Re: Északi rész

by **Shukaku** Csüt. Dec. 08 2016, 09:10

Shu pedig sokadszorra is igyekezett biztosítani arról, hogy készen állnak arra, hogy segítsenek, ám azt is láthattad, hogy folyamatosan próbál nem kioktatóan viselkedni. Soha nem gondolta úgy, hogy ő lesz az, aki majd megmondja a tutit, bár azt azért hitte, hogy bizonyos dolgokban neki van igaza, és bár ezt nem akarja a másikra erőltetni, a másiknak egy idő után egyszerűen majd ebbe úgyis bele kell törődnie, hiszen az igazság nem változik. Most sem hagyott magadra, maradt, és a tőle telhető legnagyobb türelemmel magyarázott.
-Biztosan tanultál. Találkoztam olyanokkal, akik tényleg semmit nem tanultak, és ők meg sem mertek mukkanni, csak várták, hogy elmondjak mindent. Izé... általában azt is várták, hogy meg is oldjam helyettük a dolgokat. De... annyi mindent mondhatnék, Timi pedig még ennél is sokkal többet. Napokig itt ülhetnénk, és csak mesélnénk arról, hogy mi hogyan működött négy év alatt. Te viszont kérdezel, amire legalább válaszolhatunk. Tudom, hogy kérdezni is nehéz, ha nem tudod, hogy mit kérdezz... de azt hiszem most mindketten ügyesen csináljuk ezt a dolgot...
Az utolsó mondatrészre már elnevette magát picit, és kissé zavartan vakarta meg a tarkóját, hiszen úgy érezte, hogy az elmondottak ellenére azért mégis csak tőle várod el, hogy az ajánlatot valahogy valósítsa is meg, bár még mindig nem tudta, hogy hogyan is kezdjen hozzá, ha nincsenek konkrét kérdéseid... legalább is azon kívül, amiről éppen beszéltetek. Az ezt követő szavaidra azonban olyasmi történt, ami megváltoztathatta ezt a helyzetet. Az idomár arcán egy halovány kis szájrándítás jelent meg. Olyasmi, amit akkor csinálunk, ha a következő mondat fogalmazódik meg a fejünkben: Áh, ezt te még nem tudhatod. El is szégyellte magát, gyorsan a szája elé is kapta a kezét, ám ez ezen vélhetően már nem segített.
-Ne haragudj. Nem akartam. Csak... te kedves vagy, és ezeket nem a fejemhez vágod, hanem normálisan mondod el. Nem neked szántam...
Az a kis szájrándítás nem volt ugyan lenéző, de azt jelentette, amit jelentett, és ha észrevetted, akkor feltehetően értetted is. Ha nem... hát akkor majd rákérdezel a válasz után.
-De... igen, az emberek jelentik, ott viszont mindenkinek meg kell küzdenie az életben maradásért. Nincs olyan, hogy én megelégszem az átlagos életszínvonallal, és könnyű életet szeretnék magamnak. A könnyű életért pont, hogy többet kell gürizni, ami miatt pont nehezebb... ami elég fura...
Persze Shu nem volt se a politikában jártas, se a társadalomtudományokban, nem ismerte a feltétel nélküli alapjövedelem koncepcióját, vagy azt, hogy mit jelent bizonyos országokba születni... ám akkor is tartotta volna magát ahhoz, hogy itt az egész világ ilyen. Egyáltalán nem lett dühös, vigasztalni sem kellett, maximum megnyugtatni, hogy nem haragszol rá, ha nem haragszol. A válaszát már tényleg minden kioktatás nélkül kezdte el, és tényleg csak beszélgetett.
-Itt tényleg csak napi egy órát, ha dolgoznod kell, és van finom ételed, meleg szállásod, a többin pedig ha nem akarsz, nem kell harcolnod. A jártasságoknak hála nincs olyan, hogy valaki ügyetlen valamiben, és emiatt soha de soha nem tudja megvalósítani az álmait. Az árvaházban senki nem engedett minket a konyha közelébe sem, azelőtt pedig még pici voltam segíteni anyuéknak, most pedig mesterszakács lettem. A rossz helyen vagy rossz időben dolog... igen, ha valaki vadászik rád, akkor megeshet, hogy rajtad ütnek védett területen kívül, és ha csak nem olyan emberekbe botlasz bele, akik csak szórakozásból ejtenek ki másokat... de ez már a rendfenntartók dolga lenne. Kint vannak ugyan rossz környékek, amikről tudjuk, hogy nem szabad odamenni, de nincs védett terület. Itt van, és nemcsak, hogy vállalod a felelősséget, amikor kilépsz a védett területen kívülre, de a világ egyenesen megtiltja, hogy olyan területekre merészkedj, ahol a mobok mondjuk egy ütésből kiejtenek. És... odakint sem döntheted el. Tudom, persze, én gyerek vagyok, így nem jó példa, hogy engem is bezártak... de megeshet, hogy el szerettem volna jutni Párizsba, és hiába teszek meg mindent, soha nem értem volna el. Itt tudod, hogy mindenért, amit megteszel jutalmat kapsz, és egészen biztos lehetsz abban, hogy ha szeretnéd, és gyűjtögetsz, akkor el tudsz jutni az összes nyitott szintre. Nincs olyan, hogy jön egy váratlan kiadás, egy számla, és vissza kell adnod az Exp-t, amit a szafari meglátogatására tettél félre. De... persze értem, hogy mire gondolsz... be vagyunk zárva ebbe a világba... de igazából a kintibe is, csak arra nem gondolunk úgy, mert ott csak a papok mondják ezt, akiket nem kell feltétlenül komolyan venni... újra egyesülni Brahmannal, Nirvana, kijutni a körforgásból... a cél ugyanaz... csak Kayabát kötelező elhinni.
Itt talán már láthatod, hogy fel van készülve ezekre a kérdésekre, és ha nem is eldarálja az érveit, sőt, még ő is elmélkedik a saját kimondott szavain, de nem most fogalmazza meg őket először. A gyilkossá tesz résznél elhallgatott egy darabig, és szomorúan ingatta a fejét. Itt láthattad először az arcán, hogy nem csak véleményez, hanem teljességgel kizártnak tartja, hogy igazad legyen.
-Nem. Ez egy nagyon kedvelt tévhit, hogy gonosznak láttathassák a világot... de nincs így. A világ nem tesz minket gyilkossá vagy gonosszá. Ha valaki odakint nem akart gyilkolni, akkor nem tette, ha pedig akart, és nem tette, akkor talán azért nem, mert félt a büntetéstől. Kayaba ezernyi módon véd minket, ahogy elmondtam, de önmagunktól még ő sem védhet meg. Arra vannak a rendfenntartó céhek... mint odakint a rendőrök. Rajtuk, és rajtunk is múlik, hogy a gonoszak megengedhetik-e maguknak, hogy bántsanak másokat, nem pedig a világon. És... soha nem kényszerülsz rá arra, hogy ölj. Vagy legalább is sokkal kevésbé, mint odakint.
Egy gyors mozdulattal elővette az eszköztárából a Hazatérés Kristályt, és felemelte, hogy jól láthasd.
-A harcrendszer ezen része nem bonyolult. Ha gyorsabb vagy, és nem szeretnél verekedni, akkor elmenekülhetsz. Ha nem vagy gyorsabb, de nem ejtenek ki egy ütésből, akkor is szintén te döntöd el, hogy visszatámadsz, vagy kristályt használsz. Ahhoz, hogy valakit megölj, ahhoz támadnod kell, ha pedig a támadásra volt időd, akkor a menekülésre is lett volna. Nem kényszerböl teszik, hanem azért, mert azt választották. Persze...
Itt védekezően felemelte a kezeit, miközben eltüntette a kristályt, és olyasmi kifejezés volt az arcán, mintha azt mondaná, én sem vagyok teljesen hülye, sem naiv, nem élek állom világban.
-Tudom, hogy mérheted fel rosszul a dolgokat, és lehet olyan eset, hogy te csak visszaütsz, és csak le akarod venni a páncélját a másiknak, de közben az egész életcsíkja is eltűnik, mert nem pontozott... igen. Tudom. De ez kint is megtörténik, hogy csak meglöksz valakit, rosszul esik, beveri a fejét... nekem nem volt tesóm, de a net tele volt ilyenekkel. Véletlenek. De... az is csak azért történik, mert te rosszul mérted fel a helyzetet... ezt a világra fogni... nem tudom... szerintem nem lehet...
A végére azért még igyekezett kihangsúlyozni, hogy szerinte, bár úgy vélte, hogy ez ellen senki nem tud mit mondani. Még soha senki nem tudott.

by **Chakna** Pént. Dec. 09 2016, 11:26

Jól esett kicsit, hogy próbált meggyőzni arról, hogy nem teljesen reménytelen a helyzetem. Mosolyogva bólintottam. Igen, valóban tanultam, legtöbbet éppen tőlük. A bólintás mellé éppen ezért egy hálás pillantás is társult.

- Hozzá szoktam, hogy kérdezzek - vontam meg a vállamat - Amikor Takashit kerestem, muszáj volt kérdeznem, így megtanultam nem félni tőle.
Mikor arról beszéltem, hogy hogyan látom a két világot, a kintit és a bentit, észrevettem egy apró szájrándulást. Rossz szokásom, hogy minden ilyesmire figyelek. Ez az apró gesztus most teljesen egyértelműen közvetítette, hogy nem ért egyet velem, és több tapaasztalata van, ami alapján összeállt az ő véleménye. Ő is észrevette valószínűleg, hogy mit sugallhatott az a kis rándulás, ezért szabadkozni kezdett miatta. Nem egészén értettem, hogy miért.
- Nem kell bocsánatot kérned - biztosítottam. - Hogy is mondjam... - kerestem a szavakat - az 50-es szinten teljesen jogos, ha úgy érzed reálisabban látod a dolgokat a több tapasztalat miatt, mint én, az első szinten... - Ha nem csak a szavak értelmre figyelt, akkor érezhette, hogy nem vagyok biztos benne, hogy ez a legjobb megfogalmazása a gondolataimnak. Nem arról volt szó, hogy valamiféle mítikus felsőbbséget tulajdonítottam volna a nagyobb szinteknek, de a több tapasztalat számomra egyet jelentett a valósághoz közelebb álló vélemény kialakulásával.
Elfogadtam, hogy Shu így látja a dolgokat, bár nem tudtam (lehet, hogy nem is akartam) egyetérteni vele. Legalábbis egyenlőre. Nem álltam még készen arra, hogy ennyire átértékeljem az Aincarddal kapcsolatos dolgokat. Annyi viszont biztos, hogy jóval komplexebbé kezdett válni számomra a probléma, amit a játék jelentett. Nem tudtam már olyan határozottan állítani, hogy ez a világ rossz. Hiszen többé kevésbé én is beláttam, hogy sokkal jobban meg van oldva az élelmezés és a lakhatás, mint odakint.

