Re: Főtér

by **Shukaku** Pént. Jún. 17 2016, 20:58

Testileg valóban lehettél kifejlett hím, abban azonban Shu már kevésbé volt biztos, hogy az elméd is olyan módon alakult, ahogyan a fizikai megjelenésed. Mondhatni ezidáig megjelenítetted az ő fordított mását, legalább is aszerint, ahogyan ő saját magáról szeretett gondolkodni. Timidus ebből a szempontból már előrébb haladt, mint Nachum, mert ő megtanulta, hogy az ugye Timidus kérdés általában nem a véleményét várja el, hanem az igenlését, és a legtöbb esetben ezt az örömöt meg is adta az idomárnak, hiszen ezek a kérdések általában számára lényegtelen döntések voltak, olyanok, amiben úgyis az idomár döntött volna, akár a megkérdezése nélkül is. A rosszfiús beszólásra Shu szinte lemásolta a te reakciódat. Először csak tátogott egy picit, majd átfutott az agyán, hogy hé, nem is vagyok ennyire egyszerű! Ezután kínjában nevetgélni kezdett, és pirulni, majd egyszerűen megvonta a vállát, és még mindig rákvörösen, de igyekezvén magabiztosnak látszani, bólintott.
-Hát... azt hiszem ebben viszont igaza van, Nachum...
Ha belegondolt, hogy kiket kedvelt az évek során... Kayaba, Akira-san, Kazuchi, Tachibana... tipikus rosszfiúk. Most azonban nem rajtuk volt a hangsúly, hanem a sárkányokon, és ezt Timi ki is kérte magának. Végighallgatta Nachum kérdését, ám azonnal felemelte a mancsát, amint te szólaltál meg, majd intett Shunak, az idomár pedig illedelmesen átült melléd, ő pedig a fajtársa mellé szökkent.
-Garantálhatunk anyagi biztonságot és felszerelést. Igyekszünk garantálni a tényleges biztonságotokat is, ez azonban soha nem lesz teljes. Garantálunk ezen felül társaságot, ez azonban az emberek miatt változó kedélyállapotú, így nem mindig a pozitív dolgok közé besorolandó. Garantáljuk azt, hogy amennyiben problémába ütköztök, úgy azt segítünk megoldani, és mindent megteszünk azért, hogy egy csapat részeként sikeresek lehessetek. Ezen felül mást is igyekszünk garantálni kéréseteknek megfelelően. Az esetetekben kiemelném a fűtött lakást és az állandó ingyenes élelmet, amelyből jelenleg hiányt szenvedtek, pedig ezek a legalapvetőbb kielégítendő szükségletek.
Egy kis szünetet tartott, ám egy pillantással sem szentelt nektek több figyelmet annál, mint amennyit Shu védelme megkövetelt.
-A következő kérdésed feltehetően az lesz, hogy mit várunk el cserébe, amire én azt kérdezem, hogy mit várhatunk el.

by **Rogan Hartnett** Pént. Jún. 17 2016, 21:27

Tetszik nekem ez a lány. Picit a húgomra emlékeztet. De csak egy nagyon picit. Ami azt illeti, jól érzem vele magam, még a korkülönbség ellenére is. Érett, de mégis bolondos, és van benne valami megmagyarázhatatlanság, ami nem hagy nyugodni.
- Tudod mit? Lehetnél a tesóm. Sokban hasonlítunk. Például neked is nagyon jól megy ez a szemöldöktáncoltatás. - bemutattam természetesen rögtön mire is gondolok, egy csábos tekintettel megspékelve a műveletet - Nekem majdnem mindig igazam van. Amikor nincs igazam akkor az azért van mert nem akartam eléggé, hogy igaz legyen. Néha fáradt az agyam, ezért néha becsúsznak ilyen bakik. - közben pedig elégedettséget éreztem, és volt is mire, hiszen Nachum kis cserfeskedéséből végül én jöttem ki győztesen. A rossz fiúk mindig győznek, ha nem akkor pedig azért mert én nem vagyok abban a csapatban... De ennyi elég az egózásból. Egy büszke férfi nem fényezi túl magát, és nem is egészséges. Az, hogy a sárkány lecsitított, meglepett, hirtelen nem is tudtam mit reagálni rá, majd amikor mellém ült a lány, az első gondolatom az volt, hogy nem-e borul fel így a csónak, hogy a több súly így a mi oldalunkra került, de látszólag rendben vagyunk. Talán egy picit kerültek a sárkányok magasabbra.
- Az baj, ha úgy érzem, hogy kizártak minket a beszélgetésből? - pillantok a lányra, kicsit csalódottságot színlelve. Persze igazából bíztam Nachumban, mert ugyan nem látszik rajta, mégis elővigyázatos, és ugyan nem mindig tudja megfékezni az ámokfutásaimat, tud józanon gondolkodni, és többé kevésbé tudja mi a jó nekünk. Én tanítottam, tehát tudom.
Nachum csendben hallgatott, őt egyáltalán nem zavarta jelenleg az, hogy "kettesben" folytathatta a beszélgetést, és türelmesen végighallgatta fajtársát, majd nem sietve el a választ, picit eltöprengett.
- Tételezzük fel, hogy igent mondok az ajánlatra. Rogan hangoskodásán, meggondolatlan és kiszámíthatatlan viselkedésén kívül nincs semmink amit felajánlhatunk mindezekért cserébe, és biztos vagyok benne, hogy ezzel te magad is tisztában voltál már akkor amikor ajánlatot tettél. Mi az a plusz amire számítanál tőlünk mindazokért a javakért cserébe? Hacsak éppen nem ilyen céhtagot kerestetek magatok közé mint amilyen Rogan, akkor mi hasznotok származik belőle, hogy csatlakozik? - Nachum egy picit eltöprengett ismét, - Lehetséges, hogy valójában azért ajánlottad fel mindezt, hogy kapjunk a lehetőségen, holott tisztában vagy mindazzal amit elmondtam.
- De miért akarná, hogy csatlakozzunk? - szóltam bele, nem bírtam ki, hallgatóznom kellett...
- Rogan, ez egy magánbeszélgetés. - pillantott rám, majd vissza a fajtársára a picinyke sárkány - Leáldozóban van a céhetek, és ha nem toboroztok elég tagot akkor megvonják azokat a plusz juttatásokat amelyek elengedhetetlenek a működésetekhez? - Nachum gyanakvó, talán túlságosan is, azonban néha ijesztő is egyben. Főleg akkor amikor jobban megnézi magának az ember és azt látja, hogy ugyanazt az arcot vágja evés, alvás és tárgyalás közben is. Mindig komoly ábrázat, egy olyan picinyke testhez mint amilyen az övé..
- Megkérdezhetem, hogy mikor születtél? - eközben Rogan, tüntetőlegesen, már csak azért is elfordult, és inkább a kislánnyal próbált foglalkozni, ezért rögtön kísérletet is tett arra, hogy elkezdődjön egy kis csevegés.

by **Shukaku** Pént. Jún. 17 2016, 21:54

-Nenenem! Az kizárt!
Emelte fel védekezően a kezét az idomár, és még hadonászott is kissé vele.
-Én egyke voltam, és most már Timi a tesóm, és rájöttem, hogy bővestelen-bőven elég egy tesó is. Ráadásul ha tesót akarnék, akkor tuti, hogy nagyobb tesót választanék magamnak...
Nem fejezte be a mondatot, de erősen sejthető volt, hogy ismételten, ezúttal nem csak gondolatban kérdőjelezte meg a fejlettségi szintedet. A szemöldökráncolásra már nem nagyon tudott mit mondani, de nagyon igyekezett, hogy egy picit se ráncolja úgy a szemöldökét, ahogyan te csináltad. A csónak elég nagy volt, és elég stabil, így elfértetek benne kényelmesen, és attól sem kellett tartani, hogy felborulna, pláne nem Shu súlyától. Kevés volt ő ahhoz, hogy ő tartsa egyensúlyban a ladikot. A kérdésedre szélesen elvigyorodott, és megrázta a fejét.
-Az nem baj, az a valóság.
És ez a valóság őt egy cseppet sem zavarta, sőt, nagyon is örült neki, és eszébe sem jutott közbeszólni. Imádta, ahogyan a két sárkány egymásra talált, Timidus pedig pláne ezt érezte, hallgatva a fajtársa szavait.
-Nincs szükséged olyan válaszokra tőlem, amelyeket már magad is megtaláltál. Pont ilyen céhtagot keresünk magunk közé, mint Rogan, én pedig egy olyan sárkányt, mint te. Ezt már elmondtam. Az is igaz, hogy az összes céh problémákkal küzd a tagok terén, ezt jelzi az erre vonatkozó szabályzat nemrég bejelentett változtatása, bár jelenleg mi jól állunk ebben a tekintetben, így ez a vélekedésed alaptalan. A plusz juttatások pedig nem elengedhetetlenek a működésünkhöz, azonban miért mondanánk le róluk, ha meg is tarthatjuk?
Ahogyan Nachum sem, úgy Timidus sem kertelt, nem adott kitérő válaszokat, és rendkívüli módon élvezte, hogy nem kell felesleges köröket futnia, hiszen a fajtársa szinte kitalálta a gondolatait. Shu ezalatt elismerően pislantott rád. Ilyen ügyesen még senki nem kerülte meg a SAO korral való kavarcát, így hát örömmel válaszolt.
-Kettőezer-kilenc december harmadikán születtem, és a kedvencem az oroszkrém torta.

by **Rogan Hartnett** Pént. Jún. 17 2016, 22:53

- Dehát én nagy vagyok! - hördültem fel - És jóképű is! Nézd csak ide. - befeszítettem a karizmom, hogy megnyomkodhassa a leendő húgocskám - Csupa izom, csupa ész, és még egy kis szeretet is lapul ebben a nagy melákban. Bizony ám. - előadtam a vidéki suttyót, kell néha az ilyen. Nem tetszett a visszautasítás, főleg mert én magasabb voltam nála. Sokkal magasabb, ezért nem hagyhattam annyiban.
- Sokban hasonlítunk. A hajunk, a szép bőrünk, a szemeink. - ami azt illeti csupa olyan dolgot felsoroltam ami legkevésbé sem hasonlított kettőnkben, de már csak a poén kedvéért is, győzködtem picit. - Nézd csak meg. Mint két tojás. - mutattam a tükörképünkre a vízen.
- Oh. Így már minden világos. - hatalmasra tátom a szám, majd pedig összehúzom magam és a vízbe dobom a horgot, és vártam, hogy valami ráharapjon.
- Mit javasolsz? Mit csináljak ahhoz, hogy hal akadjon a horgomra? Úgy értem, olyan hal ami nem bakancs és kicsit több mint egy közönséges rák. Arra gondoltam, hogy valami nem túl nagy, de nem is túl jelentéktelen halat szeretnék kifogni. Az megkoronázná az esténket... - osztottam meg vágyaimat a lánnyal, kíváncsi voltam mit tanácsol, de volt egy olyan sanda gyanúm, hogy a képességeim fejlesztését tanácsolja majd.
- Jogos. - helyeslően bólint a sárkány - Ha jól értem akkor be akarjátok biztosítani magatokat arra az esetre ha valami váratlan történne. Tehát fennáll annak a gyanúja, hogy valaki kilépjen a céhetekből? Belső problémák? - puhatolózik, de végső soron meggyőzte Timidus, és a szállás gondolata is tetszett a sárkánynak is és Rogannek is, azonban egyikük sem mondta ki nyíltan.
- Pont ez lett volna a második kérdésem. - elnevettem magam - Sejtettem, hogy december vége vagy január elején születhettél. Tökéletesen rád illik! Céltudatos, szorgalmas, és türelmes. A kis barátod is bak talán? - bökök a sárkányra kíváncsian, elvégre a lányhoz hasonlóan rá is illenek a bak jellemzői. Persze annyira nem hiszek az ilyen humbugokban, de kellemes beszédtéma kerekedhet belőle, ha úgy alakul.
- Az oroszkrém torta pedig arról árulkodik, hogy édesszájú vagy. Szereted a kihívásokat, és romantikus típus vagy, de nem az a földhözragadt fajta. Vágysz az ismeretlen felé is, és a gyermekkori vágyaidat akarod megvalósítani. - akár egy jósnő úgy búgóm a szavakat, miközben a kezeimet úsztatom a levegőben. Persze csak az alapján hordtam össze ezt a sok badarságot amit láttam a lányból, nincs semmiféle valódi jóstehetségem, de azért próba szerencse. Közben kiragadom a vízből a következő áldozatom, amely egy halszálka volt.
- Jó.. visszavonom. Jó a rák is. Az legalább él és mozog. - meglóbálom a levegőben a halszálkát, majd visszahajítom a mélységbe - Jobban belegondolva talán el kellett volna tennem, mert így biztosan ki fogom újra fogni...

