Re: Főtér

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 20 2015, 19:11

Shu csak kuncog egy kicsit, amikor a fiú határozottan határozatlankodni kezd, és az is egyértelműen látszik, hogy füllent amikor azt mondja, hogy gondolkodott, hiszen még a jártasságok neveit is a menüből olvassa fel.
-Nyugi! Semmi baj nincs. Nem kell szégyenli magad azért, ha valami újdonság. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk. Nyugodtan olvasgasd el a leírásokat, és majd ha választottál, akkor szólj, és adunk pénzt, hogy meg tudd venni. És igen, igazad van, mindegyiket megérné, és mindegyik másra jó. Azért van így kitalálva, hogy mindenki máshogyan építhesse fel őket, és ne legyen halálosan uncsi. Tudod, meg van szabva, hogy csak négyet választhatsz, de te most elég, ha az elsőn gondolkodsz.
A valóság kérdésére és az ámulásra ismét csak elmosolyodik.
-Persze, hogy vissza tudják adni. Sőt, nem is visszaadják, mert ez a valóság. Csak éppen egy másik valóság, mint kint. Amúgy is itt leszel még egy ideig, és nagyon zavaró lenne, ha mindenre úgy gondolnál, hogy nem valóságos. Akkor még enned sem kellene, mert az éhség sem valóságos, csak úgy érzed. Ahhoz képest pedig ha jól láttam, nagyon ízlett a szendvics.
Öltötte a fiúra a nyelvét játékosan, végig mosolyogva. Nagyon is látszott, hogy csak viccelődik, és mindössze a zavartságát próbálja oldani. Talán az étel mellett megnyugszik kissé.
-Kung Pao csirke. Azt írja az étlap, hogy…
Les bele a menübe, majd hangosan felolvassa.
-Fűszeres, vokkban készre sütött fűszeres étel. Csirkéből, földimogyoróból, zöldségekkel, és a chili paprikával. Klasszikus szecsuani étel kína délnyugati tartományából.
Feltekint az étlapból, majd a fiú kezébe nyomja.
-Japánul van, szóval te is megnézheted. És… hát… biztosan finom. Timinek meg mindig Takoyakit rendelek. Az mondjuk japán étel, de itt is bizti lehet kapni, és amióta Tachi megkínálta vele, azóta az a kedvence. Mármint ami nem hal, mert egyébként a hal, de ez is hal alakú. De nyugodtan válassz mást, ha te mást szeretnél, tele van az étlap.
És Timidus valóban nem volt beszédes, hiszen nem volt mit mondania eddig. Shu kért neki egy háttámla nélküli székecskét, amire felcsüccsent, így ő is az asztal mellé került. Ugyan késsel-villával nem evett, de egyáltalán nem morzsázott vagy ilyesmi. Teljesen jól nevelt sárkány.

by **Wanagate Akimoto** Hétf. Ápr. 20 2015, 20:21

Kicsit megkönnyebbül a lány szavai hallatán. Nem csak amiatt, hogy nem zavarja, hogy most látta először a jártasságokat, hanem úgy minden miatt, amiket csak mondott.
- Hogyan tud ilyen pozitív maradni ennyi idő után is? Persze erre részben pont most mondta el a választ, mindazzal, amiről idáig beszélt. De valahogy mégsem tudja felfogni a dolgot. Aztán rájön valamire.
- Igen, a csirke az jó lesz. Nem-nem-nem. Mármint nem erre jön rá, hanem arra, hogy ugyanaz megy itt is, mint kint, mivel ott is bármikor meghalhat – elütheti egy busz, vagy valaki betör hozzá és lelövi. Bármi megtörténhet, pont ezért nem érti, hogy idáig miért félt jobban itt, mint kint.
Csupán egy gyors pillantást vet az étlapra, néhány szót elolvasva, majd az eddiginél nagyobb - ám továbbra sem fülig érő – mosollyal ül le az egyik asztalhoz.
- Mennyibe kerül ez a csirke? Vár egy kicsit a válaszra és, hogy észrevegye két mondata közti szünetet a lány.
- Hallottam valami kiképzőtisztről, mintha pont te említetted volna az előbb… Ebből már le lehet szűrni, hogy vajon mire gondol, de azért folytatja, hogy pontos legyen, ne értsen valamit félre.
- Azt nem tudod hol van vagy mennyibe kerül? Meg ilyesmiket tudsz róla? Néz kérdőn Shura, hátha ebben is tud segíteni. Megint vár pár percet, miközben lassan elkezdi enni az ízletes csirkét.
- Mennyei…
- És pontosan kik azok a „ti”? Látom, hogy ti ketten vagytok Tim… Timivel, de ketten ennyire elszántak vagytok? Vagy vannak más játékosok is veletek? Nem egészen tudja ezeket, így jobb lesz, ha letisztázzák először.

by **Shukaku** Kedd Ápr. 21 2015, 06:04

Ugyan egy picike félelem volt abból fakadóan, hogy a nevetés majd nem az oldódást fogja elérni, hanem Akimoto azt hiszi majd, hogy Shu kineveti, de szerencsére a fiún is látszott, hogy megkönnyebbült, méghozzá nagyon is. Arra pedig, hogy honnan tud ilyen pozitív maradni nagyon egyszerű a válasz. Ő Shu. Úgy érkezett ide ebbe a világba, hogy tele volt negatív érzésekkel, félelemmel, gyűlölettel… és azóta nagyrészt csak jó dolgok történtek vele. Oké, elveszített pár barátot, ami megviselte jó párszor… de az mind az emberek hibája volt. A világ őt soha, de soha nem bántotta, így nem volt oka rá haragudni, vagy félni tőle. A kérdésre újra elmosolyodott, a srác mögé lépett, és végigvezette az egyik mutatóujját az étlapon az étel nevétől a pontozott vonalon keresztül az áráig.
-Egy-két arany, de még a legdrágább ételek sem kerülnek többe öt aranynál. Az egész úgy van megoldva, hogy még a kezdők is tudjanak annyi pénzt összefarmolni, hogy ne kelljen éhezniük.
Persze vannak, akik annyira félnek mindentől, hogy még erre sem képesek… de hát semmi sem lehet tökéletes.
-A kiképzőtiszt pedig… hát… az ilyeneket Timi jobban tudja.
Nézett a sárkányra, aki bólintott, majd Akimotora emelte a tekintetét.
-A Kiképzőtiszt a Kezdetek városának közepén, egy szökőkútnál állomásozik. Amennyiben elfogadod az ajánlatát, úgy a tízes szintre ugorhatsz, teljesen ingyen. Azonban csak szintet kapsz, tapasztalatpontot, vagy valódi tapasztalatot nem. Emellett a pontjaidat sem úgy kapod meg, mintha ténylegesen elérnéd a szintet. Minden szint után négy elosztható pontot kapsz, és az ötödikeket csak akkor, ha ténylegesen, Exp szerint is eléred a tizedik szintet.
-Igen. Ha gondolod ebéd után elkísérünk oda, meg egyébként is szerettem volna neked mutatni valamit ott. Szerzünk neked pár szintet, meg egy kis ennivalót későbbre. Illetve azt már te fogod szerezni. És… és vannak mások is. Nem sokan persze, mert azért ez rengeteg munka, meg főleg önkénteskedés, ami nem nagy divat, meg nincs benne haszon… mármint pénzbeli haszon… de azért vagyunk egy páran.
És ekkor már az NJK pincérnő is ott termett, és várta, hogy felvehesse a rendelésüket, Shu és Timidus pedig rendelt is.

by **Mayumi** Kedd Ápr. 21 2015, 18:46

Silver
A fiú kedveskedő szavai, ahogy beleéli magát minden mondatába, és érzelmeket visz a beszédébe, teljesen meghatották a lányt. Talán még sosem találkozott ennyire érzelmes férfival, és ez kicsit össze is zavarta az érzéseit, hiszen hozzá volt szokva, hogy a férfiak makacsok, rendíthetetlenek, és a többségüket csupán egyetlen cél vezérel ha a nőkről van szó, ami nem más mint az a bizonyos romantikus együttlét, egy kényelmes franciaágyon, illatosított gyertyácskákkal, némi itallal. Talán ö lenne a tökéletes kutatási alany, végre egy különlegesség, valaki akinek van egyénisége. Szemeit megtörölte, a korábban őt kitartóan ostromló könnycseppek visszavonultak, és úgy tűnik jó ideig nem bukkannak elő a lakhelyükről.
- El sem tudod képzelni mennyire jól esnek a szavaid. Szerintem soha senki sem mondott nekem ennyire szépeket. - egy mosoly, majd egy kis nevetés tört elő belőle, kezét arca elé húzza, mintha csak rejtegetni próbálná a mosolyát.
- Azt hiszem megkedveltelek. Különleges vagy. - csúszott ki a száján, persze csak véletlenül, nem akarta ezt ennyire őszintén kimondani, és igazából csak gondolt rá, hogy a fiú lehet az a csiszolatlan gyémánt amit annyi ideje keres. Korábban Atsu-kunban láthatta ezt, viszont mint kiderült nem ö sem különbözik sokban a többiektől, viszont ez a lovag... Más. Annyira más, annyira emberi. Vajon ez az igazi arca? Fel akarom térképezni a belsőjét. Mindent tudni akarok róla, a legunalmasabb hobbijaitól kezdve a legféltettebb titkaiig mindent. Egy pillanatig csak méregette a férfit, majd a vöröslő arc és a figyelmeztető szavak terelgették vissza a lány gondolatait a földre, és zavartan kapkodva takargatta a dekoltázsát, ügyetlenkedve, próbálta helyre hozni a kis bakit. Kezei remegtek miközben nagy nehezen begombolkozott.
- Ah bocsánat. Nem tudom mi üthetett belém.. Ne érts félre nem vagyok erkölcstelen, nem én gomboltak ki esküszöm! - magyarázkodott, habár így utólag rájött, hogy talán ez volt a legrosszabb amit tehetett, inkább csendben eltusolhatta volna az ügyet. Egy picit várt, majd ha a férfi nem tette akkor ö kezdeményezett.
- Akkor... mit szólnál a Kacagó Hold nevű fogadóhoz? Azt hallottam, hogy nagyon jól felszerelt, és a teázgatásunk után, lenne hol megszállnom.. Ah bocsáss meg nem akartalak ilyen részletekkel traktálni. Csak néha... hangosan gondolkozom. - persze ez valójában nem igaz. Egyike a legrosszabb szokásainak, amikor a férfiakban sajnálatot próbál ébreszteni. Alattomos húzás, és kicsit meg is bánta, hiszen a fiú talán fontos részét szolgálhatja a kutatásnak...

