Re: Főtér

by **Arisu** Szer. Márc. 04 2015, 16:33

// Joey onii-san //

- Ahááá, szóval a saját szellemi képességeid terméke - vontam le a természetesen hibátlan következtetést, és el is könyveltem magamban, hogy ez az ember nem engem néz ostobának, ami nyilvánvalóan egy teljesen hibás véleményalkotás, hanem ő maga az ostoba, és ezért jönnek a szájából ilyen gyerekes hasonlatok. Nem is tudom, mennyire bízhatok meg a szavaiban, mennyi hitelt adjak nekik? Biztos, hogy nem hagy ki semmilyen fontos dolgot? Hmm... azt hiszem még nem árt majd, ha egy-két embert abban a megtiszteltetésben részesítek, hogy segítséget nyújthat nekem.
- Eto... - gondolkodtam el az ujjammal megtámasztva az államat - Choko! A klasszikus ízek a legjobbak! - böktem ki a válaszom, bár nem voltam már benne biztos, hogy megérdemli a tudást, amit most megosztottam vele. Bár talán azért cserébe, amit tőle kaptam, mégis érdemel valamit. Így kvittek leszünk, én boldogulok legalább, neki pedig van egy fontos és rendkívül értékes információja rólam. Ezért valaki képes lenne sokat fizetni a munkahelyemen Rolling Eyes

Kezeimet a hátam mögött elrejtve, lassan követtem őt a fagyis standhoz, legalább megnézhettem, hogy miféle módon lehet fizetni ebben a világban.
- Arigatou :3 - vettem el a saját tölcséremet, és finoman megkóstoltam az édességet. Nyelvemet visszahúztam a számba, és megforgattam a hűs krémet, alaposan megízlelve a terméket - Ez... ez... rettenetes! Köszönőviszonyban sincs egy zamatos olasz fagylalttal! - vágtam fancsali képet. Nagyon halvány, unalmas íze volt, semmi teltséget nem leltem fel benne. Még ilyet, kiszúrja a szememet egy olcsó vacakkal. Hát nem ismeri fel, hogy én csak a prémium kategóriás édességeket fogyasztom? Ráadásul a figyelmét is eltereli rólam valami kalapos bohóc. Yurusenai!
- Arisu desu - biccentettem hűvösen, viszonozva a bemutatkozást, majd lövelltem még néhány gyilkos tekintetet a szőke fiúra - Nem zavarlak titeket, köszönöm a segítséget~desu - hajoltam meg enyhén, majd sarkon fordultam és elindultam megkeresni azt a kiképzőt. Most majd kiderül, hogy mennyire szolgált hasznos infókkal.

// Részemről záró, köszi a játékot

//

by **Trouble** Szomb. Márc. 14 2015, 12:27

Hát, ez eléggé kcsgség. Hogy lehet bezárni egy kislányt bárhová órákra? Ki olyan idióta, hogy ilyen dolgokat csináljon? Engem leszámítva, én már csináltam ilyet, mert amikor kislány voltam, egyszer bezártam magam az autónkba... milyen durva. Az elmúlt hét évben kétszer ültem autóban, és az is sünöké volt, amivel elfuvaroztak a kapitányságra.
- Hát, ez a bezárósdi tényleg nem túl vicces. Tokióban laksz? Szívesen seggberúgjuk a haverjaimmal azokat, akik ezt csinálták... hogy változtál amúgy mobbá? Nem hallottam még ilyet. Nekem olyan küldetéseket dobál, hogy „ölj meg tizenkét vaddisznót!,” „hozz három óriásvaddisznó patát a fogadóba!”- lehet, hogy magasabb szintű küldi? Különösebben nem foglalkoztam soha a szintezéssel, úgyhogy simán lehet, hogy majd én is megcsinálom azt a küldit egyszer.
- Jaaa, hogy az. Nem, nem sértődtem meg, ne aggódj, tényleg nem vagyok túl magasan. Kiképzővel feldobattam magam tízesre, xp-ben most leszek csak kilences. Eddig tanítani próbáltam a suliban, én voltam ott a felvilágosító, csak most kezdtem el fejlődni, mert kirúgtak onnan. Tartottam egy „nem megfelelő drogprevenciós előadást.” Azóta nincs mit csinálnom, úgyhogy néha farmolgatok. Te? Magasabban jársz? Tényleg, fogtál valamit?

/Bocsi, hogy megvárattalak. Mivel rövidek a posztjaim, majd csak a negyedik körben dobok halat./

by **Shukaku** Vas. Márc. 15 2015, 08:40

-Hát… ezért nem szeretek mesélni magamról. Kint egy intézetben laktam, de az már mindegy… most valószínűleg valami kórházban lehetek, de az is mindegy. A fontos az, hogy most már az Artes Liberales céhházában lakunk Timivel, a Limenben, és ott már nagyon jól érezzük magunkat, és egyáltalán nem bántanak minket.
Hazugság hazugság hátán, legalább is, ami az itteni boldog viszonyokat illeti. Természetesen most is vannak, akik bántják őt, és most sem felhőtlen a boldogság, de azért mérföldekkel jobb, mint ami kint bármikor is volt a tragédia óta, szóval ahhoz képest valóban nagyon hálás volt Anatéknak, meg legfőképpen Kayaba Akihikonak.
-Szóval… köszönöm szépen a kedvességedet, de itt bent már meg tudom védeni magamat, meg Timidus is véd, meg van pár barátom is, akik szintén segítenek, ha olyan van… de itt már egyébként is ritkábban kell megvédenem magam.
Ez egy újabb hazugság volt így lezárásképpen. Az, hogy meg tudja édeni magát természetesen nem jelentette azt, hogy erre ritkábban volt szükség.
-A mobbá változás meg nem azt jelenti, hogy teljesen mobbá, csak a védőfal szempontjából mobbá. Bár szívesen részt vennék egy olyan küldin is, mert nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan is élnek úgy egymás között. A sárkányok világában már voltam… az például furi volt. Azok a küldik pedig amiket te mondasz, még kezdő küldik. Majd ha fejlődsz, akkor lehet neked is nehezebb és érdekesebb küldijeid lesznek.
Ezután kicsit elhallgatott és pislogott a meglepődöttségtől.
-Milyen suliban? Milyen drog? Miről beszélsz? Én pedig… hát… a negyvenedik szint körül járok, és igen, fogtam valamit, csak itt már inkább visszaengedem őket. Most nem nagyon van szükségem ételre, tele van a kamra, szóval felesleges lenne kifogni őket.

