Re: Black Iron Castle

by **Shukaku** Kedd Júl. 08 2014, 16:16

A kinti világban sok filozófus és firkász vacillált már azon, amin most Atoru kezdett el elmélkedni. Nincs a világon se jó, se rossz, a gondolat teszi azzá. Timidus ugyan nem tudta ezt, mégis alkalmazta. Ha az emberek is tudnának olyan egyszerű tökéletességgel, oly rideg logikával döntéseket hozni, mint a sárkány, nekik is sokkal könnyebb lenne az életük. Nem az a fontos, hogy jót cselekedjen, hanem az, hogy megvédje a lányt. Lényegtelen, hogy hogyan. Lényegtelen, hogy milyen áron, hogy kin kell emiatt átgázolnia, teljesíteni fogja a feladatát.
Timidus azt is tudta, hogy már érdemes volt ide eljönnie. Atorun látszott, hogy tetszik neki az ötlet, ráadásul még tudott információval is szolgálni.
-Önfeláldozás. Megfelelő kifejezés, de azért igyekszem majd elkerülni. Az önfeláldozás azt jelentené, hogy rosszul végeztem a feladatom. Nem csak az a célom, hogy egyszer megvédjem Shukakut, hanem általánosságban és örökre kell védenem, ez pedig önfeláldozva, azaz holtan még nekem is igen nehezen kivitelezhető. Persze van rá mód, de csak azután szabad önfeláldoznom, miután rájöttem, hogy miként lehet visszatérni a halálból. A moboknak sikerül, és egyik küldetésen is tapasztaltunk ilyet. Amíg ez nincs meg, addig az önfeláldozás ugyanolyan hibás mint az öngyilkosság.
Az emberek, az érzelmek és a fájó emlékek témájában egyáltalán nem mozgott otthonosan, így csak bólintott. Nincs oka nem elfogadni a fiú szavait, hiszen emberként ezt bizonyára jobban tudja.
-Pontosan. Ahol lehet akadályoznunk kell őket a fejlődésben. A frontharcosokat nem értesítjük egy esetleges rejtett küldetésről. Nem adunk be semmit az alapítványukba. Nem készítünk semmit, amit a boss ellen használhatnak. Shu kristályíró, már régóta ezt teszi.
A megingatáson kicsit el kellett gondolkodnia, de nem jutott sokra.
-Fogalmam sincs, hogy meg lehet-e őket ingatni a hitükben. Egészen addig nem fogják elhinni, hogy feleslegesen harcolnak, amíg el nem érnek egy olyan szintre, ahol nem győzhetnek. Jelenleg van ilyen szint, de ha szerveződnek, akkor talán képesek fejleszteni a csapatmunkájukat, és akkor ez már nem lesz biztos. Ilyen emberek pedig bizonyára vannak még. Párukról sejtem, hogy közénk állnának, de nem lehetek benne biztos. Óvatosnak kell lenni, és titokban kell tartani mindent. Anatole mindössze azért nem végzett velem, mert Shut védelmezem. Tudja, hogy veszélyeztetem a céljukat, azt viszont nem tudom, hogy mennyi ideig tartja vissza az idomár, és azt sem, hogy veled, vagy a többiekkel kapcsolatban is így döntene-e, ha kiderülnek a szándékaink. Figyelj és légy óvatos. Ha valakinél úgy érzed, hogy megfelelő arra, hogy beavasd, akkor értesíts, és közösen döntünk. Csapatmunka. Bizalom. Az alapján kell működnünk, ami a frontharcosokból leginkább hiányzik. Amit nem ismernek, az ellen tehetetlenek.

by **Atoru** Kedd Júl. 08 2014, 17:17

- Ebben az esetben teljesen igazad van, Timidus. Az önfeláldozás csak pillanatnyi megoldás. Ha örökké megszeretnéd védeni Shukaku-t, akkor nem szabad veszélyes helyzetbe sodornod egyikőtöket sem. - mondtam a sárkánynak. Az, hogy szerintem az önfeláldozás még mindig jobb az öngyilkosságnál, már csak a saját nézetem. Timidus-nak a kettő ugyanaz, mivel ugyanaz a végük is.
Minél többet gondolkodom Timidus ötletén, annál inkább érzem, hogy ez remek ötlet. A blokkolásban semmi erőszak nincs, teljesen olyan, mintha egy Greenpeace-es alapítványt hoznánk létre. Semmi fájdalom nem éri az ellenfelet sem, és mi jól járunk. Szinte tiszta haszon. Csak attól félek, hogy azok nem látják így, akik ki akarnak jutni. Eddig lehet, hogy úgymond semlegesnek és függetlennek mondhatom magam, de most muszáj lesz döntenem. Vagy Aincrad-ért harcolok, vagy pedig a Kijutásért. Egyszerre a kettő nem megy. És most, hogy találkoztam Timidus-szal, azt se tehetem meg, hogy tartózkodom. De vajon helyes lesz ahogy döntök? Nem, várjunk, jobb kérdés: Kinek lesz jó az, ahogyan döntök? A frontosoknak biztos nem, hiszen ezután kisebb-nagyobb elutasításokra számíthatnak majd. És ez bizony nehéz lesz, mivel a céhben ott van Ayani és Mirika is, aki harcol a fronton. Rendben, nekik rossz lesz. Kinek lesz jó? Akik bent akarnak maradni. Ez egy X számú ember, és a statjaik nem is ér fel a frontosokéhoz. Hiszen a legtöbb embernek, akinek megvan a szintje, megy is a bossterembe, így ha szemtől-szembe támadnánk rájuk, abból semmi jó nem származna. Így marad az, hogy uraljuk a piacot. Ha nem jutnak elég utánpótláshoz, meg fognak akadni. De ez is csak minimális visszaesés lesz, hisz a frontharcosok között is vannak kristályírok, potifőzők és kovácsok is. Azonban a konferenciára visszagondolva, amikor Anatole azt mondta, hogy kinőtték a Tier-eket... Akkor a páncél előnyük nincs már meg. Maradtak a kristályok és potionok/mérgek.
Timidus ötletei pedig remekek, azonban, ha csak ennyien csináljuk ezt, akkor semmi változás nem lesz. Több ember kell, hogy nagyobb legyen a kiesésük. De ezzel még ráérünk, hiszen most ütik a tizenhetedik boss-t. A századik pedig még messze van.
Végül már csak bólogattam a sárkány mondandójára. Teljesen igaza volt. Az viszont meglepett, hogy Anatole így gondolkodik, és megtenne ilyeneket.
- Ha megöl téged, azzal fájdalmat fog okozni Shukaku-nak. Ha pedig minket öl meg, akkor az indikátora jelezni fogja, hogy piros, és így többen elpártonának mellőle. Bárhogyan is, nem lenne számára szerencsés, hogyha megtenné. Ami pedig a társakat illeti... Megpróbálom jobban kiismerni az ismerőseimet ilyen téren. Ha bárki is olyan, hogy megbízható, és hajlik rá, akkor szólok neked és majd döntünk, rendben? Ha pedig te találsz valakit... Te tudod, hogy megfelel-e, vagy sem, nem igaz?- kérdezem meg a sárkánytól. És tökéletesen igaza van. Ameddig nem tudják, hogy létezik ez a szervezet, vagy hogy mi benne vagyunk, addig nem lehet gond. Ha pedig lelepleződnénk... Nos, reménykedjünk a jószívűségükben.