by **Wanagate Akimoto** Kedd Ápr. 21 2015, 19:47

Bólogatni kezd az étlap nézegetése közben. Tehát azok a számok tényleg az árakat mutatják. Nem olyan drágák, így valóban Wana is könnyedén kifizetheti a csekély árat.
Aztán a kiképzőtisztre terelődik a szó, a fiú pedig először egy kicsit meglepődik, hogy tényleg tud beszélni a sárkány – azt gondolta, hogy csak dorombol, vagy ugat, mint a valóságban az állatok, de aztán eszébe jut, hogy ez egy sárkány – azok meg nem repkednek csak úgy kint, legfeljebb a papírsárkányok, azok is főleg Kínában, de egyik sem tud beszélni. Ez pedig egy sárkány. És itt, a SAO-ban, ebből pedig az következik, hogy simán elképzelhető, hogy beszél. Mi sem bizonyítja jobban, hogy így is tesz.
- Akkor ez tök jó! Mosolyodik el. Hiszen igaz nem kapom meg egyből az összes pontot, de a legtöbbet igen, és, ha elérem a tapasztalatot, akkor azt is. Akkor meg ugyanott tartok, mintha mondjuk mobokat öltem volna a vadonban, csak ez… Biztos ingyenes? Alig tudja elhinni, hogy egy ilyen jó ajánlat ingyen van. Biztosan van valami hátulütője a dolognak, ezt a kis dolgot leszámítva, hogy az elején eggyel kevesebb pontot kap.
- Na, mindegy. Vonja meg vállát és kicsit türelmetlenkedve kopogtatja meg párszor az asztal szélét, majd szinte varázsszóra megjelenik az NPC kiszolgáló.
- Én is egy ilyen… Kung Pao csirkét kérnék. Mondja a pincérnek elmosolyodva, majd az felírja a rendelést és bizonyára néhány percen belül már előttük is lesz, vagy talán annyi sem kell, hiszen itt rendkívül gyorsan sülnek, főnek a dolgok elvileg, így az egyetlen hátráltató tényező az időt tekintve, az a többi vendég, de persze az sem nagy gond, ki tudják várni a sorukat. Legalábbis Wana biztos. Míg várakoznak újabb kérdés ötlik az eszébe, és nem rest feltenni sem, mivel csak nem ülhetnek itt csendben végig. Kicsit közelebb húzódik a lányhoz, majd hangerejét is lejjebb veszi, hogy ne nagyon hallják meg mások.

- Szerinted az NPC-k tudják, hogy csak egy virtuális világban vannak, vagy azt hiszik ez a fő-fő valóság? Nem valószínű, hogy nagyon megbántana vele akárkit is, ha hangosabban kérdte volna, de azért már csak úgy megszokásból is lejjebb vette a hangerőt, mivel kint sem szoktak az emberek másról ilyen hangosan tárgyalni, ha nem az illetőt kérdezik.

by **Silver** Kedd Ápr. 21 2015, 20:05

Miss Mayumi egészen egyedi hatással volt rám. Nem először fordult elő, hogy hálálkodtak nekem, kaptam hálás kézfogásokat és megkönnyebbült, köszönettel teli öleléseket, de senki se ment még olyan messzire, mint ez a szöszi. Sose éreztem magam zavarban puszta szavaktól, különösen azzal a küldetéstudattal, ami engem motivál, de most kissé elpirulva pillantottam félre, és kaparásztam a szám szélét. Ilyet akkor szoktam csinálni, ha egy különösen csinos lány flörtöl velem, nem pedig amikor a tetteimet méltatják. Sőt, én olyankor büszkén ki szoktam húzni magam, de most nem tudtam másképp reagálni, csak szerényen.
- K-köszönöm. Örömömre szolgál, ha... szóval, ha így gondolod - nyögtem ki nagy nehezen, miközben azon gondolkodtam, hogy mivel szolgáltam rá erre. A legtöbb lány nem megy el odáig, hogy ilyesmiket mondjon, egészen úgy éreztem magam, mintha egy manga főszereplői lennénk. Sőt, kísértetiesen hasonlított a helyzet mindarra, ami egy-egy harem action történetben zajlik. Már csak az hiányzott, hogy a következő epizódokban feltűnjenek a riválisok, én meg a rajongásukra teljesen immúnis legyek. Csak éppenséggel kizártnak tartottam, hogy legyenek riválisok, és én se voltam olyan fogalmatlan fafej, aki nem veszi észre, ha egy lánynak tetszik. És ami azt illeti, ezt még csak tettetni se szerettem volna.
- It's okay, I don't mind... - hárítottam a szabadkozását, amivel minden eddiginél jobban zavarba hozott. Ugye mondtam, hogy könnyen előfordul? Miss Mayumi csinos volt, és... wait a minute, nem fogalmaztam félreérthetően? Embarassed

Reméltem, hogy nem éti félre, vagy még inkább, hogy nem is értette, elvégre akcentusom is van, meg minden.
- Fine, legyen az. Mutasd az utat, please - egyeztem bele, már csak azért is, mert jó tématerelés volt - Én is ilyen vándormadár voltam nem sokkal ezelőttig ^^ - reagáltam a szavaira - Saját szobát drága bérelni is, venni is... - folytattam, befejezetlenül hagy a a mondatot. Úgy voltam vele, hogy amíg oda nem érünk, addig nem traktálom a koboldokkal, majd nyugodt körülmények között megbeszéljük. Addig pedig... egy kis ismerkedés nem árt... Embarassed

by **Shukaku** Kedd Ápr. 21 2015, 21:00

Tényleg tud beszélni, de még mennyit! Persze csak akkor, ha olyan a téma, vagy a véleményét kérdezik. Jelenleg nem olyan, szóval csak akkor beszél, amikor az szükséges, például amikor Shu erre kéri. Vagy például ha valaki nem látja meg a kiképzőtiszt veszélyeit. Mint most.
-Igen, teljesen ingyenes, azonban abban tévedsz, hogy ugyanolyan lenne. Csak pontokat ad, és ezeket a pontokat nem véletlenül nevezik tapasztalatpontoknak. A kiképzőtiszt nélkül tapasztalatszerzés mellett kapod meg őket, tehát folyamatosan tanulsz azért, hogy elérj egy bizonyos szintet. Ezt a lehetőséget kihasználva te ezt átugrod, és belépést nyersz olyan szintekre is, ahova egyébként nem lenne elég a tapasztalatod.
-Ja igen… ezt biztos tudod már, de ha nem, akkor elmondom, hogy csak azokra a szintekre mehetünk el, amilyen szintűek már vagyunk… na és persze amik már nyitva vannak.
-Igen. És ha te nem szereztél meg például a vaddisznó elleni harc során fegyverforgatási alaptudást, ami egy könnyen legyőzhető mob, akkor te eljuthatsz ugyan a tízes szintre, azonban ott találkozhatsz olyan mobokkal, amik ellen erre az alaptudásra már szükséged lenne. Szóval csak akkor vágj ebbe bele, ha képes vagy elég óvatosnak lenni, és nem bizakodsz el attól, hogy a tizedik szintre léptél. Ez rendkívül fontos.
Shu is bólogatott, és míg várták az ételt, elmosolyodott a kérdésre, majd ő is közelebb hajolt, és suttogósra fogta.
-Valakik igen, valakik nem. Ugyanúgy, mint odakint. Sokan azt hiszik, hogy egy náluk okosabb valaki vagy valami alkotta őket… teremtette… programozta… és folyamatosan figyeli, és ha elég jól viselkednek, vagy éppenséggel elérik a százas szintet, akkor majd valami jobb helyre kerülnek. Valakik elhiszik ezt, valakik szerint az egész egy nagy butaság.
Hátradőlt a székében, és billegni kezdett.
-Attól függ, hogy mit szeretnél hinni.
És mintha végszóra jött volna, megérkezett a pincér, és elébük rakta az ételeket.

