is akad valami a horgomra, majd én is megnézem a fogást.
És büszkén mutatom meg a lánynak.
-Ebből biztos jó fog kifőni.
Majd hangosan kezdek nevetni a saját viccemen.
Szánalmas vagy.
/tonhal/

by **Shukaku** Vas. Szept. 14 2014, 14:18

-Hát… csak például a vörösökre, akik embereket ölnek. Itt ugye sokkal jobb, mert az indikátor miatt azonnal látod, ha valaki veszélyes, és óvatosan kell velük… hát… velük bánni… vagy csak úgy általában óvatosnak kell lenni velük. Persze az, hogy valaki piros, még nem feltétlenül jelenti azt is, hogy gonosz lenne, mert láttam már olyat, hogy valakit rákényszerítettek a gyilkosságra, vagy éppen véletlenül sikerült ölnie… mert… ha valaki nagyon erős például, akkor egy pofon is elég lehet ahhoz, hogy a másikat megölje. Persze nagyon dühösnek is kell lenni ahhoz, hogy közben aktiváld is a támadást… de sokan ki tudják harcolni ezt maguknak. Van például egy fiú, akit a legtöbb lány után, mert sohasem hagyja őket békén, és nem lehet sehogy sem leállítani…
Azt persze nem mondja el, hogy már ők is pirosodtak volna, ha akkor nincs ott az az idős bácsika az ő különleges képességével. Persze ez a tudás bőven elég arra, hogy önmagának is teljesen bebizonyítsa, hogy igenis lehet véletlenül ölni.
-Szóval… sok olyan ember van, akit én már messziről elkerülök. De… talán… nem tudom. Neked… hogy így van ez a… vannak barátaid?
A horgászásra már csak bólint, és a sárkánynak is int, hogy felesleges kijavítania a fiút. Ha segíteni akar, és láthatóan valamit azért mégiscsak tanult az elfelejtett esetből is, akkor hadd segítsen. Igazából a kis idomárt még az sem zavarná, ha Cearso még a botot is elfelejtené visszaadni. Ez a fiú valóban olyasvalaki, akinek szívesen segít. Kedves, jó szándékú, megölelgette Timidust is…
-Ha gondolod, ennyi halból már készíthetek egy ebédet. Az egyik vendéglő mellett van szabad használatra sütögetőhely.

by **Cearso** Vas. Szept. 14 2014, 17:03

Igen, tudom milyen az, amikor valaki majdnem gyilkos.Sokszor tartottam már a nyilamat más valakire, de sosem tudtam lelőni senkit se.
-Nekem?... Barátaim?
Elgondolkozok egy pillanatra. A Kedves halála óta nehezen barátkozok.
Vajon mi lehet azzal a vörös indikátoros lánnyal?
Ő volt az, aki három embert is megölt a szemem láttára. Ő volt az, aki ellenem fordította Kedvest, aki miatt Kedves meghalt. Ő volt az, aki majdnem engem is megölt, és akit ennek ellenére mégis megmentettem. És ő volt az, akinek legelőször meséltem a betegségemről a játék kezdete óta.
Már két éve nem láttam, persze leginkább miatta nem hagytam még el a biztonságos területet, de akkor is fura, hogy nem találkoztunk.
És mi a helyzet Katjával? Na, ő még kevésbé barátom, mint a másik lány, nem is értem miért nincs már az ő feje fölött is vörös jelzés.
És Nio?
Végre valaki, akire jó visszaemlékezni. Ő segített visszazökkenni a valóságba. Röstellem bevallani, de még mindig nem tudom, hogyan is érzek az irányába.
-Igen.. van olyan, akire azt tudom mondani, hogy a barátom. És remélem most már nektek is ezt mondhatom.
A lány ajánlata nagyon csábítóan hangzik.
-Persze, miért ne, nagyon jól hangzik.- szedem össze a felszerelést, amikor eltenném a botot eszembe jut, hogy én biztos nem vettem ilyet.
Felállok és odanyújtom a botot a lánynak, és rá mosolygok.
-Ez szerintem a tiéd, hiszen ezelőtt nem igazán horgásztam. Vagyis szinte biztos, hogy nem az enyém. Amit kölcsönadtak, azt illik visszaadni.

by **Shukaku** Vas. Szept. 14 2014, 17:17

Persze. Már az elején megbeszélték, hogy az ilyen embereknek, mint amilyenek ők maguk, és persze Cearsora ez a fura betegsége miatt csak még nehézkesebb ez a dolog. Shu már Raven esetében se nagyon tudta elképzelni, hogy milyen is lehet emlékek nélkül élni. Persze annak a fiúnak az esete sokban különbözött ettől a mostani esettől, és őt még valamennyire irigyelte is, hiszen ő csak a kinti világot felejtette el, amire sokszor Shunak se nagyon akaródzott volna emlékezni, és abban is teljesen biztos volt, hogy nem tartaná a szülei emlékének a meggyalázásának azt, ha elfelejtené őket. Meghaltak, és bár vannak szép emlékek, általában csak a hiányuk dübörög a szívében, amit szívesen elfelejtene. Persze nem úgy, hogy tudja, hogy valamire emlékeznie kellene, hanem teljesen. Végleg. Szeretné ő is ennek a világnak a szülöttjének tudni magát, aki, ahogy Timidus is hiszi, a hibernálási fázisból lépnek elő éppen úgy, ahogyan a petek a tojásokból kelnek ki. Milyen gyönyörű is lenne. Persze ezt nem szabad elmondani Cearsonak, ahogyan azt sem, hogy ő csak segítőkész, és bár szeret segíteni, barátjának még nem mondaná a fiút, és nem is nagyon akarja annak mondani. Azzal mindig csak a baj van, hiszen bárkit is nevezett idáig barátjának, az mind eltűnt vagy meghalt, vagy éppenséggel rájött arra, hogy mégsem akar a barátja lenni, amikor már megismerte. A felé nyújtott pecabotot csak egy intéssel utasította el.
-Tedd el nyugodtan. Kezdő felszerelés, ugyanúgy ingyen lehet megszerezni, mint a Guide Book-ot. Most pedig…
Tápászkodott fel, és intett a sárkánynak is, majd elindultak a fogadó irányába.
-Nyugodtan mondd majd, hogy hogyan szeretnéd. Ki van maxolva a főzés jártasságom, bárhogyan el tudom készíteni.
Egy kedves mosoly, és egy kis remény, hogy nem pont most fog elmenni újra a fiú memóriája.

