Re: Black Iron Castle

by **Shukaku** Vas. Május 24 2015, 19:02

-Persze, persze! Eszik.
És evett is, méghozzá teljesen kulturált módon. Talán egy sárkánytól marcangolós étkezési stílust várt volna a fiú, de egyrészt a holló nem volt akkora, hogy marcangolja, másrészt nem is volt szokása a petnek. Tulajdonképpen jól leírtad, volt holló hús, nincs holló hús, ugyanis Timidus tollas sárkányként hasonlóképpen evett, mint a madarak. Feltartott fejjel csúsztatta le a falatot a torkán. Igen, a falatot, és ez akkor is így zajlott, ha az egész étel nem csak egy falat volt, hiszen a sárkánynak voltak fogai, és ha ez nem lett volna elég, a fogak az éles csőrkáva mögött helyezkedtek el. Amikor akart, elég szép sebeket tudott ezekkel ejteni… bár nem is tudom mikor vadászott le a sárkány utoljára mondjuk egy egész disznót. Általában vagy halat evett, amit ő fogott, csak Shu készítette neki az eledelt, és akkor ismét csak falatokban tálalta a számára. Szóval a hús eltűnt, a sárkány pedig megköszönte. Röviden, egyszerűen.
-Köszönöm szépen.
-Egyébként meg nem kell elkedvtelenedni. Sokan vállalnak rendes állást, és egy másik hírszerző, akit ismerek szintén egy kocsmában dolgozik… szóval nem olyan nagyon eredeti ötlet. És nem, nem azért nem említettem, mert nem akartam neked segíteni, hanem azért, mert ő nem ilyen ügyekben utazik, de ha szeretnéd, akkor majd beszélhetek vele is, és leszervezhetek egy találkát. De a biztos akkor is Greg. Ő majdnem mindent tud.
~Illetve mindent, csak nem mondja el.~
A következő kérdésre azért kicsit megvakarta a tarkóját, de válaszolni tudott.
-Hát… én el szoktam futni… illetve inkább megkérem szépen a tigrisbigrist, vagy a hiúzt, hogy ne egyen meg, és mutatok neki egy irányt, amerre talál mondjuk gazellát meg ilyeneket. De nem azt mondtam, hogy akkor se lőj, ha már semmi más lehetőséged nincs. Meg kell védeni magunkat, az teljesen jogos.
Az elfogásos-elengedős bemutatós ő is mosolyogva bólintott, majd egy kis csillanás jelent meg a szemében, majd büszke, komoly ábrázattal kihúzta magát.
-Én írtam a könyvet.
Egy pár pillanatig bírta is a komoly ábrázatot tartani, majd ismét kitört belőle a nevetés.
-Na jó, nem én írtam, de belejavítgattam, ahol butaság volt, meg fedeztem is fel egy pár állatkát. De… akkor megcsinálhatnánk a kutas teljesítményt, és akkor megtaníthatlak horgászni is. Ki kell fogni valamit a kútból a kezdetek városában. Van hozzá kedved?

by **Kemabat** Vas. Május 24 2015, 23:38

- Nagyon szívesen! – válaszolt a sárkánynak – Sajnálom, hogy csak ennyivel szolgálhattam. – ránézett a lányra, és rögtön korrigálta is magát egy kínos mosoly kíséretében. – Akarom mondani… egyáltalán nem sajnálom.
Alaposan kőrbenézett, hátha lát még valami érdekeset, bár jártasság híján nem sok esélye volt rá. Kissé csalódottan fordult vissza Shu-hoz, majd csodálkozva nézett rá.
- Nem kell aggódnod, nem vetettem el a kocsma ötletét. Csak egy kicsit jegelem még. Egyébként nincs neked valami gondolatolvasáshoz hasonló képességed, hogy felhoztad a kocsmai informátort? Pont arra gondoltam, hogy mennyi érdekes hírt lehetne megtudni egy olyan helyen dolgozva. Nem gondoltam, hogy nem akarsz segíteni, hiszen eddig is rengeteg mindent tettél értem, nem is kell összehozni egy találkát vele, ha másban utazik, akkor úgyis csak időpocsékolás lenne. Az a Greg lesz a nyerő, ha összejön a pénz. – sóhajtva engedte el magát, és ült le egy fa tövében. Megmozgatta vállait, és lehunyta a szemét. – De az még nagyon messze van. Remélem nem fog addig túlságosan elhalványulni minden nyom.
Hűvös levegővel töltötte meg tüdejét, közben az idomárt hallgatta.
- Te meg tudod értetni magad az állatokkal? Én úgy érzem, hiába beszélnék egy tigrisnek, nem sokat érnék el vele. Főleg nem tudnám útbaigazítani, hogy arra menj, arra van a kaja. Bár azzal lehet, hogy érvelnék, hogy szörnyű ízem van, az talán meggyőzné. – reagált vidáman a hallottakra, és kicsit szomorúan vette tudomásul, hogy a nyilas kérdésre nem kapott választ. Nem baj, nem mintha azt tervezte volna, hogy oly gyakran használná, de talán ha lenne neki, komolyan megfontolná, mivel vadásszon. A kacsás próbálkozásával jó pontot szerzet tanáránál, büszkén huppant le előző helyére, és figyelt tovább.
- Ezt azért nem veszem be! – szólalt meg, mikor Shu el akarta hitetni vele, hogy a könyv az Ő szerzeménye. – Lehet, hogy sokat tudsz, de ennek akkor is kamu szaga van!
A lányból kitört a nevetés, ami igazolta is Chiba gyanúját.
- Mely állatokat fedezted fel? Ilyenkor nincs olyan opció, hogy Te nevezhesd el? Mármint a filmekben mindig az nevezi el a dolgokat, aki először felfedezte, kitalálta, megtalálta, stb..
A horgászat hírére nem mondhatnám, hogy mennyire megjött a kedve, egyszerűen nem tudta elképzelni, mi lehet szórakoztató abban, hogy víz mellett egy botot szorongatsz, amelyről egy zsineg lóg be a vízbe, és vársz a szerencsére. Abban viszont biztos volt, hogy nem sűrűn találkozni olyannal személlyel, aki ennyire segítőkész, így belement az újabb leckébe, bár elképzelni sem tudta, mit foghat egy kútból.

by **Shukaku** Hétf. Május 25 2015, 06:26

Shu egy mosolygós biccentéssel fogadta a korrigálást. Egyfajta hálás köszönet volt az ő részéről is, hogy Kemabat figyelembe veszi a kéréseit, a nézeteit, és foglalkozik azzal, hogy tekintettel legyen rájuk. És ezt az összenézést még Timidus is értette, szóval semmi félreértést nem okozott az, hogy felé ez viszont elég modortalan megszólalás is lehetett volna. A gondolatolvasós képességre Shu ismét nevetni kezdett. Lenyitotta a menüjét, természetesen automatikusan elfordulva a fiútól, hogy az ne kukucskálhasson bele. Ez az elfordulás egyáltalán nem a bizalmatlanság jele volt, hanem a menü volt Shu számára egy eléggé intim téma. Olyan természetességgel fordult el, mint ahogyan akkor teszünk, amikor az orrunkat fújjuk ki társaságban. Egy pár másodpercig kutakodott, majd megrázta a fejét.
-Nem, nem kaptam gondolatolvasós képit. Egyébként meg nem is akarok. Néha nem lenne jó tudni, hogy az emberek mit gondolnak rólam valójában. Biztos akadnak páran, akik eléggé nem kedvelnek, és inkább nem akarom látni az ő gondolataikat.
~Meg biztos nagyon sötét van odabent. Nem félek a sötétben… de akkor is… brrr~
-Egyébként meg…
Kihúzta magát, mind a százötvenkét centijével és harmincnyolc kilójával, és a fiú szemébe nézett.
-Szerinted hány évesnek nézek ki? Mennyi kocsmába járkálhatok?
Kiöltötte a nyelvét, majd végigfuttatta a tekintetét a tájon.
-Kocsmában csak Adrian és Greg miatt voltam eddig, mindketten hírszerzős izébizék, szóval a kocsmákról nekem ők jutnak eszembe. Nem olyan bonyolult ez, és nem kell hozzá gondolatolvasás.
A szörnyű ízre összepillantott Timivel, direkt úgy, hogy a fiú is láthassa ezt.
-Hát… nem szeretnék vörös indikátort, de ha szeretnél majd gyakorolni egy másik ember ellen is, akkor szívesen segítünk, és Timi meg tudja mondani, hogy milyen ízed van. És… erről jut eszembe. Ha valaki kihívna KT-ra, akkor soha ne fogadd el a teljes életes halálosat. Nem tudom, hogy ezt tudtad-e, de nem árt, ha szólok. És… én nem tudok beszélni az állatokkal… mármint konkrétan az állatok nyelvén… bár Timi nyelvét egy picit ismerem… de tudok olyat, aki tud. Én egyszerűen csak jó idomár vagyok, szóval igen. Meg tudom magam értetni az állatokkal. Nem mindig, de legtöbbször igen.
Ezután következett az állatos kérdés másik fele, amire Shu ezúttal bólogatással válaszolt, és eközben már el is indultak vissza, a város felé.
-A harci mobok közül például a Barna Csörgőkígyót. Timidus a vele való harc miatt szerezte az első képességét. De inkább a szafari vadakat fedeztem fel én. Szerintem a legtöbbet én fogtam vagy fogtam ki elsőnek. Ők benne is vannak a Guide Bookban. Az elnevezés pedig… gondolkodj egy kicsit. Az nevezi el az állatokat, aki kitalálta őket. De…
Közelebb hajolt, és suttogni kezdett.
-A riasztómadarat például én neveztem el. Valami buta először vészmadárnak hívta, úgy is volt kiírva a neve, de szóltam, hogy az teljesen másik madár, és azóta már a saját nevét írja ki a rendszer.

