Re: Black Iron Castle

by **Kemabat** Hétf. Május 18 2015, 19:02

Shu reakciója arra emlékeztette, mikor alig tíz évesen a testvérével gúnyolták egymást. Éretlennek viselkedésnek tartotta, de végül is elég fiatal volt ahhoz, hogy elnézze neki. Nem tartotta SAO-t mesevilágnak. Még csak mágia sincs benne, és az emberek meghalnak. Melyik mesében halnak meg az emberek? Jók és rosszak egyaránt? Azon népek, amelyeknek fegyvere sem volt, meglátszik meddig jutottak. Még saját magukat sem tudták megvédeni. Szánalmasak. Pont, mint Chiba. Ő sem tudta megvédeni az öccsét, de legalább Ő próbálkozik kiengesztelni testvére szellemét, és békét hozni neki. Persze ezeket nem mondta ki hangosan. Nem akarta az egész napot ezzel tölteni, inkább az „okos enged” elv alapján ráhagyta a lányt a saját kis illúziójára.
- A lényeg, hogy jól érzed magad. – ennyit fűzött már csak hozzá, és megjegyezte, hogy mások leigázása, és akaratunk ráerőltetése nem épp a jók eszköztárát gazdagítják.
A málnának nagyon örült, a víz is megtette volna, de a málna mégiscsak málna. Jobb az íze.
- Hát nem akarom elvenni szegénynek az italforrását, rá is gondolni kell, néha. – mosolygott, majd meghúzta a kulacsot.
- Ha eddig az erdőben éltem volna, szerinted nem lennék fejlettebb? – nézett rá kérdőn – Rengeteg mob támadott volna meg, amik után kaptam volna exp-et rendesen ennyi idő után. Azzal meg, hogy mennyi idő telt el, elhiheted nagyon is tisztában vagyok. – „Talán jobban is mint TE!” Tette hozzá gondolatban. Azt már nem akarta elmondani, hogy Ő alapból az öccse halála után jött ide, nem volt biztos ilyen hírre milyen reakciót kapna, ezt azért nem kockáztatta meg. – Csak annyit mondtam, hogy nem érzem magam Ébredőnek. Attól még hívhatsz így, ha neked kényelmesebb.
~ Ismét az álomvilág. Hogy képes hinni ebben? Ha Kayaba tényleg egy jobb világot akart volna, nem engedné meg, hogy annyian haljanak meg értelmetlenül. Ha tényleg ez lenne a terv, Juro még élne!
- Hát, ha tényleg ez a játék célja, akkor sok sebből vérzik még a dolog, de hajrá, sok sikert hozzá! – mondta kissé cinikusan, majd visszaadta a lánynak a kulacsot.

by **Shukaku** Kedd Május 19 2015, 05:27

Sok olyan mese van, amiben nincs mágia, csak csodák történnek. Csodák pedig itt is voltak szép számmal. Az emberek feléledtek, testet cseréltek, megfiatalodtak, vagy éppen eleve nem is öregedtek, nem volt fájdalom és szenvedés… legalább is azok részére, akik nem erőltették bele magukat görcsösen a szenvedésbe. Egy gyönyörű utópisztikus világ. A halállal kapcsolatos kérdés meg ugye nem volt komoly? Most nem mondom azt, hogy mindegyik mesében meghalnak, de a népmesék, és az eredeti, valódi mesék világában a halál kulcsszerepet játszott. A meseterapeuták és a játékpedagógiával foglalkozó szakemberek szerint ez a halálszimbólum az egyik legfontosabb része a mesének, hiszen elősegíti a gyermekben az anyáról való leválást, illetve az Oedipus szindróma kezelésében is nagy szerepet játszik, valamint a gonoszt végre gyűlölheti a csemete, így az ilyen irányú ébredező érzéseit nem a szülő felé kell megélnie. De… elég ha csak azt mondom, hogy Walt Disney. Modern mese, a halott szülők mégis fő motívumként jelennek meg. Erről könyveket tudnék neked ajánlani, szóval ez minden, csak nem cáfolat arra vonatkozóan, hogy Aincrad egy mesevilág lenne. Persze mivel a kari ezeket a kérdéseket nem mondta ki hangosan, Shu nem is tudott rá reflektálni. Amire azonban tudott, arra hálásan bólogatott. Persze nem csak az a lényeg, hogy ő jól érezze magát, azt akarta, hogy mások is ugyanígy érezzenek, de azért kezdetnek nem volt rossz. Timidust a srác ismételten csak úgy kezelte, mintha valami háziállat lett volna, ám mind Shu, mind a sárkány úgy döntöttek, hogy nem szólnak rá, hiszen nem lenézést, maximum ilyen kedveskedő lenézést érzett ki az idomár a hangjából, ami nem gonoszságból, csak szimplán tudatlanságból fakadt. Ezért pedig nem lehet rá dühös, Timidus pedig nem az a fajta volt, aki megsértődne ezen. Ellenben végre érkezett kérdés is, amire válaszolni is tudott.
-Jajj, ez butaság! Neked is ezzel tömték tele a fejedet, hogy a mobok felkutatják az embereket, és megtámadják, és az a kedvenc időtöltésük, hogy minket irtsanak? Neeeem! Azt az emberek teszik. Fél évig éltünk az erdőben Timivel egyes szinten, és pár nap alatt megtanultuk elkerülni a mobokat, és békésen egymás mellett élni. Nem is fejlődtünk semmit, de hát kit érdekel? Viszont… akkor micsoda vagy, ha nem Ébredő? Van valami más módja is annak, hogy várakoztasson minket Kayaba? Jajj, ne húzz már, mondd már el!
Az utolsó mondatra már csak legyintett.
-Tudom én is, de majd lesz ez jobb is. Ki kell próbálgatni, és a végén majd tökéletes lesz. Csak idő kérdése.

by **Kemabat** Kedd Május 19 2015, 13:52

Kemabat nem merült el a mesék birodalmában, számára minden mese mellé mágia is társul. A csodákat meg nem tartotta különlegességnek, hiszen a való világban is előfordulnak. Persze az is igaz, hogy még nem találkozott ilyesmivel a SAO világában. Fájdalom lehet, hogy nem volt, de szenvedés se lett volna? Ezt maga az íjász is meg tudta volna cáfolni. Második napja volt a játékban, és még mindig szenvedett testvére halála miatt. Itt, ha fizikai fájdalom nincs is, de egy szerettünk elvesztése ugyanolyan szenvedést okozhat, mint bármely más világba. A „halál szimbóluma hogy hat a gyerekekre” sem kimondottan Chiba szakterülete. De abban biztos volt, hogy az ilyen történetekben nincs vér. Itt viszont van, még ha pixelek formájában is. Ahhoz, hogy gyűlölhesse a gonoszt, kell a gonosz! Nélküle a gyűlölete csak a jóra irányulhat, meg ki tudja, lehet, hogy okkal gyűlölné a szüleit. Nem minden szülő érdemli meg gyermeke szeretetét.
- Butaság lenne? – pislogott hozzá meglepetten – Akkor ez is bizonyítja, hogy eddig nem voltam erdőlakó. Egyébként senki nem tömte semmivel a fejemet, kivéve téged, Te szendviccsel tömted Razz

, de teljesen logikusnak tűnt az egész. Ha mész a mezőn, megtámadnak. Ha megölöd, egy idő után újra spawnol ami ismét rád támad. De ha nem, hát nem. Kezdő vagyok, tévedhetek ilyesmiben. Miért éltél fél évet az erdőben? Meg, ha annyira jó volt, miért hagytál fel vele? Én? Egy játékos, egy ember, egy bosszúálló. – utóbbit annyira halkan mondta, nem biztos, hogy Shu hallhatta. – De, mint már mondtam, hívhatsz így! Nem hiszem, hogy bármely más módon várakoztatná az emberek. – mondta, és ezzel nem is hazudott. Őt nem várakoztatta meg, egyszerűen csak később kezdett hozzá, amit már értékes információként tartott számon, amit talán fel is tudna használni. Már nem azért nem kotyogta ki a lánynak, mert nem tudta mire számítson tőle, egyszerűen nem érte volna meg.

