Keleti rész
+49
Simeon
Nanakaze Ritsu
Kanami Minagawa
Leonard
Chakna
Tachibana Makoto
Nedzsem
Takara Kazutoshi
Nex
Nolan Daneworth
Rosalia
Arisu
Kazuma
Yue
Chancery
Asato
Cearso
Shukaku
Phobos
Meredith White
Jun
Saya
Kremylla Lyeen
Kyuushiro
Kokoro
Julia Redfox
Hinari
Aoi Shizuka
Hürrem
Ai Hane
Peter Worker
Aoishi Airi
Taidana
Miyazaki Momo
Zhel T. Everett
Koshitsu Esutel
Halász Alex
Kyrena Juurei
Aiko
Ryuninji Ren
Anatole Saito
Viola
Kimiko
Yoshiaga
Hitodama
Yuyume Aokii
Mirika
Tatsuki Ranmaru
Kayaba Akihiko
53 posters
4 / 24 oldal
4 / 24 oldal • 1, 2, 3, 4, 5 ... 14 ... 24
Re: Keleti rész
Miután mindenkinek értésére adtam, hogy ilyen hangulatban nemhogy nem óhajtom, de nem is vagyok hajlandó folytatni a toborzót a szökőkútnál, fokozatosan próbáltam lenyugtatni magam. Ilyenkor én süteményhez, nem pedig alkoholhoz szoktam nyúlni, bár nem lennék meglepődve, ha Vio most bedobna pár vodkát, s ami azt illeti, nem is hibáztatnám érte. Miután leülünk egy asztalhoz, megfogom a kezét és kicsit megszorítom.
- Kérlek, máskor ne hagyd, hogy az indulataid így eluralkodjanak rajtad. Tudom-tudom, a latin temperamentumod, meg igazad is volt, de... áhh, még magam sem tudom hogy kellett volna elejét venni ennek az egésznek. Erre aztán nem voltunk felkészülve, Rent pedig megfojtom. Ha nem fordult volna vissza még egy kör szájtépésre, a dolgok nem fajultak volna el ennyire. Legközelebb ne add ennyire alá a lovat, mert élvezi, ha középpontban van, akkor is, mikor be kéne fognia a száját. Láttam rajtad, hogy Alex neked nem szimpatikus és óriási sületlenségeket hordott össze, de ő se egy rossz gyerek. Csak rettentő naív. - Még mielőtt azt hihetné a lány, hogy most jól leoltottam, finom kis csókot lehelek kézfejére. Kicsit elkalandoznak a gondolataim, amitől mosolyra húzódik a szám. - Azért hozzátenném, azt viszont nem bánnám, ha este is ilyen harcias lennél majd a lámpafénynél - vigyorodok el sejtelmesen. Ideje rendelni, s ahogy szemem sarkában érzékelem, már meg is érkezett a pincér, s meghajol felénk. Mikor odafordulok, akkor esik csak le, hogy nem egy felszolgáló érkezett meg, hanem egy csuklyás idegen, aki érdeklődik az ingyen krémes iránt. Feltűnésmentesen végigmérem, majd tekintetem megállapodik a narancssárga indikátorán. Na ne, még egy!? Vajon ő milyen históriával áll elő? Újabb szabotőr?
- Öhm, üdv... - hangszínemből érződik, hogy nem vagyok túl lelkes az indikátorát látva, ugyanakkor meglepettség is érződik a köszöntésemből - Ami azt illeti áll, persze attól függ, milyen célból jöttél utánunk - vonom fel a szemöldököm. Nem akarok bizalmatlannak tűnni, de önkéntelenül ezt váltották ki belőlem a pár perccel ezelőtti események. - Elnézést kérek, ha udvariatlannak tűnik a kérdésem, de kit tisztelhetünk személyedben és tudom, hogy faragatlan a kérdésem, de mi az oka a narancs indikátorodnak? - Ha valóban ott volt a toborzón, már pedig ha a krémeses részt hallotta, akkor ott kellett lennie, akkor mi a célja a jelenlétének? Bizonyára nem csak potyaleső módon sütizni meg bájcsevegni akar velünk, hanem vagy maga is a céhbe akar jelentkezni, vagy pedig elkezd mindjárt ő is a fejemhez dobálni mindenféle szitkokat, illetve megeshet, hogy egy Neurohoz hasonló históriával áll elő, hogy a piros indikátorosok ártatlanságát hirdesse. Kíváncsian pillogok rá, ha Vio le akarná torkolni, akkor igyekszem megfékezni a kitörését.
//Esu te következel, Vio most kimaradását kérte. //
- Kérlek, máskor ne hagyd, hogy az indulataid így eluralkodjanak rajtad. Tudom-tudom, a latin temperamentumod, meg igazad is volt, de... áhh, még magam sem tudom hogy kellett volna elejét venni ennek az egésznek. Erre aztán nem voltunk felkészülve, Rent pedig megfojtom. Ha nem fordult volna vissza még egy kör szájtépésre, a dolgok nem fajultak volna el ennyire. Legközelebb ne add ennyire alá a lovat, mert élvezi, ha középpontban van, akkor is, mikor be kéne fognia a száját. Láttam rajtad, hogy Alex neked nem szimpatikus és óriási sületlenségeket hordott össze, de ő se egy rossz gyerek. Csak rettentő naív. - Még mielőtt azt hihetné a lány, hogy most jól leoltottam, finom kis csókot lehelek kézfejére. Kicsit elkalandoznak a gondolataim, amitől mosolyra húzódik a szám. - Azért hozzátenném, azt viszont nem bánnám, ha este is ilyen harcias lennél majd a lámpafénynél - vigyorodok el sejtelmesen. Ideje rendelni, s ahogy szemem sarkában érzékelem, már meg is érkezett a pincér, s meghajol felénk. Mikor odafordulok, akkor esik csak le, hogy nem egy felszolgáló érkezett meg, hanem egy csuklyás idegen, aki érdeklődik az ingyen krémes iránt. Feltűnésmentesen végigmérem, majd tekintetem megállapodik a narancssárga indikátorán. Na ne, még egy!? Vajon ő milyen históriával áll elő? Újabb szabotőr?
- Öhm, üdv... - hangszínemből érződik, hogy nem vagyok túl lelkes az indikátorát látva, ugyanakkor meglepettség is érződik a köszöntésemből - Ami azt illeti áll, persze attól függ, milyen célból jöttél utánunk - vonom fel a szemöldököm. Nem akarok bizalmatlannak tűnni, de önkéntelenül ezt váltották ki belőlem a pár perccel ezelőtti események. - Elnézést kérek, ha udvariatlannak tűnik a kérdésem, de kit tisztelhetünk személyedben és tudom, hogy faragatlan a kérdésem, de mi az oka a narancs indikátorodnak? - Ha valóban ott volt a toborzón, már pedig ha a krémeses részt hallotta, akkor ott kellett lennie, akkor mi a célja a jelenlétének? Bizonyára nem csak potyaleső módon sütizni meg bájcsevegni akar velünk, hanem vagy maga is a céhbe akar jelentkezni, vagy pedig elkezd mindjárt ő is a fejemhez dobálni mindenféle szitkokat, illetve megeshet, hogy egy Neurohoz hasonló históriával áll elő, hogy a piros indikátorosok ártatlanságát hirdesse. Kíváncsian pillogok rá, ha Vio le akarná torkolni, akkor igyekszem megfékezni a kitörését.
//Esu te következel, Vio most kimaradását kérte. //
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: Keleti rész
*Láttam Saito tekintetét, ahogy megállapodott indikátoromon. Csak elmosolyodtam, mert a látvány tetszett. Leplezett kétségbeesés. Leplezett, de tudtam, hogy azt érzi. És ezért volt érdekes. De nem azért jöttem, hogy játszadozzak vele. Korán sem. A fiú vagy férfi, attól függ, szóval felelt nekem. Rögtön letámadott a kérdéseivel. Szívesebben ültem volna, ha már ő is ült, de mégis jogosnak tartottam a részéről, hogy nem kínál addig hellyel, míg nem biztos a szándékomban. Barátnőjére pillantottam, kicsit haragudtam rá, mindenki idióta volt ma, de nem foglalkoztam vele, újra a céhvezérre tekintettem.*
- Koshitsu Esutel vagyok, íjász. Azt hiszem, egyelőre nincs okod, hogy bízz a szavamban, így esetleg írj Rennek egy üzenetet, melyben megkérdezed tőle, miért is narancs az indikátorom. Szerintem jobb, ha ő mondja meg, mint én.
* Feleltem neki, s a végén ismét elmosolyodtam kedvesen, cseppet sem erőltetve vagy színlelve. Saito szimpatikus volt nekem. Ha még valaha akarok csatlakozni ehhez a parádés klánhoz, annak csak ő lesz az oka. Ren csak hab a tortán.*
- Koshitsu Esutel vagyok, íjász. Azt hiszem, egyelőre nincs okod, hogy bízz a szavamban, így esetleg írj Rennek egy üzenetet, melyben megkérdezed tőle, miért is narancs az indikátorom. Szerintem jobb, ha ő mondja meg, mint én.
* Feleltem neki, s a végén ismét elmosolyodtam kedvesen, cseppet sem erőltetve vagy színlelve. Saito szimpatikus volt nekem. Ha még valaha akarok csatlakozni ehhez a parádés klánhoz, annak csak ő lesz az oka. Ren csak hab a tortán.*
Koshitsu Esutel- Íjász
- Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 28
Tartózkodási hely : Artes Limen
Karakterlap
Szint: 22
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales
Re: Keleti rész
Sütiiiii
Zhel régi jó szokása szerint hajnalban kelt fel, mint általában az eredeti világban. Sosem aludt el és persze nem is akart.. Mindig toppon kellett, hogy legyen, mert lehet elbukott volna egy üzletet egy esetleges késés miatt, vagy ilyenek. Ő pedig nem kockáztatott. Felkelt és pár gombnyomással felöltözött. Zuhanyzásra nem volt szükség ebben a világban, így még hamarabb elkészült, mint szokott. Lement a fogadó ebédlőjébe és megreggelizett. Reggeli után nem volt más dolga, mint kinézni a városba. Ami persze ilyenkor nem nyüzsgött annyira, mint mikor mindenki ébren volt. Ezért is szeretet a kékszemű itt is korán kelni. Így legalább nem kellett látnia a sok alávaló, visszataszító kockát…. néha elgondolkodott már azon is, hogy esetleg vérontásra vetemedik, de eddig sikeresen el tudta fojtani magában ezt a vágyat. Azért ők még is csak emberek.. Még ha a legalja, akkor is. Nem lehet egy ember életét csak úgy kényre-kedvre megölni. Az itt is bűncselekmény és nem utolsó sorban megvetendő dolog. A várost járva felfigyelt arra a bizonyos süteményes boltra amiről már annyit hallott. Mindenki szerint megérte megvenni. Kicsit tanakodott a fiú, mert kétes üzletnek tűnt, de csak beadta a derekát.. eddig csak jót hallott erről az üzletről. Belépve egy hölgy fogadta aki hátrakísérte őt, miután közölte, hogy mit szertett volna. Nem cicózott sokáig.. mindig határozott ember volt. Kért egy harcosok sütit, kifizette, majd ki is lépett az ületből. A süteményben lévő cetlit kivette a sütit pedig megette.. Bár nem volt oda az édességért.. ha már kifizette nem dobhatta csak úgy el. Zhel megindult a cetli által említett helyre.. fogadóba. Nem húzta az időt.. Kifizetett egy szállást, hogy kényére kedvére kutakodhasson a szobában, hogy megtalálja azt amit annyira keresett.. amiért ide jött, pontosabban ide vezette az a süti.
Egy Tünemény Gyűrűt találtál.
Zhel T. Everett- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 363
Join date : 2012. Oct. 05.
Age : 34
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Keleti rész
[Esu és Anat]
Még mindig mérgesen, de sokkal inkább enyhülten léptem be Anat oldalán a fogadóba, ahol kisvártatva helyet is foglaltunk egy asztalnál, nem is olyan messze az ajtótól. Gondolom azért, hogy aki minket keres, meg is találjon, ne csak idétlenül császkáljon meg kérdezősködjön, hogy merre vagyunk.
Amint a hátsóm eléri az ülőalkalmatosság felületét, kezem máris emelkedik a magasba, hogy jelezzem egy pincér felé: rendelnénk. Most az tuti, hogy lehúzok pár kört. Ezt nem bírja az én idegrendszerem, erre muszáj vagyunk inni egy kis "üdítőt". Attól általában jobb belátásra térek. Vagy nem..?
Anat gyengéden megfogja a kezemet, ám itt nem áll meg, szája egyből szólásra nyílik. Szavaiból az esik le nekem, hogy nem tetszett neki, amiért ennyire belevetettem magamat a vitába. Igaza lehet, de nincs mit tenni, ilyennek teremtett a spanyolok istene. Ha valami nem úgy van, ahogy lennie kéne, akkor muszáj közbelépni, akár szavakkal, akár máshogy. Anat szavai ellenére azt hiszem újra megtenném... Renen nem is gondolkodom, Alexet meg legszívesebben elfelejteném. Ehh, francnak kell egy olyan zöldfülű gyerek, aki ilyen könnyen oda adná bárkinek az életét. Mert itt arról volt szó.
- Rendben van csődör... - egy kicsi, de annál inkább határozott vigyor jelenik meg az arcomon Anat estét megjegyzésén, miközben megcsókolja a kezemet, ami el is enged, mikor egy alak lép oda mellénk.
Majdnem elkezdem sorolni, hogy hány kört tölthet ki, de a következő pillanatban leesik, hogy nem egy pincérrel van dolgunk, hanem egy csuklyás egyén strázsál mellettünk, aki rövidesen megszabadul attól a bizonyos arcfedőtől. Egy lány az és a fene essen bele, megint egy narancs indikátor... Na persze ne a lányba essen fene, hanem abba, hogy megint egy ilyen jelzéssel ellátott játékossal hozott minket össze a sors.
Arról érdeklődik, hogy áll-e még a krémes ajánlata. Nem szólok semmit, hagyom, hogy Anat intézkedjen. Ha most közbeszólnék, az csak a céhvezéri imidzsét rombolná, amit én nem akarok még lejjebb taszítani, mint korábban valószínűleg elértünk Rennel. Akit egyébként a lány is emleget épp hogy az indikátora kapcsán. Nahát! Egy épkézláb magyarázat lenne arról, hogy miért nem zöld? Nos, ha Ren tudja igazolni, hogy mi történt, akkor azt hiszem nincsen probléma, legalábbis most. Az más kérdés, hogy az idomárnak valóban lehet-e hinni.
Azt hiszem inkább nem gondolkodom, csak átadom magamat a sodródó árnak... Hol van már a pincér?! Inni akarok!
Viola- Harcművész
- Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Keleti rész
[Esutel & Violeta]
Ahogy megpillantom az indikátorát, az idegen lány elmosolyodik. Ez felettébb különös, nem tudok hirtelen magyarázatot találni, hogy mi oka lenne mosolyogni. Ráadásul meg se szeppen a kérdésem hallatán és olyan válasszal áll elő, amire aztán végképp nem számítottam. Vajon honnan ismerik egymást Rennel? Csak nem egy rajongója? És miért tudná éppen Ren az okát, hogy a lánynak sárga az indikátora? Talán jelen volt, mikor az eset történt? Arra meg nem is akarok most már gondolni, hogy vörösből fakult ki neki is sárgára.
- Örvendek, s ha nem tévedek, nekünk már nem kell bemutatkoznunk, mert minden bizonnyal ott voltál az iménti toborzón. Mi lenne, ha inkább leülnél, hogy meghallgassunk téged? Engem jobban érdekelne a te változatod. - mosolyodok el, majd kezemmel is a velem szemben lévő székre intek, hogy foglaljon helyet. A negyed órával korábbi Neuros esetből tanultam annyit, hogy bármi is álljon valakinek az indikátoros története mögött, azt meg kell hallgatni. Ráadásul nem áll össze a kép, ha rögtön negatívan állok hozzá az íjásznőhöz. Ha ártó szándékai lennének, akkor nem jött volna utánunk, nem kérdezne rá a süteményezésre, és nem lenne ilyen halál nyugodt, hogy még mosolyogjon is. Arról nem is beszélve, hogy a teljes nevét is elárulta, már ha hihetek neki. Ha meg olyan hihetetlen sztorival is állna elő, ami kétségbe vonná a szavahihetőségét és a helyes megítélését, akkor még mindig pötyöghetek Rennek. Most is bájos mosolyt intéz felém, és teljes könnyedséggel és magabiztossággal beszélt, mint akinek nincs félnivalója. Sóhajtok egy aprót, és abban reménykedem, hogy le tudom magamban küzdeni a paranoiámat. Ez igazán nem vall rám, a mai nap teljesen kiforgat önmagamból. Ha Esutel elfogadja a felajánlást, s leül, akkor azt veheti észre, hogy Aldo felugrik az ölébe és fejével hozzádúródik a lányhoz. Engem is igazán meglep a macskám reakciója, habár olyan kis naiv dög, hogy bárkihez képes odaédesgetni magát. Én is úgy találtam rá, hogy kiszúrt magának, így a reakcióját látva arra tudok következtetni, hogy tetszik neki az új jövevény.
