Re: Főtér

by **Rogan Hartnett** Szomb. Május 21 2016, 17:58

Karba tett kézzel ülök és várok amíg megnézed az itallapot. Nachum eközben szinte mozdulatlanul ücsörgött a párnák között ha néha nem pislogott volna egyet akkor talán rövidesen el is felejtettük volna, hogy velünk van. Vagy legalábbis én hamar megfelejtkeztem volna róla. Nagy meglepetés volt, hogy ezúttal nem hozzám, hanem a pet felé intézted szavaid. De nem csak én, de még Nachum is meglepődött. Korábban álmatagnak tűnő hangulata tovaszállt, szemei nagyra nyílnak és feléd pislog. Először nem szól semmit, majd kicsit mocorog. Ekkor rájöttem, hogy kicsit fentebb akar mászni a párnákon. Segítettem neki, hogy kicsit szabadabbon legyen.
- Nem lesz semmi baj.
- Ez kicsit kellemetlen..Nachum nagyon mohón eszik, ezért ha társaságban vagyunk akkor általában én szoktam a szájába adni az ételt. - a sárkányra pillantok aki a lehető legnyugodtabban ücsörgött a párnácskái között, semmi változás nem látszik az arcán, mintha a hallottak számára a legtermészetesebb dolgok lennének.
- Hmm szóval Kehely - körbepillantottam még egyszer. - Aranyos. Tetszik, hogy ilyen barátságos, és ennyire jól tudják hasznosítani a helyi nevezetességeket. - gondoltam itt a virágokra, hiszen nem csak a város, de az egész szint dugig van virágokkal, és a lehető legkülönfélébb formáiban is hasznosítsák.
- Tetszik, hogy ruhákat is díszítenek vele, és ahogy elnézem a süteményeikre is tesznek szirmokat. - pillantok egy távolabbi asztal felé, ahol egy lány valamiféle tortaszerű süteményt fogyaszt tetején rózsaszirmokkal.
- Nos, kedvemre való az ilyesmi. Tetszik, hogy az emberek találékonyak, és nem csak kozmetikumokat, de a hétköznapi életben is felhasználják és ilyen kreatívan tudják hasznosítani a növényeket. - a pincérnő felvette a rendelést, én pedig nem túl látványosan de izgatott voltam azért, hogy milyen is lesz ez a bársony turmix. Vajon miféle íze lesz? Mekkora lesz? Gyümölcsök? Tejszínhab?
- Oh jaj! Igazad van! De nem gondolod, hogy azzal, hogy nálatok vendégeskednék az este, ezzel akadályoználak a dolgaidban? Hiszen a vendéggel foglalkozni illik. És félő, hogy én nem vagyok jó társaság. - látványosan hátravetem magam a székben, és bánatos arcot vágok. Eközben Nachum is egy pillanatra rám pillant, de nem időzik rajtam sokat a tekintete, helyette a kislányt méregeti.
- Hol van az a "remek hely" ahova hívtál és miért ragaszkodsz hozzá? - picit félredönti a fejét kérdés közben, valószínűleg ez egy tanult mozdulat amit talán az állatidomártól leshetett el..

by **Shukaku** Szomb. Május 21 2016, 18:21

Az, hogy a kis sárkány meglepődött azon, hogy valaki hozzászólt, eléggé rosszul érintette az idomárt, és egy pillanatra rád is villogtatta a szemeit, de csak olyan fürkésző tekintettel, majd el is vetette az ötletet, miszerint áh, ő nem olyan. Az eddigi alakításotok és a közös hang, amit megütöttetek, valamint az, hogy a sárkány folyamatosan beszólogatott nem arra engedett következtetni, hogy nem lenne vele foglalkozva, vagy el lenne nyomva, de az ilyesmi akkor is fura volt. Persze minden ilyen rossz sejtés eltűnt, ahogy nézte, miként segítesz feljebb kerülni a picinek, és ekkor már tényleg csak a kérdés megválaszolása maradt hátra, amire Shu szíve egy hatalmasat dobbant, és szinte elfojt a székében.
-Awww! Hát akkor teljesen igazad van, valóban nem lesz semmi baj.
Bólogatott serényen, feléd pedig egy lehető leginkább dicsérőre kerekített mosolyt intézett. Egyszerűen akármennyire is próbálod adni a macsó szerepet, az, ahogyan anyamadár módjára eteted a fiókát annyira meghatotta, hogy legszívesebben ő is a tenyerében hordozott volna, ahogyan te tetted a pettel. Shu már sokszor járt itt, de az nem jelentette azt, hogy ne tudott volna újra körbepillantani. Sokmindent díszítettek igazi virágokkal, amik az évszakok változásával szintén változtak, így a hely is állandóan új volt.
-Valamelyik csak marcipán, de vannak igazi ehető virágok is. A kozmetikumok pedig... szereted a kozmetikumokat?
Jutott eszébe Asu üzlete, na meg az is, hogy ha ruhára nincs pénzed, akkor pacsulira sincsen, de azért körbenézni körbenézhetsz. A rendelés hamar megérkezett, négy tálca, amiből három teljesen ugyanolyan volt. A bársonyvirág turmix barackos volt, kis levendulával és mandulával, a tetején fajéhhal, a hab szirmokat formált a fahéj pedig természetesen művészi rajzként szóródott rá. Az eperfa fagylalt nem csak epret tartalmazott, hanem mindent, amit az angolok a berry szóval illetnek. Eper, málna, áfonya és ribizli, igazi gyümölcsdarabokkal és vaníliafagyival. Ezek voltak a tálcákon, elétek és Shu elé pohárban és kehelyben került, míg Timi szélesebb tálkában kapta meg. Úgy tűnik már ismert vendégek itt. A torta, amit talán a pudingtortához tudnék leginkább hasonlítani az asztal közepére került, ám úgy volt egy különleges állványra felpakolva, hogy a kör alakú tányérok úgy álljanak a torta körül, mint a virág szirmai. Shu egy kicsit nézte, majd tovább is, hiszen ha ti nem álltatok neki, akkor ő nem akarta elkezdeni, főleg azért, mert jelenleg válaszolnia kellett.
-Hát... igazából most vacsizunk, és nem pont hozzánk akartunk meghívni, mert ott sajnos nincs hely. Vagyis... hát vannak üres szobák, de ha megint beállítok valakivel, akkor azt fogják hinni, hogy céhtagot hoztam, és csalódnának, ha nem. De... de ha szeretnél céhtag lenni, akkor persze jöhetsz... de... szóval van egy Dojo. A Dojot mi építettük azért, hogy a kicsikkel gyakoroljunk, viszont a hátuljában kialakítottunk ilyen kis lakószobákat, hogy akiknek drága a fogadó, azok ott lehessenek. Nem nagyok, de kényelmesek és ingyen vannak.
És ezzel tulajdonképpen a Timinek szánt kérdést is megválaszolta félig-meddig, de mivel kérdezték, így a sárkány is felelt.
-Azért, mert olyanoknak tűntök, akiknek szükségük van segítségre, és ha jól értelmeztem a látottakat, akkor jelenleg eddigi szállásadótok nem kíván titeket a továbbiakban vendégül látni, amennyiben annál a bizonyos nőnél laktatok.

by **Rogan Hartnett** Szomb. Május 21 2016, 20:53

A lány nem látványosan de a hangja elárulta, hogy meghatódott, és olvadozik. Meglepődtem, sőt ami azt illeti nem értettem, hogy miért teszi. De miért kellene mindent megértenem amit egy nő gondol, amikor köztudott, hogy a nők kifürkészhetetlenek, éppen ezért is hamar visszaterelődött a tekintetem a díszítésre és amint az étel is megérkezett azt is nagyon alaposan szemügyre vettem. Nem nyúltam hozzá egyik ínyencséghez sem, csupán megszemléltem őket, majd Nachumra pillantottam aki hozzám hasonlóan szintén türelmesen, egyenes háttal ülve várta, hogy a pincérnő lepakolja a tálcáról az ételeket.
- Köszönjük szépen, mindegyik pompásan fest! - persze a köszönetem nem csak a pincérnőnek szólt, a mondatom végére a lányka felé pillantottam, majd a sárkányára és rájuk is mosolyogtam.
- Ami azt illeti a munkám miatt rengeteg sminket kellett használnom ezért valamilyen szinten kötődöm a kozmetikumokhoz, illetve a testápoláshoz is. Szerencsére itt az utóbbival nem kell egyáltalán foglalkozni. - Hála Kayaba Akihiko-nak, de persze ezt nem szabad kijelenteni nyilvánosan mert a legédesebb kislányok is kést ránthatnak..
- Jó étvágyat! - jelentem ki ünnepélyesen, és már nyúlnék is a villa felé, de egy pillanatra meghátrálok és a jótevőink felé lesek, hogy ők is hasonlóan cselekszenek-e. Ha igen akkor nyugodtan folytatom a munkát. Egy kis szeletkét levágok a süteményből és Nachumhoz emelem a darabkát aki először megszimatolja, ki tudja miért, majd pedig a száját nyitva elfogadja az ételt. Amíg ő eszegeti, én is magamévá teszek egy falatkát, persze ugyanazzal a villával. Persze ő türelmesen kivárja, hogy én is egyek egy falatot, nem sürget, és ez a váltott étkezés így megy is tovább.
- Biztosan szörnyen drágák voltak ezek a sütemények.. De ami azt illeti... kedvemre való. Sőt, minden süteménynek legalább ilyen finomnak kellene lennie. - közben hallgattam ahogyan megválaszolják a kérdést, boldoggá tett az ajánlata, de nem voltam annyira buta, hogy elfogadjam, hiszen ez nem egy olyan világ ahol minden bokorból jótevő tündérkék ugrálnak elő étellel és szállással kínálgatva a szegény szerencsétlen kalandorokat.
- Szóval te egyfajta tanár vagy ha jól értettem ugye? Dicséretes. A saját tudásod átadni másoknak jó dolog, de sajnos nem sokan képesek ilyenre, többek között én sem. Éppen ezért különleges vagy. Szóval ez a dojo hol is van pontosan? - bókoltam, és ezúttal már az italt is megkíséreltük kóstolni, persze először a picuri sárkány, majd csak utána én. A kis drága, néha szerencsétlenkedik, de ügyesen issza a turmixot annak ellenére, hogy a szakállkája még így is egy picit ragacsos lesz, amit az ujjammal törölgetek meg. Szinte már reflexszerűen megy ez az egész csevegés közben.
- Ahogy mondod. - helyeselt Timidus szavaira.