by **Kemabat** Hétf. Május 25 2015, 21:16

Kemabat nem látott semmi modortalant senkivel szemben sem előbbi kifejezésével. Számított rá, hogy a sárkányt sem sérti meg, hiszen neki kellene legjobban ismernie partnerét, ha nem vette volna észre, hogy csak a lány miatt változtatott mondandóján, elég nagy bajok lennének közöttük.
A gondolatolvasásra ismét nevetés érkezett, íjászunk kezdte úgy érezni, hogy talán a lány egyáltalán nem veszi komolyan, de ezt rögtön elhessegette, visszagondolva korábbi beszélgetéseikre. Kíváncsian nézte, miért nyitotta le a menüjét, majd kissé csalódottan vette tudomásul, hogy csak egy enyhe gúny része volt. Nem kérdezte komolyan, tudta, hogy nincs neki, az már túl OP lett volna, nem beszélhettek volna a játék igazságosságáról ilyen esetben. Egyetértet, jobb nem tudni, mi járhat más fejében, meg jobbnak találta, ha más sem tudja, mi rejtőzik az ő kobakjában. Nem lett volna szerencsés, Shu-nál sem, hiszen teljesen más tervet vázolt fel neki korábban, mint amit ténylegesen véghez akart vinni.
- Kinézet alapján tíznél nem lehetsz sokkalta idősebb, de itt nem hiszem, hogy sokat számítana. Meg egyébként is, nekem is van olyan ismerősöm, aki idősebb nálam, de nem néz ki idősebbnek nálad. Szóval nem lehet a kinézetre hagyatkozni. Ha bemész egy kocsmába, ki mondja meg, hogy te tényleg ilyen fiatal vagy, vagy csak elfelejtettél megnőni? Nincs semmi, amivel igazolni tudod a korodat, ha nem tévedek, ha van, akkor meg vedd az alábbi mondókámat tárgytalannak. Nem csodálkozom, a csehó jó hely, sok a pletyka, de a hasznos információk is akadhatnak szép számmal.
Mikor a lány és állatkája egymásra néztek, már sejtette, hogy mi fog következni.
- Kösz, nem! Ha kiderülne, hogy még sincs rossz ízem, félek, hogy a végén még megenne. Meg, ha igazam van, nem akarom, hogy az a rossz íz legyen a szájában, miattam. Másik ember ellen? Igazából még nem gondolkodtam el ezen. Talán később igénybe veszem ismét a szolgáltatásaidat, hogy bevezethess a PVP világába is. Észben tartom, de nem hiszem, hogy alapból belemennék-e olyan meccsbe, ahol meghalhatok. Nem kell a végsőkig elmenni, hogy megtudhassuk, ki a jobb!
Feltápászkodott, leporolta ruháját, és követte a lányt, a város irányába. Figyelmesen hallgatta a sztorijait, mely állatokat fedezte fel milyen körülmény mellett. Majd ismét olyan következett, amit muszáj volt lereagálnia.
- Figyelembe véve, nem biztos, hogy olyannyira logikus lenne. Rengeteg apróságra hívtad fel a figyelmem, azzal kapcsolatban, hogy nem teljesen tér el a két világ egymástól. Az itt lévőknek, ha találnak egy új fajt, ami kint nincs, miért ne lehetne meg a lehetőségük elnevezni azt, mintha a való életben találna egy eddig fel nem fedezettet, mondjuk egy dzsungeli kalandtúra során, és elnevezi. Én nem tartom lehetetlennek, és meg is lenne a hangulata.
A riasztómadár hallatán gratulált a lánynak, hogy sikerült ilyen felfedezést tennie, persze ugyanúgy suttogva, és a végére odafűzte kérdését.
- Miért suttogunk?

by **Shukaku** Kedd Május 26 2015, 08:14

Timidus ismerte ugyan Shut, nagyon is jól ismerte, a legjobban egész Aincradban, az ilyen emberi reakciók mégis néha kifogtak rajta. Félreérthet dolgokat, vagy egyáltalán nem értheti őket, és ilyenkor Shu mindig türelmesen elmagyarázza neki, és most is ez történt volna, ha félreértés adódik. Shu pedig magát az íjászt komolyan vette, csak ami vicces az vicces, és azt is tudta nagyon jól, hogy maga Kemabat is viccnek szánta a gondolatolvasásos képességet, ezért is nevetett rajta. Hiszen a viccen illik nevetni. Egyébként pedig nemrég történt nerfelés a képik ügyében. Ha lett is volna ilyene Shunak, ott biztosan elbukik. A képik a világ egy nagyon fontos részei, és figyel is rájuk Kayaba vigyázó tekintete. Hazudni pedig nem szép dolog. Miért fél mindenki attól, hogy mit fog szólni kis idomárunk akkor, ha elmondja az igazat? Asuu is ezen feszengett, azután nem lett belőle semmi baj. Amiből viszont lett, az Shu ilyen mértékű legyerekezése volt. Vannak esetek, amikor a lányok örülnek annak, ha fiatalabbnak nézik őket, de ez nem ez az eset. Shu már a belépéskor is majdnem tizenhárom volt, erre most megkapja, hogy nem lehet idősebb sokkalta tíznél. Felhúzta picit az orrát ugyan, azután mégis egy vállvonással elintézte a dolgot, hiszen a fiú sokat szépített azokkal a szavaival, amit később mondott.
-De igen, számít. A regizésnél ugye meg kellett adni a korodat, és a rendszer néhány helyre nem enged be, ahol el kellene érni bizonyos kort. Meg például biztos vagyok benne, hogy Adrian sem szolgálna ki alkohollal. Bár… még nem is próbáltam, ahogy az ilyen helyekre bemenni sem. Igazolni persze nem tudom a koromat, de miért hazudnék róla?
Újabb vállvonás, és egy teljesen ártatlan pillantással bizonyította, hogy tényleg nem hazudós.
-Timi nem eszik embert. Főleg, hogy nem is lehet, mert te amúgy sem dobnál húsit, ha levadásznánk. De ha gyakorolni szeretnél, akkor nyugodtan keress meg minket a Dojoban. Azért van. Az elnevezés pedig… hát Cear szokott beceneveket adni az állatkáknak, szóval nem lehetetlen. És… és azért mert… tudod… nem vagyok az a hencegős típus. Jó, persze, így viccből igen, meg néhány dologra büszke is vagyok, amit elértem, mint például a rengeteg szafarijelvény, és egy csomó szerintem csak nekem van meg egész Aincradban… de amúgy nem nagyon szeretek kérkedni. És ezért suttogunk. Nem szeretném, ha az emberek megtudnák, hogy mekkora hatalmam van, ahogy például a szintemet sem mutogatom senkinek. Bőven elég az, hogy Timi az Arénabajnok, és emiatt sokan ismerik a nevünket. Azt szeretném, ha azzal válnánk híressé, hogy mondjuk segítjük a kicsiket… nem azzal, hogy milyen nagy szintűek vagyunk, meg mekkora befolyásunk van a világra. De meg is érkeztünk. Ott a kút, és itt egy kezdő pecabot.
Nyomott a fiú kezébe egy horgászbotot, a kutat pedig nem kellett megmutatni, nagyon is látható volt.

by **Kemabat** Szer. Május 27 2015, 01:52

Hazudni nem szép dolog? Lehetséges. Az igazat kellett volna mondania? Nem hiszem. Gondoljunk csak bele, hogy fogadták, azt, amikor félreértették. Biztos, hogy mindig az igazat kell mondani? Vajon segítettek volna Kemabatnak, ha megtudják, hogy ő már pedig meg akarja ölni azt a bizonyos személyt, és nem érdekli, mi okból ártott neki? Elmagyaráztak volna neki oly sok mindent? Nem mondom, hogy nem, de ellenkezőjét sem merném biztosan kijelenteni. Lehet, hogy ugyanúgy segítettek volna, lehet, hogy csak meg akarták volna változtatni, sőt lehet, hogy így is megváltoztatták egy kicsit. Kemabat nem tudhatta, és ennyit nem kockáztathatott. Beszélgetésükből leszűrte, mit mondhat el, és mit nem, és így is volt, amikor túlságosan is sokat fecsegett.
A fiú észrevette, hogy érzékeny pontot talált el saccolásával, nem tehet róla, sosem volt az erősége más korának meghatározása. Nem is értette, hogy miért olyan fontos az embernek a kora. Mintha az jellemezné, mennyit ér.
- Nem sokat ér, hogy meg kellett adni. Ha van is olyan hely, ahova nem engedi be a fiatal játékosokat, akkor te, hogy járhattál már kocsmában? Vagy ennyire mellélőttem volna a korodnak? Egyébként meg, miért ne hazudhatnál róla? Ez sokkal jobb kérdés, bár én sem szoktam. Oké, a szavadon foglak, számíthatsz majd rám! – ennyivel lerendezte a dojos témát, bár egy kicsit erősebb szeretne lenni, mielőtt kiáll a lány ellen, főleg, hogy ő az aréna legjobbja. Biztos visszafogná magát, de akkor is abban a helyzetben lehet, hogy többet ártana, mint használna. Chiba körbenézett, majd kissé értetlenkedve válaszolt.
- De hát nincs is itt senki! Felesleges suttogni. Ennyire nagy szám ez a 42? Miért kell titkolni? Nem teljesen értem, azt sem, hogy hogyan tudod elrejteni mások elől, és előlem akkor miért nem rejtetted el?
Meg is érkeztek a kúthoz, és kapott is egy botot, amit tartva már előjött belőle az unalom. El sem merte képzelni, hogy fogja érezni magát, ha tényleg lelógatja a kútba. De nem volt mit tenni, hozzá kellett látni, belógatta, és várt. Várt, várt, és halálra unta magát. Nem értette, ezt mások hogy élvezhetik. Tovább várt, míg valami a horgára nem akadt. Kis szerencsével ki fogott sünhalat. Furcsán a lányra nézet, majd megkérdezte – Ezt most akkor visszadobjam, ha nem akarom megenni?

