Re: Főtér

by **Tachibana Makoto** Kedd Jan. 17 2017, 13:31

- Nahát... ezek szerint nem vagy nagy étvágyú, de a kevéssel se elégedsz meg :] - vontam le a következtetést, természetesen rögtön elferdítve és kétértelműsítve a szavait. Nem hinném, hogy mást várna tőlem, én pedig örömmel teszek eleget ennek az elvárásnak. Mindig szórakoztató, ha efféle kommunikációba keveredek egy-egy lánnyal, na és persze örömteli is, ha valaki nem félénk az ilyesmihez, és nem is jön különösebben zavarba tőle. Persze valamilyen szinten korlát is, hiszen innentől kezdve eszem ágában se volt különösebben megismerni a lányt, bár néhány perce még semmit sem akartam tőle, aztán most mégis itt vagyunk, és... mondjuk úgy, ismerkedünk.
- Valóban? Ez olyan, mintha azt mondanád, a zöld haj a rajzfilmfigurák kiváltsága, valódi embereken nem állna jól - feleltem, kinyilvánítva a véleményem, miszerint ostobaságot állított. Egyetlen ruha sincs nemzethez, vagy éppen rasszhoz szabva. Még csak az hiányzik, hogy qipaot csak kínaiak hordjanak, baseball sapkát meg csak amerikaiak - Na de akkor ki vele, mit viselnél szívesen, ami elüt ettől a stílustól? :] - faggattam, hátha kihozom belőle a nőt, aki órákon keresztül próbálgatja a különböző ruhákat vásárlás címszó alatt. Már csak azért is, hogy kiszedjek belőle valami értékesebb információt is, és ne csak arról faggassam, hány tojást szeretne.
- Nem fogadok el divattanácsot olyantól, aki irtózik átöltözni - jegyeztem meg epésen, ha már ő is így belém kötött - De ha már itt tartunk, neked is jobban állna, ha lenne rajtad néhány masni. Vagyis ha csak az lenne rajtad :] - vigyorodtam el, és ez volt az a pont, amikor megpaskoltam a fenekét, csak hogy még szemtelenebb és pimaszabb legyek, mint eddig. Muszáj fokozni, különben ellaposodik és unalmassá válik számára, és számomra is. Amúgy is, ha már ennyit szemeztem azzal a popsival... :]
- Ha így véled, akkor bizonyára mást szeretnél tőlem, bár... valakit az elégít ki, ha unalmas diskurzusokat tart unalmas emberekkel - vontam vállat - Azért remélem, hogy te inkább mást szeretnél tőlem :] - vigyorodtam el. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, hogy éppen hol kotorászott, férfiból vagyok, nekem az ilyesmi nem tűnik fel :]
- Viszont mivel a fogadásunkat megnyertem, így valamivel tartozol - emlegettem fel, elvégre nem egyeztünk még meg a díjakról, és nem kívántam elfeledni, ha már nyertem valamit.

by **Kiwi** Vas. Jan. 22 2017, 18:22

A társalgásunknak volt egyfajta kémiája, bár… egy idő után kezdtem úgy érezni, hogy nem akarja csakis azt… hogy erről szóljon. Én pedig játékos vagyok, de… hamar beleunok dolgokba, így a szócsépléssel is kezdett ez a helyzet kialakulni, főleg hogy… az igényét is jelezte. És az a bizonyos hangulatmérő, most szépen csúszni kezdett lefelé.
- Pár perce már beletörődtél hogy nem fogok a kedvedre öltözködni… - Elevenítettem fel a memóriáját, hisz úgy néz ki mégiscsak rám akarja erőltetni az elképzeléseit.
~Persze… mint elefánton a csíkos harisnya…~
- Az európaiaknak az alkatuk is más, nem adja vissza azt az eleganciát, amit az ázsiaiaknak képvisel. – Magyaráztam meg, mert úgy éreztem nem… érti. Majd kezdett… egyre eldurvulni… és kezdtem úgy érezni, hogy valami öltöztető fétises… vagy… csak szereti a dominanciáját érezni mások által. Hát… nálam a legrosszabb emberrel próbálkozott. Nem szeretem ha beleszólnak a dolgaimba és ő végképp nem tartozott azok közé akinél az érezném, hogy legalább egy kicsit is adnom kéne a véleményére. Mondhatni, ez a fajta… erőszakossága picit ijesztő is volt már és végig az indokokat kerestem. Pár jelzőt, miszerint himsoviniszta, hisz állandó elnyomást érzek felőle… ezért is van, hogy… versenyhelyzetet kaparok ki… minden mozzanattal. Nem is értem miért van ez, érzem a belőle áradó hivalkodást, gőgöt, felsőbbrendűség érzését… és talán a vörös indikátora is rátesz picit. Bár… War után megfogadtam magamnak, hogy nem teszek különbséget mert… felesleges, hisz az a férfi is egy gyilkos… aki ráadásul az adrenalin érzése miatt gyilkolt csupán…
- Miért zavar a stílusom? Vagy miért pont az enyém? Van másik háromszáz csak ezen a szinten most, nyugodtan találhatnál olyat… aki igazán a kedvedre való. – Jegyeztem meg neki, kissé epésen, de tényleg értetlenül állva a tény előtt. Majd szó-szót váltott, és kezdtem úgy érezni… hamar elharapózunk. A masnis megjegyzésére csakis a szememet forgattam, méghozzá olyan teátrálisan, ami az ő szava járását is jellemezte. Igen, úgy értettem, hogy látványosan. Viszont arra azért nem számítottam hogy rá is csap a fenekemre. Csupán kérdően vontam fel a szemöldököm a megmozdulására, biztos voltam abban hogy azt várja hogy majd felképelem, vagy hisztériát rendezek… És látszódhatott rajtam ugyan a zavar, mégis tartottam magam. Rápillantottam, és azon agyaltam… hogy, most tényleg ennyi volna ez a srác csupán? Egy tahó, akivel összehozott a szerencse, aki megjátssza magát, hisz… a kézcsók és ez a megmozdulása… nem klappolt igazán egymással. Próbált azt a férfi lenni, aki lazának mutatja magát, eleganciát próbál felölteni magára, de… ha nem a megfelelő válaszokat kapja, elengedi az állatot. Kezdtem nem tudni… akarok-e valamit is tőle… hisz a halacskán, és pár vicces pillanaton kívül nem sokat nyújtott számomra, hisz az epés megjegyzései beárnyalták a beszélgetést. Olyan volt ő… mint aki egy általa festet kalitkába akar terelni, a szavakkal, a gesztusaival. Próbált nem elijeszteni, marasztalni… viszont igyekezett, úgymond helyretenni, bár…. lehet csak én látom mindezt bele… Egy szúrós pillantással jutalmaztam azt a gesztusát amikor a fenekemre csapott. De szóra már nem méltattam. Viszont kíváncsian pillantottam rá, mert érdekelt… ez most szerinte tényleg olyan szórakoztató és vicces? Bár… legalább nem a hajam húzkodja…. Majd ha ezek után is úgy követték a szavak, a gondolatokat akkor azokra is válaszoltam. Viszont kezdett érdekes lenni számomra, pár pont mintha megvilágosodott volna, de ezek kérdésért kiáltottak.
- Mond csak, te csupán azokkal a lányokkal érzed jól magad, akiktől a megszokott reakciót kapod. Lányosabb ruhákba akarsz öltöztetni, nem tetszik ha nem úgy szólok… szórakoztatásra vágysz, de nem fogok csakis a te kívánságod szerint cselekedni. Mond csak, mit szeretnél kinek öltözzek be? Hmm… melyik volt barátnődnek, vagy álombéli képnek… vagy esetleg valami rajzfilmhősnek? – Kérdezem tőle cinikusan.
- Én én vagyok, ha már meg van mit szeretsz, akkor olyat keress, ha viszont ismerkedni akarsz, akkor ne próbáld más képére formálni a másikat. – Lehet, picit gyors lett, vagy epés, de így éreztem… Vagy valakivel helyettesíteni akar, vagy… csak uralkodni, de lehet… szimplán csak zavart…. De kezdtem egyre kevésbé normálisnak érezni a srácot.
- A fogadás másik felét nem beszéltük meg. Elfogadtad hogy elutasítom, hogy átöltözök. Majd megint ezzel próbálkozol, de rendben… mondd el hogy miért. És az a válasz… hogy, ebben nem vagyok szimpi, hát istenem…. az nem válasz. – Szögeztem le.Bár ostobaság volt a részéről úgy, nekifutni hogy... nem fixen beszéltük le, hisz nem mondtam rá hogy rendben, viszont érdekelt... mit is akar ebből, de talán leginkább a miértje. Miközben a hát istenem kifejezésnél ismét megforgattam a szemeim, amolyan hova sz@arjak kifejezésként. Persze utáltam az elutasítást, de az elnyomást még inkább…

by **Tachibana Makoto** Vas. Jan. 22 2017, 19:22

Hűha, valaki nagyon morcos lett :] A kisugárzásának változása jószerivel mellbe vágott. Az eddigi csipkelődése játékos volt, most viszont már szimplán ingerültté vált, és nem is rejtette véka alá. A mozdulatai, a tekintete, a hangjának tónusa... nem rejtegetett semmit. Szeszélyes volt, de mivel a homlokára írta, éppen milyen hangulatban van, így talán kezelhető marad. Ugyanakkor jobb szerettem volna, ha képes könnyed lenni és a humoránál maradni. Yare-yare...
- Mindig meg kell adni a második esélyt az igenre :] - feleltem egyszerűen - Cseppet sem zavar a stílusod, ha mindenképp így kívánsz öltözködni, hát tégy úgy - vontam meg a vállam - Ettől még... hogy is mondtad... kedvemre való vagy ;] - kacsintottam rá. Ha már ezeket a szavakat használta, akkor nincs miért máshogy, esetleg finomabban fogalmaznom.
Valójában sok mindenre számítottam a testi kontaktus után. Játékos visszavágásra, felháborodásra, figyelmeztető tettlegességre, kis eséllyel egy határozott pofonra... A csend viszont nem volt köztük. A csend ijesztő volt. Rosszallással fogadta, ami engem nem különösebben izgatott, a csend viszont... Bár éppenséggel úgy tűnt, mint aki elveszett kicsit a gondolataiban, egy olyan helyzetben, amikor ez hiba. Mármint töprengeni. Bármennyit is. Ahogy kijött a sodrából, az is azt mutatta, hogy túl sok agytekervényét aktivizálta szükségtelenül. Nagyot sóhajtottam, majd a lány mögé léptem, és a kezeim a vállára téve finoman masszírozni kezdtem.
- Nahát-nahát, de paprikás lett itt valakinek a hangulata. Lazíts kicsit, nem kell leharapni a fejem - hajoltam oda a füléhez közben. Súgni nem súgtam, mert ahhoz túl nagy volt a zaj, de a hangerőből visszavettem - Tudod, izgalmasnak talállak, de úgy veszem észre, hogy egy picit túl sokat agyalsz. Nincs miért fenyegetve érezned az egyéniséged. Őszintén szólva elég bizonytalan lábakon állhatsz, ha ennyitől fenyegetve érzed magad :] Ha elfogadsz egy tanácsot, csak sodródj az árral és élvezd. Mit szólnál egy nyugtató masszázshoz? - kérdeztem óvatosan. Benne volt a pakliban, hogy még ezt is az énje fenyegetéseként fogja fel, de ha van egy kis esze, akkor rájön, hogy teljesen feleslegesen parázik. Valóban csak annyi lenne a trükk, hogy elfelejt agyalni és inkább jól érzi magát helyette. Talán ha kicsit felszabadítom a feszültségét, az segít :]