by **Kemila** Pént. Ápr. 10 2015, 19:24

/Asuka és Cearso/

Megérkezek a kezdetek városába azzal a céllal, hogy jobban szétnézzek. Az elmúlt napokban, vagy ki tudja mennyi idő telt el azóta inkább a környék csendesebbik részét fedeztem fel. Kezdem megszokni a játék irányítását, ami igazán nagy szó. Szerintem nem olyan nehézkes. Csupán annyit sajnálok az egészben, hogy a gyorsaságom nem olyan, mint amilyen nekem valójában. Ezen felül az észleléssel gondban vagyok, két szóval: nagyon béna. Ám nem tudok kilépni a játékból, mert egyáltalán nincs log out nevű gomb. Többször ellenőriztem, de egy idő után az ember teljesen felhagy vele, hiszen látja mennyire értelmetlen bizonyos időközönként nézegetni. Nincs túlságosan sok ismerősöm, így vélem majd ezen a nagyobb településen összefutok valakivel, akit később barátnak tekinthetek. Egy már van, de kellenek még. Ez a játék mint ha rákényszerítene erre a döntésre, hiszen egyedül lehetséges az első kisebb szintű szörnynél meghalnék. Jobb először körbeszimatolni alaposan, mint meggondolatlanul cselekedni. Fokozott óvatosságra int a játék, mert az életemmel játszom, ami eleve nem a gyermek kategória. Megérkezek a főtérre, ahol jó pár kezdőt látok, akik éppenséggel most fedezik fel az egész játékrendszert és annak működését. Hálát kell adjak az égnek, hogy én a java részén túl lendültem, de úgy érzem magamban nem dűlhetek még hátra a székben. Eddigi tempóm gyors volt, azonban rögtön lelassítok. Mindent szemre akarok vételezni, hogy hol belém vésődjön a hely látványa. Kis észlelésem miatt azonban történik egy baleset a részemről, ami nagyon jól tükrözi a karakterem szintjét. Megbotlok egy lábban, s jobbára hasra esnék, ha nem tenném ki a két kezem.
- Ezt nem hiszem el! – kénytelen vagyok megszólalni, mert sosem vagyok az a fajta, aki ilyen történések után csendben gubbaszt. Ezek után feltápászkodok a földről, majd elbuktatom felé nézek, hogy a következő megjegyzéssel gazdagítsam a lelki világát.
- Legalább felsegíthettél volna – mormogom felé, egy kicsit játszva a nagy balesetet. Természetesen nem esett bajom. Gondolkozok, hogy mit mondhatnék neki, de semmi használható sem jut az eszembe.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Ápr. 10 2015, 22:56

Arisu: Kis Potion
Joey: Mokaszin

by **Asuka** Vas. Ápr. 12 2015, 10:34

[Kemi & Cear]

Sajnos kiderült, hogy hatalmas hátrányom van ebben a játékban. Képtelen vagyok így biztonságban végigsétálni az utcán, ha esetleg valami váratlan történne, akkor pedig én hatalmas nagy bajban lehetek. Még akkor is, ha a legtöbb igazságmániás képtelen átlátni rajtam, s sikerül elrejteni bennük azt a gondolatot, ami a szórakozásomat tovább erősíti, bármikor fordulhat a kocka, s nem támaszkodhatok egyetlen itemre, ha bajba kerülnék.
Így aztán beszerzek egyet ezekből a másikfajta, ronda, s cseppet sem nőies itemekből egy párral, s megszabadulok attól, amit annyira szeretek. Mély levegőket veszek, s felöltöm az újonnan vett párat. Igyekeztem így is valami pofásabbat találni, de egyszerűen kislányosnak érzem. Sőt, mi több, barbáriasnak!
Tétova lépéseket teszek meg a boltomban, hogy begyakoroljam. Már tizenöt éves korom óta nem hordok lapos talpú cipőt, teljesen elszoktam tőlük. Máig nem értem, hogy lehet még olyan nő, aki képes ilyet felvenni a lábára. Persze, az egyik küldetésem alatt beleestem ebbe a csapdába, az ellenség anélkül is ráérzett a fogyatékosságomra, hogy tudta volna, de nem akarom, hogy ez még egyszer előforduljon. Furcsa módon sokkal nagyobbnak tűnik a bolt, hiszen vagy harminc centivel kisebb lettem, s már azért se kell egy nagyon picit lehajolnom, hogy ne verjem be a kobakomat az ajtófélfába.
Bizonytalan lépéseket teszek kifelé, két kezemmel folyamatosan egyensúlyozok, hogy megtartsam magam. Kilépek boltom és lakásom ajtaján, miután sikerül lezúgnom a lépcsőn, s megindulok kifelé. Remélem, hogy semmi ismerőssel nem találkozok itt...
Nagyon furcsa, hogy érzem a lábam alatt a talajt, de egyúttal kellemetlen is. Tennék egy óvatos sétát a főtéren, mintha mindennapos dolog lenne, hogy én erre járok - hiszen végtére is az - , amikor egyszer csak megint lezúgok. Ráadásul most nem is egyedül. o.o Valaki más lábát is érzem az enyém mellett, én pedig a tomporomra esve kamillázok, hogy mégis vajon hány embernek tűnt ez fel.
- Íjjjjj. :S - nem ismerős számomra az arca, mindenesetre hamar összeszedi magát. Megpróbálok én is felkapaszkodni, azonban éppen csak felállok, máris újra a fenekemre esek. Ezek a hülye cipők! Nem lehet magassarkú nélkül élni! T_T
- Bicsi-bocsi, véletlen volt. :S Én éppen csak erre jártam, hogy elmehessek a piacra, de egyszerűen annyi itt az ember, és tudniillik, én bizony fóbiás leszek a hatalmas nagy tömegben. Az egész olyan, mintha fojtogatna, nem igaz? ^^" - keresném a kifogásokat, hiszen még véletlenül sem oszthatom meg vele, hogy tulajdonképpen azért bénázok, mert nem bírok ilyen cipőben járni.
- Ühümm... Szia, Cearcsimercsi! O_O - nem gondoltam volna, hogy pont vele fogok éppen most összefutni. Mindezt akkor, amikor a fenekemen csücsülök, csúnya cipővel a lábamon. Ez katasztrófa! O.O Azonnal felpattanok, s a másik lány mögé állok, talán akkor nem tűnik fel neki, hogy vagy egy fejjel alacsonyabb lettem. Mondjuk a magam 170 centijével így sem vagyok alacsony, de akkor is! Végül aztán inkább lenyitom az inventorymat, s egy névjegykártyát szedek elő.
- A balesetért. A boltom ott, az, a sarkon! - mutatok rá a boltocskámra, ami innen nagyon jól látszik. - Kapsz egy ingyen manikűrt a kellemetlenségekért, rendben? ^^ - politikus mosoly, amivel szavazni szoktak rájuk. Talán itt az ideje új cipőre váltanom...