És ez szerintem egy szép zárás is. Köszönöm szépen a játékot, és jó étvágyat. :3

by **Cearso** Vas. Szept. 21 2014, 00:39

/Asato/

Utam ismét a Keleti városrészbe vezet, de most a múltkorival ellentétben nyomos okom is van rá. Nem, nem abban reménykedem, hogy ismét meglátok egy erszényt a földön. Nem, Marluna elég szépen el van látva pénzzel. Persze az elvem, hogy felszerelésre nem fogadok el pénzt az megmaradt, de vannak olyan dolgok, amik nélkülözhetetlenek az életszint fenntartásához.
Hogy most mért nem sürög-forog körülöttem? Az ok egyszerű: Váltig bizonygatta, hogy ő bizony az általa fogott halakból fog nekem ebédet készíteni. Ehhez pedig az én horgászbotomat kellett elvinnie, amit Shu-tól kaptam. Azt hiszem be kell szereznem egy második horgászbotot, ha én is horgászni akarok majd. Mit is mondott Shu hol lehet beszerezni egy olyan horgászbotot, a fenébe nem emlékszem, a legjobb az lesz, ha legközelebb megkérdezem tőle, gyorsan fel is írom a jegyzetembe, hogy megkérdezni Shu-tól, hol lehet horgászbotot venni.
Egyszer csak egy bolt cégérére terelődik a figyelmem. Az alábbi áll rajta: Írószerbolt.
-Na de Kayaba, kinek kell írószer, ha egyszerűen használhatja a jegyzeteit írásra? Hol van ebben a boltban a logika?
No ez a hely már most kiérdemelt nálam egy körbenézést. Benyitok az ajtón, ami egy kissé nyikorogva nyílik ki. Egy NPC-n kívül senki sincs a boltban. Nem megmondtam, hogy ennek a boltnak nincs túl sok értelme. Azért alaposabban körülnézek. A hely alig nagyobb egy lyuknál, és tele van pókhálóval. Szóval a készítők is sejthették, hogy nem lesz valami forgalmas a hely. Majd az ajtó ismét nyikorog. Mégis vannak, akiket érdekel néhány ócska íróeszköz? Feltűnően végigmérem az érkezőt, majd egy hirtelen mozdulattal megfordulok és kezembe kapok egy lúdtollat, mintha érdekelne. Valamikor régen a szüleim tanítottak ilyet készíteni, valamint a használatára is. Persze sokkal modernebb íróeszközök is vannak, de azokban nincs semmi érdekfeszítő. Felemelem a tollat, ezt is alaposan szemügyre veszem. Egy tintás flakont keresek, de sehol sem találok. Az NPC-hez fordulok:
-Elnézést, hol tárolja a tintát.- de az csak rándít egyet a vállán, és továbbra is csinálja a nagy semmit.
-Tőlem se számíts túl sok borravalóra. Ilyen kicsi a bolt és még ennyit se tudsz?

by **Asato** Vas. Szept. 21 2014, 09:37

/ Cearso-san^^ /

Már itt vagyok egy ideje és még mindig nem szoktam meg a város furcsa rendszerűségét. Rendkívül vicces, hogy megnyitom a minimapot és az megmutatja merre kell mennem, ha megvan a célállomás. Elvileg ilye a gps is, de hát én sosem utaztam még. Valószínűleg ezt akarom bepótolni a mai három órás sétámmal is. De az is lehet, hogy csak megint eltévedtem…
– Olyan nagy ez a város! Annyi sok üzlettel… - sóhajtok fel panaszosan, mégis arcomra mosoly húzódik és csillogó szemeim az előbb elhangzottakat inkább igazi élményként élem meg.
Újabb két sarok után elérek az utolsó előtti célállomásomhoz. Igazából elsőre, észre se vettem, hogy megjöttem, de az előttem csukódó ajtó hangja kizökkentett az éppen megfogalmazódó művemben. Felnézek a cégérre és a jó öreg „Írószerbolt” feliratú fatáblát látom. Fogalmam sincs, hogy szándékosan, vagy csupán véletlen, de szinte látszódik, hogy egy kisebb fuvallatra leszakad a helyéről az egész. Az épület sem tűnik sokkal stabilabbnak kívülről, de egy tapasztalt kutató tudja, hogy pont azért értékes ez a hely. Hiszen a legtöbb történetben a különleges tárgyak nem a színpompás palotában találhatóak, hanem a szegény ember összegyűjtött lomjai között…
Határozottan belépek az épületbe és egy enyhe meghajlás közepette már fordulok is bal felé. A mozdulatsornak köszönhetően kikerültem a fölöttem elhelyezkedő veszedelmes csapdát, a pixel pókhálót, majd pedig kapásból a tekercses polc elé jutottam. Igen, nem volt túl hosszú az épületben megtett utam, hiszen alig 4-5 ember férőhelyes az egész tér. Talán lehetne nagyobb is, de a hatalmas kupi és a rengeteg különbözőféle kacatszerűség miatt teljesen be van foglalva. Általában csak én szoktam idejárni, mert itt kevés „használható” árucikk van, de itt kivételesen jók a pennák. Sokkal tartósabb, mint máshol. Most mégis meglepetésemre nem csak az NPC öregúr sertepertélt a boltban, hanem egy sötétbarna, copfos hajú férfi is. Mikor felé pillantok, hátal áll nekem, így nem sokat tudok kivenni a kilétéből, de azt már látom, hogy ha mellé állnék, elég fura összhatást érnénk el. Az én betegesen vékony kinézetemhez képest ő kissé testesebb alkatú. Vajon milyen kasztú lehet?
További képzelgéseimet a kérdése és a válasz minősége miatti panasza szakítja meg. Ebből ítélve bizonyára most először jár itt, így elhatároztam, hogy megpróbálok segíteni neki.
– Örvendek uram! – szólítom meg és fordulok felé, majd folytatom – ha tintát keres, akkor sajnos rossz helyen jár. Itt szándékosan nem árulnak ilyesfélét, mert a közelben lévő herbalista boltban kapható a keresett áru. Ezért nem tud felelni szegény öregúr erre az egyszerű kérdésre sem – taglalom neki az információt, majd hogy ne menjen el a kedve a bolttól, megpróbálkozom a „jobb” színben feltüntetésével – viszont az, hogy nincs tinta, nem csökkenti a bolt színvonalát! Sőt, itt találhatók a legjobb pennák és a tekercsek is olcsóbb áron vannak, mint máshol. Rendszeresen járok ide, így tudom miről beszélek – kacsintok rá jobb szememmel, majd várom reagálását az egyik tartóoszlopnak dőlve.
Vajon túl sokat beszéltem? Pár hónappal ezelőtt néztem meg egy üzletvezetős animét és úgy érzem valószínűleg abból kölcsönöztem a stílust. Remélem nem haragszik meg a segíteni próbálásomért…

