Re: Főtér

by **Zakuro** Pént. Aug. 02 2013, 11:43

Egy fekete alak ugrik elém. Ijedten hátrébb ugrok, és segítségért kiáltozni, de csak suttogni tudok. Megpróbálok elfutni. Lábaimnak ólomsúlya miatt, folyton elbotlok. Semmi esélye, hogy túléljem. És nem is tévedek, a következő pillanatban a sötét alak elvágja a torkomat, és kétségbeesett kiáltással apró pixelekké bomlok szét. Majd egy mélységesen mély, sötét lyukba zuhanok, s egy ördögi hang gúnyos nevetése csendül fel. A következő pillanatban a húgom, Kanade szólongat, sír, és fél, hogy nem vagyok jól. Azt kéri bárcsak ott lennék mellette, megpróbálok válaszolni, s mintha megértené.
"Zakuro! Zaku-Onee-chan! Miért kell ott lenned, abban a gyilkos játékban?! Gyere vissza, vissza kell jönnöd!"-itt sírva fakad.
" Itt vagyok Kanade! Ne aggódj! Kijutok innen, és utána együtt lehetünk. Ne félj, veled vagyok, és te is velem!
Hirtelen felpattanok. Egy kicsit szobában állok. A falak fehérre vannak festve, mögöttem az ágy, ahol aludtam, mellette egy kicsi éjjeli szekrény, és egy tükör. Még midig a SAO-ban vagyok. De egyben biztos vagyok: Kanadeval beszéltem. A nyakláncaink! Hirtelen, mintha belém csapott volna a villám, jött a felismerés, hiszen a nyakláncokkal tudunk beszélgetni!
Gyorsan felöltöztem. El akarok ebből a fogadóból menni, elegem van ebből a sok nyüzsgésből! Elmegyek Torubana városba, az az egyik kedvenc helyem. Egy lila, ujjatlan felsőt vettem magamra, amelyen a mellen felett van egy kicsi kivágása, és a nyaka kissé hosszabbított. Szürke rövidnadrág, és fekete magassarkú csizma. Megnézem magam a tükörben: "Tökéletes". Majd egy fekete köpenyt varázsolok magamra, ami a bokámig leér. Kapucniját felhatom, így takarva el az arcomat. Kiszaladok a szobámból, majd le a lépcsőn, és már szaladok is a főtér felé.
....
A főtéren pedig, megszokott mozdulatokkal gyorsan felmászok az egyik szoborra. Leülök, és boldogan figyelem, ahogy az emberen ott járkálnak. Mint egy agy hangyaboly, szorgos tagjai, mindenki siet a maga dolgára, egyesek, vagy inkább többesek, pedig közös erővel dolgoznak. Előszedem, a ki félliteres üvegemet. Az üveg a fából készült, díszes faragásokkal teli valamibe van elrejtve. Már 3-szor töltettem újra, hiszen nem tudok megválni tőle. Gyorsan felhörpintek egy kortyot a benne lévő, tömény, erős bórból. Néha, magányos napján, jólesik az embernek az ilyesmi. Még sosem voltam részeg, így most sem félek ettől. Nem is szoktam ayit inni, és ráadásul a szervezetem tökéletesen bírja az ilyesmit.
Most csak figyelem, ezt a jövő-menő várost. Köpenyem csendesen suhog mögöttem.

valószínű folytatás

by **Zakuro** Pént. Aug. 02 2013, 19:54

Folytatása, a fogadó történetnek
Franklin kedvesen megmutatta, a kis standot, ahol a műveit árulta. Megköszöntem a segítségem, és vettem tőle három, faragott ládikát. Majd elindultam a városban sétálgatni, és kuncsaftokat keresni. Nem váltam meg köpenyemtől, de azért tiszteletből levettem a fejemről a kapucnit. Ezzel valamennyire barátságosabb kinézetem van.
Összevissza sétálgattam. Szóltam néhány játékosnak, de nemigen érdekelte őket a dolog, voltak, akik végig hallgattok, voltak, akik nem. Mindenesetre nem adtam fel. Bárki, aki az utamba került, elmondta neki a helyzetet. Öt-hat ember meg is ígérte, hogy talán eljön. Nem tudom, mennyire bízhatok meg a dologban, de csak reménykedni tudok. „A remény hal meg utoljára”. Na, ezzel én úgy vagyok, hogy nem igaz. „A remény sose hal meg”, így már helyesebb.
Megálltam ebédelni, Helena elpakolt nekem, néhány mennyei ízű szendvicset, és egy üveg finom limonádét. Desszertnek tett két szelet, habos sütit. Amit teleraktam a hasam, indultam tovább.
Még olyan húsz, huszonöt embert kértem meg. Eddig olyan 12 ember lehetett olyan kedves, és elígérkezett egy „talánnal”. De nekem, „Megígérem, hogy a 3 napon belül megjelenek a fogadóban” kellene.
Ekkor betértem egy utcába, és nini! Nagoyaka Kiyoshi!
Ez az! Már szaladtam is Kiyo felé, majdnem feldöntöttem szerencsétlen!
- Szia Kiyo!- köszönöm rá boldogan.
- Szeretnélek megkérni valamire!- mondom neki!
(Ha Kiyo válasza igen, akkor az alábbi dolog történik: )
- Épp Torubana külvárosában sétálgattam, amikor megláttam egy fogadót. Niceplace. Sajnos már nagyon ritkán tér be oda vendég, és szörnyen megsajnáltam, azt a kedves NPC családod. Csak annyira kérnék, hogy menj be hozzájuk! Az ételt, Helena Atanoi, a családanya főzi, akinek maximális a főzés járatossága. A hely csodás. Lányuk Nagi a felszolgáló lány, valamint van még egy pincérjük, az unokahúgaik és unokaöccse, akik csak akkor dolgoznak ott, ha szükség van rájuk.
- A szobák is csodásak, van ott társalgó, és egy kert is. Kérlek, nézz be hozzájuk! Ja, és ha találkozol Himével, neki is mondd el!

(Ha nem fogadja, el tovább erőltetem)
(Ha a beszédem után elfogadja, megmutatom neki az utat)
Találkozik Sangoval és Himel is, velük ugyan így elbeszélget.

Ha valakit érdekel a fogadó, térjen be oda!

Előzmények

by **Higurashi Sango** Hétf. Aug. 05 2013, 20:39

//Chancery//

-Értem, szóval ez olyan, mintha egy túlélő showban lennénk. Minden luxus megvan, nekünk annyi a dolgunk, hogy túléljük a szitut. Jól gondolom?- Nézek rá érdeklődő tekintettel a lányra. Kirara egy pillanatra se tud megállni. Mintha sajtkukac lenne a seggébe. Nem hiába, hisz ma nem csináltunk semmit. Az ég világon semmit. Így annyi energia van benne, mint egy atombombában.
- Szóval akkor három mód. És melyik a legbiztonságosabb módja a fejlődésnek? Mert ahogy sejtem a mobok között meg lehet halni, és a küldetéseken úgy szint. És ha az emlékezetem nem csal, és jól rémlnek a régi játékok, akkor PVP játékokban is.- Nézek kicsit ijedt szemekkel Chancery-re.
Közben kicsit felkeltem a padról, mivel a lábaim már teljesen elmacskásodtak. Közben végig néztem a városon, már amennyi látszott belőle innen. Szinte idilli, mesébe illő hely. Itt ha ügyes vagy, mindened meg lehet, amit szeretnél. Vagy mégsem. Hisz ő nem lehet velem. Ki tudja láthatom-e valaha. Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha meghalnék, akkor talán találkoznék vele is. De még abban sem vagyok biztos, hogy ő meghalt-e. Azt megéreztem volna, ahogy mindig megéreztem, ha valami baja volt, akármilyen messze voltunk egymástól. De vajon ez úgy is érvényes, hogy én be vagyok ide zárva? Ki tudja. Torkomat a sírás fojtogatta, de megpróbáltam visszatartani. Hisz a lánynak is bőven meglehet a saját baja. Visszaültem mellé, mikor végre normálisan éreztem a lábaimat, és szórakozottan Kirara-t kezdtem el simogatni. Ám hirtelen minden igyekezetem ellenére egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Majd jópár követte azt. Megpróbáltam leplezni valahogy a sírást, bár nem tudom, milyen eredményesen.

