Főtér

by **Cardinal** Vas. Május 03 2015, 15:09

Floria teleportkapujából kilépve lélegzetelállító látványban lehet része a szintre érkezőnek. A tér telis-tele van ültetve színes, illatos virágokkal, a hatalmas virágágyást csupán két egymást keresztező járda vágja négyfelé. Még a térről kivezető utcák is virágokkal vannak borítva.

by **Phobos** Szer. Május 20 2015, 11:20

Szophie - Lost & Found

Fáradtan tértem vissza a védőzóna területén belülre, Florianba. Amennyire csak tudtam, igyekeztem felzárkózni, a szinteket illetően, de a könnyebb helyeket ellepték a megátalkodott kis bestiák. Nagy levegőt véve kifújtam azt, majd hagyományos, utcai viseletbe öltöztem. Arcomat végigtörölve, megkönnyebbült sóhajjal indultam meg a város központja felé. Minél több időt töltöttem a játékban, annál inkább benne akartam maradni. A feladatomat leszámítva nem is volt olyan tényező, ami visszaszólított volna a mindennapi kötelességeimhez. Nem akartam visszamenni, mert… csak. Jobban éreztem magamat egy olyan helyen, ahol kevesebb szabály szerint kellett élnem, semmint a birtokon, ahol már a levegővételt is csak engedéllyel lehetett megtenni. Miért csak most tűnt fel nekem, hány ember elvárása alapján terveztem be a napjaimat? Azt tettem, mint apa: üzleteket kötöttem. Másokat boldoggá tett a profitból származó pénz, de engem nem. Volt valami, amire a világ minden kincsénél jobban vágytam, ám azt már a születésem pillanatában elveszítettem. Keresnem kellett egy újabb álmot. A sao-ban ezt sikerült megtalálnom.
Céltalanul róttam a köröket, miközben néhol megakadt a szemem a boldog szerelmespárokon. Lelki szemeim előtt felderengtek azok a képek, mikor a fivérem és Alice zavartalanul tölthették nyugalmas óráikat, egymás társaságára utalva. Érdekes… sosem foglalkoztam a rám jutott, békés percekre, amikor is azt mondhattam, hogy boldog vagyok. Nem értettem, miért is törődtem ennyit Gilbert életével, holott a sajátomat kellett volna helyrepofoznom. Szememet zavartan forgattam, ahogyan habozva betértem a legközelebbi kávézóba, a teraszra kiülvén. Amint a pincér felírta egyszerű rendelésemet – zöld teát, cukor nélkül –, elkényelmesedve tettem keresztbe lábaimat az asztal alatt, s kézbe vettem a mellettem lévő széken hagyott újságot. Az Aincradi Hírlap aktuális száma volt. Homlokráncolva kezdtem el lapozgatni az oldalak között. Rövid, nyájas mosollyal az arcomon köszöntem meg az időben kihozott teát, majd tekintetemre a bosszankodás, a hitetlenkedés ült ki.
- Fenébe. Ennyi mindenről lemaradni, és én csak valakinek a fejében aludtam! Kezemet a szemem elé kaptam, mintha a napfény zavart volna, semmint a tudat, hogy két év alatt ennyi minden történt. Nem mintha nem sajnáltam Gilbertet, de mások is szenvedtek. Túl sokan haltak meg.

by **Szophie** Vas. Jún. 07 2015, 23:59

Nem szokásom mások beszédét kihallgatni, vagy ilyesmi, de a fiú sóhaját akaratlanul is meghallottam.
- Csaj a sajátodéban. - mosolyogtam rá. Mindenki, aki később kezdi a játékot, a saját fejében alszik addig. Bár a húszas szinten járkálva egyáltalán nem tűnt úgy, mintha valójában sokat aludt volna. Persze vegyük példának Oziriszt, akit szintén később engedett be a rendszer, mégis most húszas szint fölött áll. Tehát nem lehetetlen a dolog. De ennyi idő eltelte után meg miért panaszkodna érte? Szóval logikusan belegondolva elég értelmetlen volt a helyzet. De mégis miért gondolnék bele így az utcán sétálgatva, véletlenül meghallva egy mondatot? Egyszerű reflexből reagáltam, ahogy ilyesmi már többször történt velem életemben. Nem vagyok egy társas lény, de ha körülöttem beszélnek, és van valami hozzáfűznivalóm, az legtöbbször kikívánkozik. Hisz ahhoz sem vagyok hozzászokva, hogy valakit semmilyen módon ne hasson meg a véleményem. Így vagy úgy, de rám figyelnek, ha úgy akarom.
Mi pedig ezek után mentünk is volna tovább Vezérrel, valami küldetésféle után kutatva, ha már így egyedül kell caplatnunk a - farkasom szerint - büdös virágok között. Valahol engem is irritált ez az összevissza pollenillat. De azért nem mondhatnám azt sem, hogy rossz volt. Csak kicsit kellemetlen. Megint eljutottam a pontra, hogy egyedül vagyok. Nem is mások miatt, mivel Zu folyamatosan felkeres, és ott van a kedd és a szombat Hinarival, és a szerelmemmel élek. Adott, hogy minden stimmeljen. Mégis, ez hirtelen túl sok így. Úgy érzem, mintha valami a nyakamba szakadt volna, és én erre egyáltalán nem voltam felkészülve. Túl sok az emberekből, a társaságból. Folyamatosan körülnyüzsögnek. És nem olyan értelemben, mint a petek, akik elvannak a másik szobában, vagy annak idején a szolgák. Ez egy teljesen más dolog. Ők az életteremet zaklatják, benyomulnak könyörületlenül. Ezt is én engedtem meg nekik. És örülök, hogy így van. Valahogy mégis.. túl sok egyszerre. Nem akarom. Nem hallom a saját gondolataimat tőlük. Valahol elvesztem ebben a túláradó boldogságnak álcázott aranyfényben, alábuktam, és most fojtogat.

by **Enheriel** Vas. Júl. 26 2015, 11:29

//Hinari

Küldtem egy Hinarinak üzenetet, hogy találkozzunk Floriában. Igen, meg akarom hallgatni Hinari szemszögéből is az egészet, mert biztos vagyok benne, hogy a felét Shukaku csak kitalálta Hinari-ról, mert utálja. De nem értem, miért kell azért utálni egy embert, mert nem arra tette fel az életét, hogy vörösöket vadásszon le éjjel-nappal? Ráadásul miért kell annyira gyűlölni, hogy a másik szavát is kiforgassa? Még hogy megfenyegették… Na persze, ez is lehet Shu agyszüleménye. Lehet a kedvesemnek van igaza, s meg kéne néznie egy orvosnak? Talán. Óh, ez a park jó lesz!^^ Jaj, annyira szép! ^^ Le is ültem egy padra, hogy megvárjam Hinarit, amíg Villámlás elment sétálni egyet a parkban. Amíg várakoztam, elővettem a könyvemet, s azt olvasgattam. Remélem nem fog kiborulni, ha megmondom neki, hogy részben Shu miatt akarok beszélni vele, mert az ő szemszögéből is tudni akarom az egészet, nem pedig ujjal mutogatok rá, ahogy Shu teszi lassan, aztán lehet ok nélkül. Mintha nem lenne elég baj a Frontosoknak… Ren az utóbbit is csak elhülyéskedte, meg azzal töltötte az időt, hogy másokat hergeljen, ami persze nem az kellett volna, mivel egy nagyon erős bossról volt szó. Persze magát nem áldozta volna fel, helyette azokat dobta maga elé majdnem szó szerint, akik szerinte hasztalanok. Mondtam pedig, hogy őt semmiképben se engedjék boss közelébe, mert csak kárt csinál, mit nem ért meg ezen a többi?! Megvárják talán, míg meghal végleg valaki miatta meg Tachibana miatt is?! Bárcsak én szervezném mindig a Frontot, mert akkor így Ren meg Tachi ki lenne tiltva a bossharcokról, s ha kell, egy vörössel öletném meg, ha nem lennének képesek felfogni, hogy nem jöhetnek! Te jó ég, mi jutott eszembe? D8