by **Shukaku** Szer. Május 20 2015, 05:12

A szenvedést sajna még Kayaba sem tudja az emberektől elvenni, ám ez nem az ő hibája, hanem a tömegek hibája, akik makacsul ragaszkodnak a szenvedéshez. Simán megvolt a lehetőségük arra, hogy hátrahagyjanak minden gondot és bajt, ahogyan Shu is tette, és ebben a gyönyörű, szép új világban boldogok legyenek. Erre mit csinál Kemabat is? A múlton, a megváltoztathatatlan múlton rágódik, ls minden cselekedetét az befolyásolja ahelyett, hogy a boldog és gondtalan jövőbe tekintene. Persze meg lehetne oldani bizonyára, hogy kitörölve az emberek emlékeit a rosszról, a kinti világról, ők is az NPC-k csodálatos életét élhessék, ám Kayabának nem ez a célja. Ő azt szeretné, ha kicsiny védencei megtanulnák a leckét. Nem akar semmit senkire ráerőltetni annál jobban, mint amennyire ez feltétlenül szükséges. És… javaslom, hogy tekints meg pár magyar népmese ábrázolást, ahol szökőkútként spriccel a vér a sárkány nyakából, a királyfinak pedig gyógyfüvekkel ragasztják vissza a fejét… csak éppen fordítva, ezért megint le kell vágni. Vagy nyiss ki egy eredeti Andersen „mesekönyvet”. A meseírók voltak a legjobb horrorosok. Ahhoz pedig, hogy gyűlölhesd a gonoszt… de miért is kellene egyáltalán bárkit is gyűlölni? Shu egy pillanatra megijedt, hogy ezzel a gyenge szavacskával is, mint a butaság, meg tudta sérteni a fiút… majd attól ijedt meg, hogy szegényke talán azt hiszi, hogy ő valami hittérítő, aki be akarja vonni őt valami szektába. Szerencsére mint kiderült, ez nem így volt.
-Hát akkor én már egyáltalán nem értelek téged. Ha mész a mezőn, és egy vad az utadba kerül, akkor természetesen megtámad. Védi a territóriumát, védi a kicsinyeit. Te is így tennél, ha állatka lennél. Viszont általában gyorsabbak vagyunk mint a mobok, szóval el tudunk szaladni. Meg nekünk ott a hazatérés kristály is. És ugye ha találkoztál már egy mobbal akkor és ott, akkor szépen bejelölöd a térképeden, hogy itt, ezen a csapáson, szerdán tizenhét óra nyolc perckor egy vadkan csorda halad el, és akkor legközelebb szépen elkerülöd azt a helyet. Csak egy kis gyakorlat kell hozzá, de ha ehhez veszel még észlelés jártasságot, meg ilyeneket, akkor hamar megtanulható. Mi például végig tudunk vezetni úgy a Kezdetek Erdején, hogy egyetlen mobbal nem találkozol.
A következő kérdésen elgondolkodott picit, és addig ő is ivott a kulacsból, amit még mindig nem tett el, mert a beszélgetésre koncentrált.
-Hát… nem tudom, hogy miért. Akkoriban kerültem az embereket… de azután jött valaki, aki normálisan viselkedett, azóta meg sok barátom van… de ezt már mondtam.
A bosszúállót nem hallotta teljesen tisztán, ám mivel az egész beszélgetésük ezzel a szóval kezdődött, ki tudta hámozni a motyogásból.
-Hogyan akarsz bosszút állni? És ha nem vagy Ébredő, se nem régen itt, akkor mégis ki vagy? Vagy hogyan? Szóval… érted…

by **Kemabat** Szer. Május 20 2015, 14:48

- Miért kellene elszaladnom? Tudom, hogy előfordulhat, hogy erősebb szörny van előttem, ilyenkor megértem, de mondjuk egy sima mob-ot még én is el tudok intézni. Arra meg nem fogom az időmet pocsékolni, hogy mindent feljegyezzek a térképre. Egy idő után már nem lenne rajta hely. – ebben ugyan nem volt biztos, hiszen a térképet is csak most fedezte fel, de a jegyzetelést tényleg feleslegesnek gondolta. Ha valaki fél, az jegyzetelés nélkül is megjegyzi, mikor merre ne menjen, aki meg nem, annak meg tökmindegy, nem csinál belőle problémát. A jártasságok meg pénzbe kerülnek, aminek igencsak híján volt íjász barátunk, bár tervbe volt véve néhányuk megvétele.
– Tényleg van külön jegyzetfüzet funkció is? Abba biztosan többet lehetne írni. – nézett rá érdeklődve, de biztos, hogy nem az állatok elkerüléséhez szükséges információ miatt kérdezte. Sokkal inkább listát akart írni a gyanúsítottakról, megfigyeléseit róná bele, meg a keresés jelenlegi állását, áttöréseket. – Egyébként gratulálok ehhez a nagyszerű teljesítményhez, bizonyos helyzetekben biztosan hasznos lehet. – mondta, majd megejtett egy gúnyos mosolyt.
- Kerülted az embereket? Nehéz elhinni! Csak nem az egyik személy, akit látogatni jöttél? Ő vezetett be a „mesevilágodba”? Igen, már említetted. – reagálta le gyorsan, majd a lány arcát vizsgálta. Kíváncsi volt a reakciójára, ha véletlen beletrafált volna, vagy csak mert simán, gondolkodás nélkül megemlített egy olyan személyt, akit érzékenyebben fogadhat. A bosszú szóra kicsit megrezzent, ahogy elhagyta az idomár ajkait, tudta, hogy egy ilyen személynek nem mondhatja el tervét, mert teljes mértékben ellenezné.
- Egyszerű! Megfosztom a szabadságától! Nagyobb szenvedést okozok neki, mintha megölném. Könyörögni fog, hogy végezzek vele, de otthagyom rohadni egy sötét lyukban, amíg a „fontosak” ki nem viszik a játékot. Ezzel teljes lesz a bosszúm! – egy kis ideig elgondolkodott.
~ Lehet, hogy tényleg így kellene eljárnom. Kegyetlenebbül hangzik, mintha megölném. A tehetetlenség az őrületbe taszítaná. Ezt még később alaposan átgondolom!
- Te mondtad, hogy Kayaba stázisba helyezte a játékosok egy részét. Azt is mondtad, hogy úgy tűnhet, hogy csak most kezdődött a játék, mintha ez a kár év meg sem történt volna. Én csak annyit mondtam, hogy nem érzem magam Ébredőnek, nem mondtam, hogy nem vagyok az. Alapból meglepett a kifejezés, mert eddig még nem hallottam. Meg, ha jól rémlik, mondtam, hogy nem tudok más lehetőségről, amely alapján várakoztatna a játék az indulással. Szóval nem értem, mit szeretnél kiszedni belőlem.

by **Shukaku** Szer. Május 20 2015, 15:27

-Hogyhogy miért? Hát ott van mondjuk egy farkascsalád, kölykökkel, és ha arra mennél, akkor az anyafarkas mindig megtámadna, és neked a kicsinyei szeme előtt kellene lekaszabolnod őt, ha nem fordulnál szépen sarkon, és tennél egy kis kitérőt. Duuuh! Ez nem időpocsékolás. Az lenne az időpocsékolás, ha minden egyes mobbal leállnál harcolgatni ahelyett, hogy nem is kerülnél velük harcba, és szépen nyugisan járkálhatnál akárhol, ahol csak szeretnél. Persze értem, ezért tenni kellene valamit, és a fiúk inkább mindig az esztelen harcolással vannak elfoglalva. De ahogy gondolod. A te időd megy el feleslegesen, ráadásul egy idő után már pontokat sem kapsz a kis szintű mobokért, tehát csak feleslegesen öldösnéd szegénykéket.
Megvonta a vállát, és felnézett az égre.
-De ahogy gondolod. A te dolgod, én nem szólok bele. A térképen pedig vannak layerek, tudod állítgatni. Szóval nem tellik be. És jegyzetfüzet is van. Ha ideadod a kezed, akkor megmutatom.
És ezúttal ő viszonozta a gúnyos mosolyt. Régen megijedt vagy megsértődött volna, elszaladt volna ha cukkolják, ám a rengeteg szint rengeteg önbizalmat is adott neki, így már képes állni a sarat… ahogy az egyértelműen provokatív és bunkó kérdést is… egy ideig…
-Igen, a régi céhvezér volt az, és Hisame. Ők találtak meg minket az erdőben, és elvittek céhesdit játszani. Azután történt egy csomó minden, ők kiestek közben a játékból, mi meg itt vagyunk.
A nagy tervre Shu összehúzta egy picit a szemöldökét, ám a sárkány ekkor fordította oda a fejét.
-Jó terv, ha valóban az a célod, hogy szenvedést okozz neki. Az emberek nehezen viselik a magányt. De te még az ellenfeledet sem ismered, és balgaság volt ilyen információkat kiadni. Az is lehetséges, hogy pont ezért vártunk rád.
-Mondjuk ezt én sem értem. Elmondtuk, hogy szeretnénk, ha minél kevesebb rossz ember járkálna itt, erre te előadod, hogy gyilkolni akarsz. Nem félsz ilyenkor egy picit, hogy elkapunk és bedugunk a dutyiba? Meg… azt még mindig nem mondtad el, hogy miért nem érzed magad ébredőnek.