by **Mayumi** Kedd Ápr. 14 2015, 18:41

Silver - Yorick utáni események

A lány ijedten, kissé ügyetlenül húzta elő a kristály ami szerencsére működött és kimentette a kígyóveremből. Talán élete egyik legrosszabb élménye volt amikor a természetes ellenségeivel került egy légtérbe, ráadásul nem csak egy-két ártalmatlanabb példányról hanem több ezernyi csúszómászóval volt dolga. Szégyen vagy nem szégyen, de még néhány könnycsepp is szemébe szökött, a nagy rémület közben, majd remegő kézzel visítja a parancsszavakat. A megváltás fénye. Sokan félnek a fehér fénytől és haladni felé, de most mégis talán az egyik legcsodálatosabb és legmegnyugtatóbb dolognak tűnt a világon, ahogyan minden eltűnik és egy békés napsütötte kikövezett városközpont jelent meg előtte. A nap melege szinte simogatta arcát, és a lágy szellő is kicsit dobálgatta a haját, miközben a lány térdre rogy, és levegő után kapkod, jobb kezével a szeméhez kap és őrült módon próbálja eltüntetni a nem kívánatos folyadékot. Néhány másodpercig csendben ül, mozdulatlanul, miközben újra és újra leperegnek előtte azok a képkockák amelyek talán örökre az emlékezetébe vésődtek. A gonosz koboldok aki kihasználták, megszégyenítették és erőszakoskodtak vele, a kígyóverem, ezernyi undorító lénnyel, és az a luxus amiben azok a lények éltek akik céljuknak egy bizonyos békét kívántak teremteni.

by **Silver** Kedd Ápr. 14 2015, 19:23

Mayumi és a Yorick afterparty

Amint kiejtettem a bűvös szavakat, a kékesfehér izzás körbevette a testemet, és pixelporrá váltam, hogy néhány másodperc múlva újra egésszé legyek, és felvegyem emberi formámat a főtéri teleportkapu négy oszlopa között. Orrom előtt felbukkant egy quest ablak, ami a küldetés elvesztéséről és a teljesítményünkért járó jutalomról számolt be, de én ezt azonnal kinyomtam. Erősen lihegve, a légszomjammal küzdve tántorogtam ki, és csak akkor estem térdre, amikor megtettem azt a két lépcsőfokot lefelé. Kimerültnek éreztem magam, a kígyókkal való küzdelem több erőmet kivette, mint gondoltam. Of course, a tekintetemmel máris a társaimat kerestem, de Mr. Salem és Miss Shizuka már nem volt sehol, kámforrá váltak. Egyedül a még nálam is rosszabb állapotban lévő Miss Mayumit véltem felfedezni a környéken, úgyhogy megembereltem magam, és talpra álltam. Oda szerettem volna menni hozzá, átölelni és megnyugtatni, bármennyi erőfeszítést is jelentsen ez, de sokkal nehezebb volt, mint gondoltam. Remegő lábaim nem engedelmeskedtek, pedig a látvány mindennél nagyobb motivációt jelentett. A könnytől áztatott szemei... Fogaimat összeszorítva erőltettem meg magam, és léptem egyet előre, majd még egyet, majd még egyet. One step a time, one after another, de legyen bármennyire erős az akaratom és az elhatározásom, a testem által szabott limit megakadályozott. A cél előtt buktam el, szó szerint: megbotlottam. Hangos kiáltással próbáltam figyelmeztetni a lányt, de így is rázuhantam @.@

by **Mayumi** Szer. Ápr. 15 2015, 18:16

Hiába törölgette szemeit, a könnyek nem hagytak alább, újra és újra előtörtek ahogyan az érzés sem múlt el. Az undorító lények tapintását még most is érzi magán. Ahogyan hozzádörgölik sikamlós testüket a lábához, ahogyan felkúsznak a vállára, a ruhája alá próbálják befészkelni magukat. Mind-mind olyan élmények amelyeket senki sem tapasztalna meg szívesen. Legalábbis egy épp eszű ember biztosan nem. Nyugalom. Nyugodj meg. Lejáratod saját magad! küzd magával, azonban bármennyire is erősek a gondolatai, az érzéseivel nem versenyezhet. Hosszú, végtelennek tűnő másodpercek teltek el, azonban, talán ha az a váratlan sikoltás, az a férfias hang nem érkezik, sosem rázódna vissza a valóságba. Váratlanul érte, olyannyira, hogy elugrani sem volt lehetősége, csupán felhúzta mellkasát, és éppen, hogy sikerül elkerülnie, így a fiú legfeljebb csak a térdét érinthette a lánynak.
- Min-minden rendben? - kérdezi aggódva, miközben újra megtörli szemeit, azonban hangján érezhető, hogy még mindig nem heverte ki a dolgot. Haja az arcához bukik. - Annyira sajnálom.. Azok a lények.. - kezei kissé remegnek, de nem szeretné kimutatni gyengeségét, ezért inkább összefogja őket.
- Azt hittem meg fogunk halni. Tömlöcbe akartak zárni, miután erőszakoskodtak velem. Megpróbáltam elmenekülni, de csapdába ejtettek, abba a verembe... Lehet, hogy a többiek még mindig azon az embertelen helyen sínylődnek. - szavait egy halk szipogás követi, lágyan az ajkába harap miközben próbálja leküzdeni a félelmét, és inkább a dühre fókuszál. A szégyen, és igazságtalanság érzése. - Te is sokat szenvedtél ugye?

by **Silver** Szer. Ápr. 15 2015, 18:39

Achievement unlocked: térdbe vert áll @.@

Magyarul nem érkeztem túl kellemesen, dupla fail lett a nyugtatási kísérletemből. Még miattam kellett aggódni, miközben az államat dörzsölve felkapartam magam a földről, és törökülésbe ültem Miss Mayumi mellett.
- S-Sorry az ügyetlenségem miatt... - kértem bocsánatot. Még mindig mély szuszogással vettem a levegőt, és hanem is sajogtak, de nehezek voltak a lábaim. Lehet, hogy megmérgeztek a kígyók, és azért éreztem magam ilyen fáradtnak? Or not, se státuszjelző nem volt az életcsíkom mellett, se logika nem volt benne, mert városon belül nincsenek mérgek.
- Ők is elteleportáltak, jól vannak - ráztam meg a fejem az aggodalmát látva. Senki sem maradt ott, csak azért mertem én is használni a kristályom. Becsuktam a szemem néhány pillanatra, és egy légzőgyakorlattal igyekeztem nyugtatni magam és a légszomjam is csillapítani.
- Mi nem voltunk igazán veszélyben, csak kijutni nem tudtunk onnan, azért próbáltam meg a kígyók között... De veled tárgyalni akartak, nem? Mi történt végül? Én... nagyon aggódtam miattad - hajtottam le a fejem, és kissé elpirulva vakartam meg a szám szélét. Mi volt Yorick célja, ha a lányt is meghurcolta? És mi lesz most, hogy elbuktuk a questet?
- Miss Mayumi... ez a béke, amit emlegetett a kobold... csak az ő békéjük, ugye? Semmi köze hozzánk, csak a saját érdekeiket nézik, ugye? - kérdezősködtem, hátha ő tud valamit, viszont addig is megkockáztattam, hogy átölelem a vállát, és a mellkasomra húzom. Rossz volt nézni, ahogy szipog és remeg :/

