KezdőlapMiyazaki Momo; Miki
2 posters
1 / 1 oldal
Miyazaki Momo; Miki
by Miyazaki Momo Szomb. Márc. 16 2013, 15:27
Szeretném megpályázni a Petit névre keresztelt jéggólem képességét. 
Ice Mist (Jégpermet): Kezéből kilövődő, azonnal fagyó jégpermet, amit elsősorban a gyorsabb haladás érdekében használ, de képes egy körig mást is megfagyasztani általa, a lényeg, hogy ama irányba tartsa a tenyerét.
Miki ezt a számítógépes világot egyre furcsábbnak és furcsábbnak találta, mióta átkerült ide. Először eltűnt a legjobb barátnője, aztán pedig egy hóbortos fickó kijelentette a semmiből, hogy: „játszani kell, míg meg nem…” – mindezt semmiségnek ítélte ahhoz képest, mely utána következett. Úgy érezte, ez az egész egy rémálom, amiből nem tud fölkelni, de hiába csipkedte magát, sehogy sem akaródzót felébredni. Gondjait pedig fűszerezte majdnem törött bokája és egy tömör gyémánttojás. Mikor azon morfondírozott, hogy eladja, egy városban, s e szerint is tett, a hozzáértő eladó csak kinevette és hozzátette, hogy várja meg, míg kikel. Ha eddig nem sokkolódott eléggé ebben a világban, hát most igen. El se tudta képzelni, hogy ebben egy élet van elrejtve…
Kisétált a város szélére, maga elé helyezte a tojást, majd meredten figyelni kezdte, mintha szuggerálásától majd kibújna a benne alvó lény. Már-már kezdett lankadni figyelme, mikor reccsenést hallott. Szemhéjai felpattantak, s kérdő pillantást vetett az előtte lévő tojásra, mely oldalán egy hosszirányú repedés volt látható. Fölé hajolt, s összeszűkült szemekkel próbált minél jobban belátni a vékony résen, hátha megláthatja, hogy mi van benne. Ekkor újabb reccsenés, roppanás és a tojáshéj darabokban hullott le a földre, teljes egészében láthatóvá téve a benne bujkáló apró lényt.
Miki rémülten hőkölt hátra, s elhűlten vizslatta a furcsa jégképződményt, mely előbújt a gyémántfoglalatból. Kérdőn billentette oldalra a fejét és nézte néma csendben az általa élőben még sohasem látott lényt, mely pislogva párat leutánozta a látott mozdulatot.
- Hohó, gyorsan tanulsz, igaz, Picurka? – kérdezte költőien, majd végigsimított a lény homlokán, melyből több hegyes végű szarvszerűség nyúlt a magasba. Karjain, több helyen is volt hasonló látható, csupán kisebben, teste fentről lefelé keskenyedett, majd hatalmas tömzsi lábai nyúltak ki belőle, mellkasán kitűnően látszott bordáinak körvonala. Az érintésből könnyedén meghatározta, hogy a furcsa lény tetőtől-talpig jégből áll. Mikinek fogalma sem volt róla, hogy miképpen nem olvadhat el a napsütésben, de aztán eszébe jutott a semmiből szóló hang, hogy ő egy konzoljáték rabja lett, mely okán minden világossá vált számára.
- Azt hiszem, egy ideig együtt leszünk bajtárs. :3 – igyekezett derűsen állni a dologhoz, s egy mosolyt erőltetni arca szegletébe, mire a kis lény boldogan tartotta a fejét a simogatásra.
Hatalmas ásítás hagyta el ajkait, nyújtózkodás kíséretében dőlve előre, elgémberedett hátát kiropogtatva, fáradtan pislogva nézett előre a kis jéggólemre – miután kikelése után pár nappal sikerült behatárolnia, hogy milyen teremtmény is valójában –. Miki megállapította, hogy már nagyon elege van abból, hogy az erdőkben kell szunyókálnia, mielőbb végezni akart a kapott feladattal, s némi aranyhoz jutva egy normális szálláson tölthesse a következő éjszakát. Kényelmes ágyban, ha már kitudja, hogy mennyi időt kell még ebben a virtuális játékban eltöltenie.
Reménykedett abban, hogy idővel a külvilágban felfedezik hiányát, hogy kisegítik ebből az állapotból és minden visszatérhet a normális kerékvágásba, azonban addig alkalmazkodnia kell valahogy a számára idegen környezetbe, még ha nehéz feladatnak ígérkezik is.
