Főtér

//Yuichi//

Hunyorogva nyitom ki a szemem, és álmosan pislogok, mivel valaki párszor hozzám ért. Közbe félálomban egy férfi hangja üti meg a fülemet:
- Hali! Ne haragudj, felébresztettelek?

//Yuichi//
Istenem, úgy látszik, hogy amit csak magamban szerettem volna gondolni, azt a félálomban kimondtam.... na mind1 üsse kő.
-Szia. Nashimaru Lyliana vagyok, de kérlek szólíts csak Hime-nek. Nagyon örvendek a találkozásnak.-mondtam mosolyogva Yui-nak, aki idő közben elhadarta a nevét, és még pár információt.
Közbe rájöttem, hogy amit pár percnek gondoltam, az jó pár óra volt valójában, és ebben a gyomrom felől jövő halk korgás meg is erősített. Igen, ez az én formám....
Felébreszt egy ilyen aranyos srác, és nekem azzal kezdi a szervezetem, hogy el kezd korogni a gyomrom....Hurrá....
-Hát igen, nem rövid darab a bakancsom, és egész egyedi- Kezdtem Yui kérdésére válaszolni.-20 soros Steel bakancs, de egy kicsit egyedivé alakítva.-mondtam, miközben a lábam belső oldalát mutattam felé.-Belül cipzár van, így valamivel gyorsabb volt az öltözködés.
Újra végignéztem Yui-n akin látszott hogy kicsit zavarban van.
-Te mikor kezdtél el játszani? Ugyanis én ma csöppentem vissza ebbe a világba, eddig csak sötétség vett körül.-néztem rá kicsit szomorkásan.Ám mikor mosolyát megláttam hirtelen megnyugodtam. Talán a kisugárzása hathatott így rám, nem tudom.
Eközben a gyomrom újra megkordult, ám most már hangosabban az előbbinél...
-Öhhmmm... Mit lehet itt enni?-kérdeztem kicsit félénken, és Yui-ra néztem várva a gyomrom áriájára adott reakciójára.
Kicsit dühös voltam magamra, amiért pont ilyenkor korog már megint, de sajnos nem tudtam mit tenni.Megpróbáltam leplezni egy mosollyal, amit érzek.
Amikor ránéztem Yui-ra észrevettem, hogy ő nagyon el van merülve abban, hogy szemügyre vegye minden porcikámat. Ezt nem is csodálom, elég szép alakkal áldott meg a sors. Mondjuk én főleg a szememre és a hajamra vagyok büszke, mintha a teremtő tudta volna, h felnőtt koromban is elégedett leszek vele.
Miközben ezen gondolkodtam, úgy láttam Yui még csak nem is pislog, ezt hogy csinálja?... Na mind1 kivárom, amég a terepszemlével végez.

//Yuichi//
Hmm ezek szerint ő már valamivel tapasztaltabb nálam és jobban ismeri a terepet. Minden esetre nagyon illedelmesnek tűnik. Azt hiszem, az lesz a legjobb ha egy kis ideig vele maradok, természetesen csak addig, amég nem vagyok a terhére.
Miközben ezen gondolkodtam egy mondat ütötte meg a fülemet: 
-Meghívlak egy vacsorára Hime.
Istenem, ezt most jól hallottam...
-Ehh... Nagyon szépen köszönöm, de nem leszek ezzel túlságosan a terhedre? Gondolom nem a legolcsóbb itt az élelem, és gondolom nem volt könnyü aranyat szerezni...
Még ezeket a szavakat kimondtam láttam, h valamin nagyon gondolkodik. Vajon mi járhat most a fejébe? Tekintetemmel tengerkék szemét fürkészem, anyám milyen szép, kár hogy én egy hozzá hasonló pasival se futottam össze a való világban...
Mondjuk még azt se tudom, hogy mennyi idős..
-És mennyi idős vagy amúgy? Ha nem vagyok tiszteletlen Yui?
Nem tudom, hogy meghallotta-e kérdésemet, mert nagyon el volt gondolkodva, de hirtelen egyik pillanatról a másikra feljebb emelte jobb karját és várt.
-Milyen lovagias fiú vagy Yui.-Mondtam mosolyogva, és belekaroltam felém tartott kezébe.
-Merre fele indulunk? Mert én még csak a főtéren jártam eddig, semmi mást nem ismerek ezen a helyen kívül... :S
Szontyolodtam el kissé, bár remélem nem vette észre.
-Mit is mondtál még mindig be vagyunk ide zárva? Így is jó, úgyis azt fogadtam meg magamnak, hogy nem adom fel, és hagyom magam megölni.- Néztem mereven előre.
Majd félredöntött fejjel kissé Yui-ra pillantottam, valyon hogy reagál kissé harcias természetemen. Remélem nem ijed meg tőlem. Élvezem a vele való beszélgetést, remélem lehetünk barátok ittbent.