A hazatérés kristály ilyen használata nekem eddig eszembe sem jutott. Bár Shunak teljesen egyértelmű volt, hogy mindenképpen van időd elmenekülni, ha támadni tudsz, nekem ez nem volt ilyen világos.
- Még nem láttam ilyet, úgyhogy nem tudom, létezik-e egyáltalán - reagáltam - Tegyük fel, hogy van egy játékos, aki semmi mást nem akar, csak mobokkal, és küldetésekkel fejlődve eljutni a 100. szintre, és kijutni Aincardból. Semmiképpen nem akar más játékosokat ölni, még pvp-ben sem szívesen vesz részt. Na most mit tehet ez a játékos, ha egy másik játékos, vagy kissebb játékoscsapat rászáll, mert szert tesz egy ritka tárgyra, és ha el is menekül, újra és újra megkeresik, és megtámadják? Van itt olyan szervezett védelmi szerv, mint odakint a rendőrség és a többi, akik tudnak vigyázni rá a nap 24 órájában? Odakint még abban is tudnak segíteni, hogy eltűnjön valahol a világ távoli részén, de itt ez nehezen elképzelhető, legalábbis nekem. Ráadásul kint senkinek nincsenek ember feletti képességei, míg itt előfordulhat, hogy nagy a különbség emiatt az érintett játékosok között.- Az egész megjegyzésem inkább volt kérdés, mnt megállapítás. És őszintén kiváncsi voltm, hogy ilyen téren ő mit tapasztalt.

by **Shukaku** Pént. Dec. 09 2016, 12:15

Shu láthatóan sokadszorra könnyebbült meg a válaszodon, és amiért kezdte megszokni, hogy veled nem kell óvatoskodnia, nem sértődsz meg az ellenkező véleményen, picit lazított is a modorán, és kezdte visszavenni azt a testtartást, azt a hanghordozást, amit még akkor használt, amikor csak cseverésztetek. Még a lábát is újra elkezdte lóbálni, és ezúttal nem idegeskedés miatt.
-Tudom, hogy jogos, de valahogy mégsem szeretem. Nem akarom, hogy okoskodónak gondolj, vagy nagyképűnek... bár én tudom, hogy szerintem nem vagyok az... de a legfontosabb, hogy azt szeretném, hogy ne azért higgy nekem, mert ötvenes szintű vagyok, hanem azért, mert logikus amit mondok, és elhiszed. Amit pedig még szeretnél te is megtapasztalni, mielőtt készpénznek veszed tőlem... az is teljesen logikus.
A még nem láttam ilyet részre kicsit összezavarodott, összeráncolta a szemöldökét, és értetlenül, hitetlenkedve nézett rád.
-Hazatérés Kristályt? Ugye nem arról beszélsz?
Ha azonban ez rendeződött, hiszen vélhetően csak egy kis félreértés volt, akkor megadta a választ a másik kérdésedre is, bár eléggé elhúzta a száját ekkor is, itt azonban nem a rosszallás miatt, hanem azért, mert tudta, hogy nem tud jót vagy pozitívat mondani.
-Igen, vannak ilyen játékosok. A válasz pedig az, hogy van is meg nincs is. Elviekben van olyan, hogy rendfenntartó céh, de gyakorlatban eléggé korruptak. Mármint... nem pénzben. Az a baj, hogy ők nem csak rendfenntartók, hanem frontosok is, és ha egy frontos kezd el rossz dolgokat csinálni... akkor nem tesznek semmit. Úgy gondolják, hogy a kijutás mindennél fontosabb, és ezért a frontosok protekciót kapnak. Persze kisebb ügyekben biztosan fellépnek, és az olyan gonoszkodás ellen tesznek is. Van börtön, ahova be lehet zárni a gonoszokat, ráadásul itt azért annyira nem nehéz azonosítani az embereket, mert annyira sokan nem vagyunk. A képességek pedig... eddig úgy vettem észre, hogy arra is figyel Kayaba, hogy senki se legyen túlságosan erős kizárólag a képessége miatt. De... ha esetleg a rendfenntartók valaki ellen nem szeretnének lépni... a játékosok akkor is megtalálhatják, hogy kiktől lehet valódi segítséget kapni...
Itt már meg sem próbált szerénykedni azon kívül, hogy nem mutogatott magára. Kiemelte persze, hogy nincs egyedül, bár Silver elvesztésével csökkent a lovagok száma... ám büszkeség, vagy önelégültség nem volt az arcán, inkább olyasmi érzés, miszerint ez ötvenes szinten teljesen természetes. Great power comes great responsibility.

by **Chakna** Pént. Dec. 09 2016, 18:45

Örömmel nyugtáztam, hogy bár nem szeret erről így beszélgetni, Shu kicsit felengedett. Ez ugyanis nekem is segített kicsit fesztelenebbül beszélgetni. És nézve, ahogy lóbálta a lábát... Hát, kezdtem elfelejteni, hogy 17 éves.
Kicsit értetlenkedtem, mikor visszakérdezett a hazatéréskristályra, de szinte azonnal leesett mire gondol. Félreérthető voltam, úgyhogy kijavítottam magam.
- Úgy értem, hogy nem láttam olyat, hogy megtörtént volna, hogy így rászálltak valakire.
A kérdésemre adott válasz, mint ahogy azt Shunál kezdtem megszokni, és lehet egész Aincard ilyen... Szóval egyszerre volt megnyugtató, és kétségbeejtő. Nem volt új nekem a korrupció... Pénz nélkül kint sem véd meg úgy a rendőrség, mint ha komoly összeget adsz nekik a védelemért. De rossz volt belegondolni, hogy bár van olyan szervezet, aminek a célja, hogy megvédje a játékosokat, de igazából pont azokkal szemben nem igazán lépnek fel, akik a legnagyobb veszélyt jelenthetik... Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak, amikor jelezte, hogy ő azok közé tartozik, akik igyekszenek segíteni mindenkinek. Aztán tovább gondolkodtam...
- Mond- szóltam Shuhoz, de éppúgy Timinek is címezve a kérdést - miért képtelenek az emberek arra, hogy egyszerűen csak segítsenek egymásnak? Hogy ne gyalogoljanak át mindenkin céljaik érdekében, hanem közösen haladjanak felé? Miért vagyunk képtelenek erre még egy olyan helyzetben is, ahol többé kevésbé mindenkinek azonosak az érdekei? - igazából nem tudom, milyen válaszra vártam, csak valakinek fel kellett tennem ezeket a kérdéseket, hogy nekem is könnyebb legyen átgondolni őket, és valamilyen válaszféleséget találni.
Felötlött bennem egy másik kérdés is, ezúttal a játékkal kapcsolatban. Csodálkoztam, hogy eddig nem jutott eszembe ez az egyértelmű kérdés. Ráadásul vidámabb téma felé terelheti a beszélgetést, így hát ki is mondtam.

- Nem idomárként hogy tehetek szert petre? Mármint, hányas szinten, és honnan? - kicsit reménykedtem, hogy nem kerül túl sok küzdelembe, mert elnézve a kis csapatot reménykedni kezdtem, hogy nekem is lehetne egy állandó társaságom. Persze, meg sem fordult a fejemben, hogy Timidushoz hasonlóan még beszélgető partnert is kaphatok, de elég lett volna nekem egy játékos kis-állatka is, akiről gondoskodhatok.

by **Shukaku** Szomb. Dec. 10 2016, 05:22

Elkezdhetnénk feszegetni a kérdést, hogy mit jelent tizenhét évesnek lenni. Azt, hogy egy olyan világban, ahol ezek a társadalmi normák már teljesen elszürkültek, ott vajon valóban tizenhét éves-e a mi kis hősünk, vagy csak tizenhét szülinapja volt eddig. Ez a kérdés azonban talán egy külön beszélgetést érne meg. Miután könnyen túljutottatok a félreértés nehézségein, és újabb kérdést tettél fel, az idomár egyértelműen jelezte, hogy a kérdés megválaszolása teljesen Timire hárul, hiszen ő is felé fordította a tekintetét. A sárkány szinte gondolkodás nélkül kezdett bele.
-A kérdésed tartalmazza a választ is. Többé-kevésbé. Még akkor sem sikerülne az összefogás véleményem szerint, ha az érdekeitek többé-kevésbé megegyeznének, itt azonban nem erről van szó. Tapasztalataim szerint az emberek többsége végletekben gondolkodik. Ahogyan Shu is mondta, a frontosok egy része feláldoz mindent a kijutás érdekében. Vannak, és ez a többség, aki teljesen kivonja magát, és csak várja, hogy mi fog történni. Vannak, akik már elfogadták, hogy ennyi év után már ez az otthonuk, és feladták a harcot. Vannak olyanok, akik itt hatalmat szereztek, olyan hatalmat, amivel odakint soha nem rendelkezhetnek majd, így a kijutás ellen harcolnak. És vannak olyanok is, akik nem szeretnék, hogy világ, és a világgal együtt a legjobb barátjuk, akire testvérként tekintenek elvesszen, így ezért nem akarnak kijutni.
Az utolsó mondattal igyekezett tudatosítani benned, hogy egy olyan személy társaságában beszélsz a többé-kevésbé azonos érdekekről, aki már egy ideje próbálja veled láttatni, hogy neki magának sem azonosak az érdekei igen sok emberrel. Ő ezt a világot szeretné jobbá tenni, de nem akar kijutni, sőt, ha úgy adódik, akkor küzdeni fog a maradásért.
-Az én világom az egyenlőségre épül. Végtelen nyersanyag áll a rendelkezésetekre ahhoz, hogy mindenkinek ugyanolyan szintű felszerelést biztosítsatok. Végtelen számú küldetés segíti, hogy mindenki fejlődhessen oly módon, ami számára szimpatikus. Nem kell harcolni az élettérért, az élelemért vagy az erőforrásokért. Minimális számú olyan tárgy van a világomban, amelyet kizárólag egy személy birtokolhat, így kevés okot látok arra, hogy egymás ellen harcoljatok, mert alig léteznek olyan dolgok, amelyeket el kellene venni a másiktól azért, hogy te magad hozzájuthass, ti mégis megteszitek. Hatalomvágy. Becsvágy. Irigység. Féltékenység. Félelem az embertársatoktól ugyanezen tulajdonságok miatt. Ha okokat kell keresni, ezek az emberi érzések fogalmazódnak meg bennem, ezek pedig elidegeníthetetlen tulajdonságaitok, így a válasz az ember. Ti magatok vagytok a baj fő okozói.
Ezzel pedig Shu sem tudott, vagy akart vitába szállni, bár őszintén várta az újabb kérdéseidet. Az egész itteni életét a sárkány mellett töltötte, tudta róla, hogy hogyan gondolkodik. Rengeteget beszélgettek, így úgy vélte, hogy az ilyen témákban ő már nem tudna új kérdéseket feltenni, a te kérdéseidet, és Timi arra adott válaszait viszont ugyanolyan érdeklődéssel figyelte, mintha a barátja vele beszélne. Bár nem jelentette még ki neked, de talán abból, ahogyan egyetértett Timivel, ahogy ránézett sejthetted, hogy többre tartja őket, a peteket, mint az embert, ebbe természetesen beleértve saját magát is. Az újabb kérdésre viszont már ő válaszolt, bár egy pillanatra elmerengett az alvó hiénakölyköt figyelve.
-Yena ugyanúgy harci pet, mint Timi. Vagyis... majdnem ugyanúgy, ha rá gondoltál. De annak sincs semmi akadálya, hogy szerezz magad mellé egy kisállatot. Vannak a nagyobb városokban boltok is, ott a legegyszerűbb, de akár megpróbálhatsz odakint is szelídíteni magad mellé valakit. Ha gondolod szívesen segítek, idomár lennék, vagy mi a szösz, és csináltam már ilyet... de persze meg kell ígérned, hogy gondját viseled, és a nyakadra fogok járni ellenőrizni, és önként jelentkeznetek kell tesztalanynak a pet eledeles főzőcskés kísérleteimhez.
Hívta fel a figyelmedet a felelősségre kissé már előre dorgálóan, poénkodva és elnevetve magát, de azért valamennyire komolyan, és talán róla elhihetted, hogy meg is teszi amiket ígér ilyen téren.