Apró sóhaj hagyja el az ajkait, majd megsimogatja a kis gólem fejét, így adva jelét annak, hogy tovább mennek. Igen ám, de a haladásuk nem volt éppen a leggyorsabb. Három napja voltak úton egy elméletileg 1,5 napos távolságon, amennyiben biztosak voltak az információ forrásai. Sajnos a kis jéggólem nem éppen a gyorsaságáról volt híres, nagy, tömzsi lábaival, csigalassúsággal haladt hozzá képest. Nem győzte mindig bevárni, avagy lassítani, küzdelembe való keveredés esetében pedig visszarohanni érte, hogy ne essen baja.
- Mit kezdjek veled, ilyen sebességgel még holnapután is az erdőt fogjuk járni és sosem érkezünk meg a következő városba. :/ – panaszkodik, immáron hetedszerre megtorpanva azért, hogy bevárja, az alig derekáig érő kis teremtést. Amint egy vonalba került vele, a jéggólem az csalódottan hajtotta le a fejét. Ilyenkor olyan fancsali képet tudott vágni, hogy Miki szíve mindig megesett rajta, s hiába fortyogott magában haragja nyomban elillant ennek láttán. El sem tudta képzelni, hogy lehet valami ilyen aranyos, ami úgy néz ki, mint egy két lábon járó jéghegy. - Jól van, de ezúttal próbálj meg lépést tartani. Rendben, Petit? – a kis gólem oldalra döntötte a fejét, melyet első találkozásuk óta rengetegszer bevetett már. Ez Miki számára nem volt túl jó előjel, úgy következtetett, hogy ilyenkor a kis jégpet nem igazán érti, amit mond. De inkább nem morfondírozott ezen, tovább indult, mikor is egy vaddisznó bukkant fel velük szembe. Nem egyszer ütközött már hasonlóba és a legtöbbször szaladt, mintsem megvárta volna, hogy felé ugorjon a vérengző fenevad. Így „szégyen a futás, de hasznos” módon igyekezett ismét kereket oldani, mikor is pár méterrel odébb azon kapta magát, hogy a kis jéggólemet megint sikerült lehagynia. Megrökönyödve vette tudomásul, hogy vissza kell fordulnia, s már rajta is volt az ügyön, de a lába egyszerűen kicsúszott alóla és sikerült egy művészit esnie a semmi közepén. Hátát fájlalva tolta fel magát ülő helyzetbe, és nézte meg miben sikerült ezúttal elvágódnia. Meglepetten fogadta, hogy egy jégképződmény volt az adott dolog, mely a kis jeges lénytől származott. Legalábbis erősen úgy tűnt, már csak azért is, mert az úgy fél méterrel előtte ácsorgó jéggólem ácsorgott egy hosszú, semmiből keletkezett jégúton, ami eddig nem volt itt. S bár valószínű lehetne, hogy a játékkal van a baj, ezúttal nem erre fogta az ügyet, a szituáció ugyanis nem arról tanúskodott, hogy a zöldellő mezőn lassan szakadni kezd a hó.
- E-ezt, mégis hogyan? °O° – Miki eltátott szájjal csodálkozva nézett a gólemre, próbált variálni a kezelőmenüben, hogy megismételhesse vele a mozdulatot valamiképpen. Pár próbálgatás után végül elérte azt, amit akart. A kis lény hosszú, jégtüskés kezeit felváltva mozgatva maga előtt csinált talpa alatt csúszós jégképződményt, melyen könnyedén korcsolyázott előre, így meggyorsítva a sebességét. Eleinte csak elhűlten hápogott a látottakon, majd egy ér dudorodott ki halántékán, s ökölbe szorított kezével erős késztetést érzett arra, hogy egy barackot nyomjon a jéggólem kobakjára, de végül meggondolta magát.
- Nagyon ügyes vagy. ^o^ –szóval elképzelhető, hogy eddig is képes volt erre, jómaga meg nagy hiszékenyen kézben fogva próbált futni vele még pár nappal ezelőtt? ~ Inkább nem akarom megérteni! ~
Ice Mist (Jégpermet): Kezéből kilövődő, azonnal fagyó jégpermet, amit elsősorban a gyorsabb haladás érdekében használ, de képes egy körig mást is megfagyasztani általa, a lényeg, hogy ama irányba tartsa a tenyerét.