by **Kemabat** Szer. Május 20 2015, 16:54

Nem nagyon érdekelné, hogy a kölykei előtt kellene végeznie egy farkassal. Egyébként sem találkozott még semmilyen kölyökkel, maximum csak játékossal.
- Lehet, hogy magasabb szinten már én is így fogok gondolkodni, de most még a leggyengébb mob is segít fejlődni. Nem tudtam, hogy ez meg fog változni. Akkor sem hiszem, hogy jegyzetelnem kellene a mozgásukat. Ha már nem lesz értelme végezni velük, addigra már megjegyzi az ember, ha tényleg annyira szabályos lenne, hogy bejelölhető a térképen. Azt, hogy bizonyos helyzetekben, amikor mondjuk sietsz, hasznos lehet, ha nem ütközöl bele minden bokorban egy farkassal, erre tényleg nem gondoltam.
Nyújtotta is a kezét, érdekelte ez a funkció. Hálás is volt, Shu már eddig is rengeteget segített, és folyamatosan hasznos információkat szerez tőle. A lány gúnyos mosolya tetszett neki. "Nem kell mindent komolyan venni!" Sokszor mondta ezt Juro-nak, és örült, hogy van olyan, aki érti is ezt. A társai említésénél, semmi érdekfeszítőt nem látott. A helyzethez mérten teljesen átlagos érzelmeket lehetett csak leolvasni. Nem is tudom, Chiba mit várt, szinte biztos, hogy Ő sem. Talán arra vágyott, hogy a lány is ugyanazt érezze, mint Ő abban a pillanatban.
- Nem értek veled egyet Timidus. Épp azért nem balgaság megosztani, mert nem is ismerem az elkövetőt. Tervezés és magvalósítás között óriási különbség van. Ki tudja, ha megismerem az okait, lehet, hogy meggondolom magam és egy ujjal sem érek hozzá. Arra meg mérget vehetsz, hogy meg fogom tudni az okát! Azt meg kétlem, hogy ilyesmi miatt vártatok volna rám. Csak tegnap érkeztem. Lehet, hogy feltűnő vagyok, de annyira nem. Az meg teljesen normális reakció, hogy bosszút akarsz állni ilyen helyzetben, az más kérdés, hogy el is jutsz odáig, hogy megvalósítsd, vagy út közben teljesen lenyugszol. Meg az sem biztos, hogy megtalálom. Rengetegen vannak még a játékban. – hangja hűvös volt, arca komoly, komolyabb, mint eddig bármikor a csevej alatt. A sárkány után az idomárra reagált. – Teljesen félreértetted a mondandómat. Ki beszélt ölésről? Én be akarom zárni, hogy szenvedjen, nem megölni. Ezzel nem azt érném el, hogy kevesebb rossz mozogjon az utcákon? Hiszen egy gyilkosról beszélünk. Ha meg tényleg kiderülne, hogy baleset volt, vagy tényleg jó oka volt rá, mint már említettem előfordulhat, hogy másképp döntök. Nincs még itt az a pillanat, nem tudhatom. De ha be is zárom, ha vége a játéknak, ugyanúgy szabad lehet. Nem venném el az életét, nem vagyok olyan, mint a frontharcosok. Miért kellene félnem a börtöntől? Mi rosszat tettem? Senkit nem bántottam, egy gyászoló szavára meg nem hiszem, hogy ennyire adni kellene. Te nem érezted még, hogy meg kell bosszulnod valaki halálát? Mert ha engem dutyiba küldenél ezért, és benned is megvolt ez az érzés, jöhetnél velem! Talán még cellaszomszédok is lennénk. – itt egy kicsit elhallgatott, mély levegőt vett, mert érezte, hogy kezd felmenni benne a pumpa, és mégsem akarta egy kislányra zúdítani dühét. Mégis, úgy érezte, hogy megérdemelné, hiszen egyfolytában magát kellett ismételnie.
- Hányszor kell még elmondanom? Nem érzem úgy, hogy aludtam! Úgy érzem, hogy most kezdtem! Nem érzékeltem semmilyen kiesést! Annyi tűnt fel, hogy az embereknek magasabb szintje, és jobb felszerelése van, mint nekem, néhány kivétellel. Hiába tudom, hogy nem egy év eltelt már, számomra ez akkor is az első nap. Nem azt mondom, hogy nem vagyok Ébredő. Egyébként is miért olyan fontos ez neked?

by **Shukaku** Szer. Május 20 2015, 17:25

-Mhmm! Most neked pont a mobok kellenek, hogy rajtuk gyakorolhass. Van kedved egy kicsit kimenni az erdőbe, és kipróbálni a fegyvereidet? Ne aggódj, ott leszünk és megvédünk. Timi már egy egész vaddisznócsordával el tudna bánni, ha esetleg elénk kerülnének, de nem fognak. Tudok egy vadkant, aki mindig magányosan járkál, ráadásul az egyik lábára sántít is. Valami miniquestnek a szereplője lehet, mert a mobok nem szoktak csak úgy megsérülni, meg itt nincs is ilyesmi, hogy csonttörés. De ha van kedved, már indulhatunk is.
Persze előtte még megmutatta a fiúnak a jegyzettömböt a menüben, ahova firkálgathatott. Semmi mást nem nézett meg, csak egyenesen oda ment a főmenüből. Persze a főmenüt így is látnia kellett, de nem leskelődött… nagyon. Rolling Eyes

Timidus egy szó nélkül végighallgatta a fiú mondandóját majd bólintott.
-Értem. Ebben az esetben elnézésedet kérem, téves következtetést vontam le, mivel nem állt rendelkezésemre elegendő információ. Amennyiben a célod a kutatás, és a megfelelő mértékű büntetés kiszabása, úgy teljesen egyetértek a céljaiddal.
-Ahogy én is. És bocsi, tényleg úgy van, ahogy Timi mondta… csak én nem tudom ilyen szépen elmondani. Sajnos nagyon sok olyan emberrel beszélünk, akik elszánják magukat arra, hogy ezt vagy azt a játékost majd jól megbosszulják, és utána vagy soha többé nem látjuk őket, vagy nekik is piros lesz az indikátoruk, és még abban sem biztosak… áh, szóval érted. Nagy macera az ilyen. És… Oké, oké, ne haragudj, csak olyan fura voltál. Mások kétségbeesnek, meg ilyesmi, te pedig csak simán… nem is tudom… szerintem nagyon bátor vagy.

by **Kemabat** Szer. Május 20 2015, 19:56

Érdeklődéssel töltötték el a lány szavai, hiszen alapból az volt a terve, hogy mozgó célpontra lőjön. Az idomár ajánlata pont kapóra jött. Tényleg nem kell tartania semmitől, kizárt, hogy bármi balul sülne el, egy sárkány társaságában.
- Persze, hogy van kedvem! – válaszolt széles mosoly kíséretében – Terveztem is valami hasonlót a közeljövőben. Szóval vadkanra lövünk? Miféle miniquesthez kell egy magányos sánta vadkan? Ha arra vadászunk, nem fog aktiválódni? – csillogó szemekkel várta a lány válaszát, és pattant is fel, nehogy meggondolja magát.
Nem zavarta, hogy esetleg Shu olyat vélt felfedezni, amit nem kellett volna, amikor megmutatta neki a jegyzettömböt, nem volt semmi olyan, ami érdekes lehetett volna. Talán a neve, ami új lehetett a lánynak, hiszen nem mutatkozott be, de azt letudta annyival, hogy valószínűleg már rég leolvasta. Nem tudta, hogy Ő csak a képessége miatt látja mások nevét, alapból nem jelenik meg. Figyelmesen végighallgatta a bocsánatkéréseket, közben elégedetten vette tudomásul, hogy sikerült azt mondania, ami eltereli a gyanút az igazi tervéről.
- Elfogadom a bocsánatkéréseket. – mondta diadalittasan, szerette, ha beismerik, hogy neki van igaza, ezt is hasonlóan kezelte – Köszönöm, hogy egyetértesz velem, igazán jól esik. – válaszolt a sárkánynak – Nem kell mentegetőzni, ilyen szinten elhiszem, hogy sok hasonlóval találkoztatok. Fura? Én fura? – vakarta meg fejét – Furának sem érzem magam. Én is kétségbe voltam esve, mikor megtudtam, mi történt, sőt most is kétségbe vagyok esve, hogy mi lesz, de visszafogom magam. Tudom, hogy ki kell ürítenem a fejem, és ha már tiszta, akkor cselekedni. Ártatlannak nem akarok ártani. Ez nem bátorság, ez küldetés! – húzta ki magát az utolsó szónál. Sosem nevezték még bátornak, nagyon tetszett neki ez a gondolat, hogy „Ő bátor” és talán kissé bele is pirult.