by **Hinari** Vas. Júl. 26 2015, 15:11

Kicsit kezdtek helyrejönni a dolgaim: Alex is egyre jobban lett és a hivatalos ügyintézések mellett is volt rá elég időm, hogy kirándulgassunk; még a virágmezőre is elmentem a fiúkkal, Nionak megfelelő virágot keresni. Tehát önmagában véve rendben volt minden. Nagyjából. Enheriel levele meglepett, de egyben örültem is neki, noha sajnáltam, hogy nem én kerestem fel őt már jóval korábban: a bossokon kívül több mint egy éve nem is találkoztunk, annak ellenére sem, hogy még az elején, volt olyan időszak, hogy csakis egymásra voltunk utalva. Arra a napra emlékezvén vissza, derűsen sétáltam a megbeszélt helyszín felé, gondolataimba merülve, és nem is igazán foglalkoztam azzal, vajon miért hívott ide éppen most, hogy vajon mit akarhat.
- Szia – köszöntem rá, ahogy megláttam, körülkémlelve kicsit, hisz Villámlás nem volt sehol, s nem felejtettem el - még jópár perce - az Észlelésem sem bekapcsolni, csupán az elővigyázatosság kedvéért: hiába voltunk védett övezetben, bőven lehetett, aki le akart hallgatni minket. Végtére is, rájöttem, hogy most nemcsak mint két régi ismerős, hanem mint két céhvezér találkoztunk. Enheriel pedig eleddig úgy tűnt békésen olvasgatott, nem volt ideges, mondjuk az üzenetéből sem tudtam semmi komolyat kiolvasni – Villámlás? – kérdeztem aztán kíváncsian, miközben leültem a lány mellé a padra, s kicsit, csupán pár pillanatig élveztem a csendet és nyugalmat. Ide többször is kijárhatnék. Alexnak is biztosan tetszene.
- Jól vagytok, minden rendben? – fordultam végül az idomárlány felé – Rég beszélgettünk… vagy van valami konkrét témád is? – érdeklődtem, bár én a magam részéről örültem volna a nemleges válasznak is: most amúgyis ráértem, egy könnyed csevej pedig sosem ártott. Nem mintha nem sejtettem volna, hogy ennél többről lesz szó: ha nem lett volna, azt Enhi bizonyosan megírta volna.

by **Enheriel** Szer. Júl. 29 2015, 16:37

– Villámlás? – kaptam fel az ismerős hangra a fejemet.
- Óh, szia Hinari! ^^ Örülök, hogy eljöttél. Villámlás miatt nem kell aggódni, csak sétál egyet, aztán jön vissza. S köszönöm a kérdést, igen, jól vagyunk. ^^ Na és te meg a többiek? ^^ - Hinari említette, hogy rég beszélgettünk, majd rákérdezett, hogy van-e konkrét téma is.
- Igen, ezért is örülök, hogy jöttél, Hina, ha szabad így hívni téged. Van témám is, de sajnos lehet nem fogsz örülni: Shu-ról van szó. Beszéltem vele, főleg rólad, s szeretném meghallgatni a te szemszögedből is azt, amit mondott rólad, mert úgy gondolom, úgy fair. - féltem, hogy el akar majd menni, bár reméltem, hogy nem. Amennyiben jelezte, hogy folytathatom, elmondtam, miről van pontosan szó:
- Shukaku azt állítja, hogy téged csak a bossharc és az azért járó jutalom érdekel ahelyett, hogy a gyilkosok után szaladgálnál, s elkapnád Tachi-t és Kazumát, akikről azt „hazudtad”, hogy képtelenség őket, s hagyod, hogy a barátaiddal járjanak, illetve hogy azt hiszed, hogy mindent elvehetsz a másiktól, s tönkreteheted a másik önbizalmát, pl Freya-ét, illetve hogy folyton csak hazudozol, mert hogy megfenyegettek, s a büszkeséged miatt is. Legalábbis nagyjából. Persze tudom, hogy legalább a fele nem igaz, s csak azért mondogatja ezt, mert azt képzeli legbelül, hogy a frontosok a gonoszak, s hogy a Tenka meg a Sayonara a jók. Szeretném a te szemszögedből hallani ezt az egészet, ha lehetne. - így volt igazságos. Én tudtam, hogy Hinari igenis teszi a dolgát, csak nem úgymond, arcoskodik vele, s Shu lehet zaklatja, hogy "miért nem teszi a dolgát", s nem hagyja az ilyen képzelgéseivel békén.

by **Hinari** Szer. Júl. 29 2015, 18:26

- Megvagyunk mi is, úgy ahogy – feleltem, ahogy illik, és mosolyogtam melléje: bár mesélhettem volna többet is, vagy esetleg említhettem volna pár problémásabb dolgot, de a lányt láthatólag valami sokkal másabb érdekelte, s nem is habozott rögtön belekezdeni. Közben a kérdésére válaszoltam egy „szabad persze”-t, majd csak lemondóan sóhajtottam, hátradőlve a padon, és az eget kezdtem el kémlelni. Shu. Kezdett elegem lenni abból a kislányból: nem elég, hogy nemhogy a bossokon, de még a saját otthonunkban sem hagy békén minket, erre most még az is kiderül, hogy a hátam mögött, másoknak is mondogatja a meglátásait, Enhinek és még ki tudja ki másnak. Nyilván bólintottam, reagálva Enheriel kérdő pillantására, hogy folytathatja-e, bár őszintén szólva semmi kedvem nem volt hozzá. Bár, talán mégis. Kíváncsi voltam, mik a legújabb hazugságok, így végül odafordultam a lány felé teljesen, türelmesen és egyetlen közbeszólás nélkül hallgatva végig őt. A szájelhúzás persze nem maradhatott el, és az alig észrevehető grimasz sem, de alapjában véve ez a szituáció semmi nem volt a kislánnyal való találkozásokhoz képest, így mégcsak fel sem idegesített; nem gondoltam úgy, hogy most mindenképpen bele kéne szólnom. Majd a végén.
- És te mit gondolsz? – kérdeztem inkább, és tényleg érdekelt a válasza: örültem neki, hogy felkeresett, hogy meg akarta hallgatni a „másik oldalt” is, de saját véleményének csak kellett lennie. Shukakutól hallott valamit, de nemcsak ő létezik, és eléggé szomorú lenne, ha csak őtőle informálódott volna. Az azt jelentené, hogy egyáltalán nem jár nyitott füllel Aincradban.
- Hadd kérdezzek még valamit, mielőtt mesélek – folytattam a válasza után – Amit mondani fogok, azzal ugye nem fogsz rögtön hozzá rohanni? Tudod, többször is beszéltünk már, és minden egyes szavamat kiforgatta, ahogy látom ellenem fordítva mind, így nem szívesen mondanék neki semmi többet… - ekkor már egészen komolyan néztem a szemébe, mégis, maradtam a csevegős hangnemnél; ez az egész nem érdemelt semmi nézeteltérést. Meg úgy egyáltalán. Semmit. Kár, hogy nem lehetett úgy kezelni, mintha nem is létezne…
- Egy, vagyis két dolog – kezdtem bele, még mutatva is az ujjaimon – A kijutás, mégpedig úgy, hogy minél kevesebb ember haljon meg. Mondhatni ez a célom Lewis halála óta, és igyekszem mindent meg is tenni érte. Ha ezt valaki megérti, pár kérdés máris világossá válik – tettem le a kezem, simítva kicsit a szoknyámon – A bossharc jutalma mindig maga a lépés, amit az odakint felé teszünk. Igen, ez valóban érdekel, bár Shukaku gondolom az itemre vagy a pontra gondolt, amik csupán harmadlagos szempontok, bár olyan tényezők, amit minden frontosra rá lehet fogni, ha valaki rágalmazni akar. Mert azt megkapjuk, a pontot mindenképp – vontam meg a vállam – A bossharc meg nagyjából tíz-tizenöt perc, ha a kazamatát is beleszámítjuk. Rengeteg idő van a gyilkosok elleni küzdelemre, ami sosem csak annyiból áll, hogy odamész és legyőzöd – mosolyodtam el, visszaemlékezve pár konkrét helyzetre is. Keserű mosoly volt, de mégis valahogy vidám – És általában nem a nyilvánosság előtt történik, noha rengeteg de rengeteg példa van arra is – tettem hozzá – Bár ezekről biztosan hallottál. Az viszont érdekelne, Shu honnan szedte, amit Tachibanáról és Kazumáról mondott – folytattam elgondolkozva, az előzőt nem is ecsetelve tovább – Egy szóval sem említettem őket soha. De ők részt vesznek vagy vettek bossharcokban, ott voltak előttem, így jó példák, ugyebár – ingattam a fejem: meg kell hagyni, a kislány ügyesen csinálja – Azt tudod, hogy Szophie jóban van velük. Maradjunk annyiban, hogy megvannak az indokaim. Bosson meg egy csapat vagyunk, ők is, mi is, és hogyan várjunk tőlük bármit is, ha ki vannak közösítve? Ők is ki akarnak jutni, és ott bent a teremben csak ez számít. Azon kívül persze nem – de nem is veszem úgy – pillantásom élesen villant, láttatva egy olyan részletet magamból, amit csak kevesen éltek át eddig - A többiről meg… - sóhajtottam – mármint ami a hazudozást, a másik tönkretételét meg ezeket illeti, az előzőekkel együtt persze: Shukaku úgy látja, ahogy akarja látni, és hárít minden olyan dolgot, ami megbillenthetné a szemléletét, arról nem is beszélve, hogy neki a csücsök maga a jéghegy, és nincs a víz alatt semmi. És nem szeret engem. Rakd össze – egészen érdekes, sőt mondhatni vidám volt ez így, és ez a kedvemen is látszott: nem voltam sem feszült, sem dühös. Talán még szórakoztatott is volna, ha nem tudnám, hogy mindenkinek ezeket tömi a fejébe, akivel csak találkozik. Amikor viszont Enhi Freyát és az önbizalmát említette, majdnem elnevettem magam. Mit tud ez a kislány bármiről is? Még bennem élt a kép, ahogy Freya átugrotta azt a korlátot. Nem tudsz te semmit… Csak azt tudnám, hogy akkor miért hiszi azt és viselkedik úgy, mintha tudna?
- Köszönöm – mondtam aztán, őszintén mosolyogva rá a lányra – Hogy tőlem is megkérdezted. Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire elfajultak a meséi, de ne aggódj: akármit is terjeszt, a frontot ennyi nem töri meg, engem meg főleg nem. Vannak elegen, akik ártani akarnak nekem a két célom egyike vagy másika miatt, ő csupán egy másik eszközt használ. Ha nem hiszel el mindent, amit mond, nem éri el a célját – bólintottam, megerősítésül - Bár nem tudom, mi az… lehet naiv vagyok, de nem hinném, hogy több egy rosszindulatú kislánynál, aki kiszemelt magának… csak ne sodorja magát bajba emiatt – az utolsó szavakat félhangosan, márcsak úgy, magamnak mondtam: volt egy eléggé kockázatos dolog Shukaku viselkedésében. És hiába erősek, fel sem fogják, mibe keveredhetnek, ha túl messzire mennek. Márpedig a kislányra nem jellemző, hogy tudná a határokat…
- Ha bármi kérdésed van vagy ilyesmi, nyugodtan szólj – zökkentem ki gondolataimból – A te meglátásaid is érdekelnek, erről, meg másról is – néztem rá biztatón, de kíváncsian is: néha kellettek a különböző szemszögek, Enhi pedig egészen másmilyen lány volt, mint én, vagy akár mint Shukaku. Bőven tartogathatott még meglepetéseket ez a mai nap, érdemes volt nem elszalasztani.