(sünhal)

by **Shukaku** Szer. Május 27 2015, 12:48

Nem, nem lehetséges, hanem biztos. Még a lopakodás és a hallgatózás jártasságot is csak azon megfontolásból nem választotta ki kicsiny hősünk, mert kihallgatni meg követni másokat szintén csúnya dolog, és Timidus előtt, amikor kicsi volt, na meg persze most is, jó példával akar járni, és nem valami jó példa, ha bort iszik és vizet prédikál. Ha pedig Kemabat elmondja neki az igazat, ugyanaz lett volna a reakció, mint amit amúgy is kapott. Megpróbálták volna meggyőzni arról, hogy nem okos dolog öldökölni úgy, hogy semmit nem tud az illetőről, hiszen akár véletlen baleset is lehetett az ügy. Talán értesítették volna Hinarit, de azt is inkább csak azért, hogy megnézzék, ezúttal működik-e a védelmi rendszer, ha már Yuichinek olyan nagy hangja volt, és olyan nagyon jó véleménnyel volt róla. Shunak pedig nem volt fontos a kor. Vagyis nem azért volt fontos, mert ő nagyon fontosnak gondolta volna, hanem azért volt fontos, mert azt látta, hogy más fontosnak gondolja. Többször kapta már meg, hogy ő csak egy gyerek, pedig szerinte nem volt gyerek… és ha valakit tíz évesnek néznek, akkor nem nagyon szokták komolyan venni.
-Hogyhogy hogy járhattam kocsmába? Az nem olyan kocsma, hogy csak kocsma, hanem lehet kapni alkoholmentes dolgokat is. Ott ittam például a legfinomabb tonikot, amit valaha kóstoltam. De tudom, hogy valahova tényleg nem engednek be, de mivel ilyen helyekre nem is próbálok bemenni, nem tudom, hogy pontosan hogyan működik. Egyébként meg igen, mellélőttél. Már a belépéskor is majdnem tizenhárom voltam, és nemsokára tizenhat leszek. És nem hazudok. Nem lenne semmi értelme.
A szaván fogásra csak mosolyogva bólintott, majd lopva újra körülnézett.
-Oké, nincs itt senki… vagyis csak úgy tűnik, mintha nem lenne itt senkit. De gondolj be…
Ám a mondatát nem tudta befejezni, mert Timi farkának egyetlen csapásával olyan hirtelen vágta földhöz az íjászt, majd szorította lea mancsaival, hogy Kemabat belegondolhatott abba, hogy valóban igaz volt, amit a kristályról mondanak. Ideje sem lehetett volna elővenni, és Timi már le is fogta a kezét, amivel a menüt nyithatta volna meg.
-Honnan tudod ilyen pontosan a szintünket?

by **Kemabat** Szer. Május 27 2015, 14:57

Kihallgatni másokat hasznos lehet, még ha nem is szép dolog, a követéssel sincs semmi gond szerintem. Meg, ha úgy nézzük, a nyomolvasást is fel lehet úgy használni, hogy követünk segítségével valakit, főleg magasabb szinten. Ha egy jártasságot azért nem vesznek fel, mert olyanra használható, ami csúnya dolog, hát használja olyanra, ami nem az! Nem lehet ilyen kifogással élni, hiszen senki sem kötelezi, hogy arra használja. Az csak egy lehetőség.
Kemabat nem nézte Shu-t gyereknek, vagyis mondanám, de nem lenne igaz. Nehéz lett volna nem gyereknek nézni, de attól még komolyan tudta venni. Mindenkit komolyan lehet venni, ha egy bizonyos dologról van szó. Shu esetében az információi a játékról, minden funkciójáról, a főzésről, és egyéb dolgairól érezhető volt a komolyság, nem is lehetett félvállról venni. Mint már mondtam, Kemabat számára a kor jelentéktelen.
- Minden kocsmában van alkoholmentes ital! Legalábbis én eddig csak olyanban voltam. Ebből kifolyólag meg nem tudom elképzelni, hogy ne engednének be bárhova is. Esetleg sztriptíz bárokba, ahhoz tényleg kicsi vagy, ha egyáltalán létezik itt ilyesmi. Nem is lőttem mellé! Még ha tizenhat is leszel, tudtommal itt nem öregszel. Nem voltál még tizenhárom az indulásnál, vagyis nem voltál sokkal több tíznél. A kérdésed meg az volt, mennyinek nézel ki, nem az, mennyi vagy, ergo szinte tökéletes választ adtam. – érvelte ki magát, mielőtt leszedték volna a fejét, majd elégedetten bólogatott pengeéles logikája miatt.
A következő eset meglepte. Timidus úgy vágta oda a földőz, mint egy kisgyerek a vajas kenyeret, amitől már a hányinger kerülgeti. Félelem kerítette uralma alá, és düh. Dühös volt, saját tehetetlensége miatt, és a vég fenyegetésétől. Nem akart meghalni, addig még nem, amíg a gyilkos szabadlábon van, és élvezi életét. Nem is értette a sárkánynak ezt a reakcióját, és próbálta meggyőzni, hogy engedje el.
- Erre tényleg szükség van? Ha valami érdekel, más módja is van a megkérdezésének. Most meg akarsz ölni? Kockáztatnád Shukaku indikátorának vörössé válását? Vagy csak simán felviszel, és ledobsz, ahogy korábban emlegetted? Shu valóban zöld maradna, de gondolkodj el, tényleg örülne neki? Egy ilyen butaság miatt, amit bárki láthat, aki nem vak, hiszen ott van a név mellett. Most kiirtod az összes embert, akivel találkoztatok, és nem akarjátok, hogy tudja a szinteteket? Ugyan már! Eressz el! Különben hitelességét veszti a békés felfogásotok!

by **Shukaku** Szer. Május 27 2015, 15:23

Shu felfogása amikor még felvette a jártasságokat nem volt ilyen, és valóban sokkal gyerekesebb volt, na meg nem is nagyon ismerte ki magát a játékban, így hát rábökött azokra, amik szimpinek tűntek, és olyannak, amivel felfedezőset tud játszani. A nyomolvasást pedig használta is arra, hogy kövesse az imádottját, de az nem volt csúnya dolog, hiszen Kayaba úgyis tudott róla, és ha nem akarta volna hagyni, akkor nem hagyta volna. Szóval megengedte, és Shu még így is elfordult az olyan részeknél. És igen, Shu egy kicsit elpirulva ugyan, de bólogatott. Pont az olyan helyek miatt kellett ez, és pont az olyan helyekre nem engedték volna be, ha egyáltalán megpróbált volna bejutni. Persze azért egy nyelvkiöltést így is kapott az íjász.
-De igenis mellélőttél, mert a majdnem tizenhárom az nem tí. De mindegy, nem haragszom, itt úgyse számít a kor, csak a szint, abban pedig sokkal fölötted vagyok, szóval tessék tisztelettel beszélni az idősebbel fiatalúr.
A nevetgélést ugyan Timidus félbeszakította, ám a beszélgetés az ő részéről nyugodtan folyt tovább, Shu pedig csak pislogni tudott a fura válaszra.
-Jelenleg nem akarlak megölni. Ha meg akarnálak ölni, már megöltelek volna. Miért hagynék időt arra, hogy ellenlépéseken gondolkodj, vagy cselekedj? Ártalmatlanítottalak, mivel olyan információ van a birtokodban, amelynek nem kéne a birtokodban lennie, és ez jelentősen megkérdőjelezi az eddigi állításaid hitelességét, így a veszélyességi mértékedet is, ami azonnali beavatkozást igényel.
-Izé… igaza van Timinek. Mármint csak abban, hogy a szinteket nem látjuk, szóval vagy be akarsz csapni minket, vagy…
Ám a mondatot már a sárkány fejezte be, ám nem szavakkal, hanem cselekvéssel. Továbbra sem szállt le a fiúról, hanem a mancsát a kezére kulcsolva megnyitotta a menüjét, majd egyenesen a speciális képességekre lépett, amit egy pillantással átfutott, majd leszállva az íjászról visszaröppent Shu mellé.
-Rengeteg időt megspóroltál volna nekünk ha megmondod, hogy képességed van erre.
Shu sóhajtott egyet, majd megrázta a fejét.
-Az ilyeneket ha van is, nem nagyon kellene elmondanod senkinek. Sokan allergiásak arra, hogy másvalaki tudja a szintjüket, ráadásul ugyanígy félre is érthetik.

by **Kemabat** Szer. Május 27 2015, 16:30

Mindig is élvezetes volt nézni mások zavarodottságát, ahogy próbálják titkolni, vagy csak elnyomni, hogy minél kevesebbet mutassanak abból az oldalukból. Kemabat így értelmezte Shu reakcióját a felnőtt szórakozóhelyek említésétől, és a nyelvkiöltést vette a hárításnak. Pedig ki tudja, pár év múlva, mikor már beengedi a rendszer, lehet, hogy ő is egy ilyen helyen fog a színpad előtt állni, és csorgó nyállal, majd kieső szemekkel bámulni. Persze ennek a képzelgésnek semmi alapja sincs, de Chiba jót mulatott már a gondolattól is.
- Valóban nem tíz, de nem is sokkal több! Nem azt mondtam, hogy pont tíz. Még szép, hogy nem haragszol. Nem is haragudhatsz ilyesmi miatt! A tiszteletet meg ki kell érdemelni! Nem fogok valakit csak azért tisztelni, mert magasabb szintű! Meg nem emlékszem, hogy tiszteletlenül bántam volna veled, szóval egy rossz szavad sem lehet.
A sárkány nem még mindig a földre nyomta, ami egyre kényelmetlenebbül érintette az íjászt. Nem értette a hasznát, ha csak erőfitogtatás lett volna, az mondaná rendben, bár anélkül is tudta, hogy esélye sem lenne, de ez nem az volt.
- Persze, hogy nem ölsz meg, hiszen kíváncsi vagy a válaszomra. Muszáj tudnod, honnan tudom a szintedet, mert ha ezzel a módszerrel más is megtudná, akkor… nem is tudom, mi lenne. Miért olyan fontos, hogy senki se tudja? Nem értem! Szerinted milyen ellenlépés lenne hatásos ellenetek? Ne is válaszolj erre, mert csak nagyobb bajba kerülnék, inkább azt mond meg, szerinted ki tudnék találni bármit is, ami megindokolja ezt a fajta bánásmódot? Mert ha a válaszod igen, elég élénk fantáziád lehet. Túl nagy a távolság közöttünk, hogy veszélyt jelenthessek rátok. Ez a szomorú igazság!
A sárkány következő cselekedete hatalmas ellenszenvet váltott ki belőle. Nem elég, hogy mozgásképtelenné tette, de még a menüjében is turkál. Rendben lenne, ha megkérték volna, hogy mutassa meg, lehet, hogy nem utasította volna vissza a kérést, de engedély nélkül, erőszakkal…
- Persze, rengeteg időt, meg a seggem! Hogyan mondjam el azt, amit én sem tudok? Azt hittem, mindenki látja ezeket. Nem néztem át mindent, nem emlékszem mindenre, és ez a durva fellépés ellenem egyszerűen elfogadhatatlan! Pedig én próbáltam kedves lenni hozzád, még nasit adtam puszta jóindulatból, és ez a hála? Földre nyomsz, gyanúsítgatsz, engedély nélkül babrálod a menümet! – hangjából csak úgy áradt a harag, és csak azért nem hagyta ott őket, mert Shu-val nem volt semmi baja. Bár igaz, hogy megállíthatta volna az állatkáját, de rá egyáltalán nem haragudott.
- Elhiheted, nem fogom megemlíteni senkinek sem!