//Yuichi//
Hmmm meglep mennyire közvetlen és mosolygós tud maradni még akkor is, ha ő is nagyon jól tudja elég egy rossz mozdulat, és akár meg is halhat.De tetszik ez a mosoly.
- Te sem vagy tiszteletlen, 22 éves vagyok, bár mindenki idősebbnek néz sajnos... Viszont én tényleg az voltam... Meg se kérdeztem, hogy szólíthatlak-e Yui-nak :$
Észrevettem, hogy egy pillanatra meglepődött azon, hogy megkérdeztem "Nem leszek-e a terhére." valószínűleg sokat csalódhatott már másokban.
Mikor megláttam a cukrászdát összefutott a nyál a számban.Eszembe jutottak azok a finom sütik, melyeket édesanyám készített nagy gondosággal otthon. Mennyire hiányoznak. Vajon ehetek-e még olyat. Hirtelen egy könnycsepp gördült le az arcomon, melyet egy szemdörgöléssel próbáltam palástolni. Nem, nem szabad gyengének lenni.
-Milyen aranyos cukrászda.Bevallom, nagyon édesszájú vagyok, de most inkább valami laktatóbb ételre vágyom.
Körbenézve észrevettem, hogy mennyire tiszta itt minden a kinti világhoz képest. Sehol egy szemét, sehol egy folt az utcán.
Idő közben úgy szaladt, mintha kergetnék, és hatot ütött az óra.
-Azt meg szabad kérdeznem, hogy a kezdő felszerelést medig tudom használni, illetve hogy hányas szinten, és körülbelül mennyi aranyból tudok újat venni, vagy potikat, vagy plusz felszerelést?-Hadartam egy levegővel, csak hogy észre ne vegye pillanatnyi elszomorodásomat.Próbáltam rámosolyogni, de hát észleltem, h pasi, és a neméppen zárt ruhám nagyon vonzza a férfiak tekintetét. Főleg az elején lévő fordított kereszt alakú enyhe kivágás.
Milyen kényelmes tempót vett fel. De nem bánom, elég időm lesz még arra, hogy gyorsabb tempóra váltsak, az első napomat még kiélvezem és lazítok. Hamarosan úgyis belelendülök, és csak ritkán fogok megpihenni.
-Frontharcosok? Ők azok akik mindenki előtt járnak? Mennyien lehetnek?-Kérdeztem csak úgy magamnak mondva szinte suttogva.-Asszem csatlakozni fogok majd hozzájuk, annak ellenére hogy eddig főleg szólójátékos voltam.De vajon mi fog majd ott várni rám.Még azt sem tudom, hogy hogy fogjak neki a fejlődésnek... Erre azon agyalok hogy frontharcos leszek... Hime de buta vagy...

//Yuichi//
Na ilyenkor mi van... Le se tudja venni rólam a szemét. Hála isten azt a kis könnycseppet sikerült jól palástolnom, és nem vette észre. Ez egy kissé könnyített a lelkemen. Ámbár kissé furcsán viselkedik, tény én se a legszolidabb ruhámat vettem fel, de hát ki gondolta volna ezt a váltást, de ez van.
-Rég mondták már nekem, hogy 19 évesnek nézek ki. Köszönöm a bókot.- mondtam mosolyogva, és kissé elpirultam.-Kíváncsi vagyok az itteni ételekre, már alig várom, bár az áraktól még mindig tartok kissé...
-Szóval 10-es szint felett tudok majd új felszerelést venni. Ezt jó lesz megjegyeznem, persze hisz minden mmo-ban hasonlóan van, gondolhattam volna.
Láttam az arcán a meglepődöttséget, mikor eljutott a tekintete a ruhám kivágására, de hát istenem, a lázadáshoz ilyen dolgok kellenek.
-Ehhmmm... Sorry a ruháért, nem sejtettem, hogy itt benn is ezt fogom viselni... Tudod a kinti világban elég lázadó természet vagyok, és ez a kedvenc ruhám.
-De hogy érted azt, hogy még nem voltál Potionos boltba, ahogy sejtem magasabb szinten lehetsz nálam, mivel eléggé tapasztaltnak tűnsz, és eléggé jól kiismered magad itt.
-Szállás...-Na most legyünk okosak... Ha a józan észre és a kinti önmagamra hallgatok, akkor valszeg most egy jól irányzott rúgás vagy egy pofon következne... De várjunk csak...Hirtelen mintha a kedve egy kicsit megváltozott volna. Nem, ő nem akarhat rosszat, azt érezném, kint mindig megéreztem ha valami rossz irányba vette a fordulatot, vagy valaki rossz szándékkal közeledett felém.De most semmi ilyet nem érzek, bár ki tudja. ÁÁ de kizárt. Aki ilyen kedves az csak nem olyan.
-Nincs még szállásom, de mivel nem ismerem az árakat, ezért nem is tudom lenne-e elég aranyam ahhoz, hogy valahol kivegyek egy szobát, így lehet hogy marad a szabad ég alatt való alvás.Napközben se volt semmi bajom belőle.
Talán sikerült egy kicsit megnyugtatnom, hisz láttam rajta, kissé megszeppent, mikor feltette utolsó kérdését. Mosolyogva néztem rá, ám ekkor ismét megkordult a gyomrom..
-Mi lenne ha előbb az étkezésnek szentelnénk a figyelmet, és utánna esetleg megmutatnád a boltokat, meg amit itt jó ha ismerek?- Mosolyogtam a kedves idegenvezetőmre

//Yuichi//

Hmm 10 arany és ínyenc kaja, és csak 3 arany a szállás. nem is sok érte. De mindenképp spórolnom kell, nehogy kifogyjak a kis tartalékomból, és persze nem ártana szétnézni, hogy a potionokat mennyiért árulják.
-Paradicsom...Fújjj- törtem ki hirtelen meghallva egy bogyó leírását.-Világéletemben utáltam a paradicsomot, még az illatától is rosszul vagyok.
-De a 3 arany tényleg nem hangzik rossznak egy szobáért.
Időközben tovább indultunk, és lefordultunk egy másik utcába. Ezt is ugyanolyan tisztának véltem, mint az előzőt.
-Hogy hogy minden utca ennyire tiszta? Pedig egy szemetesedényt se láttam eddig.- Kérdeztem fejem kicsit oldalra döntve.
Közben észrevettem, hogy szép hosszú hajával babrál, milyen furcsa, én is mindig ezt csináltam.
Időközben egy furcsa hangulatot idéző hely elé értünk. 
Yui észrevette, hogy nem fogunk egymás mellett elférni befele,így karját elvéve kezét nyújtotta, hogy bevezethessen az étterembe.
-Milyen gyönyörű hely!-ámultam el mikor beléptünk, minden fekete, vörös és zöld színekben pompázott. A kedvenc színeim.
-Nem hiszem el hogy egy ennyire pazar hely olcsó lehetne.-néztem rá kicsit megszeppenve, de ő csak egy üres asztalhoz vezetett, és még a széket is kihúzta nekem, hogy kényelmesen le tudjak ülni.
-Újfent meg kell jegyeznem Yui, hogy te igazán úriember vagy.
Közben a pincér is megérkezett, de én eléggé tanácstalan voltam, hogy mit válasszak.
-Yui te mit tudnál javasolni, esetleg meg tudnád mondani, hogy mik a legolcsóbb ételek?Nem szeretnélek anyagi csődbe vinni.-Mondtam kissé félénken nézve a fiúra.
Vajon mi lehet az, ami miatt megszólított, és mi késztette arra hogy egy vadidegen lányt meghívjon vacsorára, gondolkodtam magamban. Miközben a válaszra vártam körbenéztem az étteremben. Most már értem, hogy honnan kapta a nevét.Onyx ez egy kicsit mosolyt csalt az arcomra, mivel egy másik mmo játékom egyik boss-át láttam magam előtt. Egy gyönyörű fekete- vörös sárkányt a maga színpompás métóságában.
Valahogy mintha az étterem is ilyen színpompát és méltóságot sugallna ezekkel a színekkel.
-Ilyen gyönyörű éttermet még soha nem láttam.-tűnődök félhangosan.-Pedig nem egybe voltam már.