by **Cearso** Vas. Szept. 21 2014, 22:44

Figyelmesen végighallgatom a másik srác monologát. Esküszöm mintha csak egy igazi pr-es állna előttem..
-Ez mind rendben is volna, de akkor hogyan próbáljam ki az árut. Látatlanért nem szoktam fizetni. Most pedig nincs kedvem elmenni keresni egy másik boltot, aztán meg ide visszajönni.- elhallgatok.
Ilyet sokat tud erről a boltról, ezek szerint törzsvendégnek számíthat. Biztos kap valami törzsvásárlói kedvezményt. Vagy valami 'az egyetlen vásárló' kitüntetést is.
Persze, hogy olcsóbbak, mint máshol, hisz eddig még nem találkoztam ehhez hasonló bolttal ebben a világban.
-Esetleg önnek akad egy kis tintája kölcsönbe?- Persze eszem ágában sincs kipróbálni a tollat.- Vagy inkább mégse, azt hiszem most nem fogok mostanság tollat vásárolni.
Újra nyílik az ajtó egy lány lép be rajta.
Esküszöm lassan túlzsúfolt lesz a hely. Vajon mikor volt ebben a boltban ilyen magas a vásárlói létszám?
A lány nem veszi észre a plafonról lelógó pókhálót és egyenesen neki megy. Megpróbálja kiszabadítani a fejét a hálóból. Persze mivel immortal objectnek számít még a pókháló is, ez nehezen megy.
-Micsoda egy lepukkadt hely, azt hiszem ide sem jövök vissza túl sűrűn.
A másik srácot megelőzve próbálom itt maradásra bírni a lányt. Ha a srác jobban odafigyel, akkor a saját beszédét hallhatja ki a szavaimból, csak egy kicsit megspékelve.
-Ez egyáltalán nem csökkenti a bolt színvonalát! Sőt, itt találhatók a legjobb pennák ezen a környéken és a tekercsek is olcsóbb áron vannak, mint bárhol máshol. Napi rendszerességgel járok ide, így biztosan tudom miről beszélek, szépséges kisasszony.
Majd megvárom a lány és a srác reakcióját is. Legyen az akármi.
/szerintem a lányt tekintsük NJK-nak, szóval te is reagálhatsz vele rám és vica-versa/

by **Asato** Vas. Szept. 21 2014, 23:59

Kipróbálni az árut? Mégis mi baja lehetne egy pennának? Már ép elnézést kértem volna a kellemetlenségekért, ha már az NPC öregúr nem képes megvédeni magát, mikor kölcsön akarja kérni tőlem a tintát.
– Termé… – szinte azonnal készültem is örömteljesen átadni neki, de még a felajánlásom elején lerendezte azzal a mondattal, hogy inkább még sincs szüksége rá…
– Sajnálatos mindenesetre… – próbálkoztam volna másodjára nekifutni a párbeszédnek, de ekkor az ajtónyílása zavarta meg. Hihetetlen, ennyire bonyolult két ember között a beszélgetés? Pedig én borzasztóan próbálkozom!

A belépő hölgy csinos arcán egyértelműen látszik gyötrődés, melyet a pixelproblémába való beakadás okoz, de mielőtt felfoghattam volna, hogy mit kéne cselekedni addigra a beszélgetőpartnerem már beszélni is kezdett hozzá. Ennyire lassú lennék? Több pontot kellene osztanom a Gyorsaságra? Vagy mégis miért nem látom át, hogy miként képesek az emberek ennyi fele szétszórtan figyelni? Először azt hittem, hogy egyszerű a válasz és a fiú engem figyelmen kívül hagyott, de mikor elmondta majdnem ugyanazt a szöveget, amit én, akkor beláttam, hogy igenis figyelt. Pompás, így legalább már látom, hogy szavaim célba érhetnek, ha megfelelően tálalom őket.

– Igen, igaza van az úrnak. Valóban itt kaphatóak a legjobb áron – erősítem meg mosolyogva az elhangzottakat. Miért is vált számára fontossá, hogy a hölgynek is tetsszen a bolt? Ő is átérzi a hely „fájdalmát”? Ó, vagy inkább csinos arc babonázta meg. Inkább ezt ítélem meg logikusan nézve. Akkor lehet, hogy nem kéne zavarnom? De én nem akarok kimenni, amúgy is ott állnak szinte az ajtóba. Lehet, mégiscsak megvárom mi lesz a vége, maximum közben majd elfordulok a választék felé…

– Valóban? Látszik, hogy olcsó itt minden, azért ilyen – válaszolja a lány, miközben nagy nehezen kiszabadul a hálóból. Majd odafordul a közelebbi barnahajú fiú felé és egyből a lényegre térve újabb kérdést tesz fel – akkor itt kapható olyan eszköz, amivel kristályra lehet írni? – szavait egy gyengére sikerült mosollyal próbálja oldani, látszik rajta, hogy zavarban van a „tudatlansága” miatt. A viharos tengerkék szempár kérdőn néz mindkét fiúra, szépen sorjában, miközben kezével még ösztönösen a hajából próbálja kipiszkálni a maradék hálót, holott az rendszerfájlként már nem lehet „rajta”.