by **Shukaku** Kedd Júl. 08 2014, 17:48

Milyen kis aranyos, milyen kis óvatos. Ebben az esetben van Timidusnak igaza. Jó, valóban történt már olyan, hogy Timidusnak nem volt igaza, de az, hogy igaza legyen nem olyan ritka, hogy ki kelljen emelni, hogy csak egyes esetekben, vagy pont ebben az esetben van igaza. A sárkánynak általában igaza van, kivéve amikor nem. Még a legjobbakkal is előfordul. Persze ha petekkel kapcsolatban kellett döntéseket hoznia, akkor mindig igaza volt. Igaza volt Hisamével kapcsolatban, igaza volt Tűzrózsával kapcsolatban, igaza volt Kyubeivel kapcsolatban. Az összes pettel kapcsolatban igaza volt, mert ők nem működnek olyan logikátlanul mint az emberek. Ezeket a kiszámíthatatlan logikátlan lényeket nem lehet behatárolni, nem lehet megállapítani kellő bizonyossággal a következő lépésüket. Ezért is kellettek emberek a csapatba. Ők értik egymást, vagy legalább is jobban értik, mint a petek őket. Nem lesz könnyű megtudni, hogy ki állna át közülük az ő oldalukra, hiszen a frontharcosok elnyomó létszámbeli fölénye miatt ezek az emberek félnek felvállalni a nézeteiket. Shu is félt. ki tudja, hogy hány ilyen kis ellenállót tettek már el láb alól titokban. Bizonyára nekik is megvannak az eszközeik, csak nekik persze annyival könnyebb, hogy a fő működésüket nem kell titokban végezniük. A számukra nem tetsző elemeket bizonyára vörös céheken keresztül likvidálják. Talán szervezettebbek, mint Timidus azt először hitte. A fiú szavaira csak bólogatott. Nem mondott semmi újat, így nem volt mit hozzáfűznie.
-Az én feladatom megvédeni a lányt, azonban az érzéseiteknek hála most ő véd meg engem. Az ötleted pedig egyébként nem rossz. Ha belehajszoljuk a frontharcosok valamelyikét egy gyilkosságba, akkor elérhetjük, hogy egymás ellen forduljanak, és nekünk tenni sem kell semmit, maguktól feloszlanak. De ez csak kritikus helyzetekben alkalmazzuk. Amint Shu felébred felvetetlek vele a barát listára. Folyamatosan tudni akarom, hogy mit teszel. Ha veszélyes helyre mész, előtte jelezd nekem. Nem veszíthetünk egyetlen tagot sem. Ha van esetleg valaki, akiről feltételezheted, hogy alkalmas, azt már most jelezd. Én nemsokára meglátogatok egy újabb jelöltet. A találkozóink itt lesznek. Ezt a helyet kevesen látogatják este.
Még megvárja az esetleges választ, majd mellsői megrogyasztásával meghajol, és elröppen a céhház irányába.

/Köszönöm a játékot, üdv az ellenállásnál, tovaris!/

by **Atoru** Kedd Júl. 08 2014, 19:09

Timidus-on kissé meglepődtem. Nem, nem azon a kijelentésén, ami szerint kölcsönösen védik egymást Shukaku-val - habár ez is eléggé megdöbbentő tud lenni -, hanem az, hogy csak egy tárgynak néz minket a céljai eléréséhez. Ezen jogosan háborodhattam volna fel, ha nem emlékeztetem magam arra, hogy mi is a célja.
Megvédeni Shukaku-t, és Aincrad-ot.
Így végtére is egy a célünk. Én sem szeretném elhagyni ezt a világot, és azt sem szeretném, hogy akár egy ismerősömnek is baja essen. Hogyha már Licht-et nem tudtam megmenteni...
- Egyelőre senkiről nem tudom, hogy mennyire megbízható, vagy hogy menyire akar kijutni. De nem sokára találkára hívom őket egyesével, és majd akkor kiderül. - mondtam a sárkánynak. Hogyha már megbízott engem ezzel, akkor a legkevesebb, hogyha az ismerőseim között derítem ki, hogy melyikük, és mekkora motivációval szeretne kijutni. Valami nagyot kezdtünk el, amit nem biztos, hogy kordában tudunk tartani. De ezzel az eshetőséggel biztos számolt Timidus is.
És még mielőtt elment volna, még mondtam neki valamit.
- Nem tudom, hogy Shukaku-t mennyire avattad be, vagy sem, de lehet, hogy furcsállná a rejtélyes üzenetet, amit tudtával el sem küldött. - figyelmeztettem a sárkányt, habár szerintem ő is tisztában volt ezzel. Én pedig tisztában voltam azzal, hogy Shu semmiről nem tud, vagy pedig csak nagyon keveset.
Még vártam kicsit, hogy elmenjen a sárkány, majd visszafordultam a falhoz.
- Sajnálom, Licht... - kértem bocsánatot a lánytól, jobban mondva a nevétől. - De Timidus ötletével talán megállíthatjuk azt is, hogy az ismerőseink meghaljanak. - mondtam, miközben végighúztam a kezem a nevén. Nem tudom, hogy ő mit szólna ehhez az egészhez. Hogy meg akarjuk akadályozni a frontosokat. Talán nevetségesnek tartaná. Hiszen a front erős, mi pedig gyengék vagyunk. Az álmunk egyelőre szélmalom harcnaknéz ki. De már döntöttem. Segítek Timidus-nak, hogy elérjük a célunkat, így létrehozva egy jobb világot. De vajon kinek lesz jobb? Mindenkinek, ttermészetesen. Csak egy kis idő kell. Hiszen az ember híres arról, hogybbármihez tud alkalmazkodni.
Ilyen gondolatok közepette indultam vissza a Nyolcadik Szintre.

/Én is köszönöm! Very Happy

Vive la Résistance! \o/ /

by **Kemabat** Szer. Május 13 2015, 21:09

//Shukaku

Dél körül járhatott az idő, mikor végre hajlandó volt felkelni fekhelyéről. Nyújtózkodva indult el keresni valami harapnivalót, majd a reggeli, vagyis az ebéd majszolása közben a mai teendőin gondolkodott. Előző este elhatározta, hogy áttér a mozgó célpontokra, hiszen senki sem fogja mozdulatlanul állni és várni, hogy lelőjék. Ránézett fegyverére és szinte az étvágya is elment, még jó, hogy csak száraz kenyeret talált, azért nem kár. Lemondóan vette magához, és kilépett a szobából.
- Vajon hova kellene mennem, hogy biztonságosan gyakorolhassak? Nem mintha félnék, de jobb lenne elkerülni a többi játékost, amíg nem érzem, hogy tudok boldogulni az íjjal. Bár kevés az esélye, hogy rám támadjanak, semmi hasznuk nem lenne belőle.

Sikeres döntéshozatal után el is indult a város északi része felé, mivel úgy hallotta, hogy ott lehet kijutni a szörnyekhez. Tökéletes választás, ha valamilyen oknál fogva valamilyen problémába ütközne, a védett terület csak egy köpésnyire lenne. Már a főtér közelében járt, mikor eszébe jutott a másik program, amit betervezett. Persze annak nem volt konkrét időpontja, de szinte bármit megtett volna, ha azzal húzhatja az időt az undorító edzés előtt. Fogta is magát, és megváltoztatta a végállomását a Black Iron Castle-re, hogy ismét tiszteletét tegye testvére emlékének.

A hatalmas épület közelében kissé izgatott lett. Vajon mit fog érezni, mikor meglátja öccse áthúzott nevét? Csak ezen gondolkodott, amíg be nem lépett a belsejébe. Egy tágas helyiség fogadta, melyben egy hatalmas kőtábla helyezkedett el. Kapkodva nézte végig a neveket, majd megállt az egyik áthúzott névnél.
- Megvagy! – kiáltotta el magát, nem foglalkozva a körülötte lévőkkel. Ökölbe szorított kezét a szíve felé emelte, majd egy hírtelen mozdulattal kinyújtva azt, két ujját a névre helyezte.
- Hát itt vagy Juro. Már hiányoztál! Nem semmi menyien meghaltak már, nem igaz? – ismét végignézet a táblán, ujjait egy millimétert sem mozdítva, majd fojtatta. – Viszont rengetegen vannak még életben. Kegyetlen az élet! Ennyi ember közül miért neked kellett meghalnod? De ne aggódj, halálod nem marad megtorlatlanul! Eljöttem ebbe a világba, és ha kell az egész világot elpusztítom, hogy megbosszulhassalak.