by **Shukaku** Szer. Május 27 2015, 16:57

Shu elhűlve hallgatta a fiú kifakadását, és teljesen meg is értette… de megértette Timidust is. És ez okozott számára hatalmas dilemmát.
-Timidus! Azonnal kérj bocsánatot!
-Semmi okom nincs arra, hogy bocsánatot kérjek.
-De hát… tudod jól, hogy a menü az egy nagyon privát szféra!
-Lényegtelen. Az én feladatom az, hogy megvédjelek, és ez a fiú feltételezhetően veszélyt jelentett rád. Ennek a veszélynek az elhárítása az elsődleges, és magasabb rendű mint bármilyen emberi illem betartásának kötelezettsége.
-De… de… Timidus! Tényleg igaza van! Akkora különbség van közöttünk, hogy nem is tudna nekünk ártani!
-Ő nem, azonban ezen információ, és más információk birtokában mások igen. A tudás hatalom, ő pedig lehet kém, és eladhatja az információt olyanoknak, akik már árthatnak vele neked.
Visszafordult az íjász felé, és a szemébe nézett.
-Válaszolván a kérdésedre, már most is rengeteg olyan item van, ami bizonyos szint felett nem használható, vagy bizonyos szintkülönbséggel használható, vagy magasabb vagy alacsonyabb szintűnek kell lenned mint az ellenfeled ahhoz, hogy használd. A szintünk ismeretével az ellenfeleink képesek lehetnek olyan stratégiák kidolgozására, melyben ezeket az információkat és itemeket felhasználva teljesen ellehetetlenítik azt, hogy megvédjem az idomárt. Ehhez semmilyen komoly fantáziára nincs szükség. Egyszerű számolás, amit én is sokszor használok a harcok során. Elhúzom a csatát és az itemek működéséből, a támadások és képességek találati százalékából, valamint a csata egésznek a menetéből meghatározom hozzávetőlegesen az ellenfél pontozását, és így az ellene legmegfelelőbben használható stratégiát dolgozhatom ki. Ez akkor, ha tudom a szintjét, azaz azt, hogy pontosan hány pontot oszthatott el, még könnyebb. Soroljam még az ebben rejlő lehetőségeket, vagy megelégszel ennyivel? Ahogy te nem építhetsz arra, amit nem tudsz, az idomár védelme érdekében nekem is minden esetben a legrosszabbra kell felkészülnöm. Mivel nem ismerek olyan itemet, ami megadná a célpont szintjét, így feltételeztem, hogy képességgel érhetted el ezt a hatást, és ezt csak ilyen módon ellenőrizhettem le.
-Nézd… izé… én értem… és teljesen jogosan haragszol Timire, de ő nem úgy működik mint mi. Ő egy sárkány, nem ember, és neki az a legfontosabb, hogy engem megvédjen. Nem bántani akart, és nem is megalázni, meg semmi ilyemi… és ez nem azt jelenti, hogy nem kedvelne, vagy nem lenne hálás… csak…
Kicsit elgondolkodott, majd egy sajnálkozó pillantást vetett az íjászra.
-Ha mondjuk egy másik faj uralná ezt a világot, és számukra az tiszteletlenség lenne, ha levegőt veszel, neked akkor is kéne lélegezned… Timinek is ilyen az én védelmem…

by **Kemabat** Csüt. Május 28 2015, 00:02

- Nem kell bocsánatot kérnie! – szólalt meg hűvösen – Úgysem lenne őszinte! Feltételezhetően veszélyt jelentettem? Nem értem a gondolkodásodat. Mi változott? Nem törölted az elmémből azt a számot, csak annyit tudtál meg, honnan szereztem. Ha tényleg kém lennék, nem gondolod, hogy ugyanúgy el tudom mondani később az információt annak, aki küldött, ha elengedsz? A te gondolatmenetedet nézve az a logikus, ha megölsz! Ezzel viszont te sem lennél jobb azoknál, akik ellen Shukaku harcol. Elhiszem, hogy őt véded, de ennek békésebb módszerei is vannak, az erőszak ráér akkor, mikor már biztos a dolog. Nem te hívtad fel rá a figyelmem, hogy nem mondhatok ítéletet olyan felet, akinek nem ismerem az indokait? Te nem pont ezt tetted velem? Ennyire ne nézd le az embereket! Azt hiszed, csak te számolsz? Biztos vagyok benne, hogy a játékosok között is van olyan, akinek a fejében nem levegő van, és tudja használni. Úgy hallottam, hogy sokat arénáztok. Gondolom ezek nem zárt mérkőzések, vagy legalább is nem mind. Sokat meg lehet tudni, abból is, ha csak nézed a meccseket. Viszonyítási alapok, miegymás segítségével könnyen lehet stratégiával előállni. Be tudják saccolni a szintet, persze nem ilyen pontosan, de be tudják. Akkor meg mi a különbség? Ha valaki tényleg ártani akar nektek, tényleg egy magamfajtára lenne szüksége, aki azt sem tudja, pontosan mi a képessége? Van még egy dolog, amit jobb, ha megjegyzel az ilyen esetekkor. Nem minden ember olyan, mint Shu. Nem mindegyik viseli jól az ilyen bánásmódot, bár lehet, hogy ő sem. Ami fontos, hogy ezzel megsértesz másokat, lehet, hogy kárt teszel önbecsülésében, becsületében. Nem tudom, hogy a sárkányoknál hogy van ez, de az emberből, legalábbis a többségből ezzel csak ellenszenvet váltasz ki. Ugye mondanom sem kell, ilyenkor többet ártasz a csapatodnak, mint amennyit segítesz. Egy megsértett ember hamar kiad információt rólatok, még akkor is, ha előtte elvből elutasította volna a gondolatát is. A menüben turkálásról meg nem is beszélve. Az csak olaj a tűzre. Nem bántásból mondom, de ilyen esetekben kellene jobban átgondolni a dolgokat, mielőtt cselekszel! Egyébként meg nem vagyok kém, nem terveztem átadni semmilyen információt semmilyen harmadik félnek, és Shu-ra való tekintettel, eztán sem fogok, még csak gondolni sem rá! De ez nem neked köszönhető! Egyszerűen nem akarok olyannak ártani, aki oly sokat segített nekem, és nem érdekel, hogy hiszel-e nekem vagy sem!

by **Shukaku** Csüt. Május 28 2015, 08:57

-Amíg nem gondolom úgy, hogy bocsánatot kéne kérnem, addig nem fogok bocsánatot kérni, hiszen ahogy mondtad, nem lenne őszinte, én pedig nem hazudok. Részben megértem az aggodalmaidat s a felvetéseidet, és köszönöm szépen a tanácsokat. Igyekezni fogok felhasználni Shu védelme során. Azonban mint mondtam, a kialakult szituáció közvetlen veszélyt jelentett az idomárra, így azonnali beavatkozást igényelt. Minden más, ebből következő probléma elintézése másodlagos tényező.
Halkan szusszantott egyet, majd leült a fiúval szemben. Továbbra is félelmetesen nyugodt volt, ám az látszott rajta, ha az íjászunk valamennyire is érti az állatok mimikáját, hogy nem érti, miért csinál ebből ekkora ügyet Kemabat.
-A reakciód változtatott a tényeken. Vagy igaz amit állítasz, és nem tudtál a képességedről, és ez esetben nem jelentesz veszélyt, így nem is kell ellenlépést tennem. A másik lehetőség, hogy olyan színészi képességekkel bírsz, amilyennel még soha életemben nem találkoztam. Ennek az esélye azonban rendkívül kicsi, majdnem elhanyagolható, és mint mondtam, nem mondhatunk ítéletet addig, amíg nem bizonyítjuk valaki bűnösségét. Semmifajta erőszakot nem alkalmaztam. Felmerült egy kérdés a hitelességeddel kapcsolatban, és mindössze ezt ellenőriztem le. Megjegyzem, azzal, hogy te megvádolsz azzal, hogy nem tartom be az előbb felvázolt értékrendet, ugyanezt teszed. Hazugsággal vádolsz, ám nem törekszel arra, hogy megtudd az igazat. Ennek pedig semmi köze a lenézéshez, a szavaid pedig pont nem arra reflektálnak, amit én mondtam. Pont azt állítottam, hogy az ellenfeleim is tudnak számolni, ezért kell megakadályozni az információk túl nagy arányú kiszivárogtatását. Az, hogy az Arénában megfigyelnek, csak a fairplay része. Én is megfigyelhetem őket. Ha azonban kémeket küldenek ránk ártó szándékkal, akkor én fenntartom a jogot arra, hogy leleplezzem a kémeiket. A te esetedben feltételezhetően tévedtem, ám soha nem mondtam, hogy tévedhetetlen vagyok. Azt pedig, hogy te egy magadfajta vagy, aki nem is ismeri a képességét, csak a sejtés igazolása vagy megcáfolása útján deríthettem ki. A menüdbe való belenézés volt a legbiztosabb módja annak, hogy megtudjam az okokat és a célokat, és ezzel téged is védelek. Mint mondtad, ha kém lennél, és veszélyt jelentenél, felmerülhetne, hogy meg kellene öljelek. Azzal, hogy jelenleg nagyobb a valószínűsége annak, hogy valóban csak nem ismerted a képességedet, és ezt igazoltam is a menüdbe való betekintéssel, a te életedet is védtem.
Pár másodpercre elhallgatott, majd bólintott.
-Önbecsülés és becsület. A sárkányoknál, ha valakinél csak felmerül annak a valószínűsége, hogy hazudik, az a sárkány önként veti magát alá mindenféle vizsgálatnak annak érdekében, hogy megvédje a becsületét és tisztázza magát. Természetesen az itteni működésem alatt, amíg Shut védem, addig az ő védelme ezt is felülírja. Tehát nem probléma, ha valaki rosszat gondol rólam, csalónak tart, ha ennek árán megvédhetem az ő életét. Tudom, hogy az emberek sértettségükben buta cselekedetekre képesek, és köszönöm, hogy ebben az esetben higgadtan kezeled a helyzetet. Igyekszem megtanulni ezt, és megfelelően hozzáállni a problémákhoz, ám ez nem olyan egyszerű. Mindig mérlegelni kell, hogy mi jár nagyobb hátránnyal. Ha valóban kém vagy, akkor megakadályozom azt, hogy ez az információ olyanok kezébe jusson, akik ártani akarnak nekünk. Ha nem vagy kém, akkor te, mint egy egyes szintű, erős kapcsolatokkal nem rendelkező újonc megharagszol rám, vagy ránk. Nincs okom nem hinni neked, így jelenleg elhiszem a szavaidat, akár érdekel ez téged, akár nem.
Shu türelmesen végighallgatta mindkettejük mondandóját, majd a végén ő is megszólalt.
-Tudom, hogy Timit nehéz érteni, és tudom, hogy sokszor bicskanyitogató a modora… de akkor szépen kérlek, nekem hidd el, hogy nem akart semmi rosszat. Oké, modortalan volt… de nem azért, mert neked rosszat akart, hanem azért, mert neki mindennél fontosabb az én védelmem… ez olyan… olyan mint amikor…
Pörögtek a fejében a filmek, a példák, majd meg is találta a megfelelőt.
-Mint az anyósülés. Azért hívják anyósülésnek, mert a sofőr, ha valaki szembe jön vele, és ütközni fog, automatikusan magától elfele tekeri a kormányt, és akkor… szóval érted. És nem azért csinálja, mert meg akarja ölni azt, aki az anyósülésen ül. Timinek is valami ilyesmi ez… semmi más nem számít csak az, hogy megvédjen.

