Főtér

Mosolygok a lány mellett, aki elkezdi sorolni a barátai nevét.
Megpróbálom megjegyezni a neveket és a hozzájuk tartozó információkat, de nem hiszem, hogy sokra megyek vele, hiszen ennyi adat nálam biztos nem marad meg sokáig.
Egyik név sem tűnik ismerősnek. Miért is tűnne? Hisz alig ismerek valakit ebben a világban.
A gondolataimból Nio pillanatnyi hangnem váltása zökkent ki.
-Ne aggódj, biztosan jól vannak. -próbálom biztatni Nio-t- És csak arra várnak, mikor találkozhatnak veled újra- Ez talán egy kicsit túlzás, de bármit megteszek, hogy végig mosolyogni lássam.
Hirtelen nem jut eszembe más téma, amit felhozhatnék, ezért elmerülök a gondolataimba.
A gondolataim leginkább az érzelmeim körül forognak.
Vajon tényleg szeretem Nio-t?
Rá nézek, az édes mosolya betölti a szívem. 
Visszamosolygok.
Vajon ez szerelem?
Szeretném, ha az lenne.
Elfordítom a fejem és egyenesen magam elé nézek.
Lehet, hogy csak azért érzek iránta így mert hasonlít Szonjára?
Nem- reflexből megrázom a fejem.- Szonja és Ő mintha két külön világból jöttek volna.
Vagy az a baj, hogy hiányzik Szonja?
Pedig ugyanazt érzem iránta, mint Szonja iránt.
Lehet, hogy csak az ölelés az oka.
Tudnád-e mindkettejüket teljes szívedből szeretni?
Azt hiszem, igen.
Nem elég ha hiszed tudnod kell.
Eddig jutottam a gondolkodásban, amikor megfogalmazódott bennem egy kérdés.
-Milyen érzés emlékezni?- kérdezem halkan, magam elé suttogva, de azért jól érthetően.
Ismét Nio-ra nézek.
-Szeretsz emlékezni?- teszem fel a kérdést most már sokan határozottabban.
-Arra is amikor rossz fát tettél a tűzre, vagy arra amikor legelőször törték össze a szíved. Szeretsz emlékezni az árnyoldaladra.
-Vajon milyen érzés lehet?

Most hogy mondod, a vidám emlékeket sokkal könnyebben idézem fel, mint a rosszakat.

Arra emlékszem, hogy mielőtt elváltak az útjaink nagyon összevesztünk Szonjával, de máig se tudom, hogy min, hiába gondolkoztam rajta, hosszú napokon keresztül.
Egy másik reggelen pedig, már a játékban, arra ébredtem, hogy ez az izé a fejem fölött sárga- mutatok közben az indikátoromra akkora gesztussal, hogy biztosan rájöjjön, mire mutatok.- És fogalmam se volt miért. Hiába próbáltam felidézni, nem sikerült, pedig tudtam, hogy valami rosszat jelez.
-Lehet, hogy korábban is csináltam rossz dolgokat, csak nem emlékszem rájuk.
-Nio- megvárom amíg felém néz, majd a szemébe nézve a létező legkomolyabb hangomon kezdem el mondani:
-Nio, szeretnék kérni valamit. Ha valaha, ha bármi szörnyűt tennék vagy mondanék és később elfelejteném, szeretném ha utána beszámolnál a részletekről, szerintem ha te mondod el akkor biztosan elhiszem, és talán emlékezni is fogok rá.
Elfordulok, és halkan hozzáteszem.
-Persze csak ha nem túl nagy ez a kérés.
Azt hiszem ezzel sikerül lezárnom a beszélgetést.
Felállok, és feléje fordulok.
-Bocsánatot kérek, ha bármivel is megsértettelek a mai nap folyamán, de azt hiszem most ideje lenne helyreraknom mindent idebent- mutatok a homlokomra- és idebent- teszem a tenyerem a mellkasomra. -Ha bármikor keresnél vagy csak beszélgetni szeretnél a környéken megtalálsz.
Megfordulok és elindulok egy közeli fogadó felé. Nem nézek hátra. Ironikus, de most pont egy kis magányra van szükségem. Persze ez már nem ugyanaz a magány lesz, mint ami a nap elején kínzott.
Ez az a magány, amire mindenkinek szüksége van némelyik napokon.