by **Kiwi** Kedd Jan. 24 2017, 18:48

Éreztem rajta a meglepettséget, de nem értettem mire fel… Ismét nem azt kapta amire várt? Ha nem várna semmire… többet kaphatna… Viszont éreztem azt is hogy én is kattantam, tipikusan az, az érzés lett úrrá rajtam, mint amikor betelik a pohár. Pedig eddig nem zavart, sőt… Picit talán engem is meglepett, de az tény volt… nem akartam, csak civakodásból álljon a kapcsolatunk. Volt ilyenben részem… nem bírtam sokáig… Egyszerűen ráuntam, mint ahogy a kedveskedésre, a túlzott illemre és türelemre is rá tudok unni, idő előtt, ráadásul még számomra is értelmetlen indokok miatt. Amikor a második esélyről beszélt, akkor kijavítottam.
- Te legalább harmadjára, vagy negyedjére próbálkoztál be az igenre. – Világosítottam fel, mert úgy tűnik nem vette észre magát.
- Ha nem zavar akkor miért épp arra vagy ennyire rákattanva? – Néztem mélyen az arcába, a szemébe… lesve a vonásait. Tényleg érdekelt, mint… ahogy valahogy, úgy is éreztem… mintha ezzel próbálna kikúszni a válaszok alól. Nem köteles megindokolni, de örömmel megtenném ha megtenné, bár… lehet ő maga sem tudná az okokat… vagy nem vallja be, csupán? Találgatások sora, de ezekre nem adhatok, az viszont érdekelt mi zajlik egy ilyen fiú fejében. A másik fejében… Végül ő maga jegyezte meg, hogy ne harapjam le a fejét. Nem annak szántam, picit meg is lepődtem… Talán megint túl heves lehettem? Mindegy volt, mert élveztem azt… amit csinál. Így még ha lett is volna mit mondanom, egyszerűen hallgattam, nehogy még meggondolja magát. A kényeztetése, a masszir minden percét kiélveztem. Miközben hallgattam a szavait. Szeretem ezt az adok kapok dolgot… ad, és közben próbál szépen lassan behálózni, olyanokat állítani amikről ő, úgy gondolja, hogy úgy van… Annyira nem ismer… Bár, a bizonytalanságra rátapintott, de az alapvetően jellemez… így az nem nagy dolog. Akinek esze van, az még arra is rájöhetne, hogy az agresszivitásom és hevességem is ennek köszönhető, vélhetően.
- Sodródni csak az tud, aki tud úszni. – Jegyeztem meg, az első gondolatomat a fiúnak. Hisz… sodródni is csak az képes… aki a talpa alatt érzi a talajt és megvannak a biztos pontjai. Vagy legalább egy. Szembe fordultam vele.
- Úgy gondolom… félre ismerjük egymást, amit viszont nem szeretnék. – Jegyszem meg. És így is értettem a mondatom. Ő maga.. túl hamar von le következtetéseket, nekem pedig egy halom kérdésem volna… ami az indokait világíthatná meg. És ha ezzel tisztában volnék, és hihetnék neki… akkor nem bánnák talán semmit… és hiába fogadtam meg magamnak, hogy ma lazulok, most kaptam észhez… hogy megint azokat csinálom, amit eddig… így nem jutok előrébb…

by **Tachibana Makoto** Pént. Jan. 27 2017, 15:25

- Valóban? - vontam fel a szemöldököm. Túlzó volt, de miért ne túlozna? Az is egy eszköz arra, hogy kifejezze az ellenvetését. Márpedig ha ennyire nem akarja, akkor megelégedek azzal is, ha csak levetkőzik :] - Kevés lány hagyja magát öltöztetni. Pedig jó móka, te pedig alkalmasnak tűntél rá. Ilyen alakhoz mindenféle ruha illik - válaszoltam kivételesen komolyan. Látszott az arcán, hogy szeretne egy komoly választ hallani, ez pedig nem olyasmi volt, amit esetleg vissza kéne tartanom. Szóval megkapta a maga válaszát mindenféle kitérő nélkül. Ha az öltöztetést nem is, de legalább a masszázst úgy tűnik, élvezte. Ezen a vonalon el lehetett indulni. Úgy fest, megtaláltam a kapaszkodómat :]
- Nos, ha nem tudsz úszni, a legegyszerűbb az, ha bedoblak a mély vízbe - reagáltam. Legalább ezt nem vette tolakodónak, még ha rögtön meg is találta a maga kifogását. Volt rajta egy... hogy is mondjam... kemény, külső héj, amit először meg kellett repesztenem, ha hozzá akartam jutni a finom belsőségekhez. Mint egy kagyló. Ez a kagyló pedig mintha nem tudta volna, hogy érezze magát jól, hogy szórakozzon önfeledten. Néha nincs szükség rá, hogy használjuk a fejünket, elég, hogy ha hagyjuk az ösztöneinknek, hogy vezessenek minket. Mondom ezt én, aki alapvetően nem ilyen vagyok, és minden mozzanatom valamiféle előzetes számítás eredménye, azonban nálam is van olyan, hogy kikapcsolom az elmém, és csak hagyom, hogy valamiféle erő, ami felettem áll, vezessen.
- Úgy gondolom te egy olyan lány vagy, akinek égető szüksége lenne egy kis kikapcsolódásra. Én pedig egy olyan fiú, aki örömmel lenne ebben a partnered - mondtam, miközben ha már megfordult, akkor a kezeim a vállairól lejjebb csúsztattam a felkarjára - A masszázs segíthet megszabadulni a feszültségedtől, és akár meg is... ismerhetjük egymást közben - folytattam, továbbra is ajánlva a lehetőséget, hogy a kezeim alá kerüljön - Mit szólsz hozzá?

by **Kiwi** Hétf. Jan. 30 2017, 10:49

A mondatommal, végre elhallgattattam amikor önmagára kellett ébredjen, hogy mennyire erősködik, és hogy ez… nem ép bejövős. Amikor pedig megválaszolja a kérdésem, egy mosoly mögé rejtett megrökönyödéshez hasonló grimasz tükröződhetett vissza az arcomon. Ilyen nyíltan még nem beszélt nekem senki sem a fétiséről, valamint kevés olyan fiút találni, akit tényleg érdekel, mibe van csomagolva a lány, akit kiszemelt. Mármint a megismerésen túl. Viszont a mondata… a válasza, ha őszinte is volt, inkább azt engedte sejtetni, hogy nem túl tapasztalt, vagy csak hízeleg. Nem áll jól minden féle ruha, ahhoz túl magas vagyok. A hosszú szoknya csak nyújtana, a magas sarkú, ha segítené is a tartásom, de csak még nagyobb zsiráffá tenne. A túl bő ruhák, szintén nem jók, mint ahogy a rövid tapadós felsők sem, mert azok meg pacuha kiállást sugallanak. Színekben szintén nem passzol hozzám minden. A sárga például jó, de nem szeretem. A kék, és a fehér viszont nem. A többi mutatós, főleg… ízlésesen keverve. De csak elmosolyodtam rajta. Mindezzel ő hol is lenne tisztában?... Ha igen, akkor bizony feltételezhetnék egy-s mást, a nemi identitásáról adva az előítéletekre. A mondatára csak mosolyogva felhúztam a szemöldököm.
-A szándék kedves de, ha valaki ilyen idősen nem tanult meg úszni, vélhetően nem is akar. – Facsartam tovább, és utólag gondoltam bele, hogy ostobaság, de már nem foglalkoztam vele. Mondjuk amennyire, az… annyira nem, hisz ez is árulkodó, amit viszont nem is akartam, így ennyiben is hagytam, és reméltem, hogy… ő sem akarja cifrázni. Kritikus voltam magamhoz, valamint a dolog könnyebbik oldalát fogtam meg. Végül közlöm vele, hogy félreismertük egymást. És ezt negatív értelemben értettem, bár lehet jó oldala is, de az akkori pillanat más érzéseket közölt. Először nem is reagáltam a mondatára, vagyis de… fejben, végül átfordítottam a szavakat.
- Csak épp az a kérdés, hogy kinek mi a kikapcsolódás? – Egyértelművé vált, hogy egy keringőre akar elvinni. Én pedig úgy indultam neki a napnak, hogy hagyok mindent, ami jön. És most… itt van. Én pedig érzem, hogy zárok. Érzem, hogy nem akarom… Nem, azért mert azt nem szeretném, inkább… csak hiányzott belőlem az a fajta bizalom, amivel… nem akartam elárulni önmagam. alul értékelni és becsmérelni… Bár Katjaval könnyebb volt, nála tudtam hogy a pénzért csinálja, bár hiába voltak a hízelgő szavak, ő másban lelte a szórakozását. Valamint, nem tudtam… hogy, pont vele fogok összeakadni és ez… megkönnyítette azért. Most… itt ribanckodik nekem, és próbál felszedni, vagy én rázom magam neki? Kéretem magam…. Nem… akkor már rég elkalandoztam volna fejben, és terveket szövögetnék. Mégis, úgy… ahogy hagyom magam, jogosan gondolná ezt. Még saját magamban is elbizonytalanodok. Fuck. Ilyen az… amikor nem tudom milyen vagyok és mit is szeretnék. A masszázzsal ráhibázott, hisz szerettem ha kényeztetnek, és azt is ha én kényeztethetek… viszont a bemelegítő „köreink” nem ezzel voltak egyenértékűek. Túl hirtelen jött a váltás, a bunkózásból.. az élcelődésből, hirtelen elvinne… egy fagyira?... Na nem! Teljesen félre értett, és nekem most éghet a fejem, miként is hozzam ezt helyre. Előttem állt a lehetőség, szavak cikáztak a fejemben. Válaszok. Különfélék. Elküldjem a picsába? Menjek bele? Szívassam meg ott, vagy… sülhet még ki belőle jó is?... Irányíthatok én? Vagy… ismét csak a szenvedő alanya leszek az efféle játéknak?... Miért nem tanulok a hibámból, és miért… kerültem ismét ilyen helyzetbe?... Nem! Valamit nem látok jól! Valami nem tiszta… nem egész! Túlgondolod! Kussolj és mondj igen! Alázkodjak meg? Legyek ribanc? Hagyjam magam becsmérelni? Istenem…. melyik században élsz te? Azzal… ha kikapcsolsz még nem ártasz senkinek. Magamon kívül!! Tényleg! Szuper dolog….! Kuss, megint húzod az időt! Élj már picit baszd meg! A testem elgyengült, az elmém eltompult, és elöntött a méreg, a félelem… a csalódottság. Nem csinált semmi rosszat, én ráztam magam… félreérthető jeleket küldtem, és most legyen a büntetésem hogy elvisz egy körre?... Olyan bolond vagyok… Annyira szánalmas…
- Mint mondtam félreértettél… félre értettük egymást. – A hangom árnyalt volt, és egy sokkal hűvösebb, szárazabb… dallamot közölt. De… nem tudtam, hogy én értem-e félre… vagyok elég naív… hogy a jó szándékot véljem felfedezni benne. Azt akarom… holott rettegek tőle. Nem akarok tőle semmit, és ő sem akarjon tőlem! Tűnjön a közelemből! Nem… akarok megfutamodni! Ohh, fuck! Már megint ugyanazt csinálod! Csak bolondot csinálsz magad előtt és bolondot a srácból is. Döntsd már el mit akarsz, és ne futamodj meg félúton! Egy nyomorék vagy! Élned sem kéne… így… hol állsz fejben, tizenkét éves szint? Kuss! Azt mondtam hallgass! Nem akarom ezt tovább hallgatni!
- De tudod mit? Ismerkedjünk! – Azzal, előveszek egy szórólapot a táskámból. Pár programot már bejelöltem rajta, amit érdekel. Ilyen volt a fények és festmények kiállítás, egy nyomatori, valamint még kis érdekesség. Vidám és kalandpark.
- Akkor vigyél el ezekre. – Szóval hívjon el egy randira, aminek az eseményeit én választottam meg és majd kiderül hogyan tovább.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Feb. 09 2017, 16:13

- Az a helyzet, hogy ha bedobnak a vízbe, akkor vagy megtanulod, vagy megfulladsz... Az élni akarás pedig meglehetősen erős ösztön - feleltem, bár jelen pillanatban nem voltam benne biztos, mégis hová szeretnénk kilyukadni ezzel az analógiával, vagy hogy egyáltalán van-e bármilyen releváns logikai fonál, melyre felfűzhető. Valahol elveszett a metafora, és hangzatos kifejezések primitív dobálásába mentünk át. Ez már nem arról szólt, hogy megtanítom az árral sodródni. Ugyanakkor a személyiségének gyökeréhez visszavezetett ez a pár szó, hiszen ismét csak arról volt szó, hogy önként lemond a szórakozásról, és így sanyargatja magát. Kíváncsi voltam, mi a forrása ennek a jelenségnek.
Most is, látszott rajta, mennyire szélsebesen pörögnek a fogaskerekek az elméjében. Nem telt el több néhány pillanatnál, de ahogy megrándultak az arcizmai, ahogy megfeszültek a vállai, és maga a pillanatnyi csend is végtelenül árulkodó volt. Mérgesnek tűnt, de nyilván nem rám orrolt meg, hanem saját magára. Csak miért? Mi az oka annak, hogy visszakozik? A jelek egyértelműek voltak. Ahogy beszállt a csipkelődésbe, a kétértelmű szójátékokba, vagy ahogy reagált arra, ahogy a vállait érintették a kezeim. Azonban mégis rábeszélte magát, hogy neki erre nincs szüksége. A bizonytalansága nyilvánvaló volt, de az okok nem annyira. Így lesz egy olyan lányból, aki elsőre nem tűnik különösen érdekesnek valaki, akit akarok.
- Én inkább úgy mondanám, hogy beijedtél, és most keresed a kibúvókat. Megijedtél, hogy jól fogod érezni magad, és ki kell másznod abból a posványból, amiben eddig dagonyáztál - reagáltam, miközben vetettem egy pillantást a papírosra. Kifogás volt, és egyben egy hiba, amit elkövetett. Ha elviszem ezekre a helyekre, elkötelezi magát és nem mondhat nemet, amikor visszakérem az árát ennek a szívességnek. Tartozni fog nekem, akkor is, ha nem kíván tartozni, és ha nem egyenlíti ki a számlát, az meglehetősen kellemetlen lehet a számára. Lényegében csapdába készül lépni, önként és dalolva. Nem volt túl jó ötlet, amikor sütött róla a bizonytalansága.
- Te azonban valóban félreértettél engem, ugyanis rosszul fogalmaztam. Valójában nem a véleményed kértem, hanem közöltem veled, hogy a masszázs lesz a jutalmam :] - vigyorodtam el. Lényegében megpróbáltam megmenteni attól, hogy belelépjen a saját medvecsapdájába, bár kétségtelenül kíváncsi voltam arra is, hogy mit lép arra, ha megpróbálom kivenni a kezéből az irányítást.

