Re: Főtér

by **Daiki** Hétf. Okt. 14 2024, 14:08

Türelmesen és arcán egy félmosollyal várta meg, amíg a másik összeszedi a gondolatait. Végtére is nem siettek sehova, az előtte álló íjász hölgy pedig nagyon úgy tűnt, hogy tényleg segíteni szeretne, hiszen nem rendezte le egy odavetett válasszal a dolgot. És ez tetszett Daikinek.
A neki feltett kérdésen persze nem kellett sokat agyalnia.
- Még soha - válaszolta és megrázta a fejét, odapillantva a kezében lévő íjra. Idebent sok lehetősége nem volt még gyakorolni, tekintettel arra, hogy furcsa lett volna, ha itt a tömegben kezd el lövöldözni. Odakint pedig... nem, fel sem merült benne, hogy ilyen drága hobbit válasszon, a gyerekboltokban kapható játékíjak és nyilak, amik néha a kezébe kerültek kisiskolás korában, pedig nagy valószínűséggel nem számítottak. Talán megütötte egyszer Koheit az egyik ilyen íjjal? Daiki elmosolyodott a gondolatra. A tudatlan gyermekévek, amikor még ilyen apróságon is sírva lehetett fakadni.
- Köszönöm, hogy segítesz. Az nagyszerű lenne - állt fel és hajolt meg a felajánlásra egyazon lendülettel. Úgy döntött, hogy ha már a másik letegezte őt, ő is megteheti ugyanezt - a lány mellett kezdett el sétálni az említett útirány felé. Egy ideig csöndesen haladtak így, Dai pedig kezdte úgy érezni, hogy minden lépéssel csökken a benne felgyűlt feszültség: már volt valaki, akihez tudott kapcsolódni ebben a számára idegen világban, és bár még mindig nem tudott szinte semmit a játék gyakorlati részéből, de legalább már tartott valamerre.
Ekkor jutott eszébe, hogy teljesen elfeledkezett egy fontos dologról.
Megállt és ránézett a másikra, a kezét nyújtva:
- Én Daiki vagyok. Örülök a szerencsének - mosolygott rá a nőre és zavartan megvakarta a tarkóját: hiába vannak egy teljesen másik valóságban, az alap illemet itt is illik tartani - Megtennéd, hogy mesélsz egy kicsit az íjász kasztról? - kérdezte azután, hogy addig is, amíg a gyakorlóterem felé haladnak, gyarapíthassa a tudását. Azt a pár mondatot, ami a kiskönyvben volt a kasztról, már elolvasta, de úgy érezte, hogy egy a témában tapasztalt személy elbeszélése hasznosabb lesz néhány üres leírásnál. Hátha megoszt valami olyat is, amit a srác magától akár csak évek múltán értene meg.

by **Chakna** Szer. Okt. 23 2024, 20:35

A beismerésre bólintok. Nagyon fontos, hogy őszinte legyen, ha tényleg segítséget szeretne.
Örültem, hogy végül elfogadta a felajánlásomat, hogy egy megfelelő helyen meg is mutassam, hogyan használhatja az íját. Sokkal könnyebb dolgunk lesz így. Nem igazán lehet ezt pusztán elmondás alapján megtanulni. Mutatva az irányt magamban végigvettem a legfontosabb dolgokat, amiket az elején, tulajdonképpen még a céltábla előkerülése előtt elmondtak az íjászatról. Hogyan kell tartani az íjat? Hogy célzol? Hogyan helyezed a nyilat a húrra? Soroltam magamban a témákat, amikor Daiki megállt és megszólított.
- Jaj, ne haragudj, az illemről meg elfeledkeztem. - kaptam észbe - Chakna vagyok. - viszonzom a bemutatkozást meghajlás kíséretében.
Aztán egy témábavágó és fontos kérdéssel is előhozakodott.
- Oh, hát... több fontos dolog is van. - húztam kicsit az időt, ameddig rendeztem a gondolataimat. - A legfontosabb hogy távolsági harcos vagy. Vagyis nem akarsz közel kerülni az ellenfelednek. Ehhez gyorsnak kell lenned. - kezdek bele különösebb sorrend nélkül - De ez előnyt is jelent, mert nehezebben tudnak megsebezni. Cserébe nem tudsz erőset ütni közelharcban. Egyébként könnyebben vadászhatsz és a jártasságokhoz olcsóbban hozzájuthatsz. - sorolom, de közben rájövök, hogy ez egyszerre sok lehet egy új játékosnak, és talán azt sem tudja mi-micsoda. Úgyhogy elhallgatok, és ránézek, jelezve, hogy nyugodtan kérdezzen.
A dojonk tényleg nem volt messze, úgyhogy mire ezt a témát nagyjából megbeszéltük, meg is érkeztünk.
- Itt volnánk. Ha gondolod, ide egyébként máskor is jöhetsz, akár magad is. - invitálom be.
Odabent aztán kimenőt adok a vendégeket váró npc-nknek, és az ajtóra kiteszek egy "rögtön jövök" táblát, hogy ne zavarjanak meg az esetleg betévedők.
Aztán hagyok néhány percet Daikinak, hogy körülnézzen a dojoban. Úgy vettem észre, ő sem rohan, nekem pedig éppen szabadnapom van.