by **Shukaku** Csüt. Május 21 2015, 06:07

Shu a pirulás láttán egy nagyon fontos dologra jött rá. Ez a fiú nem is fura. Nem fura, csak ugyanannyira mint ő, hiszen ilyen gyorsan képes volt alkalmazkodni a világhoz, és ez nagy reményekkel töltötte el kis idomárunk szívét. Persze, meg is magyarázom, hogy mire gondolok. Szóval azt tudta ő is, hogy a fiú valami nyomozósdit akar indítani valakinek a gyilkosa ellen. Ezt a falas jelenet, a bosszú, meg az általa elmondottak után nem volt nehéz kikövetkeztetni. Na azért a kinti világban elég meredek lenne, meg erősen önbíráskodás. Ilyesmi csak a filmekben van, ahol Qui-Gon Jinn egyedül indul egy maffiaszervezet ellen. Shu tudta jól, hogy nem csak ő él egy mesevilágban. Itt már mindenki abban él, és ha ki is jutnak, talán soha többé nem lesznek képesek visszailleszkedni a kinti világba. Még a gondolat is szörnyű. Újra érezni a fájdalmat annyi év után. Lehetetlen. Elviselhetetlen. Nem szabad megengedni. A gyakorlás gondolata szerencsére fellelkesítette a fiút, úgyhogy el is indultak az erdő felé, Shu és Timi pedig már út közben válaszolgattak.
-Nem, nem fog aktiválódni. A küldetést fel kell venni… na jó, legtöbbször fel kell venni ahhoz, hogy végig tudd csinálni, és a vadkan levadászása már eléggé a küldetés vége felé van. Szóval te csak levadászod, kapsz húsit, és ennyi. meg lesz egy meglepim is.
Ezután pedig széles mosoly került az arcára. Tudta jól, hogy Timidus nem felvidítani akarta a fiút a bocsánatkéréssel. A sárkány mindössze ennyire egyenes és becsületes volt.
-Hát… akkor nem tudom, hogy mi vagy, ha nem bátor, de sokan máig össze vannak roppanva, meg ilyesmi. Te ahhoz képest nagyon is jól érzed magad, és tudsz a feladatodra koncentrálni.

by **Kemabat** Csüt. Május 21 2015, 21:21

Kemaba nyomozós terve a külvilágban sem lenne meredek. Gondoljunk a magánnyomozókra. Chiba fogja magát, és felbérel egyet, és már ugyanott is vagyunk. Meg sok ember van, aki saját maga „nyomoz” valaki után, bármilyen okból is. Az önbíráskodás is előfordulhat, de az szerintem is kevesebb eséllyel. Az alkalmazkodás meg nem nehéz, ha van némi alapja az embernek, hogy mi várja, és fel tud készülni rá. Tudta, mielőtt belépett a játék világába, hogy nincs visszaút. Vagy úgy jár, mint Juro, vagy életben marad, amíg le nem győzik az utolsó BOSS-t is. Hogy azután mi következik? Chiba-t egyáltalán nem érdekelte. Egy cél lebegett csak a szeme előtt, utána a halált is könnyedén elfogadná, legalábbis ebben a pillanatban így gondolkodott. De nem is ez a fontos, hiszen végre elindultak elejteni a vadat. Kema vidáman ballagott a két kísérője mellett, és hallgatta a válaszokat. Kicsit elszomorította, hogy nem a vadkan indítja be a küldetést, de már azzal is megelégedett, hogy ha találkozik ezzel a küldetéssel, tudni fogja, hova kell mennie. A hús hallatára is megörült, már kezdte tervezgetni, hogy ráveszi a lányt, hogy csináljon neki valami finomat belőle. A gondolattól is összefutott a nyál a szájában, nagyot nyelt, majd elkezdte törni a fejét.
~ Milyen meglepetés? Nem szeretem a meglepetéseket! Nem utálom őket, de jobb, ha mindenről tudok, ami bármilyen kapcsolatban hozzám köthető. Vagyis a nekem szánt meglepetéseket is. Karácsonykor, meg szülinapkor is mindig előre kilestem, hogy mit kapunk, majd eljátszottam, hogy mennyire meglepődtem. Ez a meglepi viszont nem hagy nyugodni. Egyszerűen ötletem sincs, mi lehet az. Úgy érzem, ezt muszáj lesz kivárnom, amíg el nem mondja.
- Az én véleményem szerint az bátor, aki legyőzi a félelmét. Én nem félek, lehet, hogy kellene, lehet, hogy majd később fogok, de most nem. Szóval nem vagyok bátor. Miért vannak összeroppanva? Volt idejük megszokni a helyzetet. Persze, hogy jól érzem magam, ez a normális, ha gyakorolni megy az ember, és nincs egyéb gondja, amivel később ne tudna foglalkozni.

by **Shukaku** Pént. Május 22 2015, 06:01

Igen. Egy magánnyomozót. Egy skilles magánnyomozót, aki minimum harmincas szintű, vannak kémkedős jártasságai, mint például a lopakodás és az észlelés, van menő felszerelése, meg ilyesmi. Mármint mindezt persze a való világra levetítve. Kemabatot viszont akárhogy nézzük, nem rendelkezett ebben a világban ezekkel a tulajdonságokkal, márpedig neki ebben a világban kellett elkezdenie a kutakodást ahhoz, hogy megtalálja a keresett személyt. Arról nem is beszélve, hogy ha nem elég erős, nem elég gyors, egyszóval nem elég jó, akkor hiába találja meg azt a valakit, nem fog tudni semmit tenni ellene, sőt, rosszabb esetben ő is csak annak a sorsára jut, mint aki miatt keresi a gyilkost. Persze mi is lehetünk jóhiszeműek, feltételezhetjük, hogy tényleg csak baleset volt, és a fiú nincs veszélyben amiatt, mert szaglászik, de azért én kicsit mindig szeretek a legrosszabbra számítani. Úgy legalább nem érhet nagy csalódás. A halál vállalása pedig nagy szó, és úgy kimondani, hogy nem érzed a végzet leheletét a nyakadon igencsak könnyű, ám amikor odajut az ember, már nem tesz ilyen könnyelmű, felelőtlen kijelentéseket, hanem általában ragaszkodik az életéhez. Shu sem különb, ő is ezt teszi, csak éppenséggel ő ehhez az életéhez ragaszkodik, és ezt markolja olyan erősen, mint az utolsó szalmaszálat. A válasz viszont őt is meglepte.
-Hát… izé… én is így gondolom, de eddig nagyon kevesen voltak, akik osztották a véleményemet. De akkor örülök, hogy te nem gondolkodsz így. Persze azért valamennyire kell félni, vagyis óvatosnak lenni, de nem kell túlzásba vinni.
Ekkor tért le a nagy ösvényről egy keskenyebb felé, majd kis idő múlva leguggolt, és félrehajtotta egyik bokor ágait.
-Erre fog jönni. Mindig erre jön. Már csak pár perc.

