Re: Karmazsin selyemlepel

by **Noxy** Szer. Júl. 17 2013, 19:15

//Niels//

Mikor bejöttem, nem törődtem a néhány vörös indikátorú játékossal, akik méregettek vegyes reakciókkal, ahogy néztek utánam. De egyelőre senki se tehet semmit, mert ez a hely még a városon belüli védett zónában van. Voltak, akik csak érdeklődtek, de voltak, akik legszívesebben legyilkolnának, mert zöld az indikátorom. e hiába, hiába. Ez egyelőre nekik csak egy ölelgetett vágy volt. Csak ránézésre tudnának felismerni, de névből nem, mivel csak partiban és küldetés tagjai láthatják csak a nevem.
Mikor rendeltem az aszút, a kocsmáros kinyílt csipákkal nézett rám, mint borjú az új kapura. Meg volt döbbenve, hogy én idejöttem, kicsit se félve a körülöttem caplató rosszképű, zöld vagy vörös indkátoros, vegyes tivornyától. Sose voltam az a típus, aki az ilyen alakoktól megrémülne. És mivel árnyharcos vagyok, még joggal hihetnék rólam azt, hogy ugyanolyan sunyi zöld vagyok, mint akik itt vannak.
- Azt mondtam, aszút kérek, az erősebből. - ismételtem el neki szájba rágva. - Mit nem lehet ezen érteni? Hát nem azért vagyunk itt mi az italozók, hogy a pénzünkből megélhessen?
Végül a kocsmáros kénytelen volt eleget tenni a kérésnek. De mivel mást is szolgált ki, így várnom kellett a rendelésemre. Csak hosszú idő után kaphattam kézbe a poharamat és a palackozott aszúmat, amikkel máris egy üres, félreeső asztalhoz mentem. Az asztalom tőszomszédságban volt azzal a másikkal, aminél egy majdnem velem egyidős lovag fiú foglat helyet. Az is engem bámult, de mint ahogy szokásom, igyekszem nem törődni azokkal, akik csak bámulnak engem. Csak abban az esetben, ha valamiért valaki megszólítana.
Kár, hogy Árnyék C. nincs most itt. Pedig milyen jól jönne most az ő társasága. Azóta akarnék vele beszélni, amióta kaszt váltottam. Talán még további jó tanácsokkal és rálátásokkal is szolgálhat nekem ezzel is, meg sok mással is kapcsolatban. Mivel ő is árnyharcos, még a kaszt azoknak a rejtelmeibe is beavathatna, amikkel én még nem vagyok tisztában. Az igaz, hogy napról napra a sok gyakorlással egyre ügyesebben bánok a késeimmel és a korlátolt mozgásaimmal (bárcsak ugyanolyan jól mozognék harcművészként, mint a valóságban!), de Mirika is azt mondta nekem, hogy még nekem is sokat kell még tanulnom ahhoz, hogy közelharcban megtanuljak túlélni.

by **Niels Groven** Kedd Júl. 23 2013, 00:00

/Judy/

Miközben harapok egyet a szelet kenyérből a kolbász mellé, tovább figyelem a lányt, akinek valamilyen problémája van a pultnál. Talán pénze nincs, talán valami olyasmit kért, amit nem tartanak, fogalmam sincs, és különösebben nem is érdekel, csak műsor reggeli idejére. Otthon reggelinél vagy a tévét néztem, vagy apámmal beszélgettem, mindkettő jóval tartalmasabb elfoglaltság, mint a falat nézni. Ez legalább most ad egy kis változatosságot, bár végül nem lesz semmi, valószínű megoldódik a probléma, a csaj egy üveg borral távozik a pulttól, és ül le tőlem nem messze.
Nem tudom, hogy lehet önmagában bort inni reggel, főleg egyedül. Otthon én is csak társaságban ittam, egyszerűen felesleges dolog egyedül inni, na meg szánalmas is. Ha nincs társaság, talán a legjobb dolog hanyagolni az ivászatot, ahogy van, én például csak kóstolás szinten néztem meg pár italt, ha túl soknak éreztem a pénzem, de persze, társaság híján nem volt semmi értelme.
Ahogy beleszúrom a villát a kolbászba, és levágok belőle még egy darabot, kicsit jobban szemügyre veszem a lányt. A zöld indikátorán és azon túl, hogy nem ismerem, van még egy feltűnő tulajdonsága, ami első ránézésre elkerülte a figyelmem, nevezetesen hogy európainak tűnik, tehát vagy Japánban él, vagy valahogy eljutott hozzá egy példány a NerveGearből. A lényeg, hogy az európaiak ritkák.
Nem is néz ki rosszul a csaj, bár azért volt már jobb külsejű barátnőm is, a kocka csajok között azért átlagon felüli külseje van. Biztosan hozzám hasonlóan valami más probléma elől menekült virtuális valóságba, nem a külsejével elégedetlen. Persze, kár időt vesztegetni találgatásra, soha nem szerettem mások végtelen kielemzését találgatásokkal.
Magamra vonatkoztatva, talán hálásnak kéne lennem a sorsnak, vagy Istennek, Odinnak, vagy a szellemeknek, vagy csak a szerencsés véletlenek sorozatának az életemért. Lehet, hogy anyám meghalt, lehet, hogy apám embereket gyilkol a pincében éjjelente, lehet, hogy nem kívánt gyerek vagyok, de legalább jól nézek ki. Ez máris több, mint amit a legtöbben elmondhatnak magukról a kockák közül, és a többi problémával ellentétben, ezt nehéz lenne megoldani. Gondolom, a csaj is megoldaná a saját problémáit, ha kikerülne, ahogy én is beszélnék apámmal, hogy béreljen magának valami raktárt, ahol embereket ölhet, tőlem távol. Azért egyszerűbb itt maradni.

by **Noxy** Vas. Júl. 28 2013, 12:50

Ahogyan nem foglalkoztam az engem körülvevő tivornyával, hasonló kitartású gondolkodással ittam lassan az aszúmat. Egy idő múlva feltűnt nekem, hogy a lovag fiú, aki közelében ültem, mindvégig kitartóan engem nézett, mintha azon töprengene, hogy ki a fene vagyok én és mit keresek itt egy olyan helyen, ahol vörös indikátorosok is gyakran befordulnak. Nem törődtem vele se eddig, de mivel ő volt a legkitartóbb bámészkodó, már-már egyenesen kezdett zavarni.
~ Talán akar tőlem valamit. ~ gondolkoztam. ~ Remélem, hogy nincsenek rossz szándékai, mert akkor kénytelen leszek szemmel tartani. A kis gyilkos kedvű kislány után senkiben nem szabad végképp megbízni, amíg ki nem ismerem.
Nem néztem a srácra, de valami azt súgja, ha viszonyoznám a fürkészést, semmit nem tudnék róla egyelőre kiolvasni, pedig elég jó megfigyelő vagyok. Hát igen, vannak, akik nagyon jól tudják rejteni jellemüket. Pár ilyennel találkoztam már az elmúlt idők folyamán, amióta egy nem létező világba vagyok összezárva többezernyi vegyes alakkal. Egyelőre a nagyképű alakok és a cukiskodó buta tyúkok és kislányok voltak fölényben. A zárkózottakkal meg nem igen lehet összeférni. Olyanokból, akik komolyak, beszélgethetek velük egy csomó mindenről, és könnyebben ki tudnék építeni velük egy összefogott csapatot, annál kevesebben. Ez a srác szerintem zárkózott lehet, bár nem tudom, ha már ilyen jól álcázza érzéseit.
Megittam az első pohárnyi aszúmat, aztán végre valahára ránéztem hideg, csendes tekintettel.
- Igen? Segíthetek valamiben? - kérdeztem tőle udvariasan.

by **Niels Groven** Szer. Júl. 31 2013, 14:32

A lány kitartóan nézett tovább, miközben folytatta a borozást, én pedig az evést. Legalábbis, addig, amíg el nem fogyasztottam a maradékot, ezután hátradőltem a székben, és tanulmányozni kezdtem a fiatal, szőke lányt.
Ahogy ott üldögélt, nem úgy tűnt, mintha várna valakit, nagyon ritkán nézett az ajtó felé, többnyire inkább felém nézett, bár azt nem tudom, mi volt olyan érdekes rajtam. Ebből a közegből nem lógok ki, itt sok a pk, nincs rajtam hivalkodó páncélzat. Talán azért talál érdekesnek, mert európai külsőm van.
Meglepett, hogy végül meg mert szólítani, pedig minket igyekeznek elkerülni a zöld játékosok, még akkor is, ha erősebbek éppen. Alvás közben például bárkit könnyen meg lehet ölni, csak elfogadtatod vele a párbajt, esetleg még itatsz valamit az ellenféllel, amitől lebénul. Talán még az én költségvetésemből is kijönne egy erősebb bénító méregre való.
- Most, hogy így kérded… nem tűnsz japánnak. Te is Európából jöttél?- felállok az asztaltól, és átülök a lány asztalához. Nem szokás itt ordibálni, az itteni vendégeket nem jó zavarni, meg nem is szeretem, ha mások hallják, amit beszélek. Persze, lehet, hogy itt van olyan, aki mindent hallhat, de az meg az ő dolga. Különösebb titkolnivalóm nincs, és nincs annyi aranyam sem, hogy érdemes legyen kirabolni, amikor a városon kívül járok. A többi PK-nak túl kis zsákmányért túl nagy kockázat vagyok, esetleg valami önjelölt rendőrrel kell vigyáznom.
- Nioven vagyok- egyelőre nem közlök vele ennél többet, nagyon a játékon belül nem is tudnék magamról semmit mondani. Ami pedig a valódi kilétemet illeti, azt lehet célszerű eltitkolni, ha egyszer vége lesz a játéknak, lehet, hogy felelősségre fogják vonni a piros indikátoros játékosokat, és bármilyen jó ügyvédjei vannak apámnak, azért nem szeretnék rögtön egy bíróság előtt kikötni, ha felkelek. Valószínű felmentenének persze, kiskorú voltam, és nem szándékosan öltem meg azt a srácot, lehet inkább az itteni „igazságszolgáltatással” kéne vigyázni.