/ Rendben. Remélem így megfelel^^ /

by **Cearso** Hétf. Szept. 22 2014, 16:17

Nem valami jó a társalgásban.
Nem baj legfeljebb nem sokat fogunk beszélgetni.
Sokkal jobban kedvelem azokat, akik keveset beszélnek, de a megfelelő pillanatban, a megfelelő dolgokról, azoknál akiknek folyamatosan be nem áll a szájuk, és a semmiről is napokon keresztül tudnának mesélni.
A lány érkezése után se romlik a véleményem róla, hiszen amikor maradásra próbálom kényszeríteni a lányt, nagyon hamar, és nagyon jól méri fel a helyzetet.
Már most megkedveltem a srácot, pedig még csak be se mutatkoztunk egymásnak.
Amit meg a lány művel.. mintha bármi is beleragadhatott volna a hajába.
No sebaj, legalább csillogtathatom egy kicsit a tudományom. Odalépek a lányhoz.
-Hadd segítsek, Kisasszony.
Odanyúlok a hajához, mintha megpróbálnám kiszedni a pókhálót a fürtjeiből. Persze semmit se kell kivennem, így el tudom sütni a mutatványt, amit Asukátol lestem el nem is olyan rég.
-Hoppá, más is akad a füled mögött.
Ezzel előveszem a lúdtollat a látótere mögül.
Egy virág biztosan jobb döntés lett volna, de a pillanat hevében nem találta jobb eszközt a mozdulatsor kivitelezéséhez.
-Hát valamin spórolni is kell, így nem alkalmaznak takarítót.
Meglepődök a lány kérdésén. Nem lehet valami tapasztalt, ha még erről se tud. Nem mintha én túlságosan tapasztalt lennék az ügyben, de erről mintha olvastam volna már valahol.
-Ez egy igazán érdekes kérdés. Tudod, a kristályok írásához nem íróeszközt, hanem a Kristályírás jártasságot kell beszerezned. Meg persze ha jól emlékszem, akkor jó sok tinta, de azt sajnos itt nem lehet kapni.
-Ha gondolod, elkísérhetlek oda, ahol lehet kapni.
Odamegyek a másik sráchoz, és rávágok egyet a vállára.
-Te is jössz, nincs igazam. Te se szeretnéd, ha eltévedne a hölgy.- Eddig is nagyon jól értelmezte a jeleket, ezt is meg kell értenie.

by **Asato** Hétf. Szept. 22 2014, 18:05

Közelebb megy a lányhoz és segíteni próbál neki. Nincs is mit leszedni, akkor miért? Aztán következő pillanatban már rájövök, hogy mi volt a lényeg. Egy ügyeskedő trükk. Nem rossz, bár szerintem a lúdtollal nem fog tudni kristályra írni…

Mikor felajánlja neki, hogy elkíséri, már kezdek fellélegezni, hogy végre szabadon megvehetem, amire szükségem van, erre következő pillanatban mellém lép és vállamra csap.
– Dehogy, én még szeret… – kezdtem bele az elutasításba, miközben felé fordítom a fejemet, majd hirtelen el is hallgatok a szeme villódzása láttán. Ezek szerint nem kéne elutasítanom – mármint, hogyne szeretném elkísérni. Hiszen még a végén nem megfelelő tintát venne és az borzalmas eredményekhez vezethet! – próbálok kilábalni az előző mondatomból hozzám mérten szánalmasan. Mégis milyen probléma lehetne? Van nem megfelelő tinta is? Még sosem írtam kristályra, honnan tudhatnám? És mégis miért hív engem is? Egyáltalán nem értem. Hiszen nem így kellene történnie! Az animében, ha csajozási lehetőség van, akkor pont az ilyen esetekben szokott a főszereplő egy jelzést adni a segítőjének, hogy „szép munka”, „nice bro” vagy „kösz haver” és aztán pedig lelép a lánnyal. Erre meg ő azt akarja, hogy én is velük tartsak? Mégis mi a francért?

Számtalan kérdés és rengeteg értetlenkedés záporozik a fejemben miközben arcomon szokásos mosolyom kissé zavartabb változata pihen. Nem mozdulok, míg meg nem látom, hogy a lány miként reagál az ötletre, valamint azt se tudom, hogy most tényleg mennem kellene-e vagy sem?

- Óó. – mondja halkan lány meglepődve a hirtelen előkerült tolltól. Sötétkék szemei tágabbra nyíltak az érdeklődés miatt, mikor a barna hajú fiú elmagyarázta neki a helyzetet, majd biztonság kedvéért szóban is megerősítette az elhangzottak lényegét.
– Szóval teljesen fölöslegesen jöttem ide… - majd az ajánlatot felfogva újra zavarba jön, és jobb kezével elkezdi egyenes, fekete haját piszkálni. Ahogy a fiú hátba üti a hátul lévő másikat és meglátja annak a zavarát, rájön, hogy vissza kellene utasítania a dolgot – Nem, nem szükséges, hiszen biztos van jobb dolgotok. Mármint, magamtól is odatalálok… - mondja a végét kicsit bizonytalanul. Hiszen még nem is járt ebben a körzetben eddig. Hiába tervezte el, hogy frontharcos lesz, még az alapokat sem tudja, nem volt aki rendesen elmagyarázta volna neki…

by **Cearso** Hétf. Szept. 22 2014, 20:46

Nem éppen erre a reakcióra számítottam, se a sráctól sem pedig a lánytól.
Nem esett le a srácnak a dolog. És ez meg milyen álca már? Még hogy rossz tintát választani, ki az a béna, aki egy ilyen egyszerű dolgot el tudna rontani?
Például te. Neked ez könnyen sikerülne.
Csak a pontos cím miatt kértem meg őt is, hogy jöjjön velünk. No sebaj, akkor ketten fogunk eltévedni ezzel a lánnyal. Talán így még jobb is.
-Ha nem akarsz jönni, akkor mond nyugodtan azt. Nem fogom leharapni a fejed. Majd később utánunk jössz, ha itt végeztél.
A lányhoz fordulok.
-Azért nem teljesen feleslegesen jöttél. Példának okáért már velünk is találkoztál. És azt is tudod, hogy nem ide kell jönnöd. Hacsak nem valami olcsó és jó írószer vagy pergamen után nézel.
Csak hát tudod a környék egy kész labirintus, és azért nekem is kell néha egy kis segítség a tájékozódáshoz.
Ezzel a hüvelykujjammal a hátam mögött álló srácra mutatok.
-No de, úgy látszik kettesben kell odatalálnunk.- legyintek egyet
-Jelenleg semmi dolgom sincs. Csak arra vártam, hogy befejezze a vásárlást. Szóval, ha nincs ellenedre a társaságom, akkor elkísérhetlek. Egyébként, Cearso vagyok.- mutatkozok be a lánynak.