/Traumnis/

Ez a nap sem ígérkezik többnek a megszokottól. Reggel ugyanazon a padon kelek, ahol mostanában mindig. Egy darabig azzal időzöm, hogy nézem, ahogy a többi játékos kereskedik valamint fel és alá rohangál, de hamar megunom. Vagyis megunnám, ha nem vélnék feltételezni a vásárlók közt egy új alakot.
Eddig még nem láttam, de a legtöbb erre fele közlekedőt már a járása hangjaiból felismerném.
Gyorsan lecsekkolom az új srác indikátorát.
Mintha valami bűnöző szekta tagja lenne? Miket képzelsz?
Csak óvatos vagyok.
Zöld, szóval nem gyilkos. De ez még nem jelenti, hogy teljesen ártalmatlan lenne.
Betér az egyik boltba. Elkezdem mérni mennyi időt tölt el odabent. Viszonylag sokat.
Én is sok időt töltöttem el egy egy boltban, míg megtanultam az egyes fegyverek és egyéb felszerelések adatait.
Már jó ideje lehet odabent.
Biztos alkudozik. Vagy fenyegetőzik. Vagy csak egyszerűen képtelen dönteni a nagy választékból.
Végül üres kézzel jön ki. Elindul egy másik bolt felé. Ekkor döntök úgy, hogy most én is akcióba lendülök.
Felállok a padról és elkezdem követni. Megvárom, amíg betér egy következő üzletbe, majd elhelyezkedem a bejárathoz igen közel.
Most sem tölt el kevés időt, de most már tudom, hogy nagyjából mennyi idő múlva kell elindulnom, hogy "véletlenül" nekimenjek.
Amikor úgy érzem, elindulok és amikor elfutok az ajtó előtt egy hatalmas csattanás kíséri a találkozásunkat.
Feltápászkodom, leporlom a ruhámat, mármint csak úgy teszek, hiszen ebben a világban nem leszek piszkos.
-Bocsi, nem volt szándékos.- közelről is végigmérem a srácot.
-Azt hittem én vagyok a környéken az egyetlen kezdő, de ahogy nézem a te felszerelésed is olyan, mint egy kezdőé. Talán kereshetnénk együtt egy rendes és olcsó boltot.

Ő is feltápászkodik.
Ha csak sejtené, hogy egy kicsit se volt az ő hibája... De legalább van valaki, aki biztos nem az érzéseimről fog faggatni.
Egy kicsit nehezen értem, meg amit mond. Vagy amit mondani akar.
-Várj, nagyon rég használtam ezt a szlenget.
Fordítás: Már két éve játszik.
Ha ezt egyáltalán játéknak lehet nevezni.
Nem akar harcolni, mert fél attól, hogy meghal.
Nekem is a halállal van itt majdnem a legnagyobb problémám,
Gyenge mobokkal harcol, ami miatt nehezen vesz meg egy rendes felszerelést.
A fordítás után magamban rá is aggatom a NEET jelzőt.
-Nem hinném, hogy neked akármelyik lehet ezekből, de nesze itt a bevásárlólistám.
Ezzel odaadok neki egy papírlapot, rajta a bénábbnál bénább rajzaimmal. Kettő alatt még magyarázó felirat is van:
Az egyik alatt az áll Kapcsolat gyűrű, a másik alatt pedig A látnok irányítópálcája. Biztos, ami biztos alapon. Ki tudja? Talán kapcsolat gyűrűt tud szerezni nekem ez srác. Már megtanultam, hogy nem jó ötlet elárulni a kasztomat. Mesék kitalálásában amúgy is jó vagyok. És ha azt hiszi hogy idomár vagyok, biztos egy petet fog majd keresni a közelben, talán óvatosabb is lesz. Vagy idegesebb, de azt se nagyon bánnám, féljek csak egy kicsit a nem létező petemtől.
-Ha igazán jó felszerelést akarsz, azt néha erősebb mobok is dobnak. Csak egy hatalmas adag mázli kell hozzá. Na az egyszerre olcsó és rendes, csak hát egyedül mi se megyünk neki egy erősebb szörnynek.
A Frontharcosok is ezért küzdenek csapatban, bár nem igazán gyorsak ahogy elnézem.
Már két éve elkezdték irtani a bossokat, de még csak a 'játék' negyedéig se jutottak el.
-Ja, én meg Cearso vagyok. Örvendek Traumnis.