by **Zakuro** Pént. Aug. 02 2013, 16:40

Előzmények

Épp a főtéren sétálgattam. Hogy pontosítsak, nem is sétálgattam, hanem egyik kedvenc elfoglaltságomat csináltam: Háztetőkön, szobrokon és egyéb ilyen tárgyon álldogáltam, pihengettem, nézelődtem. Tökéletes unaloműző. Igaz, én önmagamban is elvagyok, az átlagembereknél jobban, de azért nem ártana a közösség. Főleg a barátok hiányzanak, egy kis nevetés, humor az életbe. Zenét is rég hallottam. Ezért jelenleg én dúdolgatok, énekelgetek.
A kinti világban, jó énekhangom volt, van. Sokat énekeltem, és ebből is gazdagodtunk meg testvéremmel. Én hegedültem, vagy gitároztam, épp ami kellett, míg ő zongorázott. Igaz, mind a ketten sokkal több hangszeren is tudtunk játszani.
Gondolatmenetem közben, kedvenc kis üvegcsémből iszogattam, nevezhetjük kulacsnak is. Egy körülbelül fél literes üveg lehetett, faborítással, szépen faragott apró virágokkal. Nagyon a szívemhez nőtt, így mindig újra töltöttem. Általában valami tömény, finom bor volt benne. S mivel egy idő után már átvette a bor, szokottas ízét, így nem lett volna értelme mást tenni bele. Ezért van hát ebből az üvegcse fajtából több, más-más faragott dísszel, más itallal.
Egyszer csak, azon kapom magam, hogy már alig van mit inni belőle, már vagy a háromnegyedét leittam. Elkeseredetten nézegettem, majd gyorsan eltettem, lemásztam a szoborról, és elindultam kérdezősködni.
Egy óra telhetett el, négy fogadót néztem végig, több mint 15 bort kóstoltam meg, de egyik sem volt tökéletes számomra. Valami töményebb kell, olyan íz… nem is tudom… olyan, beütős íz! Más szóval nem tudom kifejezni, olyan íz kell, amitől megbizsergek, valami, ami erős beütéssel jön.
Ekkor vettem észre egy emberkét. Egy fogadó teraszán üldögélt, üres üvegek társaságában. Hirtelen felkiáltott:
- Igen! Ez kell nekem! Na, ez már valami!- kiabált. Percnyi késlekedés nélkül szaladtam oda hozzá, és még lélegzetet sem hagytam venni. Vele szemben szintén egy ember ült, én pedig figyelembe sem véve, leültem mellé.
- Megkóstolhatom? Én pont finom ízek után kutatok, eddig reménytelenül.
- Nyugodtan kisasszony!- biccentett felém az öreg, majd egy kispoharat megtöltve a kezembe nyomta: Eddig ez a legjobb!
Ízlelgettem, majd elkeseredetten közöltem vele, hogy ez semmi, és töltöttem egy kicsit az enyémből, vagyis ami megmaradt belőle. Neki ízlett, és ezután új kijelentést tett: Ilyet még nem kóstolt. Majd odanyújtotta poharát a mellettem ülő férfinak is. Közben kezet rázott velem, hogy hölgy létemre, nagyon jól értek az ilyesmihez, bár ezzel engem egy kicsit megsértett.
A mellettem ülőnek felcsillant a szeme, majd egy üveget nyomott a kezembe. Megkóstoltam tartalmát, és már nekem is csillogott a szemem. Hosszú kérdezősködés után, közölte velem, hogy igaz, ami igaz, ez egy különlegesség, és ő is egy bizonyos, Karmazsin Selyemlepel nevű helyen szerezte.
Megköszöntem a segítséget, és néhány NPC, valamint játékos segítségével, már ott is álltam. Csak ekkor tűnt fel, hogy a hely, tele van piros indikátorosokkal. Nem ijedtem meg! Fekete köpenyem kapucniját a fejemre hajtottam, majd céltudatosan a pult felé léptem. Minden szem rám szegeződött, de engem már egyáltalán nem érdekelt a dolog. Egész nap keresgéltem, és nem adom fel a lehetőséget.
A pultnál, a srác elvigyorodott, és belém is kötött, hogy mit keresek én itt.
- Én is vendég vagyok ám! S csupán csak azért jöttem ide, hogy- innentől halkabban folytattam, miközben óvatosan előhúztam köpenyem alól, a borosüveget- ebből a finom borból, még néhány üveggel vegyek. Az ára nem érdekel!
A végét, már hangosabban mondtam. A srác persze, már sejtelmesen vigyorgott.
- Erre tessék!- mutatta az irányt, majd egy zárt pincében a kezembe nyomott négy-öt üveget, tele azzal a finom borral. – Tessék, itt van! Nem olyan drága, de megmondom, hogy nem sokan tudnak, róla, hogy nekem van ilyenem, s nem szeretném kegyedet bajba keverni.
- A baj nem érdekel! Nő vagyok!- itt elmosolyodtam, és megsimítottam a srác karját. – Mindent el tudok intézni.
Ezután felmentem az emeletre, majd leültem egy asztalhoz. Elővettem üvegcsémet, és átöltöttem bele, az egyik üveg tartalmát. Ittam belőle egy kortyot, majd, mint aki jól végezte a dolgát, hátradőltem a székemen és vidám hintázásba kezdtem. Rendeltem egy pohár finom pezsgőt.
Innen valószínűleg, Torubana városa a cél.

Folytatás

by **Ryuninji Ren** Pént. Aug. 02 2013, 18:16

// Sorry Chan, hogy ennyit késtem Sad

//

Szorgalmasan falatozgatok, mialatt beszélgetek chan-channal, akinek foglalkoznia is kell a pici petekkel is néha-néha. Szörnyűek ezek a kisállatok, néha nagyon rá tudnak szállni egyes emberekre. Ahogy mondani szokták… a kisujjunkat nyújtjuk, de nekik egyből az egész karunk kell. Nem tudom, hogy Regi mikor vált ennyire elkényeztetetté. Aikon-tól tudom, hiszen ő sokat van Lizzy-channal meg ás lányoknál is, ő ehhez szokott, de Reginald egy harcedzett, kemény kis főnix, nem kellene így viselkednie… na mindegy, remélem azért kinövi ezt is, mert különben bajok lesznek még vele. Lassan de biztosan fogy el a Ramenem és a mellé rendelt eper Shake-em . Időközben szóba kerül az állás kérdése is, mivel nemes egyszerűséggel felajánlottam a velem szemben ülő lánynak egy állást, ami még nem tudom, hogy mi lesz, de ebben a szakmában is rengeteg a fullos gépecske, tehát van neki jövője ebben az iparban is. Ha én azt akarom, akkor lesz neki munkája és kész, ennyi. Megérdemli, nem tudom miért, de egész megkedveltem ezt a lánykát… lehet, hogy a cicafülek teszik… igen, az lehet
- Igen, ezt valahogy sejtettem. Az ember gyerekként ismeri meg a kis kütyüket, mert érdekli őket a sok-sok játék, amit lehet velük, rajtuk nyomatni. Sajnos nem csak kis korban, különben nem lennénk most itt – mondom kuncogva, bár ez egyáltalán nem vicces, de már itt vagyok egy ideje, így elfogadtam azt a tényt, hogy nem jutok haza addig, amíg ki nem csinálom az utolsó szint bossocskáját, addig felesleges álmodozni ilyenekről, hogy hazajutok, meg ilyenek. Lassan itt a fagyi ideje, de azért persze meghallgatom Chan-chan meséjét, ha már egyszer én kérdeztem rá korábban….
- Hmmmm…. érdekes.. Az én apán nyomi lemezboltos, komolyzene ráadásul. el nem tudnám képzelni, hogy ugyan azt csináljam, mint ő… az dögunalom lenne. – az tuti.. amúgy nincs bajom a komolyzenével csupán nem illik hozzám, meg azért már 21. század van az istenért, vannak annál kapósabb zeneműfajok.
- Az enyém? – kérdezek vissza.. az imént árultam el egy részletet, igaz, akaratlanul, de már mindegy. Itt amúgy sem lehet bajom belőle.
- Ugye tudod, hogy ezek szigorúan titkos infók rólam? Hiszen az eredeti nevem is más Mondjuk a Ren megmaradt – mondom kuncogva…
- Ha elmondod valakinek, lehet, hogy regi nem fog többé szeretni… így is akarod tudni?- kérdezem nevetve, miközben kihozzák a fagyit :F

by **Chancery** Pént. Aug. 02 2013, 20:39

//Semmi gond, Ren-sama ^^//

Nem hittem volna az elején, hogy ennyire egyet fogok érteni egy sztár véleményével valaha is, erre itt ülök, beszélgetek egyel, és egyszerűen nem hiszem el az egészet, hogy normálisan viselkedik. Persze lehet, ő is az a típus, aki egyből átmenne szemétládába, ha belépne egy ismerőse az ajtón... nem, erre inkább nem is gondolok. Úgyis megesküdtem magamnak, hogy az ilyen embereket is elfogadom, amilyenek, akármennyire is fáj a viselkedésük. És most: élvezzük a jelent inkább.
Egy utolsó sóhajjal elpusztítom a ramenem utolsó falatát is, majd összerakom a két tenyerem, ahogy azt láttam a japánoknál és meghajtom a fejem. -Köszönöm szépen az ételt. -mondom a jelenleg közös nyelvünkön Very Happy