by **Kemabat** Pént. Május 22 2015, 07:32

Való igaz, elkezdeni a keresést teljesen más a játékban, mint a valóságban. Például manapság elég felmenni facebookra, és rengeteg információt találhatsz bárkiről, így Chiba is könnyebben el tudna indulni. Itt viszont csak más játékosoktól hallhat információkat, ami ritka, mert eddig nem igazán tudott olyat találni, aki testvére közelében élt volna egy kis ideig is. A legtöbben nem is hallottak róla. A másik kiindulási alap meg a lány által említett besúgó, ami már kezd hasonlítani egy magánnyomozóra, és nem mellesleg rohadt drága. Ki tudja mikor lesz neki annyi aranya, hogy igénybe tudja venni a szolgáltatásait. Elszomorító helyzet. Azt viszont Kemabat is tudja, hogy nincs felkészülve a találkozásra, hogy most könnyedén lecsapnák, és testvére mellett szagolhatná aluról az ibolyát. Ezért is akar fejlődni, ezért is akarja jobban megismerni a világot, az itt lakók gondolatait, Juro itteni életét. Minél több mindent tud meg öccséről, annál közelebb kerül a gyilkoshoz. Ez volt az íjászunk jelenlegi terve, de ez is bonyolultabbnak ígérkezett, mint ahogy elsőre elképzelte. Valószínű, hogy Chiba is két kézzel kapaszkodna az életbe, ha veszély fenyegetné, függetlenül attól, hogy a küldetése milyen állapotban van. A gondolatai viszont abban a pillanatban a fejlődés és a bosszú körül forogtak, nem volt semmi más, ami fontos lett volna, ezért érezhette úgy, hogy könnyedén lemondana életéről, ha a küldetése végett ért.
- Igen – mosolygott a lányra – Nekem sem ártana óvatosabbnak lennem. Elég veszélyes utat választottam magamnak.
Letérve a fő ősvényről ez az óvatosság végre kezdett előjönni és egy kis bizalmatlanságot csempészett Chiba szívébe.
~ Mi van, ha ez egy csapda? Ha nincs is semmilyen sánta mob? Ha csak elcsal egy helyre, ahol piros játékosok várnak, hogy végezhessenek velem? Hiszen nem is ismerem. Tudom, hogy zöld, ő talán nem bánt, de ez akkor is rizikós. ~ gondolatai közben azért előkészítette a hazatérési kristályt, ha bármi beigazolódna friss gyanújából, azonnal visszavonulhasson. Az idomár kis idő múlva megállt, és elhúzta egy bokor ágait. A szavaira Chiba nem tudta, hogy most mit szorongasson jobban, a kristályt, vagy az íját. A szíve a torkában lüktetett, nyelni sem tudott az izgatottságtól, amíg Ő is kikandikált a cserje mögül.

by **Shukaku** Pént. Május 22 2015, 08:43

Shu minden próbálkozása, minden erejének összeszedése mellett sem bírta ki, hogy egy kis halk kuncogással ne nevesse ki a fiút. Igen, nem lehetett ezt tagadni, meg érdemes sem lett volna, ezúttal valóban nem vele, hanem rajta nevetett. Huszonhárom éves fiatal felnőtt gubbasztott mellette. Mellette, aki ugyan lassan elérte a tizenhat éves kort, mégse mondta volna senki többnek tizenkettőnél. És ez a fiatal férfi tőle félt. Látta, ahogy a kezében szorongatta a kristályt, és látta a zavarodottságát is. Látta azt is, hogy mennyire ideges, vagy izgatott… ezt a kettőt nehezen lehetett megkülönböztetni. Egy pár pillanat múlva elnyomta a nevetést, és a fiú szemébe nézett.
-Nem vagyok valami gyors a frontosokhoz képest, de még így is körülbelül ötször gyorsabb lehetek nálad. Nem is látnád, hogy mikor vettem el tőled a kristályt, és időd sem lenne kimondani egy város nevét. Főleg, hogy az egyes szinten Tolbana a legrövidebb nevű város, és mire azt kimondod, már rég elvettem a kristályodat. Sőt, annyi idő alatt szerintem Timi már rég pixeldarabokra tudna téged szakítani. Eleve íjász vagy, és itt guggolsz mellettem, normális közelharci sebzés nélkül. Óvatosabbnak kell lenned, de nem tőlem kell félned. Ha bántani akartalak volna, már rég bántottalak volna. Indikátor színeződés nélkül is.
Kitekintett az ösvényre, ám még mindig nem közelített a malac.
-Ott van például a zuhanás sebzés. Elkaplak, felrepülök veled magasra, majd ledoblak. Nem én öltelek meg. Ezért is olyan nehéz megtalálni az okos gyilkosokat, mert ők zöldek vagy sárgák. Ezt is vedd számításba amikor a tettes után kutatsz.
-De most inkább a malackára koncentrálj. Már itt is van.
És valóban, egy jó nagy vadkan sántikált ki a bokrok közül, és egyenesen feléjük tartott.

by **Kemabat** Pént. Május 22 2015, 15:20

Lehet, hogy nevetségesnek tűnt, ahogy Kemabat ott lapult a lány mellett, de a fiú ezt kevésbé érezte viccesnek. A kristályt szorongatva, türelmetlenül nézelődött, de szeme sarkából mindig partnerét figyelte. Egyetlen rossz mozdulat kellett volna csak, és íjászunknak csak a hűlt helye maradt volna utána.
- Mi ilyen vicces? – nézet kérdőn szomszédjára, mikor halk nevetést vélt felfedezni felőle. – Hadd mulassak én is egy jót!
A nevetés abbamaradtával Shu mélyen belenézett Chiba szemébe, és egyből megállt a fiúban az ütő. Biztosan észrevehették idegességét, hiszen mindketten informálták, hogy felesleges a kristály, ellenük semmit sem érne, meg, hogy meg tudnák őt ölni, az indikátor színének változása nélkül is. Nem kelltettek valami jó benyomást ezek a szavak.
- Oh, hát erre gondolsz? – kérdezte zavart hangon, miközben a felmutatta markának tartalmát. – Ez nem miattad kell! Nem félek tőled, ha félnék, el sem jöttem volna ide. Ez csak elővigyázatosság miatt van nálam. Ki tudja mi fog történni, amint megjelenik a célpont? HEHEHE. Egyébként is Te mondtad, hogy nem árt, ha óvatosabb vagyok. Nem is melletted lennék, ha tőled tartanák. Bár nem mintha számítana a távolság kettőtök ellen. Köszönöm ezt a példát, de ha lehet, nem esnék olyan nagyot, és megjegyzem, hogy ha lesz annyi információm, hogy a gyanúsítottak körét szűkíthessem, senkit se szórjak ki csak azért, mert nem vörös.
Kezdte átérezni a helyzet komikumát. Hárman lapulnak egy bokor mögött, egy kislány egy tollas sárkánnyal együtt oktatnak egy jóval idősebb fiút, amire Ő hebegve-habogva válaszol, miközben egy sánta kocát várnak. Tudta, hogy eredetileg az idősebbnek kellene kioktatnia a fiatalabbat, de azt is tudta, hogy jelen pillanatban Shukaku az idősebb, hiszen Ő töltött el több időt a játékban. Nem maradt több idő az elmélkedésre, megjelent a sánta vadállat, és egyenesen feléjük tartott. Kemabat megnyugodott, tényleg nem csapda volt, majd lopakodás jártasság hiányában feleslegesnek tartotta a további gubbasztást és felállt. Megszorította íját, nyílat tett rá és célzott. Mély levegőt vett, és lőtt, az első mozgó célpontra a játék elkezdése óta. Kíváncsi volt, hogy a fára való tüzelés, meg az új felszerelés megtette-e a hatását, vagy ez is csak mellémegy és rászorul társai segítségére.