Halszálka

by **Shukaku** Szomb. Jún. 18 2016, 07:17

-Nagy vagy, valóban nagy, de tudod jól, hős idomár, hogy itt a fizikai nagyság nem sokat ér.
Hümmögött elgondolkodva és bölcs hangon az idomár, kicsit visszatérve ahhoz a játékhoz, amit anno megkezdtetek.
-A szeretetben viszont teljesen biztos vagyok. Azt nem tudod tettetni, ahogyan Nachummal bánsz. Olyan... apáskodó vagy... ezt kedvelem benned...
Kaptál egy bizonytalan bókot, de nem a víztükör romantikus bámulásának köszönhetően, hanem sokkal inkább a sárkányok fura egymásra találásának hála. Ő a botot már csak fél kézzel tartotta, elég volt úgy is, javaslat gyanánt viszont nem teljesen azt mondta, amit elvártál.
-Semmit. Nagyban függ a szerencsétől és a helytől az, hogy mit fogsz. de magasabb szinteken is vannak haszontalan dolgok a vízben, és a rendszer néha megtréfál. Nekünk is ezért nincs még meg pár teljesítmény. Vagy nincs kivel elmennünk játszani, mert sokan gondolják unalmasnak a szafarit, és nem elég kreatívak ahhoz, hogy viccesen töltsék el azokat az órákat, amíg lógatjuk a botot... vagy nem is tudom. Tényleg... megköszöntem már, hogy elkísértetek?
Ugyan nem ez a szint volt a legalkalmasabb az új jelvények megszerzésére, de a váratlanul jó társaság kicsit megkavarta a fejét, és most úgy érezte, hogy inkább te segítesz neki, mint ő neked. Ezalatt Timidus nemet intett a fejével.
-Ez mind igaz, a biztonság mindig előnyös, azonban jelenleg nem látom fenyegetni a kilépés veszélyét egyik tagunknál sem. Ha akkor kezdenék készülni, amikor már közeleg a baj, már késésben lennék. Belső problémák pedig mindenhol vannak, így nálunk is, de ezeket közös erővel igyekszünk megoldani. Nekünk azonban jelenleg nem tagra van szükségünk, hanem rátok.
Shu most már kissé belefáradt a sok butaságba, így kissé elpilledve hallgatta az újabb sületlenségeket. Horoszkóp. Mintha bármit számítana, hogy mikor született. Ennek hallatára úgy döntött, hogy kissé oldalba bök a vállával úgy, ahogy Timivel szoktak játékosan civódni, ám az lett belőle, hogy a lökés után már úgy is maradt, kissé neked dőlve.
-A kis barátom november hatodikán kelt ki, de ezt tudhatod, hiszen mondtuk, hogy a Nagy Bejelentés Napja óta itt vagyunk. Azt viszont nem tudom, hogy az milyen csillagjegy. Egész idáig nem hittem az ilyesmiben, de így, hogy ennyi mindent tudtál meg rólam csak ebből...
Tettetett ámuldozással, na meg persze újabb kis nevetéssel jelezte, hogy még mindig vevő a játékra, ám igazából a sárkányokat figyelte, és ettől volt ennyire boldog. Frilinára gondolt, és arra, hogy mennyire jó, hogy már Timidus sincs egyedül.

by **Rogan Hartnett** Szomb. Jún. 18 2016, 22:53

- A nagy nem kifejezés! Hatalmasnak mondanám! - ágaskodni kezdtem, a vállaim is kinyomtam, picit azok az állatok jutottak az eszembe amelyek a tollazatukkal, vagy a mintázatukkal ijesztgetik a ragadozókat. Csak én jelen esetben a termetemmel próbáltam felül kerekedni a bátor kis barátomon, aki mint kiderült se nem ijedős sem pedig nem érez erős vonzalmat arra, hogy magáévá tegyen. Vagyis magához öleljen. Azonban ami mondott arra egyáltalán nem számítottam. Fülig vörösödtem, és rögtön le is eresztettem. Zavaromban széles vigyorra húzódott a szám, és a fülem mögött elkezdtem vakarózni. Valamiért mindig ilyenkor kezd el viszketni..
- Hát.. nem is.. vagyis.. - próbáltam játszani a macsót, de nem jutott eszembe hirtelen semmi sem amivel védhettem volna a kemény benyomásom amit kelteni akartam eddig, végül pedig csak elfordítottam a tekintetem - Tetszik a hajad. Tetszik, hogy olyan... - fordultam vissza hozzá, egy semmilyen tématereléssel, nem tudtam mit mondani igazából rá. Nem értettem a hajakhoz. Ezért végül csak mutogattam a kezemmel, a képzeletbeli női frizurám, végül csak simogattam a levegőt, és elkaptam a kezem a fejemtől. - Hogy olyan hosszú.. és ápolt. - Gázul jött ki, de inkább hagytam, hogy alakuljon a dolog.
Nem tudtam hozzáfűzni semmit a szafarihoz, ő biztos jobban tudja, hogy mekkora az érdeklődés rá, hiszen ez a munkája, én pedig inkább a városokban szórakoztatom az embereket aprópénzért, mivel senki sem becsüli meg a munkám.
- Szerintem kicsit zsákbamacska, és tetszik, hogy bármi a horogra akadhat. Olyan mint mondjuk a lottó. Először jönnek a kishalak, és néha becsúszik egy-egy nagyobb is. De a nagy hal várat magára. Nem érzem úgy, hogy rendszeresen ki tudnék ülni egy bottal és várnék a csodára, de talán néha napján jó szórakozás lehet. - teljesen őszinte voltam. Tényleg lekötött, még ha kissé 06.18.2016 is az, hogy nem akad a horogra semmi halszerű. - Ugyan. Ti kísértetek el minket. Nekem kellene megköszönnöm valahogyan. Ahogyan a finom vacsorát is. - barátságosan a lányra mosolyogtam, majd visszanéztem a kékségre.
- Miért pont ránk? Miért pont két idegent szeretnél betoborozni akiket csak az imént ismertél meg? Mi a garancia arra, hogy nem vagyunk képzett bérgyilkosok akik arra várnak, hogy a bizalmatokba férkőzzenek, hogy éjjel elvágják a torkotokat? - tette fel a kérdést Nachum, talán a példája kicsit erős volt, és még én is nagyot néztem rá. Talán ennyire még sosem hallottam nyersnek Nachumot. Tudtam, hogy paranoiás, de azt, hogy ennyire törődik másokkal is, hogy megvédje őket tőlünk az nagyon is meglepett.
- Elkotyogtad a titkos tervünket! Most mihez kezdünk? - persze csak ironizáltam, nem bírtam ki, hogy ne szóljak közbe. De a sárkány rám sem nézett, nem hogy válasszal méltasson. Úgy tűnik eljött az idő, hogy fontosabb valaki más mint én. Ez talán a züllés jele lehet? Közben visszatértem a horoszkópokra is, és elgondolkodtam, hogy a november az melyik is.
- Azt hiszem a skorpió vagy nyilas lehet akkor... De talán inkább a skorpió. Nos akkor, ha ő skorpió akkor titoktartó típus, azonban kíváncsi is egyben. Sőt ami azt illeti féltékeny fajta. Egy igazi kutató. Akaratos, ámde meglepően érzékeny legbelül. De az érzelmeit nem szívesen mutatja ki mások előtt. Családcentrikus típus, aki képes mindent megtenni a szeretteiért, azonban néha túlzásba esik, és olykor uralkodni kezd felettük... - körülbelül ennyi jutott eszembe, - Na mit gondolsz? Jellemzi? - persze legkevésbé a családcentrikusságot néztem ki a kis barátjából. Inkább félénknek tűnt, és erősnek. De a könyvet nem a külső alapján ítéljük meg... hanem a horoszkóp alapján. Hagytam a lánynak, hogy rámdöljön. Igyekeztem úgy ülni, hogy ne mocorogjak sokat, és kényelmes legyen neki.

by **Shukaku** Vas. Jún. 19 2016, 06:24

Shu pedig büszkén mosolygott, hiszen sikerült kizökkentenie, ezzel pedig sokkal emberibbé tennie. Annak hatására, hogy Timidus szervezkedni kezdett, ő is elkezdte ugyanezt, és megpróbálta kipuhatolni azt, hogy milyen is vagy valójában, eddig pedig nagyon is úgy tűnt, hogy egy kedves valaki, akit illik befogadni... még talán sárkány nélkül is. A hajas dologra ő már egyáltalán nem pirult el, csak abból a fura szögből bámulta az arcodat, ahogyan a válladhoz dőlt, fürkésző pillantásokkal, végig mosolyogva, amivel talán még kényelmetlenebbé tette ezt az egészet. A köszönetre is csak bólintott, hiszen tényleg semmiség volt az egész. Ezalatt Timidus gondolkodás nélkül válaszolt.
-A társad humoros személyisége feltételezéseim szerint igen pozitív hatással lesz a céhünkre, azt pedig, hogy én személyesen miért szeretnélek téged oda, már kifejtettem. Garancia pedig nincs, ennyi kockázatot azonban vállalni kell, nektek viszont semmivel nem könnyebb éjjel elvágni a torkunkat, mint nappal. Ismerem a sleep kill lehetőségét, és soha nem hagyom a társamat egyedül aludni.
Timidus pedig ebből már azt is feltételezte, hogy kis barátja vele ellentétben az estéket alvásra pocsékolja ugyanúgy, ahogyan az emberek. Mivel még kicsi volt, ez lehetett akár csak a társa másolása is, de a sárkány ismert számos olyan petet, akinek az emberekhez hasonlóan tényleg szüksége volt alvásra, szóval ezt a lehetőséget sem vetette el teljesen. Ahogyan Nachum, úgy Timi is ignorálta a szavaidat, Shu viszont helyeslően bólogatott az okfejtésedre, bár a felénél már inkább a rángatózó úszóval kezdett el foglalatoskodni, aminek meg is lett az eredménye egy two in one ponty és tonhal társaságában, akik ezúttal viszont a lány eszköztárában végezték.
-Azt hiszem meg is van a vacsora. Neked viszont... elmondok valamit.
Fordította újra feléd a fejét, és kissé megköszörülte a torkát.
-Nem szeretem a hősöket. A rosszfiúk pont azért aranyosak, mert miközben hencegnek, látszik rajtuk, hogy igazából azért teszik, mert bátortalanok és igazából nagyon is kedves srácok. Szerintem te is ilyen vagy, és ne is legyél hős. A hősökkel csak a gond van, mert csak nyomást tesz rád, hogy te is hős legyél, hogy hősként cselekedj a nehéz helyzetekben. Pedig az igazság az, hogy amikor nehéz helyzetben vagyunk, akkor félünk. Jó, Timi nem... de én sokszor, és nagyon rossz, hogy ilyenkor mégis elvárják, hogy hősök legyünk. Csak... gondold el, hogy a hősök azok, akik életben maradnak. Akik életben maradnak azok után is, hogy a többiek meghalnak, és ők átgázolnak a többiek emlékein, át a pixeleiken, és bármilyen szörnyűség mellett talpon maradnak, de eközben ők is szörnyű dolgokat tesznek. Az ilyen embereket érzéketlennek hívják másutt... vagy őrülteknek... kivéve amikor hősök... pedig semmi különbség nincs a kettő között.
Egyáltalán nem volt szomorú, már régen elgondolkodott ezekről a dolgokról, most azonban eszébe jutott, és nagyon kíváncsi volt arra, hogy te, aki sokak hőse voltál, te, Anatole Saito mit válaszolsz neki erre.