by **Chancery** Hétf. Aug. 05 2013, 21:48

//Sango//

Bólintok. -Igen, végülis igen. Rátapintottál a lényegre. -dícsérem meg a túlélő-show ötletét. Valóban, mintha lett volna már hasonló a tévében, de nem rémlik, hogy mi lehetett. Könyvek viszont vannak ebben a témában; Battle Royale, Éhezők Viadala, és ez csak a két leghíresebb. Talán később értekezek majd magamban róluk Richard Parkerrel.
Hümmögve töprengek, hogy melyik a legbiztonságosabb fejlődési mód, majd vállat vonok. -Igazából, PvP-ben nehezen ölhetnek meg. Vagy talán egyáltalán nem, magam sem tudom. Ha kimész a védett zónán kívülre, akkor Pk-zhatnak, vagyis ölhetnek le, ha nem vagy elég óvatos. Például elalszol, vagy nem figyelsz eléggé. Viszont a moboktól vagy küldiktől se félj. Moboknál mondjuk kevés jön be, attól nem fogsz látványosan fejlődni, de küldetésekből már annál nagyobb hasznod származik, és nem is tudok arról, hogy sokan belehalnának - akik igen, azok túl kis szintűek voltak hozzá vagy figyelmetlenek voltak. Esetleg öngyilkos hajlamúak.
Az utolsót inkább suttogtam, mint mondtam.
Álomkelő pár perce már igen heves vakarózásba kezdett a pad alatt, valószínűleg valami digi-bolhát kaphatott el. Talán pont Kirarától? Nem hiszem, akkor ő is vakarózna.
-Eh megmondtam neked, hogy ne ülj a porban! -pirítom le, és mielőtt tíltakozhatna, felkapom a kezem közé és elsétálok vele a szökőkúthoz. Amint rájön a turpisságra, hevesen rángatozni és nyávogni kezd, de most nem fogja meglágyítani a szívem. Bedugom a drágát a vízbe, előkapom a drótkefét és nem túl erősen, de azért határozottan végighúzom párszor a szőrén. Mikor kiemelem a vízből, igen döbbent képpel, karmait széttárva néz rám, csapzott szőre egy rémfilm szörnyére emlékezteti az embert.
-Na, hát nem jobb máris? -mosolygok, és lerakom a földre. ÁK olyan gyilkos tekintetet vet rám, mintha egy kanál vízben meg tudna fojtani, kirázza magából a vizet és visszaszalad a padhoz. Mire én is visszaérek, Sango remegő vállaiból már látom, hogy baj van.
-No, mi a baj? -kérdezem aggódón, majd kihalászok a menümből egy zsebkendőt és odanyújtom neki. -Én mondtam valami rosszat?

by **Higurashi Sango** Kedd Aug. 06 2013, 10:36

//Chancery//

Észre se vettem, hogy Chan fogta, és kis cicáját alapos fürdésben részesítette a közeli szökőkűtban, ám ő észrevette, hogy sírva fakadtam. Kedvesen egy zsebkendőt nyújtott felém, és kissé meg volt ijedve, mivel azt hitte, hogy ő mondott valami rosszat. Megpróbáltam kicsit megnyugodni, majd rá néztem, és megráztam a fejem. Mikor végre meg tudtam szólalni, nagy vonalakban elmondtam neki bánatom okát.
- Nem, te nem mondtál semmi rosszat, csak eszembe jutott az öcsém. Jó pár évvel ezelőtt tűnt el, és a rendőrség nem találta meg, se élve, se holtan. Mielőtt eltűnt volna, mindig megéreztem, ha bármi baja volt, így azt is meg kellett volna éreznem, ha meghalt volna. Bár mindenki úgy véli, hogy már rég meghalt, én még reménykedek benne, hogy életben van. Csak nem tudom, hogy innen, bentről megérezném-e ha valami baja történne mégis, és hogy valaha látom-e még őt.- Mondtam, a történetem végét már könnybefúló hangon. Újra görcsös zokogás vett erőt rajtam. Nem akartam sírni, és rég nem sírtam már emiatt. Talán édesapám halála óta nem sírtam. nem engedtem senkinek, hogy gyengének lásson. De most mégis mi üthetett belém. Zokogásom lassan sírássá csillapodott, majd teljesen megnyugodtam.
- Kérlek bocsáss meg, hogy ilyennek kellett látnod. Nagyon ritkán sírok, általában megpróbálok erős maradni. Elég sok fájdalom ért a kinti világban, ám ott megtanultam, hogy csak az élheti túl a minden napokat, akin látják, hogy erős. Ha gondolod, akkor inkább elmegyek, nem szeretném rád zúdítani az én bajom, és téged terhelni vele. Tudom, lehet ezzel már elkéstem.- Mondtam, miközben szememből szomorúság tükröződött. Lassan felálltam, és vártam, vajon Chan mit reagál az elhangzottakra.

by **Chancery** Kedd Aug. 06 2013, 11:21

//Sango//

Visszaülök a padra mellé és a vállára teszem a kezem - kivéve, ha esetleg ellöki. Mindig fura érzés a számomra, mikor valaki a testvéréről beszél, hiszen nem fogalmam sincs róla, milyen érzés lehet az ilyesmi. Azt viszont tudom, milyen megérezni, ha valakivel történik valami rossz. Végighallgatom szegény lányt, és amikor feláll a padról, hogy elmenjen, szigorú arckifejezéssel, de gyengéden visszanyomom a helyére.
-Ha terhelnél, azt megmondanám a szemedbe. DE nem terhelsz, szóval nyugodtan zúdíts rám mindent. -mosolyodom el egy kicsit. -Arra vannak az emberek, hogy meghallgassuk egymást.
Akár abbahagyta a sírást, akár nem, csak-csak átadom neki a zsebkendőt. Hát ha később, vagy most utólag szüksége lenne rá.
-Sajnálom a dolgot. Nem tudom, milyen, ha az embernek van testvére, de ha nem éreztél bajt, akkor nem is történt semmi rossz. Viszont ne gondolj rá! Ha sokat agyalsz rossz dolgokon, azok tényleg meg fognak történni. -ismétlem meg egy ismerősöm szavait, amiket valójában én is csak több-kevesebb sikerrel tudok észben tartani. -Ki tudja, talán ha kijutsz innen, ő fog fogadni az ágy mellett, vagy majd az egyik harcostársadról kiderül, hogy pont ő az. Koncentrálj ezekre, és nagyobb eséllyel fognak végül megtörténni.
A bocsánatkérésére csak legyintek, hogy semmi probléma, nem történt katasztrófa. Azt csak magamban pörgetem át, én milyen viszontagságokon mentem keresztül odakint, és azt is csak egy pillanatra, hogy emlékeztessem magam, én sem vagyok egy szerencsés alkat. -A sírás egyébként jót tesz. Egyrészt ha sírsz, azzal a stressz jókora részétől szabadulsz meg, így nem fogsz előbb-utóbb összeroppanni. Másrészt tisztítja a szemet. -vigyorodom el, hát ha sikerül kis mosolyt csalni az ő arcára is.