//Lyliana//
 
Kuncogtam hangosan, ami nevetésbe csapott át. Paradicsomot én magam sem szeretem, de ahogyan átélte azt a borzalmast ízt, nem tudtam más tenni, csak nevetni. Moderáltam magam, amint témát is váltott. Nem szóltam, hogy a paradicsomból a gyümölcsnek a színe hasonlít csak, onnantól minden más. Még mindig karomba kapaszkodott és ahogy sétáltunk rákérdezett egy ilyen furcsa jelenségre. Igaza van eddig észre sem vettem én sem láttam sehol szemetet még az erdőben, sem hisz az odakinti világ így működik, ha a kukába nem fér a városszélére biztosan. Még sajnos Tsuruga is rendelkezik ilyen lakosokkal.
- Van egy elméletem rá, mástól hallottam, itt minden szemét, vagy elhasznált tárgy pixeleire bomlik. Az első öltönyöm alatt lévő pólóm így járt. Elszakadt egy kirándulásom alkalmával és rajtam pixeleire omlott. Sajnálom azt a pólót, jó volt viselni. Örülök, hogy felhívtad figyelmem a hely szépségére. Sokáig én itt vakon közlekedtem. - mondtam kissé komolyabban.
Fogadta kezem, így azon a két lépcsőfokon, amin fel kellett menni egyikünk sem bucskázott át. féltem nekem sikerülni fog, de elkerült szerencsére ez. Ahogy belépett míg rácsodálkozott a hely szépségére kihasználtam alkalmat és elébe kerültem a felkínált ülőhellyel.
- Köszönöm, Hime - mosolyogtam vissza rá - sok könyvet olvastam, régebbi kultúrákból és számomra ez a stílus nyerte el a tetszésem, hogy kifejezzem magam. Itt is volnánk, már csak akkor az enni való hiányzik. - szemét most kevesebbet láttam, elvolt foglalva a hely szépségével. Másodjára vagyok itt szóval nekem is még sok-sok újdonságot rejt és az emeleti teraszos részen még nem is voltam, vajon mi lehet ott. Ezt a színkavalkádot szeretem, igazán itt egy kicsit olyan, mint a sárkány barlangjában. Vaalmi mediterrán sárkány. Hogy mit is tudnék neki ajánlani. Nem igazán tudom mit szeret, vegetáriánus lehet, szereti a húsokat, a leveseket, a köreteket, vagy minde egyben egy ramen erejéig?
- Van itt minden, mi szem, szájnak ingere.. értem ez alatt, saláták, sűlt, párolt húsok, körettel, ez lehet rizs, szójaszósszal vagy a nyugat hozományai. Akkor levesek, sokasága, de abból is inkább édes levesek, vagy még láttam rament is az étlapon. Aranyos vagy Hime, ne viszel anyagi csődbe. Este vagy holnap napközben megmutatom, hogyan szerezzük vissza gyorsan az aranyat, amit most megeszünk.
Körbe néztem és szomorúan tapasztaltam, hogy Hime mosolyán kívül senki nem tartózkodik a helyiségben csak a pultos és a pincér, aki ránk vár mit válasszunk. Értünk felélesztették a csillár tüzét is, amit smaragd és ibolyaszínű kristályokkal rakodtak ki ezzel ránk és a helyre is gyönyörű tört fényt szórt a kicsivel mögöttem lévő szerkezet. Szemben Himével.
- Valóban? - kérdeztem vissza feleslegesen hisz én is tudtam erre a választ se odakint se idebent nem láttam még hasonlót. Emlékszem arra a napra mikor először jártam id bár az kevésbé volt ilyen jó emlék, de a hely kisugárzása és hangulata, bármikor visszavonzana. Hosszas elgondolkodásom után átnyújtottam Himének az étlapot, amit a pincér adott ki nekem. - Szerintem is - mosolyogtam rá, tekintetét keresve. Több-kevesebb sikerrel. Nem sietek igazán, így megvárom, míg észreveszi a felé nyújtott étlapot. Tudom, amit belőle felsoroltam elég kevés, de ezeket jegyeztem még csak meg. Remélem talál számára valami finomat és laktatót. Ami engem illett.. korgott egy hatalmasat a gyomrom.. igen pont erre gondoltam, nem tudtam megállni nevettem egy nagyot.