(tonhal, poty)

by **Rogan Hartnett** Vas. Jún. 19 2016, 11:51

Nachum figyelt és hallgatott. Timidus meggyőzően érvelt, és érződött az is, hogy kettejük közül ő a tapasztaltabb. Nachum csak bólintott egyet amikor Rogan személyiségéve is előkerült mint "előny".
- Nincs több kérdésem. Amennyiben Rogant is érdekli a dolog, csatlakozunk. - ekkor pedig felém fordult, én azonban mással voltam elfoglalva. A kislány horgászképességei elképesztőek. Már csak arra kellett odafigyelnem, hogy ne hagyjam túl sokáig tátva a számat. Végül egy ásításnak tettetve, sikerült is megtartanom a férfi becsületem.
- Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy ezt hogy csinálod! Ez valami varázslat vagy micsoda? - nem tudtam magamban tartani - Milyen magas szinten van neked a horgász jártasságod?! - csattantam fel. Vajon mennyi időt ölhetett bele ebbe? Gyakorlatilag beleugrálnak a vödörbe a halai.
- Hogy én kedves? Pfff. Ugyan már. - legyintgetek. - Mégis mivel tudnád bizonyítani, hogy kedves vagyok? Javíts ki ha tévednék de azt hiszem meghívattam magam veled vacsorára, holott lány vagy! Lenyúltam a ruháidat, és rád kényszerítettem az akaratom, hogy horgásszunk. A kedves emberek ilyeneket nem tesznek... - hördültem fel, hangot kellett adnom a felháborodásomnak. Ez a kislány nagyon félreismert azt hiszem. De a hősökről alkotott képével valahogyan egyet tudtam érteni.
- Nem vagyok kedves. Csak túl jó színész! Bizony. A lehető legjobb mind közül. - közben elfordítottam a tekintetem, nem akartam a szemébe nézni, mert kirázott a hideg a tekintetétől ahogyan fürkészi az arcom, és kutatja az elmém. Féltem, hogy kizökkenek, és megint összeakad a nyelvem.
- A rossz emberek olyanok mint amilyen én vagyok. A kedvesek pedig olyanok mint amilyen te vagy. Jobb ha vigyázol mert a hozzám hasonló rossz emberek bántják a kedveseket, és kihasználják. - figyelmeztettem, habár szinte csak dacból küzdöttem. Akaratos vagyok, de a férfiak ilyenek..

by **Shukaku** Hétf. Jún. 20 2016, 05:34

Timidus ekkor már tudta, hogy győzött. A sárkányt volt nehezebb meggyőzni a velük tartásról és a maradásról, hiszen őt valóban meg kellett győzni, mert ő gondolkodott. Az embereknek, és jelen esetben neked is csak elég volt annyit mondani, hogy ingyen, és már szinte azonnal biztosra vehette, hogy nem fogod visszautasítani az ajánlatát. Az ásításos trükk nem igazán sikerült valami jól, Shu pedig kicsit kuncogva a próbálkozáson, fél szemmel azért folyamatosan rád sandítva ismét válaszra nyitotta a száját, miközben elkezdte elpakolni a felszerelését.
-Igen, varázslat is. Tudod, Kayaba adja nekünk a lehetőségeket és a képességeket ebben a világban, és mi olyan szerencsések voltunk, hogy mindenki előtt felismertük a szafari fontosságát. Már akkor is kint jártunk, amikor még alig lézengtek arra fele, és így amikor már fontossá vált, nem voltunk kezdők. Ezen túl ugye értek az állatokhoz, tudjuk, hogy hol és hogyan kell horgászni, és még olyan képességem is van, ami segít a szafariban. És... még a jártasságunk is ki van maxolva.
Az utolsó mondatot úgy tette hozzá, mintha csak úgy mellékesen jegyezte volna meg. Talán fura lehetett, hogy ide-oda váltogatott egyesszám és többesszám között, de ha figyeltél, akkor láthattad, hogy mindnek volt értelme. Együtt mentek szafarizni, de az állatokhoz csak ő ért igazán kettejük közül. A képesség az övé, ám a jártasság már mindkettejüknél maxon van. Így volt a helyes, és Shu nagyon figyelt arra, hogy mindig kihangsúlyozza azokat a dolgokat, amelyek Timi érdemei is. Eközben a sárkány észlelte a pakolászást, felröppent, majd ahogy betolta, úgy el is indította a csónakot kifelé, miközben Shu válaszolt.
-Rendben, akkor kijavítalak, mert tévedsz. Én hívtalak meg vacsorára, és ennek semmi köze ahhoz, hogy lány vagyok, egyszerűen roskadásig vagyunk pénzzel, és nem számít, ha elköltünk pár aranyat. Majd ha esetleg nektek lesz sok pénzetek, akkor visszahívtok minket. A ruhát is én adtam oda, azt sem tudtad, hogy van nekem, szóval az megint nem lenyúlás. Ez pedig a legrosszabb duma ever. Ezzel kb most teljesen igazoltad, hogy kedves vagy, mert Tacchan is ezzel próbálkozik állandóan, és ő is kedves.
Ekkor pedig már ki is lépett a csónakból, és egy, talán mai utolsó fricskaként a kezét nyújtotta, hogy kisegítsen.

by **Rogan Hartnett** Szer. Jún. 22 2016, 19:30

- Ritka, hogy valaki így beszél valaki Kayaba-ról. Mármint, hogy ilyen nagy hálával és áhítattal a hangjában. - oldalra sandítok, pici mosoly suhan át az arcomon, azonban nem sokáig fürkészhetem a lány arcát, hiszen a damil megrándul én pedig egy szép kagylót rántok ki a felszínre. Szerencsére úgy akadt bele a horog, hogy nem esik vissza, és így magamévá tehetem.
- Egyébként nem semmi. Nekem eszembe sem jutott, hogy ekkora jelentősége lesz a dolognak. Most már kicsit jobban oda figyelek, hátha én is meggazdagodhatok belőle. - elvégre a lány is hamar kapott a lehetőségen, és gazdag is - Nekem még idő kell ahhoz, hogy megtaláljam azt ami meggazdagít. - sóhajtottam fel, kicsit elszontyolodok mindig ha a pénzre gondolok, de ilyen az én szerencsém. Ha aranyhoz nyúlok sárrá változik. Egyszer talán eljön annak is az ideje, hogy a sarat változtatom arannyá mint Shukaku.
- Szeretnéd? - nyújtom felé a kagylót, amit időközben megtisztogattam. Nem mintha én meg akarnám tartani, csak a lányok szeretik az ilyeneket, főleg a fiatalabbak, ezért gondoltam, hogy nagyobb hasznát veszi majd mint én. Közben Nachum is visszatér hozzám a tárgyalásból, mellettem foglal helyet, de mégsem velem, hanem a lánnyal foglalkozik.
- Rogan nagyon figyelmes, és gondoskodó. Csak ez nem mindig látszik rajta. Titokban szereti csinálni.
- Ha már itt vagy akkor miért nem mesélsz neki mondjuk a pudding evési szokásaimról is? Biztos arra is nagyon kíváncsiak! - hördülök fel, mire Nachum már nyitná is a száját, de én időben reagálok - Nem gondoltam komolyan! Inkább ne mondj semmit.
- Ha előbb eldöntenéd mit szeretnél és mit nem akkor nem történik ilyen. - dorgál meg, azonban, én nem foglalkozom vele. Közben partot értünk, szerencsére nem kellett újra az evezéssel bajlódnom. A lány sárkánya megoldotta ezt helyettem. Annyira elpilledtem, hogy mire észbe kaptam már egy kezet láttam magam előtt, történetesen a lányét aki ki akar segíteni a csónakból.
- Lehet, hogy vízbe rántalak, ha veled húzatom fel magam. De édes tőled. - kikászálódom a csónakból - Hogyan tovább? Szeretnéd, hogy hazakísérjelek esetleg?

kagyló

by **Shukaku** Csüt. Jún. 23 2016, 09:02

Shu megvonja a vállát, kicsit dacosan, kicsit mindegy már alapon, és kicsit sajnálkozva is, de az a válaszából mindjárt kiderül, hogy miért kavargott ennyi érzés benne egyszerre.
-Igazából nem ritka, csak nem beszélnek mindenkinek, mert azt hiszik, hogy nem szabad. Sokan akarnak beolvadni a tömegbe, tartozni valahova, és mivel még mindig az a divat, hogy ez egy szörnyű rossz dolog, a legtöbben azt hiszik, hogy akkor nem lesznek kitaszítva, ha ezt hangoztatják, akkor is, ha nem gondolják valójában így. Nekem már úgyis mindegy, a többség tudja a véleményemet, hazudni pedig senkinek nem fogok. Ha valaki képes ezért utálni, az meg is érdemli, és nem is akarok olyan emberrel jóban lenni.
A kagyló kifogására kaptál egy pici tapsot, bár mivel csak fél héjat fogtál, így sem a gyöngy, sem a hús nem lett a jutalmuk. Shu vitrinében van néhány szép példány, és persze az is, amit ő fogott elsőnek, de van még hely abban a vitrinben, így tehát boldogan forgatja a kezében a darabot.
-Remek ajándék, köszönöm szépen. Viszont... gazdagságra ne ebből számíts. Jó, a nagy jelvények adnak sok aranyat, de igazából ha munkának fogod fel, akkor nem éri meg a befektetett energiát. Nekünk ez kikapcsolódás, szóval számunkra igen. És... mi sem azért vagyunk gazdagok, mert sokat keresünk, hanem azért, mert keveset költünk. Akik állandóan moboznak, meg harcolnak, amit én nem szeretek, azok rengeteg itemet használnak el, amit újra meg kell venni, így elfogy a pénzük. Nekünk csak élnünk kell, a legtöbb ételt vadásszuk és horgásszuk, mi készítjük el otthon, szóval minimálisak a kiadásaink. A legtöbbet talán a picik megsegítésére fordítunk, nem is magunkra.
A kagyló bekerül az eszköztárba, Shu pedig mosolyogva bólint, sőt még Timidus is egyetértését fejezi ki a másik sárkány szavaival, sőt, még ki is segít titeket.
-Titok. Ez a szó az, amit keresel. Ha nem mondod el valamiről, hogy titok, akkor mi nem találhatjuk ki ezt a semmiből. Ha azonban kijelented valamiről, hogy titok, azt a titkot egy pet az élete árán is meg fogja védeni addig, ameddig esetleg nem pont a titok felfedésével menthetné meg a te életedet, amely számunkra a legfontosabb.
Shu gyengéden végigsimít barátja hátán, a még kissé vizes tollazaton, majd újra feléd fordul, és megrázza a fejét.
-Tulajdonképpen együtt megyünk haza, szóval nem csak hazakísérsz... vagy legalább ne kérdezd meg majd az ajtó előtt, hogy feljöhetsz-e.
És azt hiszem ez a történet itt fejeződik be, ezután ismerkedhetsz meg a céhtagokkal. Junnal feltétlenül beszélj, az egyik legkedvesebb mind közül. Razz