by **Higurashi Sango** Pént. Aug. 16 2013, 22:13

Nagyon aranyos volt ez a macskafüles lány. Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen játékban ilyenek is feltűnhetnek. Mindig is féltem barátkozni, hisz nem akartam még egy embert elveszíteni, így inkább nem engedtem magamhoz senkit túlzottan közel. Ám kezdtem megkedvelni ezt a lányt.
- Köszönöm, hogy meghallgatsz, és hogy nem küldesz el. Tudod, nekem nem igen voltak barátnőim a valóságban sem. Mindig csak dolgoztam, és tanultam, így nem is lett volna rá időm. De részben örültem is hisz akiket szerettem, apámat és öcsémet elvesztettem, és nem tudom, hogy éltem volna túl, ha még egy embert, akit szeretek elveszítettem volna. De beszéljünk valami vidámabb dologról.- Mondtam, és kisebb mosolyt erőltettem az arcomra.
- Ha szépen megkérlek, meg tudnád nekem mutatni a várost, és azt, hogy merre tudok a többiekkel harcolni, illetv hog merre tudok a mobokon gyakorolni?.- Néztem érdeklődő tekintettel a lányra. Milyen furcsa, még csak most ismertem meg, és máris ki mertem neki önteni a szívemet. Ki tudja, talán most tört meg a jég az életemben, és most már tudok barátkozni. Gyorsan két tálat vettem elő az invertoryimból, és mindkettőbe húskeveréket tettem. Majd egy újabb tálba vizet tettem Kirara-nak, hisz egy ideje már itt voltunk, ideje, hogy egyen és igyon. A másik tál ételt pedig Chan macskájától nem messze tettem le a földre.
- Remélem nem baj, de tudom, hogy az állatok így könnyebben megbarátkoznak az emberekkel.- Néztem rá ismét Chan-re. És vártam az ő illetve macskusza reakcióját. Mivel nem tudtam, hogy Álomkelő milyen italt szeret jobban, ezért úgy döntöttem, hogy azt Chan-re bízom, de reménykedtem benne, hogy az ételt el fogadja, és kicsit talán megkedvel engem is.

by **Chancery** Pént. Aug. 16 2013, 23:24

//Sango//

Bólintottam a kérdésére, és hogy őszinte legyek, még támogattam is. Ha esetleg újfent rátörne a sírhatnék, van még bőven kendőm az inventoryban, és persze a vállam sem az a típus, ami elfáradna az ilyesmitől.
-Persze, ezer örömmel. -válaszoltam mosolyogva újabb kérésére, de úgy vettem észre, egyenlőre nem most akar elindulni, miután elkezdett ügyködni az állateledellel és a mindenféle tálakkal. Mikor Álomkelő elé tette le az egyiket, kicsit meglepődtem és már ellenkeztem volna, mikor már magyarázott is. Végül egy sóhajjal nyugtáztam a dolgot. -Semmi gond, de ÁK már kapott enni a fogadóban, szóval ne vedd sértésnek, ha nem eszi meg az egészet. -mosolyogtam szégyenlősen, majd figyeltem, miként reagál a két macska. Kirara persze láthatólag már megszokta ezt a stílust, de ÁK először gyanúsan szimatolja a húst, majd óvatosan a szájába kap egy darabot és vár. Mikor nem történik semmi, közelebb húzódik a tálhoz és bátrabban lát neki a finom falatoknak. Az adag nagyjából felét megeszi, majd megnyalja a szája szélét, pár másodpercig Sangot figyeli, aztán megfordul és összegömbölyödik.
-Oké, szerintem ízlett neki és köszöni. -jelentem ki aggódón. Ez a macska nem a hálás típus, de remélem, ez nem is szegi Sango kedvét. ;;
Miután mindezzel megvoltunk, megköszörülöm a torkom és bólintok. -Amúgy bármikor mehetünk. A küzdőtér erre van, a mobok pedig arra, nem olyan messze, a kapun túl. Nem valami erősek, főleg disznók csak, amiket már most egy csapással le lehet ütni. Én is azokon tanultam meg anno az alapokat egy kardforgató segítségével. -mosolyodom el szokás szerint az emlék gondolatára, majd pár másodpercig eltöprengek, vajon mi lehet Kyuushiroval. Rég nem láttam már, a frontharcosok soraiból is hiányzik, amennyire én tudom, és elkezdtem egyre gyakrabban figyelni az elhunytak listáját, hogy nem bukkan-e fel rajta a neve. Remélem, soha, de kezdek félni.

by **Higurashi Sango** Hétf. Aug. 19 2013, 10:44

//Chan//

Örömmel nyugtáztam, hogy Álomkelőnek is ízlett a kis eledel, bár nem ette meg mindet, de úgy éreztem, kezdetnek ez is megteszi, és így talán hamarabb meg fog velem békélni. Volt már dolgom hasonló személyiségű állatokkal, szóval nem szegte kedvem ez a kis dolog, sőt, még inkább megerősítette bennem azt az érzést, hogy az állatoknak is van itt bent is lelkük.
- Szerintem, mivel még nem tudtam kipróbálni magam, először a mobokhoz menjünk. Bár egy kis félelem van bennem, de mivel azt mondtad, hogy könnyen le lehet őket győzni, így nem aggódok annyira. - Mondtam, miközben a gyomrom kordult egyet. Az istenbe. Nem hiszem el. Azt hittem, hogy ezt a napot is kibírom élelem nélkül, hisz itt bent elvileg nincs éhségérzet. De miért pont most.. Pirulok el, és gondolkodom, szégyenemet mivel tudnám leplezni. Hisz azt a kevéske kis aranyamat nem élelemre szeretném költeni, hanem kéne egy hely, ahol elleszek kirara-val, és főleg neki kell ételt vennem. Ő fontosabb, mint én vagyok. És az utcán sem alhatunk. Így hát magamtól vontam meg eddig az ennivalót. Úgy érzem jelenleg, hogy ezt nem kellett volna, de hát ez van. Lakni is kell valahol, meg kis cicámnak ennie is kell. tőle semmiképp nem vonhatom meg, hisz ő az, akivel majd harcolnom kell. A kinti világban is volt olyan, hogy én nem tudtam enni, cicusomnak akkor is volt mindig volt, amit a tálkájába tudtam tenni. És ezt az itteni világban is megtartottam. Csak azt tudnám, hogy hogyan tudnám palástolni gyomrom korgását.
- Akkor szerintem indulhatnánk is, ha neked is jó.- Néztem rá mosolyogva Chan-re és már jeleztem is Kirara-nak, hogy jó lenne, ha aktivizálná magát.
- Arra már rá jöttem, hogy tudok utazni Kirara hátán. Ha gondolod, akkor te is jöhetnél így, hisz mindkettőnket elbír.- Néztem rá mosolyogva a lányra. Ha beleegyezett, akkor Kirara hátán indultunk el abba az irányba, amit ő mondott, ha nem, akkor újra jeleztem Kirara-nak, hogy gyaloglunk, és úgy indultam el Chan mellett.

by **Chancery** Hétf. Aug. 19 2013, 15:09

//Sango//

-Kitűnő választás. Az erdő és a városkapu között van egy nagyobb mező, ott legelésznek a disznók. -bólintok, és felkelek a padról. Sango 'szerencsétlenségére' viszont egy olyan emberrel futott össze, akinek egész jó még a hallása :PKinyúlok a levegőbe a kezemmel, lenyitom a menümet, kotorászok benne egy kicsit, aztán a már szokott módon elővarázsolok egy szokványos, de immár kicsit több tápanyaggal bíró szendvicset és Sango felé nyújtom.
-Sose kezdj harcba üres gyomorral. Nyugi, nem mérgeztem meg. Ha kérsz, szólj, általában ötöt csinálok egy nap, és még maradt három, plusz a vacsora. -mosolygok bátorítóan, és ha kell, addig nyújtom felé az ízletes falatot, amíg el nem fogadja. Ilyenkor érzem úgy, hogy megérte néha órákat szöszmötölni egy kölcsönvett konyhában vagy egy szimpla mezei tábortűznél, mert pontról pontra egyre finomabbak, amiket készítek. Bár ilyen könnyen meg lehetne tanulni főzni a való világban is. Odaát egy tojást sem tudok rendesen megtörni, hogy egyben maradjon a sárgája, ami az én koromban enyhén szólva is... hát, ciki.
Sango felkérésére ÁK-ra nézek, majd megrázom a fejem. -Ha nem kíván túl sok Lovaglás pontot, akkor mehetünk. Kicsit félek, hogy még leesnék az ilyen hátasállatokról x__x -fejtem ki a véleményem, majd persze választól függően indulunk tovább. Megbízom Sangoban, annak ellenére, hogy alig pár perce ismerem, és bár a fejemben motoszkál a kisördög, hogy túl naív vagyok, szokjak le erről, de ha egyszer én is 'kényszerítettem' a szendviccsel a lányt a bizalomra, akkor ugyanezt nekem is illene megtennem. Így nem kell nagyon rábeszélnie, hogy üljek a nagymacska hátára, szorosan magamhoz karolja a saját kisállatomat, aki a jelek szerint ezt a lovaglást nem igazán csípi annyira, mint én.

