Karmazsin selyemlepel

Szeretném felajánlani a köz javára ezt a játékteret, a Karmazsin selyemlepel lokált. Kiváló terep arra, hogy narancs vagy piros indikátorosok elvegyülhessenek a játékosok között feltűnés nélkül, de jó szórakozóhely lehet mások számára is. Ismerkedések, üzletelések kijátszására úgyszint alkalmas hely.

Sikerüt információt szereznem arról, hogy napokon belül kezdetét veszi az állatidomárok tornája. Kiváló alkalomnak tűnik számomra ez az esemény arra, hogy megfigyelhessek pár játékost, jobban mondva petet. Merthogy különleges lényeket keresek, lehetőleg különleges gazdákkal...
A Karmazsin Selyemlepel fogadó előterét választottam célhelyül, amelynek teraszán ücsörögve szemlélem a járókelőket. Kellően távol vagyok a belvárostól ahhoz, hogy ne keltsek feltűnést, és ne fussak bele egyik ismerősömbe se. Pláne ne Voice tagokba. Eltűnődve szemlélgetem a menümet, közben többször kilesek a panel mögül, mint a gengszter filmekben, mikor újságot olvasva álcázzák magukat a szereplők. Az inventorymat böngészem egyébként, s figyelmem a raktáron lévő Kapcsolat gyűrűre téved. Így is már épp elég ékszert hordtam, ráadásul már nem is volt üres hely a felszerelésembe, ahova beillszthetném ezt a gyűrűt, de a slusszpoén az, hogy ez idomár specifikus holmi. Tehát találnom kell rá egy pethajcsár vevőt.
Hmmm... vagy talán nem is adom el. Sokkal nagyobb haszonra tehetek szert hosszútávon, ha nem pénzzé, hanem hírnévvé teszem ezt a cuki kis gyűrűcskét. Időközben lehívom a menümből az ékszert, s immáron az ujjaim között görgettem játszadozva a kisebb és a nagyobb gyűrűcskét is. Ugyanis ez párban jár, egy az idomárnak, egy a petnek. Elég feltűnően csinálom, majdcsak észreveszi valaki. Már meg is született bennem a zseniális gondolat: fel fogom ajánlani megnyerhető díjnak ezt a kis csecsebecsét a tornára. Igaz, hogy baromi értékes ez a cucc, de megér ekkora áldozatot, hogy ismert legyen a nevem. Igen, ez lesz a lehető legjobb döntés! Taidana hogy örült volna ennek... én meg a majmának. De hát elcseszte az a suhanzc...
Rengeteg kardforgató csasztat errefelé. Na meg az egész városban. Unalmasak. Kardozni mindenki tud, na de a harcművészet, az az igazi kihívás! Egyszerre több fegyverrel is mesterien bánni, az az igazi móka. Szerencsésnek érezhetem magamat, hogy kezdő MMORPG-s létem ellenére is volt annyi eszem, hogy ezt a kasztot választottam anno. Ami viszont nagyon vonzó még számomra, az az íjász és az idomár kaszt. Bár egyiket sem saját kasztomnak szánnám, hanem minél többet akarok magam köré gyűjteni. Éppen ezért vagyok ma is itt, s éppen ezért fogom felajánlani a Kapcsolat gyűrűt is.
Mikor már annyira belefeledkeznék "ördögi" terveimbe, hogy lassan sátáni kacaj szakadna fel belőlem, megakadok a gondolatmenetben. Mi a csuda tévedt elém? Az ott egy... egy csupakabra? Meg egy főnix? Fél órája itt ücsörgök eredménytelenül, erre most egyszerre két "áldozat" is akadt a horgomra? Sebtében bezárom a menümet, felpattanok, majd a terasz korlátjának támaszkodva a két különleges lény gazdáját szólítom meg:
- Idomárok! Lenne kedvetek csatlakozni hozzám egy italra? Van egy visszautasíthataltlan üzletem a számotokra!