by **Rogan Hartnett** Csüt. Jún. 23 2016, 23:18

- Tudod, én tisztelem azokat akik kiállnak a saját elveik és eszméik mellett. Nem kellenek nekünk a tojások. Mi a magunk urai vagyunk. Nincs szükségünk olyanokra akik megmondják nekünk mit szeressünk és mit ne. Mert nekünk van szabad akaratunk. ÉS NEKÜNK NEM PARANCSOL SENKI SEEM! Woohooo - kiáltom ki hangosan a világnak a gondolataim, közben a lányt magamhoz húzom és a fejét a mellkasomhoz tapasztom miközben hevesen megsimogatom a haját. Jó kócosra persze - IDEJE FELÉBREDNI EMBEREK! EZ A LÁNY A PÉLDAA! - Mutogatok rá, majd pedig megköszörülöm a torkom és a gyér hallgatóságot el is felejtem a továbbiakban. Nachum a fejét rázza, látszik, hogy mondani akar valamit de inkább megtartja magának, elvégre túl jól ismer. A lány pedig az ajándékot is elfogadta. Nem nagy cucc egy kagyló, de másra még nem telik, ezért nincs is mit adnom.
- Fiatal vagy még, majd ha kinő a szakállad addigra te is a pénzt keresed majd mindenben. Minél hosszabb lesz annál inkább keresed a módját a megszerzésén. Jaj.. ha én gazdag lennék... - elkezdtem magamban dúdolgatni egy régi kellemes dalt, Nachum tudja mire gondolok, hiszen köze van hozzá. Első hetekben sokat énekelgettem neki, azonban mára már alig-alig jön elő a dalolászós kedvem.
- Rogan túl komolytalan a titkokhoz. Ami azt illeti valójában nincsenek is titkai, csak szereti, ha áldozatként látja őt a világ és akkor máris megsajnálják és beszélgetnek vele. - csak forgatom a szemem.
- Tessék? Máris? Mindenki meg fog ijedni, hogy egy hozzám hasonló hírességet viszel a céhházatokba... - megadtam magam és "hazakísértem a lányt". A többi pedig majd a jövő zenéje.. A nem túl távoli jövőé természetesen.

by **Kiwi** Vas. Dec. 11 2016, 16:29

/Tachi/

Az elmúlt napokban gondolkodtam… már azt hittem hogy, sok dologról letettem magammal szemben… Mégis, időről időre, mindig előjönnek és nem hagynak nyugodni. Hiszen ezek a kérések… dolgok, mind olyanok… amiket nem söpörhetek szőnyeg alá, mert újból és újból felszínre törnek, söpörhetem én akárhányszor a szőnyeg alá… Félek… Sok dologtól félek és kezdem úgy, hinni hogy, alkalmatlan is vagyok… és legszívesebben elbújnék, de… Az a feszítő érzés, vágy, a kíváncsiság… egyszerűen hajt előre. Hajt a vérem…. talán tényleg olyan ribanc vagyok mint az anyám… Bár, én nem tudom… még annak sem lennék jó…
Katja… elbizonytalanított, és Jun… sem segített sokat. Egyszerűen, nem tudom hogy, kéne jól csinálnom, most mégis elhatároztam magam. Újból erőt vettem magamon, bár… legalább most nem egy kurvát fogadok… de vannak elvárásaim, kritériumaim… éppúgy a leendővel, mint magammal szemben. Viszont most tudtam! Rohadtul szarok a világra és csak jól fogom magam érezni! Nem, érdekel mi történik majd, nem hagyom magam, és ura leszek a helyzetnek, amit úgy forgatok majd… hogy ne okozhasson kényelmetlenségeket.

Helyszín Floria főterétől nem messze, egy kis fesztivál került rendezvényre, méghozzá a művészetek, és a szabad gondolkodás fesztiválja. Legalábbis így hirdette magát. Ami a japán mentalitáshoz, nekem picit szokatlan volt, de nem foglalkoztam vele különösebben. Ami viszont meglepett, hogy sokkal melegebb volt, mint a többi szinten, itt mintha állandó tavasz uralkodna. Az emberek kimonóban, vagy legalábbis kifejezetten csinosan. A standoknál hatalmas nyüzsgés, és megtalálható itt minden, plüss lövészet, halhorgászat papírkanállal, lufi vadászat pálcikával, szellem felszabadítás, nyílt ételes standok… de bizonyos épületek is kifejezett ünnepi programokkal fogadott minket, például az egyik nagyszabású étterem az érdeklődőket, az emeleten nyotamorival fogadta, de művészeti kiállítások is teret kaptak természetesen, festmények, szobrok, egyéb kézműves kiállítások, de még… tetoválás és testvarrás is. Miközben bizonyos területeknek kifejezett célcsoportjuk is volt, például tesztek elé helyezték a szerelmeseket, vagy épp a legjobb barátokat. Vagy az egyszerű bátorságpróbák, és egyéb hullámvasutak, kisvasutak, és lengők. Szóval, bőven akadt elfoglaltság, és még mielőtt arra gondolna bárki is, hogy… mindenképp be akartam pasizni, vagy csajozni… téved! A mai nap a szabadságról szólt. Mindent megteszek, ami csupán az eszembe jut, és amivel nem ártok másoknak… Minden hülyeségben benne leszek, hogy megszabaduljak a magamra aggatott béklyóktól, és mindeközben jól fogom magam érezni!

Csupán reméltem, hogy, nem fogok ismerősökkel összefutni, vagy… hogy nem fognak felismerni. Most viszont, még ezt is igyekeztem a tudatom egy távolabbi szegletére akasztani. Ennyi jár nekem is. Szóval, bejártam a terepet, majd összeállítottam a kis listámat. A szórólapok sokat segítettek, mert bizonyos programok is időhöz vannak kötve. Főleg az ami kifejezet csoportokat, vagy párokat fogad. Szóval… kis híján mindent felíram a listára ami megtetszett, valamint… tudtam hogy, ma költekezni is fogok, így a félre pakolt pénzemet, valamint a céhből is vettem ki egy kevéskét, hogy biztosan elég legyen. Az igazat megvallva… fáradt vagyok, mármint… az a tipikus belefáradt… és kell valami, ami kimozdít, ami feldob… és amit megbánhatok holnapra.
A listámat zsebre dugtam, majd.. amint neki akartam látni, elfogott egy fajta bizonytalanság… Az ilyen helyeken… mindenki, társsal van. De… majd én is felszedek valakit, vagy… majd valaki megszán és felkapar… mindegy. Szóval… kissé dacosan, de céltudatosan indultam neki, a legelső stand amit kiszemeltem, az a lövészet. Hihetetlen hogy légpuskát foghatok a kezembe ismét, valahogy…. már a gondolat is doppingolt. Akartam, és minél hamarabb. Viszont sor volt… így, nem álltam be, még… előtte kandírozott almát vettem. Ez is listás volt. Mindig is meg akartam kóstolni.

by **Tachibana Makoto** Vas. Dec. 11 2016, 17:10

/ Kiwi /

Nem mondhatnám, hogy ez a kedvenc helyem. Floria azoknak volt kitalálva, akik bele vannak bolondulva a romantikus helyszínekbe, és képesek elviselni a tömény virágillatot. Olyanoknak, akiknek van párjuk, akik szerelmesek, akik rózsaszín felhők között úszkálnak. Ami engem illet, számomra az ágy volt a legromantikusabb helyszín, a virágillat fojtogat, nincs párom, nem vagyok szerelmes se, és inkább szürke fellegek vesznek körbe. Mégis itt voltam. Csak mert. Csak mert? Ugyan :] Blackbird találta ki, hogy itt egyeztessünk, valószínűleg pontosan azért, mert tudta, hogy ezzel a helyszínnel ki tud zökkenteni. Vagy legalábbis van rá esélye. Nem sikerült neki, mert sejtettem, mi a célja.. bár talán ő is sejtette, hogy én ezt sejtem, mégis ide hozott.
Körülbelül fél órája végeztünk, és ha már itt voltam, megengedtem magamnak, hogy körülnézzek kicsit. Szokták mondani, hogy ha el akarsz rejteni egy könyvet, hát rejtsd el a könyvtárban. Nos, én ha akartam, se tudtam volna elrejtőzni a sok ember között, olyannyira elütöttem a többitől. Öltözködésben mindenképp. Mint kiderült, valamiféle fesztivált rendeztek éppen az egyik parkban, így a legtöbb kalandor alaposan kiöltözött. A lányok yukatában vagy egyenesen kimonóban, de a férfiak is igyekeztek minél elegánsabbak lenni, és megtisztelni az alkalmat. És én? Közönyös arckifejezéssel, teljesen feketébe öltözve, vörös indikátorral a fejem felett, egy fenyegető hatású köpennyel a hátamon szeltem a métereket, és keveredtem bele a forgatagba. Gyakorlatilag szétnyílt a tömeg előttem, bár azért olyan sokan nem voltak, hogy kerülgetni kelljen az embereket, mégis egy-egy lépéssel távolabb kerültek tőlem az emberek, ahogy elhaladtam mellettük. Csak a szokásos. Nem zavart, még talán élveztem is, hogy a megjelenésem hatással van rájuk, és félelmet kelt, akár tudatalatti szinten is.
Nyilvánvalóan nem azért haladtam erre, hogy némi félelemkeltés után elhagyjam a helyszínt, így egy-egy standnál lelassítottam kicsit, felmértem a terepet. A legtöbb játékról tudtam, hogy valamilyen szinten el vannak csalva, így vették rá arra a nézelődőket, hogy ne csak egy kört fizessenek ki, hanem elszórakozzanak pár aranyat az adott játékkal. Voltak olyanok, amik pusztán azzal is elérték ezt, hogy szimplán nehezek voltak és nagy kézügyességet igényeltek, másokat manipuláltak a papírkanál vastagságával, vagy mondjuk azzal, hogy egy-egy értékesebb ajándékot több hurka is tartott. De mégsem a játékok felé vettem az irányt, mert rájöttem, hogy éhes vagyok. Az egyik standnál vettem is egy adag takoyakit, és bár nem érdekeltek az édességek, mégis arra tévedt a tekintetem. Nem az alma miatt, hanem mert a szokásostól eltérő öltözettel találkoztam. Egészen pontosan hétköznapi ruhával.