- Örvendek, s ha nem tévedek, nekünk már nem kell bemutatkoznunk, mert minden bizonnyal ott voltál az iménti toborzón. Mi lenne, ha inkább leülnél, hogy meghallgassunk téged? Engem jobban érdekelne a te változatod. - mosolyodok el, majd kezemmel is a velem szemben lévő székre intek, hogy foglaljon helyet. A negyed órával korábbi Neuros esetből tanultam annyit, hogy bármi is álljon valakinek az indikátoros története mögött, azt meg kell hallgatni. Ráadásul nem áll össze a kép, ha rögtön negatívan állok hozzá az íjásznőhöz. Ha ártó szándékai lennének, akkor nem jött volna utánunk, nem kérdezne rá a süteményezésre, és nem lenne ilyen halál nyugodt, hogy még mosolyogjon is. Arról nem is beszélve, hogy a teljes nevét is elárulta, már ha hihetek neki. Ha meg olyan hihetetlen sztorival is állna elő, ami kétségbe vonná a szavahihetőségét és a helyes megítélését, akkor még mindig pötyöghetek Rennek. Most is bájos mosolyt intéz felém, és teljes könnyedséggel és magabiztossággal beszélt, mint akinek nincs félnivalója. Sóhajtok egy aprót, és abban reménykedem, hogy le tudom magamban küzdeni a paranoiámat. Ez igazán nem vall rám, a mai nap teljesen kiforgat önmagamból. Ha Esutel elfogadja a felajánlást, s leül, akkor azt veheti észre, hogy Aldo felugrik az ölébe és fejével hozzádúródik a lányhoz. Engem is igazán meglep a macskám reakciója, habár olyan kis naiv dög, hogy bárkihez képes odaédesgetni magát. Én is úgy találtam rá, hogy kiszúrt magának, így a reakcióját látva arra tudok következtetni, hogy tetszik neki az új jövevény.
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: Keleti rész
*Saito barátnője nem szólt hozzám, csak figyelt. Azonban a céhvezér válasza kicsit meglepett, de ha nem így reagált volna, talán mégis csalódtam volna benne. De most nehéz helyzetbe hozott. Most mondjam el én, miért narancs az indikátorom? Olyan... még szavak sincsenek rá. Ren részéről megalázó. De azért mégis csak a céhvezérről van szó, talán neki mégis tudnia kell a dologról. De kíváncsi lettem volna rá, hogy Ren hogyan magyarázta volna ki az esetet. Mikor Saito a székre mutatott, én megköszöntem, s leültem. Egy enyhe mosolyt, ami kicsit elnézést kérő volt, eleresztettem a lány felé. Mégis csak megzavartam nyugodt vagy tán nem nyugodt beszélgetésüket. Azonban anno még ők ajánlották fel a lehetőséget, nem az én hibám, hogy mégis csak ketten maradtak, s egyelőre még senki sem jelentkezett a sütiért rajtam kívül. Szóval a fiút az én verzióm érdekli. Úgy is meg fogja ismerni Ren verzióját is előbb vagy utóbb, de pont ez volt a gond. Nem tudtam, mit akarna Ren elmondani, s mit hagyna titokban, de mivel nincs itt, kénytelen leszek magam eldönteni, mit mondhatok el, s mit nem. Épp neki kezdtem volna a beszédnek, de akkor a macska az ölembe ugrott, s tette nekem a szépet. Nagyon aranyos volt. Elgondolkodtam, bámultam, s csak lassan nyúltam felé. Ez egy program... Kayaba találta ki, igazából csak egy mesterséges utánzat. Nem valódi érzésekkel, csak előre betáplált reakciókkal. Gyűlöltem. De mégis megérintettem. Nagyon puha volt, s tényleg olyan tapintása volt, mintha igazi lenne. Zavarba jöttem, s gondolataim emiatt el is kalandoztak. Kissé megkésve jöttem rá, hogy épp rám várnak a többiek, hogy beszéljek. Ujjaimmal a macska feje búbját cirógattam, de tekintetemet Saitora emeltem. Belefogtam beszédembe. *
- Rent onnan ismerem, hogy két küldetésben is részt vettünk együtt. Az utóbbin kicsit számomra meglepően és kiszámíthatatlanul viselkedett, megijedtem, és pofon vágtam.
*Úgy döntöttem, nem említem a megrugdosást, mert az rontana Ren imidzsén. Nem mintha nem lenne mit faragni egoján, de az nem az én feladatom, főleg, hogy nincs itt személyesen. *
- Oh, és persze védelmi zónán kívül voltunk, így vesztett a hp-jából is egy kicsit, és ezért, mintha én egy zöld indikátorost letámadtam volna, meg is kaptam a jutalmat, a narancs indikátort. Kicsit izgatott is lettem tőle, mert így három napig félnek tőlem az emberek, s valahogy az hatalmat ad, de persze hátránya is van bőven. Mint a bizalmatlanság, és szavahihetőségem csorbulása.
*Nahát, hogy én mily szépen tudok fogalmazni! De ez volt az igazság, s ha valamiről tudok beszélni, annak a módját is igyekszem megadni. Mikor olyan játékot játszok, amiben hazudni kell, pl. a maffia, akkor sokszor akkor is úgy cselekszek egy körben, amikor ártatlan vagyok, mintha én lennék a maffiózó. Csak azért, hogy később, mikor valójában én vagyok a maffiózó, ne legyen viselkedésváltozásom, s ne jöjjenek rá. Mindig előre gondolkodok... ha van rá időm. És ez a narancsos dolog is ilyen lehetőséget adott. Higgyék azt, hogy rossz vagyok. Lehet, ebből később még hasznom lesz. Tekintetem komoly volt, ha rám tekintettek, azt láthatták, nem nagyon izgat az, hogy hisznek-e nekem vagy sem, nem fogom a szívemre venni, ha elküldenek a csudába. Akkor így jártak! De hogy jól, vagy rosszul, azt nem tudnám megmondani. Nem vagyok az a frontharcos típus. Inkább megbúvok a háttérben, míg nem muszáj küzdenem. Kerülöm a konfliktust, főleg, ha az életembe kerülhet. Szóval talán a beszélgetés során jobban megismerjük egymást, s majd eldönti, hogy kellek-e neki vagy sem. Lenne neki mit mondanom, mondhatnám, hogy tetszik a hozzáállása bizonyos dolgokhoz, elmondhatnám a véleményemet erről a cirkuszról és annak minden részletéről, de míg nem kérdezi, addig nem kontárkodok. De ha megteszi, akkor a leplezetlen valóságot fogja hallani. Nem mondom, hogy érzelemmentesen köpném a szemébe a tényeket, csak egyszerűen nincs mit titkolni, mert a hallgatásból, titkolózásból csak bajok származnak. Éljen az igazság!*
- Rent onnan ismerem, hogy két küldetésben is részt vettünk együtt. Az utóbbin kicsit számomra meglepően és kiszámíthatatlanul viselkedett, megijedtem, és pofon vágtam.
*Úgy döntöttem, nem említem a megrugdosást, mert az rontana Ren imidzsén. Nem mintha nem lenne mit faragni egoján, de az nem az én feladatom, főleg, hogy nincs itt személyesen. *
- Oh, és persze védelmi zónán kívül voltunk, így vesztett a hp-jából is egy kicsit, és ezért, mintha én egy zöld indikátorost letámadtam volna, meg is kaptam a jutalmat, a narancs indikátort. Kicsit izgatott is lettem tőle, mert így három napig félnek tőlem az emberek, s valahogy az hatalmat ad, de persze hátránya is van bőven. Mint a bizalmatlanság, és szavahihetőségem csorbulása.
*Nahát, hogy én mily szépen tudok fogalmazni! De ez volt az igazság, s ha valamiről tudok beszélni, annak a módját is igyekszem megadni. Mikor olyan játékot játszok, amiben hazudni kell, pl. a maffia, akkor sokszor akkor is úgy cselekszek egy körben, amikor ártatlan vagyok, mintha én lennék a maffiózó. Csak azért, hogy később, mikor valójában én vagyok a maffiózó, ne legyen viselkedésváltozásom, s ne jöjjenek rá. Mindig előre gondolkodok... ha van rá időm. És ez a narancsos dolog is ilyen lehetőséget adott. Higgyék azt, hogy rossz vagyok. Lehet, ebből később még hasznom lesz. Tekintetem komoly volt, ha rám tekintettek, azt láthatták, nem nagyon izgat az, hogy hisznek-e nekem vagy sem, nem fogom a szívemre venni, ha elküldenek a csudába. Akkor így jártak! De hogy jól, vagy rosszul, azt nem tudnám megmondani. Nem vagyok az a frontharcos típus. Inkább megbúvok a háttérben, míg nem muszáj küzdenem. Kerülöm a konfliktust, főleg, ha az életembe kerülhet. Szóval talán a beszélgetés során jobban megismerjük egymást, s majd eldönti, hogy kellek-e neki vagy sem. Lenne neki mit mondanom, mondhatnám, hogy tetszik a hozzáállása bizonyos dolgokhoz, elmondhatnám a véleményemet erről a cirkuszról és annak minden részletéről, de míg nem kérdezi, addig nem kontárkodok. De ha megteszi, akkor a leplezetlen valóságot fogja hallani. Nem mondom, hogy érzelemmentesen köpném a szemébe a tényeket, csak egyszerűen nincs mit titkolni, mert a hallgatásból, titkolózásból csak bajok származnak. Éljen az igazság!*
Koshitsu Esutel- Íjász
- Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 28
Tartózkodási hely : Artes Limen
Karakterlap
Szint: 22
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales
Re: Keleti rész
A szívszerelmem nem sokat habozik, egyből meghívja az asztalunkhoz a lányt, aki el is fogadja a meghívást, ennek értelmében helyet is foglal köztünk. Én a részemről azért egy kicsit errébb húzódok, mert nem akarok túl közel lenni hozzá. Persze ezt megpróbálom úgy intézni, hogy ne legyen feltűnő, így úgy teszek közben, mintha csak a sarumat igazgatnám egyik kezemmel és ennek okán keveset arrébb csusszanok. Nem azért vagyok távolságtartó, mert attól félek, hogy bármilyen módon bántani tudna engem, mert ez védett területen ugyebár szinte lehetetlen, hanem mert nem érezném jól magam, ha majdnem egymás ölében ülnénk egy idegennel.
Amint felegyenesedek az ál-igazgatásból, azt látom, hogy Aldo, felugrik a lány ölébe, s máris "használata veszi" a lányt, mint betanított simogató-gépet, mert annak a keze egyből arra hajlik, hogy simizze a macsek virtuális bundáját. Ehhe, milyen könnyelmű állat...
Aztán előadja az ő verzióját, miszerint megpofozta Rent a védett területen kívül és ezért lett belőle narancssárga. Ha most kukacoskodni akarnék, akkor simán odavághatnám, hogy azóta már elkövethetett akármi mást is, ami a narancssárga színben tartja, de inkább megint bölcs maradok és tartom a számat. Valószínűleg megint én bonyolítom túl a dolgokat, amik sokkal egyszerűbbek a valóságban. Nem lenne az első alkalom...
Azt hiszem a Renes részt elhiszem neki, a srácra néha tényleg ráférne egy-két pofon és ha ezt ennek a szőkeségnek kellett leadni, hát üsse kő! Én is felképelek bárkit, ha arról van szó, hogy szükség van rá, vagy megérdemli. De nem tudom, hogy Anat mit szólna ahhoz, ha egyszer én is besárgulnék, vagy ne adj isten pirosodnék előtte. A múltam azonban nem ilyen tiszta, még jó hogy nem tud róla senki...
- Vodkát... - szólok oda a pincérnek, amint ellátogat kis asztalunkhoz és jegyzettömbjét maga elé emeli a szokásos szövegelése mellett. Ahh, igen. Vodka... Az kell most nekem, attól majd kitisztul a fejem és mindent más megvilágításban fogok látni. Talán még ehhez a kis narancs-csajszihoz is közelebb megyek..!
Amint felegyenesedek az ál-igazgatásból, azt látom, hogy Aldo, felugrik a lány ölébe, s máris "használata veszi" a lányt, mint betanított simogató-gépet, mert annak a keze egyből arra hajlik, hogy simizze a macsek virtuális bundáját. Ehhe, milyen könnyelmű állat...
Aztán előadja az ő verzióját, miszerint megpofozta Rent a védett területen kívül és ezért lett belőle narancssárga. Ha most kukacoskodni akarnék, akkor simán odavághatnám, hogy azóta már elkövethetett akármi mást is, ami a narancssárga színben tartja, de inkább megint bölcs maradok és tartom a számat. Valószínűleg megint én bonyolítom túl a dolgokat, amik sokkal egyszerűbbek a valóságban. Nem lenne az első alkalom...
Azt hiszem a Renes részt elhiszem neki, a srácra néha tényleg ráférne egy-két pofon és ha ezt ennek a szőkeségnek kellett leadni, hát üsse kő! Én is felképelek bárkit, ha arról van szó, hogy szükség van rá, vagy megérdemli. De nem tudom, hogy Anat mit szólna ahhoz, ha egyszer én is besárgulnék, vagy ne adj isten pirosodnék előtte. A múltam azonban nem ilyen tiszta, még jó hogy nem tud róla senki...
- Vodkát... - szólok oda a pincérnek, amint ellátogat kis asztalunkhoz és jegyzettömbjét maga elé emeli a szokásos szövegelése mellett. Ahh, igen. Vodka... Az kell most nekem, attól majd kitisztul a fejem és mindent más megvilágításban fogok látni. Talán még ehhez a kis narancs-csajszihoz is közelebb megyek..!
Viola- Harcművész
- Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Keleti rész
A lány először tétován reagál a macskám hízelgő megmozdulására, de végül mégis elkezdi cirógatni Aldo buksiját. Helyes, ezek szerint kedveli a cicákat. Én pedig úgy tartottam mindig is, aki a macskákat szereti, az rossz ember nem lehet. Remélem ez a mondásom ma is beigazolódik. A Rennel kapcsolatos rövid, de lényegretörő történetét rezignált tekintettel hallgatom végig, a végére viszont már uralkodnom kell magamon. Azonban nem sikerül és halk kuncogás szakad ki belőlem. Nem gúnyos kacaj ez, csupán megkönnyebbült nevetgélés. Hogy mindeközben ennyire komoly arcot vág a lány, az számomra még érdekesebbé tette a szituációt.
- Komolyan felpofoztad? A nagy Ryuninji Rent? Hol tapizott le? Áhh, ne, ne is válaszolj! Elnézést a kérdésért, túl tapintatlan volt. Afelől nem kételkedem, hogy volt rá okod, Ren bármikor képes rászolgálni egy pofonra. Nem is az elsőt, és több, mint valószínű, hogy nem is az utolsót kapta tőled. Az még egy érdekes momentum lehet a történetben, hogy akkor éppen mivel szolgált rá, meg hogy miként reagált rá, de ezek részletezését illetőleg megkímélnélek. Úgyis elmondja majd, ha akarja, ha meg nem szándékozik az orromra kötni, akkor jobb is, ha nem tőled tudjuk meg. Még a végén csorba esne a nagy egóján. - kuncogok fel ismét - No, de komolyabbra fordítva a szót, nyilván nem fogom kegyedet piedesztálra emelni a tettéért, mivel jómagam ha mód és lehetőség van rá, akkor inkább elkerülöm az erőszak alkalmazását. Habitus és helyzet kérdése, hogy más ezzel él-e. Az imént Juuriel kisasszony pofozkodását nem éreztem helyénvalónak, de arról is esik majd még szó úgyis. Ami viszont igazán érdekelne az kegyed... mármint az, hogy miért jöttél utánunk. Nyilvánvaló, hogy a céhem iránt érdeklődsz, de ha megkérhetlek, akkor kifejtenéd érkezésed miértjét? Lennének esetleg konkrét kérdéseid? Meg jó lenne, ha mesélnél kicsit magadról, hogy jobban megismerhessünk - pillantok ezúttal Viora és könnyedén megsimogatom kedvesem comját. Na nem olyan erotikus jelleggel, inkább csak nyugtatólag. Nem érzem úgy, hogy félvárról venném a helyzetet és rosszul ítélném meg az idegen nőt. Nekem nagyon is úgy tűnik, hogy igazat mondott, legalább is pillanatnyilag nem találok hazugságra utaló jeleket. Egyet sem. Pedig nagyon koncentráltam. Közben megérkezik a pincér is, s Violeta máris rendel magának egy vodkát. Alap esetben nem tennék ilyet, de most úgy érzem, hogy ideje nekem is csatlakozni.