Miki ezt a számítógépes világot egyre furcsábbnak és furcsábbnak találta, mióta átkerült ide. Először eltűnt a legjobb barátnője, aztán pedig egy hóbortos fickó kijelentette a semmiből, hogy: „játszani kell, míg meg nem…” – mindezt semmiségnek ítélte ahhoz képest, mely utána következett. Úgy érezte, ez az egész egy rémálom, amiből nem tud fölkelni, de hiába csipkedte magát, sehogy sem akaródzót felébredni. Gondjait pedig fűszerezte majdnem törött bokája és egy tömör gyémánttojás. Mikor azon morfondírozott, hogy eladja, egy városban, s e szerint is tett, a hozzáértő eladó csak kinevette és hozzátette, hogy várja meg, míg kikel. Ha eddig nem sokkolódott eléggé ebben a világban, hát most igen. El se tudta képzelni, hogy ebben egy élet van elrejtve…
Kisétált a város szélére, maga elé helyezte a tojást, majd meredten figyelni kezdte, mintha szuggerálásától majd kibújna a benne alvó lény. Már-már kezdett lankadni figyelme, mikor reccsenést hallott. Szemhéjai felpattantak, s kérdő pillantást vetett az előtte lévő tojásra, mely oldalán egy hosszirányú repedés volt látható. Fölé hajolt, s összeszűkült szemekkel próbált minél jobban belátni a vékony résen, hátha megláthatja, hogy mi van benne. Ekkor újabb reccsenés, roppanás és a tojáshéj darabokban hullott le a földre, teljes egészében láthatóvá téve a benne bujkáló apró lényt.
Miki rémülten hőkölt hátra, s elhűlten vizslatta a furcsa jégképződményt, mely előbújt a gyémántfoglalatból. Kérdőn billentette oldalra a fejét és nézte néma csendben az általa élőben még sohasem látott lényt, mely pislogva párat leutánozta a látott mozdulatot.
- Hohó, gyorsan tanulsz, igaz, Picurka? – kérdezte költőien, majd végigsimított a lény homlokán, melyből több hegyes végű szarvszerűség nyúlt a magasba. Karjain, több helyen is volt hasonló látható, csupán kisebben, teste fentről lefelé keskenyedett, majd hatalmas tömzsi lábai nyúltak ki belőle, mellkasán kitűnően látszott bordáinak körvonala. Az érintésből könnyedén meghatározta, hogy a furcsa lény tetőtől-talpig jégből áll. Mikinek fogalma sem volt róla, hogy miképpen nem olvadhat el a napsütésben, de aztán eszébe jutott a semmiből szóló hang, hogy ő egy konzoljáték rabja lett, mely okán minden világossá vált számára.
- Azt hiszem, egy ideig együtt leszünk bajtárs. :3 – igyekezett derűsen állni a dologhoz, s egy mosolyt erőltetni arca szegletébe, mire a kis lény boldogan tartotta a fejét a simogatásra.
Hatalmas ásítás hagyta el ajkait, nyújtózkodás kíséretében dőlve előre, elgémberedett hátát kiropogtatva, fáradtan pislogva nézett előre a kis jéggólemre – miután kikelése után pár nappal sikerült behatárolnia, hogy milyen teremtmény is valójában –. Miki megállapította, hogy már nagyon elege van abból, hogy az erdőkben kell szunyókálnia, mielőbb végezni akart a kapott feladattal, s némi aranyhoz jutva egy normális szálláson tölthesse a következő éjszakát. Kényelmes ágyban, ha már kitudja, hogy mennyi időt kell még ebben a virtuális játékban eltöltenie.
Reménykedett abban, hogy idővel a külvilágban felfedezik hiányát, hogy kisegítik ebből az állapotból és minden visszatérhet a normális kerékvágásba, azonban addig alkalmazkodnia kell valahogy a számára idegen környezetbe, még ha nehéz feladatnak ígérkezik is.
