Re: Főtér

by **Kiwi** Hétf. Jún. 19 2017, 09:14

Heves de mégis együtt érző bólogatással jeleztem, hogy ismét elrontotta. Valamint eddig jól csinálta, nem mutatta hogy bármi ismerete is lenne a nagyvilágban önmagán és az elvárásain kívül, a figyelem sem épp az erőssége, csak amikor belekezdtünk a játékunkba, engedett picit az önmaga rángatta gyeplőn. Előtte nem igazán mert teret adni a másiknak. /A manipulációról már volt szó, azzal nem lepnél meg, de az érzelmek nem felismerése, sokszor súlyos betegségre utal, amiről biztosítalak, hogy nincs nekem. Naivnak lehetek, naiv és az hogy nem feltételezem, hogy becsapnál az szintén naivitás. Itt arról volt szó, hogy szélesebb körben vagy beszédképes mint amit eddig mutattál, hiába próbáltam kicsit elterelni a témákat, magunk csipkelődéséről, erre nem adtál terepet, se komoly, se komolytalan színben. / Tudatosan könyveltem el ezek után olyannak amilyen, süppedjen csak bele abba az értéktelen képbe amit nyújt magáról, lehetne jobb, lehetne több de még értékesebb is, de nem tesz érte erőfeszítéseket. Úgy gondolja erre van szükségem, ebből pedig hasalni fog. Legalábbis most így gondolom. Lenézem. Lenézem az miatt amit csinál. Ribanckodik itt nekem, és az elkövetkező percek is ezt támasztották alá. Az énem egyik fele egyre inkább szégyenli, hogy egy ilyennel akadt össze, viszont tudva... hogy több is akadhat benne, folytattam. Tetszett a szemtelensége amit megenged magának, és ösztönzött engem is. Örültem, hogy nem egy puha-pöcs, akinél meg kell gondoljam mit mondok, mert a szívére veszi, vagy félre érti. Az ő esetében ez nem állt fent, vagy legalábbis nem valósan. Van elég bőr a képén, hogy leperegjenek talán még a komoly sértések is, amikhez eddig még nem jutottam el.
- Szörnyű, használt halak már meg sem felelnek, vagy nem is járnak vissza hozzád? - Kérdeztem rájátszva a meglepettségre és az utalásra.
- Héé, csak óvatosan a magabiztosságra, még ez a hal is elúszhat. - Figyelmeztettem, nehogy elkényelmesedjen.
Majd eljött a kihívásunk ideje. Jól indítottam, ami hamar át lett fordítva, hiába volt súlyemelésem, amibe azért bíztam, úgy érzem neki nagyobb lehet, mivel hiába tartottam ki, a testének súlyával maga alá gyűrt, valamint alig volt fél percem, hogy kezdjek magammal valamit, a képességem nem sikerült, ebből gondolhatom, hogy nagyobb szintű. Katjaval meg volt az a biztonságérzetem, hogy én vagyok a nagyobb, még akkor is ha ő uralkodott. Itt viszont ezzel baj lesz, ilyenkor áldom az eszem, hogy előbb próbára tettem, mielőtt bármit is engedtem volna. A szavaknak persze nem hiszek, valamint nem... nem szinttől teszem függővé, de a kiszolgáltatott helyzetekben ad, egy kis biztonságérzetet legalább a tudat. Nem sikerült teljesen átfordulnom felette, kicsúszott a lábam és elég időm sem lett volna rá, hisz a csípőmön lévő kezével magával rántott engem is. Egy kisebb sikoly és egy nyekkenés, majd loccsanás. Tudatosulhatott bennem, hogy nem áll jól a fiúnak a barna. Sőt az esés következtében nem csak a felsőteste, de az arca is olyan lett félig, eléggé ijesztő módon. De nagyjából egyszerre kapcsolhattunk, itt most a másodperc töredékén múlott minden, valamint nekem még azt is fel kellett dolgoznom, hogy így a teljes jutalomtól is elestem. Ő megindult felém én pedig, mint a kommandós filmekben próbáltam elgurulni az ellenkező irányba így elég időt és teret nyerve közöttünk talán. Tiszta csoki lettem, talán az arcom egy kisebb szeglete és a fejem búbja ha nem, de a hajvégeim is teljesen. Amint úgy érezhettem, hogy elég távol voltam, megpróbáltam talpra állni, ez nem is volt annyira nehéz hála az akrobatikámnak.

by **Tachibana Makoto** Hétf. Jún. 19 2017, 13:27

Mókás volt, hogy mennyi lány képes felülni ennek a trükknek, amikor komplett bunkónak mutatom magam, de sejtetem, hogy a felszín alatt sokkal több rejtőzik. Hiába utalgatok nyíltan, mégse pofoznak fel, és hagynak faképnél, mert kíváncsiak rám, így aztán bátran játszhatok velük. Már aki hajlamos rá, és nem túl érzékeny a lelke hozzá. Nyilván hozzájuk másképpen szólok, de Daiya-chan bírta a kiképzést, neki nyugodtan szívhattam a vérét :] Az ilyen lányoknak még talán be is jön a szemtelenségem, és a leplezetlen sóvárgásom a bájaik iránt. Elvégre határozott vagyok, és tudom, mit akarok: őket, szőröstül-bőröstül :]
- Nem. Egyszerűen csak meghalnak - közöltem szárazon, most kivételesen teljesen komoly és melankolikus hangnemben. Már csak azért is, hogy kizökkentsem a gúnyolódó hangneméből, az is szórakoztató tud lenni, ha úgy érzi, rátapintott valami érzékeny pontra, és hirtelen visszafogja magát. Amikor egy ilyen csaj gyámoltalan kiscicává válik, az egészen mennyei érzés :]
A lány egyébként meglehetősen gyorsan tudott reagálni. Engem egyáltalán nem zavart, hogy rám tapadt valami trutyi, ami jelen esetben még kivételesen finom is volt, de ezek szerint őt sem, mert hiába próbáltam meg fölébe kerekedni, mire utána kaptam, már odébb is gurult, még jobban megmártózva a sűrű, barna folyadékban. Ilyenkor jövök rá, hogy miért tartják olyan szexinek, ha két lány olajban, iszapban, mézben vagy ehhez hasonló vackokban fürdőzik birkózás címén. Már most mit nem adtam volna érte, ha lenyalhatnám a bőréről a csokit :] Nem siettem, inkább megkóstoltam előre, hogy mi vár majd rám, amikor megízlelem a popsiját. Lassan álltam talpra, mivel semmi értelme nem volt hasra esnem, mikor kicsúszik a csúszós talaj a lábam alól.
- Egészen ügyesen mozogsz. Az ágyban is ilyen eleven vagy? :] - érdeklődtem vigyorogva, majd párszor megtapostam a talajt, hogy érezzem, mennyire csúszik így a lábam. Nos, nem kevéssé, úgyhogy megpróbáltam egy-két lépéssel közelebb óvakodni, mielőtt újra megszólaltam.
- Lecsúszott a melltartód - mutattam szenvtelenül, majd az esetleges pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva lendültem előre. Meg kívántam kapaszkodni a derekában, hogy annak a segítségével kerülhessek mögé, és ölelhessem át hátulról. Természetesen illetlen helyet masszírozva, és belenyalva a nyakát vagy a vállát borító csokiba :]

by **Kiwi** Kedd Jún. 20 2017, 07:16

Nem láttam a fejébe, nem hallottam a gondolatait, pedig bár lehetne. De az élet nem ilyen. Nincs más lehetőség mint dekódolni és észrevenni az apróbb eltéréseket. Nem mondanám, hogy gyengém lenne, de jelenleg a gondolataim is ezer felé ágaztak, képtelen lennék egy dologra összpontosítani, pedig csupán ennyi lenne a feladatom. Figyelni rá, de ehelyett én inkább saját magamat figyeltem, azt hogy miként reagálok egy új szituációban, egy olyan emberrel akit az épeszűék elhajtanak. Tachinak szerencséje volt, talán ő maga sem tudja, hogy miért de én igen. A látszat ellenére, bár... abban sem vagyok biztos, hogy kellően fedem a magamba vetett hit és bizalom hiányosságát. Talán innen is jöttek a túlkapások, amiket utólag visszagondolva, már tudom mi lett volna a jobb válasz, de már késő. Az a pillanat elszállt, nem hívhatom vissza, hogy változtassak rajta picit, nem maradt más, mint a levont következtetés. A tanulság.