- Én pedig egy pohár mézsört kérnék, köszönöm. - Lehet könnyelmű vállalkozás részemről alkoholt inni, főleg, mert tisztában vagyok vele, hogy mennyire nem bírom a piát, de egy korsóval akkor sem merek bevállalni. - Ó, és jut eszembe, kérnék még krémest... három személyre!
- Komolyan felpofoztad? A nagy Ryuninji Rent? Hol tapizott le? Áhh, ne, ne is válaszolj! Elnézést a kérdésért, túl tapintatlan volt. Afelől nem kételkedem, hogy volt rá okod, Ren bármikor képes rászolgálni egy pofonra. Nem is az elsőt, és több, mint valószínű, hogy nem is az utolsót kapta tőled. Az még egy érdekes momentum lehet a történetben, hogy akkor éppen mivel szolgált rá, meg hogy miként reagált rá, de ezek részletezését illetőleg megkímélnélek. Úgyis elmondja majd, ha akarja, ha meg nem szándékozik az orromra kötni, akkor jobb is, ha nem tőled tudjuk meg. Még a végén csorba esne a nagy egóján. - kuncogok fel ismét - No, de komolyabbra fordítva a szót, nyilván nem fogom kegyedet piedesztálra emelni a tettéért, mivel jómagam ha mód és lehetőség van rá, akkor inkább elkerülöm az erőszak alkalmazását. Habitus és helyzet kérdése, hogy más ezzel él-e. Az imént Juuriel kisasszony pofozkodását nem éreztem helyénvalónak, de arról is esik majd még szó úgyis. Ami viszont igazán érdekelne az kegyed... mármint az, hogy miért jöttél utánunk. Nyilvánvaló, hogy a céhem iránt érdeklődsz, de ha megkérhetlek, akkor kifejtenéd érkezésed miértjét? Lennének esetleg konkrét kérdéseid? Meg jó lenne, ha mesélnél kicsit magadról, hogy jobban megismerhessünk - pillantok ezúttal Viora és könnyedén megsimogatom kedvesem comját. Na nem olyan erotikus jelleggel, inkább csak nyugtatólag. Nem érzem úgy, hogy félvárról venném a helyzetet és rosszul ítélném meg az idegen nőt. Nekem nagyon is úgy tűnik, hogy igazat mondott, legalább is pillanatnyilag nem találok hazugságra utaló jeleket. Egyet sem. Pedig nagyon koncentráltam. Közben megérkezik a pincér is, s Violeta máris rendel magának egy vodkát. Alap esetben nem tennék ilyet, de most úgy érzem, hogy ideje nekem is csatlakozni.
- Én pedig egy pohár mézsört kérnék, köszönöm. - Lehet könnyelmű vállalkozás részemről alkoholt inni, főleg, mert tisztában vagyok vele, hogy mennyire nem bírom a piát, de egy korsóval akkor sem merek bevállalni. - Ó, és jut eszembe, kérnék még krémest... három személyre!
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: Keleti rész
* Kicsit meglepve vettem tudomásul, hogy Anatole kuncog. Nahát... ez ennyire vicces? Mondjuk, ha belegondolok, valóban az, főleg a szituáció volt nagyon nevettető. Visszagondolva én is elmosolyodtam, a kérdésre viszont, hogy hol tapizott le, hirtelen elkomolyodtam, s kinyitottam a számat, hogy védekezzek, de aztán Anato hagyta a dolgot. Megkönnyebbültem, s csak mosolyogva figyeltem tovább szavait. Vigülis nem letapizás volt, de ezt most nem fogom neki elmagyarázni, mert nem lényeg. Majd Ren elmondja a részleteket, ha akarja. Majd elkomolyodtunk és Anat kérdezősködni kezdett. Bólintottam, hogy értem. Gondolkodni kezdtem, ekkor érkezett meg a pincér. Megvártam a rendeléseket, a vodkára megdöbbentem, a krémesre elmosolyodtam, de utána én is megszólaltam.*
- Ha már mindenki alkoholt kér, én citromos sört kérnék.
*Majd miután távozott a pincér, belefogtam mondandómba.*
- Akkor először inkább magammal kezdeném. Nem vagyok még túl magas szintű, mert az első heteket nagyon rosszul éltem meg. Egyedül voltam, senkit sem ismertem innen, s a hír, hogy itt ragadtunk, sokkolt. Pedig alapvetően elég társasági ember vagyok, csak mivel... am, szóval arra gondoltam, nem tudhatom, kiben bízhatok meg.-
* Arra gondoltam, hogy inkább nem kötöm az orrukra, hogy Beater vagyok, mert lehet, ez hátrány volna, s elküldenének a csudába mint szemét csalót. Majd folytattam.*
- De aztán erőt vettem magamon, s mentem Mobokat nyírogatni. Két küldetésben vettem ezelőtt részt, az utóbbi három napja volt, akkor történt, hogy megpofoztam Rent. Vagyis holnapra elmúlik sárgaságom. -
* Mosolyodtam a gagyi szóviccemen. Majd folytattam.*
- Igazából csak véletlenül a tér körül sétálgattam, amikor megláttalak benneteket. Meghúzódtam a háttérben, onnan figyeltem. Ren miatt, mivel ismerem, ott maradtam, kíváncsi voltam, mi lesz ebből az egészből. De már korábban is gondolkodtam azon, hogy nem ártana egy céhbe bekerülni, mert az csak előnyökhöz juttat. Bár szeretek szabad lenni, de alkalmazkodó típus vagyok. Azonban ha az elveim ellen kellene cselekednem, akkor biztos, hogy rövid hezitálás után elmennék. Ez az első toborzó, amit láttam, te pedig szimpatikus lettél. Művészetben inkább csak a zenét kedvelem, a macskákat is szeretem, de... szóval bevallom, hogy ezektől a gépállatoktól nem lesz jobb a kedvem. De azért már kezdem megszokni, s próbálom megszeretni ezt a világot, mert egy darabig kénytelen leszek itt élni. És nem gyűlölhetek ki tudja mennyi ideig. Jah, Renre visszatérve, nem akartam én megpofozni, csak megijedtem, s ezért volt a reakció, de alapvetően nem pofozgatok... sosem pofoztam meg fiút, csak a bátyámat. -
*Mondtam mentegetőzve, majd a végén elmosolyodtam. *
- Bár a toborzó nem úgy sikerült szerintem, ahogy tervezted, de azért ne add fel! Az az Alex meg... szerintem helyén van a szíve csak kicsit szélsőségesen viselkedik, de ki tudja, talán nem ártana neked egy ilyen srác a csapatba. Nem kell, hogy mindannyian egyféleképpen gondolkodjunk, egyedül, ami fontos, hogy ha parancsot kapunk, azt teljesítsük. Igazából még nem tudom, akarok-e hozzátok csatlakozni. Tudnál valamit még mesélni a céhedről? Mire gondoltál, milyen feladatot töltenénk be a SAO világában? Be kell vallanom, nem vagyok az a frontharcos típus.-
*Nos, azt hiszem, be nem állt a szám. De most csendben maradtam, s néztem Anatot, mit reagál erre az egészre. *
//Bocsánat, ihlet válság.//
- Ha már mindenki alkoholt kér, én citromos sört kérnék.
*Majd miután távozott a pincér, belefogtam mondandómba.*
- Akkor először inkább magammal kezdeném. Nem vagyok még túl magas szintű, mert az első heteket nagyon rosszul éltem meg. Egyedül voltam, senkit sem ismertem innen, s a hír, hogy itt ragadtunk, sokkolt. Pedig alapvetően elég társasági ember vagyok, csak mivel... am, szóval arra gondoltam, nem tudhatom, kiben bízhatok meg.-
* Arra gondoltam, hogy inkább nem kötöm az orrukra, hogy Beater vagyok, mert lehet, ez hátrány volna, s elküldenének a csudába mint szemét csalót. Majd folytattam.*
- De aztán erőt vettem magamon, s mentem Mobokat nyírogatni. Két küldetésben vettem ezelőtt részt, az utóbbi három napja volt, akkor történt, hogy megpofoztam Rent. Vagyis holnapra elmúlik sárgaságom. -
* Mosolyodtam a gagyi szóviccemen. Majd folytattam.*
- Igazából csak véletlenül a tér körül sétálgattam, amikor megláttalak benneteket. Meghúzódtam a háttérben, onnan figyeltem. Ren miatt, mivel ismerem, ott maradtam, kíváncsi voltam, mi lesz ebből az egészből. De már korábban is gondolkodtam azon, hogy nem ártana egy céhbe bekerülni, mert az csak előnyökhöz juttat. Bár szeretek szabad lenni, de alkalmazkodó típus vagyok. Azonban ha az elveim ellen kellene cselekednem, akkor biztos, hogy rövid hezitálás után elmennék. Ez az első toborzó, amit láttam, te pedig szimpatikus lettél. Művészetben inkább csak a zenét kedvelem, a macskákat is szeretem, de... szóval bevallom, hogy ezektől a gépállatoktól nem lesz jobb a kedvem. De azért már kezdem megszokni, s próbálom megszeretni ezt a világot, mert egy darabig kénytelen leszek itt élni. És nem gyűlölhetek ki tudja mennyi ideig. Jah, Renre visszatérve, nem akartam én megpofozni, csak megijedtem, s ezért volt a reakció, de alapvetően nem pofozgatok... sosem pofoztam meg fiút, csak a bátyámat. -
*Mondtam mentegetőzve, majd a végén elmosolyodtam. *
- Bár a toborzó nem úgy sikerült szerintem, ahogy tervezted, de azért ne add fel! Az az Alex meg... szerintem helyén van a szíve csak kicsit szélsőségesen viselkedik, de ki tudja, talán nem ártana neked egy ilyen srác a csapatba. Nem kell, hogy mindannyian egyféleképpen gondolkodjunk, egyedül, ami fontos, hogy ha parancsot kapunk, azt teljesítsük. Igazából még nem tudom, akarok-e hozzátok csatlakozni. Tudnál valamit még mesélni a céhedről? Mire gondoltál, milyen feladatot töltenénk be a SAO világában? Be kell vallanom, nem vagyok az a frontharcos típus.-
*Nos, azt hiszem, be nem állt a szám. De most csendben maradtam, s néztem Anatot, mit reagál erre az egészre. *
//Bocsánat, ihlet válság.//
Koshitsu Esutel- Íjász
- Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 28
Tartózkodási hely : Artes Limen
Karakterlap
Szint: 22
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales
Re: Keleti rész
Örülök, hogy ezen a Ren témán és a narancs indikátorán sikerül ilyen könnyedén túllibbenni, nem lett volna most sok kedvem a piperkőc dalos pacsirtánkról beszélgetni. Az viszont még inkább megnyugtatólag hat rám, hogy Esutel arcán is mosolyt vélek felfedezni, még ha némi zavartsággal is vegyül. Sokan jártak hasonló cipőben az első hetekben, mint amiről az íjász lány mesél nekünk, apró bólintással jelzem, hogy értem miről beszél. Igaz, én magam teljesen másként éltem meg a kezdeteket, de nagyon is türelmesen és megértően igyekeztem viszonyulni azokhoz, akik nehezebben dolgozták fel az ittlétünket.
- Ha jól értelmezem a szavaidat, akkor mostanra már sikerült túllendülnöd a kezdeti nehézségeken. Azt tudom kívánni, hogy ez a lendület a továbbiakban is tartson ki. Azt vallom, hogy ha megtanulunk együtt élni a jelenlegi helyzetünkkel és kihozzuk belőle a maximumot, akkor egy élhető környezetet tudunk kialakítani magunknak. Úgy pedig már sokkal komfortosabbak a mindennapok, illetve biztos háttér és motiválóerő a kijutáshoz. Én sem biztos, hogy meg mertem volna valósítani az elképzeléseimet és álltam volna egy céh élére, ha a kedvesem nem biztosítaná nekem a megfelelő érzelmi biztonságot. - Violetára pillantok, miközben az asztal alatt megfogom és kicsit megszorítom a kezét. Egy nőnek sosem lehet elégszer bókolni, s az iménti mondatommal azt is szerettem volna tudatosítani Esutelben, hogy mi ketten biztos alapköveit szolgáltatjuk egy alakulófélben lévő erős céhnek.
Ahogy folytatja a lány mondandóját, fény derül az eddigi tevékenységére is, s megbizonyosodhatunk arról is, hogy apró hibát vétett, mivel csupán három napig kell viselnie a narancs indikátort. Mosolyát én magam is mosollyal viszonozom, persze csak finoman, nehogy Vioból féltékenységet váltson ki. Mindeközben örömmel tölt el, hogy a korábbi kudarcba fulladó toborzó után most egy igazán kellemes hangvételű, kedélyes beszélgetést folytathatok a velünk szemben ülő hölggyel. Aldo is nagyon jól érzi ám magát az ölében, így esze ágában sincs elmoccanni onnan. Mostanra szépen összegömbölyödött és ütemes szuszogása jelzi, hogy tökéletesen elvan ott, ahol maradt.
- Ha nem frontharcosként gondolsz magadra - amit persze nem is erőltetnék rá egyetlen tagra sem - akkor milyen pozícióban tudnád elképzelni magad a csapaton belül? Jól látod, egy céh szerintem is csak előnyökhöz juttat. Szerencsére nekem megvan az anyagi forrásom és a kovácsműhelyem ahhoz, hogy a lehető legjobb felszerelésekkel lássam el a csapatot, Violeta pedig kiváló alapanyagok begyűjtésével dolgozik a kezem alá. Mi mindent kérés nélkül megosztunk egymással, te hajlandó lennél hasonló önzetlenségre a csapattársaidért? Felajánlanád az érceidet, vagy készítenél mondjuk potionokat, hogy ezzel is segítsd az alacsonyabb szintűek felzárkózását? Elnézést, ha kicsit túl indiszkrét a kérdés, hiszen még azt se tudom, hogy rendelkezel-e másodlagos jártasságokkal, de magamból indulok ki, és én sosem titkoltam a statjaimat vagy a jártasságaimat. Legalább is megbízhatónak tűnő emberek előtt nem. - mosolyodok el arra a korábbi mondatára reflektálva, hogy nem tudhatja kiben bízhat meg. Összességében nagyon imponálóak voltak az elhangzottak és nem is bujkál bennem az az érzés, hogy mindezeket csak azért mondja, mert ezeket szeretném hallani. Mindenesetre kíváncsian várom a válaszait, azok lesznek az igazán döntőek abban, hogy felajánlom-e a csatlakozás lehetőségét. Kedvesemre pillantok, hogy megbizonyosodjak róla, egyetért-e velem és ő is olyan derűlátó-e, mint én. Lehet, hogy naiv vagyok, de a csúfos toborzó után már az is óriási dolog, hogy valaki utánunk jött, s ezt bizony nem kellene elszalasztani. Közben megérkezik a felszolgáló is a kért italokkal és a három krémessel. Mindegyikünk elé letesz egyet a rendelt ital mellé.
