Re: Karmazsin selyemlepel

by **Cellindir** Kedd Feb. 24 2015, 13:51

Bár nem hagyom, hogy lássa, az arcom kifejezéstelen marad, mégis komoly probléma, hogy információi vannak rólam, különösen az, hogy céhhez tartozom, és utalt arra is, hogy tud a céhünkről. Hacsak nem bizonyosodik be, hogy hasznos, hogy esetleg egy közülünk, vagy az akar lenni, jobban teszi, ha végez mindannyiunkkal. Nem hiszem, hogy sokáig húzza különben.
- Hallgatlak- egy nagyon halvány, szinte nem is létező mosolyt engedek az arcomra kúszni, csak hogy jelezzem, teljesen hidegen hagynak a fenyegetései. Amelyik kutya ugat, nem harap, és a Kezdetek városának falai között nem képes ártani nekem különben sem. Inkább ő az, akinek félnie kellene, de ezt nem közlöm vele. Nem fenyegetőzök, ha van egy kis esze, akkor bizonyára tudja, hogy a beszélgetésünk kimenetelén múlik az élete, hiszen tudom a nevét, elárulta, amikor levelet küldött. Megírtam a halálos ítéletét, már csak egy gombnyomásba kerülne elküldeni a hóhérnak.

by **Kazuma** Kedd Márc. 10 2015, 06:59

– Ezt egy igennek veszem. - jelentettem ki a hallgatagságára célozva. - Nos feltételezem tisztában vagytok vele, hogy erős játékosok nyomoznak a céhetek után és már meglehetősen közel járnak ahhoz, hogy elég információt gyűjtsenek össze a megsemmisítésetekre. Gondolom kár is ecsetelnem, hogy miért is nincs esélyetek egy teljes körű támadás esetén, miután nyilvánosságra hozták a céh létezését. Még szerencse, hogy én kicsit jobbnak bizonyultam náluk. A lényeg, hogy sokakkal kapcsolatban állok a fronton és alsóbb szinteken, így csak pár szavamba kerülne félrevezetni a nyomozást. Egy-két téves információmorzsát elszórva a megfelelő fülekben, nem kellene aggódnotok. Valamire azonban nem térnek ki az információim. Beismerem, hogy nem vagyok teljesen tisztában a céh céljaival, így egyelőre nehezemre esik összeegyeztetni a sajátjaimmal. Amennyiben ezt az információmorzsát megosztanád velem, az nagyban segítene eldönteni, hogy mit is halljanak azok a fülek. - fejeztem be a kis beszédemet. Végig ügyeltem rá, hogy megtartsam az egyszerű hangszínt, és hogy a mondandómban ne érződjön felesleges fenyegetőzés. Ugyanis, ahogy reméltem, hogy sikerült is éreztetnem vele: Nem a pusztulásuk, hanem sokkal inkább az életben maradásuk kulcsa vagyok. Azt azonban kár lenne elfeledni, hogy az életben mindennek ára van, így nem árt ha valamit sikerül is profitálnom a helyzetből. Remélhetőleg felismeri egy erős és befolyásos szövetséges előnyeit. Érdeklődve fürkésztem az arcán megjelenő, vagyis inkább ügyesen elrejtett érzelmeket. Próbálta a lehető legkevesebbet elárulni magáról és ez bizony sokat elárult róla. Talán sikerül lassan áttörnöm a bizalmatlanság jegét és akkor könnyű lesz egy kölcsönösen előnyös megegyezést kikovácsolni. A céljaink közti esetleges ütközéseket viszont, látnom kellett, mielőtt bármiben is megegyeznék velük.

by **Cellindir** Szomb. Márc. 14 2015, 13:51

Csendesen hallgatom végig Kazuma szavait. Egyetlen izmot sem hagyok megrezdülni az arcomon, ami bármit elárulhatna a gondolataimból. Pedig nagyon lázasan dolgozok belül, hogy összerakjam a lehetséges lehetőségeket. Amennyiben hazudik, nagyon egyértelmű, hogy nem akar mást, csak új információkat kiszedni, vagy zsarolni minket, amennyiben igazat mond, szintén akarhat tőlünk valamit a hallgatásáért cserébe. Sajnos, a hallgatás a legolcsóbban megvásárolható dolog a világon, csak egy megfelelően éles kard kell hozzá. Talán igazat mond, és az enyém kevés hozzá, de kétlem, hogy a céh legerősebb tagjaival ne bírna el.
Annyira mégsem tudhat sokat, ha engem keresett meg. Nem én vagyok ennek a csapatnak a vezére, mégis engem hívott tárgyalni. Elképzelhető, hogy az én nevemmel van egyedül tisztában? Vagy egyszerűen csak azt hiszi, hogy belőlem olyan könnyedén ki tud szedni bármit néhány fenyegetéssel és hazugsággal? Persze, valamit tudok neki adni, ami nem hazugság, és azt hiszem, nem is igazán árt majd a céhnek. Ami egészen biztos, hogy nem fog ártani nekem.
- Ez az egész játék egy nagy átverés, és a céhünk rájött erre. Aki meghal a játékban, felébred odakint. A mi célunk kijuttatni másokat, akik túlzottan félnek itt lenni, és túlzottan félnek a haláltól is- egy tipikus vörös játékos persze nem elégedett egy ilyen céllal, hiszen miért is érdekelnének minket mások? Kíváncsi vagyok, hogy a céhünknek ezt a hivatalos álláspontját valaha elhitte-e bárki komolyan. De kellő meggyőződéssel mondom hozzá, hogy elhiggye: én ezt tényleg így gondolom.
- Mit akarsz a segítségedért cserébe pontosan?

by **Kazuma** Hétf. Márc. 16 2015, 06:34

A válasza után pedig, a „nem voltam meggyőzve” gyenge kifejezés lenne.
– Na ne röhögtess. - néztem rá komolyan. - Nem az ócska fedőtörténetetekre vagyok kíváncsi. Mit gondolsz, kivel beszélsz? - morogtam hűvösen. Ugyan egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy komolyan gondolja, de az egész olyan gyenge lábakon állt, hogyha valóban elhinnék, akkor már nem létezne a céh. Az idióták ugyanis gyorsan halnak ebben a világban.
– Talán egy tíz éves kislány beveszi ezt a szöveget, de kérlek, engem ne fárassz ezzel. Arról beszélj, hogy mit akarsz, mit akartok elérni? Abban az esetben talán összeegyeztethetnénk a céljainkat. Segíthetek nektek, de ez csak úgy működik, ha én is profitálok a helyzetből. Ha elég jónak tűnik az ajánlat, talán még a csatlakozást is megfontolnám. - húztam el a mézes madzagot, azonban teljesen komolyan beszéltem. A Kazuma név a többség számára már nem ismeretlen, így ez komoly érv lehet mellettem. Azonban még mindig nem tudtam eldönteni, hogy ostoba fanatikusokkal, rejtőzködő gyilkosokkal, vagy szervezett bérgyilkos céhvel van-e dolgom. Lehetőséget láttam a dologban, de előbb tudnom kell mire számítsak. Ha pedig figyelmen kívül hagyna, azzal valószínűleg nem én járnék rosszabbul. Az információim birtokában fel vagyok fegyverezve ellenük, már csak rá kell jönnöm, ki ellen is kéne fordítanom.
– Szóval? - kezdtem az ujjaimmal dobolni az asztalon, türelmetlenül, ha nem válaszolt rögtön. Siettettem, éreztettem vele, hogy leperegne rólam bármilyen fenyegetés, és hogy csakis az az egyetlen esélyük az információik biztonságban tartására, ha végre megered a nyelve és elkezdődik az érdemi egyezkedés. Szűkszavúsága és óvatossága pedig arra engedett következtetni, hogy sikerült eltalálnom pár kényes pontot. Talán már nem is tart olyan sokáig.