Enyhén gúnyos, csipkelődős hangsúlyt engedtünk meg magunknak. Jómagam ritkán használom és akkor is igyekszem rövidre fogni, most nem így történt mivel benne volt ő is a dologban, és a mondatoknak gyermekei születtek, generációkon át. Ő törte meg, mire én belejöttem volna, olyannyira, hogy ha nem figyelem a mimikáját, letorkoltam volna, hogy ilyennel ne viccelődjön. De ha a kisugárzása nem is, érezhetően melankólia ült az arcára, így a mondatára is. Egy pillanatra elhallgattam, gyanakvás volt bennem, de végül megmagyaráztam magamnak. Nem lehetetlen és nem logikátlan. Sok élvezethajhász lesz így, meg más problémák által. Könyvben olvasott esetek, tv-ben megelevenített személy és bűnügyek, valamint a bennem lévő naivitás, ami hinni akart, mert így összeállna a kép. A másodperc egy töredéke alatt futtattam le inkább érzelmi síkon, mint szavakba öntött gondolatokon keresztül.
- Sajnálom. - Vágtam rá, bár nem volt bennem az a levertség és melankólia amivel vissza kellett volna tükröznöm, de nyoma sem volt a korábbi élnek a hangomban, viszont..
- De ez akkor is gyáva módja a gyásznak... - Jelentettem ki, utalva arra amit csinál, de érdeklődtem iránta. Szimpátiát kelltett, felébresztette az óvó és gondozó nőt, még ha nem is a kedvesebbik fajtát. Gond lehet velem, nem érzem át úgy, mások problémáját ahogy kellene, mégis képes vagyok egy szomcsi reklámon vagy sztorin elbőgni magam.... röhej...

Amint földet értem, biztos voltam abban, hogy támadni fog, így az első dolgom volt teret nyerni, ami sikerült is. Bevallom meg is lepődtem, azt hittem gyorsabb lehet nálam, vagy csak jobban meglepődött az eséstől mint vártam?... Már lényegtelen volt. Amint teret nyertem én felálltam, ő is hasonlóképp. Egyikőnk sem kapkodta el, bár én biztosabbnak éreztem magam a lábaimon, és fogalmam sincs hogy a sok évnyi talajtorna vagy az akrobatika-e az oka. Érdekelt, de most nem köthette le ilyesmi a figyelmem. Ahogy taposni kezdte a csokit tudtam, hogy hamarosan megindul felém. Bevallom, nehezemre esett elviselnem magamon ezt a löttyit, idegesített hogy ragad, csúszik... meg úgy minden. Bár az illata legalább jó volt. Tachi meg is kóstolta, én azért vártam vele, főleg hogy többen is használhatták előttünk ezt a medencét. Így nem volt hozzá igazán gusztusom, még úgy sem... hogy tudom, ez idebent nem számít. Csupa csoki vagyok, és pár másodpercig megpróbáltam a kezemmel "levakarni" magamról legalább a kezeimről. Megindult, mire én védekező helyzetbe álltam, lábaim kissé terpeszben és berogyasztva, a lábaimon így biztosabban álltam.
- Az idősekkel vigyázok, meg ne sérüljenek, tudod... szeretnek erősködni, hogy ők még fiatalok, még bírják... Rolling Eyes

- Még egy látványos szemforgatást is megengedtem, de éreztem, hogy neki fog lendülni. Még egy ocsmány blöfföt is megengedett magának, ami érezhető volt, hisz őt nem zavarná vélhetően a dolog és nem hiszem, hogy volna olyan kedves hogy megmentsen a megszégyenüléstől. Viszont ösztönösen indult meg a kezem és a szemeim az említett pontok irányába, egy másodperc az egész és már időt is vesztettem. Nem kellett bele sok és a hátam mögött volt, én pedig egy pillanatra lebénultam. Elég is volt, hogy rámarkoljon és végig nyalja a nyakamat. Kirázott a hideg és meglehetősen pozitív értelemben, de nem akartam, hogy a tudtára kerüljön jómagam is mennyire ki vagyok éhezve a szeretetre, a törődésre. Gyengeség volna és kihasználható, így amint észbe kaptam a kitörésem lehetőségeinek, sora ugrott be, az első kettőt el kellett hogy vessem, de az utóbbi működhetett talán. Egyszerűen kihasználtam, hogy mindkettőnk teste csúszik a csokitól, a kezeire fogva és tartva, csak kicsúsztam alóla, amilyen gyorsan csak tudtam, szembe fordultam vele és jobb lábammal igyekeztem ismét a térdhajlatát támadni, majd, most szemből én próbáltam ránehezedni a súlyommal és keresztüllökni a lábamon. Mivel ha közel nem is, de közelebb voltunk a medence széléhez, mint közepéhez így lehet kellemetlen eséseben részesül, persze ha sikerült az elgondolásom.

by **Tachibana Makoto** Szer. Jún. 21 2017, 15:03

Teljes siker :] Na jó, majdhogynem teljes, mert nem éreztem a hangjában bujkáló bűntudatot és a sajnálat teljes átélését. Azonban így is megvolt a napi móka, pillanatok alatt megváltoztattam az egész hozzáállását. Egy félmondat a megfelelő hangsúllyal, és a legvadócabb vadmacska is visszahúzza a karmait. Ezt a lányt pedig különösen egyszerű volt manipulálni, legalábbis látszólag, de tényleg gyakorlatilag úgy táncolt, ahogy fütyültem. Ezzel csupán az volt a baj, hogy gyorsan meg tudom unni.
- Cseppet sem gyászolom őket. Szomorúak lennének, ha látnák, hogy siratom őket - jegyeztem meg, tartva a komoly hangnemet, pedig belül vigyorogtam, mint a tejbetök. Kíváncsi voltam, mit tudok még kihozni a lányból, aki már most is úgy érezte, hogy meg kell nevelnie és helytelenítenie kéne a viselkedésemet. Arcátlanság :] Beleszól a viselkedésembe, miközben nem is ismeri a hátterét, a mögötte álló gondolatmenetet, logikát, érzéseket. Pont, ahogy én osztogattam a kéretlen tanácsokat. Imádni való volt, de nem lesz olyan pontos, mint amilyen én vagyok :]
- Nahát, szóval te is az a típus vagy, aki a pénzes öregekre repül rá? :] - feleltem a csipkelődésére - Nem undorító, amikor a ráncos kezével hozzád ér, miközben az arcán kéjes mohósággal csorgatja rád a nyálát? - kérdeztem - Vagy csináljam én is úgy, és akkor jobban érzed majd magad? :] - fűztem hozzá, és feltettem a pontot az i-re, szinte epekedve a visszavágásért. Remélhetőleg kellően szellemes lesz, fel kéne dobni valamivel ezt a birkózást. Milyen kár, hogy ő verekedni próbált, nem értette meg ennek a helynek a lényegét. Nem komoly harcra szánják, olyat bárhol lehet csinálni. Ez egy fesztivál, ahol a szórakozás volt a lényeg, nem pedig az, hogy laposra verjük a másikat. Erre még csak meg se tudtam igazán fogni a mellét, de már kicsúszott az ölelésemből. Próbált gyors lenni, de így, hogy még meg is kellett fordulnia, a világ minden ideje rendelkezésemre állt, hogy felkészüljek a következő mozdulatára. Ha nem forog, lehetett volna esélye, de így egyszerűen csak megelőztem, és egy jó alapos maciölelésben részesítettem. Így aztán rugdoshatott, ha akart.
- Hová menekülsz? A birkózásban ölelkezni kell :] - vigyorogtam rá - Éreztem, hogy megremegtél, amikor megérezted a nyelvem... - súgtam a fülébe, miközben a kezem azon ügyködött, hogy kioldja legalább az egyik csomót a melltartóján, amíg meg nem szökik újra.

