Re: Karmazsin selyemlepel

by **Tsujimoto Eiki** Vas. Szept. 10 2017, 00:31

Kérdésére talán nem éppen azt a választ kapta, amire számított, bár hozzá kell tennem, hogy szerintem érthető módon voltam vele kissé flegma. Válaszán csak a szememet forgatom.
- Oh egy kis szado mazo? Az a legjobb.
Látszott rajta, vagy legalábbis én úgy vélem, hogy a beszólásomat teljesen elhitte, ezek szerint vagy én nem voltam elég szarkasztikus, vagy ő nem képes megkülönböztetni ezt. Viszont annyira nem lényeg. Meghozták a rendelésem és hamarosan új pohárral díszelgett az előtte elterülő látvány és volt olyan érzésem, hogy ez számára csak egy kis kezdet. Hamar lehörpintette a sajátját és belekezdett az én általam rendeltbe. Én finoman elkortyolgattam inkább, sehova nem kellett sietnem a pia meg nem arról szó, hogy lehúzzuk. Legalábbis még nem tartunk ott. A nő egyszerűen viszont meglepett, hogy igazából témaindító beszélgetés (féleképbe) kezdett, viszont az eddigi első benyomások után valahogy nem igazán tudtam ne ércelődve visszaszólni.
- Hát nem megmondtam, hogy eme úrhölgy társasága egy kész felüdülés? – viszont gúnyos mosolyomat elég hamar elengedem egy kis kortyintás után és inkább megvonom a vállam – Igazából passzolom. Kicsit nosztalgikus ez a beszélgetés. Nővérem is eléggé szereti rajtam élezni a nyelvét, bár az övé kissé jobban fel van vágva. – hörpintem le a maradékot – Ha ennyire zavarok szivi szólj és repülök tova. Én nem erőltetem a dolgokat. – ha egy ideig nem szólt semmit csak intek ismét a pincérnek – Repeta jöhet?
Annak ellenére, hogy nem tűnt túlságosan szimpatikusnak a társnőm valahogy nem volt kedvem elmenni az asztaltól (lehet azért mert lusta vagyok csak felkelni, vagy csak mert nem volt kedvem egyedül inni, de ez már csak apróság). Ha kijött az ujjabb pohár biccentek neki és meghúzom a poharat. Végül megnyalva a számat kíváncsian felé fordulok.

- Ahogy nézem nem vagy ritka vendég itt. Megvan az a tipikus… törzsvendég kisugárzásod. Esetleg ide jársz gyakorta? – nem tudom miért kezdtem bele a tereferébe, gondolom a pia, vagy csak úgy.

by **Murakumo** Kedd Szept. 19 2017, 17:10

Nem méltattam több időt a kis játékára. Az italban el-eltünedező buborékokra jobban tudtam figyelni, mint a fölöslegesnek ígérkezett beszólásokra. Már hallottam ennél hatékonyabbat is, a fiú kevésnek mutatkozott. Az apátiából is sejthető volt, mennyire érdekelt ő vagy bárki más. Nem kellett ennyire a szívére vennie, hogy ugyanolyan, mint a többi ezer másik. Azzal minden esetre már bebizonyította, hogy folytatta a csipkelődést.
Ideje volt alacsonyabbra váltani. Ez talán számára meglepő fordulatnak tűnhetett, nekem már annál kevésbé. Megvolt a maga édessége a dolognak, hogy a mocskolódást követően érdeklődtem felőle. Már amennyire lehetett ezt annak nevezni – ő is kábé annyira foglalkoztatott, akárcsak a legtöbb emberi söpredék. Mind egyformák: visszataszítóak, egyediségtől megfosztottak. Nem tudtak levenni a lábamról a mocskos fantáziájukkal vagy az annál piszkosabb célozgatásaikkal. Aki élete húszonakárhány évét a csőcselékkel kellett egy levegőt szívnia, annak, ami sok az sok volt. Vállaltam az egyedüllétet, úgy sem létezett a földön olyan emberi lény, aki… hát, igen.
Szinte szomorúan sóhajtottam, miután újabb füstöt nyomtam ki tüdőmből. Szemöldökömet furcsállóan ráncoltam a fiúcska kijelentésén, s félig felé fordultam.
- …Valóban? – tettem fel az egyszavas, sablonos kérdést, mintha nagyon foglalkoztatott volna egy vadidegen szíve bánata. Az a helyzet, némileg tényleg. Némiképpen unatkoztam, és ha nekem nem volt miért aggódnom, nos, ezúttal kivételt téve meghallgattam mást…
…Kivéve akkor, amikor a másik fél ugyanúgy folytatta próbálkozást – viszont ezt a tigrist hiába remélte, hogy meg fogja lovagolni. Ahhoz kellett valami a gatyájába. Egyszerű hümmögéssel és főrázással adtam tudtára, hogy megszoktam jelenlétét. Amint rákérdezett az újabb adagra, a háromnegyedéig sem kiürített poharat magam elé emeltem, jelezvén, hogy megvoltam azzal.
- Fogalmazzunk úgy, hogy alkalmazott vagyok. – közöltem vele szárazon. – Csütörtökönként fellépek. De most befucserált a háttérvilágítás, sz’al passzoltam a dolgot. – Egy nagyot tüdőztem a dohányból, majd mélyen kifújtam. A cigaretta nem sokára tövig égett, így elnyomkodtam a hamutartó szélében. Jobb könyökkel az üvegre támaszkodtam, kézfejemmel államat támasztottam meg. Fejemet enyhén lehorgasztottam, s gondolataimba próbáltam burkolózni – már amennyiben voltak. Már amennyiben tudtam mire gondolni.