by **Shukaku** Szer. Május 13 2015, 21:45

A Black iron Castle. Timidus minden hónapban ellátogat ide, hogy végignézze a névsort, és rendbe rakta a fejében is. Kihúzta azokat, akik az egy hónap alatt kiestek a játékból, és folyamatosan statisztikát vezetett arról, hogy mely hónapokban haltak meg a legtöbben, hogyan változott a halálozásoknak az üteme, meg minden ilyesmit. Természetesen olyanokkal, amiket a névből nem tudott megállapítani, mint a kaszt, vagy olyanokkal, amik őt sárkányként nem foglalkoztatták, mint a nem, nem számolt, így talán nem volt mindenre kiterjedő a statisztikája, de még mindig azt hiszem, hogy ezt idebent ő vezette egyedül. Ilyenkor persze Shu is vele tartott, ám ő teljesen más céllal érkezett. Soha nem foglalkoztatták a számok ebben a témában. Nem érdekelte, hogy hányan estek ki, és külön megkérte Timidust, hogy ha ő tudja is, ne mondja el neki, a sárkány pedig eleget tett a lány kérésének. Sorra felkeresték együtt azokat a neveket, akiket ismertek, és tudták, hogy már nincsenek ebben a világban, és azokat is, akik csak eltűntek mellőlük, és megbizonyosodtak arról, hogy nincsenek még mindig kihúzva. A keresést már rég megszüntették. Nem volt érdemes keresni se Utahimét, se bármelyik játékost, akit a küldik alatt ismertek meg, és utána nem tudtak velük azonnal találkozni, azok elvesztek számukra. Nem tudták, hogy hova tűntek, nem tudták, hogy miért tűntek el… de reménykedhettek abban, hogy visszajönnek valamikor. Ja és persze a cetliket is fel kellett frissíteni. A fal valamiért csak az idomárok neveit húzta ki, a mellettük harcoló és hősi halált halt petekét nem, így Shu, minden egyes idomár mellé, akit ismert, alá ragasztotta a pet nevét is… és néhányan már követték a példáját, ahogy látta. Elhelyezte a gyertyát és a virágot, majd megállt, és nézte a neveket, némán. Csak egy szó ütötte meg a fülét, amit kénytelen volt elismételni, halkan, mégis jól halhatóan hitetlenkedve.
-Bosszú…?

by **Kemabat** Szer. Május 13 2015, 23:24

- Tényleg, ha már itt vagyok, elmondanád, hogy tudtál egy ilyen béna kaszttal nyomulni, mint az íjász? – kérdezte a nevet, és csalódottan vette tudomásul, hogy a falról nem jön válasz. Persze maga is meglepődött volna, de mégis, hallani akarta Juro hangját. Becsukta szemeit, majd halkan, alig hallható hangon, válaszolt magának, elképzelve testvére válaszát.
- Nem a kaszt a béna, hanem Te! De most komolyan mit vársz? Ahelyett, hogy megismernéd a szépségeit, csak a negatívumokat látod benne. Egy kis gyakorlással hamar megértenéd.
Könnyek szöktek Chiba szemébe, úgy tűnik képzelete be tudta csapni. Lehet, hogy csak a hasonló hangjuk miatt, lehet, csak azért, mert akarta, hogy becsapja, de teljesen abban a hiszemben volt, hogy tényleg az öccse szólt hozzá. Letörölte arcát, majd ismét a maga nevében szólalt meg.
- Ígérem, mindent megteszek, hogy a legjobb lehessek! Bár azt még nem tudom, hogyan, de az leszek. Sajnálom, hogy kételkedtem a választásodban, biztosan nem véletlenül választod mindig ezt. – mosolyra húzta száját, majd folytatta – Képzeld eredetileg ma is gyakoroltam volna, méghozzá mozgó célpontra. Az talán izgalmasabb, mint egy fát kínozni. Megnyugodhatsz, mindent megteszek a sikeres küldetés érdekében, csak győzd kivárni! Sok időbe fog telni, míg olyan erős leszek, mint te. Sőt, nekem erősebbé kell válnom! Az még több idő! Nem fogok minden nap eljönni hozzád. Bármennyire is fáj kimondanom, de felesleges időpocsékolás lenne. De ígérem, gyakran jövök! Igazából, ha tudnám ki ölt meg, sűrűben láthatnál. Na, mit szólsz? Nem mondod el? – Ismét behunyta szemeit, és várta, hogy válaszoljon, éppen úgy, mint legutóbb, de ajkaira nem jöttek a szavak. Ismét dührohamot kapott, ökölbe szorított kezeit többször is a táblához vágta, majd sértődötten fordult el. Pillantása megakadt egy lányon, aki egy kék gyík társaságát élvezte. Nem volt biztos benne, hogy ránézett-e, de úgy érezte, és ez nagyon zavarta. Nem bírta tovább és ingerülten ráordított.
- TE MEG MIT BÁMÚLSZ?!

by **Shukaku** Csüt. Május 14 2015, 08:53

Shunak teljesen más gondolatok jártak a fejében, mint amik ennek a fiúnak az elméjében motoszkáltak, ám a srác szavai elterelték a figyelmét, hiszen ő nem gyászolt. Még Hisamét sem gyászolta, pedig annak már tényleg nagyobb volt az esélye, hogy a jégsárkány valóban elpusztult. De nem volt hajlandó elhinni, hiszen látta a sárkányok földjét, és látta Draconiát. Tudta, hogy a sárkányok fejedelme küldte őket az emberek világába, Aincradba, hogy segítsék őket. Tudta, hogy a sárkányok dala azért ilyen gyönyörű, hogy megnyugtassa az emberi szívet. Tudta, hogy Hisame nem halt meg, csak visszakerült Draconiába, és nagyon remélte, hogy a többiek nem bántják azért, mert nem sikerült a küldetése. Ő volt az egyik első sárkány, aki ember mellé szegődött. Nagyon nehéz feladata volt, és sokáig kitartott. Végig hűséges maradt a társához és még a halálba is követte őt. Nem. Hisame nem halhatott meg. Timidus pedig soha nem is fog meghalni. Shu nem reagált, csak gondolkodott. Gondolkodott a kasztokról. Cearso. Ő nagyon ügyes, és ő is az íjász kasztot választotta. A fiúnak igaza van… vagyis annak, akihez beszél, és aki helyett válaszol önmagának. Nincs rossz kaszt. Nincs béna kaszt. Idomár is lehet erős, ezt jól mutatta Ren példája. Lehet ügyes is, ezt jól mutatta a saját példájuk. Ám ők sem legyőzhetetlenek, hiszen az árnyharcosoktól és harcosoktól Timidus mindig óvakodott. Olyan volt ez, mint valami kő-papír-olló játék. Minden kasztnak, minden stat kiépítésnek megvolt a maga ellenfele. Azután ráordítottak. Nem bámult. Ő is ugyanúgy a falat nézte, lehajtott fejjel, és még a sárkány is meghajtotta a fejét. Egyikőjük sem bámult, viszont válaszolni sem nagyon volt mit.
-Ne haragudj…

by **Kemabat** Csüt. Május 14 2015, 10:55

~ Jól hallottam? Ne haragudj? ~ szállt el a dühe és meglepődés mászott a helyére. ~ Tőlem még sosem kértek bocsánatot! Még az öcsém se, bár neki felesleges lett volna, nem tudott olyat tenni, amivel megbántott volna. De ez akkor is szokatlan. ~ tűnődött el, közben tágra nyílt szemekkel nézte a lányt, nem törődve vele, hogy pont azt csinálja, amiért pár perce majd a fejét szegte. „Ne legyél ennyire feltűnő!” Visszhangzott a fejében, melynek hatására rögtön a kőtáblára vetette tekintetét.
~ Igaz is! Meg kell húznom magam, legalább még egy ideig. Hiszen gyenge vagyok! Nem lehetek feltűnő! Köszi, hogy figyelmeztettél! ~ bólintott oda a falnak, majd ismét a nőszemélyre nézett.
- Hát most az egyszer elnézem neked! – kezdett bele flegmán a mondandójába – De többet ne forduljon elő! Ah de kiborító ez a helyzet! Talán te is egy ismerőshöz jöttél? – jobban szemügyre véve, nem tűnt ellenszenvesnek, az indikátora is zöld volt, így nem tartott tőle. Sőt inkább ráakaszkodott, hátha tud valamit a testvéréről. – Mond csak, nem ismerted véletlenül az én ismerősömet? – kérdése közben az áthúzott névre mutatott – Kb. úgy nézhetett ki, mint Én. Ő is íjász volt. Vagy ha nem ismered, nem tudsz valakit, aki tudna válaszolni nekem? – hangjából enyhe ingerültséget lehetett érezni, de sikerült kellőképpen visszafognia magát. Elégedetten bólogatott magának, hogy sikerült elindulni az úton, ami Juro gyilkosához vezet. Biztosra vette, hogy újdonsült „beszédpartnere” tud valamit, hogy valamilyen információt ki tud csikarni belőle. Ha másra nem is, legalább egy névre és elérhetőségre mindenképp számított. Egyre közelebb ment hozzá, már-már az arcába nyomta kíváncsi pofáját, hátha megsietteti a válaszát.
~ Látod Öcsi? Diszkréten is tudom kezelni a dolgokat!