//Akkor elméletileg foly. köv. a Kezdetek Erdejében Smile

//

by **Saya** Pént. Aug. 30 2013, 00:31

//Anatole-sama és Askr-Hati-samák :3//

...
~Nah...~
...
~Mit tipegsz már egyhelyben?~
Félek...
~Te mondtad, hogy énekelni szeretnél és abból pénzt keresni, akkor csináljad.~
De... nem tudtam, hogy ez ilyen zavarba ejtő T_T
~Azt a hét meg a nyolcát, hogy milyen kis betoji vagy. Ovis!~
És akkor mi van? Még mindig jobb, mint a Schizophrenia!
Hoppá, most ezzel picit megbántottam. Hugi jelenléte megremeg és visszább vonul, különös érzéssel, amit a fájdalomnak szoktam hívni a részéről. Bocsi, Hugi, nem akartam, csak ideges vagyok. Mert amúgy ténylegaz én ötletem volt, hogy kiálljak és énekeljek és akkor majd csörög a pénz a kis edénybe, de mégse megy. Nem merek ilyen sok ember előtt énekelni...
~De.~ -mondja a Hugi, és olyan picire húzza össze magát, amennyire csak tudja, hogy eltűnhessen előlem. Hát, jó, ha egyszer valamit eldöntöttem, és már itt vagyok, akkor megcsinálom, hiszen így illik, nem igaz? >.> Amúgy is már vannak páran, akik megálltak és nézik, hogy mit keresek itt, a szökőkútnál állva, lábaim előtt egy porcelán tányérral, amit a fogadóbeli Bajszos bácsitól csentem el, hogy majd benne vihessem haza a sok-sok-sok éneklésből megszerzett aranyat, és majd nagyon örüljön neki. A Mirouki Medvének is fogok majd dicsekedni, úgy ám! Viszont ahhoz előbb énekelnem is kell >.>
Jóóó nagy levegő... és már meg is van, hogy mi legyen bemelegítésnek.
Jatsu tsappari dikkali dallan
Tittali tillan titstan dullaa,
Dipidapi dallaa ruppati rupiran
Kurikan kukka ja kirikan kuu
Jaj, szinte csoda, hogy nem törik bele a nyelvem, mondjuk leírva nehezebbnek tűnik, mint kimondani. Mókás nyelv ez a finn... asszem ez finn, ugye? Igen, úgy emlékszem, hogy finn... vagy nem? O.o Nem baj, éneklek tovább, de most a teljes dalt.

by **Anatole Saito** Szomb. Szept. 14 2013, 19:59

- ALDO! Most ezt komolyan gondolod? - A kis jószág pedig önelégült fejjel bólogat. - Agyamat eldobom neked... - nyomok egy facepalmot. Viszont ezúttal nem fogok kergetőzést rendezni, meg hagyni, hogy eldurranjon az agyam. Legutóbb, mikor a bolhazsák leverte a virágcserepeket az ablakból, az utcáig kergettem, és egy őrült csaj majdnem elrabolta. Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem fogom hagyni, hogy annyira felbosszantson a macsek. Nem szeretném elveszteni, s bár tudja, hogy bosszúságot okozott ismét nekem, nem tudok rá haragudni igazán. Balesetek mindig történnek, de tartok tőle, hogy ezúttal direkt csinálta, hogy tesztelje a tűréshatáraimat. Viszont nem szeretnék egyszer arra ébredni, hogy Aldo örökre elhagy bennünket, mert megelégeli a sok büntetést. Sad

- Na gyere rosszaság, tüntessük el a nyomokat és vegyünk új virágokat Violának! - Merthogy a földre eső cserepek közül nem mindegyik tört össze és pixeleződött szét, viszont a kifolyó földbe sikerült beletapicskolnia a cicának és apró fekete lábnyomok borítják a nappalit. Szerencsére nem kell fejkendőt kötnöm és egész délután Vanish-sel vakarnom ki a koszt a szőnyegből, csupán pár gombnyomás és eltűnik a kosz. Viszont a virágsorban lévő hézagokat új növényekkel kell betömni, nehogy Viola megint leszidja Aldot. Estig még van időnk pótolni a hiányt, de ahhoz ideje indulni a kedvenc virágárusomhoz. A cicus csöppet sem mutat megbánást, de hajlandó velem tartani a boltba.
Úrközben azonban érdekes dallam és még érdekes dalszöveg üti meg a fülemet a Főtérhez közelítve. Mégis milyen nyelv ez? Svéd? norvég? Nem, annál lágyabb.. hmm, finn? mindegy is, eléggé egzotikus, vagyis nem tudom mi a jó jelző egy északi énekre. Aldo is kíváncsian méregeti az előadó lánykát, nekem pedig egyenesen elszorul a szívem, ahogy megpillantom a kicsiny gyermeket, előtte az alamizsnák gyűjtésére szolgáló porcelántányérral. Egyszerűen leragadok előtte, földbe gyökereznek a lábaim. Nem szólalok meg, csak merengve bámulok rá és átadom magam az énekének.

by **Askr** Szomb. Szept. 14 2013, 21:07

Függőség. Már ha nevezhetem annak azt, hogy egy nap többször felöltöm a tűzóriás alakját. Mióta szembenéztem vele, más lettem. Ingerlékenyebb. Ebből adódóan nem kicsit dühített fel az, hogy a reggelem egy orvtámadással kezdődött. Meglepő, nem? Az már még jobban, hogy üregi kutyák voltak. Megdobáltak, de nem csak engem: Hatit és Nestort is. Bár az utóbbi nemigen húzta föl magát ezen, a démonfarkassal egyetemben véres bosszút fogadtunk. De addigra eltűntek. Szép kis társaság, mondhatom. Csodálkoztam a kis sárkány nyugodtságán, amikor földi galacsinok záporával hajigálták meg. Csupán fejét csóválva közölte, Nestor ezt egyáltalán nem élvezi. Mindegy is. Óriásként eltaposhattam volna azokat, és az már talán nem is lett volna annyira szórakoztató. A kissé kellemetlen reggelemtől eltekintve reméltem, hogy a napom ennél már csak jobb lehet. Még mindig a céhgyűlés járt a fejemben. Valószínűleg pont azért voltam annyira ideges, hogy még a Kezdetek városában sem változtam vissza. Azzal a ténnyel sem foglalkoztam, hogy démoni alakom miatt úgy bámulnak rám, mintha sosem láttak volna fehér embert. Hati mellettem lépdelt, míg Nestor a fejemmel egy magasságban szállingózott. Egy ideig elvolt, ám aztán fogta magát, s a vállamra telepedett.
- Engem nem akarsz vinni? - Hati persze amint ezt meglátta, elkezdett féltékenykedni.
- Nem. - mondtam mély, kuncogó hangon. - De úgy tűnik, már nincs más választásom. Azért ne vigyük túlzásba, jó? - Azzal kinyújtottam karomat, hogy azon keresztül a másik vállamra telepedhessen. Elégedett morgással jelezte nekem, mennyire boldog. Nestor viszont amint meglátta, hogy Hati letelepszik, rögtön felszállt, és jónéhány métert repült előrébb. Először tényleg azt hittem, hogy nem kedveli a farkast, ám erről szó sem volt. Jobb hallással rendelkezett, így én csak néhány másodperc múlva hallhattam meg. Egy kislány éneke, és a nyelvet rögtön be tudtam lőni, elvégre az északról szóló mitológiákat kívülről fújtam. Ez az, amiben szakértő voltam, de itt mire is mentem vele? Mire odaértem, Hatival a vállamon, Nestor egy barát mellett ült le, keresztbe font karokkal, és úgy nézte a leánykát, mintha világra szóló szenzációval állt elő, pedig csak énekelt. Mégis annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy szörny alakomban letelepedtem a kis társasághoz. Talán a koldulás miatt, habár maga a dal is szimpatikus volt. Hati lecsúszdázott a vállamról, és egy baráti dörgölőzéssel üdvözölte Anatot. Nem akart hangoskodni, látszólag neki is tetszett a dal, amit a kislány előadott.