by **Enheriel** Csüt. Júl. 30 2015, 15:24

- Hogy mit gondolok? Hogy szerintem Shu csak kitalálta legalább a felét, mert utál csak mert nem azt csinálod, amit elvár tőled, én viszont téged jobban ismerlek, még ha alig találkoztunk is. S nem, nem fogok odarohanni hozzá, mert ugyanúgy kiforgatta az én szavaimat is, s nem akarom, hogy vagy engem, vagy ne adj isten a céhtársaimat zaklassa. - feleltem mindkét kérdésére, mielőtt Hinari-tól megkaptam a választ. A célja nem más, mint a kijutás, mégpedig úgy, hogy minél kevesebb ember haljon meg. Pff, még hogy Hinari csak magára gondol… Akkor nem tenné ezt. Viszont kiderült, hogy Tachibana és Kazu nem volt Hinari által említve egyszer sem.
- Shu azt mondta, hogy te ezt mondtad neki, mikor megkérdőjelezte, hogy miért nem kapod el őket, mert hogy gyilkosok. De ezek szerint nem is beszélt veled egyszer sem. - jól sejtettem ezt, igaza is van abba, hogy ha kiközösítjük őket, úgy nem lehet tőlük elvárni semmit, ha kiközösítjük őket. Igaz, Tachibana már bizonyította, hogy nem a Frontosok között való.
- Amikor elküldte minden céhvezérnek azt, hogy jobb lenne, ha inkább a Sayonara harcolna a bossok ellen, nem pedig mi, „gonosz önző felnőttek”, Snowcat úgy bepöccent, hogy egy szép leszidó levelet küldött neki a hátam mögött. Képzeld, azt is beleírta, hogy menjen orvoshoz, mert nem normális. - bár kuncogtam volna ezen, de félek, hogy Snowcat-nek mégis csak igaza van. Nyilván emlékszik Hina is arra a levélre.
- De Képzeld, Shu erre azt mondta, hogy nem is ezt írta, hanem csak azt, hogy igényeljük őket, mert hamarabb végzünk vagy valami ilyesmi… - Hinari megköszönte, hogy meghallgattam, s mondta, hogy ne aggódjak, ennyi nem töri meg őt meg a frontot. Megnyugodtam ettől, hiszen tudtam, hogy Hinari nem Tachibana 2, hogy cak magára gondoljon.
- Hogy őszinte legyek, ha Tachi és Ren nem lennének olyan beképzeltek meg önzőek, vagy annyit tennének, hogy nem magánakcióznak, ha látják, hogy valaki belehalhat miattuk, akkor jobb lenne a front, illetve ha Shu nem kavarna folyton, akkor nem lenne vita minden boss előtt. Legalábbis kevesebb lenne csak. Miről akarod még tudni a meglátásaimat, ha szabad tudnom? ^^