És a két kezem immár megint szabad, Regi, Aikon, merre vagytok? Aktuális agyonsimogatótok ismét rendelkezésetekre áll ezer örömmel <3
-A boltos szakma sem rossz. -felelem mosolyogva. -Unalmasabb, mint az enyém, de legalább az üteme biztos. A komolyzene meg szép dolog, szoktam azt is hallgatni olykor-olykor, ha ahhoz van kedvem, mondjuk rajzolásnál.
Nahát, tényleg. Milyen rég rajzoltam utoljára. Már a SAO megjelenése előtt is hanyagoltam pár hete - úgysem vagyok profi, ha meg néznek, akkor pedig biztos, hogy el is rontom. Egyszerűen nem ment, így maradt hobbi, pedig az volt a második karrierút, amit szívesen jártam volna.
Sunyin mosolygok, mikor Ren-sama elkezd titkolózni, de mikor közli, hogy Regi megutálna, ha mindent elmesélne, elsápadok és lesütöm a szemem.
-Nyem. Nem akarom, hogy Regi ne szeressen többé, nincs nála madzsesztikusabb, szebb, erősebb, fenségesebb állat a világon! Ha azt a kis szeretetét is elveszíteném, amivel talán meg is díjazza kóbor, szánalomra méltó lelkem, nem is tudom, mit tennék. Vetném le magam rögtön a szint szélén T_T -adom le a műsiránkozást, bár szívből az egészet tényleg így gondolom. Najó, nem vetném le magam a szint széléről, de az biztos, hogy örökre szomorú lennék, ha az első főnix meggyűlölne engem, akivel találkozom. Úristen, annál nagyobb fájdalom talán nem is lenne számomra>.>

by **Aurora Rainfell** Szomb. Aug. 03 2013, 22:17

[The Gullwings céhtalálkozó Cool

]

Izgultam. Céhet szerveztem két csajszival, akikkel szinte nem is ismertük egymást. Csakis lányok társulhattak be hozzánk. Hogy miért? Az indok egyszerű és világos: az utóbbi időben gondok akadtak a férfiakkal, különösen azokkal, akiknek túl piszkos volt a fantáziájuk ahhoz, hogy normális, intelligens emberek módjára felcsípjenek maguknak egy számukra szimpatikus lányt. Ki érti ezeket a férfiakat? Szóval ez az egyik indok elég volt ahhoz, hogy megtartsam tőlük a két lépés távolságot. A Gullwings talán forradalmi áttörés volt a játék történetében, hiszen nem elég, hogy csak nők alakították, de tervünk szerint tárgyakat fogunk kölcsönbe adni, hogy majd azokból profitáljunk. Ehhez viszont nagy, szorgos munkaerőre lesz szükség a céhnek, de így előtte jobb, ha megismerem két vezetőtársamat, és a többi tagot, akik el tudtak jönni. Azt pontosan nem tudtam, hogyan vélekednek erről a helyről, de úgy hallottam, itt még a piros indikátorosok sem megvetendőek. Este valószínűleg különösen látogatott, így jobbnak láttam késő délutánra szervezni ezt az összejövetelt, mikor mindenki visszatért a feladatából. Hogy bevalljam az igazat, az izgalomtól nemigen voltam kint, a védett zónán kívül Bimbócskával. A drága heves farok csóválás közepette mindenben csak támogatott, amiben csak tudott, és persze szívesen segített volna, de mindig fellökött, mihelyst futni támadt kedve.
Már a találka előtt két-három órával lefoglaltattam egy olyan helyet, ahol nemigen zavartak bennünket, de persze közben élvezhettük az élő zenét is. Már csak percek kérdése a megbeszélt időpontig, mire végre le tudtam ülni, nagy izgalmamban.
- Ma’, ma valahogy olyan furi vagy… - jegyezte meg csodálkozó tekintettel az arcán Kogoro, majd mellső lábával a combomra helyezte testsúlyát, s egy elégedett morgással fejezte ki örömét.
- Csak kissé izgulok. Hogy őszinte legyek, még sosem csináltam ilyet.
- Mi az, hogy „izgulsz”? - Már csak a gyerekes érdeklődése hiányzott… - Ehető dolog?
- Dehogy, butus. Az izgalom olyan állapot, amikor alig tudsz megülni a fenekeden. - magyaráztam, miközben buksiját vakargattam.
- Én igenis meg tudok maradni a fenekemen! - mondta, szinte felháborodottan, s hogy bebizonyítsa, a dekoltázsára helyezkedett. Egyszerűen édes és idegesítő volt egyben az, amit leművelt. Gúnyosan mosolyogtam: már tudtam, mivel fogom megdönteni azt a nagy magabiztosságát.
- És mit szólsz, ha más, hozzád hasonló állatkák is jönnek? - Bimbócska erre persze bezsongott. Felállt, s ideges farok csóválás közepette, fel-alá járkált. Az a fajta izgatottsága számomra új volt, ám valamelyest elkergette az idegességemet. Jó, hogy állatidomárként nem egy buta és unalmas jószágot kaptam. Annak ellenére, hogy mennyire tapasztalatlan volt az élet terén, izgalmassá tette az Aincradban töltött időmet. Ki kellett mondanom: a legérdekesebb, legszerethetőbb kutyuska volt, akivel valaha összehozott az élet. Remélhetőleg ezt, a kinti jószágok meg ne hallják, különben egy világ omlana össze bennük. Tényleg: vajon mit csinálhattak abban a percben? És a szüleim? Vajon mennyire buktak ki, hogy a játék egy tökéletes kelepce? Egyáltalán tudják? Valószínűleg igen.

by **Hime** Vas. Aug. 04 2013, 12:42

[The Gullwings céhtalálkozó Cool

]

Ma is úgy érzem, szinte hiába keltem fel.Vörös ruhámat magamra kaptam, és elindultam, hogy végigjárom a várost. Yui küldi-n, nekem viszont egy normális küldit se mutat a tábla. Nem értem. Unottan rovom a köröket a városba, de még egy normális KT ellenfelet se találok. Ilyen az én formám.
De várjuk csak, milyen nap is van ma. Nézek rá ijedten a menümre olyan délután öt fele. Így el szaladt volna az idő. És ha emlékezetem nem csal, elvileg ma lesz a céh találkozó.A ruhámmal a céhtagok között nem lesz gond, hisz csak csajok vagyunk, de ki tudja, mifélékkel találkozok út közben. De valahogy ilyen melegben úgy tűnt, ez a legjobb választás. Vizslató szemek kereszt tüzében rohanok végig a városon, hogy megtaláljam a helyet. Karmazsin Selyemlepel. Ha jól tudom, ide akárki bemehet. Kicsit ijesztő, de reményeim szerint védett területen nem tudnak bántani. Nem mintha nem tudnám magam megvédeni. Bár ha többen vannak, akkor kicsit neccesebb, de meg tudnám oldani, és végtére a céh társaim is ott lesznek elvileg.
Nagy nehezen megtaláltam az említett helyet, és kis bátorságot véve be is léptem. Egy hangulatos kis helyiség fogadott, lágy zeneszó a háttérben. De sajnos a céh társaimat még nem ismertem, így leültem az egyik asztalhoz, és egy pohár itallal próbáltam magam felfrissíteni. Körbe vittem tekintetemet a helyiségen. Láttam pár érdekes embert. Nem tudtam, hogy kik is lehetnek a céhtársaim, de reménykedtem benne, hogy valahonnan megismerjük egymást. Kicsi izgalommal vártam már, hogy milyen lesz céhben lenni, mivel eléggé rossz emlékeim van az ilyesmiről más játékok által. De ki tudja, talán most fog megváltozni a véleményeim a céhekről. Kérek még egy italt, ám most egy enyhe alkoholos koktélt, és azt iszogatva várom a folytatást.

by **Ai Hane** Vas. Aug. 04 2013, 14:33

[The Gullwings céhtalálkozó]

Ma van a napja, hogy elvileg hozzácsapódom egy céhhez. Női céh, így talán kisit könnyebb lesz az alkalmazkodás, de félek, hogy mivel női, így kevesebb nyugtom lesz. A nevük tetszett Gullwings, de akkor sem tartom magam társasági embernek, de céljaim elérése végett van szükségem erre a céhre, mely remélhetőleg beváltja hozzá fűzött reményeimet. A hely ahová mennem kellene a Karmazsin selyemlepel nevet viseli. Sosem voltam ott még ezelőtt, így kicsit izgatott voltam, hogyan fogok odatalálni, de majd Himekoval ketten kitaláljuk valahogy. Így indultunk hát el, egy ismeretlen helyre... ha viszont jobban belegondolok még azt sem tudom, hogy kik lesznek a céh társaim, így még kevesebbet tudok erről az egészről. Nem ismerek sok játékost még itt, alig 1-2 akikkel már beszéltem valamicskét, így nem hiszem , hogy bármilyen ismerős is lesz ott számomra. Talán még idegesebb lettem, hogy új emberekkel kell találkoznom, s még valamennyire össze is kéne velük barátkoznom, ami nekem nagyon nem megy.
Már igen hosszasan keresgélem a helyet, de nem találom, s társacskám is fáradni kezdett a hosszas gyaloglástól. ~Remélem Himekonak lesz ott valami játszópartner, különben felforgatja nekem az egész helyet, amennyire játékos teremtés.
Ahogy ezen töprengettem megláttam egy feliratot egy közeli bárszerű helyen ...
- Mi is van oda írva??? - Próbáltam kiolvasni, hisz még elég messze volt a hely. - K...k..Kar...Karmazsin selyemlepel. Megvan... Himeko megtaláltuk végre...- Mondta, s odasiettünk a bejárathoz, amikor újra eszembe jutott, hogy új emberekkel találkozom, s így nehezemre esett kinyitni a bejárati ajtót, s még nehezebb volt belépni rajta. De próbálkoztam elrejteni ezt az idegességet, ami remélem sikerül is.
Amikor beléptem sok idegent láttam, s nem igazán találtam ismerős arcot, vagyis de... volt egy lány, aki nagyon ismerős volt számomra, de nem emlékeztem jól, s a ruhája is egészen más volt most így nem mertem megszólítani. Főleg ha nem is ugyan abban az ügyben jött mint én, akkor elég furcsa lenne a beszélgetés, mivel nem nagyon tudnék értelmesen megszólalni.
Felfigyeltem még egy lányra, aki egy kutyus társaságában volt, s valamiért úgy éreztem ismerős, pedig megesküszöm rá , hogy még sosem láttam .
- Gyere Himeko üljünk le. - Szóltam griffemhez, s a legközelebbi asztal felé vettem az irányt. Ahol helyet foglaltam, s a földön mellé kuporodott Himeko is. Így vártuk újdonsült céhem tagjait, s reménykedtem, hogy csak megtalálnak valahogy.

