Re: Főtér

by **Mayumi** Szer. Ápr. 29 2015, 20:06

- Attól tartok nem lehet mindenre felkészülni, ahogyan a Koboldokra sem. Talán támadni fognak, talán valami más módot találnak a "világbékére" akárhogy is, óvatosnak kell lennünk. Többet nem tehetünk, mint figyelmeztetjük az embereket. - ért egyet a lány, két bólintást is hozzácsap a végéhez, miközben méregeti a fiút. Nem volt elégedett azzal ami ma történt, viszont még a vereség ellenére is győztesnek érzi magát, hiszen, most itt áll vele szemben, élete talán egyetlen olyan férfiúi társa aki kivételesen nem egy szajhaként tekint rá, hanem nőként, és ez nagyon jól esik neki. Nem tudja visszatartani a mosolygást sem ami ezúttal természetesen jön. A csók pedig akár egy pecsét egy gondosan megírt szerződésen.
- Kettőnk között van különbség. A férfiak szájából többnyire ízléstelen "poén" amíg egy nő szájából inkább egyfajta próbatétellel egyenlő. - veti oda a fiúnak, majd homlokát ráncolva emeli tekintetét a fiú buta kérdésére, sokat sejtető mosoly ül az arcán.
- Persze. - és azonnal megpróbálja ismét megcsókolni a fiút. - Tessék. Bárcsak minden kívánságot ilyen könnyedén teljesíthetnék. Élesben sem volt más. Talán nem is kell mindent gyakorolni, van ami magától is megy. - ölt nyelvet, picit még kuncog is hozzá. A lány akaratlanul is elkapta a fiú célzását, elvégre kinek ne tűnne fel, ha valaki két gyors pillantást vet oldalra, pontosan a lépcsősor és a kulcsok előtt álló hölgyemény irányába. Csak egy idióta nem értené mire céloz.
- Fáradt vagy igaz? Nehéz napunk volt, ezért érthető ha szeretnél lepihenni, nem hibáztatlak érte.

by **Silver** Szer. Ápr. 29 2015, 20:46

Nem voltam sose a sors koncepciójának nagy híve, de most valahogy mégis örültem annak, hogy minden úgy alakult, ahogy. Ha nem vállalom fel ezt a küldetést, ha nem szállok szembe az igazságtalan és konfliktuskeltő Yorick-kal, ha sikerül sikerrel teljesíteni a questet... ha ezek közül bármi is összejött volna, akkor valószínűleg most nem állok itt, szemben egy végtelenül tiszta szívű, kedves és csinos lánnyal, hiszen nem lett volna alkalmam felkelteni a figyelmét, és én se figyelhettem volna fel rá. A közös kaland és a kudarc teremtett köztünk egy kapcsot, ami összekötötte a figyelmünket egymás iránt. És hogy ebből mi lesz, az csak rajtunk múlik.
- Nem érzed unfairnek ezt egy kicsit? Egy férfi szíve is lehet törékeny és érzékeny... - sóhajtottam fel. Ha tényleg száz százalékig hitelesen játszanám a szerepen, a lány most alaposan elkedvetlenített volna, és elszakította volna azt a bizonyos kapcsot. És azt hiszem nem csak egy szereppel történt volna ez, hanem önbizalom hiányos és bátortalan, de mégis jószívű férfiak százaival, ezreivel. Én csak azért láttam mögé, mert nem mulasztottam el a teljes képet nézni, akár azt, ahogy rám nézett, akár azt, ahogy megfogta a kezem, vagy akár azt, ahogy megcsókolt. No persze ez nem jelentette azt, hogy neheztelek rá, not at all. A sóhajom sem olyan volt.
A lány csókjára megdobbant a szívem. Nem számítottam rá, hogy máris kipróbálja élesben, arra gondoltam, hogy még játszani fog egy kicsit. Így talán kicsit késve is viszonoztam, de boldogan kóstoltam az édes ajkát. Megmelengette a szívemet, hogy kölcsönös a vonzalmunk egymás iránt, és ez teljesen más volt, mint mondjuk Nanako-san esetében. Bár talán az sem fair, hogy folyton összehasonlítom őket kettejüket.
- I guess so - mosolyodtam el az eszmefuttatására. Kicsit túlságosan elragadtak az érzelmeim, és kiestem kissé a szerepemből, különben ennél szellemesebb választ is adhattam volna. No problem, egyébként sem a szerepemet szerettem volna mutogatni Mayuminak, hanem saját magam.
- Oh, én nem szeretnék ma éjjel aludni - reagáltam egy huncut kacsintással, direkt félreérthetően, de még mielőtt esetleg reagálhatott volna rá, hozzátettem - Megígértem, hogy mesélek magamról, és te is magadról, ugye? Szerinted egy éjjel elég lesz rá, hogy megismerjük egymást? - mosolyodtam el, egyértelművé téve, hogy mire gondoltam igazából. Aztán felajánlottam a karom, és ha belekarolt, ha nem, odasétáltam vele a recepcióhoz, és egy kétágyas szobához kértem kulcsot.

by **Wanagate Akimoto** Szomb. Május 02 2015, 14:59

Habár az biztos, hogy Wanagate igen büszke első fogására, azért azt sem felejti el, hogy bizonyára ilyet bárki tud csinálni – sőt, mások még többet is, jobbat is fognak, de mégis, mintha csak egy (nagyon) eldugott érzés lenne, szinte teljesen megfeledkezik róla, mikor meghallja, hogy Shu is igazat ad a kis feliratnak, legalábbis annak tekintetében, hogy valóban finom.
- Mester szakács? Mester szakács… Dojo? Dojo! A Dojo az mindig jó... Csak azt nem tudja pontosan, hogy miért pont egy dojoba kell menni, megfőzni/ megsütni a hala(ka)t, de ez már a legapróbb dolog. A lényeg, hogy, ha minden jól megy, elmennek oda és lesz vacsorája is, ráadásul legközelebb talán már magának is össze fog tudni dobni valami egyszerűbb kaját.
- Még mire lehet akkor jó? A ke…? Nem tudja miért is kell Shunak az ő keze, de aztán rájön. Egyedül is meg tudta keresni valószínűleg, csak más kérdés, hogy egy év múlva jön rá, hogy létezik ilyen vagy most? Ezúttal utóbbi a nyerő és pislogva figyeli az egyelőre egyetlen szafari jelvényt, majd picit később a rengeteg még elszürkült eredményt.
- Ez tök jó. Mosolyodik el, miközben beleolvas néhányba. Ahogy nézem a legtöbb nem is olyan, hogy fogj ki ezer pontyot, hanem izgalmasak is vannak köztük. Ó és ez… Ezek… Ebből meg is lehet gazdagodni? Néz ámulva Shura. Talán a „meggazdagodás” kicsit érdekes kifejezés erre a párszáz aranyra, de végül is egész sok aranyat össze lehet szedni, ha csak az első pár könnyebb teljesítményt teljesíti.
- Na, akkor irány megszerezni a következő jelvényt. Majd bele is dobja a kötelet a vízbe, mintha már évek óta tudná hogyan kell és ő tanítaná éppen Shunak. Aztán vár… És hamarosan egy újabb "hallal" lesz gazdagabb.
- Mi ez az izé… Hé, ez megtámadott! Majdnem elhajítja az ollós kis állatkát, történetesen a rákot, amiről csak az utolsó pillanatban jut eszébe, hogy nem kéne elhajítani, mert annál biztosan finomabb. Lassan lenyugszik és felolvassa a leírását is.
- Néha ő hamarabb fog meg, mint te őt. Néha. Vigyorodik el. Most én nyertem. Azzal a rákra pillant és fejéhez emeli.
- Te kis gonosz bestia… Tudni illik hiszen, hogy Wana mindig is szívből utálta a rákokat…. Vagy inkább félt tőlük. Az ízüket kint is szerette – bizonyára itt is jók lesznek, de mindig attól félt, hogy megtámadják. Mindenkinek van szinte valamilyen fóbiája…
- Ez finom? Mert nem írja… Kérdi Shutól, hátha ő jobban ért ezekhez a dolgokhoz. Persze kinek mi a finom, de lehet, hogy ez mondjuk egy ritka íztelen rákfajta…