by **Saya** Hétf. Szept. 16 2013, 16:43

Tudod, mit rontottam még el, Hugi? Nem gondoltam ki, miket énekeljek. És olyat nem akarok, amit nem tudok rendesen T_T
~Nekem van egy ötletem. Énekelj olyat, ami már bevált.~ -mondja, de úgy, hogy még én is meglepődöm picit magamban azon, ahogy beszél. Lágyabb, mint máskor, vágyakozó, érzem, ahogy kezd megnyugodni azután, hogy úgy megsértettem, és most várja, hogy folytassam a bocsánatkérést. Dúdolni kezd, miközben én még mindig az Ievan Polkka-t éneklem, de egy-két hang után már tudom, mit szeretne.
Mikor befejezem a "raccacca" dalolást, tartok egy picike, irunyi-pirunyi szünetet. Pénzem még nincs, de hallgatóság már van, ami szerintem jó jel... igaz? Elvégre ha tetszeni fog nekik a Hugi egyik kedvence is, akkor talán pénzt is adnak, és akkor a Bajszos Bácsi büszke lesz rám a fogadóban. Talán ott leszek olyan énekes, és lesz szép csillogó ruhám meg lámpáim meg mikrofonom, mint a nagyoknak :3
Lehunyom a szemem, mert így nem látom az embereket és bátrabban bele tudok kezdeni.
Demo sonnan ja dame
mou sonnan ja hora
kokoro wa shinka suru yo
motto motto
A következő pár percben elhangzik az a kis vidám nóta, amivel például a Mirouki Medvét is lenyűgöztem valamikor nemrég, és még Hugi is jókedvű hullámot ereszt a gondolatra, pedig ő aznap nem is volt valami aktív. Mosolygok én is, mert örülök, mikor ilyen jókedvű, mert akkor nem akar senkit bántani és én is elengedhetem magam egy picikét, mert nem kell figyelnem rá. Fura a finn (vagymi) után most japánul énekelni úgy, hogy sok-sok-sok japán vesz most körbe biztos, de legfeljebb a következő majd valami magyar lesz :3
~Már ha lesz következő.~
Hmm? Miért mondod ezt?
~Megérzés.~
Mikor véget ér a dal, kinyitom a szemem. Még többen vannak a közelben, de van arc, ami eltűnt, és van, ami maradt. A Huginak viszont talán igaza volt, mert két dolgot azt észreveszek a tömegben, ami elvonja a figyelmem.
Az egyik egy cuki-muki cica mókás bajusz alakú folttal és nagyon édes *.*
A másik meg valami fura félelmetes izé, kicsit távolabb, aminek nem akarok a közelébe menni pale

-Nyuuu! -tör ki belőlem egy kicsit az öröm és lehajolok a macskához. -Deédivagy <3 Meg szabad simogatni? -nézek fel a sapkás bácsira a macska mellett, mondjuk nem tudom, ő-e a gazdája, vagy valaki más. Hugi közben sugdolózik, hogy vigyázzak, mert két veszélyesebb valami is van a közelben. De itt, a Főtéren, nem eshet bajom, igaz?

by **Anatole Saito** Csüt. Okt. 03 2013, 19:03

//Ne haragudjatok srácok, hogy így elhúzódott a folytatás Sad

//

Aldo nem éppen a legjobbkor döntött úgy, hogy az idegeimen fog táncolni a virágcserepek leverésével. A kosz persze pár gombnyomásra elpixeleződött, de a virágokat pótolni kell, mielőtt még Viola észrevenné a hiányukat. Ráadásul akkor már összekötöm a hasznosat a hasznossal, hiszen a ma délutáni összejövetelre amúgy sme árt pár friss virágot is beszerezni. A Young Justice tagjai ugyanis ellátogatnak hozzánk egy kis sárkányeregetésre meg uzsonnára. Jó alkalom ez arra, hogy ápoljuk a céhek közötti jó viszonyt, ugyanakkor nekünk Arteseseknek sem árt egy kis közös kikapcsolódás.
Útközben azonban valami különleges dologra leszek figyelmes. Egy kislány alamizsnára várva énekel, angyali hangja kitűnik az utca zajából. A Főtér zsúfoltabb tömegén átvágva csakhamar megpillantjuk az előadót is. Nem tudok betelni a hangjával, mindig magával ragad, ha egy művészlélekkel találkozok, pláne ha alkotás közben érem tetten. Hasonló dolgot akkor éreztem utoljára, mikor Meredith figyeltem rajzolás közben.
A kislány újabb dalba kezd, s ha Aldo nem kezdene el nyüzsögni mellettem, észre sem venném a mellém érkezőket. Úgy tűnik nem szívleli a felém közelítő Hatit, de nem is vagyok meglepve, úgy tűnik, ez a kutya-macska ellentét a SAO-ban is fennáll. Mikor a démonfarkas hozzám dörgölőzik, üdvözlésképpen megvakargatom a füle tövét. - Hol van a gazdád, Hati pajtás? - Amikor körbetekintek, csak akkor veszem észre a nem sokkal arrébb mellém telepedő szárnyas kék lényt és a tűzóriást. Szemeim elkerekednek, talán még a szám is tátva marad. Nem mindennapi látványban részesülök, s nem is tudom hogy kéne lereagálni az ilyen látványosságot. A kékség sárga indikátorából arra tippelek, hogy pet, de a tűzóriásnak zöld indikátora van. Hát ez felettébb érdekes, de legalább nem ellenség az indikátor tanulsága szerint. Ráadásul őket is magukkal ragadta az ének, aki pedig a kislány dalát kedveli, az rossz em.. hát, rossz lény nem lehet.
Aldo közben sértődötten eltávolodik pár lépésre, egyenesen elébe megy a gyermeknek. Mire a pöttömke rákérdez, hogy meg szabad-e simogatni a macsekot, Aldo már dörgölőzik is hozzá. Nem tudom, hogy csupán dacból és féltékenységkeltésből csinálja-e ezt, vagy valóban szimpatikus-e neki a kislány, mindenesetre heves dorombolásba kezd, miközben a gyermek lábai között folytonos nyolcasokat ír le. - Igen, simogasd meg nyugodtan! - Mondom a kislánynak mosolyogva, az azonban még mindig aggaszt, hogy merre lehet Askr.

by **Askr** Szomb. Okt. 05 2013, 21:21

Nem lepett meg, hogy a cicus neheztelni fog Hatira. Sőt, az agyamat eldobtam, amikor a démonfarkas még nyelvet is öltött, hátha jobban fel tudja tüzelni négylábú társát. Egy ideig csak a zenét hallgattam, sőt, szinte már révültem, annyira átadtam magamat a dallamnak. Államat a bal felső kézfejemre támasztottam, és hümmögtem. Annyira megfeledkeztem a környezetemről... Na, jött is a kérdés Anat részéről, hogy mégis hol lehetek. Hati nem szólt semmit - orrával felém, a magasba mutatott. Egy ideig még csendben ültem, vártam, mikor lesz vége a kislány alamizsnáért tartott koncertjének, de aztán lenéztem az akkor parányinak tűnő férfira, és nevetést tettetve integettem. Na, itt az ideje levedleni. Szépen lassan minden megnövekedett, én pedig egyre kisebb lettem. Látszólag már kezdtem megszokni a belső szörnyetegem alakját. Megnyújtóztattam végtagjaimat, sóhajtottam egy nagyot, aztán fejemet megrázva ismét intettem a harcosnak. Nestor felém fordult, és sejtelmesen hümmögött.
- Szervusz! - köszöntöttem barátságosan Anatot, aztán kezemmel magamhoz hívtam a sárkányt. Az némán, keresztbe font karral állt fel, és szót fogadva az oldalamra lépett. Elmosolyodva néztem, ahogyan a kislány megsimogatja a cicát. Tekintetemmel Nestor arcát pásztáztam: a sárkány kemény vonásán egy halvány mosolyt vettem észre, habár aki nemigen ismerte a petet, annak egy vicsorgás volt.
- Mi az? - térdeltem le, hogy egy szinten legyek a sárkánnyal.
- Nestornak tetszett a dal. Nestor nem tud ilyet énekelni. - mondta fennhangon. Tudtam, hogy arra a dallamra gondolt - Shikiére. Hogy ő honnan ismerte a különös nyelven íródott dalt, azt nem tudtam, de nekem tetszett. Habár nem értettem, miről szól, mégis sok mindent leírt magában. Nestor akkor is Shikire gondolhatott. Együttérzően tettem vállára kezét, aztán felegyenesedtem. Hati szinte dorombolt, miután megkapta az őneki kijáró cirógatást. Az oldalára feküdt, mancsát az orrához nyomta, mintha meg akarná vakarni. Persze nekem még egy köszönöm-öt sem tud kinyögni vagy valamit. Beszélni tudott, sőt, betegesen szeretett is.