A lány még csak felém sem fordítja a fejét. Nem vett volna észre, vagy talán nem érti a nyelvünket? Igaz, így első ránézésre nem is tűnik japánnak, lehet nem is hülyeség az utóbbi gondolatom. Viszont az a magas srác úgy tűnik elfogadta az invitálásomat, sőt mindjárt enne is valamit. Kicsit potyaleső, de ha egyszer megengedhetem magamnak, akkor minek fukarkodjak ilyesmin. Mégis mikor leül velem szembe a férfi az asztalhoz, vállán a fióka petjével, az az érzésem támad, hogy igyekszik a lehető legnagyobb távolságot megtartani velem szemben. Most nincs rajtam egyetlen harci felszerelés sem, még a páncélom is az inventorymban pihen. Csupán egy sötét fűzöld selyeming van rajtam és barna nadrág. Semmi kihívó nincs ebben, amitől fenyegetve érezhetné magát.
Közben máris rátérne az üzletre, de mielőtt szólásra nyithatnám a számat, valamit még tisztázni akar. Fapofával próbálom végighallgatni, de először elkerekedik a szemem a hallottaktól, majd nem tudom türtőztetni magam és óriási röhögés szakad ki belőlem. Aztán mikor ismét a férfira pillantok, újra. Most már értem miért ült távolabb tőlem. Végigfuttatom invitáló szavaimat újra az agyamban és arra jutok, hogy bár csöppet sem szexuális töltetűnek szántam, egy ilyen lokál teraszán egymagam ülve tényleg félreérthetően hangozhatott. Kifújom magam, közben a két gyűrűt a markomba rejtem, majd odaintem az egyik felszolgáló lányt.
- Kérnék két eper shaket és két tál rament, az egyiket a lehető legcsípősebben, a másikat ahogy az úr kívánja - mosolygok a lányra, közben ingem zsebébe rejtem az ékszereket, anélkül, hogy az idomár megláthatná mi is volt a kezemben. Ahogy távozik a pincérlány feltűnően utánanézek és a fenekét mustrálom, hátha ez egyértelmű jele lesz annak, hogy melyik nemre bukom. Ezután visszafordulok a férfihoz és belekezdek mondandómba.
- Nos, Anatole Saito vagyok, Aincrad legjobb páncélkovácsa, hetero, két gyermekes apa, nőn pedig nem osztozkodom - elvigyorodok, majd komolyabb hangvételben folytatom - Benned és a madárkádban kit tisztelhetek, idomár úrfi? És ha megengedsz még egy kérdést: Indultok az idomár tornán?
A legjobb kovács cím nem hivatalos, hiszen nem tudhatom, hogy rajtam és Mirikán kívül van-e konkurens kovács, aki elérte azt a szintet, mint mi, de úgy vagyok vele, hogy ennyi nagyképűség kell, hogy súlyt adjak az elkövetkezendő szavaimnak.

Veszek egy nagy levegőt, mikor meghallom a rendelését. Nem azért, mert fukarkodom, hanem mert nem nézném ki egy ilyen hozzám hasonlóan cingár emberből, hogy ennyi kaját képes egy ültő helyében betermelni. Elvigyorodok, mikor végigtaperolja a csajt, én magam ilyet sosem mernék nyíltan megtenni, de irigylem a magabiztosságát. Nem mintha én hiányt szenvedtem volna belőle, de nálam vannak határok, amiket nem lépek át. Ám mikor kiderül, hogy egy dalos pacsirta az asztaltársaságom, már minden megvilágosodik előttem. Azt hiszem, a lehető legtökéletesebb célszemélyt sikerült kiszúrnom a tömegből és a petje is különlegesnek tűnik. Vajon mi a képességük?
- Nem, nem, semmi perverzió. És ami azt illeti gyerekem sincs, azt csak a hatás kedvéért mondtam. Viszont minden más igaz volt eddig abból, amit hallottál. Üzletet ajánlottam ugyebár... Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy ingyen, vagy minimális befektetéssel, mondjuk alapanyagokért cserébe kapnád ezután a felszereléseidet? Akár ilyet, mint ez - ekkor előveszem zsebemből a Kapcsolat gyűrű páromat, majd lehívom a tárgymagyarázatot, amiből kiderül, hogy az ékszerek idomár spec. holmik és plusz 6 pontot adnak a felhasználó irányítás statjához.