-Ez igazán kár- mondom miközben elteszem a papírost az inventorymba, majd jól megjegyzem hova tettem. Nem szeretném ha rájönne, hogy nem vagyok idomár, mondjuk a fegyvereken kívül az idomár felszerelések többsége egy íjásznak is jól jönnek.
-Nem olyan biztos, tudod a mobok feje fölötti indikátor jelzi, hogy mennyire veszélyes az adott enemy. Tudtommal amíg ez nem fekete, akkor van esélyed legyőzni.
Vagy legalább valami hasonlót olvastam valahol.
-Ahhoz hogy szerezz egy jó team-et, nem kell guild-be lépned, szólista játékosokkal is nyomulhatsz, és a battle után úgy válhattok el, hogy soha többe nem kell találkoznotok, ha nem tettszett a többiek burája.
-Nem hiszem, hogy valaha is elérhetném a frontharcosok színtjét, szerintem sokkal hamarabb vége lesz a játéknak. Szóval nem tudom, mi lehet a frontharcosokkal a probléma.
Öhhmm.. nem- vágom rá a határozott választ a kérdésre.-Jobban örülnék, ha maradnál a Cearso-nál én is Traumnis-nak foglak hívni, vagy ha ez túl hosszú neked, akkor a Cenvil, vagy a Sensei megszólítást használd.- oktatom ki az oktondit, bár nem hinném, hogy nálam gyengébb lenne.
-A petem?- kérdezem meglepve, eltart egy darabig, amíg leesik, hogy miért kérdezi.- Egyik sem. Tudod mi most éppen gyakorlatozzunk. Egy egyszerű kívülállónak bújócskának tűnhet, de tudod, mi így fejlesztjük a jártasságainkat.- Remélem egészen hihető a történet.
Éppen az ő nyomát követtem, amikor sikerült belém botlanod.- Tudom, hogy fordítva történt, de hagy érezze magát legalább egy kicsit bűnösnek.
-Igaz is- lehajolok a földre és elkezdem pásztázni.
-Csodás, tönkretetted az egész helyszínt, talán legközelebb majd jobban megnézed, hova teszed a lábad.- Dorgálom le a srácot.
-Most kereshetem a hagyományos módon.
Elindulok és egy random állatnevet kezdek el kiabálni.
-Árnyék, gyere elő. Hahó, Árnyék.

/Traumnis záró/

Nem tetszik a srác stílusa, ezért nem hiszem, hogy túlságosan jól kijönnénk. Azt hiszem rossz döntés volt bele ütköznöm. Egyszerűen túl furán beszél, és nehezen zár le egy témát, ha mondok valamit, mindig visszakontrázz.Szerintem ideje lenne leráznom. Tudom én akaszkodtam rá, de vannak olyan emberek, akiket egyszerűen messzire kerülni akarok, túlságosan emlékeztetne az öcsémre, ami folyton a kinti világot idézné fel bennem. De hogyan is kéne leráznom? Néhány kérdésére azért még válaszolok.
-Akkor hívj Cear-nak nyugodtan.
Remélem többet nem találkozunk, és akkor nem is igazán fog zavarni a dolog.
-Akkor én meg hívlak majd Tra..
Nem fogok a pasit Álomnak hívni.
-Nis, Nis-nek foglak hívni.
Ezzel ezt a témát is lezárom.
-Csak gyakorlás kérdése az egész, és te is tudsz fejlődni harc nélkül, persze egy kicsit lassabb, mint harc közben fejlődni, de ha nem akarsz meghalni ez is egy megoldás.
-Nos, azt hiszem valamit félreérthettél, nem ő keres engem, hanem én keresem őt. És azért hívom Árnyéknak, mert az árnyékban nagyon jól el tud bújni. Épp az ő nyomait követem, amikor belém ütköztél.
Persze fordítva volt, de ezt a kis nyelvbotlást csak nem említi meg, ha meg igen, akkor besorolom a minden kákán csomót keres kategóriába.
-Szóval megtennéd nekem, ha már úgyis miattad vesztettem el a nyomát, hogy segítesz megkeresni. Én elindulok arra, te meg keresd a fekete kis macskámat arra. Majd itt találkozunk egy óra múlva.
Persze két szögesen ellentétes irányba mutattam és elindultam az én utamon keresni a semmit. Mielőtt befordultam a sarkon még hátranéztem, hogy biztos nem követ az a Nerd srác, majd a sarok után betértem a jól megszokott cukrászdába. Hadd keresse ő helyettem a semmit.