by **Kiwi** Vas. Dec. 11 2016, 17:49

Gondoltam arra, hogy netán alapozni kéne a mai napra, ha érted mire is gondolok… de, egyszerűen nem mertem. Egyedül nem akartam inni, és féltem… ha esetleg átesek a ló túloldalára, akkor ki is foszthatnak, vagy megtámadhatnak… én pedig még lépni sem tudnék… Szóval elvetettem, ezt, pedig akartam. Elengedni magam, és megszabadulni minden gátlástól és félelemtől… és persze pontosan ezek, nem engedték meglépni azt. Bár… szép látvány lehettem volna, egyedül… egy ilyen fesztiválon, spiccesen vagy részegen. Tökéletesen leírt volna. Viszont, ne zavarjon senkit, itt voltam, de… nem azért hogy, hódítsak, vagy bevágódjak mint mások. Pontosan ezért, nem is öltöztem ki… Feleslegesnek tartottam. Szórakozni… mindegy, mi van rajtad… Az almát, amint a kezembe vettem, fizetttem, majd bele is haraptam. Nos, első blikkre, sokkal jobban ízlett mint a sült gesztenye. Szóval, a hosszú-hosszú virtuális bakancslistámon még egy dolog kipipálva. Ami elégedettséggel töltött el, és a gondolatra talán el is mosolyodtam picit. Majd egy pillanatra vettem észre valakit, akinek volt némi kisugárzása, feltűnő jelenségnek számított, de nem foglalkoztam vele. Bár… megvolt az, az érzésem hogy, futólag már láthattam valahol. Persze lehet keverem, de a borostyán szemek, a hosszú ébenfekete haj, és ez az öltözék… Vicces… valamiért nevetni támadna kedvem rajta. Tipikusan olyan, mint azok a karakterek az mmokban, akik a felvásárolt cuccokból akarnak vagánykodni, és már a megjelenésüktől… elvárják, hogy dobjunk egy hátast miattuk. Nos, nálam ez nem ment… az… ilyen embereket nehezen vettem komolyan. Persze… ez nem volt más, csupán az első benyomás, egy pillantás, pár másodperc… ami alatt megszületnek az első gondolatok a másikról. Lehet, csupán képzelődtem, de egy pillanatig mintha engem mért volna fel. Tisztán éreztem, hogy figyel. Persze… csupán egy vagyok a tömegből, óhatatlan, hogy a szeme ügyébe keveredek. Mégsem foglalkoztam vele, a gondolataim más fele csaltak… Még csak odáig sem jutottam el, hogy esetleg megpróbálkozhatnék nála… De ezen a téren… biztos a barátnőjének rendel valamit, szóval, így el is odáztam. Egyszerűen elsétáltam mellette, és irányom, a közeli standot vette célul. Időközben fogytak az emberek. A lövészet… az életem. Na jó… azért nem, de szeretem.

by **Tachibana Makoto** Vas. Dec. 11 2016, 18:13

Mi abban a különös, ha valaki hétköznapi ruhában feszít? Semmi, ugye? Kivéve akkor, ha mindenki más ünnepélyes öltözékben veszi őt körül. Abban sincs semmi, ha valaki az utcai cipőjében járkál, de ha az iskolában felejti magán, abból máris felzúdulás lesz. Minden lehet közönséges, de különleges is attól függően, hogy milyen környezetben kerül elő. A hétköznapi ruha ebben a helyzetben különlegesnek számított. Nem nagyon, mert mindig is voltak olyan emberek, akik nem törődtek azzal, mi a szokás, és olyanok is, akik pusztán feledékenyek vagy szétszórtak voltak. Akárhogy is, én és ő hasonlítottunk valamiben. Azonban így is csupán annyi ideig tartottam a lányt a szemem sarkában, amíg meggyőződtem róla, hogy ő is észrevett engem. Utána beletemetkeztem a falatozásba, néhány lépéssel odébb kerülve, hogy ne zavarjam a vásárlókat. Felszúrtam a húsgolyót a kicsiny pálcikára, és ráharaptam. Ismerjük a táplálkozás folyamatát :] Közben végig azon töprengtem, mit csináljak ezután. Igazság szerint gondoltam rá, hogy egy-két játéknál kiszúrok a csalókkal, de valahogy nem vonzott annyira ez a tevékenység. Egy idő után ez is unalmassá válik. Végül arra jutottam, hogy majd lesz valami, úgyhogy megfordultam, léptem egyet előre, és azzal a lendülettel a lehető legközönségesebb módon ütköztem össze a lánnyal, akire az imént felfigyeltem egy pillanatra. Kellemetlen pillanat volt, leginkább azért, mert ilyet máskor direkt szoktam tenni, most azonban semmi szándékosság nem volt benne. Éppen ezért meg is lepődtem. Ha fel lettem volna készülve rá, akkor a lehető legudvariasabb és tenyérbemászóbb módon kértem volna elnézést, így azonban nyilván nem ez volt az első, ami eszembe jutott.
- Ne haragudj - böktem ki teljesen átlagos hangsúllyal, és már léptem is volna tovább, ha nem pillantom meg újra a ruháját. Vagyis egészen pontosan rajta azt a foltot, amit a kezemben lévő műanyag tálca megborulása okozott. Az egyik húsgolyóról a szósz egy része átvándorolt a lány öltözetére.
- Nahát, nem gondoltam volna, hogy a ruháddal akarsz tőlem takoyakit lopni :] - vigyorodtam el ostobán, miközben a bekoszolódott ruha felé böktem az ujjammal - Ha ennyire kívánod, meghívhatlak egyre - közöltem vele ezt úgy, hogy előtte tíz másodperccel még egyáltalán nem gondoltam rá, hogy le kívánom szólítani. De ahogy mondtam, sodródtam az árral, és ezek a szavak formálódtak meg először az ajkaimon.

by **Kiwi** Vas. Dec. 11 2016, 19:06

Megindultam, a stand felé, az akkor még makulátlan ruhámban. (A második, az első blézerével) ekkor akadtam bele a srácba. Vagyis, mentem neki… Vagy mentünk egymásnak? Nem, figyeltem, így ezt már nem is tudhatom meg, viszont elnézést kért, és ebben a pillanatban, belőlem is ösztönösen bukott ki, a szó..
- Bocsi.. – És indultam volna tovább, már csak azért is hogy, eltűnjek a baki színteréről. Talán érezhető volt, hogy ő is indulni akart, de a szavai mégis megállítottak mindkettőnket. Nos amit viszont kiváltott belőlem, nem a zavar volt. Vagyis az is… mélyen, de… mégis egy szúrós szempárral találhatta szembe magát. Elkövetett egy hibát. Nincs humorérzékem… főleg, az idegenekkel szemben… és, lopással vádolt… Az arcomra volt írva, hogy nem tetszett a megszólalása… Viszont pár másodpercig nem szólaltam. Támadónak véltem a viselkedését, mégis… éreztem benne, hogy logikusan inkább kárpótolni akart. Valamint… kéne egy balek, egy ilyen balek mellé, gondolva magamra. Így, gyorsan kellett mérlegelnem. Általános, esetben… simán ott hagynám. Mégis… valamiféle szeszély, miatt másképp döntöttem. Szeszély? Dehogy… épp, csak most nem az akartam lenni, aki mindig is, és ebbe bele tartozott… hogy, ne koccintsam le pusztán gyávaságból, addig ameddig nem ad okot. Így… az elsőnek megfogalmazott gondolataim, felülíródtak. Persze, a foltot is le ellenőriztem, nem csak a pillantásommal, de a kezemmel is, a ruhán. Szerencsére, viszont az, hogy feltételhez kötötte, és a mikéntje… az nem volt bejövős.
- Ez csak egy folt… - Vontam meg a vállam. Eltanultam Eldrietől ezt az amúgy, nem túl nőies szokást.
- És amúgy is hamarosan eltűnik. – Jelentettem ki, miközben igyekeztem moderálni a hangomat, és előcsalni… egy kedvesebbik stílusomat.
- Nem szeretem a túl fűszeres ételeket… de, kiengesztelhetsz azzal ott. – Néztem körbe, vélhetően most, találtam ki, mit is akarok, ugyanakkor a hangomban, volt némi dac, némi kihívásra csábítás, valamint nem volt mindez annyira fontos, mint talán gondolja. Ha visszautasít, sem csalódok, sőt… Inkább számítok arra. Hisz, hogy tegyen is, valamit a bakija kiengesztelésére, úgy vélem túl lusta… hogy, egy lánynak pattogjon. De, a lehetőség előtte állt. A kezemmel egyértelműen, a céllövöldés standra mutatott, azon belül pedig csak böktem egy plüssre, és persze a legnagyobbra. Egy hatalmas plüsh-totorora.

by **Tachibana Makoto** Vas. Dec. 11 2016, 21:07

Reménytelen vagyok, nem? :] Az első dolog ami megfogan a fejemben, ha egy lánnyal véletlenül összeütközök, az egy ilyen ostoba csajozós szöveg. Mindez úgy, hogy nem is tetszik különösebben. Túl... fiús a kisugárzása. Bő ruha, rövid haj, szúrós tekintet. Semmi nőies elegancia nem volt benne első pillantásra. Persze nem arról van szó, hogy ne vonzanának a hasonló lányok, hiszen a bugyijuk alatt ugyanaz van, inkább arról, hogy kevésbé preferálom ezt a stílust. Odáig nem fogok elmenni, hogy kritizáljam, hiszen mit mondjak én a hosszú hajammal és az ékszereimmel - még ha felszerelés is -, de kétségtelenül jobban szemre esett, ha egy lány kihangsúlyozta a lány mivoltát, és nem arra törekedett, hogy elrejtse, vagy átformálja azt.
Ujjal mutogatni nem illik, mégis követtem az útmutatását, és vetettem egy pillantást abba az irányba. A mesterlövész stand felé mutogatott, de ebből a mozdulatból nehéz volt megállapítani, mire célzott az ujjával, úgyhogy mögéje léptem, hogy az ő szemszögéből is lássam a világot. Úgy tűnt, arra a nagydarab plüssre fájt a foga, amit legalább öt-hat pálcika is tart, ha nem több.
- Heeeh? Ez meglehetősen nagy kérés csak egy folt miatt, ami amúgy is hamarosan eltűnik - utánoztam le a hanglejtését a magam gúnyos felhangját hozzáadva - Meg nem is tűnsz olyan lánynak, aki ilyesmiket gyűjt - néztem rá vissza, látványosan végigmérve őt. A hozzáállását látva úgy döntöttem, nem hajlok meg neki, inkább maradok provokatív és szemtelen. Az valószínűleg szimpatikusabb is számára, mint egy bájgúnár :]
- Biztos vagy benne, hogy azt akarod? - kérdeztem rá, csak hogy megerősíthesse a vágyát. Biztos voltam benne, hogy makacsul kitart a választása mellett, de a lehetőséget meg kell adni, hogy ésszerűbb kéréssel álljon elő :]

by **Kiwi** Vas. Dec. 11 2016, 21:57

Igen, sikerült egy reménytelen alakkal összefutnom. Rolling Eyes

Miközben ugyan semmit sem tudok róla, mégis… képes volnék, egy halom történetet elképzelni róla. A kiállása, kisugárzása, viselkedése… Sokat elárul róla…
Mint ahogy, a válaszomra adott reakciója is. Jól állt neki, a magas vékony hang, már csak picit jobban kellett volna gesztikulálnia. Rázni a csípőt, és kitartani a kézfejét, és tökéletes előadás lett volna. Lehet, arra számított, hogy, megsértődök majd talán, sőt… meg is tehetném, de most még szórakoztatott is. Ez a megmozdulása a javára lett írva, még akkor is ha a provokálásomra irányult. Most meg is mosolyogtam, és bár folytathattam volna a stílusát… poént faragni a helyzetből… de nem ezt tettem.
- Nem, is gyűjtök. – Erősítettem meg, hogy jól látja. Majd fordultam, gondolatban.
- De… miért is ne kezdhetném el ép ma? – Pillantottam rá kérdően és én is rákezdtem... egy ribancosabb, csajszisabb hangvitelre, az előző mondat erejéig, felvettem a stílusát, és fricska elé állítottam a fricskáját. Miközben picit ironikus volt… hogy, igenis vannak plüsseim, sőt… kisebb gyűjteményem is van. De… ennyire látszik, hogy első blikkre ítél az ember és hogy, mennyire kategorizál… egyszerűsít. Ezt a gondolatot megmosolyogtam, hisz ez éppúgy igaz rám is, talán legbelül picit el is szégyelltem magam… de, nem akartam, hogy ez bármennyire is előbukjon. Így az efféle gondolatoktól is meg akartam szabadulni. Végül, úgy néz ki igazam lesz. Nos, erre már picit elvigyorodtam, sőt.. még a szemeimben is megvillant az a bizonyos huncut csillogás. Hisz, annyira kis édes…
- Persze, hogy nem a plüsst akarom. – Vigyorogtam, bár… egy kicsit megcsóváltam a fejemet is mellé, valahogy, nem gondolnám ennyire… naivnak….
- Azt akarom látni, ahogy luftot lősz a kedvemért a buherált vackokkal. – Pillantottam rá, miközben picit felvontam az egyik szemöldököm. Na mi lesz? Bevágja a hisztit? Vagy, már… csak azért is megpróbálja? Kíváncsi voltam, miként reagál arra, hogy mint a fő gonoszok, ilyen őszintén benyögtem… gonosz terveimet. Persze… nem vettem komolyan, se őt.. se magam… Csupán játszottam, incselkedtem. Az fel sem tűnt, vélhetően, hogy talán nincs teljesen jól ez a srác.