by **Hinari** Hétf. Aug. 10 2015, 22:29

Ha egy kicsit többet gondoltam volna a kettőnk kapcsolatára azzal a kislánnyal, talán felmerülhetett volna bennem, hogy tényleg csak engem választott ki, mint ideális személyt, akire ráfoghat mindent. Mint az erdőben. Kezdve Hisame és Peter halálától, rám vetítve mindazt, ami zavarja őt ebben a világban. Talán még jó is lett volna. Nem feltételezett volna ekkora negativitást a személyében, mint Enhi félmondate előtt.
- Neked is kiforgatja a szavaid? – nem igazán kérdés volt, ingattam a fejem. Mennyi harag és rosszindulat lakozhat benne a tőle nagyobbak iránt? Ő felnőttet mondott, de az igazságot nem akarja elhinni. Ebben sem – Igen. Addig jó, amíg nem tud semmit.
Bólintottam. Ez önmagában arra akart utalni, hogy örülök, hogy Enheriel nem szalad Shukakuhoz, éshogy egyetértek vele abban, hogy nem akarja, hogy az a kislány őket is zaklassa… de volt ebben valami mélyebb, ami minden szót szó szerint értelmezett. Addig jó, amíg nem tud semmit. Gondolatban bólintottam egy másodikat is.
Utána pedig márcsak hallgattam. A hazugságra a vörösökkel kapcsolatban nemigen tudtam mit mondani: megjegyeztem magamnak, ahogy az előzőeket is, de nem hatott meg különösképpen, hisz semmi olyan nem volt benne, ami ne jellemezte volna a kislány eddigi viselkedését. A levélen mondjuk elnevettem magam, és bár eredménye annyira nem lehetett, de azért érdekes kérdéseket vetett fel, vajon mennyien szidják őt a szavaiért? Már három-négy embert fel tudtam sorolni, és ennél csakis többen lehetnek. Miért nem veszi végre észre magát? Mit gondolhat ő magáról tulajdonképpen? Nyújtóztam egyet, kiszabadítva magam az egyre fullasztóbb légkörből, melyben kékhajú kislányok, leszívó hangulat és tollak kavalkádja font körbe; s újat lélegeztem a friss, virágillatú levegőből. Mosolyogtam. Nem azzal az önfeledt vagy békés mosollyal, ez inkább a reményé volt, s úgy is pillantottam a mellettem ülő lányra. A bossról kezdtünk el beszélni, elhagyva a korábbi témát, Enhi pedig mondott olyasmit, amit én is igaznak véltem:
- Amíg emberek vagyunk, és nem programok, sosem lesz teljes a csapatmunka. Emiatt szidhat minket az, aki maga szerint csak jobban csinálná bár mégsem teszi – vállat vontam – Mindenkinek, aki részt vesz, célja a kijutás, de nem csak az. Nekem az fontosabb, hogy lehetőleg ne kelljen a burkokra szorulnunk, tehát ne essen ki senki, más lehet, hogy más célokkal lépi át a bossterem küszöbét. Tachibana kiismerhetetlen, de tudok róla valamit, ami miatt segít, és egyelőre a bosson ennyi elég is – ha többet várnánk, lehet ezt is elveszítenénk. Aztán majd fokozatosan, az a kevés talán egyre több lesz. Nyíltan kitiltani nem fogom. Ren viszont fejlődőképes és vannak jó meglátásai, noha egy önző egoista elkényeztetett sztárocska, aki imádja cukkolni azt, aki vevő rá – sóhajtottam.
- A front sokmindentől lehetne jobb – folytattam egy kis szünet után – Vannak terveim, amiknek még érniük kell. Shukaku vádjai pedig ne érdekeljenek, hagyd őt, ahogy én is hagyni fogom - tanácsoltam mosolyogva; kérdésére csak az ölemben gyűrögetett fodrokat néztem egy ideig, úgy fordultam újra hozzá:
- Nincs konkrét dolog. Bármiről, amiről szeretnél beszélni. Tudod, régen, ha még emlékszel, kétszer is voltunk közös questen, és azóta mindketten fejlődtünk, céhvezérek lettünk, de egy ideje csak a bossokon találkozunk, ami nem jó. Azóta, hogy legyőztük azt a vámpírt, rajta vagy a barátlistámon, mégsem tudok rólad semmit, és ez zavar. Az rendben, hogy egyikünknek sincs sok szabadideje, de egyszer-egyszer összefuthatnánk, csak egy üdítőre mondjuk. Mit szólsz?
S valóban érdekelt is. Hogy hogyan lett céhvezér, milyenek a céhtagjai, hogyan érzi magát… persze nem mindent most. Ezértis kérdeztem így: ha rábólint, bármikor meg tudjuk beszélni, elég egy pm, egy időpont és egy helyszín. Olyan egyszerűnek tűnt. Pedig az életben, tudvalevőleg, semmi sem ment egyszerűen...

/ Töröltem a reagból egy keveset mert rájöttem hogy ez időrendben még a 21es twister előtt történt. /

by **Enheriel** Szer. Aug. 12 2015, 17:24

Hinari-nak igaza van. Az emberek nem programok, így vannak hibáik. Emiatt nem is lesz teljes csapatmunka, s annak sincs igaza, aki azt mondogatja, hogy ő jobban csinálja, de nem tesz semmit érte. Tachi-ról pedig azt mondta, hogy tud róla valami, ami miatt segít, s egyelőre ennyit vár el tőle. Hinari pedig reméli, hogy talán ez a kevés egyre több lesz. Ren meg szerinte fejlődőképes és jó meglátású, csak egy gy önző egoista elkényeztetett sztárocska, amiben szintén igaza volt. Bár nem tudom, ki az, aki nem látja rajta? Örülök, hogy Hinarinak voltak tervei, hogy minél jobb legyen a front, illetve mondta tanácsként, hogy ne foglalkozzak Shukaku vádjaival. A kérdésemre is végül válaszolt: bármiről, amiről szeretnék, mivel hogy alig találkoztunk, pedig rajta vagyok a barát listáján, ahogy ő is az enyémén, a vámpíros küldetés óta. Óh, emlékszem rá, akkor harapta meg az a szörny Thunder-t. Szegény fiú… remélem a mennyországban néz minket, s szurkol nekünk, hogy élve jussunk ki innen… Hinari megkérdezte, mi lenne, ha néha-néha összefutnánk, mondjuk csak egy űdítőre?
- Remek ötlet lenne! ^^ - örültem, hogy valaki szeretne velem beszélgetni, mert igazából nem szeretek kezdeni, mert soha nem tudom, hogy kezdjem el, kivéve néhányszor, mint például ez az alkalom. Közben megérkezett Villámlás is pihenni mellettem, Hinari talán most láthatja, hogy mekkorára nőtt azóta (egy fejjel kisebb, mint Enhi). Hogy fog reagálni a mostani méretére? Egyáltalán Villámlás mekkora lesz felnőtt korában? Mint egy ló? Vagy nagyobb? Netalán akkora, mint egy óriás? Kár, hogy arról nem voltak leírások a neten, mekkora egy átlagos griff.

by **Hinari** Szer. Aug. 12 2015, 18:24

Nem szólt semmit, bár látszólag egyetértett, vagy legalábbis nem vitatta szavaim. Biztatón mosolyogtam rá, úgy tűnt elmerengett kicsit, talán a szavaimon, vagy azokon, amik azok mögött voltak. Magam is elnéztem valamerre. Még a szemem is behunytam egy pillanatra, s ez a csönd nem volt bántó, lágyan ölelt körbe, ahogyan a fel-feltámadó szél arcom simogatta. Apró szünet, egy kis pihenés a komoly témák után.
- Ha úgy adódik, majd rád írok – fordultam felé vidáman – Vagy akár te is írhatsz – tettem még hozzá, egy nyugodt, mély sóhaj előtt. Örültem neki, hogy beleegyezett: ez is egy olyan dolog volt, amit már rég meg kellett volna tennem, vagy legalábbis lépéseket az irányába. S nemcsak ővele. Channal is össze kellett volna már futnunk, Peter óta terveztem, de… meg a Vigo új vezetőjével is. Bár azt ha nem jön közbe semmi, is későbbre fogom hagyni: ennyi egyelőre elég volt a kislányból, nem akartam véletlenül sem összefutni vele. Al is jó volt, hogy együtt tölti velem ideje nagy részét, tulajdonképpen ki sem kell mozdulnom otthonról hozzá, habár annak jobban örülnék, ha helyrejönne ő is. Ilyen és efféle gondolatokkal voltam elfoglalva, amikor a szemem sarkából mozgást észleltem: Villámlás érkezett meg, s mosolyogva üdvözöltem őt, ahogy leheveredett Enhi mellé. Szép nagyra nőtt, meg is dicsértem őt is és a lányt is, hiszen egy petfejlődés sosem csak a pár egyik vagy másik felén múlott. Majd beszélgettünk, erről-arról, főleg apróságokról, bár csak egy keveset, mert Nestornak ígértem el magam délutánra: a tűzsárkány új ötlete volt, hogy szürkületben gyakoroljunk, s én szívesen mentem bele a játékaiba. Végtére is, nekem is sok tapasztalatot jelentett. Így végül elköszöntem Enhitől és griffjétől, abban a reményben, hogy mielőbb látom őket újból, egy a mainál kevésbé komoly találkozás keretében.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Aug. 22 2015, 15:41

