Bacchus vs. Black Chevalier

A valóságban szerettem egy-egy pohárral legurítani a bajtársaimmal, amikor is végeztünk a napi őrjárattal, vagy az egyéb ránk kiszabott feladatokkal. Egy jó sör mellett el lehetett beszélgetni az élet dolgairól, és a támaszponton kívüli életről. Így mikor visszaértem a mezőkről ahol a mobok ölésével foglalkoztam, úgy döntöttem, hogy benézek egy közeli kocsmába és kicsit nosztalgiázok egy korsó felett. Fogadalmamnak eleget téve, ahogy megláttam az első lebujt már mentem is befele. A kocsma neve Sword and Phoenix volt. Tipikus kocsma volt. A cégér már megkopott, és a falakra ráfért volna kívülről egy festés, az ablakokra pedig egy mosás. De nem finnyáskodtam sokat a külsőn. Azonban belépve a helyiségbe, kicsit elámultam. Elég sokan voltak ugyanis benn. Belülről egy fokkal jobban festett, mint kívülről: viszonylag nagy belső tere volt. Egészen világos kis kocsma – gondoltam magamba – szinte barátságosnak tűnik. Ám számomra az  első szabály a kocsmákkal kapcsolatban: minden ilyen helyen sok az alkohol, így egy rossz szó bőven elég arra, hogy még a legbarátságosabb kocsmából is csatér váljon. Így szép lassan araszoltam át az asztalok között. Nem volt kedvem balhéba kerülni: elfáradtam az egész napos munkába, nem volt szükségem arra, hogy még néhány idiótával is meg kelljen verekedni. Azt unalmasabb időkre tartogatom. Mikor a söntéspulthoz értem csendben odadobtam az asztalra néhány érmét, és kértem a dagadt kocsmárostól egyet a legjobb söréből – és közben csak reménykedtem, hogy a legjobb söre nem fog rá semmilyen formában sem hasonlítani. Imáim úgy tűnik meghallgatásra találtak, hiszen megjelent előttem a semmiből egy korsó aranyszínű folyékony kenyér, vékony habréteggel a tetején. Óvatosan a kezembe fogtam, mert nem szerettem volna kilötykölni, majd megfordultam, és a pultnak támaszkodtam, hogy egy kicsit jobban szemügyre vegyem a kocsma lakóit.
Volt itt mindenfajta személy, minden kasztból. Néhány személy mellett állatok pihentek, mások pedig az íjaikat akasztották keresztbe egy hozzájuk közel eső széken. Jobbra a fal mentén lépcsősor volt, ahonnan halk kuncogás, és néha egy-egy trágárabb szó, vagy egy nagyobb nyögés hallatszott. Hiába az ilyen helyeken óhatatlanul előfordulnak kevésbé szemérmes nők, hogy így keressék meg a napi betevőjüket. Ahogy elnéztem a kocsma vendégei körül mindig sürgölődtek ilyen csinos hölgyikék. Megvontam a vállam, majd újra a sörömre irányítottam a figyelmem. Nem az én dolgom, hogy ki mit kezd a testével. Belemerültem az emlékeim folyamába és nem törődtem tovább semmi mással. Ó skacok, ha tudnátok, mibe kevertetek a hülye ajándékotokkal…Na majd, ha felébredtem megkapjátok a magatokét!
Ezen gondolkodtam éppen mikor hangos női kiabálást hallottam az egyik asztaltól. Az egyik szőke leányzót karon ragadta az egyik vendég és zaklatni kezdte. A hölgy ránézésre sem tartozott a kocsmai alkalmazottak közé. Biztos voltam benne, hogy ő is csak inni jött be, de a két idióta, akiken látszott már, hogy többet vedeltek, mint amennyit illett volna ezt nem vették észre. A hölgy továbbra is próbált szabadulni, de nem tudott, mivel lefogták őt.
- Ugyanmár Cica ne kéresd magad – mondta a kis kopaszodó fiú neki – csak mond az árad megfizetjük, de nekünk te kellesz.
- Idióta értsd már meg, hogy én nem vagyok olyan lány, csak egy pohár borra ugrottam be – üvöltötte neki a lány, és látszott rajta, hogy lassan eltörik nála a mécses.
- Szóval egy pohár borba kerülsz? Hát legyen megfizetjük, de aztán jó légy. Ugye Malcolm? – röhögött a férfi.
Kezdtem megunni a játékukat. És az is bosszantott, hogy mások nem segítenek. Sem ők, sem az asztalnál ülő harmadik alak, akin azért látszott, hogy nem tetszik neki a dolog. Így hát úgy döntöttem ideje közbelépnem. Ellöktem magamat a söntéstől és odasétáltam az asztalukhoz.
- A hölgy nem kér a társaságukból uraim – vettem elő a legjobb modorom – kérem engedjék el.  – A kishölgy egy kicsit megnyugodott. Tényleg aranyos volt, sok férfinak csavarhatja még el a fejét. Sugárzó teremtés – gondoltam.
-Hajlandó vagyok meghívni önöket a legjobb sörre, amit itt kapni lehet, csak ne bántsák a hölgyet.
-Takarodj innen, ne keresd a bajt haver, mert bajod esik – kiáltotta Malcolm. Láttam ez így nem lesz jó. –Mi a neve kis hölgy?
-Sarah.