by **Kemabat** Pént. Május 29 2015, 00:28

- Szerintem akkor sem ez volt a megfelelő bánásmód. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem árthattam volna nektek. Elmenekülni nem tudtam volna, ha megnyitom a menümet, és utána terítesz le, mondván gyanús mozdulatokat tettem, talán még azt is mondanám rá, hogy rendben van. De, és ez egy fontos de, csak egy olyan információt közöltem, amit nem kellett volna, értem, hogy felkelti az érdeklődésed, értem, ha gyanús, de a reakciód olyan, mintha az ártatlanság legkisebb gyanúja sem létezhetne. Oké, nem tépted le rögtön a fejem, ezért hálás is vagyok, de felénk a másik hirtelen földre terítése, és mozgás szabadságának jelentős korlátozása már erőszakos fellépésnek számít. Fair play, mi? A meccsek megfigyeléséből is épp elegendő információt össze lehet szedni, ártó szándékkal is, és még fizetni sem kell érte. Vagy szerinted a kémek ingyen dolgoznak? És ez a lényeg! Tévedtél! Nem is várom el senkitől sem, hogy tévedhetetlen legyen, de az elvárható, hogy mutasson valami megbánást, ha valaki kárára téved. Ez is egy fontos pont! Elhiszem, hogy nem veszel sárkányszámba, hiszen annyi közöm van hozzátok, mint egy krumplinak, de nem gondolod, hogy bennem is van annyi, hogy ha a szavam hitelességét veszti, én is be akarom bizonyítani az ellenkezőjét? Szerinted én nem vállaltam volna önként, hogy tisztázzam a vádakat? Nem a legbecsületesebb képesség, de megmutattam volna. ha ezzel visszanyerhetem a bizalmadat, ha egyáltalán volt olyanom. Persze, a védelem mindenek felett. Ezzel a felfogással hosszú távon még gondjaid lesznek. Értem én, hogy csak Shu-t véded, nem is az okkal van a gondom, hanem azzal, hogy milyen eszközöket használsz. Csak egy kicsit lehetnél tapintatosabb. Csak egy kicsit! Itt fontosnak tartok megemlíteni egy aprócska megjegyzést. Egy gyenge első szintes ember semmi ismeretséggel is nagyot tud ártani. Nem rögtön, de sértettségében képes megtalálni a nagyhalakat, ha éppen nem ők találják meg, és elmondani nekik mindent, amit tudnak. Nem minden ember heveri ki sérelmeiket, vannak, akik évekig, sőt évtizedekig képesek megőrizni haragjukat, ami sokszor csak erősebbé válik. Ne apellálj arra, hogy kis szintű semmi ismeretséggel, mert előbb-utóbb megütheted a bokádat.
Figyelmesen végighallgatta az idomár magyarázkodását is, majd neki is válaszolt.
- Hiszek neked, de attól még nem változnak a dolgok. Dühös vagyok, persze sokszor vagyok az, és próbálom leküzdeni, de ilyen helyzetekben nem könnyű. Próbálok nyugodtan viselkedni, kitisztítani a fejem, minél hamarabb befejezhessük ezt a vitát, de nem megy! Nem tudok elsiklani felette. És lehet, hogy legbelül nem is akarok! – mély levegőt vett, majd kicsit furcsán nézett a lányra. – Hogy jutnak eszedbe ilyen hasonlatok?

by **Shukaku** Pént. Május 29 2015, 07:33

-Továbbra sem érted, ráadásul egyre inkább feltételezésekbe bocsátkozol. Nem hihetem el neked, csak azért, mert azt mondod, nem ártanál nekünk. Az emberek képesek hazudni, így a lehető legjobban meg kell győződnöm a dolgokról, saját tapasztalatok alapján. Az pedig ismételten csak hazugság, ha azt mondom, azért terítettelek le, mert gyanús mozdulatot tettél. Hogyan beszélhetsz becsületről, miközben arra kérsz, hogy hazudjak? Az ártatlanság vélelme pedig létezik, mindaddig, amíg nem merülnek fel olyan fejlemények, amelyek miatt kétségbevonhatóak a szavaid. Ilyen volt a szintünk ismerete. Mindaddig nem terítettelek le, amíg ez be nem következett, így tehát igenis tartom magam ehhez. Ha azt kéred, hogy kérjek bocsánatot azért, mert tévedtem, megteszem, bár nem értem, hogy ez miért hasznos neked. Semmiben sem változtatja meg a megtörtént eseményeket, vagy a bizalmamat feléd. Az pedig lényegtelen, hogy én mit gondolok rólad, hiszen nem áll elegendő információ a birtokomban sem rólad, sem a fajodról, hogy lássam mennyire maradtál volna itt, bebizonyítani az igazadat. Az emberi faj nem egységes, nincsenek olyan törvényeitek, mint nekünk, és bár te talán hasonlóképpen működtél volna mint egy sárkány, ezt nem kockáztathattam meg. Azt pedig végképp nem értem, hogy miért akarsz meggyőzni engem arról, hogy az a legjobb döntés, ha megöllek, mivel képes vagy ártani nekünk. Ha úgy kívánod, és öngyilkosságot akarsz végrehajtani, amiben ilyen burkolt módon a segítségemet kéred, akkor azt tedd nyíltan, nehogy félreértés történjen. Ha azonban erről nincs szó, akkor fogadd el, hogy számításaim szerint a helyzet jelenleg úgy áll, hogy a veszélyességi szinted nem indokolja a likvidálásodat. Ennek az emberek általában örülni szoktak.
Shu már elkezdte a szemeit forgatni kettejükön, majd halkan kuncogni kezdett.
-Ti ketten szerintem nagyon jól összeilletek.
Majd egy keserű mosoly került az arcára, és megvonta a vállát.
-Mondtam, hogy intézetis vagyok. Elég sok rémtörténetet hallottam. Viszont ha befejeztétek a bírósági tárgyalást, akkor csinálhatnánk valami mókásabbat is.

by **Kemabat** Szomb. Május 30 2015, 01:21

- Érdekes, én is azt érzem, hogy hiába beszélek, mert nem érted meg. Nem azt mondtam, hogy a szavamban bízz, hanem engedd, hogy bizonyíthassam az ártatlanságom. Nem is kértem, hogy hazudj! Csak megemlítettem, hogy ha bizalmatlanná is válsz irányomban, nem kell rögtön a földhöz vágni. Alapból nem tudok elmenekülni, és ha megnyitnám a menümet, azzal az indokkal is ártalmatlaníthatnál, hogy gyanús mozdulatot tettem, ami ebben az esetben nem lenne hazugság. Az ártatlanság védelme meg nem addig tart, míg felmerül valami panasz, hanem addig, amíg maximálisan biztos nem lesz az ellenkezője, amit békésebb eszközökkel is el lehet érni. - mély levegőt vett, majd lassan fújta ki magából. Úgy érezte, hogy most szívesen rágyújtana, állítólag nyugtató hatása van, de erre nem volt lehetősége.
– Nem kell bocsánatot kérned! Ha jól rémlik már mondtam. Felesleges lenne. Nem tudom, hogy lehetett érteni, de arra gondoltam csak, hogy illő lett volna. Egy apró gesztus a sértett fél felé sokat tud jelenteni. Ezek után már amúgy sem számítana, ha fel kell rá hívni a figyelmet, nem ér semmit.
Úgy érezte, feleslegesen járatja a száját. Nem fognak közös nevezőre jutni ebben az ügyben. Mintha elbeszélnének egymás mellett. Az egész olyan volt, mintha a sárkány csak néhány dolgot emelt volna ki az egészből, ami így más jelentést kapott. Nem volt biztos benne, de szerinte a Timidus is így van ezzel. Jobbnak érezte befejezni ezt az egészet, valamelyest a mérge is kezdett kiürülni szervezetéből, de még nem tudott megállni.
- Miért, el tudtam volna menekülni? Nemrég kaptam meg, hogy a hazatérési kristályom, mintha nem is lenne, annyit ér, a gyorsaságom csapnivaló hozzátok képest, körülbelül annyit érek, mint egy hangya a nagyítós gyerekkel szemben. Ismételten félreértesz. Eszem ágában sincs még meghalni! A feladatom elvégzése előtt biztosan nem. Én csak azt fejtettem ki, hogy nekem az jött le az egészből, azért támadtál meg, mert veszélyes vagyok rátok nézve, majd mivel ez mégsem helytálló, ismét szabaddá válhattam. Gondolom, ha ez nem történt volna meg, megöltél volna. Nem magam ellen akartam beszélni, bár tényleg úgy tűnhetett, de aki kicsi, idővel megnő. A gyengéből is válhat erős, aki tud ártani. Az előbbi logikát követve, aki veszélyes az haljon, nem kellett volna engem is megölnöd? Hiszen ki tudja, később mi lesz belőlem? Még egyszer megjegyzem, nem akarok meghalni, és ártani sem tervezek nektek, nem az a fajta vagyok, aki a segítő kézbe beleharap. Elfogadom, hálás is vagyok, csak próbálom megérteni.
Shu kuncogására furcsa szemmel figyelt, hiszen ők komoly dolgokról beszélnek, de nem is ez vágta ki a biztosítékot nála, hanem amit eztán mondott.
- Megvesztél? Már hogy illenénk össze? Teljességgel kizártnak tartom, hogy valaha is összeillenék vele! Nem csak rajtam múlik, mikor lesz vége ennek az egésznek!