by **Tsujimoto Eiki** Hétf. Feb. 12 2018, 15:27

Látszott a csajszin hogy épp annyira élvezi a társaságom, mint ahogy a nyúl élvezi, ahogy megnyúzzák. Mindenesetre én nem adtam fel a társaságát és inkább tovább ütöttem a vasat. Nem tudom. Volt valami élvezet abban, ahogy bosszankodott magában. Bár igen életuntnak tűnt, nem tagadhatom le, hogy megvoltak a maga bájai. És kifejezette élénkítő volt egy ilyen semmilyen jellemű személlyel társalogni. Igazán egyedi légkör lengte körbe és valami arra ösztönzött, hogy ezt a makacs, unott virágszálért érdemes dolgozni. Talán tud mutatni pár érdekes dolgot. Kérdésemre száraz választ kaptam és valamennyire kezdett bennem az a látszat nyílni, hogy nagy eséllyel egy tsundere vagy egy ahhoz hasonló jellemű lány egészen pontosan.
- Értem. Talán egyszer benézek megnézni miről maradtam le eddig. – mondom hátradőlve hangomban hallani, hogy ezt nem feltétlen gondolom teljesen komolyan - Már ha nem nyúzol meg addigra.
Nagy valószínűséggel erre úgyis csak valami ignorálás lesz csak a válasz, de nem baj. Annak ellenére, hogy hétköznap van, akadtak azért emberek és úgy tűnt nem mindenki élvez ilyen csodálatos partnert, mint én. Épp a maradékot ittam ki a pohárból, amikor az egyik ilyen alak indult meg felénk. Már a járásából is látszódott, hogy nem egy adagot leküldött már az eddigi italválasztékokból, de mikor közelért leheletéből is nyíltan érezhető volt a dolog.
- Szia cica… - támaszkodik meg nagy nehezen az asztalon miközben a lány elé hajol –Nin…Nincs kedved eljönni velem egy kis szórakozásra?
Hangja elfolyt volt és nehezen beszélt. Én eközben a harmadik pohár italért intettem. Valóban jó ital volt, igaza volt a lánynak, mikor ezt kérte. Zamatos volt és kellemesen erős. Nem bántam tehát meg, hogy ugyanazt rendeltem az elején, mint ő. Viszont érdeklődve fordultam az újdonsült páros felé most már teli pohárral nem kis érdeklődéssel nézve a lány arcát. Kíváncsi voltam mit cselekszik, hogy reagál a dolgokra. Igazából bármit csináljon is, nem az én dolgom, bár ha a lány sok ideig nem szólalt meg, és ignorálja, ahogy gyakran eddig engem is, azért nevetve megjegyzem.
- Hallod Pocak Marci úgy látom te is ignorálva lettél. – emelem testes sorstársam felé a poharam mosolyogva.
Persze ez a jelenet akkor is lejátszódik, ha vissza lett utasítva.

by Ajánlott tartalom