Re: Főtér

by **Joey Chrome** Vas. Feb. 27 2022, 13:39

- Igen, szerintem szeretné. Hogy a petje szeretné-e, ne tudom, ha figyelembe vesszük, hogy macska – vigyorogtam el, bár eddig nem láttam, hogy a macska pet megeszi a madár petet. Tényleg, mennyi pet faj lehet a játékban összesen? Bármilyen lehet, ami illi a világhoz? Mondjuk tuti az utóbbi, mert egy mini transformer elég hülyén nézne ki egy középkori világban. Közben értelemszerűen bementünk a boltba, s látszott céhtársamon, hogy nagyon szereti az ilyen csillogós dolgokat. Nem csodálom, tényleg szépek nagyon. Simeon vett is egy tucattal, remélem, azért nem megy el minden pénze-e, ha kellene, később mondjuk ételre, de azért én is vettem párat. Nálam nem kell meglepődni, ha bogaras cuccot veszek, mint most is egy szitakötőst, bár nem tudom ki csinálta ezt karácsonyra. De kártyák se rossz ötletek, mint ajándék!
- Közben gondolkodtam, jó ötlet lesz a kártya. Hol lehet venni őket? – Mindenkinek a saját verzióját veszem meg, ha meg kiderül, hogy valakinek megvan már, hát akkor azt enyhén szólva elkutyultam. Nem kicsit, nagyon. Közben kimentünk a boltba, Simeon gondosan elpakolta, amit vett, s mondta, hogy most már csak a fa van hátra, menjünk. Hát mentünk is az erdőbe nézegetni melyik fa lesz a megfelelő. Ahogy haladtunk az erdő felé, magyarázta a peteknek, hogy mi féléket vett, s majd megmutatja nekik is. Pufira azért szóltam, hogy jöjjön, ott ne maradjon véletlen ez a szerencsecsomag. Talán Channak odaadom, ha egyszer visszajön… persze miután valószínűleg elájulok a sokktól, és magamhoz térek. Kayaba vajon tudni fog róla? Most hogy így belegondolok, megnézném a fejét, ahogy idegbajt kap, mint a Disney-s Herculesből a Hádész.

by **Simeon** Szomb. Márc. 05 2022, 19:45

- Áh, Álomkelő sosem bántani Kimit, ez biztos - vigyorgott Simeon Joey felvetésére és erre a mondatváltásra ugyan Tengerszem is felkapta a fejét, de ő is egyetértett idomárjával: nem ilyennek ismerte meg a macskát és amúgyis, ő majd ott lesz és megvédi Kimit, ha bárkitől is meg kell. Álomkelővel mondjuk régen találkozott, így a fiatalkorú pet kíváncsi volt, milyenné vált riválisa és ahogyan Simeon, ő is alig várta, hogy újra találkozhassanak. Kimi pedig minderre csupán félrebillentett fejjel, kíváncsian csipogott: ő minden újdonságnak örült és minden érdekelte, amit és akit eddig még nem látott a világból.
A boltban aztán Simeon nem győzte kapkodni a fejét, annyi szép dísz volt mindenhol és végül nem csak ő, de Joey is vett egyet, egy aranyos szitakötőt.
- Szereted a rovarokat? - tudakolta is céhtársától és elraktározta az információt későbbre, hogy ha ajándékot kell majd választania a lovagnak, akkor mi is legyen majd az pontosan - Az Emlékházban - felelte aztán a kérdésre, amikor szóba kerültek a kártyák - A Kezdetek Városában van, valahol arra - mutatott Simeon az említett irányba, de sajnos pontosan nem tudta megmondani a koordinátákat és most nem is arra mentek, így megmutatni sem tudta a fiúnak - Egyszer majd látogass el oda! Sokféle kártya van ott! - mosolygott.
Az erdőbe viszonylag hamar kiértek ezután és az idomársrác nem győzött csodálkozni, mennyi méretű van mindenhol.
- Ez szerinted jó lesz? - lépett oda aztán az egyikhez és ha Joey is rábólintott, elővette az inventoryjából a fejszét, amit még direkt a fakivágásra vett pár napja a piacon - Talán befér az ajtón - vigyorgott és hozzá is látott a művelethez. Kimi közben körberepülte a környéket, Tengerszem pedig igyekezett segíteni, az egésznek pedig az lett a vége, hogy a négyes (illetve a dixikkel kiegészülve a hatos) kicsit havasan, kicsit fenyőtüskésen, de boldogan és teli szájjal vigyorogva ért vissza a Unity céhháza elé és vonszolták be a nagy fenyőfát az előtérbe.
- Szerinted is tetszeni fog a többieknek? - kérdezte Simeon - Gyere, segítsetek feldíszíteni! - nevetett aztán fel és már vette is elő a dobozt a díszekkel, hogy Joeyékkal együtt karácsonyfát varázsoljanak a zöld fenyőből.