by **Shukaku** Szomb. Május 30 2015, 05:54

-Ahhoz a szavadba kellett volna bíznom, hogy úgy gondoljam, hogy nem elmenekülni fogsz, hanem megpróbálni bebizonyítani az ártatlanságodat. Az is feltételezés, hogy nem tudsz elmenekülni, hogy gyorsabbak vagyunk, hiszen ezidáig nem győződtem meg arról teljes bizonyossággal, hogy valóban egyes szintű vagy, csak amikor megnéztem a menüdet. Természetesen ez most sem száz százalékig biztos, hiszen egy rejtett képességgel befolyásolhatod a szintedet is.
És ki tudhatná ezt jobban, mint maga Timidus, aki szintén képes erre… igaz nem rejtett a képesség, de ez már csak egy plusz adalék.
-Könnyedén tettethetted volna a gyengeségedet. Így hát de, pontosan azt kéred, hogy a szavadban bízzak. A szó amit keresel pedig a vélelem. Az ártatlanság vélelme. A sárkányok törvénykezése szerint mindaddig a pontig megillet, amíg nem merül fel akármilyen gyanú, hogy nem vagy ártatlan. Nem az emberi törvénykezést alkalmazom, hanem a sárkányokét.
Igen rövid küldetés volt ugyan, de azóta Timidus visszatéregetett néha az NPC bíróságra, és figyelgette a tárgyalások menetét. Talán nem kell megjegyeznem, hogy nem mindennel értett egyet az emberi jogrenddel kapcsolatban.
-Ölni viszont csak akkor ölök, ha bebizonyosodik a bűnösséged, a lehető legbiztosabb módon. Ezért vagy még életben. A jelenleg adatok alapján nem vagy veszélyes, nem kell megöljelek. Ha mindenkit megölnék, aki Shura valaha is veszélyes lehet, akkor nem hagyhatnék élőt Aincradban, a fajának összes tagjának elveszítése, az ilyen típusú egyedüllét pedig rossz hatással van a társamra. A mi törvénykezésünk igazságosabb mint a tiétek, és kevésbé veszélyes. A gesztusaitokat és illemszabályaitokat pedig bár tanulom, továbbra sem értem teljesen. Ehhez idő kell. Ha észrevetted, akkor amikor találkoztam veled, köszöntem. Ez is egy emberi illemszabály, de tartom, hogy elkerüljem a felesleges konfliktusokat.
Shu pedig csak tovább kuncogott, és megvonta a vállát.
-Hát… ilyen jól eddig csak Lancerrel beszélgetett el. A többiek már a hajukat tépik és elmenekülnek ennyi idő alatt. Talán ez is az oka, hogy Timi nem érti annyira ezeket a dolgokat, mert sohasem hallgatják végig, én egyedül pedig nem tudok neki elmagyarázni és bebizonyítani mindent.

by **Kemabat** Szomb. Május 30 2015, 23:49

- Tudod mit? Hagyjuk most ezeket a jelentéktelen részleteket! – szólalt meg sokkal nyugodtabb hangon. Bár tudta, hogy a részletek sosem jelentéktelenek, de most más érdekességet fedezett fel Timidus szavaiban. – Tekintsünk most el attól, hogy mit tudtál, és mit nem, hogy ilyen képességek léteznek, és létezhetnek. Belátom, tényleg nem kérhetem, hogy higgy minden szavamban, hiszen most találkoztunk, de a többi meglátásomhoz tartom magam. De a lényeg. Azért nem tudunk dűlőre jutni, mert nem vagyunk egy hullámhosszon. Te sárkány vagy, sárkány módjára gondolkodsz! Hiába tanulod az emberi szokásokat, a vitánk alatt is találhattál újabb érdekességeket, amikről nem tudtál, de javíts ki, ha tévedek. Mint már korábban mondtad, az emberek nem egységesek, ami nem is baj! Nem bírnám elviselni, ha mindenki ugyanúgy viselkedne, minden helyzetben. Túl unalmas lenne az egész, meg kiszámítható. Ennek köszönhetően nehéz dolgod van. Mi lenne, ha most kivételesen engem tanítanál meg, milyen sárkánynak lenni. Talán könnyebben szót érthetnénk, ha tudnám, hogy mi az, ami nálatok merőben más, mint nálunk. Mondtad, hogy a te fajod egységes, szabályoknak meg miegymásnak köszönhetően. Lehet, hogy tévedek, de könnyebb lehet megismerni, mint az emberieket. Nem ígérem, hogy menni fog, de egy próbát megér, nem? Vagy annyira összetett, hogy esélytelen egy embernek, hogy bármit is felfogjon belőle? Esetleg van valami, ami miatt nem mesélhetsz nekem? Ha igen, megértem, vagy ha csak azért utasítod el ajánlatomat, mert nem bízol bennem, azt is elfogadom. Hiszen mondtam, nem számíthatok bizalmadra, mikor egy napja sem ismerjük egymást.
Kíváncsian várt Timidus válaszára, időt hagyva neki, hogy alaposan átgondolhassa, feltéve, ha kell neki, Shu felé intézte további szavait.
- Elmenekülni? Micsoda ostobaság! Egy háborút nem lehet megnyerni, ha állandóan visszavonul az ember. Nem azt mondom, hogy nincs taktikai jelentősége, de nem lehet mindig bevetni. Néha kockáztatni kell a sikerhez, és nem szabad csüggedni, ha egy-két csatát elveszt az ember. Ez a vita is egy háború! Egy háború két eltérő szemlélet között. Ha megfutamodnák, értelmét vesztené az eddigi küzdelem. Azt nem engedhetem! Azzal nem csak magamnak ártanék, hanem az ellenfelemnek is. Ha vesztek is, megfutamodni nem fogok!

by **Shukaku** Vas. Május 31 2015, 07:23

A hagyjuk most ezeket a jelentéktelen részleteket egyértelműen a sárkány igazát jelentette ezen pontokban. Ezt az emberi szokást, miszerint ha érzik, hogy nincs igazuk, akkor bedurciznak, és azt mondják, hogy nem is fontos, már régóta észrevette. Jó, persze annyira nem volt tájékozott, hogy név szerint felismerje a kognitív disszonancia redukciót, hiszen még senki nem nyomott ilyen könyvet a mancsába, de talán majd egyszer. Mivel azonban ezt önigazolásnak élte meg, valamint a fiú is használt olyan varázsszavakat, mint a belátom, így nem is folytatta ezt a szálat. Nem látta értelmét ő sem, bár befejezettnek nem gondolta a párbeszédüket, hiszen ha az elméleted egy alapja dől meg, ami itt Kemabat esetében megtörtént, akkor nehezen tarthatja magát az elmélet többi részéhez úgy, hogy annak értelme is legyen, és stabil maradjon ilyen változatlanul is. Azon pontokban, amiről viszont azt mondta, hogy a lényeg, igaza volt. Timidus ezen okok miatt persze szótlanul hallgatta, hiszen az íjász arra kérte, hogy akkor javítsa ki, ha téved, arra nem, hogy igazolja is az állításai azon részét. A többire azonban már válaszolt.
-Nem tévedsz, és valóban megér egy próbát. A sárkányoknak számos olyan tulajdonságuk van, amelyek merőben eltérnek az emberekétől. Nem gondolom, hogy annyira összetett lenne, hogy egy ember ne érthetné meg, hiszen ilyet nem is állíthatok. Az emberek értelmi szintje is különböző, amiben egyébként nem különböznek a sárkányoktól, így amíg nem ismerem a fajod összes tagját, nem állíthatom, hogy a sárkányok törvénykezését nem tudja megérteni. Vannak pontok, amikről már tudom, hogy bizonyos emberek képesek felhasználni ellenem, és Shu ellen. Azonban mivel ezeket a pontokat könnyen felfedezheti az, aki beszél velem, már nincs okom titkolni. A sárkányok szabályai között nincs sorrendiség. Mindegyik szabály egyformán fontos. Azoknál a sárkányok viszont, akik egy embert védenek, ez az elsődleges szempont. Megvédeni az idomárt. Minden más szabály utána következik. Ha felsorolnám az összeset, akkor több órán át beszélhetnék, így csak azokat sorolom fel, amik leginkább eltérnek a ti szabályaitoktól. Fontos megjegyezni, hogy nem ismerem a fajod összes tagját, így tévedhetek, és amit elmondok, arra az eddig megismert egyedek viselkedéséből következtettem. Az első pont az önzetlenség. Míg az emberek nem képesek önzetlen cselekedetet végrehajtani, a sárkányok igen, amennyiben ez az első törvényt szolgálja. Az emberek, eddigi tapasztalataim szerint mindig várnak valamit cserébe a tetteikért. Társadalmi elismertséget, megbecsülést, illetve belső örömöt, önbecsülést, megnyugvást. Ez motiválja őket a látszólagos önzetlen cselekvésnél is. Sokszor szembesülünk azzal, amikor segítünk egy kis szintűnek, hogy gyanakodnak, és nem hiszik el, hogy nem kérünk cserébe semmit. A második pont az őszinteség. Azt a fogalmat, hogy kegyes hazugság, szintén Shu mellett ismertem meg. Mivel az idomár érdeke így kívánja, és sérülést okoznék neki azzal, ha nem alkalmazom, igyekszem alkalmazni, például elhallgatok előle olyan információkat, amiről ő nem akar tudni, vagy rosszul érezné magát miatta. Egy sárkány sértésnek venné, ha valamit csak azért nem mondanék el neki, mert rosszul érintheti. Mi felismertük, hogy a tények makacs dolgok, és azért, mert nem beszélünk róluk, még nem tűnnek el. Ennek okán a sárkányok nem is hazudnak, és egymás elől nem is hallgatnak el olyan információkat, amik a másik felet érintik, és tudnia kellene róla. A harmadik pont a becsület. A küzdelmeim során sokszor hallottam olyan vádakat, hogy nem becsületesen harcolok. Például egyik esetben, amikor port hintettem az ellenfelem szemébe. A véleménye szerint ez csalás volt. Ezek a vádak megbeszélésük során, amennyiben az ellenfelem nem rohant el, sohasem igazolódtak be. A sárkányok törvénykezése szerint, ha valakit védesz, vagy olyan küzdelemben veszel részt, ahol a cél a győzelem, akkor minden lehetséges eszközt fel kell használnod annak érdekében, hogy elérd a célodat. Mivel a világ megengedte, hogy megcselekedd, így nem lehet szabálytalan. Természetesen ha a küzdelem elején megegyezünk bizonyos szabályokban, akkor azokat nem szabad felrúgni, amíg az idomár élete veszélybe nem kerül, vagy amíg a másik fél fel nem rúgja őket. Lásd második pont.
Kis szünetet tartott, majd a Shunak feltett kérdésre is ő válaszolt, mert az idomár jól láthatóan már belefáradt kettejük szóváltásába.
-A vita pedig nem egy háború, hanem a háborút lezáró béketárgyalás. A cél az, hogy kiderüljön az igazság, nem pedig az, hogy legyőzzük a másikat akkor is, ha nem nekünk van igazunk.