- Csak hogy világosan láss. Szeretnék egy céhet alapítani, igazság szerint fogok is. Még meg sem száradt a tinta a pályázatom papírján. Csupán annyi dolgom van még, hogy egy rátermett tagot toborozzak magam és a társam mellé. Távolsági harcosokra és idomárokra van szükségem. Te, Ryuninji Ren és a madarad mindkét elvárásomat teljesítenétek. A torna felől pedig azért érdeklődtem, hogy megtudjam: a babérjain ülő típus lakozik benned, vagy éppen egy aktív játékos vagy, aki hajlandó tenni is a fejlődése érdekében. Érdekel a dolog, folytassam? Vagy rossz ajtón kopogtatok és te inkább szólóban tolod a játékot?
Közben én is megragadom a pálcikáimat és jóízűen nekilátok falatozni a méregerős ramenből. Furcsállottam, hogy miért pont eper shaket rendelt az étel mellé, de mikor a hűs, tejszínes italt a lángoló leves után kortyolgatom, elismerően bólintok. Hülyeségnek tűnt, de úgy tűnik jó ízlése van az idomárnak.

- Ennyi idősen? Ember, 21 vagyok! Eleve azt hittem be se veszed, hogy van két gyerekem - megint felnevetek, mert tök abszurd, hogy ilyen öregnek látszom, biztos az elegánsabb ruha teszi - Nem hiszem, hogy sokkal idősebb lennék nálad, de kösz az elismerést. Végül is az csak komolyabbá tesz egy férfit, ha idősebbnek nézik. Nos, én nem vagyok az az ajtóstul berontós típus, de mivel te elég szókimondó embernek tűnsz, ezért én sem fogok kertelni ezután.
Betermelem a maradék rament, addig hagyom, hogy befejezze a mondandóját. Úgy tűnik az eddig csöpögtetett információk, meg az ingyen zabálda megtették a hatásukat. Elégedetten dőlök hátra teli hassal, és számból kilógó szívószállal szürcsölgetem a shaket. Mikor már kellően túlfeszítettem volna a húrt, akkor ismét megszólalok.
- Kezdem az elejéről, s ha a végére érek meg fogod érteni hogy kerülsz te a képbe. Olyan céhet akarok alapítani, amiben minden egyes tag életvidám, céltudatos és aktív. Rendszeresen indítanánk céhküldetéseket, lennének találkozók, és a tagok nem csak akkor látnák egymást, mikor éppen dolog van. Jókedélyű, lelkes társaságot akarok összehozni, viszont elengedhetetlen, hogy ütőképesek is legyünk. Éppen azért, hogy ösztönözzem a tagokat a fejlődésre és a frontharcra, az egész céhet igyekszem majd felruházni saját készítésű felszerelésekkel. Ehhez csupán annyi kell, hogy a tagok termeljék a nyersanyagot bőszen. Másrészt van egy olyan koncepcióm, hogy az egyes tagok valamilyen művészeti ágat képviseljenek és valamilyen titulust szerezzenek maguknak ezáltal. Különleges személyiségeket akarok, egyedi képességekkel, ritka petekkel, nem csupán zsoldos katonákat. S hogy te miként jösz a képbe? Azt hiszem erre már magad is rájöhettél művész úr... - sejtelmesen elmosolyodok és csak reménykedni tudok abban, hogy a szexuális megjegyzéseit sikerül végérvényesen félretennie. - Juteszembe, mi a speciális képességetek?

- Nem viccelek, annak is megvan a helye, de most üzletről van szó. Ilyenkor pedig nem ismerek tréfát! Ami pedig a fiatalságot, az életerősséget és a jóképűséget illeti, az rám is elmondható, de erről majd nyilatkozik inkább a társam - villantok egy ezer wattos vigyort. Ha ez a don juan meglátja a latin szépségemet, még a nyála is el fog csöppenni. A félig kiürült shakes poharamat az asztalra teszem, kell egy szusszanásnyi szünet. Miközben visszadőlők a székbe, a gyűrűket ismét visszateszem a zsebembe. Még nem bízhatok meg maximálisan a férfiba, ki tudja mikor kapja fel csőrébe a madárka az ékszereket és repül el vele biztonságos távolságba.
- Sok a kérdés, ne értetlenkedj már! - folytatom még mindig kedélyes hangszínnel, nem támadó jellegű a beszédem - Mond neked valamit a hét szabad művészet? Szónoklattan, csillagászat, zene és társai? Ennek mintájára minden tag választhatna magának saját művészeti ágat. Tiéd lehetne például a zene vagy a színészet. A titulus pedig, hát az nem kötelező, de jól cseng a taglistán. Neked mondjuk lehetne a Don Juan! Ó, még valami, a macskákkal hogy álltok?