/Anna kezdő/

Nis alias Traumnis elől menekülve belépek a cukrászdába, ahova még Nio hozott el, amikor éppenséggel, a legrosszabb lelki állapotomban voltam.
Hogy mit szűrtem le a Traumniss-sal való találkozásból? Ekkora hazugságot még én se igazán tudok kivitelezni. Vagy nem kéne ekkora mértékűeket füllentenem, vagy jobban ki kéne dolgoznom a fedősztorimat.
Árnyék, mintha valahonnan ismerős lenne ez a név, na mindegy.
Odamegyek a szokásos helyre. Oda ahova Nio vezetett, nem túl messze a süteményekkel teli pulttól, de nem elég közel ahhoz, hogy elvegyek onnan bármit is nyújtózkodás nélkül.
Megvárom amíg az NJk pincérlány kihozza az étlapot, majd rendelek:
-Egy vaníliásat kérek.
Megvárom hogy elmenjen a rendelésemmel, és csak azután nézek körbe a cukrászdában. Alig vannak idebent.
Persze, a többség vagy a fronton harcol vagy akad jobb elfoglaltsága, mint a Kezdetek Városában dekkolni.
Megpillantok egy új pincérlányt. Méghozzá a csinos fajtából.
Mi ez Kayaba megint újított volna? Vagy olyan rosszul megy a bolt, hogy ilyen szépségeket kell alkalmazni, hogy a hozzám hasonló srácok gyakrabban járjanak erre.
Nem tudom hogy vannak mások vele, de én ilyen "kiegészítők" nélkül is gyakran járok erre, és nem (csak) a lányok hanem a süti miatt (is).
De ha már itt az alkalom, akkor a lehető legjobban kihasználom.
-Hé csinibaba, ha úgy sincs semmi dolgod akkor gyere ülj ide mellém és beszélgessünk.
Nem mintha ez egy Npc-ből bármilyen reakciót kiváltana, de ha idefordítja a fejét, akkor a szemébe nézek, hogy igen ő róla van szó, majd kihúzom magam mellöl a széket, hogy ülőhelyet biztosítsak neki. De ha nem akar ennyire közel ülni hozzám, akkor is ott van a velem szemben lévő szék, oda is nyugodtan leülhet.

Nem ült le mellém, no sebaj. Visszatolom a kihúzott széket. Ha nem akar leülni, akkor én nem kényszerítem. Végül is egy NPC-ről van szó.
-Én csak beszélgetni szeretnék. Tudja egy srác odakint pont a nem létező pet-emet keresi, és nem szívesen találkoznék vele, mikor rájön, hogy az egész csak egy nagy kamu volt.
Nem értem, nem szoktam ennyire az igazat mondani, talán a megemlített hazugság kiegyensúlyozásaként csinálom mindezt.
-Nem rendelnék semmit, kivéve ha te kérnél valamit. Akkor rendelek neked is egy kis édességet.
Próbálom meg az itt maradásra biztatni a lányt.
-Hogyhogy nem láttalak még eddig? Pedig szerintem elég gyakran járok ide.
Közben a másik pincérlány kihozza a rendelt ételt, de nem nyúlok hozzá. Inkább megvárom a lány válaszát. Amikor a pincérlány elmegy, akkor nézem meg jobban az előttem állót.
Hogyhogy nem tűnt fel eddig a tengerészkalap, ami egyáltalán nem jellemző az itteni pincérlányokra.
Szóval mégsem NPC. Én ostoba. Ha rájön hogy NPC-nek néztem, akkor nekem valószínűleg annyi.
Most már, mint játékost nézem végig a lányt. A méretei egy kicsit durvábbak az átlagnál, de ez csak az ő malmára hajtja a vizet. Ha nem lenne Szonja, akkor biztosan elkezdenék udvarolni a lánynak, de így csak maradt a megszokott bókkitörésem.
-Nagyon szép szemeid vannak, elég ritka ez errefelé.
Vajon megsértődne, ha tudná, utoljára egy sárkánynak mondtam szinte ugyanezt a "dicséretet", de a bókjaimat, csak Shu nevezte eddig dicséretnek.
Még a nevét sem tudod és már udvarolsz neki.
Csak egy egyszerű kis bók volt, és amit most mondtam az igaz, de tényleg nem ártana tudnom a nevét.
-Ha nem titok egy ilyen bájos szépség neve, akkor én is megtudhatnám?