by **Shukaku** Szomb. Május 21 2016, 22:39

Shu itt már köszöngetni sem köszöngetett, annyira jól ismerte a helyet, hogy egy mosolygós biccentés is bőven elég volt, az illemkedés olyanoknak járt volna, akiket nem ismer eléggé, mint például a piacon az árusoknak. Azt is tudta, hogy semmihez nem szabad hozzáérni amíg le nincs pakolva minden, mert az úgy egyben egy kompozíció. A köszönés viszonzásának ezen formáját kaptad te is, mosolyra mosoly. Nagyon furán venne ki magát, ha most Shu elszólná magát, hogy hála Kayaba Akihikonak, és ha mást hoztál volna fel példának, akkor meg is tette volna, ám a testápolós résszel egyszerűen nem értett egyet. Vagyis de, egyetértett, tudta, hogy nem kell vele törődni, ő mégis megtette. Szóval ezért nem osztotta volna a véleményed ebben, miszerint hála Kayabának. Az azonban már biztos volt, hogy Asuval össze kell hoznie. Elő is vett egy darab cetlit, és felkanyarította neked Asu boltjának a címét.
-Ha szereted az ilyeneket, akkor ide ellátogathatnál. Nagyon kedves harcos, és megőrül a sminkekért meg az ilyesmikért, és ő maga is gyártja őket. Éééés... szóval csak keresd fel, ha szeretnéd.
Öltötte ki a nyelvét, majd azzal a lendülettel bele is nyalt a turmixba. Eredetileg arra akarta felhívni a figyelmedet, hogy Asu foglalt, de azután meggondolta magát. nem volt biztos abban, hogy mindenkinek a Don Juan-t adod-e elő, így hanyagolta inkább a témát. A jó étvágyat kívánunkra már csak bólogatott, hiszen teli szájjal beszélni nem illendő, ha még emlékszünk a szerepekre... nem mintha anélkül megtette volna... mármint itt. Az, hogy ugyanazzal a villával esztek nem volt nagy dolog, nekik is egy kulacsuk volt, és megosztották az ételüket, ha túrázni voltak. Itt azonban mivel mindegyikőjüknek volt saját adagja, és Timi tudott magától enni, így ez nem volt szükséges. Jó, Timi nem villával evett, de nem is maszatolt, ezért kellett a nagyobb tál. A szörnyen drága részre Shu megvonta a vállát, lenyelte a falatot, és végre válaszolhatott. Kiélvezte az ízeket, szóval minden falat sokáig tartott.
-Annyi pénzünk van, hogy nem tudunk vele mit kezdeni, szóval ez nem igazán tétel. Egyetek csak nyugodtan, és ha repetázni szeretnétek, azt is szabad.
A következő kérdéseknél már ismét falat volt a szájában, szóval csak a sárkány felé kezdett bökdösni a villájával, aki így válaszolt helyette.
-A Dojoban inkább én vagyok a tanár. Amennyiben azonban a szafariról van szó, abban Shu szokta tanítani az érdeklődőket. Megoszlik az érdeklődésünk, így a tudásunk is.
-És ha már ennyire egyetértünk, akkor cserébe, hogy nálunk alszotok, kérhetnétek valamit ti is, nehogy az legyen, hogy mindent csak mi követelünk ki, és nem adunk cserébe semmit. Ez ugye nem lenne fair nemes hölgyekkel szemben.

by **Rogan Hartnett** Vas. Május 22 2016, 17:24

Csendben figyeltem, ahogy a lányka serényen jegyzetel valamit egy papiruszra majd kíváncsian bele is pillantottam amikor átnyújtotta nekem azt.
- Jól hangzik, de egyelőre szeretném kicsit megszedni magam, és csak azután foglalkozni a luxuscikkekkel. Na meg persze most, hogy nincs munkám sminkre sem lesz szükségem..- egy kis szomorúság villant fel a szememben, miközben egy újabb falatkát emeltem a számba, majd még egyet a süteményből, mire Nachum csendben ugyan, de kimászott a helyéről egy kisebb küzdelem után, és mire már a harmadik falatot kaptam volna be ő megelőzött és lelopta a villámról a süteményt.
- Héé.
- Mivel elfelejtettél, jobbnak láttam, ha jelzem, hogy még itt vagyok.. - jelenti ki dühösen a kis pöttöm, mire észbe kaptam, hogy kimaradt pár körből.
- Jól van.. Akkor melyikből szeretnél most? Két falatot kapsz mert én is ennyivel ettem többet.
- Három. Három volt.. - és közben a turmix felé biccentett, én pedig készségesen kiszolgáltam. Persze nem sajnáltam tőle, de nem is akarok puhánynak tűnni akit csak úgy legyűr a nála jóval kisebb.. Elvégre itt én vagyok a domináns. Ráadásul a rangidős férfi is én lennék vagy mi..
- Jó, ennyi elég. Meg fog fájdulni a hasad! - és magamhoz húztam az italt és én is inni kezdtem.
- Nem tud fájni.. - morgolódik alig hallhatóan az orrocskája alatt. Persze ezt én is jól tudtam. A kislány szavaira elállt a lélegzetem, de csak egy pillanatra, és igyekeztem nem túl látványosan meglepődni. Ha valaki akkor ő az élő példa arra, hogy ne ítéljünk a látszat alapján. Hacsak nincsenek itt a tápos pénzes szülei, de elnézve a pet fejlettségét nem hiszem, hogy felsőbb támogatásról lenne szó. Talán inkább szerencsének köszönheti a vagyonát, vagy jókor volt jó helyen akárcsak én.
- Hmm, legyen! Mit is kérjünk mit is... Mit szólnál ahhoz, ha azt kérném, hogy menjünk el horgászni? Esetleg vadászni valamire.. Ami azt illeti most, hogy nincsenek kötelességeim jót tenne egy kis kikapcsolódás! Na meg persze a jelvények sem ártanának... Éjszaka különösen izgalmasnak hangzik az ilyen. Vagytok-e elég bátrak hozzá? - picit előre hajoltam az asztalon, és sokat sejtetően rájuk mosolyogtam. - Persze ha nem szeretnétek az sem baj. - ekkor pedig kicsit túljátszva de csalódottságot mímelek.

by **Shukaku** Hétf. Május 23 2016, 06:43

-Munkád? Milyen munkád?
Fura volt, hogy egyáltalán ezt a szót meghallotta itt bent, Aincradban, mármint ilyen vonatkozásban. A munka, mint feladatvégzés persze folyamatosan betöltötte az életét, ám ilyen értelemben, mint munkahelyen végzendő valami még soha nem használta itt. Nem is látta nagyon értelmét, és se a Vigo Plázára, se a Boltocskára, se semmire nem tudott munkaként tekinteni. Egyiket sem volt kötelező csinálnia, nem kapott megszabott fizetést és még főnöke sem volt. Azért csinálta, mert csinálni szerette volna, és ez volt a hobbija is. Tudta persze, hogy lehet dolgozni különböző NPC-s helyeken, akár hosszabb időn keresztül is, de belőled nem nézte ki, hogy ilyesmit csináltál volna. Az, hogy nem Shu vagy Timi szólt rád előbb amiért önzőztél, vagy legalább is megfeledkeztél a piciről, talán igényel egy kis magyarázatot. Timi elintézte azzal, hogy ez nem az ő dolga, Shu pedig ehhez még hozzápasszította azt is, hogy a kis petecske eddig is ki tudott állni magáért, és mivel ezt örömmel látta, szerette volna újra megfigyelni. Persze ha szegényke nem tudott volna önmagától érvényesülni, akkor a segítségére siet, de nem ez történt. És nem, egyáltalán nem tűntél a szemükben puhánynak, mindössze azt tetted, ami a feladatod volt, gondoskodtál a kicsiről, ahogyan vélhetően ő is gondoskodik majd rólad, ha meg kell védenie egy harc során. A nagy meglepődésre már még annál is szélesebb lett a mosolya, mint amekkorát a meghitt etetgetés váltott ki belőle, de nem akart dicsekedni, így hagyta tovaszállni a témát, és inkább a válaszodra várt. Még közelebb is hajolt az asztalon keresztül, persze nem zavaróan, csak úgy érdeklődően. Az ötlet egészen jónak tűnt, egészen addig, amíg el nem hangzott az éjszaka kifejezés. Shu felpillantott az égre, majd vissza rád.
-Nem fog olyan sokáig tartani, hogy éjszaka legyen. Lassan már itt a nyár, későn sötétedik, szóval szívesen elkísérünk titeket, deee... szóval a helyszínt nektek kell kiválasztani. Mi mindenhova elég bátrak vagyunk, és mindenhol megvédünk majd téged Nachummal együtt, szóval neked sem kell majd félned.
Szúrt vissza egy picinykét a goni felvezetés miatt, majd kikanalazta a pohár aljáról is a turmixot, miközben várta a válaszodat.