//Yuichi//

-Áhh értem, akkor ezért ennyire tiszta itt minden.-Mondtam.
Hmm ennyi mindent lehet itt enni, nem is gondolná az ember.
-Azt hisszem én egy rament kérek. Mindig is imádtam a rament. Remélem vissza tudja idézni édesanyám főztjét.-itt egy kicsit elkomorodtam, de ahogy meghallottam Yui gyomrának korgását kissé elnevettem magam.
-Bo...bocsánat, nem akartalak kinevetni.-Mondtam kissé elszégyelve magam.
-Nekem egy ramen lesz.-Fordultam a pincér felé.
-El is felejtettem az előbb válaszolni egy kérdésedre Yui. Lovag vagyok. A való világban úgy gondoltam, hogy az álarc, amit másoknak néha mutatok a pajzsom, és az éles nyelvem a kardom. De amióta itt magamhoz tértem, valami mintha kissé megváltozott volna bennem.-Mondtam.-Na de szerintem együnk, mert mindketten éhesek vagyunk.-Mosolyogtam beszélgetőpartneremre.
Mikor megérkezett a pincér tányérainkkal ínycsiklandó illatokat éreztem.
-Ittadakimasu.-Mondtam mosolyogva, majd kezembe vettem az evőpálcáimat.
-De szépen van díszítve ez a pálca.-Pislogtam a kezemben lévő kézzel festett pálcára.
Az étel valóban fenséges volt, és minden falattal, olyan melegség öntötte el a lelkemet, mint mikor édesanyám főztjét ettem otthon.
Yui étke is nagyon finomnak tűnt, és ahogy én se úgy ő se szólalt meg miközben ettünk. Talán ő is hasonló nevelésben részesült, mint én. Evés közben beszélni illetlenség. Hallottam fejemben édesapám szavait. Mennyit mondogatta régebben, mikor közös étkezéseink alatt meséltem el a napi élményeimet.
Láttam Yui is nagyon el van gondolkodva.Vajon mi jár a fejében.Néha élvezném a gondolatolvasás képességét, de sajna az lehetetlen.
-Nagyon köszönöm ezt a finom vacsorát.-néztem mosolyogva Yui-ra.
-Asszem, ha megmutatod a legolcsóbb szállót, akkor kiveszek és szobát éjszakára. És nagyon köszönöm, hogy segítesz nekem aranyat farmolni.- Pislogtam azzal a szokásos "nagy bociszemes", aranyos nézésemmel.
Hányszor megkaptam, hogy így is csak én tudok nézni.

//Lyliana//
 
Hime láthatóan nem szólt meg a nevetésemért, de gyomrom korgásra ő is nevetett. Régóta igyekeztem visszatartani, eddig sikeresen. Milyen aranyos, ő is tisztelettudó és mintha bántaná ez, hogy kinevetett. Szégyenlős lenne? A lázadó lelkének neki is van egy érzékenyebb és jól nevelt oldala. Felettébb érdekes, örülök, hogy megélhettem ezt a pillanatot, tényleg jól éri magát? Mosolyogtam rá, miután kinevettük magunk.
- Semmi gond Hime. Én is kinevettelek, előbb amikor kicsit tátott szájjal nézted a helyiséget - sütöttem le szemem - egy rövid ideig láttam nagyon tetszik a hely - szűkítetem kicsit a szememen és néztem bele övébe.
A pincér már csak az én rendelésemre várt, tehát ő rament eszik. Ennék egyet én is, de az lehet sok lenne. Nem tudom mi történik ha itt túleszem magam. - Kérnék egy ilyet, mutattam az étlap egy sorára. Általában így választok ételt, nem láttam, hogy felfigyelt-e szokatlan rendelési módomra. Pár percen belül hozták is az ennivalót és a számlát közben elmondta, hogy ő lovag, és valamiért álarcot kell mutatnia mások felé, és éles nyelve, talán kritikus hangnemben szokott beszélni.. találgattam. Viszont itt ébredése óta megváltozott. Szerintem nem arra az ébresztésre gondolt, amit én tettem, hanem, úgy az egész SAO-ra jellemző elsőnek Kayaba hegyi beszéde, hogy reményei szerinte csak pár ember éli túl és viszi végig a játékot. Na persze, ahhoz lesz szavam. Mosolya megnyugtatta kétes és sötét gondolataim, nem válaszoltam, csak visszamosolyogtam és a pincérnek való fizetés után hozzáfogtam az étkezéshez. Lássuk csak 8 aranyat adtam neki, ebből 3 arany borravaló neki. Yokatta. Mióta vagyok én ilyen anyagias? Tűnődöm el két falat között. Szokatlan csend honolt közöttünk, de nem bántam, mindketten éhesek voltunk, először is nyerje vissza az erejét Hime aztán kérdezhetek, mosolyogtam rá és néztem szemébe. Ő viszont elvolt foglalva ramenjével és az evőpálcikák mintájával. Ránéztem én is a festett pálcikára, bonyolult mintázat, de mégis harmonikusan hatott. Észreveszi az apróságokat, ilyen képesség mellett miért kell álarc mögé bújnia. Lovag.  De utolsó falatjaimmal lemaradtam, ő már be is fejezte.
- Szíves örömest, és köszönöm, hogy csatlakoztál hozzám vacsorára. - viszonoztam mosolyát. Kis időt hagyva válaszoltam is - persze megmutatom, azt a fogadót ajánlom, ahol én magam is megszállok, egyszerűen berendezett szobák, és olcsónak számít. A legközelebbi ez után két városrésszel odébb van a szegénynegyedben. Van még itt egy  aközelben az viszont, drágának mondanám. Igaz ott medencétől kezdve minden van. Ebben csak szobák és különválasztott tisztálkodó helyiségek. Fürdőszobának nem nevezném, máshogy néznek ki, mint a valóságban. Akár még most este is vagy reggel következtével mehetünk is szörnyeket gyepálni, arany szerzés céljából. - hadartam el, hosszas mondataim mosolyogva. Pislogása, nagyobb hatást ért el mint gondoltam remélem, nem megy el és egy kis félelem azért megbújt mögötte, hogy nem látom többet, de inkább kivárom végét.
Biccentettem a pultosnak és a pincérnek. Majd felálltam székemből és odasiettem hozzá, újból kezem nyújtottam felé, ha fogadta, kikísértem teljesen az ajtóig, majd ajtón túl újfent nyújtottam karom, hogy ha szeretne belém karolhat. Ezután az általa választott szállás felé indultunk el. Út közben kitértem a frontharcosokra.
- Igen a frontharcosok járnak előttünk sok szinttel, bár még közel sem sem járnak a kijutáshoz. Első tíz szinten belül vannak ők is valahol - elővettem a kiskönyvem, és igen frissült, mutattam Himének  alsó ajkam egy pillanatra megragadt fogam hegyén. Majd folytattam - hetedik kazamata vezér is legyőzve. Nemes cselekedet, hogy szeretnél csatlakozni hozzájuk. Én is szeretnék. Ahogy sikerül sokat fejlődni. Szintjüket sajnos nem tudom, sajátom, úgy hiszem elárultam már, ha mégsem, rövid emlékezetem akadályoz meg benne, harmadik szinten vagyok. Még sok van hátra. Egyszer még hátra pillantottam az Onyx Étteremre, innentől kedvenc helyem vagy.
- Ne haragudj Hime, előbb a vacsora előtt megemlítetted, hogy maszkod a pajzsod és nyelved a kardod, de mégis más, mint tervezted. Mire gondoltál, akkor? - kérdő tekintetem talán muris is lehetett számára mosollyal próbáltam kárpótolni.