Egy madárfiókával a vállán lehet hülye kérdés volt, de Aldonak legalább lehetne játszótársa. Különben is, egy petnek illik tudnia megvédeni magát. A képességüket illető kérdésre igencsak komolytalan választ kapok, ami miatt önkéntelenül is elhúzom a számat és felvonom a szemöldökömet. Végül is nem árt, ha az ember óvatos, de azok után, hogy én ilyen nyíltan beszéltem vele eddig a távlati terveimről, kicsit meglep a további tartózkodása. De legyen, majd kezdem én.
- Sosem értettem, hogy egyesek miért titkolóznak ennyire a speciális képességük miatt. Persze nekem passzív képességem van, harcban nem tudok vele taktikázni. Különleges dolgot osztott nekem a rendszer, merthogy képes vagyok sokkal nagyobb bevételre szert tenni, mint mások. Küldetések és párbajok után annál nagyobb bónusz lóvét kapok, minél jobban fejlesztem magam. Tizedik szinten akár száz aranyak is röpködhetnek. Nem nagy szám, de hasznos, főleg, ha az ember szeretne élen maradni az üzleti életben és ellátnia a céhét. No, de most te következel! Elő a farbával!

- Nagyszerű! - foglalom össze egy szóval az eddig elhangzottakat, majd azért kicsit bővebben is kifejtem - Alapos vagy , megfontolt, érdekesen hangzik a képességetek is és még a macskámra sem fújtok. Kiváló, pontosan rád volt szükségem. No, akkor amondó vagyok, hogy tegyünk pontot ennek az üzleti beszélgetésnek a végére.
A társamra irányuló kérdést direkt elengedem a fülem mellett, hiszen ha minden igaz, akkor napokon belül újra találkozni fogunk, s akkor már Violeta is az oldalamon lesz. Viszont amit mondtam, komolyan is gondoltam. Beszélgetés közben tűnt föl, hogy a srác általam kovácsolt holmit hord //ha köpenyt és sisakot csak harc közben hordod, azt nem látom természetesen, de a cipő vélhetőleg rajtad van//. Nincs mindig alkalmam arra, hogy személyesen adjak el árut, ilyenkor az archangeles pultos lány intézi a dolgokat, de ha a nyilvántartást most felütném, bizonyára megtalálnám a Ryuninji Ren nevet. Visszatérek eredeti gondolatmenetemhez és a fél percnyi hatásszünet után folytatom.
- Ha részedről is megbeszéltünk mindent és kielégítőnek találod azt a lehetőséget, amit felajánlottam neked, akkor adnád a nevedet a céh megalapításához? Az anyagiak természetesen engem terhelnének az utolsó petákig. Két céhtársra van szükségem ahhoz, hogy a pályázatomat elfogadják. Jelenleg egyel rendelkezem, de ha ráböksz erre a zöld gombra, akkor megpecsételhetjük az üzletünket. Ami innentől kezdve nem lesz többé üzlet, hanem bajtársi és idővel remélhetőleg jóbaráti viszony. - Közben lehívom a menümben a megfelelő részt, s a gombnyomása felérne egy aláírással, miszerint ő, én és Violeta céhet óhajtunk alapítani. - Figyelemmel fogom követni a szereplésedet az idomárok tornáján, sőt, lehetőséged lesz elnyerni ezt a kis csecsebecsét - ütögetem meg az ingem zsebében lapuló gyűrűpárt - Innentől kezdve csak rajtatok múlik, hogy diadalmaskodni tudtok-e. Pár nap múlva, ha túl leszek a céhalapítási bürokrácián, tagtoborzót hirdetnék. Jól jönne, ha te is megjelennél, legalább láthatnád a leendő társakat. Sőt, akár te is hozhatnál jelölteket, ha vannak rátermett ismerőseid. - Lehet, hogy kicsit túlzottan beleéltem magam a dolgokba, de eddig úgy tűnt, hogy sikerült megnyernem a fiú bizalmát és lát realitást az jánlatomban. - Azt amúgy tudtad, hogy az általam készített lábbelit hordod? - mosolyodok el büszkélkedve a munkám láttán.