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 11 2015, 21:48

Újra itt, Adrian és Gregant törzshelyén. Itt, azon a helyen, amit a rossz fiúk annyira nagyon kedvelnek. Na és persze egy kisleány is nagyon kedveli, bár igen ritkán veti erre fele a sors. Persze ha úgy hozza az alkalom, hogy a szerencsesütihez szükséges bossinfóra van szüksége, vagy esetleg arra a finom tonicra, amit csak Adrian tud készíteni, akkor ellátogat ide. Már nem is kell inkognitó, hiszen megmosolyogják ugyan, de belekötni senki nem mer, mert Adriantól félnek. Azóta se tudta meg Shu, hogy csak a súlyemelés jártasságát fejlesztette magas szintre a bevételből, vagy tényleg jó harcos, de nem is számított, és most nem is hozzá jött, hanem a másik besúgóhoz. A besúgóhoz, akinek legutóbb még sütit is adott. Persze Timidus is az oldalán van, mint mindig, ám ezúttal titkolózásnak semmi helye nincs. Közérdekű információt akar megszerezni, ami persze nem mellesleg az ő érdekeit is szolgálná. Ha nem szolgálná, akkor talán a fülébe sem juthatott volna, és a közt sem tudná szolgálni vele. Ezúttal még alakot sem vált. Kint van a képe az Aréna tablóján több mint fél éve. tessék-lássék, ide is jár, lehet csodálkozni. Mélyen meghajolnak az üdvözlés mellé, majd helyet foglalnak Greganttal szemben, Shu pedg a megfelelő oldalon kinyitva elé tolja a Guide Bookot, és rámutat a listában szereplő új fegyverre.
-Valaki már egy ideje megszerezte a receptet, de szerintem ki szeretné sajátítani magának. Szerintem ez nem helyes. Szeretném, ha megmondanád, hogy kinél van a recept, vagy honnan tudnék magamnak, meg a többi idomárnak beszerezni ilyet. Ti is máshonnan szerzitek a fegyvereiteket, nem a mi kovácsainktól. Ti segítetek a frontosoknak a bossokon, én sem szeretném hagyni, hogy valaki önzőzzön.

by **Yoshiaga** Szomb. Ápr. 18 2015, 15:04

// Gregant //

Amikor benyitsz Gregant éppen Sielmannal beszélget, majd mindketten rád néznek. Sielman hátrálni kezd, majd lassan eltűnik a sötétségben. Gregant leveszi lábát az asztalról, majd felkel a székéből, odasétál és kezet nyújt.
- Üdvözöllek ismét, Shukaku. Remélem nincs harag a legutóbbi találkozásunk miatt. Mi hozott ide ezúttal?
Ezután egy pillanatra Timidusra tekint, majd visszasétál és leül székébe. Az egyik testőr az ajtónál megköszörüli torkát, miközben előveszed a Guide Bookot, Gregant pedig csak rád pillant.
- Elég lett volna csak említeni a tárgy nevét, a Guide Book nem segít semmit, hiszen a nagyját úgyis én írom. Amit elmondtál az mind igaz, de tudod, az információnak ára van nálam. Ez mennyit ér neked? - néz Shukak szemébe.

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 18 2015, 15:36

Timidus jól megfigyeli a másik alakot is. Az arcát, és ha van, akkor a felszerelését, különösképpen a fegyverét, hiszen annak a kinézetét nem tudja megváltoztatni. Shu persze felszerelés nélkül érkezett, nem harcolni van itt, de lehet, hogy Sielman státuszszimbólumokként kezeli a cuccait… hátha. Mindenesetre nagy megtiszteltetés, hogy Gregant még a lábát is leveszi az asztalról, ha kuncsaft érkezik, a kézfogás pedig már pláne. Persze Shu nem az a fajta erős nő… na, szóval egyáltalán nincs ehhez szokva, és nem is akar erőt mutatni, szóval egy kecses nőies kézfogással jutalmazza meg Gregantot, ahogyan még anno tanították neki. Igen, tanították, mert az amerikai rokonok megmondták, hogy egy igazi amerikai lánykához nem illik a hajlongás, és Shunak olyannak kell lennie, mint egy kis hercegnőnek, nem pedig mint egy gésának. Bár akkor még nem is tudta, hogy mi az a gésa, és ő miért nem lehet olyan, a kézfogást azt megjegyezte, és ahányszor európaival meg ilyesmivel találkozott, mindig gyakorolta, szóval nem is volt túl eljátszott, csak olyan… normális. A jó kezdés mindig fontos.
-Harag? Dehogy! Azóta rengeteg minden változott, és rájöttünk, hogy igaza volt. Bár elég sok mindent nem értek, de azt majd később.
És a később csaknem azonnal bekövetkezett, hiszen jó üzletemberhez méltóan Gregant máris az ár felől érdeklődött.
-Hát… ugye Önök is ott vannak a bosson. Az előbb mondtam, hogy valamit nem értek. Ez az, hogy ha Ön amúgy is tudja a bossinfókat, meg a Sayonara elég erős ahhoz, hogy egyedül is legyőzze a bossokat, akkor miért vártak eddig, hogy segítsenek a frontosoknak? Eddig is lassan haladtak, de most Önök adni akartak nekik egy löketet… talán. Önbizalmat. Nem tudom. Vagy csak simán megunták, hogy nem nyílt ki új szint. Szóval én csak azt tudom, hogy szeretnének előre jutni.
-A frontosok között már így sincs elég bizalom. Nem ismerik egymás pontozását, sem egymás képességeit. Most, hogy egymás után három céhvezér is meghalt, és egyiküknél konkrét bizonyítékom van arra, hogy bérgyilkos végzett vele, nem tenne jót a morálnak, ha kiderülne, hogy valaki még egy új fegyvert is ki akar sajátítani. Megvárhatjuk, amíg valaki viseli az itemet, és akkor tör ki a balhé. Van pár tippünk is. Valószínűleg idomár a kovács, hiszen ha nem az lenne, akkor legalább a kuncsaftnak el kellene árulni a titkot, ami rizikós. Nem sok ilyen tierű idomár kovács van.
-Mi csak a Sayonara segítségét kérjük. Nem azért, mert nagyon érdekelne a front, de nem akarom, hogy egymásnak essenek. Ha azt szeretné, akkor fizetek, bár fogalmam sincs, hogy milyen árban vannak az ilyen információk. A tárgy infó 250 aranyba kerül, és ez is valami hasonló… de én inkább Anat emlékére, meg a békéért segítenék… vagy nem tudom… nem ismerem Önt, sem azt, hogy mit szeretne… csak segíteni szeretnék elkerülni a balhét...