by **Kiwi** Vas. Márc. 05 2017, 16:09

Érezhetően kezdtünk átcsapni egy semmitmondó társalgásba, ahol csakis annyi volt a lényeg, hogy legyen válaszunk a másik számára. Ez viszont nem kötött le túlzottan, egy vállrándítással meg is szakítottam az analógiát. Figyeltem mire gondolhat, majd először picit meglepődtem, hogy ostobább mint hittem, majd rájöttem hogy, érdekes volt az, amit gondol. A beszélgetésünk úgy tűnt megakad a felszínesség szintjén, majd, ahogy egy fix képet vetít ki rám, elgondolkodtam. Bár a beképzeltsége megüt egy szinte pofátlan szintet, de szerencsére még képes vagyok ezt is megmosolyogni. Magát a mondatot szívesen fordítottam volna át az ő logikájára. Majd ő lesz az, aki megment és miatta érzem majd eléggé jól magam és mászok ki, abból az állapotból, amiben szerinte nem érzem jól magam, de kellően biztonságot ad. Sznobság. Még ha van is alapja, de nem így értelmezve. Viszont játsszunk. Megint elkapott az a pörgés, az a vágy, amit akkor tapasztaltam amikor megláttam, de pár mondatnál nem hallottam többet tőle.
Majd mutatott magából még valamit. Nem tudtam eldönteni miért, és mi vette rá, hisz a legtöbben sunyin használták volna ki, erre ő lovagiasan, majd a szövege szinte feszítette azokat a bizonyos húrokat. Választás előtt álltam, vagy helyre teszem, vagy belemegyek a kis játékunkba. A második mellett döntöttem, elmosolyodtam, majd belekapaszkodtam a karjába.
- Gyerünk te Alfahím! Hol kezdjük a napot? – Adtam át a gyeplőt a kezébe, önként és dalolva. Mitől is kéne félnem? Nem tartottam tőle, mert megvolt miként táncolok ki, ha épp nem tetszik, valamint akkor veszem vissza a gyeplőt, ha szeretném, viszont… most nem erről volt szó. Szórakozni akartam, és ő fog engem szórakoztatni. Úgy vélem, egy egész izgalmas nap elé nézünk elébe.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Márc. 09 2017, 17:08

Furcsa lány volt. Vagy talán pontosabb fogalmazás lenne az, hogy szeszélyes. Nem kellene meglepődnöm ezen, vagy egyáltalán különösnek, említésre méltónak tartanom, hiszen sok hölgyemény rendelkezett ezzel a tulajdonsággal, mégis, férfi szemmel ezek a hangulatingadozások minden egyes alkalommal homlokon csapnak. Nem lehetek biztos benne, hogy szánt szándékkal teszteli az idegeimet, vagy egyszerűen tényleg ennyire egyik pillanatról a másikra él, és változtatja a döntéseit jóformán percenként. Az egyik pillanatban látványosan flörtöl, a másikban kétségbeesik, hogy ennek következményei vannak, és megpróbál kibúvókat a keresni, a harmadikban pedig mégis tárt karokkal fogadja a szándékaimat. Biztos vagyok benne, hogy öt perc múlva már megint teljesen mást akar majd.
Mindez azonban engem hidegen hagyott. Engem nem befolyásolt az, hogy ő éppen mit szeretne, hiszen én nem teszem tőle függővé azt, hogy mit fogunk csinálni. Legfeljebb csóválom rajta kicsit a fejemet, aztán tovább haladok a saját utamon, amin éppen keresztül vonszolom a kiszemelt asszonyt, miután leütöttem egy bunkós bottal :]
- Nahát... miért nem ülsz mindjárt a hátamra, és noszogatsz sarkantyúval? :] - csavargattam meg az orrát, majd elindultam és kezdtem nézelődni, hátha megakad a szemem valami olyan bódén, ami nyújtana valamicske szórakozást. A céllövölde megvolt, a vízből halászni az aranyhalat, a gumilabdát, és minden mást kifejezetten unalmas és frusztráló, ugyanez a helyzet a faragással is, a zsákbamacska se túl érdekes... Voltaképpen a klasszikus fesztiváljátékok közül egyik sem mozgatott meg. Még a végén betévedünk a vidámparkba :]
- Ha tényleg érdekel a nyotaimori, vehetek egy doboz sushit, és kipróbálhatod, milyen az asztalon feküdni - szólaltam meg végül - Tudok egy békés parkot a városban, ahová kevesen járnak - tettem hozzá, kíváncsi tekintetem végigfuttatva az arcán. Nyílt kihívás volt, most vajon a kibúvók keresése jön, vagy beleáll bátor kisasszony módjára?

by **Kiwi** Hétf. Márc. 20 2017, 20:24

Sokan nem értettek meg, de ezzel nem tudtam mit kezdeni, mert egyrészt vagy nem tudtam róla, vagy nem akartam magyarázkodni, pedig a viselkedésem teljesen egyszerű és egyértelmű volt, de ha érdeklik a miértek úgy voltam vele, majd megkérdezi. Nem gondoltam, hogy erre felé fog haladni a beszélgetésünk sőt, igencsak hullámzónak éltem meg. Eleinte az élcelődés még jól is eset, de hamar kiadtam magamból amit ki kellett, utána egyszerűen kényelmetlenné vált csupán, de úgy voltam vele, ezen is nekem kell változtatnom. Két lehetőségem volt, vagy ott hagyom, vagy vele tartok és megpróbálom a beszélgetésünket értelmesebb vizekre csalni. Nem mondom, hogy üres zagyvaság volt a szóváltásunk témája, de egyszerűen nem tudtam, és nem is akartam vele különösebben mit kezdeni. Egyre inkább éreztem felőle azt, hogy csupán szájtépésre képes, miközben nagyon szeretné, ha megfeküdnék alá.
Ösztönösen húztam hátrébb a fejem, amikor a kezével közelített az orromhoz, viszont nem toltam el, sőt el is fogadtam a gesztust, még némi meglepődött bandzsítás után, egy rövidke szúrós pillantást kapott, de azt is csak a rövid „ez meg mi volt?” Kifejezés végett. Úgy bánt velem, mint valami gyerekkel, míg a szavai kacérkodnak. Furcsa kombó volt, de igyekeztem nem jelét adni, hogy mennyire jól tudott esni, főleg mivel picit azért szégyelltem. Viszont elvigyorodtam.
- Bele se fogtunk semmibe, és máris panaszkodsz? Milyen férj leszel te apjuk? – Próbáltam huncutkodni én is, bár a végeredmény az lett, hogy a gondolattól még az én hátamon is felállt a szőr. Végül úgy néz, ki belemegy. A listába pillantott, körülnézett, miközben elindult, én pedig követtem, mit is választ. Persze egy nyílt kihívással fogadott, és csak remélem nem eddig tartott neki kitalálni, mit is szeretne. Az arcomban éreztem a pillantását, amit rászegeztem sokatmondóan… és bosszúsan. Most komolyan úgy gondolja hogy beérem dobozos shusival, ráadásul valami ócska parkba, valamint… még ebben is a saját örömét keresi, hisz ő enne rólam.
- Nem vagy te egy kicsit szemtelen? Nem elég hogy fapados módszert választasz, semmi romantika, és csalogatás, erőfeszítés, de még jól lakni is te laknál jól? És nekem mi maradna a jóból? – Pillantok rá, igaz kissé ripacs módon, szigorú pillantást küldve felé, de érezhetően humoromnál vagyok. Legalábbis még.
- Vigyél el valahova szórakozni, kajolni, flörtölj velem szakadatlanul és türelmesen, és majd meglátjuk meddig jutsz nálam. - Adtam ki az utászt, és most én vizslattam az ő arcát.

by **Tachibana Makoto** Szer. Márc. 29 2017, 17:21

Megnevettetett. Bár ez talán pontatlan megfogalmazás, mert igazából kinevettem a hozzá nem illő stílust. Így a hetven éves, térfigyelő kameránál is jobban működő pletykás nénik szoktak beszélni, nem pedig a legfeljebb huszonéves lázadó csajok. Hozzá pedig különösen nem illett ez a fajta játékos piszkálódás.
- Sajnálattal közlöm, hogy nem olyan, aki az első szavára ugrik, drága hölgyem - hajoltam meg kissé tiszteletteljesen, akár egy komornyik. Vele ellentétben én olyan stílust választottam, ami illett hozzám. Megfelelő körülmények között akár olyan is lehet, mintha rám öntötték volna, de ehhez a megfelelő öltözék, valamint a gáláns, lovagias viselkedésemre is szükség van egyfajta előzményként. Ennek a lánynak már a szemtelen oldalamat mutattam meg, így kevésbé hatékony a stílusváltás, viszont komikus hatásnak megteszi.
Kiwi-chan egyébként meglehetősen szemtelen volt, szent meggyőződése volt, hogy ugráltathat, mint valami igáslovat. Lehet, hogy sok fiú szó nélkül megtenné, amit kér... mit kér, parancsol, követel! Bennem azonban emberére talált, ugyanis én nem kívántam ostoba módon elkényeztetni, hogy miután kiszórakozta magát, esetleg megvolt az ingyen pia, lekoptasson. Szúrós pillantások ide vagy oda, álltam a tekintetét, sőt, látszott is rajtam, hogy nem vagyok vevő erre a fajta bánásmódra.
- Attól tartok, nem látod át a lényeget. A szórakoztató része nem az, ha te ehetsz, hanem ha rólad esznek :] - jegyeztem meg. Abban igaza volt, hogy nem erőltettem meg magam, de nem is valamiféle fő attrakciónak szántam, hanem egy olyan közös programnak, ami elindítja ezt az estét valamilyen irányba. Azonban úgy látszik, neki más elképzelései voltak. Elindultam, majd visszanéztem, jelezve, hogy kövessen, bár az utam nem vezetett túl messzire, csak az egyik közeli csemegestandhoz. Mire a lány is odaért, addigra már a kezemben tartottam a neki szánt étket, és át is nyújtottam neki. Nem túl meglepő módon csokiba mártott banán volt.
- Ha azt várod, hogy körbeugráljalak, rossz ajtón kopogtatsz. Tudod, én nem az a pancser vagyok, aki egész este elkényeztet annak reményében, hogy elmész vele egy körre. Ha partiribanc akarsz lenni, akkor jobb, ha most elköszönünk egymástól - közöltem vele hidegen. Ha egy lány így viszonyul hozzám, és személyes rabszolgájának néz, inkább arra számítok, hogy végül átejt, és nem arra, hogy tényleg kivár, megérdemlem-e őnagysága bugyiját.
- Ha viszont szeretnél velem eltölteni egy kellemes estét, netalántán éjszakát is, akkor most még bebizonyíthatod, hogy megéred a fáradságot - szögeztem le, kvázi ultimátumot adva neki. Nem bosszantott fel, de tévedésben van, ha azt hiszi, játszhat így is.