by **Kiwi** Hétf. Jún. 26 2017, 21:15

Hiába a színjáték, nem mondanám, hogy meg tudnám mondani hol és mi sántít, de valami hiányzott belőle. Hiába az arc és a hangsúly meg is téveszthetne, de mondat maga ferde volt. Nem gyászol mert szomorúak lennének. Elhánynám magam, ahogy viselkedik, vélekedik... és hogy tényleg mennyire nem jelent számára semmit, akikkel együtt volt. Ennek... örülnöm kellene, ez egy kihasználható pont, ami a javamat szolgálná... Mégis fáj. Helyettük is...
- Szerintem pedig te volnál az utolsó gondjuk. - Tettem helyre picit, hisz végig gondolva, ha halottak... már oly mindegy nem? Az utolsó problémájukhoz sincs köze... remélhetőleg... elgondolkodtam, bevillant egy rémképp... Mi van ha magának csinálja az áldozatait, mi van ha nekrofil?... Bár... idebent, akkor megszívta. Nem hiszem, hogy ez helytálló lenne... de mégis ijesztő belegondolni. Egy piros indikátoros akinek több halott szeretője is van... Nem túl biztató... Már ha valós... Inkább mondaná azt, hogy nem érnek számára semmit. Mintsem engem próbál álltatni, ostoba önámítás szagú mondatokkal...

Ahogy, jelezni kívánja egy erősebb poénjával, hogy unja a felé dobált labdáimat, a másodperc egy töredékére, kiestem a tartásomból és az arcom is "megöregedett" persze ráncok nem jelentek meg, csupán egy arra a röpke időre, nem figyeltem magamra. Nem hatolt át a mesterséges szűrőn, mit engedek ki, és be. Majd egy rögtönzött válasszal csaptam el az egészet...
- Veled is szóba állok nem?... - A saját mondatom is kissé késleltetve jutott el a tudatomig. Talán fáradok? Vagy... mindegy is.

Komolyan veszem a dolgomat, így a szórakozást is, ha épp az van a listámon. Így, számomra ez egy verseny, ahol győzni és tapasztalatokat szerezni akarok, miközben jól érzem magam. Vagy legalábbis elhitetem magammal...

Megpróbált lefogni, de még annyi erőm és időm maradt, hogy szembe forduljak vele, a mozdulatsort akartam volna folytatni, mégis amikor magához szorított egy erősebb öleléssel, egyszerűen "beszorult" a kezem és képtelen voltam folytatni. Megpróbáltam pár mozdulat erejéig, kitépni magam valahogy a szorításából, esélytelenül... amikor éreztem... hogy ügyködik a melltartómon, hátul. A lehetőségeim sora erőteljesen lecsökkent. Mondhatnám, hogy elkapott, így másképp kellett folytatnom, amire pimaszkodása teret is nyújtott. Az erőszakosabb mozdulataim lassan megszelídültek, mint aki feladja. Ahogy a fülembe súgott, folytattam. Lassan próbáltam hátrálni, gyengéden magammal vonszolni a medence pereméhez. Lassan, gyengéden...
- Máshol is szeretsz nyalakodni? - Súgom én is a fülébe, miközben lassan lépkedünk hátra, ha viszont nem... hát az sem baj, de jobb szeretnék megtámaszkodni. A kezeimet lassan kiszabadítottam, így megöleltem, a nyaka köré fontam gyengéden. Hogy árthatnék én neki így bármit is? Rolling Eyes

Majd amikor elértük a végcélt, a kezeim végig simítottak a vállain, majd ott megpihentek, egy gyengéd de érezhetően tudatos mozdulattal igazítottam a fiú testét az enyémhez, miközben egy lassan lefelé irányuló nyomást helyeztem rá. A melltartómmal is bíbelődhetett, ahogy csak akart. Semmi ellenállást nem tanúsítottam. Persze, azt nem engedtem, hogy levegye rólam. Kíváncsi voltam, meddig megy el és meg tudom-e csinálni amit akarok.

by **Tachibana Makoto** Kedd Jún. 27 2017, 16:59

- Még az is lehet - vontam meg a vállam a visszavágásra nemtörődöm módon. Szóval a nevelés után a sértegetés jön, ha valami nem tetszőt mondok neki. Viszont nem az volt a szándékom, hogy a végletekig provokáljam, így ezzel lezártnak tekintetem a témát, még ha talán kicsit hűvösre is sikerült a befejezés. Tény és való, nem a kedvenc témám volt, és sose fog azzá válni, hogy miért viselkedem úgy, ahogy. Részemről teljesen mindegy, mit gondol rólam, amíg a bugyija lecsúszik. Semmi más tervem nem volt vele, csak azért mentem bele ebbe az egészbe, mondhatni a kötelező körökbe. Úgy teszek, mintha udvarolnék, aztán ha ő úgy érzi, eleget bohóckodtam, akkor megnyílnak előttem a combjai. Ő is tudta, hogy semmi más célom nincs, és én is tudtam, hogy ez neki nincs ellenére. Eszközök voltunk egymás kezében :]
Egyébként is egyértelmű volt, hogy mennyire nem rezonálunk. Én éreztem rajta a tiszta ellenszenvet, amit irántam táplált, és valószínűleg ő is érezte, hogy semennyi erőfeszítést nem tettem abba, hogy megkedveltessem magam vele. Nem is volt értelme, valószínűleg soha többé nem fogunk találkozni, vagy ha igen, akkor is csak a véletlen műve lesz. Csak arra figyeltem, hogy időnként megcsillanjon rajtam az értelem szikrája, és így tisztában legyen vele, hogy nem egy félnótás hatökörrel van dolga. Nem is tudom, miért hisz annak még mindig. Teljesen egyértelmű volt, hogy valamilyen cselen töri a fejét, és azért váltott stílust, hogy elterelje a figyelmem. Amatőr próbálkozás volt, épp a fordítottját érte el nálam. Viszont ha már ilyen kedvesen hagyta, néhány gyakorlott mozdulattal ki is csomóztam a melltartót, miközben bárgyú vigyorral bámultam a képébe. Úgy tettem, mint aki enged a nyomásnak, és lassan elindul lefelé, hogy végrehajtsa azt az említett nyalakodást, de ez csak pontosan addig tartott, amíg a kezeim nem értek a combjai mögé. Tekintve, hogy valószínűleg az egyensúlyából nem tudom kibillenteni, így egyszerűen csak megkíséreltem ölbe kapni, és úgy a csokiba borulni vele. Ha pedig alám került, akkor jöhetett a nyalakodás. Vártak a csokival borított mellek :]