by **Yoshiaga** Szomb. Ápr. 18 2015, 21:47

Gregant végighallgatja a mondanivalód, majd válaszol, beszédstílusát a viselkedésedhez méltóan igazítva, figyelmes ember létére:
- Ne tessék általánosítani, kisasszony. Akik segíteni akarnak a frontnak, azok inkább a kisebbség nálunk, csupán a legerősebb... - tart egy kis szünetet - ...kéréseinek tesznek eleget.
A Timidus által megjegyzettekre nem válaszol, majd rögtön az árra ugrik.
- Igen-igen, a tárgyinfó az bizony 250 arany, de egy jó üzletember tudja, hogy ha személyesen jönnek hozzá, egy szép monológgal és meggyőző beszéddel, akkor az információ értéke messze több, mint holmi 250 arany, ami mások által elszórt vagy elásott tárgyakról szól.
Az egyik fiókját kicsúsztatja, majd markolni kezdi belőle a cetliket, mindaddig amíg körülbelül 100-200 össze nem gyűlik az asztalon egy nagy kupacban. A másik kezével kinyit egy másik fiókot közben és előhúz egyetlen fecnit, amit háttal tart neked.
- Kérem hasonlítsa össze. Ami másoknak kell, 250 aranyért, abból több százzal rendelkezek. Ami viszont magának kell, hölgyem, abból csak egy van...
Jegyzi meg egy kissé pimasz, üzleties mosollyal, majd visszasöpri a cetliket a fiókba és az egyetlent, amit a kezében fog leteszi az asztalra, fejjel lefelé.
- Szerintem ez a különleges információ legalább 3000 aranyat ér önnek.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 19 2015, 05:48

Gregant máris több információt árult el, méghozzá teljesen ingyen, mint amire gondolt volna. Vagy talán gondolt rá, de mégsem annyira anyagias, mint amilyennek mutatni akarja magát, és Shunak akar segíteni. Úgy látszik a nagyok közül, az igazán nagyok közül mindenki Shunak akar segíteni. Jóban van a Játékmesterekkel, és ezek szerint a Sayonaraval is. Na, hogy érthető is legyen, hogy miről hadoválok, Gregant az előbb mondta el Shunak, hogy mindvégig igaza volt. Eleve sejtette, hogy Kayaba akarja egy kicsit nógatni a frontot, és most már teljesen világossá is vált. Felsőbb utasítás, a legerősebbtől. Ki más lenne, mint Yoshiaga? Bár abban azért kételkedett, hogy valóban kérés lett volna az a kérés, és nem parancs. A legutóbb azt mondta, hogy nem akarják hátráltatni a frontot. Most azt, hogy a kisebbség akar segíteni. Tehát egyértelműen neutrális szerepet foglalnak el Aincradban, ami azt jelenti, hogy amint feljebb tolták pár szinttel a frontosokat, és újra meghozták a kedvüket a játékhoz, ismét visszavonulnak majd. Ahogy sejteni is lehetett. Ezek szerint már megérte eljönni ide, aminek Shu jól láthatóan örült is. És mit jelent Timidus számára az, ha nem válaszolnak neki? Egyszerű. Hallgatás beleegyezés. Azért nem mond semmit, mert nem tud mit felhozni a tények ellen. Nem mintha lehetne. A szép előadásra csak bólint. Valóban remek szemléltetés volt, szóval ki is pakol az asztalra kétezer aranyat.
-Én nem vagyok jó üzletasszony, a boltomban is becsületkassza van, de azt tudom, hogy a jó üzletemberek nem szeretik, ha valaki nem alkuszik. Meg ha azonnal kifizetem, akkor majd azt fogja mondani, hogy látja, hogy nekem rögtön megért ennyit, és akkor feljebb emeli.
Most már teljesen nyugodt mosoly van az arcán, sőt a végére még kuncog is egy picit. Gregant tudja az infót. Gregant mindent tud.
-Viszont még valamit nem értek. Biztosan sokan kérdeztek már a legendás itemekről. Arról, hogy melyik kinél van. Idáig mégis titokban maradt, hogy Kazunál van az árnyharcos legi. Szóval ezt vagy Ön sem tudta, vagy olyan drága infó volt, hogy senki nem tudta megfizetni. Ez vihet lejjebb valamit az árból?
Körülbelül olyan szintű játékos elszántság csillog a szemében, mintha éppen a Monopoly-ban üzletelne. Látszik, hogy nem veszi félvállról, de véresen komolyan se.

by **Yoshiaga** Vas. Ápr. 19 2015, 13:09

Gregant visszacsúsztatja a cetlit a kezébe, majd egy süti közepébe teszi, miközben végighallgatja mondanivalód.
- Honnan tudja, hogy nem tudnak a legendásokról? Bár nem szeretek ingyen infókat kiadni, de úgy érzem megfizetett ezért is... - néz rá az asztalon fekvő aranykupacra - ...nem tudom mi okozta Anatole, a céhvezéretek halálát, de a gyanúsított listámon azok vannak elől, akik megvették, hogy kinél van a legendás harcos fegyver, csak ennyit mondok.
Ezután a 2000 aranyat átveszi és átnyújtja a sütit.
- A viszont látásra! - mosolyodik el, miközben elteszi az aranyat, majd integetni kezd.
A süti közepén a cetlin a következő név áll: Ryuniniji Ren.

// 2000 arany levonva, köszönöm a játékot! //

by **Shukaku** Vas. Ápr. 19 2015, 13:26

Jajj de cuki! Csak ez jut eszébe Shunak, amikor látja, hogy Greg -hiszen ezután már nyugodtan hívhatja így, a becenevén- az ő módszerét használja. Na jó, azért Greg nem akkora pofa, mint az a bizonyos Greg, de ő se piskóta, csak az, amibe teszi az infót. Egyszerűen az, hogy jelzi, hogy figyeli amit csinálnak, hogy foglalkozik velük, Shuval és Timidussal, nagyon meghatja a lánykát. És biztos, hogy csak nem azért tudta meg, mert ő a Besúgó, és mindenről tudnia kell. Ez szívből jövő kedves gesztus volt. A kis utalásra, miszerint túlfizette az uraságot, egy kicsit félrenéz zavarában, de hát megmondta, hogy nem jó üzletasszony, ezen nincs mit csodálkozni. Neki megért ennyi pénzt az, hogy minden idomár megkapja a fegyvert, és Ren ne tudja kisajátítani magának. Ez ha nem is minden pénzt ért volna meg, de azért elég sokat. Persze ha Greg túl sokat kért volna, akkor Timinek lett volna B terve is, méghozzá Asuun keresztül… de erről majd akkor mesélek, ha ez a rész is megtörténne esetleg. Mindenesetre már ott lapult a könyvben a poti, amit fel lehetett használni, és pont Asuu rejtegette. Milyen különös!
-Hát… én csak azt tudom, hogy egy bizonyos legiről nagyon kevesen tudhattak. Talán csak Önök, és Anatole. Talán ezzel zsarolta Kazut, és most, hogy meghalt… mindegy, a lényeg, hogy sokan kérdezték tőlem, hogy nem tudok-e róla, mert szerintük mi sokat tudunk… pedig csak beszélgetünk az emberekkel és végighallgatjuk őket.
Egy kis mosoly, majd hálás bólintás a többletinformációért, és az integetésre pedig integetés a felelet, persze azért a meghajlást sem hagyják ki. És tudod, hogy mi a legszebb? Az utolsó mondatában Greg már tegezte őket, ráadásul többesszámban beszélt, azaz Timidushoz is. Egy kis kedvesség mindenki szívét ellágyítja. A süti elfeleződött a kijáratnál Timivel, a cetli pedig jó mélyre került az inventoryba. Jöhet a következő fázis.