by **Kemabat** Hétf. Jún. 01 2015, 02:47

Kemabat egyáltalán nem azt érezte, hogy nincs igaza. Számára minden jelentéktelenné válik, ami nem kapcsolódik szorosan a pillanatnyi érdeklődésének tárgyához, ami jelenleg a sárkányok voltak. Kicsi kora óta imádja a sárkányokat, és most alkalma nyílt, hogy alaposabban megismerje őket. Igazából már a találkozásuk óta furdalta a kíváncsiság, de nem tudta, hogyan tudhatna meg többet, úgy, hogy rajongását le ne leplezze. Ennek a vitának közepette, hogy Timidus több mindent is megemlített, tökéletes esélyt látott kíváncsisága csillapítására. Valóban belátta, hogy a szava nem ér semmit ilyen helyzetben, de akkor sem tartotta igazságosnak a bánásmódot. Ebben semmi sem változott, és a pet nem is érezhette a párbeszédet befejezetnek, hiszen nem volt az. De kit érdekel ez most, mikor a sárkányok szabályai a téma? Figyelmesen hallgatta, itta minden szavát, és belevéste az emlékezetébe. Nem szólt közbe, némán figyelt, és észrevételeit is csak utólag közölte az állattal.
- Szívesen végighallgattam volna az őszesett, de így is hálás vagyok, amiért megosztottad velem ezeket a szabályokat. Érdekes az amit az önzetlenségről mondtál. Az ember nem képes rá. Biztos, hogy nincsenek olyanok, akik tényleg önzetlenek lennének? Akik tényleg nem várnak semmit cserébe? Mi van akkor, ha valaki nem azért cselekszik, hogy belső-örömöt szerezzen, hanem az csak úgy jön mellé? Nem várja el, hogy ott legyen, de nem is utasítja el. A sárkányok semmit nem éreznek, mikor önzetlenül cselekednek? Meg most így eszembe jutott, mondjuk, hogy tényleg igaz az állításod, nem mondom, hogy nem. Ebben az esetben lehetséges, hogy az a sárkány is képtelen lesz az önzetlenségre, aki egy idomárt véd? Úgy értem, hogy bármit is tesztek, mindig az idomár biztonságát várjátok el. Nem kérek semmit, csak azt, hogy a társatoknak ne essen bántódása. Én elhiszem, hogy nem kértek semmit. Alapból nem tudom, mit adhatnék a segítségért cserébe a remek társaságomon kívül. A második pontvalóban találó. Kevés embert ismerek, aki mindenben őszinte, én magam sem vagyok mindig az. Tetszik ez a pont. Talán én is felveszem ezt a szokást, sok érdekes helyzetet szülhet, ha nem rejtjük véka alá, amit igazából gondolunk, de nem hiszem, hogy rögtön váltok, amúgy se menne azonnal, de egyszer biztosan. Tényleg akkor úgy sem hazudtál, hogy Shu-t védted? Nem tények elhallgatására gondolok, hanem mondjuk ferdítéséről. ÓÓÓ, igen! A becsület. Sok ember gondolja úgy, hogy a párviadalokban csak egyenlő félként trükkök nélkül szabad csak harcolni, és nem is figyelnek a környezetükre. Nem mondom, hogy én mindig figyelek, de próbálok, és ha valaki maximálisan kihasználja a lehetőségeit, annak csak gratulálni tudok. Persze én is dühös leszek, de ilyenkor csak magamat okolhatom, hogy figyelmetlen voltam. Sokan a port a szembe taktikát nem tartják becsületesnek, hiszen rontod vele az egyenlőséget, csak egy aljas trükként kezelik, de szerintem egy nagyon jó stratégia, hogy eltereld az ellenfeled figyelmét, vagy csak simán megzavard. Egy igazi csatában sem várhatja el az ember, hogy az ellenség is betartja az ilyen hülye szabályokat. A sárkányoknál lehet, hogy a vita a béketárgyalás, de az embereknél nem az. A háború végén a győztes diktál, a legyőzött meg csak nyel. Nincs vita! Ezért is hasonlítom inkább a háborúhoz a vitát. Egyik fél sem úgy megy a csatába, hogy neki nincs is igaza. Szentül hiszi, hogy az igazság az ő oldalán áll, és ezért harcol. A vesztes csaták, amikor rájössz, hogy nincs mindenben igazad, de a vita magja, a veleje még nincs eldöntve. A háború vége, az egyik fél győzelme. Mikor rájön a másik, hogy tényleg ő tévedett. A cél az állításaink igazolása, az eredmény pedig maga az igazság.

by **Shukaku** Hétf. Jún. 01 2015, 06:29

Timidustól csak kérdezni kell, és mivel nem hazudhat, maximum nem mond el valamit. A rajongással pedig csak belopta volna magát Shu szívébe az íjász. Oké, Timidus talán kihasználná, hogy rajonganak érte… de ez már csak mellékes.
-Szívesen.
Válaszolt a sárkány a hálálkodásra. Igen, ez is emberi szokás volt, amit Shu miatt vett fel. Majd válaszolt az önzetlenséggel kapcsolatos kérdésekre.
-Mint mondtam, csak azokból az ismeretekből indulhatok ki, amire szert tettem a fajoddal kapcsolatban. Semmit nem állíthatok biztosra, amíg meg nem ismerem az összes embert. Azt is elmondtam, hogy az idomárt védő sárkányoknál minden az első törvényből indul ki, az az alapja. Az önfeláldozásnál nagyobb önzetlenség azonban nincsen. A ti hitetek szerint ez a világ egy játék, és ha teljesítitek mind a száz szintet, visszakerültök a saját világotokba. Számos pet ezt elhiszi az idomárnak, és segíti a kijutásban akkor is, amikor az feltételezhetően a pet és a világunk végét jelentené. Azok az emberek, akik a fronton harcolnak, dicsőséget remélnek, ha meg is halnak a fronton. Ha kijutnak, majd emlegetik őket, hogy miattuk szabadult ki annyi ember. Azok a petek, akik ebben segédkeznek, nem várnak el semmi ilyesmit.
-Ráadásul még szobor is van már itt is az embereknek, de nem nagyon láttam olyan szobrot, ami a petek dicsőségének állítana emléket, nekik lenne hálás. Pedig igazán megérdemelnék!
És ha Kemabat visszaemlékszik, még a Black Iron Castle falán is csak a Shu által kitett cetlik jelölték az idomárok harcban elesett társait. Csak az emberek szerepelnek ott, a falon, mint az önzőség mintaképe. Ezután következett a hazugság.
-Nem. Soha nem hazudtam. A ferdítés alatt pedig nem tudom pontosan, hogy mit értesz. Ha arra gondolsz, hogy valamit láttatni akarok az ellenféllel, azt alkalmazom, ám sohasem hazudok, mindössze nem mondom meg neki, hogy amit gondol, az nem igaz. Ilyen például a páncél kinézet változtató bolt alkalmazása. Ezt is én kezdtem el. Kisebb tierűnek láttatjuk a páncélt, ám én soha nem mondom azt, hogy az kisebb tierű, csak hagyom, hogy ha az ellenfél ránézésre ítél, akkor hibás következtetéseket vonjon le.
-Főleg, hogy ez az én ötletem volt.
-Te csak azért akartad azokat választani, mert idomárosnak néztek ki.
-Az mindegy, de akkor is jó ötlet volt!
Kotyogott bele egyre többet az idomár is a sárkány szavaiba, és ki is öltötte rá a nyelvét, Timidus azonban rendületlenül folytatta.
-Az azonban biztosra vehető, hogy ha csak ez az egy módja lenne Shu megvédésének, akkor képes lennék hazudni.
Majd a becsület részt átugrotta, hiszen úgy tűnt, abban teljesen egyetértenek, és az utolsó mondatokra reagált.
-Ha az a cél, hogy a saját igazadat ráerőltesd a másikra, akkor sohasem fogod megtudni a valós igazságot, csak a saját igazadat, amit eddig is tudtál. Nem gondolom, hogy az emberek ne tudnának sárkányokként vitázni, mert saját tapasztalat, hogy tudnak, csak igen kevés példány képes erre, és csak bizonyos izgalmi állapot eléréséig.

by **Kemabat** Kedd Jún. 02 2015, 02:56

- Nem megcáfolni akartalak, csak megkérdeztem, hogy szerinted lehetséges-e. Tudom, hogy nem ismersz mindenkit, és szinte biztos vagyok benne, hogy nem is fogsz, hiszen a játékban csak az emberiség apró töredéke van bezárva. Bár az azért feltűnt, hogy Shu-t se tartod teljesen önzetlennek. Szerinted ő mit vár a sok segítségért cserébe? – mereven figyelte Timidust és várta a reakcióját. Megint ott motoszkált a kíváncsiság benne, hogy vajon hogy láthatja a sárkány a partnerét. – Szerintem, az önfeláldozás nem biztos, hogy önzetlen. Valami miatt így érzem. Nyugodtan vedd úgy, hogy ezt ki sem mondtam, nem tudnék az állításom mellett érvelni, de akkor is így érzem, és gondoltam ki is mondom. Ez nem a hiten alapul, nem hisszük, hanem tudjuk, hogy játék, legalább is annak indult. Én még mindig annak nézem, az biztos. Az, hogy visszakerülünk, hát az már más tészta. Lehet, hogy igen, de azt sem tartom kizártnak, hogy nem. Belegondolva, hogy az mondta, aki bezárt minket ide, nem bíznák abban annyira, bár az embereknek kell a remény, hogy küzdhessenek.
Shu is bekapcsolódott a beszélgetésbe, Chiba rögtön azt gondolta, hogy túlságosan is elhúzták az egészet, és a lány unatkozni kezdett.
- Ne is várj olyan szobrot, ami nem az embereket dicsőíti! Kevesen vannak, akik a peteket egyenrangúnak tekintik. Azok közül is, akik hangoztatják, hogy azok, nem mind gondolja komolyan, csak a látszat miatt emlegetik. Nyílván vannak azért, akik nem értenek egyet ezzel az állításommal, de szerintem ők vannak kevesebben. Ellenkező esetben lenne szobor is.
Azért az állatok neveinek hiánya nem biztos, hogy a játékosok önzőségét tükrözik, hiszen a bennrekedtek neveit sem ők írták fel. Egyszerűbb lenne, ha minden idomár felcetlizné a saját társának nevét, de ennek hiánya sem biztos, hogy önzőség.
- Nem, a ferdítés alatt nem erre gondoltam, így nem tartozik a hazugság kategóriájába. Mondjuk azt, hogy kismértékű hazugság, ami nem teljesen tér el az igazságtól. – jót nevetett, ahogy megvitatták, hogy kinek mi volt az ötlete és miért, majd elhangzott ami Kemabat-ot legjobban érdekelte. Szükség esetén képes lenne hazudni.
- Miért, leáll valaki vitatkozni úgy, hogy nincs meggyőződve róla, hogy neki van igaza? Egy vita folyamán beláthatja, hogy mégis tévedett, hiszen tökéletes ellenérveket kapott? A cél az volt, hogy bebizonyítsa az igazát. Az eredmény pedig a valódi igazság lett. Egyébként nyugodtan szólj, ha unatkozol, megoldhatjuk, hogy jobban kivedd a részedet a beszélgetésből. – fordult végül Shu felé, nehogy azt higgye, hogy kirekesztik.