by **Kiwi** Kedd Ápr. 04 2017, 18:06

Kinevetett, vagyis nevetett. Erre számítottam, de közben azért fürkésztem az arcát leesik-e neki a viselkedésem miértje. De, ahogy elnéztem nem. Válaszából az jött le. Nem húztam el a szám, pedig szerettem volna, de tartottam magam a játékunkhoz. Bár elgondolkodtam azon, hogy vajon ennyire nem tudom átadni, amit akarok? Megeshet.... a váratlan helyzetekben picit lámpalázas vagyok, bár... ez nem mondható annak. Csak magamban értetlenkedtem, de ameddig kitalálom, hogy legyen... folytattam a játékot.
- Ezt sajnálattal hallom, legyen akkor második?- Éreztem, hogy gyenge eresztés lett, hisz a gondolataim másfelé jártak. Szemtelen és bunkó voltam vele, ahogy ő velem, ahogy ő figyelmetlen és a saját vágyait, és elképzeléseit a másikra kényszerítően viselkedett, megkísérelve egy gáláns mázba burkolt modorral. Nem jött be. Vagyis teljesen levett volna a lábamról, ha figyelmét élvezhetném, de nem így volt. Kezdettől fogva, nem így volt és ez egy fajta ellenállást váltott ki belőlem, amire igyekeztem is rájátszani. Nem érdekelte az, amit én szereték, ő akart én pedig követeltem és ez így ment egészen eddig. Amikor kifejtettem, a shusis problémámat, csak a szemem forgattam a válaszára. Nem volt vevő a parancsolgatásra, mint ahogy én sem. Két akarat feszült össze, épp csak nem vitáztunk... leginkább úgy éreztem, mint akik elmennek egymás mellett. Meg is fordult a fejemben, hogy a kis forgatókönyvem dobhatom is a kukába amit róla álmodtam meg, de még nem akartam ezt elkapkodni. Amikor maga után hívott, követtem bár kissé kelletlen. Majd ha listát vezetnék, íme a negyedik... olyan húzása ami negatívra tehető. Szerettem a csokis-banánt, de neki ezt nem kellett tudnia. A szövegén csak mosolyogtam, bár picit meglepett, de csakis azért mert hirtelen ért. Semmi sértőt, vagy bántót nem találtam benne, hisz tudtam magamról hogy, nem kívántam partykurva lenni, bár csodálkozom, hogy Frilinának mennyivel jobban meg... jó, azért legalább két méret van közöttünk, ami tökéletesen megmagyaráz mindent... Rolling Eyes

De itt most mi vagyunk, csak ketten és meg is próbáltam magunkra fókuszálni. Hiába a hűvös hang, zavartalanul mosolyogtam, sőt... igyekeznem kellett az izmaimat visszafogni, nehogy vigyor legyen belőle. Próbáltam tartani magam.
- Először is, nem szeretem a csokis-banánt. - Hiába vette meg, nem kérdezett és látatlanban döntött, helyettem.... másodjára, harmadjára... negyedjére? A kiengesztelés, a ruha... az ajándék, a shusi, és most ez. Persze, hogy nem fogadtam el ezeket... és még szép, a kettős viselkedése kiábrándított picit, az udvarias, jópofa és az erőszakos, figyelmetlen. Mielőtt félre értene, nem az a bajom amit csinál, hanem ahogy, értve ezalatt hogy, nem társként viselkedik, és a bevitt gólt, amikor kijelentettem, hogy azt akarom, hogy égesse le magát nekem, is már azért kapta, mert irritált. De belementem a játékba.
- Ejnye, melyik szakadt ribanc taposta meg ilyen csúnyán a szívecskédet és ültetett fel ilyen ocsmány módon? - Kérdeztem, vissza, amint levágtam a problémáját és az aggályát, ami természetesen jogos volt, hisz tudhatta ő is, viselkedésének hibáját. A hangomban érezhetett némi derűt, egy kis harsányságot, szarkazmust és pillantásom a szemeibe fúrtam. Kihívó voltam, így már nem titkoltam mire is szántam, felesleges volt.
- De én nem értem volna be ennyivel. - Folytattam.
- Meg is akartalak alázni, ha máshol nem is... legalább, önmagad előtt. - Fejtettem ki, miközben láthatta ahogy elkomolyodik az arcom. Most szintén egy zavart, vagy gúnyos kacajt vártam tőle, amiben kifejti hogy, nem jó úton haladtam.... de, miért is ismételné önmagát.
- Kezdettől fogva irritálsz. A hozzáállásod, a viselkedésed... és hogy miért? - Hagytam egy kis hatásszünetet, és hogy gondolkodjon picit, vagy ha van valami frappáns válasza, akkor legyen ideje kifejteni azt.
- Nem is veszed észre a másikat, ráhúzod azt, amit elképzelsz róla, és úgy is viselkedsz vele. - Vártam, hogy összerakja.
- Játékszernek gondolod a másikat, haszoncinkek és ezt próbáltam veled érzékeltetni. De te irányítani akarsz, nem pedig egy partnert, egy társat... valakit, akivel lehetsz lekezelő és nézheted teljesen hülyének. - Olvastam be, és minden mondatom őszinte volt és ez sugárzott is rólam. Kíváncsi voltam, most miként próbálja majd kimagyarázni magát, vagy most is nekem fogja megmagyarázni miért is gondolom ezt rosszul? Hangom nem volt ingerült, egy picit feszült, de meg is könnyebbültem, így nem kell tovább játszanom és húznom ezt. Bár tény, hogy eleinte élveztem, és meg volt mit akarok vele tenni. Az ahogy csináltam, nem volt túl intelligens módszer, de próbálkoztam, valahol és valakivel el kell kezdeni. Azt akartam, hogy észbe kapjon. Nem... nem megváltoztatni akartam, de azt aminek nézett, és amivé avanzsálni akart engem az nem tetszett. Nem én érdekeltem őt. Valójában... sértő, bántó volt a hozzáállása. Meg volt róla a véleményem, persze mindent vissza lehet hámozni... és ha a színfalak mögé pillantanánk megértenénk, persze ettől még nem biztos hogy, el is lehet vagy kell fogadni azt. Rápillantottam, egy picit elszomorodtam, nem miatta... úgy, alapjáraton rám jön időként a letargia.
- Ha valaki bántott, azon vezesd le és ne egy másik elnyomásával növeld a magad respekt-jét... - Utaltam arra, hogy gondoltam valaki, megbántotta... esetleg megcsalták, és emiatt volt ilyen... Arra vártam, hogy rákérdez, mivel is viselkedett ő, úgy... amikor én voltam az, aki parancsolgatott. Szinte vártam, hogy kifejthessem.

by **Tachibana Makoto** Szer. Ápr. 05 2017, 17:55

Újra felnevettem. Harsányan, öblös hangon. Ez másfajta nevetés volt, mint az iménti, amikor a stílus és az ember groteszk ellentétét véltem humorosnak. Ez nem olyan kacaj volt, mint amit egy mókás megjegyzés váltott ki. Ez színtiszta kárörvendés volt. Tetszett, ahogy megásta a maga kis vermét, majd beleesett, és még ő panaszkodott miatta. Nem tévedtem, amikor úgy gondoltam, hogy imád szenvedni. Vajon mi ezzel a terve? Fel kívánja nyitni a szemem? Jó útra kíván téríteni? Meg kíván győzni róla, hogy milyen jó lesz nekem, ha a szolgája lehetek? Végtelen lehetőségek sora tárult elém, de ami a legszórakoztatóbb volt az egészben, hogy azt hiszi, valamilyen trauma ért, és csak simán bosszút kívánok állni a női nemen. Vagy valami ilyesmi. Még a végén megsajnál :]
- Micsoda ambíciók! Igazán szórakoztató életed lehet, ha ennyire szeretsz egy irritáló alakhoz tapadni csak azért, hogy megalázd :] - szólaltam meg még nevetésem közepette, majd miután szép lassan enyhült az inger, úgy változott meg az arckifejezésem is. Komoly tekintettel pillantottam rá, majd lassú, kényelmes léptekkel sétálni kezdtem körülötte.
- Valóban. Igazad van. Egy játékszer vagy, amit a saját szórakoztatásom érdekében manipulálok - adtam helyet a megállapításának. Ha utánam fordult, láthatta, hogy közben lóbálom a pálcikára tűzött édességet - Csak egy eszköz vagy, ami élvezetet ad nekem - folytattam. Ha nem forgolódott utánam, és mögötte voltam, akkor végigsimítottam a fenekén - Ha ez nem tetszik neked, faképnél hagyhatsz, vagy beszállhatsz a játékba, és engedheted, hogy én is élvezetet adjak neked - kínáltam fel a választási lehetőségeket, majd végigsimítottam az arcán a banánnal, és egy hirtelen mozdulattal le is nyaltam róla az így rátapadt csokit.
- Még csak meg se fordult a fejedben, hogy rám bízhatod magad, ugye? Hogy esetleg te is élvezheted azt, amit tervezek veled. Te akarsz irányítani, ugye? - mosolyodtam el, majd megálltam, és meglengettem előtte a banánt - Biztos nem kéred? Tudom, hogy hazudtál, ajándékot pedig modortalanság visszautasítani. Hiába próbálok figyelmes lenni veled, ha nem engeded.

by **Kiwi** Szer. Ápr. 05 2017, 19:50

Legalább olyan gúnyosan nevetett fel, ahogy azt vártam. Türelmesen megvártam azt, hogy befejezze. Könnyebb lett volna, simán képen gyűrni, de megfogadtam magamban, hogy nem leszek agresszív megint, húzzanak fel bármennyire is, és saját meglepettségemre nem is lettem ideges annyira amennyire számítottam magamtól. Most felírhattam magamnak egy piros pontot. Magyarázkodjak? Ha megtenném, csak adnám alá a lovat, valamint elgondolkodtatott, hogy tényleg mekkora lököttet csináltam magamból... nem is előtte, magam előtt. Egy pillanatra elszorult a szívem, és roppant mód megalázva éreztem magam... mégis úgy, gondoltam, hogy megérdemlem. A jelenlegi helyzetet is magamnak köszönhettem, elvégre... ahogy ő hergelt engem, én is dacot váltottam ki belőle, amit a jelenlegi viselkedése tökéletesen preferál. Majd az.... ahogy viselkedett... amivel, hozzájárult az érzéseim mélyítéséhez... ahogy, éreztem miként elönt a düh, a harag... és sírni tudtam volna, vagy megütni őt. Rámarkolni a golyóira és felrántani azokat, úgy teljes erőmből, de fájdalomérzet híján, meg sem érezné. Amint ismételten csak hozzám ért, remegni kezdtem a dühtől, ha netán-tán az arcomra is vetett némi pillantást, már láthatta, hogy egy pillanat alatt elöntött a düh és a harag. Ráharaptam az ajkaimra, hogy mérsékelni tudjam magam, de amikorra körbe ért, és ha, a banános produkcióját még, mindig be akarta vetni... az volt az utolsó csepp a pohárban. Tachi, Tachi... Tachi, nehéz elhinni, hogy tényleg sikerül neked lányokat összeszedni az utcán. Magam sem értem, hogyan... de le tudtam nyelni a dühömet, a haragomat és nem hagytam szabadjára a gondolataimat. Azt csináltam amit Eldrie tanácsolt. Ott és azt a helyzetet elemeztem, és próbáltam mögé látni a másik allűrjének. Nehéz volt, de minden fél lépés után úgy éreztem magam, mint aki a holdig is képes eljutni. Ne értsd félre, nem az volt a célom hogy megaláztassam magam, pont ellenkezőleg, meg akartam tanulni kezelni azt, elfogadni és tovább lépni, miközben önmagam maradok. Feltűnt hogy, nagyon meg akar felelni a hegemón maszkulinitás tipikus viselkedésmódjainak. Amiből következett, az hogy nincs ott, ahol lenni szeretne. Nem elég férfi... amivel talán egy gyenge pontjára tapinthatok. Az előző, az ő, most viszont az én köröm jön. Miután befejezte, meg volt az én válaszom is.
- Persze, és azt is tudod, milyen színű a hajam eredetileg, mit reggeliztem, és milyen színű bugyit viselek. - Vágtam az arcába. Ez már komolyabb dolgokról szólt, a banánt mint gesztust utasítottam el. Szörnyű helyzet, mivel már láttam magam a karjaiban, hisz nem titkolom... azon fajta kikapcsolódás is a terveim között volt, de bárki mellé azért nem fekszem be... Azt akartam, hogy előtte legalább felszínesen ismerjük meg egymást és láthassam rajta azt, hogy férfi, és odabízhatom magam. De, így nem megy... a bizalom kölcsönös dolog, és nem meri levetni előttem a magára akasztott férfi maszkot és mindenképp az általa alárendelt női szerepkörbe akar zárni, ez viszont nem tetszett. Az hogy irányítani akar, az igen, de a módja... valamint a valószínűsíthető miértje kevésbé. Szembe fordultam vele. Hihetetlen volt felfogni, hogy ő nem kapcsolt, hogy mi már rég játszunk... méghozzá egy csúnya játszmát. Berne-bácsi nem volt egy hülye ember. Viszont válaszúthoz értünk de én még játszani akartam. Hogy miért? Választhattam büszkeség és keserű szájíz, amit elvihetek... a következő hapsiig. De úgy voltam vele... hogy, ami itt alakul, még korrigálhatok rajta. Addig van lehetőségem bármire is, ameddig interakcióban vagyunk, bár az eszem azt súgta hogy, lépjek, addig egy makacs ösztönszerű érzés itt tartott. Akartam valamit. Tudtam azt is hogy mit és hogy miért... itt csakis az volt a kérdés, meddig megyek el érte?
- Félsz a magabiztosnak tűnő nőktől? Esetleg az alárendelt szerepétől? Persze... hisz, ha teljesítenéd egy lány kívánságát, sérülne a magadban kialakított maszkulin kép...- Annyira adta magát, hogy a férfibüszkeség nem engedte volna neki, hogy lemenjen kutyába egy bugyi kedvéért. Viszont, én is makacs voltam. Térdre kényszeríteni? Ohh, ez csupán egy játék volt. De valljuk be, minél inkább... makacskodott, annál inkább erősítette bennem a vágyat, hogy szőnyeget csináljak belőle.
- De tudod mit? - Pillantottam rá.
- Fél órára az enyém vagy, utána én a tiéd, és mindezt addig... ameddig meg nem törünk. - Nyertem vissza a mosolyomat, és az önbizalmamat.
- Nincs erőszak, ütés, rúgás, égetés és vegyszerek, sem pedig nyilvános megalázás, viszont azt tesszük, amit a másik kíván, persze csak addig ameddig élvezni tudjuk. - Ajánlottam fel az én verziómat.