A lány tovább csavargatja a haját, majd a bemutatkozásra alig hallhatóan válaszol.
-Engem.. engem Misakának hívnak.- mutatkozik be végül ő is.

-Misaki? Ez egy igazán szép név.- A szokásos bókolás persze most sem maradhat el. Én már csak ilyen vagyok, nem tehetek róla. Talán egy kicsit lehetnék kevésbé közvetlen. Lehet, hogy akkor már rám se ismernének.
Talán igen, talán nem.

by **Asato** Hétf. Szept. 22 2014, 23:12

Na szépen leírtam magam. A fiú hangjából érződik a neheztelés, habár nem mutatja ki. Egyértelmű, hogy most számomra a legkönnyebb döntés, ha itt maradok és megveszem, amit kell, aztán pedig távozok. Viszont akkor nem változik semmi. Újra bezárnám magamat az üres négy fal közé, majd onnan figyelném a külvilágot. Nem rég felnyitották a szemem, hogy mi a helyes, így hát cselekedjünk a szerint. Nem a könnyű utat választom, hanem az érdekeset. Magányosan pedig egy idő után elveszti a színeit a világ…

Nagy elhatározási gondolkozásom közepette ők már túlestek a bemutatkozáson is. Talán még nem késő, hogy én is csatlakozzak. Gyerünk, most sikerülni fog!
– Igazából, most hogy így belegondolok, ráérek később is visszatérni – végül is ez igaz, de nem túl gyenge szöveg? – szóval, ha még áll az ajánlat, akkor szívesen elkalauzollak benneteket. Sokat járok a herbalistához, így nem csak az odavezető útban, hanem a megfelelő választásban is talán a segítségetekre lehetek – mondom nekik széles mosollyal az arcomon. Majd leteszem az éppen válogatott árut és közelebb lépve kissé meghajolok az irányukba és bemutatkozok – A nevem Asato. Örülök, hogy megismerhetlek – mikor felpillantok, mind a kettejükre nézek, de közben egyikükre sem. Ezzel az apró trükkel elértem, hogy bemutatkoztam az eddig ismeretlen fiúnak és a lánynak is egyszerre úgy, hogy az utóbbinak nem kelthetett feltűnést, hogy nem ismerem az előbbit.

Talán ezzel a lépéssel visszakerülök a történetbe és nem csak egy mellékszereplő leszek az egyik fejezetben. Jobban kell figyelnem, ha azt akarom, hogy elismerjen engem az a bizonyos személy. Nem kell, hogy saját regényhős legyek, elég, ha egy folytatásos történetben sokat szerepelek. Szóval mostantól nem hátrálok meg ilyen apróságoktól és megpróbálok sodródni az árral, ha szükséges…

– Köszönöm – feleli tömören, ismét a nagyra tágult szép kék szemekkel. Arcán mintha enyhe pír jelent volna meg, de mielőtt ezt a jelenlévők felfedezhették volna a második köszöntés kizökkentette egy kicsit – Ö-örvendek – válaszol a lány kissé akadozva a hirtelen jött bemutatkozásra, majd „belegyezően” folytatta – Ha ennyire ragaszkodtok hozzá, akkor megköszönném a segítségeteket – azzal megfordult és kilépett az ajtón, melyet alig egy perce hajtott be maga után…

by **Cearso** Kedd Szept. 23 2014, 23:36

Mégis velünk akarsz jönni?
Vajon máskor is ilyen gyorsan váltogatja a döntéseit?
No sebaj, nem ezért fogom meggyűlölni. Sőt, egy kicsit hálás is vagyok, hiszen nélküle biztos hogy eltévednénk.
Bár, ki tudja? Lehet hogy az volna a jobb..
Nem, ha egyszer a srác már felajánlotta a segítségét- amit azért közvetve én kértem- akkor nem utasítom vissza.
Majd bemutatkozik.
Nagyon ügyesen csinálja, úgy mutatkozik be mindkettőnknek, hogy voltaképp a levegőnek mutatkozik be. Képzeletemben ismét megemelem a kalapot előtte. Biztos hogy meg fogom jegyezni ennek a srácnak a nevét: Asato-nak hívják.
Megvárom, amíg az ajtó becsukódik a lány után, várok egy kicsit, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem hallhat minket odakintről.
-Örvendek, Asato.- próbálom meg leutánozni mozdulatait.- Az istenit, nagyon jól alkalmazkodsz a helyzethez. Mikasának egy szót se, de téged máris megkedveltelek.
Egyre azért jól figyelj. Te előttünk fogsz menni, és mutatod az utat, mi meg mögötted a mi saját tempónkban sétálunk. Neked ez megfelel?
Nem tudok a válaszára figyelni, mert egy női sikítás töri meg a csendet. Felismerem a segítségkérő hangját.
-Ez Mikasa- tájékoztatom tömören Asatot, majd az ajtó felé veszem az irányt, és közben az inventorym mélyéről előkaparom a régen használt íjamat. Nem törődök a lelógó pókhálóval, nem is izgat igazán. Szinte kitépem a szabad kezemmel a kicsinyke bolt ajtaját hogy minél előbb kiérjek, és látom, ahogy három vörös indikátoros alak próbálja elcipelni a lányt. Hiába küzd minden erejéből, a számbeli fölényt nem tudja legyűrni.
Na majd én egyenlítek egy kicsit azokon az esélyeken. Felajzom a íjam és ellőnék egy nyílvesszőt, amikor rájövök, hogy védett területen belül vagyunk szóval semmi értelme nem lenne.
Asato-hoz fordulok.
-Asato, Menj utánuk és győződj meg róla, hogy nem hagyják el a védett területet, addig én megpróbálok kitalálni valamit. Fedezlek, ha szükség van rá.- felemelem az íjam.- Csak nehogy azt mondd, hogy te is íjász vagy.