by **Chakna** Vas. Dec. 11 2016, 19:39

Timidus válasz elgondolkodtatott. Igen, tudtam, hogy van aki mindent feladna, hogy kijusson, és hogy azt is, hogy van aki csak várja az események kimenetelét... De eddig nem gondoltam bele, így nem hittem volna, hogy van aki hatalma miatt esetleg másokati is itt akarna tartani... Ez a gondolat még az eddigieknél is jobban aggodalommal töltött el... Semmilyen áron nem voltam hajlandó Aincardban maradni, és nem tetszett, hogy van aki pedig ezt meg akarja akadályozni. Akkor is, ha nem személyesen engem akarnak itt tartani.
- Kik azok ,akik küzdenek a kijutás ellen? - kérdeztem sokatmondó tekintettel. Nem akartam a közelükbe kerülni, és ha valakit el akarsz kerülni, nem árt ha tudod ki az. - Mármint - pontosítottam - akik azért küzdenek, hogy másokat itt tartsanak?
Épp úgy, ahogy Shu nem tudott vitatkozni, én sem Timidus megállapításával. A természetünk olyan, hogy ok nélkül is egymásnak ugorjunk...Ez ellen viszont az én agyam annyira tiltakozott, hogy nem tudtam magamba fojtani egy talán elhamarodott kijelentést
- Minden változás egy láncszemmel kezdődik. Én igenis igyekezni fogok, hogy segítsek akinek tudok - fogadkoztam, de észrevettem magamat, és hozzátettem - Legyetek szívesek kupncsakni, ha úgy látnátok nem ehhez tartom magamat a jövőben. - Igen,ezzel a kéréssel egyúttal jelezni akartam feléjük, hogy szeretnék kapcsolatban maradni a is csapattal, hiszen egészen megkedveltem őket az együtt töltött idő alatt. Mennyi időről is van szó? Nem emlékszem... Elvesztettem az időérzékemet a beszélgetés során.
Szórakoztató volt Shut figyelni, miközben a petszerzésről beszélt. Láttam, hogy nagyon komolyan gondolja amit mond, ugyanakkor éreztem azt is, hogy mennyire törődik a petekkel. Elkezdte böködni a csőrömet, hogy miért. De egyenlőre nem kérdeztem rá.
- Már most is lehetne petem? - kérdeztem helyette örömmel és lelkesedéssel vegyes csodálkozással. - Tényleg tudnál segíteni megszelidíteni egy állatot? Fantasztikus lenne - miközben ezt mondtam, már nem Shura néztem, hanem szórakozottan magam elé bámulva elkezdtem komolyan gondolkodni, hogy tudnék-e egy petet úgy gondozni, ahogy Shu várja, és hosszútávon is tudná-e a magányomat enyhíteni. - Egyenlőre lehet, hogy korai lenne. - állapítottam meg végül - Kérlek, magyarázd el, hogy mit kell tudni egy pet tartásához! - kértem, hátha egyértelműbb döntésre jutok az információ által.

by **Shukaku** Hétf. Dec. 12 2016, 07:42

Shu arcán egy pillanatnyi aggodalom futott át, majd megvonta a vállát, inkább csak magának jelezve, hogy úgyis mindegy. Már rákérdeztél náluk, hogy miért szeret itt lenni, ám ha eddig nem kötötted össze a kettőt, az nem jelenti azt, hogy soha nem is fogod. Ha meg akarod őket utálni emiatt, akkor még jobb, ha most teszed, és nem akkor, amikor már barátként, vagy minimum kedves ismerősként gondolnak rád.
-Attól függ, hogy kitől kérdezed. Valakik szerint már az is, akinek lenne hozzá szintje és ereje, és mégsem segít a frontosoknak. Viszont...
Itt kaptál egy kissé morcos pillantást is, egy olyasfajta gondolkodj, mielőtt ítélkezel pillantást, és most először hallhattál a hangjában valódi sértettséget, bár inkább szomorú beletörődésként fejeződött be a mondat.
-Szerintem nem sokan küzdenek azért, hogy másokat itt tartsanak. Biztosan vannak néhányan, de hozzájuk nem érünk el. Mi pedig maximum azért küzdünk, hogy ne rángassanak el minket a szeretteink mellől, és ne akarjanak bezárni egy olyan világba, ahol nem akarunk élni. Ugye milyen ironikus?
Ekkor már ő sem rád, hanem Timire és Yenára nézett. A barátaira, akik a világ nélkül nem léteznének, és akiktől a játék vége jó esélyek örökre elszakítaná. Persze voltak olyanok, akik eljátszottak a gondolattal, hogy majd vissza lehet jönni, de ezt nem tartotta esélyesnek, főleg nem önmagára nézve. A kupáncsapásra egyikük sem jelentkezett, és ha még ezek után sem léptél le, akkor azért az idomártól egy kedves kis mosolyt a kérésre, majd a lelkesedésedre egy sokkal nagyobbat. Látszott rajta, hogy örül, hogy végre olyan témához értetek, amit vélhetően mindketten ugyanolyan pozitívan és örömmel tudtok ecsetelni. Még közelebb is húzódott, persze nem kényelmetlenül közel.
-Persze, hogy lehetne! Mondjuk rengeteg dologtól függ, a kisállatnak is el kell fogadnia téged, vagyis inkább elsődlegesen neki kell, de igen, ha ez megvan, akkor semmi akadálya. És persze, hogy segítek! Mindenki mellé jár egy társ, hogy soha nem legyen egyedül. És...
-És a felelősségtudat egyik jele a türelemre való képesség.
Dicsérte meg Timi az újabb kijelentésedet, ami Shut megakasztotta egy pillanatra, hiszen ő már beleélte magát abba, hogy most rögtön indultok, és akkor a másik kedvenc időtöltését, a szafarit is megmutogathatja neked. Na persze nem lombozódott le emiatt, és az újabb kérdésre az előzőhöz hasonló elánnal vetette bele magát a válaszadásba. A szemei szinte ragyogtak, ahogyan beszélt.
-Hááát! Először is sok sok szeretet! De tényleg! Azt látom, hogy neked olyan bajod nincsen, mint páraknak, akik nem tudnak normálisan nézni a petekre, mert bemesélik maguknak, hogy csak programok. A buták persze nem gondolnak bele abba, hogy itt ők is azok, de egyébként még odakint is, csak éppen biológiai programok.
Újabb kis fricska a petes és úgy általában az AI jogvédelem térfeléről, ám túl erős szavakat, vagy túl nagy vehemenciát nem akart, így hamar észrevette magát, és továbblendült.
-De ez mindegy, mert te nem vagy ilyen. Ha olyan állatkát választasz, akit nagyjából ismersz, akkor könnyebb dolgod lesz. Úgy értem, hogy egy cica általában cicásan viselkedik, egy kutya kutyásan, és így tovább. Persze mindenkinek önálló és saját személyisége van, de az alapokat, amiket tudsz, azokat nem kell eldobnod. Ha mondjuk sárkánnyal, vagy egyéb mitikus állattal találtok egymásra, az már neccesebb, mert ott maximum a mesékre tudsz építeni, szóval őket elsőre nem ajánlom. Mindenképpen rengeteg figyelem kell. Azt vettem észre, hogy majdnem minden pet érti, amit mondasz neki. Ha nem is teljesen és szó szerint, de nem csak a hangsúlyozásból következtetnek, mint egy kölyökkutya, hanem tényleg értenek, és válaszolnak is, csak figyelmesnek kell lenni. Ha érdekel a társad, akkor egy idő után ugyanúgy tudni fogod az apró jeleket fordítani, mint mi Timivel, és akkor bármelyik pettel elbeszélgethetsz. Az is fontos, hogy ne csak magadnak tarts állatot, hanem abba is gondolj bele, hogy neki is szüksége van rád. Szóval ne legyél olyan, mint az öreg nénik, akik vesznek kolibrit, és amikor unatkoznak, akkor leülnek beszélni hozzá, de egyébként pedig le van takarva a kalitka, hogy ne zajongjon a madár. Figyelni kell arra is, hogy olyan társat válassz, akinek ki tudod elégíteni a mozgásigényét, és olyan helyre mész vele gyakran, ahol szeret lenni. Tudod, mint amikor valaki egy panelházban tart a negyven fokos melegben egy huskyt meg egy malamutot, mert milyen cukik. Egy madarat majd röptetned kell akkor is, ha rossz az idő, és egy kétéltűvel illik elmenni a mocsárba akkor is, ha saras lesz a ruhád. Egy hiénánál el kell fogadnod, hogy kupi lesz körülötte, amit mondjuk a tálkája körül szerencsére eltakarít a rendszer magától, de minden másra neked kell odafigyelned. Egy sárkánnyal pedig illik repülni úgy is, ha ehhez le kell győznöd a tériszonyodat, de cserébe ő el fogja viselni, hogy az első jó néhány alkalommal hisztizel, és csak azért nem pisiled össze magad a félelemtől, mert itt nem lehet.
Ismételten elnevette magát, és azért egy picit elkapta a tekintetét egy apró pír társaságában, ahogyan megint a barátja tekintetét kereste. Érezte, hogy ismét sokat beszél, ezért ezt az apró szünetet meg is adta neked mint lehetőséget a kérdezésre, válaszadásra, reagálásra.[/b]

by **Chakna** Hétf. Dec. 12 2016, 21:27

Nem értettem Shu aggodalmát, hiszen, bár eddigre teljesen biztos voltam benne, hogy ő nem akar elmenni Aincardból, de véletlenül sem soroltam azok közé, akik a "kijutás ellen küzdenek" . A pillantását pedig nem tudtam másnak betudni, mint ennek. Úgy vettem ki a válaszából, kicsit félre értette a kérdésemet.
- Ezek szerint nem tudsz tanácsot adni, hogy kit kerüljek... - jegyeztem meg, hátha ezzel tisztázom a félreértést. - Azért kérdeztem, mert nem szeretnék olyanoknak a közelébe sem kerülni, akik meg akarnák akadályozni, hogy hazajussak, és képesek is lennének rá. - tettem hozzá ,remélhetőleg a hangommal eléggé jelezve, hogy ő nem tartozik ezek közé.