by **Mayumi** Szer. Ápr. 22 2015, 19:48

Úgy tűnt a fiú zavarba jött, a lány szintén. Persze próbálta leplezni, elvégre mégsem viselhette büszkén a pírt az arcán, ezért gyakran elkapta a tekintetét, kezeivel takargatta, idegességében még a haja igazgatásába is belekezdett. Nem volt jellemző rá, de pontosan tudta, hogy ez az egész mit jelent. A tünetek ismeretében pedig már nem volt nehéz diagnosztizálni a betegséget. Ez a kíváncsiság. Érdeklődés a másik iránt. A lány legszívesebben most előkapná a füzetét és gondosan elkezdene feljegyzéseket készíteni, de a fiú bizonyára megrémülne és elrohanna valami idétlen kifogással. Ezt már korábban megtapasztalta, nem akarja, hogy újra megtörténjen. Ezúttal óvatos lesz. Türelmes és körültekintő. Az fogadó nem volt messze, csupán néhány saroknyira, viszont nem kívánta elsietni. A séta mindig közelebb hozza egymáshoz az embereket. A fiú pedig kezdeményezett is.
- Valóban? Nem nézné ki belőled az ember. - lepődött meg - Ezek szerint most már van lakásod? - vonta le hangosan a következtetést. Biztosan pénzes, vagy pedig ö is szert tett néhány támogatóra. Harmadik gondolatként még a céh jutott eszébe.
- Igazából egy ideig nekem is volt állandó lakhelyem, viszont a lakótársammal elhidegültünk egymástól, ezért most már csak ritkán találkozunk... Nem is keresem már a társaságát, ahogyan ö sem az enyémet.- válaszolta teljes őszinteséggel. Elvégre nem volt titkolni valója Atsu-kunnal való kapcsolatával kapcsolatban. Csupán a nyomozás, és a feljegyzések tömkelege amit az együtt töltött idő alatt készített.
- A barátnőd nagyon szerencsés lány, hogy egy ilyen férfi van mellette mint te. - végre valahára, abbahagyta annak a szegény szőke tincsnek a nyúzását, amit a séta ideje alatt szinte folyamatosan az ujjai között sodort. - Remélem, hogy nekem is sikerül megtalálnom a lelki társam... - kissé elhalkulva, szomorkás pillantásokat vet a cipőjére, miközben lassacskán már láthatóvá vált a fogadó táblája. - Lehet, hogy tolakodónak fogok tűnni de... kíváncsivá tettél.. hogy miféle ember is vagy. Mesélnél egy keveset magadról? Embarassed

by **Wanagate Akimoto** Szer. Ápr. 22 2015, 20:19

Egyre világosabb a dolog, ennél talán már nem is lehet jobban. Legalábbis a kiképzőtisztes dolog biztos nem. Lehet, hogy egy vaddisznónál erősebb szörnyek vannak a magasabb szinteken, de, ha elmenne a kiképzőtiszthez, viszont ugyanúgy szintről-szintre menne az "emeleteken", akkor talán nem veszítene annyit. Na meg akkor sem - ekkor még előnyt is szerezni -, ha találna egy mentort, aki ki tudja képzeni legalább az alapokra. Senki sem tudhatja a játék minden csínnát-bínnyát, hiába vannak már jó ideje itt a játékban, így nem lesz talán annyira nehéz felzárkózni a középmezőnyhöz, de mindenesetre a magas szint nem egyezik meg a magas tapasztalattal. Pont, ahogy Timi mondta.
- Áhá! Kiált fel, de továbbra sem olyan hangosan. Tehát úgy vannak vele, mint a játékosok az istenekkel, szellemekkel, meg ilyesmivel. Így már nem is olyan nehéz megérteni az NPC-k működését. Eddig valahogy úgy tudtam őket leginkább elképzelni, mint egy MI (mesterséges intelligencia)-vel ellátott gépeket, melyek egész jó programozást kaptak, ezért olyan élethűek.
Ezúttal nincs több kérdése, mintha meg sem tudna szólalni. Nem is tud. Szája tele van, és igaz ezúttal nem zabál, mint az állatok, hiszen azért mégiscsak egy „előkelőbb” helyen van már ezúttal, de ettől függetlenül ő sem használt kést, villát, meg efféléket.
Hümmög párat, mintha egy élelmiszerreklámból szedték volna ki, de nála kétségtelen, hogy valóban ízlik neki, nem csak a reklám kedvéért teszi. Aztán megtörli kezét, annak ellenére, hogy valószínűleg nincs túlzott nyoma az ételnek itt, vagy, ha van, akkor sem marad sokáig. Úgymond, „megszokásból”. Aztán mikor a csirke utolsó morzsái is eltűntek a tányérról újból belekezd a kérdezgetős dologba, remélve, hogy nincs nagyon terhére még Shunak és sárkányának.
- Szerinted megéri akkor a kiképzőtiszthez mennem? Teszi fel azért a kérdést, habár magában már rég eldöntötte, hogy oda fog menni, most már csak nagyon nyomós indokkal lehetne lebeszélni.
- Tényleg, te… vagy ti voltatok ott, amikor ki szintűek voltatok? Nem tudja, hogy mehetnek-e a petek a kiképzőtiszthez és, hogy egyáltalán hogyan működnek ezek a petek, de minden kérdéssel többet tud meg szinte, mind a világról, mind a két újdonsült… barátjáról?

by **Silver** Szer. Ápr. 22 2015, 20:20

- Az igazság üldözése áldozatokat kíván - magyaráztam a lánynak. Persze ez nem volt igaz, de jól hangzott. Most már tudnék venni is egy saját kéglit, a kezdeti nehézségek után felfutott a boltom forgalma és szép bevételt szereztem belőle. Addig azonban én is fogadóról fogadóra jártam, de nem azért, mert az igazság nyomában lett volna, hehe ^^"
- A céhem adott egy szobát. Hallottál már a Justice league-ről? - kérdeztem büszkén. Biztosan hallott róla, hiszen nagy céh volt, ez egyik legnagyobb és leghíresebb. Én pedig büszke voltam rá, hogy a tagja lehetek, még akkor is, ha talán még nincs is jogom rá, hogy kérkedjek vele, hiszen annyira friss tag voltam, még nem tudtam semmit tenni a céh színeiben. Ez lehetett volna az első, és talán lesz is, ha felfedjük a koboldok célját és megállítjuk őket a világuralmi terveikben.
- El sem tudom elképzelni, hogy egy kedves és tiszta szívű lány, mint amilyen te is vagy, bárkivel is rosszban legyen... It's unthinkable! - hüledeztem. Nem akartam semmi rosszat mondani a lakótársára, de a gondolataimban persze lehordtam. Miss Mayumiról nem tudtam elképzelni, hogy az ő hibája lett volna, biztosan rosszul bántak vele. Nem érdemelte meg őt az a lakótárs...
A szőkeség újabb szavaira viszont felkaptam a fejem. Sőt, ha le tudtam volna izzadni, akkor most folyni kezdett volna rólam a víz. Mint mondtam, én nem vagyok teljesen sötét és nem is tudnám eljátszani, és ez a tapogatózó kérdés gyakorlatilag kiszúrta a szemem. Érdeklődik irántam!
- Well I... - megköszörültem a torkom - Nekem nincs... barátnőm - böktem ki halkan, majd vettem egy nagy levegőt - De ha lenne, akkor olyat szeretnék, mint amilyen te is vagy! - hadartam el a kelleténél talán nagyobb hangerővel, miközben gombóc képződött a torkomban, annyira feszült lettem. A mozgásom is darabosabb lett. És egyből meg is bántam, hogy ezt mondtam. Remélem nem hallotta meg... de ez hülyeség, ezt nem lehetett nem meghallani Embarassed

- Én... - hú, de nem szeretem ezt a kérdést - Mire vagy kíváncsi? Nem szeretnélek... izé... olyan dolgokkal traktálni, ami nem is érdekel. És... én is kíváncsi vagyok rád, szóval... - hebegtem-habogtam. Nem voltam egy cseppet se magabiztos, teljesen megzavart az érdeklődése. Valahogy mindig ilyenné válok, ha kiesek a szerepemből, és most csúnyán kiestem. Most Kenji voltam, nem pedig Silver. Furcsa, mert máskor Kenji is tud rettentő magabiztos lenni, de most nem volt a kezemben az irányítás.