Enheriel: Tömény Íj
Hinari: Érzelem Kristály

by **Shukaku** Vas. Május 15 2016, 13:59

Kettőezer-huszonhat. Még kimondani is sok. Nemrég ünnepelték a szilvesztert, és máris lassan az év feléhez érnek. Egyre több szó esik az életkorról, és Shu valahogy egyre inkább veszi észre maga körül, hogy nem kell felnőnie. Nem is ismer senkit, akinek ez sikerült volna. Jun tegnap távozott, és még nem küldött levelet. Levelet kell küldenie minden nap, de az idomár igyekszik bízni benne, így kivárja a nap végét. Majdnem a végét. Ha nem ír napközben, akkor biztos, hogy éjfélig nem fogja lehunyni a szemét, és ha az éjféli üzenetre nem válaszol a céhvezér azonnal, akkor még utána sem... és ha egy óra után sem válaszol, akkor utánamegy és hazahozza. Még ételt sem engedett, hogy csomagoljon neki, olyan gyorsan elrohant. Emberekre volt szüksége, de már nem volt tél. Télen tudott sálakat és forrócsokit osztogatni, de most már nem talált semmi indokot amiért a tömegbe menjen. Egyszerre akart is közéjük tartozni, és nem is, és ez egyre nehezebb volt. Igen, neki is így, ilyen kuszán kavarogtak a gondolatok a fejében, miközben a térképét és a szeretett céhvezér helyzetét figyelte, Floria külvárosában egy padon üldögélve, Timivel az oldalán. Eredetileg a mezőre indult, de most valahogy nem talált olyan ittenit, akinek ne öt perc alatt tudott volna segíteni. Olyan küldetésre várt, ami elveheti az egész napját, vagy olyasvalakire, akivel szintén lefoglalhatja magát. Terelni akarta a gondolatait, és erre most se Frilina, se Timidus nem volt alkalmas. A lánnyal kapcsolatban már volt miért aggódnia, Timivel kapcsolatban pedig még mindig volt miért aggódnia. Persze egy új ismerős is csak új aggodalmat szült volna... de elfogadta, hogy az emberek így működnek. Elfogadta, hogy Jun nem kér a segítségéből, hogy nem bízik meg benne eléggé. Elhatározta, hogy ezt az elkeseredettséget, ezt a dühöt azzal fogja csitítani, hogy az első szembejövőnek annyira fog segíteni, mint még soha senkinek.

by **Rogan Hartnett** Vas. Május 15 2016, 15:29

Elképzelni sem lehetett volna szebb napot a mainál. A nap hétágra süt, a tavaszi virágok illata lengi be a levegőt, és az egész városnak csodálatos kedve van. Nézve az utcán sétáló emberek boldog arcát nekem is mosolyogni támad kedvem. Mélyen beleszippantok a levegőbe, és egy pillanattal később már a földön találom magam egy régi köpönyegbe csavarodva, szinte ruhátlanul. A nap vakító sugarai miatt kénytelen vagyok kezeimet napellenzőként használni, hogy a fölém magasodó dühös szemű hölgy arcára nézhessek, anélkül, hogy megvakulnék.
Nos, ami azt illeti ez nem éppen az én napom...
- Te semmirekellő naplopó! Keress valaki mást akit kihasználhatsz! - a hölgy utolsó erejével még egy méretes köpetettel megcélozta szerencsétlen főhősünk arcát, aki azonban Fortuna asszonyság kegyeltje, és a nyálcsóva néhány centivel elkerülte őt. Legbelül mosolygott, azonban megvárta a lányt, hogy eltrappoljon mielőtt az arcára is kiült volna az elégedettség.
- Figyeld csak meg. Nem fog eltelni fél perc és térden állva könyörög majd, hogy megbocsássam neki a faragatlan viselkedését. - közben feltápászkodtam a földről és karba tett kézzel figyeltem a fúria távozását. A lágy szellő tépkedi mögöttem olcsó köpenyem, szemből pedig néhány falusi megbotránkozott arccal, gyors tempóban elsiet előttem.
- Tudod Nachum. Az emberek félnek az ismeretlentől, a szokatlantól. Pedig példát kellene venniük rólam. Tudod az első emberpár is csupaszon élt..
- Ami azt illeti te sem önszántadból vagy gatyára vetkőzve.

by **Shukaku** Vas. Május 15 2016, 15:59

Shu és Timi csak a hangoskodásra figyelt fel a hátuk mögül. Azt, hogy pontosan mi történt egyikük sem látta, hála a járókelők takarásának, ám ez a tömeg gyorsan feloszlott, mert senki nem akart a fura ficsúr, és a sárkánya... na Shu kb eddig a szóig jutott el a megfigyelésben. Nem is az tűnt fel neki először, hogy kisgatyában mászkálsz a tér kellős közepén, hanem Nachum. Ez volt az első öröm, amely megragadta a tekintetét, majd amikor Timidus egy finom mozdulattal rád irányította azt, akkor még inkább megcsillant a szeme. Nem, nem a meztelenségen akadt meg, hanem azon, hogy emlékeztetetted valakire, méghozzá nagyon. Anatot is látta közel mezítelenül a fürdőben, szóval tudta, hogy emlékezhet ilyen képre, így meg is dörgölte a szemeit, hátha csak a meleg idő zavarja meg a tudatát, de úgy tűnt, hogy nem ez történik. Még egy pillantást vetett a palástra, amiből beugrott neki, hogy a király meztelen, te pedig biztosan egy küldetéselem vagy... de egy olyan küldetés, ami végre érdekesnek ígérkezik. Még mindig zavarodottan állt fel a padról, a biztonság kedvéért még egyszer megrázta a fejét, majd intett Timinek, és lassú léptekkel elindult feléd. Nem szólt egy szót sem egészen addig, amíg körülbelül másfél méter távolságnyira meg nem torpant előtted, és felnézett rád. Anat is magas volt, és ez a testtartás megint csak rá emlékeztette. Persze az, hogy rád bámult nem jelentett semmit, mert folyamatosan a sárkányra sandított, de azért sejtette, hogy a küldetés lényege te vagy, szóval veled kell szóba állnia.
-Izé... esetleg... segíthetünk valamiben?
Még mindig úgy állt, mintha délibábot látott volna, ám emellett egy nagyon széles és hálás mosoly is ott tündökölt az arcán, amelynek a hála része Kayabának szólt. Mivel azonban a bambulás közepette a bemutatkozás elmaradt, így azt Timi pótolta mellé lépve.
-Ő Shu, én pedig Timidus vagyok a Vigo céhből. Érdeklődünk afelől, hogy a ruházatod hiányossága mennyire önkéntes jellegű, és kívánjátok-e a segítségünket igénybe venni ahhoz, hogy ezen a helyzeten változtassatok.

by **Rogan Hartnett** Vas. Május 15 2016, 16:58

Nachum szavainak hallatára csak vállat vontam. Nem kívántam foglalkozni vele, hiszen a sok együtt töltött hónap alatt sikerült megtanulnom, hogy vannak olyan beszélgetések amelyeket jobb el sem kezdeni. Főleg akkor, ha ilyen kioktató jellegűek lennének mint a mostaniak. Rövidesen az utca ismét békés lett. Az idegesítő nőszemély eltűnt a látóteremből, pedig még mindig biztosan állítom, hogy vissza fog térni, csak lehet picit megmakacsolta magát, hogy bizonygasson valamit.. Nem tudom mit, de a nők rendszerint elnyomva érzik magukat, ezért minden adandó alkalmat megragadnak, hogy szegény férfiakat rugdossák.
- Oh, segíteni szeretnél nekem? Nagyra értékelném! Ami azt illeti jól esne egy ital, azonban attól tartok teljesen le vagyok égve. Esetleg tudnál kölcsönadni? - Kezdtem bele a mondókámba, persze legkevésbé sem éreztem magam zavarban amiatt, hogy ruhátlanul állok itt a városka közepén. Nincs miért szégyenkeznem, hiszen jól nézek ki, jó testem van. A járókelők csak a saját prűdségük miatt fordítják el a fejüket. Miközben pénzt próbáltam lejmolni, megszólalt a kislány kísérője, akire eddig nem igazán figyeltem. Néhány kósza pillantást vetettem rá, azonban velem ellentétben Nachum kíváncsian méregeti Timidust, viszont közelebb menni nem megy hozzá. Kényelmesen ücsörög a macskaköves úton.
- Örvendek a találkozásnak kedves. - Nyújtok kezet a kislány felé, majd ha odaadja azonnal térdre vágódom és csókot lehelek a csöpp kislány kacsójára - Téged is üdvözöllek dicső sárkány, itt a gyönyörű Floriában. Remélem jól fogjátok magatokat érezni. - Szinte már nyúlnék a kalapom után, hogy megemeljem azonban sajnos félúton meg kell állítanom a kezem, mert fejfedő híján hiába is nyúlnék érte... Ismét kétlábra állok, és ahogyan az illem diktálja, most nekem is be kell mutatkoznom.
- Nos, engem az évek során sok névvel illettek. Sokan csak suttogva merik kimondani a nevem. Egyesek az Operaház fantomjaként ismernek, vannak akik az Éjszaka heregeként ismernek... és vannak akik a titokzatos fiatalembert látják bennem, és olyanok is akik...
- Idiótának, szánnivaló csődtömegnek, gyökérnek vagy marhának hívják. De akadnak olyanok is akik... - persze a sárkánynak már nem hagytam ezt végigmondani. Arcom elönti a vér, kipirulok.
- Héé! Ez nem igaz! Ne mondj ilyeneket! Engem szeretnek az emberek, miért mondanának nekem ilyeneket?! Kikérem magamnak...