by **Shukaku** Szomb. Május 02 2015, 16:16

-Igen, Dojo. De ne gondold túl, semmi köze nincs a Dojonak a főzéshez, csak tudod ott rendezkedtünk be ilyen főhadiszállásként. vagyis… hát kihelyezett főhadiszállás. A céhünk előszeretettel segíti a kis szintű játékosokat, de ugye a céhház meg a tizedik szinten van, és mivel nem mindenki kiképzős, mint például te sem, vagy sokan nem is tudnak a kiképzőtisztről, nem tudnák megtalálni a céhházat. Ezét nyitottam a Dojo-t az első szinten, a Kezdetek városában, és ott rendeztem be egy kis konyhát is… ilyen tankonyha szerűség, hogy tudjatok gyakorolni. De van hálóhelyiség is, meg minden. Tulajdonképpen lassan már egy kis fogadó, csak éppen teljesen ingyen van. A mesterszakács pedig… hát azt sem kell túlgondolni, mert csak rengeteg gyakorlás kérdése. Még te is lehetsz mesterszakács, ha eleget gyakorolsz.
Arra, ahogy Akimoto a kezét bámulta, amikor Shu megfogta, nem tudott nem nevetni.
-Jajj ne aggódj már, nem úgy kérem meg a kezedet, csak a menüdbe nyúlkálok egy picit. látod?
Magyarázta el a részleteket, majd ha minden megvolt, akkor el is engedte a srác kezét, hogy az újra a bot köré fonódhasson, és várhassa a következő zsákmányát.
-Hát… én nem a meggazdagodásért csinálom, de arra sem rossz. Én azért szeretem, mert fel lehet fedezni közben a szinteket, és még jól is szórakozok, plusz a jelvények is nagyon szépek.
A rákkal való akciójátékozásra újra csak nevetni tudott, és esze ágában nem volt a fiúnak segíteni. Ezt a hatalmas csatát most egyedül kell megvívnia… egyébként is védett területen belül van, szóval nem eshet baja, ráadásul eközben Shu a saját fogásával volt elfoglalva, majd a kifogott kagylót is átadta a másiknak.
-Igen, ezeknek is nagyon finom ízük van. nem mindegyikhez írhatták oda.

(kagyló)

by **Mayumi** Szomb. Május 02 2015, 21:24

A lány csak mosolygott a férfi kérdésén, majd egy kis szünetet tartva, alaposan átgondolja mit is kellene felelnie. Látszólag nem jött zavarba, a kérdés hallatán.
- Nos... Mi nők szeretjük összezavarni, zavarba ejteni a férfiakat, ha már teherbe nem ejthetjük őket. Szerintem semmi unfair nincs benne, csupán kíváncsi voltam a reakciódra, és tudni akartam, hogyan is érzel valójában. - egy kielégítő válasz, ami elégedettséggel töltötte el a lányt. Őszintébb nem is lehetett volna. A férfiak többnyire azt hiszik, jóval a nők fölé magasodhatnak, mivel sok esetben ők az erősebbek, viszont ha azt hiszik, hogy jobbak is a nőknél akkor nagyon tévednek. Ahogyan Mayunak is sok társának is vannak hasonló fortélyai, eszközei a tarsolyában amit bármikor előhúzhat, ha úgy adódik. A lány picit poénkodott, hátha sikerül oldania a feszültséget amit a korábbi kicsit kegyetlen tréfájával teremtett elő. Időközben már ö maga is rájött, hogy ez sokkal de sokkal alattomosabb, ámde mégis célravezetőbb húzás volt, hiszen így hamar átláthat az esetleges szajhavadász férfiak álarcán. Persze sok futó kalandban volt része, igazából egyikük sem jelentett többet neki egy darab húsnál. Pont úgy tekintett mindegyikre mint ahogyan azok is tekinthettek a szőkeségre. Talán csak a szerencsének köszönhető, hogy végre valahára elé került egy olyan férfi aki nem feltétlenül csak az élvezeteket hajhássza, hanem annál többet akar. Valami komolyabbat, vagy legalábbis a lány számára értékes kutatási eredményekkel szolgálhat. Vajon mennyiben különbözik az anyag Atsu-kun anyagától?
- Abban biztos vagyok. Legfeljebb mostantól több időt is eltöltünk egymással. Feltéve ha ez nincs ellenedre és nem akadályoz majd a bűnüldözésben, és a hősködésben. - egy picit rájátszott a dologra, de néha erre van szükség, hogy a lényegi részt is előássuk, a sok hamisság mögül. A férfi karjában gyengéden belekarolt, és követte, csendben hallgatott miközben, a férfi lerendezte a szállást, és hagyta, hogy ö vezessen. Néha meg kell adni a látszatot, hogy valóban a férfi hordja a nadrágot a kapcsolatban. Ha máshol nem is de itt legalább legyen egy kis sikerélménye.

by **Silver** Vas. Május 03 2015, 19:09

Hirtelenjében azon kaptam magam, hogy összezavarodtam. Mint aki felébredt az álmából, és azt sem tudja éppen, hol van és hogy került oda, most valahogy én is így éreztem magam az oldalamon ezzel a csodaszép, vajszívű leányzóval. Ez nem látszott rajtam kívülről, hiszen megkaptam a kulcsot és felkísértem Miss Mayumit a lépcsőn, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, de közben belül így éreztem. Ez volt az, amikor történik veled valami, de te nem fogod fel akkor, amikor történik, hanem szép lassan szivárog be a tudatodba, hogy megváltozott az életed. Ijesztően könnyen egymásra hangolódtunk, és éppen ezért éreztem valamiféle különös ürességet is, mintha kimaradtak volna lépések. Vagy talán csak nem tudtam elhinni, hogy itt van egy lány, aki a hősies énembe esett bele, és nem a sikereimbe vagy a státuszomba.
- Sosem értettem, miért kell ilyen komplikált és körmön font módszerekhez folyamodnotok - sóhajtottam fel a fejemet enyhén csóválva. Míg élek, a nőkön nem fogok kiigazodni, that's for sure. Mindegy, egy kisebb szívrohamot leszámítva nem történt semmi baj, és azt mondják, hogy ami nem öl meg, az erősebbé tesz, szóval hála Miss Mayuminak, erősebbé váltam Cool

És még ennél is erősebbé akarok válni, hogy megóvhassam minden bajtól, kígyótól és koboldtól!
- Épp ellenkezőleg! Veled van még egy okom, amiért megéri harcolni és küzdeni a gonosszal - néztem félre zavartan, és még a szám szélét is kapargattam. Nagyon szerettem volna minél több időt eltölteni Miss Mayumival, ezen az sem változtatott, hogy milyen furcsa érzések keringtek bennem.
Gőzerővel kerestem a megfelelő szobaszámot, és hogy rátaláltam az ajtóra, azzal a lendülettel ki is nyitottam, és udvariasan előre engedtem a szőkeséget. Természetesen egyszerű volt a berendezés, az ágyak mellett asztal, székek, egy-egy szekrény, látszott rajta, hogy ideiglenes szállásnak van szánva. Kicsit sajnáltam is, hogy ilyen szürke és fantáziátlan körülmények között fogjuk eltölteni a következő órákat.
- Szeretnéd használni a fürdőszobát? Én még mindig érzem magamon a kígyók nyálkás bőrét - szólaltam meg, amint kicsit beljebb voltunk, és körbenéztünk a helyiségben. Magyarán szólva nekem jól esett volna egy fürdő még úgy is, hogy a virtuális víz azért nem az igazi. De hát vizet rettentő nehéz modellezni még ma is.

by **Wanagate Akimoto** Vas. Május 03 2015, 19:52

- Ühüm… Megértette. Dojo a neve, de az Shunak az amolyan másodlagos szállása. Legalábbis valahogy így, a részletek nem olyan fontosak.
- J-jó. Értem. Egész gyorsan rájön a dolgokra, most is csak pár másodperc kellett neki, míg rájött, hogy hogyan is kell Shunak a keze. Idáig sem gondolta volna, hogy „úgy” kell neki, pont ezért lepődött meg annyira – nem tudta eldönteni, hogy ez valamiféle vicc, vagy ez is egy olyan MMORPG-s kifejezés csak, mint a „mob” vagy a „boss”. Aztán persze megérti, így már csak azért bosszankodik egy kicsit, mert a lány irányítja a kezét, mintha valami mozgássérült lenne. Jól van, az még rendben van, hogy megfogja a kezét – hiszen előtte szólt, így végig „tűri”, ahogyan mozgatja a kezét, de amint végez csak egy gyors „oké”-t mond, egy „köszi”-vel megtoldva.
Aztán mikor a rák „megtámadja” először segítségkérően tekint Shu felé, de aztán rájön, hogy ez most az ő (első) küzdelme lesz. Egy ritka veszélyes mobbal, ami sokkal az ő szintje felett van. Egyetlen ütésébe belehalhat… Izé. Védett területen egy rákkal áll le küzdeni. Végül is még mindig jobb, mintha védelem nélküli helyen egy ötvenes szintű vörössel találkozna. Hatalmas hadakozásokat követően felsóhajt végre. Nagyjából akkor emelkedik valóban a kis állat fölé, mikor Shu egy kagylóval lesz gazdagabb. Nézi egy ideig a kagylót.
- Szép. Mosolyodik el, majd ezúttal nem is nagyon törődve a dolgokkal újabb eszméletlenül nagy csatát vív, csupán ezúttal nem a rákkal, hanem a koncentrációval. Aztán nagyot ránt a pecabotján, mire az kijön a vízből, a végére akadt pontyot.
- Megint egy ilyen. Mennyi halféle van nagyjából? Vagy te mennyit fogtál eddig? Teszi fel a kérdést. Hiszen Shu sem foghatott még ki minden halat, így nem tudhat mindről. Vagy mégis?
- Tényleg, a Dojoba mikor megyünk majd? Szó sincs arról, hogy unja, csak azért kérdezi, mert még utána (vagy lehet majd csak másnap) a kiképzőtisztet is meg akarja látogatni.
- Ööö... Nem tudod véletlenül, hogy a kiképzőtisztet mondjuk második vagy harmadik szinten is meg lehet látogatni? Csak nehogy az legyen belőle, hogy "véletlenül" felfejlődök a másodikra és akkor már nem tudok menni tizesre. Neveti el magát, főleg a "véletlen"-nél, melynél ujjával is jelzi a macskakrmöket.