- Fogyassz bátran! - intek Esutelnek, miközben elengedem Vio kezét, hogy ő is falatozni tudjon. Habár van egy olyan sejtésem, hogy mindenekelőtt a vodkát fogja legurítani
- Ha jól értelmezem a szavaidat, akkor mostanra már sikerült túllendülnöd a kezdeti nehézségeken. Azt tudom kívánni, hogy ez a lendület a továbbiakban is tartson ki. Azt vallom, hogy ha megtanulunk együtt élni a jelenlegi helyzetünkkel és kihozzuk belőle a maximumot, akkor egy élhető környezetet tudunk kialakítani magunknak. Úgy pedig már sokkal komfortosabbak a mindennapok, illetve biztos háttér és motiválóerő a kijutáshoz. Én sem biztos, hogy meg mertem volna valósítani az elképzeléseimet és álltam volna egy céh élére, ha a kedvesem nem biztosítaná nekem a megfelelő érzelmi biztonságot. - Violetára pillantok, miközben az asztal alatt megfogom és kicsit megszorítom a kezét. Egy nőnek sosem lehet elégszer bókolni, s az iménti mondatommal azt is szerettem volna tudatosítani Esutelben, hogy mi ketten biztos alapköveit szolgáltatjuk egy alakulófélben lévő erős céhnek.
Ahogy folytatja a lány mondandóját, fény derül az eddigi tevékenységére is, s megbizonyosodhatunk arról is, hogy apró hibát vétett, mivel csupán három napig kell viselnie a narancs indikátort. Mosolyát én magam is mosollyal viszonozom, persze csak finoman, nehogy Vioból féltékenységet váltson ki. Mindeközben örömmel tölt el, hogy a korábbi kudarcba fulladó toborzó után most egy igazán kellemes hangvételű, kedélyes beszélgetést folytathatok a velünk szemben ülő hölggyel. Aldo is nagyon jól érzi ám magát az ölében, így esze ágában sincs elmoccanni onnan. Mostanra szépen összegömbölyödött és ütemes szuszogása jelzi, hogy tökéletesen elvan ott, ahol maradt.
- Ha nem frontharcosként gondolsz magadra - amit persze nem is erőltetnék rá egyetlen tagra sem - akkor milyen pozícióban tudnád elképzelni magad a csapaton belül? Jól látod, egy céh szerintem is csak előnyökhöz juttat. Szerencsére nekem megvan az anyagi forrásom és a kovácsműhelyem ahhoz, hogy a lehető legjobb felszerelésekkel lássam el a csapatot, Violeta pedig kiváló alapanyagok begyűjtésével dolgozik a kezem alá. Mi mindent kérés nélkül megosztunk egymással, te hajlandó lennél hasonló önzetlenségre a csapattársaidért? Felajánlanád az érceidet, vagy készítenél mondjuk potionokat, hogy ezzel is segítsd az alacsonyabb szintűek felzárkózását? Elnézést, ha kicsit túl indiszkrét a kérdés, hiszen még azt se tudom, hogy rendelkezel-e másodlagos jártasságokkal, de magamból indulok ki, és én sosem titkoltam a statjaimat vagy a jártasságaimat. Legalább is megbízhatónak tűnő emberek előtt nem. - mosolyodok el arra a korábbi mondatára reflektálva, hogy nem tudhatja kiben bízhat meg. Összességében nagyon imponálóak voltak az elhangzottak és nem is bujkál bennem az az érzés, hogy mindezeket csak azért mondja, mert ezeket szeretném hallani. Mindenesetre kíváncsian várom a válaszait, azok lesznek az igazán döntőek abban, hogy felajánlom-e a csatlakozás lehetőségét. Kedvesemre pillantok, hogy megbizonyosodjak róla, egyetért-e velem és ő is olyan derűlátó-e, mint én. Lehet, hogy naiv vagyok, de a csúfos toborzó után már az is óriási dolog, hogy valaki utánunk jött, s ezt bizony nem kellene elszalasztani. Közben megérkezik a felszolgáló is a kért italokkal és a három krémessel. Mindegyikünk elé letesz egyet a rendelt ital mellé.
- Fogyassz bátran! - intek Esutelnek, miközben elengedem Vio kezét, hogy ő is falatozni tudjon. Habár van egy olyan sejtésem, hogy mindenekelőtt a vodkát fogja legurítani
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: Keleti rész
Anat sörös rendelésére vágok egy 'not bad' fejet. Mégis mi történhetett vele, hogy sörözik? Mondjuk ez nem nagy was ist das,, ennyi idegesség után ösztönösen megkívánja az ember az italt. A legjobb példa én vagyok rá, mert tessék, szinte alig várom, hogy jöjjön felém a vodka ezüsttálcán. Magam előtt akarom tudni, nem is, a kezemben, nem is, a számban, nem is, a virtuális gyomromban! Igen! Alkohol, alkohol mindenütt! \o/
Kedvesem még krémest is rendel, ami az ital után egyszerűen mesés lesz, főleg a vodka íztelen marása után. Megkoronázza az érzékeket.
Esutel közben kis mesével kápráztat el minket. Történetesen a történetével. Izgi, de engem jobban leköt a várakozás. Rég nem ettem már krémest, szinte vágyakozom utána, hogy újra a számban érezhessem az ízét, amit legutóbb csak a valóságban élvezhettem.
- Alex elásta magát egy jó időre... - teszem hozzá kelletlenül, mikor Esutel felhozz a srác nevét. Ingerült felmordulásomért azért remélem nem könyvel el egy alkesz, zsörtölődő életunt lánynak... Mondjuk nem úgy nézek ki, szóval nem lehetne rám bizonyítani ilyen állításokat.
Anat is felszólal, amiben burkoltan engem is megjegyez, mint biztos érzelmi háttért. Ez igen jól esik, így egy kedves mosolyt utalok a részére, mikor az asztal alatt megfogja ezt követően a kezem. Összefonódó ujjainkat nem láthatja Esutel, de mégis érezheti, hogy Anat és közöttem már kialakult egy erős kötődés.
És végül, amire sokat vártunk, illetve várt én, megérkezik. Egy szép tálcán ott kacsintgat rám az én drágaságom, a vodkácskám és persze a többiek krémese, itala.
Amint kézhez kapom a sajátom, már döntöm is le, nem kegyelmezve neki, mint egy terminátor pusztítom el a kis pohár tartalmát. Jóleső érzés önt el, s szinte már kopogó szemekkel nézek a süteményre, melyre ezt követően egy villával támadok rá.
- Óhh, ez annyira finom! - nyögöm ki két falat között, mely a vodka marása után szinte felszabadulás ízlelőbimbóimnak.
- Milyen képességeid vannak..? - pillantok Esutelre kérdően. Eddig Anatnál volt a stafétabot, de most önkényesen átvettem tőle, még ha csak ezen kérdés erejéig is. Érdekel, hogy a lány mit válaszol, milyen ereje van, mert szerintem a céhünknek az is alap követelménye, hogy a képességünk egyedi, eredeti legyen, túlmutatva másokén...
Kedvesem még krémest is rendel, ami az ital után egyszerűen mesés lesz, főleg a vodka íztelen marása után. Megkoronázza az érzékeket.
Esutel közben kis mesével kápráztat el minket. Történetesen a történetével. Izgi, de engem jobban leköt a várakozás. Rég nem ettem már krémest, szinte vágyakozom utána, hogy újra a számban érezhessem az ízét, amit legutóbb csak a valóságban élvezhettem.
- Alex elásta magát egy jó időre... - teszem hozzá kelletlenül, mikor Esutel felhozz a srác nevét. Ingerült felmordulásomért azért remélem nem könyvel el egy alkesz, zsörtölődő életunt lánynak... Mondjuk nem úgy nézek ki, szóval nem lehetne rám bizonyítani ilyen állításokat.
Anat is felszólal, amiben burkoltan engem is megjegyez, mint biztos érzelmi háttért. Ez igen jól esik, így egy kedves mosolyt utalok a részére, mikor az asztal alatt megfogja ezt követően a kezem. Összefonódó ujjainkat nem láthatja Esutel, de mégis érezheti, hogy Anat és közöttem már kialakult egy erős kötődés.
És végül, amire sokat vártunk, illetve várt én, megérkezik. Egy szép tálcán ott kacsintgat rám az én drágaságom, a vodkácskám és persze a többiek krémese, itala.
Amint kézhez kapom a sajátom, már döntöm is le, nem kegyelmezve neki, mint egy terminátor pusztítom el a kis pohár tartalmát. Jóleső érzés önt el, s szinte már kopogó szemekkel nézek a süteményre, melyre ezt követően egy villával támadok rá.
- Óhh, ez annyira finom! - nyögöm ki két falat között, mely a vodka marása után szinte felszabadulás ízlelőbimbóimnak.
- Milyen képességeid vannak..? - pillantok Esutelre kérdően. Eddig Anatnál volt a stafétabot, de most önkényesen átvettem tőle, még ha csak ezen kérdés erejéig is. Érdekel, hogy a lány mit válaszol, milyen ereje van, mert szerintem a céhünknek az is alap követelménye, hogy a képességünk egyedi, eredeti legyen, túlmutatva másokén...
Viola- Harcművész
- Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Keleti rész
*Anat felteszi a kérdést, hogy most már tényleg túl jutottam-e a kezdeti nehézségeken. Bólogattam, és biztatóan mosolyogtam is, bár egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy ez igaz. Ambivalens érzéseim voltak a világgal és alkotójával kapcsolatban, ez a kettősség, úgy éreztem, menten szétszed. De ezt igyekeztem leplezni. Mikor a saját támogatásáról, a mellette ülő lányra utalt, rájuk mosolyogtam. Persze kicsit magányosnak éreztem magam. Én nem igazán támaszkodhatok senkire. Ezért kell egy klán. Ha nem is létezik legjobb, vagy a létezők közül nem ez a legjobb, egyelőre mégis ez tűnik a legalkalmasabb klánnak, hogy csatlakozzam hozzájuk. Mikor Violeta benyögött valamit Alexról, máris elrontotta a jókedvem. Muszáj volt félhangosan magam elé morogni valamit.*
- Igen... egy időre.
*Direkt hallhatóra fogtam. Nem tudom miért, valahogy ki akartam állni azért a srácért. Különleges volt számomra. Nem csak azért, mert magyar. (Anyai nagymamám magyar volt, így azt a nyelvet is úgy-ahogy elsajátítottam.) Hanem volt valami a kiállásában, az elveiben. De nem is volt érdemes jelenleg ezen tovább gondolkodni. Anat tovább beszélt hozzám, rá figyeltem. Letámadott ezer kérdéssel, melyekre először csak pislogtam.*
- Öhm... tudod... még nem sikerült sok pénzt összegyűjtenem, mert... szóval még nincsenek jártasságaim. De a céhnek mindent meg tennék, amit meg kell, én tudok testvérien viselkedni. Egy céhen belül jobban biztonságban érezném magam. Bíznék a tagokban, így segítenék nekik. Hisz ha máshol nem is bízok senkiben, céhemben bíznék, de legfőképp a vezérben.
*Kissé furcsán hangozhatott ez a kijelentés, mintha nyomulnék Anatra, el is fordítottam a fejem, mintha valami érdekeset látnék. Láttam is. Szerencsémre megérkezett a pincér.*
~ Oh, my savior! ~
*Zavarban voltam. Megkaptam a söröm, máris ittam belőle három kortyot. Majd az ajánlat ösztönzésére ettem is egy falatot a sütiből. Finom volt. Most a hölgy vette át a szót, ránéztem. Kérdésétől feszengeni kezdtem, de valahogy úgy voltam vele, ha csatlakozok hozzájuk, tudniuk kell speciális képességemről. Rájuk néztem.*
- Hát... énekelek. Mármint... ha speciális képességemet használom, akkor az énekem hatására ellenfelem lelassul.
* Csak pislogtam rájuk, ahogy vártam a válaszukat. Furcsa egy képesség, az biztos. Kérdés, hogy lehet-e hasznosítani. Vajon kellek-e nekik?*
- Visszatérve a korábbi kérdésedre...
*Fordultam a vezérhez.*
- Mindig is a mérleg nyelvének vagy éppen ellen-súlynak képzeltem magam, mindig is ez volt a szerepem a való világban. Ha itt van hiány, itt segítek. Ha ott van rám szükség, akkor ott. Nem vagyok az a támadó típus, aki bumm előre rohan s neki megy annak, akit lát. Általában megvárom, hogy rendeződjenek a dolgok, találja meg mindenki a maga ellenfelét. S ha valahol elkél a segítség, mert valaki túl nagy fába vágta a fejszéjét, vagy éppen sokan támadnak rá, akkor őneki segítek. Legalábbis legutóbbi esetben így volt. Persze, ha kell... tudok erőszakos is lenni.-
*Eszembe jutott a kastélyos küldetés. Ahogy megragadtam az NPC csajt és a falhoz vágtam a fejét... hát... nah igen, van ilyen...*
- Igen... egy időre.
*Direkt hallhatóra fogtam. Nem tudom miért, valahogy ki akartam állni azért a srácért. Különleges volt számomra. Nem csak azért, mert magyar. (Anyai nagymamám magyar volt, így azt a nyelvet is úgy-ahogy elsajátítottam.) Hanem volt valami a kiállásában, az elveiben. De nem is volt érdemes jelenleg ezen tovább gondolkodni. Anat tovább beszélt hozzám, rá figyeltem. Letámadott ezer kérdéssel, melyekre először csak pislogtam.*
- Öhm... tudod... még nem sikerült sok pénzt összegyűjtenem, mert... szóval még nincsenek jártasságaim. De a céhnek mindent meg tennék, amit meg kell, én tudok testvérien viselkedni. Egy céhen belül jobban biztonságban érezném magam. Bíznék a tagokban, így segítenék nekik. Hisz ha máshol nem is bízok senkiben, céhemben bíznék, de legfőképp a vezérben.
*Kissé furcsán hangozhatott ez a kijelentés, mintha nyomulnék Anatra, el is fordítottam a fejem, mintha valami érdekeset látnék. Láttam is. Szerencsémre megérkezett a pincér.*
~ Oh, my savior! ~
*Zavarban voltam. Megkaptam a söröm, máris ittam belőle három kortyot. Majd az ajánlat ösztönzésére ettem is egy falatot a sütiből. Finom volt. Most a hölgy vette át a szót, ránéztem. Kérdésétől feszengeni kezdtem, de valahogy úgy voltam vele, ha csatlakozok hozzájuk, tudniuk kell speciális képességemről. Rájuk néztem.*
- Hát... énekelek. Mármint... ha speciális képességemet használom, akkor az énekem hatására ellenfelem lelassul.
* Csak pislogtam rájuk, ahogy vártam a válaszukat. Furcsa egy képesség, az biztos. Kérdés, hogy lehet-e hasznosítani. Vajon kellek-e nekik?*
- Visszatérve a korábbi kérdésedre...
*Fordultam a vezérhez.*
- Mindig is a mérleg nyelvének vagy éppen ellen-súlynak képzeltem magam, mindig is ez volt a szerepem a való világban. Ha itt van hiány, itt segítek. Ha ott van rám szükség, akkor ott. Nem vagyok az a támadó típus, aki bumm előre rohan s neki megy annak, akit lát. Általában megvárom, hogy rendeződjenek a dolgok, találja meg mindenki a maga ellenfelét. S ha valahol elkél a segítség, mert valaki túl nagy fába vágta a fejszéjét, vagy éppen sokan támadnak rá, akkor őneki segítek. Legalábbis legutóbbi esetben így volt. Persze, ha kell... tudok erőszakos is lenni.-
*Eszembe jutott a kastélyos küldetés. Ahogy megragadtam az NPC csajt és a falhoz vágtam a fejét... hát... nah igen, van ilyen...*
Koshitsu Esutel- Íjász
- Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 28
Tartózkodási hely : Artes Limen
Karakterlap
Szint: 22
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales
Re: Keleti rész
//Saru Taidana//
Miki mikor legutóbb itt járt a Kezdet Városának keleti részében még a kis jéggólem a tojásában szunyókált. Első, ijesztő napjai egyikét töltötte itt, bár még most is riadtan ébred minden egyes játékvilágban eltöltött éjszakák után, azonban egyre jobban kezdi kiismerni magát az idegen környezetben. Igaz még nem egészen tökéletesen. De nemrégiben például rájött Petit különleges képességére, amit azért nagy szónak minősített, ámbár a városon kívül lévő szörnyeknek még így is hátat fordít és kereket old a kis jégszörnnyel az oldalán. Alig-alig ismeri ki még határait és szívesen tanulna, hogy végre kijuthasson a játékból, ami teljességgel idegen számára. De fogalma sincs, hogy ki állna a segítségére, vagy hogyan is kezdje.