by **Shukaku** Vas. Május 15 2016, 17:15

-Hát... izé... van jobb ötletem.
Míg Nachum Timit fürkészte, Timi is visszafürkészte őt, ám ő sem szólalt meg. Teljesen normálisnak gondolta azt, hogy egy pet felméri a veszélyt jelentő, vagy jelenthető tagokat, és azt is egyértelműnek látta, hogy kettejük közül ő a veszélyesebb, nem pedig az idomár, így nem kerített nagy feneket a dolognak. Shu ezalatt már bele is kezdett volna a tervének a vázolásába, ám az, ahogyan viselkedtél eléggé megzavarta. Természetesen kezet nyújtott, ám ő kézfogásra, nem pedig kézcsókra számított, de kellemes és vicces meglepetés volt. Nem húzta el a kezét, hagyta, hadd lehelj rá csókot, bár a másikkal száját eltakarva azért kuncogott. Az is sokat jelentett, hogy Timit is köszöntötted, ráadásul nem is akárhogy. Timi persze bólintott, ám ezúttal meg is próbált valamit válaszolni a megválaszolhatatlan kérdésre.
-Úgy terveztük, és ebben úgy tűnik te segíteni fogsz nekünk.
Igen, már ő is észrevette azt, ami Shunak is leesett amikor a bemutatkozásodat, na meg a sárkány válaszát hallgatta. Nemcsak, hogy hasonlítottál Anatra, de kettőtök játékos viaskodása teljesen olyan volt, mintha a harcost, és hű fegyverhordozóját, Aldot látnák viszont. Aldo persze megvolt a Dojo rejtett pincéjében, így nem ölthetett új alakot... ha csak nem űznek velük valami fura játékot. Mindenesetre térdhajtást pukedlizés követett, Shu pedig belement a játékba.
-Arra gondoltunk, Mr Fantom, és kedves sárkány, aki még nem mutatkoztál be nekünk, hogy lenne-e kedvük velünk tartani megtalálni a király elveszett ruháját. Bizonyára Önök is tudják, hogy szomjuk csillapításához be kell térnünk a szalonba, ehhez azonban megfelelő öltözet div. Ismerek pár ruhaboltot, ha gondolják az ital előtt szívesen eltöltenék Önökkel kettesben egy kis időt ezek valamelyikében.

by **Rogan Hartnett** Hétf. Május 16 2016, 08:02

Nachum csak csendben hallgatta a szavaim, de válaszolni nem válaszolt. Ő is ismer már eléggé ahhoz, hogy tudja mikor nincs értelme vitába szállnia velem, hiszen a végtelenségig folytathatnánk. A tekintete persze hamar tova vándorolt, és ha úgy alakult akár még farkasszemet is nézett a másik sárkánnyal.
- Azért élek, hogy segíthessek rajtatok. A ti boldogságotok megmelengeti a piciny szívem. Ami azt illeti számomra ez az étel. Az édes mosolyod számomra olyan mint egy korty víz egy kimerítő sivatagi túrán.. - Legkevésbé sem fogta vissza magát, hangosan dicsérte a lány szépségét. Azonban a ruhabolt javaslatának hallatán felháborodottságot színlel, meglepődött, kissé bosszús hangon szólalok meg.
- Azt állítod, hogy nem nézek ki elég jól ahhoz, hogy mutogathasssam a szépséges testem? Azt állítod, hogy manapság nem teremtjük, hanem követjük a divatot? És ha ez a két sértés nem lenne elég még azt is mondod, hogy le vagyok égve? Nem... egy szót se. Tudom mire gondolsz. - a mutatóujjam a lány ajkéra tapasztom, drámaian félrepillantok, Nachum csak némán figyel, néha rám de többnyire Timidust fürkészi, és annak mozzanatait.
- Nos, igazából az állítás igaz. Valóban kicsit.. puritán életet élek. Úgy négy perccel ezelőttig még én voltam Floria leggazdagabb embere. Csak az a nőstény ördög...
- Nathalie
- Igen. Nathalie, aljas módon kicsikarta minden vagyonom...
- A tartozásaidért kiegyenlítéséért ajánlottad fel.
Szúrós pillantást vetek Nachumra, aki csendben tűri mindezt. Megköszörültem a torkom és zavartalanul folytatom a saját történetem.
- ...minden vagyonom, és most kénytelen vagyok az utcán élni, kenyéren és vizen... - kissé eltúloztam, hiszen tudom, hogy vissza fog jönni a hölgy...
- És sajton, szárított húson, gyümölcsökön...
- Megtennéd, hogy befejezed? Elrontod a csodálatos, szívbemarkoló történetem mesélését. - A "kérés" hallatán a sárkány egy mély szinpadias meghajlást produkált.

by **Shukaku** Hétf. Május 16 2016, 08:25

Kihasznál (ige): Erkölcstelen módon felhasznál valakit a saját előnyére vagy hasznára, főleg úgy, hogy profitot szerez mások dolgoztatásával, akiknek nem ad megfelelő ellenszolgáltatást ezért.

Balek (főnév): Túl jószívű, hiszékeny ember, gyanútlansága miatt könnyen becsapható személy.

Ez a két szó, és a szavak pontos meghatározása jutott Timidus eszébe, miközben a történetet hallgatta, és az idomár arcára pislantott, miközben azért fél szemmel állta a farkasszemet a másik sárkánnyal. Shu számára is teljesen egyértelmű volt, hogy le akarod húzni, de mivel egyrészt eleve az volt a hobbija, hogy akár kérés nélkül is segítsen, sőt, a nemkérés ellenére is, így ez nem volt gond. Emellett pedig, ha valaki ilyen ügyesen és szórakoztatóan akar tőle lejmolni, annak még külön örömmel tesz úgy, mintha bedőlne, és áll rendelkezésére, rendelkezésedre. Egy újabb meghajlás kíséretében válaszolt.
-Nos, ez esetben rendkívüli örömöt okozna számunkra, ha velünk tartanának.
És folytatta is volna, ha ujjad nem került volna az ajkaira. Az első gondolata az volt, hogy egyszerűen megharap, és bár fogalma sem volt, hogy miért jutott ez eszébe, vagy miért jutott ez már Kanaminál is eszébe, de amíg ott engedett a késztetésnek, most visszafogta magát. Nem tudta, hogy tetsszen-e neki ez a közvetlenség, vagy tartsa-e már túlzónak. Amíg azonban ő ennek hatására elnémult, Timi válaszolhatott, és meg is tette.
-Azt.
Rövid és lényegre törő, mint ahogy minden esetben, amikor ilyen kérdésekre kell válaszolnia. A mondandód azonban folytatódott, így kissé árnyalta is a képet. Shu fejében persze kirajzolódott, hogy valószínűleg Nathalie oldalán volt az igazság, és te feltehetően megérdemelted amit kaptál, de az is, hogy ha ilyen könnyen elintéztek, akkor eléggé pancser lehetsz, a pancsereken pedig segíteni illik. Kazuchival kapcsolatban is ez motiválta anno, hiszen ő is csak egy kedves de butus fiúcska volt, aki félelmetesnek akarta magát mutatni, miközben igazából csak szeretetre vágyott.
-Nooos... egy ilyen szívbemarkoló történet higgye el, Mr Fantom, őszintén megérintette a szívemet. Nem engedhetjük dicső sárkány barátommal, hogy ily sérelem érjen egy olyan nemes Urat, mint amilyen Ön is, és mint amilyen nemes az Ön társa is. Most már egyenesen követelem, hogy tartson velünk, hiszen bár...
Itt elakadt egy picit, nem tudta, hogy mennyire menjen bele a játékba, ám úgy döntött, hogy látni akarja a végét.
-És bár délceg és daliás termete valóban kívánja, hogy lovagi tornán mutogassák, ám nem a pórnép szemének való, hiszen ők nem érnek fel Önhöz. Látja, mindannyian lesütik a szemüket, mert elvakítja őket Fenséged csillogása.
Újra abban a mesében érezte magát, ahonnan a medalionját szerezte. Azokban a mesékben, amiket Timidusnak olvasott, és azután, hogy Asunak bejelentette, hogy ő márpedig úgy fog viselkedni, ahogy ő akar, nagyon is kapóra jött ez a fajta próba... teljesen véletlenül persze.