by **Shukaku** Hétf. Május 04 2015, 09:24

Hát… a másodlagos szállás nem teljesen igaz, legalább is az a része nem, hogy Shunak lenne a másodlagos szállása, hiszen azt inkább a kicsiknek tartja fent, akiknek nincs pénze fogadókra, vagy éppen nem akarnak költeni fogadókra. Neki ez a kis összeg tulajdonképpen már semmiség, és szívesen segít. Persze ha akar Shu is megszállhat ott, azonban erre még nem nagyon került sor, Chizut is inkább áthívja magához, ha olyan a szituáció. Igen, hiszen ő lakhat eleve a céhházban lévő szobájában, de van saját háza is, ahova nemsokára egyébként is elég sok embert meg fog majd hívogatni. Nagy tervek vannak készülőben, méghozzá nagyon nagyon nagy tervek, ám erről majd később beszámolunk. Shu persze csak addig tartja fogva a fiú kezét, amíg az feltétlenül szükséges, utána már el is engedi, és tovább figyeli az élet-halál harcot Akimoto és a rák között. Azon még el is gondolkodik, hogy a nagyobb hal kihúzásánál ne segédkezzen-e, ám továbbra is azon az állásponton van, hogy meg tudja oldani a másik magától, és jobb, ha most még van sikerélménye, hiszen szüksége lesz rá a későbbiekben. A kérdés viszont meglepi, és bele kell lapozgatnia a jegyzeteibe, ám egy röid keresgélés után inkább a sárkányra pillant kérdő tekintettel.
-Összesen harmincnyolc fajta olyan halat vagy vízi élőlényt, vagy tárgyat fogtunk ki eddig, amiért jelvényt kaphatsz. Ennél azonban sokkal több él még í vízben, ezeknek a számát azonban nem tudom neked még megtippelni se.
-A Dojoba pedig… hát… mikor szeretnél?
A következő kérdésnél egy kicsit felnevet, majd megrázza a fejét.
-Ne aggódj, még olyat is ismerek, aki a kilencedik szinten látogatta meg a kiképzőtisztet. Semmi ilyen baleset nem történhet, szóval nyugodtan fejlődj, és menj el akkor hozzá, amikor gondolod.

by **Mayumi** Kedd Jún. 02 2015, 13:11

- Körmönfont? Úgy gondolod? - talán a mai nap első felszabadult nevetése hagyta most el a lány torkát. Picit meglepődött, hiszen még sosem jellemezte senki sem így ezt az oldalát a nőknek. Való igaz a nők nem adják olcsón magukat, és szeretnek különböző módszereket kipróbálni, hogy leellenőrizzék a férfiak szavahihetőségét. Ez néha beválik, néha pedig pont ellenkezőleg hat. - Majd hozzászoksz. - ölt nyelvet, a fiúnak, majd követi, azonban a szoba megtalálásában inkább nem segédkezik. Nem azért mert bunkó, vagy mert nem ért hozzá, ez inkább hízelgés, és esély Silver-nek, elvégre ő mint az ellenkező nem képviselője, a sikerélményekből, és a nők csodálatából nyerik hatalmukat, ebből táplálkoznak, éppen ezért ha megfosszuk tőlük ezeket a csodálatos lehetőségeket szörnyű dolgok történhetnek.
- Ha arra célzol, hogy szeretnél megvédeni akkor ki kell, hogy ábrándítsalak, mert én egy erős és határozott nő vagyok aki tud vigyázni magára! Ugyan nem a mobolásra összpontosítok, de hidd el, hogy van némi harci tapasztalatom, és nyitott szemmel járok. Tudom mi veszélyes, és mi nem. Amúgy sincs okom félni, a veszélyes alakokat majd ti elintézitek, ugye? - keresi a férfi tekintetét, egy pillanatig, majd ha megvan a keresett szoba, elsőként lép be, hiszen Silver-kun egy úriember aki biztosan előre engedi a nőket. Mint ahogyan odakint is tette.. Megfogja az ajtót, kitárja, félreáll az útból, és minden egyéb.
A szoba berendezése nem nyűgözte le Mayumit, az arcán ez látszik, is, azonnal az ablakhoz siet, és egy kicsit ügyeskedik, hogy sikerüljön kinyitnia. A szellőztetés jó dolog, és a hideg esti levegőnél nincs is jobb.
- Menj csak, én addig kiszellőztetek. - füzet elő, és már jegyzetel is. Nevek, események, dátummal ellátva, a megfelelő oldalra, néhány alapvető információ a célszemélyről, jelen esetben Silver-ről. Többek között a hősies magatartásáról, a kedvességéről, és udvarias viselkedéséről amire az egyetlen ésszerű magyarázat az, hogy ő egy "jó" ember.

ah elnézést az egy hónapos késésért Embarassed

by **Silver** Szomb. Jún. 06 2015, 18:16

Elmosolyodtam a lány nevetését hallva, de inkább csak azért, mert illett mosolyognom ebben a helyzetben. Kicsit még hatása alatt voltam az imént történteknek, hosszabb távon pedig a mai nap viszontagságainak, bár ez utóbbit már azért nagyjából feledtette Miss Mayumi tündöklő személye, ha nem is teljesen. Nem nagyon tudtam mit mondani, ezt amíg élek, nem fogom megszokni, ahogy az értelmét sem láttam. Épp ezért ők a nők, mi pedig a férfiak vagyunk, a csavaros gondolkodás helyett az egyszerű, egyenes fajtát ismerjük, ahhoz tudunk viszonyulni. Irigylem azokat a férfiakat, akik értenek a nők nyelvén, vagy... at least tettetni tudják azt.
És tessék, itt a másik dolog, ami olyan hangulatromboló tud lenni, a makacs öntudatosságuk. Újabb fáradt sóhajt hallattam, és a nyelvemen volt a visszavágás, megemlítendő pont volt a kígyóverem, és a főtéren történt pillanatok, de lenyeltem és inkább csak homlokon pöccintettem Miss Mayumit.
- Aki legyőzi a veszélyes alakokat, az tán nem megvéd téged tőlük? - kacsintottam, majd beengedtem a szobába. Lehet, hogy szegényes volt, de a célnak megfelelt. A kastélyba nem vihettem, az egyrészt hosszú séta, másrészt még félreérthető is lenne, úgyhogy meg kellett elégednünk ezzel a környezettel. A lényeg úgyis ő volt meg én, és a beszélgetés. Egymás megismerése. Lelkileg és... hát talán testileg még korai lenne, nem?
- Fine, mindjárt jövök akkor - bólintottam, és átléptem a küszöbön, becsuktam magam mögött az ajtót, és gyorsan lezuhanyoztam, már amennyire a lehetőségek engedték. A kádban ázást most kihagytam, így is megtisztulva és felfrissülve öltöttem magamra a törülközőmet. Sokkal jobban éreztem magam, megszabadultam a kellemetlen kígyólenyomatoktól, and all.
- Sokáig voltam? - kérdeztem visszatérve, a törülközővel a derekam körül. Hadd csodálja a felsőtestem kicsit, amíg fel nem veszek valami normális ruhát Razz