by **Rogan Hartnett** Hétf. Május 23 2016, 20:07

- Nos kérlek szépen, az én munkám nagyon fontos. Fontosabb mindennél. Én gondoskodom az emberek jó közérzetéről, és a jó közérzet az ami életben tart minket. Távol a depressziótól, segít egy picit elfeledtetni veled a dolgaid, és kikapcsol. Ha úgy nézzük egyfajta orvosnak is nevezhetnénk engem, hiszen meggyógyítom az embereket. Azonban az orvostudományhoz tanulni kell, nekem ehhez pedig velem született tehetségem van. Szerencsére én élvezem is csinálni ami manapság ritka a munkavállalók között. Mármint az, hogy élvezik azt amit kell csinálniuk. Ha érted mire gondolok - megemelgettem a szemöldökeim, majd összerendeztem a süteményes tálakat egy kupacba, hogy a pincérnőnek ezzel is megkönnyítsem a dolgát. Jó anyám tanított erre a buta szokásra, és akaratlanul is csinálom, ha kérik ha nem, ha segítek vele, ha nem..
- Hiába sötétedik későn, ha időbe telik mire találunk egy megfelelő vadászterületet... akarom mondani horgászterületet. Igazából nem ismerem túl jól a szafarit. Nem jártam arra túl sokat, és a jártasságaim sem éppen fejlettek, ezért arra gondoltam, hogy kezdhetnénk valami olyan helyen ahol még az én horgomra is akad valami. Tudod, néha még egy magamfajtának is kell egy kis önbizalom. - tetszett a kis csipkelődése, nem maradhattam ki belőle.
- Jól hangzik, máris nyugodtabbnak érzem magam. Biztos te is ugye Nachum? Még jó, hogy két ilyen erős és bátor új barátra tettünk szert akik majd megvédenek minket a golymókoktól! - letöröltem egy kis képzeletbeli izzadtságot a homlokomról, és felálltam az asztaltól, amint már úgy láttam, hogy ők is befejezték az étkezést. Rögtön a hölgy mögé léptem és felsegítettem az asztaltól.
- A számlát akkor intézed ugye? - egy aggódó pillantást vetettem rá. Reméltem, hogy igen mert nagyon kellemetlen lenne a részemről fizetni, mert olyannyira nullán vagyok, hogy egy hétig mosogathatnék..

by **Shukaku** Hétf. Május 23 2016, 20:39

~Te most szórakozol velem? Úgy nézel ki, mint Anat. Olyan ficsúr vagy, mint Anat... és most kiderül, hogy még bohóc is vagy? De vajon ki küldött? A Sayonara, mert nem örültek annak, amit csináltam? Most azt hiszik, hogy összetörök az emlékektől? Ahhoz nekem túl sok rossz emlékem van. Én elrontom az ő céhüket ők meg elrontják az enyémet? És mi van, ha nem? Mi van, ha Kayaba küldte azért, hogy kirángassa egy picit Sayát meg Junt a szomorkodásból. Meg persze Cearsot és Alexet is. Biztos rájuk is gondolt. Deeee... de igazából ha a Sayo küldött, akkor is fordíthatunk a saját hasznunkra. Kettős kettős ügynök leszel, és elmondhatod nekik, hogy mi is egy teljesen átlagos céh vagyunk, van egy csomó gondunk... és mégis együtt maradtunk. Ez így sokkal menőbb, mintha semmi gondunk nem lenne. Utána pedig majd meglátnád, hogy nálunk jobb, és végleg ottmaradnál.~
-Ááááá! Szóval akkor te most Dr Fantom vagy? Engem is meg tudsz gyógyítani? Vagyis... nem is! Előbb diagnosztizálnod kell, hogy mi a bajom, hogy meg tudd gyógyítani. Egyébként meg én is szeretek segíteni, én is szeretek kristályokat írni, és én is szeretek dolgokat gyűjtögetni. Meg Timi is szereti amit csinál, szóval mi már duplán ritkák vagyunk egy párban.
És erre büszkén kihúzta magát, és ha már úgyis kihúzta magát, fel is állt, jelezve, hogy végzett. Az evőeszközöket szépen elhelyezte megfelelő pozícióba, hogy a pincérnő lássa, viheti a dolgokat, és már intett is, hogy fizetne.
-Ha pedig horgászni szeretnél, és még jártasságod sincs hozzá megfelelő, akkor maradhatunk sötétedés utánig, mert nem is kell kimennünk a védett területről. Tudok egy jó kis csónakázótavat a közelben, és ott a kezdők is gyakorolhatnak, ráadásul akkor még portolni sem kell, egyszerűen odasétálhatunk.
Mire a pincérnő odaért, az idomár már elő is készített egy kis erszényt tele arannyal. Nem számolta ki pontosan az összeget, egyszerűen tartott magánál pénzes zacskókat öt és tíz aranyas méretekben, annál többet pedig ilyen helyen soha nem kellett fizetnie. Élni olcsó Aincradban, legalább is ha valaki nem viszi túlzásba, csak harcolni drága.

by **Rogan Hartnett** Csüt. Május 26 2016, 21:55

Egy pillanatig kerestem a kislány szemét, majd ha megtaláltam a tekintetét elmosolyodtam. Olyan kis ártatlan, békés. Mindig amikor hozzá hasonló, vagy tőle fiatalabb gyermekkel találkozom elgondolkodom azon, hogy mégis mit tettek, hogy kénytelenek máris felnőni? Szegény lány, biztos hiányoznak neki a szülei.. Vagy hiányoztak, de manapság már megerősödött, és csak halovány emlékként élnek benne. Ami azt illeti én tökéletesen emlékszem rájuk, néha hallom a húgom hangját, látom szüleim mosolyát.. De hiányozni nem hiányoznak, hiszen nekem most fontosabb dolgom van, és ezt ők is biztos megértik.
- Persze. - közelebb léptem és a fejére tettem mindkét kezem, becsuktam a szemem és hangosan hümmögni kezdtem, mint aki gondolatokban kurkász, vagy valami ilyesmi - Azt hiszem már látom mi a baj. Ne aggódj... Áh tudom már! Csukd be a szemed, én pedig gyógyító varázslatot küldök rád! De ne less, mert akkor a varázslat nem fog működni. Rendben van? - majd pedig megvártam amíg becsukja a szemeit, ha megtette akkor pedig egy cuppanós ragacsos puszit nyomok az arcára, ügyelve arra, hogy jó nyálas legyen szegényke.
- Na meggyógyulva érzed magad? Ha nem akkor kénytelen leszek újabb adagot adni.. - Ha pedig esetleg védekezni akarna akkor megragadom a kezeit, és úgy nyalogatom össze az arcát mint egy kutya. - Az én nyálam legalább olyan gyógyító erejű tud lenni mint egy kutyáé! Hidd el, jobb vagyok mint egy potion! Mert én nem csak az életed, de az életkedved is maximumra töltöm. Általában kétszáz aranyat kérek nyalintásonként, de veled most kivételt teszek. - kacsintok rá. Persze ez marhaság volt, sosem nyalogatok embereket, csak akkor ha a szerepemben benne van.
- Tökéletes. Vezessetek oda. - szólal meg valahonnan a háttérből Nachum, aki úgy tűnik mit sem törődik a jelenettel, sokkal inkább idősebb sárkánytestvére köti le a figyelmét, azonban nem közelít hozzá, tisztes távolságból méregeti azt. Picit olyan mintha tartana tőle, de talán mégsem..

by **Shukaku** Pént. Május 27 2016, 07:16

Shu minden este gondol a szüleire, és ezt már elég régóta csinálja... bár abban nem biztos, hogy tényleg emlékszik rájuk, és azért van vele a gondolat, vagy csak bűntudatot érezne akkor, ha nem emlékezne rájuk. Most azonban egyáltalán nem ők járnak a fejében, hanem ti és Anatole. Nem mondom, hogy már megbízott benned, inkább egyszerűen tudatosan volt felelőtlen. Lehet kimaxolt bűvészkedés jártasságod, ami ugye kitűnő kézügyességet feltételez, amivel elemelheted esetleg az övére csatolt erszényt... de hát ha neked az kell, akkor vigyed. Úgy van vele, hogy aki volt olyan türelmes és kitartó, hogy kifejlessze a jártasságot, és még szórakoztatóan is zsebtolvajkodik, az tőle nyugodtan elemelhet tíz-húsz aranyat, fizetségül a produkcióért. Azt láthatod, hogy tetszik neki a játék, partner benne és mosolyog, de amikor a szembecsukós kérésed elhangzik, azért halkan eldörmög egy figyelmeztetést az orra alatt.
-Ha megcsókolsz akkor itt hagylak.
Ezután persze engedelmesen becsukta a szemét, hiszen a kíváncsiság nagyobb volt az óvatosságnál, meg különben is, Timidus tekintetét végig magadon érezhetted, ráadásul még védett területen belül is voltatok. A puszi az sok fokkal kevesebb volt, mint a csók, és mivel valami hasonlóra számított, csak kuncogva törli le az arcát.
-Igen, tökéletese...
Na de a nyalakodás már túl sok, és az bizony beléfojtja a szót, kacagva próbál eltolni magától, majd amikor sikerül, egy zsebkendővel kezdi tisztára mosni a becsületét.
-Ugye tudod, hogy a kutya nyála az az emberre egyáltalán nincs gyógyító hatással?
Sandít feléd, majd ellenőrzi az oldalán lógó szütyőt, ám mielőtt gyanakodnál, gyorsan hozzáteszi.
-Egyébként pedig nem kell kivételezni velem, megkapod a kétszáz aranyadat a nap végén.
Ez a jelenet azonban csak még tovább növeli benne azt a gondolatot, hogy téged valaki küldött, és össze is néznek Timivel. Oké, nem valami kreatív a sárkány képessége, ha úgy nézzük, de ennyire egyenes párhuzamot mellettük még senki nem állított, és ez gyanakvásra adott okot. Most viszont már tényleg el kell hagyni a helyet, mielőtt teljesen leégeted, és a kissárkány sürgetésére Timidus vezetésével el is indultok. Vagyis Timidus elindul, Shu pedig követi, és remélhetőleg ti is. A tavacska valóban nincs messze, és a hangulat sem változik semmit. Minden telis-tele virágokkal, a víz felszínén liliomok úszkálnak, és egy aranyért lehet bérelni a csónakokat, amiből láttok is párat a vízen, ám egyikben sem horgászok ülnek, hanem párocskák. Shu az NPC kezébe nyom egy aranyat, Timi orrdíszként becsüccsen a csónak elejébe, majd Shu is helyet foglal, természetesen neked tartva fent az evezős ülést.