Én is nagyon szépen köszönöm! ^^

by **Cellindir** Pént. Május 01 2015, 21:56

Én magam is nehezen bírom ki nevetés nélkül ezt a felszabadításról szóló elméletet, úgyhogy nem lepődök meg, hogy egy kicsit is komolynak tűnő ember nem hiszi el. Ez a mentség tényleg az olyanoknak szól, akik öltek, és nem tudják elfogadni, hogy megtették. Az ilyen emberek sajnálatot érdemelnek.
- Minél jobban boldogulni akarunk, amíg tart ez a világ. Van bárki, aki mást akar? Ami engem illet, meg akarok találni valakit, még ebben a világban, mielőtt vége lesz.- fejben rendkívül gyorsan összerakom a hazugság részleteit, amihez egyelőre nem fűzök további magyarázatot. Tudom, kiről fogok beszélni, akiről a legjobb esetben is csak annyit tudhat, hogy létezett, vagy hogy már nem létezik.
- Mit kéne ajánlanunk? Mi az, amit te akarsz? A szokásos dolgokat gondolom, bárhol megkaphatnád, nyilván más kell.- nem látok a maszk mögé, de nagyon szeretném tudni a válaszát. Most, hogy hihetőnek tűnő mesét adtam elő, és bizonyára nem lát érdekütközést, gyorsan el fogja árulni, mit akar.

by **Kazuma** Hétf. Május 11 2015, 09:17

– Akkor azt hiszem, bizonyos mértékig közösek a céljaink. Szeretek jól boldogulni, és hát tudod hogy mennek a dolgok... Ehhez néha nem árt, ha az ember nem fél bemocskolni a kezeit. - komolyan figyeltem a reakcióit, és minden szavát alaposan átrágtam magamban. Csak kóstolgattuk a másikat, de a bizalomnak még az árnyéka sem jelent meg köztünk. Nem is volt rá szükség hiszen egyszerű üzletről volt szó. Ebben pedig nincs barátság, csak a hűvös logika, és a háttérben megbújó érdekek.
– Ne aggódj, nem vagyok drága szövetséges, de annál hasznosabb, amennyiben sikeresen együtt tudunk működni. Kezdetnek azonban szorítkozzunk olyan egyszerű dolgokra, mint az információ. - és ezzel félretéve az eddigi puhatolózást, rá is tértem a lényegre. - Nektek szükségetek van az információra, hogy ki üldöz titeket, mit tud, és milyen eszközei vannak ehhez. Mivel kapcsolatban állok mindkét oldallal, könnyen adhatok a számukra félrevezető információt. Cserébe egyelőre csak annyit várok el, hogy megadd nekem azt az információt, amire szükségem van. Mindezt persze nem ebben a pillanatban tervezem lebonyolítani. - tartottam kis szünetet, fürkészőn figyelve a szemeit. - Üzenetek formájában apránként cserélünk információt, így egy állandó kapcsolatot fenntartva egymás közt. Ez a beszélgetés természetesen köztünk marad, de a céhet beavathatod, ha úgy jobban tetszik. Makotot biztos érdekelni fogja a régi barátja. - dobtam be egy újabb kártyát sokatmondóan. - Ez neked így megfelel? - szegeztem neki a kérdést a kis monológom után. Az ajánlatom a saját szemszögemből jónak tűnt. Kezdetnek tökéletesen megfelel. A lassú információcsere mindkét fél számára veszélytelenebb, mintha rögtön egy világraszóló megállapodást próbáltam volna ráerőszakolni, ugyanakkor megmaradt rá a lehetőség, hogy idővel szorosabb együttműködést alakítsunk ki egymás között. Már csak egy apró beleegyezésre volt szükségem.

by **Cellindir** Vas. Május 31 2015, 00:57

Csendesen hallgatom a maszkos férfit, aki, el kell ismerni, rendkívül ügyesen csavarja a szavakat, talán jobban, mint én magam. Szinte tökéletesen képes úgy fordítani a beszélgetést, hogy megszerezze a titkokat, amiket meg akar szerezni. Ez a képesség nagyon hasznos lehet egy darabig, de egyszer biztos, hogy meg fogok szabadulni tőle. Túl veszélyes.
- Ha információt akarsz, megkapod. Olyan értékűt, amennyire megbízhatónak talállak.- természetesen soha nem fogom olyan megbízhatónak találni, hogy bármi igazán értékeset megtudjon tőlem. Úgy tűnik, egy taglistával nem menne sokra, valószínű többet tud, mint én, és nem árulom el azt sem, hol van a főhadiszállásunk. Talán már azt is tudja. Felállok az asztaltól. - Sajnálom, de eddig értem rá, megbeszéltem mára egy randevút, és utálok késni.- nem várok engedélyt, elindulok, hogy a legközelebbi sarkon használjam a teleportkristályomat, és átmenjek a kilences szintre. Nem akarom, hogy tudja, hol vagyok.
Nincs elég információm hozzá, hogy tovább játsszam ezt a játékot Kazumával. Megfelelően ravasz hozzá, hogy kicsaljon belőlem valamit úgy, hogy kijátssza egymás ellen a Liberators tagjait. Nem tudom, mások mit hazudtak, úgyhogy ha bármit elmondok neki egyeztetés nélkül, megtudhatja, hogy nem mondtak neki igazat.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Aug. 11 2016, 14:52