Amikor végre a petekről beszélgettünk felengedtem, és Shuhoz hasonló lelkesedéssel figyeltem a szavait. Timidus kapott egy mosolyt a hozzászólására. Őszintén szólva legalább annyira magam miatt mondtam, hogy korai lenne, mint a pet miatt, de végül is igaza volt.
Igyekeztem mindent megjegyezni, amit Shu mondott, mert éreztem, hogy amig be nem fejezi a mondandóját, nem igazán lesz lehetősségem reagálni. Szóval gyűjtöttem a kérdéseimet, hogy a végén egyszerre tegyem fel őket. Ahogy beszélt megjelent a szemeim előtt egy 7-10 éves gyerek, aki a kedvenc játékáról beszél. Persze, sántít a hasonlat, hiszen Shu távolról sem úgy viszonyult a petekhez, mint játékokhoz, de a lelkesedés ahogy beszélt, mégis ezt a képet idézte.
A petekre mint programokra való tekintéssel kapcsolatos megjegyzésére elmosolyodtam. Mivel nem voltam valami nagy kocka soha, nekem egyszerűen nem volt része állandóan a tudatomnak, hogy Aincard maga egy program. Hogy tudtam volna így tekinteni a petekre, akik számomra egy aranyos cica, kutya, farkas vagy egyéb állatkaként jelentek meg?
Mialatt a petválasztásról beszélt, elgondolkodtam, hogy én milyen állatot szeretnék, illetve hogy az életmódom milyen állatnak lenne a legmegfelelőbb. Általában a város utcáin császkáltam, vagy az erdőben, de csak a városhoz közel eső részen, szóval a mozgásigénnyel valószínűleg nem lenne gond, bármilyen állatkát is szereznék magam mellé... Íjász vagyok, amit szintén nem árt számításba venni... Ahogy így végiggondoltam a dolgokat egy farkas, vagy egy nagymacska képe ugrott be. Konkrétabban párducé... Esetleg sárkány, mert repülve nehezebben lehetne elérni, de ettől azért kicsit tartottam.
Az arcomon nem tudom mennyire jelent meg, hogy miről gondolkodtam épp, de remélem Shu nem érezte úgy, hogy nem figyelek, hiszen éppen a szavai nyomán vettem sorra a megfontolnivalókat.
A nevetéséhez én is csatlakoztam, mikor az első-néhány repülésről beszélt. Éppen azért tartottam a sárkánytól, amit ő is említett: a repülés miatt. Sosem ültem még repülőn sem, és magas helyeken előfordult, hogy rámjött az émelygés. Tériszonynak nem nevezném, de inkább elkerültem az ilyen helyzeteket.
- Bármilyen állatot lehet találni Aincardban? - kérdeztem rá, miután alábbhagyott a nevetés. Annyit tudtam erről, hogy én eddig csak vaddisznóval, és farkassal találkoztam, akkor is csak messziről, mert nem mertem túl közel menni.

by **Shukaku** Kedd Dec. 13 2016, 07:52

Shu kissé tanácstalanná vált a kérdésed kapcsán, ám pillantania sem kellett a sárkány felé, ő máris válaszolt neked.
-Azok, akiknek ilyen szándékaik vannak, és ténylegesen tenni is tudnak az ügy érdekében, általában nagy befolyással és/vagy erővel bíró személyek és/vagy ilyen csoport tagjai. Ezek a személyek általában a háttérben maradnak, és keresned kell őket ahhoz, hogy kapcsolatba léphess velük, így arra, hogy külön kerüld őket, vélhetően nem lesz szükséged. Amennyiben viszont ők kívánnak téged megtalálni, abban az esetben a szervezettségük a jelenlegi szinted mellett lehetetlenné teszi, hogy ha akarnak, akkor ne találjanak meg, így mivel egyik opció esetében sem tehetsz semmit, a felelősséged elhanyagolható.
Az idomár úgy érezte, hogy ez egy megnyugtató válasz lehetett, ám azt is tudta, hogy ez ha nem is most, de a felette való ítélkezést is jelentette... bár neheztelni nem tudott rád emiatt. Nem gondoltál bele ugyan, de ő az volt, aki közvetetten ugyan, de meg akarta akadályozni azt, hogy hazajuss, méghozzá azzal, hogy ő maradni akart, mindössze egyelőre nem látta ezt veszélyeztetve. Nagyon messze még a százas szint, ő maga sem tudta, hogy mi lesz akkor, ha valaha elér odáig valaki, ám jelenleg úgy vélte, hogy meg akarja majd védeni a világot, méghozzá tettlegességgel. Ez azonban még a jövő zenéje, és a petekről való beszélgetés ha nem is feledtette vele ezt, de azért megnyugtatta. Befejezvén azt várta, hogy majd kérdések özönével árasztod el, ám csak egy kérdésed volt... de legalább megnevettetett, aminek örült.
-Ha bármilyet nem is, de rengeteg fajta állat van, és a későbbi szinteken bizonyára lesznek még újabbak is, a környezettől függően. Nem mintha a most nyitott szinteket rajtunk és a professzoron kívül sokan bejárták volna, szóval tuti vannak még most is felfedezetlen helyek, de... szóval igen, elég nagy a választék.

by **Chakna** Kedd Dec. 13 2016, 13:06

Nem nyugtatott meg a Timidus válasza... De mivel ez ellen sem tudtam semmit tenni, hát lenyeltem az aggodalmamat. Egyenlőre. De elkönyveltem magamnak, hogy jobb ha nem keltek feltünést, és nem hangoztatom túlzottan, hogy nagyon komolyan szándékomban áll kijutni. Bár megtudtak volna győzni... talán. Takashi elvesztésével nekem sem maradt szinte semmim odakint, de Aincardot még elviselhetetlennek tartottam. Elllenben belegondoltam, hogy mit tennék, ha az esetleg a barátaimmal kerülnék szembe emiatt az állásfoglalásom miatt... Nem tudtam, és nem is volt kedvem foglalkozni vele.
Inkább a petekről "tanultam" Shutól.
A kérdésemre adott válaszra örömmel bólintottam. majd folytattam a kérdéseim sorát. Ezúttal visszafogtam magam, és egyesével tettem fel a kérdéseket, mindig megvárva a válaszát.
- Nagymacskákat, főleg a párduc érdekelne, melyik szinten lehet találni? - kérdeztem. A párduc felé húzott a szívem a farkas és a sárkány elllenében, úgyhogy erre kérdeztem rá. Kezdett megjelenni a szemem előtt, ahogy egy kecses, fenséget árasztó párduccal sétálgatok. De a következő a sorban mégiscsak a sárkány lett, így ha azt mondja nem lehet párducot találni, erre is rákérdeztem.
- Mit gondolsz, az én császkálós, erdőjáros életmódom megfelelne egy ilyen állatnak? - tettem fel a következő kérdést, miután válaszolt. Egyre jobban kezdtem beleélni magam, hogy rövid időn belül lehet egy petem, aki mindig velem van, úgyhogy nagyon reménykedtem az igenlő válaszban. Annyira, hogy igenlő válaszra képes lettem volna azonnal indulni, hogy minden feltételt előteremtsek, ami egy ilyen állat tartásához szükséges. Igen, nagyon magányos voltam, bár Shu és Timi társasága enyhítette ezt az érzést, A első utam, aamennyiben szükséges hozzá, a kiképzőhöz vezetett volna. Eddig úgy láttam hogy nem éri meg, de az, hogy társat szerezzek magamnak megváltoztatta ezt a gondolkodásomat. Ha ez kell hozzá, hogy petem lehessen, ám legyen! Valószínűleg az arcomra is kiülhetett a reménykedés, de reméltem nem fájdítom vele Shu szívét, ha le kell beszélnie a vágyott állatról.

by **Shukaku** Kedd Dec. 13 2016, 13:29

Nem nagyon volt mit tenni, nemhogy neked, de Shunak sem igazán, így maradtak a kérdések és a válaszok, bár a párduc megemlítésére kaptál egy picit csodálkozó, de valahol megértő pillantást az idomártól. Arra gondolt, hogy valami egyszerűbb, könnyebben szelídíthető állattal szeretnél kezdeni, nem konkrétan egy nagymacskával... de nem akart nemet sem mondani egyelőre, így rövid gondolkodás után bólintott.
-Létezik démonpárduc, ám ő egy ritka pet, akit állatidomárok mellé ad Kayaba. Ha nagymacskát szeretnél magad mellé, akkor vannak vadmacsok, és a tízes szint fölött egy Kardfogú Leopárd nevű mob is előfordul. Rajtuk kívül tigrisek és oroszlánok, akik gyakoriak. Szóval nem lehetetlen, hogy találkozzunk velük, de...
Itt tartott egy kis szünetet, elgondolkodva a császkálós erdőjárós életmód jelentésén, majd inkább visszakérdezett ahelyett, hogy válaszolt volna.
-Miért szeretnél pont párducot? Mit tudsz róluk, ami miatt őket választanád? Éééés... te mit gondolsz, meg tudnád változtatni az életmódodat, ha esetleg nem felelne meg neki?