by **Mayumi** Csüt. Jún. 11 2015, 18:03

Okoskodás, majd elégedett kisugárzás, mint aki éppen most nyert meg egy háborút. Valójában ez majdnem igaz is, hiszen a gyengébbik nemmel szemben Mayumi bármikor megnyer háborúkat. Nem mintha a nőket nem tudná legyőzni bármikor, bármiben, de abban nem leli örömét.
- Itai - a homlokához kapja a kezeit, a váratlan pöckölésre, a nyögés amivel a nők fájdalmukban adnak hangot egy már megszokott dolognak számított, amiről egyszerűen nem tudott leszokni a bent eltöltött idő alatt. Többször is kísérletezett már vele a múltban, hogy az ember vajon, képessé válna-e egy idő után szemrebbenés nélkül végignézni, ahogyan egy kard vagy bármely más éles tárgy közeledik a szemeihez, ha tudatában van annak, hogy nem fog megsérülni, és fájdalmat sem fog érezni. Azonban neki még nem sikerült ennyire gépiessé válnia, ahogyan olyan személyt sem találnia aki hajlandó lenne ezt a procedúrát órákig próbálgatni... Alig telt el néhány perc amíg a fiú elkezdte a zuhanyozást, addig Mayumi felfedezte a szobát, csodálta az ablakból nyíló panorámát, majd amint hallotta az ajtó nyitódását, megfordult, fenekét az ablakpárkánynak támasztva, szemlélte a visszatérő fiút. Vagyis sokkal inkább férfi, mint fiú..
- Körülbelül tíz percig. Átlagosan ennyi időt töltenek a férfiak a zuhany alatt. - mosolygott, és próbálta a tekintetét a fiú arcán tartani, bármennyire is nehéznek bizonyult ez a művelet amikor kicsivel lentebb egy kidolgozott csupasz férfi mellkas képe tárult elébe. Végül engedett a kíváncsiságának, és lentebb kacsintgatott azokra a részekre is amelyek ezidáig rejtve maradtak.
- Remélem nem baj, hogy kicsit szellőztettem. Ha fázol, nyugodtan csukd be az ablakot. - huncut mosoly, majd ellökte magát az ablaktól, és határozott, nőies léptekkel indult el a lovag irányába, kezét pedig gyengéden a vállához ütötte.
- Switch. Sietek. - kuncogva el is tűnt a fürdőben..

Bútorok tologatásának hangja, majd víz csorgása hallatszik ki a bezárt kis szobácskából. A lány elővigyázatosságból mindig az ajtó elé tol mindent ami mozdítható. Igazából nevetséges egy szokás, de nem tudja leküzdeni.
Hosszú percek telnek el amíg csak folyatja magára a kellemes meleg vizet, majd végre valahára beszappanozza testét, megmossa a haját, fésülködik, két fonatot képes a dús szőke hajkoronájából, miután megtörölközött, végül pedig egy hófehér hálóruhát ölt magára, ami picivel a térde fölötti részig ér. Legalább fél óra telt el, mire végre előbujt rejtekéből. Persze ismét a hangos bútortologatással megy el legalább egy perc, mire láthatóvá válik.
- Ah bocsi, remélem nem maradtam túl sokáig. Picit belefelejtkeztem a zuhanyzásba. Hol is tartottunk a zuhanyzás előtt? - arca kipirult a meleg levegőtől.

by **Silver** Csüt. Jún. 11 2015, 19:29

Bár a lányok erre sokkal... hogy is mondjam... érzékenyebbek, most én is megéreztem Miss Mayumi tekintetét magamon, és ez jó érzéssel is töltött el. Ezek szerint még mindig meglátszott rajtam, hogy sportoltam hosszú éveken keresztül annak ellenére is, hogy már korántsem voltam csúcsformában, amikor bekerültem a játékba. A rendszeres testmozgás ugyan megvolt, elvégre nem tudtam volna abbahagyni, amire feltettem az életem első jelentős szakaszát, de már nem olyan intenzíven, hiszen óvnom kellett a csuklómat is.
- Ugyan, melletted nem tudom elképzelni, hogy valaha is fázni fogok - böktem ki egy béna bókot, bár nem is tudom, mit szerettem volna vele mondani. Whatever, a kacsintás mindent megold, az eszemért sose szerettek Neutral

I mean, hülye azért nem vagyok, de dicséretet sem érdemlek a sütnivalómért. Inkább a tettek embere voltam, már amúgy is, itt meg pláne. Egy mosollyal engedtem útjára a lányt, aztán mikor becsukódott az ajtó, nagy sóhajt hallattam, és az ajtó holtterébe sétáltam, hogy néhány mozdulattal megszüntessem a fanservice-t, és rendes ruhába öltözzek. "Rendes", mert nem vittem túlzásba, megmaradtam egy atlétánál és egy rövidnadrágnál. Szokatlan látvány lehettem így, teljesen más jellegű öltözékeket szoktam hordani amúgy. Aztán hanyatt feküdtem az egyik ágyon, és hallgattam a hangokat, amelyek a fürdőszobából jöttek. Including bútortologatás, amire azért felvontam a szemöldököm, meg ráncoltam a homlokom. Még nem pipáltam hasonlót sem. Mondjuk a vállvonogatáson túl mást nem igazán tehettem, türelmesen megvártam, amíg a lány is végez, addig pedig gondolkodtam és a plafont bámultam. Ja, meg becsuktam az ablakot. Nem azért, mert fáztam volna, hanem miatta.
At last kinyílt a fürdőszoba ajtaja, én pedig abban a pillanatban fel is pattantam, hogy azért ne fetrengve fogadjam a visszatérő Miss Mayumit. Helyette leeső állal tettem meg. Látszott rajta eddig is, hogy fantasztikus alakja van, de ez a vékony, rövid hálóing minden adottságát kiemelte. Nagyot nyeltem.
- E... izé... - kezdtem el mondani valamit, de folytatni már nem tudtam, mert nem is tudtam, mit akartam mondani. Aztán csak kerültek szavak a számba, miután megráztam picit a fejem - Kettőt és könnyebbet kérdezz. Most csak arra tudok gondolni, mennyire hihetetlenül... szexi vagy - pirultam bele a mondatba, majd félrekaptam a tekintetem róla. Amúgy sem tudtam volna a szemébe nézni, lehetetlen volt.

by **Mayumi** Pént. Jún. 12 2015, 09:56

Ha most azt mondaná, hogy "áh csak magamra kaptam valamit" az természetesen egy hazugság lenne. Amolyan női hazugság, hiszen Mayumi rengeteget agyalt rajta miféle hálóruhát is kellene magára öltenie, egy Silver-hez hasonló férfi társaságában. Egy szobán osztoznak ugyan, barátoknak még nem nevezné magukat, de mégis zavaros érzelmeket zaklatják. Felsóhajt, majd kilép a fürdőből, halkan behajtva maga mögött a régi faajtót. Tekintete elsőként az ablakra, majd onnan a fiúra vándorolt aki le sem tagadhatná, hogy egyenesen Mayumira szegezi tekintetét. A lány összezárt lábakkal, maga mellé engedett kezekkel néz vissza rá, arca kissé kipirult a meleg levegőtől, ami nem meglepő azok után, hogy mennyi időt töltött el bezárva, egy kis helyiségben. De a bók hallatán, talán még egy árnyalattal sötétebbé is vált az arcszíne. Zavarában még a haját is igazgatni kezdte, egy fél nevetéssel egyetemben.
- Ugyan. Csak magamra kaptam valamit. Nem akartam, hogy órákig kelljen rám várnod. Igazából nem szoktam ennyire elhanyagoltnak tűnni. - némi hablaty, és még a hazugság is előkerült. Valójában szerette volna lenyűgözni külsejével a férfit, formás lábaira különösen büszke volt, ezért is visel állandóan szoknyát, viszont a hálóing ezúttal többet mutat, arról nem is beszélve, hogy sehol egy harisnya, vagy térdzokni, csupán fedetlen női lábak. A férfi viselete viszont már kevésbé volt erotikus. A lány egy pillanat alatt végigmérte.
- Régebben sokkal szebb alakom volt, de az iskola miatt le kellett mondanom néhány hobbimról, szóval a tánc kikerült az életemből. Csak a futás maradt meg. De biztos érted milyen nehéz összeegyeztetni a különórákkal, a munkával, a hobbikat. - gondolván itt a férfi felsőtestére, egészen biztos, hogy rendszeresen sportolt odakint. Végül határozott léptekkel megrohamozta az egyik ágyat, és kényelembe helyezte magát rajta, úgy, hogy tarthassa a szemkontaktust a férfival miközben hallgatja annak beszédét. Ügyesen megigazította a ruháját, hogy még véletlenül se fedjen fel olyan részeket amelyeket még túl korainak érez megmutatni magából. Már amennyire ez lehetséges.
- Azt hiszem, hogy ha felébrednék, és tükörbe néznék, látnám mit művelt velem ez a pár év szörnyethalnék. Egy élet munkája mehetett tönkre, egy buta kísérlet miatt.