by **Kiwi** Kedd Jún. 27 2017, 17:31

Tudtam, hogy mit és miért teszek. Na, jó a mélységeket én sem értem, leginkább azt tudtam, mit szeretnék kihozni a dologból. Két elképzelésem volt, az első, hogy megpróbálom vérig alázni... Utáltam a nőkhöz való hozzáállását, a másik pedig... hogy adok neki egy esélyt. Egészen eddig ezen dolgoztam. Újra és újra... incselkedtem, húztam picit az idegeit, visszaszóltam ha épp sértő vagy bántó mondatokkal traptált. De egyre inkább éreztem úgy, hogy jobb lenne ez a pasi a beszélőkéje nélkül. Furcsa érzéseket váltott ki belőlem. Megfelelni vágyás, ellenszenv, megismerésre és megértésre való vágyakozás, félelem és versengés. Ezek voltak a legdominánsabbak. Mégis egyszerűen nem rezgett közöttünk semmi, talán eleinte igen, de ahogy szó-szót követett egyre kevésbé. Mondom ezt most, hogy a karjaimban tartom, miközben lassan navigálom a medence széle felé. Az arcán lévő bárgyú mosoly is ellenszenves volt, rossz érzésem lett tőle, de igyekeztem ennek nem jelét mutatni. Éreztem, ahogy a kezeivel a melltartópántomat matatja, és próbálkozik a ragadós, csúszós csokival átitatott szövetet kibogozni. Talán az egyiket ha sikerült, mire oda értünk, ahova akartam. A kezeimet a vállaira csúsztattam, majd egy halk mondat után, megkíséreltem egy enyhe nyomással irányt mutatni neki. Egyértelmű volt, mit akarok, mint ahogy azt is sejthette, hogy nem fogja megkapni, talán épp ezért markolt rá a combomra akkora lendülettel, hogy felkapjon, csaképp csúszott a keze és a combom is, így csakis akkor lett volna esélye, ha én magam is ugrom, de nem tettem. Esetlen próbálkozását szimplán kinevettem. Úgy éreztem, hogy gyáva lesz. Nem fogja megtenni, nem bízik bennem, pedig kíváncsi lettem volna, vajon kitiltanak-e minket innen. Nem voltam észnél és ezt tudtam jól. Azt is, hogy nem épp jó vagy helyes amit levágok, épp csak per pillanat nem érdekelt. Útközben a medence széle felé ébredtem rá, miért is haragszom rá és nézem le... Azért mert ő nem Katja. Azt hittem, abban reménykedtem, hogy ő is képes lesz majd arra, amire az a nő volt. Nem félt tőlem, engedte hogy legalább látszólag irányítsak, nem félt a megszégyenüléstől sem, nem nyomult, kivárta, hogy én közeledjek és amikor hibáztam? Mert ugye... hibáztam, abból sem csinált nagy ügyet, csupán visszavette a gyeplőt ameddig helyre igazodok. A dolgok szépen alakultak vele, el tudtam magam engedni mellette és önfeledt lenni... legalább pár percig. Még azt is megengedte, hogy megharapjam, amikor megpróbált segíteni a vetkőztetésben. Egyszerre éreztem magam biztonságban és bizsergetett a félelem, ahogy játszadozott velem. Ezt a mámorító érzést akartam vissza, újra és újra... De Katja már nincs... és úgy néz ki nem helyettesíthető... Ő nem Katja, nem is hasonlít rá, mint ahogy azt eleinte gondoltam. Bár eléggé elvont és pimasz, érzéketlen alak mind a kettő, mégsem... hasonló. Tachi nem volt olyan bevállalós, féltette a pozícióját és nem mert megszégyenülni sem, sőt... Tachi követelt és amikor nem kapta meg, elvette magától, hisz a hátsómra csapott, körbeméregetett... ostobán viselkedett és többször is hibázott, amit én nem toroltam meg, akkor... Azon voltam, hogy elvigyem az ágyig és majd ott, magára hagyom... de, eddig bírtam.

Faképnél hagytam, miután kinevettem a próbálkozását. Zavaros gondolataimba révedve léptem ki a medencéből és jutottam el a zuhanyzókig. Ostoba voltam, ezt aláírom.... hihetetlenül ostoba, aki nem ismeri a határokat... vagy csak nem jó partnert választottam.

by **Tachibana Makoto** Szer. Jún. 28 2017, 14:59

Gyakorlatilag majdnem mindenről teljesen más volt az elképzelésünk. Kezdve azzal, hogy ő elvárta az udvarlást annak ellenére is, hogy ribanckodott egy sort előtte, én pedig ezek után nem voltam hajlandó gyertyafényes, csillagos égboltot bámulós randira vinni, egészen addig, hogy ő ezt a birkózást valami egészen komoly versengésnek tekintette, én pedig az előjáték egy eszközének. Tisztában voltam vele, hogy ez a lány valószínűleg sokkal több, mint aminek mutatja magát: láttam rajta a belső vívódást, az intelligenciát, a mély érzések körvonalát, azonban nekem mindezekre nem volt szükségem. Nem kívántam bennük elmerülni, ő pedig nem is engedte volna. Ugyanakkor ő is pontosan tudja, hogy én se csak egy kanos Casanova vagyok, de nem éreztem rajta, hogy olyan igazán nagyon fel akarta volna tárni, ami a maszkom alatt van. Ez az egész tényleg arról szólt, amiről eddig: egy közönséges kalandról az ágyban.
Éppen ezért lepett meg, amikor nemes egyszerűséggel faképnél hagyott. Váratlan volt, hiszen nem tettem semmi bántót. Számított rá, hogy meg fogom próbálni eltávolítani a bikinijét, és abban sincs semmi meglepő, hogy birkózni próbálok vele, ha már ez a cél ebben a "játékban". Mégis, kilépett a medencéből, és a zuhanyzó felé vette az irányt. Átfutott a fejemen, hogy vállat vonok és hagyom, sarkon fordulok és keresek más szórakozást. Megtehetném, de akkor az egész eddigi bohóckodás egyszerű időpazarlássá vált volna. Azt pedig nem igazán szerettem, ha nincs gyümölcse valaminek, amit teszek. Mindig voltak céljaim, a tetteimnek pedig vártam az eredményét, legyen az akár rövid-, akár hosszútávú. Így hát a hajamba túrva sóhajtottam egyet, és óvatos léptekkel én is elhagytam a medencét. Könnyen utolértem, hiszen alig néhány másodpercig lamentáltam. Beálltam én is a zuhany alá, és megfogtam a kezét, hogy magam felé fordíthassam.
- Úgy tűnik igazam volt. Olyan ribanc vagy, aki felhasználja a pasit a saját szórakozására, elhúzza a mézes madzagot, aztán amikor vissza is kéne adni valamit, akkor lepattintja. Undorító vagy... megérdemled, hogy könnyen kapható szajhának nézzelek - szándékosan fogalmaztam keményen, sértően, vártam a pofont, a kiakadást, a hisztit, a sírást. Provokálni akartam, fel akartam szabadítani az érzelmeit, hadd öntse a nyakamba az őszinte véleményét.

by **Kiwi** Szer. Jún. 28 2017, 20:45

Azon gondolkodtam, hova lett a tartásom, a viselkedésem kifordult, eleinte tudatosan, játék volt csupán, hogy új ismeretlen helyzetekben is mit tudnék kihozni magamból, de valahogy belesüppedtem. Túl sokat akarhattam egyszerre. Esélyt adtam, hogy bebizonyítsa... tévedek. Mégsem így lett, igazam lett és az, ahogy egy nővel bánik az számomra nem elfogadható. Próbáltam laza lenni és könnyen venni az akadályokat, de volt egy határ, amit már rég meglépett. Gyomor kellett a viselkedésemhez, de a visszacímzett válaszaimban nem találtam önmagam. Mintha más lettem volna, egy ostoba játék vezetett idáig, amit én indítottam és én is vesztem el benne. Megálljt parancsoltam. Ha valamivel finomabb, talán még kísérletezgettem volna, de már nem bírtam tovább. Az választott, hogy a fiú, mennyire hajlandó belemenni a játékom. Nem tette, innentől érdektelen és időpocsékolás volt az egész, és csak feleslegesen raboltuk volna egymás idejét. Cearso esetében is hamar meguntam a megmentésre szoruló lányka szerepét... Kiléptem a medencéből, megnyitottam a vizet. Kellemesen hűsítő volt, és megszűntek a külvilág zajai, ahogy a víz csobogása felerősödött. Biztos voltam abban, hogy nem fog utánam jönni és hogy veszi a lapot. Felesleges lett volna, még tovább húzni ezt, így a saját magam felkavart, lelkével próbáltam megszabadulni, a rám száradt csokicsomóktól. Sötét tócsában folyt le a lefolyón a vízben oldott édes étek, amikor egy szorítást éreztem a karomon. Egy pillanat alatt kizökkentem a gondolataimból és automatikusan felsikoltottam, hátrébb lépve, enyhén összegörnyedve tartottam magam elé a másik kezem, hátha ki tudom kerülni a rám mért ütést. A szívem kalimpált, a szemeimet is összeszorítottam pár másodpercig, a légzésem felgyorsult a testem pedig remegett. Nem számítottam rá, és mivel működött a bűntudat, valamint az éves rutin, így rögtön az villant be, hogy mérges rám és meg akar verni. Okkal...