by **Shukaku** Csüt. Május 14 2015, 11:10

Elnézi? De hát mit? Shu nem is bámult, és ez a fiú is tudhatja jól, hogy tényleg nem bámult. És már bocsánatot is kért. De… biztosan csak a gyász beszél belőle. Talán csak nemrégen veszített el valakit, és most mindenkire dühös. Shu is így érzett anno, jó pár éve. Nem tudott kire dühös lenni, így mindenkire dühös volt. Mára már ez teljesen megváltozott, és a dühe is elszállt… bár van pár ember, akit még mindig nagyon ellenszenvesnek tud értékelni… de ezt ők amúgy is tudják jól. Meg sokan mások is tudják, hiszen ő sem bírja magában tartani a dühét néha. Pont ezért nézte el a pofátlan visszaszólást a fiú részéről is, és csak bólintott. Nem mondhatnám, hogy hálásan, megköszönve azt, hogy most ezt elnézte neki, azt sem mondhatom, hogy feleletként, vagy ígéretként arra vonatkozóan, hogy többet ez semmiképpen nem fog előfordulni… inkább a felsorolt mondatok utolsó, harmadik tagjára válaszolt, ám ezt megtette szóban is.
-Igen… Hisame a barátom volt, Peter pedig… az előző céhem vezére. Minden hónapban kijövök, és kicserélem a gyertyákat, meg teszek új virágokat. Vannak, amelyiket tudom gondozni, de a legtöbb elpixeleződik… vágott virág… tudod…
Akárcsak odakint. A cserepesek megmaradnak, ha megfelelő kertészkedés jártassággal gondozzák őket, a vágott virág azonban elpusztul. Kayaba még erre is gondolt. Az idomár egy pillantást vetett a névre, majd megrázta a fejét.
-Nem ismerem… sajnálom. És… és milyen kérdésekre…
Itt megakadt a szava, mert a fiú olyan módon közelített felé, hogy hátra kellett lépnie. Ekkor azonban Timidus már kettejük közé állt, és mélyen a fiú szemébe nézett.
-Kérlek tartsd meg a beszélgetéshez szükséges megfelelő távolságot. Shu nem érzi jól magát, ha ennyire közel hajolsz hozzá. Köszönöm.
A lány elmosolyodott, majd biccentett a barátja felé köszönetképpen.
-Szívesen válaszolunk a kérdéseidre, ha tudunk.

by **Kemabat** Csüt. Május 14 2015, 12:44

~ Kit érdekel, hogy kiket jött megnézni, vagy, hogy milyen kapcsolatban állt velük. Egy sima igen is tökéletesen megtette volna, és legfőképpen a virágok. Most komolyan? Kertésznek néz engem? Honnan tudjam, hogy hogyan viselkednek azok a gazak ebben a világban. Még az igaziban sem foglalkoztatott. ~ hitetlenkedett magában. Sokkal jobban várta a választ a testvérével kapcsolatban. Águs szemekkel figyelte, minden szavát pontosan el akarta tárolni elméjében, hogy később is felidézhesse a lényeges részeket. Persze a virágokat azonnal törölte, haszontalan információ. Végre rátért a lényegre, bár elkeserítő választ kapott, nem ismerte. Persze miért is ismerte volna, hiszen annyian vannak még a játékban, nagyon kicsi az esély rá, hogy egy véletlenül kiválasztott egyén pont tudja, hogy ki is volt Ő valójában. Senki sem ismerhet mindenkit. A másik kérdésre meg nem válaszolt. Talán nem is tud olyanról, aki segíthetne Chiba-nak beteljesíteni sorsát. A „milyen kérdésekre” részt meg nem értette.
~ Miért érdekli, hogy milyen kérdésekre keresem válaszokat, ha nem ismerte Juro-t? Úgysem tud válaszolni! Jobb lenne, ha csak simán kinyögne egy nevet, és mindenki mehetne a saját dolgára.
Közeledését a lány nem nézte valami jó szemmel, enyhén hátrálni is kezdett, majd a tollas sárkány, ami vele volt, és amiről Chiba teljesen meg is feledkezet, hírtelen közöttük termett és helyre utasította a fiút. Meglepetésszerűnek élte meg ezt, hátrább is lépet, majd testvéréhez fordult.
~ Nem is mondtad, hogy az itteni házi kedvencek tudnak beszélni! Vagy minden lény megszólal, ha akar? Ez nem poén! Nincs értelme! Nem tetszik! ~ dörmögött magában, nem mintha bármit is számítana. Az idomár ajánlatán viszont elgondolkodott.
~ Talán még hasznos is lehet ez a találkozás. Gondoljuk csak végig, milyen tudása lehet a csajnak, meg az ölebnek? A gyilkos nevét valószínűleg nem tudják, de lehet, hogy informálni tudnak erről a világról. Ki tudja, lehet, hogy mindig is itt voltak a válaszok, csak nem tudtam, hogy hol keressem. ~ az állát simogatva töltött még egy kis időt, majd feltett néhány kérdést, olyan gyorsan, hogy idő sem volt válaszolni, már jött a következő.
- Van olyan hely, vagy személy, ahol informálódhatok az ismerősöm játékban töltött élete felöl? Merre töltötte idejét? Benne volt-e valamilyen céhben? Ha igen, melyikben, ha nem, miért nem? Meg lehet-e nézni valahol a halálának körülményeit? Nem ismerem még eléggé ezt a világot, most jöttem ide, és a küldetésemhez kellenek a válaszok. – majd hírtelen a szája elé csapta a kezét.
~ Túl sokat beszélek, ez nincs így jól!

by **Shukaku** Csüt. Május 14 2015, 14:29

Shu már várta is az újabb kirohanást, Timidus leteremtését, a magyarázkodást, az elmagyarázást, legfőképpen annak az elmagyarázását, hogy Timidus nem a sárkánya, hanem a társa. Azután következhetett volna annak az elmagyarázása, hogy miért is tud Timidus beszélni. Ezen már Nia is fennakadt, és neki is el kellett mondani, hogy hogyan működnek ebben a világban a dolgok. Azonban ez a fiú csak meghökkent és hátrált, semmi kérdést nem tett fel, és nem is fakadt ki. Csak állt és bámulta őket, meg morgott valamit az orra alatt, amit egyikük sem hallhatott, hiszen nem rendelkeztek hallgatózás jártassággal, így a dünnyögés csak dünnyögés maradt. Meg egyébként is… az idomár azt hitte egy pillanatra, hogy a srác kedvesen érdeklődik, esetleg valamiféle részvétet akar nyilvánítani, plusz még a kialakult feszültséget is akarta egy picit oldani azzal, hogy beszélt. Beszélt Hisaméről, és beszélt a virágokról. Ezek szerint nem volt valami jó ötlet, mert a másik erősen húzta a száját. Már úgy voltak vele, hogy sarkon fordulnak, hiszen ez a fiú mégsem akar tőlük semmit, nem kér a segítségükből, ám akkor elkezdte rájuk zúdítani a kérdéseit. Olyan kérdéseket, amikre nem tudhatták a választ. Illetve… hát igazából tudhatták volna, hiszen véletlenül tudhatták volna, de ha már mondjuk az első kérdésre nem lett volna a válasz, akkor teljesen egyértelműen felesleges lett volna feltenni a többi kérdést. Persze Shu válasza nem nemleges volt… bár nem is adott választ mindenre.
-Azt hiszem… azt hiszem Greget kellene megkeresned… Gregant. A Besúgó. A Karmazsin Selyemlepelben szokott lenni… de ő elég drágán dolgozik. Ha most érkeztél, akkor még nem lesz annyi pénzed, hogy kifizesd az ő információit. És… azt hiszem valakinek a halálát még ő sem tudja visszanézni. Halott személyt még nyomkereséssel sem lehet keresni…