by **Silver** Pént. Jún. 12 2015, 15:32

Voltaképpen ez volt az a momentum, ami így kvázi megcsapott és ráébresztett, hogy hol is vagyok éppen. Kettesben egy rettentően dögös lánnyal, meglehetősen hiányos öltözékben... nem csoda, hogy zavarba jöttem és olyan bődületes baromságokat nyögök ki, mint ez az iménti is. Sok mindent járt a fejemben, ez a helyzet több, mint... hát hogy is fogalmazzak... kecsegtető volt. Én ideinvitáltam, ő pedig egy ilyen "öltözettel" reagál rá, ez sokat mondó volt. Viszont akár próbatétel is lehetett, sőt gyanús, hogy az is volt. Az is megfordult a fejemben, hogy milyen szereppel reagáljak. Vagyis... more precisely... szereppel reagáljak, vagy adjam önmagamat? Mondjuk az iménti reakcióm szinte bele is kényszerített abba, hogy Kenji legyek, és ne Silver. Utóbbi biztosan nem ilyen kifejezéseket használt volna ebben a helyzetben.
- Hát, ha ilyen az, amikor csak magadra kapsz valamit, akkor el sem merem képzelni, mennyire lenyűgöző vagy, ha rá is készülsz - feleltem a szokásos kacsintással. Nem vagyok se vak, se bolond, olyan nincs, hogy egy nő csak úgy magára kapjon valamit, én pedig örömmel kaptam az alkalmon, hogy kielégítsem a hiúságát, ha már gyakorlatilag felkért rá.
- Óóó, táncoltál? Akkor már értem. Megnyugtatlak, az alakod egészen fantasztikus még mindig - jött az újabb bók, ami kifejezte a csodálatomat iránta. El sem tudtam képzelni, hogy létezik ilyen nő: önzetlen, arany szív és tökéletes külső. Ilyen érzés lehet, amikor valaki megfogja az Isten lábát.
- Valamiről le kell mondani, ez igaz. Én középiskolában versenysportoltam, amellett nem lehet annyi energiát fordítani a tanulásra, se munkát vállalni, legalábbis én nem voltam képes rá. De nem bántam meg egy picit sem. Csak aztán... hát a csuklóm úgy döntött, hogy szembeszáll velem - mosolyodtam el kicsit keserűen, és megdörzsöltem a jobb csuklóm, amelyen még ebben a virtuális testben is érezni, hogy nem teljesen természetes a formája. Közben a beszédet használtam kifogásnak, hogy átgondoljam, mi legyen a következő lépésem. Ugyanis ő leült, én pedig választhattam, hogy a másik ágyra ülök, vele szembe, vagy mellé. Volt bennem egy kis félsz, de úgy döntöttem, hogy utóbbi lesz, és letelepedtem melléje, éppen akkora távolságra, hogy amikor letámaszkodtam, rá tudtam tenni a kezem az ő támaszkodó kacsójára. Úgy voltam vele, hogy nem érdemes tartanom a távolságot és óvatoskodnom, ha egyszer ennyi mindent bevállal, hogy a kedvemre tegyen. Meg szerettem volna mutatni, hogy nem vagyok nyuszi. Kenji nem is volt.
- Nem szabadna ilyesmiken gondolkodnod. Úgysem tehetsz semmit ellene, felesleges rágódni rajta - mondtam, kicsit meg is szorítva a lány kezét, és rámosolyogtam - Tudod, nagyon megindító, hogy képes lennél feláldozni a vágyaidat, kívánságaidat mások kedvéért. Egy ilyen lány csak boldogságot érdemel, nem efféle keserű gondolatokat - tettem hozzá, majd vettem egy nagy levegőt, mielőtt közelebb hajoltam. Meg szerettem volna csókolni most, hogy kettesben vagyunk, nyugodt körülmények között.

by **Mayumi** Kedd Jún. 16 2015, 21:05

Egy bájos mosoly, meg legyintgetés következett. Talán már kiszámítható volt, hiszen ahogy eddig is most sem hagyta szó nélkül a dicséreteket amelyeket ugyan követelt, de mégsem várt el a fiútól.
- Ha csinos akarok lenni akkor reggelig a fürdőben forgolódok, hogy ne úgy nézzek ki mint valami szörnyeteg aki most bújik ki rejtekéből, hanem inkább mint egy Istennő aki leszállt a mennyekből. Talán valami ilyesmi ruhát öltenék akkor is magamra. - picit meghúzza a nyakánál a fehér anyagot, majd elengedi.
- Csak néhány évig. Igazából csak azért táncoltam mert kellett egy kis időtöltés, és a futás mellett még valami amivel kicsit formálhatom az alakomat. Dee természetesen sok minden mást is kipróbáltam, de nem voltam elég kitartó... az élet mindig közbeszólt. Arról nem is beszélve, hogy sokat költöztünk. - egy picit elszaladt vele a ló és teljesen belefelejtkezett a beszélgetésbe, minden szavát egyszerre átjárta az élvezet, és öröm, majd amikor a fiúra nézett összezárta a száját, és a pillanatnyi mosolyt, félmosollyá változtatta. - Bocsánat, néha előfordul, hogy csak úgy fecsegek mindenféle dologról. - egy biccentéssel is megtoldva a mondatot, inkább a fiú történetére kezdett figyelni, miközben hallgatva akaratlanul is megérintette a fiú kezét.
- Igazán sajnálom, hogy így végződött. De szerencsére mégis egy életvidám hős lettél. Néha ilyen apró balesetekre van szükség ahhoz, hogy az életünk egy teljesen új útra tévedjen, ami néha jobb is annál mint amit magunk szerettünk volna kiválasztani. - némi felvidító szöveg, talán a legjobb ami jelen pillanatban tőle tellett, kicsit elszomorodott, hogy nem sikerült ennél jobban kitalálnia, de ez is azon gyengeségei közé tartozik amelyeken nem tud változtatni. Csupán figyelve, leutánozni mások, hogyan is csinálják. Sajnos most nincs senki akit le lehetne másolni...
- Tudom. De egyszerűen nem megy. Néha magányos óráimban azon jár az eszem, hogy vajon miként is nézhetek ki a sisakon túli világban, a régi valóságunkban. Nem tehetek róla, akaratlanul is eszembe jut. - lábait összébb zárva picit mocorogni kezd, szabad kezével pedig megigazgatja, hogy még véletlenül se történjenek olyan aprócska nem kívánatos balesetek mint a villantás..
- Ugyan. Én mindent a tudományért teszek. Bízom abban, hogy az itt töltött időnkkel is hozzájárulok valamihez. Rengeteg elméletet gyártottam már arról, hogy valójában mi is ez a játék. De egyelőre még nem sikerült eldöntenem, hogy melyikben higgyek. Mindenesetre amíg van miben hinnem addig azt hiszem tényleg nincs okom búslakodni. Ráadásul Fortuna asszonyság is rám mosolygott, azt hiszem. - a fiú felé fordulva rámosolyog, közben picit megszorítja annak a kezét, és csendben figyeli ahogyan az közelít. Szemeit összébb húzza mígnem teljesen le nem hunyja őket, majd lassan előre dől...

by **Silver** Kedd Jún. 16 2015, 23:00

Örömmel bókoltam a lánynak, megérdemelte. Tényleg lenyűgözött, nem túloztam. És hát nem csak a külsejével. Azzal is, de ami először megfogott benne, az tényleg az önzetlensége volt, az áldozatkészsége akár ismeretlenek kedvéért is. Nem voltam benne biztos, hogy én is meg tudtam volna-e tenni ugyanazt, amit ő. Hiába szolgálom az Igazságot, legfeljebb health pointot áldozok másokért. A vágyak, a kívánságok, az más kávéház. Messze nem voltam olyan jó ember, mint Miss Mayumi.
- Iiiigen, ez ismerős, én sem tudtam megmaradni sokáig egyvalaminél... én is sok mindent kipróbáltam, fociztam, úsztam, kosaraztam, volt baseball, röplabda, tenisz, cselgáncs, kendo, karate, még az íjászatot is kipróbáltam nagyjából egy hét erejéig, hehe ^^" - soroltam végeláthatatlanul, talán még kis is hagytam néhányat. Már én sem tudom számon tartani, egy kaland sem tartott egy-két hónapnál tovább, amíg a ping-pongra rá nem találtam. Mindenben eljutottam arra a szintre, hogy egy amatőrt már felülmúlok,de ennyi idő elég is volt, hogy megunjam őket.
- Minél többet fecsegünk, annál többet tudunk meg egymásról - hárítottam a mentegetőzését. Én szerettem volna, ha sokat fecseg magáról, nekem is megkönnyítette volna a dolgomat. Mármint ami a megismerést illeti. Aztán hirtelen nekiállt a változásokról beszélni, én pedig abban a pillanatban legszívesebben elsüllyedtem volna. Nagyobbat nem is tévedhetett volna, egy kényszeredett nevetgéléssel reagáltam a szavakra és azon töprengtem közben, hogy merjem-e neki elmondani, hogy semmi jó nem sült ki a balesetemből, de nem szerettem volna lelombozni, szóval... majd... valamikor bevallom... talán. Khm... Ott még nem tartunk Rolling Eyes