by **Rogan Hartnett** Pént. Május 27 2016, 09:47

Elnevettem magam, majd biztatgattam, hogy csukja be a szemeit, és így is történt. Majd jött a varázslat, és...
- Látod? Megmondtam, hogy ez egy varázslat! Tudok ám másokat is. Például ha mondasz egy számot akkor én rögtön miután kimondtad meg tudom ismételni. Hidd el, ez egy velem született tehetség, nincs okod rá féltékenykedni. De talán sok évnyi gyakorlással neked is menni fog. - vállon veregettem, és figyeltem ahogyan törölgeti az arcát.
- Várj majd én segítek - nekem ugyan nem volt kendőm, de a kezemmel szépen letörölgettem az arcát, majd egy határozott mozdulattal a ruhámba töröltem a kezeim - Kész is! Most már egy boldog és egészségesen kiegyensúlyozott lány vagy! Nem kell megköszönni. Ez a munkám. - büszkélkedtem, és Nachumra mosolyogtam, aki bizonyára nem vette a lapot, de én tudtam, hogy ők lesznek az új barátaim. Ez a kis csöppség pedig akár egy új Nathalie is lehetne.
- Bizonyítsd be. - sértődtem meg. Nem akartam elhinni amit mondott. - Nekem a mamám is azt mondta, hogy meg tud gyógyítani! Nekem van bizonyítékom! Most te jössz. - közben persze én is követtem a sárkányokat és még a kislányt is, mert nem akartam egyedül maradni, de türelmetlenül vártam mivel bizonyítja be az ellentétét annak amit mondok. Közben azért előre is pillantottam néha, és picit megmelengette a szívem, hogy Nachum néhány méternyi távolságból ugyan de követi a nagy sárkányt. Máris barátkozik a szentem.
A csónakot látva én is bepattantam, ezúttal harmadiknak, majd a kis pöttömre néztem.
- Hűha Nem lennék a helyedben Nachum, nehéznek tűnik ez a csónak és a te picike tappancsaiddal elevezni egészen a tó közepéig velük... - persze ő nem vágott vissza, nem értette a poént, szóval csak leült ő is közénk. Persze a közelség nem annyira tetszett neki, kicsit mintha feszengett volna. Sem megszólalni sem megmozdulni nem mert, inkább mint egy picike szobor ücsörgött közöttünk.
- Azt hiszem akkor kénytelen leszek én... - ragadtam meg a lapátokat és kínkeservesen, jól rájátszva a közönség kedvéért beeveztem magunkat a tó közepére, persze szépen kacskaringósan.

by **Shukaku** Pént. Május 27 2016, 10:08

-Hmm... na akkor lássuk.
Újabb hatalmas vigyor, majd vett egy nagyon nagy levegőt, és elkezdte hadarni a számot, amit kitalált.
-Huszonkilenctrilliárd-nyolcszázharmincnégytrillió-nyolcszázhuszonötbilliárd-száznegyvenötbillió-hatszáztizennégymilliárd-ötszáztizennégymillió-ötszáztizennégyezer-ötszáztizenhét.
Ezután összefonta a karjait mellkasa előtt, és türelmesen, de várakozó pillantását feléd vetve, na meg egy kissé kihívóan is várta, hogy visszamondd az adott számot. Timi meg tudta csinálni, de erős kételyei voltak efelől, hogy neked ez sikerülhet. A rendszer automatikusan távolította el a koszt róla is, és a te ruhádról is, így semmi gusztustalankodás nem vezethetett eredményre, főleg nem egy olyan lánykával szemben, aki egyébként a szafarizás közben simán bemászott a legnyálkásabb izék barlangjába is annak okán, hogy információkat gyűjtsön róluk. Ha meg szeretnéd fogni, akkor valami mást kell kitalálnod, mert erre a szeme se rezzent.
-Rendben, akkor nem köszönöm meg, a mamád viszont tévedett. Az én apukám viszont nem tévedett, márpedig ő értett az állatokhoz, és vadászkutyái is voltak. A kutya nyála számos baktériumot tartalmazhat, melyek tiszta sebekbe kerülve, azok elfertőződését, gennyesedését idézhetik elő. Még néha a kutyára is veszélyes az, ha nyalogatja magát, nemhogy az emberre, mert elfertőzi a sebeket, és míg a kutya hozzá van szokva a szájában lévő bacikhoz, addig az ember szervezete nincs. A tévhit abból ered, hogy a harapott, szúrt sebekből kialakult tályogok a nyalogatás hatására megnyílhatnak és kitisztulnak, és ily módon gyógyulhatnak is. Ez az egyetlen eset, amikor tényleg jó hatása van, egyébként csak káros. Deee... igazából itt bent mindegy, mert úgyis az dönti el, hogy mérgezős-e, vagy sem.
Ha úgy tűnt, hogy nachum be kívánja érni Timi, akkor a sárkány még lassított is, ám amennyiben a kicsi tartotta a távolságot, úgy nem erőltette a közeledést. Nachum piszkálására újra csak egy szemforgatást kaptál, meg egy kezdő botot, amit most húzott elő az eszköztárából Shu. A lehető legegyszerűbb zsebpeca volt.
-Tessék, ez való a kezdőknek. Csak be kell dobni, és megrántani ha elmerül az úszó.
Majd elővett egy csilivili tipikus RPG-s agyoncsicsázott bálnavadász horgászbotot, és büszkén lengette be ennek az úszóját a vízbe.
-Ez pedig a miénk. Ez való a nagyoknak.

by **Rogan Hartnett** Hétf. Jún. 06 2016, 09:51

- Tégy próbára - karba tett kézzel vártam, majd pedig anélkül, hogy egyetlen arcizmom is megmozdult volna végig is hallgattam a "számot". - Pff Ez semmi az én nagy tudásomnak és a képességeimnek. A számod, Huszonkilenctrilliárd hatezerötszázmilliócsillió kétszázhatvanhétezer...négyszáztizenhét. - majd pedig elégedetten meghajoltam, persze nem álltam fel a hajóban mert azt nem mertem, de ülve is épp olyan tökéletes lehetett. Miközben okoskodik, és én hallgatom a meséjét, kiértünk a tó közepére, nagy munka volt ugyan, és elég hülyén tettük meg az utat oda, de a lényeg, hogy elértük a célt.
- Na látod! Én is éppen erről beszéltem az imént. Nagyon okos apukád van, hogy ezt megtanította neked. Én sem csinálhattam volna jobban. Mivel is foglalkozik az apukád? - érdeklődtem, puszta kíváncsiság hajtott. Nachum Ugyan kezdetben távolságtartó volt, viszont a csónakban mégis lassan de biztosan a csónak középső részébe próbálta beverekedni magát. Ami érdekes, hogy ahelyett, hogy hozzám, sokkal inkább a lányhoz ült közel.
- Kezdőknek? Akarod mondani ezt azok használják akik egyenlő bánásmódban részesítik az olcsóbb botokat is a drágábbakkal szemben. - elvettem a botot és magamhoz öleltem. - Kérlek szépen, ez egy mestermunka. Valaki vért izzadva dolgozott ezen a szépségen. Én pedig meg fogom becsülni! - emeltem a magasba, azonban majdnem ki is ejtem a kezemből, de még időben utána kapok. Közben pedig végigmérem még egyszer az ő botját. Majd elhúzom a szám és a sajátomra sandítok.
- Semmi baj Emily... Te is gyönyörű vagy. Ne érezd magad elnyomva... - Nachum pedig szánakozva néz rám, majd megszólal:
- Nincs egy másik botod? Rogan rosszul érzi magát, mert ő csak ezzel a kicsivel sem tud horgászni.
- Ez nem igaz! Nem kell másik botot használnod. És nem érzem magam rosszul!
- Akkor szoktál magadban beszélni amikor rossz kedved van. Vagy, ha ideges vagy. De nem vagy most ideges, mert az látványos, mert olyankor... - ekkor előre hajolok és elkapok a kis drágát, a szája nyitva, én pedig beleteszem a kezem.
- Jaj Nachum, semmi baj. Semmi baj... pihenj csak édesem. Tudom, hogy ha sokat beszélsz elfárad a szád. - először nagyra nyitja a szemeit, nem számított rá, majd megnyugszik és összeszűkül neki. Még egy picit hagyom, hogy harapdáljon, hiszen gyengéden teszi, majd lerakom, a lány mellé. Közelebb mint korábban volt. Viszont én már rákvörös vagyok.
- Szó-szóval hol tartottunk?