by **Daiki** Pént. Okt. 25 2024, 16:06

Mivel Daiki igyekezett a lehető legtájékozottabban belépni a játékba, egyáltalán nem esett nehezére követni Chakna szavait: elsősorban arra volt kíváncsi, hogy egy olyan személy, aki az íjász kasztot választotta, mit tart megosztásra alkalmasnak, mire gondol először. A maga részéről Dai egyáltalán nem választotta ezt a kasztot, csupán csak a játék dobta tovább a kasztválasztó felületről idő előtt - így eleinte arról sem volt fogalma, hogy a három kaszt közül végül melyikhez dob be fegyvert neki a rendszer.
Elhallgatva Chaknát viszont kezdett az az érzése lenni, hogy jó fegyvert kapott.
- Eddig értem - mosolyodott el elkapva a lány nézését - A távolsági harc ideálisnak tűnik. Megfelelő sebességgel párosítva így menekülni is könnyebb. Illetve a vadászat sem hangzik rosszul - bólintott és elgondolkodott rajta, hogy vajon van-e itt piaca a vadaknak vagy bármilyen más dolognak, amit zsákmányolni lehet.
- A nyilakat automatikusan feltölti a rendszer, ha kifogyott, vagy vásárolni kell őket? - tette fel a következő kérdését, ami még izgatta - Utóbbi esetén tudsz olcsó helyet? Hmm, egyáltalán mennyibe kerülnek ezek? - nézett rá a másikra, mert igen, ez még egy nagyon fontos aspektusa volt a kasztnak, hogy a nyilak bizony fogynak. Hogy erre miért is nem gondolt hamarabb! Persze amíg meg nem hallgatta a választ, nem vont le messzemenő következtetéseket, de tény, hogy ezzel foglalkozni kell. Ha ennél a kasztnál marad, akkor főleg.
Eközben oda is értek az épülethez, Dai pedig elismerően futtatta végig a pillantását rajta, fentről lefelé végig.
- Köszönöm. Lehet máskor is ellátogatok majd - mondta és figyelmét nem kerülte el, hogy a dojohoz egy gépi karakter is tartozik, aki valószínűleg éjjel-nappali ügyeletben van. Pompás, legalább bármikor jön, mindig lesz valaki, aki beengedi ide. Ha Chakna engedte, kicsit körülsétált a teremben, megnézte magának a céltáblákat, bábukat és egyebeket, ha voltak. Csak ezután ballagott vissza a hölgyhöz; kezében már ott volt az íj és pár nyílvessző. Itt azonban vége volt a tudományának - ugyan filmekben már látott embereket lőni, de aligha gondolta, hogy ez itt is ilyen egyszerű lesz.
- Megtennéd, ha nem nagy kérés, hogy először bemutatod a helyes tartást? - kérdezte és igenlő válasz esetén erősen figyelt rá, hogy a másik mit és hogyan csinál.