- Ez rád vall... - mosolyodtam el - Még ha egy őrült játékszerei is vagyunk, tehetetlenül, akkor is valami hasznosat szeretnél tenni - indokoltam meg rögtön a megjegyzésem, de lassacskán már ráterelődött a figyelmem az ajkára, azokra a cseresznyepiros, puha ajkakra, és a csillogó, élettel teli szemekre, melyekbe most belenézhettem, miközben óvatosan és lassan megérintettem és finoman megcsíptem az ajkát az enyémmel. Lassan mozgattam az ajkam a lányén, és közben elvesztem a pillanatban, mely akár örökké is tarthatott volna. Azonban mégis véget ért.
- Kényelmetlenül érzed magad, hogy a ruhádat igazgatod folyton? - kérdeztem ártatlanul, persze feltűnt, hogy folyton a hálóinge szélét piszkálja, és ez... eléggé szexi volt Embarassed

by **Mayumi** Pént. Jún. 26 2015, 20:51

Egy kis kuncogás tört elő a lányból, majd egy kis meglepődés ült ki az arcára miközben visszakérdezett.
- Tényleg? Több közös van bennünk mint gondoltam. - tovább kuncogott és picit legeltette a szemeit a férfi testén, meglátszik rajta, hogy edzett, de ez nem egyedi, a fiatalok nagy része szükségesnek érzi, hogy beletemetkezzen valamibe, van aki a sportokat, van aki a tanulás, van olyan is aki pedig a züllést választja. Na meg persze van aki mindhárom utat megjárja idővel, és csak idővel alakul ki, hogy melyik mellett állapodik meg, illetve ha valaki elég mohó, és mániákus mint mondjuk Mayumi akkor akár mindhárom úton is sétálhat egyszerre, ami valljuk be nem egy egyszerű művelet. De ha ez még nem lenne elég a lány nem csupán az időtöltései között szeretett újdonságokat kipróbálni, de az adott célszemélyek között is előszeretettel váltogatott. Alkalmanként persze előkerültek korábbi áldozatok is, de mint mindenki ők is csupán múló hóbortok voltak.
- Akkor mégsem kérek elnézést érte. - ölt nyelvet - Mindig is úgy éreztem, hogy ha belelendülök a beszélgetésbe, akaratlanul is elnyomom a beszélgetőpartnereimet, és beléjük fojtom a szót. Főleg ha olyan téma kerül terítékre amiről ódákat tudnék zengni. - valaki ódának valaki pedig pletykáknak nevezi őket. Természetesen mindkettőre kiélezett fülekkel kell figyelni, mert amíg valaki nem lát benne semmi hasznosat addig más pénzt csinál belőle.
- Ugyan. - legyint - Én csak másképp próbálom látni a világot, ennyi az egésznek a titka. Arról nem is beszélve, hogy minden okkal történik, éppen ezért nincs olyan, hogy lehetetlen. Legalábbis szerintem nincs. Vagy... szerinted csupán a véletlen műve, hogy találkoztunk? - picit előre hajol, és mélyen a férfi szemébe néz, teljesen megbabonázza a látvány, annyira, hogy először fel sem fogja mi is történik vele. Az ajkak összeérnek, a lány pedig lehunyja a szemeit és viszonozza a férfi csókját.
- Dehogy! Csak szeretnék a kedvedben járni. A férfiak 2/3 részét feltüzeli ha látja egy nő lábait, viszont illetlenség megbámulni valakit, ezért csak lopott pillantásokat tud venni, ahogyan te is teszed, néha-néha. Azzal, hogy a ruhámat igazgatom, csak alibit csinálok neked, hogy "miért is nézel oda". - sokadik nyelvöltés, de ki számolja? A lényeg, hogy jól szórakozik, huncutul felnevet, és maga alá húzza a lábait. - Csináljak úgy mintha nem vettem volna észre az egészet? - persze a ruha nevetségesen keveset takar, és ez picit tényleg kényelmetlen a lánynak. Sőt ami azt illeti igazságtalanságnak is érzi, hogy amíg ő egy egyszerű hálóingben ül az ágyon addig a fiú a teste legtöbb látnivalóját ruhával takarja. De mégsem tépheti le róla... Rolling Eyes

by **Silver** Hétf. Jún. 29 2015, 16:23

- Örülök neki, hogy megismerhetek valakit, aki nem néz rám furcsán ezért ^^ - mosolyogtam. Mennyiszer megkaptam, hogy komolyabban kéne vennem azt, amibe belefogok, és mennyit győzködtek róla, hogy ha kitartanék kicsit tovább annál az adott sportnál, akkor biztosan megszeretném. Hogyne, meg szerettek volna tartani, mert tehetséges voltam, hála a "betegségemnek". Kiemelkedtem az újoncok közül, egy-két esetet leszámítva, de nem kötöttek le, mindegyikből hiányzott valami. Hol a dinamika, hol a sebesség, hol túl kevés volt a mozgás, hol túl erőszakos volt, hol a csapattársak, az összjáték jellege nem tetszett.
- Én szívesen hallgatom a csacsogásod, szép a hangod és sok érdekeset mondasz - mondtam biztatva a lányt, hogy nyugodtan beszéljen, amennyit szeretne. Én egyébként is inkább hallgatóság voltam, reagálni jobban szerettem, mint kezdeményezni.
- Hát... - kezdtem volna bele egy válaszba, de folytatni már nem nagyon tudtam, mert egészen elbűvölt Mayumi ragyogó pillantása. Csak azt szerettem volna egyébként is mondani, hogy nem tudom, de örülök neki, hogy így alakult. Azonban ezt nem is kellett kimondani, a csók válaszolt helyettem.
A ruhára adott válaszán viszont őszintén meglepődtem. Még abban se voltam biztos, hogy tényleg jól hallottam-e, amit mond. Egyáltalán nem ilyen válaszra számítottam, és hirtelen nem is tudtam, hogyan reagáljak rá, csak másodpercekig tátogtam, mielőtt összekapartam volna az államat a földről.
- Szeretnék én is a kedvedben járni... valahogyan! Szóval ha bármit tehetek ezért... - feleltem elpirulva végül. Kicsit szégyelltem magam, hogy ő igyekszik a kedvemben járni, én pedig nem tettem semmit. Vagyis szándékosan nem, és ezért szerettem volna kárpótolni.
- Viszont tetszik a szókimondásod, bevallom, még soha nem pipáltam ilyen választ. Pedig már hallottam, hogy egy-egy ilyen mozdulatot azért csinálunk, hogy felhívjuk a partner figyelmét valamire, és odavonzzuk a tekintetét - fejtegettem az államat dörzsölgetve, aztán újra a lányra vetettem a tekintetem - Akkor nem baj, ha leplezetlenül csodálom az alakod, vagy maradjunk a lopott pillantásoknál, és továbbra is irányítani szeretnéd a tekintetem? - vettem fel a huncut attitűdjét a mosolyommal.

by **Kazura** Kedd Júl. 07 2015, 16:56

/Yoichi/

Újfent a főtér macskaköveit tapodtam. Alig egy hónap telt el mióta újfent nekikezdtem a játéknak, de számomra sokkal többnek tűnt. Kissé kesernyés ízt csalt a számba a gondolat, hogy ennek ellenére még mindig az első szinten veszteglek, de hamar el is hessegettem ezt.
Megtettem az első lépéseket, innentől már csak könnyebb lehet. És remélhetőleg gyorsabb is-biztattam magam.
A főtér közepére érve szétnéztem a megszokott tömegen, majd újfent ellenőriztem a szafari teljesítmények listáját.
Úgy néz ki ennek kell lennie. Bár kutat ír, de ezt a szökőkutat találtam az egész városban.
Reménykedve tekintettem a szökőkút körüli padok irányába, hátha találok hozzám hasonló őrülteket, de azok üresen álltak.
Nincs mit tenni, próba szerencse.
Helyet foglaltam a legközelebbi ülőalkalmatosságon, majd az inventorymból előhívtam a pecabotot. Ekkor tudatosult bennem, hogy semmiféle csali nincs nálam.
Hát, most már mindegy. Én még egyszer vissza nem jövök ide, úgyhogy reménykedjünk a csodában.
Mivel még soha életemben nem voltam pecázni- nem mintha odakint túlzottan lelkesedtem volna az egy helyben ücsörgés és a víz órákon át való bámulása iránt- ügyetlenkedtem egy sort, de végül a horog a szökőkút vizében landolt. Félve sajdítottam körbe és mintha láttam is volna egy-két felhúzott szemöldököt, meg a közelből elsiető játékost. Vagy lehet, hogy csak beképzeltem magamnak az egészet. Nagyot sóhajtottam, majd visszatértem a feladatra. És vártam. És vártam. És vártam.
Most komolyan, az egész vadászat csupán annyiról szól, hogy hozzáérj valami módon a zsákmányhoz, de a horgászatnál meg kell hagyni az egyetlen idegesítő elemet?? Vagy itt is van valamiféle mozdulat, mint a fegyveres harcnál, ami biztosítja az automatikus kapást?
Igyekeztem különböző pozíciókban tartani a botom, ami külső szemlélő számára igencsak komikusan hathatott. Végezetül már a szemem is behunyva koncentráltam, hogy rántson már valami a zsinóron, így nem vehettem észre a felbukkanó alakot.