by **Mayumi** Csüt. Ápr. 23 2015, 19:56

A lány zavarba jött ugyan, de mégis próbálta ezt leplezni. Sokat gyakorolta, illetve rengeteg feljegyzése készült a szerelmes nők szokásairól és azoknak a hibáiról egy elég hosszú listát vezetett, így pontosan tudta, hogy mit is kell tennie. A nők erősek és magabiztosak. Tehát neki is magabiztosnak kell tűnnie, így hát egy határozott válasszal próbált előállni.
- Hűű ha! - ámuldozott, a fiú valóban egy hős. Legalábbis az elmondása szerint az. De ha ez még csak nem is a teljes igazság a lányt mégis teljesen elkápráztatták a fiú szavai, és mint egy rózsaszín fellegektől elvakult tinilány, tátott szájjal szemlélte a magas férfit, aki a szemében mintha egyik pillanatról a másikra legalább 20 centit nőtt volna.
- Justice League... - ismétli el, persze a kiejtése nem volt a legtökéletesebb, de ha ettől eltekint az ember láthatja, hogy a lány mélyen a gondolataiba merül - Ismerősen cseng a neve... De annyi céhről hallottam már, hogy nem tudom biztosra, hogy melyik is ez a bizonyos Justice League. Sajnálom. - kellemetlen ugyan, de valójában egyáltalán nem volt számára ismerős, csupán a két egymást követő szó csengése valamelyest. De nagyon kellemetlen lett volna ha máris letöri a férfiúi büszkeségét Silver-kunnak. Elvégre a férfiak törékeny lények, akikkel óvatosan kell bánni.
- Biztos minden lánynak ilyen szépeket mondasz.. Igazából sok rossz szokásom van, ezért van néhány utálom. Sajnos túl őszinte vagyok, és néha az emberek félreértik ezt... - egy vallomással több vagy kevesebb mit számít. Igazából a lányt már teljesen elvakította beszélgetőpartnere, ezért nem is tulajdonított túl nagy jelentősséget annak, hogy figyelmezteti kicsit, hogy a személyisége nem éppen olyan mint amilyennek ö hiszi. Sajnálkozva lehajtja a fejét, és kibökte azokat a bizonyos szavakat, amiket már régóta akart. A fiú zavarba jött, és egy értékes információt bökött ki, mire Mayu felkapja a fejét, és értetlenkedik.
- Tényleg nincs barátnőd? Ezt nem veszem be. Olyan nincs, hogy egy olyan karizmatikus és jóképű srácnak mint neked ne legyen barátnője.. ha csak ... - elpirult a gondolattól, hogy a fiú valójában nem is a lányokat szereti. Na ez az a dolog ami egyenrangú a nem várt babával... Teljesen elpirult, főleg attól a kellemetlen gondolattól ami ott zakatolt a fejében, a fiú kedves szavait alig-alig hallotta meg.
- Mindent tudni akarok rólad. - jelenti ki kerek perec, és határozott tekintetét a fiúra szegezi. Kipirult arcát ezúttal már nem takarja a dús szőke hajkorona, és azt a tincset amit az egész út ideje alatt kínzott is valahogyan a füle mögé került. - Amíg rólad van szó, nem hinném, hogy tudnál olyat mondani ami unalmas lenne számomra. Mesélj magadról, a hőstetteidről, arról, hogy mivel töltöd a szabadidőd...Cserébe talán én is mesélek magamról valamit. Oh megérkeztünk! - bök a fogadóra bejárata felé.

by **Silver** Csüt. Ápr. 23 2015, 21:10

Khm... hát ennyit arról, hogy a guildemet biztosan mindenki ismeri. De igazából ez nem is baj, hiszen akkor mesélhetek róla. Talán még jobb is, mintha csak ráismerne. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy el szeretném kápráztatni Miss Mayumit.
- A Justice League Aincrad legelhivatottabb bűnüldöző céhe! Minden tagja az igazság szolgálatában áll - újságoltam el nagy mellénnyel, hiszen tényleg büszke voltam rá, hogy hozzájuk tartozom. Tudtam volna még mást is mondani, de azok a jellemzők talán nem voltak most túlságosan ideillőek. Khm...
- I'm not like that - tiltakoztam félig-meddig hevesen. Ennyire szépeket nem szoktam mondani, bár azt nem tagadnám, hogy nem egy lányt hívtam el randira. Kicsit túl nagy a szám ezen a téren, hehe ^^"
- Őszintének lenni sosem hiba, Miss Mayumi. Ha valakit rosszul érint az őszinteséged, az nem tud megbirkózni a saját hibáival sem - jegyeztem meg nagy bölcsen. Nyilván ő sem tökéletes, olyan ember nincs, de az önzetlensége, vagy ahogy megpróbált megoldást találni a konfliktusra, lenyűgözött. Más kérdés, hogy ezért került bajba, de végül nem esett baja. És... talán így kellett alakulnia ahhoz, hogy mi most ketten itt legyünk. Csak az volt a baj, hogy sikerült zavarba jönnöm, és ha zavarba jövök, akkor sok sületlenséget mondok pale

Szerettem volna magabiztos lenni, de azt hiszem erről le is mondhattam.
- Té-tényleg nincs! - erősítettem meg, miközben fülig pirultam a dicséretre - De garantálom neked, hogy a lányokat szeretem ˇ^ˇ - utasítottam vissza a feltételezését, aztán a hevességem lelohadt, mikor újra ránéztem a lányra - Még nem találtam olyan lányt, akinek a személyisége is megfogott volna. Talán te vagy az első - tettem hozzá a szememet lesütve, félénken rá-rápillantva a szőkeségre - Engem is meglep, hogy egy ilyen vonzó, és kedves lány, mint te vagy, még vár az igazira - folytattam. Lehetek én az igazi? És ő nekem? Őszintén szólva kezdett megfoganni a fejemben egy ilyen gondolat. Miss Suzuméhez máshogy vonzódtam, neki gyakrabban néztem a melleit, mint a szemébe, itt viszont fordítva volt, pedig Miss Mayumi sem panaszkodhat ezen a téren Embarassed

Amíg pedig gondolkoztam, hogy mit is mondhatnék, addigra odaértünk a fogadó ajtajához, és én kaptam egy kifogást arra, hogy húzhassam az időt. Legalábbis férfiként ugye először kellett belépnem, aztán egy asztalhoz kísérni a lányt, lovagiasan kihúztam neki a széket is, aztán pedig foglalkozhattunk a rendeléssel, mert a pincérlány azonnal ott termett mellettünk. És mivel teát szerettünk volna inni, így részemről nem is totojáztam sokat, tudtam, hogy zöldteát szeretnék inni.
- Megígérem, hogy mesélek magamról, ha te is mesélsz - kacsintottam rá, sikerült valamennyire lenyugodnom, hála annak, hogy elfoglalhattam magam ezzel-azzal - De szerintem előbb beszéljük meg a koboldokat, aztán a többit majd ne itt, hanem... kettesben - böktem ki félénken. Nem tudtam, mit fog reagálni rá, de így, hogy kicsit lehűtöttem magam, már végre tudtam kezdeményezőbb lenni, amit akartam. Elvégre a lányok szeretik a határozottságot, és amit eddig mutattam, az minden volt, csak az nem.
- Szóval nem bánod, ha kicsit még fel kell idézned, mi történt, amikor elszakadtunk egymástól? Miről beszéltek azok a koboldok? Emlegettek terveket, vagy... ilyesmit? - kérdeztem, de közben félig-meddig önkéntelenül megkerestem az asztal felett Miss Mayumi kezét, és gyengéden megérintettem.

by **Shukaku** Pént. Ápr. 24 2015, 07:59

-Nem… nem gépek, és nem élethűek, hanem tényleg élnek. Ugyanúgy, ahogy te és én. És például Timidus sem hiszi el, hogy egy játék lenne az egész világ, és igazából teljesen meg tudom érteni. Gondolj bele, ha valaki kint azt állítaná magáról, hogy ő egy isten, és a barátai alkottak minket, aki fent élnek valahol az égben… hát minimum kinevetnék, de az is lehet, hogy betennék a gyogyóba. És közben mi ugyanezt állítjuk magunkról az ittenieknek. Nem csodálkoznék, ha sok falusi hülyének nézne minket. Ezért is nem szoktam hangoztatni.
Ő azért sokkal kulturáltabban eszik, mint a fiú. Azért ez az étel eléggé szaftos, és ha el is pixeleződik gyorsan a kézről a szennyeződés, mégis meg kell tartani a jó modort. Viszont a kérdésre gyorsan válaszol.
-Amennyiben nem bízod el magad, és nem ugrassz neki azonnal olyan moboknak, akik még egyáltalán nem a te szinteden lévő ellenfelek, akkor megéri. Magasabb szintű küldetésekre mehetsz, ami például sokkal murisabb, mint az egyes szinten lévő hozd ide vidd oda küldik, na meg persze ott a szafari is a tízes szinten, ami pedig pláne nagyon megéri. Mármint pontban meg pénzben is, de legfőképpen a rengeteg élményre gondoltam, meg a látványra, meg ilyesmikre. Olyan állatok is vannak ott, amiket eddig csak könyvben láttam, mert egyébként már rég kihaltak. De ne aggódj, ha bármi kérdésed van, akkor most már tudod a nevemet, csak megnyitod a levelező rendszeredet, és küldesz egy üzit. Vagy ellátogathatsz a Dojoba, és akkor Chizu majd értesít minket. Vagy… vagy akármi. Tényleg igyekszünk segíteni mindenkinek, szóval csak nyugodtan írj. Tényleg! Mit szólnál, ha máris segítenénk? Elmehetnénk horgászni a főtérre, és szereznénk neked egy kis aranyat, meg Exp-t. Van kedved?