Mire a többi céhtag hazaért, egy örömtől kipirult arcú fiú köszöntötte őket az ajtón túl és ha ott volt vele Joey, akkor ketten, ha pedig nem, úgy egyedül (természetesen egy nagy "Meglepetééés!" kiáltással) mutatta meg a fát mindenkinek, akit csak aznap és másnap megtalált. És persze Fuwának is. Mert Fuwának mindenképpen látnia kellett, hogy csillognak a díszeken az ablakokból befutó napcsíkok!

Köszi a játékot Joey! Very Happy

Kérek a játékért 5 Vörös Pitypangot és a Shoowym is fejlődött!

by **Joey Chrome** Szer. Márc. 30 2022, 18:53

- Na, az jó! Szegény Chan szívbajt kapna, ha azt látná, hogy Álomkelő tollakat köpköd szőrgolyók helyett!
Nem, nem megijeszteni akarom Simeont, csak kijött a számon, esküszöm. Bár így még inkább úgy hangzik… Tényleg, most hogy nézhet ki Álomkelő? Meg amúgy is milyen fajta? Ne nézzél így rám kedves olvasó, a rovarokat tudom, de a macskafajtáknál analfabéta vagyok olyan szinten, hogy többször ismételni kell nekem, hogy legalább a jellegzetes fajtákat megjegyezzem!
- Igen, szeretem, azok a kedvenc állataim! A szüleim ízeltlábúakat tanulmányoznak, az a munkájuk, sőt, a bátyámnak is, s onnan ered az én imádatom is – azt nem mondtam el neki, hogy a kígyóktól viszont úgy félek, mint más a tűztől. Elmondta, hogy az Emlékházban lehet megvenni ezeket a kártyákat, bár most nem tudja megmutatni, hogy merre van azon kívül, hogy a kezével mutatja, melyik irányba, mert nem arra megyünk. Na de sebaj, megkeressük esetleg később!
Az erdőben Simeon már kereste is a fát, s rá is bökött egyre, hogy szerintem jó lesz-e.
- Várj, van itt egy szebb, talán TE JÓ ÉG EGY MÓKUS! – Ebben a pillanatba az arcomra ugrott a fa odvából egy riadt mókus, s majdnem szétkarmolt, majd végül leugrott, s elmenekült. Szóval Simeon fája nyert inkább ezek után, ami tisztességesen ki lett vágva.
- Remélem! Csak semmiképpen se keresztbe próbáljuk! – viccelődtem, miközben vittük haza. Na, haza is vittük, s sikerült elhelyezni a céhház előterébe.
- Természetesen, hiszen szép ez a fa, amit választottál – mondtam neki mosolyogva, majd segítettem neki feldíszíteni a fát. Pufi is segített, már ahol tudott, mert repülni nem tudott, így annyit tudott csak, hogy odahozta nekem libasorba a díszeket. Megjöttek a többiek is arra, hogy Simivel kiáltottam egy nagy meglepetést, s mutattuk meg, mi szereztünk a céhnek.

//én is köszöm a játékot és a türelmedet Simeon! Valaki megézné nekem, hogy a Tűzköpőm mennyit fejlődött? ^^"

by **Afton** Csüt. Május 02 2024, 15:56

Még előtte

-Nos? Elégedett vagy?
Sugar felsóhajtott, ám az arca mosolygott. Afton kicsit feljebb tolta a sisakot a fején, türelmesen várt a válaszra, miközben remélte, hogy remegő keze és lába nem fogja elárulni, mennyire vissza szeretne menni. Az imént már bent volt. Csak fél percig, hisz megbeszélték; belép, majd rögtön ki, hogy biztosak legyenek benne, a hírek nem hazudnak, és szabadon lehet már járkálni a két világ között.
Sugar mosolya végül szélesedett, mert igen, ő észrevette a remegést a férfi tagjaiban. Az ágy széléhez lépett, átölelte barátját, meglepődve rajta, hogy a férfi még mindig nem nyerte vissza teljesen a formáját.
-Legyen, úgyse győzlek meg. Viszont ne maradj már bent sokáig, és... mindent mesélj majd el, ha sikerül megtalálnod.
Kacsint a nő, ahogy elengedi a másikat, mire Afton érzi, miképp tódul minden vér egyenesen az arcába. Megköszörüli a torkát, zavartan megvakarja tarkóját, és mosolyogva bólint.
-Persze, majd mesélek...
Megvárta, amíg Sugar kilép a szobából, és amíg meg nem hallotta, hogy a nő a saját kulcsával bezárja a bejárati ajtót. Mély levegőt vett, felvette a sisakot, majd kényelembe helyezkedett. Az imént direkt nem nézte meg, kik vannak online. Most ideje lesz...