Eltelt egy-két másodperc, amikor kinyitottam a szemeim, hisz tapasztaltam, hogy nem ért ütés, de még mindig meg voltam rémülve. Páran a a környezetünkből felénk fordultak, az őrök összenéztek, de senki nem csinált semmit. A többség csak a sikoly pillanatáig ügyelt, az őrök akik a standnál álltak, viszont még rajtunk tartották a szemeiket. Nem akartam galibát, sem neki, sem magamnak. A mondandóját figyeltem, szó nélkül hallgattam végig, felemeltem a fejem, hogy az arcára pillantsak, de nem néztem a szemeibe, helyette inkább a fejénél kissé oldalra fókuszáltam, szótlanul. Legalább hét válasz fogalmazódott meg bennem, az egyik ellenkezik és védekezik, a másik igazat ad, a harmadik visszamutatna az ő viselkedésére, egy következő kimagyarázta és rá fogta volna... A szavai hiába voltak kemények, fájtak de nem sértettek. Nem volt min megsértődnöm, igaza volt, még akkor is, ha nem így akartam.
- Ez így van. - A hangomban hallhatott megbánást halk, kissé félénk, komoly, de nem hunyászkodtam meg, most erőt vettem magamon, és a szemébe néztem, legalábbis pár pillanatra. Nem tudtam, mit vár, mit szeretne.... mit kellene tennem. Vagyis de... egy "igazi" lány most biztos sírva fakadna, hogy ő majd megvigasztalja, vagy ott hagyja a fenébe, mondván... "magának csinálta". Nekem ez nem ment. Túlzottan gyáva voltam hozzá. Nem voltam olyan, igazi nő mint a többiek. Hiányzott belőlem az a báj, ami ott bujdosott Miuban, nincs meg bennem az a szabad lelkű játékosság ami Junt jellemezte, nincs bennem olyan tisztaság sem, ami Shukakut, és olyan elegancia sem, ami Chaknát... de, az az erő is hiányzott amit Katja tudott képviselni... fogalmam sem volt arról, miféle vagyok valójában... Nincs énképem, szükségem van mások visszajelzésére, hogy egy picit is magamba lássak, éppígy önbizalmam sincs, de talán van bennem annyi habitus, hogy leplezni tudjam.

Most szabadkoznom kellene? Magyarázkodnom? Tartozok neki egyáltalán ezzel? Ha mondanék is bármit, csakis annyit érnék el, hogy még inkább megaláznám magam.
- Bocsánat, hogy raboltam az idődet. - Húztam ki a karomat, a markából, ha eddig nem engedett el, majd meghajoltam ahogy illik és ott is hagytam. Nem fogok előtte sírni, és nem fogok neki magyarázkodni, mert azzal csak két dolgot érnék el, önsajnáltatásnak vélné, én pedig megfogadtam, hogy csak azért, hogy megértsenek, nem mesélem el az életem. Főleg nem olyannak, akiben a bizalom fikarcnyi magja sem épült ki. Bár tudom jól, egy idegennel megosztani a magánéletedet nagyon is felszabadító tud lenni, csak egy a baj. Idebent nincs piros x, és nem zárhatod be az ablakot, nem tilthatod le... Bármikor megbánhatnám, amit nem fogok. Inkább leszek gyáva és undorító alak, mint védtelenül sebezhető.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Jún. 29 2017, 16:18

Indokolatlan sikítás. Még össze is húzta magát, mint aki azt várja, hogy megüssem. Őszintén, minek nézett ez a lány engem, ha így reagál arra, hogy megfogtam a karját? Persze a napnál is világosabb volt, hogy nem tőlem várja az ütést, hanem a "démonaitól". Az egész egy reflexmozdulat volt, aminek semmi köze hozzám. Akárki más lett volna, aki most így megfogja a karját, ugyanez történt volna. Néhány pillanat múlva a hölgyemény is rájött, hogy nem fog jönni a várva-várt ütés, úgyhogy kinyitotta a szemét, és hallgatott engem. Csendben. Nem pofozott fel, nem lökött meg, nem kezdett el velem üvöltözni, nem vágott vissza azzal az éles nyelvével. Egyszerűen csak igazat adott nekem. Benne volt a pakliban, sőt, még talán ez volt a lehető legkedvezőbb reakció számomra. Az arckifejezése még egészen aranyos is volt, visszafogott, félénk, de mégis eltökélt.
- Mikor legközelebb találkozunk, a valódi arcodat szeretném látni, és akkor én is mutatok valami tetszetőset :] - mondtam neki, miközben távozóra fogta - És majd akkor elkérem a saját fél órámat is :] - tettem hozzá a távolodó alaknak vigyorogva. Nem mondtam le a huncutkodásról, ahhoz elég csinos volt, így bikiniben azért látszott, mit takartak el a bő ruhák. Most viszont elengedtem, indokolatlanul nem fogok rátapadni, mint valami pióca. Ha lesz újabb találkozás, akkor végső soron nem volt időpazarlás ez sem, és most az volt a fontos, hogy azt sugalljam, érdekel engem.

by **Kiwi** Csüt. Jún. 29 2017, 19:25

Azt hitte megüt, huzamosabb ideig nem mertem rá pillantani, vártam mikor és hova csap le. Nem tette. A légzésem lassan visszaállt a rendes ütemére, a szívdobogás elcsendesedett, elmúlt a veszély. Utólag felfogtam ugyan, hogy túlreagáltam. Az őrök egy ideig még rajtunk tartották a szemüket, amit én ugye nem láttam. Elmondta amit akart, én pedig elfogadtam a hallottakat. Tényleg idiótán viselkedtem, miközben próbáltam egy amolyan laza, ferde napot tartani, amikor elengedem magam, és minden hülyeséget megengedek magamnak ami az eszembe jut. Olyan jól hangzott. Katjaval is egy ilyen "kirohanásomban" ismerkedtem meg... Sokan csinálják, másoknak sikerül, nekem miért nem? Én hol hibázok? Hol és mit?... Frilinának olyan jól áll és Ő olyan ügyesen csinálja. Szemtelen de nem bunkó, törődő de nem megalázkodó, ki tudja csavarni a helyzeteket és a férfiakat... féltékennyé tenni a környezetét... Számomra ez a nő! Ő az a nő, ami olyan igazi és valós... még ha csak egy npc is, egy írott program... Az ő viselkedését próbáltam leutánozni, de nem ment... Vagy csak rossz partnert választatom. Már mindegy volt... Hihetetlenül örültem annak, hogy elengedett. Féltem, hogy tovább akarja húzni, hogy magyarázatot követel majd rajtam, hogy nem fogom tudni levakarni. Meghajoltam és éreztettem vele a távozási szándékomat, amire még volt pár mondata... Ahogy távolodtam el tőle, és jelezte, hogy emlékszik még az alkunkra felemeltem a bal kezem, és hátat fordítva neki... persze már távolabbról, megmutattam neki a középső ujjamat. Valójában megmosolyogtam, hihetetlen egy pasas.... Ha eddig nem esett nekem, akkor most már nem fog... és messziről lehettem "bátor" és persze nőies. Mert akkor már miért is ne... Nem akartam vele többet találkozni, bár voltak tanulságos pillanatok saját részre, de mégis... Ha lehet, inkább elkerülöm őt, de abban biztos vagyok, hogy letagadom, hogy ismerném... Bárki elhinné róla, hogy összekever valakivel...

by **Brooklyn** Pént. Jún. 21 2019, 16:44

/Seishin A főtéri bár./

Az elmúlt napok bizonytalansága miatt céltalanul bolyongott a városban, ámbár külső szemeknek határozottnak tűnhetett a fiú kiállása, de ő érezte. Elakadt.
A keskeny sikátorok mélységében egy ismerős csilingelő hangra lett figyelmes. Meglepődve nyitotta meg a panelt. Nem számított senkire, aki keresné őt.
Az üzenetet Takamitól kapta.