by **Yoichi** Hétf. Júl. 20 2015, 11:46

Kazura

Elég kellemes időre ébredtem ma, így úgy döntöttem, hogy koptatom kicsit a Kezdetek Városának utca köveit. Már elég jól ki ismerem magam a városban. Jó volna már másfelé is szétnézni, viszont a szintem még nem engedi, hogy a magasabb szintekre is felmehessek, így egyelőre marad a Kezdetek Városa az amiben az unalmas napjaim tengetem. Már feltérképeztem az itt található fogadókat, boltokat, így nem igazán maradt már mit felfedeznem. Néhány óra séta után a főtéren kötöttem ki, gondoltam megnézem, hogy találok e valami új küldetést a hirdető falon, de üres volt. Az a egy-két felhívás ami pedig szerepelt rajta, mind a magasabb szintekre hívták a játékosokat. Úgy néz ki, hogy most nincs szerencsém a küldetés kereséssel. Tettem egy kört a főtéren és csak akkor álltam meg, mikor megláttam valaki neki kezdeni horgászni a szökőkútban. Egy darabig csak meglepetten figyeltem a srácot, aki erre a furcsa cselekedetre szánta el magát és mintha ismerősnek is tűnne. Lehet, hogy találkoztam már vele futólag egy küldetésen. Bár az is megeshet, hogy csak a képzeletem viccel meg és még sose láttam még ezelőtt. Mindenesetre érdekel, hogy miért is kezdett neki pecázni a szökőkútban, így oda megyek hozzá és megszólítom.
-Hali! Milyen a kapás?
Kérdeztem meg kissé cinikusan. Hisz nem hinném, hogy csak úgy harapnának a halak errefelé.
-Talán jár ezért valamiféle achievement?
Lehet, hogy csak én nem értem a dolgot és jár ezért valami, hisz elég sok mindennel nem vagyok még tisztában. Aztán az ilyen játékokban mindig van pár rejtett achievement, amit meglehet szerezni és néha elég furcsa dolgokat kell elvégezni a megszerzésükhöz, de néha elég az is, ha csak felfedezel valamit a játékban.

by **Kazura** Szomb. Júl. 25 2015, 04:15

A kérdés ugyan nem volt hangos, azonban köszönhetően az elmélyülésnek mégiscsak meglepetésként ért. Ijedten pattantam fel ültő helyemről és nagyot rántottam a boton is.
-A szívbajt hoztad rám!-csattanok fel, majd végigmérem ki is zavart meg elfoglaltságomban.
Azt hiszem a legutóbbi küldin találkoztunk. Yoichi, ha jól rémlik.
-Bocsi, csak kissé felidegesített ez a hülye horgászat. Nem hiába hanyagoltam odakint, időpocsékolás az egész. A kapásról pedig inkább ne is beszéljünk-fordulok vissza a szökőkút felé, hogy eltegyem a horgászbotot.
Hínár. Undorító zöld trutyi, ami a földön heverő botom végén ficeg. Nagyot sóhajtok és minél kevesebb érintkezéssel megszabadítom tőle a horgom.
-Ami azt illeti igen, de mint látod nem igazán éri meg a fáradtságot-mutatok a hínárra a szökőkút melletti kövön. Nem igazán érzem a késztetést az eltakarításában.
-Bár ki tudja, lehet, hogy csak én vagyok béna hozzá és van egyszerűbb módja is a halálra ijeszteted magad és reménykedsz hogy kifogsz közben valamit módszernél. Elvileg ugyanúgy mint a vadászatnál csak meg kell érintened a zsákmányod, de a horgászat értelemszerűen kissé macerásabb. Viszont van elég sokféle teljesítmény, amit ha elérsz aranyat, exp-t vagy beváltható jelvényt ér. Végül is ez is egyfajta módja a fejlődésnek, már ha az embernek van türelme hozzá.
Ami nekem nincs. De legalább kipróbáltam ezt is. Vicces, hogy életem első horgászkalandja is ide köthető. Bár gondolom nem én vagyok az egyedüli akinek ilyen első élményeket adott ez a játékvilág. Elvégre ez az egyik szépsége. Megtapasztalni azt, amihez odakint neki sem kezdenél. Leküzdeni a korlátokat.
-Egyébként segíthetek valamiben vagy csak az egyszerű mit csinál ez az idióta a Főtér közepén indok miatt futottunk össze-térek vissza a beszélgetéshez. Ja amúgy meg ugye a Maxweld-es küldin találkoztunk legutóbb?
Időközben visszaülök a padra és egy kézmozdulattal Yoichit is erre biztatom. A botot egy hanyag mozdulattal visszalököm a vízbe, de a továbbiakban nemigazán figyelek rá.

by **Mayumi** Szer. Aug. 26 2015, 15:14

- Örülök, hogy ezt mondod. Igazából ez a munkám. Ha nem mondanék érdekeseket akkor nem tudnék miből megélni. Van aki a fronton harcol, van aki vadakat gyilkol, én inkább csak beszélgetek, hogy meglegyen a napi betevőm. - sokat sejtető mosoly a lány részéről, persze a "beszélés", ahogyan ő emlegeti ezt a bizonyos munkát sok mindent jelenthetett, de inkább csak a férfi fantáziájára bízza, hogy mit nézne ki a lányból. Mindenesetre Mayumi nem szívesen részletezte a dolgot, csak ha nagyon muszájnak érezte.
- Sokat gondolkodtam rajta, hogy talán jobb lenne, ha kereskednék, viszont, sajnos rá kellett jönnöm, hogy ha frissen nekilátnék valamelyik komolyabb jártasság elsajátításának nehezen tudnék betörni a piacra. Nyersanyag beszállítókat pedig nem tudom, hogy találnék-e jó áron.. szóval úgy döntöttem, hogy én magam leszek egy beszállító, természetesen ha elég magasra sikerül fejlesztenem a látásaim... - na meg persze, ez a könnyebbik út is, kevesebb munkával jár, és amíg Mayumi a szabadban gyűjtöget sokkal több információmorzsát szedhet össze, mint ha mondjuk egy kihalt üzlet egyik pultja mögött ácsorogna, reménykedve, hogy valaki betér és megvásárol néhány harmadosztályú páncélt túlárazva, ahogyan manapság teszik a kereskedők...
- Szeretnél a kedvemben járni? Akkor jól csinálod, mert a kedvemben jársz. Nem mindennap osztozhat egy hozzám hasonló egyszerű lány egy igazi hős társaságában. Valójában picikét még most is zavarban vagyok. - Persze ezt csak úgy mondta. Valójában csak üres szavak, se súly, sem valódi jelentőséggel. Viszont, ahogyan a férfiak is ezt teszik, Mayuminak is hazudnia kell azért, hogy elérje a célját. A cél pedig nem más mint az előtte üldögélő férfi lelke.
- Ez puszta őszinteség volt. Nincs értelme hazudnom neked. Ráadásul ez csak egy olcsó trükk amit a nők előszeretettel használnak, biztos te is ismered. Elvégre a jóképű férfiakon gyakran alkalmaznak ilyeneket. - nyelvet ölt, és átdobja a válla fölött a fonatát. - Ugyan. Ha már most mindent látsz belőlem mi lesz az ami miatt érdekes maradok számodra Lovag-úr?

by **Silver** Szer. Aug. 26 2015, 16:15

- Beszélgetés? A munkád? Here? - kérdeztem vissza hitetlenkedve. El nem tudtam képzelni, hogy itt, Aincradban hogyan lehet ebből megélni. Itt is vannak pszichológusok? Mondjuk érthető, hiszen óriási trauma érhette a játékosokat, de Mayumi még túl fiatal ahhoz, hogy szakképzett doki legyen, vagy akár csak vállalkozó kedvű gyakornok. Nem, ezt kizártam, másról lehetett szó, és éltem-haltam a kíváncsiságtól, ki is nyílt a szám, de végül becsuktam. Nem kérdeztem bele. Ő úgy gondolta, hogy ennyit oszt meg velem, és én is szerettem volna, ha a lány rejtélyes marad számomra... I think.
- Well, a semmiről kezdve már talán csak egy céh segítségével lehet bekerülni a körforgásba. Én még időben elkezdtem - mondtam elgondolkodva. Jobb is, mert nem fogadnék el segítséget. Önerőből jutottam odáig, hogy most kitölthetek egy űrt a piacon, és jól is kerestem vele, pedig semmilyen tapasztalatom nem volt, ami a kereskedést illeti. Találtam egy helyet, ahol árulhatok, felszögeltem egy táblát és kész.
- Van valami terved, hogy kinek fogsz szállítani? - kíváncsiskodtam. Hazudnék, ha nem fordult volna meg a fejemben, hogy lehetne a céhem beszállítója, de nem teljesen ezért kérdeztem, inkább azért kérdeztem, mert érdekelt. Meg illetlen is lett volna rárabolni, ha úgy alakul, magától is fel fogja ajánlani. Gondolom én.
- No, sokkal több vagy egyszerű lánynál. Ezt ennyi idő után is biztosan állíthatom! - tiltakoztam is rögtön. És persze nem voltam elégedett, mert én tenni szerettem volna valamit. De értettem én, azért nem mondott semmit, mert azt szerette volna, ha én találok ki valamit. A lányoknak sokkal könnyebb dolga van, nekik elég azt csinálniuk, amit Mayumi, ha a kedvünkben akarnak járni. Nem hinném, hogy ő boldog lenne attól, ha most félmeztelenre vetkőznék Rolling Eyes