Kicsit nagyarc, kicsit öntörvényű, kicsit haszonleső, de mindezekért nem nézhetem le egyetlen percig sem, hiszen ezekkel az antierényekkel én is rendelkezem. Semmi értelme rivalizálni meg kakaskodni vele, hiszen nem is egy a kasztunk, nő is van elég Aincradban és megvan a magáhozvaló esze is a srácnak. Legfeljebb ha hosszútávon probléma lesz vele, majd az asszony megregulázza xD Ám jelen helyzetben kiváló tagja lehet az újonnan alakuló céhnek ez a szépfiú. Kellően jóképű, s ez vonza a csajokat, a nagy szájával jó hírét viheti majd a céhnek és kellő motivációval még jó céhtársat is nevelhetünk belőle. Azt hiszem nem döntöttem rosszul és Violeta is egyetért majd velem. Legalább is remélem. Próbálom leplezni, hogy mennyire lelkes vagyok, mikor Ren elfogadja a lehetőséget és virtuális aláírásával biztosítja számomra a céhalapítás lehetőségét. Három tag kipipálva.
- Kiváló, akkor ezzel végeztünk is. - Ezt a "kiváló" szót kezdem túl sokszor használni pár percen belül, de hirtelne nem jut eszembe ennél értelmesebb dolog, amit mondhatnék. Így is sokat szövegeltem már, ideje a tettek mezejére lépni.
- Ennél ezerszer jobbat is tudok - terelem a szót a cipőre - mindez alapanyagfüggő. Olyan felszerelést kaptál, amilyen alapanyagokat hoztál. Ennél nívósabb és... hogy is mondtad... áh, divatosabb holmikat is tudok készíteni és azon vagyok, hogy minél jobb receptekhez jussak hozzá. Pont a minap vásároltam egy ritka sisak receptet és a gyorstalpalómra is büszke vagyok. Idővel szeretném az egész csapatot felruházni a legkiválóbb holmikkal. Nevezheted egyenruhának is, bár én nem tartom kötelezőnek, hogy mindenki egy hatalmas rózsát viseljen a köpenyén Artes Liberales felirattal, viszont baromi jól festenénk - kicsit kicsúszok a komoly szerepemből ezzel "baromira" szóval és örömittas nevetésbe csapok át. Végül úgy döntök ideje berekeszteni ezt a beszélgetést, így felállok és a fiú mellé lépek.
- Szerintem megbeszéltünk mindent. Ha szeretnél, akkor maradj és rendelj még egy italt a számlámra. Pár napon belül kapni fogsz egy üzenetet, hogy céhtársakká váltunk, onnantól ezdve bármikor elérsz a menürendszeren keresztül is. Sok sikert a tornához! Örvendtem Reginald - pillantok a főnixre és enyhén biccentek felé - Örülök, hogy találkoztunk Ryuninji Ren! - nyújtok kezet a férfinak, majd ha elfogadta, akkor sietősen távozok a fogadó teraszáról. Persze csak fizetés után, erről nem feledkezem meg. Szerinem megérthető, hogy azért távozok ilyen hirtelen, mert van mit tenni, és ezzel mindkettőnk javát fogom szolgálni. Ideje beadni az Artes Liberales pályázatát!

Mikor belépek a fogadóba, a csaposnál érdeklődöm, hogy megérkezett-e már Juurei. A személyleírást hallva a férfi bólint, majd eligazít. Kérek tőle egy pohár gyümölcslevet, magamnak pedig egy limonádét. Ez utóbbit hallva majdnem visszakérdez, hogy valóban citromos vizet akarok-e inni egy ilyen grandiózus fogadóban, de még mielőtt értetlenkedhetne, csak feltartom a kezem és bólintok neki, hogy csinálja már. Nem értem miért ekkora probléma, hogy sosem iszom alkoholt. Mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy kocsmázni járok ide. 8-tól kezdődik a zenés-táncos előadás, addigra bőven szeretnék végezni. A lány egy nyugodt, csendes boxot választott nekünk, s én is helyeseltem magamban a döntését.
- Üdvözletem kisasszony - lépek be én is, majd elébe helyezem a gyümölcslevet - Remélem kezdetnek megfelel ez az ital, kérem fogyasszon bátran. Ha nem sértem meg, maradhatunk a tegeződésnél, igaz?