by **Hermit** Hétf. Aug. 12 2013, 11:35

//Találkozó//

* Nem gyakori érzés ez Hermit számára, de most izgatott volt. Kíváncsisággal tele ült az egyik sarokban és várakozott. A csuklyája a fejében volt mélyen, az arca árnyékban volt. Hallgatózás és egyéb "jártasságának" köszönhetően kiszagolta, hogy egy különleges céh jött létre, amelyben a tagok ma ülnek össze egy találkozóra. Pont itt, és pont most. *
~ Női céh... ~
* Végighúzódott arcán egy széles mosoly. A lehető legnagyobb buli lenne számára, ha egy ilyenhez csatlakozhatna. Nem igazán izgatják a nők, de legalább valami újat is kitalálhat. Kayaba különleges képességgel látta el. Ki kell használnia, úgy érzi! Ráadásul sárga indikátorosok, sőt piros indikátorosok is lehetnek tagok. Nem mintha a szívén hordozná a "gyilkosokat", csupán jó kis menedékhely lenne számára, ha netán megint valami bug miatt pirossá válna az indikátora. Szívás volt így kezdeni a játékot, de hát ezt hozta az élet. Vagy Kayaba... ki tudja.
Hermit úgy tudja, van még egy kis szabad hely a céhben, így jelentkezni fog. A korábbi próbálkozása nem jött be, bár az is tény, hogy azok is tagok lesznek ebben a céhben, amely tagok korábban megpróbálkoztak egy másik céhhel, de végül nem lett a dologból semmi. Talán Kagura, ha megérkezik, felismerné őt, de mégis mit számítana? Amúgy is a sarokban ül, s nem látszik belőle semmi, csak egy narancs indikátor.
Szüksége van egy céhre. Valahogy fejlődnie kell. S ha Hermitként nem megy neki, akkor menni fog Hypnose-ként. *
~ Csak sikerüljön a csatlakozás! ~
* Azon gondolkodott, hogy mégis mit kellene mondania. Sármos mosolyát nem nagyon vetheti be, de talán egy szigorú, kegyetlen, feminista mosolyra csak futja, s meg kell győznie a többieket, hogy számíthatnak rá. Ráadásul bár nem túl magas a szintje, mégis csak jó kiegészítői vannak, így szükségük lesz rá. Legalábbis ebben reménykedik. *
~ Mondjuk az 5ös szint nem olyan rossz már. Ki gondolta volna pár hónappal ezelőtt, hogy idáig eljutok. Talán sok tagnál így is magasabb szintű vagyok. ~
* A legjobb menedék lesz ez a céh. Mert senki nem gondolná, aki valaha "megismerhette" őt, hogy egy női céhnél lehetne őt megtalálni. De céh az kell. A fejlődés érdekében. A lényeg az, hogy most figyel, s hegyezi a fülét nagyon erősen. Pár leányzó már érkezett, de még nem lehet biztos abban, hogy ők a találkozóra jöttek. Úgyhogy csak figyelni fog egy darabig. S amikor már végre biztos lesz a dolog, akkor fog hozzájuk csatlakozni. *

by **Noxy** Hétf. Aug. 12 2013, 14:56

Úgy tűnik, megleptem a srácot, mikor megszólítottam. Egy rövidke felmérés, és megállapította, hogy európai vagyok.
- Az vagyok, európai. - Csak ennyit mondtam, többet nem. Úgy tűnik, mégsem akar semmit, csak szeret bámészkodni ide-oda, és felmérni az embereket. Nekem is szokásom megfigyelni az embereket, de inkább csak akkor, ha úgy érzem, vaj van a fejükön. Vannak olyan vörösek, akiktől nem kell tartani, mert jó okuk volt rá, hogy vörösre váltsanak, vagy pedig elkövettek egy olyan hibát, amit nem kellett volna. De a legtöbbjükkel inkább vigyázni kell, mert ha hátat fordítasz nekik, bármi megeshet. Bennük nem bízom meg a legjobban. A sráccal - akit egyelőre nem tudok még hova rakni - többet nem törődtem. Egészen addig, amíg hirtelen átült hozzám.
- Nioven vagyok. - mutatkozott be.
- Judy Noxia. - viszonyoztam tömören a bemutatkozást, és ittam tovább az italomat, ami lassan fogyatkozott. Mikor már alig volt benne, intettem az egyik pincérnek, hogy rendelnék. Hamar oda is jött hozzám az illető.
- Hozz még nekem az aszúból, de palackban. - mondtam neki, aztán a lovaghoz fordultam, hátha ő is szeretne valamit rendelni remélhetőleg a saját pénzéből. Ismeretleneket nem hívok csak úgy meg italozni, mert nem szokásom, de a nekem tett meghívásokat nem utasítom el, mert abból tudom, hogy rossz ember biztos nem lehet az illető. Bár ilyesmit a valóságban nem szoktam tenni, azaz idegenektől nem fogadnék el egy centet sem, nemhogy egy italra való meghívást. Itt a játékban meg teljesen más a helyzet.
És szerintem akarhat valamit ez a srác is, mert nem lehet véletlen, hogy csak úgy megjegyzést tesz a származásomra, aztán az asztalomhoz ül, és bemutatkozik. Majd elmondja szándékát, mert nem tudtam mihez kezdeni vele elsőre, én meg modortalanságnak tartom, hogy egyből rákérdezek, hogy mit akar tőlem. Csak ritka esetben térek egyből a témára, ha úgy látom, hogy nagyon nyomulna az illető.

by **Asuka** Kedd Aug. 13 2013, 17:01

The Gullwings - now 20% cooler Cool

Jól emlékszem arra a napra, amikor Kaguci próbálkozott be egy céh megalapításával. Voltak is ám jelentkezők, nem is kevesen, de aztán valahogyan mégis csak szertefoszlott az egész, mint a homály. Kagucinak azonban most új terve van, ráadásul nem egyedül sétál bele a céhalapításba, hanem egy másik játékossal, akiről ugyan sokat nem ismerek, de bizonyára legalább olyan ambíciózus, mint Kaguci! *.* Nosza, ugrottam én is az alkalomra, mert hát móóó, milyen dolog lenne, ha éppen, pont én lennék az, aki kimarad egy efféle buliból? *.* Szedtem össze minden kreativitásomat, és bombáztam a kis csapatot mindaddig, míg annak értelmét láttam, sőt, még azután is.
Jelenleg viszont a mai gyűlés sikerét akarom előre látni. Szeretném, ha mindenki hozzátenne valamit a céhhez, saját szintjéhez és képességéhez mérten. Nem vagyunk mi frontharcosok, nincs efféle vágyam, egyszerű játékos vagyok. De lehetek az, aki segíti a frontharcosokat, és a teljesen kezdőket egyaránt. ^.^
- Elég jól nézek ki? *.* Ugye, hogy ugye? *.* Hűűűű... már csak egy valami hiányzik... Így máris jobb, ugye, Kaguci? *.* - üdvözlöm a bejárat előtt Kagucit, hiszen úgy beszéltük meg, hogy ott találkozunk. Nadrágom olyan zöld, hogy szinte szívható is, a topom viszont a narancs és a vörös köztes árnyalatában vakít, lábamon pedig fehér, kicsit magasabb sarkú cipellő, amit még én craftoltam egy ruházati itemesnél. *.* Nagyon vicces ám magassarkúban mobokat hentelni.
Utolsó kiegészítőként kerül buksimra a napszemcsi, bár odabent természetesen semmi szükség nem lesz rá, de ez a legkevesebb. Foglaljuk be közösen a színpadhoz legközelebb eső boxot, persze, ha sikerül Kagucit elrángatni a cuki portásfiútól. És még én nem tudok viselkedni. Rolling Eyes

Nem jártam ezelőtt még ezen a helyen, de így elsőre egészen elviselhető. Csak egyszerűen más, mint amit megszoktam. A félárú koktélra hallgatván rendelünk is magunknak egyet-egyet, hogy aztán az itóka tetején lévő miniatűr napernyővel szórakozzak, s rózsaszín ajkaimmal csücsörítve szüpürcsöljem a szívószálon át a gyümölcsös ízű nedűt. Szépen szállingóznak az emberek, éppen csak nem tudni, ki az, aki minket keres. Gyanítom, minden, már ide érkezett női vendég ránk vár. Legalábbis a nagy részóük bizonyára.
Ideje a kezembe venni az irányítást, s kezdeményezni valamit feléjük. Gondolván, ez a legjobb, amit tehetek, a koktélt az alacsony dohányzóasztalra teszem, majd odaslattyogva a színpadra megköszörülöm torkomat, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Még füttyentek is egyet, hogy az esetleges beszélgetéseket megszakítsam. Jó lenne, ha mindenki tudná, hogy kiket kell keresnie. Engem pedig nem zavar a feltűnősködés. Magamra vállalom ezt a szerepet.
- The Gullwings! Mindenki a színpad melletti boxba, aki emiatt jött! Minden céh iránt érdeklődő a vendégem egy koktélra a cuki NJK portástól. - mászok is le a színpadról, miután hangosan a hely tudtára adom, hogy mi van. Kénytelen voltam erre, hogy biztosan mindenki megismerje egymást. Azzal megyek is vissza koktélt szürcsölgetni.

by **Kagura** Szer. Aug. 14 2013, 10:48

..::The Gullwings Céhtalálkotó - A.K.A. In position, we're now 20% cooler. ::..