Csüggedt sóhaj hagyja el az ajkait, s gondolatait inkább lefoglalja az üzletek nézésével, hátha megakad valamin a szeme. Azonban nem számított a kis jéggólem mesterkedésére. Alig vette le róla a szemét fél pillanatra, máris elé keveredett, jeget permetezve lábai elé, hogy gyorsabban haladhasson. Miki csupán azt érezte, hogy egyszerűen kicsúszik a lába alóla, majd hanyatt esik.
- Áú… T-T – beütött karját fájlalva, morcos tekintettel nézett a kis jéggólemre, ki már araszolt is volna tovább, ha nem állítja meg.
- Petit. – szólítja meg a kis lényt, mely lassacskán be is rekesztette az előrehaladást és felé fordult. - Megmondtam, hogy maradj mögöttem, nem igaz? – kéri számon tőle az úgy öt perce is elhangzott beszélgetésük csomópontját. A jéggólem csak lehajtotta a fejét és fancsali ábrázatot öltött magára. Miki szíve mindig megesett rajta ilyenkor, haragja, mint mindig, most is elillant, majd egy nagy szusszanás kíséretében fölállt és megsimogatta a kis petet.
- Jól van, nincs harag, de legközelebb maradj mögöttem, rendben? – mutatott maga mögé. Miki nem megbántani akarta ezzel a gólemet, hanem el akarta kerülni az efféle váratlan eséseket. Sajnos Petit időnként megfeledkezett erről és folyton elé ment, ezáltal korcsolyapályát készítve neki a semmiből. Sajnos képtelen volt behatárolnia, hogy szándékosan, avagy egy apró véletlen folytán.
Nem merengett inkább ezen, megsimogatta a jéggólem fejét, majd egy hirdetést harsogó hangos karakter felé pillantott. Öltözékéből meg volt győződve róla, hogy valószínűleg a játék része. S míg ezen agonizált nem vette figyelembe az esetleges enyveskezű tolvajokat, kik olyan aljas trükkhöz folyamodnak, hogyha nekimennek az embernek, akkor zsebretesznek pár aranyat tőle. Oldalán ácsorgó gólem a szakadt ruhás, kócos, mezítlábas fiú után nézett, majd oldalra döntötte a fejét.
- Ez biztos érdekes lehet. – jegyezte meg Miki félvállról a hirdetést harsogó mondanivalójára, miután egy árva szót sem értett belőle, aztán Petitre pillantott. A gólem nagyon nézett valamit, s érdekelte, hogy mit talált olyan érdekesnek ezúttal. A jéglény lassan megfordult, majd elindult. Miki értetlenül állt a helyzet előtt, mikor megpillantott egy boltot, rajta hasonló kövekkel, mely a raktárjában is pihen. Közelebb merészkedett és szemügyre vételezve a kirakatot, s már azon volt, hogy vásároljon, mikor is szembesülnie kellett azzal, hogy egy fillérje sincs, pedig mikor reggel leellenőrizte tisztán emlékezett arra, hogy igenis volt egy – két aranya a karakterlapján.
- Mi a… – motyogta orra alatt, majd eszébe jutott a mezítlábas kócos fiú. Szemei felcsillantak, majd nyomban megindult abba az irányba, amely felé látta elfutni a gyereket. - Gyere Petit, siess! –szólt hátra a válla fölött, s míg nem az utat figyelte sikeresen nekiütközött valakinek.
- E-elnézést, én… csak… én… – hebegett-habogott, kezének heves gesztikulálásával próbálván elmutogatni a sietésének miértjét. Arca lassacskán kezdett egyre vörösebb szint felvenni, s szíve szerint elsüllyedt volna szégyenében. - Volt az a fiú, kócos, meg tolvaj és szakad ruhás meg minden… és Petit meg én… szóval. – Miki inkább berekesztette a már amúgy is kellemetlen helyzet tetézését és lehajtotta a fejét, úgy ahogy Petit is szokta mikor megbán valamit. Egyre inkább összhangba kerül a kis jéggólemre, mely immáron már az oldalán állva tette ugyan azt, mint Miki: fancsali ábrázattal lehajtotta a kobakját.
Miki mikor legutóbb itt járt a Kezdet Városának keleti részében még a kis jéggólem a tojásában szunyókált. Első, ijesztő napjai egyikét töltötte itt, bár még most is riadtan ébred minden egyes játékvilágban eltöltött éjszakák után, azonban egyre jobban kezdi kiismerni magát az idegen környezetben. Igaz még nem egészen tökéletesen. De nemrégiben például rájött Petit különleges képességére, amit azért nagy szónak minősített, ámbár a városon kívül lévő szörnyeknek még így is hátat fordít és kereket old a kis jégszörnnyel az oldalán. Alig-alig ismeri ki még határait és szívesen tanulna, hogy végre kijuthasson a játékból, ami teljességgel idegen számára. De fogalma sincs, hogy ki állna a segítségére, vagy hogyan is kezdje.
Csüggedt sóhaj hagyja el az ajkait, s gondolatait inkább lefoglalja az üzletek nézésével, hátha megakad valamin a szeme. Azonban nem számított a kis jéggólem mesterkedésére. Alig vette le róla a szemét fél pillanatra, máris elé keveredett, jeget permetezve lábai elé, hogy gyorsabban haladhasson. Miki csupán azt érezte, hogy egyszerűen kicsúszik a lába alóla, majd hanyatt esik.
- Áú… T-T – beütött karját fájlalva, morcos tekintettel nézett a kis jéggólemre, ki már araszolt is volna tovább, ha nem állítja meg.
- Petit. – szólítja meg a kis lényt, mely lassacskán be is rekesztette az előrehaladást és felé fordult. - Megmondtam, hogy maradj mögöttem, nem igaz? – kéri számon tőle az úgy öt perce is elhangzott beszélgetésük csomópontját. A jéggólem csak lehajtotta a fejét és fancsali ábrázatot öltött magára. Miki szíve mindig megesett rajta ilyenkor, haragja, mint mindig, most is elillant, majd egy nagy szusszanás kíséretében fölállt és megsimogatta a kis petet.
- Jól van, nincs harag, de legközelebb maradj mögöttem, rendben? – mutatott maga mögé. Miki nem megbántani akarta ezzel a gólemet, hanem el akarta kerülni az efféle váratlan eséseket. Sajnos Petit időnként megfeledkezett erről és folyton elé ment, ezáltal korcsolyapályát készítve neki a semmiből. Sajnos képtelen volt behatárolnia, hogy szándékosan, avagy egy apró véletlen folytán.
Nem merengett inkább ezen, megsimogatta a jéggólem fejét, majd egy hirdetést harsogó hangos karakter felé pillantott. Öltözékéből meg volt győződve róla, hogy valószínűleg a játék része. S míg ezen agonizált nem vette figyelembe az esetleges enyveskezű tolvajokat, kik olyan aljas trükkhöz folyamodnak, hogyha nekimennek az embernek, akkor zsebretesznek pár aranyat tőle. Oldalán ácsorgó gólem a szakadt ruhás, kócos, mezítlábas fiú után nézett, majd oldalra döntötte a fejét.
- Ez biztos érdekes lehet. – jegyezte meg Miki félvállról a hirdetést harsogó mondanivalójára, miután egy árva szót sem értett belőle, aztán Petitre pillantott. A gólem nagyon nézett valamit, s érdekelte, hogy mit talált olyan érdekesnek ezúttal. A jéglény lassan megfordult, majd elindult. Miki értetlenül állt a helyzet előtt, mikor megpillantott egy boltot, rajta hasonló kövekkel, mely a raktárjában is pihen. Közelebb merészkedett és szemügyre vételezve a kirakatot, s már azon volt, hogy vásároljon, mikor is szembesülnie kellett azzal, hogy egy fillérje sincs, pedig mikor reggel leellenőrizte tisztán emlékezett arra, hogy igenis volt egy – két aranya a karakterlapján.
- Mi a… – motyogta orra alatt, majd eszébe jutott a mezítlábas kócos fiú. Szemei felcsillantak, majd nyomban megindult abba az irányba, amely felé látta elfutni a gyereket. - Gyere Petit, siess! –szólt hátra a válla fölött, s míg nem az utat figyelte sikeresen nekiütközött valakinek.
- E-elnézést, én… csak… én… – hebegett-habogott, kezének heves gesztikulálásával próbálván elmutogatni a sietésének miértjét. Arca lassacskán kezdett egyre vörösebb szint felvenni, s szíve szerint elsüllyedt volna szégyenében. - Volt az a fiú, kócos, meg tolvaj és szakad ruhás meg minden… és Petit meg én… szóval. – Miki inkább berekesztette a már amúgy is kellemetlen helyzet tetézését és lehajtotta a fejét, úgy ahogy Petit is szokta mikor megbán valamit. Egyre inkább összhangba kerül a kis jéggólemre, mely immáron már az oldalán állva tette ugyan azt, mint Miki: fancsali ábrázattal lehajtotta a kobakját.
_________________
Miyazaki Momo- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 35
Join date : 2013. Mar. 15.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: Zöld
Céh: Angelic Voice
Re: Keleti rész
[ESUTEL & VIOLETA]
Kedvesem Alexra tett megjegyzését elengedem a fülem mellett, teljesen ki akarom zárni az elmémből most a nemrég történteket ahhoz, hogy higgadtan tudjak mérlegelni. Esutellel kapcsolatban pedig tényleg csak reménykedni tudok abban, hogy nem tesz lóvá, s nem csak olyanokat mond, amiket hallani szeretnék. Őszinte lánynak tűnik, nekem pedig nem szokott csalni az emberismeretem. Az üzleti életben az első dolog amit meg kell tanulni: átlátni az embereken és csupán néhány apró jelből kiismerni őket. Lássuk csak. A beszédstílusa visszafogott, jólnevelet, értelmes gondolkodású. Mindemellett a macskám közeledését sem utasította vissza, még ha látszott is rajta a pillanatnyi kényelmetlenség érzete. Többször zavarba jön a társaságunkban, szavaiból sem éppen a túlzott nagyképűség árad. Felszerelése sem a legkiválóbb, sok kezdő cuccot láttam rajta. Röviden szólva pontosan annak tűnik, mint amilyennek előadja magát.
- Énekelsz? Ó, még egy dalos pacsirta! Megvallom, igazán jól hangzik ez a képesség és tetszik ez a mérleges metafora is. - Finoman megpaskolom Violeta lábát, majd váratlanul felállok és egyenesen a lány háta mögé sétálok, végül kezeimet a vállára helyezem. - Szerinted ennyitől kellőképpen meg vagyunk győzve? - Hangom kimért, direkte nem túl barátságos, de közben kedvesemre kacsintok, majd igen közel hajolok Esutel füléhez. Már-már zavaróan közel, belegázolva az intim szférájába, de még azelőtt megszólalok, hogy Vio féltékeny lehetne.
- Azt hiszem az Artes Liberalesnek jól jönne valaki, aki kiegyensúlyozza azt a bizonyos mérleget. Fel vagy véve. - Egyéb mellébeszélést, meg a bizonyítanod kell még dumát mellőzöm, okos lány ő, tudja ezt magától is. Megpaskolom a vállát, csak hogy érezze a törődést, s hogy leessen neki, kicsit megtréfáltam az imént. Jobb ha felkészül a csínyeimre, ráadásul nem lennék meglepve, ha Rentől is kapná majd vastagon ezeket. Visszacsüccsenek a helyemre, majd jólesően belekortyolok a mézsörbe. Nem vagyok oda a sör keserkés alkoholos ízéért, de ennek a fajtának az édessége ellensúlyozza az ízeket. Olyan ez is, mint a mérleg két nyelve.
- Adok neked 200 aranyat, hogy vegyél belőle másodlagos jártasságot. Ne áruld el, hogy milyet szeretnél, legyen meglepetés. Csak annyi kérésem lenne, hogy ne páncélkovács vagy kristályíró legyél. Továbbá javaslom, hogy ne költsd a kevéske pénzed felszerelésre, mert azt is biztosítom számodra. - Mondandóm végeztével elfogyasztom a krémest, majd a maradék sörömet kortyolgatva hátradőlök, átkarolva kedvesemet. - Van még kérdésed esetleg? - Pillantok Esutelre, részemről lezártnak tekintem a céhes témát.
- Énekelsz? Ó, még egy dalos pacsirta! Megvallom, igazán jól hangzik ez a képesség és tetszik ez a mérleges metafora is. - Finoman megpaskolom Violeta lábát, majd váratlanul felállok és egyenesen a lány háta mögé sétálok, végül kezeimet a vállára helyezem. - Szerinted ennyitől kellőképpen meg vagyunk győzve? - Hangom kimért, direkte nem túl barátságos, de közben kedvesemre kacsintok, majd igen közel hajolok Esutel füléhez. Már-már zavaróan közel, belegázolva az intim szférájába, de még azelőtt megszólalok, hogy Vio féltékeny lehetne.
- Azt hiszem az Artes Liberalesnek jól jönne valaki, aki kiegyensúlyozza azt a bizonyos mérleget. Fel vagy véve. - Egyéb mellébeszélést, meg a bizonyítanod kell még dumát mellőzöm, okos lány ő, tudja ezt magától is. Megpaskolom a vállát, csak hogy érezze a törődést, s hogy leessen neki, kicsit megtréfáltam az imént. Jobb ha felkészül a csínyeimre, ráadásul nem lennék meglepve, ha Rentől is kapná majd vastagon ezeket. Visszacsüccsenek a helyemre, majd jólesően belekortyolok a mézsörbe. Nem vagyok oda a sör keserkés alkoholos ízéért, de ennek a fajtának az édessége ellensúlyozza az ízeket. Olyan ez is, mint a mérleg két nyelve.
- Adok neked 200 aranyat, hogy vegyél belőle másodlagos jártasságot. Ne áruld el, hogy milyet szeretnél, legyen meglepetés. Csak annyi kérésem lenne, hogy ne páncélkovács vagy kristályíró legyél. Továbbá javaslom, hogy ne költsd a kevéske pénzed felszerelésre, mert azt is biztosítom számodra. - Mondandóm végeztével elfogyasztom a krémest, majd a maradék sörömet kortyolgatva hátradőlök, átkarolva kedvesemet. - Van még kérdésed esetleg? - Pillantok Esutelre, részemről lezártnak tekintem a céhes témát.
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: Keleti rész
* Szavaim után végre a vezető is megszólal, s elmondja véleményét a hallottakról. Na igen, még egy dalos pacsirta. Volt szerencsém, vagy tán szerencsétlenségem hallani Rent, ahogy énekel, de inkább ne is firtassuk. Mikor Anat felállt, mögém állt, s vállamra tette a kezét, megrökönyödtem, s kérdőn pillantottam Anat kedvesére. De valóban csak egy pillanat volt, elfordítottam tekintetemet, s füleltem, hogy Saito most épp mit beszél. Nem volt bizalomgerjesztő a hangvétele, kérdésére magamban rögtön feleltem.*
~ Nem. ~
* De tudtam, nem lenne túl előnyös megmondani az őszintét, de az is biztos, hogy ennél sokkal többet nem nagyon mondhattam volna magamról. Ha ez nekik nem elég, hát legyen. De hát meg kellett mondanom az igazat, ne várjanak tőlem pitbull-viselkedést, csak annyit kapnak tőlem, amit megmondtam nekik. Ha ez nem elég, hát nem elég. Megyek a magam útján tovább. Majd kissé megrettenve vettem tudomásul, hogy a férfi/fiú épp a fülembe sugdolózik. Áhá... mókás kedvében van. Először reflexből el akartam húzódni, de még időben erőt vettem izmaimon, s meg sem mozdultam, csak mereven álltam a közelségét, s hallgattam szavait. A "fel vagy véve" mondatra kikerekedtek a szemeim, s Anat felé fordultam. Megpaskolta a vállamat, majd leült. Én tekintetemmel, s fejemmel végig követtem mozdulatait. Igazából a meglepődéstől, meg az egész zavaros közléstől egyelőre nem tudtam megszólalni. De hál' Istennek Anat folytatta mondandóját. Nem is akármivel. Védekezve emeltem fel kezeimet.*
- Oh nem, erre semmi szük... izé, hát.
* Majd krémesemre bámultam. Hát páncélkovács nem nagyon akartam lenni, főleg nem kristályíró, de azért még mindenképp gondolkodnom kell, hogy mit válasszak. Főleg a hallottakat kell újra és újra végigfutnom agyammal. *
- Köszönöm!