//Yuichi//
-Ennyivel előrébb járnak a forntharcosok. Milyen bátor emberek.-Mondtam elgondolkodva. Fogadtam Yui felém nyújtott kezét, és miközben kifele lépkedtünk az enyhe levegőjű estébe megfogadtam, hogy sokszor jövök még erre a helyre.
-Igen, az a szálló megfelel, ahol te is megszálltál, mivel ha jól rémlik említetted, hogy eléggé olcsó hely. 
-Szerintem az aranyszerzést halasszuk reggelre, alapból úgy terveztem, hogy az első egy-két napot még azzal törtöm, hogy kiismerem magamat, képességemet, és azt hogy mire vagyok képes. Utánna belevetem magam a rendes harcba.
Időközben Yui kissé elgondolkodott, majd arról kérdezett, hogy is értettem a karddal és pajzzsal kapcsolatos hasonlatomat.
-Tudod, én 18 éves koromig eléggé illemtudó, éltanuló lány voltam, ám a szüleim így is elég nagy szigorral neveltek.Ekkor vettem a fejembe hogy felveszek egy új stílust, ez lett a Goth-Punk stílus. Kicsit dark, kicsit lázadó.
Viszont muszály volt néha eljátszanom a jókislányt is, és a baráti társaságban muszály volt eljátszanom azt hogy minden rendben van és hogy boldog vagyok, még akkor is, amikor belül össze voltam törve. Ezért mondtam, hogy a pajzsom a maszkom. Az éles nyelvemet és a kardot pedig arra értettem, hogy ha valaki megpróbált megbántani valamivel, akkor én se voltam szívbajos, és néha már eléggé bunkó stílusban reagáltam vissza. De amikor meghallottam Kayaba bejelentését valami mintha összetört volna bennem. Eldöntöttem, hogy nem fogom kimutatni, hogy lelkileg gyenge nő lennék, és mosolyommal hódítom meg a világot.
-De mit is mondtál? Már a hetedik emeletnél tartanak?-kérdeztem.
Eközben magamban azon gondolkoztam vajon itt mennyire mások a harcok mint a megszokott mmo-imban, és itt mennyire mások az insták, mint ahogy én megszoktam őket.
Közben utunk megint a Cukrászda fele terelődött.
Biztos gondolatolvasó, és észre vette, hogy valami finom sütit szívesen elnassolnék egy nagy pohár csokiturmix mellett.

//Lyliana//
 
Szótlanul hagytam, a frontharcosok képét, ebben sajnos nem tudok semmi támpontot mondani, egyetlen frontharcossal sem találkoztam még. De mindenesetre igaza van tényleg bátor emberek. Én az első vaddisznómnál szinte azt se tudtam, hogyan támadjam meg ők meg rettentőbb szörnyekkel vívnak meg szintről szintre. Még itt van a mozdulat a képzeletemben újfent megengedte, hogy előre engedjem, ahogy az illem tartja. Legalábbis nekem ezt tanították. De már itt van mellettem és beleegyezett a szállóba, ahol én magam is bérelek szobát.
- Rendben akkor induljunk vissza amerről az előbb jöttünk, de csak  egy jobbfordulás lesz utána végig egyenesen a tiszta utcán. Feltekintek az égre, hamarosan szürkül. Vajon rákérdezzek a képességére. Azt hiszem még nem, holnap, ha együtt megyünk ki szörnyet ölni rákérdezek. - Reggel visszatérünk a szörnyekre, de most még előtte.. - mosolyogtam, és néztem arcába. Örültem. De rá kellett kérdezzek.
Míg elmondta, mi történt így megértettem végre miért ez a kedvenc öltözéke, és miért képes mindemellett megviselni egy férfit, aki kedves vele. Beszéde alatt rengeteg érzelem tükröződött arcáról és szeméből. Viszont elhatározása tetszett, de annak körülményei, Kayaba.. forrt fel kissé vérem egy pillanatra, ezt talán meg is érezhette hisz karom egy pillanatra megfeszült. - Mosolyoddal egy embert már meghódítottál, akarom mondani, előtted áll tényleg a világ. - hebegve javítottam ki a mondat elejét, sietve folytattam - Igen a hete..te..dik.. vagy nem is már a nyolcadik emeleten vannak. Szerintem a boss termét kereshetik. - mondtam visszanyerve mosolyom. Amit elmondott magáról, tényleg megnyílt, ujjongtam legbelül. De hamar abba maradt, a lila szempár már észrevette utunk célját és rafináltságom.
- Meg is jöttünk, hoppá ez nem is a szálloda, hanem a cukrászda. Itt is vendégem vagy Hime - mosolyogtam rá, nagy szemekkel. És nem is vártam meglepődöttségére itt könnyedén betérhetünk kissé összenőve is. balkezemmel már nyitottam is a kétszárnyú ajtót. - amit csak kérsz, szorozd meg kettővel, itt azt fogyasztom, amit te is - mosolyogtam rá újra. Ha van kérdése süteményevés után és a csoki turmix közben szívesen válaszolok. Valamint Yuichinak is lesz egy kérdése.
- Miért pont a Goth-Punk stílust vetted fel? Mármint, nem akarlak megbántani vele, nagyon is tetszik a választásod. - kérdeztem újfent tőle két szívás között a csoki turmixban.