by **Mayumi** Pént. Ápr. 24 2015, 17:52

A céh kérdésére a fiú adott egy érdekes választ, Mayu pedig érdeklődve hallgatta a rövidke mesét, még az az ominózus jegyzetfüzet is előkerült, és gépiesen írni kezdett. Valójában csak leírta szóról szóra azt amit az imént a fiú mondott. Egy újabb céhnév amit nem árt ha megjegyez az ember...
- Szégyellem magam, hogy még ezidáig nem hallottam róla. Miféle bűntényeket göngyölítettetek fel eddig? Gondolom van saját börtönötök is, ahova a társadalom mocskait zárjátok. Nem félsz, hogy lesz majd néhány rosszakaród akik bosszút esküdnek mert meghiúsítottatok valami alvilági eseményt? - szemei csak úgy csillogtak az izgatottságról, úgy tűnik Silvernek sikerült olyan témát választania ami a lányt nagyon is érdekelte.
- Ugye? - picit meglepődött, hogy a fiú szóról szóra elmondta amit ö gondolt, de ez tetszett neki. Mélyebb hangon legalább annyira jól hangzik a dolog mint amennyire a gondolataiban hangzott. - Nem értem miért olyan nagy baj, ha segíteni próbálok, rávilágítok egy-két hibácskára.. De hát az emberek már csak ilyenek. Azt hiszem nekem kellene hozzájuk alkalmazkodnom, nem pedig nekik hozzám. - von vállat, beletörődően. Kicsit sikerült felengednie, és visszanyerte a tőle megszokott nyugodtságot is. A fiú ismét védekezni próbált, a lány pedig kuncogni kezdett, miközben hallgatta.
- Hiszek neked. De csak mert olyan meggyőzően mondtad. Nagyon kedves vagy, de szerintem nincs bennem semmi különleges. Igazából nem emelkedek ki a többi lány közül sem kinézetre sem pedig belsőleg. Átlagos vagyok. - jelenti ki kissé elszomorodva, de mégis mosolyt erőltet az arcára, elvégre ö büszke volt az eredményre amit sikerült elérnie az évek során, még ha nem is volt teljesen elégedett magával. A fogadóhoz érve, természetesen nem kap a kilincsért, türelmesen vár, a fiú pedig teljesítette a próbatételt. Időben kapcsolt az ajtó kinyitva, és udvariasan bekísérte a lányt egy szépen kivilágított asztalhoz, az egyik ablak mellett, távol a népektől. Egy biccentéssel köszönte meg a kedves gesztust, viszont kicsit bánta is amiért ilyen hamar megérkeztek, hiszen ezzel pont belé lett fojtva a szó. Az itallapot nézegetve, rövid mérlegelés után végül egy egyszerű gyümölcstea mellett tette le a voksát. Kellemes lágy gyümölcsös íz, segít ellazulni. A fiú feltételére is csendben bólintott. Úgy fer ha ö is kiszivárogtat néhány információt magáról. Az üzlet az üzlet...
- Megpróbálok visszaemlékezni... - egy picit elmerengett a gondolataiban, közben az itallap szélével játszadozott - Igazából rengetegen voltunk, többek között kalózok, maffia, nemesebbek, felfedezők. Igazából mindegyikük bemutatkozott, néhányan viszont átkokról beszéltek, meg halálról. Pontosan nem tudom mire céloztak, mert Yorick hamar terelte a témát a "világbéke" dologra.. - a lány felfigyelt, hogy a fiú keze közeledik az asztal túlsó vége felől, nem kérette magát megfogta a fiú kezét, és simogatni kezdte a hüvelyk ujjával a másik kézfejét, beszéd közben pedig próbálta tartani a szemkontaktust.
- Minden szavam után felháborodtak, az egyik gyilkosnak nevezett, és kiabáltak. De az Yorick mindig csendre intette őket mielőtt még bármire is rájöhettem volna.. Borzalmasak voltak. Agresszívek és közönségesek. Gyűlölik az embereket. Fogalmam sincs miért akarták, hogy ott legyek, de úgy vettem ki a szavaikból, hogy többé már nem keresik az emberek szövetségét. - picit persze színezett a történeten, de mindezt mégis rezzenéstelen arccal sikerült beadnia a fiúnak, aki hacsak nem hallgatta ki a beszélgetést nem tudhatja pontosan, hogy is volt a dolog. Mindenesetre Mayu eldöntötte, hogy a Koboldoknak veszniük kell, és foggal körömmel küzdeni fog a kiirtásukért.
- Emlékszel, hogy nem olyan rég azt mondtam, hogy az igazi még várat magára? Valójában hazudtam.

by **Silver** Pént. Ápr. 24 2015, 19:23

- Well... - kezdtem bele bizonytalanul. Azért bizonytalanul, mert nem igazán tudtam, hogy miféle hőstetteket is hajtott végre a céh. Egyszerűen senki se volt olyan, hogy nyíltan hirdesse a tetteit, és nem is volt fontos. Amíg mindenki végezte csendben a "munkáját", nem számított, hogy ki mit tett. Én pedig még túl friss voltam ahhoz, hogy megismerkedjek a guild történelmével részletesebben is, nem hallottam anekdotákat, meg ilyesmiket. Szerencsére a lány kihúzott a csávából, volt menekülőutam.
- Én abban hiszek, hogy senki sem születik rossznak, vagy gonosznak... és alapvetően minden ember jó. Ha valaki az igazság ellen vét, nem büntetem meg azzal, hogy bezárom, vagy ilyesmi... azzal nem segítek rajta. Inkább megmutatom, miért rossz az, amit tett és próbálom a jó útra téríteni - fejtettem ki az elvemet. Valamikor nem működik, ezt elismerem, de ha tehetem... ha lehetőségem van rá, akkor azért teszek, hogy a delikvens visszataláljon a sötét oldalról - Is it... weird? - kérdeztem félénken. Sokan tartották már furcsának, naivnak vagy éppen helytelennek a hozzáállásom, de én ettől még nem tagadtam meg. Csak... jól esett volna, ha Miss Mayumi támogat a törekvéseimben, ezért muszáj volt megkérdeznem, mi a véleménye róla. Talán ő is ezt várta tőlem, amikor arról beszélt, hogy talán alkalmazkodnia kéne, de végül nem válaszoltam, csak bólintottam. Ezt neki kell eldöntenie, szerintem. Hogy hű lesz önmagához, hogy inkább megpróbálja tekintetbe venni mások érzéseit. Egyik sem volt helytelen út.
- That's not true! Ha mondhatok ilyet, engem elvarázsol a jelenléted... olyan... ragyogó vagy, lehetetlen rád nem odafigyelni - tiltakoztam, és nem csak ámításból mondtam. Ahogy megjelent, rögtön elterelődött a figyelmem Miss Shizukáról is, pedig ő is nagyon bájos, és ártatlan volt. Teljesen önkéntelenül jött a viselkedésem is, egyszerűen úgy volt a legtermészetesebb, hogy például kihúzom neki a széket, és valódi nemes hölgyként viselkedek vele szemben. Megérdemelte. És bár az is önkéntelen volt, hogy a keze után nyúltam, ahogy ő is megfogta az enyémet, újra vörösebb árnyalatot vett fel az orcám.
- Szóval... lehet hogy háborúra készülnek... - hajtottam le aztán a fejem - Mi mindent mondtál nekik, amire felkapták a vizet? - érdeklődtem óvatosan, de ahogy egyre többet és többet hallgattam a lányt, annál inkább meggyőződtem róla, hogy a békekötés valójában csak ürügy, casus belli akart lenni a háború kirobbantására, és teljesen más terveik voltak velünk. Elmélyedtem a gondolataimban, legalábbis elmélyedtem volna, ha nem ránt ki onnan egy váratlan mondat, amire megdobbant a szívem. Talán még hallatszott is, annyira megütött az az ártatlan félmondat.
- H-Ho-Hogy érted ezt, Miss Mayumi? - kérdeztem, ijedségem el se tudtam palástolni. Nagyot nyeltem, mert rosszat sejtettem.