/OC a pet engedélyhez és pályázathoz kötött, de a kijátszást szívesen vállalom veled, ha megszerezted a szükséges engedélyeket :3 /

by **Chakna** Kedd Dec. 13 2016, 14:26

Nem gondoltam, hogy ilyen meglepő lesz neki, hogy párducot szeretnék. Beletelt kis időbe, mire megemban megfogalmaztam a válasz, de bizonytalanul pillantottam Shura, mert nem tudtam milyen reakciót vált ki a gondolatmenetem.
- Mindig szerettem a cicákat - kezdtem bele - de egy akkora állatot folyton féltenék Aincardban. ami se nekem, se neki nem tenne jót valószínűleg. A párduc viszont amit egyszer az állatkertben láttam nagyon megtetszett. Fenséget, és nyugalmat árasztott. Nagyobb biztonságban érezném magam egy ilyen állat mellet, mint akér egy kutya, akár egy farkas, vagy egy - itt Yenára pillantottam, és elmosolyodtam, jelezve, hogy imádnivalónak találom a kölyköt - hiéna mellett. Még egy sárkány fordult meg a fejemben - néztem jelentőségteljesen Timidusra, és szavaim itt egyértelműen neki szóltak - de veletek kapcsolatban jóval bizonytalanabb vagyok. Te vagy az első sárkány, akit látok, és ötletem sincs, hogy mit esztek, milyen helyeken szerettek élni, mennyi repülésre van szükségetek, illetve milyen helyen és hogyan szoktatok aludni. A párduc esetébe valami támpontot jelent, hogy volt macskánk, így némi elképzelésem van - fejeztem be a mondandómat, igyekezve jelezni, hogy a párducokról is valószínűleg keveset tudok. - Persze bármilyen pet esetében azzal kezdeném, hogy megfigyelem egy ideig a szokásait. - egészítettem ki a mondandómat. Mielőtt az utolsó kérdésére válaszoltam volna, ismét el kellett gondolkodnom. Ő őszintén válaszolt a kérdéseimre, én pedig szerettem volna ezt hasonló őszinteséggel, és komolysággal viszonozni.
- Bizonyos mértékig. - szólaltam meg végül - Radikálisan nem lennék képes változtatni rajta, de ha arra lenne szükség, hogy több időt töltsek az erdőben, a síkságon, víz mellet vagy ilyesmi, azt mindenképpen megtenném a petemért. Az élelmezést pedig úgy oldanám meg, ahogy neki a legjobb. Úgy tudom, hogy a nagymacskák, így a párduc is jó vadászok, így amennyiben ez kivitelezhető, engedném vadászni, és kiegészítésképpen adnék neki én ennivalót. Ha nem megoldható, akkor pedig én vadásznék többet, hogy enni adjak neki. - reméltem kielégítettem a kérdésben Shu kiváncsiságát, de számítottam további kérdésekre is.

/Köszönöm ^^ Először valószínűleg a kiképzőhöz kell elmennem, hogy megfelelő szintem legyen, utána intézem az engedélyeket, ha sikerül Shuval és Timidussal megbeszélni, hogy milyen pet lenne jó Chaknának /

by **Shukaku** Szer. Dec. 14 2016, 07:11

Shu ugyan először elmosolyodott azon a kijelentéseden, hogy mindig is szeretted a cicákat, és még el is kuncogta magát, kissé meghatódva azon az aranyosságon, amivel a nagymacskát kiscicának nevezted, de ekkor még örült is neki, hiszen úgy vélte, hogy ezzel pont azt fejezed ki, hogy érted a lényeget. A további szavaid azonban ezt teljesen megcáfolták, és mire a biztonságodat ecsetelő részhez értél, már hevesen rázta a fejét, és még a kezeit is felemelte, tenyerével feléd fordítva tiltakozó hadonászással.
-Nem, nem, nem, nem, nem! Nem érted!
Nem tromfolt le ugyan, ám félbe is szakított, ha úgy adódott, és folytatni kívántad volna a mondatodat.
-Ha nem idomár vagy, és petet szerzünk melléd, akkor nagyon fontos, hogy ne te érezd magad biztonságban mellette, hanem ő melletted. Nem lehet harci peted, és még a harci peteknek is csak fele annyi életpontja van, mint nekünk, de ők legalább meg tudják védeni magukat és minket. Akár párducot találunk melléd, akár egy barlangi oroszlánt, mindegyikükre úgy kell tekintened ebből a szempontból, mint egy kiscicára. Lehet, hogy fenséges lesz, lehet, hogy nagy fogai lesznek, de teljesen ártalmatlanok, és neked kell rájuk vigyázni. Ez nagyon fontos.
Itt akár még szigorúságot is észrevehettél a hangjában, és ezúttal valóban komoly arcot vett fel ismét, de még mindig volt magyarázó, mint korholó a beszéde, és a sárkányok említésére hamar meg is enyhült. Büszke volt Timire, amiért ezek szerint ennyire megnyerő tudott lenni, hogy valaki kedvet kapjon mellette a sárkánytartáshoz, ám a választ nem erre, hanem ezzel együtt a következő mondatodra kapod, méghozzá tőle magától.
-Ez esetben a kellemeset ötvözhetjük a hasznossal. Tarts velünk, figyelj engem, és a nap végén mondd el, hogy mit figyeltél meg. Ezzel gyakorolhatsz, és jobban megismersz minket is. Emellett azt is felmérhetjük, hogy valóban képes vagy-e áldozatokat hozni annak érdekében, hogy egy pet megfelelően élhessen melletted.
-Ez remek ötlet, Timi! Egy napra elszegődhetnél Chakna mellé. Neked is olyan lenne, mintha idomár lennél, és ez nekem is murisnak hangzik. Mit szólsz?
Fordult feléd ismét, és láthatóan lelkesedett az ötletért az idomár is, és erre még Yena is fölébredt, kidugta az orrát a pad alól, majd leült veletek szemben, és nagy szemeket meresztett rátok, tömpszli farkát hevesen csóválva, hátha ő is kap abból a valamiből, aminek ti ennyire örültök.

by **Chakna** Szer. Dec. 14 2016, 11:33

Kissé meglepett, hogy Shu félbeszakított. Vissza is hőköltem, és kissé csodálkozva a komolyságán hallgattam végig a mondandóját.
- Értem - nyögtem ki mikor lehetőségem nyílt rá. - Én csak a biztonságérzetről beszéltem, nem a biztonságról amit adhat egy nagymacska - tettem hozzá kissé bátortalanul - de köszönöm, hogy figyelmeztettél. Nem tudtam hogy az ilyen petek ilyen szempontból ennyire különböznek az idomárok harcipeteitől.
Timidus ajánlatára meghökkentem. Pár pillanatig járattam a tekintetem Timidusról Shura, Shuról Timire és így tovább, néha még az ébredő Yenát is bevonva a körbe. Először nem hittem el, hogy komolyan gondolják, aztán megállapítottam, hogy nagyon is... Ekkor kezdtem el gondolkodni az ajánlaton... Arra, amit Timidus ajánlatán értettem gondolkodás nélkül rábólintottam vona. Ilyen módon ugyanis nem csak a sárkányt figyelhettem volna meg, hanem azt is, hogy hogyan viselkedik az idomár, nem csak Timidussal, hanem Yenával is. Amit Shu szavai sugallatk már kicsit ijesztőnek tűnt. Persze, tudtam hogy valószínűleg nem sértődne meg a sárkány, ha tapasztalat hiányában valami olyat teszek, amit nem szabadna, de nem tudtam pontosan számára mi az, ami még tapasztalatlanságból elkövetett hiba, és mi az ami már nem az.
- Örülnék neki - szólaltam meg pár perc után - de ez esetben kérlek Timidus, tekints tanítványodnak, és ha valami hibát vétenék magyarázd el mit kellene tennem - fordultam a sárkány felé komoly tekintettel, de mosolyogva. Ezután vártam, hogy a részleteket is megbeszéljük. Mostmár szinte le sem vettem a tekintetemet Timidusról. Már most el kezdtem megfigyelni, és igyekeztem abból amit látok levonni néhány következtetést. Termetéből adódóan úgy láttam elég tágas hely kell neki, hogy kényelmesen el tudjon helyezkedni, akár éjszaka. Magam elé képzeltem az ideiglenesnek tekintett szállásomat, és hamar megállapítottam, hogy amennyiben hozzá hasonló sárkányom lenne, új hely után kellene néznem. Egy viszonylag kis szobám volt ugyanis a város főterétől nem messze egy fogadóban.
- A sárkányok medddig nőnek? - kérdeztem Timidustól, hogy valamiféle támpontom legyen.

by **Shukaku** Szer. Dec. 14 2016, 12:33

-Az eleinte sajnos még majdnem ugyanaz. Ha biztonságban érzed magadat, akkor felelőtlenebb leszel és kevésbé figyelsz oda a dolgokra. Ezért voltak a sleep killek is. Teljesen egyértelmű volt, hogy a küzdelem rendszer miként működik, aki elolvasta a szabályzatot, az tudta is, az emberek mégis csodálkoztak, hogy mi az, hogy védett területen belül ki lehet ejteni másokat. A biztonságérzet miatt felelőtlenné váltak, és ez sajnos ehhez vezet.
Tanácstalanul vonta meg a vállait az emberi butaság újabb nyilvánvaló megmutatkozásán, és azt már hozzá sem tette, hogy természetesen ezért is a rendszert meg Kayabát hibáztatták.
-De... ezért is jó, hogy kérdezel, mert akkor válaszolhatunk. És bocsi, ha néha heves vagyok, nem nyúzni akarlak, meg szólj, ha sok, de nem nagyon tudom, hogy mit kell elmondanom, és mi az egyértelmű. Nem akarok se szájbarágós lenni, mert akkor azt hiszed majd, hogy butának gondollak, de azt sem szeretném, hogy kimaradjon bármi is, mert én úgy gondolom, hogy azt te biztosan tudod. Ezért is gondolom annyira jónak Timi ötletét, mert az gyakorlatban majd kiderül.
Timit jelenleg figyelhetted, ám megtudni nem sokat tudhattál meg róla látásból a beszélgetés alatt. Nagyrészt arra figyelt, akihez szólt, néha körültekintett, és általában csak a fejét mozgatta, és ha használt is nonverbális jeleket, azok a füleire koncentrálódtak főként, vagy olyanok voltak, mint a szemforgatás, vagy a meghajlás, amit viszont láthatóan nem ösztönösen csinált, hanem az embereket utánozta azért, hogy könnyebben megértsék őt.
-Az okos a más kárán tanul a mondás szerint, ám úgy vettem észre, hogy a saját hibáitokból való tanulás viszont jobban rögzül. Engedni foglak hibázni, de nem engedem majd, hogy minket vagy önmagadat túlzottan veszélyeztesd.
Úgy tűnt ebben nem kíván vitát nyitni, ám a másik kérdésedre azonnal válaszolt, mialatt Shu Yenát figyelve úgy döntött, hogy feláll, nyújtózkodik egy keveset, és Timi válasza alatt kérdőn-kérőn feléd pillantott jelezve, hogy a kis hiéna elunta magát a nagy ücsörgésben.
-Rendkívül változó, nemcsak fajon, de akár fajtán belül is. Én magam nem számítok a nagyobb termetű sárkányok közé, ám szerencsére Shu sem nagy, így ez nem okoz semmilyen problémát nekünk. A méret számos esetben lehet hátrány, ugyanúgy, ahogy előnyünkre is fordíthatjuk.

by **Chakna** Szer. Dec. 14 2016, 13:38

- Észben tartom - válaszoltam Shunak. Szembesültem vele, hogy komoly hátrányt jelent nekem, hogy a szabályzatot csak felületesen olvastam el, a legfontosabb tudnivalókra koncentrálva. Feljegyeztem a pótlandók közé a tüzetes átnyálazását a szabályoknak.
Timi megfigyeléséből nem sok információt kaptam, de annyit legalábbis észrevettem, hogy sok-mindent a fülével jelez. Érdekesnek találtam azt is, hogy utánozza az emberek gesztusait. "Vajon más állat is csinálja ezt? " gondolkodtam, de inkább nem tettem fel ezt a kérdést. Ennyi kihívást szerettem volna meghagyi magamnak, hogy ezt kiderítsem.
Timidus válaszára köszönettel bólintottam. Így képzeltem én is, hogy utólag mondja el, ha rosszul csinálok valamit.
A növekedéssel kapcsolatos kérdésemre adott válasza alatt tovább gondolkodtam a szálláshelyen. Megállapítottam, hogy ha Timidus a kisebb sárkányok közül való, akkor legalább 3x-4x akkora szobára lesz szükségem ha sárkányt szeretnék, mint amim most van. Egy párduc méreteivel kényelmesen elférnék egy egész kicsivel nagyobban is, mint ami akkor volt. Ez a választásnál fontos információ lehetett, úgyhogy igyekeztem bevésni az emlékeimbe, és közben átfutottam fejben, hogy ez költségek szempontjából mit jelentett.
- Hát, ezekszerint mindenképpen több küldetést kell vállalnom ,és többet vadásznom, mint eddig tettem - mondtam ki hangosan is. Se lemondó, se beletörődő felhang nem volt a szavaimban, egy egyszerű kijelentés volt.