by **Tachibana Makoto** Hétf. Dec. 12 2016, 16:01

- Megtisztelő, hogy jelen lehetek egy ilyen nagy horderejű döntés meghozatalánál, mi több, segíthetek megtenni az első lépéseket :] - biccentettem elismerően a lány felé, de közben végig játszott az ajkaimon a gúnyos mosoly, kellő disszonanciát keltve az udvarias hangnem és a mimikám között. Fel kívántam venni vele a kesztyűt, mert bár részemről teljesen lényegtelen volt, hogy melyikünk a dominánsabb fél, úgy véltem, hogy számára szimpatikusabb, szórakoztatóbb, ha nem dobom be a törülközőt, és viselkedek úgy, mint egy pojáca. Valószínűleg éppen azért reagált rám így, hogy lássa, milyen típusú ember vagyok. Ilyen hozzáállás mellett óhatatlanul is választani kell: megfutamodsz és hagyod, hogy irányítsanak, vagy nem hagyod magad, és beszállsz a verbális háborúba. Számomra az utóbbi kényelmesebb volt, és mivel úgy véltem, hogy ő sem azt kívánja látni, ahogy behúzom fülem, farkam, így bátran nyúltam a megfelelő eszközökhöz. Tekintve hogy még nem pofozott fel és hagyott itt, egyelőre helyesnek tűnt az irány.
Válaszára azonban harsányan felnevettem. Mivel nem ismerem, és szó szerint három perce találkoztunk először, így egyáltalán nem meglepő, hogy ilyen váratlan sziporkákkal hajigál, de mégis roppantul mulatságos volt, ahogy leplezetlenül bevallotta, csupán a legszebb örömöt kajtatja ezzel a kétségtelenül indokolatlan kéréssel. Igazán kellemes meglepetés volt, ritkán találkozom emberekkel, hovatovább lányokkal, akik ennyire nyíltan szembeszállnak velem. Tomboy a javából, kétség sem fért hozzá. Ráadásul otthon van a fesztiválok világában is, feltehetőleg ő is ismer pár trükköt. Talán tényleg van bennünk néhány közös pont :]
- Nahát-nahát... ajánl fel valamit arra az esetre, ha mégsem lövök luftot. Tét nélkül unalmas játszadozni :] - dobtam vissza a labdát. Most rajta volt a sor, hogy állást foglaljon. Elutasít, valamilyen jelentéktelen dolgot ajánl fel, vagy mer kockáztatni? Magabiztosnak látszottam, éppen azért, hogy úgy tűnjön, túlzottan is bízom magamban.

by **Kiwi** Hétf. Dec. 12 2016, 23:43

Érezhetően pimaszkodott velem, mint ahogy én is incselkedtem vele. Félre értés ne essék, nem kívántam azt a látszatot kelteni, hogy… már milyen rég óta ismerjük egymást, és jóban volnánk az oltogatások ellenére is… vagy, hogy… milyen rég is csináljuk ezt, bár… furcsán közvetlennek éreztem magam mellette. Persze… ennek meg voltak az okai, az első… hogy nem ismerem, idegen… olyan vagyok vele, amilyen csak akarok… A második, nem ismerős… innentől, nem számít az, hogy mit gondol… nem érzem úgy, hogy, meg kéne gondolnom a szavakat és a hozzáállást, nincs megfelelés… És ez… voltaképpen felszabadító. Lehet rosszul csinálok valamit… lehet kétszínű vagyok… vagy… az egyik énem hamis, és csupán kitalált, ez vagy… az… vagy a harmadik… de nem. A maszkok végig kísérik az életünket, és számtalan formában, és alakban hordjuk őket… És ez, egy volt a sok közül. A névtelenség… a hovatartozás nélküliség… a felelőtlenség szabadsága. Az, hogy nem tartozok elszámolással, felelősséggel… csupán magamnak és magamért és ez… rohadt jó érzés. Az a srác… senki! Egy névtelen, múlttalan idegen… és én is ez vagyok a számára és ez… tetszett. Csupán elmosolyodtam a megszólalásán, amit a ribancos megmozdulásomnál tettem, majd mikor biztosra akar menni, szépen a képébe vágom, a pimasz igazságot. Harsányan felnevettem, amire csak még szélesebbre húzódott a vigyorom. Örültem… sikerült meglepnem, legalábbis… ez a viselkedés ezt árulta el. Persze, nem hagyta magát, és bejött. Szerettem a pimasz embereket, ideig óráig… Valamint, külön jó bennük, hogy nem túl lelkisek, tehát… ritkán lehet beletenyerelni. Bár… akadnak olyanok is bőven, akik pont a mimózalelkületüket próbálják ezzel a viselkedéssel palástolni és az ilyen emberek… kerülik a személyes incidenseket. Úgy döntöttem, teszek majd egy próbát… de előbb jöjjön ő és a mondandója.

Érezhetően meglepett a magabiztossága, és ez ki is fejeződött rajtam, legalábbis egy pillanatra. Észrevehette, de nem érdekelt különösebben, nem akartam ilyenen leragadni, így rögtön továbbgondoltam az egészet. Erős érzetem volt hogy blöfföl. Nos lássuk csak? Nekem jön, vagyis… egymásnak ütközünk… majd, benyög egy ostoba dumát… érezhetően azt várta, hogy majd hasra vágódok, de nem így lett… erre jött a dacos incselkedés… és most ez… Egyértelmű kétségbeesésre utal, mint ahogy ez a magabiztos kiállás is. Szóval vagy blöfföl vagy palástol. De.. lehet ismét túlgondoltam a dolgokat, és nem vettem észre mikor álljak le… De, szeretem az embereket fejtegetni… és sajnos mivel nem látok bele az elméjébe, kénytelen vagyok a megnyilvánulásaiból találgatni. A válasz viszont rám várt. Alig egy pillanatig hezitáltam csak… egy, kikötést… viszont hozzá akartam tenni, de… ha megtenném, úgy gondolhatná, hogy visszakozok, amit viszont nem szeretnék. Így vagy vállalom a naiva szerepét… ha esetleg győz, vagy… bebukom magam a túl óvatossággal. Tudod, van az a bizonyos első megérzés, ami azt sugallja… legyek veled óvatos, viszont… minden jel arra utal, hogy… nem fogsz sikerre jutni. Az elbizakodásomra játszol? A szemébe pillantottam, azokba a vörös íriszekbe… amik olyan magabiztosan pillantottak vissza rám. Elmosolyodtam, de csupán a szám jobb oldalát húztam mosolyra.
- Legyen. – Most… már csak az volt a kérdés… mit ajánlhatnék fel neki… ami megfelelő lehetne a számára. Meghívhatnám kárpótlásul… elvégre, az étel fele rajtam landol… de, nem. Ez a játék már rég nem erről szólt, valamint nem is akartam untatni ilyesmikkel… Kezdve ott, hogy ezzel a saját szórakozásomat is kinyírnám. Nem… ennél több kell ide. Megmutassam neki a tojásom? Biztos nem látott még ilyet… és tudnám egy kis szóviccel szopatni… és elbizonytalanítani. Kérdés… csupán, hogy vevő-e az ilyesmire… Aztán, úgy döntöttem üsse kő… Közelebb hajoltam hozzá, egész a füléhez. Mivel viszonylag magas voltam, nem nagyon kellett pipiskednem, elég volt a nyakamat nyújtogatni picit. Hangomba belecsentem némi erotikát, de persze ez is csak játék volt…
- Ha sikerül, megmutatom a tojásom. – Húzódzkodtam vissza, az erősen kétértelmű mondat után... na leveri vajon a víz? Homofób a drága? Vagy… csupán otrombának, igénytelenek tartja? Nem lepne meg az sem, ha nem vagyok humoromnál… én sem ugrok, az efféle poénokra. Viszont… nem is megnevettetni akartam. A megrökönyödést szerettem volna látni, a vélhető hezitálást… Vagy, hogy valamiképp visszaolt, elvégre magas labda. Ezt kapta azért, amiért olyan otrombán végigmért… Persze… vélhetően nem hülye, hogy ne tudja miről is van szó. Végül, megfordítom a dolgot.
- Egyszerűbb volna, ha te mondanád meg mit szeretnél, és meglátjuk, megoldható-e. – Tartottam rajta a tekintetem. Sok dolog megfordult a fejemben, miket is kínálhatnék fel... de, nem tudtam mire miként reagálna, megalázni viszont nem akartam magam. Kezdtem úgy érezni, picit elhúzzuk ezt az egészet… Valamint olyan szinten bántam a dolgot… hogy, én akartam lőni… erre… a kezébe nyomom a puskát. Nem vagyok normális… De… remélem megéri.

by **Tachibana Makoto** Kedd Dec. 13 2016, 16:02

Egyre inkább megerősödni látszott bennem az érzés, hogy nem annyira vagány a hölgyemény, mint azt mutatja. A jelek nem volt túlságosan feltűnőek, de kétségtelenül jelen voltak. Csupán az, hogy egy-egy ütemmel később válaszol, mint az... hogy is mondjam... "természetes" lenne, és meg-megtöri a társalgásunk folyamát ezzel arra utal, hogy előbb mindig meggondolja, mit mondjon, és csak utána szólal meg. És ha meggondolja, mit kíván mondani, az már azt sugallja, hogy valamilyen hatást el kíván érni. Nem zsigerből jönnek a válaszai, hanem manipulál. Látszani kíván valamilyennek. Mondjuk éppen vagánynak. Vagy pontosabban fogalmazva vagányabbnak, mint amilyen valójában. Ugyanis nem volt kétség afelől, hogy a viselkedése nem teljesen művi. Tomboy volt, ez az egész stílusából, kisugárzásából nyilvánvaló volt, csak talán nem annyira, mint amennyire ezt most szeretné elhitetni velem.
Voltaképpen ezzel nem volt semmilyen problémám. Mindannyian eljátszunk valamilyen szerepet, hogy számunkra kedvezően hassunk a másikra. Ha valami, akkor ez mutatja, hogy a lány érdeklődik irántam. Ha nem így lenne, nem fáradna azzal, hogy mutassa magát valamilyennek. Bármilyennek. Ilyeténképpen a válasza is pusztán megerősítés volt. Felkínáltam, hogy kifogást találjon rá, mi történjen azután, hogy luftot lőttem, ő pedig megragadta a lehetőséget. Innentől kezdve a kérdés csupán az volt, mennyire merészkedik messzire. És bár egy pillanatra úgy tűnt, nagyon is szeret kockáztatni, de végtelenül irreális lett volna, ha ez a buja hang valami valódit tartalmazott volna.
- Hálás vagyok a felajánlásért, de attól tartok, hogy egyetlen tojás nem igazán hoz izgalomba :] - feleltem elvigyorodva. A szavak kínos lassúsággal csúsztak ki az ajkaim között, alaposan megválogattam őket, de persze teljesen szándékosan, nem azért, mert töprengenem kellett a megfogalmazáson. Oka volt ennek is, mint a látszólagos magabiztosságomnak. Eljátszottam a nagy önbizalmat, hogy palástoljam a valódi magabiztosságomat. Ez is egy szerep, egy maszk, aminek megvolt a maga célja.
- Lássuk csak... ha nyerek, le kell vetkőznöd :] - jelentettem ki, éppen annyi hatásszünetet tartva, hogy azt hihesse, már nem jön folytatás. Amint láttam, hogy megrezzen a mimikája, esetleg szólásra nyitná a száját, már folytattam is - ...és felvenned valami nőiesebb ruhadarabot. Vagy többet :] - fejeztem be, egyelőre nem árulva el, hogy pontosan mire gondolok. Igazából még én magam sem tudtam, csupán ötleteim voltak, abból viszont jó néhány. Meglátjuk, mire kapható a kis hölgy.
Amíg egyezkedtünk, addig tájékozódtam. Felmértem a terepet, egészen pontosan a rendelkezésre álló puskákat figyeltem, ahogy mások lőnek vele. Melyik merre hord félre és mennyivel? Ezt kívántam feltérképezni ezekben a pillanatokban, egyszer-egyszer a stand felé nézve, el-eltűnődve. Mire odaléptem, addigra már megvolt, melyik puskára van szükségem. A választásom véletlenszerűnek tűnhetett, de nem volt az. Majdnem biztos voltam benne, hogy a lány azt hiszi, el fogom hibázni, azonban ha így volt, csalatkoznia kellett. A Totoro plüsst lelőni értelmetlen vállalkozás lett volna, de mivel nem egyeztünk meg, hogy mit kell eltalálnom, csak azt, hogy nem lőhetek mellé, voltaképpen nem volt túl nehéz dolgom. Csak korrigálnom kellett a fegyver hibáját. Így került először az én, majd a lány kezei közé ez a furcsa plüss. Meg nem mondom, mi akart lenni, de nem is ez volt az érdekes. A pillantásom viszont nem volt diadalittas, vagy fölényes. Barátságos mosoly játszott az arcomon.
- Egyébként Tachi vagyok :] - mutatkoztam be ezzel egyetemben, elvégre úgy tűnt, nem válnak el az útjaink egyelőre.