by **Mayumi** Vas. Ápr. 26 2015, 20:00

A lány elmosolyodott a fiú nevetséges tématerelési kísérletére, valójában számított rá, hogy ha túl sokat beszél akkor Silver is kap a lehetőségen és néhány érzékenyebb témát megpróbál átugrani majd, és majdnem, hogy tökéletesen sikerült is neki, legalábbis egy kevésbé szemfüles lányt biztosan átejtett volna vele. Viszont Mayumi végig figyelte a fiú arckifejezéseit, és hanglejtét, így nem volt nehéz rájönnie, hogy a hőse elbizonytalanodott.
- Ez is egy nőzőpont. Én úgy hiszem, hogy idővel a stressz és bizonyos ráhatásokkal az emberek akaratlanul is bűnbe esnek. Sokan pedig magát a megváltást látják abban ha valaki elkapja őket a bűncselekmény elkövetése közben, és letartóztatják. Régen a TV-ben is sokat lehetett hallani béna bankrablási kísérletekről. Egy épeszű ember aki valóban pénzt akar lopni biztos, hogy nem próbálna meg egymaga terv nélkül kirabolni egy jól védett, bankot egy forgalmas főutca mellett... - igen, bárhogy is nézi az ember, egy ilyen bűncselekményre csak egy idióta, vagy egy depressziós ember vetemedne aki elég mélyre süllyedt ahhoz, hogy ne bírja tovább a lelkiismerete. Egy percnyi hírnév és néhány év börtön pedig tökéletes jutalom az ilyen söpredékek számára.
- Egyébként szerintem, nincs semmi baj azzal, ahogyan te közelíted meg a helyzetet. Sőt valójában tiszteletre méltó, hogy szánod őket. Ha nem titok, nem mesélnél egy keveset ezekről a jó útra térítős módszereidről? Talán néha napján én is kipróbálhatnék egyet-kettőt belőlük. - a lány mosolyogni kezdett, és figyelmesen várta a férfi válaszát. Ha szabadok lennének a kezei talán még jegyzetelni is kezdene.. A bókok jóleső érzése továbbra sem hagynak alább, kicsit elpirul, néha elfordítja a tekintetét, nevetgél, ahogyan ilyenkor szokás.
- Igazából említették, hogy volt korábban néhány ilyen világbéke tárgyalásuk. Ezért a korábbi megbeszélések jegyzőkönyvei, feljegyzései után érdeklődtem, ezzel ők kémnek tituláltak, szitkozódni kezdtek. Bocsánatot kértem, többször is, de... a szavaim süket fülekre találtak. - válaszolta a lány lesütött szemmel, arca egy pillanatra elkomorult beszéd közben, majd mire ismét felnézett visszatért a korábbi arckifejezése, egy halványabb mosollyal, együtt.
- Hogy, hogy értem? Azt hittem egyértelmű.. Igazából, rengeteg időm volt gondolkodni, és azt hiszem, mégis van valaki aki iránt érdeklődöm. De kicsit félek, hogy ö nem érez ugyanígy irántam. Nem vagyok elég magabiztos, hogy rákérdezzek nála. Szerinted miféle jelek utalnak egy férfinél arra ha, ö is hasonlóan érez irántam? - egy picit félredöntött fejjel pislog néhányat a fiúra, mondatát teljes komolysággal sikerült elbeszélnie, közben kiszabadítja még az egyik kezét is a fiúéból és megigazítja a haját.

by **Wanagate Akimoto** Hétf. Ápr. 27 2015, 17:21

Shu magyarázata igen jogos, valóban a legkevesebb lenne, ami történhet kint valakivel egy ilyen esetben, hogy kinevetik. Wana sem arra volt igazán kíváncsi igazából, hogy hülyének nézik-e őket, hanem hogy egyáltalán hogyan tekintenek rájuk? Egy olyan személyként, aki most pottyant az égből vagy, mint egy régi ismerős? Esetleg a kettő között valahol… Erre most meg is kapta a választ és most először gondol arra, hogy ezeket fel is kéne jegyzetelni, mert a végén még kiesnek a fejéből ezek az okosságok. Persze nem szó szerint, csak képletesen.
- Értem már! Mondja két falat között, majd lassan megpróbál visszavenni tempójából. Hiába nem evett már ilyen régóta – melyet ő hónapoknak nevezett meg, de lehet csak az időérzéke rossz egy „hibernáció” után, így talán azóta nem evett, mióta felvette a Nerve Geart. Egy szó, mint száz jól esik, hogy ma végre ételhez jut, ráadásul nem is száraz kalácshoz, mint ahogyan azt sokaknál látta már.
A kiképzőtiszthez kapcsolódó „óv intést” meghallgatja ugyan, de nem tartja valószínűnek, hogy ez befolyásolná majd abban, hogy menjen oda vagy ne? Azért ezt is feljegyzi magának. Igaz nem papírra, vagy valami eldugott „jegyzetek” részhez a menüben, egyszerűen az eszébe vési. De. De előtte még Shu-val tart szerezni egy kis zsebpénzt.
- A főtérre horgászni? Rendben, gondolom ott még nincsenek százas mobok. Vigyorodik el, majd egyből fel is pattan a székről – már, ha Shu is befejezte már időközben az étkezést, ha nem, hát türelmesen bevárja.
- Akkor indulhatunk? Kérdi, mikor Shu is végez, majd ő sem tudja miért, de ugrálva indul el a bejárat felé, mint aki bolhalábakat növelt volna.

by **Silver** Hétf. Ápr. 27 2015, 17:44

Elgondolkodtam a szavain, érdekes volt, amit mondott. Hihetetlennek tűnt, de attól még, hogy én nem hiszem el, még létezhet a jelenség, csak számomra annyira felfoghatatlan volt. Nem is találkoztam hasonlóval, inkább az volt jellemző, hogy megrészegültek a kezükbe kerülő hatalomtól, és bántották a kisebbeket, mert megtehették. Vagy ha a bankrablást vesszük példának, simple kétségbeesés, és last chance a túlélésre a bűnelkövetés.
- Well, sokszor működik, ha megélik ugyanazt, amit az áldozatuk. Mármint kisebb bűnök esetében, ha lehet ilyet mondani ^^" - feleltem a kérdésére - A vörös indikátorosok... pedig nem is mindig rossz emberek. Bár sokkal nem találkoztam még... sajnos vagy szerencsére - tettem hozzá, mert úgy éreztem, érdekelni fogja a tolvajoknál komolyabb "bűnözők" része is.
Közben pedig megérkezett a tea, amit hálás pillantással és a hozzá tartozó köszönettel háláltam meg. Szabad kezem a bögre köré fonódott, és azon töprengtem, hogy honnan érzek több melegséget, de azt hiszem Miss Mayumi keze nyert.
- Szerinted voltak tényleg ilyen tárgyalások? - kérdeztem. Én nem hallottam róla, de ez nem jelentett semmit. Mondjuk ha ilyen mostohán bántak a résztvevőkkel, mint velünk, annak híre kellett volna, hogy terjedjen, ahogy ennek a mostaninak fog is. Holnap az első dolgom lesz, hogy tájékoztatom a céhet, aztán talán a többi játékost is. A mai napomat azonban szerettem volna Miss Mayuminak szentelni. Már ha.. lehet, mert a szavai megzavartak, és amit a visszakérdésemre válaszolt, az csak még nagyobb confusiont teremtett a fejemben.
- Ha felteszel egy ilyen kérdést, és látod rajta, hogy szomorúvá vagy csalódottá válik, akkor biztosan érdeklődik irántad... De ez elég kegyetlen módszer, szóval... nem ajánlom - hajtottam le a fejem. Saját tapasztalatból indultam ki, elvégre most én is elkámpicsorodtam egy kicsit, és valószínűleg minden férfi így tenne, aki az én cipőmben jár. Mindig szomorú, ha egy lány, aki tetszik neked, hirtelen más fiúkról kezd el érdeklődni.
- Nem veszíthetsz semmit, ha rákérdezel, biztosan értékelni fogja a bátorságod, még ha vissza is utasít - nyeltem nagyot. Miért adok én tanácsokat ezen a téren neki? Ehh, én és a jó szívem Rolling Eyes

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 27 2015, 18:03

Timidus már réges-régen végzett a saját adagjával, és Shu sem ajánlotta volna fel az indulást, ha egyrészt ő nem járt volna az evés vége felé, valamint nem látta volna a fiún is, hogy ő is lassan befejezi. Annak rendkívül örült, hogy Akimoto megértette, amit mondani szeretett volna, hiszen egyrészt akkor segített, másrészt pedig… hát igazából még ő sem értette teljesen, szóval úgy vélte, hogy akkor biztos félreértette őt.
-Hát… az jó, ha érted, mert igazából én sem értem teljesen. Timidus ugye például nem hiszi el a kinti világot, vagy csak rengeteg fenntartással. De azt például egyáltalán nem, hogy őt valaki közülünk alkotta volna. Mármint, hogy emberek. De vannak olyan petek, mint például Vezér, vagy Álomkelő, aki elvileg ezt elhiszi, sőt, valamelyikük konkrétan így tudja… bár azt még nem sikerült elmagyaráznia, hogy honnan. Szóval tényleg rengeteg fajta variáció van, szóval legegyszerűbb, ha beszélgetsz az emberekkel, és megtudod, hogy ők mit gondolnak. Akkor elkerülöd a félreértéseket, és nem is kerülsz bajba.
A százas mobra csak nevetve rázta a fejét, és amikor odaértek a kúthoz, egy kezdő horgászbotot nyomott a kezébe.
-Csak be kell lógatni a pecabotot, és amikor érzed, hogy húz, akkor megrántod, és a hal, vagy amit fogtál bekerül az inventorydba. Lehet úgy is berántani, hogy ne segítsen a rendszer, és akkor horogra akad, sőt, én már elengedni is megtanultam, tehát leakasztani a horogról… de ezt ezekkel a kezdő pecabotokkal még nehéz. Na várj, megmutatom.
Elővette a saját felszerelését, ami sokkal menőbbnek nézett ki, lévén nagyobb szintű volt, és bedobta a kútba a horgot.
-És akkor még vársz egy kicsit… még mindig…
Majd megrántotta, feltekerte a damilt, és a srác orra elé lógatott egy keszeget.
-Tessék. Már meg is van a vacsid holnapra. Most próbáld meg te is.