*Szólaltam meg csendesen feléjük nézve.*
- Remélem... hasznára lehetek a céhnek és... Aincradnak is. Mindent meg fogok tenni, hogy ne kelljen csalódnotok bennem.
* A süteményt befejeztem, hasonló időben, mint Anat. Kérdésére megráztam a fejem.*
- Egyelőre nincs. Gondolkodnom kell... sok mindenen.
* Legördítettem a menümet, s elővettem annyi pénzt, amivel a sörömet kifizethetem. Az asztalra tettem.*
- Köszönöm a meghívást, de...
*Felálltam.*
- ...nekem most mennem kell. Mindent nagyon köszönök. Hamarosan... újra találkozunk.-
*Rájuk mosolyogtam, majd elhagytam a fogadót. Alig vártam, hogy kijussak. Amint becsukódott mögöttem az ajtó, visszatekintettem, majd elgondolkodtam. *
~ Most akkor egy céh tagja vagyok? Részese vagyok egy közösségnek. Nem kell tovább egyedül lennem. ~
* Majd elindultam először bizonytalanul, majd lépéseim magabiztossá, sietőssé váltak. *
~ Visszafizetem még a pénzt. Biztosan! Köszönök mindent, Anat! ~
* Mosolyogva hagytam el a helyszínt.*
//Nagyon szépen köszönöm a játékot és a felvételt! //
~ Nem. ~
* De tudtam, nem lenne túl előnyös megmondani az őszintét, de az is biztos, hogy ennél sokkal többet nem nagyon mondhattam volna magamról. Ha ez nekik nem elég, hát legyen. De hát meg kellett mondanom az igazat, ne várjanak tőlem pitbull-viselkedést, csak annyit kapnak tőlem, amit megmondtam nekik. Ha ez nem elég, hát nem elég. Megyek a magam útján tovább. Majd kissé megrettenve vettem tudomásul, hogy a férfi/fiú épp a fülembe sugdolózik. Áhá... mókás kedvében van. Először reflexből el akartam húzódni, de még időben erőt vettem izmaimon, s meg sem mozdultam, csak mereven álltam a közelségét, s hallgattam szavait. A "fel vagy véve" mondatra kikerekedtek a szemeim, s Anat felé fordultam. Megpaskolta a vállamat, majd leült. Én tekintetemmel, s fejemmel végig követtem mozdulatait. Igazából a meglepődéstől, meg az egész zavaros közléstől egyelőre nem tudtam megszólalni. De hál' Istennek Anat folytatta mondandóját. Nem is akármivel. Védekezve emeltem fel kezeimet.*
- Oh nem, erre semmi szük... izé, hát.
* Majd krémesemre bámultam. Hát páncélkovács nem nagyon akartam lenni, főleg nem kristályíró, de azért még mindenképp gondolkodnom kell, hogy mit válasszak. Főleg a hallottakat kell újra és újra végigfutnom agyammal. *
- Köszönöm!
*Szólaltam meg csendesen feléjük nézve.*
- Remélem... hasznára lehetek a céhnek és... Aincradnak is. Mindent meg fogok tenni, hogy ne kelljen csalódnotok bennem.
* A süteményt befejeztem, hasonló időben, mint Anat. Kérdésére megráztam a fejem.*
- Egyelőre nincs. Gondolkodnom kell... sok mindenen.
* Legördítettem a menümet, s elővettem annyi pénzt, amivel a sörömet kifizethetem. Az asztalra tettem.*
- Köszönöm a meghívást, de...
*Felálltam.*
- ...nekem most mennem kell. Mindent nagyon köszönök. Hamarosan... újra találkozunk.-
*Rájuk mosolyogtam, majd elhagytam a fogadót. Alig vártam, hogy kijussak. Amint becsukódott mögöttem az ajtó, visszatekintettem, majd elgondolkodtam. *
~ Most akkor egy céh tagja vagyok? Részese vagyok egy közösségnek. Nem kell tovább egyedül lennem. ~
* Majd elindultam először bizonytalanul, majd lépéseim magabiztossá, sietőssé váltak. *
~ Visszafizetem még a pénzt. Biztosan! Köszönök mindent, Anat! ~
* Mosolyogva hagytam el a helyszínt.*
//Nagyon szépen köszönöm a játékot és a felvételt! //
Koshitsu Esutel- Íjász
- Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 28
Tartózkodási hely : Artes Limen
Karakterlap
Szint: 22
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales
Re: Keleti rész
[Momo]
Belém jöttek. OK, nem olyan nagy szám ez. A való életben ugye sokkal nagyobb a látóterünk, de szerintem még ezek a flancos, kafa modern rendszerek sem tudnának annyi adatot akadozás nélkül feldolgozni, amennyit akkor kéne. Azért látunk tök keveset. Azért megy neki mindenki mindenkinek. Jah, biztos!
Éppenséggel nem volt aktív a szuperhősi énem, amikor a csaj közölte, hogy kirabolták. Alapból vegyük számba: kiscsaj volt. Nagyon kicsi. Túl kicsi. Az a fajta, amire az ember nem mozdul rá jó érzésből. Másrészt meg: ugyan már, milyen szakadt ruháról beszél? Ez itt a SAO, itt nincs szakadt ruha. Legfeljebb olyan van, hogy Szakadt Ruha, és akkor az ad mínusz kettő ügyességet. Érted. Hülye lenne bárki ilyet felhúzni. Szóval már ekkor gyanús szemekkel méregettem a csajt.
– Segond, hajrá, még utoléred! – biztattam nem túl lelkesen. Még odébb is álltam az útjából. Nem volt kellemes a védett övezetben karambolozni, de így, hogy nem volt fájdalom aktiválva a rendszerben, és életet sem vont le, különösebben nem vettem magamra. Részemről az interakciónak itt vége is lehetett volna. Nem kell magyarázkodni. Kalap-kabát, érted. – Sok sikert! – tettem még hozzá bizonytalanul. Merthogy… nem, én aztán nem fogok neki segíteni.
Alapból nem értettem mondjuk, hogyan rabolhatták ki. Hogy a fenébe nem vette észre a felugró tranzakciós ablakot? Ha észrevette: miért nyomott az elfogadásra? Ha nem vette észre, mégis milyen módszerrel dolgozhatott az a bizonyos tolvaj?
– Figyelj csak, csajszi – szóltam utána. Ha esetleg mostanra otthagyott volna. Vagy megpróbálná. Vagy bármi. Érted! – Máskor ne próbálj senkit átvágni ilyesmivel, he? – elhúztam a szám. Bakker, ilyen kicsike még csak, aztán máris csak úgy folyik belőle a hazugság. Tök gáz. Mit művel velünk ez a rendszer? Mivé leszünk?! – Teátrális gondolataim közepette kérdőn bambultam a csajra. Csaj után. Felé. Szóval valamerre arra, amerre ő lehetett.
_________________
A D A T L A P
Second Life Kristálybolt - "Kristállyal kereskedek, de életet adok el."
- pontozás:
- Élet: 20+2 -> 110HP
Fegyverkezelés - Taidana sebzése: 5 +5 -> 10
Irányítás - Susaya sebzése: 20 +9 -> 29
Kitartás: 5+2 -> 7
Gyorsaság: 22+3 -> 25
Speciális képesség: 11
Páncél: 24
Susaya:
Élet: 53HP +10HP -> 65HP
Kitartás: 7
Gyorsaság: 25
Speciális képesség: 11
Felszerelve:
Gólem Vért (+20 páncél)
A Kovács Irányítópálcája (+3 irányítás, +1 élet, +10 állandó pet életpont)
Kapcsolat Gyűrű (+6 irányítás)
A bajnok köpenye (+2 fegyverkezelés, +2 kitartás, + 1 gyorsaság)
Mokaszin (+3 fegyverkezelés +2 gyorsaság)
Bronz Sisak (+4 páncél)
Természetgyűrű (+1 élet)
Taidana- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 495
Join date : 2012. Aug. 27.
Tartózkodási hely : Aincrad?
Karakterlap
Szint: 15
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Keleti rész
Saru Taidana
Miki megkönnyebbül, ahogy hallja, hogy a figyelmetlensége okozta ballépése miatt cseppet sem haragszik az illető, kit majdhogynem fölöklelt. Vagyis biztos felöklelte volna, hogyha úgy 20-30 centiméterrel még magasabb lenne. Igen számtalanszor áhítozott még pár centiért, mert bizonyos esetekben csak alig fél milliméteren múlott volna például a só levétele a konyhapolcról. Szóval ezt már nem egyszer kívánta, de el kellett fogadnia magasságát olyannak, amilyennek. S perpillanat pont kapóra jött alacsony mérete, hisz így elkerült egy balesetet! Meg különben is, már azt is nagy szónak ítélte, hogy egyáltalán Petitnél magasabb, még… bár nem hiszi, hogy a kis jéggólem még magasabbra nőne.Miki azonban nem tudta nem kihallani a játékos szavaiból az apró gyanakvó gúnyt, mely mintha arra utalt volna, hogy nem is hisznek neki, sőt mi több, olyan szavakat hangoztatott a játékos, mint akinek meggyőződése: hazudik. Pedig sosem jutna eszébe ilyen alantas dolog, hiszen megtörtént, valóban eltűnt a vagyona kisebb töredéke, vagy netalántán rosszul emlékezett volna az adatokra? Miki nem akarta ezt elfogadni magyarázatnak, így ki vagy mi másra gyanakodna, mintha nem a tragédia előtti bekövetkezett történtekre, helyesbítve személyre, a fiúra, aki nekijött?
- De, de én… – hebegi kétségbeesetten. - Én soha, én nem – próbálja szavakba önteni, hogy esze ágában sincs átverni senkit és semmit, sosem vetemedne ilyesmire, miért tenné? Csúnya alantas dolog az. - szóval én sohasem hazudnék. T~T – szipogva igyekszik visszatartani könnyeit.
- Tényleg ott volt a fiú, és mielőtt nekem jött több pénzem volt a jelenleginél. Bár lehet, hogy rosszul emlékszem… T-T – teszi hozzá arcáról letörölgetve a megfékezhetetlen könnyeket, melyek önálló útra kelve csorogtak le arcán. Mondjuk, cseppet sem tagadja, hogy a tragédia megtörténte nem lenne az ő sara is, hiszen úgy elmerült a hirdetés hallgatásán. Igen, egyszerűen akaratán kívül szökött elé ama fantáziakép, ahol Petit például szmokingban pózolna, csinos csokornyakkendővel, vagy túraruhában, esetleg télikabátban. Egyszerűen gyöngéje a különböző ruhaneműk, és feltételezte, hogyha valami hasonló rajongási pontot lelne a kis picúrka gólemmel, úgy még közelebb kerülhetnének egymáshoz és sokkal hatékonyabban tudnának összedolgozni a játék világában.
_________________
Miyazaki Momo- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 35
Join date : 2013. Mar. 15.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: Zöld
Céh: Angelic Voice
Re: Keleti rész
Momo
- Ne! – szólítottam fel. Tök határozott voltam! Nagyon… nagyon… bah! – Na, ne sírj már! – néztem rá könyörgő szemekkel, gyorsan szippantva egyet, mielőtt rajtam is kiütközött volna a reggeli harmat; szúrta volna a szememet a reggeli friss levegő; bekönnyeztem volna a lány nagyon rózsaszín ruhájának bántóan virító színétől – nem sírtam volna, nem. Legfeljebb úgy mondhatjuk: módszeresen könnyeztem volna.
Aztán akkor egyszer csak figyelmem a kis jéggólemére terelődött. Ó, hát nekem egészen tartott minden világfájdalmam. Susaya éppenséggel egyáltalán nem volt a közelemben, éppen talán valamelyik szomszédos ház vagy bolt erkélyén eresztáncolt, nem tudom. Így viszont a figyelmem egyetlen petre terelődött: a kiscsajéra. – Bakker, te is idomár vagy! – került vérmesen széles vigyor az arcomra, miközben minden további kérdés vagy kérés vagy óhaj-sóhaj, engedélykérelmezés nélkül átléptem volna mindenfajta és –féle intim és emberek közötti távolságot, és már a kezembe is akartam volna venni a kis petet.
Tudtam, hogy nem kéne, talán hozzá se nyúlhatnék. Amúgy se illik, érted, ne tapizd csak úgy, random ihlettől hajtva a másik petjét. Nem szabad. Nem kéne. Nem… Kit érdekel?!
Védett övezetben voltunk, így kapásból el is ástam azt a lehetőséget, hogy nekem HP-veszteségem származzon ebből a kis találkozásból. – Soha nem láttam még ilyen kis… elementális… úgy értem: elementáris… mármint tök nagyszerű kis petet! – lelkendeztem, ott helyben, ültömben heveny örömtáncot nyomatva a kis pet körül.
- Uh, csodás, milyen kis baró állatka! – vizslattam nagy szemeket meresztve, ha más nem is, az ujjammal bökdösve szegény párát. Nem nagyon menekülhetett a figyelmem elől: ha nem is követtem, a tekintetemmel már mindenhová követtem, bárhová is tegye aranyos és jeges levegőbensuhogóját(?).
Aztán akkor egyszer csak figyelmem a kis jéggólemére terelődött. Ó, hát nekem egészen tartott minden világfájdalmam. Susaya éppenséggel egyáltalán nem volt a közelemben, éppen talán valamelyik szomszédos ház vagy bolt erkélyén eresztáncolt, nem tudom. Így viszont a figyelmem egyetlen petre terelődött: a kiscsajéra. – Bakker, te is idomár vagy! – került vérmesen széles vigyor az arcomra, miközben minden további kérdés vagy kérés vagy óhaj-sóhaj, engedélykérelmezés nélkül átléptem volna mindenfajta és –féle intim és emberek közötti távolságot, és már a kezembe is akartam volna venni a kis petet.
Tudtam, hogy nem kéne, talán hozzá se nyúlhatnék. Amúgy se illik, érted, ne tapizd csak úgy, random ihlettől hajtva a másik petjét. Nem szabad. Nem kéne. Nem… Kit érdekel?!
Védett övezetben voltunk, így kapásból el is ástam azt a lehetőséget, hogy nekem HP-veszteségem származzon ebből a kis találkozásból. – Soha nem láttam még ilyen kis… elementális… úgy értem: elementáris… mármint tök nagyszerű kis petet! – lelkendeztem, ott helyben, ültömben heveny örömtáncot nyomatva a kis pet körül.
- Uh, csodás, milyen kis baró állatka! – vizslattam nagy szemeket meresztve, ha más nem is, az ujjammal bökdösve szegény párát. Nem nagyon menekülhetett a figyelmem elől: ha nem is követtem, a tekintetemmel már mindenhová követtem, bárhová is tegye aranyos és jeges levegőbensuhogóját(?).
_________________
A D A T L A P
Second Life Kristálybolt - "Kristállyal kereskedek, de életet adok el."
- pontozás:
- Élet: 20+2 -> 110HP
Fegyverkezelés - Taidana sebzése: 5 +5 -> 10
Irányítás - Susaya sebzése: 20 +9 -> 29
Kitartás: 5+2 -> 7
Gyorsaság: 22+3 -> 25
Speciális képesség: 11
Páncél: 24
Susaya:
Élet: 53HP +10HP -> 65HP
Kitartás: 7
Gyorsaság: 25
Speciális képesség: 11
Felszerelve:
Gólem Vért (+20 páncél)
A Kovács Irányítópálcája (+3 irányítás, +1 élet, +10 állandó pet életpont)
Kapcsolat Gyűrű (+6 irányítás)
A bajnok köpenye (+2 fegyverkezelés, +2 kitartás, + 1 gyorsaság)
Mokaszin (+3 fegyverkezelés +2 gyorsaság)
Bronz Sisak (+4 páncél)
Természetgyűrű (+1 élet)
Taidana- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 495
Join date : 2012. Aug. 27.
Tartózkodási hely : Aincrad?
Karakterlap
Szint: 15
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Keleti rész
<Peter Worker>
Elég gyakran megfordul a fejemben az, hogy tulajdonképp mit is gondolhatnak rólam az emberek külső szemmel. Azt hiszem talán ezt hívják emberi hiúságnak, hisz mindenki azt szeretné ha a legjobb arcát mutathatná a külvilágnak és pontosan azt amit szeretne. habár én inkább igyekszem mindenkinek ugyan azt az arcomat mutatni. Ez kicsit olyan, mintha magamra öltenék egy maszkot ami mögött én rejtezem, de mások legalább nem mondhatják azt, hogy kétszínű lennék, vagy csaló esetleg bári más negatív dolog.