14:30-kor találkozhatnánk Floria bárjában.

~ Ez Takami!~ Állapította meg Lazara is.
~El kell mennünk!~
- Engem is érdekel, mit akarhat. - Nyugtatta meg a lányt a fejében.

Kicsit késve ugyan, de Brook megérkezett a megbeszélt helyre. A fiú már ott ült a bárpult egy eldugottabb pontjában. Fájt látni, hogy a céhlogó ami egykor összekötötte őket, már nem díszelgett a feje felett egyiküknek sem.
- Hy! - Köszöntötte a Brook, vidáman a jobb kezének feltartásával is az ex céhtársát.
- Szia. - Takumi hangja közönyös volt, egy kis melankóliával fűszerezve.
- Mit iszol? A vendégem vagy, ha már elhívtalak. - Takumi ajánlata visszautasíthatatlan volt, főleg ha nem neki kell fizetni.
- Skót whiskeyt, jéggel. - Adta fel a rendelését a csaposnak, vidáman. Takumi végig mérte a srácot és hitetlenkedve fogadta a tapasztalatait. Amint kiszolgálták őket, belekezdett a monológjába.
- Azért jöttem, hogy kifejezzem részvételemet Lazara miatt. - Hangja alig érezhetően megcsuklott.
~ De édees! Mondjuk el neki! Tudnia kell! ~ Kampányolt a lány Brook fejében, hogy bevonják a közös titkukba.
~Nem...~ Felelte Brook nemes egyszerűséggel.
~ De miéért? Igazán megérdemli. Még egy italra is meghívott! Ez nagy szám nála!~ Nem adta fel.
~ Nem... te mégis mit gondolnál, ha azt mesélnék neked, hogy a fejedben él tovább egy lány?... ~
~ Azt, hogy egy sültbolond! ~ Vágra rá vidám hangon.
~ Vaaagy~ hogy, annyira megviselte a szerette halála, hogy belebolondult~... de romantikus!~
~ Pont, ezért nem mondjuk el, hogy élsz és kész! ~
~ De nézz rá Takumira, a szívem szakad meg... olyan kis szomorú...~
~Túléli.~
A részvétkifejezést pár másodperces csend követte, amiben Brook csupán az italt nézte és ekkor játszódott le fejében az eszmecsere.
- Köszönöm. - Emelte fel a fejét, miközben megpróbált szomorúságot erőltetni az arcára.
- Lazarara és a Vindicta-ra. - Emelte poharát a céhtársa felé, koccintásra biztatva, egy sunyi félmosollyal az arcán.
- A múltra. - Majd a két pohár halk koccanással ütközött egymásnak.
- Hogy lettél piros, kit öltélt meg? - Brook arca kiss elkomorult, hisz ezt a témát szerette volna messzire elkerülni, mivel ő maga sincs tisztában a történteknek teljesen.
- Lazarara és a Vindicta-ra! - Emelte ismét poharát, nyomatékosítva, hogy ehhez neki semmi köze.
- Nem tűnik úgy, hogy nagyon megviselne... pedig... Lazara szeretet.- Takumi a kényes témát csak nem akarta elengedni.
- Lazara mindenkit szeretett... - Felelte egyszerű Brook.
- És?... - Értetlenkedett Takumi.
- És én nem szeretek mindenki lenni, egy ember szemében. - Húzódott sejtelmes mosolyra Brook arca. Miközben Takumi értetlenségét a döbbenet váltotta fel.
~ Ez gonosz volt! ~ Szólalt fel Lazara Brook gondolataiba fürkészve magát.
Brook nem felelt, nem védekezett.
- Hihetetlen vagy.... neked kellett volna meghalnod inkább! - Fakadt ki a fiú.
- Értékelem az őszinteséged. - Mosolygott Brook.
- Csak ennyit akartál? - Szemtelen félmosollyal az arcán fordult oda volt barátjához Brook. Takumi pedig láthatóan megbánta, hogy ismét szóra méltatta ex céhtársát.
- Igen. Csak ennyit. - Itta ki az utolsó kortyokat a pohárból, majd lecsapva azt és a pénzt a pultra, sarkon fordult és távozott.
~ Erre most tényleg mi szükség volt? ~ Vonta kérdőre Lazara értetlenkedve a hallottakon...

by **Seishin** Pént. Jún. 21 2019, 17:23

Hogyan nézek ki? Ki vagyok? Na várjál aranyoskám, hogyan nézek ki szerintem egyértelmű. Csak néz végig rajtam. Az ki vagyok, derítsd ki, ha van merszed!
Azt hiszem ez lesz az ujj szemléletem, jah és továbbra is oda adó híve macskáknak és fahéjas keksznek. Mert van, amin jobb nem változtatni. Ahogy azon sem régebben is ittam, Oh és nem feltétlen vizet. Arra is emlékeztem egy néhány alkalommal a helyi kocsma látta kárát, vagy épp az, aki azt utcán belém kötött. Védett területen belül nincs színeződés hisz nem lehet játékost ölni. Talán ezért nem vagyok vörös még, illetve ezért élek még szerintem. Ah na mindegy, a macska rúgná meg miért is agyalok én ilyen dolgokon? Ohhjjoohh agyalok, gondolkodom én olyat is tudok?
Újabb meglepő tény magamról a nagy közönségnek. Mikor boromért nyúlok, ami mellesleg ki nem találná senki sem milyen ízesítésű, kezem meg remeg. Nem a piától csak a szokásos kellemetlenség, néha csak úgy emlékek törnek rám. Van melyikben én is benne vagyok, de olyan idegenek tűnik az egész sokszor. Mintha nem teljesen én volnék, kész szerencse mikor egy valaki bukkan fel na őt legalább felismerem. Vagy is vele egyűt 3 embert kész téboly mi? Igazából harmadik arcát húsvér valójában sose láttam, a szőkeség kisé hiperaktív is.
Nem mesze tőlem egy asztalnál igencsak hangosak, én nem bánom. Ahogy az se érdekel, hallom, amit mondanak. Nem hallgatózik, de közelség és a hangerő épp megfelelő, ha tisztán nem is de hallom.
Na szóval kortyolok a boromból fejem hátra hajtva még akkor is mikor már a bor az asztalon. Fedett és fedetlen szemem csukva. élvezem az ízt és a tüzet, amit bennem lobbant lángra a nedű.
-Bunkó...... senki nem érdemel halált. Persze kivételek azért néha akadnak.
Mondatom talán egy kicsit hangosabbra sikeredett ahogy azt akartam. Ez van, engem nem izgat különösebben, fogtam magam szépen és meg ittam italom az utolsó cseppig. Szeretet és veszteség, jól tudom milyen érzés. Még ha csak a kódból is dereng fel néha olyan mintha minden alkalommal szívem egy darabját tépné ki. Nem irigylem a szomszédos asztalnál ülőt.