by **Tachibana Makoto** Szer. Ápr. 05 2017, 20:36

Mikor fog vajon felképelni? Ez járt a fejemben, de végül nem kaptam pofont, legalábbis egyelőre. Pedig már-már vöröslött a képe, annyira elöntötte a düh a viselkedésem, a mondanivalóm láttán, hallatán. Nem állt szándékomban titkolni, hogy szándékosan viselkedtem ennyire arcátlan, megalázó módon. Megvolt rá az okom, megvolt vele a célom. És mégis, képes volt újra olyat tenni, amire utoljára gondoltam volna: lenyelte a mérgét. Nagyjából. Fizikai tettlegességig nem fajultak a dolgok, nem borult ki, nem hagyott faképnél, de egy pikírt megjegyzést azért odaszúrt, meglehetősen indulatosan. Valószínűleg sokkal többet szeretett volna ennél, de volt benne annyi józanság, hogy visszafogja magát. Számomra ez egy jó pont volt, képes volt uralkodni az érzelmein. Nem is tudja, ez mennyit jelent.
- Az imént azt mondtad, hogy kialakítok egy képet rólad, és azt erőltetem rád, úgy viselkedek veled, amit ez a kép mutat... De nem ugyanezt csinálod te is? - tettem fel a kérdést, miután ő is elkezdett elemezgetni engem. Távolabb nem is lehetett volna az igazságtól, miközben ugyanazokat a "hibákat" követte el, amiket én is. Arrogáns volt, úgy vélte, az ő igazsága az abszolút. Nem csak rólam, hanem magáról is. Magabiztos? Ugyan, azért, mert tomboy volt, az még nem jelenti azt, hogy magabiztos is. Épp ellenkezőleg, túl sok bizonytalanság rejtőzött benne. De ez csak annyit jelent, hogy ember volt. Mint én, vagy bárki, aki körülöttünk sétál, vagy éppen ránk bámul.
- Pontosan ugyanúgy formálod a képemet a rendelkezésedre álló információk alapján, ahogy én is. Az apró részleteket, lyukakat a saját ízlésed szerint alakítod, majd reagálsz erre a képre. Ez egy teljesen normális, emberi hozzáállás... és mint ilyen, könnyen manipulálható, ha hamis információkat adagolok magamról :] - nem volt buta, valószínűnek tartottam, hogy kapiskálja a lényeget. Itt nem is az volt a fontos, hogy mennyire volt valódi a viselkedésem, és mennyi volt benne a manipuláció, hanem az, hogy újfent elbizonytalanodjon. Benne volt a pakliban, hogy ő ugyanígy játszik velem, mégis sokat mondó volt az a kép, amit kialakított rólam. Amennyiben a reakciói őszinték voltak, úgy lényegében ez a kép tükrözte a férfiakról alkotott általános véleményét.
- Ha így szeretnél játszani, legyen - bólintottam. Majdnem biztos voltam benne, hogy arra számít, majd megpróbálom elvenni tőle a kezdeményezést, vagy alakítani próbálok rajta, esetleg meggyőzni, hogy bízza rám magát mégis. Kíváncsi vagyok, rájön-e, hol követte el a hibát. Bár az ő szemében ez valószínűleg nem hiba. Eleve konfliktusba kívánt kerülni, ezért nem is hagyta, hogy kibontakozhassak :]

by **Kiwi** Kedd Ápr. 18 2017, 21:49

Nem képeltem fel, sőt... én még csak nem is ilyen női módszerrel tettem volna helyre szívem szerint. Agresszív és erőszakos vagyok, legutóbb Momiko váltotta ki belőlem az őrültet, akkor megbántam és megfogadtam, soha többet. Szerencsém volt Eldrie-vel, sok hasznos tanáccsal látott el. Sokat gondolok is rá, sajnálom hogy nem a mi céhünk tagja és nem minket erősít.... valamint, akkor minden nap láthatnám. Cear... Eldrie... Tökéletesen felvették a szerepüket mellettem, mint ahogy Katja és most Tachi is. Persze nem volt mindez tudatos... vagyis csak félig. Ismertem azt a tulajdonságom, aki az ilyen megvetésre való embereket keresi és kakaskodhat velük, hogy majd jól... elbánnak vele. Ostoba szokásom, mégis kiélem egy elnyomott vágyamat, de erről ennyit egyenlőre.

Ahogy végig hallgattam a szövegelését, csak a fejem tudtam volna fogni kínomban. Annyira nem érti... vagy... ennyire nem lettem volna hű, ahhoz amit mutatni akartam? Egy fricska, egy görbetükör... egy eltúlzott attitűd, amiben persze önmagam nem hazudtoltam volna meg, hisz erre képtelen volnék... De ez egy furcsa és ostoba játék volt a részemről. De már megtörtént, nem volt más... Ebből kellett még valahogy jót kihozni.
- Ez így van. - Adtam igazat neki, immáron teljes hidegvérrel, mintha a legtermészetesebb dolog volna. Nem volt az... Ahogy kifejtette amit akart a végére csak egy mosolyt és egy szemforgatást kapott. Igaza volt, és mindezzel nem tudtam és nem is akartam vitatkozni, de a mondatának a vége erős túlzás... Vagyis nem. Az még mindig az önös kis játékának a része. Én pedig úgy döntöttem elfogadom. Megadom neki az esélyt, hogy bebizonyítsa. Tévedek. Hátha... naiva létemre örülnék neki ha tévednék, de vagyok annyira pesszimista, hogy ne higgyek ennek a gondolatsornak. Túl sok patkánnyal hozott már össze a sors ahhoz.... de talán nem eléggel még, hogy ne kerüljem el nagy ívben a fajtáját.
- Akkor manipulálj, bizonyítsd be, hogy tévedek veled kapcsolatban. - Persze már manipulált... mint ahogy én is őt. Csak a mérték és a kimenetel a más, valamint az... hogy melyikünk fog nagyobbat koppanni a végén. Töltve voltam adrenalinnal, vágytam erre, miközben félek is tőle. Felvetettem a játékunkat, és tény. Meglepett, hogy nem akart belepiszkálni. Micsoda nagylelkűség. Very Happy

De a játék elkezdődött, ez amolyan fogadás. Valamint itt, megmutathatja ki miféle is, "valójában".
- Semmi kontárkodás? Nem tetszel te nekem... - Jegyeztem meg, kicsit gyanakodva, de igyekeztem ismét felvenni a jó kedélyűbb formámat.
- Az igazság az, hogy csak társaságra vágyom, valaki aki elkísér, valaki aki felé nincs különösebb elvárásom és akit nem ismerek. - Valójában mindegyik fontos tényezője volt a mai napomnak, még ha döcögősen is indult.
- Mi iránt érdeklődsz jobban? Nem tűnt túl művészinek... nincs meg benned az a fajta elvontság. - Magának valóság az van, de valahogy nem olyan a kisugárzása.
- De cáfolj meg ha nem így van. - Illesztettem még a mondatomhoz, közben Cear villant be... vele el tudtam volna menni megnézni a festményeket... de a legutóbb furcsa volt... így inkább nem hívtam el.
- Nyomatori-t eljátszottad, oda így már nekem nincs túl sok kedvem veled menni. - Indultam meg, egyenesen... egyenlőre céltalanul. Pedig tényleg volt kedvem. Érdekes lehet, valamint lappangott bennem egy kis rasszosság elvégre "tányérok" meg sem mozdulhatnak. Kíváncsi lettem volna, meddig lehet elmenni.
- De eddig csak én beszéltem, neked mihez volna kedved? - Pillantottam rá ténylegesen érdeklődve. Persze meg volt bennem a félsz, hogy valami ocsmányságot eszel ki. De ez az én félórám volt, ami felől én döntök. Több dolog munkálkodott bennem, mint például a tiszta lap megadása, valamint... némi előzékenység, méghozzá úgy, hogy nem is eset nehezemre. Kíváncsi voltam miként fogja kezelni a megkapott lehetőséget.

by **Tachibana Makoto** Szer. Ápr. 26 2017, 11:11

Nahát, semmi ellenkezés. Nem úgy tűnt, mint aki rám akarta hagyni a véleményem, hogy befejezzük az esetleges vitát, vagy fogalmazzunk úgy, heves eszmecserét. Érdekes fordulat volt, azt sugallta, hogy szándékos volt a részéről ez a fajta hozzáállás, ami merőben változtat a róla kialakult képemen. Vagy annyira mégsem, hiszen az eddig is nyilvánvaló volt, hogy egy fondorlatos kis boszorkánnyal állok szemben. Elvigyorodtam a kérésén.
- Abban semmi szórakoztató nincs, ha tudod, hogy manipulálnak :] - jegyeztem meg. És egyébként sem volt rá szükség, hogy manipuláljam ahhoz, hogy megmutassam, tévedett. Ehhez azonban szükség volt őrá is, és egészen úgy tűnt, hogy ha nem is tudatosan, de partner lesz benne. Észrevehetően megváltoztatta az attitűdjét.
- Az a tény, hogy még itt vagy, azt sugallja, valamennyire mégis tetszem :] - piszkálódtam. A stílusomon ugyanis nem kívántam változtatni, de ha ügyes, talán mégis észrevehet egyet s mást majd - Már tudnod kéne, mihez van kedvem :] - reagáltam végül az eszmefuttatására, de itt nem csak a nyilvánvalóra gondoltam, de például az öltözkődősdire is. Igaz, neki ezt nem kellett tudnia. Elég, ha fenntartom a rólam kialakult képét, és abba csempészem bele a változásokat.
- Az igazság az, hogy bármihez van kedvem, ami szórakoztatónak és/vagy izgalmasnak ígérkezik, és együtt csinálhatom veled :] A képek nézegetése valóban nem tartozik bele ebbe a körbe - érkezett is az első csempészett áru, meglátjuk, mennyire veszi fel. Különösen mókás lenne, ha most felróná, hogy egy ilyen semmilyen választ adtam, ahelyett, hogy határozott elképzelésem lenne, hiszen eddig ez volt a baj a szemében :]
- Azonban először is, szeretnék kérdezni tőled hármat - vezettem fel, miközben felzárkóztam mellé, hogy mindenképp rám figyeljen - Milyen színű a hajad eredetileg? Mit reggeliztél? Milyen színű bugyit viselsz? :] - érdeklődtem vigyorogva. Lássuk, mennyire érti a viccet most :]

by **Kiwi** Kedd Május 30 2017, 21:47

Százasszög egyszerűségével provokáltam, a kialakult helyzetnek megfelelően. Persze elvigyorodott, én pedig követtem a mimikáját. Furcsa volt ez a srác, volt karizmája, ami egyszerre vonzott és idegesített. Arra késztetett hogy bele csípjek és marjak a húsába, miközben vágytam a társaságára. Szokatlan érzés volt számomra mindez. A legtöbb emberrel könnyen és gördülékenyen halad a beszélgetésem, ami persze azt is jelenti, hogy sablonosan... unalmasan. Vele nem. Viszont ennek ára is van, hisz semmi tényszerűt nem tudok még róla. Annak az alaknak tűnik, aki hangulatának megfelelően „viseli” és kezeli a környezetét. Ha rossz kedve van, hűvös, hisztis és bezárkózó, ha jó kedve van, akkor bárki megfelel neki. Nem kellett sok hogy rájöjjek, az elképzelésem nincs teljesen jól kialakítva így. Nyitott, extrovertált... aki mások társaságában, pihen és lazít. Talán mindegy is, hogy ki... csak beszélhessen valakivel. Talán fél a magánytól, esetleg nincs jóban a saját gondolataival.... A másodperc tört része alatt futnak át az ember fején az efféle, tulajdonképpen felesleges gondolatok. Haszontalanok, de vannak és minden egyes gondolatmenet a saját igazáért küzd, helyes és valós akar lenni. Jó emberismerő akarok lenni, de tudom magamról, hogy egy ostoba naiva vagyok csupán, aki az álarcait cserélgeti. Viszont mindezek mellett még kíváncsi is.Ha tehetném a körmeimmel kaparnám le az arcáról, azt a mázolt mosolyba áztatott, bájgúnár vigyorgós álcáját. Látni akarom mi is lakozik odabent, netán egy kisfiú, egy sérült tinédzser apahiánnyal, anyakomplexussal. Látni akarom azt a gyáva férfit, fedetlen és mezítelen lélekkel. Persze... még ha a barátnője is lennék, hamarabb kapnék kulcsot a hátsó bejáratához, mint önmagához.