by **Mayumi** Szer. Ápr. 15 2015, 19:22

Egészen mostanáig fel sem tűnt a lánynak, hogy más is félhet ugyanattól a dologtól amitől ö. Sőt kicsit váratlanul érte a fiú ügyetlensége, de bizonyára őt is legalább annyira megrázták a történtek mint őt. Furcsa mód mókásnak találta, hogy végre valaki az ellentétes nemből nem titkolja a félelmét, hanem sebezhetőnek mutatja magát, mint egy lány.
- Ne ostorozd magad. Semmit sem tehettünk. Ez az egész egy csapda volt, amibe mi belesétáltunk. Te mindent megtettél. Egy hős vagy. - a lány kicsit belepirult a szavaiba, hiszen valójában az utolsó mondatot nem akarta kimondani, de valamiért mégis kicsusszant a száján. Viszont a fiú tényleg mindent megtett. Kitudja mióta küzdött az életéért a kígyóveremben. A kérdésre a lány egy hatalmas sóhajtással nyitott, majd elkezdte rendezni a gondolatait.
- Kezdetben úgy tűnt, hogy igen. Bemutatkoztak nekem a résztvevők, mind befolyásos alakok voltak, többnyire koboldok. Egyfajta békéről beszéltek, és felkértek, hogy segítsek nekik a "világbéke el-hozatalában." Azonban... - egy rövidke szünet, amit egy hatalmas nyeléssel hosszabbított meg, miközben megpróbálta megfogni a fiú ruhájának ujját, idegesen játszani vele. - Azonban amikor hozzá akartam szólni a témához, felbőszültek és nekem ugrottak. Be akartak zárni egy börtönbe, és kígyókkal fenyegettek, erőszakoskodtak velem, bántottak. Sok csúnya dolgot mondtak... Igazából még Yorick is teljesen mássá változott amikor ott voltunk annál az asztalnál... Szörnyek voltak. - a lány megrázkódik a gondolattól, ahogyan újra maga előtt látja az emlékképeket. Borzalmas lények. Pusztulniuk kell. Ki kell irtani őket Aincradból.
- Azt hiszem igen... szerintem a "béke" alatt ők valójában egy világháborút terveznek. Rengetegen vannak, és vagyonosak. - a fiú ölelése viszonzásra talált, a lány végül megpróbálta a fiút valamilyen módon, kissé bátortalanul de megérinteni, megölelni.

by **Silver** Szer. Ápr. 15 2015, 20:16

I knew it. Abban a pillanatban, ahogy feszültséget próbált szítani köztünk az a kobold, tudtam, hogy csapda az egész, és semmi köze sincs a békéhez. Nem is éreztem igazából rosszul magam miatta, inkább megkönnyebbültem, hogy senkinek sem esett baja. Se Miss Shizukának, se Mr. Salemnek, se neki. Főleg neki, hiszen vele nem tudtuk, mi történt, míg egymásra képesek voltunk vigyázni. Mégis jól estek a szavai, és kicsit én is belepirultam a dicséretbe. Nem nagyon hívtak még hősnek. Lehet, hogy én magam hősies tetteket hajtok végre, és az igazságért küzdök, de sokkal másabb az, amikor valaki más elismeri a törekvéseimet, mintha csak én magam tudom, hogy mindent megteszek azért, hogy a gonosz elnyerje a méltó jutalmát, az ártatlanok pedig biztonságban és épségben megmeneküljenek.
- Tehát maguk közé vettek egyetlen egy játékost, és elvárták, hogy bólogasson a terveikhez... Aztán amikor nem tetted meg, ellened fordultak... És ezek akarnak békét? HAH! Ridiculous! - forrongtam én is - Ráadásul egy ártatlan, védtelen lánnyal művelték mindezt... Unforgivable...! - morogtam tovább, majd Miss Mayumira néztem.
- Most már megnyugodhatsz, itt nem tudnak bántani. És én is megvédelek, Miss Mayumi - próbáltam biztatni a lányt, és ha hagyta, akkor magamhoz szorítottam. Közben pedig pörögtek a fogaskerekek a fejemben. Végül elengedtem a szőkeséget, és talpra kecmeregtem, majd kezemet nyújtottam, hogy felsegítsem.
- Come! Keressünk egy nyugalmasabb helyet, ahol le tudunk ülni és megbeszélhetjük, mit kezdünk a koboldokkal - mondtam mosolyogva. Egy tea vagy egy sütemény mellett mindketten túllendülhetünk ezen a csúfos traumán.

by **Wanagate Akimoto** Pént. Ápr. 17 2015, 12:42

- Csend. Nyugalom. Ez az első két gondolat, ami eszébe jut, mikor a főtérre lép. Aztán egyből eszébe ötlenek a játékba csatlakozásának emlékei. A nagy feketeség, majd a bejelentés, aztán megint nagy feketeség, végül a városon kívüli rész, ahol egyből az életére is törtek.
- Egyedül biztosan nem fogok tudni életben maradni egy óráig sem. A legrosszabbat választotta, mikor a játék végre beengedte ezt ő is tudja. Meghúzódott. Míg mások fejlődtek, ő itt ült és félt.
De az az idő már elmúlt, most már talpra akar állni, de ahhoz szükséges lehet egy társ is, ha nem akar egyből prédává válni. A kérdés csak az, kit válasszon? A főtéren mindig vannak páran legalább, pont ezért jött erre, de azt még nem igazán tudja, hogy miszerint válasszon. Persze a vöröseket és a narancsokat egyből kizárja a lehetséges választásokból, bár belőlük nincs is túl sok. Nem valószínű, hogy az NPC-k szívesen látnák őket.
Így sétálgat már percek óta, lassan annak a reményét is feladja, hogy valaha talál valakit, aki segíti a fejlődésben. Leül egy padra, ha efféle ülőalkalmatosságot nem talál, akkor a föld is megteszi és a onnan kémleli tovább az erre járókat.
- Valakit csak meg kéne szólítani, nem várhatom el, hogy ők jöjjenek ide. Tűnődik tovább magában. Valóban nem túl valószínű, hogy valaki csak úgy ide fogja tolni a képét és megkérdezi, hogy van-e kedve vele menni. Az olyan, mintha a sült galamb repülne a szájába. Talán az lenne a legjobb, ha keresne valakit, aki keres valakit és ő… Hülyeség.