by **Shukaku** Hétf. Jún. 06 2016, 11:11

Próbára is tett, annyira próbára tett, hogy ő maga sem tudta volna visszamondani a számot, amit kitalált, de arra emlékezett, hogy annál, mint amit te mondtál, sokkal de sokkal hosszabban beszélt, szóval még Timire sem kellett pillantania ahhoz, hogy tudja, nem mondasz igazat. Nem is ezt volt azonban a lényeg, hiszen abban majdnem biztos volt, hogy nem fogod tudni visszamondani, a lényeg az volt, hogy ezt belássa-e. Úgy döntött, hogy még játszik egy picit, így ledöbbent arcot vágott, a szája is tátva maradt, majd amikor végre mozdulni tudott a döbbenettől, lassan tapsolni kezdett.
-Azta... ez... igazán lenyűgöző...
Timidus ekkor döntött úgy, hogy nem is próbálkozik tovább a kettőtök között folyó kommunikáció megértésével, és szemeit megforgatva inkább a fajtársára pillantott, majd egy úgy döntött, hogy nem várja meg, míg az összes kitartáspontod elfogy. Felröppent, beugrott a hajó mögé, és pár szárnycsapással a tó közepére tolta a csónakot, majd mintha ez lett volna a legtermészetesebb dolog, visszaült a helyére. Shu arcá eközben a kérdésedre egy pillanatnyi szomorúság futott át, és először csak halkan kijavított.
-Foglalkozott... már nem él...
De azután nem hagyta magát, megrázta a fejét, és büszke mosolyt erőltetett az arcára, ami a mondat végére már igazi lett.
-Vadőr volt egy hatalmas parkban, egy egész környezetvédelmi területen, hegyekkel meg mindennnel. Persze nem az egészet felügyeltük ki, de azért elég nagy részét. Sokat voltam mellette, és mindig figyeltem, szóval rengeteget tanultam. Most pedig Maxweld professzor mellett tanulok, szóval tuti, hogy büszke lenne rám.
Eközben igyekezett helyet csinálni a kissárnánynak, és úgy igazította a szoknyáját, hogy ha Nachum szeretett volna, akkor rátelepedhessen a csónak kemény ülőkéje helyett. A sárkány kérésére azonnal bólintott, és mivel az eszköztárában kutatott, szerencsére nem látta, hogy miként bántál el a kis barátoddal. Timi sem lépett, hiszen tényleges bántalmazás nem történt, és ő azt is látta, hogy Nachum nem fél tőled. Amikor azonban Shu felnézett, és feltűnt neki, hogy a kezed a szájában van, azonnal meglendítette a saját kezét, és a kezedre csapott. Nem erősen, csak jelzés értékűen.
-Héé! Ezt most azonnal fejezd be! Azért kapta meg a beszéd képességét Kayabától, hogy beszélhessen, szóval engedd beszélni, ha beszélni szeretne!
Felsóhajtott, de mivel látta, hogy a sárkánynak nincs baja, nem volt igazán dühös, csak egy picit. Ekkorra már a kezében volt egy újabb bot, ami már teljesen úgy nézett ki, mint egy gyerekeknek való játék.
-Tessék. Az előbbi az kezdő bot volt, ez azoknak való, akiknek még semmi pontjuk nincsen. Nem fogod tudni elrontani.
Mivel a kissárkány újra mellé került, már védelmezőn magához is húzta, persze csak akkor, ha Nachum nem ellenkezett.
-Megtanítsalak, hogy hogyan kell használni?

by **Rogan Hartnett** Szer. Jún. 08 2016, 12:53

A csónak bevarázsolódott a tó közepére én pedig elégedetten húztam be az evezőket. Sokkal jobb úgy beszélgetni, hogy közben nem kell rabszolga munkát végezni.
- Nos, azt hiszem csodálatos élete lehetett vadőrként, hiszen sok szépet láthatott, és egy ilyen csodálatos lánya is született mint amilyen te vagy. Szeretnél te is vadőr lenni? Ha úgy alakul ott dolgozni ahol apukád is? - kérdezősködtem, annak ellenére is, hogy tapintatlanságnak éreztem azt, hogy a halott apjáról faggatom, mégis erősebb volt a kíváncsiságom.
- Én is szeretem a természetet. Szeretem a növényeket, a természet alkotta csodákat, és az állatokat. Legfőképpen a nagyobb állatokat. - picit elmosolyodtam a mondat végére, butaság volt megnyomni az állatokat ennyire. Arra, hogy rácsapott a kezemre, majdnem, hogy felért egy tökónrúgással. Megszeppenve engedtem el a picike sárkányt, illetve raktam le a lányka mellé, ahogyan már korábban is írtam. Mint egy szomorú kisgyermek simogatom a kezecském, persze nem fájt, csak úgy éreztem, hogy ha eléggé nyomorúságosnak tűnik a helyzetem én is legalább annyira meg leszek sajnálva mint Nachum.
- Én én én.. én csak.. nem akartam, ne haragudj. - dőlök előre, és a lányka nyakába zuhanok, sírós hangon - Én csak azt hittem elharapja szegény picike nyelvét, miközben annyit beszél. És mivel még olyan aprócska és nőnek a fogacskái úgyis szeret dolgokat megrágcsálni. - ekkor elengedem a lányt.
- Tudod, Nachum nem szereti az idegeneket, és mindig zavarba jön, ha olyan emberek társaságában van akiket még nem ismer, éppen ezért szerettem volna picit oldani a feszültséget. Nézd meg szegényt, ahogyan ott ül melletted, és legszívesebben rágcsálna valamit, de nem teheti mert fél, hogy elítéled miatta. Pedig ez a sok fa a csónakban biztos nagyon hívogató számára.
- Ne haragudj rá. Néha szereti kivetíteni a vágyait másokra. Nem rossz ember, csak fél beismerni, hogy vágyik a szeretetre. - monoton, kissé unott hangon szólalt meg a sárkány, szemeit végigfuttatja a társaságon, majd lesajnálóan elidőzött a tekintete Rogan-en. Eközben a férfi átveszi a még kisebb botot, amellyel a kezében kissé szánalmasan festett ugyan, de inkább csendben maradt, és letelepedett vele, s horogra semmilyen csalit nem akasztott, de azért bedobta a vízbe, elvégre a rendszernek illik segíteni még a béna horgászokon is.
- Nem fontos. De ha esetleg eszedbe jutna néha egy-egy jó tanács akkor ne fogd vissza magad. Ne tartsd bent mert azt hallottam egészségtelen. Én pedig nem akarom, hogy bajod legyen.

by **Shukaku** Szer. Jún. 08 2016, 20:55

Shu kissé belepirult a dicséretbe. Gyorsan túllendültél a halott szülő sztorin, és bár tapintatlanságnak érezhetted ezt, ő pont, hogy nagyon is jól érezte magát emiatt. Mindig csak a sajnálatot kapta, és senkinek nem mesélhetett úgy, mint mások, nem lehetett olyan, mint mások. Ezen dolgozott már Cearsoval is a küzdőtéren, és ebben segítette sokszor Jun vidámsága is, de egyikük sem volt idegen. Te egyelőre idegen voltál, mégis úgy viselkedtél vele, mintha tudnád, hogy normális, még ezek után is. Ez szokatlan volt, de megnyugtató, szóval büszkén kihúzta magát miután elmúlt a pír, és bólogatott.
-Sőt, már az is vagyok. Nekem van a legtöbb jelvényem a szafarin, amennyire tudom, és én segítek Maxweld professzornak is egy csomó dologban. Deeee... én nem akarok ott dolgozni, ahol apu volt. Én itt dolgozom, és ezt sokkal jobban is szeretem. Fizetést ugyan nem kapok érte, de cserébe nem is kell dolgozni, csak játszhatunk egész nap.
-Más a szafarizást feladatnak éli meg, Shu.
Szólt közbe Timidus, aki igenis munkának gondolta a játékot is, és erre minduntalan felhívta a lány figyelmét, mert úgy gondolta, hogy ezzel elbagatellizálja azt, amit közösen tesznek, Shu azonban nem érezte így.
-Lehet, de Ato is megmondta azt az egy napot sem kell dolgozni mondást, és szerintem igaza van.
A kirohanásod először meglepte, de csak egy pillanatra, utána rögtön eszébe jutott, hogy még mindig játszol, neki pedig most... milyen szerepbe is kellene belehelyezkednie? Már egyáltalán nem ott tartottatok, ahol kezdtétek, szóval mindegy is volt, egyszerűen kiválasztotta a legodaillőbbet, és csitítgatva kezdte el simogatni a hátadat, már amennyire átért.
-Cssss! Semmi baj, nem haragszunk! Tudjuk, hogy nem akartál rosszat, de biztos vagyok benne, hogy Nachum tud magára vigyázni, és...
-Védett területen belül vagyunk.
-...és... de azért nagyon kedves tőled, hogy aggódsz érte. Biztosan ő is értékeli.
-Még mindig védett területen belül vagyunk.
-...és mondjuk, ha nem veszed zokon, akkor megkínállak mindkettőtöket rágóval. Most... most már nem tudom, hogy ki kire vetít ki mit... de ha szeretitek, akkor vegyetek nyugodtan.
Nyújtotta felétek a kis csomagot, miközben Timidus értetlenül nézett pettársára.
-Rendkívül furcsa a társad. Úgy vélem komolyan segítségre szorul.
-Timíí! Most mondtuk, hogy mindenben segítünk. Tuti sikerülni fog halat fognia, csak türelmesnek kell lenni.
Timi lehunyta a szemeit, majd a mellsőire hajtotta a fejét. Nagyon jól tudta, hogy Shu nagyon jól tudta, hogy nem a pecázásról beszélt.