Momiko

Nem mondanám, hogy ez egy rossz környék, de tény és való, errefelé van a legtöbb... nos, kétséges erkölcsi jellemzőket felmutató szórakozóhely. Ha az ember fia szerencsejátékra vágyik, esetleg könnyen kapható hölgyeket keres, vagy csupán egy kocsmai verekedésre vágyik egy füstös lebujban, akkor errefelé kell keresgélni. Természetesen ezzel együtt ez a negyed a rosszfiúk legkedveltebb találkahelye is, az egy lakosra jutó vörös indikátorosok és balhés alakok száma statisztikai adatok nélkül is nyilvánvalóan többszöröse az átlagosnak. Számomra ez nem jelent semmit, hiszen ha valaki véletlenül belém kötne, az valószínűleg nem fog jól járni, mert nem fogja megkapni, amit akar, de a legtöbben a fejem felett világító stigma miatt inkább elkerülnek. Bátran át merek vágni a város ezen részén, hogy úgy fogalmazzak, még ha ehhez számomra semmilyen bátorság vagy merészség nem szükséges.
Viszont a törékeny hölgyek jelenléte errefelé elég jelentős figyelmet szokott kapni. Aki közülük ide téved, az vagy maga is balhés alak, vagy még soha nem járt erre, vagy eltévedt, esetleg szimplán bolond. A legtöbben gyorsan megtanulják, hogy inkább a kerülő utat érdemes választani. Hogy az a lány, akin megakadt a tekintetem, melyik kategóriába tartozik, azt jelenleg még nem tudtam eldönteni, de így napnyugta idején felettébb nagy bátorságra vallott erre császkálni. A bajt mágnesként vonzzák ilyenkor, én pedig jó lovag lévén kész voltam segítséget nyújtani. Még úgy is, hogy teljesen véletlenül vettem észre, hogy követi néhány fickó, szóval még csak nem is kerestem az alkalmat. Nem volt különösebben figyelemfelkeltő látvány, kicsit talán kócos, kicsit igénytelen, de azért csinos. Nem finomkodtam, levágtam az utat, hogy elé kerüljek, majd egy sikátorban bújtam meg, amíg odaért, és ahogy elment mellette, nyomban megragadtam a karját, és határozottan, talán kicsit erőszakosan is berántottam a szűk, sötét utcába. Azonnal a falhoz szorítottam, és befogtam a száját. Mulattatott, hogy a rosszfiú szerepében óvom meg :]
- Sssh, maradj nyugton. Nem bántani akarlak - búgtam a fülébe, miközben folyamatosan a sikátor kijáratát néztem, és azt vártam, hogy az a néhány suhanc tanácstalanul elsétáljon mellettünk, hiszen elveszítették szem elöl a prédájukat. Ha a lány esetleg ficánkol, még jobban a falhoz szögeztem, de nem hagytam, hogy túl mozgékony maradjon, azt pedig különösen nem, hogy egy hang is kijöhessen a torkán.
- Követnek téged - szólaltam meg újra, hogy legalább adjak egy félmagyarázatot arra, hogy miért kell neki most a falhoz szorulva töltenie ezeket a pillanatokat egy jóképű lovag fogságában :]

by **Momiko** Csüt. Aug. 11 2016, 15:14

Az egy dolog, hogy összefutottam egy beszélő macskával, még akkor is, ha a cirmos a fejemben beszélt. Nem mondom, hogy pont ilyesmire számítottam, hiszen egy ilyen menő játékban minimum valami szörnynek kellene lennie, nem pedig cicáknak, de legyen. Az azonban, amit utána tudtam meg, hát kész vicc az egész. Oké, a kijelentkezés gomb tényleg besötétült, de senki nem fogja velem elhitetni, hogy ezek már évek óta itt lebzselnek. Tuti csak a bétások szívatnak minket. Évek óta nem volt egyetlen komolyabb netkimaradás sem a tájfunokkal meg hasonlókkal telezsúfolt japánban? És mi van az áramszünetekkel? Oké, hogy aksiról megyünk, de mi van, ha az kifogy? Hogy nem halt meg még mindenki? Hülyeség az egész úgy, ahogy van! Igen! Tuti csak egy rossz vicc, amivel megdobják az érdeklődést. Vagy valami Anonymus csoport törte fel a szervert, hogy kivegye a kilépést, hogy megmutassák, hogy milyen veszélyes az ilyesmi, és az a csaj is a beépített emberük volt. Náluk divat ez a virtuális hadviselés. Nem. Ez az egész tuti csak egy blöff. Ez az egész nem lehet igaz! Azt sem nézem, hogy merre megyek, már szinte futok, olyan gyorsan szedem a lábaimat. Csak el messzire. El mindenkitől. Tuti erre lehet a szint széle is. Majd azt hiszitek, hogy összepisilem magam azért, mert ilyesmivel fenyegettek. Ki hallott már olyan hülyeséget, hogy meghalunk egy játék miatt? Persze, meg agresszívvá tesznek. Mondd már el nekem, hogy Hitler milyen játékokkal játszott! Mi a! Mégis mit képzelsz magadról?! Vörös indikátor. Ez nevetséges. Előbb egy őrültbe futok bele, most meg egy PvP bajnokba. Mindegy, legalább vége lesz ennek a rémálomnak. Csak lehunyom a szememet, mély lélegzet... de hülye vagy Momi, kihívás nélkül nem tud neked ártani. Akkor mégis mi a frá... követnek? Eddig csak forgattam a szemeimet, majd lehunytam, most viszont próbálok sandítani az út felé. Ha nem fognál le lehet, hogy sokkal könnyebben menne! Momi, Momi, nyugi. Nyugi! Vajon mit akarhat? Miért védett meg? Megvédett egyáltalán? Vajon mikor enged el végre?

by **Tachibana Makoto** Csüt. Aug. 11 2016, 15:40

Az emberi hülyeség határtalan. Ha keresek valakit, az a legalapvetőbb, hogy minden útba kerülő sarokba, résbe és búvóhelyre benézek, mert ha elveszettem szem elől, nem mehetett messzire, sőt, valószínűleg talált egy búvóhelyet. Ezek a fiúk azonban semmi ilyesmit nem tettek. Én tisztán hallottam a hangjukat, ahogy értetlenkednek és szidják a kezeim között lévő lányt, majd sietve tovább is álltak, anélkül elfutva a sikátor mellett, hogy benéztek volna. Amint elhalkult a lépéseik hangja, visszafordítottam a fejem a meganekko felé, aki meglepően nyugodtan tűrte a helyzetet. Nem vergődött, nem harapott, nem rúgott tökön, nem jött zavarba, semmi ilyesmi. Egyelőre.
- Nem kérdezem meg, mit csináltál, mert nem csináltál semmit - jegyeztem meg. Egyértelmű volt, miért mentek utána, egy ilyen falka ezen a környéken csak egy okból vadászhat lányokra.
- Most elveszem a kezem. Ha nem kezdesz el óbégatni, el is engedlek - közöltem, majd ahogy ígértem, lassan szabaddá tettem a száját, de azért nem mulasztottam el egy apró simítást tenni az arcán :] Ha nem kezdett el hangoskodni, akkor enyhítettem a szorítást is, ellenkező esetben újra befogtam a száját. Azonban ha eddig nyugodt tudott maradni, akkor most nem fog nekiállni hisztizni. Legfeljebb felpofoz.
- Először elnézést kérek a nem túl finom módszerért, cselekednem kellett, mielőtt ők teszik meg - mondtam komolyan, újra kipillantva a sikátor kijárata felé. Csend volt, egy-két járókelő látszódott - Nem mintha sok közöm lenne hozzá, de mit keres egy magadfajta leány ezen a környéken? A bajt leszámítva :] - vigyorodtam el - Azt nem kerülted el, attól tartok - tettem egy ártatlan megjegyzést. Úgy helyezkedtem, hogy legyen némi tere, de elfutni ne tudjon. Ettől függetlenül, a távolság lehet, hogy kényelmetlen maradt egy kicsit a számára.