by **Shukaku** Pént. Ápr. 17 2015, 15:32

Akimoto

Sült galamb? Nos nem, hiszen Shu eleve nem volt nagy rajongója a szárnyasoknak. A pulykát még viszonylag szerette, de a csirkét, kacsát meg ilyeneket nem. Galambot meg nem is evett még soha, de sokakkal ellentétben ő nem gondolta róluk, hogy szárnyas patkányok lennének. Mindössze sajna annyi történt, hogy a gyorsposta, távíró, telefon majd az internet megjelenésével egyszerűen megszűnt szegényeknek a munkája, és emiatt hajléktalanok lettek. Ezért élnek tömegesen az utcán, mert munkanélküliek. Milyen vicces elképzelés. Na meg persze az aincradi galambok nem csináltak semmi rosszat, nem piszkítottak össze semmit, és betegségeket sem terjesztettek. Shu már azon is gondolkodott, hogy egy kis nosztalgiázás kedvéért hanyagolja a levrendszerét, és munkát ad egy szegény nélkülöző szárnyasnak. Úgyis mindig érdekelte, hogy hogyan is lehet betanítani őket. Persze ő nem gondolta, hogy a galambok eltaláltak volna a megadott címre valaha is. Tudta jól, hogy ez csak egy egyirányú levelezőrendszer, és csak hazafelé működik. Szóval ott tartottunk, hogy a galambhúst ugyan nem szerette, a sonkás szendvicset azonban annál inkább, és a sonkás szendvics megevéséhez nem is volt jobb hely, mint egy pad a Kezdetek városában. Még akkor is, ha ez a pad egyébként foglalt volt, de itt legalább csak egyvalaki ült. A többin, hála a tavasznak szerelmespárok voltak elszórva, szóval oda nem igazán akart bepofátlankodni. Maradt tehát az egyedül üldögélő fiú. Egyébként is kezdő felszerelés volt rajta, Shu pedig pont őt kereste. Na jó, nem pont őt, de a kezdőket. Szépen odasétáltak, és mind Shu, mind a sárkány meghajlással köszöntötte az idegent.
-Szia, leülhetünk? Csak a szendvicset szeretnénk megenni nyugodtan. Ha gondolod meg is kínállak, van még nálam.

by **Wanagate Akimoto** Pént. Ápr. 17 2015, 19:27

Shukaku

(szerkesztve)

Akármilyen régi emlék is a valódi galamb, ő bizony emlékszik rá. És igaz ő sem próbálta eddig a sült galambot (na meg a nyerset sem), de azt tudja, hogy így szokták mondani, ha valaki nagyon könnyen elér valamit. Mondjuk, mikor a nagybácsi meghalt és nekik lett sok pénzük. Talán ez az egyetlen (annál jelentősebb) példa az életében, hiszen mint már fentebb is említettem: nem evett még igazi galambot. Nem is igazán sajnálja, valahogy sose gondolt rá, nem is nagyon érdekli, hogy milyen íze van. Aki akarja, megeheti, de ő nem kér és pont.

- Szia! Öööh…

Jó néhány percig csak néz, mintha lefagyott volna, majd gyorsan folytatja, mintha mi sem történt volna – ugyanis valóban nem történt semmi különös…

- Igen, persze! Én, izé… Wanagate vagyok…

Gondolatban a fejét fogja, hogy miért nem tud most az egyszer egy értelmes mondatot kinyögni. Szendvics? Igen. Éhes, hiszen attól még, hogy nem tud belehalni az éhségbe, mégis nehezebb így bármit cisnálni, na meg az is biztos, hogyha „leszokik” az étkezésről, akkor el fog tartani pár hónapig, míg visszaszokik rá, ha egyszer kijut ebből a gyilkos játékból.

- Igen, az jó lenne. Egy enyhe félmosolyt is kap a lány.

- Pe-persze csak, ha nem gond…

- Maradj már csendben! Próbálja fékezni magát, de olyan régen kommunikált már élő emberrel, hogy egyszerűen mindent el akar mondani – mindent meg akar tudni a másiktól.

- Tényleg, hol lehet ilyen izét venni? Bök a szendvicsre, mely jobb esetben már a kezében van, rosszabb esetben, a lány „táskájában” foglal helyet.

Ha Shukaku ad neki, akkor egyből ráveti magát az ételre, mint aki évek óta nem evett. Mert ugyebár "rendesen" nem evett évek óta, csak itt a játékban és igaz itt is van éhsége, melyet finom ételekkel lehet csillapítani, amik valóban finomak általában. Nincs máshogy ez a lány szendvicsével sem, bizonyára.

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 18 2015, 12:24

Akkor induljunk el visszafelé. Shu szendvicse a lehető legfinomabb szendvicsek közül is a legeslegfinomabb. Nem csak azért, mert mesterszakács, és teljesen fel van húzva a főzés és italkészítés jártassága Nem csak azért, mert a legjobb séfektől tanulta el a szakmát Aincradban. Nem csak azért, mert az alapanyagokat is ő vadássza össze, vagy szedi le a hátsókertben, szintén maximumra kihúzott kertészkedés jártasság mellett. Hanem azért is, mert ezt a szendvicset szívvel-lélekkel és csupa szeretettel csinálta, hiszen igazából Timidusnak készült. Nem mintha a sárkány nagyon neheztelne a fiúra, mert megeszi a szendvicsét, de ettől egyértelmű, hogy finomabb lesz. Shu csak mosolyog, figyeli, ahogyan a fiú habzsol, és ebből, na meg persze a szegényes öltözékéből máris kikövetkeztetett valamit. Minden bizonnyal egy kezdő játékossal áll szemben, akin nagyon látszik, hogy gyámolításra és segítségre szorul. Egy ideje már meg sem próbált különbséget tenni aközött, hogy valaki a hibernáció vagy stázis, vagy akármi miatt csak most került be a világba, vagy már a Nagy bejelentés napja óta itt él, csak éppen félelmében eddig bujdosott, és ki sem dugta az orrát a város határain kívül, emiatt nem volt pénze, vacak száraz kenyeret evett, meg padon aludt, meg ilyesmi. Szóval így már biztosan még jobban ízlett neki Shu szendvicse.
-Shu. Ő pedig Timidus.
Mutatott a mellette szótlanul üldögélő tollassárkányra, majd elmosolyodott, és elővett egy másik szendvicset is.
-Tessék, egyed nyugodtan. Mióta nem ettél? Ilyet meg… hát az előző pulykás volt, ez meg kacsahúsos, kis tartárral meg salival. Venni is lehet, de ezeket én készítettem otthon. Most érkeztél, ugye?