//Yuichi//
Remélem Yui-t nem untatom túlságosan, bár mikor Kayabát megemlítettem kicsit ideges lett. Meg tudom érteni. Nagyon sok családott szakított szét, és nagyon sok ember halála száradhat már a lelkén, bár a pontos számot még csak nem is sejtem.
Időközben megérkeztünk, de hoppá nem a szálláshoz, hanem a cukrászdához.
-Te esküszöm gondolatolvasó vagy Yui.-Mondtam kicsit kuncogva. -Pont egy szelet krémesre és egy nagy pohár csokiturmixra gondoltam.
Mikor beléptünk a Cukrászdába egy kedélyes hangulatú kis helyiségben találtam magam mely szinte zsúfolásig volt emberekkel.
-De nem vered kicsit nagy költségekbe miattam Yui?- kérdeztem kissé elpirulva, miközben az asztalhoz kísért. Ez volt az egyetlen szabad asztal, de még ekkora tömegben se feledkezett meg az udvariasságról.
Mikor megérkezett a rendelésünk, kissé mohó szemekkel néztem a süteményre, majd szótlanul elnassoltuk azt.
-Hmm ez mennyei volt. Istenem, miért is vagyok én ennyire édesszájú.-Pirultam el kissé.
A süti után a csokiturmixunkat iszogattuk épp, amikor Yui egy érdekes kérdést tett fel nekem. Miért pont ez a stílus.
-Háát.. hogy őszinte legyek ez egy fogós ám egyben egyszerű kérdés, és alapvetően eddig még konkrétan nem gondolkoztam rajta. Manapság ha valaki ki akar tűnni, nem egyszerű feladat. Kihívást jelent, hiszen ha csak szimplán magadra öltesz egy stílust, akkor beskatulyáznak, és egy átlagos ember maradsz ugyanúgy. Ám ha valaki jól tud vegyíteni két stílust, akkor nyert ügye van. Ha jól belegondolok ez a két stílus alapelemeiben nem nagyon tér el egymástól. Mindkettőnek az alapja a lázadás, ám még a Punk stílus képviselői a rendszer, az emberek és a világ ellen lázadnak, addig a Goth stílus az öltözködés és a kinézet ellen lázad.Én megpróbáltam a kettőt ötvözni több-kevesebb sikerrel.Ez egyeseket megbotránkoztatott, még másoknak tetszett. Örülök, hogy te utóbbi kategóriába tartozol.-Mosolyogtam beszélgetőtársamra, aki közben elfogyasztotta a saját csoki turmixát. Időközben én is nagyokat kortyoltam az enyémből, és élveztem ahogy a mennyei csoki íz szétárad a számban.
-Te képviseltél valamilyen stílust Yui?-kérdeztem, miután végeztem a turmixommal.

//Lyliana//

 



Gyermek lélekkel, leginkább most kinyújtottam volna nyelvem, de az nem illene, így visszafogtam kicsapongásom. - Egy krémesre pontosan mindig van idő. Csokiturmix? Megisszuk, nincs mese - mondtam vidáman, míg vártuk rendelésünk és legyintettem kérdésére. - amondó vagyok, a felszerelés boltokban jobban otthagyjuk aranyunk - mosolyogtam rá, de egy kicsit lejjebb esett mosolyom és tettem hozzá - mivel még tényleg nem voltam boltban, nem illik de más játékosok beszélgetésébe hallottam bele, kerek száz arany alatt alig vannak áruk. Talán a most nyílt bolhapiacon, ami a Főtértől nem messze van. Ellenkező irányban. Felvetném, ha elfoglaltuk a szállásunk velem tartanál egy röpke esti sétára? - szemem tágabbra nyitottam, ilyenkor szoktak odakint kinevetni, nagy hatalmas békaszemekre hasonlító arcot vágok hozzá, mosolyom mögött rengeteg érdeklődés bújt meg, de mivel váratlan érhette az újabb felkérés és már sokadik, hozzátettem - Nem muszáj most válaszolnod, ráér ha letettük magunk a szállóban. - egészítettem ki mosolyogva és már elébünk si tették a desszertet.

 

-Hmm ez mennyei volt. Istenem, miért is vagyok én ennyire édesszájú.