-Tényleg? Pár hónapja? Az bizony hosszú idő.
Megkaptad. Mit nekem az az egy pillanat a pár hónaphoz képest.- türelmesen várok, miközben elmegy, lerakja a tálcát, majd kötényke nélkül visszasétál.
-Gondolom nem azért vetted le, hogy jobban bejöjj nekem?
Kérdezem, mielőtt még leülne és elmagyarázná a helyzetet.
-Köszönöm
eddig észre se vettem a névtáblát.
-Ja hogy nektek olyanotok is van?
Körbenézek, tényleg minden pincérlányon van egy névtábla. Eddig ez, hogy nem tűnt fel? A másik kérdés: Vajon Nio észrevette ezeket?
-Nos Anna engem Cearso-nak hívnak, aki ismernek. Gyakran azok is, akik nem ismernek, de az egy másik lapra tartozik. Azt hiszem nekem is kéne csinálni egy olyan névtáblát, így sokkal könnyebb bemutatkozni.- Meg aztán néha nekem is tök jól jönne egy ilyen, majd ráveszek mindenkit akit ismerek, és tudnak a betegségemről, hogy hordjanak egy ilyet. Ezzel két legyet üthetnék egy csapásra, tudnám hogy kik tudnak a betegségemről, és a nevüket se kéne folyton ismételgetniük, és bizonyítgatniuk, hogy ők ugyan ismernek engem, hiába nem emlékszem rájuk.
-Az nem bók volt, hanem őszintén kimondtam azt a dolgot, ami abban a pillanatban az eszembe jutott. Szerintem ezeket nyugodtan vedd egyszerű dicséretnek.
visszaemlékezek a Timidus-sal folytatott "beszélgetésre"
-Néha a legkomolyabb pillanatokban tör ki ez belőlem, a nevetés pedig a többiekből. Cuki a kalapod, hol szerezted?
És megint, lassan áshatom a magam sírját, persze idebent, a cukrászda közepén, mert kimenni nem fogok egy darabig.
-Nem szokásom hazudni szép lányoknak.
Nekik tényleg csak akkor szoktam füllenteni egy csöppet, amikor a helyzet megkívánja.
-Kinek kell a számod, ha már a neved bőven elég lenne ahhoz hogy az üzeneteimmel zaklassalak, amikor csak jól esik. Persze nem hiszem, hogy ez olyan gyakran történne.
Még mindig ott árválkodott előttem a sütemény, de még mindig nem nyúltam hozzá.
-Biztos te is kérsz valamit,- majd idehívok egy másik pincérlányt.
-Kérem vegye föl a hölgy rendelését is.
Anna felé fordulok.
-Sokkal jobb a beszélgetés egy jó étkezés mellett, rendelj akármit, én fizetem a számlát.

Észre se vettem mennyit beszélek, amíg rám nem szól, hogy álljak le.
-Bocsánat, azt hittem...
Mit is hittem? Talán, ha csak én beszélek, az majd jobban ki fog nyílni ez a lány.
-Azt hittem nem zavar, de ha ilyen szépen kéred ezután jobban át fogom gondolni, hogy mi hagyja el a számat.
Szeretek sokat beszélni...
Mióta? Talán csak azért, mert megint egy szép lány ül velem szemben?
Pedig én se szeretem, ha valaki sokat és feleslegesen beszél, bezzeg nem veszem észre, amikor én csinálom. Csak miután rám szólt ez a lány.
-Sapkafa?
Kételkedek a lány szavaiban, de elképzelek magam előtt egy fát, amin sapkák virágoznak. Vajon milyen sapkák lehetnek rajta? Biztosra veszem, hogy az egész egy nagy kamu..
-Hékás a kamu az én asztalom, szé..- nehezen, de elharapom a szó végét. Biztos, hogy észrevette a lány, de megpróbáltam a lehetetlent és magamba fojtottam egy ócska kis dicséretet, majd ha valami igazán minőségi is eszembe jut, azt fogom elmondani a lánynak. Persze az is egyfajta bók, hogy másképp kezelem őt, mint a többi szép lányt, de ezt nem fogom neki elmondani most még. Lehet hogy később se, de ez már a jövő muzsikája.
-De ha tényleg létezne, akkor egyszer elkísérhetnél oda, ..- eljutottam arra a pontra, hogy még el se kezdtem a szöveget, csak mormogás jött ki a számból. Na, de ez is haladás.
-Tényleg nem? Akkor lehet, hogy mégis a számodat kéne elkérnem?- Adtam vissza a magas labdát. Persze a hanglejtésemből biztosra vehette, hogy nem gondolom komolyan a dolgot.
-Ugyan kicsodák? A vendégek szerintem észre se vették, hogy te szolgáltál fel nekik, ha meg igen, akkor meg hagy irigykedjenek. Az itteni felszolgálók meg mindig mindenkit elfelejtenek. Nio is folyton emiatt panaszkodik, és ő még nálam is sűrűbben jár ide, hacsak nincs a városban egy másik ugyanilyen cukrászda.
Még mindig nem nyúlok a süti után, ameddig nem érkezik meg a lány adagja.