by **Rogan Hartnett** Pént. Jún. 10 2016, 17:28

Körbepillantok a tavacskán, majd pedig a lányra nézek.
- Végül is kicsiben kell kezdeni és szépen fokozatosan meghódítani a világot. Ez a bizonyos Maxwell professzor is itt dolgozik? Ő a felettesed? - kíváncsiskodtam, egy hangyányit érdekelt az öreg, elvégre a jó kapcsolatok a sikeres élet alapjai, és az, hogy valaki professzor az már jól hangzik. - Szóval erre az egész tóra egyedül felügyelsz, vagy vannak még hozzád hasonló lelkes vadőrök akikkel váltjátok egymást? - közben a sárkány belekötött a lánykába aki pedig valakit felemlegetett, én pedig kicsit kényelmetlenül éreztem magam amiatt, hogy nem tudok kiről beszélnek, de ha nem csal a sejtésem akkor ez a bizonyos Ato is egy értékes ember. A depressziómon ugyan nem segített a lányka érintése, sőt mi több még nyomorúságosabbnak éreztem magam amikor a hátamat simogatta.
- Igen, tudok vigyázni. - erősítette meg a lány szavait, büszkén és határozottan. Közben pedig a nagyobbik sárkány is belém fojtja a szót, mire ismét lehetőségem lenne megszólalni a kislány szólal meg újra, akinek azonnal válaszol is a pöttöm, kissé felbátorodva.
- Nagyon hálás vagyok azért, hogy aggódik értem. Nagyra értékelem. - kezdtem magam kicsit úgy érezni mintha egy babszem lennék aki fölé magasodnak a nagy virágok és gúnyosan lenézik.
- Nagyon szépen köszöni a rágót. - én pedig csak némán kinyújtottam a kezem a rágógumiért, és ha a lány tényleg adott akkor halkan odamorogtam én is egy köszönömöt még mielőtt bekaptam volna azt, és halkan rágcsálni nem kezdtem. Egy pillanatig csendben voltam majd pedig felpattantam, de olyannyira, hogy majdnem kiestem a csónakból.
- Nem vagyok már gyermek! Én nagyfiú vagyok! Egyedül is megy!- jelentem ki, habár Nachum ekkor már legkevésbé sem figyelt rám, pedig pont hozzá intéztem volna a szavaim, amiért helyettem köszöngeti meg a dolgokat.
- Éppen ezért vagyok vele. A hét hét napján napi huszonnégy órában állok rendelkezésére, és figyelek, hogy ne tegyen kárt önmagában. De biztosíthatlak róla, hogy másra nem veszélyes, csakis önmagára. Ha a társad ellenáll a hülyeségnek akkor nincs mitől félni. - azzal, hogy Timidus megszólította, sikerült egyfajta falat ledöntenie kettejük között, hiszen Nachum nyelve még jobban megeredt. Azonban a csevejt félbeszakítottam azzal, hogy megrándult az úszó és végre kapásom lett!
- Hal! Hal! Valami a horgomra akadt! Ez nagy lesz, érzem a csontjaimban! - ujjongtam akár egy kisiskolás, majd pedig végignyalok az ajkaimon és egy kis harc után kirántottam a vízből az első halamat, vagyis rákomat. Egy picurka rákocska lógott a bot végén, a rendszer pedig hozzáadta a gyűjteményemhez, azonban én még mielőtt megérinthettem volna őt a picike állatka elengedte ollócskájával a damilt és visszaesett a kékségbe. Mintha csak szánalomból kapaszkodott volna fel rá..
- Gratulálok Rogan. Szép munka. - a sárkány szavai tökönrúgásként értek, pedig ő igazából tényleg csak gratulálni akart. A nagy kapás közben pedig Shu üzenetet kapott.

Shu üzenete Juntól:

//rák//

by **Shukaku** Pént. Jún. 10 2016, 20:29

-Meghódítani a világot? Nem is... vagyis... igen, igazad van. Majd szépen szintenként.
Ment bele Shu újra a játékba, és a válasszal egy időben picit megrángatta a botot a vízben. Már rég foghatott volna valamit, de azt szerette volna, ha te fogsz halat elsőnek, hogy legyen egy kis sikerélményed. Addig azonban volt miről beszélni, így kicsit mocorgott, hogy kényelmesen ellegyen, majd válaszolt.
-Maxweld professzor... hát végül is nevezhetjük így is. Egy béta teszter volt, ő tervezett nagyon sok mindent a természetből ebben a világban. A mobokat, a növényeket, az állatokat... ilyesmit. Most mellette dolgozunk, segítünk neki rendben tartani a lakását, mert eléggé szórakozott és szétszórt... meg néha ötletekkel is segítünk. És...
Végignézett a tavon, amire egyáltalán nem ő felügyelt, hanem az NPC, akitől a csónakot is bérelték, de azért újra bólintott.
-Én és Timi. Szerinted miért belénk botlottál amint horgászni támadt kedved? Mágikusan ott termünk mindenhol, ahol a szafarizóknak segítségre van szüksége, és segítünk, ahol tudunk.
-És a mágia kivételével ez még igaz is. Az aktív szafarizók nagy részét valóban mi avattuk be a kezdeteknél. Legalább is erre enged következtetni az, amit a magasabb szinteken látunk.
-Látod? Még a statisztika is stimmel.
Persze a statisztika csak azért stimmelt, mert ők már akkor is elkezdték a szafarizást, amikor nem lehetett érte jelvényeket kapni, vagy amikor a jelvényeket még nem lehetett beváltani, ezért hatalmas előnnyel indítottak mindenkivel szemben, akik csak a jutalomra hajtottak. Shu sajnos túlságosan is jó színésznek tartott, így azt hitte, hogy a kirohanás is csak a játék része... bár ebben elkezdett kételkedni egy ideje, és a rágó után már kissé aggódva figyelt.
-Izé... ennek semmi köze a korodhoz. Ez csak szint és gyakorlás. Engem például bűvészkedéssel tudnál ovisnak nézni, mert azt nem tanultam soha, és abban tuti bénáznék. Az ilyesmit nem kell szégyellni, csak idő és gyakorlás kérdése, és minden menni fog. Hidd el!
Na persze úgy ez igen nehéz lehetett, hogy a sárkányok nagyon is egyetértettek abban, hogy nélkülük mind a ketten már rég pixelek formájában lebegnétek valahol Aincrad egén.
-A társam nem mindig tud ellenállni a hülyeségnek, ez emberi tulajdonság. Túl nagy hülyeség elkövetését azonban nem engedem neki, így nem kell aggódnod, hogy esetleg felbátorítanák egymást, és nagyobb bajba keverednének, mint egyedül.
-Még szerencse, hogy ti itt vagytok nekünk, és megvédetek bennünket magunktól.
Mondta Shu, egyáltalán nem gúnyolódva, és magához szorította a barátját. Azzal együtt, hogy tudta, hogy Timinek nem kellene ilyeneket hangoztatnia, egyetértett vele, így nem is kezdett vitázni. Ráadásul még kapásod is volt, ami elterelte a figyelmét, és fel is állt a csónakban, hogy jobban lásson, majd teljesen fellelkesülve tapsolt meg, amikor megszerezted életed első zsákmányát.
-Gratulálok! Tökéletesen csináltad! A legtöbben nem tudják, hogy nem kell megfogni az állatot, és nem engedik el, neked azonban ez is azonnal sikerült. Remek munka! Most már csak egy gyűjteményt kell csinálnod a menüdben, és kezdheted is a jelvények farmolását!
Az üzenetet észre sem vette volna a nagy örömködésben, ha Timi nem böki meg az oldalát. Gyorsan visszaült, és izgatottan nyitotta meg, majd azonnal írni kezdett, még elnézést kérni is elfelejtett, amit azonban a sárkány megtett helyette.
-Fontos levél. Egy perc.

Válaszlevél:

by **Rogan Hartnett** Pént. Jún. 10 2016, 22:38

A sejtésem beigazolódott a professzor úr valóban fontos embernek hangzik, akivel talán érdemes is lenne a későbbiekben megismerkednem, de azt csak szépen sorjában. Nem lehetek túl tapadós, sem pedig túl kíváncsi mert megijeszteném és félreértené a közeledésem a lány.
- Wow! Szóval ti akkor amolyan jó tündérek vagytok? Lehetséges, hogy ti vagytok az én rég elveszett jótündérkeresztszüleim? - sandítok a lányra, majd pedig a sárkányára, majd végigsimítok a borostámon. - Nagyon hasonlítotok rájuk. Ami azt illeti pontosan úgy festesz mint egy jótündérkeresztszülő. De ezt biztosan sokan mondják nektek, ezért felesleges ilyen dolgokról beszélnünk. Nem akarlak untatni benneteket. - a vízre pillantottam.
- Vigyázz világ itt jövök! Még csak egy rákocska, de holnap már a Moby Dick akad a horgomra! - ekkor pedig belehajítottam az úszót a vízbe, amely szépen lebegett, és már csak meg kellett várni, hogy a következő áldozatom is bekapja a horgot.
- Áhá! szóval a bűvészkedés ma a divat? Akkor bűvészkedni fogok! Megtanulom a bájológia minden fortéját, az ujjaimmal olyan trükkökre leszek képes, hogy eláll majd a lélegzeted, és hetedhét határon túl is ismerni fogják a nevem! Mikor végigsétálok az utcákon az emberek kántálni fogják a nagy varázsló nevét. Ro-gan Ro-gan, Ro-gan, Ro-gan... Ohohoho igeen. Igehehen. - ekkor sátáni nevetés tör fel belőlem, kezeimmel markolászom a levegőt, és a lábaimmal tartom a botot, és bízom a jó szerencsében, hogy nem most kap a horgomra egy nagyobbacska hal és lép meg a kölcsönbotommal.
- Ez a dolgunk. - válaszolta a lánynak Nachum, és kicsit talán büszkének is tűnt. Én közben megszereztem az életem első zsákmányát, vagyis szerezhettem volna. Azonban váratlanul ért, hogy Nachum nem túl lelkes, kissé monoton bátorítása mellett a lányka is gratulált, sőt mi több felvilágosított arról, hogy azért, mert nem szereztem meg még a horgomra akadt és a rendszer azt is számlálja.
- Oh. Értem... - suttogom halkan, majd kissé felbátorodva folytatom - Vagyis.. Tudtam én! Direkt nem akartam kárt tenni abban a szépséges rákban. Ami azt illeti, az állatokkal való kommunikációm kicsit felsőbb rendű, hiszen képes vagyok gondolatátvitellel üzenni nekik, és az imént megüzentem neki, hogy engedje el a damilt, és úgy is tett! - talán kicsit túlzásba is vittem a mesét.
- Az a baj, hogy ha nem lennék, hogy leállítsam néha képes is lenne ezt mind elhinni magáról, annyira beleélni magát a szerepeibe.. - fordul fajtársa felé Nachum, majd pedig a lánykához is, hiszen kettejük felé intézte szavait.