by **Chakna** Vas. Okt. 27 2024, 14:40

Megnyugszom látva, hogy tud követni, így sokkal fesztelenebbül folytatódhat a beszélgetés.
- Nem bizony, és a fogadók környékén általában egész nagy kereslet is van a vadakból eső húsra, de a bőrnek és csontoknak meg fogaknak is lehet vevőt keríteni. - mosolygok rá.
Kicsit zavarba hoz a nyilakkal kapcsolatos kérdése. Ennek eszembe kellett volna jutnia. De annyira megszoktam Artemist, hogy ki is ment a fejemből, hogy erre is ügyelni kell.
- Nem, azt is neked kell a húrra tenni, és gondoskodni megfelelő utánpótlásról. De aggódni nem kell, pár aranyért százasával kapni nyilat mondhatni minden boltosnál. Csak arra figyelj, hogy ne épp vadászat vagy harc közben fogyj ki. Érdemes kitenni valahova a szemed elé hogy mennyi nyilad van. - igyekszem oszlatni az aggodalmát. - A fogósabb kérdés maga az íj. Azon múlik a pontosságod, és részben a sebzésed is. Ha összegyűlt elég arany, érdemes beruházni egy jobb íjra.- teszem hozzá tamácsként.
A dojoban aztán igazi kalandor módjára Daiki feltérképezte a területet. Veszélyes is lehet, de sok lootot meg így fog megtalálni.
- Csak nem gondolatolvasó vagy? - mosolyodtam el a kérdésére, közben leakasztva a vállamról az íjat. - Igazából az egész a megfelelő tartáson és technikán múlik. - erősítettem meg, hogy fontos kérdést vetett fel.
Ezután folyamatosan magyarázva mit hogyan-miért csinálok, megmutatom, hogyan álljon fel, hogyan fogja az íj markolatát, hogyan emelje a karját, és hogyan feszítse ki a húrt.
- A rendszer ugyan segít, de kell a helyes mozdulat, hogy teljesen kimaxold az esélyeidet. - igyekszem megértetni vele, hogy mindez ebben a rendszerben is fontos, ahol végsősoron a program dönti el, hogy találsz-e.

by **Daiki** Csüt. Okt. 31 2024, 15:53

Egyre jobban tetszett neki a vadászás lehetősége, igaz azzal kapcsolatban voltak kétségei, hogy a húsok ára és a kereslet rájuk vajon megmaradt-e az előző játékmódhoz képest. De ezen ráér később is agyalni, ha majd egy kicsit jobban hozzászokott a játékhoz - aminek az első lépése éppen az, amit most készül megtenni.
Megtanulni, hogyan is tud boldogulni ebben a világban.
- Azt hogyan lehet? - kapta fel a fejét Chakna elejtett mondatára azzal kapcsolatban, hogy a látóterébe ki lehet tenni információkat. Ez még hasznos lehet számára később, szóval ha a lánynak sem volt ellenére, ott helyben lenyitotta a menüjét és végigmentek a lépéseken - Miket érdemes a látóteredbe helyezni? Illetve... nem zavarnak azok a harc vagy a vadászat során? - folytatta a kérdezést, ezen a ponton ugyanis már kellő magabiztosságot gyűjtött össze hozzá, hogy zavarba jövés nélkül tudjon kérdezni. Közben arra is bólintott, hogy később jobb íj fog kelleni: ez nem volt új a számára; az ilyesféle játékok általában így szoktak működni. Nehogy ne legyen mire költeni a felhalmozott aranyat. A dojoban aztán tüzetesen szemügyre vett mindent, végül pedig eljutottak az elméleti tudástól a gyakorlati ismeretekig. Hogyan tartsd meg az íjat, hogyan állj, hogyan lőjj. Daiki figyelte a lányt és annak mozdulatait, majd amikor úgy gondolta, hogy készen áll, ő maga is beállt és igaz elsőre egy kicsit ügyetlenül, de a húrra illesztette a nyílvesszőt. Aztán lőtt, és megint, és nem vesztette el a csendes, mondhatni alig látható motivációját akkor sem, amikor a harmadik lövés sem találta el a céltáblát.
- Csodálom, hogy emberek ezt egy mozgalmas harc közben is képesek hibátlanul végrehajtani - morfondírozott el hangosan, inkább csak tényszerűen közölve az álláspontját, mintsem bosszúsan. Azután pedig sóhajtott egyet és a húrra illesztette a negyedik nyílvesszőt is.