Ami a negatívot illeti, nem is tudom, hogy pontosan miért kerültem a Kezdetek Városának egy ilyen hírhedtebb részére. Talán lehet, hogy némiképp vonzott a kihívás a kizsebelőkkel kapcsolatban. nem mintha egyedül sokat tehetnék ellene, meg különben is, ennek valamelyest a rendszer is az oka. Meg vannak kötve a kezeim egy szabad világban. Roppant zavaró.
- Mit is akarok én csinálni itt tulajdonképpen? - álltam meg egy pillanatra az egyik utca kellős közepén egy gondolat erejéig, hisz csupán akkor vettem észre, hogy valamilyen furcsa okból mindeddig céltalanul bóklásztam. Ez pedig egyáltalán nem helyes cselekvés, nem de bár? Nahát most akkor illene valamit találnom mihamarabb.
Hosszan és kimérten néztem körbe, közel és távol, hogy valami olyasmit találjak ami magára vonja a figyelmemet és célomként szolgálhat a céltalanság tengerében. Persze ez cseppet sem könnyű úgy, hogy mindenfelé a szokásosnak mondható "hétköznapi" dolgok vannak, már amennyire hétköznapinak számít egy virtuális világ.
Szerencsére nem is kellett olyan sokat keresgélnem, hisz egy számomra kifejezetten szokatlan és addig még nem igazán látott dologra lettem figyelmes. A sárkánynak kinéző valami egy fiatalember oldalán kifejezetten érdekes célnak bizonyult számomra. Mind ezidáig amúgy sem láttam soha "élőben" sárkányt, mármint magasabb szinteken biztos van egy ilyen mob vagy valami, viszont ez most itt van és a városban. Természetesen ez csak az egyik problémámat oldotta meg, viszont ebből egy másik következett. Odamenjek vagy ne? Egyáltalán oda lehetséges-e menni vagy sem, meg egy sárkány és mégiscsak egy idegen, meg a mellette levő személy is idegen.
- Azta.. - tudom, hogy nem nagy dolog, de ez volt az első dolog amivel ki tudtam fejezni meglepettségemet és talán némi csodálatot is a lény felé, habár az talán még számomra is kérdéses, hogy hogy kerültem a közelébe. lehet, hogy tudat alatt a gondolataimba fulladás közepén rövidítettem le a kettőnk közötti távolságot.
- Ööö... bocsánat. - szedtem össze magamat kicsit, mikor rájöttem, hogy mit is csinálok tulajdonképp és ezzel egyidejűleg kicsit megigazítottam a ruhámat és valami meghajlást is elvégeztem, lévén eléggé illemtelenül viselkedtem. Kicsit erős bennem a kíváncsiság. - Bocsánatot kérek a viselkedésemért, csupán még sohasem láttam hozzá hasonlatos lényt. - igyekeztem valahogy megmagyarázni a helyzetet és a bizonyítványomat. A kíváncsiság sajnos egy olyan dolog amibe lehet, hogy hamar beleöregedem, de ha ez kell ahhoz, hogy teljes életet élhessek hát akkor legyen, vállalom.
Ugyanakkor, bár nem túl kedves tőlem, de csak most figyeltem meg a lény mellett álló személyt. Azt hiszem őt is én tartom fel, habár talán hamarabb lenne képes ő feltartani engem lévén kellene legalább egy kisszék ahhoz, hgoy egy magasságba lehessek vele. Kicsit feszélyez a nálam magasabb emberek jelenléte, túlságosan kicsinek érzem magam mellettük. persze erről ők nem tudhatnak úgysem.
Ami a negatívot illeti, nem is tudom, hogy pontosan miért kerültem a Kezdetek Városának egy ilyen hírhedtebb részére. Talán lehet, hogy némiképp vonzott a kihívás a kizsebelőkkel kapcsolatban. nem mintha egyedül sokat tehetnék ellene, meg különben is, ennek valamelyest a rendszer is az oka. Meg vannak kötve a kezeim egy szabad világban. Roppant zavaró.
- Mit is akarok én csinálni itt tulajdonképpen? - álltam meg egy pillanatra az egyik utca kellős közepén egy gondolat erejéig, hisz csupán akkor vettem észre, hogy valamilyen furcsa okból mindeddig céltalanul bóklásztam. Ez pedig egyáltalán nem helyes cselekvés, nem de bár? Nahát most akkor illene valamit találnom mihamarabb.
Hosszan és kimérten néztem körbe, közel és távol, hogy valami olyasmit találjak ami magára vonja a figyelmemet és célomként szolgálhat a céltalanság tengerében. Persze ez cseppet sem könnyű úgy, hogy mindenfelé a szokásosnak mondható "hétköznapi" dolgok vannak, már amennyire hétköznapinak számít egy virtuális világ.
Szerencsére nem is kellett olyan sokat keresgélnem, hisz egy számomra kifejezetten szokatlan és addig még nem igazán látott dologra lettem figyelmes. A sárkánynak kinéző valami egy fiatalember oldalán kifejezetten érdekes célnak bizonyult számomra. Mind ezidáig amúgy sem láttam soha "élőben" sárkányt, mármint magasabb szinteken biztos van egy ilyen mob vagy valami, viszont ez most itt van és a városban. Természetesen ez csak az egyik problémámat oldotta meg, viszont ebből egy másik következett. Odamenjek vagy ne? Egyáltalán oda lehetséges-e menni vagy sem, meg egy sárkány és mégiscsak egy idegen, meg a mellette levő személy is idegen.
- Azta.. - tudom, hogy nem nagy dolog, de ez volt az első dolog amivel ki tudtam fejezni meglepettségemet és talán némi csodálatot is a lény felé, habár az talán még számomra is kérdéses, hogy hogy kerültem a közelébe. lehet, hogy tudat alatt a gondolataimba fulladás közepén rövidítettem le a kettőnk közötti távolságot.
- Ööö... bocsánat. - szedtem össze magamat kicsit, mikor rájöttem, hogy mit is csinálok tulajdonképp és ezzel egyidejűleg kicsit megigazítottam a ruhámat és valami meghajlást is elvégeztem, lévén eléggé illemtelenül viselkedtem. Kicsit erős bennem a kíváncsiság. - Bocsánatot kérek a viselkedésemért, csupán még sohasem láttam hozzá hasonlatos lényt. - igyekeztem valahogy megmagyarázni a helyzetet és a bizonyítványomat. A kíváncsiság sajnos egy olyan dolog amibe lehet, hogy hamar beleöregedem, de ha ez kell ahhoz, hogy teljes életet élhessek hát akkor legyen, vállalom.
Ugyanakkor, bár nem túl kedves tőlem, de csak most figyeltem meg a lény mellett álló személyt. Azt hiszem őt is én tartom fel, habár talán hamarabb lenne képes ő feltartani engem lévén kellene legalább egy kisszék ahhoz, hgoy egy magasságba lehessek vele. Kicsit feszélyez a nálam magasabb emberek jelenléte, túlságosan kicsinek érzem magam mellettük. persze erről ők nem tudhatnak úgysem.
_________________
Posztszín: #B22333
Beszédszín: #C6DB09
Aoishi Airi- Lovag
- Hozzászólások száma : 38
Join date : 2012. Aug. 14.
Age : 31
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Keleti rész
<Aoishi Airi >
Persze Hisame… lenyűgöző. Igazából tényleg az volt, ám kicsit kezdett zavarni, hogy ennyire vonzotta a tekintetteket. Úgy vonzotta a lányokat, mint egy kisbaba, vagy mint egy parkban sétáló kiskutyus. Cuki, aranyos, kiskutyus. Jaj, kirázott a hideg ezektől a szavaktól. Tehát ott álltunk és csak néztük a lányt, ki hozzánk tévedt. Aranyszínű haja tökéletes pompában tündökölt, mesés látványt nyújtott, miként az szinte a derekáig leért. Ruházata kicsit érdekes volt, amolyan katonás és merev, de ha számára kényelmes volt, ki voltam én, hogy megszóljam azt. Arca szép, szemei gyönyörűek. Ha nem lett volna barátnőm, most biztos zavartan álltam volna előtte. Vörösödtem és dadogva üdvözöltem volna, ám nem, most nem. Az egyszerű, természetes, normális Peter állt a lány előtt.
- Igen, valóban különleges. – mosolyogtam és ismertem el – Bár ne ítélkezz külső alapján. – ezt azt hiszem nem ilyen helyzetekben szokták mondani, de a magyarázatért közelebb hajoltam a lányhoz és súgtam a jobb fülébe – Igazából egy átokfajzat. – majd hallottam Hisame hangját is a lány arcának túloldaláról. Hasonlóképp hozzám, ő is közelebb hajolt.
- Igazából Apa rosszabb tőlem. Hazudik folyton.
- Én nem is.
- De bizony igen, ő is.
- Hát akkor te is?
- Én nem.
- De ott volt az is.
- Nem tudom miről beszélsz.
- Pedig tudod.
- Nem, nem tudom.
Párbeszédünk egyszerű volt és még percekig tartott volna, ám jött a kellemetlen felismerés: A lány feje még mindig kettőnk közt volt. Fogalmam se volt, hogy miként reagál erre, vagy miként nem, így inkább mozdulatlanná váltam és vártam, hogy ő tegyen valamit, mielőtt még tovább rontanám a helyzetet.
És ismét egy sikeres bemutatkozás. Éljen.
_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint
Peter Worker- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 26
Indikátor: Zöld
Céh: Young Justice
Re: Keleti rész
<Peter Worker>
Igazán örültem annak, hogy nem okozott problémát a pillanatnyi érzelmi kitörésem, ami némiképp meg is nyugtatott. Mondjuk az is igaz, hogy legalább ebből megtanultam, hogy mire kell odafigyelnem a jövőben és, hogy milyen rossz szokásaim vannak. Lovagként pedig erre kifejezetten ügyelnem kell, nem etikus mindez egy pozitív szerepű személytől.
Ami viszont már nem a nyugalmamat fokozta az a két újdonsült ismerősöm hirtelen közelsége volt. Mindamellett, hogy a spontán veszekedésüknek köszönhetően azt sem tudtam, hogy melyikükre figyeljek, mindkettejük fele kínos közelségbe volt az arcomhoz. A személyes szféra teljes figyelmen kívül hagyása. Viszont kicsit kételkedtem, hgoy helyes lenne-e félbeszakítanom őket személyes problémám okán, hisz vannak esetek mikor nem helyezhetem magam előtérbe másokkal szemben, csupán abban nem vagyok biztos, hogy ez a megfelelő helyzet-e ehhez vagy sem.
- Bocsánat. - toltam el mindkettejük fejét az enyém közeléből, így némiképp levegőhöz is jutva és a közérzetemen is javítva, persze ügyelve arra, hogy ne távolítsam el annyira távol magamtól, hogy az elküldésnek vagy elutasításnak tűnhessen. - Sokkal jobb. - fújtam ki egy kicsit magam és talán valamennyire lazítanom is sikerült. Azt hiszem az is ezt jelentette, hogy teljes lelki nyugalommal fontam össze a karjaimat magam előtt.
- Szóval beszélni is képes. Ez roppant érdekes tulajdonság és ha nem tévedek akkor a kettőtök kapcsolata nem új keletű dolog, legalábbis erre enged következtetni a korábbi titulus amivel téged illetett. - fordultam a fiú felé, hisz a mondandóm elsődleges hallgatósága és célpontja ő volt, meg amúgy is ha valaki valakivel beszél akkor illik a testével is azt jelezni, hogy rá figyel és nem másra.
- Ömm... neve is van esetleg? - érdeklődtem kicsit, hisz véleményem szerint egy elég normális emberi tulajdonság az, hogy az ember az állatait és társait egy adott néven szólítsa, még ha az egy becenév is, vagy bármi hasonló. Eléggé nehéz lenne máskülönben megszólítani valakit.
Ami viszont már nem a nyugalmamat fokozta az a két újdonsült ismerősöm hirtelen közelsége volt. Mindamellett, hogy a spontán veszekedésüknek köszönhetően azt sem tudtam, hogy melyikükre figyeljek, mindkettejük fele kínos közelségbe volt az arcomhoz. A személyes szféra teljes figyelmen kívül hagyása. Viszont kicsit kételkedtem, hgoy helyes lenne-e félbeszakítanom őket személyes problémám okán, hisz vannak esetek mikor nem helyezhetem magam előtérbe másokkal szemben, csupán abban nem vagyok biztos, hogy ez a megfelelő helyzet-e ehhez vagy sem.
- Bocsánat. - toltam el mindkettejük fejét az enyém közeléből, így némiképp levegőhöz is jutva és a közérzetemen is javítva, persze ügyelve arra, hogy ne távolítsam el annyira távol magamtól, hogy az elküldésnek vagy elutasításnak tűnhessen. - Sokkal jobb. - fújtam ki egy kicsit magam és talán valamennyire lazítanom is sikerült. Azt hiszem az is ezt jelentette, hogy teljes lelki nyugalommal fontam össze a karjaimat magam előtt.
- Szóval beszélni is képes. Ez roppant érdekes tulajdonság és ha nem tévedek akkor a kettőtök kapcsolata nem új keletű dolog, legalábbis erre enged következtetni a korábbi titulus amivel téged illetett. - fordultam a fiú felé, hisz a mondandóm elsődleges hallgatósága és célpontja ő volt, meg amúgy is ha valaki valakivel beszél akkor illik a testével is azt jelezni, hogy rá figyel és nem másra.
- Ömm... neve is van esetleg? - érdeklődtem kicsit, hisz véleményem szerint egy elég normális emberi tulajdonság az, hogy az ember az állatait és társait egy adott néven szólítsa, még ha az egy becenév is, vagy bármi hasonló. Eléggé nehéz lenne máskülönben megszólítani valakit.
_________________
Posztszín: #B22333
Beszédszín: #C6DB09
Aoishi Airi- Lovag
- Hozzászólások száma : 38
Join date : 2012. Aug. 14.
Age : 31
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Keleti rész
<Aoishi Airi >
- Neve? Természetesen van. Hisame. – a sárkány bólogatott – Én pedig Peter, Peter Worker a Young Justice céhvezére. – és ennyit szóltam második körben. Természetesen visszakérdezhettem volna még, ám elgondolkodtatott a szép leány. Nem csak a ruházata volt merev, hanem a beszéde is. Persze idegenek voltunk a számára, talán emiatt volt az egy mondata is ilyen idegen.
- Nos, engedelmeddel sétánk tovább vennénk, kell még keresnünk egy céhtagot. Vagyis egy játékost, ki szeretne céhtag lenni. Nehéz ez, sokan jól érzik magukat úgy, ahogy vannak. – sóhajtottam és fordultunk is Hisamével egyszer balra. Léptünk párat, majd egy lendületes száznyolcvan fokos fordulásunk ötszáznegyven fokosra sikerült. Úgy sétáltunk vissza az aranyhajú lányhoz, mintha mi sem történt volna az imént.
- Lenne kedved csatlakozni hozzánk? Persze csak miután megtudtuk a neved és egyéb fontos információkat rólad.– nyitottuk tágra a szemeinket és vártunk, vártunk és vártunk. Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy esetleg őt is érdekli pár információ.
Egy egyszerű bonyodalmak nélküli igenre gondoltam, ám még én is kérdeztem magamtól, hogy miért. Hogy miért ő? Egy részt mert nagyon hasonlított egy Hinarira, Hisame Anyukájára. Másrészt, mert szép volt. Igen, csupán csak e két ok állt rendelkezésre. Nem volt sok, sőt kevésnek is túlzás volt mondani, de valamiért kérdeztem. Megvádoltam magam, hogy csak ki akarom használni, de nem így volt. Azt akartam, hogy ő használjon ki minket. Hogy miért? Mert szimpatikus volt, elkápráztatott a dús haja és annak a színe, magával ragadtak a kék szemei. Persze volt egy Lottim, ám ha itt lett volna, akkor is így beszéltem volna a lányról. Volt egy véleményem, mit kár volt tagadni, ám most talán elkövettem egy olyan hibát, mit egy vezér nem engedhetett meg magának. Külső alapján döntöttem és ez rossz volt, nagyon rossz.