- De te más miatt teszed, mint a többi lány. Ők csak azért csinálták, hogy eldicsekedhessek velem, te viszont örömet szeretnél okozni. Itt egy senki vagyok, szóval ebben biztos vagyok - mosolyodtam el hálásan. Actually Mayumi volt a legcsinosabb lány, akihez valaha is közöm volt, no doubt - Vegyem sértésnek, hogy ilyet gondolsz rólam, Hercegnő? - hajoltam közelebb, és egy laza mozdulattal homlokon pöcköltem a lányt, majd rákacsintottam - Nincs az a férfi, aki egyetlen nap alatt mindent meglát a nőből. At least én úgy vélem, hogy aki ennyi idő után úgy hiszi, hogy mindent látott, annak csak magánya pillanatnyi elűzésére volt szüksége, és nem is kíváncsi igazából a másikra. Bolond lennék, ha elengedném azt a lányt, aki sokkal érdekesebb számomra, mint az összes többi együttvéve - fejtettem ki, majd a kezére tettem a kezem, és összefűztem az ujjainkat, ha engedte.
- Az önzetlenségeddel és az áldozatkészségeddel fogtál meg, a kedvességeddel és az őszinteségeddel tarthatsz meg. Sure, férfiból vagyok, és ez a semmi hálóruha, ami így kiemeli a fenséges alakod, felébreszti a vágyamat, de ez csak a bónusz - mondtam, előhúzva az őszinteség kártyát. Hülye lennék tagadni, hogy nem izgatott fel, ha nagyon megnézné a nadrágomat, egyből le is leplezhetne.

by **Mayumi** Hétf. Szept. 07 2015, 20:13

- Természetesen! Emberekkel beszélgetek és kölcsönösen támogatjuk egymást. Tudod... vannak olyan játékosok akiknek az élete csupa stressz... az állandó mobolás miatt sokak figyelme átsiklik a hirdetések, ünnepségek, és kisebb események hirdetései felett. Nem mindenkitől fogadok el pénzt, de sokan ragaszkodnak hozzá. Illetve a megélhetéshez jól jön, de erről már beszéltem. - Persze a történet ismételten csupa hazugság, elvégre az a bizonyos beszélgetés valójában egyirányú információcsere, és a hálapénz pedig inkább nevezhető nagyobb fizetségnek. De erről a fiúnak nem kell tudnia, legalábbis egyelőre nem. A lány szemében jelenleg ő egy kincs amire vigyáznia kell, hiszen a kincsekre mindenkinek fáj a foga. - Céh nélkül sajnos meg vannak kötve a kezeim, mögöttem nincs egy biztos anyagi háttér, nem nyúlhatok hozzá egy közös készlethez, ha éppen rosszul áll a szénám. Biztosan megérted. - némi rizsa még a végére, és egy félmosoly.
- Egyelőre még nincs. Volt már néhány érdeklődöm, akik szívesen felvásárolnák az érceimet, azonban mivel lassan fejlődöm ezért nem adtam senkinek sem rá biztos választ. - meg persze manapság senki sem becsüli meg annyira a beszállítókat mint amennyire azok megérdemelnék. Sajnos a nagyobb céhek megszerzik maguknak amit szeretnének, és a kishalaknak nem jut semmi sem. Vagyis a kis szintűeknél legalábbis.. A férfi bókjai jól estek a lánynak, egy mosollyal hálálta meg, időnként még egy picit zavarba is jött az ártatlan, szolid bókok hallatán.
- Dehogy, valójában bókolni szerettem volna, de én nem tudok olyan szépeket mondani mint amilyeneket te. - közben a férfi közelebb hajolt, a lány pedig félve összezárta a száját, talán csak egy picurit, résnyire mégis nyitva hagyta, elméje szinte kiürült, majd a váratlan pöckölésre hátrébb huppant, kezeit a homlokára kapva, dörzsölgetni kezdi mintha fájna neki, pedig erről szó sincs. Csak azok a fránya reflexek tehetnek erről. Viszont ami valójában okot adott neki a meglepődésre az nem a pöckölés, hanem a férfi szavai voltak. Szemei nagyobbra nyíltak mint korábban, és mozdulatlanul hallgatta, közben persze érezte a másik érintését, és amikor már úgy látta, hogy nincs több mondanivalója előrehajolt, és egy igyekezett egy csókot lehelni az ezüstös lovag ajkaira, feltéve ha az nem ellenkezett. Ha a férfi belement a csókba, a lány előbbre hajolt picikét, térdeire nehezedik, és ha sikerül kioldoznia ujjait a férfiéból akkor kezei is egyenesen előre zuhan, és valahol két láb között érhet célt.
- Szeretem a meglepetéseket. Neked pedig folyton folyvást sikerül meglepned valamivel. Ennek itt nagyon örülök! El sem tudom mondani mennyire. Azonban... ha most odaadnám magam neked, azt sosem bocsájtanám meg magamnak. Én egy tisztességes nő vagyok, nem egy szelet torta, vagy egy darab hús. Tisztellek, és felnézek rád, viszont, szeretnék több időt eltölteni veled mielőtt még olyasmit tennék. Tudod... a családom nagyon vallásos, és a nevelésük miatt... Remélem megérted. -

by **Silver** Kedd Szept. 08 2015, 16:54

Hiába mondott többet, végül csak jobban összezavart. El nem tudtam képzelni, mi lehet ez a munka, és azt hiszem nem is tudtam leplezni az értetlenségemet, csak pislogtam, mint hal a szatyorban. Ugyanakkor már-már azon a határon voltam, hogy cikinek éreztem még jobban belekérdezni, és az értetlen fejemmel terhet róni a lányra, szóval inkább csak hümmögtem, mintha érteném.
- Miért nem lépsz be egy céhbe? Szólóban sokkal nehezebb boldogulni - vetettem fel a kérdést, hiszen kíváncsi voltam, miért választotta inkább a bizonytalanságot, az állandó csapatkeresést, és a többi szólózással járó dolgot. Vajon egy rossz élmény miatt, vagy csak nem talál neki megfelelő céhet? Ezernyi megoldás, lehetőség létezett, és én tudni akartam, hogy az ő története melyikkel áll elő.
Aztán én is kissé zavarba jöttem, és csak egy félszeg mosolyra futotta tőlem, meg szemlesütésre. Örültem a dicséretnek, és szerettem is volna valami frappáns válasszal előállni, de amikor eszembe jutott egy jó szófordulat, akkor már késő volt. Hiába, Mayumi mellett nem feltétlenül jönnek a számra rögtön a dolgok, elbűvölt, elvarázsolt a lénye, a jelenléte, a közelsége, a friss illata. Kicsit szélesebbé vált a mosolyom a pöccintésre adott reakcióját látva, olyan ártatlanul dörzsölte meg a homlokát, mint egy kisgyerek. Csakhogy a lány már messze nem volt gyermeki, amit a csókja is bizonyított, és míg ő rám dőlt, én gyakorlatilag magamra is húztam. Mindkét kezemmel átöleltem a hátát, és magamhoz szorítottam, immár vízszintes helyzetben.
- Nekem nem úgy tűnik, mintha olyan neveltetést kaptál volna - mormogtam az orrom alatt alig hallhatóan. Ahogy flörtölt velem, ahogy elcsábított, az nem egy visszafogott lányra volt jellemző, de tudtam ám, hogy ez is egy próbatétel. Ellen kellett állnom a kísértésnek... vagy fordítva, és a szavainak nem szabad higgyek? A kezdeményezést, a férfiasságot várja tőlem? God, I don't know @.@

Semmi se lenne meglepő, és benne volt a pakliban, hogy akármit csinálok, azzal aknára lépek. Inkább csak megcsókoltam újra, érzékien, és simogattam a hátát.
- Nem is, te egy egész torta vagy, és minden szeleted, a díszek rajtad mennyeiek és ízlésesek - reagáltam. Nem értettem egyet, és nem is győzködtem, úgy voltam vele, hogy válasz helyett inkább hagyom, hogy sodródjunk az árral - Mesélsz a gyerekkorodról? - kérdeztem újabb két csók, puszi között. Ha már szóba került. Én így szerettem, beszélgetés közben felvetődik egy-egy téma, és úgy ismerem meg minél jobban a másikat.

by Ajánlott tartalom