Mint a titkárnők gyöngye, az ügyvédnők legjobbja, olyan voltam ma és messzemenően élveztem. Tudván, hogy milyen Céhet sikerült végre megalapítanom – jóllehet Auro~channal és Asu~channal karöltve – egyszerűen bezsongtam. Úgy éreztem minden összejött, és még annál is többet sikerült elérnem. A Céhlogónk egyszerűen zseniális, de tudván, hogy én terveztem más nem is lehet. A céhházra való tervezgetésünk is remek ötleteket szül, meg aztán a kis társaság legmenőbb bevonuló zenéjét is nekem köszönheti a banda. Imádtam a társaimat, már előre, pedig nem is találkoztam még sokukkal. Azonban – tekintve, hogy a Gullwings főbankára leszek, azért alaposan utánanéztem a leendő társaimnak. Egyedül Hypnose az akiről nem tudtam meg túlzottan sokat, de üsse kavics, még belefér a hiba arányba. Már kora reggel nekiálltam készülődni, és a saját tervezésű Henchgirl ruhám öltöttem magamra – amit mellesleg az egyik NJK árus egy kis zsetonért cserébe gyönyörűen megvarrt nekem. Az inventorymban ott voltak a ruhák vázlatai, habár Asu~chan behajtóinak még nem sikerült értelmes tervet összedobnom. Azonban egy percet sem csüggedtem, hiszen az ihlet bármelyik percben megérkezhetett, s ezt tudtam jól. Felkötöttem a hajam, felvettem az egyenruhám, majd a napszemüvegemért nyúltam. Egy pár pillanatig szemeztem a kiegészítővel, majd mintha csak egy új emberré változnék tőle, a következő szavak kíséretében magamra öltöttem.
- Chara~change! Henchgirl. – Ejtettem ki a bűvös szavakat, s éreztem, hogy teljes mértékben átveszi a hangulatom felett az irányítást a képesség. Estig még tettem-vettem tervezgettem, de végül is csak elindultam a Karmazsin selyemlepel felé. Ahogy végiglejtettem az utcán, királynőnek éreztem magam. Olyan voltam most, mint Aincrad tündöklő ékköve, akit éppen készülnek ráműteni a legtáposabb gyűrűre, amit a SAO megélt. Császárnő voltam, s élveztem, hogy mostantól arannyal lesz kibélelve a céhünk kincstára, hiszen ha rám bízzák a pénzszerzést, akkor bizony nem lesz megállás, míg el nem érem, hogy permanensen 10.000 arany – vagy annál több legyen a pénztárunkban.
Egy kicsit vártam csak legkedvencebb barátnőmre, akibe közvetlen az érkezése után bele is karoltam.
- Császárnőként nézel ki drága Asu~chan. – Igazgattam meg legkirályabb retinavédő kéziműszerem, s öles léptekkel, bevándoroltunk Aincrad egyik legmenőnbb helyére. Ahogy beléptünk, hamar felmértem a terepet – na meg egy ideig cukin mosolyogva beszélgettem a portásfiúval is - és gyorsan felfedeztem azokat, akikről sikerült információt szereznem. Mosolyogva léptem oda, egyesével mindenkihez, majd magammal invitáltam őket, miközben Asu~chan is intézkedett.
- Szia! Ai Hane~chan? Kagura vagyok, a The Gullwings egyik vezére. – Mosolyogtam, s kezet nyújtottam a griffes lánykának. – Ott a színpad mellett a boxban gyűlünk, ahogy a mennyei hangunk elmondta. Az egyébként Asu~chan, a Gullwings másik vezére. Annál az asztalnál pedig – Mutattam Auro~chan felé. – az a mi fővezérünk, Aurora Rainfell~chan. – Mosolyogtam, majd utat engedtem neki a boksz felé. Ugyanezt a jelenetet ismételtem meg Hime~chanhoz érve is, majd bevetettem magam a társaságba. Vigyorogva ugrottam Auro~chan nyakába.
- Auro~chan! Szia! Annyira örülök, hogy itt vagy. Nem is lenne ez találkozó nélküled. – Mosolyogtam, majd határozott üzletasszonyként leültem a boxba, s kedvesen mosolyogva vártam, míg mindenki megérkezik. Jónak ígérkezett ez a meeting.

by **Szophie** Szer. Aug. 14 2013, 13:10

The Gullwings Céhtalálkozó

Unatkoztam. Tachi küldetésen volt, és az egy dolog, hogy nagyon hiányzott, de nem volt senki olyanom, aki szórakoztasson. Askr és Hati sem voltak otthon, Hinari is elfoglalt volt, Renről régóta nem hallottam, és Vezér nem bizonyult valami szórakoztató társnak. Elindultam hát kalandokat keresni. Ez alatt azt értem, hogy felfedezni a várost. Ugyanis számomra a küldetések mindent jelentettek, csak kalandot nem. Olyan unalmasak, és fárasztóak voltak mind. Oldalamon a kis fehér farkassal baktattam át a városon, hogy elérjek a Karmazsin Selyemlepel nevezetű helyig. Még sosem jártam ott, de jó helynek tűn, és régóta be akartam nézni. Egy-két piri sétált el mellettem, és látszólag megrökönyödve néztek a céhjelvényemre. Oppssz.. A JL. Nincs valami jó hírneve a piroskák között. Persze amúgy meg az egyik legrangosabb céh, és az igazság védelmében száll szembe a bűnözőkkel. Én meg így tagként mindezek mellett éppen egy piros társaságára áhítozom. Fura helyzet. De ha egyszer ez történt, akkor ez történt, nem tudok ez ellen tenni. És nem is akarok. És ez az egész így jó. Én jól éreztem magam Zu társaságában, Tachiért pedig egyszerűen rajongtam, holott nem döntöttem még el, hogy tényleg szeretem, vagy csak egy újabb játékomról van-e szó. Mindenesetre most is éppen azt kívántam, legyen velem. És nemcsak azért, hogy öleljen, csókoljon, szeressen, vele beszélgetni is nagyon jó.
Mindenesetre most el kell róla terelnem a gondolataimat, bármily nehéz is az. Nem is űnt nehéznek a dolog, miután megláttam egy cuksa kutya szerűséget, és az első gondolatom az volt, amit Vezérnek is. Barátkoztassuk össze a két petet! \o/ Mire én ezt kigondoltam, farkasom oda is rohant a kis kutyulihoz, és merész ismerkedésbe kezdett. Mintha kivetkőzött volna önmagából, úgy tetszelgett távoli rokona előtt. Lehet, hogy a kutyus lány? O.o És lesznek kicsi fehér kutykasaink? *-* Mindenesetre én is odavágtáztam a lánytársasághoz.
- Sziasztok! Elnézést a farkasom miatt, csak öhmm.. - vakargattam meg a tarkóm. - Azt hiszem, érdeklődést mutat a kutyus iránt. - jöttem egy picit zavarba. Mert mégis idegenek voltak nekem. Azzal meg nem ronthattam közéjük, hogy pároztassuk a két petet! \o/ Pedig ebben Vezér is benne lenne, én látom. Heves farokcsóválás közepette húzkodta meg a kutyuli fülét.
- Egyébként a nevem Szophie. Leülhetek egy picit? Nem hiszem, hogy mostanában el tud szakadni a petedtől. - vigyorogtam. Ha arra gondolok, nekem mennyi ideig tart a pasizás, és rávetítem Vezérre, akkor még este is itt fogunk ülni. Pedig az én farkasom az én példámon tanult, ami annyit jelent, simán megnyeri a csajt, ha akarja, ha nem. Mert ez nálam valahogy így van. Eszembe nem jutott volna, hogy flörtöljek, erre benyögi, hogy szeret. Hát akkor most mi is van? Én csak barátkoztam, erre.. No de most elég ebből az egészből! Nem szabad rá gondolnom! Kértem magamnak egy sütikét, és szépen elhelyezkedtem a csajok között. Erre van nekem szükségem. Egy csajos napra! Az semmiség, hogy nem is ismerem őket..

by **Ryuninji Ren** Szer. Aug. 14 2013, 13:21

<<Chan>>

A Ramen elfogyott és már nem csak nálam, hanem Chan-channál is. Ő egy kicsikét lassabban eszik, mint én, de mondjuk ezzel minden nő így van. Én habzsolok, főleg, ha valami ízlik, de nagyon. Meg amúgy is hozzákellett szoknom ahhoz, hogy gyorsan eszem. Két szám között egy falat, semmi több. Annyi kellett, hogy legalább rosszul ne legyek, nekem ugyanis nem elég a felturbózott lötyi, amivel alapjáraton itatnak, ahhoz túl sok energiát szoktam elhasználni. Közben megy az információcsere rendesen. Már a családnál tartunk és megosztunk egymással pár részletet…. nem túl magán dolgot, de azért éppen elég bizalmasat, legalábbis ami engem illet.. nekem bizalmasan kellene kezelnem a családommal kapcsolatos dolgokat, vigyáznom kellene rá, hogy egyáltalán ne tudjanak a szüleimről. Ez most egy másik világ és lazábbra is vettem a dolgot, de mindent azért nem lehet kikotyogni… sosem lehet tudni, hogy miből származik majd később károm.
- Hát tudod… kinek mi… Nekem sosem jutna eszembe egy olyan szakma ahol egésznap megy a komolyzene és csk ácsorgok, ücsörgök vevőkre várva, vagy kiselőadást tartani a fontos zeneszerzőkről, áradozni róluk, vagy ilyesmi.. bár valószínűleg ezt nem csak én gondolom így. – időközben ideér a fagylaltkehely is. Nem is kellett olyan sokat várni rá. Felkapom a kanalat és megízlelem.
- Hmmmm…. de fini – mondom csillogó szemekkel. Valóban isteni itt a fagylalt, ha lehet, még finomabb mint a múltkor, pedig nem ettem itt olyan régen, de mégis… nyami :F
Chan-chan reakcióján nagyot nevetek. Nem gondoltam, hogy ennyire komolyan fogja venni a szavaimat. Ez vicces, nagyon vicces és el is nevetgélek egy darabig… nem kellene mondjuk, mert olvad a fagyim Sad