by **Saya** Szomb. Okt. 12 2013, 17:51

-Jajdejó, köszönöm! -örömködöm, majd kinyújtom a kezem és megsimogatom a cuki cica kobakját. Olyan cuki selymes bundija van, az a valami a nyakában meg egyenesen ennivaló. Hugi, te nem akarsz ilyesmit a nyakadba? :3
~Válaszom egy határozott NEM!~
Nyaa, pedig szerintem nagyon jól állna rajtad :3
~Akkor sem! És részemről téma lezárva!~
Oké-oké, na, csak ne húzd fel ennyire magad, gomenne.
A macska az izeg meg mozog meg ilyesmi, de pont úgy, mint az igaziak. Leguggolok végül, hogy könnyebb legyen, és halkan énekelgetek tovább, most magyarul :3
-A cicunak máj, a cicunak háj, a cicunak csak finom husika jár :3
Miközben én a cicával vagyok elfoglalva, egy pillanatban a Hugi fogja magát és elfordítja a fejem, nem olyan fájdalmasan, mint eddig, csak noszogat, hogy merre nézzek. A hatalmas szörnyeteg irányába, akire nem akarok nézni... de mikor odapillantok, a szörny már nem is olyan hatalmas, és végül egy ember van a helyén.
-Ahztaaaa.... -döbbenek el teljesen Surprised

-Bácsi lett a piros izéből!
Najó, azt fel sem fogom, hogy most hangosan beszéltem egy picit, de a Hugi úgyse válaszol, így nem is bukok le. Felállok a földről és félredöntött fejjel, elképedve nézek még mindig a szörnyből lett bácsira.
Aztán a bácsi lehajol egy másik, pici szörnyeteghez, talán a gyerekéhez, aki mond valamit. Mégpedig azt, hogy tetszett neki az énekem. Akármilyen félelmetes is amúgy, elmosolyodom és meghajolok felé.
-Köszi, vagyis, köszönöm ^^ -javítom ki magam gyorsan. -Ha szeretnéd, meg is mondhatod, mit énekeljek, és ha ismerem, akkor eléneklem:3

by **Anatole Saito** Vas. Okt. 13 2013, 01:56

Bakker! Az a tűzgólem nevet meg integet >.> Grillpipi lesz belőlem vacsira! Ohh, vagy úgy... ő lenne Askr kifejlett pokemon változata? O.o Végleg csak akkor tudok megbizonyosodni róla, hogy valóban ő-e a démonfarkas gazdája, mikor visszaváltozik emberi alakba, kezet nyújtani felé azonban egyelőre nem merek, nehogy megégesse a praclimat. Végül intek egyet felé egy kényszeredett, zavart mosollyal. Wow, és a kékség is hozzá tartozik. Eddig nem tűnt föl, hogy ez az Askr gyerek ilyen fura figura.
- Üdvözlet neked is! - köszönök vissza a fiúnak - Mi járatban erre ilyen tüzes megjelenésben és ilyen kísérettel? - A kíséretet illetően a szárnyas lényre kívánok utalni és beletelik némi időbe, mire rájövök, hogy a Nestor az ő neve.
Közben az énekes kislány nagyon rápörgött arra, hogy kicsit nyúzhatja Aldot, s ami azt illeti, nagy meglepetésemre a macskám még hagyja is magát. Ritka alkalmak egyike, mikor ő maga kezdi el keresni egy ember társaságát, úgy tűnik lát valamit a lányban, ami nagyon vonzó számára. Bár lehet csak valami zsebben lapuló finomság miatt ennyire barátságos és azt akarja kikunyerálni. Mindenesetre határozott léptekkel mozog lányka körül és dorombolva dörgölőzik hozzá. Néha Hati felé pillant, aztán mikor már úgy tűnik, hogy a farkas viszonozza a pillantását, akkor gyorsan el is kapja a fejét és ismét a lánykának nyaffint.
- Vállalsz fellépéseket is, Pöttöm Panna? - lépek a kislány elé és fél térdre ereszkedek, hogy szemmagasságba legyek vele. - Mert ma délután érkezik hozzánk pár vendég sárkányt eregetni és nekik is bizonyára tetszene az előadásod. Akadna ott pár finom jó falat is, meg minden, amit csak szeretnél. No, mit szólsz hozzá?
Ami azt illeti, nem esik meg velem túl gyakran, hogy vadidegeneket invitálok meg a házamba, egyenesen az utcáról. Bár ha belegondolok, ez történt annak idején Meredithel és Junnal is, szóval annyira nem is újdonság ez tőlem. Egyrészt nagyon megesett a szívem a kis énekes pacsirtán, őszintén szólva szörnyű látvány azzal az alamizsnás tállal maga előtt. Egyszerűen hatalmába kerít az apai ösztön, a gondoskodni vágyás, s ki tudj mikor evett utoljára rendesen, vagy mikor aludni kényelmes fekhelyen ez a gyermek. Nem tudnám ma úgy lehajtani álomra a fejemet, hogy tudom, ő az utcán kóborol egyedül. Másrészről pedig valóban gyönyörűen énekel, s ezt a csodát másokkal is meg kell osztanom!

by **Saya** Szer. Okt. 23 2013, 16:37

Szerinted milyen állat lehet az a valami?
~Fogalmam sincs.~
Biztos?
~Biztos, és téma lezárva.~
Ezzel a Hugi félre is vonul kicsit duzzogva, ahogy szokott, mikor úgy akarom őt beszéltetni, hogy neki nincs is kedve hozzá. Én meg úgyis ráhagyom, amíg nem okoz zűrt, azt csinál a fejemben, amit akar.
A cica selymes bundijával vigasztalom magam akkor tovább, miközben hallgatom a két bácsi beszélgetését. Tudom, hogy egyébként nem illik hallgatózni, de nem tehetek róla, no, ösztön, vagy mi a szösz >,> Mondjuk aztán a szörnyből lett bácsi el is megy Csendkirályba, vagy ilyesmi, és csak azon kapom magam, hogy a barna hajú bácsi, a Cicagazdi letérdel elém.
-Én nem vagyok Pöttöm Panna. -tolom előre az alsó ajkam, ahogy a durcás kisgyerekek, aztán elnevetem magam, hogy tudja, csak vicceltem, nem duzzogtam be amúgy, csak úgy tettem. -Saya vagyok. És amúgy nem tudom. Még sosem volt fellépésem O.o -gondolkodom el egy kicsit, abbahagyva a macska simogatását és egyenesbe állva. Hugi, mi az, hogy fellépést?
~Általában az, hogy kiállsz valahova és közönség előtt érdekelsz. Példának okáért te itt és most is felléptél az imént.~
Aztaa, tényleg? Az király! \o/
~Azt meg se merem említeni, hogy mennyre féltél az elején...~
Nem mered, de attól még hallom Razz