Ami leginkább feltűnt a lányban, persze a szépségén kívül, hogy nagyon sokat nevet. Ez az a hang, amit a legtöbb játékban rekedt nem tud magából kiadni, persze vannak kivételek, mint például ez a lány, vagy Shu, vagy bárki aki komolyan próbált meg velem beszélni. Egy halvány mosoly azért az én arcomra is felkúszik. Olyan szívesen hallgatnám egész nap a lány nevetését, de hát az szinte lehetetlen, neki itt van ez a munka, nekem pedig.. nekem pedig.. Mit is kéne csinálnom? Elfelejtettem, no sebaj, majd megnézem a jegyzeteimet, miután lenyugszik odakint a környék. Egyébként se illik társaságban olvasni.
Az admirális kijelentés belőlem is kihoz egy halk kuncogást, ahogy a telefonszámos eset is.
-És ezeket mind higgyem is el?- egy szokásos beszélgetésnél ez pont fordítva szokott történni. Általában nekem nem szoktak hinni, de nem is bánnom.
-Ne értsd félre, nem rád gondoltam.
Bár a helyzet nem sült el valami jól, remélem a lány nem a sértődékeny kategóriába esik, mert akkor nekem le is út, fel is út. Nem mintha akármit is akartam volna vele, hiszen nekem ott lesz, ott lesz majd valamikor Szonja, ha addig mind a ketten kibírjuk a távolságot.
-Nio? Nem.- jött a gyors és határozott válasz.- Nio nem a barátnőm, de szívesen bemutatnálak neki, úgyis tartozom neki egy sütizéssel.
Azt hiszem meg kell próbálnom kerülni a női neveket, mert a végén mindegyikre rákérdez, hogy a barátnőm-e.
Várjunk csak, ez nem is olyan rossz ötlet. Játszunk egy játékot. Vajon hamarabb rájön, hogy etetem, mielőtt kifogynék a női ismerősök neveiből?
Nio egy barát, aki kinyitotta a szemem, amikor a mélyponton voltam. Ő hozott vissza az életbe. Mondhatjuk úgy is, hogy ő volt a megmentőm.
És még sok embernek köszönhetem, hogy nem süllyedtem vissza, ott van például Shu..- úgy teszek mintha közbevágott volna a szavamba.
-Persze, persze.
veszem kezembe a villámat, majd beleszúrok a sütimbe, majd jön a felismerés, én nem is szeretem a vaníliát.
Átkozott amnézia.
No sebaj, most már nem küldöm vissza az ételt, hanem elkezdem fogyasztani, de egy picit lassabban a szokásosnál, közben mosolygok a lányra.