- Ne vedd komolyan Chan-chan. Amíg nem ártasz nekem, vagy neki, nem fog megutálni…. Aikon pedig valószínűleg még utána sem… ő nem is tudja, hogy mit jelent ez a szó… rettentően jólelkű és naiv – kuncogok… Aikon ilyen.. nem is érdemes rá több szót pazarolni…
- A debütálásom előtti életem nem szivárgott ki… még,… nem véletlenül. Az titok A lényeg hogy kb négy éve, még ugyan olyan átlagos voltam, mint akárki más, sőt, talán még rosszabb…. amolyan jelentéktelen figura…. nem gondoltad volna mi? – elmosolyodom…. egy ksi nosztalgia mindig belefér.

by **Chancery** Szer. Aug. 14 2013, 14:18

//Ren-sama//

-Akkor jó, megnyugodtam. -teszek úgy, mintha egy rettenetesen nagyot sóhajtanék, s megszabadulnék némi súlytól a vállaimról. Utolsó két szava Aikonról viszont elgondolkodtatott kicsit. Tekintetemet a szőrgombócon hagyva bambultam pár másodpercig, amíg végigszáguldottak a gondolatok az agyamon. Vajon én is ilyen lennék, mint a kékség? Sokszor mondták már nekem, főleg Jay, hogy egyszer még az a jó szívem fog elvinni, mert olyannak fogok segíteni, aki nem érdemli meg vagy hátsó szándéka van. Igaza is lett, de szerencsére nem végződött a dolog katasztrófával. A naivságommal viszont nem tudok mit kezdeni. Mégsem vagyok olyan boldog, mint amilyennek ez a lurkó tűnik. Vajon azért lehet, mert ő macska, én viszont ember vagyok, és míg neki semmi dolga, mi stresszelhetünk ezer dolgon? Ki tudja.
Aztán ismét Ren-samára terelődik a figyelmem és mosolyogva hallgatom végig, aztán legyintek, rövid időre abbahagyva Aikon simogatását (nincs az-az Isten, hogy én most Regiről elvegyem a kezem, no ˇ^ˇ

). -Szerintem nem meglepő. Igazából pont az a jó, ha az ember a nulláról indul felfelé. Aki rögtön a hírnévbe születik, annak elferdül a szíve-lelke. -elmélkedem, majd hol a főnixet figyelem, hol a fagyiján élvezkedő Ren-samát. Egyértelműen kifogytam a témákból, csak az jár a fejemben, hogy...
nekem is kell egy főnix *.*
-Milyen volt a tojása? -kérdezem meg végül, Regit nézve. Emlékszem, én egy szürke szőröset kaptam, ám ha tudtam volna, hogy főnix is lehet pet a játékban, biztos, hogy addig dobáltam volna félre a tojásokat, amíg nem kapok egy olyat, ami hasonlít rá. Már ha megtehettem volna. Nem mintha Álomkelőnek nem örülnék ^^

by **Angelica Katharina** Csüt. Aug. 15 2013, 06:29

The Gullwings céhtalálkozó Cool

Fütyörészve indultam neki a városkának. Nem aggódtam semmi miatt, hisz mikor szoktam? Ütemes léptekkel haladok, mikor a Karmazsin selyemlepel üzlet előtt lépkedtem el. Még egy kicsit haladtam, mikor eszembe jutott, hogy oda akartam menni.
- Úh.. a francba, de hülye vagyok. – mondom, miközben adok magamnak egy tockost.
Egy villámgyors hátraarccal már fordultam is. Szerencsére nem hagytam el túlságosan, így bár kicsit vörös fejjel, de belépek az épületbe. Na, igen ám, de vannak itt páran, és vajon itt kik azok, akiket keresnem kell. Most először nem a magam szórakoztatására kerestem hím egyedeket, hanem egy csajbagázst kutatok The Gullwings céh néven. Megakadt a szemem ezen a kis csoporton, és tudtam, hogy ott a helyem köztük, és egy régi ismerősöm közöllük fel is vett maguk közé. Hisz, ki ne akarna maguk közé engem? *.* B tervnek meg ott van az aranyos táskám, amiben még mindig van jócskán csilingelő pénzecske. Felváltva járom az emberkéket.
- Gullwings? Nem oké…. Gullwings? Nem? ja jó. ..Gull.. jaj veled már találkoztam, hogy gyógyulnak a sebeid? Na, ez meg hova futott?.... Hello esetleg megmondaná, hol találom a Gullwingset? Hm… remélem, belefulladsz a sörödbe. ^^
A sok nemleges válasz után végre meghallok egy ismerős hangot. Végre megtudtam hol, mikor, mit, hogyan. Egy gyors mozdulattal elfordulok az előző férfitől (akinek kirúgtam a székét ugyanazzal a mozdulattal), és egy kis csörömpölő hang kíséretében elindultam a boksz felé. Mikor odaértem, már vetültem is.
- Asukaaa. Milyen régen nem láttalak? – mondom boldogan – Hogy smint vagy?
Szóval ki nem barátkozik gyorsan? *.* Egyszer találkoztunk, és máris barátnőmnek tekintem. Mindenesetre nem egyedül vagyunk.
- Helló csajok a nevem Angelica Katharina. – mondom hatalmas mosollyal az arcomon.

(0 ihlettel cheers

)

by **Zelolla** Szomb. Aug. 17 2013, 12:19

Lassú léptekkel haladtam végig az utcán, jól szemügyre minden egyes épületet, ami mellett elhaladtam, memorizálás végett, elvégre valahogy majd vissza is kellett találnom, és tapasztaltam már, hogy Hyoumu nem a legjobb nyomkövető. Neutral

Közben nem tudtam másra gondolni, minthogy most valószínűleg vagy az ittlétem legnagyobb baklövését, vagy életem legjobb döntését hozom éppen meg azzal, hogy egy céh gyűlésére tartok. Nem szerettem nagyobb tömegben járkálni, inkább figyeltem az itt élőket, és játszókat, mintsem részt vettem volna velük, vagy interaktoltam volna, nem igazán láttam eddig értelmét. ^_^” Főleg azért nem, mert már az elejétől kezdve úgy tűnt, fel sem tűnik nekik sok különbség egy NJK és JK között, lévén sosem volt indikátorom, így meg sem kérdőjelezték, hogy NJK vagyok-e. Persze ez nem az ő hibájuk, és valószínűleg sokkal több kérdést vetne fel az, ha felhívnám erre a figyelmüket, és azzal nem szerettem volna jelen pillanatban foglalkozni…
Még az elején küzdöttem az itt lét ellen, és próbáltam irányító panelt keresni, aminek segítségével ismét megcsillogtathattam volna tudásomat, hogy valamiképpen kijussak innen, de azt hiszem mára már rá kellett ébrednem, nálam nagyobb halak úszkálnak a világháló vizein. :/ Kicsit hiányzik a nyugodt életem, amikor nem kellett azzal foglalkoznom, hogy mit is egyek, és azt miként szerezzem meg, vagy az, hogyan kerüljem el a mobokat, akik valahogy nem voltak hajlandóak figyelmen kívül hagyni. >_> Megsimogattam az oldaltáskában fityegő Hyoumu buksiját, nem rég szereztem be ezt a tároló eszközt, így nem kellett azon aggódnom, vajon miféle csibészségen töri a fejecskéjét az apró jószág… kezdett emlékeztetni a szomszédomban lakó kölyökre, aki minduntalan kitalált valamit, amivel a háztömb lakóit megviccelte. Ezeknek sokszor jómagam is áldozatául estem, de miután feltörve adatlapját az egyik közösségi oldalon sikeresen szerelmes leveket küldtem az egyik ottani lánynak, aki aztán mindennap meglátogatta, és üldözte őt, úgy éreztem elégtételt vettem. Cool

Megálltam az egyik épület előtt, hogy kibetűzzem a nevet, majd a tenyeremre pillantottam, amire felvéstem szintén a nevet, persze használhattam volna a jegyzet eszközt is, de ez csak azután jutott az eszembe, hogy már sikerült leírnom a kezemre. Neutral

Ezen mondjuk meg sem lepődtem, kezdtem azt érezni, hogy az MMO-kban, és más játékokban szerzett tapasztalataim megkoptak az elmúlt időkben, de igyekeznem kell, hogy visszaszerezzem, lévén ez most az életben maradásom kulcsa. Benyitottam, és enyhén tartózkodó léptekkel próbáltam egyre beljebb haladni, bár végigtekintve az ott tartózkodók némelyikén, szívem szerint inkább menekültem volna a legközelebbi ajtó felé. Aztán felfedeztem az első, és persze egyetlen ismerős arcot is, Asuka~sanét, aki valószínűleg nem gondolja a legjobbakat szerencsétlen személyemről első találkozásunk után. >_< De nem rágódhattam ezen, lévén, ha meghívtak, bizonyára szívesen látnak. ^_^” Remélem. O_O Már-már felemeltem a kezem, hogy intsek felé, mielőtt a színpadra lép, hogy lássa, eljöttem, de abban a pillanatban éreztem, hogy valaki megfogja a ruhámat. o_O Ijedten nyekkentem egyet, és a lendülettől, amivel integetni és lépni szerettem volna, egyenesen keresztbe hasaltam a földön, kissé nagyobb robajt csapva, mintsem szerettem volna. T.T
Láttam, hogy a ruhámat tartó fiú kissé rémülten pillant rám, majd felém hajol, én pedig kicsit könnyes és zavart szemekkel néztem vissza, miközben bevert térdemet simogattam, persze csak megszokásból. Neutral