- Azt mondtad, ugye, hogy nagymacskákat főleg a 10-es szint felett lehet találni. MI a helyzet a sárkányokkal? - fordultam Shu felé. Fontos információ volt, hiszen kiképzővel is maximum a 20-as szintre juthattam fel ha jól emlékeztem arra, amit hallottam és láttam. Tehát ha egy sárkány mellett döntök, és az pedig csak 20-as szint fölött találni, akkor sokat kell még várnom, míg mellettem lehet a vágyott pet-társ. EZ a gondolat segített, hogy kicsit reálisabban gondolkodjam, ne a lelkesedés „mámorában” hozzak döntést.

by **Shukaku** Csüt. Dec. 15 2016, 03:27

Kaptál egy mosolygós biccentést biztatásként, és elkerülted a rosszalló pillantásokat annak hála, hogy nem tudattad velük, hogy te is azok közé a sokak közé tartozol, akik természetesen elolvasták az Általános Szerződési és Felhasználási Feltételeket. Azok után, hogy még nála is fiatalabb gyerekekkel találkozott idebent, ezen persze nem tudna meglepődni, ám azon még mindig, hogy valaki Kayaba üzenete, vagy az ébredés után jó pár nappal sem szán arra időt, hogy ezt a legnyilvánvalóbb segítséget és könnyítést megadja magának. Mivel úgy tűnik, hogy mindenben megegyeztetek, és sajnos nem vetted a lapot Shu pillantásával kapcsolatban, az idomár Timi válasza előtt ezúttal könnyebben érthetően közli vágyait.
-Akkor ha így megvagyunk, talán mehetnénk is valamerre. Kezd hideg lenni a padon ücsörögve, és Yena is kialudta magát, ami azt jelenti, hogy nem lesz sokáig nyugtunk egy helyben.
És valóban, ahogy Shu felkel ültéből, a hiénakölyök elkezd körülötte sündörögni, és pattogni, hogy induljanak valamerre, Shu pedig nem akar ellent mondani. A kis kocsi elkerül az eszköztárba, immár üresen, Timi pedig melléd szegődik, egy fura mosolyt váltva ki ezzel Shuból, aki egy pillanatra belegondol abba, hogy mire is vállalkozott.
-A küldetésekben nem vagyok biztos, mert lehet, hogy egy állatkával pont kevesebb küldetésre lesz időd, de a vadászatban igazad van. Elég sokat esznek a nagymacskák.
Adja meg a választ, majd Timire pillant, kérdőn, aki viszont feléd fordul.
-Sárkányokkal találkozhatsz a szafarin, a tízes szinten, illetve főként a kazamatákban a tizenhármas és a harmincas szint között, de megjelent minibossként is. Mostantól te vezetsz. Mi az első dolgod, amit teszel egy pettel, ha megkapod társként?
Áll eléd mindenfajta átkötés nélkül a kérdéssel, Shu pedig sokatmondóan hátra is lép egyet, bőszen Somolyogva az orra alatt.

by **Chakna** Csüt. Dec. 15 2016, 10:50

Továbbra is mosolyogtam. Úgy belemerültem a gondolataimba, hogy fel kellett kapnom a fejem, mikor Shu szólt, hogy induljunk valamerre. Valóban, Yena láthatóan nem akart túl sokáig várni egy helyben. Én is feláltam, kicsit megráztam kezem-lábam, közben reagálva Shunak
- Mehetünk szerintem is. Van konkrét ötleted, vagy a lényeg hogy elinduljunk innen? - kérdeztem mindkét lehetőségre nyitottan. Kicsit szélesebbre húztam a mosolyom, ahogy Timidus mellém szegődött, üdvözölve a sárkányt az oldalamon. Enyhe borzongás futott végig a hátamon, ahogy belegondoltam, hogy most egy napig többé-kevésbé az én petem lett, aminek főleg a felelősség része tette igazzá ezt a megállapítást. De megtudom legalább, hogy alkalmas vagyok-e jelen állapotomban petet tartani.
Kérdésére először kissé tanácstalantul Shura pillantottam, aki csak mosolygott, ezzel számomra egyértelművé téve, hogy nem fog segíteni. Aztán egy alig észrevehető sóhajjal, egyik kezemet a melkasom alatt keresztbe téve, másikat erre támasztva az államhoz illesztve. vagyis egy tipikus gondolkozós pózt felvéve végigpörgettem a fejemben a teendőket, amik az állattartás első napjaiban vártak a gazdira, keresve,hogy ezek közül melyik az első, és a legfontosabb.
- A te esetedben ez felesleges, Timidus, de - szólaltam meg végül - első dolgom az lenne, hogy nevet adok a petnek. Ezután szépen lassan hozzászoktatnám a nevéhez, és magamhoz. Adnék neki valamit enni, hogy tudja, hogy gondoskodom róla, megismertetném vele a szagomat, végül az ... - itt megakadtam, mert furán hangzott volna, ha azt mondom, hogy a "szállásunkat", ugyanakkor nehezemre esett otthonomnak nevezni Aincardot. - otthonunkat, ahol kialakítanám az ő fekhelyét. - mondtam ki végül nagy nehezen, aztán részben gondolkoztam, hogy tartozik-e még valami ide, vagy Timidus kijavít-e, hogy van még ezeknél fontossab, korábban megteendő dolog. Ha közben Shu jelzi, hogy induljunk, akkor követem, és menet közben fejezem be a válaszomat.

by **Shukaku** Pént. Dec. 16 2016, 07:31

Shu a kérdésedre csak még szélesebbre húzta a száját, hátra tette a kezeit, és összekulcsolta a derekánál, majd picit előre-hátra billegni kezdett. Igen, látványosan túljátszotta, de élvezte a szerepét. Még a hanglejtése is megváltozott, teljesen elhagyta az előbbi komolyságot.
-Háááát! Most te vagy az, aki mellett ilyen nagy és okos pet van, mellettem pedig Yena, szóval mivel tudjuk, hogy a petek fejlettsége legtöbbször az idomár fejlettségére is utal, ezért biztosan te vagy a nagyobb, így neked kell megmondanod, hogy merre menjünk.
Kicsit csintalankodott ugyan, de teljesen át akarta adni a kezdeményezést, és tartani magát ugyanahhoz az elvhez, amihez Timi is. Nem fog kijavítani, csak majd akkor, ha valamit elrontasz. Másrészt pedig ezzel azt is megtanította vélhetően, hogy ha jól figyelsz, és a petek nem akarják előled titkolni a fejlettségüket, akkor nagyjából kikövetkeztetheted az idomárok szintjét akár felszerelés nélkül is. Timi is csak leült melléd, nem túl szorosan, de a lábadhoz igazodva, és türelmesen várta a válaszodat, ám úgy tűnik máris kijavításra szorulsz több okból is, hiszen a sárkány engedte ugyan, hogy végigmondd a mondandódat, ám utána azonnal megcsóválta a fejét.
-Most a tanulás a lényeg, még akkor is, ha játékos formában, de a valóságot igyekszünk ábrázolni. A név valóban fontos az ember számára, nevet adni hagyomány, és erős kötődést alakít ki. Adj nekem nevet, és mutasd meg, miként szoktatnál hozzá. Az étel adása is fontos, ám megfelelően kell kiválasztanod, és túlzásba sem szabad vinned, hogy ne tedd a petet ilyen szempontból függővé önmagadtól. Válassz valamit, amit enni adnál nekem, szerezd meg, és mutasd be a gondoskodást.
Ezután azonban szemléltetés következett. A sárkány jelenleg közel hússzor gyorsabb volt nálad, felszerelés nélkül is tíz fölött volt a szorzó, így talán nem esett nehezére meglepni téged. Felegyenesedett, fejét a karod alá fúrta, orrával a hónod alá bökött, és mélyet szippantott, majd gyorsan visszatért az eredeti pozíciójába.
-Ha csak nem használsz mindig ugyanolyan parfümöt, akkor a világomban nincsen mástól megkülönböztethetetlen szagod, sem a testhajlatokban, sem egyéb helyeken, ahol azonban az emberi értékrend szerint még szemléltetés céljából is durva sértés lett volna szaglásznom.
Shu idáig bírta, hogy ne nevesse el magát. Először persze elsápadt kissé, és rá is akart szólni Timire, de amikor a sárkány szavai hallatán tudatosult benne, hogy ez is a tanítás része, és ez az emlék bizonyára jobban megmarad majd benned, mintha csak elmondta volna... nem tudott nem igazat adni neki. Amikor a vihogás abbamaradt, és Yena vakkantgatása is, aki nem értette ugyan a helyzetet, de örült a társa örömének, a sárkány újra kérdezett.
-Hogyan alakítanád ki a fekhelyemet a szobádban?