Ezt jó lesz megjegyezni, főleg tekintetét és, amit mondott alvásából felkelve, ha egy férfi jelenléte nem is váltja ki de a sütemény igen. - Olyan rég ettem krémest, hogy már nem is emlékeztem milyen finom. Jól lesett nekem is - elégedetten csaptam rá hasamra. Pocaknak is lehetne nevezni, de mivel rendesen edzettem a lovagrendben, így felesleg sose jött fel.
- Még szép, hogy tetszik, és nem csak az a fordított kereszt alakú kivágás miatt - pirultam el válaszra nyitva hangom. Kérdése hatására jobb esetbe félrenyelem a csokiturmixot, de most nem így volt. Meglepett kérdése, általában senkit nem érdekel, hogy személyem mit valósít meg. Örömmel válaszolok neked Hime gondoltam miközben hálásan mosolyogtam rá.
- Odakint én is két stílust képviseltem, valamint a harmadik az nálunk közös lesz, az MMO játékok. Előbbi kettő pedig szintén a Punk. Jó magam is lázadok az emberek ellen bár keverve a másik stílussal így inkább azt mondanám az emberi felfogás ellen lázadok. A röghöz kötéssel nem értek egyet értem ezt mentálisan és testileg is. Szóval, amivel kevertem, azt inkább most szervezetként tudnám megnevezni és a neve Szabad Lovagok Rendje. Punk-Lovag. Kimondva elég furán hat és ezek nem passzolnak úgy össze, de amilyen széthúzás van itt belül - jobb kezem a mellkasomra tettem - azt ez a két dolog csillapítja, keverékéből az igazság anarchista lovagja jött létre. Öltözködésemben nem tűnök ki, csak szavaimban. Emberek ellen nem lázadtam csak a rendszer ellen. Talán pont a lovagi kultúrával való megismerkedésem segített legyőzni az emberek elleni lázadásom. - abbahagytam kicsit, remélem nem untattam hosszú inkább magyarázkodásnak tűnő beszédemmel, de tényleg nehéz leírni, amit belül érzek. Valamit szolgálok, valamit nem és erről szabadon dönthetek, talán ezt nyújtotta nekem mindig is a felfogásom. Hiba a számításaimba még nem csúszott, persze a lányok eddig mindig könnyen irányíthattak, szerintem ő is képes lenne rá, de mintha valahogy máshogy. - Tudom a mai japánban ez elég bizarr a középkor és fegyver imádatom, természetesen csak a saját erőből mozgatható. - folytattam, immár komolyan.
- A Goth stílussal találkoztam, igaz nem feketében vagy, de úgy hiszem a fekete dominál. Talán a piros a kedvenc színed? Hajadhoz nagyon illik. - tekintettem az asztalon túlra lehet talán túl sokat el is időzött újra a szemem egész alakján, de hamar visszatértem a gyönyörű szempárhoz. És láthatóan eddig szeretett itt lenni. Holnap a szörny ölés másabb lesz, jött a keserű gondolat. - És még egy kérdés engedelmeddel, beskatulyáztak, mielőtt ezt a két stílust felvetted? - komolyan és figyelmesen hallgattam meg szavait. Majd ha nem volt ellenére fizettem és újra segítettem székével és karom tartva, ha belekapaszkodik, úgy hagyjuk el a helyiséget és indulunk pár perces utunkra, ha nem a Cukrászdán kívül újra felkínáltam karom. A nap odakint már utolsó sugarait bocsájtotta a Kezdetek Városára, és már 7 óra múlt kicsivel. Hogy repül az idő, ha az ember élvezi egy másik ember társaságát, ezekkel a gondolatokkal, és karöltve Himével kopogott bakancsunk alatt a kövezet. Felhőtlen boldogságot éreztem. Ami csupa mosoly arcomra ki is ült.


// Most valamiért nem akarja előhozni azt a betűstílust.. hiába állítottam be.

//Yuichi//

Jó lesz megjegyeznem magamnak, ő is punk. Odakint elég kevés hozzám hasonló emberrel találkoztam.
-Tudod a Goth stílusban mind a vérvörös,mind a fekete, mind a sötétlila dominálhat. Mivel a hajam is vörös így úgy döntöttem, hogy hozzá illő színt beleviszem a ruhában is. Bár az ennyire kivágott ruhák, eléggé meg tudják botránkoztatni az embereket. És válaszolva a másik kérdésedre is, igen, eléggé sok skatulyát kaptam, mielőtt azzá válltam, aki most vagyok. Ezek között volt a stréber, és elég sok olyan skatulya, amire nem szívesen emlékszem vissza.-Válaszoltam kicsit elcsukló hanggal, elszomorodott tekintettel.
-Mit mondtál bolhapiac? És este is nyitva van? Szíves örömest megnézném veled.-Mosolyogtam rá Yui-ra, akit szemmel láthatóan kicsit megrémítet hirtelen elszomorodott tekintetem.
-Amondó vagyok, hogy először menjünk a szállóba, hogy biztosan kapjak egy szobát, és utánna megmutathatod azokat az üzleteket, amiket szeretnél.-Néztem rá Yui-ra, aki kicsit gondolataiba mélyedt.
-Amúgy szerintem nem rossz dolog ha valakit érdekel a történelem.- Mosolyogtam rá, miközben ő kifizette a számlát, és karját nyújtva nézett rám. Elfogadtam a segítséget, és karöltve kisétáltunk az enyhe estébe.
Mikor a szállásra értünk, sikerült kapnom egy szabad szobát Yui szobájától nem messze, és meglepődtem, hogy 3 aranyért, milyen hangulatos kis éjszakai kuckót lehet kapni.
Mikor körülnéztem halk kopogás ütötte meg a fülemet, és miután rájöttem, hogy ruha váltásra nincs lehetőségem, mivel a kezdő felszerelésen kívül még nincs más ruhám, kinyitottam az ajtót, és követtem Yui-t. Elindultunk a holdfényes éjszakába.
-Milyen szép még így is a Kezdetek Városa.-Mondtam tágra nyílt szemekkel.
-De mond csak Yui, sikerült már társakat találni? Merre megyünk mobot ölni? És egyáltalán hogy fogjak majd hozzá? -kérdeztem kicsit csöpögősen, talán kissé mézes-mázos hangulatban.Bár remélem, h nem haragszik meg rám, hiszen lehet, hogy ezek számára jelentéktelen kérdések.