by **Kemabat** Csüt. Május 14 2015, 20:17

- Aha, Gregant. Értem! Hol is? A Karmazsin Selyemlepel? Igen! – ismételte el a hasznosnak vélt adatokat, ezzel alaposan belevésve agyába őket. Majd hírtelen félrenézet. Forogtak azok a bizonyos fogaskerekek az agyába, de sehogy se tudta elhelyezni a helyet a fejében létrehozott térképre.
- És merre találom azt a Karmazsin Selyemlepel nevezetű helyet? Még sosem halottam róla. Tudod én tegnap kezdtem, nincs még fejlett helyismeretem. – kissé megörült, hogy milyen szépen ki tudta fejezni magát, ez még számára is meglepetés volt. Ez az öröm hamar el is illant, mihelyt vagyonára gondolt. Tudta, hogy azzal a kevéske arannyal nem fog sokra jutni, de már ki is találta, hogy szerezhetne többet.
- Mond csak, nem tudsz valami gyors módot, amivel rövid idő alatt sok pénzt lehet keresni? Elég tapasztalt játékosnak tűnsz, talán tudnál adni pár tanácsot a szegény kezdőnek. – szélesre húzta mosolyát, ha már szívességet kér, kérje megfelelően. Egyébként, nem kell nagy dologra gondolni, csak a sima vásárlós trükkre volt kíváncsi, hogy ’x’ helyen megveszed ’y’ tárgyat, majd ’z’ helyen eladod drágában. Azon meg, hogy a besúgó nem tudja megmondani, hogy halt meg az öccse, már meg sem lepődött. Az lett volna a fura, ha képes lenne rá, és megkönnyítené a dolgait.
– Egyébként gondoltam, hogy egy embertől sem kapok információt a gyilkosáról, akarom mondani a haláláról. A kérdésem azon részében is egy épületre gondoltam, ahol, mondjuk egy eldugott sarkában, fel van jegyezve egy nagy poros könyvben. Találkoztam már ilyen játékkal. – hazudta oda neki, hiszen a SAO-n kívül semmilyen játékot nem ismert. Megvakarta a fejét, majd ismét a név felé nézett.
~ Bocsi tesó, de egy kicsit kockáztatnom kell! Tudnom kell néhány dolgot, amit csak az itt élők tudhatnak.
Közelebb lépett a lányhoz, hiszen ezt mégsem kérdezheti hangosan, majd a sárkányra pillantva megtorpant.
~ Talán elsőnek engedélyt kellene kérnem ettől a fenevadtól. Még ha itt nem is bánthat, de a kinti területeken jelen állapotomban széttépne.

by **Shukaku** Csüt. Május 14 2015, 20:50

~Miért ismétel mindent el ez a fiú? Így memorizálja talán? Már láttam ilyen embereket, de mindig olyan viccesek. Mintha csak valami leckét mondanának fel az osztályban, vagy valami ilyesmi.~
Persze most Shu nem kuncogott ezen, el sem mosolyodott, hiszen a hely hangulata ezt nagyon nem tette lehetővé, szóval még szerencséje is volt. Azon is elgondolkodott egy pillanatra, hogy vajon butaság volt-e ilyen nyíltan Greg-nek hívni Gregantot, de a fiú láthatóan csak a teljes nevet jegyezte meg. Persze jobb is így, hiszen még a végén félreértés lenne belőle, és szegényke elkezdene Gregorykat keresni a Selyemlepelben, és abból lehet, hogy nem jönne ki jól. Még az is lehet, hogy tényleg van ott egy Gregory, és akkor bajba kerül, mert pont olyan Greggel fut össze, akivel nem kéne neki. Na de érkezett az újabb kérdés, szóval nem volt idő ezen agyalni, Shu pedig már elő is kapta a Guide Book-ot, és átnyújtotta a fiúnak.
-Tessék. Nyugodtan tedd el, ingyen tudok szerezni másikat, és eleve több van nálam, hogy tudjam osztogatni. Ebben van térkép, és meg vannak jelölve a főbb helyek, amiket érdemes ismerni. Fogadók, éttermek, kovácsok, meg mindenféle boltok… és az ilyen közösségi helyszínek is. A menüdben van kistérkép is, ami mutatja, hogy te hol vagy, szóval nagyon nehéz eltévedni.
A következő kérdésen elgondolkodott, majd szomorúan megrázta a fejét.
-Hát… gyorsan... sokat nem. Annyira sokat, amennyi Gregnek kéne még nagy szinten is elég nehéz összeszedni. De… a küldikkel elég szépen lehet pénzt keresni, és a szafarival is. Vagy… vagy ha gyűjtesz növényeket vagy érceket, azt szívesen megveszem tőled.
Az utolsó kérdésnél viszont meglepődött, és elgondolkodott.
-Elég sok épületet kutattunk már át… ha van is ilyen, akkor még nem találtuk meg.
A közeledésre pedig csak egy kérdő tekintetet kapott Shutól, Timidus pedig félreállt, utat nyitva neki. Itt úgysem bánthatja őket.

by **Kemabat** Pént. Május 15 2015, 01:54

Chiba kapott egy könyvet. Igaz, hogy csak az ingyenes Guide Book, de rengeteg hasznos információval volt tele, aminek a fiú talán hasznát tudja venni. Falvilágosítást kapott a menü térképét illetően, ami fel sem tűnt ezelőtt neki. Nem nagyon nézegette eddig, valahogy nem hozta lázba a játék úgymond extrái, ha a térképet annak lehet nevezni. Nem is volt tapasztalata más játékkal sem, így rákényszerült, hogy alaposabban is megismerje a lehetőségeit. Persze nem abban a pillanatban kezdett neki, fontosabb teendői is akadtak. Kicsit szomorúan vette tudomásul, hogy a testvére által emlegetett pénzforrásra valószínűleg nincs lehetősége, legalább is a lány nem tudott róla. A másik fontos kérdésben is nemleges választ kapott, így szinte ott tartott, ahol ezelőtt, annyi kivétellel, hogy most már volt egy neve. Méghozzá egy elég drága neve, tudta, hogy sokáig csak név is marad.
Megnyugodott, hogy a tollas gyík nem állt az útjába, még közelebb lépett, közben fokozatosan figyelte az állatot. Kíváncsi volt, meddig mehet el, anélkül, hogy ráförmednének megint, majd meg sem várva azt a pillanatot megállt, megítélése szerint megfelelő távolságban. Szokásos hangerejének egy csekély részével folytatta a beszélgetést.
- Milyen érzés volt eddig a játékban élni? Hogy bármelyik napon meghallhatsz, ha nem vigyázol? Érzed, ha a külvilágból valaki megérint, mármint tudom, hogy nem érzed, de megérzed? Vagy ha a kórházba látogatnak? Ne értsd félre, nem a kinti világod érdekel, sokkal inkább, hogy van értelme nap, mint nap ránézni valakinek a testére, reménykedve, hogy magához tér, és nem halottan látod legközelebb. Meg ami még érdekel, az az, hogy milyen itt bent. Tudni akarom, hogy egy átlagos zöld játékos hogy éli meg a játékot! Ha egyedül van, miből szerez erőt, bár nem hiszem, hogy te sokat lennél egyedül. – ennél a megállapításnál a hüllőre nézett, majd valamivel lelkesebben folytatta – Tudni akarom! Mond el! Fontos lenne.

by **Shukaku** Pént. Május 15 2015, 05:43

Timidus pont addig engedte közel a fiút, ameddig értelme volt. Tehát azzal számolt, hogy valami bizalmasat szeretne kérdezni az idomártól, így felmérte a körülötte állókat, hogy milyen messze vannak, majd annyira engedte közel Kamat, hogy Shu hallhassa a szavait, a többiek viszont már nem. Ezt ugyan nem tudta pontosan kiszámolni, hiszen ehhez nem végzett ilyen jellegű kísérleteket, de nagyjából megsaccolta, és azt tudta, hogy nem kell a másik füléhez hajolni ehhez… bár azt már Shu sem engedte volna. Azért bizonyos határokat ne lépjünk át. Szóval ha megvolt a kellő távolság, akkor ismét érkeztek a kérdések, azaz sokkal inkább a kérdésözön, Shu pedig nem győzte megjegyezni őket. Mikor azonban a fiú végzett, nem erre válaszolt, csak intett neki, és elindult kifele.
-Gyere, menjünk ki az épület elé. Nem hiszem, hogy az ilyeneket itt illik megtárgyalni… ide az emberek emlékezni jönnek…
És akár jött a srác, akár nem, ő elindult kifele, majd megállt a bejárattól pár méterre, és lecsüccsent a lépcsőn. Ha Kama még mellette volt, akkor elővett egy szendvicset, és átnyújtotta a fiúnak.
-Gondolom éhes vagy. A legtöbb ébredő éhes. Pulykás szendvics salival meg tartárral. Remélem szereted.
Már mosoly volt az arcán, majd elmerengett egy sort a kérdéseken, és elkezdett válaszolgatni.
-Hát… attól, hogy bármikor meghalhatok… nem nagyon változott semmi. Egyrészt ez kint is így van, másrészt pedig… nem ezen gondolkodom állandóan. Ha így lenne, már rég megőrültem volna. Egyébként pedig nincs is így. Elég nehéz meghalni, csak akkor sikerülhet, ha direkt keresed a bajt. Gondolom a Hazatérés Kristályt már megtaláltad. Azzal akárhonnan elmenekülhetsz villámgyorsan. Az érintés…
Egy kis szünet, majd megrázta a fejét.
-Nem tudom. Nem hiszem. Nem hiszem, hogy bárki meglátogatna engem a kórházban. És…
Itt a barátjára nézett, kicsit megsimizta a sárkány fejét, majd még szélesebb lett a mosolya.
-Igen, valóban nem vagyok egyedül. De… most az érdekel, hogy milyen egy átlagos napom? Mert… nem hiszem, hogy nekem átlagos napom lenne. Vagy nem tudom. Általában felfedezni járunk Timivel. Rengeteg olyan hely van még, amiről csak kevesen tudnak. Vagy szafarizunk, és megfigyeljük az állatokat. Vagy az Arénában vagyunk, mert Timinek fontos a helyezésünk. Vagy… vagy mászkálunk, és keressük a kicsiket, akiknek segíthetünk. Nem nagyon unatkozunk… ha ez a kérdés.