A lány ellenkezni próbál, de nem elég erős három másik játékos ellen, így egy könnyebb megoldást keres.
Kiabálni kezd:
-Segitség, Asato, Cearso, akárki.. -de nem tudja folytatni, mert egy ronggyal betömik a száját...

by **Asato** Vas. Szept. 28 2014, 20:41

Jól alkalmazkodok a helyzethez? Majd meghalok a bizonytalanságtól! Mindent, amit teszek, mások mozdulatai alapján csinálom. Az előző meghajlást is egy filmben láttam, aminek a címére nem emlékszem, de erre a trükkre igen. Valami bűvészes volt…

– Köszönöm a dicséretet, örülök a gyors megismerkedéshe… - feleltem volna udvariasan, mikor már szokásához hűen ismét félbeszakított. Most egy indokolt okkal, ugyanis Mikasa sikolyát hallottuk.
Cearso gyorsabban vette észre, sőt már kapásból fegyvert is rántott. Nem mintha a védett területen hatékony lehetne. Mint valami szuperhős, mindenen áttörve szaladt az ajtón ki, hogy nyomon követhesse a lány hangját. Én az ő pillantását követve épphogy csak láttam, ahogyan bekanyarodtak a sikátorba. Ahogy azt sejtettem megpróbálta lelőni őket, de a védelmi mező blokkolta a nyílvesszőt. Felém fordul és pillantásában a kétségbeesés halovány lángja égett. Éreztem, hogy az én lelkemet is elfogja a félelem. Nincs időm gondolkodni, cselekedni kell. Késeimet előkapva szaladok az alakok irányába. Még hallom a hangját, hogy hasonló dolgot akart kérni tőlem és majd fedezni is fog. Hát persze, csak tartsa velem a tempót és máris jobban állunk. Még bekanyarodás előtt hangosan kiabálok visszafelé, hogy: - Fejvadász vagyok. A legjobb fajtából – magabiztos hangom még biztosan elért az emberrablókig, de sajnos nem álltak meg és dobták el a fegyvereiket. Nincs ilyen könnyű dolgom, hogy egy ilyen egyszerű blöfftől hanyatt vágódjanak. Sietnem kell, ha kiérnek a védett területről, már esélyem sincs megmenteni a lányt. Persze Cearso onnantól lelőheti őket így még nyerhetünk. Csak remélem, hogy elég pontot tett a gyorsaságra…

A három alak sikátorok között manőverezve vitte a lányt és próbált minél körülményesebb úton haladni, hogy nehezítsék az utolérés esélyét. Mikasa ronggyal a szájában csupán vergődve nyögdécsel, bizonyára segítségért kiállt…

by **Cearso** Vas. Szept. 28 2014, 21:33

-Akkor kapd el őket.- Persze szinte biztos, hogy blöfföl, hisz a kamu az én asztalom, de ha legalább egy kicsit megrémítjük a támadókat, az is adhat nekünk némi plusz esélyt.
A srác gyors, nagyon gyors és már fut is az emberrablók után, kezében a tőreivel, legalább közelharcos. Nem mintha túl sok íjász kóborolna a játékban, távol-harchoz jók vagyunk, de közelharcban mindenki leköröz minket, még akkor is, ha minden pontunkat az erőre rakjuk. Na mindegy most nem érek rá ezen filózni. Egy lány bajban van, és a segítségünkre van szüksége.
Nem csak Gyorsaságponttal lehet valakit nagyon könnyen követni. Ott van például a háztető. Szerencsére Marluna megmutatta, hogyan kell a háztetőkön rohangálni mindenféle jártasság nélkül. Azért akrobatikával könnyebb lenne a dolog, de így sem egy lehetetlen küldetés. Csak keresnem kell egy jobban kiálló részt. Nehezen felhúzódzkodom majd Asato-ék után rohanok. Megnagyobbítom a minimapomat, így könnyebben tudok tájékozódni, és a barátlistámon szereplő játékosokat is követni tudom.
Én hülye. Nem küldtem Asato-nak barátfelkérést annyira lekötött, hogy Mikasa után rohanjunk.
Elég közel érek a sráchoz, hogy hallja a hangom.
-Asato, küldök egy barátfelkérést, ne állj meg míközben elfogadod, ez csak arra kell ha véletlenül eltűnnének a szemünk elől, akkor nagyobb területen tudjuk őket keresni.
Remélem elég hangos voltam, hogy meghallja és elég érthető. A minimapon egy olyan helyet keresek ahol nagyobb eséllyel át tudok ugrani, a szomszédos háztetőre. Most már hiába rohangálnak a rossz fiúk a szűk sikátorban, nehezebben fognak lerázni.
Megtalálom a legkönnyebb utat, és a megfelelő irányba futok, és futás közben küldöm el a barátfelkérést Asato-nak.

Az emberrablók próbálják lerázni az árnyharcost, de nem elég gyorsak hozzá. A városhatár felé futnak, azt remélve, hogy odaérnek még a "fejvadász" előtt, de nincs sok esélyük. Ráadásul az őket üldöző íjászról még fogalmuk sincs, aki egy közeli háztetőn már felajzta a fegyverét, és már csak a megfelelő pillanatra vár.

by **Asato** Vas. Szept. 28 2014, 23:32

Jobbra, balra, jobbra, balra. Ezek szándékosan ingáznak a sikátorok között? Rohadtul idegesítő! Ráadásul figyelnem kell, hogy ne akadjak be egy pixeldobozba vagy más hirtelen felborított tárgyba. Rosszabb, mint egy akció film. Már látom, hogy volt értelme a gyorsaságra raknom, de kellene valami hatékony jártasság az üldözéshez. Szerencsére így is tudom követni őket. Nincs időm hátranézni, hogy Cearso mögöttem jön-e, de valamiért bízok benne. Ahogy a szemébe néztem úgy éreztem, hogy mindent meg fog tenni a lány megmentéséért. Az ő szemei is hasonlóan sugároztak, mint Saitoé. Viszont ez a tettvágy és a cselekvés érzései voltak. Egy olyan hősé, aki nem hősként cselekszik, hanem mint jótevő. Igen, bízhatok benne, mert tudom, hogy jó ember, még ha nem is ismerem. Egyből reagált gondolkodás nélkül, és ha nem íjász lenne, akkor már előttem szaladna biztosan…