Szándékosan nem térek rá a történtekre, azt várom, hogy ő hozakodjon elő vele. Leülök vele szemben és csendben figyelem a mozdulatait, a mimikáját. Én magam már rég lenyugodtam és úgy érkeztem ide, hogy szeretnék egy jót beszélgetni. Viszont a szőnyeg alá sem akartam söpörni a történteket. Ha túl sokáig áll be a csend köztünk, akkor mégiscsak én szólalok meg elsőként. - Díjazom, hogy egyedül érkezett ide kegyed, nem mintha ellenvetésem lenne a lovagja jelenlététét illetőleg.

- Köszönöm - bólintok hálásan a tegeződésért, egy aprócska mosolyt megengedve magamnak, majd kényelmesen elterülök a székbe, mielőtt még befeszülnék - Őszintén szólva először igencsak megleptél, hogy milyen jól kezeled a nagyszájú barátunkat. Egész jól csitítottad, aztán mikor még emelt fővel távozhattunk volna, akkor meggondolatlanul döntöttél. Előfordult már velem is, hogy rossz döntést hoztam, és látom, hogy azóta megbántad a dolgot, így nincs miért felelősségre vonnom téged. Különben is szabad ember vagy, szabad akarattal. No, de fátylat rá, én nem vagyok az a haragtartó típus, pláne nem most, mikor Alextől kellene bocsánatot kérni... de ez innentől kezdve rátok tartozik és nem a céhre... - tartok egy kis hatásszünetet, majd belekortyolok az italomba. Szándékosan nem hozakodom elő Neuroval, Ren úgyis ígéretet tett, hogy pár nap múlva beavat a részletekbe. Valahol örülök, hogy most nincs itt a nagy dumás és nem kotnyeleskedik bele a kettőnk ügyébe. Mégiscsak megvan a magához való esze, vagy Juu kisasszony fenyítette be Igaz, hogy Ren alapító tagja az Artesnek, de azt ő sem tagadatja, hogy azon túl, hogy a nevét adta a céhalapításhoz, nem sok munkája volt vele. Persze azóta érkeztek tőle utalások a céhbankba és raktárba. Bevallom meglepett az önzetlensége, hiszen akár el is adhatta volna a holmikat, ugyanakkor ezen gesztusaiból az jött le, hogy a férfi igen is magáénak érzi már most a céhem ideológiáját és ő is segíteni igyekszik a leendő társakat. No, de lássuk mi a helyzet a barátnőjével.
Még egyszer átgondolom, hogy mivel is kellene folytatnom a lánnyal való beszélgetésemet, majd mielőtt belevágnék, lehívom a menü panelemet és átküldök egy iratot.
- Ez az Artes Liberales céh leírása. Lehet, hogy olvastad már, de ha nem, akkor kérlek fusd át. Ha kérdésed van, akkor most tedd fel. Én csupán arra lennék kíváncsi, hogy miért akarsz csatlakozni hozzánk? Szerinted mivel illesz bele a koncepciónkba és mivel tudnád majd segíteni a céhünk előrejutását? - Alapvető kérdések, magabiztos választ várok.

- Rendben, hiszek neked Juurei kisasszony, már csak azért is, mert semmi jelét nem mutattad annak, hogy az ellenkezőjét kellene tennem. - Igazság szerint nincs humorom tovább játszani a mindenkiben kételkedő, túlságosan is megfontolt alakot. Ez nekem nem áll jól, és ez a túlzott aggodalmaskodás csak rombolja a jó kedélyemet. Viszont rátérünk a képességekkel kapcsolatos témára, és ahogyan beszél a sajátjáról, az igazán kíváncsivá tesz. A krémes próbája az evés, jaj, nem az a puding... no, lényeg, hogy most bizonyíthat. Nem azt, hogy menő a képessége, hanem azt, hogy ha most tényleg az életemre tör, akkor bizony belesétáltam a kelepcéjébe. De ezt már megbeszéltük az imént Anatole, relax és lássuk mit tud a kicsike. Ám ő párbajra hív, - mondjuk én vagyok az idióta, mert védett területen nem is lehet másként - első csapásig tartóra, így nincs miért félteni az életemet. Amíg lejár a felkészülési egy perc, addig lehívom a menümből a lándzsámat. Mikor felém intézi a csapását, minden gyorsaság és fegyverkezelési pontomat latba vetve könnyedén hárítok. Persze felkészített a támadására, de ez a kis erődemonstrálás arra is jó, hogy arcoskodjak picit a képességeimmel. A mai nap után nem árt egy kis simogatás az egomnak. Ám a csapása mégis betalál, legalább is a csökkenő pontjaim és az első csapásig tartó párbaj véget érése is erről árulkodik. Ráadásul 9 pontnyit sebzett rajta, wáó! Tulajdonképpen ez volt eddig az első hivatalosan is vesztes párbajom. Csak nagyokat pislogok, aztán elismerően elmosolyodok.