Gyorsan felpattantam, és pirulva igazgattam meg a ruhámat, láttam rajta, hogy egyáltalán nem számított arra, hogy fel fog ezzel buktatni, de mi a csudáért fogdossa meg egy idegen ruháját?! >_>
- Ne haragudj, csak egy italt szerettem volna kérni! – Mosolyodott el, én pedig nagyobbra nyitottam szemeimet, mint képzeltem, hogy egyáltalán tudom, hülye indikátorok. .__.
- Nem dolgozom itt >w> - Fújtam fel sértetten az arcom, aztán magasra emelt orral elindultam Asuka~san felé, és úgy két méterig el is jutottam, amikor is keresztülestem egy széken, amit épp át szerettek volna tolni egyik asztaltól a másikig. – Sa-sajnálom! - Kiáltottam, és szinte már menekültem a lányok gyűrűjébe, remélve, hogy nem nézték végig az előadásom, bár valószínűleg ez csupán hiú ábránd. - Asuka~san… T_T – pislogtam lesütött szemmel, valahogy olyan érzésem volt, nem erre számított sem ő, sem pedig a többiek. – Elnézést, azt hiszem ez nem az én napom… - Motyogtam, de leülni még nem mertem, nehogy a szék is kicsússzon alólam, mert valahogy olyan érzésem volt, ma ez is megtörténhet. .__.

by **Aurora Rainfell** Vas. Aug. 18 2013, 13:32

The Gullwings céhtalálkozó - A.K.A. in position - It's showtime, girls Cool

Ahogyan elnéztem, az a lánysereglet valóban azok, akiknek gondoltam: a céhbe toborzott tagok. Felcsillant a szemem azon, hogy talán mi leszünk a legjobb, a legmenőbb és legtutibb céh szerte Aincradban. Sokan majd bánthatják, hogy nem hozzánk jöttek! Bimbócska beleszimatolt a levegőbe. Bizonyára megérezhetett valamit, és az a valami nem volt más, mint egy griffmadár pet, akit az egyik csajszi közelében pillanthattam meg. Szemre való az a gyönyörű, fehér tollazata és nőies megjelenése. Az idomára biztosan sokat foglalkozik vele. Elképzelném, hogy Koval játszanának, de ez inkább a kutyus vérmérsékletétől függött. Tartózkodóan a székem alatt gubbasztott, fülét-farkát lekonyítva. Megbökdöstem az oldalát, mire Kogoro mancsával a fejét takargatta. Nem, nem akart odamenni azzal a kedvesnek tűnő pethez odamenni, még egy szelet oldalbordáért sem. Hagytam a fenébe, úgy is majd meggondolja magát. Szóltam volna a csajoknak, de amondó voltam, hogy előtte Asu-chant és Kagu-chant kéne megvárnom. Nem csalódtam bennünk, tényleg megjöttek, és istennőnek néznek ki! Ami legjobban feltűnt, az Kagu-chan egyenruhája. Igen, ez a tökéletes uniformis a céhben betöltött posztjára. A barátságos közelítést egy öleléssel viszonoztam. Már Bimbócska is érdeklődve kapta fel a fejét.
- De nélkületek se sikerült volna. Istennők vagytok! - mondtam széles mosollyal az arcomon. Már most jól éreztem magamat, pedig azt gondoltam, hogy majd az egész találkán feszengeni fogok. - Tudsz valamit Hypnoseról, merre lehet? - Nem akartam egy céhtársat se lehalasztani erről a fontos kis találkáról. Egyedül csak ezt a Reikot kellett kihagynunk belőle, mert se kép, se hang nincs felőle. Azonban egy lány hiánya nem adott elég okot arra, hogy szomorú legyen. Végre összejött és ez a fő! Vagy majdnem? Hirtelenjében ott termett Bimbócska mellett egy fehér farkasszerű pet, és hevesen fejezte ki számára örömét, amiért egy távoli rokonnal futhatott össze. Szegénynek azonban csalódnia kellett: a kissé erőszakos közelítés miatt a kutyusom nyüszítve remegett, és osonás közben próbált meglógni a fülrágcsálás elől. A gazdája rögtön elnézést kért a pet lobbanékonysága miatt.
- Semmi baj, csak próbáld megzabolázni. Kogoro nagyon félénk. - mondtam zavarba jőve az előbb látottaktól. Alaposan szemügyre vettem a lányt. A jelvény, amit hordott rögtön megdöbbentett. - A Justice League egy ilyen helyen? Nem haragítod magadra a vöröseket? - Csupán pletykákból hallottam, hogy ez a céh a frontra küzdötte fel magát, és ránézésből szinte rögtön elutasítják a vörös indikátorosok jelentkezését. A pletykák erről beszélnek, de sose gondoltam volna, hogy egy frontharcossal hoz össze a sors. Gondoltam: sok mindent elmondhat a céhéről, ami a hasznunkra lehet a jövőben. - Én Aurora vagyok, a Gullwings egyik vezére. Gyere nyugodtan, ülj le közénk. Ti is gyertek, van bőven hely! - szóltam a többieknek is, és felálltam, hogy a box belső részébe be tudjanak ülni. Két újabb lány jelent meg, akik látszólag ismerték Asu-chant. Ezek szerint csak Hypnosera vártunk, szóval számára is fenntartottam egy helyet, de addig is belekezdtem a mondandómba:
- Nos, én nemigen szeretnék rátok úgy tekinteni, mint holmi munkatársakra. Nem szeretném ezt olyan "hivatali" módjára lerendezni. Itt van számunkra az este, én azt mondjuk, csapjunk egy jó kis bulit! De előtte szeretném, ha mindenki mondana magáról egy-két dolgot. - ezután Szophiehoz fordultam. - Ha gondolod, te is mesélj nekünk magadról és a céhedről. Még csak újak vagyunk, de én legalábbis szeretném tudni, mi a helyzet a fronton. - fejeztem be, egy mosollyal az arcomon. Kíváncsian hallgatom, vajon mit mondanak a csajok.

by **Hime** Vas. Aug. 18 2013, 18:49

Nem is kellett sokat várnom, egy ifjú hölgy, Kagura oda is lépett hozzám, és jelezte, hogy merre van a tali. Mindeközben szintén egy tag felrohant a színpadra és onnan jelezte, hogy hol vannak a többiek. Oda is slattyogtam, és helyet foglaltam volna, ám céhvezérünk Aurora-chan már fel is kért minket, hogy pár szóban mutatkozzunk be.
- Akkor ha senkinek nem gond, mivel még úgyis állok, kezdeném én a bemutatkozást. Üdvözletem mindenkinek. Nashimaru Lyliana vagyok, de kérlek szólítsatok csak Hime-nek.- Néztem körbe mosolyogva.- Négyes szintű lovag volnék, és nagyon szépen köszönöm, hogy bekerülhettem ebbe a remek társaságba.- Néztem körbe ismét mindenkin.- Remélem hasznára válok a céhnek. Egyet megígérhetek. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy ne okozzak csalódást senkinek.- Mondtam, majd annyit még hozzátettem:- És ne feledjük: Gullwings 4ever!- Majd kissé meghajoltam, és helyet is foglaltam. Kicsit szórakoztató volt nézni, ahogy a petek ismerkednek egymással, ám én úgy döntöttem, hogy intek az egyik pincérnek, és rendelek egy régi kedvencemet.
- Egy vodka narancsot kérek.- Mondtam, majd kicsit hátra dőlve figyeltem a többieket. Közben hagytam, hogy a gondolataim szabadon szárnyaljanak. Buli, pia, pénz. Jó társaság. Mi egyéb kéne még nekem. Úgy éreztem, hogy végre egy olyan csapatba kerültem, ahol ha jól használom ki a lapjaimat, akkor jól is jöhetek ki bizonyos szituációkban. Na nem azt mondom, hogy vezető szeretnék lenni, de ha kapnék valami jó kis feladatot, annak nagyon örülnék. Persze így sem lehetek csalódott, hisz rögvest, első körben fel is vettek. Mindjárt megalakulás közben. Szóval egy szavam sem lehet. De mégis, szeretnék bizonyítani, hogy méltó vagyok arra, hogy ennek a céhnek a tagja lehessek.

by **Ryuninji Ren** Kedd Aug. 20 2013, 00:49

<<Chan-chan>>

Chan-chan tényleg elhitte, hogy ezért Reginald megutálná, hehe. Ez nagyon mókás. Tudom, hogy jó színész vagyok, de hogy ennyire? Még akkor is sikerem van, mikor még csak látszatot sem akarok kelteni. Hát igen, ez vagyok én, azaz Ren Cool

A lány tovább simogatja a két kis petem, míg a sajátját egy kicsit hanyagolja. Jól tudom, hogy ez hova szokott vezetni. Egy párszor sajnos már volt benne részem. Szívesen fel is világosítanám, de hát éppen fagyit eszem. És azt mind tudjuk, hogy a kettő közül most melyik a fontosabb. Naná, hogy a fagyi az… epres… nyami :F
- Hmm??... – érdeklődve hallgatom a lány szavait. Arról fogalmam sincs, hogy igaza van-e, vagy sem. A munkám során találkoztam pár igen nagy barommal, lehet hogy azokra gondol a lány? Vagy azokra, akik unott arccal csinálják az egész műcuccot? Tudja a fene… én csak magamról tudom az igazságot.
- Hát erről nem tudok nyilatkozni. Engem csak felfedeztek, hála egy pimasz lányka, aztán elfogadtam az ajánlatuk. Nagy ugrás volt, meg minden, nem is tetszett az elején, de aztán egész megszerettem. Na meg megakarok tenni valamit, ahhoz pedig nem elég az, ha átlagos vagyok. Sőt.. még a jelenlegi szavam se elég hozzá – egy minimálisan elszontyolodom, de aztán egy kanálka fagyi újra előhozza a mosolyom.
- Amúgy ha ennyire más petjével törődsz, megharagszik rád a tiéd. Bizony.. velem is előfordult már, aztán jött a hiszti mindkét pettől.. Még aludni se hagytak…. – fuh… az igazán rémes volt… de komolyan, de azért csak lenyugodtak, hála egy kis megvesztegetésnek. Szerencsére mind a ketten szeretik a hasukat, akárcsak én Cool