Nem akartam a szavakon lovagolni, így csupán ráhagytam. A manipulálást sokféleképpen lehet értelmezni, és nem kell midig negatív jelzőt mellé csatolni. Arról nem is beszélve, hogy ketten kellenek ehhez is. Aki van olyan hülye, hogy ne vegye észre magát, meg is érdemli, ez vonatkozik épp úgy rám, mint másra is. A következő kérdése viszont meglepett. Hihetetlen, hogy ilyen kis-pöcs ha ki akarja harcolni, hogy hallja a választ. Bár magas labda, hisz vissza is vághatnék, de nem. Most nem generálok vitát sem ellentétet. Nem úgy tűnt, mint aki kétkedik magában, de kishitűségre és bizonyításra vágyik. Nem kapja meg. Megvonom a vállam majd elmondom őszintén mit gondolok és érzek.
- Csupán érdekes vagy. Vagyis nem te... inkább azzal az érzéssel barátkozok, hogy egyszerre tudnám lekaparni az arcod, miközben mégis szórakoztatsz. - Fordultam vele szembe vigyorogva a saját szélsőségemen, logikátlan gondolat és érzés, ami a végletekbe üldöz. Nem érdekelt ha zakkantnak tart, ez egy ilyen nap volt. Nyugodtan lehetek hibbant, vagy hisztéria. Jöjjön ami csak jön. Szabad vagyok, még ha ez azt is jelenti, hogy tébolyult. Olyan ez mintha egy szakadék felett egy vékony gerendán kellene eljutnom a biztonságos területre, alattam viszont nem vízesés, vagy sötét verem húzódik hanem ő. Az egyik oldalról a perzselő tűz, amivel szívesen járnál tangót, még ha le is égeti rólad a ruhád, a tested aszott, hólyagos és fájó lesz utána, és ő a jég is. A merev, kemény, hideg hó és jég, amely megolvadva keresztülfúrja magát a ruhádon, és szoros ölelésében remegsz, fázol és bármit megtennél, hogy megszabadulj tőle. Kihívás volt a szememben, egyszer magam részéről, hogy egy-egy megszólalás vagy megmozdulása után ne húzzak be neki, másrészt mert én akartam a nyaka lenni. Miközben hevesen próbáltam feltérképezni miféle ember is lehet valójában, a találgatásaimon felül. Valamint legbelül, a maszk mögött vagy alatt, határozott emberre vágytam, aki irányít, navigál mindezt úgy, hogy nem az ellenségem, hanem a cinkosom. Mi nők Rolling Eyes

.... lehet nővel kéne kezdenem.
- Csakis a jó kisfiúk kapnak fagyit, és azt is csak ebéd után. - Közöltem vele az álláspontomat, a célzására. Tipikus... csak a szex jár a fejében.Végül kikértem az igényeit. Majd ahogy gondoltam. Mondhatni, hogy bosszantani akar, de lényegében erre a gyermeteg viselkedésre számítottam, és még pár percig számíthatok is. Enyém a staféta, így a döntés is. A kérdés csupán formaság, amire vagy adok vagy nem. Csupán elégedetten elmosolyodtam, lehet mégis egyszeregy volna? Reménykedtem benne hogy nem, de nem bántam a szélcsendet sem, ameddig nem untat.

Felzárkózott mellém, mint egy cuki pincsi, és még a bokámat is nyalogatja a kérdéseivel. Miért épp ez a hasonlat? Egy pincsitől is bájos, bosszantó, kínos és mégsem lehetne rá haragudni.
- Szemtelen vagy. De legyen. Vörös, tojásomlett és kis cuki űrnyuszi mintás. Valamint ebből kettő hazugság. - Fűztem tovább a mi kis játékunkat vigyorogva, bár egy pillanatra tényleg megakasztott. Tudod, ha hirtelen kérdés éri az embert, automatikusan megpróbálja megválaszolni, legalább fejben, így alakult, hogy a bugyim milyenje, egy pillanatra megakasztott. Most őszintén... ki emlékszik tisztán rá, mikor épp melyik van rajta?

Ahogy haladtunk lassan előre, megpillantottam az egyik lehetséges "opciónkat". A lehetőség, a látvány és az újdonság varázsa és lehetősége kellőképp felcsigázott, miközben úgy véltem az ő kedvét is megalapozza. Alig pár méterre nagyobb derékig érő medencék sorakoztak. A magassága egy nagyobb embernek derékig, vagy mell alattiig ért, az átmérője lehetett vagy két és fél, három méter talán. Gondos távolságban egymástól, de ajtóval ellátva. A szélek lekerekítve, melyekből kis lyukakon keresztül csordogált be valamiféle löttyi. Volt amibe csak sima víz, volt amibe méz, olaj, csokoládé, de távolabb az egyiket két lány már elfoglalva, de akadt amit vattacukor szerűség töltött meg, amelynek a "harc" folyamán kisebb kiszakadt darabkái lebegtek lágyan a nézőtér felé. Hangos sikoltozás mellett estek hasra mindketten. Távolabb volt amiben kis labdák lapultak meg. A nedük, vagyis a folyékony tartalom épp ha bokáig ért az alján. Pár medence épp felszabadult, és egy tábla jelezte a lehetőséget.

Harc rendkívüli módon, amivel akár pénzt is kereshetsz! Tapasztalatot nyerhetsz, esetleg új barátságot alakíthatsz ki. Próbáld ki magad, mutasd meg mennyire vagy szívós fajta. Maradj talpon legalább hét percen keresztül, és a nevezési díj felét visszakapod. Vagy győzd le ellenfeled és szabadon foszd ki. Ragadd meg a lehetőséget, amit csakis a mai napon tehetsz meg. Ne szalaszd el!

Valamint két tipikus szépfiú, és egy lány aki távolabb helyezkedett el, fogadott minket. Egyen felsőjükről könnyedén megkülönböztetőek. A leírás alatt, kis betűvel részletezték a szabályokat. Mindketten fizetünk ötven aranyat, amiből ha legyőzöm a partnerem, nyolcvanat kapok. De ha hét percet kibírok, akkor csak huszonötért játszottam. Rövid olvasás után, Tachira pillantottam.
- Na? Ehhez volna kedved? - Majd ha rábólintott, fizettünk, majd mindketten egy külön öltözőbe kaptunk kulcsot, amiben egy gardrób volt található, különböző fürdőruhákkal és törölközőkkel. Ha átöltöztünk, miénk volt a terep. Választhattunk medencét, miközben az egyik srác követett minket, a medencéhez. Egy stoppert tartott a kezében. Gondolom, ő felel a tisztességes játékért.

by **Tachibana Makoto** Vas. Jún. 11 2017, 17:39

- Nahát, szóval nem tartasz jóképűnek... Igazán sajnálom, nem tudtam, hogy ízlésficamod van - reagáltam rendkívül lehangoltan, mint akit csalódás ért, aztán a kis hatásszünet után jött a nagyképűség és a kötözködés fordulata, mindez teljes mértékben faarccal, a szokásos vigyor nélkül. Vagyis nem is faarc volt ez, hanem kicsit aggódó tekintet. Kétségtelenül látszott az arcomon az apró bizonytalanság, kicsit ismeretlen területre tévedtem, hiszen nem szokott ennyire csípős lenni a nyelvem. Ezt a fajta "humort" általában kerülöm, de ő olyan típusú lány volt, akin érdemes lehetett kipróbálni :]
- Ez különös, tőlem a rossz kislányok szoktak nyalókát kapni. Ezek szerint rosszul csinálom? :] - kérdeztem vissza immár a szokásos idióta vigyorral. Mint aki azt hiszi, hogy vicceset mondott, miközben elsütött egy rendkívül ostoba és primitív "poént". Mégis működik. Persze nem önmagában, hanem tandemben azzal a viselkedéssel, ami ennek a szöges ellentéte, és amit ez a lány még csak nyomokban tapasztalhatott. Vagy még annyiban sem. Tény, hogy most nagyon rájátszottam a tuskó szerepre, ezért is érezheti úgy, hogy le akarja nyúzni az arcom. A karizmám viszont ennek ellenére is működik :]
- Nahát... Még csak most jöttél rá? - "lepődtem" meg a kijelentésén, majd elgondolkodtam - Remélem az első kettő a hamis. Megveszek a cuki mintákért :] - jegyeztem meg egy félmosollyal, miközben megfordult a fejemben, hogy valószínűleg a hajszínét árulta el, legalábbis azon biztos nem kellett gondolkodnia egy picit sem, mint a másik kettőn. Ilyen esetben legtöbbször a felsorolás első eleme az igazi, hiszen azon kell a legkevesebbet gondolkodni, és egy pillanattal több idő marad az elmének kitalálni a két hazugságot. Aztán elnevettem magam.
- Ez igazán mókás, annyi minden közül pont olyasmit ajánlasz, amihez a fizikai kontaktus elkerülhetetlen? :] - még, hogy fagyi csak a jó kisfiúknak jár - Elfogadom a kihívást, kisasszony - mosolyodtam el kedvesen. Még annak ellenére is hezitálás nélkül belementem, hogy meglehetősen különös emlékeket csalt elő a gondolat, nem feltétlenül kellemes utóízzel. Erről azonban neki nem kellett tudnia.
- Hm... a méz túl ragadós, az olaj kellemetlen, a labdák balesetveszélyesek... - kezdtem el félhangosan sorolni azokat a medencéket, amiket kizárok - Mit szeretnél? Sima, szexi vizet? Finom csokit nyalogatni? Esetleg a sejtelmes hab takarását? - kínáltam opciókat, így lényegében döntöttem is, meg nem is, hagytam is őt dönteni, meg nem is. Mint a mesében. Lesz is ruha rajtunk, meg nem is :] A szabályok primitívek voltak és persze cseppet sem objektívek, hiszen azt ők döntik el, hogy mikor kapjuk vissza a pénzünk felét és mikor nem, de egy majálison ezen nincs miért fenn akadni. Kíváncsi voltam, milyen harci maskarát ölt magára, és kicsit sajnáltam is, hogy nem én választhattam ki a bikinijét. Én maradtam a fecskénél, ami teljes mértékben neki szólt.

by **Kiwi** Hétf. Jún. 12 2017, 20:08

A nárciszetikussága az egeket súrolja, tipikusan sugárzik belőle, hogy ő ajándék a nőnek. Na neem! Ajándék lehet, de ahhoz hiányzik a piros masni, amit nem akart magára kötni. Láthatta rajtam, hogy nem ütött szíven a reakciója, valami ilyesmit, sőt... bevallom rosszabbat vártam, a negatív és önirányú kritikára. De ha egyszer ő kérdezte. Bár egy pillanatnyi bizonytalanság mintha átsuhant volna az arcán, de lehet már csak én akartam belelátni. Még a végén én lennék a hős dalia, aki megmenti önmagától, mert elbizonytalanodik az elbizonytalanodásra. Bár tény, hogy feszegettem a határokat, vagyis inkább kerestem azokat. Most megtehettem, bár ha tudná... ha ismerne... De, jól van ez így. A kihívások napjába a szerep, vagyis önmagam kicsavarása bőven belefér, sőt kell is. A mai nap felelőtlen leszek, szertelen és csak élek! Csak élek, mindenféle bűntudat és megbánás nélkül, még az is lehet hogy a nap fénypontjára leiszom magam! Bár.. azt azért nem, vagyis... ne m vele, egy lány társaságában tán-tán, de még egyedül sem... Nesze neked... meggondolatlanság mi? Miért nem tudok olyan lenni mint mások? Olyan szabad és eleven...
- Hiába vagy tökéletes, nem lehetsz mindenki esete. - Húztam picit, bár érezhetően ott volt a játékos cinizmus a hangomban, utalva az egójára.
- Vagy netán nem lehetsz mindenkié, nem leszel senkié sem? - Csavartam egy picit a játékon, bár a lányos dacot szeretném kicsikarni tőle, kíváncsi vagyok merre megy el a dolog. Akkor még fogalmam sem volt, mennyire gyerekesen is viselkedik. Kiprovokáltam? Ki hát, megérdemlem? Talán... de attól még ez az attitűd, nem lesz épp érett formája a fiú viselkedésének. A béna szövegemre rákontrázott, amit nem akartam tovább nyúzni, viszont válaszolni igen.
- Hmm... szerintem igen. - Csináltam, úgy mint aki eltűnődik a dolgon.
- De várj csak, ha szétosztogatod a rosszcsontoknak a nyalókát, akkor mid marad a jó kislányoknak? - Nézek rá csodálkozóan, nehogy még a végén, jutalom nélkül maradjak. Amikor kijelentem a valót róla, és visszakérdez egyszerű szemforgatást kap tőlem. Erre nincs miért reflektálni.
- Csak nem a kislányokra buksz? - Megjátszott csodálkozó pillantás persze játékos pajkosságot is akarok tükrözni, vagyis inákbb visszatükrözni az övét, de ha csak poénból is rávágja, hogy igen.... én megölöm. De, hogy szarrá alázom az tuti.