by **Shukaku** Kedd Jún. 02 2015, 07:05

-Engem nem foglalkoztat az, hogy milyenek az emberek a ti állítólagos kinti világotokban, mert ha igazak is az állításaitok, akkor sem fogok velük találkozni nagy valószínűséggel soha. Velük mindössze annyiban kell számolnom, hogy ha léteznek, akkor hatással voltak rátok odakint, ezt azonban láthatom a jellemetekből. Shu sem teljesen önzetlen, ám ez nem csak szerintem van így. Azért csinálja, hogy feladata legyen, hogy fontosnak tarthassa önmagát, viszonzásképpen pedig egy kis megbecsülést és barátokat, szeretetet remél. Ezt ő maga mondta. Amit pedig kimondasz, azt nem lehet semmissé tenni, érzésekkel és hittel szemben azonban nem vitatkozom. Ti pedig továbbra is csak hiszitek, hogy ez egy játék. Tudom, hogy az embereknek vannak olyan csoportjai, akit vallásosoknak hívnak. Shu mesélt róluk. Egymástól sokszor teljesen eltérő gondolataik vannak a világról, mégis mindannyian tudják, hogy nekik van igazuk. Te is így vagy a világ játék voltával. Azt hiszed, hogy tudod, ám semmi bizonyítékot nincs rá az emlékeiden kívül, amik azonban becsaphatnak. Addig, amíg nincs bizonyíték arra, hogy igazatok van, és a tények azt mutatják, hogy inkább nekem van igazam, nem hihetek a mesétekben.
A remény kérdésnél Shu elmosolyodott. Tehát már az Ébredő is észlelte, hogy felesleges a harc, és senki nem fog kijutni, csak Kayaba a reményt tartja fent nekik, amíg elérnek arra a szintre, hogy belássák, hogy nekik itt jobb. Persze Kemabat ezt még nem meri így magának beismerni, de kapiskálja az igazság felszínét.
-Hidd el nekem, az idomár kaszt léte az egyik kulcs Kayaba nagy tervében. Eddig akárhány idomárral beszéltem, mindegyik szerette a társát valamilyen módon, és a legtöbbjük beismerte, hogy ha elérnének a játék végéhez, nem tudnák biztosan, hogy meg mernék-e lépni azt a lépést, ami talán a társuk halálához vezet. De mi majd igenis állítunk szobrot, meglásd! Most már biztosan!
-A hazugság pedig hazugság, akár kis mértékű, akár nagy, én pedig nem hazudom. Te viszont nem figyelsz a szavaimra. A szavaknak jelentése van, és nem véletlenül mondom azt, amit. A mondatomat úgy kezdtem: Ha az a cél, hogy a saját igazadat ráerőltesd a másikra… Ha valaki belátja, hogy mégis tévedett, onnantól kezdve már nem ez a cél. A cél az volt, ahogy mondtad, de én nem arról beszéltem, hogy akkor mi történik, ha az volt a cél.
Shu ez idő alatt már lecsüccsent a fűbe, és a fűszálakkal kezdett bíbelődni, majd mosolyogva felnézett a fiúra.
-Ne aggódj, elvagyok. Most, hogy már nem akartok egymás torkának ugrani, még érdekes is amit beszéltek, és hozzászólok, ha olyan van.

by **Kemabat** Csüt. Jún. 04 2015, 03:17

- Megértem, engem sem érdekelnek a kintiek. A lényeg akkor sem változik, nem fogod megismerni az összes embert ebben a világban. Vegyük például őt, ami felől érdeklődtem. Ő már halott, és ha arra gondolnál, hogy a halottak nem számítanak, a most élők között is van, aki úgy fog meghalni, hogy nem találkozott veled.
Arra, hogy Shu mit vár a segítségéért cserébe, csak egy apró észrevételt tett, miközben mosolyogva a lányra nézett.
- Barátokat! Szerintem azt nagyrészt meg is kapja. Félreértetted, nem akarom semmisé tenni. Lehet, hogy rosszul fogalmaztam, de csak annyit akartam, hogy ebből ne legyen semmilyen vita.
Kemabat kicsit fáradtnak érezte magát, általában nem járatta ennyire agytekervényeit, a sok új ismeret, és gondolatok mintha kiszívták volna az erejét. Leheveredett a fűbe, kezeit feje alá rejtve, majd lehunyta a szemeit.
- Remélem nem baj, ha lepihenek egy kicsit. Jól esik néha egy kis pihenés. – hangja lágyan csengett, ami meglepő lehetett az eddigiekhez képest. – Igazad lehet! Javítom is az állításomat. Szentül hiszem, hogy ez az egész egy játéknak indult. Azt már nem, hogy az is. Örömmel venném, ha megosztanád velem is ezeket a tényeket, mert én még nem hallottam róluk. Azért nem tartod kicsit furcsának ezt az egészet? Egy nap megjelent néhány ember, akik magukat játékosnak nevezik, és eldöntötték, hogy végigmasírozzanak száz szinten, hogy visszakerüljenek egy világba, ami lehet, hogy nem is létezik. Ezután folyamatosan jelennek meg újabb társaik, és valahogy mind azt hiszi, hogy ugyanabból a világból jött, és, hogy ők csak játszani akartak, és bennragadtak. Ez azért nem lehet véletlen. Ha nem hihetünk az emlékeinknek, akkor bizonyára valaki megváltoztatta őket. Nem félelmetes már maga a gondolat is, hogy van valaki, vagy valami, ami képes erre? Kitalált egy világot, ami nagyon összetett, technológiai szempontból teljesen más irányba fejlődőt, merőben más világot, amihez az itteni az úgynevezett középkorhoz hasonlít legjobban. Neked, akinek nincsenek meg ezek a hamis emlékek, bizonyára nehéz lehet elhinni ezt az egészet. A legfélelmetesebb viszont az, hogy nincs arra sem bizonyíték, hogy ezt nem teheti meg újra, meg újra. Ki tudja, lehet, hogy akit gyászolunk, nem is létezett. Talán az is csak egy név, ami át van húzva, és a vele eltöltött idő is csak egy emlék. Meg ahogy említettétek a frontharcoknál is volt valamilyen változás, ha jól emlékszem a BOSS utáni tárgyal kapcsolatban. Így nagyobb hatalma van, mint amit el tudok képzelni. Ha hihetnék a hamis emlékeimnek, nem lenne ennyire meglepő, a hamis tudományokkal, amik a hamis világban léteznek, meg vannak magyarázva, hogyan lehetséges ez. Ha tényleg létezik ez az illető, az nem jelent hatalmas veszélyt Shu-ra nézve? Hiszen, gondolom a sárkányok emlékeivel is tud babrálni, vagy van valami bizonyíték rá, hogy képtelen lenne rá? – kis szünetet tartott, mely közben élvezte a lágy szellő simogatását, majd kissé bocsánatkérő hangon folytatta. – Bocsi, kissé elkalandoztam. Kissé fáradt vagyok, ilyenkor sok sületlenséget is össze tudok hordani. Kissé túlbecsülöd ezt az egészet, nem gondolod? Természetes dolog, hogy az ember szereti a házi állatkáját, legalábbis azok, akik az idomár kasztot választják. Én is szerettem a kutyánkat. Valószínűleg itt sem változna ez a tény, ha lenne, függetlenül a kaszttól. Igen, tudom, hogy nem hazudsz. Nem is állítottam az ellenkezőjét! Csak próbáltam megmagyarázni, hogy mit értettem ferdítés alatt. Bocsáss meg, ha félreértettem, de nekem úgy tűnt, hogy azt értetted a mondandóm alatt, hogy a cél az akaratunk ráerőltetése a másikra. A hasonlatom lehet, hogy sok sebből vérzik, de ezt sosem állítottam. Én csak azt mondtam, hogy a béketárgyalásnál a győztes diktál, legalábbis nálunk. A „vitára” azért nem is húztam rá. Ha neked megfelel, nekem jó, de miért nem fekszel le te is? Sokkal kellemesebb!

by **Shukaku** Csüt. Jún. 04 2015, 06:45

-Természetesen csak reális célok elérésére törekedhetem, azaz arra, hogy a megismerés pillanatában az összes élőt ismerjem. Ez statisztikailag lehetséges. Amiben pedig nem kívánsz vitázni, abban nem is indítok vitát veled. A tényekre pedig te magad is rájössz, ha végiggondolod a meséteket. A ti világotokban jelenleg megközelítőleg hét és fél milliárd fember él az elmondásotok szerint. Ebből egyetlen egyvalaki volt képes megalkotni egy sisakot, és azóta senki nem tudta hatástalanítani. Ez a sisak egy játék. Shu elmondása szerint az ilyen játékok mindig átesnek minőség ellenőrzésen, szakértők által, tehát a történetetek alapján tízezer sisak került forgalomba úgy, hogy senkinek nem tűnt fel az, hogy megsüti az agyatokat. Nem nekem kell megcáfolni titeket, mert ti magatok cáfoljátok meg saját magatokat. A mesétekben olyan hatalmas hibák vannak, hogy nekem nem kell cáfolnom. Ezen kívül, ha a fajotok alkotott engem, akkor jóval több olyan embernek kellene léteznie, akik minden tekintetben okosabbak és jobbak nálam, ráadásul meg is értenek. Jelenleg nem találkoztam még ilyen emberrel. Az istenek létezését azonban én sem tagadom, és bár Kayaba Akihiko hatalma veszélyt jelenthet Shura, istenekkel nem érdemes harcolnom, ráadásul eddig mindig a segítségünkre volt. Az emberek pedig nem ugyanabból a világból jöttek még a saját emlékeik szerint sem. A neve ugyanaz, de eddig mindenki, akivel beszéltem, mást állított róla, akár teljesen eltérő dolgokat is. Ez, és még számos más tény bizonyítja, hogy az emlékeitek becsaphatóak, az enyém azonban még soha nem csapott be engem. Mindenre pontosan emlékszem, a kikelésem óta. Ti például álmodtok is, és az álmot a megélése közben valóságként kezelitek. Hogyan bízhatnátok az emlékeitekben egy távoli világról, ha még itt sem tudjátok elkülöníteni az álmot a valóságtól?
Shu megvonta a vállát, majd végigsimított a sárkány testén, és ő is lecsüccsent.
-Nem tudom, ezt majd akkor fogjuk megtudni, ha oda kerülünk. Szerintem viszont soha nem fogunk odáig eljutni, szóval felesleges ezen aggódni. Timi pedig nem fog heverészni amíg védett területen kívül vagyunk.

by Ajánlott tartalom