~Oh, tényleg. Noooolááám, milyen nagy kááár, kááár...~ -utánozza gúnyosan egy varjú hangját, de nem törődöm vele. Tovább hallgatom a Cicagazdi felkérését, sugárzó mosollyal, a végén pedig összecsapom a tenyerem.
-Azta! Igazi sárkányokat eregettek? Az biztos szép :3 -vigyorgok és elkezdek hevesen bólogatni. -Persze, megyek! Csak kigondolom, majd miket énekeljek. Kivéve, ha van kívánság. Ha ismerem, eléneklem, de ezt asszem már mondtam annak az izének is. -pillantok a Nestor nevű sárkányra, de persze én nem tudom, hogy Nestornak hívják, csak azért narrációba leírom, hogy aki olvas, az tudja, hogy kire gondolok Very Happy

by **Anatole Saito** Pént. Nov. 01 2013, 23:31

- Értem, szóval Saya. Nagyon szép neved van pinduri ^^ - Megsimogatom a gyerkőc buksiját és ismét elszorul a torkom. Ilyen csodálatos hangú, gyönyörű kislány egyedül, árván kóborol a nagyvilágban, nincs aki etesse, gondozza, vigyázzon rá, sőt, koldulnia kell a napi betevőért. Ez borzalmas! Egyszerűen nem hagyhatom, hogy ez így fojtatódjon, miközben én meg egy óriási házban élek luxusban és sosem kell aggódnom a pénz miatt. Ha amúgy is van rá lehetőségem, akkor miért ne oszthatnám meg ezt a stabil, komfortos életvitelt idebent másokkal is?
- Kedves Saya, volna kedved csatlakozni hozzám és Aldo cicához virág vásárlásban? Út közben mesélhetnél arról, hogy merre laksz és hogy kik a barátaid. Nyugodj meg, tőlem nem kell félned, nem vagyok cukros bácsi, nem rabollak el és biztosan nem foglak bántani! Tekint rám inkább amolyan jótevő nagybácsiként vagy nagy testvérként. De hogy kérdésedre is válaszoljak: igen, lesz egy igazi sárkány is a vendégek között, szóval izgalmas lesz!
Tényleg kicsit úgy festhet, mintha egy pedofil vénember lennék, aki éppen most édesget magához egy gyermeket, de bízom benne, hogy senki sem gondol ténylegesen ilyen botorságot rólam. Ha más nem, hát az indikátorom színe, a céhlogóm megléte és az elegáns megjelenésem tesz róla, hogy ne kerüljek kétes megítélés kereszttüzébe.

by **Saya** Szomb. Nov. 02 2013, 16:13

Oooh, tudom én, hogy szép nevem van, nem hiába neveztem el így magam itt bent, büszkén ki is húzom magam, mikor a bácsi ezt mondja és mosolygok. :3 Aztán én is meg vagyok simogatva mint az Aldocica, aztán megint fel vagyok kérve valamire, most arra, hogy virágokat kell vásárolni, meg miegyebek, de amire végül felkapom a fejem, az a cukrosbácsi kifejezés. Jaj, tényleg! A Jay bácsi is mondta, hogy vigyázzak velük, én meg teljesen elfeledkeztem róla >,<
-Mi az a nagybácsi? -kérdezem végül, miközben most azon is elgondolkodom, hogy biztos nem cukrosbácsi-e, de valószínűleg nem, mert nem úgy néz ki. De a Jay bácsi is azt mondta, hogy nem mindig lehet észrevenni rajtuk. Most mit tegyek, Hugi?
~Menj vele nyugodtan. Ha cukros, akkor majd én ellátom a baját. Ismersz.~
Igazad van, oké, akkor megyek :3
-Amúgy persze, jövök szívesen! Még ismerek is egy nagyon cuki virágárust, izé... arrafele és két fordulóra! -mutatok egy irányba. -Vúhúúú! És az nagy sárkány? Mert láttam már, kettőt is, az egyik picike volt, a másik meg nagyobb és mindkettő kék volt és mindkettőnek kékhajú volt az idomára is. Szerinted ha idomár lennék én zöld sárkányt kaptam volna? -bökök a hajamra, aztán ha a bácsi rábólint, akkor elvezetem őt a virágos felé Smile

-Amúgy egy fogadóban lakok a Bajszos bácsiéknál a másik irányba, őket akartam most meglepni ezzel. Hopp! -szaladok vissza a tálamért, majd robogok is tovább a bácsival és a cicájával. -Aaa barátaim meeeg... van a Yoi és a démona, aztán ott a Shino, ő mutatta meg, mi az a kindertojás, meg a Yuichi és a Jay meg a Kurokoto meg még sokan, de nem jegyeztem meg minden nevet. Jaa, ott a Haru, meg Aidor, meg a Mirouki... meg mostmár az Aldo meg te :3 Téged hogy is hívnak?
~Be sem áll a szád, Pöttöm Panna.~
Jaj, ne kezd már te is >.>

by **Anatole Saito** Szer. Nov. 06 2013, 00:41

- A nagybácsi az az édesanyád vagy az édesapád testvére. A nagybácsik és nagynénik közeli családtagok, akik a gondodat viselhetik, ha például a szüleidnek el kell utaznia vagy későig dolgoznak. Szóval semmiképpen nem rossz emberek. Azzal, hogy én magamat egy nagybácsihoz hasonlítottam, arra akartam utalni, hogy megbízhatsz bennem. - Mindig is szerettem gyerekekkel kommunikálni. A kinti volt barátnőim kistestvéreivel is mindig könnyen szót értettem annak ellenére is, hogy nekem sosem volt testvérem. A rokonság sem bővelkedett nagy létszámban, pláne nem sok apró utódban, mégis valami velem született ösztön és ráérzés révén könnyedén tudtam kapcsolatot kiépíteni velük és sosem éreztem őket taszítónak, akkor sem ha nyálasak voltak vagy bekakiltak. Persze saját gyerkőcöt még nem akartam, ahhoz még túl fiatalnak éreztem magam, az óvóbácsiság meg nem éppen az én asztalom, egyszerűen csak könnyen barátkozó típus vagyok, kortól, nemtől függetlenül.
- Na, az szuper, akkor vezess kérlek kis hölgy, merre az a virágárus!? Megengedem, hogy te válaszd ki, melyik virágot vigyük haza a kedvesemnek. Tudod ő épp távol van itthonról és a komisz cicám leverte a virágait, így szeretném meglepni, mire hazaér. Éss igen, lesz igazi sárkány, az a kék hajú fiú és a petje. Úgy hívják őket, hogy Peter és Hisame, jó barátaim, ismerem őket régről. A zöld pedig kifejezetten jól állna neked! ^^ - A bolt felé indulva még odaköszönök Askrnek, majd kezemet nyújtom a lánykának, hogy az emberek sokaságában nehogy elveszítsük egymást. Aldo komótosan lépked mellettünk, s mikor megállunk a virágárusnál és válogatunk, egy tapodtat sem hajlandó moccanni Saya mellől. Úgy tűnik az első pillanattól kezdve belopta magát a kislány a cicus szívébe, vagy csak valami felettébb jó kajaillatot érezhet a lánykán. Ennél a számító kis dögnél sose lehet tudni Rolling Eyes

- Yuichi is jó cimborám és örömmel hallom milyen népes barátlistád van. Így már nem féltelek annyira ^^ Jaj ne haragudj, milyen udvariatlan vagyok. A cicámat bemutattam, de magamat nem! Anatole vagyok, Anatole Saito, az Artes Liberales céhvezére - a legsikeresebb céh vezére és Aincrad legjobb kovácsa és élvonalbeli frontharcos és még jó, hogy nem folytattam és nagyzoltam hangosan Rolling Eyes

Közben ha végeztünk a virágválogatással és fizettem, akkor elindulhatunk hazafelé a Limenbe. - Nem vagy éhes Saya, vagy innál valamit? Esetleg egy fagyi? - Egy biztos, a fagyi szó hallatán Aldo máris felpörgött Very Happy

by **Saya** Szer. Nov. 06 2013, 11:05

-Aztaa! -hallgatom félredöntött fejjel a bácsi magyarázatát a nagybácsikról és nagynénikről. Hugi, szerinted nekem vannak ilyenjeim? Mármint, anyukám nem tudom, van-e, de biztos van valahol, a Papa meg már elment örökre, de szerinted...
-És ha valakinek nincsenek szülei, akkor attól még lehetnek nagybácsijai vagy nagynénijei? -mondom ki végül hangosan inkább, mire a Hugi picit felhördül, de nem törődöm vele. Hugi, most társaságban vagyunk, és olyankor nem illik ám, ha veled is beszélgetek Razz