- El kell ismerjem, ez roppant mód hasznos képesség. Én egyelőre nem rendelkezem aktív képességgel, amit harc közben is kamatoztathatnék, de higgy nekem, hasznát fogod venni az enyémnek is, ha a céh kötelékébe lépsz. - Sejtelmesen elvigyorodok, ezzel megvillantva Anatole Saito mosolytárházának egy újabb darabját. Jókedvűen összecsapom a tenyerem, majd előre hajolok, hogy bizalmasan közöljem a mondandómat. - Úgy illik, hogy én is színt vallok, ha már te ilyen parádés bemutatóval prezentáltál előttem. Nos, a passzív képességemnek hála lényegesen nagyobb bevételekre vagyok képes szert tenni, s szándékomban áll ezeket a bónusz bevételeket akár az utolsó aranytallérig a céhre, illetve a társaimra költeni. Te hajlandó lennél önzetlen lépéseket tenni a céhtársaidért? Segíteni az alacsonyabb szintűeket, esetleg alapanyagokkal ellátni a céhraktárt? - Kis szünetet hagyok, amíg megiszom a maradék limonádémat, így alkalma van gondolkozni a válaszon. Nem akartam nyíltan rákérdezni egyelőre, hogy milyen másodlagos jártasságokkal rendelkezik, de ezt még hozzáteszem: - Gondolom lecsengett már, hogy ezzel az eddig elbeszélgetéssel kompenzáltad a délután történteket, de gondolom te is érzed még, hogy bizonyítanod kell. - Azt viszont még nem tudom, hogy hogyan fogom elérni, hogy Ren ezután hallgasson is rám és ne csak magával legyen elfoglalva. Valahogy le kell törni a szarvát. Persze ezt nem mondom ki hangosan, igencsak hülyén venné ki magát, ha a nőjétől kérnék tanácsot. Elég önfejű és nem képes azon túllátni, hogy ő a sztár. Párbajra biztosan nem fogom kihívni, annak semmi értelme nem lenne, különben is idomár, Regit pedig nem fogom bántani... mondjuk Rent szívesen megkóstoltatnám az öklömmel. Ehh, csábító gondolat, de én nem vagyok a nyers erőszak híve. Amíg ezen morfondírozok, inkább belekortyolok az italomba, hogy a pohár valamicskét takarjon az arcomból. Most nem sikerül a váltakozó érzelmeket palástolnom az arcomon.
- Egy indiszkrét kérdést megengednél még, kérlek? Miért pont Ren? Annál okosabb, értelmesebb lánynak tűnsz, mint aki simán bedől a nagyképű sármőr bugyivadász dumájának... - Még én is felkuncogok, mert az eddigi udvarias szövegem végén ez a bugyivadász elég viccesen hatott.

- Nincs azzal semmi gond, ha segítségre szorulsz, nem szégyen az! Mindannyian voltunk kezdők, s ami azt illeti, nekem is van még hova fejlődnöm. Tisztában vagyok én is a hátrányaimmal ugyanúgy, mint az erényeimmel. Amellett, hogy nyilván nekem is vannak hibáim, rátermett vezetőnek érzem magam, s ha hagyjátok, akkor ezt be is bizonyítom majd nektek. Hiszem, hogy képes lehetek naggyá tenni másokat! - Elszánt tekintettel pillantok a lányra. Az persze külön lapra tartozik, hogy nem csak nekik, hanem a régi céhemnek is bizonyítani akarok, önmagamról már nem is beszélve. Úgy döntök, nem kertelek tovább és beavatom a terveimbe. Megbízhatónak tűnik, ráadásul úgy tűnik ő is megnyílt nekem. Ha az itt elhangzott beszélgetés valósnak bizonyul, akkor nagyon is gyümölcsöző tud lenni majd az együttműködésünk. Azt meg, hogy kicsit hamar elszáll a keze, még a javunkra is fordíthatjuk. Szóval a tervek...