by **Kemabat** Pént. Május 15 2015, 11:02

A kérdések után az idomár kiinvitálta a fiút az épület elé. Bár nem értette, miért ne illene ezekről bent beszélni, hiszen erre is csak emlékezni kellett. Mindegy is, követte a lányt egészen a bejáratig, majd mikor az leült, csak ott állt felette. Még visszatekintett, majd ígéretet tett magának és öccsének, hogy még visszatér. Lehuppant a közelébe, nem akart teljesen mellé, hiszen a sárkány még mindig zavarta. Túl fiatalnak gondolta magát kisállat csemegének, és meg volt győződve róla, hogy az íze is rossz. A következő, amire felfigyelt, hogy egy szendvics lebeg előtte. Kellemes illata csábította, sokkal ízletesebbnek tűnt, mint a korábbi száraz kenyér, gyorsan rá is harapott. Arcáról le lehetett olvasni a gyönyört, amit akkor érzet, mikor eljutott az agyáig a pulyka íze.
- Ez mennyei! – mondta teli szájjal, majd rögtön követte a következő falat. Közben azért beszédpartnerére is figyelt, mindenre, amit mondott, bólintott egyet, mintha mindent értene, a hazatérési kristályra meg vadul rázta a fejét, jelezve, hogy valóban megtalálta már.
- Azért az itteni és valódi világ nem ugyanolyan. Már lehet, hogy megváltozott, de szinte biztos vagyok benne, hogy ezt játéknak tekintették. Egy játékban bátrabb az ember, még az őrültségnek tűnő dolgokban is. Nem mellesleg itt teljesen máshogy érezheted magad. Sokkal erősebbnek, legyőzhetetlennek. Egy kis sikerélménytől hamar elszállhatsz magadtól, ezzel is növelve a halál kockázatát. – fűzte még gyorsan hozzá a véleményét a témához, majd egy sokkal komorabb arcát vette elő, és a hangja is hűvösebb lett.
- Ne mondj ilyeneket! Mindenkit meglátogatnak. Olyanok is, akiket nem is ismersz, de ők ismernek téged, távoli rokonok, akikkel egész életedben rossz viszonyban voltál és az is, akire a legkevésbé sem számítanál. Ilyen helyzetben mind meglátogat változó időközönként. Akinek meg a legfontosabb voltál, még ha te azt nem is vetted észre, minden szabadidejét melletted tölti! – indulatosan hadarta végig, fájt neki a gondolat, hogy talán az öccse is így gondolkodott. Nem akarta elfogadni, hogy ennyire nem veszik figyelembe a kintieket.
Magához vette az utolsó falatot is, és ismét a „Meghaltam és ez itt a menny!” kifejezést lehetett csak leolvasni róla, mintha az előző kirohanása meg sem történt volna.
- Nem kimondottan a napi teendőidre voltam kíváncsi, sokkal inkább az érzésekre. Mit érzel minden nap? Mi tesz boldoggá, mi szomorít el? Hogy ki mit csinál az nem érdekel, hiszen, amit érez, az jobban jellemzi. Hiszen lehet kényszer alatt is cselekedni, amitől Te frusztráltabbá válsz, és hiába mutatod a külvilágnak, hogy minden rendben, ha nem úgy érzed.

by **Shukaku** Pént. Május 15 2015, 14:46

Shu büszkén elmosolyodott amikor ezzel a gyönyörű kifejezéssel illették a szendvicsét. Már majdnem felért egy köszönömmel, ami ugyan elfelejtődött, de az a gyönyör, ami a srác arcára volt írva, ezt elfelejtette az idomárral. Szeretett segíteni, és már ez a pillantás meghálálta a segítségnyújtását, szóval ő is elégedett volt. Viszont a fiúnak igaza volt, szóval Shu bólintott.
-Igen, annyi megváltozott, hogy már nem respawnolunk. Ehhez azért nem olyan nagyon nehéz alkalmazkodni, hiszen mindössze nem mész bele teljesen őrült helyzetekbe. És… láttad te már azokat az ugráló embereket? Nem tudom, hogy hogy hívják őket, de így rohangálnak az utcán, és magas épületekről ugrálnak le, és felveszik kamerára. Na… ők is bármikor meghalhatnak, meg is halnak, mégis csinálják. Szóval… ebben nem hiszem, hogy igazad van. Kayaba mindenkit odarendelt a Főtérre, és mindenkinek elmondta, hogy mi változott meg, szóval mindenki tudott róla.
A kirohanásra csak szomorú, félszeg mosollyal ingatta a fejét.
-Odakint árva voltam, és nem nagyon vannak rokonaim. Nem azért mondom, hogy most sajnálj, nem szeretem, ha sajnálnak, de… nem is zavar, hogy nem látogatnak meg, szóval nem kell vigasztalni. De… azért köszönöm. Bár… talán az egyik tanárnő meglátogat néha… talán… nem tudom… ilyenen még sohasem gondolkodtam…
Nem szomorodott el teljesen, hiszen azért is nem gondolkodott ezen, mert nem volt fontos. Itt megvoltak a barátai, akikkel jól elvolt, és nem kellett kintről senki, hogy meglátogassa. Viszont ezután következtek a legérdekesebb kérdések, amire tényleg csak habogni tudott, és idegesen nevetgélni.
-Hát… izé… húúú! Elég nehéz kérdéseket tettél fel így hirtelen. Ilyeneket a pszichológus kérdezett utoljára, de őt nem szerettem… de… oké… akkor lássuk…
Kicsit elgondolkodott, ránézett a sárkányra, valamiféle bátorítást remélve, majd belekezdett.
-Szóval… azt érzem, hogy itt vannak barátaim, akik szeretnek, és akik foglalkoznak velem. Azt érzem, hogy van feladatom, segíteni a kicsiknek, ami fontos. Soha nem volt még tényleg fontos feladatom, és ez nagyon jó. És… és van hobbim is, ugye a szafarizás, ami nagyon izgalmas, és ez is jó érzés. Elszomorítani pedig… hát… hát talán csak az, amikor valaki gonosznak gondol ezek miatt a dolgok miatt, és végig sem hallgatja amiket mondok… vagy az, hogy valakiket nem tudtam megvédeni. De… jó érzés, hogy azok vannak többen, akik nem ilyenek. És… és például büszke is vagyok a rengeteg szafarijelvényemre. Arra tényleg, mert azért tényleg meg kellett dolgozni, és abból én vagyok a legjobb. Ezt tudom. És…
Itt felnevetett egy pillanatra, majd ugyanazzal a boldogsággal az arcán, mint amit a másiknak a szendvics okozott, a fiúra nézett.
-De ha mást akarnék mutatni, mint amit érzek, akkor arról is hazudnék neked, hogy mit érzek… de nem hazudok.