Majd ráböktem egy lehetőségre, amihez amúgy akad is kedvem. Felnevetett, majd meglepődtem a kijelentésén.
- Miért? Bajod van vele? - Pislogtam nagyokat, ténylegesen meglepődve, és elgondolkodva egy pillanatra, hogy komolyan is gondolja a saját oldaláról való meglepettséget. Miért ne eshetnék neki, főleg, mivel pár perce ecseteltem, hogy gyűlik iránta a feszültségem. Sőt, még zokon is vette. Valamint bajom nem lehet, és csak remélem, hogy még a pénzéből is sikerül kiforgatom. Versengtem. Annyira hiányzik néha, de kifejezetten felüdített. Az elsőt, a lövészetet elbuktam, most nem hibázhatok.

Hallgattam végig miket zár ki. Pont a ragacsosat mi?... A labdák baleset veszélyesek? Meglepődtem, maximum hanyatt vágódunk, de a többi úgyis megtart. Egymással megetetni, pedig csak nem fogjuk... Inkább mondaná azt, hogy nem tetszik neki. Persze szóvá nem teszem.
- Akkor legyen a csoki, remélem szereted? - Vigyorogtam, persze nem vettem fel a provokálását. Víz? Na ne már, ennyi erővel pocsolyában is csinálhatnánk ugyanezt, hab? Az meg van elég a fürdőkádban, bár... ekkora kádunk azért nincs, de valahogy ránézésre nekem pont, az... ami a legkellemetlenebbnek tűnik.

Miután kifizettük a beugrót, bemehettünk az öltözőbe, és neki veselkedhettünk. A szabályok nem voltak túlbonyolítva, így akár trükközni is lehet, szóval megpróbálkoztam az ötletemmel. De mindenek előtt, egy sima fürdőruhátválasztottam, ami nem úgy min a képen, a bugyinál két oldalt megkötős, dupla csomót kötöttem, éppúgy a melltartó részhez is, ki tudja meddig képes elmenni...
Jómagam viszont, nő lévén öltözködhettem. A bugyira még felkerült egy fürdőkendő a fejemre pedig egy . Úgkalapy léptem ki, majd picit megfagyva kínomban vigyorogtam, nagyokat pislogva a fecskéjén. Amit választott.
- Vissza a tizenkilencedik századba, nagyapó? - Mert így, azok a vénemberek jutnak az eszembe róla. Bár, egyértelmű volt hogy direkt választotta, az alig takarós verziót, bár ennyi erővel bőrtangában, még bevállalósnak is tűnne. Persze értettem a poént, csak nem fért a fejembe. Nem siettem a medencéhez, egészen addig ameddig tudatilag is elfogadtam, hogy fecske van rajta. Kizökkentett a gondolataimból, és még nekem volna ízlésficamom?... Végül mielőtt beléptünk, volt átfuttattam a fejemen, mit is gondoltam ki ellene. Bár... ezek után, csak remélem, hogy nem kíván megválni tőle, hogy úgy... szakítson félbe és győzzön le, mint láttuk... szeret trükközni. Szóval fel kell készüljek, akár erre is. Valamint, hogy érett módon reagáljam le.

Beléptünk, még volt pár másodpercünk, megszokni a csoki állagát, nem is értem miért, lepődtem meg azon, hogy meleg... Pedig sokat sütök. Az, hogy mezbitláb lépjünk be, az kötelező volt, sőt nem messze tőlünk lesz két zuhanyzó, ahol lecsapathatjuk majd magunkról, ha esetleg... nem lenne türelmünk kivárni, hogy elpixeleződjön rólunk. Elkezdett a srác visszaszámolni. Én kihúzódtam a medence szélére. Bár jártasságok lehetnek aktívak, és nekem azok is, kérdéses az, hogy neki mije is van. Az elsődleges cél... egyáltalán nem elesni. Utána feladásig vagy, a legtöbb pontot, tehát legtöbbször leterítő kap nyereményt, persze kevesebbet, mint az aki egyáltalán nem esik. Nagyot nyeltem. Arra vártam hogy meginduljon, türelmesen kivártam, ha pedig provokálni próbálna, süket fülekre talál. Viszont amint megindult, és háta mögött nem volt korlát, tehát a medence közel, közepéig beért... nekiindultam, és első mozdulatom az volt, hogy a fejemen lévő kalapot a képébe próbáljam nyomni, és egyszerűen egy előre ható erő lendületével, elérni hogy hanyatt vágódjon.

by **Tachibana Makoto** Kedd Jún. 13 2017, 20:04

Mindentudó mosolyt csalt az arcomra a reakciója. Egy szimpla félmondattal elhitettem vele, mennyire nagyképű, arrogáns fazon vagyok, és máris úgy kezel, mint aki tökéletesnek hiszi magát. Persze akárhogy nem tudnám csűrni-csavarni a rólam alkotott képét, hiszen a kedves, figyelmes szerep már olyan mértékben ellentétes lenne azzal, ami a fejében kialakult rólam, hogy tudat alatt is elutasítaná és művinek tartaná a viselkedésem. Azonban voltak olyan jellemzők, amiket fel tudtam nagyítani, feltűnés nélkül rájuk játszhattam.
- Én azoké vagyok, akiket én kiválasztok :] - fordítottam a mondandóján egyet, eleve elvetve azt a feltételezést, hogy a választás joga nem hozzám tartozik.
- Miért érdekel? Neked jár a nyalóka :] - hangsúlyoztam ki, hogy ő bizony rossz kislány. Méghozzá nagyon rossz, csintalan és hamiskás. Igazából megérdemelne egy kiadós fenekelést, amiért ilyen szemtelen.
- Ezt honnan veszed? A cuki mintákra bukok. Muszáj ennyire általánosítanod? Miért ne hordhatna egy felnőtt, öntudatos nő macis alsóneműt? - dramatizáltam el, megcsillogtatva színészi tehetségemet. Mármint ripacsként.
- Nekem semmi bajom nincs vele, sőt :] - vigyorodtam el. Nem is baj, ha nem érti mire gondolok, annál nagyobb lesz majd a meglepetés. Bár őszintén szólva kétkedem benne, hogy ne jutna eszébe, mi több, talán tudatosan választott így, hogy a kedvemre tegyen. Na meg persze a saját kedvére, elvégre mindenki a saját szórakozását tartja szem előtt elsősorban.
- Csoki? Érdekes választás. Ezek szerint csokifagyit kapok :] - nyaltam meg a szám szélét vigyorogva, mielőtt befizettünk volna a kalandra, és elmentünk volna átöltözni. Persze a maradi választásomat nem hagyta szó nélkül.
- Mondja az, aki zsinóros bikinit vesz fel, de két csomóra köti. Nem lett volna egyszerűbb zsinór nélkül? :] - a kendőről nem is beszélve - Ja várj, úgy kellett volna kezdenem, hogy nagyon csinos vagy - jöttem rá - Nem is értem, miért rejted az alakod bő ruhák mögé - tettem hozzá, és közben nem felejtettem el alaposan végigmérni. Tényleg kifejezetten csinos volt, ahol kellett, ott gömbölyödött. Nyoma se volt annak a stílusnak, amit magára erőltetett.
Ami a "harcot" illeti, valószínűleg hátrányban voltam. A bokáig érő csoki meglehetősen sűrű volt, így a mozgás nehézkes volt benne, ráadásul szokatlan is. A homokhoz könnyebb lett volna alkalmazkodni, ez olyan volt, mintha pudingban lépkedtem volna. Megtettem néhány lépést, hogy ne érjen váratlanul, ha hirtelen el kell mozdulnom, nagyjából sejtettem, mire számítsak. Hm, ha jól rémlik, akkor talpon kell maradni. Nos, ez nem lesz könnyű :] A lány kihúzódott a medence szélére, úgyhogy megtettem neki azt a szívességet, hogy a "rajtjel" után elindultam feléje. Nem gondoltam azt, hogy meg is vár, amíg odaérek hozzá, elvégre ostobaság lett volna rögtön korlátoznia a mozgásterét. És mint kiderült, a sejtésem helyes volt. Lehet, hogy azt gondolta, majd meglep a hirtelen megindulása, de ilyen egyszerű trükkökkel nem lehet egykönnyen átejteni. Igyekeztem egy határozott mozdulattal kitérni a kalapja útjából, enyhén berogyasztva a térdeimet biztosítottam a stabilitásom, és egyben azt is, hogy őt kizökkentsem talán valamelyest. A célom pedig a legkönnyebben támadható felület volt, vagyis a derekáról lelógó fürdőköpeny, melyet megragadtam és jó erősen megrántottam. Vagy kiold a csomó és leesik, vagy meg kell küzdenie a talpon maradásért. Nekem bármelyik variáció megfelelt :]

by **Kiwi** Szer. Jún. 14 2017, 18:41

Annyira el van csattanva magától. Sugárzott róla az arrogancia, a flegmaság de talán még a sznobság is. Bár... ha az utóbbi jellemző volna rá, biztos nem állt volna velem, szóba sem... Bár, legelső morc-komor feje eléggé azt sugallta, hogy észre se vette még azt sem amit csinált. Azt hittem még engem tesz felelőssé, de nem így lett, sőt még udvariaskodni is akart, csak épp nem hagytam. Az első benyomásom róla az volt, hogy szóba sem állna velem, mégis amikor megpiszkáltam picit az egóját a beszólásommal, egymás mellett maradtunk. A saját célomat ismerem, de az övét?... Tényleg csak szórakozni akarna? Nagyon úgy fest, de a kérdés hogy rajtam vagy velem? Az utóbbira tippelnék a gesztusaival arra utalt, mégis ott van bennem a kisördög. Az amelyik nem hagy nyugodni és jól érezni, megnyugodni magam mellette, hiányzott a bizalom. De ez jól is volt így, hogy tudnék fejest ugrani a félelmeimbe, ha vakon bíznék? Ez a nap a bizonytalanságé, mindené amiért máskor mindent megteszek, most ellenemre fordítom. Arra gondolsz büntetem-e magam, biztos, hogy így gondolod. Tipikusan a "rúgj belém, bocsánat hogy élek" típusú emberre vallana. Talán van benne valami, de mit tegyek ha élvezem? Mazochizmus? Nem. Akkor egyenesebb utat választanék. Inkább csak a komfortzóna levetése, majd pedig újra magamra ránthatom, és értékelhetem mindazt, amit megteszek magamért. Talán erről szól... fogalmam sincs. Nem értem magam sem de nem is zavar, ameddig jól tudom magam érezni benne.

A válasza ismét tenyérbemászó volt. Szinte kiáltott a seggbe billentésért, a beintésért, de mást tettem. - Mert te ajándék vagy az életnek. - Fejeztem be a mondatát, szemrebbenés nélkül, hagy szárnyaljon csak önön gőgjét. A hangomban nem érzett most semmi megvetést, vagy iróniát, a legtisztább és legegyszerűbb hangsúllyal ejtettem ki. Majd a kérdés választ és kérdést követett.
- Ejj... most összerombolod a magamról felépített képet... pedig annyit szenvedtem vele. - Most viszont érezhetett némi játékos öniróniát.