- Beavatnálak egy bizalmas dologba, hogy lásd mennyire komolyan gondolom a dolgokat. Így átláthatod a gondolatmenetemet és eldöntheted, hogy részt kívánsz-e venni benne. Bár úgy érzem korrekt lesz az ajánlatom. Nos, én kovács vagyok, mégpedig páncélkovács. Ez azt jelenti, hogy képes vagyok ellátni akár az egész céhet vértekkel, sisakokkal, cipőkkel stb. Ami a fegyvereket illeti, egy kiváló kováccsal kapcsolatban állok, aki minőségi munkát végez. Kristályokkal tele a piac, jobban jár az ember, ha megveszi, mint hogy vacakoljon az előállítással és a receptek beszerzésével. A potik más tészta, abból sosem lehet elegendő mennyiségre szert tenni. A kedvesem növénygyűjtő, így félig ez a probléma is megoldottnak tekinthető. - Pillanatnyi szünetet tartok, mielőtt rátérek most már tényleg a lényegre. - Jelenleg a céhem épphogy csak megalakult, de már most sikerült jelentős anyagi és tárgyi javakat felhalmoznom. Értsd, van hova nyúlni, ha kölcsön vagy felszerelés kell. Nekem viszont alapanyag beszállítóra van szükségem, hogy hatékonyan tudjak dolgozni és a céh javait is szolgálni. Nem tudom te rendelkezel-e másodlagos jártassággal, de mivel kezdőbb játékosnak tituláltad magad, gyanítom, hogy még nincs vagy legfeljebb egy. Ha bevállalnád, hogy lennél a céhen belül a rendszeres ércbeszállítóm, akkor szívesen támogatnálak. Kezdésképpen azzal, hogy állom a jártasságvétel árát. Persze beszállítónak lenni nem azt jelentené az én értelmezésemben, hogy mindent és tényleg mindent kizárólag nekem adnál ide, na meg ingyen, csupán annyit kérnék, hogy megfelelő ellenérték - legyen az felszerelés vagy bármi más - fejében én válogathatnék először az érceid között. Bízom benne, hogy te is olyan korrektnek érzed az ajánlatom, mint amilyennek szántam. Nos, mit szólsz?
Kicsit talán sok volt ennyi szöveg egyszerre, de úgy éreztem jobb ha mindent elmondok neki egyben, hogy tisztán lássa a helyzetet és a neki szánt szerepet. Ha partner lenne a tervemben, olyan páncélkovács monopóliumot lehetnék képes kiépíteni, ami páratlan és konkurenciát nem tűrő lenne. Így a céhem tagjai viselhetnék a legkiválóbb felszereléseket és állandó anyagi forrás is meglenne, amiből a céhházat is tudnánk finanszírozni. Nagyratörő tervek ezek, de olyan kis téglákból kell felépíteni, mint a velem szemben ülő hölgy is. Valószínűleg, még nem is sejti, hogy mennyire számítok az igenlő válaszára, de ha ennél jobban kimutatom az izgatottságomat, azzal el is riaszthatom. A Rennel kapcsolatos történetét hallva viszont önkéntelenül is elvigyorodok.
- Ami azt illeti, Violetával mi is egy párbajban ismerkedtünk meg. - Feltörnek bennem a kellemes emlékek, majd inkább idekoncentrálok - Köszönöm, hogy megosztottad velem ezeket a személyes dolgaidat, igazán megtisztelő. Mindemellett megerősítettél abban, hogy jól döntöttem, mikor partnernek választottam Rent a céhalapításhoz. Sokan biztos megkérdőjelezik majd ugyanúgy, hogy miért pont ő, de bízom benne, hogy az idő és Ren is majd engem igazol. Oh, de említettem én még valamit a délután folyamán... - Odaintem az egyik felszolgálót és rendelek tőle két személyre krémest.