-Szóval a bátyád tesitanár, és a  kézenjárásra tanítja meg azokat, akik túl közel állnak hozzád. Jó ezt is tudni.
Nem hiszem, hogy ez a megjegyzés lenne a találkozás fénypontja, de ha jobban érzi magát ettől, akkor elhiszem neki, hogy nem éri meg vele szórakozni.
-Egy egyszerű bocsánatkérést szeretnél, vagy ugorjak fel az asztalra és minden vendég, és itt dolgozó szeme láttára jelentsem ki, hogy egy bunkó paraszt voltam?
Nem mintha ezt olyan könnyen megtenném, de hadd gondolkozzon egy kicsit a lány is.
-Mert ha az elsőt választod akkor a bocsánatodért esedezem.
Bocsánatot kérni nem olyan szörnyű, persze az más kérdés, hogy megkapom-e.
Idebent eddig csak egy olyan dolgot csináltam, amit később komolyan meg is bántam, és az nem a mostani volt.
Ezt meg mi a fenéből sakkozta ki?
-Miért kérdeztél rá először Nio-ra? Nyugodtan kezdhetted volna ezzel is. Főleg ha neked sincs senkid.
Talán ez mondat nem kellett volna.
Tehát nincs mit tenni, tegyük félre a tréfát, erre a kérdésre komolyan kell válaszolni.
Az eddigi mosolygó tekintetem hirtelen komoly arckifejezést vett fel.
-Szó szerint vett értelemben barátnőm tényleg nincs, de odakint remélem vár valaki, aki miatt idebent nem tervezek hosszú távú barátnői kapcsolatot.
Vissza a mosolygósba, mintha az előbbi megjegyzés nem is tőlem származna.
-De az agy nem mindig tud parancsolni a szívnek. Eddig csak egyszer volt ebből problémám, de nem is azért vagyok itt, hogy ilyen dolgokról meséljek. Talán majd később.
-Még nem vagyok megmentve, és az egész egy ártatlan kis félrevezetésnek indult, nem is sült volna el rosszul, de az a srác órákig képes volt beszélni a semmiről. Érted? A semmiről. Először azt hittem valami értelmeset is mond, de ő csak lökte a hablatyot és...
Elhallgatok.
-Bocsánat, nem akarlak ezzel untatni.

Szafari halászat Cearsoval és Morrigannal

13:12

Nagy sebbel-lobbal rohantam ki a "Sárkány Fészke" nevű fogadóból, hogy még odaérjek a negyed kettes lóversenyre. Igen nagy pénzt tettem fel rá, amit még Malcolmtól csencseltem el, míg aludt, nem volna jó dolog elveszíteni, úgy hogy nem látom. Út közben kapartam elő gyorstalpalót és a nadrágomat, hogy legalább legyen valami rajtam, így alig volt nézője meztelen futásomnak.
Mire odaértem a lovihoz, örömmel fogadtam, hogy a futam megindult és kevésbé örömmel, hogy utolsó előtti a ló, amire fogadtam. Sose gondoltam volna, hogy Szophie erre gondolt lovaglás alatt, szerintem az ágyban kényelmesebb, de ebben több a pénz, bevétel.
A hajrában még ugyan jutott előrébb, de valami Mr Muffin nevű ló nyert.
Ezer arany Malcolmtól, azt hiszem, jobb, ha visszaszerzem, bármi áron.
Utcán vissza felé bandukolva, viccelődve pár arra járóval, megtudtam egy gyors pénzszerzési módot. A legenda szerint a Főtér kútjában terem a pénz, és halászni kell ahhoz, hogy kiszedje az ember onnan. Gyorsan elosztottam szabad pontjaim halászatra és uccu neki, beültem a kút melletti padok egyikére és belógattam, amit betudok. Majd csak kapnak rá a lányok.. vagy halak, vagy mik.
Közben egy disznó dalt dúdolgattam és a kockával játszottam, ujjaimmal. Hónaljam felől tömény rum szag áradhatott, ugyanis a gourdba beletettem egy üveggel, aminek csak a dugaszát szedtem ki, a palack alig van még megkezdve, így a legtöbb barátságos ember el is került ezidáig. Remélem ez egy nyugodt halászat lesz, és nem jön erre Malcolm. Lassacskán biztosan rájön a csínyre.

13:25

Kapás jelző megvillant, és valami ismeretlen teremtmény, akar ráharapni a csalira. Ami nem más mint egy darab rumos kenyér. Ennek örömére fogaim közé fogva és megdöntve az üveget, és visszatéve a gourdba feszülten figyeltem a vízfelszínt. Sose gondoltam volna, hogy ez az unalmasnak tűnő dolog még jó is lehet. Király!
Vártam és közben mellizmommal játszogatva, tettem magam szokás szerint az arra járó csajoknak.

Kitűzött cél:

// cél elérve, fogás: Hínár