Eddig 10 kört játszottunk le az ismiben. Egy ismiért vagy a végén tárgyjutalmat kapsz, amit KA sorsol ki, vagy szafarizhatsz, azaz vadászhatsz és halászhatsz. Ez úgy működik, hogy három körönként dobhatsz egy vadat vagy egy halat, amit a postban kijátszol, hogy hogyan ejtetted el. Tehát te most összesen hármat dobhatsz. Itt a lista, mivel ismis játékunk van, most az északiak közül választhatsz. Beírod azt a hatot amit választottál ide, majd dobsz egy hat oldalú kockával, és azt fogtad ki, amit a kocka mutatott. Ennyi az egész.

by **Mayumi** Hétf. Ápr. 27 2015, 18:36

A lány egy mosollyal nyugtázta a fiú fura gondolatmenetét, majd egy bólintással jelezte felé, hogy érti mire céloz, még ha teljes mértékben nem is ért vele egyet.
- A vörös szín csupán jelzésértékű, hogy az illető valami olyanra vetemedett amit nem lett volna szabad megtennie. Legyen szó önvédelemről, vagy szánt szándékú eltervelt merényletről, az illető vétkezett, és a bűnei alól nem mentesítik a kifogásai. - ami a szívén az a száján, és már bele is kortyolt a kellemesen meleg, teájába. Már épp ideje volt, hogy megérkezzen, de úgy tűnik a pincérnő nem hajt a borravalóra. - Viszont, engem nem ijeszt meg ha valaki vörös. Bízom az emberismerő képességeimben, szóval ha valakit kerülnöm kell valamiért az nem feltétlenül az indikátora miatt van. Ez a tea nagyon finom! Jó ötlet volt ide jönni! - még egyet belekortyol az italba, majd pedig lerakja a csészét, az alátétre. A lány tekintete pedig a fiú kezéről, visszatévedt a beszélő arcára. Látszik rajta, hogy elgondolkodik, majd megrázza a fejét.
- Nem tudom. Igazából nagyon szépen berendezett szobában voltam, drága bútorokkal, kényelmes székekkel. Nem lepne meg ha már régóta üléseznének odalent, csak éppenséggel valami más témával kapcsolatban. - látványosan beleremeg a gondolatba. Világháború. A koboldok gonosz kis lények, a pénz hajtja őket is, és a területek elfoglalása, ez biztos. Szinte még most is hallom a fejemben ahogyan az embereket szidják.. mocskos kis dögök. Mindnek pusztulnia kell! - Viszont biztos, hogy én voltam az első ember közöttük. Az egyikük tett rá utalást. Nem tudom pontosan, hogy is mondta, de érezhető volt, hogy most először hívtak oda embert, és emiatt megtisztelve is éreztem magam. Figyelmeztetnünk kellene a játékosokat. - az aggódás persze egy kis színészkedés volt, valójában nem volt miért aggódni, inkább csak a bosszú fűtötte a szavait. Abban a szobában történtek csak akkor lennének kellemetlenebb emlékek ha több játékos is lett volna odalent a lánnyal. De a gondolatait hamar visszaterelte a kevésbé felháborító, kissé meghittebb téma felé, és tűkön ülve várta a fiú válaszát. Érdeklődve hallgatta annak megállapítását, és a nézőpontja elég érdekesre sikeredett. Lenyűgöző, hogy a férfi agy mennyire egyszerű. A lány végül elengedte a fiú másik kezét is és összekulcsolva ujjait az álla alatt kereste a fiú tekintetét, aki mintha kicsit elszomorodott volna, ámde a lány ennek ellenére is mosolyog.
- Értem, értem. Akkor tapintatosabbnak kell lenni, nehogy megbántsam ugye? Ez nem hangzik olyan bonyolultnak, csak türelmesnek kell lenni hozzá, és elkapni a megfelelő alkalmat. Ugye így működik a dolog? - a lány megvárta a míg a fiú válaszol, vagy legalább rábólint a dologra, esetleg új javaslattal állna elő, majd csak ezután folytatta beszédét.
- Oh, valami van az arcodon. - egy színlelt meglepődés, és óvatosan megnyomkodta a saját arcának jobb oldalát, néhány centire az ajkaitól. - Pontosan itt van. - majd elkezdett turkálni a menüjében, és egy zsebkendőt húzott elő, felkelt a helyéről, és közelebb lépett a fiúhoz, aki talán ellenkezni kezdett, talán kicsit meglepődött a lány hirtelen előtörő szokásán. Kicsit közelebb hajolva, kezével lassan a fiú arcához közelít a zsebkendővel, majd egy kicsit gonoszabb mozdulattal a saját arca irányába próbálja lökni a fiú arcát, ezzel csókot lopva a gyanútlan áldozattól.
- Sajnos nem a türelmemről vagyok híres, ezért néha-néha felteszek mindent egy lapra. Legalábbis ilyen téren.

by **Silver** Hétf. Ápr. 27 2015, 19:27

- Ami egyszer megtörtént, azt már nem lehet megmásítani, valóban. Azt kell elérni, hogy többet ne árthasson, minél békésebb módszerekkel. That's what I believe - értettem egyet. Vagy hát egyet értettem? Nem is tudom. Csak hozzákapcsoltam a saját álláspontom az övéhez. Én is megkóstoltam a teámat, és elégedetten bólintottam. Jó minőségű zöldtea volt, undoubtedly.
- Valóban finom teát készítenek - mosolyodtam el, majd én is visszatettem a poharamat az asztalra, és még egy picit bámultam az ital fodrozódó felszínét, amíg ő újabb részleteket világított meg ebből a homályos célú tárgyalásból.
- Szóval lehetséges, hogy a koboldok között sincs egyetértés... ezt ellenük lehet fordítani - vontam le a következtetést abból, hogy esetleg már voltak tárgyalások, csak nélkülünk, emberek nélkül. Végül is az első szinten elbukott a fejedelmük, a hatalmi harcok tarthatnak két évig is akár. Why not? Nem volt elvetendő gondolat.
- Kapcsolatba fogok lépni a céhemmel, eljuttatjuk a hírt a játékosokhoz, hogy felkészülhessünk egy esetleges háborúra - mondtam ki hangosan is az elhatározásom, amit az imént gondolatban is megfogalmaztam már. A Justice League-re sokkal inkább odafigyelnek az emberek, mint két szimpla kalandorra, akik elbuktak egy questet. Vagyis négyen voltunk, de Miss Shizuka és Mr. Salem hollétéről nem tudtam mit mondani.
- Uhm... something like that - bólintottam kis gondolkozás után. A lányok jobban értenek ahhoz, hogy kell tapintatosnak lenni, szóval ezt már rábízhattam Miss Mayumira. Lehet, hogy mi fiúk nyersebbek vagyunk, de a mi szívünk is törékeny, és az enyém repedezett is éppen.
- Hogy? - értetlenkedtem. Mi lenne az arcomon? A tea biztosan nem ragadt rá, és nem ettem semmit, úgyhogy ha ott van valami, akkor az már hosszú ideje ott van. Követtem a kezét, és megtapogattam az arcom ott, ahol jelezte, de nem éreztem semmit. Ő pedig közben már közeledett egy zsebkendővel.
- Jaj, igazán ne fáradj miattam, Miss Mayumi - próbáltam tiltakozni a kedvessége ellen, kicsit el is pirultam, ahogy közelebb hajolt. De csak verbális ellenkezésig jutottam, a kezeimmel is csak kacskán integettem a mellkasom előtt. Úgy látszott, hogy nem tudom eltántorítani a céljától, úgyhogy már felkészültem rá, hogy megköszönöm, de puha textil helyett valami nedvesebbet éreztem, és nem az arcomon. Elkerekedett a szemem, mikor rájöttem, mi is történik velem, kvázi sokkhatásba is kerültem, és bután néztem magam elé jó néhány pillanatig, amíg eljutott a tudatomig minden, és összekapcsoltam az eddigi társalgással is.
- Jól rászedtél - szólaltam meg végül még mindig magam elé meredve, és csak ezután néztem rá újra a lányra. Halvány mosoly került az arcomra, aztán talpra álltam én is, és átöleltem, hogy ezúttal én adjak egy óvatos csókot neki.
- Ez megfelel válasznak... a kérdésedre? - kérdeztem, és bár picit még zavart voltam, de azért próbáltam magabiztosnak tűnni. Ostobának éreztem magam, de megkönnyebbültem, hogy az ijedtségem alaptalan volt. És aztán lassacskán átvette az uralmat az elmémben az öröm.