by **Wanagate Akimoto** Szomb. Ápr. 18 2015, 13:44

Nem tétovázik sokáig, a végén még a sárkány ellopná előle az értékes étket. Hamar végez is az első szendviccsel. Máris sokkal jobb. Szinte már elfelejtette, hogy milyen is enni: hát remek érzés, az biztos.
- T-te csináltad? Kérdez vissza értetlenül. Van még mit tanulnia a játékban – legalábbis Wannak biztos. Ha ő nekilátna egy ilyet csinálni, nem valószínű, hogy azt bárki is túlélné. Legalább méregnek elmenne, de talán még annak is rossz lenne. Amilyen ügyetlen még, biztosan cukor helyett sót rakna bele, meg ilyesmi… Tényleg, az alapanyagokat is meg kéne szerezni, neki meg van…
- Hazatérés kristály… Fut végig agyán a kicsi, de annál fontosabb tárgy, mely lehet, hogy egyszer még meg fogja menteni az életét. Na, abból nem fog ilyen finomat készíteni, az biztos… Meg a „kezdő ruhából” és „kezdő kés” párosból sem.
- Ezért kellene alapanyagokat gyűjteni. Vonja le végül a logikus következtetést.
Először el akarja utasítani a második szendvicset, de hasa jobban ellenkezik. Evett egyet, akkor már nem bírja ki, hogy ne egyen egy másodikat is, főleg, hogy felajánlotta neki a lány.
- Biztos akar valamit. De mit tudnék neki fizetni? Tűnődik. Azt biztos észrevette már, hogy most jöttem szinte, hiszen kezdő ruhám van. Míg ezen gondolkozik csak „távolról” hallja meg a kérdést, hogy mikor evett utoljára, avagy mióta nem evett.
- Hát… Néhány hónapja biztos nem. Válaszol némi töprengés után, majd visszatér a gondolatához, hogy vajon mivel tudna fizetni Shu-nak, ha még aranya sincsen szinte semennyi. Aztán elüldözi a gondolatot: biztosan elmondja majd, ha szeretne valamit.
- Nem rég. De a városon kívül nem túl biztonságos, valaki már meg is akart ölni…
- Csak tudnám miért? Láthatta, hogy se pénzem, se nagy szintem nincs. Legalábbis azt biztos látta, hogy nincsen jó felszerelése, ebből pedig az is következik, hogy nincs sok pénze se. De persze még, ha sok pénze lett volna sem jogosította volna fel a másikat, hogy megölje.
- Te az eleje óta itt vagy? Kérdi kíváncsiságból, nem tud olyanról, hogy ez illetlenség lenne, mondjuk, így biztos nem is az.

Időközben lassan elfogy a második – a kacsahúsos – szendvics is, többet akkor sem fogad el, ha felajánlja a másik, mert most már egyrészt nem túlzottan éhes, másrészt nem akarja mindenét megenni.

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 18 2015, 14:35

-Persze, én. Nem nagy ördöngösség, a tízes szinten van a szafari, ott frissen levadászhatod a vadakat, amik kellenek a szendvicsbe. Úgy lesz a legfrissebb, legfinomabb, és még ingyen is van. Lehet sütni kenyeret is, a tartárhoz is én csinálom a majonézt, a fűszereket a kertben ki lehet kísérletezni. Nagyjából minden megtalálható itt, ami kint volt, sőt, még sokkal több dolog is. Vannak olyan fűszerek szerintem, amiket még senki nem fedezett fel, és arra várnak, hogy megtaláljuk őket, és adjunk nekik valami nevet. Kitalálni egy teljesen új ízt, amit eddig még senki sem kóstolt…
És látszott rajta, hogy mennyire elmerül a gondolatban, szinte már érezte a szájában a korlátlan lehetőségek ízét.
-Néhány hónapja? Húúú… hát az nem most volt. Kérsz még egy szendvicset? Izé… vagyis szendvicsem már nincs, de van pogácsa, azt is én csináltam, és az sajtos. Azt úgyis arra hoztam, hogy elosztogassam majd az árvaházban, de akkor nekik sütök másikat… vagy… vagy inkább meghívlak valami rendes főtt ételre. Rengeteg étterem van a városban, szóval tudsz válogatni. Mit szeretsz enni? Csak mondj valamit nyugodtan, és majd megkeresem, hogy ahhoz melyik étterem illik a legjobban, ahol biztos kapunk olyat, vagy valami hasonlót.
A megölős részre kicsit elkomorodott, de a határozottsága és valamennyi vidámság is gyorsan visszatért.
-Hát… ne keress okot. Az emberek gonoszak, és mivel itt semmi következménye nincs annak, ha megölnek valakit, így csak heccből is öldökölnek. Szerintük muris. És mivel te kicsi vagy, ezért könnyű célpontot jelentesz. Pont ezért vagyok itt. Mi ketten, meg még páran úgy döntöttünk, hogy segítjük a kicsiket, hogy ne tudják őket olyan könnyen lekaszabolni. No? Választottál már valami finomat?

by **Wanagate Akimoto** Szomb. Ápr. 18 2015, 19:50

- Tehát tízes szint. Ezt megjegyzem. Mikorra jutok én el addig? Teszi fel magának a kérdést, mivel jelenleg 1. szinten van és nem lát túl sok lehetőséget arra, hogy feljebb kerüljön a ranglétrán.
Shu-n látszik, hogy gondolatai már nem Aincrad földjén lebegnek, hanem valahol teljesen máshol, de aztán végül csak visszatér és máris újabb szendvicset – pontosabban pogácsát ajánl fel, melyet Wana egy gyors fejrázással utasít el. Nem akarja ő megsérteni a lányt, hogy nem jól főz vagy ilyesmi – hiszen az imént tömött be két egész szendvicset -, csak nem akarja ugyebár, hogy ne maradjon az árváknak. Árvák?
- Olyanok is vannak itt? Először nem igazán érti, hiszen elvileg nem is lehet senkinek sem gyereke, itt a játékban, de aztán rájön, hogy bizonyára NJK árvák.
Viszont a „rendes főtt étel”-re már felkapja fejét.
- Nem v… De! Megbírnék enni egy egész vaddisznót. Azok az egyszerű mobok, meg csak pár húst adnak legfeljebb. Ez igazságtalan… Megölök egy egész vaddisznót, aztán az meg… Jobb esetben ad egy húsdarabot. Vagy valami olyasmi! Höh! Ő maga sem érti, hogy hogyan jutott az igazságtalanságig a főtt ételtől, de már mindegy is.
- Hát… Izé… Mit szeretek? A… Idáig tudja, aztán megáll a tudomány.
- A… Folytatja ismét, avagy megint belekezd, de megint nem jut tovább.
- Szerintem mindent szeretek. Legalábbis nem ettem még olyat, ami ne ízlett volna...
Szája enyhén felgörbül, de aztán megint elkezdi magában püfölni a fejét, hogy miért nem mond valami konkrétabbat, mert így a végén nem, hogy nem kíséri el sehova, hanem még… Mit tudna tenni? Mondjuk… Itt hagyja egyedül. Az már elég nagy dolog lenne, hiszen akkor Wana megint egyedül maradna és elszállna az esélye, hogy egyszer átlép akár a második szintre is.
- Igen, bármit megeszek. Erősíti meg előző kijelentését végül.
A gonosz-emberes dologra ismét csak bólogat párat – azt nem is akarja sokáig fűzni, inkább új témát kezd, ha kell már aközben, miközben egy csinos kis étterem felé mennek.
- Tényleg, te hogyan fejlődtél ilyen nagy szintűre? Igaz, nem tudhatja a másik szintjét, de az biztos, hogy jóval fölötte van, már csak felszereléséből - na, meg, hogy ilyen jól ismeri a környéket – ítélve is.