by **Brooklyn** Szomb. Jún. 22 2019, 14:48

~ Hamarabb túl lesz rajta. ~ Válaszolta egyhangúan Lazaranak.
Takumi hátra se pillantott a megjegyzésedre, talán nem is hallotta, nem úgy mint az aki nem messze ül tőled. Brooklyn hátradőlt a székben és egyértelműen megnézte magának a hang forrását. Végig mért egy kedvesnek tűnő mosollyal.
- És mi van akkor ha én pont az a tisztes kivétel vagyok? - Kérdezett rá egy szenvtelen mosollyal. Majd kíváncsian várta mit fogsz válaszolni erre, egy teljesen ismeretlen alaknak. Tudta, hogy még nem talákoztatok, hiszen egy ilyen szemrevaló lány megmaradt volna az emlékeiben.
Eközben Lazara kényelmetlenül fészkelődni kezdett a fejében.
- Egy italt a szép hölgynek. - Intette le a pincért, persze csak ha a lány pohara fogytán volt. A fiún nem láttad, hogy megviselte volna az előző beszélgetés, sem pedig a témája, bár ő nem tudhatja te mennyit hallottál az egészből, hiszen el volt foglalva Takumival és a fejében élő Lazaraval, hogy önmagát már meg se említsem.
Úgy döntött, jobb nem egyedül inni, így egy határozott mozdulattal pattant fel a székéről és foglalt helyet melletted, miközben várta miféle válasszal is áldod meg a beszélgetést.
~ Remélem nem akarsz flörtölni vele... estküszöm azt megbánnád. ~ Fenyegetőzött Lazara mint egy zöld szemű szörny, hiszen érezte, hogy valami bontakozóban van a fiúban, de ő maga sem tudta eldönteni egyenlőre, hogy micsoda.
~ Még én sem tudom. ~ Felelte nyugodt hangon a fenyegető szavak ellenére. Mégis mit tehetne vele egy hang a fejében?... Lazara jelenleg veszélytelen, olyan mint egy túl sokat csacsogó önző lelkiismeret.

by **Seishin** Vas. Jún. 23 2019, 17:34

Lehunyt szemem fel nyitom résnyire és az idegenre sanditok. Tudom jól mindenkit elkap a karma előbb utóbb. Néha sok rossz jön, végül révbe érhessen az egyén.
- Akkor az 1000 arcú eljön érted. Előbb vagy utóbb, senki nem szökhet ellőé.
Ital hallatán, vissza dőltem előre a poharam alját kétszer az asztalhoz koppintottam. A meg jegyzését pedig elengedtem a fülem mellett. Szép? Én? Ugyan ez abszurd kijelentés, átlagos inkább talán azt a szintet elérem. Na ja újabban túl kritikus vagyok, vagy csak a régi ön magam kezd felszínre törni?
~ Céhhé illene meg kérdezni angyalkám~
Fél szemel pillantottam rá miközben szemöldököm kérdőn felvontam. El voltam én egy magamban is, hiszen többes számban vagyok. Oh vagy is nem, csak azok néha zavaró emlékek a hangok túlságosan lekötnek.
- Kösz az italt, épp elfogyót.
Végül is fizet egy italt, a társaság nos néha nem jön rosszuk. Aztán meg sosem lehet tudni mi sül ki ebből a furcsa találkozásból. Óné Chan is örülne, ha meg ismerkednék másokkal biztos. Mikor meg érkezik az italom felemelem a poharam.
- Az idegenre, aki elég merész egy asztalhoz üljön velem.
Kortyolok és finoman visszahelyezem a poharat helyére. A bór, amit itt szolgálnak fel minőségben van olyan jó, mint a macskában. Nem jobb annál, amit ritka küldetés jutalma ként szereztem még régebben.

by **Brooklyn** Vas. Jún. 23 2019, 18:53

Az "ezerarcú" hallatán hangosan felnevetett, szórakoztatta lány szemtelensége.
~ Fulladj meg! ｢(ﾟﾍﾟ) ~ Akadt ki Lazara, azon amin a fú egy jóízűt nevetett. Annak örömére, hogy végre megnevettették meg is hívta a lányt egy italra, a benne lévő másik személy tiltakozásának ellenére. Majd közelebb húzódott a fiatal teremtéshez, aki időközben meg is kapta a rendelését.
- Egy asztalhoz veled? Csak nem a híres maffiavezér lánya vagy, vagy micsoda? - Dobta fel a labdát Brook.
- Áh, nem dehogy, ahhoz még túl ártatlan vagy. - Élcelődik a lányon, utalva főleg az indikátorára.
- Vagy netán pont az a fajta vagy, aki másokkal végezteti el a piszkos munkát? - Kisfiús mosolya mögött ott húzódott némi szenvtelenség. Ha magas labdát kap, ő bizony leüti.
~ Ismered?〈(゜。゜)~ Érdeklődött Lazara, hiszen ő már elvesztette a beszélgetés fonalát. Brook hátra dőlt a székben és egy pillanatra elmélázott. Az egyik idegen aki belépett az ajtón, elég ismerősnek tűnt a számára, de remélte semmi hangulata nem lett volna most hozzá. Így remélte ha ő is az, nem veszi észre őket, vagy pedig lesz annyi az illetőben, hogy mivel látja a társaságát, így inkább mellőzi a jó pofizást. A fiú távolabb ült le tőlük, Brook pedig végig követte a szemeivel, nem feltűnően ugyan, de pár pillanatra csupán rá figyelt. Végül egy barátságos mosollyal fordult vissza beszélgetőpartneréhez, remélve hogy ismét valami epés választ kap, amit újfent meglovagolhat, vagy épp meglepi valami turpissággal.

by **Seishin** Vas. Jún. 23 2019, 20:09

Ki nyújtottam a kezem, a közelsége az, hogy ide ült épp elég. intettem és matattam a menüben. Következő pillanatban egy pallos jelent meg kezembe mi majdnem akkora volt min én magam. Fél kezel közém és az idegen közé helyeztem. Pengéjén, ha rá pillant észre vehet egy feliratot DKNN, nem hínem ismeri a jelentését. Egy monogram csak az egész jelentése: Dr. Kayába Fatuskó "Noa". Még tőlé kaptam ezt az apróságot, valami felejthetetlenért. Hm furcsa annyi mindent elfeledtem mintha minden lakat alatt lenne mélyen a vízben. Az ő arcára és Nővéremére mindig emlékeztem, folyton kisértettek. Talán mind a ketten elfogadtak olyának amilyen vagyok.
- Ha az is lennék, miért kösem az orrodra? Magamnak ártsak a dologgal, hogy figyelem központjába kerülök?
Oh hó hé nem ér kukulni a másik indikátortá! Kiáltottam volna fel legszívesebben, de erre szabály írót, se íratlan nincs.
Támadok pöcköléssel amikor visszafordul felém, igy dupla kombó igazi Duble smash ujjam pedig homlok poci keretében koppan az idegenen.
- Nem vagyok annyira az, mint gondolod, nagy lány vagyok. Cipóm is magam kötöm meg, ezt jobb, ha meg jegyzet kandúrkám!
Az, hogy mit csinálok mi a munkám az meg csak maradjon az én titkom. Van, aki ezért van, aki azért vörös, sosem lehet tudni. Volt egy valaki, aki ugyan vörös volt, de tudtam miért lett az. Ölsz vagy meg halsz, hasonló helyzetben én is úgy cselekedtem volna. Furcsa.... annyi minden közül erre tisztán emlékszem.
- Az a munkától függ, épp mit csinálok. Másokért miért kellene dolgoznom?
Igen miért is dolgozzak másokért, egy valakiért neki áldozni mindent se éri meg. Amennyire tudom egyszer már nagyon meg bántottak egy ilyen alkalommal. Meg igazítottam a hajam, olyan igazi csábos felinél. No no nem a csábitás s célom, csak érdekel mi a reakció főleg a kis interakcióm után. Bátorság, merészség vagy az önérzet bújik elő?