Apró sóhaj hagyja el az ajkait, majd megsimogatja a kis gólem fejét, így adva jelét annak, hogy tovább mennek. Igen ám, de a haladásuk nem volt éppen a leggyorsabb. Három napja voltak úton egy elméletileg 1,5 napos távolságon, amennyiben biztosak voltak az információ forrásai. Sajnos a kis jéggólem nem éppen a gyorsaságáról volt híres, nagy, tömzsi lábaival, csigalassúsággal haladt hozzá képest. Nem győzte mindig bevárni, avagy lassítani, küzdelembe való keveredés esetében pedig visszarohanni érte, hogy ne essen baja.
- Mit kezdjek veled, ilyen sebességgel még holnapután is az erdőt fogjuk járni és sosem érkezünk meg a következő városba. :/ – panaszkodik, immáron hetedszerre megtorpanva azért, hogy bevárja, az alig derekáig érő kis teremtést. Amint egy vonalba került vele, a jéggólem az csalódottan hajtotta le a fejét. Ilyenkor olyan fancsali képet tudott vágni, hogy Miki szíve mindig megesett rajta, s hiába fortyogott magában haragja nyomban elillant ennek láttán. El sem tudta képzelni, hogy lehet valami ilyen aranyos, ami úgy néz ki, mint egy két lábon járó jéghegy. - Jól van, de ezúttal próbálj meg lépést tartani. Rendben, Petit? – a kis gólem oldalra döntötte a fejét, melyet első találkozásuk óta rengetegszer bevetett már. Ez Miki számára nem volt túl jó előjel, úgy következtetett, hogy ilyenkor a kis jégpet nem igazán érti, amit mond. De inkább nem morfondírozott ezen, tovább indult, mikor is egy vaddisznó bukkant fel velük szembe. Nem egyszer ütközött már hasonlóba és a legtöbbször szaladt, mintsem megvárta volna, hogy felé ugorjon a vérengző fenevad. Így „szégyen a futás, de hasznos” módon igyekezett ismét kereket oldani, mikor is pár méterrel odébb azon kapta magát, hogy a kis jéggólemet megint sikerült lehagynia. Megrökönyödve vette tudomásul, hogy vissza kell fordulnia, s már rajta is volt az ügyön, de a lába egyszerűen kicsúszott alóla és sikerült egy művészit esnie a semmi közepén. Hátát fájlalva tolta fel magát ülő helyzetbe, és nézte meg miben sikerült ezúttal elvágódnia. Meglepetten fogadta, hogy egy jégképződmény volt az adott dolog, mely a kis jeges lénytől származott. Legalábbis erősen úgy tűnt, már csak azért is, mert az úgy fél méterrel előtte ácsorgó jéggólem ácsorgott egy hosszú, semmiből keletkezett jégúton, ami eddig nem volt itt. S bár valószínű lehetne, hogy a játékkal van a baj, ezúttal nem erre fogta az ügyet, a szituáció ugyanis nem arról tanúskodott, hogy a zöldellő mezőn lassan szakadni kezd a hó.
- E-ezt, mégis hogyan? °O° – Miki eltátott szájjal csodálkozva nézett a gólemre, próbált variálni a kezelőmenüben, hogy megismételhesse vele a mozdulatot valamiképpen. Pár próbálgatás után végül elérte azt, amit akart. A kis lény hosszú, jégtüskés kezeit felváltva mozgatva maga előtt csinált talpa alatt csúszós jégképződményt, melyen könnyedén korcsolyázott előre, így meggyorsítva a sebességét. Eleinte csak elhűlten hápogott a látottakon, majd egy ér dudorodott ki halántékán, s ökölbe szorított kezével erős késztetést érzett arra, hogy egy barackot nyomjon a jéggólem kobakjára, de végül meggondolta magát.
- Nagyon ügyes vagy. ^o^ –szóval elképzelhető, hogy eddig is képes volt erre, jómaga meg nagy hiszékenyen kézben fogva próbált futni vele még pár nappal ezelőtt? ~ Inkább nem akarom megérteni! ~
A hozzászólást Miyazaki Momo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 16 2013, 15:47-kor.
Miyazaki Momo- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 35
Join date : 2013. Mar. 15.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: Zöld
Céh: Angelic Voice
Re: Miyazaki Momo; Miki
by Cardinal Szomb. Márc. 16 2013, 15:41
Ossu! 
Nagyon szép pályázat, természetesen elfogadom! Adatlapod ne feledd el frissíteni a peted képességével.
Nagyon szép pályázat, természetesen elfogadom! Adatlapod ne feledd el frissíteni a peted képességével.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.