by **Shukaku** Pént. Május 22 2015, 17:52

-Ahamm, arra gondolunk. Nyugodtan elteheted, semmi szükséged nincs rá. Ha olyasmi támad meg, amitől meg tudunk védeni, akkor meg fogunk védeni, szóval nem fog kelleni azonnal, mert majd szólunk, hogy spuri. Ha olyasmi támad meg viszont, amitől már mi sem tudunk megvédeni, akkor úgyis mindegy, mert ugyanúgy nem lenne időd használni a kristályt, ahogyan ellenünk sem lenne időd. Persze ha egyedül császkálsz, akkor jó ötlet a kezed ügyében tartani, de most feleslegesen aggódsz.
És igen, Shu is teljesen ugyanilyen következtetésre jutott… sőt, még alakított egy kicsit is rajta azzal, hogy míg a felnőttek megkövetelték a tiszteletet maguknak a kinti világban, ő, mint itteni felnőtt, csak sima korrektséget várt el, nem kellett őt külön tisztelni azért, mert nagyobb szintű. Persze hízelgő volt számára a senpai-zás… egy ideig… de hosszú távon már zavarta. Sikeres lövés, sikeres találat, és kedvenc sánta vadkanunk élete máris csökkenni kezdett, ám pont a felénél, a sárga tartományban megtorpant a fogyatkozás. A vadkan viszont nem. Forgolódott egy darabig, kereste, hogy ki is támadta meg békés sántikálása közben. Na most lett rossz ötlet, hogy Kemabat felállt a bokor mögül. Az egy dolog, hogy neki nincsen lopakodás jártassága, de a vadkannak sincsen észlelés vagy látás jártassága, tehát csak a szemére, a látására támaszkodhatott, mint ahogyan a kezdő játékosok is. Így, ha a fiú a bokor mögött marad, akkor pont egy bokornyival több tereptárgy takarta volna el, mint most, hogy felállt. Na mindegy most már, sem Shu, sem Timidus nem rántották vissza, ám a vadkan felfedezte, és el is kezdett felé rohanni… már ha azt a bicegő mozgást lehet rohanásnak nevezni. Az íjász harcostársai ugyan nem segítettek be a harcban, de hasznos tanácsokkal ellátták a vadászpartnert.
-Lőj már újra, mielőtt még ideér! nem vadásszuk le helyetted, ő a te zsákmányod!
Igen… kb ennyi volt a hasznos tanács Shu részéről.

by **Kemabat** Szomb. Május 23 2015, 01:03

Shu érvei meggyőzték a fiút, így ha nem is nagy örömmel, de elrakta a kristályt. Valóban felesleges volt elő hagyni, hiszen ha baj van, segítenek, ha annál is nagyobb baj van, akkor se lenne ideje aktiválni. Partnere szinte minden szavára bólintott egyet, jelezve, hogy megértette, vagy, hogy egyet ért, más módon viszont nem reagált. Chiba lövése meg, az eddigi legjobb volt. Szép ívvel szállt, a célpontot is telibe kapta. Egy pillanatra meg is feledkezett magáról, kezét diadalittasan húzta maga mellé, majd halkan dünnyögni kezdett.
- Ez az! Itt tényleg csak a pontok számítanak, legyen akármilyen gyatra a technikád, ha elég pontod van rá, a találat garantált.
Átmeneti örömmámorától észre sem vette, hogy a sebesült vadkannak a fele élete megmaradt. Egy kis ideig kereste támadóját, majd meg is találta íjászunk személyében, aki még mindig állva szinte céltáblát akaszthatott volna a nyakába, hogy „Itt vagyok, ide gyere!” Az állatnak sem kellett több, megiramodott hatalmas sebességgel, vagyis Chiba szemében, eredetileg nagyon lassan közeledett feléjük. Azért meg kell jegyeznem, nem csak a fiú hibája, hogy bemérte a malac, hiszen a többiek is szólhattak volna, hogy „Bukj már le te idióta!” vagy valami hasonló. Persze nem tették meg, nem akartak beleszólni Kemabat első nagy vadászatába, később talán elmondták neki, hogy feleslegesen hívta fel magára a figyelmet. Chiba örömmel fogadott volna minden megjegyzést, kritikát vagy tanácsot, de csak annyit kapott, hogy lőjön ismét.
- Tudom-tudom! Nem kell kétszer mondani! Ennyit még Én is kitaláltam! – motyogta, majd ismét lövéshez készült. Szerencs, hogy tényleg lassú egy dög volt az ellenfele, így az elképzelt disznósült ízével a szájában, még időben lőtte ki a következő nyilat. Nem is figyelte, eltalálta-e a lány felé nézett, és hatalmas vigyorral az arcán a győzelem jelét mutatta neki.

by **Shukaku** Szomb. Május 23 2015, 06:35

Igen, ez a megfeledkezés volt az, amit Shu is és Timidus is észrevett, és ezért is közölték, hogy hasznos lenne, ha leadna egy második lövést is. Persze volt vészforgatókönyv, mint minden alkalommal. Shu használhatta volna a képességét, amivel tulajdonképpen csak rászól a malackára, hogy ne ezeket a játékosokat keresi, majd szépen elküldte volna jó messzire. igen, Frank halála óta valahogy nem nagyon ment volna bele abba, hogy miután megszelídítette a jószágot, Kemabat még végezzen is vele. Egyrészt nem lenne fair a malackával szemben, meg túl könnyű célpont lenne, másrészt, ami fontosabb volt az idomár számára, hogy tudta jól, akit megszelídítettünk, azért már felelősséggel tartozunk. Szóval ez csak a C terv volt, a B terv lett volna az, hogy Timi nemes egyszerűséggel a disznó elé áll, kitartja az egyik mancsát, és mint a filmekben a nagyobb gyerek a kisebbel, egyszerűen a vadkan püfölheti őt, még neki is van elég életpontja ahoz, hogy kibírja, amíg Kemabat végre feleszmél, és lövést ad le. Az A terv persze az volt, hogy ez megtörténik mindezek előtt, és a mob a nyíl sebzésétől esik el. Szóval ha már nem kellett kétszer mondani, akkor nem is mondták kétszer, és a nyíl valóban talált, a malacka pixelekre omlott, Kemabat pedig megkapta a húsit az inventoryjába, na meg persze a kritikát is, amit annyira várt.
-Azért nem minden a pont. Ha egyáltalán nem célzol, és csak lövöldözöl a vakvilágba, akkor a rendszer sem tud neked annyit segíteni, hogy eltaláld a célpontot. Próbálkozni kell, különben az íj is harcolhatna helyetted, annak meg semmi értelme nincsen.
Na persze egy hüvelykujj felemeléses ügyes voltál mosolyt kapott a lánytól, hiszen tényleg ügyes volt, ám most következett a lényeg.
-No… akkor most jön a meglepi. Ő egy küldis malac volt, érte nem kapsz pontokat, viszont vannak olyan állatok, akikért igen. Timidus, megmutatod neki?
A sárkány bólintott, felröppent a levegőbe, majd bevágódott a fák közé, kisvártatva pedig hatalmas csörtetés hallatszott, Shu pedig félrevonta a fiút egy fa mögé.
-Csak figyelj!
És nem is kellett figyelni, mert Timidus egy egész állatcsordát űzött maga előtt. Kacsát, fácánt, nyulat és még rókát is. Bántani egyikőjüket sem bántotta ugyan, csak melléjük érve megérintett őket, majd amikor mindegyikkel megvolt, visszaröppent kettejük mellé.
-Ők voltak a szafaris vadászható vadak. Ha őket fogod meg, azért jelvényt kapsz, és aranyat vagy Exp-t. Ez lenne a meglepim. Majdnem ingyen van, és még jó szórakozás is.

(szafari howto)

by **Kemabat** Szomb. Május 23 2015, 16:15

Azért megnéztem volna Timidus-t, ahogy tartja a vadkant és közben ásítozik az unalomtól várva, hogy Kemabat végre lőjön. Szerencsére erre nem volt szükség, az ifjú íjász pixeleire szedte a kocát második lövésével, mely után ujjongott az örömtől. Az első vad, az első, amit leterített. Büszke volt magára, és már alig várta, hogy újra nyílhegyre hányhasson egy állatot, de előtte még végighallgatta a lány megjegyzéseit, és tanácsait.
- Akkor jó, hogy céloztam! – vigyorgott egy sort, miközben a nyakát simogatta – De azért a pontoknak is nagy szerepe van. A felszerelésem nélkül tegnap még egy fát is alig találtam el, most meg annyira nem volt nehéz dolgom. Kicsit szokatlan volt, de egyben nagyon szórakoztató.
Shu is dicsérő mozdulatokat intézett a fiú irányába, melytől az „Igazi Zseni vagyok!” kijelentés jutott csak az eszébe. Eztán jött a már megígért meglepetés. Chiba nem tudta elképzelni, mit ért az alatt, hogy nem ért pontot a sánta állat, meg azt sem, miért volt szükség a sárkány távozására. Nemsokára egy hatalmas lármára keretében tört magának utat a fák között, rengeteg apró állatot kergetve maga előtt. Az íjászt egy fa mögé rendelték, és azt az utasítást kapta, hogy figyeljen. Figyelt is alaposan, a lány pet-je sorra megérintette az űzött vadakat, majd visszatért közéjük. Elmagyarázták neki, hogy ezeket érdemes vadászni, mert ezek után jutalmat kap, meg, hogy ez a szafarizás, a lány hobbija, amit már korábban is említett. Kemabat fellelkesülve a sárkány felé fordult.
- Nem tudnád ezt megismételni? Mármint a kergetés részt. – biztos volt benne, hogy Timidus segít neki, hiszen azért vannak itt, de ha valamilyen okból kifolyólag mégsem, akkor is óvatosan járkálva lőtt mindenre, ami mozgott, hátha eltalál valamit. Szerencséje is volt, leszedett egy vaddisznót, egy bölényt, egy szarvast, kettő nyulat, egy szőrös manót, meg egy fehér hollót. Kirobbanó örömmel szaladt vissza a lányhoz, és újságolta el neki, mennyire király is Ő valójában, meg megkérdezte, hogy nem lenne-e kedve elkészíteni a frissen szerzet húst, adna is belőle köszönetkép.