_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint
Peter Worker- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 26
Indikátor: Zöld
Céh: Young Justice
Re: Keleti rész
<Peter Worker>
Volt már olyan, hogy elálljon a szavam egyetlen férfi hatására, nem is egyszer rövid életem során, de ez a mostani kicsit hülye helyzet volt ehhez. Éppenséggel az állam leesésével nem jeleztem nem kis megdöbbenésemet azzal kapcsolatban, hogy bemutatkozás után egyszerűen lelépett. Természetesen ha elköszön és minden akkor is egy kicsit el lennék itt, de akkor már nem az ő hibájából hanem a céh említésére az emlékeim kavalkádjától, viszont így egyszerűen úgy érzem magam, mintha mellettem való elhaladás közben valamivel jól mellkason vágott volna.
- Pardon? - emelkedett meg a szemöldököm, miután a két személy visszatért és rögvest felhívással "köszöntöttek". Hol a sárkány, hol pedig a fiú arcát vizsgáltam, hisz az alapján próbáltam eldönteni, hogy most egész pontosan ez volt a szándékuk attól fogva, hgoy kitalálták a távozást, vagy csak egy hirtelen gondolatként jelent meg az ötlet távozásuk után. Kicsit talán hosszas szünet és vizsgálgatás után úgy döntöttem, hogy nincs nyoma az arcukon annak, hogy ez a dolog előre kitervelt húzás lett volna a részükről, úgyhogy enyhítettem kicsit a vonásaimon.
- A nevem Aoishi Airi. - mutatkoztam be, ha már korábban nem volt rá esélyem a távozásuk miatt, ugyanakkor előtte kicsit elgondolkodtam, hogy helyes-e ha a teljes nevemen mutatkozok be és nem a felhasználónevemet felhasználva, hisz a fejemen kívül máshonnan úgysem szerezhetnék meg az információt. Végül mégis a teljes neves bemutatkozásnál döntöttem, hisz ha már ő is megtisztelt vele, akkor ezt viszonoznom kell magam is.
- Ami a csatlakozást illeti, ha nem haragszol/haragszotok meg, szeretnék valami érvet kérni amiért megérné számomra is a csatlakozás. Ezt vedd úgy, mint egy kis hóbort a részemről a döntés meghozatala előtt. Valamint érdekelne, hogy mire gondoltál pontosan a hasznosabb információk alatt. - merengtek fel bennem korábbi céhemmel kapcsolatos emlékeim, mind jók és rosszak egyaránt, valamint az, hogy a hozzájuk való csatlakozás előtt mennyi gyenge jellemű ember próbált meg csatlakozásra bírni az önön érdekei fényében.
- Ugyanakkor annak is örülnék, ha kicsit tudnál nekem beszélni erről a céhről. A neve hangzatos. - a mondandóm végére megengedtem egy kis mosolyt. Azt hiszem, hogy még van mit fejlesztenem az emberekkel való társalgásomon, hisz az utóbbi pár hónapban mindössze NJK társaságom volt, akikhez nem kellett túlzottan sok érzelmi viszonyulással kötődnöm, hisz nem voltak hosszútávú "barátok".
- Pardon? - emelkedett meg a szemöldököm, miután a két személy visszatért és rögvest felhívással "köszöntöttek". Hol a sárkány, hol pedig a fiú arcát vizsgáltam, hisz az alapján próbáltam eldönteni, hogy most egész pontosan ez volt a szándékuk attól fogva, hgoy kitalálták a távozást, vagy csak egy hirtelen gondolatként jelent meg az ötlet távozásuk után. Kicsit talán hosszas szünet és vizsgálgatás után úgy döntöttem, hogy nincs nyoma az arcukon annak, hogy ez a dolog előre kitervelt húzás lett volna a részükről, úgyhogy enyhítettem kicsit a vonásaimon.
- A nevem Aoishi Airi. - mutatkoztam be, ha már korábban nem volt rá esélyem a távozásuk miatt, ugyanakkor előtte kicsit elgondolkodtam, hogy helyes-e ha a teljes nevemen mutatkozok be és nem a felhasználónevemet felhasználva, hisz a fejemen kívül máshonnan úgysem szerezhetnék meg az információt. Végül mégis a teljes neves bemutatkozásnál döntöttem, hisz ha már ő is megtisztelt vele, akkor ezt viszonoznom kell magam is.
- Ami a csatlakozást illeti, ha nem haragszol/haragszotok meg, szeretnék valami érvet kérni amiért megérné számomra is a csatlakozás. Ezt vedd úgy, mint egy kis hóbort a részemről a döntés meghozatala előtt. Valamint érdekelne, hogy mire gondoltál pontosan a hasznosabb információk alatt. - merengtek fel bennem korábbi céhemmel kapcsolatos emlékeim, mind jók és rosszak egyaránt, valamint az, hogy a hozzájuk való csatlakozás előtt mennyi gyenge jellemű ember próbált meg csatlakozásra bírni az önön érdekei fényében.
- Ugyanakkor annak is örülnék, ha kicsit tudnál nekem beszélni erről a céhről. A neve hangzatos. - a mondandóm végére megengedtem egy kis mosolyt. Azt hiszem, hogy még van mit fejlesztenem az emberekkel való társalgásomon, hisz az utóbbi pár hónapban mindössze NJK társaságom volt, akikhez nem kellett túlzottan sok érzelmi viszonyulással kötődnöm, hisz nem voltak hosszútávú "barátok".
_________________
Posztszín: #B22333
Beszédszín: #C6DB09
Aoishi Airi- Lovag
- Hozzászólások száma : 38
Join date : 2012. Aug. 14.
Age : 31
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Keleti rész
<Aoishi Airi >
- Hát. – nyújtottam el e hangot amennyire csak lehetett – Igazából nem szokásom az ilyesfajta felkérés. Azon kívül, hogy milyen szép vagy, mert nagyon, nem tudunk semmit sem rólad. – gondolkodás nélkül szóltam – Csupán csak egy pillanatra, vagyis egy egész reggelen át tartó pillanatra egy kicsit túllelkesültem. Már ha van ilyen szó. – mosolyogtam bugyután - Vezérként azt hiszem nem jó dolog csak úgy feltenni minden ilyen szép lánynak ezt az egyszerű kérdést. – és újra megemlítettem az arcának a mivoltát, félő kezdett rosszra gondolni – Azt hiszem még gyakorolnom kell a szerepem. – sóhajtottam, majd egy nagy és mély levegőt vettem, melyet sokáig tartottam magamban – Tehát. A céhünk inkább a befogadó szereppel foglalkozik. Nem árvaház, félre ne érts, de olyan tagokat várunk, kik társaságra vágynak és nem akarnak egyedül lenni. Ám egy furcsa gondolat fordult meg a fejemben a minap. Mi van akkor, ha kiket keresünk, azok elbújtak előlünk, vagy épp félnek az új felé nyitni? Ugye kik magányosak szoktak lenni, azok ritkán mutatkoznak a tömegben. Ne keress logikát benne, hogy mégis miért itt vagyunk, de e ötlet alapján vettem ma cipőt és öltöztem fel, hogy megkeressem őket. – mondtam végig ezt egy szuszra – Hogy tőled miért kérdeztem ezt, az egy nagyon jó kérdés. Gyönyörű vagy, biztos van barátod. – egy képzeletbeli erős pofon magamnak. Úgy gondoltam a zaklató szó, most már tökéletesen illett volna a személyemre – Biztos nem vagy magányos. – könyveltem el, hogy a szép az társasággal is járt.
- Engem csupán csak elrángatott magával. – sóhajtott egykedvűen Hisame – Mondván, hogy nem akar egyedül lenni. Bátor, vezéries viselkedés. – irónia.
- Fontos információ? – néztem magam elé – Hogy vagy?
A beszédem zűrzavaros volt, a kérdésem egyszerű. Ám most nem egy levelet írtam, hogy elküldés előtt átolvassam a szavaim. Mi a fejemben az a számon elv mutatkozott meg most itt. Biztos rossz benyomás, de sokszor szóltak már meg, hogy hallgatag voltam.
- Engem csupán csak elrángatott magával. – sóhajtott egykedvűen Hisame – Mondván, hogy nem akar egyedül lenni. Bátor, vezéries viselkedés. – irónia.
- Fontos információ? – néztem magam elé – Hogy vagy?
A beszédem zűrzavaros volt, a kérdésem egyszerű. Ám most nem egy levelet írtam, hogy elküldés előtt átolvassam a szavaim. Mi a fejemben az a számon elv mutatkozott meg most itt. Biztos rossz benyomás, de sokszor szóltak már meg, hogy hallgatag voltam.
_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint
Peter Worker- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 26
Indikátor: Zöld
Céh: Young Justice
Re: Keleti rész
<Peter Worker>
Csendben hallgatom végig a fiú mondanivalóját, közben azon igyekezve, hogy lehetőleg a gondolataim ne üljenek ki az arcomra, hisz nem akarom megtörni a pillanatot. Egyrészt elég rég volt, hogy őszinte és kedves dicsérő szavakat kaptam, nem pedig semmirekellő utcai huligánok gyenge flörtszövegeit. A másik okom pedig az volt, hogy teljesen hülye helyzetbe hoztam volna szegényt, ha belerondítok bármiféle reakcióval ebbe a szép mondandóba.
Ugyanakkor érdekes felvetésnek tartottam azt, hogy a külső megjelenéssel változik egy személy szociális és magánéleti helyzete. Különben sem tartottam magam különbnek egyetlen lánynál sem, nem mintha nem tetszenének a dicsérő szavak, viszont személy szerint magamat egy egyszerű lánynak tartom, akinek kötelessége hűen ragaszkodni azokhoz a normákhoz amiket vállalt, még ha ez azt is megköveteli, hogy olykor teljesen feladjam magam és alárendelt helyzetbe kényszerüljek. De azt hiszem ezt valahogy genetikailag belém kódolták vagy nem is tudom.
Az utolsó kérdésének feltétele után már nem bírtam magammal és jobb kezemet a szám elé tartva finoman, csak épp annyira, hogy véletlenül se legyen sértőnek mondható, elnevettem magam.
- Bocsánat. - szólaltam meg mosolyogva korábbi reakcióm befejeztével, ugyanakkor ezt a szót is szándékoztam arra felhasználni, hogy a válaszadásomat elkezdjem. - Remélem nem vetted sértésnek az előbbi kis kitörésemet, csupán némiképp szórakoztatónak találtam amit mondtál. Ugyanakkor, mintegy bizonyítvány magyarázatképp, ezen érzelmi kinyilatkoztatásnak az okát is elmondom. Először is, köszönöm szépen a szép szavakat, viszont a feltevésed hibás, hisz nincs partnerem. - tartottam itt némi szünetet, hisz a fejemben erre a szóra korábbi céhvezérem képe villant fel, de rögvest ki is űztem a gondolatot a fejemből, hisz inkább volt számomra olyan, mintha a bátyám lett volna, mintsem potenciális partnerjelölt. Bár az, hogy most ő villant fel, talán épp ellenkezőt jelenti, de most már úgyis mindegy és amúgy is mindegy lenne bizonyos komplikációk miatt.
- Meg amúgy véleményem szerint a külső megjelenés csupán bizonyos esetekben játszik szerepet egy ember társadalmi életében. A tettei úgyis igazolják vagy cáfolják a megjelenését. Ami a céhet illeti, amit eddig elmondtál óla az számomra pont megfelelő érvnek bizonyul a csatlakozás elfogadására. Ami a céhvezért illeti... - tartottam újabb kis szünetet, de immáron csupán egy kacsintás időtartamáig. - ...a mondás is azt tartja, hogy a jó lassan érlelődik. Úgyhogy nincs miért aggodalmaskodni. - mondandóm befejeztével tekintetemet az égre emeltem és magamban egy halk imát mondtam. Vagyis nem is ima volt, hanem inkább mintha a gondolatban próbáltam volna azoknak üzenni akik már nem lehetnek velem, hogy most már minden rendben lesz velem és nem kell ügyelni rám. Mondhatni felnőttem.
- Ohh... majdnem elfelejtettem a kérdésedre válaszolni. Milyen csúnya dolog részemről, de most pótolom is rögtön. Köszönöm kérdésed most már nagyon jól érzem magam, nektek köszönhetően. - szavaimat alátámasztva engedtem arcizmaimnak, hogy mosolyt varázsoljanak az ábrázatomra. Sokkalta rendkívülibb fordulatot vettek a mai nap történései, mintsem azt reggel elgondoltam. Kellemes ismeretségre tettem szert és még a jövőbe vezető utamra egy újabb mérföldkövet sikerült kiépítenem. Egyszerűen ez egy szép nap lett, mást nem mondhatok rá.
Ugyanakkor érdekes felvetésnek tartottam azt, hogy a külső megjelenéssel változik egy személy szociális és magánéleti helyzete. Különben sem tartottam magam különbnek egyetlen lánynál sem, nem mintha nem tetszenének a dicsérő szavak, viszont személy szerint magamat egy egyszerű lánynak tartom, akinek kötelessége hűen ragaszkodni azokhoz a normákhoz amiket vállalt, még ha ez azt is megköveteli, hogy olykor teljesen feladjam magam és alárendelt helyzetbe kényszerüljek. De azt hiszem ezt valahogy genetikailag belém kódolták vagy nem is tudom.
Az utolsó kérdésének feltétele után már nem bírtam magammal és jobb kezemet a szám elé tartva finoman, csak épp annyira, hogy véletlenül se legyen sértőnek mondható, elnevettem magam.
- Bocsánat. - szólaltam meg mosolyogva korábbi reakcióm befejeztével, ugyanakkor ezt a szót is szándékoztam arra felhasználni, hogy a válaszadásomat elkezdjem. - Remélem nem vetted sértésnek az előbbi kis kitörésemet, csupán némiképp szórakoztatónak találtam amit mondtál. Ugyanakkor, mintegy bizonyítvány magyarázatképp, ezen érzelmi kinyilatkoztatásnak az okát is elmondom. Először is, köszönöm szépen a szép szavakat, viszont a feltevésed hibás, hisz nincs partnerem. - tartottam itt némi szünetet, hisz a fejemben erre a szóra korábbi céhvezérem képe villant fel, de rögvest ki is űztem a gondolatot a fejemből, hisz inkább volt számomra olyan, mintha a bátyám lett volna, mintsem potenciális partnerjelölt. Bár az, hogy most ő villant fel, talán épp ellenkezőt jelenti, de most már úgyis mindegy és amúgy is mindegy lenne bizonyos komplikációk miatt.
- Meg amúgy véleményem szerint a külső megjelenés csupán bizonyos esetekben játszik szerepet egy ember társadalmi életében. A tettei úgyis igazolják vagy cáfolják a megjelenését. Ami a céhet illeti, amit eddig elmondtál óla az számomra pont megfelelő érvnek bizonyul a csatlakozás elfogadására. Ami a céhvezért illeti... - tartottam újabb kis szünetet, de immáron csupán egy kacsintás időtartamáig. - ...a mondás is azt tartja, hogy a jó lassan érlelődik. Úgyhogy nincs miért aggodalmaskodni. - mondandóm befejeztével tekintetemet az égre emeltem és magamban egy halk imát mondtam. Vagyis nem is ima volt, hanem inkább mintha a gondolatban próbáltam volna azoknak üzenni akik már nem lehetnek velem, hogy most már minden rendben lesz velem és nem kell ügyelni rám. Mondhatni felnőttem.
- Ohh... majdnem elfelejtettem a kérdésedre válaszolni. Milyen csúnya dolog részemről, de most pótolom is rögtön. Köszönöm kérdésed most már nagyon jól érzem magam, nektek köszönhetően. - szavaimat alátámasztva engedtem arcizmaimnak, hogy mosolyt varázsoljanak az ábrázatomra. Sokkalta rendkívülibb fordulatot vettek a mai nap történései, mintsem azt reggel elgondoltam. Kellemes ismeretségre tettem szert és még a jövőbe vezető utamra egy újabb mérföldkövet sikerült kiépítenem. Egyszerűen ez egy szép nap lett, mást nem mondhatok rá.
_________________
Posztszín: #B22333
Beszédszín: #C6DB09
Aoishi Airi- Lovag
- Hozzászólások száma : 38
Join date : 2012. Aug. 14.
Age : 31
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: Zöld
Céh: -
4 / 24 oldal • 1, 2, 3, 4, 5 ... 14 ... 24
4 / 24 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.