by **Momiko** Csüt. Aug. 11 2016, 15:57

Te most tényleg segítettél nekem? De miért? Biztos akarsz valamit. Na neeeem! De ezek akkor most tényleg követtek? De minek? Lehet mégis hordanom kellene a kezdő felszerelést a városon belül is? De az meg olyan gáz! Meg kell tudnom, hogy honnan szereztek ilyen jó cuccokat, amit néhányuknál láttam. Nem, nem szabad, hogy a csillogás elterelje a figyelmemet. Ki akartam lépni. Igen. Ezt is fogom tenni. Oké, akkor bólogatok, meg fejrázás, ha engednéd végre. Most hülyének nézel? Bár mondjuk amíg velük karatézol, addig én leléphetnék, de hátha tényleg segíteni akarsz. Meg kellene szólalnom. De mit mondjak? Most... most te ilyen rossz fiú vagy? Nagyon bénán játszom a gengsztert, még a Jokert sem szerettem soha. Jó, legalább megköszönhetném. -Izé... köszi szépen. És... csak erre tévedtem. Nem nagyon vagyok még ismerős, nem tudtam, hogy nem szabad erre járnom. Már megyek is, izé... - Körbenézek, hogy merre is kellene indulni, majd megigazítom a szemüvegemet, amit sikeresen szétcibáltál. Gratula! Tényleg lehettél volna finomabb is. Mondjuk ha te ilyen rossz fiú vagy, akkor te is csak a szokásos dumával etetnél, hogy kiröhöghess. Na azt már nem! Nem egyszer csináltak már belőlem hülyét az ilyen pasik, neked nem fogom hagyni. - Arra! Arra indultam el. Még egyszer köszi, szia. - És a simítást is észrevettem, bár még szerencse, hogy beletették az etikai módot a játékba. Mindenkinek egyértelmű volt, hogy a szexchat és az SL után csak a következő lépcsőfok lenne. Jó, látom, hogy elállod az utamat, de most akkor magabiztos leszek, és az majd meglep. Igen. Így lesz. Kihúzom magamat, és már lépek is. - Elnézést, most távozom. Még egyszer... köszi. Szia. - Nem tarthatsz itt. Azt mondtad, nem akarsz bántani. Ha te is csak bántani akarnál, akkor miért segítettél volna? Csak elsétálok és ennyi. Biztos közel van már a szint széle.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Aug. 11 2016, 16:41

Szóval nem ismerős a környéken. Mondhatni a legnépesebb táborba tartozott, bár aki ennyi idő után sem ismeri még ki magát a városban, az valószínűleg nagyon szűk életteret hagy magának és nagyon repetitiv napi rutint. Nos, olyannak is tűnt, mint aki minden egyes nap ugyanazt teszi, mint valami mókuskerékben. Persze nem kívántam sztereotipizálni csupán külső alapján, ez nagyon csúnya szokás volt, még akkor is, ha a sztereotípiáknak van némi valóságalapja, máskülönben nem léteznének. Ahhoz azonban, hogy ne skatulyázzam be, nem ártott volna néhány szót váltanunk, ami egyelőre meglehetősen nehézkesnek tűnt. A lány az iménti nyugalom után immár kissé zavartnak tűnt, a zavara pedig menekülő reakciót váltott ki nála. Nem is csodálom, biztosan ijesztő élmény volt mindez számára, és ami azt illeti, nem is törekedtem rá, hogy ne az legyen neki. Én nem a fehér lovon érkező nemes lovag voltam, és ezt jobb, ha az első pillanattól kezdve érzi.
- Hová sietsz ennyire? Megijedtél volna tőlem? Pedig velem nagyobb biztonságban vagy, mint egyedül. Nem engedhetem meg, hogy egyedül mászkálj itt - indokoltam meg, hogy miért is nem kéne ennyire sietnie. Én nem mozdultam, szóval neki kell félrelöknie, vagy félretolnia engem, ha valóban távozni szeretne. De van-e hozzá mersze?
- Na és persze nem is azért védtelek meg, hogy csak úgy távozz. Aki mást állít, az hazudik, csak nincs elég vér a pucájában :] - közöltem vele, ezt követően azonban ténylegesen el is engedtem, nem akadályoztam tovább a mozgásban - De vajon mikor ezt így kijelentem, neked vajon mi fordul meg a fejedben? Szerinted mit akarok tőled? :] - kérdeztem elmosolyodva.

by **Momiko** Csüt. Aug. 11 2016, 16:56

-Nem ijedtem meg, csak... pff! - Fújom ki magam egy pillanatra, hogy összeszedjem a gondolataimat, de úgy tűnik kár lenne hazudni, biztosan látja rajtam, hogy be vagyok tojva. De ez csak egy játék. Mitől félek egy játékban? Nincs fájdalomérzet, ezt próbáltam ki az elején. Jó, a harcokban ez elég fura lehet, de csak jobb, mint folyamatosan kapni azokat az impulzusokat, amikor egy hatalmas husánggal kaszabolnak. Valaki tuti már úgyis megtalálta, hogy hogyan lehet átállítani. Mindegy. Gondolatok, gondolatok, ne most kalandozz el! - Miért, te nem lennél megijedve a helyemben? És... és oké, ha nem akarod, hogy egyedül mászkáljak... - Ne dühítsd fel, ne haragítsd magadra, te lüke! Mi van, ha tényleg segíteni akar, csak ő is olyan eszement, mint te, és nem tudja, hogy hogyan kell rendesen lekommunikálni? Meg különben is, találkoztál már trollokkal, még élőben is. Tudod te ezt kezelni, ügyes vagy. - Szóval... ha nagyon ragaszkodsz hozzá, akkor elkísérhetsz a sikátorok végéig, ahonnan már megtalálom a szint szélét, onnan meg haza. Akkor én sem mászkálok egyedül, és neked is lehet társaságod. Rendben? - Nem. Tuti nincs rendben. Fogadjunk, hogy most belül röhögsz rajtam? Mozdulj már, ezeknek csak a szája nagy! Csak elmész mellette, már úgyis hozzád ért, nem lesz semmi bajod. Na! Indulj! A... a fejemben? Szemét! - Ha azt hiszed, hogy vicces vagy, meg te vagy az első fiú, aki úgy csinál, mintha akarna tőlem bármit is, akkor nagyon tévedsz! Hagyjál! - Jön meg a hangom picit, bár remegve a dühtől és egy kicsit a félelemtől is, még a kezem is ökölbe szorul, és ez szerencsére elég ahhoz, hogy elinduljak, és ennek semmi köze ahhoz, hogy elengedtél. Majd pont tőlem akarsz bármit is ezzel a képpel. Persze! Belőlem nem csináltok többé hülyét!