//Yuichi//
Megkönnyebbülve fogadtam, hogy Yui nem kérdez többet a múltamból, bár azt hiszem a stílusaink elemzésével akár heteket is át tudnánk beszélgetni.
Kicsit meglepődve vette észra, hogy nem váltottam ruhát a fogadóban.A fogadó neve tetszett, hisz világéletemben sárkány mániás voltam, ám a külseje már annyira nem volt meggyőző. De más választásom nem volt, és Yui is megnyugtatott, hogy csak kívülről tűnik lelakottnak, belülről nem.
Mikor kiléptem a szobámból, kis sietésre kért.
-Szóval mégis csak van záróra a Bolhapiacon.-Kuncogtam rá huncut mosollyal.
Idő közben annyira elmélyültünk a beszélgetésben, hogy mire feleszméltünk, arra már a Bolhapiac bejáratánál álltunk.
-Mennyi mindent lehet itt kapni.-Néztem körbe tágra nyílt szemekkel.
-Ennyi mindent talán még egy otthoni vásáron se láttam.
Közbe oldalra pislogtam és láttam, hogy Yui nagyon el van mélyülve a gondolataiban, de közben ő is folyamatosan nézelődik.
Egyszer csak Yui hangját hallottam. Pár méterre volt tőlem és ahogy szavaiból kivettem, talált nekem pár dolgot, amit én a sok csecse-becse nézegetése közben nem vettem észre.
Jé itt ennél a fegyver árusnál mintha lenne valami, nagyon jól mutatna neked, lovagom
Lovagom, ilyet sem mostanában hallotam. 
- És az ott nézd azt a pajzsot. Mintha egy pókháló lenne. Ez illene stílusodhoz Hime
De gyönyörű, ámultam el amikor rápislantottam az említett tárgyra. Kár hogy nem tudom, hogy mennyibe kerül, és félek nem nagyon lenne rá elég aranyam.Néztem rá Yui-ra kicsit szomorkás szemekkel.
Talán holnap, ha sikerül aranyat farmolnom, akkor meg tudom venni. Vagy ha nem túl magas az ára, amiben kételkedek.
-Ha jól értettem, akkor holnap a mezőségre megyünk. Ott milyen mobokkal találkozhatunk?-Kérdeztem, miközben szememből egy kicsit a félelem tükröződött.

[Zakuro]

[off] Pamparam! Szeretném felhívni a figyelmed arra, hogy a gondolatolvasás rendszere nincs beleépítve a NerveGearba. Úgyhogy, ha lehet, ne nagyon alkalmazd ezt az extra funkciót. Meglehetősen csúnyán mutat. [/off]

Ha ismeri a játék fortélyait, akkor a megismerésük folyaamán kellett volna annyi tapasztalatot szereznie, hogy ne az első szinten koslasson. Ráadásul ha ismeri a játék fortélyait, akkor már azok felhasználásával is szerezhetett volna annyi exp-t, hogy most ne moboljon itt. Egyre több az ellentmondás, és ennek ellenére - vagy éppen ezért - egyre inkább tisztázni akarom a dolgokat, természetesen halálosan nyugodt arckifejezéssel. Rajtam csak ne látszódjanak a gondolataim.
Most hazudik, csak simán hülye, vagy valami bug kapta el? Vagy ha ezek közül egyik sem, akkor mi a franc van itt?
-Hm, úgy látom, nincsenek túl jó tapasztalataid a csoportokkal kapcsolatban. Bár nincs teljesen igazad. Ha találsz egy jó társaságot, és összeszoktok, sokkal hatékonyabban lehet harcolni. A fejlődés... hát, ki hogy szereti. Én sem vagyok túl társasági lény, de van pár ember, akivel szívesen mobolok együtt. És megéri. - na meg szólóként nem éppen izgalmas az élet, persze ezt már csak gondolatban teszem hozzá.
Belekortyolok a kávémba. Hú! Ez igen, nem semmi az 'anyag'. Ha enyhén akarok fogalmazni, azt mondom, hogy 'meglehetősen erős'. Végre valami, ami megéri a pénzét. Ilyet sem sokat látni.
-Mindig is szólóban toltad? Vagy voltál már csapattag a SAO-ban? - valószínűleg nem, de azért jobb, ha rákérdezek. Egy ilyen ellentmondásos fazonnál sosem lehet tudni.
Tényleg, én hova is indultam? Fel a francba, azt hiszem. Viszont az várhat, egyelőre lekötik a figyelmem a másik kardforgató körül keringő paradoxonok. Na meg a kávé. Ecsém, ettől aztán fogok pörögni! Úgy tűnik, találtam magamnak egy új törzshelyet. Kortyolok még egyet a fekete nedűből, majd élvezem a hatást.

//Yuichi//
Az arcom egészel lángba borult a piruláskor, amikor megéreztem kezát a hátamon, viszont simogatása hirtelen melegséggel töltött el. Mint amikor egy idősebb testvér próbálja megnyugtatni a kisebbet, hogy nem kell félni, nem lesz semmi baj. De vajon ennyi lenne csupán? Majd kiderül.
-Ó hogy ez ennyire egyszerű csillant fel a szemem. Akkor azt hiszem, meg is veszem ezeket a gyönyörűségeket.-Mondtam széles mosollyal az arcomon.
Régen éreztem ilyen jól magam. Még talán a kinti világban se. Begubózott énem kezdett felengedni, és most igazán szabadnak éreztem magam. Mint egy vad musztáng, ami a fogság után megtapasztalja a szabadság ízét. Bár tudtam, hogy itt is be vagyunk zárva, de valahogy mégis hihetetlenül szabadnak éreztem magam.
Mosolyomat most talán semmi nem tudja letörölni az arcomról.
-Szívesen megnézném azt a boltot, bár vásárolni való színüleg majd csak a későbbiekben fogok tudni.-Mondtam kissé szégyenlősen, lesütött szemekkel.
-Na nézzük csak. Térképet a való világban már olvastam.Vajon ez most mennyire más.-Kicsit mulatságos lehetett, ahogy kissé oldalra billentett fejjel, minimálisan nyitott szájjal kicsit bután pislogva próbálok rájönni, hogy merre is lehetünk most pontosan, és hogy merre van a potionos bolt.
Pár perc után azt gondoltam, hogy ez hasonlít a legtöbb mmo-s térképre, így egy hatalmas mosollyal jeleztem, készen állok.
-Mehetünk.
Megvártam még mellém ér, és vártam, vajon most is felkínálja-e karját, ahogy eddig is. Ha igen, fogadtam, ha nem, akkor csak mellette indultam el.
-Na lássuk csak. Most tehát itt vagyunk.-Mutattam rá a térkép egy pontjára.-És ha jól olvasom a térképet, a potionos bolt 3 utcával lejjebb van délnyugati irányban.-
Néztem kicsit érdekes arccal Yui-ra, mint aki arra vár, hogy lehülyézik majd, mert elronttotta a dolgokat, és rosszul olvasta a térképet.