Jun levele:

by **Shukaku** Szomb. Jún. 11 2016, 06:46

-Rég elveszett? De hát mi nem is voltunk elveszve. Itt vagyunk már egy csomó ideje, és rád várunk. Te voltál elveszve!
Bökött meg újra Shu, méghozzá ezúttal a mellkasodon, hogy kihangsúlyozza a te szócskát. Nem volt szép tőled, hogy azzal vádolod őket, hogy egy pillanatra is magadra hagytak volna, ha az ő feladatuk lett volna a védelmed. A borostasimagatásra ismét felkuncog, hiszen ez is Anatos tulajdonság volt anno. Timi már csak fél szemmel sandít rád, nem is akar foglalkozni a szavaiddal, mert azoknak semmi de semmi értelmük nincsen. Őt talán még tényleg untattad is volna, ha nem szokta volna meg ezt a mesevilágot mondjuk Juntól vagy Yuukitól. Shut azonban egyáltalán nem untattad, sőt, neki még Moby Dickhez is volt egy-két szava.
-Hát... azért hozzá még hosszú út vezet. Mi láttuk őt, a negyedik szint hatalmas óceánjaiban él.
-Az egy Megalodon, Shu.
-Az majdnem fehér bálna, csak régebbi. Moby Dick ük-ük-ük-üknagymamája. De hozzá magas szintű horgászat jártasság kell, és nagyon félelmetes is. Elvileg ha megesz, akkor ugyanaz lesz, mint a Pinocchióban, csak nem igazi kisfiúvá változol, hanem NPC lesz belőled.
-Pinocchiót a kék tündér változtatta át, Shu, nem a bálna.
-Jó, de a pletyka akkor is így szól, és a pletykát hitelesen kell visszaadni.
Nagyon nehéz volt Timivel ilyet játszani, de Shu egy percig sem csüggedt, és türelmesen adta meg a válaszait barátja minden hitetlenkedő kérdésére, hiszen természetesen mindenre volt válasza. Arra, hogy te lennél a legnagyobb bűvész, persze csak jövőidőben elismerően bólintott, bár egy kicsit ráncolta a szemöldökét, de gyorsan kirázta a fejéből a buta gondolatokat. Timidus ekkor már fél szemmel sem figyelt titeket, kizárólag vagy a vizet, vagy fajtársát vizslatta, és szinte együtt érzően bólintott felé. Az üzenet és a hal sajnos egyszerre érkezett meg, így Shu amíg az egyik kezével a levelet olvasta, a másikkal gyors mozdulatokkal cikáztatva a bot végét kiemelte a halat a vízből, majd a csónakba ejtette. A keszeg pikkelyein megcsillant a napfény, az idomár pedig már be is csukta a menüjét.
-Nachum... te már tudsz tüzet fújni? Mindig is látni szerettem volna, hogy hogyan süti meg egy sárkány a halat.
Ekkor már persze a halból csak drop maradt, esze ágában sem volt a lánynak élő halat sütögetni.

keszeg

by **Rogan Hartnett** Hétf. Jún. 13 2016, 13:25

- Milyen igaz! - döbbenten az arcomra csapok - Hogy lehettem ennyire buta! Hiszen már mióta kerestelek titeket, és közben kiderült, hogy én vesztem el és nem ti! Olyan logikus mégsem jöttem rá, hogy ha nem ti akkor én vagyok az elveszett.. - a mellkason bökésre felkészültem. Már amikor láttam közeledni azt a huncut kis ujjacskát megfeszítettem a mellkasom, és kinyomtam a melleim.
- Ne fogd vissza magad. Csak nyugodtan. Azért van, hogy megtapogasd. Csak a tiéd. - kínálgattam magam, kis pajkosan, még a bozontos szemöldököm is megtáncoltattam a kedvéért, és sokat sejtetően hümmögve közeledek felé, majd ha ezzel sikerült elterelnem a figyelmét alattomosan megcsiklandozom a pocakját, mind a két kezemmel, persze ez idő alatt a botom a csónakban pihent.
- Oh jaj! Ez a gonosz csikiszörny mindig rosszkor tőr elő belőlem. Nem meséltem még, de egyszer megharapott egy vad csiki egy teliholdas éjszakán.. - majd még egy pillanatig csikiztem szegényt, majd békén hagytam, és kezemmel védve magam, figyeltem rá.
- NPC-vé változtat? Mi lesz a különbség akkor a mostani és az aközötti éned között? Elveszíted a kasztod, és képes leszel NPC-s válaszokat adni a játékosoknak? Viszont, érdekesen hangzik. Gondolom a kifogásához nem elég egy egyszerű bot, és az, hogy ráakadjon a horogra, mert biztosan kitépi a kezedből. - A poénomnak ezek szerint volt alapja. Nem sejtettem, hogy a játékban ilyen easter egg-eket is elhelyeztek. Viszont biztos jár érte valami extra jutalom is, ha megszerzi az ember.
- Ha valaha is úgy döntesz, hogy ki akarod fogni, szólj, mert szeretném látni, vagy segíteni ha lehet! - ajánlom fel szolgálataim akár egy lovag, aki titkon picit talán pénzéhes.. Közben amíg én a gazdagságról és a tömérdek pénzről fantáziáltam a lány kifogta az ő halát. Jóval nagyobb, és jóval ehetőbb is volt az enyémnél, és ami azt illeti biztos többet is ért egy ráknál.. Nachum a kérdésre felpillantott, majd megrázta a fejét.
- Nem tudok. - jelenti ki határozottan, azonban a hangjában semmiféle csalódottság nem hallatszott.
- Még nem tud. - javítom ki - De már gyakorolja! Ha megengedi, hogy megfogd a nyaka és a pocakja közötti részt akkor érezheted, hogy melegebb mint bármely más élőlénynek.
- Egyébként pedig, szénné égne a hal, hogyha közvetlenül a tűzbe raknád.
- Szerintem a közeljövőben biztosan képes lesz, rá, hogy tüzet is tudjon fújni. Persze nem siettetlek, vagy ilyesmi. Nem kell elkapkodnod! - kapálózom a kezeimmel - Egyébként nagyon büszke vagyok rá, mert nagyon erős fogai vannak. Akár még a csónakból is könnyedén kiharaphat egy darabot, ha akarna. Ugye Nachum? - vigyorgok mint a vadalma, büszkélkedni mindig jó érzés. De ő csak szégyellősen félrefordítja a fejét. Talán pontosan úgy festünk mint egy idétlen apuka és a kisfia aki úgy érzi apuci mindig lejáratja a barátai előtt.
- Jól van na.. - végigsimítok a buksiján.

by **Shukaku** Kedd Jún. 14 2016, 04:48

-Úgy, úgy! Pedig biztos vagyok benne, hogy Nachum számtalanszor mondta neked, hogy ti vagytok elveszve. Most sem hallgattál rá, pedig a petek sokkal jobban tájékozódnak általában, mint mi, emberek. Ha hagytad volna, hogy ő irányítson, akkor biztosan hamarabb megtaláltál volna minket.
Oktat ki teljes magabiztossággal, ami azonnal eltűnik amint megereszted a kihívó, és szörnyűségesen utalgató magatartásodat. Rögtön visszahúzza a kezét, és a vörös pírnál az arcán talán csak a megrökönyödöttsége a szembetűnőbb. Már azon van, hogy jelezzen Timinek, hogy téged is hűtsön le kissé azzal, hogy belök a tóba, mint anno Daneet, ám szerencsére ennél naivabb, és az a hite, hogy nem akarsz rosszat kitart addig, hogy lássa, a hasa felé kívánsz nyúlkálni, nem pedig máshova. Így szerencsére van ideje felkészülni a csiklandozásra, és a csónakban dől el, nem pedig í vízbe, sőt még igyekszik úgy is kapaszkodni, hogy ne boruljon fel a ladik. Oké, hogy vízre tervezték, de nem ugrálóvárnak. A hangos nevetésre és pár sikkantásra ugyan kaptok egy-két rosszalló nézést a szomszédos csónakokból, de semmi komolyabbat, amikor pedig Shu már levegőhöz is jut, azért jelzés értékűen helyet cserél Timivel, hogy biztonságban érezhesse magát. Most eszébe sem jut az, hogy megsértődjön amiért így van kezelve, de azért durciskodik egy sort.
-Tapogasd Timit, ha ennyire nem tudod türtőztetni a csikizést! Ő sokkal ellenállóbb az ilyesmire, mint én!
És valóban, ha meg is próbálod, a sárkány rezzenéstelen arccal fogja tűrni a próbálkozásaidat, esetleg a vakargatásra még hálásan morog is egy picit, de nevetni azt nem fog, ezalatt pedig Shu legalább válaszolhat.
-NPC-vé változtat, és az egész életedet azzal kell töltened, hogy tudatlan emberek buta kérdéseire válaszolgatsz, feladatokat adsz nekik, mert egyedül nem elég kreatívak ahhoz, hogy lefoglalják magukat, és tulajdonképpen bébiszittelned kell őket.
-A Megalodonról viszont már lekéstél.
Teszi hozzá a sárkány, Shu pedig addigra már elő is veszi a dobozkáját, megkeresi a szalagot, amire a Megalodonos jelvény van feltűzve, és büszkén az orrod elé tartja.
-Igen, már taliztunk vele Yuukival. Ha-tal-mas! De szó szerint! Sőt, még annál is hatalmasabb! Képzeld el a leghatalmasabb bálnát akit csak el tudsz képzelni, és szorozd meg kettővel. Na az a pici Megalodon!
Miután a doboz visszakerül az eszköztárba, és Nachum is végig lett tapogatva, a kezdő idomár kés kerül elő, a hal pedig gyakorlott mozdulatokkal filéződik, pucolódik, majd szelődik ketté, ám még mindig nyers marad. Az idomár az egyik felét a levegőbe dobja fel, amit Timi el is kap, és szinte egészben nyel le, a másik felét pedig feléd nyújtja.
-Tessék. Tudom, hogy most ettünk, de a sárkányok bármikor tudnak enni, vagy akár elteheted későbbre is. Úgy két napig friss marad, utána elpixeleződik.