Na, de foglalkozzunk azzal, ami igazán fontos, a fagylalt *-*
Habszolom a hatalmas kehely tartalmát, persze azért figyelek Chan-chanra. Bunkóság lenne őt csak úgy figyelmen kívül hagyni, az nem az én stílusom. Néha megesik, de akkor meg biztos meg van az oka.
- Hogy milyen?? – kérdezek vissza, mert kell egy kis gondolkodási idő. Nem szenteltem túl nagy jelentőséget a tojásnak, meg régen is volt…
- Milyen is.. milyen is?- gondolkodom továbbra is miközben ide-oda jár a tekintetem a két pet között. Aztán el kezd derengeni…. Megy ez, csak túráztatni kell az agyacskámat, egy picit.
- Öhm izé… vörös volt a tojás, fekete csíkokkal. Mutasd meg Aikon – a cicus rám néz csillogó szemekkel, majd a lányra. Végre ő is produkálhatja magát. Tehát átváltozik az imént említett tojássá pár percig.
- Aikon-é meg kék volt fekete csíkokkal. De miért kérded?

by **Chancery** Kedd Aug. 20 2013, 13:43

//Ren-sama :3//

Ren-sama szavai felkeltik a kíváncsiságom, hogy mi lehet az a valami, amire még most sincs sok esélye, azelőtt meg egyáltalán nem volt. Mondjuk nem is firtatom inkább, egyszer már rám szólt, hogy túlzottan belenyomulok a magándolgaiba, hagyom, had beszéljen ő, ha akar.
-Álom nem fogja bánni. -pillantok az ölemben összegömbölyödve pihenő, szürke macskára, aki csak meglegyinti a fülét a neve hallatán. Más macskák ilyenkor felnéznének, hogy "mi van", de ő még ezt sem teszi. -Magának való egy állat. Nem igazán kedveli, ha simogatják vagy dédelgetik. Ilyen tekintetben szöges ellentéte Normnak, ő imádta a babusgatást.
Kicsit magam elé merengek, elgondolkozva, hova mehetett az a pók. Talán egy hét telt el az eset óra, már nem is tudom, minden olyan gyorsa történt a Pengék Tánca óta, és amúgy se vagyok az a típus, aki megjegyzi az időpontokat, ebben mindig a páromra hagyatkoztam inkább.
A tojás-téma legalább eltereli a figyelmem, már képzelném is magam elé, de helyette a saját szememmel láthatom Aikon jóvoltából. Egy kis halk tapsikolás erejére elengedem Regit, remélem, nem is bánja.
-Nahát, de ügyes a csöppség. -dicsérem meg a furcsa macskát. Istenem, előbb sál, most meg tojás... mindenné át tud változni ezek szerint? Demuri*.* Persze a tojás kinézetét is igyekszem megjegyezni, aztán csak megvonom a vállam Ren-sama kérdésére.
-Ha alkalmam lesz rá, én is szívesen befogadnék egy főnixmadarat. Általában minden játékban, amivel játszottam eddig és lehetséges volt, addig küzdöttem vagy gyűjtögettem, amíg ezt a célt el nem értem. Itt viszont más lenne, mert annyira élethű és csodaszép, nem csak egy kép lenne egy monitoron, hanem mintha valóban létezne. Najó, ezt szavakkal nem is nagyon tudom kifejezni. -kuncogok egy kicsit szégyenlősen, újból végigmérve Regi gyönyörű tollait. Végül csak megpróbálom összeszedni a szavakat és rendesebben elmagyarázni. -A főnixek számomra valami miatt különlegesek. Ha nagyon el vagyok keseredve vagy még rosszabb, a főnixek gondolatából szoktam erőt meríteni, meg reménykedni. Ők is újjáélednek a haláluk után, és emiatt érzem magam mindig képesnek arra, hogy túléljem a problémáimat. A szépségükről nem is beszélve... meg a tűzről :3

by **Ryuninji Ren** Csüt. Aug. 22 2013, 15:44

Figyelmeztetem Chan-chant, hogy nem ajánlatos más peteket kényeztetni, dicsérgetni, mialatt az övé is a közelben van, mert az elég gázos lehet később, de elmagyarázza, hogy a cicuskája nem olyan. Érdekes, akkor vannak valamivel érettebben viselkedő bébi petek is és csak én kaptam ilyen kis gyerkőcöket. Jellemző.. a húgaimra is mindig nekem kellett vigyázni, nem sok a különbség a két esett között. Ők is ugyan ilyen féltékenyek néha, mint ez a két kis csöppség. Veeeh, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire tudnak hiányozni azok a rosszcsontok.
- Nem is tudod, hogy mekkora szerencséd van a peteddel Chan-chan – egy kicsikét azért irigy vagyok rá, de semmi pénzért nem cserélném el ezt a kettőt, már nagyon egymáshoz nőttünk mi hárman.
Azután jön a kérdés, hogy milyen tojása is volt Reginek. Ezen el kell gondolkodnom egy pillanatig, mert nem tegnap volt az eset, mikor ide érkeztem. Reginald meg alig pár perc múlva ki is kelt, ezért alaposan megtúráztatom az agyacskám, mire eszembe jut az a bizonyos tojás és a mintázata. Aikoné egyszerűbb volt, ő nem olyan idős, mint a bátyuskája, az övére még emlékszem is, főleg, mert nem is tudtam, hogy egy pet kel majd ki belőle.
- Hát… így is mondhatni, de harcban semmi haszna.. roppantul gyenge teremtés… - világosítom fel a lányt. ez így van, de a hétköznapi életben valóban sok hasznát veszem a kis cicusnak. Ezt ő is tudja, de mivel sokat vagyok küldetésen, meg bosson, így őt kénytelen vagyok mások felügyeletére bíznom.
Kérdésemre, hogy miiért kérdi meg a tojás kinézetét, hamar kapom is a választ. Nem mondanám, hogy nem lep meg a dolog, de mindenkinek van valami, ami tetszik neki, amit akar, amit szeretne, nekem ilyenek voltak régen az akciófigurák, bár mára már kinőttem belőle…
- Értem, hát valahol megértem a rajongásod irántuk. Nem hétköznapi galambok az biztos – mondom mosolyogva. Azt nem tudom, hogy Reginald is képes e feltámadni, még sosem halt meg és szeretném, ha ez így is maradna. De regenerációs képessége nagyon hasznos…
- Ahhaa…. – nem teljesen tiszta az, amit az imént mond, de ezt neki nem kell tudnia, nem bizony, még lenézne a végén, vagy ilyesmi.
- Hát akkor remélem találsz majd magadnak egy főnixet. Eddig Regi az egyetlen, talán neki is jót tenne egy rokon - mondom kuncogva, bár lehet, hogy csak balhéznának, ki tudja?
- Chan-chan! Te miért nem eszel fagyit? Neked is enned kell, mert akkor fincsi igazán, ha azt együtt eszed valakivel- kelek ki magamból finoman, majd intek a pincérnek.
- Neki is lesz egy epres fagyi, valamilyen öntette – mondom mosolyogva. az enyém nagy része, már elfogyott, de van még benne azért bőven.
- Fagyizni együtt jó

by **Chancery** Csüt. Aug. 22 2013, 20:41

//Ren-sama :3//

Szégyenlős kuncogással fogadom Ren-sama dícséretét; vagy nem is tudom, minek nevezzem, amit mondott ÁK-val kapcsolatban. Én a magam részéről jobban örülnék, ha ugyanolyan személyisége lenne, mint Normnak volt, kis pattogós, optimista, mindig mosolyt hozó. Ez a macska olyan furcsa, hiába kölyök, nem úgy viselkedik, hanem mintha már most felnőtt lenne. Vagy talán majd nagyobb korában lesz izgágább, életre valóbb? Sosem lehet tudni, szóval ezt rábízom az időre, meg a szintjeinkre, hogy kiderüljön.
Végül a téma ráterelődik Aikonra.
-Az nem baj. Amennyire tudom, a rendszer csak egy harci petet enged kezelni, és azt is csak idomárnak. Minden más inkább dísznek való. Mikor... Mikor Norm megjelent Álomkelővel, és világossá vált, hogy valami miatt petet kell váltanom, felajánlottam neki, hogy "díszpetként" velem maradhat, de csak rázta a kis csáprágóit, hogy nem, vagy nem teheti... Szerintem Aikon is azért gyenge harcban, mert ő nem a harci pet.
Legalábbis, asszem ezt olvastam a kézikönyvben >.>
-Bizonyára. No, akkor pláne igyekezni fogok. -mosolyodom el, és mélyen elraktározom magamban Ren-sama jókívánságát. Lehet, hogy ez csak egy kis mondatocska volt, de nekem sokat jelentett, mert a páromon kívül eddig még nem sokan mondtak nekem ilyesmiket, főleg, ha játékbeli figurák megkaparintásáról volt szó.
Ám mikor rám 'ripakodik', hogy egyek fagyit, majdnem elengedem Regiéket, hogy kézzel-lábbal tíltakozzak. Nem akarom a számláját még tovább terhelni, a rámen is elég volt, de alkalmam erre már nem akad, mert le is adja a rendelést. Érzem, hogy digitálisan elpirulok és elmotyogom még hozzá, hogy... csokiöntetet, legyen szíves Embarassed

-Köszönöm. -mondom egy szégyenlős mosoly kíséretében, és eldöntöm, hogy ennek ki fogom figyelni az árát >.> Vagy legközelebb én hívom meg, ha már több pénzem lesz Razz

by Ajánlott tartalom