by **Shukaku** Szomb. Május 23 2015, 20:24

Jó, hogy célzott. Hát ha nem kezdő lett volna, és Shu nem gondolta volna, hogy esetleg megbántja a reakciójával, akkor most egy hatalmas facepalm következett volna be, ám így ehelyett vele együtt örült a srác első nagy diadalának. Megint csak fura kép volt, hogy a srác visongott és ujjongott úgy, mint egy kisgyerek, akinek sikerül valamit eltalálni a búcsúban (ami megjegyzem hatalmas teljesítmény az elállított célgömbbel, ahogy azok általában lenni szoktak), és Shu volt az, aki mosolyogva, és fejét csóválva figyelte a jelenetet, és örült a fiú örömének. Azzal már meg sem próbálkozott, hogy csendre intse, vagy egy picit is elgondolkoztassa azon, hogy ha üvöltözik, akkor nehezen fogja magához csalogatni a vadakat… de most amúgy is az örömködés ideje volt soron.
-Persze, nagy szerepe van, nem véletlenül kell őket jól elosztani. Meg amúgy is, a játék igazságos, és ha valaki például profi vívóként jött ide, az sem lesz ezerszer jobb kardforgató, mint aki itt fogott először életében a kezébe fegyvert, mert a rendszer kiegyenlíti őket. Tudom, mert találkoztam ilyen emberrel, és nagyon le volt törve emiatt. De… azt is mondta, hogy örül is neki, mert itt olyan dolgokat tehet meg a karddal, amit csak a filmekben látni. Nem értek hozzá… de azt hiszem értem mit akart mondani.
Timidust sem kellett sokat kérlelni, hogy vállalja a hajtó szerepét, azonnal rábólintott a kérésre, és bár most egy kicsit több ideig tartott, de most is elég nagy sereg állatot hajtott fel. Probléma csak egy helyen volt, Shu pedig majdnem bele is nyúlt a lövésbe, és csak az utolsó pillanatban jutott eszébe, hogy attól a srác indikátora sárgulna, szóval kénytelen-kelletlen végignézte a fehér holló levadászását is, ám utána eléggé morgott az orra alatt.
-Azért nézhetnéd is, hogy mire lősz. Nem kell megölni őket, elég ha csak hozzájuk érsz. Használhatnál gumis végű nyilakat az olyan vadakhoz, akik nem is dobnak húst, mert ez csak felesleges mészárlás. Például nem hiszem, hogy manót akarnál enni. A fehér holló pedig ritka vad, védett állat. Annak nem vagyok hajlandó megsütni a húsát.
Megforgatta a szemét, majd sóhajtott…
-Mindegy, nem tudhattad. Nekem kellett volna előbb szólnom… de akkor is… vadászni az élelemért vadászunk, nem a gyilkolásért.

by **Kemabat** Szomb. Május 23 2015, 22:37

Meg volt az oka Chiba hangoskodásának, és már-már túlzott örömének is, bár néhány embernek talán ezek nem elfogadható indokok. A fiú utálta az íjászatot, nem is utálta, inkább szívből gyűlölte. Sokkalta jobban élvezné a játékot, ha valamelyik közelharci kaszttal lehetne az íjász helyett. Mégis, hogy egy ennyire ellenszenves fegyverrel ennyire jól boldoguljon, felbecsülhetetlen volt a számára. Kezdte megérteni öccse választásának az okát, bár azért még voltak fenntartásai vele. Tudta, hogy a mai nappal egy lépéssel közelebb jutott testvéréhez, és már képzeletében látta is az árnyékát, ami után nagy iramban közeledett. Shu-ra pillantva látta, hogy a lány is örül, mindenki örül, tökéletes minden. Elhallgatott, hogy mindent hallhasson, amit neki mondanak, nem akart semmiről se lemaradni, hiszen eddig is egy csomó hasznos ismerettel lett gazdagabb.
- Érhető volt a csalódottsága. Én is csalódott lennék, ha mondjuk évekig fejlesztettem volna az íjász tudományomat, és már olyan szinten lettem volna, hogy x méterről lelövöm egy légy szárnyát, itt semmivel sem lennék jobb, mint a többi kezdő íjász. Tudom, kissé erős a legyes példa, de nem is ezen van a hangsúly. Azt meg főleg megértem, hogy így kell lennie, hogy így igazságos. Főleg kezdő fejjel. Bár, ha úgy nézzük, nekem már édes mindegy, rengeteg kasztombeli lehet már szinte elérhetetlen távolságba. De én azért vagyok itt, hogy legyőzzem a lehetetlent, és utolérjem őket! - húzta ki magát, majd elengedett egy „menő vagyok” mosolyt. – Meg persze a küldetésem miatt.
A sárkány hatékony volt, ahogy Chiba is, csak a lánynak akadtak problémái ezzel a fene nagy hatékonysággal. Rögtön le is teremtette a fiút, az esztelen lövöldözése miatt, majd ismét tippeket adott neki. Kemabat csak pislogott, hírtelen nem találta a szavakat, de összeszedte magát és válaszolt a lánynak.
- Máskor majd óvatosabb leszek. Ha gumivégű nyíllal lövöm őket, nem támadnak rám? Nem tudhatod, amíg meg nem kóstolod. Lehet, hogy a manónak is elképesztően finom íze van. – hangjából érezni lehetett, hogy ezt Ő sem gondolja komolyan – Nem tudtam, hogy ritka, azt hallottam, hogy a való világban kevés van belőlük, de nem gondoltam, hogy itt is. Azt hittem, hogy csak simán újraterem, és ennyi. Most mit csináljak akkor a húsával? Kidobni mégsem lehet, akkor még értelmetlenebb lenne a halála. A többit azért elkészíted nekem, ugye? Megjegyeztem, csak az élelemért, bár ennek nagy része élelem. – a mondat második felét már csak halkan zsörtölődve mondta, úgy, hogy lehetőleg Shu ne hallhassa.

by **Shukaku** Vas. Május 24 2015, 07:43

Shu számára újra bebizonyosodott, hogy vannak még olyan emberek, akik fel tudják fedezni Kayaba Akihiko egyáltalán nem rejtett, de sokak számára olyan nehezen észrevehető monumentális terveit.
-Én is értem a csalódottságát. és mondjuk ez kicsit jogos is, mert ő azokat tényleg megtanulta, de azért nem veszett el teljesen a tudása. Én például jó voltam környezetből, és ez rengeteget segít az itteni állatokkal is. Tudok olyan emberről is, aki például programozó volt, és ő is egy csomó mindent el tud érni, mert átlátja a dolgokat. Szóval lehet hasznosítani a tudásunkat, de ahhoz, hogy a jogtalan előnyöket elvegye Kayaba, ahhoz egy picit le kellett csippenteni ezekből is.
Kicsit nevetgélni kezdett majd nekidöntötte a hátát az egyik fa törzsének.
-Főleg a felnőtteket viseli ez meg nagyon Ne tudd meg, hogy a kocsmák körül mennyi részeges felnőttet látni, akik azon siránkoznak, hogy elverte őket egy kisgyerek, és most odalett a hű de nagy tekintélyük. Jó, persze tényleg vannak olyanok, akik kihasználják azt, hogy most ők az erősebbek, de a felnőttek is ugyanúgy tudnának fejlődni, ha nem azon siránkoznának, hogy most már nem ők az erősebbek csak azért, mert előbb születtek.
Kicsit még kuncogott a jeleneteken, amikre visszaemlékezett, majd megrázt a fejét.
-Egyáltalán nem lehetetlen. Talán mondtam, hogy mi fél évig nem csináltunk semmit, most pedig itt vagyunk, mi vagyunk az egyik legerősebb csapat. Íjászból pedig eleve kevés van, és nem is nagyon tudok Sayán kívül olyat, aki ott lenne a fronton. Seperc alatt utol lehet érni őket, ha ügyes vagy.
Ezután érkeztek a kérdések, és Shu csak megvonta a vállát.
-A legtöbb nem támad rád, inkább elszalad, amelyik meg igen, azt meg majd akkor lelövöd, ha muszáj. A holló húsát pedig… etesd meg egy rókával, vagy valamelyik másik ragadozóval.
A mondat utolsó felét valóban nem hallotta, a manóra pedig nem volt hajlandó reagálni.
-Éééés… kaptál jelvényeket? Ha gondolod végignézhetjük a teljesítményeket, és segítek, ha valamelyiket meg szeretnéd csinálni. Benne van minden a könyvben.