Noha már tudta, hogy a látóterében az órát is meg tudja nézni, mégsem figyelte az időt, így fogalma sem volt, mennyit lehetett a dojoban, mire sikerült viszonylag stabilan begyakorolnia az alapokat. Az biztos, hogy a sok koncentrálástól egyre inkább kifáradt, így egy ponton leeresztette az íját, kimerülten mosolygott rá a tanítójára és egyszerűen csak leült a földre ott, ahol éppen állt.
- Mára azt hiszem elég lesz ennyi. Elértem a határaimat - mondta és eltette az íját és a nyilakat az inventoryba - Köszönöm szépen a segítséget. Igazán rendes vagy - nézett rá a másikra, mert valóigaz, Chakna a saját játékidejéből szánt időt arra, hogy egy magafajta kezdőt tanítgasson és Daiki értékelte ezt - Ha valamivel viszonozni tudom, csak szólj - tette hozzá, de egyelőre nem állt fel vagy köszönt el: egy kicsit még jólesett ott ülni és hallgatni a csöndet.

by **Chakna** Vas. Nov. 10 2024, 19:29

- Egyszerűbb, ha megmutatom - válaszolok a kérdésre, és megmutatom, hogy néhány fontos dolgot hogyan tehet ki a látótere sarkába.
- Erre igazából nincsen általános válasz. - gondolkodom el az újabb kérdésen - Attól függ, hogy neked személyesen mi a fontos. Amit egyébként sokszor ellenőriznél, azt érdemes lehet megjeleníteni. Harc közben pedig egyáltalán nem zavarnak ezek. Sőt, segíthetnek, mert pontosan látod hogy állsz. - legyintek az aggodalmára jelezve, hogy ettől igazán ne tartson.
A dojoban aztán az időről meg is feledkezve mutattam meg neki a legfontosabb mozdulatokat, aztán ha amiben szükséges volt, javítottam a mozdulatát - A lábtartását, a húr elhelyezkedését az ujjai között, a vállát, a nyíl megtartását.
Alapvetően nem volt ügyetlen, leginkább a gyakorlatlanság okozott hibákat, amiket nem is volt nehéz korrigálni.
- Mikor már többszáz nyílvesszőt kilőttél, már pillanatok alatt menni fog - bíztattam - de egyébként pont ezért fontos íjászként a távolság. Minél inkább tudsz megfelelő távolságot tartani, annál inkább lesz lehetőséged precízen célozni, és a lehető legpontosabban lőni. Minél inkább kapkodsz, annál pontatlanabbak lesznek a lövéseid. - igyekszem a lehető legjobban elmagyarázni a tényeket
Mire aztán Daiki elfáradt tulajdonképpen már 3-4szer egymás után eltalálta a kezdőknek való távolságban felállított céltábla közepét.
- Jól csinálod, mostmár boldogulni fogsz az íjjal- huppantam le mellé mosolyogva.
-Ugyan. Nekem is sokat segítettek mikor beléptem, főleg a későbbi céhtársaim. Kötelességem is segíteni az újabbaknak. - legyintettem a köszönetére. Igazából én valószínűleg jobban megnyugodtam, hogy nem lesz nagy gondja mostmár, és nem fog az én lelkemen száradni, ha baja esik. Viszonzás? Mire fel? Legalább annyira magamért is tettem, mint érte.
- Viszonozd azzal, hogy vigyázol magadra, és jó célra is ajánlasz fel a feleslegessé vált felszerelésedből. - ütöttem is el udvariasan a viszonzás kérdését.
A tekintetem pedig az órára tévedt.
- Nyugodtan maradj még, de nekem mennem kell mostmár. - álltam fel. - Kitartást a gyakorlásban, keress meg, ha elakadsz valamivel! - búcsúztam, és onnan a dojoból léptem ki, hogy a családi vacsorához csatlakozzam, kellően vidáman.

//Szép munka padawan Wink

by Ajánlott tartalom