by **Mayumi** Hétf. Ápr. 27 2015, 19:57

- Sajnos, az ember nem változik meg olyan könnyedén. Sőt, szerintem nem is változik senki. Csupán van aki képes visszafogni magát, és emberként viselkedni. - talán kissé nyers a megfogalmazás, de valójában csak egy hajszál választja el az embereket az állatoktól. Az állatok és a férfiak ösztönlények, miközben a nők gondolkodnak, és képesek uralkodni magukon. Ez talán a legnagyobb különbség a nemek között.
- Igen. De szerintem az sem jó ha a koboldok között is viszály van, elvégre lehetséges, hogy egymástól függetlenül is toboroznak csapatokat, és erős szövetségeket alakítanak ki a többi értelmesebb mobokkal. Már ha egyáltalán nevezhetünk értelmesnek egy programot. - a lány forgatja a szemeit, inkább nem is akarja tudni a lények működési elvét, és azt sem, hogy az a programozó mit érzett amikor megadta a koboldjainak az illetlenséget, és türelmetlenséget, némi bunkóssággal vegyítve. Azt gondolná az ember, hogy ha valaki egy világ felett tejhatalmat kap, kicsit megerőlteti magát, és megpróbál valami maradandót, és újat alkotni.
- Nagyon hálás vagyok, hogy ennyit fáradozol ez az apróság miatt. Kicsit tartok tőle, hogy a koboldok nem fogják annyiban hagyni a dolgot, és a végtelenségig tárgyalni a semmiről. Előbb utóbb cselekedni fognak, küldetéstől függetlenül is. Elvégre mi másért készítene ilyen komoly háttérszerepeket egy játékmester a lényeinek ha nem akar komolyabban is foglalkozni velük? - a kérdés persze költői volt, a lány már egy ideje forralta a fejében az elméleteket, miféle jövőre számíthatnak. Talán a koboldok elfoglalnak egy várost, esetleg kettőt, hármat...
- Még mindig ott van, ne aggódj leszedem. - és történt aminek történnie kellett, egyszerűen nem hagyhatta ki ezt a lehetőséget. A fiú már eleget szenvedett, és úgy tűnik a kellő reakció is megvolt. Pont amire számítottam. Egy forró csók, majd hagyta levegőhöz jutni a fiút, aki picit mintha meglepődött volna a dolgokon. Pedig azt gondolná az ember, hogy a férfiak okosabbak ennél és a jelekből leszűrik a nők céljait, vagy legalább valamiféle sejtésük lesz róla. De mint kiderült tényleg vakok, és ha egy lány akar valamit akkor nem szabad várnia. Cselekedni kell.
- Én? Rászedni? Sosem tennék ilyet. - a fiú felkelt, és egy öleléssel folytatta azt amit Mayu elkezdett. A lány kissé bátortalanul viszonozta a fiú gesztusát, óvatosan a hátára tapasztotta a kezeit, tekintetét pedig a másik arcára emelte. A csók is viszonzásra került, majd miután ismét szabadon használhatta a száját, mosolyogva pillantott a fiúra, és bólintott neki.
- Igen, megfelelt. Szóval mit gondolsz? Szerinted elég bátornak tűntem? Nem voltam túl domináns? Úgy tudom a férfiak szeretik azt érezni, hogy ők irányítanak.. Azt hiszem ez kicsit rámenős, de te sem ijedtél meg tőle, akkor a kiszemeltem sem fog. Köszönöm szépen a segítséged, így már nem fogom elrontani élesben, ha erre kerül a sor. - az az el nem tűnni akaró töretlen mosoly, végig ott a lány arcán, egy szempilla rebegtetés..

by **Silver** Hétf. Ápr. 27 2015, 21:04

Okosabb voltam annál, hogy vitába szálljak egy véleménnyel. Vagyis... remélem, hogy okosabb voltam, bár khm... keveredtem már hasonló vitába, és annak se volt se vége, se hossza. Abból is tanultam, amit Miss Suzume oldalán éltem át, például azt, hogy jól el lehet rontani egy ilyen napot a felesleges véleménycserével. Szóval meghagytam Miss Mayuminak az utolsó szó jogát, meg az elsőét is. A véleményünket kifejtettük, nem volt rá szükség, hogy meggyőzzük egymást róla, melyikünknek van igaza.
- I don't think so. Ha ránk így reagáltak, a többi fajra is így fognak - elvégre az ő szemükben mi is csak egy olyan nép lehettünk, mint a manók, az elfek vagy a pókok. Inkább arra kell játszani, hogy az egymás elleni érdekeiket kiaknázzuk ellenük, de miért is agyalok én ezen most, amikor úgysem tudunk róluk semmit?
- Oka volt annak a questnek és következménye annak, hogy elbuktuk. Ennek így kell lennie - értettem egyet, és igazából ezzel lezártnak tekintettem ezt a témát, legalábbis a magam részéről. Várt ránk egy nagy kaland, mint játékos közösségre, de az még odébb volt, és szerettem volna a mosttal, a mával is foglalkozni, egy tüneményes angyal társaságával, aki még egyszer nem fog behúzni a csőbe. Vagyis jobban mondva nem érdekelt, ha nem csak trollkodik.
- Meglepő volt inkább, de az ilyen kellemes meglepetéseket nem bánja senki, I'm pretty sure about that - mosolyogtam vissza, majd vettem egy mély levegőt - You know, ha én ugyanezt mondanám egy lánynak, kapnék egy irgalmatlan nagy pofont - mondtam egy kacsintással egybekötve, így hát én is adtam neki egy pofont, csak "elfelejtettem" elhadarni, és simogatás lett belőle - Ott lehetek, amikor élesben is megpróbálod, Miss Mayumi? - kérdeztem, és közben vetettem egy-két pillantást a recepció, majd a lépcső felé, ami a szobákhoz vezetett.

by **Wanagate Akimoto** Kedd Ápr. 28 2015, 18:58

Boldogan indul el a főtér felé. Végre ismét ott lesz, és igaz nem a legszebb emlékei köztődnek ahhoz a helyhez, de az már valami, ha halászni mennek. Még, ha nagy esélyt nem is lát arra, hogy kifogjon valamit, de azért lelkes, mert ott van a lehetőség, hogy mi van, ha mégis?
- Hűha! Ez ügyes volt! Mosolyodik el, mikor Shu kifog egy szép szál keszeget, majd egyből bedobja a sajátját is a kútba. Mármint csak a horgot, azért ő sem annyira kezdő, hogy az egész pecabotot bedobja. Aztán vár… Vár… És vár… Eltelik egy kis idő, mikor először érzi, hogy valami hozzáért a horoghoz. Először csak egy picit rándul meg, de aztán erőteljesebben, ekkor gyorsam felkapja a botot és a magasba emeli a kifogott halat!
- Ezazzz! Kiált fel, hogy mindenki megtudhassa, hogy ő bizony fogott egy pontyot.
- Azt írja, „igazán ízletes”. Remélem, nem hazudik. Neveti el magát és nézegeti egy ideig az állatot. Belegondol, hogy mi minden lehet még ennek a kútnak a mélyén és arra jön rá, hogy egész jót fogott végül is. Biztos van ennél jobb is, de, ha azt írja, hogy finom, akkor biztos nem olyan rossz. Már csak valakinek meg kéne főznie, mert nyersen mégsem lehet annyira jó, mint sütve/főzve.
- Akkor most megint te jössz. Mosolyodik el, s már figyeli is, hogy Shu mit fog. Belegondol, hogy milyen finomra meg lehet majd ezeket csinálni és akaratlanul is összefolyik a nyál a szájában.

by **Shukaku** Szer. Ápr. 29 2015, 04:57

Ha Shu azt mondja, hogy biztosan fognak valamit, az bizony úgy is lesz, és lám, megint igaza volt. Végig figyeli a mozdulatokat a pecabottal, ám egyszer sem kell besegítenie, de még szóbeli tanácsokkal is eléggé ellátta, ahogy látszik. Öröm volt nézni a boldogságot és büszkeséget a fiú arcán, ahogyan magasba emelte a zsákmányát. Ezért volt érdemes ezt az egészet csinálni. Segíteni a kis szintű játékosokat. Érezhetnek akármilyen büszkeséget a frontosok a boss legyőzése után, gondolhatják magukról, hogy ők a kijutásért és ezrek életéért küzdenek nap mint nap, ám az az elégedettség semmi ahhoz képest, amit a kis idomár ezekben a pillanatokban átélhetett. Az ebbe való belegondolás, na és persze a dicséret miatt kicsit el is pirul, meghatódik, és csak egy halk rebegő köszönömre futja, hiszen össze kell szednie magát. Túlságosan jó érzés, hogy végre ő segíthet valakin, van értelme annak amit csinál, és felnéznek rá. Miattuk nem éhezik majd ez a fiú pár napig, miattuk fekhet majd kényelmesebb helyen, mint egy pad, és csakis miattuk örül most ennyire.
-Nem, nem hazudik, tényleg nagyon finom. Főleg, ha egy mesterszakács készíti el neked. Ha szeretnéd, beugorhatunk majd a horgászat után a Dojoba, és elkészítem neked a fogásokat, ahogyan szeretnéd. És persze te is segíthetsz, és akkor neked is nő majd a főzés jártasságod.
Arra, hogy megint ő jön, bólintott, majd ismételten belógatta a horgot, és kisvártatva egy tonhalat emelt ki a vízből, amit szintén Akimoto kapott meg.
-És egyébként nem csak az a legjobb, hogy kapsz enni a horgászatból. Add csak ide a kezed egy picit.
Amennyiben Akimoto beleegyezett, Shu megnyitotta a kezével a menüjét, majd az inventoryt, és megmutatta a díszes jelvényt a fiúnak.
-Ezeket szafarijelvényeknek hívják. Különböző teljesítményeket lehet teljesíteni, amit itt listáz a rendszer.
Lépett be ezúttal egy másik részre a menüben, és létrehozott egy új gyűjteményt, ahol Akimotonak már jelezte is a rendszer a teljesített „Én fogtam!” és „Nehogy elfelejtsem...” teljesítményeket.

(11. kör)

OOC segítség:

by Ajánlott tartalom