by **Brooklyn** Csüt. Jún. 27 2019, 17:29

A lány kinyújtotta Brook felé a kezét, aki kíváncsian várta mit is tervez a kishölgy. Lazaranak viszont több sem kellett...
~Hát ez meg mit csinál? Meg ne fogd!!˛˛૧(˵¯͒▱¯͒˵)~Szolt rá Brookra, mivel a lány fejében már egy teljesen más szituáció bontakozott ki. A fiú őszintén mosolyodott el amikor megjelent a lány kezében a pallos.
- Oya olya... nem túlzás ez egy picit, ilyen pici lánynak ekkora fegyver? - Cukkolta, majd az egyik újával picit arrébb tolta magától azt, ekkor tűnt fel Brooknak a monogram.
~=。:.ﾟ٩(⑅๑꒪﹏꒪๑)۶:.｡+ﾟ~
- Nocsak, ez meg vajon mit jelenthet? D.K.N.N...Dicső Kézű Nívós Nőszemély? - Pillantott a lányra érdeklődve.
~Inkább Disznófejű Kellemetlen Nab Némber...(;¬_¬)~ Brook felkacagott, talán élvezte is, ahogy Lazara féltékenykedik.

- Bűnök nélkül, hogyan lehet gyakorolni a megbocsájtás gyönyörű erényét? - Válaszolt kérdésre, kérdéssel.
~Hogy mi?...( •́ ⍨ •̀)~Lazara elveszett a sorokban és egyszerűbb választ várt. Ekkor jelent meg egy ismerős alak, akit Brook végig követett a szemével. Majd miután megbizonyosodott arról amiről szeretett volna, ismét a lány felé fordult és nem várt meglepetés fogadta. A homlokpöccintés nem az ő világa, így pislogott kettőt, majd a hajába túrrva simította el az érintést. Arcáról pedig lassan levakarta a meglepettséget és újfent pimaszkodott a lánnyal.
- Ejha, ez azért már teljesítmény. - Élcelődött miközben visszatért a szerepéhez.
- Szomorú és magányos ember lehet az, aki csak magáért dolgozik. - Piszkálta az állóvizet a fiú, majd belekortyolt az italába.
- A magányra. - Emelte poharát a lány felé, várva a reakciót.

by **Seishin** Vas. Jún. 30 2019, 22:46

Felfigyeltem a mosolyára és vissza mosolyogtam. A meg jegyzése egyenesen mulattatott, halkan fel is kuncogtam.
- Hé, kis lánynak nagy fegyver kell ám, amivel nagyot tudjon sózni a perverzek fejére.
Sandán az idegenre néztem és ki nyújtottam a nyelvem. Na nem mintha perverznek hinném, annyira még nem ismerem. Az magára veszi a meg jegyzést vagy sem az már rajta múlik. Oh és engem pedig hidegen hagy.
- Dr. Kayaba Natsuko "Nia".
Ebből majd biztos azt gondolja ez a nevem. Képzeletben szám elé teszem egyik kezem és jót kuncogok rajta. Nem, ez csak egy emléktárgy, ami azt jelzi én egykor Noa drága tulajdona voltam. Igazából csak én gondoltam igy hisz a bundám az öve volt na meg a szívem is.
- Némely bűn igencsak csábitó és finom. Szinte hiba a megbocsájtás, mert miért bűn az, ami annyira jó?
Céloztam ezzel nagyon sok mindenre, de az ahogy az idegenre pillantottam és számhoz emeltem a poharam. na az az kicsit huhu ha. Itt talán finom utalás egy nő tol a férfitársaságra történt.
- Bizony! Hatalmas feladat egy csizmát bekötni, ha füzös a teteje.
Felemeltem a poharam és én is kortyoltam.
- A társaságra!
Nem értem miért lennék magányos, ha van egy testvérem? Na persze úgy magányos vagyok, hogy nincs kit ölelnem és nincs ki öleljen a nap végén...... Furcsa mind a két térfélen játszok és még sincs gyümölcs a számomra.

by **Brooklyn** Vas. Júl. 21 2019, 19:40

- Perverzek, hol? - Nézett körbe ijedtséget színlelve.
~ Hát ez nagyon gáz volt... ~ Kommentálta Lazara és hátravonult Brook fejébe, hogy onnan nézze végig a fiú ügyködését. Már a csak popcorn és az üdítő hiányzott. Majd megkapja a monogramm megfejtését. Enyhén összeráncolta a szemöldökét. Ismerős volt neki a név, de valahonnan máshonnan, régről... Bár Kayabat olvasva mindkettőjüknek keserű íz támadt a szájukban, elszorult a szívük és Brook arcvonása egy pillanatra megfeszült. Viszont adta magát egy édes félreértés, amibe Brook belement. Azzal is elterelve saját haragját Kayaba iránt.
- Nia, milyen szép név. - Dicsérte meg és most teljesen őszintén. Majd a bűnökre terelődött a szó és azok meg, illetve meg nem bocsájtására. Az, ahogy a poharat a szájához emelte, Brookban erősítette a gondolatot, hogy a flört jó irányba halad. Míg Lazara dacossága és féltékenysége nőttön nőtt.
~ Közönséges... ╮(╯-╰”)╭ ~ Húzta fel az orrát, leplezett nemtörődömséggel. Majd némi gondolatcsere után, poharunkat emelték. "Nia" látszott, hogy furcsán pillantott a magány szó hallatán, de ezzel Brook nem törődött. Seishin kontrázott, hisz ő inkább a társaságra inna. Í
- A kimondatlan szavakra. - Érintette gyengéden a poharát a lányéhoz. Miközben szavait, szintén sokféleképp lehet érteni, és ha már a lány is így játszott vele, ő maga sem marad ki a partiból.

by **Seishin** Csüt. Júl. 25 2019, 20:43

- Ha tükörbe néznél…bár akkora perverz nem vagy mint egy ismerősöm. Szerintem nincs olyan lány, akit ne akarna meg csinálni.
Ha a szövegem hallaná tuti leesne neki, hogy rá gondolok. Igen Hentaiki te vagy az, akire céloztam. Bár ő most nincs a közelben. Ha itt lenne a lányoknak itt nyugtuk nem lenne szerintem.
Ha Nia itt lenne, akkor tuti vele foglalkozna. Nia meg Eikivel, bár ebben nem vagyok biztos. Nos végül is ideje lennem már hozzá szoknom, én mindig partról nézem a szerelmes csónakázást. Régebben hallottam egy mondást, vagy inkább ahh nem tudom.
- Igen az volt, szép és nem csak a neve.
Mi közben ittam volna elpirultam halványan. Nem azért, mert nevet dicsérte és azért sem mert koccintottunk. Csak egy pajzán emlék egy fürdőzésről, ami eszembe jutott.
Nem válaszoltam, csak ittam egy jó nagy kortyot. A szavak, nos igen néha jobb ki mondani őket még ha fájdalmat okozunk is vele. Mert nem tesszük később a fájdalom csak nagyobb lesz.
Poharam az asztalra rakom, fura fazon az asztal társam és habár vörös nem tűnik rossz alaklank.
- Milyen szavakat szeretnél ki mondani? Ami számodra kimondatlan még egyelőre?
Hm csak most eset le előző mondatmmal elárultam magam, nem Nia a nevem. Végül is én csak a jelentést mondtam el ő meg félre értelmezte.
- Esetleg van, amit kiabálnál, vagy halkan suttognál meghittebb környezetben?
Feldobtam a labdát kiváncsian várom a válaszát. Na kicsi kandúr merre is viszed a gombolyagot?

by Ajánlott tartalom