Az árus a plüssel egyetemben egy-egy piros masnit is a kezetekbe nyom mosolyogva, ám semmit nem mond róla, még akkor sem, ha kérdezitek. A ráböktök, csupán a "Piros Masni" feliratú panel ugrik fel, illetve ha nagyon aprólékosan megnézitek (és lehet Látás sem fog ártani hozzá), Kiwi egy egészen apró K betűt, Tachi pedig egy T betűt talál a saját masniján.
Ha pedig később esetleg utánaérdeklődnétek, elárulom, hogy ilyet sehol nem kapni Aincradban.
By Strea

by **Kiwi** Vas. Jan. 15 2017, 21:05

Tachi ha kicsit megtekerve is de levontad azt, ami Tachit Tachissá teszi, és amire a legtöbb férfi zsigerből gondolni szeretne. Persze, csupán a felszínt látjuk egymáson, és máris találgatjuk, és dobozolgatunk milyen is a másik. És ha ez hiba is, de az egyik legtermészetesebb dolog a világon. Majd megkezdődött az adok kapok. Egymás határainak, felderítése, és esetleges feszegetése. Egy dologban viszont igazad volt. Meggondolta mit mond, ezáltal ténylegesen csökkent a szurka-piszka hangulat. Mivel akkor élből kaptad a savazást, miután beszélgetni kezdtetek, megenyhült a haragja.

Ritka esetben érzem jól magam ilyen szituációktól, és eddig főként akkor volt ez meg, ha a monitoron túl kellőképp biztosítva volt a komfort zónám. De ilyesmire most nincs lehetőségem, nincs meg az a kis piros x, vagy a power gomb, hogy… bármikor kinyomhassam a másikat, és ennek a tudata nem is feszélyezett, sőt… talán nem is tudatosult bennem. Elengedtem magam, talán túlzottan is, de élveztem. Ökörséget súgtam a fülébe, bizgatva a fantáziáját, és játszva picit, vele, de értette a humort. Szerettem azokat az embereket akik nem veszik túl komolyan magukat, valamint… nem omlik össze a lelki világuk ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy azt ők elképzelik. Fogalmam sem volt még akkor, kivel is hozott össze a sors és hogy, mennyire emberemre akadtam ilyen téren. Bár… jómagam nem voltam ilyen, mint az említett, de mindig is magabiztosságot és erőt sugároztak magukból ezek a fajta emberek, és a társaságukban szipolyoztam tőlük ezt az életérzést. A nevetésén én is felnevettem, de szimplán jó kedvel, megkönnyebbüléssel. Főleg amikor úgy adta elő… azt a mondatát. Talán csak én gondolok bele mást… többet, de azt azért éreztem hogy játszani akar.
- Rögtön kettő is kéne? Roppant kínos… de azzal nem szolgálhatok. – Táncolni akart az idegeimen, és valljuk be… jól is csinálta. Keringőre hívott és vezetett, én pedig követtem a lépéseit, ámbár… a vezetést nem tudtam átvenni tőle. Talán annyira nem is akartam. Mint nőt, vezessen a férfi, sztereotip gondolatok és könnyelmű megoldások. De a keringőből könnyen válhat tangó, ha megtekerjük kissé a ritmust. Majd a gyeplőt a kezébe is adtam. Ő maga választhatta meg mit kér… Mire.. meg is történt. Mosolyogva, felvont szemöldökkel fogadtam a válaszát. Majd könnyebbültem meg, amikor kiderült, hogy ismét csak a vérem szívja. Kezdtem úgy érezni, hogy csupán szájhős, de azt jól csinálja, viszont a szavait… nem tudtam komolyan venni. Majd bevillant a mondatában egy szó, amit csak utólag fogtam fel. „Nőiesebb” Ohh, fuck! Immáron szám szerint a harmadik vagy, aki ezzel basztatja….

„Hosszabb haj sokkal jobban állna. Olyan kis gazella alkatod van, de… az arcod túl markáns, keskeny… nem túl nőies.”

„ Szóval szerintem jobban meg kellene mutatnod a lábaid, meg a ciciket is. Mármint ne vetkőzz itt neki vagy ilyesmi, csak szerintem akinek szép cicijei vannak, annak nem kellene ennyire rejtegetnie. Amid van azt mutasd, és büszkélkedj vele.
...
A csini ruhák, és a keksziaura az első lépések a szerelemkutatásnak. Tudod ami azt illeti én nagy szerelemológus volnék, és a diplomám is a keksziaura különböző formáinak vizsgálatából írtam. Nekem az a véleményem, hogy ha a huncutságod mértéke ötven százaléknál fentebb kerül, akkor a keksziaurád megduplázódik, és ez fokozza a férfiak vérbőségét, és jobban fog kalimpálni a szívük. Tehát, ezzel azt akarom mondani, ”

~ Szóval... túl alacsony a vérnyomásod, mi?... ~ Villantak be az emlékek, a hangok… a mondatok. És láthattad azt a leplezetlen, durcás… már-már kislányos pofikát, ahogy épp önkéntelen fújom fel magam.. Nem… nem reagáltam volna így, de a harmadik vagy a sorban, aki célozgat… Amit nem szeretek, viszont azt sem akartam, hogy lásd célba érsz… de, megszólalni nem tudtam volna… Elfordítottam a fejem, ameddig sikerül lenyugodnom, és pár pillanat elég is, hogy fapofával pillantsak vissza rád.
- Ha-ha. És mond csak, a tiédet kéne? – Pillantottam rá, igyekeztem lesújtó tekintettel, és egyértelműen utalva, az ő megjelenésére. Ámbár, a ruhája még férfias is. sőt.. talán az egyetlen, ami önmagában férfi kinézetét biztosítja. Szóval, kapjon egy kis önkritikához. A hosszú haj és ékszerek után. Szerintem még csípő tetkója is van… hmm, hogy is hívják. Áhh! Ribancrendszám. :3

Érzékeltem ahogy az elkövetkezendő feladatára koncetrál. Ahogy a pillantását a távolba szegezi, majd a sorban is kellően figyel. Ohh, fuck! Tényleg nem hülye a tag, ami nekem talán nem épp szerencsés. Bár a túlzott önbizalmat könnyen össze lehet törni, azzal a megnyilvánulásaival, ahogy figyelt, és amire… érezhetően készült. Vagy… csak tart a felsüléstől. Igen, jobban szeretném ezt hinni. Majd szem ráncolva kapcsolok… amikor, nem oda céloz, ahova én vártam. Amikor a fiú kezébe kerül, az izé majd az enyémbe. Pár pillanatig, csak „mű”morcos, összeszült szemű arccal pillantok, főleg mikor látom, hogy nem épp a farok méregetés volt a célja. Majd átveszem tőle a plust. Nem várom meg… hogy mondjon is valamit, de ha bemutatkozik… sem reagálok rá, még. A plüst leteszem a pultra… Felveszem azt a fegyvert, amit ő is használt, majd az eladótól két tárat kérek. Magyarázkodni kezd… hogy, az nem volna szabályszerű, majd egy fél mondattal, felvilágosítottam, hogy a forgalma múlik a dolgon. Látszólag elég is volt, hisz tisztában volt azzal, hogy nem mindenki hülye. Meg is kaptam, be is töltöttem, az amúgy hatlövetű lőfegyverbe, amivel háromszor lehet próbálkozni. Így egy teli tárral indítottam. Ki is fizettem, majd most jöhetett egy kis fizika, ami szerencsére azért működött még a saoban is. Tehát, ha tudni nem is tudtam, hogy, merre helyezkedetek el az akasztók, azt… azért tudtam, hogy lógásban van. Látható volt. Viszont, vagy sikerül vagy nem alapon… megkíséreltem egy próbát. Míg mindenki, középre céloz ilyen helyzetben, én próbáltam a jobb láb és törzs találkozásához célozni. Ezáltal, megbillenteni, vagy legalább kellő erőt kifejteni rá. Ez első pár alkalommal, csak a láb libegett előre hátra, majd a törzs is meglibbent, ahogy az egyik tartó vélhetőleg meggyengült… vagy el is engedett. Próbáltam minél gyorsabban újrabiztosítani és lőni. Amúgy nagy szerencsénk van. Sok helyen egy…. vagy három különböző fegyverrel lőhetsz. Itt, egy volt háromra tárazva. És két körben elvileg két fegyvert kellett volna használnom. Ahogy, lőttem, láthatóan meggyengült a plüss, majd egy valamivel azért nem számoltam… Először csak kis pixelcsíkok jelentek meg a plüssön, majd a jobb lábát el is lőttem, mikor többször egymást közelinek érintő helyre lőttem… Majd… el pixeleződött az egész. Hát… ezzel nem számoltam… Megvontam a vállam, össze préseltem az ajkaim, el kellett fogadjam a vereséget, a megsemmisülést és a srác vélhető… kacaját is.
- Az elv, az jó volt… - Jegyeztem meg magunknak, inkább magamnak, hisz… legalább egy, esetleg két pillért kiiktattam… csak a plüss nem bírta a strapát. Az eladó jót nevetett a dolgon, majd még vigaszdíjat is átnyújtott nekünk. Persze, az lett volna a szép, ha a srác kezébe nyomom a nagy plüsst, mutatván némi szerepcserét, és én bizony megpróbáltam alá ásni a férfiúi büszkeséget, amit ha nem is mutatott… de tuti hogy ott volt azért. Majd felkaptam az engem megillető hal-plüsht, és az invnetorimba is tettem. Nem volt kérdéses, hogy megtartom, ha már ingyen van.
- Klavdiya. – Mutatkoztam be egy barátságos mosollyal, én mint önmagam. Egyrészt… manapság többször mutatkozok be így, először is… mert ez vagyok én, így hívnak. Másodszor… jó dolog, ha nem tudnak lekövetni, üzeneteket küldeni, csakis… az illetékesek. Míg sokan pont fordítva… Az a megtiszteltetés, ha az igazi nevüket árulják el, én ezt nem így gondolom.
- Amúgy a rendezvényre jöttél vagy csak erre volt dolgod? – Adta magát a kérdés.