by **Tachibana Makoto** Csüt. Aug. 11 2016, 17:50

Akár a tekintetemből is láthatta, hogy milyen készségesen elhittem neki, hogy nem fél. Úgy festett, hogy ő is revidiálta az álláspontját, ezek szerint annyira nem buta, hogy ne tudná, mit látok rajta és mit nem. Legfeljebb magának hazudhatna ezzel, de nem kívánt élni a lehetőséggel és alkalmazkodott az én hozzáállásomhoz.
- Ha berántanál egy sikátorba és a falhoz szorítanál, én hibbantnak néznélek :] - vigyorodtam el, kicsit kiforgatva a szavait. Tisztában voltam vele, hogy nem erre gondolt, ahogy neki is rá kell jönnie, hogy szándékosan teszem ezt. Ehhez még annyi sütnivaló se kell, mint ahhoz, hogy rájöjjön, nincs értelme hazudnia.
- Ne érts félre, a probléma nem azzal van, ha egyedül mászkálsz, hanem azzal, hogy ha nélkülem :] - reagáltam rá, tartva magam az eddigi hozzáállásomhoz. Váratlanul kívántam reagálni, nem úgy, ahogy az szokás, vagy elvárás. Felvontam a szemöldököm. Szint széle és haza, mi? Mintha ez olyan egyszerű lenne.
- Engedd meg, hogy megspóroljak neked egy utat. Nem mernéd megtenni, ahhoz nyuszi vagy :] De ebben nincs semmi, a legtöbb ember nem elég bátor ahhoz, hogy leugorjon, még akkor sem, ha egyébként nem hisz Kayaba-kunnak. Hiszen ott motoszkál a fejében az a halk mi van, ha... - feleltem magabiztosan. Még akkor se biztos, hogy meg merné tenni, ha kétségbeesett és reménytelen állapotban lenne. Józan ésszel esélytelen. Persze most még fogadkozhat, de amint odaáll, rá fog jönni, hogy igazam van.
- Nahát, szóval így látsz engem? :] - mosolyodtam el. A kocka csaj, akivel a menő fiúk elhitetik, hogy tetszik nekik, aztán jól fejre ejtik. Nem kellett kétszer mondani, hogy összeálljon a kép. Pedig nem volt csúnya, ha egy kicsit odafigyelne magára, akkor egészen könnyen elkerülhetné ezt. Vele tartottam, de a sikátor szélénél az arca elé tartottam a kezem, hogy megállítsam. Előbb kinéztem, de mivel közel s távol nem voltak már azok a suhancok, így engedtem, hogy kilépjen az utcára.
- Én már kinőttem ebből a korszakból kisasszony, rájöttem, hogy sokkal szórakoztatóbb dolgokat is lehet csinálni egy lánnyal a szekálásnál - közöltem vele, ezúttal mindenféle vigyoriság, vagy utalgatás nélkül - És most nem feltétlenül arra gondolok, amire te :] - próbáltam kicsit zavarba hozni, mintha csak neki lenne piszkos a fantáziája - Mi van, ha én vagyok az első fiú, aki tényleg akar tőled valamit? Aki meglátja, hogy a szemüveg, a kócos haj és a bő ruhák mögött egy csinos lány rejtőzik? - fordultam hozzá a kérdéssel - Így kényelmes, vagy inkább csak csúnyának akarsz tűnni?

by **Momiko** Csüt. Aug. 11 2016, 18:18

A hibbant már megvolt mára, de te is versenyezhetsz a helyért, ha nagyon szeretnél. Miért akar ma mindenki szórakozni velem? Tuti nem ismert fel, nem tűnik olyannak, aki az én csatornámat nézné, de akkor meg miért csinálja? Fogadok, hogy egy rakat fura csaj jár erre, miért pont engem szemelt ki? Nem, ne álmodozz Momi, nem kell a szekatúra újra. Jobb, ha nem is válaszolsz, úgyis tudja magáról, hogy hibbant, azért csinálja. Remélem nem tényleg őrült. Nyugi, nyugi... - Mondtam, hogy jöhetsz, mit akarsz még? - Nem azt mondtam, hogy nyugi? Mindegy, ezt már megcsináltad magadnak. Jajj istenkém, most te is ezzel jössz? Ezek szerint mégsem vagy olyan nagyfiú, mint amilyennek mutatni akarod magadat, ha elhiszed ezeket a dajkameséket. Na jó, egy percig sem maradok tovább itt. - Te tényleg hibbant vagy? Mi van ha? És mi van, ha pándimenzionális lények rendelték meg a Föld bolygót is igazából, és egerek formájában felügyelik a tervet, hogy megtalálják a kérdést az életre, a világmindenségre, meg mindenre? Sőt, te vagy Slartibartfast! Ne haragudj, de ez a sztori még a Mátrixban menő volt, de azért mára egy kicsit gáz lett. El sem hiszem, hogy nem látjátok benne az utalásokat. Ez az egész csak egy vicc! - Na jó, ott motoszkált a fejemben a mi van ha, és ezért is volt egy picit hisztis a kirohanás, de az a mi van ha nem fog eltántorítani attól, hogy hazajussak. Senki nem tud eladni ennyi halálos sisakot, és főleg nem üzemeltetni évekig. Blama az egész! De mindegy, nem szólok többet, legalább kivezetett, és az tényleg rendes dolog volt tőle, még akkor is, ha a végére picit már nevetségessé vált a védelmező szerep. Ő úgy tűnik lovag, nekem is lassan el kellene döntenem, hogy mi leszek, ha visszajövök. Az biztos, hogy veled nem akarok többet találkozni, meg a gonosz kis utalgatásaiddal sem. Főleg, hogy... - De... menj a...! Mindegy! - Nagy levegő, az előbb nyugtáztuk, hogy nem akar bántani, és csak szerepezi itt a lovagot. Hát jó, akkor megkapod. Közelebb hajolok, persze nem túl közel, egy kis meghajlás, majd jöhet a játék. - Köszönöm, hogy kivezetett a sötét erdőből a banditák karmai közül, jó lovag, és értékelem tisztánlátását, mellyel azonnal felfedte álcámat, de vissza kell sietnem a palotámba, mert apu a sisakkal együtt kapja le a fejemet, ha nem lesz vacsi, és akkor tényleg bejön a meghalós izétek. Mehetek végre, vagy most is meg akarsz állítani? - Jó, annyira bátor azért nem voltam, mert a végén picit kérlelően tekintettem rá, de gyorsan elkaptam a tekintetemet, és a lehető legmagabiztosabban bámultam az utat. Le kell lépnem.