Már utána...

Természetesen még nem voltak sokan. Hamar ő maga is a tér szélére vonult, árnyékba, majd megköszörülte a torkát és felemelte az ujját, de megtorpant a mozdulat közepén. Szinte dermedten nézett körbe; másfél éve nem látta ezt a világot, mégis úgy tért vissza, mintha egy nap sem telt volna el azóta. Figyelmeztette magát, hogy lassítson, hisz egyértelműen egyfajta... függőség jeleit mutatta.
Viszont nem épp a játéktól függött. Inkább csak...
Oh, kit ámít? Nagyon jól tudta, mi mozgatja. Megrázta a fejét és lenyitotta a menüt. Nem figyelt rá, hogy mindene megmaradt, amivel annak idején a játék kidobta, hanem inkább azt kereste, hogy akiket felvett barátlistának, azok között hányan...?
Bár már elég volt meglátni a nevét, hogy úgy érezze megáll az idő a számára. Nyelt egyet, úgy érezte magát, mint egy kisgyerek egy színpad közepén. Körbenézett, mintha ezzel megláthatta volna őt a "tömegben", vagy hogy figyeli-e őt valaki, pedig nem járt tilosban. Végül kifújta a levegőt. "Mikor úgy érzed, valamit meg akarsz tenni, tíz másodperced van, mielőtt meggondolnád magad."

Afton írta:Szia!!
Megejtünk egy kávét?

Már eltelt pár másodperc a küldés után, mire felfogta, mit írt, és saját szánalmában megdörgölte az orrnyergét. "Afton, Afton, te tökhülye barom...".
Talán ki kéne lépni, mielőtt Chakna belép és meglátja az üzenetet.

by **Chakna** Csüt. Május 02 2024, 22:07

Az első dolgom volt, hogy megnéztem a kilépés gombot a menüben. Ott volt. Ettől máris nyugodtabban néztem körbe.
Sokáig nem maradtam. A barátlistám annyiban megnyugtatott, hogy szürkék voltak a nevek, nem feketék. Elsőre megelégedtem ennyivel.
Ettől fogva viszont titokban minden nap negyed órára felvettem a sisakot. Megnéztem a céhházat, felkerestem az emlékezetes helyeket, és kerültem mindenkit, aki szembejött ismeretlenül.
Egy darabig senki nem jelent meg zölden. Ő sem. Nem mintha kifejezetten számítottam volna rá, hogy belép. Talán nem csoda, hogy amikor egy üzenet fogadott a belépésemkor, nagyot dobbant a szívem, és kicsit meg is rémültem meglepetésemben. Így viszont, hogy a feladó rubrikájában az ismerős nevet láttam, nagy levegőt véve megnyitottam a levelet.
És elnevettem magam. Kifejezetten rá vall ez a rövidke mondat.
Észre sem vettem, milyen széles mosollyal az arcomon pötyögtem a választ.

Chakna írta:Szia!
Neked káve, nekem tea. De ne ejtsünk el semmit!

U.I: Holnap után a főtér északi oldalán, japán idő szerint 9-kor?

Végül gondolkodás nélkül nyomtam a küldés gombra, mielőtt viszakozhattam volna. Csak utána gondolkodtam el rajta, hogy talán túlságosan másképpen nézek most ki, mint ahogy emlékszik rám…
A találkozóig százszor átpörgettem az agyamon, hogy nem megyek oda. Megmondom, hogy közbejött valami… Végül mégis felülkerekedett a tisztesség, és főleg a vágy, hogy láthassam, és elbeszélgessek vele.
Magamhoz képest rengeteget gondolkodtam azon, hogyan öltözzek. Végül egy csinosabb pólót és farmert választottam a megmaradt ruhatáramból, a hajamat pedig laza lófarokba kötöttem. Mindez csak pár percet igényelt. Hosszadalmasabb volt elintézni, hogy nyugodtan bezàrkózhassak otthon a szobámba, nehogy megzavarjanak menet közben az aggodalmukkal.

by **Afton** Vas. Május 05 2024, 15:56

Afton írta:Mindenképp ott leszek!
Ooh, de kár Pedig be akartam mutatni, mekkora zsonglőr vagyok A csudába! Majd legközelebb!