by **Chakna** Pént. Dec. 16 2016, 13:41

Nem tudtam megállni nevetés nélkül, amikor Shu közölte, hogy Timidus miatt biztos én vagyok a nagyobb és okosabb. Persze értettem, hogy ezzel átadta a kezdeményezést, és fejben feljegyeztem az információt, hogy van összefüggés az idomár szintje, és a pet fejlettsége között.
- Nos, hamár így rám bíztad, – kacsintottam rá – rámférne az oktatás vadászatból. Eddig csak annyit vadásztam amennyit szerény szállásom bérléséhez muszáj volt. – mondtam némi bűnbánó felhanggal vegyített vidámsággal - Egyenlőre induljunk az erdőbe – zártam le a témát, és el is indultam. Volt egy olyan érzésem, hogy ezt mindenképpen megvárnák, és nem akartam Yena türelmét túlságosan próbára tenni.
Timidus szavai nyomán villámcsapáshoz hasonlóan hasított belém a felismerés, hogy függetlenül attól, hogy már van neve, és feltehetőleg Shu mellett élelemhez is jutott, a sárkány nem csak elméleti választ várt, hanem a gyakorlatban ős szerette volna mindezt látni. Az agyam már pörögni kezdett a névről,, de mielőtt komolyan gondolkodni kezdtem volna, vetettem Shura egy segély-, és engedélykérő pillantást. Nem mertem hozzákezdeni, ameddig teljesen biztosan meg nem győződtem róla, hogy egyiküket sem sértem meg. Feltehetőleg bátorító és beleegyező pillantására, lehet bólintására is elkezdtem sorra venni, amit eddig tudtam Timidusról. Közben néztem a sárkányt, és szép lassan meg is jelent a fejemben egy név. Annyira viszont nem figyeltem, hogy feltűnjön, amikor ideiglenes petem megmozdult. Alaposan meglepett, hogy egyszercsak a kezem alá dugta a fejét, kicsit meg is ijedtem, de magyarázata nyomán csak a meglepetés maradt.
- Fontos lehet, hogy a petem megismerjen akkor is, ha éppen nem lát. – mondtam kérdő tekintettel és hangsúllyal. Reméltem, hogy ennyiből is megtudom, érdemes-e megkülönböztető illatot kialakítanom magamnak, vagy ez felesleges. Ha mégsem értették volna meg, mire gondoltam, akkor felteszem a kérdést ebben formában is.
Ezután Timidushoz fordultam, és mégegyszer átgondoltam a nevet.
- Ha az én sárkányom lennél – mondtam ki végül a megfogalmazott mondatot – azt a nevet adnám neked, hogy Ryumi – Ryu, azaz sárkány, és rövidítve a Mimi, vagyis fül. Úgy éreztem, illene egy a fülével gesztikuláló sárkányhoz ez a név. – De igazán hülyén érezném magam a gyakorlatban veled végigcsináni a névhezszoktatást. Ha ragaszkodsz hozzá, megteszem, de fura lenne. – Őszinte voltam vele, és reméltem nem sértetten meg a szavaimmal. – Ami az ételt illeti, ez lenne az egyik, amit a megfigyelés alatt kiderítenék. – ezekkel a szavakkal Shuhoz fordultam – Mit szeret egy ilyen nagyszerű sárkány, amit az első szinten is találok? – kérdeztem az idomárt pótlandó a megfigyelés hiányát. Aztán visszafordultam Timidushoz – Erre a kérdésre nap végén fogok tudni konkrétabban válaszolni, amikor többet láttam a viselkedésedből. Igyekeznék mindenesetre úgy alakítani a fekvőhelyet, ahogy a legkényelmesebben tudnál pihenni rajta. – válaszoltam újabb kérdésére.
Ezek után ha Timidus ragaszkodott hozzá, hogy bemutassam hogyan szoktatnék egy petet a nevéhez bólintok, de ha végül elengedi ezt a részt akkor is kifejtem bővebben, mit tennék.
-A legfontosabbnak azt gondolom, hogy sokszor hallja a nevét a pet, és hozzákapcsolja ahhoz, hogy neki beszélek, és róla van szó. Úgyhogy, ...- gondolkodtam egy pillanatot, majd úgy döntve valószínűleg nem sem hülyeséget nem csinálok vele, se bolondot magamból, folytattam Timidus felé fordulva – Ryumi, minél gyakrabban megszólítanám, és sokat beszélnék hozzá. És – nyúltam a sárkány feje felé lassan, várva, hogy megengedi, hogy megsimogassam, esetleg más testrészét engedi megcirógatni – ha engedi sokszor érnék hozzá, a szemébe nézve miközben az új nevén szólítom. – zártam le a válasszal egybekötött bemutatót, és várakozón Timidusra sandítottam. Számítottam rá, hogy sokmindenben kijavít.

Visszagondolva… Teljesen felvettem a „jó tanítvány” szerepet, és úgy is éreztem magam, mint az iskolában… Hiányoztak azok a békés, nyugodt napok.

by **Shukaku** Pént. Dec. 16 2016, 14:32

Mindketten bólintottak, mind az idomár, mind pedig a sárkány, Yena pedig az erdő szó hallatán meg is célozta a legközelebbi kaput, ami a védett területen kívülre vezet, és elrohant az irányába. Ha esetleg aggódnál, akkor Shu azonnal igyekezett megnyugtatni.
-Semmi baj, soha nem megy ki nélkülünk a kapun, és amúgy sem szalad látótávolságon kívülre egyedül. Neki is fontos, hogy engem szemmel tartson, ahogyan Timinek is. Ez szerencsére jól működik.
Így tehát teljesen nyugodtan követhetitek a kis hiénát, te elől, Timi közvetlenül melletted, de azért téged követve, míg Shu leghátul, jelezve, hogy még mindig külön van, de azért persze részét képezve a csapatnak és a beszélgetésnek, nem lemaradva. A pillantásodra ismét elnevette magát, és felvonta picit a szemöldökét.
-Az előbb mondtam, hogy szerintem is remek ötlet, és ha nem tetszene, már rég nekiestem volna Timinek, hogy hogy merészel lecserélni.
Öltötte ki a nyelvét a sárkányra, majd megnyugtatóan bólintott.
-Csak nyugodtan, Chakna, semmi baj. Timidus tuti nem fog megsértődni, én pedig majd nagyon igyekszem.
A séta következtében szerencsére a gondolkodásod ideje is rövidebbnek tűnt, így egyikük sem sürgetett, bár Shun látszott, hogy nagyon kíváncsi arra, hogy milyen nevet is találsz ki Timinek. Maga a sárkány mindössze annyira volt érdeklődő, mint eddig végig, amikor éppen téged figyelt. A megismerős részre is bólintott.
-Én az eredeti nyelvemet használom, Shu pedig füttyjeleket, vagy távolabbra sípot. Ha ezt szaggal kívánod helyettesíteni, akkor elég erős illatot kell használnod, amit abban az esetben, ha nem akarod, hogy mások figyelmét is felkeltse, nem javaslok.
-Dee... a szoktatás első pár napjánál egyébként nem butaság, de a testszag hiánya miatt annyira tényleg nem fontos, mint odakint.
Ezután azonban már tényleg a név következett, és Shu arcára őszinte megkönnyebbülés került. Oké, picit elcsépelt sárkánynak hívni egy sárkányt, és a játékosok között sem egy Ryuval fogsz még találkozni vélhetően, ráadásul ő sem volt valami nagyon kreatív névadó, valamint tetszik is neki... szóval az ő részéről nem volt vele gond. Timidusnak sem volt semmi baja vele, és rábólintott.
-Én nem ragaszkodom semmihez. Ha az elméleted helytálló, és a gyakorlatban nem kívánod megpróbálni, az a te döntésed. Minden a te döntésed, jelenleg te vagy a főnök.
A jelenleg rész persze fontos volt, és bár Shu a sárkány helyett is elvigyorodott, hiszen akár szánhatta volna viccnek is Timi a mondatát, egy kis csipkelődésnek, ám egyáltalán nem az volt, és az idomár sem vigyoroghatott sokáig, mert érkezett is a következő kérdés, amire válaszolhat.
-Timi mindenevő. Tudom, ez a fogazatán nem látszik, az inkább halevésre van kitalálva, de a kedvence is a hal. Viszont megeszi a gyümölcsöket is, húst, magvakat, meg úgy mindent. A nagyon édesért nem rajong, sem más, túl erős ízekért, de nem betegszik meg tőle, vagy ilyenek.
A nagyszerű sárkány ismét bólintott, ám a fekhely kifejtésénél már újfent nemet intett a fejével.
-A kényelem is egy fontos szempont, de nem az egyetlen. Ezt a kérdésemet majd újra megválaszolhatod a nap végén.
Semmi akadálya nem volt annak, hogy a sárkányhoz érj. Még meg is állt abban az esetben, ha neked kényelmetlen volt sétálva megérintened őt, és végig a szemedbe nézett. Nem volt kifejezéstelen a tekintete, sőt, kifejezetten élő volt, ám egy sárkányé, egyáltalán nem emberi, és erre nem is törekedtek a tervezők, az értelem azonban látszott benne. Bárhol is próbáltad megsimogatni, igyekezett a kezedhez dörgölőzni biztatóan és hálásan, és ezt meg is erősítette.
-Jó az irány, bár eleve abból indulsz ki, hogy nem harapom meg a kezedet, mert bízol bennem, mégsem vagy határozott, mert az engedélyemre volt szükséged. Egy szelídítetlen állat esetében ez komoly hiba lehet. A fellépésed legyen határozott, de nem fenyegető. Mind a határozatlanság, ami a félelemből eredhet, mind a fenyegetés támadó reakciót válthat ki, amit el kívánsz kerülni.

by **Chakna** Pént. Dec. 16 2016, 17:48

Bólintottam Shu felé, és elindultam a hiéna nyomában.
Újabb bólintással nyugtáztam, hogy választ kaptam a kérdésem egy részére, azonban még nem, úgyhogy feltettem konkrétabban a kérdést:
- Mi alapján ismered meg, hogyha esetleg Shu egyedül ment valahova, és visszajön hizzád, hogy ő az, és nem más? - nem biztos, hogy teljesen érthetően sikerült megfogalmaznom a kérdést, de eddig úgy tapasztaltam, hogy ők ketten így is értik mire gondolok.
Timidus felé hálásan pillantottam, amikor rám bízta, hogy kipróbálom-e a gyakorlatban, hogy hogyan kell a nevéhez szoktatni a peteket.
Shu válaszát figyelembe véve átgondoltam, hogy a környéken hol tudnék halat szerezni, - Eszembe jutott egy hely, amiről hallottam pletykákat, és elindultam oda halászni, addig is sétálunk egyet alapon..
Elkezdtem közben gondolkodini a fekhelykészítés további szempontjain. Úgy gondolom, hogy minden állat esetében mások ezek a szempontok, úgyhogy ez összefonódott Timi... Ryumi megfigyelésével. Próbáltam rávenni magam, hogy gondolatban is ezen a néven említsem, hiszen úgy sejtettem a nap folyamán ragaszkodni fog ehhez a névhez.
Hálásan elmosolyodtam, mikor engedte, hogy megsimogassam, és a szemébe nézve igyekeztem rájönni, hogy hogyan kell egy sárkány szeméből olvasni. Egyenlőre nem sokra jutottam, értelem csillogott a szemében, ez egyértelmű volt, mást viszont nem ikerült kivennem belőle. Célommá vált a petszelídítés rejtelmeinek elsajátítása mellett, hogy megfejtsem ezt a rejtvényt is. A kettő valószínűleg össze is függ, és ha az egyik sikerül, a másik is kissebb gondot okoz majd. Miközben kijavított jegyzeteltem magamban: Határozott, de nem fenyegető fellépés. Megvakartama fejemet. Már most biztos lett, hogy muszály lesz kilépnem jelenlegi gyanakvó, depresszív terméészetemből, hogy petem lehessen. Hát nem ironikus, hogy pont egy pet jelenlététől vártam, hogy segítsen ebben? De eddigre már nem pusztán a lelkesedés első, heves lángja hajtott, hogy petet akarjak. Már a türelem is belefért ebbe a gondolatkörbe. Amennyit szükséges, annyit fogok várni, hogy a megfelelő petnek a megfelelő gazdája lehessek. Ekkor megérkeztünk az apró tavacskához az erdőben. Szerencsére jól emlékeztem, hogy merre kell keresni a szóbeszéd szerint, és valóban ott volt. Shu segítségével gyorsan eszkábáltunk egy horgászbotot / Shutól kölcsönkértem egy horgászbotot, majd a játékba programozott "ismeretekre" hagyatkozva nekiálltam halászni. Közben, hogy Yena ne unatkozzon kerestem neki is egy botot, és azt dobálgattam neki, de csak olyan messzire, hogy ne tűnjön el szem elől a hiéna.
Horgászás közben legálább lehetőség nyílt Timidu.. Ryumi újabb kérdésin elmélkedni, és válaszolni rájuk. És persze arra is, hogy figyeljem, ahogy esetleg elfoglalja magát, miközben én a horgászbot mellett ülök. Azon is gondolkodtam, hogy én mivel tudnám őt szórakoztatni, de a halk beszélgetés tűnt az eddigiek alapján a legjobb ötletnek. Tudom, a horgászathoz csönd kell, de halk suttogással még csak nem riasztjuk el a halakat.