~Az csak jó, legalább nem kötelező hallgatnom a hülyeségeidet.~ -feleli morogva majd visszább vonul az agyamban, apró kis gócponttá gyűlve.
-Yay, erre-erre! -mutatok a vírágárus felé, akit már látni a második sarok után, szép boltja van teletömve mindenféle színnel. A kirakatnál megállok és megvárom a bácsit, a sárkányok említésére viszont el is feledkezem picit a növényekről és tapsikolni kezdek.
-Vúúú, rájuk emlékszem! Mikor a Hadaró ellopott egy gyűrűs kígyót! -örülök nagyon, megint látom őket és majd ők is a barátaim lesznek, főleg, ha adok nekik kindertojást ^^ Tényleg, sárkányok vajon szeretik a kindertojást? scratch

-Anatóól Artesz... -motyogom a bemutatkozás után, de egyből bele is zavarodom kicsit... várjunk, nem Anatole Artes, a Saito Liberales.... jaj, mi volt...? @_@
~Anatole Saito, te nagyon....~
Naaa, igen! Jaj, ez a sok új idegen szó kicsit megkavart, de már meg is vagyok :3 Jaj, mit is kell ilyenkor csinálni? Oh! Mosolygok, kicsit meghajolok és azt mondom: -Örülök, hogy megismerhetlek, Anatole bácsi ^^
De jaj, el ne feledkezzünk a feladatomról sem: a virágokról. Hümmögve nézem a sok-sok csodás szirmot meg levelet, végül egy nagyon piros és nagyon nagy virágtömbre mutatok. -Szerinted az tetszene neki? ^^
Hmm, nem, éhes az nem vagyok, meg szomjas sem... de fagyi? O.o Csodálkozva nézek picit a bácsira, majd töprengőn nézek vissza a virágok felé, ujjamat az államra támasztva. -Nem tudom. Asszem ettem már fagyit de nem biztos. Az milyen? O.o

by **Anatole Saito** Csüt. Nov. 14 2013, 21:05

- Ha az egykor élt szülőknek voltak testvérei, akkor igen, lehetnek nagyszülői is. Viszont ha valakinek van anyukája és apukája, akkor sem biztos, hogy van nagybácsija vagy nagynénije, mert lehet, hogy a szülők egykék voltak. Kicsit bonyolult, de remélem sikerült érthetően elmagyarázni ^^" - Ezt a Hadarós meg kígyós gyűrűs dolgot meg majd inkább megkérdezem Petertől. Megmosolyogtat a lány tapsikolása, s felüdít a gondolat, hogy ahelyett, hogy az utcán koldul, akár egy kellemes délutánt tölthet el nálam, finomakat ehet és még régi ismerősökkel is találkozhat. Ahogy ízlelgeti a nevemet, rádöbbenek, hogy nem éppen a gyerekek nyelvén kommunikálok vele, jobb visszavenni az üzletember stílusból és elővenni azt az énemet, amit a gyerkőcök szeretnek. A bohócot. - A bácsizáshoz még nem vagyok elég szakállas Hívj csak Anatnak, minden közeli barátom így tesz, ne legyél kivétel ez alól te sem. Mondd csak, szeretnél a barátom lenni? Szeretnél nagy házban lakni, nagyokat pancsolni, nagyfiúk és nagylányok közt élni? - A kérdés komolysága ellenére igencsak szórakozott stílusban adom elő, ugyanis miután kiválasztottuk és ki is fizettem a virágot, elérünk a fagyiárushoz, s kicsit belekontárkodom a munkájába. Ugyanis sikerül úgy beleszaglásznom egy fagyikehelybe, hogy az orrom csupa maszatos lesz, mint valami bohócorr. Hogy Saya se maradjon ki a jóból, ujjammal belenyúlok a fagyiba és az ő orra hegyére is kenek kicsit belőle. Amikor az árus kissé bosszúsan les felénk, akkor szemtelen mosollyal az arcomon kérdezem meg tőle: - Kér esetleg maga is egy kicsit az orrára? - Mielőtt még felrobbanna az idegtől, Saya felé fordulok. - Nos kis hölgy, tessék szépen sorolni a bácsinak, hogy milyen ízű gombócokat lapátoljon a tölcséredbe!

by **Saya** Csüt. Nov. 14 2013, 22:23

-Oooo... -hallgatom a magyarázatot tovább a nagyrokonokról. Hugi, a Papának vagy a Mamának voltak testvérei?
~Nem tudok róla.~
Kár. Kicsit el is szontyolódom, hogy akkor nekem bezzeg ilyeneim sincsenek :(Hugi, miért nincs nekem semmim?
~Itt vagyok én. Nem elég?~
Az oké, de te nem vagy külön, hanem bennem, és az nem ugyanaz ˇ^ˇ

-Az emberek miért nem szeretik a bácsizást meg a nénizést? Mármint, valaki meg szereti, valaki meg nem. Honnan tudom, hogy mikor szabad és mikor nem? O.o -kérdezem félredöntött fejjel, miután közli, hogy ő nem elég szakállas. Nem értem, mert szakálla az van, méghozzá ilyen mókás meg szokatlan, nagyon muris. Mondjuk a Jay bácsit is bácsiztam, amíg rám nem szólt, de neki nem volt se szakálla, se bajusza. Hoppá, akkor azt ott én nagyon elszúrtam? Lehet, hogy haragszik is rám? pale

A kétségeimet rögtön elsöpri az, amiket az Anat utána mond. Nagy házban lakni? Meg pancsolni? Nahát! Tágra nyílik a szemem, ahogy magam elé képzelem, olyan szép nagy házakat, amiket egyszer a kávézóban láttam valami híradóban, medenckével meg ilyesmivel. Azta *.* Már rávágnám, hogy igen, de eszembe jut, hogy azt nem illik, és megköszörülöm a torkom.
-Lehetünk barátok ^^ De amúgy nem tudom. Szívesen, de azt előbb megbeszélem a Bajszos bácsival is, meg visszaviszem a tányérját. Nagyon messze laktok? Mert azért néha meglátogatnám és segítenék mosogatni meg ilyesmi.
Ezután kószálunk a fagyishoz is, és mikor odaérünk, rájövök, hogy én már találkoztam ezzel, csak még sosem ettem, mert nem tudtam, mi ez és hogy szabad-e. Mikor az Anat odahajol, én is utánzom, mert biztos akkor így kell megnézni, hogy jó-e, de nem tudom, mit kell érezni, szóval csak úgy teszek, mint aki ért hozzá >.> Mikor megint ránézek, hogy lássam, jól csinálom-e, elkezdek kacagni.
-Van valami az orrodon! -nevetek, majd kisvártatva hozzáteszem. -Meg má' az enyémen is. Ez hideg O_O
Letörlöm az ujjammal, és még mielőtt elpixeleződne, megnyalom.
*.*
Hugi, ez finom! Miért nem kóstoltuk meg előbb?
Izgatottan nézek körbe a sok-sok-sok íz között, de nem tudok dönteni T_T Áh, megvan! Hugi, válassz te egyet, és választok én is egyet, oké? :3
~Oké. Én szavazok arra a nagyon pirosra. Hehehe. Remélem, vér ízű.~
Hmmm, nem, azt írja, eper.
~Jó lesz az is.~
-Oké! Akkor kérek egy olyat! -mutatok az epresre, majd hümmögve nézek körbe a többin. Én milyet egyek? Hmmm? Ááh, meg is van, tökéletes! -Meg egy olyat! -mutatok a zöldalmásra, mert az zöld, és akkor te vagy a piros, én a zöld, és az jó ^^

by Ajánlott tartalom