by **Rogan Hartnett** Hétf. Május 16 2016, 13:33

- Nos azt kell mondanom, hogy a sárkánynak nagyon jó szeme van. Ahogyan azt egy igazi, valamire való sárkánytól elvárná az ember! Tetszik nekem! - kettőt bólint majd elkapja a lányka szájáról az ujját, és közelebb sétált hozzá, körbe sétálta szegény Timidust jópárszor, ezidő alatt Nachum már nem őt, hanem inkább az egyedül maradt lánykát kezdte szemrevételezni, a lehető legalaposabban, azonban a törzshelyét nem hagyta el. Nem közelítette meg őt. Csak némán pislogott, érdeklődő szemecskéivel mialatt a férfi már sokadik körét teszi.
- Igazán szép. Mondhatni szemrevaló teremtés. Gyönyörű fejszerkezet, szép mindent látó szemek, fejlett test. Sokat látott sárkány vagy ugye? Egyszerűen nem tudom levenni rólad a szemem... de azért megpróbálom. Jobb nem elragadtatni magunkat, főleg akkor amikor nem, egy, hanem rögtön KÉT ilyen szépség társaságát is élvezhetem mint amilyenek ti vagytok kedves ismeretlen barátaim. - a helycserés hadművelet következett ismét, a férfi a kislányhoz sétál Nachum pedig a figyelmébe a Timidust állítja.
- Ne haragudj, az én kis társam nem éppen a legbeszédesebb sárkány Aincradban, azonban ha mégis felszólalkozik mondhatni meglehetősen modortalan jószág. Kérlek ne haragudj meg tá, ha meg találja Önt sérteni. - Figyelmeztetem a lányt, és visszatérek a forgatókönyvhöz. Meglepődöttséget mímelek az arcomra a lány szavainak hallatán. Ugyan élveztem a bókjait, akár egész nap elhallgattam volna, viszont nem élek azzal a luxussal, hogy csak ácsorogjak és dagasszam a májam, mások nyájas bókjait hallgatva.
- Nagyra értékelném, viszont el kell utasítsam az ajánlatát. Nem tarthatok veletek. Jobban mondva ti nem tarthattok velem a saját becsületemnek visszaszerzése érdekében. Ez egy olyan feladat amit csakis egy igazi férfi tehet meg, egy olyan finom és jó férfi mint amilyen én vagyok. Ne haragudjon kedves.. Kedves.. - egy pillanatig elgondolkodtam, majd közelebb hajoltam és halkan feltettem a kérdést.
- Röstellem bevallani, de nem emlékszem a nevére.

by **Shukaku** Hétf. Május 16 2016, 14:07

Timidus felszegi a fejét a beszédedre, mint ahogyan azt egy valamire való büszke sárkánynak azt illik, és szinte pózol (persze csak diszkréten kihúzva magát) neked amikor körbejárod. Ezt persze csak azért teszi, mert minden esetben, amikor meg van csodálva, ez a mozdulatsor nevetésre ingerli az idomárt, Timi pedig boldog ha az idomár is boldog. A halk kuncogás most sem marad el. Persze az azért már furcsa lenne, ha Timi ugyanúgy tudna és akarna válaszolni ezekre a bókokra, ahogyan Shu teszi, így csak állja a tekintetedet, és folyamatosan követ a fülével, akár csak a macskák, amikor látványosan ignorálnak, de azért hallanak téged. Szemét azonban még mindig fajtársán tartja, így nem forgatja utánad a fejét, helyet pedig egy pillanatra sem változtat. Az, hogy Timit is bókokkal árasztod el, már teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy játék az egész, így Shuból az az icipici idegesség is távozik, ami a nőstény ördög említésekor a fülébe fúrta magát. Meggyőződve pedig teljes ártalmatlanságodról és ártatlanságodról, na meg persze eredeti padon ülős elhatározását sem feledve, most már teljesen biztos a dolgában.
-Semmi probléma, ismerünk egy hozzá nagyon hasonló cicát, bár az ő szavait csak Timi érti. Biztos lehet abban, hogy eszünk ágában sincs megsértődni, de persze teljesen komolyan vesszük az Ön szavait is, kedves sárkány...
Akinek a neméről jelenleg fogalma sem volt, szóval az úr vagy a hölgy elmaradt, de remélhetőleg nem veszi zokon. Mindenesetre az elutasítást már Shu igenis zokon vette, sértetten felfújta kissé az arcát, és egyetlen pördüléssel elfordult, majd karba is öltötte a kezét mellkasa előtt.
-Micsoda hallatlan elutasítás, Sir! Hallatlan, mondhatom! Amennyiben nem kíván új ruhát szerezni a segítségünkkel, úgy kénytelen lesz felvenni ezeket, hiszen csak nem jelenhet meg az oldalunkon ily ledér öltözetben. Még a végén mit szólnának a környező királyságok delegáltjai?
Ezzel elővarázsol egy hagyományos, bár a jobb fajta hagyományos öltözéket, és feléd nyújtja. Mint említettem volt, az étel és ruhaosztás kötelességük, és igazából rég adhatna neked italt is, de ő magával akar hurcolni, mert társaságot akar magának.
-Ezt akár hordhatja álruhaként is, hogy el tudjon vegyülni a népe között. Tudom, ez az Ön kisugárzásával majdhogynem lehetetlen, de talán megpróbálhatnánk. Az időnk azonban fogy, és egy Fantom soha nem késik, főleg nem akkor, ha a mi kísérőnk, ugyebár?

by **Rogan Hartnett** Hétf. Május 16 2016, 15:13

A lány látványos sértődése láttán én is hátat fordítok, majdnem, hogy összeér a hátunk, majd csak akkor fordulok meg amikor ő is ezt teszi. Vagy legalábbis igyekszem nem kiesni a ritmusból, és időben reagálni a testének moccanásaira. A ruhát kézbe veszem amit ad. Csak szemügyre veszem, majd magasba tartom és nézem ahogyan teljes valójában előttem áll. Fehér ing, és egy egyszerű vászonnadrág. Nincs különösebben bajom vele, de ha elfogadnám akkor az nem én lennék.
- Ön azt gondolja, hogy egy hozzám hasonló büszke férfi majd felveszi ezt a... - a tőlem telhető legsznobosabb stílust vettem elő, az orrom is a magasba emelem, hogy egy igazi undok ficsúr szerepébe bújhassak, azonban még be sem fejezhettem a szövegem máris érkezik a leszidás.
- Fel fogja, mert nincs más amit viselhetne. Köszöni szépen.
- Nem gondolná az ember, hogy ez a picinyke sárkány ilyen hatalmas szájjal, és ennyire csípős nyelvvel bír.. - súgom oda a lánykának, közben persze magamhoz ölelem a ruhát, mint egy aranyos kislány aki most kapta az anyukájától. Persze ez a mozdulat nem volt szándékos, inkább csak a véletlen alakította így a helyzetet.
- Nos..Még szerencse, hogy én olyan férfi vagyok aki elfogadja az ajándékot. Szóval azt hiszem talán igaza lehet. Álruhának éppenséggel tökéletesen megfelel. Sőt, talán ha ennyire ragaszkodik hozzá meg is tarthatom a ruhát, legalábbis arra az időre ami alatt sikerül új vértet vásárolnom magamnak. - közelebb hajolok és a kezemmel takarva a szám halkan a fülébe suttogok ismét. - Mint már mondottam, sajnos pénzszűkében vagyok...tudja a nő miatt... - majd kihúzom magam, ellépek tőle és felkapom váratlanul felkapom a földről Nachumot aki tűri a vadságom. Egészen picurka, egy sárkányhoz képest is. Éppen, hogy elfér a két tenyeremben, persze csak ha a szárnyait és a farkincáját nem vesszük hozzá, mert azok kilógnak.
- Rendben van. Vezessen. - utasítom a lányt, persze azért láthatja, hogy nem gondolom komolyan ezt a stílust, a szemem játékosan megcsillan amikor ránézek.