- Tonhalat fogtam -

/ Köszönöm a figyelmeztetéseket -

by **Shukaku** Szomb. Dec. 17 2016, 11:42

Timidus egy pillanatra valóban elgondolkodott a kérdésen. Nem mondanám, hogy ilyesmi még soha nem jutott eszébe, hiszen a kinézetét az ember egy pontosan erre való kristállyal könnyedén megváltoztathatja, és egy jól kidolgozott terv következtében valóban fennállhat olyan helyzet, hogy egy imposztor kerül a lány helyébe, ám azért ezt nem egyszerű megoldani.
-Ha elválunk egymástól, akkor az egyikünk legtöbbször a céhházban marad, ahova kizárólag céhtagoknak van belépési lehetőségük, és azon személyeknek, akiket a céhtagok beengednek. Lehetséges, hogy Shu valaki elfogja, a menüjében engedélyezze önmagának a belépést, majd felvegye az alakját, hogy a közelembe férkőzzön, ám mivel védett területen belül leszek ilyenkor, ennek nem látom sok értelmét. A kristály hamar lejár, illetve nehezen hihető a számomra, hogy ha ezt meg is oldaná valaki, akkor túl sokáig tudna úgy tenni, mintha ő lenne. Ha pedig teljesen úgy viselkedik, mint Shu, és úgy is néz ki, mint Shu, akkor tulajdonképpen Shu tért vissza hozzám.
A gondolatmenetéből persze kivette az olyan eseményeket, amikor valaki csak megtréfálja őket, vagy vicceskedik, hiszen ilyesmivel már volt dolguk, ettől nem kell tartani, veszélyessé viszont nehezen tehető a sárkány elképzelése szerint. Ennél bővebb választ csak akkor tud adni, ha részletesebben kérdezel, és pontosítod a kérdésedet. Ha megelégedtél ezzel a válasszal, akkor csöndben követtek a vízhez, na persze annyira csöndben, amennyire az ide-oda rohangászó és a kisállatokat felhajtó Yena társaságában csöndben lehetett maradni. Horgászbot eszkábálására nem volt szükség, ugyanis az idomár szinte azonnal a kezedbe nyomott egy kezdő felszerelést, majd figyelte, hogy mivel próbálkozol. Voltak trükkjei a dolognak, amihez tapasztalat kellett, ám ezen a szinten gyerekjáték volt az egész, így segítenie sem kellett. Egy pokrócot azért leterített, hogy ne fázzatok meg, és ne kelljen álldogálni, és még egy kis tábortüzet is fabrikált sebtiben, ha már Yena amúgy is gallyakat gyűjtött, hiszen nem mindig sikerült egy erdő közepén kizárólag az eldobott fadarabot visszahozni. Így tehát te lefoglaltad Yenát, Shu lefoglalta önmagát, és maradt Timi, aki szinte mozdulatlanul, méltóságteljesen ült melletted, fejét felszegve, füleit néha egy-egy hang irányába fordítva, főként a vizet figyelve; és csak akkor mozdult, amikor úgy látta, hogy segítségre van szükséged. Elkapta a halat, megfogta a botot, vagy egyéb dolgokat, ha éppen úgy adódott, a halk beszélgetéshez azonban témát neked kellett felvetned.

/Igazán semmiség :3 /

by **Chakna** Vas. Dec. 18 2016, 08:12

Timidus válaszából levontam a következtetést: Ilyen téren nagyon nagyon fontos, hogy a pet a lehető legjobban ismerjen engem, a hangomat, a gondolkodsomat... Újabb érv, hogy a lehető legtöbbet beszéljek hozzá.
Sétánk hátralévő része alatt gondolkodtam az eddig elhangzottakon. Próbáltam kitalálni, hogy mi az, amit mindenképpen el kell engednem, hogy olyanná váljak (ismét), ami megfelel egy pet tartásához. Még nem álltam teljesen készen elengedni a történteket.
- Köszönöm - mosolyogtam Shura, ahogy átadta a horgászfelszerelést. Amikor leterítette a pokrócot, én is heyet foglaltam rajta, és azon kívül, hogy Yenától elvettem a botot, amit éppen visszahozott elhajítottam neki, én a horgászbotot figyeltem, így nem tudtam segíteni a lánynak a tűzrakásban.
A tűzről eszembe jutott, hogy egy kérdés, amit fel is tettem ... Ryuminak.
- Nos, Ryumi - fordultam felé - Ameddig elég halunk lesz uzsonnára, nem árt tudnom, hogy hogyan szereted a halat? Nyersen, sütve, esetleg megfőzve? - közben lopva Shura pillantottam, mert ha a sárkány nem nyersen szereti a halat, akkor meg kellett kérnem, hogy segítsen, ugyanis vele ellentétben nekem nem volt főzés jártasságom. Azon is gondolkodtam, hogy szükség lenne-e arra, hogy a pet kétségeit eloszlatandó én is belekostoljak abba az ételbe, amit neki szeretnk adni, de ez feleslegesnek tűnt, tekintve, hogy olyan ételt szereznék újdonsült társamnak, amit egyébként is gyakran fogyaszt.
A zsinór első rándulására kihúztam a botot a vízből, kissé ügyetlenül, így a hal majdnem leesett, de szerencsére Ti...Ryumi résen volt, és elkapta a halat. Egész pontosan a tonhalat, merthogy ez volt az első zsákmányom, amit ilyen módon szereztem. Örültem, hogy nem valami sünhalat, vagy angolnát fogtam... Tisztában voltam vele, hogy a szerencse is jócskán közrejátszott a dologban, de éreztem egyfajta büszkeséget, és megkönnyebbülést. Nem biztonyultam totálisan alkalmatlannak a halászatra, Hurrá! Mivel azonban biztos voltam benne, hogy ennyi hal még nem lesz elég, folytattam a halászatot, újra visszadobtam a csalival ellátott zsinórt a vízbe.
Várva a zsinór újabb rándulására Ryumit figyeltem. Csendben ült mellettem, figyelve a zajokra. Mivel minél többet akartam megtudni a sárkányról, több kérdés is felmerült bennem.
- Ryumi - szólítottam meg a mai napra adott nevén, suttogva - a sárkányoknak mennyire jók az érzékszerveik? Úgy értem, milyen távolról látsz, hallasz meg dolgokat? - igyekeztem pontosítani a kérdést, a többivel pedig megvártam, hogy erre válaszoljon.

by **Shukaku** Vas. Dec. 18 2016, 11:14

-Semmiség, mindig tartok magamnál egy kezdő horgászbotot. Egy rövid küldivel lehet megszerezni, de meg is veheted egy aranyért a boltban, csak ezeket nem mindenki tudja, és általában csak a tónál jönnek rá a kicsik, hogy nekik nem ad automatikusan pecabotot a rendszer, mint ahogyan a kezdő felszerelést viszont megkapod.
Emlékezett vissza vidáman Shu jó pár olyan esetre, ahol hasonló problémába ütközött.
-Szóval nyugodtan tartsd meg. Ha sokat horgászol, egy idő után úgyis jobb felszerelésre lesz majd szükséged, és akkor majd továbbajándékozhatod, vagy ilyenek.
Igazából Shunak nem is nagyon kellett a segítség, sőt, ha felajánlottad volna, akkor ő maga utasította volna vissza. Kettesben akart hagyni titeket Timivel, ez pedig onnan is egyértelműen látható volt, hogy az egész gyűjtögetés, kis kövek odahordása, gyújtós keresése mind-mind teljesen felesleges volt, hála a jártasságoknak, amivel szimplán készíthetett volna instant tábortüzet is. Na jó, ez csak akkor volt egyértelműen látható, ha erről tudtál. Timi azonnal feléd fordította a tekintetét, ahogy az új nevén szólítottad, majd elvics(gy)orodott.
-Pittsburgh rare. Ez azt jelenti, hogy a külsejét megégetheted egy kicsit, míg a belseje nyers marad. Tökéletesen el tudja készíteni az is, akinek semmilyen jártassága nincsen.
Ez részben még onnan maradt meg, hogy Shunak sem volt jártassága, és rendre odaégette és nyersen hagyta a halakat, amiket viszont meg akart sütni az akkor még kicsi sárkánykának, hogy mégse egyen nyerset. Timinek egyébként majdnem teljesen mindegy volt, örömmel ette meg azt is, így nem okozva csalódottságot az ügyetlen szakácsnak, és ezt a szokását máig megtartotta a hasonlóan ügyetlen szakácsok irányába. Ekkor Shu már visszaért, és fel is építette a tűzhelyet, miközben boldogan figyelte ahogyan összedolgoztok.
-Ügyesek vagytok! Egyébként az előzőre visszatérve, néhány dolgot viszont érdemes megtartani, és nem továbbajándékozni. Például hasznos, ha halat kell pucolnod.
Nyújtotta át a kezdő idomár kését, amit még Kayabától kapott évekkel ezelőtt, és amitől azóta sem vált meg. Így tehát mint kiderült, nem volt szükséged a segítségére, és miközben dolgoztál, még Timi válaszát is meghallgathattad.
-A mobok esetében ez lehet fajspecifikus, a petek esetében viszont nem az. Mint mondtam, a világom törekszik az egyensúlyra és a fair play megtartására. Észlelés, látás, hallgatózás. Ezek a jártasságok elérhetőek mindenki számára, és én is a társam jártasságait kapom meg. Nem lenne korrekt, ha egy idomár plusz jártasságokkal rendelkezne annak függvényében, hogy milyen társ kerül mellé.

by Ajánlott tartalom