Ahogyan a köpenyes alakokra figyelek, szép lassan rájövök, hogy közeledek a határhoz, majd mikor kiszúrom, hogy egy rövidítést használhatnék, ha balra megyek, akkor hirtelen lépteket hallok a közelemben lévő háztetőről. Ösztönösen felnézek és Cearso sebesen szökdelő alakjára leszek figyelmes, miközben majdnem orra esek. Hallom, hogy nekem beszél, de nem teljesen értem. Egyetlen szó az, amit felfogok belőle, de azt meg elfogadni nem tudom. „Barátfelkérés”. Hiszen még nem is ismerem! Alig beszélgettem vele, azt se tudom, hogy valóban a barátom lehet-e.

Cearso szeretne a barátod lenni. Elfogadod? Igen - Nem

Most mit tegyek? Ha csak úgy elfogadom, akkor nem lesz igazi barátság és ezzel megsértem a Saitoval történtek emlékét. Viszont visszautasítanom sem kellene a kedvességét, hiszen eddig is jóban voltunk amióta megismerkedtünk. Igenre kellene mennem. Nem, nem fogadhatom el! Először még együtt kell innunk és koccintanunk az újonnan kialakult barátságunkra, nem lehetek csak úgy bárkivel barát…

Miközben a saját lelkiismeretével veszekedett magában, észre sem vette, hogy az utolsó kanyarnál tovább ment egy kicsit és ezért újabb előnyt adott az utolsó pillanatban az üldözötteknek.
A három alak már kiért a határhoz és csupán Cearso kiröppenő nyilának köszönhetően nem döfték le azonnal. Asato riadt arccal tör ki a sikátorok közül kiabálva az ellenség felé, hátha az megzavarja őket. Az íjász sebesen útjára ereszti következő nyílvesszejét, ami már erőteljesen pirosba viszi a fickó életét, aki össze is esik. A társai azonnal két irányba fejvesztve elrohannak magukra hagyva a földön fekvő haldokló harmadikat és az elrabolt lányt. Újabb zápor indul meg a futók felé, miközben a fetrengő férfi, mintha kötelességét akarná teljesíteni még gyorsan, előveszi pengéjét és a lány mellkasába mélyeszti. Az ifjú árnyharcos már könnyező szemekkel siet oda, de mintha megállt volna számára az idő. A gyönyörű sötétkék szempár hirtelen tágra nyílt a meglepetéstől és még a rongyon keresztül is hallható volt az erőteljes felkiáltás, melyet az élet csík folyamatos látványos csökkenése kísért. A lány még megpróbálta utolsó pillanataiban megfogni a gyilkosa karját, de mire rákulcsolhatta volna a kezeit, apró pixellé bomlott szét. Abban a pillanatban végleg megállt az idő. Az árnyharcos egy helyben állva leengedte kezeit és értetlenül nézett a lány helyének irányába. Az íjász sem lőtte tovább a menekülőket, sőt a háztetőről is azonnal leugrott, hogy közelebb menjen a helyszínhez…

Mi történt? De, mi? Nem értem. Mégis miért? Mikasa… A lány, aki kristályba akart írni. Miért? Most akkor meghalt? Mindkét valóságban? Ennyi lenne? Ostobán figyelmetlen voltam és ezért egy emberéletnek lett vége?! – Mégis miért?! – kiáltok fel kétségbeesett hangon, miközben a sírás kerülget, majd szépen lassan, közelebb vánszorgok. Fel sem tűnik, hogy a földön fekvő sérült fickóval mi történt, de érzem Cearso közeledő lépteit is.

– Elszúrtuk… Megmenthettük volna… – fordulok felé suttogva, mintha még meghallhatná a halott, majd a hirtelen elsötétül a világ és érzem, ahogy kikapcsolok akárcsak ha aludni térnék…