by **Kemabat** Vas. Május 24 2015, 14:21

- Kár, hogy én semmihez sem értettem igazán. Sok apróbb munkám volt, de egyikben sem voltam kiemelkedő. Mindenben az öcsémre támaszkodtam, nálunk ő volt a zseni. Én már attól boldog voltam, ha vele lehettem. Tudod, én kicsit balhés gyerek voltam. Csak az öklömet tudtam rendesen használni, de ezzel a kaszttal ezt semmilyen formában nem tudom kamatoztatni. – hangja kissé szomorkássá vált, és nem is értette, miért osztotta meg átmeneti partnerével ezeket az adatokat. Tudta, hogy ezzel csak túlságosan is sebezhetővé válik, ezért sikeresen abba is hagyta a múltról való fecsegést és visszatért a jelenbe.
- Ezek szerint a kocsmák nem elhanyagolható pénzforrást jelentenek a tulajdonosainak. – csillant fel íjászunk szeme – Lehet, hogy meg kellene tanulni a szakma minden csínját-bínját, te levernél mindenkit, és nálam meg elköltenének rengeteg aranyat, csak hogy elfelejtsék a megaláztatást. Utána persze osztoznánk a bevételen. – széles vigyorral közölte a lánnyal legújabb zseniális tervét, bár nem várt semmilyen pozitív válaszra. Tudta, hogy valószínűleg sok pénzt megenne, sőt eleinte biztos, hogy veszteséges lenne, de ha beválna, tonnányi arannyal lenne gazdagabb, amiből azt fogad fel, hogy segítsen neki, akit nem szégyell.
- Kevés íjász van? Miért nem lep meg? – jelentette ki unott hangon – Az, hogy nincsenek a fronton, nem jelenti azt, hogy nincsenek erősek köztük. Lehet, hogy van olyan is, aki ennél a Saya nevezetűnél is sokkal keményebb ellenfél. Utol is fogom érni őket, erre mérget is vehetsz!
Dagad Chiba melle a magabiztosságtól, tényleg elhitte, hogy semmi perc alatt utolérhet bárkit, de abban is biztos volt, hogy ez a semmi perc rettenetesen fárasztó lesz, és nehéz.
Hamar megtudta, hogy az állatok között a többség a nyuszira hajaz, és inkább elmenekül, és arra is kapott egy tippet, mit csináljon a ritka hússal.
- Timidus? Te szereted a hollóhúst? – fordult is a sárkány felé, hiszen Ő is ragadozófélének nézett ki.
- Kaptam, méghozzá ötöt! – mutatta is a számot büszkén – Miért is ne, benne vagyok!

by **Shukaku** Vas. Május 24 2015, 16:57

Ki gondolta volna, hogy Kemabat balhés gyerek volt? Ugyan már, ki sem lehet nézni belőle! Shu valahogy érezte, hogy nem kéne rákérdeznie, feltennie az egyértelmű kérdést, hogy akkor még is mi a bánatért választotta ezt a kasztot, és a nevetést is felfüggesztette erre az időre, ám a remek üzleti ajánlatnál ismét előtört belőle.
-Mostanában mindenki valami üzletre akar rávenni. Egyébként meg ellenünk amúgy sem állnának ki. Ott virít a képünk az aréna falán, már lassan fél éve mi vagyunk az elsők. Timidus pedig nem is ragadozó, hanem mindenevő, de… mindegy…
Legyintett a kezével, miközben jelzett a sárkánynak, hogy nyugodtan elfogadhatja a felajánlott élelmet, nem fog emiatt megharagudni, és mivel ezeket az apró jelzéseket a fiú nem érthette, neki azért szóban is elmondta.
-Oké, fine! Add neki oda, de legközelebb figyelj jobban arra, hogy mire lősz. Sem fehér hollóra, sem hiúzra nem lövünk. És ha magasabb szintre jutsz, akkor nem lövünk kvaggára sem, meg lantfarkú madárra sem, meg Wyvernre sem. És nem lövünk a ragadozókra sem, mint a róka vagy a vadmacska, mert nekik is ehetetlen a húsuk. És a horgászatról még nem is beszéltem, mert az még ennél is bonyolultabb.
Ekkor mozdult meg az egyik bokor ága Shu mellett, aki azonnal le is guggolt mellé, és bekukucskált, majd egy kis eleséggel kicsalogatott egy fácánt.
-Tessék, ő például olyan vad, aki dob húst, de most már rá is felesleges lőnöd, mert ennyi ételt nem tudsz sem megenni, sem eltárolni, mert megromlik, és akkor elpixeleződik a hús.
És a következő mozdulattal el is engedte a madarat.
-A jelvényeket pedig megnézheted a Guide Bookban, de ha gondolod megmutatom a jelvényeimet, és amelyik tetszik, és megszerezheted, abban segítünk.

(fácán)

by **Kemabat** Vas. Május 24 2015, 18:24

Csend volt, mintha az előbbi vidámság teljesen eltűnt volna. Kemabat most bánta igazán, hogy megemlítette múltjának egy darabkáját, de az üzleti tervének hála a hangulat rohamosan javulni kezdett. Shu nevetett, amit furcsállott is a fiú, hiszen Ő komolyan gondolta, nem viccnek szánta. Persze megkapta a választ, miért nem, de akkor sem vetett el az ötletet, hogy majd kocsmát nyit, és abból gazdagodik meg. Rengeteg pénz kell a besúgónak, meg még ki tudja, mire nem kell költenie, és eddig csak ez volt az egyetlen, amivel sokat kaszálhat. Nem azért mondom, ezzel a vadászattal is szép vagyonra lehet szert tenni, de Chiba gondolataiban már az információszerzés is ott motoszkált. A részeg ember nagyon sokat beszél, legalábbis azok, akiket eddig megismert.
- A mindenevő is eszik húst! – jelentette ki határozottan, majd enyhén elmosolyodott, mikor engedélyt kapott az etetésre. Volt hollóhús, nincs hollóhús. Nagyon gyorsan eltűnt, nehéz lett volna bebizonyítani, hogy Ő tényleg lelőtt egyet. Persze ennyivel nem lett vége a tanórának, sorra kapta az információkat, hogy miket nem ölhet meg.
- A hiúz nem hiszem, hogy megtántorodna egy gumivégű nyíltól. Ezek szerint előle futnom kellene ilyenkor? Vagy még csak meg se próbáljam eltalálni, amikor nem a táplálékszerzés miatt lövöldözök? Egyébként meg hol szerzek ilyen gumivégű nyilat? – nehezen tudta eldönteni, hogy mit kellene tennie, ha megtámadják, védekezik, de vannak, amiket nem ölhet meg. Mi van akkor, ha egy olyan állat támadja meg? Vakarta is a fejét, csend is volt, így mozgás is volt a közelükben. Shu meg is fogott egy fácánt, majd kijelentette, hogy olyanra lehet lőni, csak most nem, mert felesleges. El is engedte a madarat, Kemabat meg csak nézte, ahogy távolodik tőlük, majd megpillantott egy újabb vadat. Shu-től lesett módszerrel csalogatta magához, majd megfogta, és utána elengedte.
- Így megfelel, ugye? – kérdezte megvillantva fehér fogsorát, a szokásos módon.
- Ha lehet, akkor inkább téged hallgatnálak meg, mintsem a könyvet olvassam. Te talán részletesebb vagy.

(kacsa)

by Ajánlott tartalom