by **Tachibana Makoto** Pént. Aug. 12 2016, 13:53

- Nahát, te is retro bolond vagy? A mai szórakoztatóipar lassan már senkit sem köt le, mindenki a klasszikusokhoz nyúl vissza a létező legmodernebb játékban. Ironikus - morfondíroztam félig-meddig hangosan. Mintha az elmúlt 15-20 évben nem is írtak volna új könyveket, nem forgattak volna új filmeket, nem szereztek volna új zenéket. Igaz, egy ideje túl nagy divatja van a remake-eknek és a teljesen felesleges folytatásoknak, és ez a szakasz túl régóta is tart.
- Én magam sem hiszem el, amit urunk és tervezőnk állított, ugyanakkor szórakoztatónak tartom a világát, így nincs okom elhagyni a süllyedő hajót. Olyat csak a patkányok tesznek :] - fejeztem ki magam egy szemtelen vigyorral. Az indulata persze egyértelművé tette, hogy az ő fejében is ott motoszkál a gondolat, de letagadni könnyebb. Nem miattam, hanem saját maga miatt. Nem könnyű beismerni azt, hogy ha valaki fél meghalni. Mindenesetre frissítő volt a reakcióit látni, igazán könnyen össze lehetett zavarni. Mostanában csak olyan lányokkal találkoztam, akik képesek voltak megőrizni a hidegvérüket, ehhez képest ő pillanatok alatt szétesett, és nagyon küzdött azért, hogy összerakja magát és értelmes kommunikációt folytasson velem :]
- Az erdő szélén nincs mágikus védőpajzs, a banditáid azon túl is üldözni fognak. Az éjszaka veszélyes, jobban teszed, ha pirkadatig az én hajlékomban húzod meg magad - követtem a stílusát színpadias hanglejtéssel és a hozzá tartozó széles mozdulatokkal. Ripacs színész voltam, de általában mindig illett a helyzethez ez a fajta túlzott gesztikulálás :]
- Mellesleg ha eddig a helyén maradt a fejed, ez már nem is fog változni. Engedj meg egy kérdést: mióta vagy "ébren" és ránéztél-e már a dátumra? - kérdeztem ezúttal egy fokkal komolyabban. Nagyon úgy hangzott, mint aki még nem fogta fel, hogy ha kilép, akkor nem hogy vacsit nem fog tudni készíteni, de a járás is majdhogynem lehetetlen lesz. Hallottam már olyanokról, akik a szerver túlterheltsége, vagy valamilyen ehhez hasonló indok miatt később spawnoltak be a játékba. Hátha ő is ilyen...

by **Momiko** Pént. Aug. 12 2016, 14:40

-Nem ironikus, csak egyszerűen amit ki lehetett már találni, azt kitalálták. A Mátrix meg a The Thirteenth Floor is egyszerre jött ki, aztán csak az egyiket kapták fel. Ilyen az élet, nincs új a nap alatt. - Na végre valami, amihez én is konyítok egy picikét. Úgy látszik az MMO ismeret nem sokat ér, ha a sok agyalágyult tényleg elhiszi, hogy valós a játék, de a filmeken keresztül talán még tudunk kommunikálni. Lehet, hogy nekem is tartanom kellene egy kis szünetet, nehogy engem is ennyire beszippantson a világ. A patkányos dologra meg nem is válaszolok. Nem fogom játszani a kis játékodat, patkány vagy te! Csak azért maradok csöndben, mert akkor talán te is csöndben maradsz végre. Igen, okos enged, szamár szenved, ez a legjobb, amit tehetek. Csak szépen nyugisan elsétálok, leugrok a szint széléről, és minden meg van oldva. Nem kell itt a feszkó, főleg nem veled. Jajj ne! Megint kezdi! Túl sokat tökölök azon, hogy elhatározzam magam, és mire megvan, mindig kinyitja a száját. Miért nem tudom egyszerűen faképnél hagyni? Lehet, hogy igaza van? Dehogy! Akkor csak sajnálom? Igen! Ez az! Sajnálom szegényt, ezért nem lépek. Megvan az indok. Végre! De most mit mondjak neki? - Most komolyan azt hiszed, hogy veled fogok menni a nem is tudom hova? Ennyire hülyének nézel, hogy csak úgy besétálok a csapdádba? Tudok vigyázni magamra! - Csak pár lépés. Csak pár lépést kell megtennem, utána előkapom a kristályt, és teleport a Főtérre. Ott már csak lesz valaki, és lerázhatom ezt a nyomulós alakot. Miért a tipikus nethuszárokkal kell nekem találkoznom? Csak nyugisan, ha még vissza is szólsz, akkor tuti nem veszi észre, hogy mit tervezel. Egy lépés, két lépés, na még párat. - Jajj ne gyere már te is a dátummal! A telóm csak kettőezer-kilencszázkilencvenkilencig számolja a naptárat, utána tuti világvége lesz. Ja nem, már a Y2K problem alatt megvolt. Átállítanak egy naptárat és ti rögtön beveszitek, hogy évek teltek el? Neeem! Egy ilyen olcsó trükknek én nem dőlök be, és nem tudom, hogy hány bétás haveroddal beszélted meg, hogy ezzel szívatjátok majd az újoncokat, de keress más bolondot. - Még két lépés, csak előhívom a menümet, és Kezdetek Városa. Oké, nem kell a szint széle, inkább apu legyen dühös, mint még egy ilyen idiótával találkozzak.

by **Tachibana Makoto** Pént. Aug. 12 2016, 17:25

- Mégis vannak olyan alkotások, amik innovatív elemek nélkül is sikeresek lesznek, pusztán azzal, hogy jobban, vagy máshogy tálalják a már ismert elemeket. Mindig van feljebb, csupán minden generáció leragad a saját gyerekkorában megismert filmeknél vagy könyveknél, azokhoz húz a szíve, amit elsőként a képébe tolnak. A te generációdnak azonban nincs ilyesmije, és több tíz éves filmekhez és könyvekhez lépett vissza - reagáltam rá, kíváncsian, hogy ezt vajon hogy magyarázza, ha magyarázni akarja. Bár akár fogalmazhattam volna úgyis, hogy a mi generációnk, hiszen nem lehettem nála sokkal idősebb, legfeljebb néhány év lehet köztünk. Még úgy is, hogy én nem tartoztam azok közé, aki régebbi művekhez ragaszkodik. Sok klasszikust nem is láttam, olvastam :]
- Ugyan, ez csak egy nemes felajánlás volt. Valóban felelőtlen lenne részedről egy templomban tölteni az éjjelt, egy fiatal férfi karmai között - feleltem hanyagul, miközben azt néztem, hogy egyre feszültebbé vált, és egyre többször kalandozott el a tekintete is. Mintha a keze viszketett volna - Azért arról mesélhetnél, hogy milyen csapdára vársz :] - indítványoztam, és egy nagyobb lépéssel le is zártam azt a távolságot, ami eleddig nőttön-nőtt. Nem kéne ennyit körülményeskednie, ha futni kíván, bár úgy vélem eleddig semmi olyasmit nem tettem, ami miatt megérdemelném, hogy elfussanak előlem. Hacsak nem az, hogy túlságosan feszélyezi a törődés, amit egy fess fiatalúrtól kap :]
- Jogos, egy virtuális világban valóban úgy játszanak és csalnak az effajta adatokkal, ahogyan csak akarnak. A helyedben én se hinnék valakinek, aki teljesen nyilvánvalóan csak trollkodik veled - mondtam nem kevés cinizmussal a hangomban. De vajon mit fog tenni, ha megfogom azt a kezét, amivel lehívhatná a menüjét? Kipróbáltam, gyengéden foglyul ejtettem a kacsóját - Szóval hová szeretnél menni életed első komoly randiján? - kérdeztem kíváncsi szemekkel, sőt, ha eddig nem rántotta ki a kezét az enyémből, még egy ódivatú kézcsókot is kapott.

by Ajánlott tartalom