by **Kemabat** Pént. Május 15 2015, 21:45

Nem teljesen értett egyet a lánnyal, szerinte ebben a játékban azért sokakkal elszáll a ló. Hiába hozta fel parkour-öket, itt olyanok is bátrabbak, akik a való életben még csak a közelébe se mennének a tetőnek. Nem is számított igazán, Chiba nem vitatkozni akart, inkább valamilyen felmérést végzett, amely alapján jobban el tudta képzelni öccse hozzáállását az itteni dolgokhoz, és ehhez a képhez minden vélemény hozzá tett valamit, vagy elvett belőle. Tovább hallgatva az idomár elmondta, hogy miért is nem gondol a kintiekre, igazából nincs kire gondolnia, bár még így is sikerült felidéznie valakit, aki szóba jöhet. Kemabat tudta, hogy azon személyen kívül is biztosan meglátogatták még, ha más nem azok, akikkel össze volt zárva. Igazából nem is gondolt másra. Nem érzett sajnálatot, még csak eszébe sem jutott megvigasztalni fiatal partnerét. Ez nem azt jelentette, hogy teljesen immunis lenne az empátia legkisebb jelére is, valamilyen szinten együttérzet vele, hiszen ő is elvesztette szüleit, a nagyszülőket meg mindig is idegennek tartotta, és volt, mikor a testvére sem volt mellette. Egyszerűen nem érezte tragédiának az árvaságot. A következő mondatok már jobban tükrözték, mit élvez a SAO világában, de még mindig nem érezte tökéletesnek. Maga is elgondolkodott, hogy válaszolna, majd semmitmondóan konstatálta, hogy hírtelen ős sem tudna jobbal előrukkolnia.
~ Szóval boldog a barátaival, szereti a társaságot, elkötelezettséget érez a feladata iránt. Összefoglalva teljesen elégedett az itteni életével. ~ rendezte magában a hallottakat, vagyis amit Ő le tudott szűrni magában. ~ Juro is ilyen boldog volt itt, míg én szenvedtem mellette?
- Elő fordulhat, hogy igazából Te nem is akarod végigvinni a játékot? Amúgy meg csak példaként mondtam a kényszeres részt. Nem feltételeztem, hogy hazudsz. – bár most hírtelen átfutott a fején. Arra is kíváncsi lett, hogy ezeket a dolgokat azért osztotta-e meg vele, mert Ő maga zöld, vagy egyébként is ennyire nyitott. Vajon ha piros lenne, szóba állt volna vele, vagy ha tudná, a küldetését, hogyan reagálna rá? Ezt persze nem akarta megkérdezni, helyette mással rukkolt elő.
- Neked mi a véleményed az indikátorokról? Tényleg szükséges?

by **Shukaku** Szomb. Május 16 2015, 03:52

Persze. Olyanok is bátrabbak, akik közelébe sem mennének egy tetőnek, de mint ahogy Shu is mondta, meghalni is sokkal, de sokkal nehezebb, így nem is jelent semmi bajt az, hogy ezek az emberek bátrabbak. Maradjunk csak ezeknél a parkour bandáknál. Nekik a legnagyobb ellenfelük a zuhanás, vagyis, hogy legyünk teljesen precízek, a földet érés. Nos, aki a SAO világában ilyesfajta mutatványokat szeretne véghezvinni, annak biztosan van akrobatika jártassága, és nem is csak az egyes szinten, hiszen ehhez annál sokkal több kell. Ám ha még csak egyes szinten is próbálkozik csak, a rendszer zuhanás sebzése miatt, már ebből kétszáz pontnyi védelmet kap, ami azt jelenti, hogy ha nem páncéllal felszerelkezve ugrál, aminek itt ugye jelen esetben nem sok értelme lenne, hiszen mindenki tudja, hogy esésnél többet árt, mint használ, akkor tizennégy-tizenhat méteres magasságból minden gond nélkül ugorhat, és még arra sem kell figyelnie, hogy miként ér földet. A szabályok teszik sokkal biztonságosabbá ezt a világot. Míg odakint akármekkora jártasságod van valamiben, vigyáznod kell magadra, és elronthatod a mutatványt, idebent megfelelő szintű felkészültséggel a rendszer óv meg a sérüléstől, és majdhogynem ellehetetleníti a baleseteket. Shu pedig csak mosolygott, hiszen jó érzés volt ezeket az érzéseit megosztani a másikkal. Jó érzés volt elégedettnek és boldognak lenni. Még attól sem félt, hogy a fiú ilyen gyorsan kiderítette az igazságot róla, szóval csak bólintott.
-Tudom, hogy ezért sokan haragudnak rám, és azt hiszik, hogy megőrültem… de igen. Előfordulhat. Nem fogok neked hazudni, megmondtam.
Volt esélye annak, hogy ezek után a fiú azonnal faképnél hagyja, ám ehelyett új kérdést tett fel.
-Az indikátorok? Hát… szerintem okos dolog. Jó tudni, ha valaki lehet, hogy veszélyes, és nem árt vele óvatosnak lenni. Persze sokaknak vannak buta előítéleteik az indikátorok miatt, és vannak, akik kérdezés nélkül elítélik a vörösöket… de ez a kisebbség.

by **Kemabat** Szomb. Május 16 2015, 14:46

A lány mosolya jó érzést keltett Chiba-ban, amit önkéntelenül viszonzott is. Fura volt, úgy érezte, hogy ebben a világban ő is le tudná élni az életét, de ott motoszkált benne a gondolat is, hogy amit most érez az rossz. Rossz, mert neki a bosszúval kellene foglalkoznia, meg a gyors fejlődéssel, mégis inkább egy másik játékosnak tesz fel kérdéseket, aki még csak nem is ismerte testvérét. Persze lehet mondani, hogy minderre szükség volt, hogy jobban megismerje a világot, az itteni életet, hogy jobban megérthesse öccse vonzódását az efféle játékokhoz, és így is próbált tekinteni az egészre.
~ Ráérek jól érezni magam, ha már elvégeztem a feladatomat. Addig is muszáj a célra koncentrálnom! ~ győzködte magát, és rá is tért a következő témára. Szokás szerint nem mindenben értett egyet az idomárral, az indikátorokkal kapcsolatba, amit meg is osztott vele.
- Valóban van haszna, - "főleg ha egy gyilkost keresel", gondolta magában – de nem vagyok megelégedve vele. Gondolj csak bele! A való életben sincs ráírva a szomszédodra, hogy megölte a feleségét. Nap, mint nap köszönsz neki, néha beszélgetsz is vele. Lehet, hogy szándékos volt, lehet, hogy baleset, de ha tudnád, elgondolkodnál a költözésen. Ebben a játékban is előfordulhat, hogy véletlenül végzel egy társaddal, és mégis megbélyegeznek egy életre. Vagy lehet, hogy nincs választásod, mármint tényleg nincs. Vagy ölsz, vagy megölnek! Van ilyen helyzet. Meg ugyebár, ha megölsz egy pirosat, zöld maradsz. Mivel jobb az, aki direkt pirosakra vadászik attól, aki szerencsétlenül járt, és megölt valakit. Ő sem biztos, hogy megérdemelné a halált. A SAO-ban igazából mindenkivel jobb óvatos lenni, hiszen a zöldek közül is lehet, hogy van, aki tervezi már egy ideje, hogy megöli az xy-t mert már nem tudja elviselni, vagy mert egy olyan tárgy van nála, amire szüksége van. Persze nem mondom, hogy nélküle jobb lenne, de lehetne kicsivel enyhébb a vörösekre nézve, és szigorúbb a zöldekre. – elégedett volt magával, szerinte teljesen ésszerű volt a magyarázata. Kicsit megnyújtózkodott, majd a lányra nézett, hogy lássa reakcióját. Újabb kérdés hírtelenjében nem jutott eszébe.

by **Shukaku** Szomb. Május 16 2015, 17:18

-Teljesen igazad vad.
Bólintott rá Shu is a felsorolt felvetésekre, és most még Timidus is biccentett. Most erre mit mondjon többet? Mindenben igaza volt a fiúnak… de valahogy mégsem.
-Viszont… az a baj, hogy nem ismered a világot. Ez a világ nagyon különös módon működik. Vagyis… nem is a világ, hanem a benne élő néhány ember. Vannak, akik például nagyon fontosak. Vagy fontosnak gondolják magukat. Ilyenek például ugye a frontosok, akik a bosstermekbe mennek be, miután kitisztították a kazamatákat, legyőzik az éppen aktuális bosst, megnyitják a következő szintet, majd mennek tovább a következőre. Majdnem az összeset nagyon jól ismerem közülük… vagyis… azt hiszem, hogy jól ismerem. Na, most ugye ők elvileg meg a játékot ismerik jól, és nekik is eszébe kéne jutniuk ilyeneknek, mint neked, aki teljesen kezdő vagy. Nos… valamiért nem jut. Arra van hatalmuk, hogy ők kicsit bűnüldözzenek, és ugye önkényesen elvehetik emberek életét, például ugye olyan vörösökét, akiket az előbb említettél. Semmilyen bírósági tárgyalás vagy ilyesmi nincsen, mert azt mondják, hogy ők erre nincsenek felhatalmazva, meg nem tehetik meg. Az ölésre bezzeg fel vannak hatalmazva. Szóval ez az együttműködősdi, meg a rendteremtés még nem igazán megy az embereknek. Ezért csináljuk mi a másik felét. Ha még kicsiként felkeressük a kezdőket, akkor talán eleve nem lesznek vörösek. Oké, vannak olyanok, akik élvezetből ölnek, de sokan csak azért, mert mondjuk már annyira éhesek, ellopnak egy darab kenyeret, és dulakodásba keverednek, és akkor véletlenül bumm. Na most nekem semmiben nem kerül pulykás szendvicset adnom neked, és máris nem kell kirabolnod a pékséget. És… szerintem Kayaba már így is rengeteget tett azért, hogy jobban működjenek a dolgok. Például régen a bosson meg az ilyen nagy csatákban az kapta a különleges itemet, aki bevitte az utolsó ütést. El tudod képzelni, hogy milyen marakodás lehetett a csata végén. Na most nem az lett, hogy szépen megbeszélték, hogy ma te kapod, holnap én, hanem Kayabának kellett eltörölnie ezt, és sorsolós rendszert bevezetni. Szerintem nem lenne jó, ha mindent az emberek szájába rágna, mert akkor nem tanulnának belőle semmit. Így, hogy vannak vörösek, azért valamennyire lehet tudni, hogy kikkel legyél óvatosabb, de azt is meg lehet tanulni, hogy sohase legyél előítéletes…