Ripacssága megnevettetett, bár már készültem... mondhatni hergeltem magam, és mindenféle blőd válaszokat képzeltem a szájába. Pozitívan lepett meg, mint ahogy az önkifejezése is. Sőt, talán az első pirospont amit ténylegesen a javára írhatok.
- Bocsi, én kérek elnézést, fogalmam sem volt róla hogy cuki fétises vagy. Bár, legyen öntudatos egy nő, elgondolkodtató, hol torpanhatott meg és miért a fejlődésben, vagy épp mit nem kap meg, ha valaki túlzottan ragaszkodik a saját cukiságához, vagy épp máson éli ki. - Szálltam szembe, azonos színpadias ripaccsággal, és ezzel minősítettem, akár őt, az esetét, valamint titkon a saját fajtámat is. Kíváncsi voltam, mit fog erre reagálni majd. Hisz, magas labda volt ha értette, voltaképp akár vitatéma is lehet.

Meglepődtem, hogy meglepődött, de hamar tisztáztuk a medenceötletes játékunkat. Csak rándítottam a vállamon, jelezve hogy tudomásul vettem a válaszát, végül megtörtént a választás, majd mind a ketten a medence forró öntetébe gázolhattunk bele.
- Inkább csokiöntet, ez még nem fagyi. - Reflektáltam a pár perce elhangzott, "csokifagyijára", ha megkésve is, de voltaképp most volt itt az ideje.
- Ezzel a szájnyalogatással úgy néztél ki, mint valami kiéhezett kéjenc öregember. - Reagáltam le, a cuki kis megnyilvánulását.
- Egyszerűbb lett volna, de ez praktikusabb. -
~Ellened.~ Szinte lehetett hallani a gondolatot, bár a mondatot időben lezártam és a megfelelő hangsúllyal. Míg a sima lehúzható, és még vízben is könnyen "elmászik" a helyéről, félő, hogy a csokitól aminek nagyobb a súlya könnyebben. A zsinórosnál viszont én húzom meg a határokat, hogy mennyire szorítson. Vigyorogva hallgattam végig a mondandóját, nem volt mit felvegyek rajta, valóban poén volt, ahogy adta magát a tahókám.
- Ismételten csak elrontottad, látod... nem figyelsz. Ne akarj az a nő lenni, aki csak addig jó, ameddig ki nem nyitja a száját. - Adtam neki egy jó tanácsot. Szándékosan élve a hasonlattal, a szólással, és a kifordítással. Mert a szövegétől nem kell félteni, verbális boxban ügyes, de lássuk tud-e mást is.

Felkészülésnek kaptunk pár hosszabb másodpercet, ameddig szokjuk a csoki furcsa állagát, valamint elfoglaljuk a kiválasztott pozíciót. A meccs elkezdődött, arra vártam, hogy meginduljon, és céltudatosan meg is tette. Nem rettentem meg, magam is elindultam, hiába volt kényelmes a kapaszkodó, ha a kezeimet is használnom kell majd, hisz nem csak talpon kell maradni. A kalap a kezemben, és szinte biztos voltam abban, hogy ez lesz a húzása, mondjuk úgy: bevette a csalit. A térdeit berogyasztotta, ami szintén nekem játszott. Gyorsnak kellett lennem. Az egyik kezemmel ráfogtam arra a csuklójára amivel megpróbálta lerántani, a kendőt, ami meggyengült, lett elég tér, hogy rá tudjon fogni, viszont a csomó csak még inkább összerándult, mint ahogy az én felsőtestem is, de csak enyhén. Vagy az akrobatika, vagy a súlyemelés, esetleg a kettő kombinációja tarthatott meg, hogy biztos lábakon álljak, míg volt annyi időm, hogy félig mögé kerüljek, és szabad, jobb kezemmel megragadjam a hosszú lobonccát, majd egy rántással és a térdem az ő térdhajlatához támasztva egy gyors rántással, megkíséreltem, kigáncsolni, hogy hanyatt essen. Miközben ügyeltem a biztos egyensúlyra. A lábaimra helyeztem a súlypontomat, és szinte még a lábujjaimmal is kapaszkodtam csoki alatt, a medence szélébe.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Jún. 15 2017, 18:56

- Nem látszik, hogy nagyon megerőltetted volna magad :] - feleltem, válaszolva az ő hangsúlyára az én gúnyos hangvételemmel. Valahol unalmas volt ez a fajta kommunikálás, hiszen annyi helyzetben találkoztam már vele, ráadásul könnyen befolyásolható volt. Viszont az érem másik oldalán ott volt a szórakoztató mivolta, és emiatt nem mondtam le róla. Hiszen a szórakozás volt a lényeg, feldobni valamivel a mindennapok szürkeségét. Lehetőleg mindig valami mással. Valaki mással.
- A fiatalság elvesztésének félelme, a társadalmi normákkal való szembeszállás, vagy egyszerűen csak így érzi jól magát? Kik vagyunk mi, hogy kritikával illessünk egy tudatos döntést? - folytattam a színpadi "darabot", bár már nem sokáig, hiszen előttünk állt egy kihívás, amit ő intézett felém. És volt egy pont, amikor rájöttem, miért itt kötöttünk ki, hiszen eszembe jutott egy korábbi momentum. A versengés öröméhez való viszonya, ami engem a szó klasszikus értelmében hidegen hagyott. Hiszen most sem azért fogadtam el a kihívását, hogy győzelmet arassak felette, ahogy minden lelkiismeret-furdalás nélkül képes vagyok feladni párbajokat is, ha azoknak már nem látom értelmét. Csak addig voltam hajlandó igába hajtani a fejem, amíg az egész szórakoztatott valamennyire, de itt sem a birkózás maga volt a szórakoztató elem, hanem a lány hiányos öltözetének eltávolítása, és az azt kísérő kihívás.
- Öregember? Kikérem magamnak, még előttem az élet :] - reagáltam, pillanatig se tagadva a másik két jelzőt. Meglehetősen aktívan működött a fantáziám ezekben a percekben, mind a birkózás pillanataira, mind az azt követő tevékenységekre voltak... ötleteim. Szinte adta magát minden, és hiába kötötte meg duplán azt a bikinit, ez nem volt valami erős ellenkezés a részéről :]
A medencében hamar bebizonyosodott, hogy valóban hátrányban vagyok, legfőképp az akrobatikám hiánya miatt. Már akkor is megbillentem, amikor kitértem a "rohama" elől, aztán innentől kezdve elindultam a lejtőn. Egyrészt nem sikerült eléggé megrántanom a kendőt ahhoz, hogy felborítsam, így visszanyalt a fagyi, és én billentem meg, amikor pedig megfogta a csuklómat, már tudtam, hogy vert helyzetben vagyok, és menthetetlenül el fogok dőlni. Pont ez a felismerés segített abban, hogy a gáncsát még időben fel tudjam használni ellene, bár az, hogy közben a hajamat rángatta, kifejezetten érzékenyen érintett. Mindenesetre amint megéreztem, hogy dőlök, azonnal kifordultam, és megkapaszkodtam a lány derekában, megpróbálva őt a saját súlyommal lerántani a földre. Ez már csak azért sem volt ostoba ötlet, mert a földharc már minden bizonnyal nekem kedvez, mindenféle értelemben :]

by **Kiwi** Vas. Jún. 18 2017, 18:08

- Sajnálom, legközelebb ügyesebb leszek. - Pislogtam rá sűrű szempilla rebegtetéssel, reagálva a tőle érkező gúnyra. Persze, hol lehetett vagy kellett volna engem komolyan venni, de jelenleg ő sem erőltette meg magát, ha már itt tartunk. Viszont én nem róttam fel neki ezt a hibáját. De folytatva a témákat és a játszadozást, most meglepődtem picit. Bevallom, lenéztem a srácot, nem gondoltam, hogy tisztában lehet dolgokkal és hogy képes vagyis inkább hajlandó mélységekben is gondolkodni, de ugye a gondolatait nem hallhattam, így ilyen téren az arrogáns, felszínes alak állt előttem, amit kivetített magából. Viszont ezentúl óvatosabbnak kellett lennem picit. Igaz, egy dolgot kihagyott a listából, de nem hívtam fel erre a figyelmét, mert árulkodó lehet.
- És még ilyenekhez is értesz? - Rá akartam játszani, de meglepettségemre az igazi meglepettségem tört elő. De hamar véget ért a beszélgetésünk ezen része, mert elváltak az útjaink az öltözők felé. Visszaérve még meg is nyalta a szájaszélét a csokifagyi gondolatára, amit nem hagyhattam szó nélkül. Persze erre is reflektált, amire én is kénytelen voltam.
- Szörnyű, csak nem kiéheztetnek a nők? - Utaltam rá, hogy nem tagadta a kiéhezettségét, sem. Borzasztó hogy én is ezt csinálom, pedig... én sem lehetek több számára, mint az aznapi fogás... Persze nem zavart, még semmi sem volt biztos, egy dolgot viszont tudtam. De pssszt.

Beléptünk a medencébe, és elkezdődött a harc. Nyeregben érezhettem magam, mindaddig, ameddig a súlyát megpróbálta ellenem felhasználni, rám nehezedett és ahogy kibillent éreztem, ahogy dől és magával ránt engem is. Még egy utolsó próbálkozással igyekeztem, kilépni előle, de a csúszós talaj miatt ezt nem tudtam megtenni. Alig pár pillanat volt az egész, ameddig kitalálhatok valamit. Végül megvolt, ámbár nem akartam ehhez folyamodni. Most értünk el arra a pillanatra, amikor mondhatni én tartom meg őt is, mielőtt végleg felborulunk. Kitartottam és aktiváltam az egyik képességem, amivel megdupláztam magam, de nem látta a másolatomat, vagyis engem. De eléggé azzal volt elfoglalva, hogy letaszítson. Ha sikerült a képességem, akkor a másik énemnek elfogyott az életcsíkja és teste eltelexeződött, amikor megadta magát és elesett. Én pedig ahogy, ő eltűnt én megjelentem, kissé távolabb tőle, aki elvileg már a csokitengerben úszik. Mielőtt még felébredne a meglepettségből, egyszerűen a hátára ülök, hátracsavarva a jobb kezét. Amennyiben nem aktiválhattam a képességem, maradt annyi, hogy amikor fordult, megpróbáltam egy fél környi lendületet venni, így ha estünk is, reményeim szerint ő volt alul.

by **Tachibana Makoto** Vas. Jún. 18 2017, 20:51

- Várjunk csak... Én most csak egy bunkó nőcsábász vagyok, nem szabad az intelligencia szikráját sem mutatnom - kaptam észbe, mi több, homlokon is csaptam magam, mikor a kérdését hallottam. Nyilván erre is rájátszva, mint minden másra :] Nem tudom, miért leptem meg, bár tény és való, nem mindenki képes a színészkedésemet észrevenni, legyen az bármilyen látványos. Ez nem feltétlenül az intelligencia hiánya, vagy naivitás, egyszerűen vannak olyanok, akik nem is feltételezik, hogy megpróbálom becsapni, manipulálni, vagy kigúnyolni őket, ezért észre sem veszik és elkönyvelnek olyannak, mint amilyennek mutatom magam.
- Hát látod, sajnos kevés hal úszkál a tóban, és egy részük nem harap a csalira :] - reagáltam az incselkedésére - De ma van kapás - vigyorodtam el, egy pillanatig sem titkolva, hogy rá gondolok, és egy pillanatig se feltételezve, hogy ezen megsértődik. Elvégre tisztában van a státuszával, ahogy én is az enyémmel.
Ami a harcot... ugyan, ez nem harc, csak játék. Szóval, ami a birkózást illeti, a hátrányom kiütközött. Bár valószínűleg szint fölényben voltam, ez sehol, semmilyen körülmények között nem ütközött ki, hacsak nem egy komplett kezdővel álltam szemben. De mivel a 20. szinten voltunk, így semmiképp sem beszélhettem ilyenről a lánnyal kapcsolatban. Hiába igyekeztem elkerülni az elkerülhetetlent, ki tudott billenteni az egyensúlyomból, úgyhogy az egyetlen, amit tehettem az volt, hogy magammal rántom. Az erőm megvolt hozzá, és mivel még száraz volt a teste, így le se csúszhatott a kezem róla. Nem is csúszott, mindketten nagyot placcsantunk a meleg csokoládéban. Ő még valamit tekergett, így végül nagyjából oldalvást értünk földet, és mihelyst a nyekkenésből felocsúdtam, már igyekeztem is magam alá gyűrni, a bal kezemmel pedig "véletlenül" a mellét fogtam meg mindeközben :]

by Ajánlott tartalom