Milyen ironikus, hogy a találkozóig nem is mert belépni ismét a játékba, pedig százszor is elgondolkozott azon, mennyi teendője lehetne ott. Megnézni a céhet, hogy kik maradtak meg a tagok közül, megkeresni Leot, Kokorot, Chant, egyszóval másokat, de nem vitte rá a lélek, annyira félt.
Még szerencse, hogy a telefonokon manapság létezik világóra, máskülönben nagy bajban lett volna, hogy pontosan mikor is lépjen be, ám így legalább kiszámolhatta: kettejük között 14 óra a különbség, és Chakna van előnyben. Ha létezhetne időutazás, elkérhetné a nyertes lottószámokat valamelyik héten...
Legnagyobb mázlijára pedig egyébként is úgy alakult a műszakja, hogy megengedhette magának a dolgot. Cserébe nagy eséllyel aludni nem fog, vagy csak keveset, de úgy érzi, ennyit bőven megér, hogy találkozhasson a nővel. Maga sem tudta, miért tette rendben magát aznap reggel, hisz a digitális avatár nem feltétlenül fogja visszaadni a külcsínt, hisz a nagyja megmaradt a régi, amit még az első beüzemeléskor szkenneltek be maguknak. Kifújta a levegőt, mielőtt felvette volna a sisakot, majd némi önbizalomdrukk után elfeküdt, hogy bekapcsolhassa a rendszer.
(Majd ellenőrizte, hogy bezárta-e a bejárati ajtót, és kezdte elölről az egészet)

A játékba lépve immár szánt némi időt arra, hogy megnézze, miből válogathat. Ahogy sejtette, új cuccokat nem kapott, ellenben továbbra is válogathatott a sajátos fazon és a páncélfelszerelés között. Mivel utóbbi kikapcsolásakor is megkaphatja a pontokat, ő egyébként is jobb szerette a sajátos fazonban bújtatni magát, avagy a fakitermelők ikonikus ingébe, a barna vászonnadrág, és a menő laborköpeny, bár ez utóbbit most inkább eltüntette. Úgy gondolta, felesleges most elindulni valami csiricsáré, rá nem illő gúnyát választani, meg hát ahhoz talán... akkor már megkérte volna Sugart, hogy segítsen neki, mert ha ő magától öltözködik, annak gatyasztrófa a vége.
Elfoglalta hát helyét a megbeszélt északi részen, miközben magában a szíve egyre jobban azon izgult, hogy talán mégis fel kellett volna frissíteni azt a fránya ruhatárat...

by **Chakna** Vas. Május 05 2024, 22:31

Percekig nevettem a válaszán. Még el is ismertem magamnak, hogy hiányzott a humora, amivel egy pillanatok alatt elűzte a feszültségemet. Legalábbis egy fajtáját.
Reméltem, hogy sikerült olyan időpontot találnom, ami nem jelent túl nagy kényelmetlenséget neki sem.
Ezek után nagy nehezen túlléptem az idegességen, ami arra ösztönzött volna, hogy mondjam vissza az egészet.
És ott álltam a főtér északi részén, a járkáló embereket vizslatva. Bár ott volt még mindig a hang a fejemben, hogy még odébbállhatok, egyre inkább türelmetlenül vártam, hogy megpillantsam végre Aftont.
Amikor végre így történt, ideges mosollyal léptem oda hozzá.
- Szia! Örülök, hogy látlak - köszöntem idegesen, az ujjaimat matatva. Hirtelen rettenetesen zavart a még mindig kissé beesett arcom, a halántékomon megjelent ősz tincs. Eddig sem voltam különösebben csinos, most viszont úgy néztem ki, mint valami múmia…
A viszontlátás öröme azért még mindig erősebb volt, és bár elvörösödtem, a halvány mosoly ott maradt az arcomon.
Fürkészőn néztem végig Aftont is. Az ő vonásain is megviseltség látszott…
- Mi van veled? Milyen volt visszatérni az életbe? - kérdeztem rá óvatosan, átengedve a lehetőséget neki, hogy kiválassza a helyet, ahová megyünk.
Kicsit azért tartottam a választól, mert ismertem idebent olyanokat, akiknek nagyon komoly gondot okozhatott, hogy kikerültek a játékból, mert semmiféle háttér nem állt mögöttük… De talán őt nem kell féltenem.
- Te megtudtál bármit az idebent megismert barátokról? - kérdeztem némi szünet után. Azt hiszem, valami megerősítést szerettem volna, hogy nem annyira fájdalmas ez a keresés, mint ahogy én tartottam tőle. Hogy lenne értelme keresni azokat, akikért Aftonon kívül aggódtam, és nem léptek vissza a játékba.

by Ajánlott tartalom