by **Tachibana Makoto** Hétf. Jan. 16 2017, 14:20

- Ez egy roppant ambiciózus feltételezés, de egy szóval se említettem, hogy pontosan kettővel elégednék meg :] - feleltem a riposztjára. A riposztra, ami egy milliméterrel sem esett távolabb annál, amit vártam. Ahogy mondani szokták, magas labda volt. Azonban a magasról lecsapott labdák többnyire még magasabbra pattannak... - De mivel mindenki magából indul ki, így már tudom, hogy te elégedett lennél ennyivel :] - tettem így hozzá rövid hatásszünet után. Bár alig pár perce ismertük egymást, máris ilyen... merészen flörtölt velem, ami alapján le mertem vonni azt a következtetést, hogy a bugyija nem csak a harmadik randin csúszik le, hanem akár jóval korábban is. Aki így játszadozik, az tisztában van vele, hogy ha tűzbe nyúl, megégeti a kezét. Márpedig ez a kislány most igencsak kacérkodik a lángokkal.
Akárhogy is, máris sikerült érzékeny pontra tapintanom. No nem szó szerint, ott még nem tartunk, de ezek szerint nem különösebben díjazza, ha az öltözködési stílusát birizgálják. Kíváncsi voltam, mi a kifogása a többet mutató ruhák ellen, azt már most is meg tudtam állapítani, hogy nem az alakja a ludas. Persze könnyen lehet, hogy nincs semmilyen különösebb oka, csupán ez a stílus tetszik neki, és nem csipázza, ha megpróbálják megfosztani tőle. Esetleg zavarba jön, ha meg kell mutatnia a formás idomait :] Ezer oka lehet.
- Ezt ha megengeded, nemnek veszem, bár szívesen megnéztelek volna egy yukatában - közöltem vele, hátha félreértette, sokkal kihívóbb ruhákra gondolt, és ezzel zavarba tudom hozni. Igazából ha így is van, nem járt messze az igazságtól. Volt nálam pompomos uniformis és nyusziruha is, amik persze nem az enyémek voltak, csak... khm... örökség. Valakitől, akit nemigen láttam ilyesmiket hordani, de mégis megtaláltam a ruhatárában. És úgy éreztem, nem nekem szánta őket. Már csak azért is tartottam meg őket :] A szurkálódását nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagytam. Hogy őszinte legyek, jóval kevesebbszer kapok megjegyzést a hosszú hajamra, mint az várható lenne. Hiszen az én hajam nem az a fajta hosszú, rocker haj, amiért bomlanak a lányok. Mégse hallom vissza az éles nyelvű amazonoktól, így egészen üdítő, ha néha belefutok egy ilyenbe. Micsoda pikantéria, hogy pont egy tomboy szól be miatta :]
Egyébként azt hiszem, sikerült meglepnem azzal, hogy a fegyverrel bántam. Valószínűleg nem számított rá, hogy kapni is fog valamit, még ha nem is azt, amire ő gondolt. Végtére is, nem volt benne az egyezségben, hogy mire kell lőnöm. Én se számítottam arra, hogy én is kapok valamit, méghozzá az árustól, bár sok jelentőséget egyelőre nem tulajdonítottam a masninak, csak megnéztem, és zsebre vágtam. Biztos mindenkinek osztogatják, és valamiféle jelképe a fesztiválnak. Igazából az is kicsit meglepett, hogy megragadta a puskát, és egy kis vita után ő maga állt neki annak, hogy valahogy letaszítsa az óriásplüsst a trónjáról. Vagy ennyire akarja, vagy csak szimplán meg akarja mutatni, hogy ő jobb, mint én. Nem különösebben érdekelt, hogy melyik eset is állt fenn, inkább azzal töltöttem az időm, hogy a fenekét bámultam. Az nyilvánvaló volt, hogy kudarcot fog vallani. Csak megkönnyítette a dolgát egy későbbi játékosnak azzal, hogy ellőtt egy-két pálcikát. Vagyis megkönnyítette volna, ha végül nem vitte volna túlzásba, és a rossz lövéseknek egészen váratlan áldozata lett. Felvontam a szemöldököm a fejleményen, az viszont aranyos volt, ahogy reagált rá. Bár megvonta a vállát, az arckifejezése alapján nem viselte jól a kudarcot. Versengő típus... Nem, nem nevettem ki, még csak nem is mosolyogtam rajta.
- Kurabu... - próbáltam meg kiejteni azt a tüsszentést, ami kibukott az ajkai között, de azt hiszem, ez egy hamvába volt kísérlet, így gyorsan megkerültem a problémát, és a fantáziámat hívtam segítségül - Daiya-chan, igazán örvendek :] - kíséreltem meg egy kézcsókot adni a puha kézfejére, bár nem olyan típusú lánynak tűnt, aki olvadozna az ódivatú romantikától.
- Ez egy meglehetősen unalmas kérdés. Biztosan ilyen semmitmondó és lényegtelen információkkal szeretnél rólam gazdagodni? - kérdeztem vissza. Ejnye, hát nincs semmi ötlete, hogyan tartsa fenn azt a szikrázó légkört, amit az imént már sikerült megteremteni? :]

by **Kiwi** Kedd Jan. 17 2017, 12:11

Felvontam a szemöldökét , a válaszára, bár… valami hasonlóra számított, ha nem is erre. Viszont, amikor ismét kóstolgattad arra zsigerből jött a válasz.
- Tudod két tojásból épp elég rántottát sütni, a három már megüli… a gyomrot, de egy.. azért tényleg kevés lehet. – Mosolyog szemtelenül, élvezte hogy szemtelen lehettem valakivel, büntetlen. Felszabadította, és úgy gondolja… Kat-hoz is ezért ragaszkodott picit. Az ilyen emberek máshogy kezelik a szívügyeket, és nem lesznek öngyik minden fél szótól, mint például Momi, és nem fakadnak sírva egy támadástól, mint Shu… és neki sem kell, hogy lelki ismi furdalása legyen… mit is rontathatott el. Nem ismerte magát elég jól… ilyen téren. A flört az csak flört, és mint egy átlagos pasi, te is már bugyi csusszanást vársz tőle. De a bugyi csak akkor csúszik jól, ha kellően nedves. Kiwi elég zavart és kettő személyiség volt, hogy pontos céljai legyenek veled, most is a két legszélsőbb érzelem bujkál benne. Az egyik, a valós kikapcsolásra való vágyakozás, az… hogy, jól érezze magát egy férfival, és ezzel a céllal is vágott neki a napnak. Szóval fogalmazhatunk úgy is, horogra akadtál. De hihetsz, amit szeretnél. A másik kisördögként megbujkáló érzelem benne, az hogy darabjaidra szedjen, összetörje az önérzetedet, megalázzon és megcsonkítson. Persze, nem szó szerint. A másodikhoz érzi magáról hogy kevés, hisz a kegyetlenség hiányzik belőle, de a vágy… ott lappang benne. Az, hogy végén melyiket választja sok múlik a viselkedésedtől, és a pillanatnyi hangulatától. Nem félelmetes ő, nem is próbál az lenni, szimplán csak zavart és a benti lét sem segített nála ezen, sőt. De legalább odáig eljutott, hogy tudatosítani tudta a problémáját.

Nem akarta ugyan, de észrevetted hogy megbántottad. Majd viselkedése is ennek megfelelően, volt támadó jellegű. Bár vagdalkozhatott, a zsebedben tartott szívedet nem érte el, főleg… mivel nem is ismertétek egymást eléggé, hogy hatással lehessen az önérzetedre. Meglepődött, amikor yukatát emlegettél, és számáára… ez egy alapvető, és elvi kérdés volt.
- A yukata az ázsiaiak kiváltsága, európain nem állna jól. – Jegyezte meg, és talán most észrevehetted hogy, hagyomány tisztelő lánykáról lehet szó, de ha csak kifogások listájához csatoltad, azt is megtehetted, bár a pillantása komoly volt, amit feléd vetett. És hogy, most is, az általad óhajtott tomboy kategóriába próbálod, beleszorítani, vagy… tágítod a látóköröd, rajtad múlik. A gondolataid megegyeztek, és a célok is, amikor a hajadra adott megjegyzésre, pikantériának érezted, hogy pont ő szólt be neked. Ez, oda-vissza működött. És meg is mosolyogta. Az, ahogy farok méregetni kezdet veled, is egyértelmű kettősségéről árulkodott, már akkor. Azt viszont hogy, nem vetted észre hogy, mennyire is jól forgatja a fegyvert, hisz azért tudta ellőni a lábát majd ezzel együtt a plüsht, mert jó szerivel egy helyre célzott, szóval ez látókörödön kívülre, férfi agy távolságába helyezted, nehogy még el kelljen ismerni valamit, sőt magát az eseményeket is, magad igazára fordítottad. Viszont Kiwi a kudarcot jobban felfújta, mint ami érte… így ha nem is volt rajtad, akkor is felfedezni vélte a gúny és fellengzés vonásait az arcodon, de jelet nem adtál… így, nem tudott mibe belekötni. Amiért szintén morci volt. Amikor zsebre tetted a masnit, amiből ő is kapott egyet, vetett feléd egy mondatot.
- Zsebre? A hajadban jobban állna. Cukin oldalra feltűzve. – Vigyorodott el. Végül kedvesen bemutatkoztál, amit hasonlóképp követett. Amikor megkísérelted kimondani a nevét, egy fajta macskaszerű fújtatást engedett meg magának, amit olyan megszokásból csinált, hogy maga sem vette észre, csupán ritkán, de ez az eset nem tartozott azok közé. Valamin nem mindig negatív megjegyzésként használja, de ezt majd idővel kitapasztalhatod. Főleg hogy még ha fejben be is tudta a következőket, hogy nálatok nincs egy olyan betű ami az európaiaknál, valamint, óvodás korig bármilyen nyelvi készséget elsajátíthatsz, de utána megszenvedsz vele. És te ugye, kinőtted azt a kort már, tehát elnéző volt ilyen téren. Főleg, hogy találkozott már ilyennel és hasonlóval idebent. De úgy tűnt Tachi legalább a kreatív fajtából való, és nem akad meg ha valamibe bele törik a nyelve. Zavarba sem jöt, sőt.. még előnyt igyekezett kovácsolni belőle. Bár, azt nem tudta mit jelent a rá osztott név, de elfogadta azt.
- Csak el ne felejtsek hallgatni rá. – Jegyezte meg, mosolyogva újdonsült nevét. A kézcsókot viszont ha meg is lepődtél engedte, hagyta. De láttad az arcán a kritikus szemfelvonást közben. Nem volt beképzelt, és nem is annak szánta. De a viselkedésed, neked is megváltozott, ami őt is engedte következtetni dolgokra. :] Majd egy releváns kérdés, ami mögé vélhetően Tachi nem látott bele. De, betudta ezt a pasi logikának. Akik nem gondolkodnak előre, csupán három centit. Így nem foglalkozott vele különösebben, meg sem orrolt rád, csak elfelejtette… hogy férfi vagy.
- Ohh, hogy van más is? Hallgatlak. – Ütötte ismét vissza a labdát. Mesélj csak magadról, ha olyan kis érdekesnek gondolod magad. Lássuk miféle információkat tartogatsz neki. Persze nem is reménykedett benne, hogy könnyű dolga lesz majd veled. Majd láthattad, hogy kotorászni kezd a táskája első zsebében.

by Ajánlott tartalom