by **Kemabat** Szomb. Május 16 2015, 19:15

Chiba teljesen összezavarodott. A lány azt mondja, hogy teljesen igaza van, utána mégis azt bizonyítja, hogy miért nincs, és ezt főleg a frontharcosokkal.
~ Szóval a fontos emberek bármit megtehetnek. ~ ez volt Kemabat számára a lényeg. Bármit. ~ Lehet, hogy nekem is változtatnom kellene a tervemen, és fel kellene küzdenem magam a frontig? Ha fontos lennék, magyarázkodás nélkül megölhetném azt a szemetet. Hacsak nem nagyobb személy a fontosaknál is. ~ persze tudta, hogy ez csak egy hiú ábránd, akinek akkora hatalom van a kezében, hogy bármit megtehet, annak sok az ellensége is. Neki nincs szüksége többre, kitudja, hogy mennyien vannak már így is. Meg az sem hiányzik neki, hogy egy Boss leverje, mielőtt még a testvére békében nyugodna.
- Igen, az emberek már csak ilyenek, nem érdekli őket az igazság, ha nem egyezik meg az érdekeikkel. Ez az önkéntes segítségnyújtás nem rossz ötlet, de nem hiszem, hogy mindig beválna. – Itt elsősorban magára gondolt, hiszen ő alapból azért jött ebbe a világba, hogy öljön. Az is igaz, hogy nem véletlenül ölne, de nem is élvezetből. Kötelességből akarja elvenni mások életét, és hiába lenne az illető vörös, vagyis nem változna meg az indikátora, a lényegen nem változtatna. – De a semminél biztosan többet ér, főleg, ha ilyen pulykás szendvicsekről van szó. – megemlítve a finomságot rögtön összefutott a nyál a szájában, és arcára ismét kiült a mosoly. – Kayaba-t egyébként sem hibáztatnám, Ő egy zseni, hogy mindezt megálmodta, majd az álmát meg is valósította. Én nem lennék képes erre. Egyébként, ezzel az indikátoros rendszerrel nem mindenkinek a „szájába rágja”, hogy ki ölt, ki ártott már másnak, és ki nem? Meg, ha a szavaidat jól értettem te is a „fontos” személyek egyike vagy, igaz? Ha igen, akkor hadd kérdezzem meg, Te is öltél már meg valakit önkényesen? Vagy esetleg a kevés kivételbe tartozol? Mielőtt félreértenél, ha tippelnem kellene, az utóbbira tenném a voksom.

by **Shukaku** Vas. Május 17 2015, 05:50

-Jajj ne légy már ilyen kis negatívkodó! Persze, hogy nem válik be mindig, de nem is ez a lényeg. Örültél a pulykás szendvicsnek? Örültél a pulykás szendvicsnek. Na, akkor már megérte.
Válaszolta meg saját kérdését a lány, és mosolyogva figyelte egy ideig a fiú arcát, majd ismét lehívta a menüjét.
-És pontosan, a semminél többet ér, úgyhogy legalább elfoglalom magam, te meg nem leszel éhes.
Nagyon is jól látszott Kem-en annak a bizonyos pulykás szendvicsnek, de még csak a gondolatának a hatása is, így hát Shu elővett egy másikat, és átnyújtotta neki.
-Egyébként meg nem kell szerénykedni, sem modoroskodni. Mesterszakács vagyok, és gazdag, és a szafarizás miatt van egy csomó alapanyagom. Ha kérsz még, akkor mondd azt, hogy kérsz még. Sokkal jobban érthető, mint a nyálcsorgatás és a kiskutyaszemek.
Öltötte a nyelvét a másikra, és akkor is a kezébe nyomta az ételt, ha az esetleg még nem vette volna el időközben.
-Jó étvágyat kívánok hozzá! Ez most nem pulykás, hanem vadhúsos, de remélem ez is ízleni fog. Álomkelő nagyon szereti, bár neki picit másképpen szoktam elkészíteni, és nem teszem szendvicsbe. Úgyis csak összemaszatolná vele magát.
Na igen, egy macska étkezési szokásai, és asztali etikettje nem éppen egyezik meg az emberek által gyakoroltéval, de mivel ez éppenséggel tényleg szendvicsnek készült, nem pedig csak be lett téve egy szendvicsbe, Shu nyugodt szívvel adta oda.
-Igen, így is mindenki szájába rágja, de ha még tovább lenne bonyolítva, akkor akár eljuthatnánk oda is, hogy mindenkinek lekérdezhetnéd az előtörténetét valamilyen központi izéből, meg az adatlapját is. Mintha csak valami karakterek lennénk, nem pedig emberek. Oké, hogy ez a világ egy játéknak indult, de most már annál sokkal igazibb, és ilyet nem lehet csinálni. Én pedig…
Itt pár másodpercig elgondolkodott, majd kis pirulás mellett bólintott.
-Azt hiszem igen. Talán elég sokaknak vagyok fontos. És nem. Én még soha nem öltem.
Azt persze nem tette hozzá, hogy itt, és azt sem, hogy Timidus igen.

by **Kemabat** Vas. Május 17 2015, 10:04

- Negatívkodó? Nem érzem annak magam. Én a pozitív gondolkodás minta példája vagyok! – erősködött, nem tetszett neki az a kifejezés, persze több köze volt a valósághoz, mint amit magáról állított.
~ Ki ne örülne egy finom szendvicsnek, ha eddig csak száraz kenyeret evett? ~ gondolta, de hangosan nem mondta ki, helyette csak bólogatott. ~ Még csak éhesnek sem kell lenni hozzá, már maga az íz mindent megér. Itt úgysem lehet elhízni.
Hamarosan egy újabb szendvics került be Chiba látómezejébe, és úgy harapott rá, mint a hal a friss csalira. Gondolta magában, jó lesz később, de mihelyt meghallotta, hogy nem pulykás, kíváncsiságtól hajtva ebbe is belekezdett. A gyönyör talán még nagyobb szintjére ért, sokkal jobban ízlett neki, mint az előző.
- Szerénynek sem mondanám magam, – mondta, miután lenyelt egy falatot, - és kutya sem vagyok. Álomkelő? – kérdezte kicsivel később, majd a sárkányra nézett. – Te mindig ilyet eszel? Nyald le magadról, ha maszatos vagy, és akkor a szendvicsforma is megfelelne neked.
Mivel a pet nevét nem látta, így abba a tévedésbe esett, hogy ő az, akiről az előbb hallott. Igaz, ő sosem adna ilyen nevet egy állatnak, de találkozott már furcsábbakkal is. Embere válogatja.
Mikor a lány az adatok lekéréséről beszélt, rögtön félrenyelt. Köhögve ütötte a mellkasát, mire, úgy ahogy sikerült abbahagynia. Ennek oka Kemabat képessége volt, ami nem sokban különbözött a felvázolttól, csak előtörténet meg adatlap helyett a pontozást és a jártasságokat tudta lekérni, persze nem mindenkinél (még Twisted Evil

).
- De ha nem kell mindent a játékos szájába rágni, nem lenne jobb, ha ezt sem tenné meg ilyen feltűnően? Ennyire sem lenne bonyolítva, és senki sem lenne kiközösítve. – az ifjú íjász is tudta, hogy nem valószínű, hogy működne, de a világ, ami talán a káoszba süllyedne e miatt, jobban tetszene neki.

by Ajánlott tartalom