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 18 2015, 20:31

-Ahamm, a tízes. Nincs olyan messze, meg igazából kiképzővel te is bármikor eljuhatsz oda. Most már Timi szerint is megéri, hiszen ott a szafari, az majdhogynem ingyen élelem, emellett pedig az első teljesítmények rengeteg Exp-t adnak, amivel hamar el is érheted a tényleges tízes szintet. Jujj… túl sok infó egyszerre, ugye? Bocsi, akkor leszek lassabb…
Kezdett bele a magyarázásba, miközben az étterem felé tartottak.
-Szóval van olyanod, hogy vadászat jártasság. Biztosan megtaláltad már a menüdben. Ez akkor fejlődik, ha vadászol, és minél nagyobb, annál nagyobb vadakat ejthetsz el, és annál jobban fel tudod őket dolgozni… azaz annál több húst dobnak. És a mellé van ugye a főzés jártasság, amiről már meséltem. Minél jobb egy étel, annál táplálóbb is. Tehát ha nyersen eszed meg, attól mondjuk nem leszel éhes egy óráig, de ha megsütöd nagyon finomra, akkor már egész napra kitart. Ezért érdemes ezekkel kisérletezgetni. Egyszer-kétszer… na jó, sokszor elrontod az elején, de utána már jobb lesz.
Nos, az árvák igazából nem csak NPC árvák voltak, hanem azokat a gyerekeket is az árvaházban tartották, akik beléptek a játékba, majd vagy annyira összeroppantak a hír hallatán, hogy nem juthatnak ki, hogy jobb volt, ha valaki vigyáz rájuk, vagy egyszerűen tényleg annyira gyerekek voltak még, hogy vigyázni kellett rájuk amúgy is. Szóval nekik is vitt már hetente valami finomat Shu elég régóta. Az első karácsony óta, amikor a fenyő alatt énekeltek.
-Ha bármit szeretsz, akkor könnyű lesz neked választani.
Kuncogott egyet, és a következő sarkon jobbra fordult. Már meg is van, hogy hova viszi. Viszont a kérdésre picit megtorpant.
-Hogy magas szintű? Miért mégis milyen magas szintűnek nézek ki?
Tette fel a kérdést olyan hangsúllyal, mintha azt kérdezné, hogy mégis milyen öregnek, vagy milyen kövérnek gondolja. Persze a mosoly ott volt a szája szegletében, szóval teljesen jól látszott, hogy csak viccel.

by **Mayumi** Vas. Ápr. 19 2015, 10:15

Silver
A lány miután elmondta a mondanivalóját, csendben meredt maga elé, és hallgatta a fiú szavait. Itta magába, kissé meghatották azok a szavak. Hatalmas beleéléssel, érezhető felháborodással, némi angollal egybekötött hegyi-beszéd, tele igazsággal, ami kissé elszomorító. Egy mocskos világban élünk. Kayaba hiába teremtett egy elzárt világot a kiválasztottaknak ha a mocskos gépek leutánozzák a kinti világ szégyenletes viselkedését, és beleülteti a mobokba. Ez már koránt sem békés fantáziavilág ahol az ember életét holmi pontok és a pénz határozza meg. A beszélgetés a lényekkel ráébresztette arra, hogy a két világ nem is különbözik egymástól olyan sokban. Sőt mi több egymás majdnem tökéletes másolatai, csak a szabályok változnak.
- Azt szerették volna, ha egy bábuként ülök ott, és az ö szavaikat ismételgetném. Yorick is biztos azért választott engem mert én tűntem a leggyengébbnek a társaságból. Egy szóló játékost könnyebb befolyásolni, mert nincs mögötte egy erős céh ami majd megvédi.. Annyira butának érzem magam, hogy hagytam magam beetetni a világbéke gondolatával.. Hiszen az lehetetlen.. - sóhajtás, miközben élvezi a fiú közelségét. A fiú erős mellkasa, tökéletes párnaként szolgált a szőke hajzuhatag alatt bujkáló kissé megtört, lányka számára, és valóban olyan érzése támadt mintha a világ összes baja egyszerre megszűnne létezni. Majd amikor a fiú hirtelenjében mocorogni kezdett, elvette a fejét, hogy ne dőljön el. A kéznyújtást elfogadva, kissé ügyetlenül egyenesedett fel, ruháját leporolva, már indulásra készen, bólint a meghívásra.
- Egy tea valóban jól esne.. - arca kissé kipirult. Miközben várja a lehetséges ajánlatokat, a teázásra, karba teszi kezét, teljesen megfeledkezett arról, hogy amíg a kígyóveremben volt, ádáz harcot vívott a csúszómászókkal, kénytelen volt kibontani az első két gombot az ingén, ezért kissé mélyebb lett a dekoltázsa.

// Embarassed

//

by **Wanagate Akimoto** Vas. Ápr. 19 2015, 10:39

- Azt hiszem értem. Válaszol röviden Shu beszédéhez képest.
-Tehát a szafari 10-es szinten van és ott van a legtöbb vad, meg ilyesmi. Ismétli el azért gyorsan, nem azért, mert nem érti, csak egy kis ismétlés sosem árt; így talán jobban megjegyzi.
A vadászat jártasság hallatán egyből „előhúzza” a menüt, majd nem túl hosszas keresgélést követően megtalálja a „harmadlagos jártasságok” részt.
- Vadászat tizenegy… A többi nulla. Megrázza a fejét. Ez gondolom nem túl magas érték, tehát vagy meg sem találom a vadakat vagy magamat vadászom le véletlenül… Pff. Ennél még kint is jobb voltam.
Nem mondhatni, hogy túl sokat járt vadászni, hiszen nagyvárosban élt, de azért mindig is tudta, hogy mi az a puska és, hogy hogyan kell használni… Csak használni nem használta soha.
Na meg a főzés. A főzése szintén kemény 0-n áll, de nem, hogy levadászná a vadat, aztán nem tudná megfőzni, hanem le sem tudná vadászni. Remek. Meg a főzés amúgy sem neki való szakma, még, ha ki is lenne maxolva, akkor sem tudna még a nyomába sem érni az előző szendvicseknek, hiszen nem elég gyűjteni hozzá alapanyagokat – azokat össze is kell rakni. Azt mondják a SAO-ban könnyebb, gyorsabb a sütés, főzés, de neki van egy enyhe gyanúja, hogy nem menne úgy sem.
- Csa-Csa-Csak abból gondoltam, hogy nem az alap felszerelés van rajtad, meg, hogy ilyen sokat tudsz a SAO-ról. Ekkor veszi csak észre azt a kis mosolyt Shu szája sarkában, mely elárulja, hogy a hangsúly ellenére nem veszi komolyon a kérdést. Ekkor Wana sóhajt egy nagyot, azt hitte már, hogy ez errefelé valami komoly sértésnek számít, amit nem illik kérdezni.
- Na, hová is megyünk akkor?