by **Rogan Hartnett** Szer. Jún. 15 2016, 14:07

A lánynak igaza volt, Nachum valóban szokta ezt mondogatni, de csak alkalmanként, és nem hangoztatja rendszeresen. De ezek szerint az én kis szentem mindig is erre a két alakra célzott az elveszéssel és nem az én tájékozódó képességeimet fikázta le? Mindig is tudtam, hogy tökéletesen nagyszerű vagyok, egy olyan igazi férfi, és most, hogy a képességeim is tisztázódtak erősebbnek érzem magam mint valaha.
- Valóban... De azt nem tehettem volna. Mindig a rangidős férfi irányít. - közben megy a harc, és bőszen csiklandozom a lányt, de persze azért időnként hagyok neki menekülési lehetőséget, amit persze csak egy pillanatra mutatok meg neki, egy egy mozdulatommal. Mondjuk csikizés közben beletúrok a hajamba, vagy megvakarom a fülem tövét, majd amikor már úgy látom kinevette eléggé magát, büszkén elengedem, és hátrébb csusszanok tőle, sőt ami azt illeti még kezet is nyújtok neki, hogy segítsem felültetni, mert picit lecsúszott a deszkáról ha jól látom..
- Ne haragudj, elfelejtettem bevenni a bogyóimat akik bennem tartják a szörnyeteget. Az én buta feledékeny fejem.. - kétszer fejbe kólintom magam, majd a lányra villantom a csodálatosan fehér, szépséges Don Juan fogsorom. A sárkány tapogatására csak megforgattam a szemeim, és visszatérek én is a saját kis kényelmes pozitúrámba, és figyelem, hogy mikor lesz már kapásom. Persze azt hallottam, hogy nagyobb az esély arra, hogy fogjak valamit ha a vízben van a horog..
- jézus! Ezek szerint én már most is egy NPC-ként élem az életem? - rémüldözöm - Biztosan amikor aludtam evett meg az a nagy hal! - rémüldözöm - Nachum, most mit tegyünk? Mit Tehehegyünk? - sírást imitálok. Persze a sárkány ezt másképpen látta...
- Nem evett meg, és nem vagy NPC sem. - ekkor váratlanul közelebb húzódott hozzám és a fejével mintha hozzám dörgölőzött volna, mintha egy kiscica bújt volna elő belőle, de persze hamar abba is maradt - Sírd ki magad, utána jobban leszel.
- Mindig olyan édes vagy. Köszönöm szépen. - a sírós hangom eltűnt, és megpaskoltam gyengéden a hátacskáját.
- Szívesen máskor is! Máris jobb nem igaz? - ő hatalmas szemeivel nézett rám, én persze csak bólintottam. Néha Nachum tudatlanul is képes megsemmisíteni a csodálatos drámai hangulatot, a színészethez való hozzá nem érthetősége miatt.
- Akkor ha esetleg ki akarnátok fogni... Vagy ilyesmi, én szívesen segítek. De persze csak ha ilyesmi jutna az eszetekbe. Tudjátok én amolyan segítőkész ember volnék vagy micsoda. Meg persze jóképű és szerény is. - Amíg Nachum figyeli a lányka ügyeskedését, én folytatom a horgászást. Fél füllel azért hallgatom a lányt.
- Add csak oda Nachumnak. Ő szó szerint bármennyit tud enni, csak nagyon lassan, és szeret maszatos lenni, meg mohó. Félelmetesen nagy az étvágya. Lehet ez a fajtájának a jellegzetessége? - Eközben nekem kapásom lett, és nem sok küzdelem árán, végül az enyém lett egy fél pár bakancs.
- Ha jól látom ez egy jobb lábas.. Kéri valaki? - lóbálom meg a levegőben a vizes bakancsot, jól láthatóan a többiek számára is.

Bakancs

by **Shukaku** Pént. Jún. 17 2016, 19:49

Shu megforgatja a szemeit, majd Timire pillant, majd Nachumra, és úgy tesz, mintha elgondolkodna kissé.
-Akkor már nem sokáig fogsz te irányítani. Itt ugye nem számítanak az évek, csak a fejlettségi szint. Én ugye most fejlettségi szintben gyerek vagyok, és az is maradok, Timi viszont mát fiatal... ami mondjuk a tini, szóval akkor kettőnk között már ő a rangidős, és ő irányít.
-De megbeszéltük, hogy ketten irányítunk, és megosztjuk a feladatokat egymás között, és mindig meghallgatjuk a másikat.
Ellenkezik a sárkány szinte azonnal, Shu pedig egy hálás pillantást vet az irányába.
-Igen, de mi nem is gondolkodtunk ilyen butaságokon, mint a rangidősség.
-Valóban nem, de remélhetőleg majd Rogan is elfelejti, ha kicsit több időt töltenek együtt, és megtanulják az együttélés szabályait. Nekem azonban most lesz egy olyan kérésem, amit te rendkívül furcsának fogsz találni.
Befejezni persze már csak a csikizés után tudta a mondandóját. Shu elmenekülhetett volna, szintben még mindig magasabban jár, mint te, de most inkább meghagyta a dicsőséget a számodra, és csak akkor csusszant ki a kezeid közül, amikor már engedted neki, persze ezután már tartotta a kellő távolságot. Amikor elcsitult a ricsaj, végignézték az előadásotokat, és Shu most már csikizés nélkül is csak nevetni tudott, és biztosan tudta, hogy Nachum rengeteg mindenben hasonlít Timidusra. A sárkány ugyan nem ismerte ösztönösen azt, hogy miként kell vigasztalni, de hamar megtanulta, hogy ha az idomár magához öleli, az megnyugtatja őt, ezért sokszor bújt hozzá, betakargatta a szárnyaival, és hasonlók. Amikor Shu még esténként rosszat álmodott, akkor vigyázta az álmát, mára pedig már csak azt, hogy ne essen le az ágyról és ne rúgja le magáról a takarót forgolódás közben. A hal fele Nachumhoz került, Shu pedig félretolta az orra elől a bakancsot.
-Az előbb mondta Timi, hogy már kifogtuk a nagy halat, szóval abban sajna nem segíthetsz. Viszont Timi szeretett volna valamit kérni.
A sárkány bólintott, felszegte a fejét, majd mélyen a fajtársa szemébe nézett.
-Még nem találkoztam soha olyan pettel, aki ennyire hasonlóan gondolkodna a társa védelméről, mint én magam, ráadásul sárkány is vagy. Azt akarom...
-Szeretnéd.
Javította ki gyorsan az idomár, tipikus tanárnénis hanghordozással, bár ekkor már szinte elolvadt attól, mert tudta, hogy mi fog következni. Nem, Timi nem fog szerelmet vallani, de legalább megteszi azt a lépést, amit ő akart... igaz ő kivételesen Rogant akarta, míg Timit jelenleg az idomár hidegen hagyta, és folytatta.
-Azt szeretném, hogy csatlakozz a céhünkhöz. Igénylem a társaságodat.

by **Rogan Hartnett** Pént. Jún. 17 2016, 20:29

- Ha nem számít a kor, hanem a fejlettségi szint akkor is rangidős vagyok. Mindamellett, hogy egy kifejlett hím vagyok, tartom a szintet Nachummal. Igaz pajtás? - jobb szemöldököm felemelem, és úgy pillantok oldalra, mosollyal az arcomon, figyelve a kis sárkány reakciójára. Persze, mit is várnék? Nem kapott a játékon, csak pihent tovább, csendben. Még nem találtam ki, hogy mi lenne a jó módszer arra, hogy kirobbantsam a kis introvertált világából, de idővel biztosan nyitottabb lesz az idegenekre is, és nem csak rám. Nem sürgetem, de ez nem jelenti azt, hogy néha nem próbálkozhatok.
- Mi sem gondolkodtunk. Rogan szeret önkényesen bekiabálni dolgokat amiket nem gondol komolyan, hogy rossz fiúsnak tűnjön.
- Mi az, hogy "rossz fiúsnak"?! - csattanok fel, kicsit elpirulok. Persze ennek az az oka, hogy...
- Te magad mondtad, hogy fenn kell tartani a rossz fiús külsőt, mert azt szeretik a fiatalok. - persze ezt igyekezett a kis csöppség halkan mondani, azonban ahogyan sok más sem, úgy a súgás sem az erőssége. A picike szárnyával igyekezte eltakarni a száját, de rosszul csinálta, és persze mindenki hallott mindent. Az én arcom égett, Nachum pedig nem értette miért fordulok el tőle. Közben persze Nachum kapott a halból, amit először kicsit félve, de végül megkezdett, és még arra is ügyelt, hogy lassan egye. Fél szemmel figyeltem a műveletet, ahogyan ügyetlenkedik, és egy hálás pillantást vetettem a lánykára amiért ennyire figyelmes.
Nachum türelmesen hallgatta Timit, majd miután lenyelte a falatot, még tartott egy gondolatnyi szünetet, mielőtt még megszólalt volna.
- Mi hasznunk származik belőle, ha csatlakozunk hozzátok? - Azt hittem kiesek a csónakból. Az egy dolog, hogy Nachum kicsit nyersen fogalmaz, de az, hogy rögtön a hasznot lássa az ajánlatban, és ezt ennyire hangosan ki is nyilvánítsa. Picit talán túl őszinte volt.
- Nachum úgy értette, hogy nem tudunk semmit sem rólatok, és nem vagyunk azok a fajták akik csak úgy rábólintanak mindenre, anélkül, hogy belemennének a részletekbe... - igyekeztem menteni a helyzetet - Szóval mi lenne ha egy kicsit beszélgetnénk erről a céhről.. Feltételezem, hogy nem csak Nachumot hívtad meg a köreidben, ugye drága barátom?

by Ajánlott tartalom