Bacchus VS Astan

Nem is vagyok bent olyan régóta, talán pár napja itt ebben a játékban, de egésszé tetszik az itteni élet. Nem kell semmit se csinálni ahhoz, hogy meglegyen a napi betevő, maximum leölök párat azok közül a kinti lények közül. Az meg gyerekjáték. Itt. Beállsz az alapba, aztán szevasz, süvíted át a torkát a kis férgeknek. Egésszé hozzászoktam már ehhez a két késhez is, beleillenek a kezembe, mintha csak pusztakézzel harcolnék. Kíváló, kíváló. Ki kellene valaki ellen próbálni. Igen, igen. És hallomásaim, értesüléseim szerint, ha küzdőtérben hívsz ki valakit, nem kell feltétlenül meghalnod. Elég, ha leviszed a páncélját vagy besebzed félig. Az jó is lesz. Nem akarok senkit se megölni idebent. Egyenlőre.
De hogy is hívhatnék én ki bárkit is? Senkit sem ismerek idebent. Mondjuk nem is nagyon akarok. Minek is? Kell a fenének. Az emberek úgyis csak idióták.
Aincrad első szintjét a száz közül egész kellemesen körbejártam már, a cukrászdáktól a növényboltig megtalálható itt minden. Kedvencem a főtér, sokat szoktam ott időzni, a szerencsétleneket bámulva. De főleg a csajok, na azok itt aztán bombasztikusak tudnak lenni. Ezek a ruhák, amik itt vannak...te jó ég.
Ki is mentem a szökőkúthoz, leültem a szélére, csak úgy. Mert a vizet, azt szeretem. Szeretek benne úszni, szeretek benne mindent csinálni. Még aludni is tudnék benne. Sokszor próbáltam, de mindig kihűlt a kádban, aztán meg mehettem orvoshoz a fene tüdőgyullasással.
De ITT. Se betegség, se tüdőgyulladás.
Olyan szinten rohantam és vetettem egy hátast a szökőkút hatalmas vizébe, hogy csak na. Csobbant a víz mindenfelé, lehet, el is áztatott egy-két embert, de kit érdekel? Ez az én napom, ma azt csinálok, amit akarok. Próbáljon csak valaki belémkötni! Na! NA! VALAKI!
-Mivan, itt mindenki ilyen gyáva?
A fél Főtér biztosan hallotta kiálltásomat. Gyerünk, kössetek csak belém és szétverek mindenkit!

Hát igen, itt mindenki ilyen gyáva. A sok ember még csak fel sem szólalkozik arra, hogy valaki a szökőkútban ugrándozik. Micsoda pórnép! Csak sétálgatnak itt egész nap jobbra-balra, beszélgetnek, smárolnak, vásárolgatnak.. na de kérem, mi ez, sztriptízbár?
Kivéve egyet. Erre az emberre elég ránéznem és már ideges leszek, nem csak a fejétől, de attól is, amit a kezében tart. Nolám, nolám, csaknem egy alkesszel van dolgunk?
-Buborékos vizet? Mi vagyok én, szódagép? Ha fröccsözni akarsz, akkor akár elhúzhatsz a kocsmába is. Ott a helyed úgyis azok közt a részeges marhák között. Oda való vagy.
Majd még jobban elkezdett idegesíteni: hát nem hátat fordított ez a kis mocsok? Hogy enné ki a rák a beledet te.
Kiléptem hát a medencémből, csuromvizesen kitéptem a kezéből azt a bugyrát, vagy micsodát és beleszagoltam. Fúj. Bor. Gyűlölöm.
Fogtam, és az egészet ráborítottam a fejére, hadd főjön csak a saját "vizében"
-Nesze, így gyorsabban felszívódik. Meg végre te is felszívódsz innen. Vagy tévednék, te gyáva féreg?
Gyerünk, köss belém, köss belém, köss belém! Ha kell a fájdalom, azt megkapod tőlem seperc alatt! Csak egy alkalom kell, és mindenkit legyalázok itt a főtéren. Meg azt a Kajabált it. Csak találjak végre rá, arra a kis szemüveges okoska fejére.
Válaszától és reakciójától függetlenük hátrább lépek, és elküldök egy párbajra való kihívást, ilyen fél-életest. Az elég lesz. Megölni (még) nem akarom, csak megalázni.
-Elég bátor vagy ahhoz, hogy elfogadd a kihívásomat? He?
Fogadd el, gyerünk. Adj egy esélyt a kis Matas bácsinak, hogy végre kibontakozhasson. Hogy megmutathassa az erejét az egész világnak!

- Onnan jövök éppen, haverokkal kártyáztunk és kifosztottam mindet, szóval ez most egy kis nassolás - szóltam úgy a sráchoz, hogy rá se néztem, csak a borocskámat, erre.. erre mit csinál, ez a fajankó odajön, és van pofája kivenni a kezemből a gourdom. Már ez elég egy halálos ítéletre, de még tetézte is. Ahogy csorgott le rólam a gourd tartalma, el is kezdett elpixeleződni. Oda a második öntés borom. Felkeltem és megragadtam a grabancát, közelebb hajoltam arcához, hogy apró szemem jól belefúrhassam az övébe és a következőt találtam mondani.
- Már azért megölhetnélek, mert hozzáértél a gourdomhoz, a másik dolog, egy életed van, míg nekem jó pár üveg borom, ne pazarod a piám, vagy te az életed fogod pazarolni. Nem vagyok gyáva féreg, erre mutatok is neked példát - elvigyorodtam rá. - Kössünk egy fogadást, ha nyerek, te a kutyám leszel. Ha azt kérem, hogy ugatsz, akkor ugatsz, ha azt kérem, hogy ülsz, akkor ülsz. Érted, a kutyám leszel, te semmire kellő. Látod itt ezeket a tetoválásokat? - mutattam a szemem alatti mintázatokra - odakint, te leszel a tizenegyedik rovás. Bár nem nézem ki belőled, hogy két percig bírnád a ringben.. - azzal elfordultam tőle, miközben kitéptem a kezéből a gourdom. Nem nagyon van rá szükségem harcban, inkább amolyan különleges kellék. Azonban nem fejezte be és csak papolt még tovább.
- Bátor? - gonosz vigyorra húztam szám és már küldtem neki a teljes életes felkérést. - Elég bátor vagyok hozzá, egyet viszont leszögezek, ha nyerek, nem öllek meg, kíváncsi vagyok valamire. Elsőnek, arra, hogy mit tudsz. Elővettem a boros palackot
- Drunken rage - ejtettem ki a szavakat és lehúztam a bort. - Egészségedre.. az **** ez, de jó volt. Kérsz? - kínáltam meg a borral, előbb is bepöccent rá, lássuk mennyire irányítható.

Pontjaim::

// használhatod a képességed, megengedem. Pontok szerint nem használhatnád, de ez nem gond, szabad. és jó szórakozást Bacchushoz