by **Shukaku** Vas. Ápr. 19 2015, 10:58

-Yup! Pontosan úgy, ahogy mondod.
És még jegyzetelni sem kellett. Régebben Shu még annál is többet jegyzetelt, mint most, mert egyáltalán semmit nem akart elfelejteni, de hamar rájött arra, hogy egy idő után az alapokba úgyis beletanul az ember, úgyhogy azokat már nem írogatta le, és valóban rögzültek is. Majd egyre több és több mindent tudott a fejében tartani, hiszen minél tovább élt ebben a világban, annál gyakorlottabbá vált az itteni életben, és annál természetesebb lett az, hogy a főzésnél sokszor a rendszert használjuk a pepecsebb munkáknál, vagy az, hogy nem rezzenünk össze, ha megütnek, mivel úgysem fáj. Sokan még ennyi év után is a testük elé kapták a kezüket, vagy lehunyták a szemüket, vagy sikoltottak, pedig egyik sem tudott megvédeni az éppen lecsapni készülő kard pengéje ellen. De hát, ha valakinek ilyen régóta rögzült szokásai vannak, azokat nehéz levetkőzni.
-Horgászat nyolc? Na, akkor azt legalább már gyakoroltad. És ne viccelj, persze, hogy nem túl magasak az értékeid, amikor még csak most kezdtél el fejlődni! Ilyenkor még senkinek sem magasak, de nullás értékkel sem fogod levadászni saját magadat… ha nem akarod. Ahhoz már ügyetlennek kell lenni, és azt a rendszer nem húzza le, maximum javítja, ha veszel akrobatika jártasságot. Tényleg, jártasságokon gondolkodtál már, hogy milyet szeretnél? Egyébként pedig megérkeztünk.
És valóban, ott álltak egy nagyon tradicionális, talán még túlontúl is tradicionális kínai étterem előtt, ahova Shu azonnal be is libbent, Timidus pedig követte.
-Itt még amúgy sem voltam, nemrég mesélt róla Szophie, szóval gondoltam kipróbálom veled. Biztosan finomakat adnak, válassz nyugodtan amit csak szeretnél, majd mi álljuk.

by **Silver** Vas. Ápr. 19 2015, 13:29

Miss Mayumi

Ahogy hallgattam a szőkeség beszámolóját, végleg összeállt bennem a kép. Odacsábultunk négyen, ők pedig kiválasztották azt, akit a legkönnyebben meg lehet törni, aki a legkevesebb ellenállást fejtheti ki, a többieket pedig félredobták. De vajon mi értelme volt annak a kígyóveremnek? Igazán veszélyben sem voltunk, csak a tehetetlenség volt az ellenségünk. A hüllők nem értek el, az a fickó pedig nem tűnt ellenségesnek. Sem koboldnak. So what's up with that? Lehet, hogy csak vissza akartak minket tartani attól, hogy Miss Mayumi segítségére siessünk, de valahogy mégsem passzolt bele teljesen a képbe.
- Nincs miért így érezned... te csak jót akartál. Nem a te hibád, hogy kihasználták a kedvességed - mosolyodtam el, nyugtatóan megcirógatva Miss Mayumi vállát. Viszont itt, a hideg kövön ülve nem maradhattunk, ezért is kezdeményeztem a talpra kászálódást. Már én is valamelyest rendbe jöttem, igaz még éreztem a térdeimben a gyengeséget, de legalább határozottan meg tudtam állni a lábamon. Miss Mayumi közelsége jól esett, örültem neki, hogy van kivel megosztanom ezt a nehéz pillanatot, és támaszkodhat rám, engem is erősítve ezzel. Azonban a következő pillanatban, ahogy ránéztem, eltévedt az arcáról a tekintetem, és végül fülig vörösödve kaptam el a tekintetem. Nem csak mert zavarba jöttem, hanem mert a szerepem is ezt diktálta, pedig a bennem rejtőző pervert szívesen legeltette volna a tekintetét még.
- M-Miss Mayumi... izé.. a b-blúzod - figyelmeztettem kötelességből, majd vettem egy nagy levegőt és újra kinyújtottam feléje a kezem. Nem néztem rá, nem mertem ránézni még, csak azt vártam, hogy megfoghassam a kezét, és elindulhassunk keresni egy teázót.

by **Wanagate Akimoto** Hétf. Ápr. 20 2015, 18:12

- Tehát, ha nem akarom magamat lelőni nem lövöm le. Ez már egész jó, legalább nem kell félnie saját magától. Már csak az a gond, hogy amúgy sem fog itt senkit / semmit sem lelőni, lévén, hogy nem íjász. Lehet, hogy van valami fegyver, ami árnyharcosoknak is jó távolságra, de mondjuk a speciális képessége sem rossz ilyen szempontból.
Az ügyetlenség meg sokszor igen jó viszonyban áll Wannal, de azért belegondolva tényleg elég furcsa lenne, ha egy MMORPG-ben saját magát ölné meg (úgy, hogy nem akarja).
- Gondolkodtam már… Most először látja a „jártasságok” kiírást a menüben.
- Igen… Szerintem a… Keresés? Lopakodás? Hmmm… Viszont gondolkodni nincs olyan sok idő most, hiszen azt mondta már gondolkodott rajtuk.
- De igazából még nem döntöttem, mindegyiket megérné egy kicsit. Jelenti ki végül megvakarva tarkóját, majd, ha a másik a bejárat felé fordul nagy levegőt fúj ki magából.
- Aah… Nem is tudtam, hogy ennyire vissza tudják adni a valóságot ezek a helyek. Az igaz, hogy például a főtér is elég valósághű, meg úgy minden, de azt gondolta, hogy ennyire azért nincsenek kidolgozva az épületek belülről, meg ilyesmik.
- A-amit csak szeretnék? Épp, hogy „kicsusszan” torkán a szó. Persze-persze, értékeli ő Shu szendvicsét is, de azért egy ilyen alkalmat nem hagyhat ki - ki tudja mikor kerül legközelebb ilyen helyre? Talán soha.

- Hát… Nekem mindegy. Nem tudok választani. Ti mit esztek? Neki jó lenne az is, amit a kis sárkány eszik, mert habár nem biztos, hogy ugyanazt eszi, mint az emberek, de nem valószínű, hogy Wanon kívül van olyan, aki tud rosszat sütni. Egy étteremben meg még inkább. Ennek ellenére főként Shu étkére kíváncsi, vagy tőle várja a választ, mert eddig nem túl beszédesnek ismerte meg a sárkányt.

by Ajánlott tartalom