by **Shukaku** Hétf. Május 16 2016, 15:36

Ez a hátösszeérős jelenet egészen emlékezteti az idomárt valamelyik kémfilmre, ahol ugyanígy vetették a hátukat egymásnak a bajtársak. Vagy éppen az Eszeveszett birodalom jelenetére, ahol a hidat próbálják pótolni ezzel a hegymászós mozdulattal. Na persze mivel óvatos voltál, még mindig csak majndnemről beszélünk, így maradt a karba tett kéz és a számonkérés. Még a tükörjáték is a kedvére volt, bár az most már csak a Timivel való gyakorlásokra tudta emlékeztetni, amit bár fontosnak tartott, szeretni csak nagyon ritkán szeretett. Uncsi volt, a szó minden értelmében, és csak azért csinálta, mert Timi kérte rá. Timi, aki elismerően pislantott kis fajtársára, ugyanis kezdte úgy látni, hogy a sárkány a realistább a kettejük közül, még akkor is, ha te csak egy szerepet játszol éppenséggel. Ez persze nem lepte meg, ilyen tekintetben a petek, és főleg a sárkányok legtöbbje magasan az emberek felett járt. És ha Nachum esetleg elszalasztotta észlelni Timi pillantását, akkor is megdicsérődött, méghozzá Shu által.
-Nagyon szívesen. És... Timi mellett? De, gondolnám, ráadásul a picinyke sárkánynak teljesen igaza van, Mister.
A mozdulatot nem tudta hova tenni, bár az, hogy kiestél a szerepedből jobban meglepte, mint maga a kép. Azonban mivel gyorsan visszarázódtál, neki is helyre kellett tenni a szálakat, és folytatni a mesét.
-Nos, ha pénzszűkében van, akkor bizonyára a szállás is nehezen megoldható. Ha gondolja, ajánlhatok egy remek helyet, amit mi üzemeltetünk, és ami pont az olyan nemes vándoroknak van fenntartva, mint Önök.
Az utasításra készségesen meghajolt, és ha te felkaptad a kis sárkányt, akkor ő felkapta magát Timi hátára. Felhuppant a nyeregbe, ám nem ülve, hanem állva, és kihúzva magát, előre szegezett kézzel és mutatóujjal irányította a figyelmedet a tér szélén álló cuki boltocska felé.
-Csak kövessenek minket, ezt a kis távot akár hintó nélkül is megtehetjük.
A hely csicsás volt, drága is, és megtartotta a virágzós hangulatot. Székek gyanánt virágok kelyheibe ülhettetek, és virágok díszítettek mindent, ahogyan a pincérek és pincérnők ruháit is. Shu az egyik asztalhoz invitált titeket, majd a szék mellé állt, és türelmesen várta, hogy illendően kihúzd neki azt, mialatt Timi már rég helyet foglalt.

by **Rogan Hartnett** Szer. Május 18 2016, 15:14

Furcsa volt ahogyan a gyenge vászonruha a testemhez simul. Nem azért mert ilyen rövid idő alatt elszokhattam volna a ruhától, hanem sokkal inkább azért mert a kicsit erősebb és durvább anyagokhoz voltam szokva az utóbbi időben. Az ingem nem gomboltam végig a felső két lyukat össze sem gomboltam, mert fojtogatva éreztem magam tőle a nadrággal nem volt bajom, hiszen könnyen lehetett benne mozogni. Körbefordultam majd csak annyit mondtam.
- Megteszi. - Lehet kicsit meglepő de az ital gondolata jobban vonzott mint az új ruhák. Szerencsére a kislány nem várakoztatott meg, hanem készségesen mutatta is nekünk az utat a kávézó felé. Csendben követtem, méltóságteljesen, kihúzott háttal, és hozzám hasonlóan Nachum sem mondott semmi ami persze nem meglepő.. Majd amikor odaértünk végül kiestem egy pillanatra a szerepemből és én nyitottam ajtót a kislánynak és csak miután belibbent az ajtón jöttem rá, hogy elrontottam. Következőnek pedig a szék kihúzásával bakiztam. Persze én végül csak utoljára ülök le, mert a kis sárkányom is le kellett ültetnem, aki olyan pindurka, hogy szinte elveszett a párnázott székben. Egy pillantást vetettem rá, de úgy tűnt élvezi a helyzetet amit abból szűrtem le, hogy hatalmas fürkésző szemeit csak résnyire tartotta nyitva, már-már úgy tűnt, hogy aludni készül.
- Kedvemre való hely. Mit is mondtál, hol is vagyunk? - pillantok körbe, meglehetősen szép kis ivó, habár mégis távol áll tőlem ez a fajta fényűzés.
- Gondolkodtam a szállás ajánlatán. Sajnos vissza kell, hogy utasítsam. Előbb hajtom fejem egy kartondobozra mint, hogy ily' módon kihasználjalak. Egyébként pedig, szinte már hallom Nathalie-t ahogyan kiáltozza a nevem az utcán, hogy bocsánatot kérjen és könyörögjön, hogy költözzek vissza hozzá. - persze valójában már nem voltam ebben annyira biztos.
- Azt kérem amit te rendelsz.

by **Shukaku** Szer. Május 18 2016, 15:47

Ha megteszi, akkor megteszi. Shu kezdett kicsit elveszni a játékban, és nem nagyon tudta, hogy akkor most ki vagy te, ki a szereped, és mikor is találkozik ez a kettő, de mivel eddig semmi fenyegetőt nem érzett a jelenlétedben, minden ilyen kis udvariatlanságot a szerepnek tudott be. Egy kényes királykisasszony mégsem mondhat köszönetet egy vacak ruháért, még akkor sem, ha egyébként mondjuk eddig csak a kezdő felszerelés állt rendelkezésére ruha gyanánt, amiben azért aludni, meg úgy egyáltalán létezni nem feltétlenül a legkényelmesebb. Meg egyébként is, még azt a pici furcsállást is elhessegetted azzal, hogy amikor kellett, igenis képes voltál udvariasan viselkedni, és itt még a vak is láthatta, hogy ez nagyon nem a szerepedhez illik. Ez a természetes magatartásod, már pedig a mai modern világban, főleg a keleti vonalon az ilyesfajta lovagiasság nem a legelterjedtebb. Szóval mindannyian helyet foglaltatok, mind az ajtónyitás, mind a székkihúzás szépen meg lett köszönve, hiszen az idomár egyáltalán nem tartotta ezt egyébként természetesnek vagy feltétlenül szükségesnek, de ha felajánlotta valaki, akkor elfogadta. Amikor leült, akkor viszont már újra a kis sárkányon volt a tekintete, ami nemsokára azonban újra a tiédet kereste, majd mégis visszatért Nachumhoz.
-Nyugodtan feljöhetsz az asztalra picike, nem hiszem, hogy onnan elérnél bármit is. Engem nem zavar, és a személyzetet sem, ha szépen eszel.
És látszott rajta, hogy nem a te véleményedre, hanem a sárkány döntésére kíváncsi, szóval egy pillantást sem vetett rád, csak akkor, amikor a fióka már döntött. Ezután azonban persze te is megkaptad a válaszodat.
-Nem mondtam, de a hely neve Kehely. Tudod, mint a virágok is, meg a fagyiskehely is. Szerintem találó. Éééés...
Megforgatta a szemeit, majd újra a kis sárkány felé pislantott, és elhatározta, hogy nem hagyja, hogy valami koszos helyen szállásold el szegénykét.
-Ez kérem egy meghívás, nem pedig kihasználás, két hölgy meghívását pedig nagy illetlenség lenne visszautasítani.
Ezzel bele is mélyedt az étlapba, tudatván, hogy nem tűr ellentmondást, és ha már ő választhatott, akkor választott is, a pincérnő pedig már ott is termett az asztalnál, mire felemelte a kezét.
-Akkor kérünk mindannyiunknak egy bársonyvirág turmixot, eperfa fagylalttal és egy Peony krémest négy szeletben. Nagyon szépen köszönjük!

by Ajánlott tartalom

Főtér

Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér

Re: Főtér