by **Cearso** Hétf. Szept. 29 2014, 11:14

Nem szívesen mondom, de az hogy folyton keresgélnem kell a megfelelő helyekre az ugrálásokhoz minden figyelmemet elvette, így nem vettem észre, mikor eltűntek a szemem elől. És a minimapon még mindig nem tűnt fel Asato helyzete. Lehet hogy nem ért volna hozzá el a szavam? Hiszen világosan elmagyaráztam a helyzetet. Hogy ez nem egy baráti gesztus, hanem egy taktikai lépés volt a részemről.
No sebaj, vagyis hatalmas a baj, mert fogalmam sincs merre van Mikasa az elrablóival. A legközelebbi határ felé veszem az irányt, ha szerencsém van ott még megelőzhetem őket, ha egyáltalán az a hely az úticéljuk. A leggyorsabb útvonalat választom, ezzel megkockáztatva egy veszélyesebb ugrást is, ha elrontom, akkor mindennek vége. Nem, nem nekem, hiszen védett területen belül vagyok, de rengeteg időt veszítenék azzal. Lendületet veszek és egy hosszú nekifutásból egy majdnem remek ugrás kerekedik, csak az egyik lábam csúszik meg a túloldalt, de még sikerül megtámaszkodnom a másikkal. Csak pár pillanatot vesztettem miközben visszamászok, de ez a pár pillanat is veszélyesnek bizonyulhat.
Innen már látni a városhatárt, és meg is pillantom azokat, akiket keresek. De hol van Asato?
Felajzom az íjamat és felkészülök a lövésre. Csak most ne tévessz Cearso, kiszemelem magamnak azt, amelyik egy tőrt szorongat a kezében, és úgy lövök, hogy a nyílvessző akkor találja el, amikor átlép a határon. Sikerül elérnem, amit akartam, a lányt nem döfték le azonnal.
Ebben a pillanatban rohan ki Asato a sikátorból, ami egy kicsit elvonja a figyelmemet, de a második nyilat reflexből lövöm ki az előző célpontra. Annyira leköt Asato színjátéka hogy csak fél szemmel látom, hogy az alak összeesik, és ezzel remélem elájult, ha nem is halt meg.
Szóval a figyelmemet a másik két menekülőre szegezem, alaposan megjegyzem hogyan néznek ki, és leadok nekik pár figyelmeztető lövést, hogy legközelebb legyenek óvatosabbak azzal, hogy kit rabolnak el.
Sajnos nincs szerencsém, nem veszem észre, hogy a harmadik a lány szívébe szúrja a fegyverét, már csak akkor, amikor nem marad elég időm, hogy megvédjem a lányt. Lassított felvételben nézem végig, ahogy a lány a kezével, a támadója karja felé nyúl, de sajnos nem elég gyors hozzá.
Remegve nézem, ahogy a lány a hosszú sötét hajával, és sötét szemeivel apró vörös pixelekre esik. Csak egy kicsit kellett volna jobban odafigyelnem, és még ez se sikerült.
Dühösen ugrok le a háztetőről, most már nem érdekel, hogy mi fog történni, egy dolog járt a fejemben: bosszú, én most meg fogom bosszulni annak a lánynak a halálát. Lassan közelítek a földön fetrengő alak felé, miközben az árnyharcos felteszi a kérdést, ami engem is izgat. Lövök még pár nyílvesszőt, de ezekkel csak a ruháját szegezem a földhöz a fetrengőnek.
-Hallottad a kérdést. Miért?
Közben Asato elérte a kitartása végét, egy utolsó kijelentés után eldől, mint egy zsák.
Vajon most lát először ilyen esetet a játékon belül (vagy in allgemeinem)?
Vajon én is így reagáltam volna az első alkalommal, ha nem lett volna veszélyben az én életem is?
Most nem ezekre a kérdésekre keresem a választ.
Fenyegetően az alak fölé hajolok és az íjammal rá célzok.
-Nos beszélsz végre?
Villanás.
A fenébe, még ilyenkor is?
Eltűnt az alak és a beszélgetésből is csak egyetlen névre emlékszek: Kazuma. Vajon így hívták ezt a srácot, aki elmenekült?
A kezemben az íjon kívül egy italos flaska van, ez fura én nem iszom. Talán Asato-nak kéne adni belőle, hogy legyűrje a sokkot, ami most érte.
Odalépek mellé, még mindig alszik.
Elkezdem pofozgatni az arcát.
-Lassan ideje lenne felébredni.
Azt se tudom mennyi idő telhetett el mióta elájult.
Ahogy azt se mennyire emlékezhet a történtekből, de azért remélem nem ijed meg a látványomtól.
Nem sokon múlott, de
-Nem sikerült. Ne hibáztasd magad, nem csak rajtunk bukott el az egész.
Nem mondok többet, nekem is nehezemre esett feldolgoznom az első esetet. Nagyjából tudom milyen érzés lehet, és talán most egyedül akarna maradni, de az lenne a legrosszabb a számára.

by **Asato** Hétf. Szept. 29 2014, 16:41

Azt gondolná az ember, hogy mikor a SAO-ban álomra hajtja a fejét, akkor a valósághoz hűen képes lesz aludni. Sőt, álmodni is. Én nem tudom, hogy eme elmélet lehetséges-e vagy sem, mindenesetre eddig még egyszer sem sikerült álmodnom, mióta itt vagyok. Mégis, most hálás vagyok, hogy nem vetített elém képeket az elmém. Hirtelen térek magamhoz, ahogyan arcul csap a valóság, úgy jutnak eszembe a történtek. Mikasa, az elbűvölő kék szemű lány, aki félénken szólított meg bennünket. Az aranyos zavarával küzdve kérdezgetett. Majd ugyanezen csinos arc tulajdonosa volt, aki esdeklő szemekkel, kétségbeesetten vergődött elrablója kezében. Aztán pedig az égszínkék szemek lassan elvesztették fényüket, ahogy az életcsík is eltűnt. Még utolsó lélegzetét kifújta erre a világra, majd apró pixelekké robbant szét. Pár pillanat múlva már nyoma sem volt szörnyűséges tettnek és annak, hogy itt egy ember élt, majd pedig halt…

Ahogy lassan magamhoz térek, hallom Cearso hangját, mely végleg visszahoz ebbe a valóságba. Arra kér, hogy ébredjek fel, holott nem is emlékszem, hogy mikor aludtam el. Kinyitom aranyló szemeimet és elkezdek felülni. Érzem segítő kezét a hátamon, majd másik karjával egy flaskát nyújt felém. Szagából érezni, hogy valami alkoholos ital, így finom fejrázással elutasítom.
- Nincs szükségem bódító szerekre. Azok tönkreteszik az életet – magyarázom neki, hideg, monoton hangon, miközben a lány halálának helyszíne felé nézek. Semmi. Abszolút semmi. Teljesen üres a terület, se gyilkos, se áldozat. Csak mi ketten Cearsoval és ez gyanút is kelt bennem, így egyből ki is nyögöm – Mi történt a gyilkossal? – kérdezem tőle - miután tisztázta, hogy nem CSAK a mi hibánk - továbbra is ugyanazon a színtelen hangon, s miközben a válaszra várok, szépen feltápászkodok. Cikáznak bennem a gondolatok és szinte szétfeszítenek az érzések. Harag, düh, bánat, keserűség, csalódás, értetlenkedés és egy jó adag bűntudat. Mindegyiket szépen lassan fellelem, majd egyesével egy képhez kötve elrakom. Nincs rájuk szükségem, egyik sem befolyásolhat a tiszta gondolkodásban. Nem tudom miért ölték meg Mikasát, de azt igen, hogy nem tettem meg minden tőlem telhetőt. Nem koncentráltam elégé, ha sikerült volna időben reagálnom, akkor lehet még most is élne. Egyértelműen az én hibám. Cearso megpróbálta lelőni őket, én még csak egyetlen suhintásig se jutottam.
- Menjünk innen – kérem kissé élőbb hangon az íjászt, majd elindulok a legközelebbi fogadó felé…

by Ajánlott tartalom