-Nos sajnálom, hogy ilyen szerencsételnül járt. De felelőtlenség is volt egyedül jönnie egy ilyen helyre – miközben ezeket mondtam a lánynak, megfogtam a kis kopaszodó egyén csuklóját, és elkezdtem teljes erőmből összenyomni, aminek hatására ő elengedte a lányt.
- Na így már mindjárt kellemesebb nem? – kérdeztem a fiúktól – és most jöhet a beígért sör igaz? Már intettem volna a pult felé, amikor láttam, hogy felállnak az asztaltól, és félrelökik a széküket. Na úgy látszik ebből nem lesz baráti ivászat. Azonban nem támadtak nekem rögtön, ami egy kicsit meglepett. De az okát rögtön meg is tudtam, ahogy a Malcolm nevezetű egyén száját elhagyta a következő mondat:
- Bezúzzuk az arcot, mindjárt jön a haverunk és lever!
Szóval még többen lesztek. Remek. Na mindegy valahogy csak lesz. Csak arra kell ügyelnem, hogy a lányhoz ne jussanak közel. Őt féltettem nem magamat. Azért nem lett volna rossz, ha néhány szájtátiban van némi becsület gondoltam. Ekkor lépett be egy újabb személy a kocsmába…

A francba is legalább azt elértem, hogy Sarah távozhasson – gondoltam megkönnyebbülten – Sokkal nyugodtabban verekszem, ha nem kell senkit sem védenem. Ám szívem könnyebbsége nem tartott sokáig, mikor láttam, hogy a nagydarab intésére a főkolompos, aki az egész kalamajkát kezdte a lány után indult. Ennek fele sem tréfa. Valamint tennem kéne azzal a fickóval – mondtam magamnak. Azonban láthatóan erre nem lesz semmi esélyem, mivel újdonsült ellenfelem, és a két itt maradt hibbant elállták az utamat. Így nem tudtam megvédeni a lányt a Fraggy nevezetű fiútól. Csak reményeim maradtak: egyrészről, hogy a lány azonnal el fog bújni másrészről, hogy ha ez nem sikerül, itt még időben tudok végezni és a segítségére siethetek. De ehhez le kell győznöm Wolfot, na meg a talpnyalóit, és a kocsma azon frakcióját, aki nem szimpatizál az én lovagiasságommal. Nem hittem, hogy a kocsma lakóival, na meg a két szolgálóval oly sok gondom lenne. Ezt rá is bízom, ha lehet a kocsma népére. Nekem Wolfot kell elkapnom, akárhogyan is. Megütni nem tud, és én se őt. Ilyen verekedésben még soha nem vettem észre. Hátralökések sorozatából fog állni ez a küzdelem. Azt hiszem ideje lesz nekiugrani a küzdelemnek, de előbb bárhogy is el kell fogadnom a barátfelkérését Sarah-nak. Így legalább tudni fogom, hogy életben van-e még.
Igyekeztem gyorsan elintézni ezt, és sikerült is az elfogadás, azonban ez alatt az idő alatt a nagydarabnak volt ideje, hogy támadásba lendüljön. Figyelmetlenségemért nagyon komolyan megfizettem. Szembe talált a pofájába felhalmozott sörrel, így a fejemhez kellett kapnom a kezem, hogy letöröljem a nedűt az arcomról. Mire ezt megtettem csak azt vettem észre, hogy jön szembe egy söröskorsó. Nagy csattanással széttört előttem, hátralökve engem. Csak a játék mentett meg attól, hogy komolyabb bajom essen. Ha a valóságban törik szét rajtam a korsó valószínű ott vége lett volna a küzdelemnek. A korsót egy ököl követte és állcsúcson talált. Ettől aztán még hátrébb csúsztam, de nem borultam fel. Nem szoktam haragból harcolni, de azt hiszem sok volt nekem az elmúlt fél óra. Először egy lány bántalmazása, aztán utána megy a kis nyomorék, most meg aljas módon kezd neki a főnökük??? Elegem lett. Tényleg. De úgy látszik nem csak nekem nem tetszett az itteni viselkedés. Úgy látszik ingyen sör ide, vagy oda azt itt maradtakból, ha jól számoltam hat, vagy hét személy állt mellém, míg Wolf mellé, csak egy nagyon randa ember. Ők neki ugrottak Malcolmnak, a kis ványadtnak, na meg a szerencsétlennek, aki a nagydarab barátunkat pártolta. Eközben én is nekiindultam Wolfnak
-Te rohadék, hogy benned annyi tisztesség sincs, hogy a haverodat olyan ellen uszítsd, aki legalább már látott kardot használat közben. Gyáva féreg vagy, és ezért, ha másképp nem én rád borítom az épületet! – üvöltöttem neki. Ennyire nagyon rég voltam ideges. Fogtam és a mellettem álló széket felkaptam, és mint egy kard Wolf felé vágtam, hátha betalál. Ha sikerült, akkor ezt követően dühömbe az asztalt ami mellett a szék állt megpróbáltam ráborítani Wolfra, az összes tárggyal együtt, ami azon hevert.
Közben az én oldalamat támogatók sem éppen a lovagi etikett szerint harcoltak mivel ketten lefogták a Malcolm nevezetű egyént és egy harmadik, pedig épp gyomorszánon vágta. A többiek pedig a maradék kettőt igyekeztek maguk alá gyűrni.